A NÉPBALLADA-KUTATÁS TÖRTÉNETE | TARTALOM | TÉMÁK |
FEJEZETEK
A legtöbb európai népnek egyetlen igazi, hagyományos énekelt-verses elbeszélő műfaja van, ez a ballada. Vele egy időben és különösen utána sokféle többé-kevésbé hagyományos vers tűnt fel a népek hagyományában, amelyek több-kevesebb vonásban hasonlítanak a balladára. Ilyenek a késő feudális epikus énekek az angoloknál, skandinávoknál; ilyenek nálunk a helyi események jól-rosszul megénekelt elbeszélései, amelyek itt-ott balladai fordulatokat használnak fel, de egy kis területen, esetleg egyetlen faluban élnek rövid életet; valamint ilyenek a legendák már jobban folklorizált, mégsem igazán népköltészeti alkotásai. Ezeket is sokszor balladáknak nevezik, és a balladák közé sorolják a gyűjteményekben. Magunk azonban csak a műfaj tipikus darabjaiból vonjuk el a ballada meghatározását, és csak azokat vonjuk be tárgyalásunkba. (A továbbiakban mindig összefoglaló munkám – Vargyas 1976 – címeivel és típusszámaival jelölöm a balladákat, ahol az érdeklődő további adatokat és bizonyítást talál.) Lássunk mindenekelőtt egy példát (1. Az elégetett házasságtörő. Vargyas 1976: II. 1. sz.) a ballada tipikus sajátosságaira:
– Menj el uram, menj el, aj ki Kolozsvárra, |
Aj ki Kolozsvárra, apám udvarába, |
Hozd el onnan, hozd el a nagy vég vásznakat, |
A nagy vég vásznakat, s ingyen kapott gyolcsot! |
5 – Ne menj apám, ne menj, aj ne menj hazól ki: |
Anyámasszony bizony Barcsait szereti! |
– Hallod asszony, hallod, mit ebeg e gyermek?! |
– Ne hidd, édes uram, – részeg az a gyermek! |
Aval elindúla az asszony szavára, |
10 Az asszony szavára, aj ki Kolozsvárra. |
Mikor fele utját elutazta volna, |
Csak eszibe juta küssebb gyermek szava. |
Ahajt megfordula, hazafelé tére, |
Hazafelé tére, hazájába ére. |
15 – Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony-feleségem! |
– Mingyár nyitok, mingyár, édes jámbor uram! |
Hadd vessem nyakamba viselő szoknyámat, |
Hadd kössem előmbe az előruhámat! |
– Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony-feleségem! |
20 – Mingyár nyitok, mingyár, édes jámbor uram! |
Hadd húzzam lábomba fejelés csizmámat! |
Hadd kössem fejemre viselő ruhámat! |
– Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony-feleségem! |
Aj, mit tuda tenni, ajtót kelle nyitni. |
25 Add elé, add elé a nagy láda kólcsát! |
– Nem adom, nem adom a nagy láda kólcsát: |
A szomszédba jártam, kerten átalhágtam, |
A nagy láda kólcsát ottan elhullattam, – |
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalkor, |
30 Szép piros hajnalkor, világos viradtkor! |
Ahajt csak bérugá gyontáros ládáját, |
Végig lehasítá az egyik oldalát: |
Csak kihengeredék Barcsai belőle, |
– Aj, kapja a kardját, fejit vevé vélle. |
35 – Hallod feleségem, hallod asszony, hallod: |
Három halál közzül, melyiket választod? |
Avagy azt választod, hogy fejedet vegyem, |
Vagy selyem hajaddal házat kisöpörjem, |
Avagy azt választod: reggelig virasztasz, |
40 Hét asztal vendégnek vígon gyertyát tartasz?! |
– Három halál közzül én is azt választom: |
Hét asztal vendégnek vígon gyertyát tartok. |
– Inasom, inasom, én küssebb inasom, |
Hozzad elé, hozzad a nagy vég vásznakat, |
45 A nagy vég vásznakat, ingyen kapott gyolcsot! |
Fejinél kezdjétek, talpig tekerjétek, |
A sok ingyen gyolcsot fejire kössétek! |
Fejinél kezdjétek, talpig szurkozzátok, |
Talpánál kezdjétek, végig meggyujtsátok! |
50 Fejihez állítok egy oláh furulyást, |
Lábához állítok egy cigán hegedűst – |
Fujjad, oláh, fujjad az oláh furulyát, |
Huzzad, cigán, huzzad a cigán hegedűt, |
Fujjátok széltibe, huzzátok ízibe: |
55 Mostan hadd vigadjon feleségem szive! |
(Udvarhelyszék; MNGy I. 149) |
E műfaj egyik legfeltűnőbb sajátsága a rövidség. A fenti ballada 55 sorban mondja el egy házasságtörés és a szörnyű büntetés történetét. Ez általában jellemző a balladára: néha még 20 sorban is el tud mondani egy hatásos történetet, de 100 sornál többet ritkán találunk legjellemzőbb darabjaiban. Ezt másik sajátságának köszönheti: tömör, kihagyásos fogalmazásának. A ballada mindig csak a legfontosabb mozzanatokat adja elő, a lényegteleneket, amelyek nélkül is megértjük az eseményeket, elhagyja. Példánkban nem tér ki rá, hogy a férj keresgéli az elbújt szeretőt, s végül rájön, hol lehet; mindjárt {5-280.} a megtalálással folytatja a jelenetet. A legfontosabb jelenetek a szereplő személyek közti összeütközések; ezért a ballada drámai formában adja elő az eseményeket, többnyire a szereplők szájából hangzik el minden, vagy párbeszéd, vagy monológ formájában. Példaszövegünkben már a problémát is három személy egymáshoz intézett szavai világítják meg. S az egész költeményben 11 elbeszélő sor van, amely harmadik személyben mondja az eseményeket, a többit mind a szereplők szavaiból tudjuk meg. S amit megtudunk: a balladai történetek mindig emberek közti összeütközések, emberi viszonyokból fakadó tragédiák vagy emberek komikus viselkedése. A szereplőket mindig lélektani helyzetekben ábrázolják: amint félelmében megzavarodva próbál naiv kibúvókhoz folyamodni, mint a rajtakapott asszony, aki kétségbeesetten halogatná az ajtónyitást meg a láda kulcsának átadását, vagy a férj bosszújának kitörése a végső parancsokban.
A ballada két fontos sajátsága viszont nem figyelhető meg példánkon: hogy mindig énekelt és mindig strofikus a formája. Nem mintha eredetileg nem lett volna ez is énekelt és strofikus, de az egykori gyűjtő nem jegyezte fel. Könnyű volna ugyan helyreállítani a strófákat: minden két-két sor egy versszak, kivéve a 43–45. sorokat, ahol egy szövegsor a megismételt dallamsorra mehetett, s a versszak három sorból állt. Ez igen közönséges a balladai előadásban. Hogy mégis meghagytuk az eredetileg közölt formában, azért van, mert nem tudjuk: 4 × 6-os vagy 4 × 12-es sorokból álltak-e versszakai, s lehettek többször is ismétlései. A föl nem jegyzett dallamot pedig semmi módon nem tudjuk pótolni.
Összegezve tehát: a ballada énekelt strófákban előadott rövid, tömör történet, többnyire egyetlen fő jelenetre koncentrálva, amely emberi összeütközéseket ad elő, a szereplőket lélektani helyzetekben, drámai jelenetekben ábrázolja, lehetőleg párbeszédekkel és monológokkal.
A NÉPBALLADA-KUTATÁS TÖRTÉNETE | TARTALOM | TÉMÁK |