Magyar Életrajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, 1994

Vészi Endre (Bp., 1916. okt. 19-én -Bp., 1987. Júl. 9.): költő, író,
József Attila díjas (1950, 1955, 1965), Kossuth díjas (1978).

Apja szappanfőző volt. A polgári iskola elvégzése után a vésnökmesterséget tanulta ki, a Geduldiger cégnél dolgozott (1932-1938).
1934-től jelentek meg versei (Népszava, Nyugat, Szép Szó, Pesti Napló, Magyar Csillag, Munka, Válasz), 1937-től közéleti cikkei, szociográfiai riportjai. Első verseskötete, a Végy oltalmadba 1935-ben jelent meg. Első regénye, a Felszabadultál (1937) elnyerte a Panheon könyvkiadó Mikszáth-díját.
1942-től munkaszolgálatos, koncentrációs táborok (Mauthausen, Günskirchen) foglya. 1945. Aug.-ban tért haza.
1950-ben feleségül vette Dlabola Margitot. 1945-1951-ben a Népszava munkatársa, a kulturális rovat vezetője, majd az Írószövetség titkára (1955, 1956). Az Irodalmi Újság 1956. Szept. számának betiltása után lemondott tisztségéről.
1948-től folyamatosan jelentkezett kötetekkel, hangjátékokkal, színdarabokkal, filmekkel, tévéjátékokkal: Az elveszett fátyol (hangjáték 1948), A titkárnő (színmű, 1955-ben a Katona József Színház), Különös ismertetőjel (film, 1955). Angi Vera c. regényéből világsikert aratott film készült (1978), Statisztika c. hangjátékát világszerte sugározták (1964), Távolsági történet c. tévéjátéka (1969) elnyerte a Monte Carlo-i filmfesztivál legjobb forgatókönyv díjat, az Arany Nimfát.
A magyar novellahagyomány mesteri folytatója. Ember és árnyék (válogatás 1975), Árvai bolyongásai (válogatás 1987), Angi Vera és a többiek c. novellagyűjteményével elindult összes műveit tartalmazó életmű-sorozat (Magvető, 1979).
A Magyar Televízió portréfilmet készített róla (1981, 1986).
Levelezése és műveinek bibliográfiái összeállítása a Petőfi Irodalmi Múzeumba került.
Főbb művei.
Versek: Ünneprontó (Bp., 1936); A fekete rév (Bp., 1944); Csillagtérkép (vál. Versek, Bp., 1956); A teljesség igézetében (vál. Versek, Bp., 1974); Titokzatos párhuzamok (Bp., 1977); Értünk is fussatok paripák (Bp., 1981); Folytatólagos vallomás (vál. Versek, Bp., 1981); Hattyú az udvar fölött (vál. Versek, Bp., 1983); Hány perc a nyár? (vál. Versek, Bp., 1986);
Próza: Gyerekkel a karján (r., Bp., 1938); Elsüllyedt Budapest (Térkép az ifjúság városáról) (Bp., 1946); Muszka Pista. Egy lopott ló története (Bp., 1946, 1981); Mire tavasz lesz (r., Bp., 1947); A két vöröshajú (r., Bp., 1948); Kéz a levegőben. Le az öregekkel (kisr.-k, Bp., 1985); Lakoma hajnalban (vál. Elbesz.-k, Bp., 1960); Kőzene (vál. Elb.-k, Bp., 1969); A túsz zavarbaejtő halála (elb.-k, Bp., 1972); Tériszony. Bukósisak (elb.-k, rádiódráma, Bp., 1973); Inkognitóban Budapesten (1976); A tranzitutas (kisr., hangj.-k, elb.-k, Bp., 1979); Estély az Izabellán (elb.-k, Bp., 1980); Tűréshatár (kisr., Bp., 1982); Ember a retikülben (elb., visszaemlékezések, hangjátékok, Bp., 1984); A gyökérember és a sziréntulajdonos (elb.-k, Bp., 1984).
Színművek: Árnyékod át nem lépheted (1960), Don Quijote utolsó kalandja (1962, 1986); Madarak (1962); Ember a szék alatt (1964); Üvegcsapda (1969); A hosszú előszoba (1972); Szuperhallás (1979); A sárga telefon (1984); Le az öregekkel (1987).
Filmek: Az utolsó kör (1968); Tiltott terület (1969); Angi Vera (1978); Kettévált mennyezet (1980). Összegyűjtött hangjátékai: A piros oroszlán (1962); Hangok és sorsok (1966); Félhomályos zóna (1976); Jóisten farmerban (1984).
Irodalom.
Lesznai Anna: V. E. versei (Nyugat, 1937); Kardos László: Felszabadultál (Nyugat, 1938); Katona Éva: Látogatóban V. E.-nél (Látogatóban, 1968); Garai Gábor: Írószobám. Beszélgetés V. E.-vel. Válogatott verseiről (Új Írás, 1975. 6. sz.); Almási Miklós: Aki jóban van az élettel (Új Írás, 1976. I. sz. ); Vargha Balázs: Nyitott ház - Angi Vera (Új Írás, 1978 4. Sz.); Vas István: Szerep nélkül (V. I.: Tengerek nélkül, 1978); Fodor András: V. E. Titokzatos párhuzamok (Futárposta, 1980); Pomogáts Béla: A teljesség vonzásában (Jelenkor, 1981); Lator László: V. E. Farsangi király (Versekről költőkkel, 1982); Borbély László: V. E. műfajgazdagsága (Tájékozódás, 1986); Kabdebó Lóránt: V. E. prózája (Kortárs, 1986. 10. Sz. ); Garai Gábor: V. E. hetvenéves (Élet és Irod., 1986. 42. Sz.); Szémann Béla: Utolsó beszélgetés V. E.-vel (interjú, Magy. Hírlap, 1987. Aug. 4.); Hubay Miklós: V. E. sírjánál (Kortárs, 1987. 10. Sz.); Szavak és szenvedélyek. Vallás és hitvallás, szeretet és művészet (interjú, riporter Koppány Zsolt, Életünk, 1989. 12. Sz.). - Szi. Garai Gábor: Barátom. V. E.- nek (vers, Élet és Irod., 1981. Dec.); Kautzky Norbert: Születésnap, 67. V. E.-nek (vers, Élet és Irod., 1983. 10. Sz.); Debreczeny György: V. E. temetésén (vers, Népszabadság, 1987. Aug. 8.); Mátyás Ferenc: Baráti búcsú V. E.-től (vers, M. F.: Tiszavirág életünk, Bp., 1988); Garai Gábor: Töredék, cím nélkül. V. E.-hez (Élet és Irod., 1988. Aug. 19.).

Új Magyar Irodalmi Lexikon
VÉSZI Endre (Bp., 1916. okt. 19: Bp., 1987. júl. 9.): költő; író, újságíró. Acélvésnök inasként kezdett írni a Népszavába, a Magyar Hírlapba, a Pesti Naplóba. Költőként indult, verseit a Nyugat, Válasz és Szép Szó közölte. 1937-ben Felszabadultál c. regénye Mikszáth-díjat nyert. 1937-40-ben a Népszavába riportsorozatot írt a különféle szakmák helyzetéről. 1945-ben a Népszava munkatársa. József Attila-díjas (1950, 1955, 1965), Kossuth-díjas (1978}. 12 regény- és elbeszéléskötetében a lélektani módszert sikerrel egyesítette a társadalmi folyamatok elemzésével. Nyolc színdarabját játszották. Legismertebb műve a megfilmesített Angi Vera.

M. Végy oltalmadba, v., 1935; Felszabadultál, r., 1937; Gyerekkel a karján, r., 1938; Csillagtérkép, v., I934-1956, 1956; Fohász szigorúságért. v., 1961; Arckép ezer tükörben, v., 1964; Aranyszoba, elb., 1966; Hangok és sorsok, rádiójátékok, 1966; Kőzene, elb., 1969; A hosszú előszoba, r., 1970; Jövő teleim emléke, v., 1972; Tériszony, elb., 1973; A teljesség igézetében, ö. v., 1974; Ember és árnyék, 1-2, ö. elb., 1975; Félhomályos zóna, hangjátékok, 1976; Farsangi király, v., 1979; Estély az Izabellán, elb., 1980; Folytatólagos vallomás, v., Békéscsaba, 1981; Értünk is fussatok paripák, v., 1981; Tűréshatár, kisr., 1982; Hattyú az udvar fölött, v., 1936-1981, 1983; Ember a retikülben, elb., visszaemlékezések, hangjátékok, 1984; A gyökérember és a sziréntulajdonos, elb., 1984; Jóisten farmerban, hangjátékok, 1985; Miért nem szóltatok?, r., Hajnali beszélgetés, d. 1986; Hány perc a nyár, v., 1981-1986, 1986; Árvai bolyongásai, elb., 1987; Forró drót, elb., 1989; Az ittmaradó város, v., 1990.

Ir. KARDOS László, Vázlatok, esszék, kritikák, 1959; VAS István, - = V. I., Megközelítések I969; GARAI Gábor, A teljesség ketrecében = G. G. A viszályokon át, 1979; FODOR András, Futárposta, 1980; KŐHÁTI Zsolt, Végtelen mondat, ÚÍ 1980; POMOGÁTS Béla, A teljesség vonzásában, Je I981; ISZLAI Zoltán, Életmű mai dátumokkal = I. Z., A valóság közelében, 1983; RÓNAY László, Embernek maradni, ÚÍ 1985; Elkötelezettség - 1986, -, Múltam jelene, ÚÍ I986; LENGYEL Balázs, Verseskönyvről verseskönyvre = L. D., Visszatérés, Pécs, 1990; ESZÉKI Erzsébet, Kibeszéljük magunkat, 1990; RÓNAY László, Könyvek között, Víg 1993. V. M. (Új magyar irodalmi lexikon)

V.E. életrajza a Sulinet-ben

Budapesten született, 1916. október 19-én. Apja szappanfőző volt. Miután elvégezte a polgári iskolát, kitanulta a vésnökmesterséget, és a Geduldiger cégnél dolgozott (1932-1938). Acélvésnök inasként kezdett publikálni 1934-től a Népszavába, majd verseit a Nyugat, a Szép Szó, a Pesti Napló, a Magyar Csillag, a Munka, valamint a Válasz című lap is közölte. Első verseskötete a Végy oltalmadba címet viselte, és 1935-ben jelent meg. Két évvel később már közéleti cikkeket publikál, s egyre több szociográfiai riportja is megjelenik. Szintén 1937-ben jelent meg első regénye, a Felszabadultál, ami ötvennégy regény közül nyerte el a Panheon könyvkiadó Mikszáth-díját.
Ám az egyre bátorodó sikert megtöri a történelem. 1942-től munkaszolgálatra hívták, és a Mauthausen, valamint a Günskirchen koncentrációs táborok foglya lett, ahonnan csak 1945. augusztusában tért haza. Ekkor a Népszavánál helyezkedett el, ahol a kulturális rovat vezetője volt 1951-ig. Közben magánéletében is boldog átalakulások történtek, hiszen 1950-ben feleségül vette Dlabola Margitot, ki élete végéig szerető és hű társa maradt. 1955-56 között az Írószövetség titkára volt, de az Irodalmi Újság 1956. szeptemberi számának betiltása után lemondott tisztségéről. 1948-tól folyamatosan jelentkezett kötetekkel, hangjátékokkal, színdarabokkal, filmekkel és tévéjátékokkal. Az elveszett fátyol c. hangjátéka 1948-ban készült el, A titkárnő színmű Katona József Színházbeli bemutatója 1955-ben volt, a Különös ismertetőjel c. film szintén 1955-ös. Az Angi Vera c. regényéből világsikert aratott film 1978-ban készült, Statisztika c. hangjátékát világszerte sugározták 1964-óta, majd a Távolsági történet c. tévéjátéka 1969-ben elnyerte a Monte Carlo-i filmfesztivál legjobb forgatókönyv díjat, az Arany Nimfát.
A magyar novellahagyomány mesteri folytatójának is nevezik. Kötetei: Ember és árnyék (válogatás 1975), Árvai bolyongásai (válogatás 1987), Angi Vera és a többiek c. novellagyűjteményével elindult összes műveit tartalmazó életmű-sorozat (Magvető, 1979). József Attila-díjjal háromszor tűntették ki, 1950, 1955, 1965-ben, a Kossuth-díjat pedig 1978-ban kapta. 12 regény- és elbeszéléskötetében a lélektani módszert sikerrel egyesítette a társadalmi folyamatok elemzésével. Nyolc színdarabját játszották.
A Magyar Televízió kétszer is készített róla portréfilmet. Először 1981-ben, majd a halálát megelőző évben, 1986-ban. Budapesten halt meg, 1987. július 9-én. Levelezése és műveinek bibliográfiái összeállítása a Petőfi Irodalmi Múzeumba került.

Versei: Ünneprontó (Bp., 1936); A fekete rév (Bp., 1944); Csillagtérkép (vál. Versek, Bp., 1956); A teljesség igézetében (vál. Versek, Bp., 1974); Titokzatos párhuzamok (Bp., 1977); Értünk is fussatok paripák (Bp., 1981); Folytatólagos vallomás (vál. Versek, Bp., 1981); Hattyú az udvar fölött (vál. Versek, Bp., 1983); Hány perc a nyár? (vál. Versek, Bp., 1986);

Próza: Gyerekkel a karján (r., Bp., 1938); Elsüllyedt Budapest (Térkép az ifjúság városáról) (Bp., 1946); Muszka Pista. Egy lopott ló története (Bp., 1946, 1981); Mire tavasz lesz (r., Bp., 1947); A két vöröshajú (regény, Bp., 1948); Kéz a levegőben. Le az öregekkel (kisregények, Bp., 1985); Lakoma hajnalban (válogatott elbeszélések, Bp., 1960); Kőzene (válogatott elbeszélések, Bp., 1969); A túsz zavarbaejtő halála (elbeszélések, Bp., 1972); Tériszony. Bukósisak (elbeszélések, rádiódráma, Bp., 1973); Inkognitóban Budapesten (1976); A tranzitutas (kisregény, hangjátékok, elbeszélések, Bp., 1979); Estély az Izabellán (elbeszélések, Bp., 1980); Tűréshatár (kisregény, Bp., 1982); Ember a retikülben (elbeszélés, visszaemlékezések, hangjátékok, Bp., 1984); A gyökérember és a sziréntulajdonos (elbeszélések, Bp., 1984).

Színművek: Árnyékod át nem lépheted (1960), Don Quijote utolsó kalandja (1962, 1986); Madarak (1962); Ember a szék alatt (1964); Üvegcsapda (1969); A hosszú előszoba (1972); Szuperhallás (1979); A sárga telefon (1984); Le az öregekkel (1987).

Filmek: Az utolsó kör (1968); Tiltott terület (1969); Angi Vera (1978); Kettévált mennyezet (1980). Összegyűjtött hangjátékai: A piros oroszlán (1962); Hangok és sorsok (1966); Félhomályos zóna (1976); Jóisten farmerban (1984).

Az én apám

A költő "Az én apám" című verset 18 éves korában írta

Díjak, Nívódíjak

Irodalmi (költészet és próza) díjak

Rádiójátékok díjai

Tévéjátékok díjai

Díjazott színmű

Rajzok, karikatúrák Vészi Endréről 

"Drága Bandikám, 41 év elmúltával adom Karácsonyra ezt az Esztergomtáborban készült karikatúrát rólad Szeretettel Bálint Endre 1984 XII.24."	Nagy László rajza  Élet és Irodalom 1974
Máriási Masznyik Iván rajzai és karikatúrái