{103.} JEGYZETEK

Gyakrabban használt rövidítések:

MTA = Magyar Tudományos Akadémia

OSZK = Országos Széchényi Könyvtár

RMK = Régi Magyar Könyvtár

RMKT = Régi Magyar Költők Tára

IK = Irodalomtörténeti Közlemények

7-1
Mon. Hung. Hist. Script. XXXVI. 498.

7-2
Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig, 1927. 23.

7-3
Ifj. Szinnyei József: Irodalmunk története 1711–1772. Budapest 1876.

7-4
V. ö. Zenei Szemle XII. 1928 62–64. Harsányi és Gulyás Csokonai-kiadása III. 344. Ethnographia 1914. 248. – Újabb irodalom: Esze Tamás: A kuruc költészet problémái, Irodalomtörténet 1951. U. attól: Kuruc költészet 1951. Esze Tamás–Várkonyi Ágnes: A Rákóczi-hagyomány mozgosító szerepe a XVIII. században (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711–1790, szerk. Spira György, Budapest 1952. 117–139.).

7-5
V. ö. Arany, Ráday-tanulmány (Összes Munkái V. 259.). Horváth i. m. 8. 24–25.

8-6
Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában I. 1885. 167.

8-7
U. o. 162.

8-8
Martin Schwartner: Statistik des Königreichs Ungern, Pest 1798. 153.

8-9
(Pauer János): Tóth István versezeti az Istenben boldogúlt néhai méltóságos Gróf Cziráky József ezeres kapitánynak életéről, táborozásáról, haláláról 1742-ben, Szfehérvár 1881. 151.

8-10
Széchy Károly: Gr. Gvadányi József, 1894. 308.

8-11
Ötödik játék, VIII. jelenés. (Gyulai kiad. O. K. 1914. 113.)

8-12
Széchy, i. m. 264.

8-13
Arany, Irányok (Összes Művei V. 359. 360.).

8-14
Pálóczi Horváth Ádám levele Kazinczyhoz 1789. máj. 13. (Kazinczy F. Levelezése I. 355.)

8-15
Orczy Lőrincz: Tokajbann való érkezés télen. (Két nagyságos elmének költeményes szüleményei… közre botsátotta Révai Miklós, Pozsony 1789. 186.)

8-16
L. Édes G. levelét Kazinczyhoz 1794. okt. 14. (Kazinczy Lev. II. 388.), Kazinczy levelét u. o. 186. (1791. ápr. 8.), továbbá A nemzet Tsinosodása, Uránia, Első eszt. III. kötet.

8-17
Decsy S.: Pannóniai Féniksz, Bécs 1790. 97–100.

9-18
Marczali i. m. 171.

9-19
U. o. 163.

9-20
Kazinczy Lev. II. 297. (1793). Hozzá u. o. XIV. 22.: „…Kálvin tanítványa, kinek… füle nem hall muzsikát.”

9-22
H. és é. n. Példánya u. o. L. Lantos, Magyar irod. könyvjegyzék 30. sz. 1924. 42. I. 902. (Ponyva) VIII. sz. L. jelen munka I. kötetében, 353.

9-23
L. IK 1928. 110. Jelen munka I. kötetében, 353.

10-24
OSZK., apró nyomtatványok.

10-25
Bartók–Kodály: Erdélyi Népdalok 1923. 36. sz.

10-26
V. ö. Harsányi István: Két koldus-ének forrása. Ethnographia 1915. 138. Kodály Zoltán: Három koldus-ének forrása. U. o. 307.

11-27
Új kiadásukat l. Bartha Dénes gondozásában (A XVIII. század magyar dallamai 1935, Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz Éneke [Kiss Józseffel] 1953). Hozzá Bartha Dénes tanulmányát: A magyar énekelt vers forrásai Faluditól Horváth Ádámig. Irodalomtört. Közlemények 1932.

{104.} 11-28
L. többek között: Frankl Vilmos, A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században, 1873. 34. (V. ö. u. o. 328.) Molnár Aladár, A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században I. 1881. 430. 462. 506. Tört. Társ 1884. 132. 1894. 739. 1896. 130. 1897. 97. 1902. 131–6. Századok 1873. 680. 1890. 125. Mon. Hung. Hist. Script. XXXI. 210. 287. Erdélyi Irodalmi Szemle 1929. 1–2. sz. 84. 87. (Biró Vencel: Az erdélyi fejedelmek temetkezése.) Orbán József, A sárospataki énekkar története 1882. 21 s köv. ll. stb. Békefi Remig, A debreceni ev. ref. főiskola XVII. és XVIII. századi törvényei 1899. 32. 52–53. 85. 88. 122–23. 124. 162. 163. U. attól: A sárospataki ev. ref. főiskola 1621-iki törvényei 1899. 21. 24. 53. 55. 67. U. attól: A marosvásárhelyi ev. ref. iskola XVII. századi törvényei 1900. 20–21. 30. 35. 36. Koncz József, A marosvásárhelyi partikula monographiája (A m.-vásárhelyi ev. ref. coll. értesítője az 1883–84. isk. évről, 1884.) 76.78. U. attól: A marosvásárhelyi ev. ref. kollegium története. M.-vásárhely 1889. 626–27. 643. Kis Ferencz, A székelyudvarhelyi ev. ref. coll. történelme, Székelyudvarhely 1873. 17. (Okmánytár IV. 4. l.) 17–18. (Okm. VI.) Székelyudvarhelyi ev. ref. koll. ért. 1895. 71. P. Szathmáry Károly, A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda tört. N.-Enyed 1868. 139. 140. Kúnszentmiklósi ev. ref. gymn. ért. az 1888/89. isk. évről, Bp. 1889. 13. U. annak értesítője az 1894/95. tanévről, Bp. 1895. 10. 18. 46–47. Kis Ernő, A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának tört. 1531–1895. Pápa 1896. 17. 18. 114. 115. Kiss Áron, Losontzi István életrajza 1905. 10. 13. Ádám Gerzson és Joó Imre: A nagykőrösi ev. ref. főgymnasium tört. Nagykőrös 1896. 62. 73. 74. 76. 81. 83. 91. 96. 100. 112. 239. 245. 276. 283. 287. 288. 290. Bartók Gábor, A szatmári és németii ref. egyházak és iskolák története, Sárospataki Füzetek 1860. 305. 308. 332. Thurzó Ferenc. A nagybányai ev. ref. főiskola (Schola Rivulina) tört. 1547–1755. Nagybánya 1905. 16. 39–40. 50. 52. 212. 219. 227–28. 253. 257. Morvay Győző, A középoktatás tört. Nagybányán, Nagybánya 1896. 173. 184–85. 186. 234. 236. 268. 283. Kovács Gábor, A miskolczi ev. ref. főgymnasium tört. Miskolcz 1885. 13. 106. 147–8. 153. 156–57. 160–61. 166. 179. 222. 223–4. Szendrei János, Miskolcz város története 1000–1800. (Miskolcz város története és egyetemes helyirata II.) Miskolcz 1904. 402. 457–58. Borcsa Mihály, Adatok a szászvárosi ev. ref. Kún-kollegium történetéhez (A szászvárosi ev. ref. Kún-kollegium értesítője az 1893–94. tanévről, Szászváros 1894.) 5. 7–8. 13. 16. 21. 25. Takáts Sándor, Rajzok a török világból I. 1915. 10. Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII-dik század végén, Keresztesi József egykorú eredeti naplója (kiadta S. Hoffer Endre), 1868. 26. 44. 70. J. Dück, Geschichte des Kronstädter Gymnasiums, Kronstadt 1845. 132. Sárospataki Füz. 1858. 386. 388. Török István, A kolozsvári ev. ref. collegium tört. Kolozsvár 1905. III. 135. 244. 269. 271–72. Fekete Mihály, A kolozsvári ev. ref. főtanoda tört. (Értesítő az 1874–75. tanodai évről, Kolozsvár 1876.) 138. Szűcs István, Szabad királyi Debreczen város történelme II. 574. III. 811. Sárospataki Lapok 1892. 326. Keresztény Magvető XXI. (1886.) 155. 221. 354. 355. XXII. (1887.) 252. Mon. Hung. Hist. Script. XI. 409. Erdélyi tört. adatok III. 105. Radvánszky Béla, Magyar családélet és házt. III. 1879. 202–371. 383. Weichhart Gabriella, Keresztelő, házasság és temetés Magyarországon 1600–1630. 1911. 72. 82. Schustler Emilia, Magyar társadalmi és családi élet 1570–1600-ig, 1912. 106. Adalékok Zemplén-várm. történetéhez IX. 1903. 146. S. Szabó József, Műveltségi állapotok, főként az iskolázás Debrecenben a refrmáció korában, Debrecen 1924. 21. 37. Külföldi analógiákat illetően l. G. Schünemann, Geschichte der deutschen Schulmusik, Leipzig 1928. 39. s. köv. ll. 138–40. 203–4. 207–8. 232. 284.

12-29
Orbán József: A sárospataki énekkar tört. 1882. 21 sköv ll.

12-30
F. Tsernátoni Bod Péter: Smirnai Szent Polikárpus, Avagy, Sok keserves háborúságok között magok Hivataljokat Keresztyéni Szorgalmatossággal Kegyesen viselő Erdélyi Réformátus Püspököknek Historiájok… 1766. 179. V. ö. még Thurzó Ferenc: A nagybányai ev. ref. főiskola (Schola Rivulina) tört. 1547–1755. Nbánya 1905. 34–35. Révész Imre: A magyarországi ref. egyház közönséges énekeskönyvéről, az énekek szerzőinek névsorával. Debr. 1866. 28.

12-31
V. ö. Maróthi György magyar zeneelmélete c. dolgozatommal, M. Könyvszemle 1927. 1–2. sz.

12-32
”Ez a várakozás ugyan nem teljesedett – írja Maróthiról Nagy Sándor (A vallásos nevelés és oktatás a debreceni kollégiumban a reformáció korától a XIX. század közepéig, Debrecen 1933. 59.) – mert az összhangzatos éneklés a debreceni füleknek kezdetben csak „nagy confusiot” és „botránkozást” jelentett s a városi tanács meg is rója a tanuló ifjuságot, hogy „a templomokban kóta szerint énekelt” [Vár. jkv. 1743: 108.].” – Ugyane a tanulmány függelékben 9 egyházi dallamot közöl a „Debreceni Schola estvéli könyörgése” (1672) debreceni kollégiumi példányához függesztett anonym kéziratos gyűjteményből, mai ritmizálásban.

{105.} 12-33
I. m. XXXIX. l. jegyzet.

12-34
Sárosp. Füz. 1860. 323.

12-35
Kiss Áron: Losontzi István életrajza. 1905. 20.

12-36
Fekete Mihály–Szabó Sámuel: A kolozsvári ev. ref. főtanoda régibb és legujabb tört., egyszersmind Értesítő az 1874–75. tanodai évről, Kolozsvár 1876. 152.

12-37
Orbán i. m. 46.

13-38
Udvarhelyi ref. koll. kvt. Kz Y 144 B. és 146 A. jelzet alatt: A’ | Sóltároknak | ÁLTUSA (ill. BASSUSA) | Mellyet | a’ Nótáknak természetekhez alkal- | maztatott közönséges Régulákon | Contrascribai hivataljában ki dol- | gozott, és a’ Nemes Udv. Réf. Gym. | tékájának számára ugyan azon | Nemes Gym. egy nehány | nevezetes tagjaival | le iratott | NAGY MIHÁLY | M. P. | Udvarhellyen | 1753. | Esztendőben. || Diszkant-szólama a kolozsvári ref. koll. könyvtárában, Kz. 96. alatt. Címlapjának legfontosabb eltérése: Mellyet… a’ maga számára ki dolgozott stb. A basszus szólam végén egy NB. arra utal, hogy „ez a Hármónia” az 1742-iki debreceni tenorhoz „alkalmaztatott”.

13-39
Török István: A kolozsvári ev. ref. collegium tört. Kolozsvár 1905. III. 135.

13-40
Székelyudvarhelyi ref. koll. kvt. Kz. Y 145. (Oct.) – Az 1744 és 1751-iki kolozsvári é. k. előzményeiről l. Pokoly József: Az erdélyi ref. egyház története V. 1905. 97–99.

13-41
Kis Ferencz: A székely-udvarhelyi ev. ref. collegium történelme, Székely–Udvarhely 1873. 45. Gönczi Lajos: A székelyudvarhelyi ev. ref. koll. multja és jelene (Székelyudvarhelyi ev. ref. koll. ért. az 1894–95. isk. évről) Sz.-udvarhely 1895. 203–4.

13-42
Kúnszentmiklósi ev. ref. gymn. értesítője az 1894–95. tanévről, Bpest 1895. 45.

13-43
Kovács Gábor: A miskolczi ev. ref. főgymnasium története, Miskolcz 1885. 222. 224.

14-44
A jambusdallamok kérdésének és történeti anyagának főbb irodalma: Horváth János: Magyar ritmus, jövevény-versidom 1922. Kerényi György: Egy Csokonai-vers két dallama, Irodalomtört. Közl. 1926. 234. (Kiegészítésül: Harsányi István, Egy Csokonai-vers sárospataki dallamának szerzője, Irodalomtört. Közl. 1927. 120.) Kerényi Gy.: Dalvándorlás Verseghy korában, Zenei Szemle 1927. 46. Major Ervin: Ujabb adatok Verseghy költői és zeneszerzői működéséhez, Irodalomtört. Közl. 1924. 46. U. attól: Verseghy mint dal- és zeneszerző (Klny. az Irodalomtört. Közl. XXXV. évf. 3–4. füzetéből) 1925. Molnár Antal: Nyugatias magyar dallamok a XVIII. század végén és a XIX. első felében, Zenetud. Tanulmányok IV. 1955. 103–162.

14-45
IK 1926. 236.

14-46
OSZK Quart. Hung. 177. 44b) és 47. l. Kiadta Gorzó Gellért: Adalékok Verseghy Ferncz életéhez és költészetéhez, Irodalomtört. Közl. 1914. 471. és 472.

14-47
Bogisich Mihály: Magyar egyházi népénekek a XVIII-ik századból, 1881. 40–46. Császár Elemér: Verseghy F. élete és művei, 1903. 27. 254. V. ö. OSZK Oct. Hung. 764. (A’ Magyar Parnassus… 1780.)

15-48
L. Verseghy 1780. szept. 7-iki levelét Kreskayhoz, Irodalomtört. Közl. 1914. 470. V. ö. Négyesy László, A mértékes magyar verselés története 1892. 247–58.

15-49
…„noha kis Áriákat ugyan tsak magam még ennek előtte hat Esztendővel tsináltam légyen is, mindazonáltal egyre sem emlékezem, mely az üdőnkig Magyar Nyelvben több Musika szereknek egybe segítésekre kidolgozott, meg jelent volna” – írja a „Bútsú-vétel” előszavában 1791.

15-50
Jelzete: B. I. 9. 247.

15-51
OSZK Mus. Pr. 6696-ban L. Fabó Bertalan: Egy ismeretlen erdélyi magyar zenész. Száz. 1911. 627.

16-52
OSZK, u. o.

16-53
V. ö. Négyesy i. m. 239–43.

17-55
Harsányi–Gulyás: Csokonai Vitéz Mihály Összes Müvei I6. 303., ill. 307. A dallamot (OSZK Quart. Hung. 512. nyomán) l. Zenei Szemle 1929. 78.

{106.} 17-56
Horváth János: A magyar irodalmi népiesség… 1927. 34.

18-57
V. ö. Molnár Antal: Csokonai és a műdal. Debrecen 1929. U. attól: Nyugatias magyar dallamok a XVIII. század végén és a XIX. első felében. Zenetud. Tanulmányok IV. 1955. 103–162. Major Ervin: Népdal és verbunkos. Zenetud. Tanulmányok I. 1953. 221–240.

18-58
L. a lipcsei Allgemeine Musikalische Zeitung 1816. márc. 13. 172. (Fusz János cikke) és Harsányi István: Csokonai „A Reményhez” című versének dallama. Irodalomtört. Közl. 1927. 119. (Kazinczy tübingiai pályaművének idevonatkozó passzusát l. RMK XXXVII. 166.)

18-59
OSZK. Mus. pr. 6696. jelzetű kötetben.

18-60
Ilyen például Apáthy János (1796–1861) „A’ bú komor fellege nem zavarja éltemet” kezdetű „Lassú Magyar”-ja; dallamát l. Finkei D. Jósef „Kótár”-ában (1844–50, Sárosp. főisk. kvt. 1879. sz. kz. 23–24. l.) Említi Orbán i. m. 89.

18-61
L. például a „Nem eleget esedezem” kezdetű „Magyar Ariá”-t (már a kolozsvári Erd. Múz. könyvtárában őrzött [1668. sz. kz.]. 1828–32-ből való gyűjteményében, 150. l.), Berzsenyi Csermák: „Én is örömre születtem” (MTA kz. 100. l.), „Fájdalom borítja keblem érzetét” (Bihari-verbunkosra, u. o. 127. l. Nr. 124.) „Közönséges dal Lavotta szomoru verbungjára szabva” (u. o. 66. l. Nr. 122.) stb.

18-62
OSZK. Ms. Mus. 115-ben.

18-63
Uj kiadása: Denkmäler deutscher Tonkunst 35–36. kötet.

19-64
Hermann F.: Psychologiai fel jedzséek a’ Muzsika Hathatosságárúl (így!), 1822. (a Tud. Gyűjt.-nek szánt cikk kézirata: OSZK. Ms. Mus. 191.) 3. l.

20-65
L. G. Schünemann: Geschichte der deutschen Schulmusik 1928. 35–46., 69–76., 83–98. Az erdélyi szászok iskolai szabályzatairól (F. Teutsch nyomán) 88. – F. Teutsch: Geschichte der evangelischen Kirche in Siebenbürgen. Hermannstadt (Nagyszeben) 1921–22.

20-66
Molnár Aladár: A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században I. 1881. 416. 65. 484. – Békefi R.: A debreceni ev. ref. főisk. XVII. és XVIII. századi törvényei 1899. 3.

20-67
Békefi R.: A marosvásárhelyi ev. ref. iskola XVII. századi törvényei, 1900. 8. 10.

20-68
L. Irodalomtört. Közl. 1926. 225.

20-69
Sárospataki Füz. I. 1857. 365.

20-70
Sárosp. Füz. 1860. 683.

20-71
Irodalomtört. Közl. i. h. A francia zsoltárdallamok jelentőségéről a külföldi ref. iskolák énektanításában l. többek közt. K. Nef: Die Collegia mus. in der deutschen ref. Schweiz, St.-Gallen 1897. 24 s. köv. ll.

20-72
Révész Imre: A magyarországi ref. egyház közönséges énekeskönyvéről, az énekek szerzőinek névsorával. Debr. 1866. 27. Fel kell itt említenünk, hogy magának Szenczi Molnárnak – a „Psalterium” (1607) Előljáró beszédének tanusága szerint – nem volt szándékában, hogy zsoltáraival „az előbbeni szokott énekeket” kivegye „az hiveknek kezekből.”

21-73
”A kántor az első órán naponta gyakoroltatja a zenét… A zenetanár kötelessége: hetenként egyszer zenét gyakoroltat, éneket és kótaolvasást tanit, az érdeklődőknek megmagyarázza az énekek tartalmát és versformáját. – Minthogy pedig egyetlen személynek igen nehéz egyhzetes időközökben megtanitani a növendékeket a korális, valamint menzurális zene szabályaira, célszerűnek látjuk, hogy a fő-zenetanár mellé másodikat állítsunk. – A második zenetanárnak kötelessége, hogy hetenként hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön 1 órától 2-ig betanítsa a templomban kötelező menzurális énekeket, a még járatlan növendékeknek megmagyarázza a kulcsokat, énekformákat, hangfajokat és hangnemeket. – Iskolánk minden növendékének ismernie kell az énekek dallamait tartalmazó hangjegyes énekeskönyvet, kell hát, hogy ilyet a nyilvános szertartásokon használhasson.” J. Dück: Gesch. des Kronstädter Gymnasiums, Kronstadt (Brassó) 1845. 123., 128., 129., 133.

21-74
Schünemann i. m. 88. Frankl Vilmos: A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. 1873. 29.

21-75
”Délután: …ezt az órát az éneknek szentelik, s azokat, akik alkalmasak rá és jó énekhangjuk van, a kántor két felsőosztályos felügyelete alatt, zeneművészetre oktatja…” „Délutáni foglalkozások. A 12. órában, mely mindig a kántoré, valamilyen motettát vagy az időszaknak megfelelő liturgikus kartételt énekelnek. Olykor, távolabb fekvő helységekben, megfelelő ifju jelenlétekor más énekhangokat gyakorolnak. Az első óra kezdete előtt pedig a szólamok összhangzatosan énekelnek.” Frankl i. m. 178–180., 331–335. L. még Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció a Szepességen, Budapest 1922. 508. – F. Teutsch: Geschichte der evangelischen Kirche in Siebenbürgen, Hermannstadt 1921. I. 373.

{107.} 21-76
V. ö. Schünemann 74–75. – A. Werner: Städtische und fürstliche Musikpflege in Weissenfels bis zum Ende des 18. Jh. Leipzig 1911. 11. stb.

21-77
U. o. 93–94.

21-78
Molnár i. m. 396. V. ö. Békefi R.: A sárospataki ev. ref. főiskola 1621-iki törvényei, 1899. 52.

21-79
Bartha Dénes: Szalkai érsek zenei jegyzetei 1490-ből. Musicologia Hungarica I. 1934.

22-80
”Ugyanazt az énekmestert egyben iskolai énektanitónak alkalmazzák, mind a figurativ, mind a gregorián énekben.” Schünemann 38., 42. (succentor), 73. (cantus Gregorianus, cantus figurativus).

22-81
Frankl i. m. 24., 26., 336–337.

22-82
”A kántor vezesse az énekkart, a többiek a kántorhoz lehetőleg közel felállva, illő helyüket foglalják el mialatt énekelnek, imádkoznak vagy odafigyelnek. Az ének végeztével csak a sáfár távozzék…” Kis Ernő: A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának története 1531–1895. Pápa 1896. 17. – L. még S. Szabó József: Műveltségi állapotok… Debrecenben a reformáció korában, Debrecen 1924. 19.

22-83
Kis Ernő i. m. 18.

22-84
U. o. 19.

22-85
”Ha a rektor vagy az iskolaszék valakit megbíz az énekkar vezetésével, az ne akaratoskodjék, hanem készségesen álljon rendelkezésre.” U. o. 25.

22-86
U. o. 36., 38.

22-87
Szombati–Gulyás–Szinyei: A sárospataki főiskola története, Sárospatak 1919. 188–189.

22-88
„[A kántor] havonta kétszer, határozott s megfelelő időpontban, a szükséges ünnepi alkalmak énekrendjén és a legfontosabb iskolai felkészüléseken kivül, ájtatosan és komolyan gyakoroltassa az ájtatos harmóniát. S ne szólaltasson meg henye módon a templomban olyan énekeket, himnuszokat és zsoltárokat, melyeket előzetesen az iskolában kellően be nem tanított.” Békefi Remig: A sárospataki ev. ref. főiskola 1621-iki törvényei, 1899. 64.

22-89
Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez IX. 1903. 330–31.

23-90
Borcsa Mihály: Adatok a szászvárosi ev. ref. Kún-kollegium történetéhez. (A szászvárosi ev. ref. Kún-kollegium értesítője az 1893–94. tanévről, Szászváros 1894.) 21.

23-91
Thurzó Ferenc: A nagybányai ev. ref. főiskola (Schola Rivulina) tört. 1547–1755. Nagybánya 1905. 100. 225. Morvay Győző: A középoktatás tört. Nagybányán 1896. 150. 237.

23-92
Kovács Gábor: A miskolczi ev. ref. főgymnasium tört. Miskolcz 1885. 14. Szendrei János: Miskolcz város tört. 1000–1800. Miskolcz 1904. 446.

23-93
Dóczi Imre: A gymnasium tört. a debr. ev. ref. kollégiumban (Debr. ev. ref. főgymn. ért. az 1894–95. isk. évről, Debr. 1895.) 83. Békefi R. A debreceni ev. ref. főiskola XVII. és XVIII. századi törvényei, 1899. 146.

23-94
Merkur von Ungarn I. évf. 1786. II. 914–23.

23-95
Kis Ernő i. m. 123.

23-96
Török István: Adatok és részletek a kolozsvári ev. ref. coll. XVIII. száz évi történetéből (Az Erd. Muz.-Egylet bölcselet-, nyelv- és történelemtudományi szakosztályának kiadványai I.) 1884. 249. L. még Török I.: A kolozsvári ev. ref. coll. tört. 1905. I. 335–37. (1822-iki tanterv.)

23-97
Gönczi Lajos: A székelyudvarhelyi ev. ref. koll. multja és jelene (Székelyudvarhelyi ev. ref. koll. ért. az 1894–95. isk. évről, Sz.-udvarhely 1895.) 98.

23-98
Schünemann 93–94. l.

23-99
Sárospataki Lapok 1892. 458. (Szinyei Gerzson: A sárospataki főiskola Comenius előtt.) Zene gyakorlását már az Alstedius–Bisterfeld–Piscator-féle 1630-iki „Leges illustris scholae Transylvaniae” tervezete megkivánja. (Koncz J.: A m.-vásárhelyi ev. ref. koll. tört. 1889. 552.)

23-100
”Sőt a zsoltárokat is, melyeket azelőtt az iskolákban, Buchanan vagy Spethe parafrázisai nyomán, latin nyelven szoktak énekelni, hazai nyelvre fordította.” Molnár i. m. 408. Szombathi–Gulyás–Szinyei i. m. 188–89. Irodalomtört. Közl. 1926. 225. (Harsányi István: A Ráday-graduál.)

24-101
Molnár i. m. 320. Orbán i. m. 19. Szendrei i. m. 257.

24-102
Sárosp. Füz. 1862. 445. 447. Molnár i. m. 492.

24-103
Orbán i. m. 19.

24-104
Kis Ferencz: A székely-udvarhelyi ev. ref. collegium történelme, Székelyudvarhelytt 1873. 8. 17.

24-105
U. o. Oklevéltár 5. (VI.)

24-106
U. o. 17. és Okmánytár 4.

24-107
Szendrei i. m. 261. Kovács G. i. m. 104.

{108.} 25-108
Sárosp. Füz. 1860. 310.

25-109
Békefi Remig: A sárospataki ev. ref. főiskola 1621-iki törvényei. 1899. 53.

25-110
Kis Ernő i. m. 114.

25-111
Kúnszentmiklósi ev. ref. gymn. értesítője az 1894–95. tanévről. Bpest 1895. 18.

25-112
Békefi i. m. 63.

25-113
Kúnszentmiklósi ev. ref. gymn. ért. 1895. 15.

25-114
Kovács G. i. m. 135.

25-115
U. o. 157. Marosvásárhelyen a „város deákjai” énekelnek a templomban a kántor mellett. (Koncz J. i. m. 643.)

25-116
Török István: A kolozsvári ev. ref. collegium tört. Kolozsvár 1905. III. 271.

25-117
P. Szathmáry Károly: A gyulafehérvári-nagyenyedi Bethlen-főtanoda tört. N.-Enyed 1868. 120. V. ö. a pozsonyi ev. lyceum orgonistájának (1667–70) hatáskörével: Molnár A. i. m. 356. 359.

25-118
U. o. 188.

25-119
Kis Ferencz i. m. 45. 62. Gönczi Lajos i. m. 203–4.

25-120
Ádám Gerzson és dr. Joó Imre: A nagykőrösi ev. ref. főgymnasium tört. Nagykőrös 1896. 106. V. ö. a miskolci gimnázium 1820-iki törvényeiben: „Az énekléskör elnöke nemcsak a hármóniás kart lészen köteles igazgatni, hanem minden diákokat a dicséretek éneklésére szorgalmasan serkenteni” (Kovács G. i. m. 176.); a pápai főiskola egy 1803-iki végzésben: „A kik pedig magokat az Éneklésbe gyakorolni akarják, azt az Auditoriumban vagy a Cantus Praeses vagy más Juratus jelenlétiben tselekedhetik…” (Kis E. i. m. 162.)

26-121
Sárosp. Füz. 1862. 756.

26-122
Kis Ferencz i. m. 27.

26-123
Török István i. m. I. 118. (1736?) III. 135.

26-124
Békefi R.: A debreceni ev. ref. főiskola XVII. és XVIII. századi törvényei, 1899. 27–28. 146.

27-125
Török István: Adatok és részletek a kolozsvári ev. ref. coll. XVIII. száz évi történetéből, 1884. 294. U. attól: A kolozsvári ev. ref. coll. tört. I. 299.

27-126
”Vallásunk gyakorlásához szükséges a kántor munkája, aki, bár gondjára és támogatására bízzuk a gyermekeket, mint kántor ne kapjon fizetést; így a hozzájárulást vállalt szülők megfontolják, hogy ne kelljen károsodniok egyszer azért, mert a nélkülözhetetlen kántort tartják, másszor azért, mert gyermekeiket idegen iskolákba küldik s ott fizetnek értük.” Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII-dik század végén. Keresztesi József egykorú eredeti naplója. Kiadta S. Hoffer Endre, Pest, 1868. 69–70.

27-127
U. o. 71.

27-128
V. ö. J. Ver: Le psautier huguenot harmonisé 1918. stb.

27-129
Karl Nef: Die Collegia Musica in der deutschen reformierten Schweiz, St. Gallen 1897. 6. 9–10.

28-130
Archiv für Musikwissenschaft 1924. 431. (E. Preussner: Die Methodik im Schulgesang der evang. Lateinschulen des 17. Jh.-s.)

28-131
Békefi R.: A marosvásárhelyi ev. ref. iskola XVII. századi törvényei, 1900. 30. 36.

28-132
Török István: A kolozsvári ev. ref. coll. tört. III. 135. 244.

28-133
U. o. l. 150.

28-134
Széchy Károly: Gr. Gvadányi József, 1894. 293.

28-135
Ádám G.–Joó I. i. m. 287.

28-136
Kúnszentmiklósi ev. ref. gymn. ért. 1895. 45–1889. 13. 17.

29-137
Orbán i. m. 16. M. Nyelv 1911. 348.

29-138
Orbán i. m. 29–41.

29-139
Kovács G. i. m. 222–23.

29-140
Ádám G.–Joó I. m. 106–7.

29-141
Kis E. i. m. 168–70. – Itt a szabályok „közönséges Cantus censurá”-t is említenek (170. l.)

29-142
Ádám–Joó i. m. 287. v. ö. már az 1792-iki debreceni törvények egy passzusával: Békefi R. A debr. ev. ref. főisk. XVII. és XVIII. századi törvényei 1899. 163.

29-143
1786. II. 919. 1787. I.: II. Anhang 24.

{109.} 29-144
A losonczi m. kir. áll. főgymn. ért. 1894–95. Losoncz 1895. II. (Ambrus Mór: A losonczi gymn. vázlatos törtétene.)

29-145
Századok 1914. 700–701. (Ellend József: A sárospataki főiskola egy évszázaddal azelőtt.)

29-146
Kovács G. i. m. 46–48.

29-147
Ádám–Joó i. m. 160.

29-148
Dóczi I. i. m. 94.

29-149
U. o. 122.

29-150
Kis E. i. m. 176.

29-151
U. o. 177. 179.

29-152
Gönczi L. i. m. 167–68. V. ö. Ádám–Joó i. m. 194. (adat 1830-ból).

30-153
Török i. i. m. II. 314.

30-154
U. o. III. 272.

30-155
Orbán J. i. m. 85–6. A vegyeskar Sárospatakon csak Ivánka Sámuel alatt (1860-tól) alakult át végleg férfikarrá. L. Orbán 115.

30-156
Dóczi I. i. m. 96. 98. 111–12. 122. 126.

30-157
Merkur von Ungarn 1786. II. 914–23.

30-158
Századok 1914. 700–701.

30-159
Kovács G. i. m. 31. 43–48.

30-160
Ádám–Joó i. m. 144–46. 153–62.

30-161
Török István: Adatok és részletek a kolozsvári ev. ref. coll. XVIII. száz évi történetéből, 1884. 286. 294. 296. U. attól: A kolozsv. ev. ref. coll. tört. I. 285. 289. 297. 299. 335–37. 346–47.

30-162
Kis E. i. m. 122–23. 176–79.

30-163
Losonczi m. kir. áll. főgymn. ért. 1895. 8–11. 14–15.

30-164
Szathmáry K. i. m. 226.

30-165
A zilahi ev. ref. főtanoda 1878/9-ik tanév második ért. Zilah 1879. 8–10. (Elekes Viktor: A zilahi ev. ref. főtanoda történetének rövid vázlata II.)

30-166
Gönczi L. i. m. 122–25. 128–35.

30-167
Koncz J. i. m. 576–77. 626. L. még u. o. 627–28. az 1843-iki zeneoktatási tervezetet.

30-168
Gönczi i. m. 133.

30-169
Hermányi Dienes József Emlékirata (szemelvények). Sajtó alá rendezte Kelemen Lajos. Kolozsv. 1925. (Minerva Kvt. 3.) 32–33.

31-170
Major Ervin: A Ratio Educationis és a magyar zeneoktatás (Kny. a „Zene” IX. évf. 13. sz.-ból) 1928. 4–5. Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában, I. 1899. 178. II. 1902. 105. 187. 280. 292. – Egy idevágó erdélyi adatot (ifj. Heydendorff Mihály 1786-ban megemlíti zenetanulását a medgyesi gimnáziumban) Mika Sándor közölt a Volf György és Waldapfel János szerkesztette Kármán Mór-emlékkönyvben, 1897. 246.

31-171
Fináczy i. m. I. 153.

31-172
Prónai Antal: A piaristák szinjátéka Pesten a XVIII. században, 1907. 35. L. még Irodalomtört. Közl. 1915. 217. (Kátsor Keresztély „Rosa” c. zenés allegoriájának előadása Privigyén 1772); Murányi Róbert Árpád: Két XVIII. századi iskoladráma dallamai, Zenetud. Tanulmányok II. 1954. 501–507.

31-173
L. RMK. XXXII. 58., 76., 98., 109., 127., 145., 159., 205.

31-174
Fináczy Ernő: Az újkori nevelés története (1600–1800), 1927. 316.

31-175
V. ö. Baróti Szabó Dávid Költeményes Munkáji. II. kötet, Kassa 1789. 154. 157. (A’ Bátorkeszi szőllőbe-menetel. – A’ Bátor-keszi szőllőben létel.)

31-176
Joh. Rautenstrauch: Luther und die Pflege der kirchlichen Musik in Sachsen bis zum 2. Jahrzehnt des 17. Jahrhunderts, Leipzig 1907. 98 sköv. Schünemann i. m. 44–45. 121–136. 199–209. 232–35. Scharschmidt: Geschichte der Kurrende 1807 stb. Említi többek között Madame de Staël is a „De l’Allemagne”-ban (1810).

32-177
Schünemann 130.

32-178
U. o. 234–235.

32-179
Molnár Aladár i. m. 492.

32-180
Frankl i. m. 50.

32-181
U. o. 131.

32-182
U. o. 182.

{110.} 32-183
U. o. 50. 344. – XVII. századi körmöci rekordációkról l. Ernyey József: A körmöczi Zsuzsánna-játék, Bpest 1907. 7.

32-184
„A kántornak és a tanulóknak, akik tanítás után, reggeli közben a tanácsteremben énekeltek, 1 forint jár.” Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt III. 183. – V. ö. még F. Teutsch: Gesch. der evang. Kirche in Siebenbürgen, Hermannstadt 1921–22.

32-185
„A kántornak és a tanulóknak, akik reggeli közben az előcsarnokban énekeltek, 1 forint jár.” Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt III. 288. – A soproni karácsonyi és újévi kantációról (1692) l. Payr Sándor: Wohlmuth János orgonista és karmester 1643–1724. Sopron 1929. 17.

32-186
Takáts Sándor: Rajzok a török világból I. 1915. 9. 417.

33-187
U. o. 9.

33-188
Pázmány Péter prédikációi (kiad. Petró J.) I. 1931. 202.

33-189
„A Keresztyéni Gywlekezetben Való Isteni diczeretec es Imadsagoc” (1574) előszavában; v. ö. Szilády–Dézsi: Jegyzetek a RMKT. VII. kötetéhez, 1926. 360.

33-190
V. ö. Dócz I. i. m. 149–150.

34-191
Postilla Scultetica stb. 1073–74. (Uy Esztendői, vagy Kis Kiratsoni Predikatzo. Az az, Historiai Tanitas, melly czudalatoskeppen reformalta az Ur Isten az elmult száz esztendőben, az ő anya szent Egyházát…)

34-192
Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme 1871. II. 574. – A XV.–XVII. századi énekes „rekordációk”-ról l. legujabban Mészáros István: Középkori kolduló diákjaink, Filológiai Közlöny 1961. VII. 1–2. sz. 107–116.

34-193
„Az iskolákban ünnepnapokon nem eléggé illedelmesen gyakorolt haszontalan dalok mindenütt beszüntetendők, a rendes énekiskola kivételével.” Sárospataki Füzetek 1862. 445. – Molnár Aladár i. m. 492.

35-194
„A pataki iskolának, Magyarország e leghíresebb, a nagyságos fejedelem bőséges adományaival kitüntetett gimnáziumának ünnepi kantációit, melyek méltatlanok és illetlenek, sőt többnyire Isten nevének megszentségtelenítésével járnak, teljesen eltörlendőnek ítéljük.” Sárospataki Füzetek 1862. 447. – Molnár Aladár i. m. 492.

35-195
Borcsa M. i. m. 26.

35-196
Thurzó i. m. 228. Morvay i. m. 187.

35-197
Zenei Szemle XI. 1927. 242. Hermányi 1711-től 1718-ig volt a székelyudvarhelyi kollégium tanulója. Az itt leírt eset 1712-re tehető („etymologista”-korát említi).

35-198
Gönczi i. m. 120–21.

35-199
Békefi R. A debreczeni ev. ref. főisk. XVII. és XVIII. századi törvényei, 1899. 53. 97.

35-200
Kovács G. i. m. 182.

36-201
Kovács 181. Szendrei 461.

36-202
Kovács 160. Szendrei 460–61.

36-203
Morvay Gy. i. m. 229–230., 239.

36-204
Kis E. i. m. 117.

36-205
„Akiket a professzorok a harmóniás éneklésre rendelnek ki, nem előbb, hanem a többi diákkal egyidőben vonuljanak a temetés színhelyére; a házba ne menjenek be, hanem ott álljanak meg, ahol a többiek, és először a közös ének előtt, a szónoklat után pedig, mikor az eklézsia kántora a többi diákkal befejezi a szertartást, nem több mint 3–4 verset énekeljenek. Temetés előtt pedig, harmóniás éneklés céljából, sem napközben, sem éjszaka, mégha kívánnák tölük, sem szabad belépniök a halottas házba, sem a professzoroknak nem szabad alkalmat adniok erre.” Békefi R. i. m. 52., 163.

37-206
„…de semmit abból a pénzből, melyet a városi hatóság évenként az iskolai ifjúságnak juttat…” Thurzó F. i. m. 16., 44., 95., 97–98., 218–219., 265–266. – Morvay i. m. 186., 234., 236., 267–268. A collaborator részesedéséről (Constitutio… Teyfeles Totfalvini 1647) l. Thurzó 49.

37-207
Békefi R. A. i. m. 66–67., 100. A senior jövedelméről u. o. 99.

37-208
Békefi R. A. A marosvásárhelyi ev. ref. iskola XVII. századi törvényei, 1900. 23. 34. 36. Koncz J. i. m. 75. 77–8.

37-209
Gönczi L. i. m. 85.

37-210
Kúnszentmiklósi ev. ref. gymn. ért. 1889. 17. 9. Nagykőrösön (1803) az éneklés jövedelmének fele a kórusé; a cantus praeses illetékét a rektor szabja meg; a kórus „deák”-tagjai egyenlően osztoznak; aki nem deák és „tsak Tenorista”, más „hangra” nem alkalmas, „fél portiót veszen”. (Ádám–Joó i. m. 106–7.) 1836-ban a kantista diákok keveslik a temetési díjat, melynek egynegyede a Humanitatis Professornak jár, így az ő díjuk egyenként {111.} felosztva csekélyebb, mint a „közönségesen éneklő Deákok”-é. Az egyháztanács döntése szerint a hármoniás éneklést valóban jobb díjazás illeti meg; ezért a csak „Cantus”-sal járó temetés fizetése legyen legalább 7 frt s ennek egynegyede a Humanitatis Professoré, – ha pedig búcsúztató is készül, a díj 10 frt 30 kr. s ennek fele illeti a professzort. 1846-ban a temetési díj személyenként 12 kr., ebből 2–2 kr. a senioré. (U. o. 287.) Miskolcon (1796) a temetés díja 2 garas; a temetkezőknek ezenkívül ételbeli adományt kell a diákok számára juttatniok. (Kovács G. i. m. 161.) 1809-ben a „hármónia” díja 12 frt., ebből 2 frt. az iskolai pénztáré (u. o. 224.) stb.

37-211
Szilády Áron és Szilágyi Sándor: Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon. Nagy-Kőrös, Czegléd, Dömsöd, Szeged, Halas levéltáraiból. (Török-Magyar-Kori Tört. Eml. I. oszt.) 1863. I. 185.

37-212
U. o. 195.

37-213
U. o. 211.

37-214
U. o. 223.

37-215
U. o. 233.

38-216
U. o. 244–45.

38-217
U. o. 266.

38-218
U. o. 413–14.

38-219
U. o. II. 61. V. ö. még: „Praedicátor uram beszegötségekor az öreg deákoknak kántálásukért attunk 75 d.” (1646.) „Szabók czéhében lévő vendégségben biró uram cantansoknak 30 d.” (1653.) Ádám–Joó i. m. 288. Az adományok összege általában 3 dénár és 1 frt között váltakozik.

38-220
Kiss Áron: Losontzi István életrajza, 1905. 10. 53.

38-221
Kúntszentmiklósi ev. ref. gymn. ért. 1895. 47.

38-222
Kúntszentmiklósi ev. ref. gymn. ért. 1889. 14.

38-223
Török István: A kolozsv. ev. ref. coll. tört. III. 94.

38-224
U. o. 137.

38-225
Koncz J. i. m. 78. Békefi R. A marosvásárhelyi ev. ref. iskola XVII. századi törvényei 1900. 36.

38-226
Ádám–Joó i. m. 249.

38-227
Kovács G. i. m. 169. V. ö. Békefi R. A sárospataki ev. ref. főisk. 1621-iki törv. 1899. 26. 68.

38-228
Kis E. i. m. 23.

38-229
U. o. 117.

38-230
„A Bacchusnak, Venusnak szentelt szennyes és profán énekekért, akár ha maga énekli valaki, akár ha másokkal, nevezetesen gyermekekkel, szolgákkal énekelteti, elsőízben 5, másodszor 10, azután 15 dénár büntetés jár.” Gönczi L. i. m. 75. V. ö. Borcsa M. i. m. 9.

38-231
Erdélyi Múz. 1908. 290. (Veress E.: A nagyenyedi kollégium jegyzői és Nemes Oskolai Tanácsa.)

38-232
Thurzó F. i. m. 217. Morvay Gy. i. m. 186. V. ö. Schünemann i. m. 206. („Cantiones obscoenas et Scandalosas…”)

39-233
Kovács G. i. m. 166.

39-234
Ádám–Joó i. m. 69.

39-235
U. o. 274.

39-236
I. Explorator Convivorum omnia agat honeste et reverente. Novus 24, Vetus 12 Cantationes adferat. Negligens cantationis pro singulis den. 15 privetur. II. Explorator ante peractum officium ad aliquod officium honestum evocatus, ante absolutum laborem pro 12 Cantationibus den. 75, pro 24 tallér 1 et den. 50. Coetui numerabit. Kis E. i. m. 43.

40-237
Békefi R. A debr. ev. ref. főisk. XVII. és XVIII. századi törv. 1899. 71–72. 105–6. Dóczi I. i. m. 151.

40-238
Békefi R. A marosvásárhelyi ev. ref. isk. XVII. századi törv. 1900. 25. 37.

40-239
Ádám–Joó i. m. 75. L. még u. o. 78. 81.

40-240
U. o. 249.

40-241
Morvay Gy. i. m. 237. Thurzó F. i. m. 102. 263.

40-242
Thurzó F. i. m. 102.

40-243
Török I. i. m. III. 94.

40-244
Orbán J. i. m. 17. 34. 39. 53. stb. Békefi R. A debr. ev. ref. főisk. XVII. és XVIII. századi törv. 1899. 163. Török I. i. m. III. 272. (A faluramenés feltételei 1859-ben: kétszeres díj, szekér és szabad étkezés.)

{112.} 40-245
Felelet a Mondolatra 1815. Régi Magyar Könyvt. XI. 1913. 36.

41-246
Marosvásárhelyi ev. ref. coll. ért. 1885. 162. Koncz J. i. m. 9.

41-247
Morvay Gy. i. m. 19. 229. Thurzó F. i. m. 9.

41-248
Marosvásárhelyi ev. ref. coll. ért. 1885. 162. Koncz J. i. m. 162. 648.

41-249
L. Schünemann i. m. 55., 133–134.

41-250
Morvay Gy. i. m. 187. – Thurzó F. i. m. 228–229.

41-251
Ádám–Joó i. m. 267.

41-252
Irodalomtört. Közl. 1918. 323–330., 410. Pálos iskola-drámák a XVIII. századból. Kiadta Bayer József, RMK. II. 1897. 47., 75., 79. (A dallamok élén helyesen szopránkulcsnak kell állnia. A második melódia általánosan elterjedt népi dallam. Ismertebb szövegei: „Én vagyok a petri gulyás” [Édes Gergelyé, l. Tóth István, Áriák 132. l. 151.], „A csikósnak jól van dolga” [Zeneközlöny 1911. 145.] stb. L. még Réthei Prikkel Marián, A magyarság táncai 1924. 178–179. és Szabolcsi B. A magyar zenetörténet kézikönyve, 2. kiad. 1955 78*.) – Régebbi énekes iskolai színjátékokról (Eperjes 1682, Eger 1756, Nagyvárad 1740, 1769) l. Váli Béla: „A magyar színészet története 1887. 32. Nagyszombat 1735-ben eltiltja a színjátékok zenéjét; l. Molnár Aladár i. m. 207.

41-253
Protestáns iskoladrámák. Összegyűjtötte és kiadta Bernáth Lajos. RMK XXI. 1903. 133.

41-254
U. o. 218., 226.

41-255
U. o. 315., 332.

41-256
U. o. 391., 408.

41-257
Murányi Róbert Árpád: Két XVIII. századi iskoladráma dallamai, Zenetud. Tanulmányok II. 1954. 501–507.; Szabolcsi B.: A magyar zenetörténet kézikönyve, 2. kiad. 1955. 77*–78*.

42-258
Csokonai Vitéz Mihály Összes Művei. Kiadták Harsányi István és Gulyás József. III. 285., 321.

42-259
U. o. 344–345.

43-260
Orbán J. i. m. 35–36.

43-261
U. o. 47., 49.

43-262
Kovács G. i. m. 223.

43-263
Orbán i. m. 50.

45-264
Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései 1881. 196–97. Az elv gyakorlati alkalmazására jellemző eset a gyulafehérvári főtemplom Bethlen Gábor által felállított s Bethlen halála után eltávolított orgonájáé (Pokoly József: Az erdélyi ref. egyháztört. 1904. II. 84–5. Szekfű Gyula: Bethlen Gábor, 1929. 206.)

45-265
U. o. 574. (Ered. latin.) – Külföldi analógiákat illetően l. többek között K. Nef: Die Coll. mus. in der deutschen ref. Schweiz, St. Gallen 1897. 2. 8–9.

45-266
L. Takáts Sándor: A magyar mult tarlójáról 1926. 268–71. XVIII. századi megszorítások u. o. 272. V. ö. még A XVII. század magyar főúri zenéje c. dolgozatom (1928) 58–59. (Jelen munka I. kötetében, 250–51.)

45-267
I. m. 207–9. – Az ének konfuzióját illetően v. ö. Fáy András: Óra-Mutató, 1842. 58. „Némelly zsoltárban csak egykét vers az énekelhető. A’ mester, kántor e’ miatt szökdel az éneklendő versekkel; a’ nép, kivált orgonás helyeken, hacsak fülsértő dictálás nem pótolja ki a’ hiányt, nem tudja mellyik vers énekeltetik, ’s gyakran megesik, hogy mást énekel, mint amaz.”

45-268
Pokoly J. i. m. V. 1905. 100.

46-269
Orbán i. m. 78. V. ö. Róthkrepf–Mátray adatával. Tud. Gyűjt. 1832. VII. 10.: „A honi 14–1500 Refor. Ecclesia közül még alig van 30-nak orgonája.”

46-270
Bothos i. m. Előszó VI.

46-271
„Instrumentis musicis durantibus sacris publicis, horis publicis ac vespertinis post clausas portas canentes d. 15.” (J. Dück: Gesch. des Kronstädter Gymnasiums, Kronstadt 1845. 136. V. ö. u. o. 124.: „Exercitia Musices sub vesperam omnibus sint libera, sic tamen ut aliorum quies et studia importunis clamoribus non interturbentur.”)

46-272
„Az iskolai ifjúságból senki se merészkedjék a komoly tanulmányokra kijelölt időt kártyázással, hegedűn, zongorán, szóval bármely hangszeren való játékkal, hivatásának kárára haszontalanul vesztegetni.” Kis E. i. m. 81–82. Az Explanatio-t 1724–1729 között másolták.

46-273
„Kártya- és kockajáték, tánc, hegedűvel és lanttal való visszaélés… teljességgel tilos. Aki táncol, kizárják az iskolából.” Békefi R.: A debreceni ev. ref. főiskola XVII. és XVIII. századi törvényei 1899. 95.

{113.} 47-274
U. attól: A sárospataki ev. ref. főiskola 1621-iki törvényei 1899. 59.

47-275
„Senkise kártyázzon, kockázzon, senkise éljen vissza a zenével. Senkise táncoljon…” Thurzó F. i. m. 43., 53., 217. – Morvay Gy. i. m. 186. Ádám–Joó i. m. 66. Kúnszentmiklósi ev. ref. gymn. ért. 1895. 13.

47-276
Ádám–Joó i. m. 72.

47-277
„Senkise zavarja mások tanulmányait zenével (zenével, színjátékkal) vagy egyéb lármával.” Borcsa M. i. m. 8. Gönczi L. i. m. 73.

47-278
„Az iskola falai között az olyan tanulmányokat zavaró műveletek is távoltartandók, mint az alkalmatlan időben való lantolgatás és az irigységet ébresztő kártyajáték.” Borcsa M. i. m. 22.

47-279
„Mindenki tartózkodjék a lopástól, rablástól, gyújtogatástól, játéktól, zenétől.” Koncz J. i. m. 72. P. Szathmáry K. i. m. 60. Békefi R.: A marosvásárhelyi ref. iskola XVII. századi törvényei 1900. 31.

47-280
Békefi R.: A debreceni ev. ref. főiskola XVII. és XVIII. századi törvényei 1899. 131.

47-281
„A kártyajáték szigorúan tilos; de a hangszerjáték szerdai és szombati napokon és szűnidőben, a pihenésre szánt délutáni órákban, botrány nélkül, engedélyeztessék; kivéve mégis a bőjti napokat.” U. o. 171.

47-282
„Szabad zenélni szerdai és szombati napokon, nappal 11 órától 1-ig s az esti közimádságtól 8-ig, máskor soha.” Gönczi L. i. m. 98.

47-283
Kis E. i. m. 143., 144.

47-284
Ádám–Joó i. m. 98., 270.

48-285
Kovács G. i. m. 170.

48-286
Schünemann i. m. 243.

48-287
Orbán J. i. m. 76.

48-288
Sáros-Patak, 1794 tájban. (Töredék pályáim emlékeiből.) Nefelejts 1859. okt. 16. (29. sz.) 335.

49-289
Ezen a helyen megemlíthetjük azt a felötlő adatot, hogy a nagybányai evangélikus elemi népiskola vizsgatárgyai között 1802-ben többek közt hárfa- és zongorajáték szerepelnek. (Morvay Gy. i. m. 8.)

49-290
Dézsi Lajos: Magyar történeti tárgyú szépirodalom 1927. 60. U.a.: Egy magyar nyelvű történeti iskoladráma töredéke a XVII. századból 1906. 8. – A latin kifejezés mögött a tárogatót gyanítja.

49-291
Orbán J. i. m. 174.

49-292
Török I. i. m. III. 289.

49-293
P. Szathmáry K. i. m. 120.

49-294
Török I. i. m. III. 135.

49-295
Koncz J. i. m. 590.

49-296
Fáy András: Óra-Mutató. 1842. 75.

49-297
Kiss Ernő: A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának története 1531–1895. Pápa 1896. 158–161. – V. ö. még a pozsonyi direktor fejtegetéseit Jókai Mór „Mire megvénülünk”-jének 2. fejezetében (valószínűleg 30-as évekbeli emlékek alapján).

50-298
Kevéssel előbb leérkezett rendelet, mely eltiltotta a „publicus” diákokat a bálok és kávéházak látogatásától.

53-299
Sárospataki Lapok 1885. 260. (Szinyei Gerzson: Vázlatok és képek a sárospataki ref. főiskola XVIII. és XIX. századbeli életéből, a nemzeti élet keretében.)

53-300
Csokonai Vitéz Mihály Összes Művei. Kiadták Harsányi István és Gulyás József II6. 780.

53-301
Századok 1914. 711.

53-302
Dóczi I. i. m. 74.

54-303
Karl Nef: Die Collegia Musica in der deutschen reformierten Schweiz. St. Gallen. 1897. 68. sköv. ll.

54-304
Dóczi i. m. 77.

54-305
Kis Ferencz: A székely-udvarhelyi ev. ref. coll. tört. Sz.-Udvarhely 1873. 45. Gönczi L. i. m. 204.

54-306
Kis F. i. m. 103. L. még Gönczi L. i. m. 48.

54-307
Koncz J. i. m. 626.

54-308
Török I. i. m. III. 138.

54-309
Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme, 1871. III. 972.

{114.} 55-310
Nef i. m. 6., 9.

56-311
„Sohasem ragadott meg semmi annyira, mint az itteni négyszólamú templomi éneklés. A reformátusoknál szokásos zsoltárdallamokat az egész gyülekezet négyszólamúan énekli, kótákból, melyek az énekeskönyvekben a szövegek mellett ki vannak nyomtatva. Fiúk és leányok a diszkantot, felnőttek az altot, az idősebb és idős férfiak a tenort és basszust éneklik. Ismerjük egyes, az ódon diatonikus egyházi hangnemekben készült zsoltárdallamok méltóságát és merészségét, – ezeket meglehetősen tisztán intonálták, gyakran úgy, ahogyan csak akkor lehetséges, ha az énekeket már korán, az iskolában megtanulják s később egész életükön keresztül, templomon kívül is, gyakori alkalmakkor éneklik. Svájcban valóban így történik. Gyakran, ha a falusi nép között, szántóföldön és korcsmában, régi, valódi népdalokat nyomoztam, egy-egy négyszólamú zsoltárt hallottam tőlük. Aki csak a mi közönséges, oly tisztátalanul rikoltozó, egyszólamú templomi éneklésünket ismeri, aligha tudja elképzelni az ilyen négyszólamú, sokszáz minden korú ember ajkán megszólaló egyházi ének méltóságát és erejét.” U. o. 10–11.

56-312
U. o. 57.

56-313
Orbán i. m. 85–86.

57-314
Orbán i. m. 30–31. Magyar Figyelő 1911. 17. sz. 393. – V. ö. Hajdu László egyik megjegyzésével, Zenészeti Lapok V. (1865) 405.: „ha … mind a három t. i.: soprán, alt és tenor – a mi legkönnyebben kivihető – tenor, az az: egy nyolcaddal mélyebb helyzetben énekeltetik: akkor meg a régi jó Maróthyféle magas altusos hármónia áll elő, melyben az alt a bassóval gyakran igen fülsértőleg összekavarodik és változik.”

57-315
Magyar Figyelő 1911. 17. sz. 393., 19. sz. 72. (A pataki énekes-codex.)

58-316
Az 1797-es Meleg-melodiáriumban (Debreceni ref. főisk. kvt. kz. R 830.) és Kocsi Sebestyén Gábornak kétségkívül Debrecenben összeírt vagy debreceni forrásból másolt „Holmi Más Verses könyvekből ki szedegetett Versezetek és Halotti Butsuztatók” c. gyűjteményében (1809.; OSZK. Oct. Hung. 545.).

58-317
OSZK. Oct. Hung. 545. 66/b.-68.

59-318
Orbán i. m. 31.

59-319
U. o. 172.

59-320
Jelzete: Népkölt. 180. Az idézett dallam a kézirat 72. lapján található.

61-321
I. m. 31. 86. Utóbbi helyen Orbán hozzáteszi, hogy ez a szokás „a zeneértők ízlését már ekkor is nagyon sértette.”

61-322
V. ö. még Vas Gereben „Tekintetes Urai”-ban (1864): „Ön allegrót ír, én is allegrót fütyülök” (Összes Műv. VII. 4. kiad. 255.).

62-323
Ezt a dallamot később Csokonai „Szép hajnal, emeld fel földünk felett” kezd. versére énekelték (Pálóczi Horváth Ötödfélszáz Éneké-ben 210b, Tóth István: Áriák és Dallok 1832–43. 5. l.). Talán közvetlen, formai kapcsolat is összefűzi Csokonai ódáját ezzel a kollégiumi énekkel.

63-324
V. ö. Székely András: Szent-Györgyi István daloskönyve, Zenetud. Tanulmányok I. 1953. 675–696.

64-325
Úgy látszik, ilyesfajta írásmóddal van dolgunk egy XVIII. századi kath. kántorkönyvben, a Szentes Moyzes-féle kéziratban is (1774), mely az 1741-es kótás csiksomlyói himnusz-kiadvány toldaléka gyanánt került az OSZK.-ba (a második világháború óta lappang). Itt a dallamok felett a harmonizálásra utaló szám- és betűjelzések állanak, melyeket ezideig nem tudok pontosan értelmezni.

65-326
L. Orbán i. m. 47–48. lapján felsorolt eseteket.

66-327
Jellemző erre a kórustechnikára a lipcsei Allgemeine Musikalische Zeitung 1814. november 16. és 23-iki számaiban megjelent „Geschichte der Musik in Siebenbürgen” c. dikk leírása az erdélyi református és unitárius temetések diákjainak „harmóniá”-járól: „Bey den Leichenbegängnissen der vornehmern Reformirten und Unitarier singen zwar ihre Studenten auch mehrstimmige Choräle, die sie Harmonia nennen; diese Harmonie ist aber durchgänging Nota contra Notam, sondern die Stimmen alle in motu recto miteinander, und der Bass gewöhnlich durchaus in Octaven mit der Oberstimme, auf die Art wie man sie auch von den Zigainern zu hören bekömmt.” „Előkelőbb reformátusok és unitáriusok temetésén ugyan harmóniának nevezett többszólamú korálokat énekelnek a diákjaik; ez a harmónia azonban mindvégig hangot hang ellenében, a szólamokat párhuzamosan, a basszust többnyire a felsőszólam oktávjában vezeti, olymódon, ahogyan az ember a cigányoktól is hallja.” (1814 nov. 16. 770. hasáb. V. ö. Muzsika 1929. 3. sz. 46.)

{115.} 66-328
RMK. XXXII. (Csiksomolyói iskoladrámák) 167. Alszeghy Zsolt: Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig 1914. 403.

67-329
I. m. 49.

67-330
U. o. 31.

67-331
Nefelejts 1859. 335. L. ezzel szemben Kultsár István véleményét, aki szerint „az úgy neveztetett Diák Harmoniák… a’ szép hang, ’s a’ kevés rendesség által egészen meglepik, ’s elragadják a’ Dilettántot; a’ Hang-mesternél pedig: sőt tsak figyelmesebb Hallgatónál is, fület boszszontnak” (Hasznos Mulatságok 1818. II. 20. jegyzet).

68-332
U. o. 336.

68-333
Orbán i. m. 85–6.

68-334
U. o. 115.

68-335
U. o. 32.

68-336
U. o. 39. 43. 81. 122.

68-337
Az írásmódról és a különböző vonalrendszerek olvasásáról l. „Probleme der alten ungarischen Musikgeschichte” c. dolgozatom (1926) 41., Irodalomtört. Közl. 1927. 101–2. (Pálóczi Horváth gyűjteményének 6-vonalas darabjairól) és „Ungarische Chorpartituren des 18. Jahrhunderts”, Zeitschrift für Musikwissenschaft XI. 1929. 306–12. Az egyszólamú feljegyzések legnagyobb része, ha kulcsjelzést nem is ír ki, alt- vagy tenor-kulcs alkalmazását kívánja (Pálóczi Horváth dallamai stb.). Hogy a szopránkulcs alkalmazása sem szokatlan, azt többek között a Kováts József-féle halottas énekgyűjtemény bizonyítja (MTA. Irod. Régi s újabb irók kz. műv. 8. r. 61.), mely minden dallamát szopránkulcs szerint jegyzi fel.

70-338
Zenekulcsok és kardalosított népdalok II. Zenészeti Lapok 1862. 193. – L. még Kálmán Farkas: Egy régi partitura, Zene- és Színművészeti Lapok 1896.

70-339
Zenészeti Lapok 1862. 194.

70-340
Orbán i. m. 48–49.

72-341
Törökországi Levelek LXII.

72-342
L. Marczali Henrik: Magyaroszág története II. József korában I. 1885. 258.

72-343
Fáy András: Óra-Mutató. Pest, 1842. 86.

73-344
A korszak daltermésének (az egyházi jellegűt is beleértve) főbb kéziratos dokumentumait hollétüket, feljegyzőjük, illetve tulajdonosuk nevét s keletkezési idejüket, helyesebben a bennük feltüntetett évszámokat (kb. 1820-ig) alábbi összeállítás szemlélteti (a kath. jellegű gyűjtemények, melyek tárgyunkat közvetlenül nem érintik, zárójelben szerepelnek):
Budapest, Országos Széchényi Könyvtár:
Oct. Hung. 534. Kovács András 1767―77.
Quart. Hung. 177. Két dallam Verseghynek egy levelében, 1780.
Quart Hung. 175. 1. Jankovich, 1789. (Egy dallam.)
Oct. Hung. 654. Tolvay István, 1790.
Oct. Hung. 496. Veress Márton, 1793―
Quart. Hung. 512. 3 dallam Csokonai egy alkalmi költeményéhez, 1794.
Oct. Hung. 540. Sebestyén Gábor, 1809―1811 (kilenc négyszólamú kóruspartitúrával).
Oct. Hung. 545. Sebestyén Gábor, 1809.
Oct. Hung. 73. Jankovich, 1810―20 k. (Egy dallam.)
(Ms. Mus. 111. Rakoványi Th.: Litaniae et Cantilenae 1751.)
Ms. Mus. 112. Csonka egyh. dallamgyüjt. a XVIII. század második feléből.
Ms. Mus 192. 1783―
Ms. Mus. 986. Szalay Trézia. 1816. („Abonyi kézirat”.)
(Szentes Moyzes kéziratos függeléke az 1741-iki csiksomlyói himnuszkiadványhoz, 1774.) Zemplényi-féle dalosköny (sárospataki rendszerű egyházi és világi dallamgyűjtemény valószínűleg a XVIII. század utolsó évtizedéből, OSZK. Közel rokon Ms. Mus. 112-vel).
Budapest, Egyetemi Könyvtár kézirattára:
(A 130. Koncz Gábor: Cantillenae 1771.)
H 35. Kresznerics―Verseghy két dala, 1809.
Budapest, Magyar Tudományos Akadémia kézirattára:
M. Irod. Régi s újabb írók kz. müv. 8.-r 62. Kovács Ferenc, 1777. (Simon Pál 1801.) ― 1837. (Kálló.)
U. o. 8.-r. 61. Kováts József stb. Halottas énekek a XVIII. század végéről.
U. o. 8.-r 46. Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz Éneke 1813.
(Ugyanannak csonka konceptusa 8.-r. 48.-ban [M. Arion].)
U. o. 8.-r. 60. Halottas stb. énekek (Miskolcról) 1813―17. Népkölt. 180. Fejér János, Göntzy István. 1802.
Sárospatak, Főiskolai könyvtár kézirattára:
1770. Kulcsár Pál. 1762, 1775, 1810.
513. Szkárosi István, Járdánházi János. 1787―92.
630. Darótzi József (székelyudvarhelyi városi tanácsos): Dávidné Soltári. 1790―91. 1717. 1718. Novák Lajos. 1791―
514. 1798.
1666. Battha Bálint. 1804―8.
516. 1816―31.
1759. Az énekkar dallamtára 1817―28.
1765. 1818―48.
Debrecen, Főiskolai kézirattár:
R 682. (Sárospatakról) 1770―76. (Egy dallam.)
R 672. „Cantiones Funebres" 1783. (Egy dallam.)
R 830. Melegh Dániel, 1797―
Debrecen, Csokonai-kör kézirattára:
181. lelt sz. Karap Sándor, 1812 (Egy dallam.)
Karcag, Városi levéltár:
Csathó-féle gyűjtemény, 1813―35.
Máramarossziget, Ref. lyceum könyvtára:
Lugasi József-féle gyűjteményes kötet, 1800― (13 egyh. ének kóruspartitúrája).
Kolozsvár, Erdélyi Múzeum kézirattára:
(A 842. G. Rhédei Klára, B. Radák Istvánné kath. énekgyűjteménye, 1781―92.)
Kolozsvár, Ferencrendi zárda:
(Kath. egyh. énekgyűjtemény, ―1741.)
Marosvásárhely, Ferencrendi zárda:
B. I. 9. 247. Csonka kótáskönyv (többek között Schreier egy dalával) ―1787.
Székelyudvarhely, Ref. kollégium kézirattára:
Y 173. Szigethi Gyula Mihály kéziratos művei XXVII. (Egy dallam.) 1793.
Y 145. (Oct.) Orbán Zsigmond: A nevezetesebb Ditséreteknek és némelly Halott-énekeknek Harmóniája. 1766.
A sárospataki Szkárosi-melodiárium és a „Dávidné Soltári” számos dallamát szabad átiratban közölte Harsányi István és Hodossy Béla: Két XVIII. századi dalgyűjtemény sárospataki kézirata, Ethnogr. 1913. 295. 361. 1914. 38. 101. ― A kéziratok részletes leírását l. Bartha Dénes tanulmányaiban:, A magyar énekelt vers forrásai Faluditól Horváth Ádámig Irodalomtört. Közl. 1932, ill.-A XVIII. század magyar dallamai 1935. ― V. ö. még Szabó T. Attila: Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI―XIX. században, Zilah 1934, u. attól: Ujabb adatok és pótlások kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink könyvészetéhez, Kolozsvár 1941.

74-345
(Hozzávetőleges ritmizálásban.)

Oh sebességgel repülő Ifjuságim ideji, Múló bóldogságot szűlő Tündér kedveji,
Búval nézek vissza rátok, Mert olly hamar elmúlátok, Szivem víg örömeji
Mintha szárnyakon járnátok, stb.

74-346
Ethnogr. 1913. 297. 299. 363.

75-347
L. Bäumker: Das kath. deutsche Kirchenlied II. 200. III. 16. Zahn: Die Melodien der deutschen evang. Kirchenlieder I. 1393. 1414. 1569. a), b). II. 4086. IV. 6924. Böhme: Altdeutsches Liederbuch 1877. 434. stb. Kancionál cili kniha duchovních zpevu I. (V. Praze 1863.) 41. 381. II. (1864.) 653. sz. A régi magyar anyagból l. „Régi nagy időben”: Hofgreff-gyűjtemény, „Jer mi dicsérjük”: Szegedi Ferenc Lénárt-féle Cant. Cath. 1674., „Oh felséges Atya Isten”: Turóczi Cantionale stb.

75-348
Ethnogr. 1913. 361.

{117.} 75-349
Egykori tulajdonosáról (?) v. ö. Császár Elemér: Kovács Ferenc irodalmi hagyatéka. Irodalomtört. Közl. 1918.

75-350
L. RMK. XXXV. 154.

75-351
V. ö. „Arany üdő vala, de vassá kezd lenni.” Gyöngyösi István Összes Költ. II. 1921. 55.

76-352
V. ö. Bartók Béla: Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje 1934. 9–10. – Szabolcsi B.: Adatok az új magyar népdalstílus történetéhez (Népzene és történelem 1954. 26–58.; továbbá e kötetben… –).

76-353
L. Rajeczky Benjámin: A gyöngyösi pásztormisék, Zenetud. Tanulmányok IV. 1955. 99–102.

79-354
L. Irodalomtört. Közl. 1924. 23. A XVII. századi kath. énekirodalomban v. ö.: „Szép violácska”, „Jézus virágunk” stb.

79-355
Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig 1927. 91.

79-356
Zeitschrift für Musikwissenschaft XI. 311.

82-357
Várkonyi báró Amade László versei. Négyesy L. kiad. 1892. 100 RMK. XXXV. 41. – A melódiát (más szöveggel) Csokonai a Culturá-ban (1800) Tisztes úr szájába adja, mint „igaz régi magyar nótá”-t (l. Harsányi–Gulyás Csokonai-kiad. III. 367. 369.). Népi változatát l. Bárdos Lajos: 101 magyar népdal 1929. 85. sz.

83-358
L. például OSZK. Quart. Hung. 176. 49b.) (Teljes szöveg?)

85-359
A „Ha visszanéz a bús magyar” kezdetű dalt („Régi dal a rossz időkből”), melyet az 1820-as években Tóth István és Tóth Lajos írtak Sárospatakon (l. Orbán J. i. m. 52.) Káldy Gyula (XVI. XVII. XVIII. századi magyar történeti énekek 1897. 7. 13.) és Ábrányi Kornél (Jellemképek a magyar zenevilágból 1900. 8.) régi (XVII. századi) kuruc dalnak mondják. Jeszenszky–Luttenberger „Térj magadhoz drága Sion” kezdetű énekét ismételten a XVII. századból datálták; l. Ethnogr. 1916. 228–229. 1917. 266–77. stb.

85-360
Ilyen pld. „Bodrog partján nevekedett tulipán” (Mátray, Magyar népd. . 2. 44. sz.; először „Dávidné” és Kulcsár), „Hol lakik kend, húgom asszony” (Mátray II. I. 91., először „Dávidné”), „Én vagyok a petri gulyás” (Mátray I. 2. 74., először más szöveggel a „Bakhus” c. pálos darabban 1765), „Ha valaki vigan él” (Bartalus, M. Népd. IV. 125., először Melegh-melodiárium), „Ez a kislány megy a kútra” (Bartalus V. 161.; var. Szkárosi); l. még Bartalus V. 198. VII. 3. 5.–14. 21.–35. 161.–66. 179. sz. stb. Csokonai „Karnyóné”-jának és „Culturá”-jának dalbetéteiről (Harsányi–Gulyás III. 369.) l. Molnár Antal: Csokonai és a műdal, Debr. 1929. 23.

85-361
L. Bartók, A magyar népdal 1924. 80. és 140. sz. jegyzetét.

87-362
L. Domokos Pál Péter: A sepsiszentgyörgyi kótás kézirat, Zenetud. Tanulmányok VII. 1959. 601–604. U. attól: Magyar táncdallamok a XVIII. századból, Zenetud. tanulmányok IX. 1961. 269–294.

87-363
L. e kötet következő tanulmányát.

87-364
OSZK. Ms. Mus. 749.

87-365
MTA. Kz. Vegyes 4° 90.

88-366
Jelzete: Kz. Y. 141. L. Benkő András: Székely László kótáskönyve, Zenetud. Tanulmányok VI. 1957. 345–406.

88-367
I. Falvy Zoltán: A Linus-féle XVIII. századi táncgyűjtemény, Zenetud. Tanulmányok VI. 1957. 407–443., továbbá Magyar táncok Haynd korából, közzéteszi Szabolcsi Bence és Bónis Ferenc, Budapest 1959.

88-368
V. ö. Bárdos Lajos: Magyar karácsonyi dalok a XVIII. századból. Zenei Szemle 1929. II. 59–62.

89-369
L. Major Ervin: Bihari János 1928. 3–4. U. attól: Magyar dal Beethoven feldolgozásában, Orsz. Zeneünnepély Beethoven halálának századik évfordulója alkalmából (műsorfüzet) 1927. 71.; Magyar táncdallamok Haydn feldolgozásában, Zenei Szemle 1928. 115.; Magyar elemek a 18–19. századi európai zenében, Magyar Muzsika Könyve (szerk.: Molnár Imre) 1936. 7–13. – Szabolcsi B.: „Exotikus” elemek Mozart zenéjében, Új Zenei Szemle 1956. VI. 1–7. U. attól: Haydn és a magyar zene, Zenetud. Tanulmányok VIII. 1960. 481–495. – Bartha Dénes: Mozart et le folklore musical de l’Europe centrale, Colloques Internationaux du Centre National de la Recherche Scientifique: Les influences étrangères dans l’oeuvre de W. A. Mozart, Paris 10–13. Octobre 1956 (1958) 157–181.

89-370
Zenei Szemle 1928. 120–122.

90-371
L. Marczali Henrik: Mária Terézia, 1891. 233.

90-372
D’Artagnan (gr. Vay S.): Régi magyar társasélet, 1900. I. 37.

{118.} 90-373
A „verbung” névről: Magyar Hirmondó 1786. aug. (Kis János superintendens emlékezései 1890. 294.); az énekes-nezés verbuválásról: Magyar Kurir 1789. I. 440–41. 636.; Gvadányi „Falusi Nótárius”-ának (készült 1787) utolsó részében már szerepel a „verbuválás”-kor járt katonai tánc, stb. 1786-ban egy katonai fúvósdarabot, melynek egyébként semmiféle magyar jellegzetessége nincs, „Verbung” címen jegyeznek fel Pozsonyban (l. „Muzsika” 1929. 4. sz. 52.)

90-374
L. Sztankó Béla: A lőcsei tabulaturás könyv choreái, Zenei Szemle 1927. 166., Szabolcsi B.: A XVII. század magyar világi dallamai, 1950. 79–84. Ez utóbbit l. jelen munka I. kötetében is, 337–340.

90-375
Szabolcsi B.: A XVII. század magyar főúri zenéje 1928. 62–63., valamint jelen mű I. kötetében, 253–254.

91-376
Mon. Hung. Hist. Script. XXXV. 599.

91-377
Magyar Tört. Emlékek V. 1865. (Gr. Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei II.) 165.

91-378
Budapesti Szemle LI. kötet 1887. 240–41. (Királyi Pál: Gróf Székely László élete.)

91-379
Öregbik Bogárdi Gedeon (Mészöly Gedeon): Régi módi Kalendariom 1922. 20.

92-380
Szabolcsi B.: A XVII. század magyar főúri zenéje 1928. 20., valamint jelen mű I. kötetében 224.

92-381
L. Hazánk 1884. I. 362.

92-382
Kártyajáték

92-383
Unalmas Órákban, vagy-is A’ Téli Hoszszú Estvéken való Idő Töltés, Pozsony 1795. 47. Hogy a magyar vidéki garnizonok ekkor már másfajta, ritkább nyugati hangszereket is ismertek, azt Gvadányi „Aprekaszión”-jából láthatjuk (1791. 14.): „Azért aló lusztig, funni flacsinettel Húzni meg Hekedű, húzni mek baszéttel, Tancz mek Strászburgeris, tancz Englis quadrettel” – írja ebben a németes beszédet karrikírozó köszöntésében. „Flacsinet”: Flaschenett, flageolet, kisfuvola; „basszett”: bassetto v. basso di camera, a csellóval rokon mély vonóshangszer. (L. Curt Sachs: Handbuch der Musikinstrumentenkunde 1920. 301., ill. 198.)

92-384
RMK. XXXIII. 30.

92-385
Gvadányi i. m. 94.

92-386
L. A. XVII. század magyar főúri zenéje c. tanulmányom 24–25.; jelen munka I. kötetében 227.

92-387
Magyar Kurir 1789. I. 107. Egy dudás-cimbalmos zsidó bandáról Arndt magyar útleírásában (1798) l. Magyar Szemle II. 1928. 92.

93-388
R. M. Kvt. XXXIII. 31.

93-389
Két nagyságos elmének költeményes szüleményei… közre botsátotta Révai Miklós. Pozsony 1789. 203.

93-390
V. ö. az 1756-iki kassai naptár meseszövegében: „nagy musikálás tartatik, hegedű, trombita, síp, dobszó hallatik” (M. Nyelvőr 1927. 109.).

93-391
L. pld. Major Ervin: Bihari János 1928. 3. (Horvát István feljegyzése, Mindennapi 1806.) Gvadányi Jósef: A’ Falusi Nótáriusnak Elmélkedései, betegsége, halála és testamentoma, Pozsony 1796. 204. stb.

93-392
Gyöngyösi János ’Magyar Verseinek Második Darabja, Pest 1803. 35. (Öröm-Innepi Versek Méltóságos Gróff Bethleni Bethlen Ferentz… tiszteletére, 1794.) V. ö. már Apor Metamorphosisában a német, francia, tót tánc s a „minevét” felemlítésével (Mon. Hung. Hist. Script. XI. 333.), Csokonai „Dorottyá”-jának (1799) bál-leírásával (itt azonban már a lassú verbunkos, a „Palatinus nótája” is megjelenik) stb.

93-393
Csenkeszfai Poóts Ándrás’ Ifjúi Versei, Pozsony és Komárom 1791. II. darab 190.

94-394
Vajna Károly: Hazai régi büntetések I. 1906. 367.

94-395
L. A XVII. század magyar főúri zenéje c. tanulmányom 80–81., jelen munka I. kötetében 280. (177. jegyzet).

94-396
Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII-dik század végén. Keresztesi József egykorú eredeti naplója (kiadta S. Hoffer Endre), Pest 1868. 199.

94-397
U. o. 201.

94-398
U. o. 212. „Török muzsika”: a későbbi „katonazené”-nek megfelelő fúvósegyüttes. – V. ö. egy 1801-iki pesti katonai ünnepség zenéjének leírásával Csokonai „A békesség és a hadi érdem” c. versében (Harsányi–Gulyás Csokonai-kiad. I1. 321. [trombita, kürt, dobok, klarinét, fagót, cintányér, csörgők].

{119.} 94-399
U. o. 213.

94-400
U. o. 249. A tárogatóról (Budán) l. még Kazinczy Lev. II. 83.

95-401
U. o. 253.

95-402
Nefelejts 1859. 5. sz. (máj. 1.) 51. (Fáy András: Sáros-Patak 1794 tájban.)

96-403
Gr. Bethlen Mikklós Önéletírása. Kiadta Szalay László. I. 1858. 366.

96-404
Lavotta és Csermák idevágó műveiről l. Magyar táncok Haydn korából, közzéteszi Szabolcsi Bence és Bónis Ferenc, 1959. 13. sz., illetve Bónis Ferenc: Csermák Antal kamarazenéje, Új Zenei Szemle 1952. 5. sz. 10–15.

97-405
Hazánk 1885. 346. B. Bánffy Farkas zentelkei cigányairól (a XVIII. század derekán) l. M. Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok (1854), Kolozsvár 1927. 8. Ifj. Wesselényi Miklós négy zilahi cigányáról (az 1820-as években) u. o. 33.

97-406
Badics Ferenc: Fáy András életrajza, 1890. 28.

97-407
Nefelejts 1859. 29. sz. (okt. 10.) 335.

97-408
Mélt. Gróf Gvadányi József Magyar Lovas Generális Donits Andráshoz írt levelei válaszaikkal. Nagyszombat 1834. 19.

97-409
Únalmas Órákban, vagy-is A’ Téli Hoszszú Estvéken való Idő Töltés. Pozsony 1795. 6.

97-410
U. o. 7.

98-411
U. o. 12–13.

98-412
U. o. 22.

99-413
Pöstényi Förödés 1787. 16.

99-414
L. Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz Énekében (1813) 397. sz. (Czigány Latzkó.)

99-415
I. m. 17.

99-416
Karl Ditters von Dittersdorf (1739–99) ismert bécsi komponista, daljátékok, szimfónikus és kamarazeneművek szerzője. Magyarországon több évig tartózkodott: 1764–69 Patachich nagyváradi püspök karmestere.

99-417
I. m. 18.

99-418
U. o. 21.

99-419
V. ö. A XVII. század magyar főúri zenéje című tanulmányom 75., jelen munka I. kötetében 262–263.

100-420
Várkonyi Báró Amade László versei (Négyesy L. kiad.) 1892. 385.

100-421
U. o. 387.

100-422
Széll Farkas: A nagybesenyői Bessenyey-család története, 1890. 90. – L. még ugyanattól a Bihari remete és a kéziratos Holmi kiadását, Debrecen 1894. 149.

100-423
Ányos Pál versei, RMK. XXIII. 1907. 152.

100-424
L. u. o. 173. 176. (1782.)

100-425
Únalmas Órákban… való Idő Töltés. 1795. 157.

100-426
L. Harsányi–Gulyás Csokonai-kiad. II. 2. 780. III. 350.

100-427
Gróf Teleki Sámuel erdélyi kanczellár Úti Naplója 1759–63. Sajtó alá rendezte ifj. Biás István, a bevezetést írta dr. Imre Sándor. Marosvásárhely 1908. LVIII. 49. „Flauto traverso” a régi „harántfuvola” neve. – U. o. 59. érdekes leírása olvasható a gróf Silbermann hangszerépítőnél tett látogatásának (Strassburgban, 1761 júl.); Silbermann bemutatja „clavicordium forma uj instrumentum”-át, „melynek az hangozását akaratja szerint változtathatja az ember.”

100-428
Kis János superintendens Emlékezései életéből, 1890. (Olcsó Könyvtár.) 77.

100-429
Mon. Hung. Hist. Script. XXXVIIII. 336. L. Gálos Rezső: Erdélyi hangversenyek a XVIII. században, Zenetud. Tanulmányok II. 1954. 489–499.

100-430
Gyöngyössi Jánosnak Magyar Versei… Első Darab, Pest 1802. 317.

101-431
Ányos Pál versei. RMK. XXIII. 202.

101-432
Egressy Galambos Gábor emléke. Saját műveiből síremléke javára rendezték fiai. Pest 1867. 372.

101-433
Gróf Hofmannsegg utazása Magyarországon 1793–1794-ben. Ford. Berkeszi István. Bp. 1887. (Olcsó Kvt.) 37.

101-434
U. o. 67–8. 74–76.

101-435
L. Gyalui Ilona: Adatok Erdély zenei művelődéstörténetéhez, Zenei Szemle XI. 1927. 87–90. V. ö. még Kazinczy, Erdélyi Lev. (Abafi kiad. 1880. 113.) gr. Tholdalagi Zsigmond marosszentbenedeki kastélyában töltött estéjéről: „… a számos társaság a tágas kertben oszlott csoportokra, a ház gyermekei s az enyém a clavier-mester és a házi tanító violinje s háránt-sípja mellett táncnak eredének.” stb.

101-436
Poétai Harmonistika 1833. XX. fej.