Az edzett és kitartó ember- és lóanyag a honfoglaláskori magyar hadakat igen nagy, gyakran szinte hihetetlen menetteljesítményekre képesítette. A seregeket általában véve igen nagy mozgékonyság jellemzete. Ezért a csapatok, a többi akkori népek szokásaitól eltérőleg, nem megerődített, hanem szabad táborokban helyezkedtek el, amelyeket bármikor gyorsan elhagyhatták. Ezeket a táborokat köröskörül jó messzire kitolt őrök által biztosították.[1] Ez már azért is kiválóan figyelemreméltó, mert ellenségeik erre vagy nagyon kevés, vagy éppen semmi gondot sem fordítottak.[2]

[1] Bölcs Leo, id. m. 53. p.

[2] „A görög Taktikák – írja Salamon Ferenc id. m. 812. oldalán – semmiről sem írnak többet, mint az előörsi s kémlelési szolgálatról . . . Ez ma igen természetesnek látszik, de a görögön kívül a többi európai hadseregek az egész középkoron át elhanyagolták. A Nyugat hadi fogalmai e részben igen csodálatosak voltak. A harc náluk nem volt egyéb, mint számosabb ember párbaja. Gyakran látjuk, hogy meghatározzák előre a csata idejét és helyét. A be nem jelentett támadás népjog elleni tettnek volt bélyegezve. Ily népeknek nem volt szüksége előörsökre.” És Bölcs Leo szerint (XVII. fej.) a frankok (németek, olaszok, franciák) „egyáltalában nem alkalmaznak előörsöket, vagy más biztosítási intézkedéseket”,