Békés időben a hadkötelesek a család körében a nemzetség földterületén tartózkodtak s idejük javarésze bizonyára hadigyakorlatokkal telt el. A család kötelékében végzett gyakorlatok főcélja a testi ügyességek fokozása és a lovaglásban, nyilazásban és a fegyverek használatában való tökéletesítés lehetett. A fősúlyt már gyermekkoruk óta a nyilazásra fektették, mert abban valóban mesteri tökélyt értek el. E tekintetben messze felülmúlták az akkori összes nemzeteket. Lóhátról előre, oldalt vagy hátra, még a legsebesebb iramban is ritkán tévesztették el a célbavett ellenséget. Az említett gyakorlatokon bizonyára a még védképes kort el nem ért fiatalság is résztvett. A harcban és a vezetésben való további kiképzés céljából a nemzetség és törzsfők rövidebb-hosszabb időre bizonyára maguk elé idézték az alájuk tartozó családok, illetve nemzetségek harcköteles egyéneit, mely alkalmakkor a rendszeres gyakorlatokon kívül, nagyobbszabású vadászatokat is tartottak, amelyek szintén nagyban hozzájárultak az edzés és a testiügyességek fejlesztéséhez.