Ottó, Németország királya, miután 928-ban az ellene irányuló lázongást leverte,[1] minden igyekezettel azon volt, hogy hatalmát az összes német törzsek fölött megszilárdítsa és biztosítsa. Egyik legnehezebb problémája a bajor-kérdés megoldása volt, egyrészt mivel a bajorok nagyon féltékenyek voltak önállóságukra, másrészt mivel azok nagyrésze komolyan vette a magyarokkal kötött szerződés becsületes betartását. Hogy Bajorországban az ügyek menetét és a közhangulatot a saját maga felfogásának és céljainak megfelelő mederbe terelje, Bajorország élére Arnulf öccsét, Berchtholdot állította, akit egyúttal Karantánia kormányzásával is megbízott. A köztük létrejött paktumnak legfontosabb pontja gyanánt a magyarokkal szermben követendő legridegebb magatartás kívánalmát tekinthetjük.

De nemcsak Arnulffal, hanem a többi hercegekkel szemben is kérlelhetetlen szigorúsággal lépett fel Ottó; a neki nem konveniálókat megfosztotta birtokaiktól és helyettük rokonait, megbizottjait ültette.

A magyarok értesülvén Bajorország királyváltozásáról, 943-ban úgy látszik elég tekintélyes sereggel törtek be az országba, azonban Berchthold herceg Welsnél, a Traun vize mellett augusztus 12-én, nagy küzdelem árán legyőzte és kiszorította őket országából.[2]

[1] Arnulf bajor herceg 937-ben elhalálozván, Ottó német király elérkezettnek látta az időt, hogy most már Bajorországot is, eddig élvezett kiváltságainak és önállóságának megszorítása mellett, szorosabban Németországhoz csatolja. Ezért az elhalt Arnulf herceg hasonnevű fiát csak hosszú tárgyalás után és megfelelő engedmények árán nevezte ki bajor nádor-grófnak. Ottó eljárása Arnulf bajor herceget és terstvéreit nagyon elkedvetlenítette, aminek következménye lőn, hogy a bajor nép, függetlenségét biztosítandó, fellázadt Ottó ellen. De nemcsak Arnulf, hanem a frank herceg és Ottó saját testvére, Henrik is újból lázongani kezdett. Azonban Ottó 938 elején mindhármukat legyőzte s így Németországban ideig-óráig újból rendet teremtett.

[2] Regino folytatója ezeket írja erről a mérkőzésről: „Ungarii a Baioariis et Carentanis (in loco Weles) tanta caede mactantur, ut nunquam a nostribus antea taliter infirmarentur”. – Annales Sangallenses maiores a 943. évhez: „Omnis Agarenorum exercitus a Baioariis occisus est”. – Necrologium ecclesiae mai. Frising.: „Iterum bellum Baioariorum ad Trunam cum Ungariis, ubi Ungarii a Baioariis occisi sunt, tempore Berahtoldi ducis”.