| KEZDŐLAP | A szerző előszava. » |
Végre egy nagyértékű, nagy gonddal, szakértelemmel, tudással összeállított komoly hadtörténelmi munka, mely a magyarok eredetéig visszanyúlva világosságot vet őseink hadviselésére.
Nem leplezi a hibákat, nem nagyítja a jó oldalakat, hanem higgadtan, a pártatlan történetíró távlatából ítél; és mégis mennyi magyar igazgyöngy csillanik föl a nélkül, hogy külön kikeresgélné ezeket a szerző a történelem folyamának sokszor piszkos, iszapos medréből. Igazgyöngyök, melyek teljes fényükben tán csak az 1914–1918-as világháborúban fűzettek egy örökdíszű koronába Hungária fejére.
Rablások, fosztogatások és a 906. évi szászországi hadjáratban ama csúnya dolog, hogy a magyarok vezetői nem átallották saját szövetségesüket kifosztatni! Ezek sötét foltjai hadtörténelmünk eme szakaszának! Azonban saját tapasztalataim alapján azon kérdés fakad föl lelkemből: «Csodálkozhatunk-e azon, ha az akkor még a kultúra alacsony fokán álló magyarok ilyesmit tettek, midőn ugyanezeket tapasztaltuk a közelmult világháborúban nagyműveltségű nemzetek részéről, akik nemcsak ellenséges, hanem szövetséges országokból is elvittek mindent zsákmányként és Magyarországból is vonatszámra harácsolták el a legértékesebb magántulajdont: azt is hadizsákmánynak jelentve ki?!» 1000 év előtti fosztogatásokért ezen tapasztalatok után nem lehet jogosan feddeni a magyart, ha kultúrnemzeteknél elhallgatjuk és elfelejtjük mindezt!
E mű mint olvasmány érdekfeszítő, végtelenül tanulságos, mint történelmi munka örökbecsű. Megtalálunk benne mindent, amit tudni jó és szükséges!
Csak azt kívánom, hogy folytatódjék e kitünő munka egészen a mai napjainkig, hogy tökéletes áttekintést nyerjünk a magyar hadtörténelemről, mely, azt hiszem, az összes nemzetek hadtörténelmei között a leggazdagabbak közé tartozik és világos képét nyújtja a magyar hadi erények fejlődésének.
Nemcsak katonának ajánlom, hogy olvassa gondosan el, tanulmányozza figyelmesen e kiváló művet; hanem mindenki, akit a magyar mult érdekel, jól tenné, ha legalább is átlapozná.
A mult többnyire a jövőnek tükre, mely élesen elénkvetíti azt, amit elkerülve, nagy bajokat háríthatunk el és amit megtéve, jobb jövőnknek teszünk szolgálatot.
Tanuljunk e műből s ne csüggedjünk, mert él még a magyar virtus.
Azon reményben, hogy e tanulságos műből okulni fogunk és sokat meg fogunk érteni a homályos multból, átadom az olvasóközönségnek
«A Magyar Nemzet Hadtörténelmét».
József főherceg
tábornagy.
| KEZDŐLAP | A szerző előszava. » |