Izabella és János Zsigmond pénze.
A Magyar Nemzeti Múzeumban.
NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET |
XVI. FEJEZET.
A török háború.
A török hódoltság terjedése. Temesvár, Drégely és Eger ostroma. – Szigetvár ostroma. A török hódítás megállapodása.
A török hódoltság terjedése. Temesvár, Drégely és Eger ostroma.
Már György életében folyt a harcz a Bánságban. Lippa elfoglalása Ferdinánd katonái által felért Csanád Becskerek és Becse elveszésével. Az 1552 elején a magyar hajduk egy időre elfoglalták Szegedet, de ez nemsokára újra török kézre került.365 Annyira megrémültek ezen Bécsben, hogy a szent koronát Pozsonyba vitették, Izabella királynét pedig, kit a törökkel való egyetértéssel gyanúsítottak, visszatérésre kényszerítették Lengyelországba.
Fájó lemondással tért haza az utolsó magyar vérből való király özvegye, kit oly nagy örömmel vártak itt és ki, női hiusága és gyöngesége miatt, oly keveset valósított meg a nemzet reményeiből. Erdély határán sentimentalisan mondja: úgy akarta a sors.
Az 1552 évben újra nagyot halad a török hódoltság. Már április elején elfoglalták Veszprémet, a Dunántúli vidék középpontját. Ugyanakkor Erdélyt is elözönlötték a török és a velök szövetséges oláh hadak. Végre maga a beglerbég indult meg Temesvár elfoglalására. A várat Lossonczi István védte, Magyarország egyik leggazdagabb főura. Ötszáz magyar, kétszáz spanyol lovas, 300 spanyol, ugyannyi cseh, német és magyar gyalog volt a fontos vár őrsége, melyhez a szomszéd vidék nemessége is csatlakozott. A török egyszerre kezdé ágyúzni a várat és a vizi külvárost. A városban fogyott az ellenség és a lőpor, Lossonczinak már nem volt pénze a zsoldosok fizetésére. Minden vagyonát elzálogosította, hogy felmentő sereget gyüjtessen, de azt a túlnyomó török hatalom szétszórta. A vitéz védelem sok kárt tett ugyan az eleségben, de az őrségnek is fogyasztotta számát. Az ostrom 32-ik napján a török rohammal elfoglalta a vizivárost. Segély nem volt várható sehonnan, így Lossonczi hajlott a beglerbég szavára, ki szabad elvonulást igért. De amint az őrség sürű sorokban kivonult, a török megtámadta és vitéz védelem után felkonczolta.366 Igy járt Veszprém őrsége is és bizonyára a török ezen barbár, hitszegő kegyetlensége volt egyik főoka a magyar várak későbbi páratlan vitéz védelmének. A temesvári ostrom kitünteté az ország nagy gyöngeségét. Az ország egyik legfontosabb bástyáját vívja a török és azt csak parancsnoka védi saját erejével. Belgrád és Pétervárad esete óta még nem igen javult a hadügy. Ki ne gondolt volna Martinuzzi Györgyre, ki 60.000-nyi sereget állított sikra, míg most még a szomszéd megyék sem állították ki csapatjukat, hanem siettek meghódolni és adót fizetni. Egy volt az ország és az erő, de nem volt vezér. Castaldónak a zsarolása miatt felkelt székelyek ellen kellett küzdeni. A király és a császár pedig épen ekkor leggyengébbek, akkor folyik a franczia háború és Móricznak szerencsés támadása.
Temesvár legalább dicsőn hullott porba, a magyar vitézség még bukásában is tündöklött. A németek által védett erős és jól ellátott Lippát ellenben kardcsapás nélkül elhagyá kapitánya, a spanyol Aldana. Solymos vára is török kézre került és így a Maros völgyének útja is megnyilt Erdély felé, hol Castaldo Szeben védelmére szorítkozott.
Ali budai basa is folytatá hódításait. Körülbelül 10.000-nyi sereggel megindúlt Drégely várának, Hontmegyében, közel a Dunához, ostromára. A vár az esztergomi érsek birtoka, kapitánya Szondy György, próbált, de csekély őrséggel. A török ágyúk csakhamar ledönték a vár egy tornyát, és Szondy lehetetlennek tartá a különben is rossz karban levő vár oltalmát. Ekkor Ali felküldé hozzá Mártont, az oroszii papot, hogy adja meg magát kegyelemre, úgy sem mentheti meg a várat.
Szondy kijelenté, hogy nem akar török szolga lenni, hanem meghalni. Két előkelő török foglyát visszaküldte Alinak, kitől ennek fejében kéri, fogadja el és nevelje két gyermek-dalnokát. Aztán az őrség meggyónt, minden becsesebb jószágát és fegyverét a várpiaczon elégeti, a paripákat leszúrja és kapitánya vezérlete alatt kitör a már felrohanó ellenségre. Sokan estek el a törökök közt, de egy jancsár golyója átfúrja Szondy térdét, ki még így is harczolt, míg el nem vérzett. Katonai pompával temetteté el a győző a vitéznek tetemeit.367
Nem állította meg Szondy a török rohamot, mint Jurisics, de vitézségének hatása nem veszett el. Nemes vetélkedést idézett elő a magyaroknál, bámulatra ragadja az ellenfelet is. «Rusztem maga volt ő.» Addig a török igazi pogány módon vitte a harczot, ezentúl bizonyos lovagias versengés észlelhető. Ha valaki, Szondy György érdemelte meg, a Tinódy és Arany János verseiben reá halmozott dicsőséget. Nemes tettének, bár a hős elbukott, nemesek és tartósak voltak következései.
Drégely után egymásután porba omlottak a nógrád- és hontmegyei várak, Gyarmat, Ság, Szécsény, Bussatornya, Hollókő és Buják. Fülek felmentésére meglehetős sereget gyűjtött Teufel Erasmus, de Palástnál augusztus 11-én teljes vereséget szenvedett a számra kevesebb töröktől. Először a németek futottak, s a győzők az által adtak kifejezést megvetésüknek irántuk, hogy Buda piaczán egy mérő árpáért adtak egy fogoly németet. Minden meghódolt a bányavárosokig.
Az ország egész középső része el volt már foglalva. Csak az ujonnan felépült Szolnok és Eger, melynek vitéz őrsége egész Pestig és Budáig szokott elportyázni, maradtak meg a birodalom többi részének védelmére. Ali először Szolnok ellen indult, melyet helyzetén és hatalmas új falain kívül erős, több nemzetből álló őrség védett Nyáry Lőrincz alatt. Az ostrom nem haladt, de nyolczadik napján az őrség legnagyobb része titkon elosont. A parancsnok is követni akará e rút példát, de esküje visszatartá. A mint a törők észrevevé az őrség eltávozását, berontott és Nyáryt elfogá. Más, dicsőbb sors jutott Egernek. Ez védi még a bányavárosok gazdag vidékét.
Kapitányai Dobó István és Mecskey István. Próbált katona 1094 volt a várban, a szomszéd megyékből még 824 gyalog jött be, többnyire paraszt, kiket Dobó az ágyúk mellé állított.368 Felmentésre nem igen lehetett gondolni, a király és a várura, a püspök, csak imádkoztak érte. A várost Perényi erősíté meg. Úgy látszik, hogy a védelemre alkalmatlan elemek jobbára kivonultak, pap csak kettő maradt meg, az sem prédikált. Ali megadásra szólítá fel a várat, de Dobó nem felelt, hanem bilincsbe vereté a hirnököt. A török sereg, melynek száma a százezeret meghaladta, tábort ütött és erősen löveté a várat, az őrség szerencsés kitörést tett és lerakatá a háztetőket, hogy a tűzveszélyt megelőzzék. A magyar ágyúk erősen válaszoltak a templom tornyáról a török ütegeknek, a tüzes golyók ellen volt víz és szerencsés kirohanásban leszögezték az ostromló ágyúkat. Az ostrom tizenegyedik napján, Sz. Mihály ünnepén (szept. 29.) nagy rohamot intéztek és el is foglaltak egy tornyot. Ezt Dobó összelövette és iszonyú erőfeszítéssel újra kiverte a pogányt. Másrészt a törökök visszavertek egy kitörést és kegyetlenül megölték a kezökbe jutott foglyokat. Áruló is akadt, Hegedős István, ki meg akarta nyerni a török által igért nagy jutalmat, de fejével lakolt. Ujabb szerencsétlenség volt a lőporos toronynak légbe röpülése, de a kapitányok előrelátása folytán lehetséges volt új lőpornak készítése. György deák új találmánya nagy rémületet okozott a török táborban. Óriási kerekeket, melyekbe puskákat illesztett, bocsátott a török sátrak közé, hol nagy kárt és még nagyobb zavart idéztek elő.
Ujabb nagy rohamot intézett a török október 12-én. Óriási volt a törökök száma, de a magyarok fegyverzetben felülmúlták elleneiket, kiknek csak paizsuk és kardjuk volt, míg a mieinket pánczél védte és hosszú lándzsájuk vagy puskájuk tette támadásra alkalmassá. A magyarok kétségbeesett vitézsége győzött és annyira elrémíté a török hadat, hogy másnap kivont karddal kellett rohamra kergetni.369 Egyrészt az Allah, másrészt az Isten és Jézus kiáltás reszketteté a levegőt. A tömlöcz bástyájánál dúlt a harcz legjobban, Dobó apródja elesett, maga is két sebet vett. A legnagyobb veszélyben Dobó egyszerre szól és küzd, az egri nők erejöket messze felülhaladó sziklákat és malomköveket dobtak le a harcz döntő pillanatában a feltörekvő ellenségre. A régi kapunál Mecskey hasonló sikerrel verte vissza a rohamot. A török este nagy veszteséggel tért vissza táborába és másnap, sátrai hátrahagyásával, eltakarodott a vár alól. «Ez volt vége Eger súlyos ostromának, melyet rendkívüli erővel és makacssággal vittek mindkét részről, s mely Magyarországnak elveszett régi hirnevét a külföldnél szerencsés dicsőséggel visszaszerezte.» (Istvánffy.)
Soha előbb nem működött Magyarországon egy ostromnál oly nagy tüzérség, úgy hogy 12.000 ágyúgolyót szedtek össze a várban. A vitéz kapitányok közül Dobó nemsokára erdélyi vajda lett, de későbbi életfolyama nem nagyobbította dicsőségét, Mecskeyt pedig bécsi útjában Várkonyban agyonütötte egy pór.
Az egri győzelem ellenére is az 1552. év mégis egyike a legszomorúbbaknak a magyar történetben. Oly nagy terület, oly fontos várak jutottak török kézre, hogy, mint egy kortárs mondja, magok is egész országot tennének ki. A mellett pedig nem is a török főhad harczolt hazánkban, az Perzsia ellen küzdött és több nagy vereséget szenvedett ott. A főbaj az, hogy nálunk az egyes vár, vagy vidék védi magát, felmentésről, vagy épen támadásról közös erővel nem lehet szó. Így sírba dőlnek egyenkint a legjobb erők, mert mindig szerencsétlen az a háború, mely csak védelemre szorítkozik. A német fejedelmek, különösen Móricz választó a passaui fegyverszünet után bejöttek ugyan seregökkel az országba, de pénzhiány miatt csak Győrig juthattak el, Móricz pedig, úgy látszik, inkább gondolt a magyar királyság megszerzésére, mint a török kiűzésére. Ferdinánd ezért folyton alkudozott Szulejmánnal, kihez 1553-ban előbb Veráncsicsot, majd a hires Busbequet küldé követekül. A szultán nem idegenkedett a békétől, mely új hódításait biztosítja és szabad kezet enged neki Perzsia ellen, de Erdélyt nem akarta Ferdinánd kezén hagyni.
Ezen országban Castaldo kormánya igen sok panaszra adott okot. A protestáns szászok türelmes uralkodót akartak, nem oly buzgó katholikust, mint Ferdinánd. A székelyek fegyverre keltek György megbosszulására és Petrovics lengyel segélyt helyezett kilátásba. Végre az olasznak gőgje és pénzsovársága ellenségévé tette az egész országot, vallás- és nemzetkülönbség nélkül. A török nem szünt meg fenyegetni és még Ferdinánd párthivei közt sem volt egyetértés. Báthory vajda lemondott, nemsokára Castaldo is kénytelen volt elhagyni az országot. Az új vajdáknak, Dobó Istvánnak és Kendy Ferencznek, sikerült egy időre fentartani a rendet, s az 1553-i alkudozás visszatartá a portát. De 1554 óta a nagyvezér meg van nyerve Izabella és fia részére. A franczia király nagy tevékenységet fejt ki érdekében. Végre 1556-ban, midőn Ferdinándnak már alig van serege az országban, visszatér Izabella a szászok meghivására, s a kolozsvári országgyűlésen november 25-én fogadja a hódolatot és esküt tesz az alkotmányra. Ezentúl 1559 szeptember 15-én történt haláláig a királyné uralkodott fia helyett. Csak néhány főúrnak, különösen Kendy Ferencznek és Bebeknek, azután Balassa Menyhértnek fondorlatai zavarták az ország nyugalmát. Az alkudozások Ferdinánddal nem szakadtak meg soha, de nem is vezettek eredményhez. Anyja halála után a már nagykorú János Zsigmond kormányát ismerte el Erdély, bár annak közjogi helyzete sem a császár, sem a szultán irányában nem volt még pontosan meghatározva.
Magyarországon sem szünetelt a háború. Horvátországba 1553 elején törtek be a törökök, de Toplicza mellett Zrinyi Miklós bán által nagy vereséget szenvedtek.370 De még ott is terjedt a török határ, Csázma, Verőcze, Dombró várai birtokukba került. Még nagyobb eredményt értek el a bányavárosok felé; 1554 őszén sikerült Fülek hires erősségének, a bányavárosok főbástyájának elfoglalása; egy ott fogságban levő szerecsen mutatta meg egy török csapatnak az utat a meredek sziklatetőn épült várba. A magyar zsoldosokat nem fizette senki és ezek szerte kezdtek rabolni, akár a török. Különösen Somogy volt ezen hajdúk főtanyája és csak nagy bajjal sikerült Stancsics Márknak, Szigetvár kapitányának megfékezésök. Minthogy a török ellen is dühöngtek, ez egymásután foglalta el váraikat, Kaposvárt és Babocsát. Délnyugoti Magyarország fővárát, Szigetet is már 1556-ban ostrom alá fogták a pécsi, babocsai és koppányi ozmánok. A várost elfoglalták, de a vár tartotta magát. Felmentésére megindult végre a királyi had a nádor vezetése alatt. Ez Babocsát fogta ostrom alá, melynek felmentésére a basák abban hagyták Sziget ostromát. A Rinya mellett ütközet fejlődött, melyben a magyaroké lett a diadal, különösen Zrinyi Miklós vitézsége által, Babocsa ismét magyar kézre került, de a sereg nem üldözte tovább a Sziget ostromát folytató törököt, hanem inkább visszavonulásra gondolt.371 A német katonaság a föld népe ellen dühöngött, kirabolta, nem kimélt sem kort, sem nemet, úgy hogy a parasztság, a hol lehetett, agyonütötte a prédálókat. Ekkor kezdődött a német zsoldosoknak az az utálatos szokása, hogy az ellenségek holttestét felbontották, azon hitben, hogy aranyat találnak.372 Bár Ferdinándnak második, hasonnevű fia jelen volt a seregben, nem értek el nagyobb eredményt. Csak a magyar huszárok tüntek ki, kiknek sikerült eleséget vinni Szigetbe, s igy az ostrom abbanhagyására kényszeríteni a törököt.
Izabella és János Zsigmond pénze.
A Magyar Nemzeti Múzeumban.
Ferdinánd legalább a magyar megyéket igyekezett megtartani Erdély elszakadásakor. Sikerült is Kassa, Nagyida, Zemplén, Palocsa és más várak elfoglalása. Krasznahorkánál ellenben vereséget szenvedett serege a vár védelmére siető törökök által. Azon részeken Telekesi egri püspök volt a királyi párt feje. A háború különben lanyhán folyt és török részről egyes pusztító betörésekre és várostromokra szorítkozott. Az 1557-ben Horvátországot beszáguldó török csapatot legyőzték a Kerecsényi testvérek. A német birodalom segítségének, melyet a regensburgi gyűlés igért, kevés volt a haszna a török alkudozás, melyet Veráncsics vitt nagy buzgósággal, nem vitt eredményre. Csak északkeleten volt állandóbb a szerencse, hol Telekesinek sikerült meglehetősen kikerekíteni a királyi területet és több főúri családot, közülök Bebeket és Perényit Ferdinánd részére nyerni. A Sajó mellett úgy legyőzte a füleki törököket, hogy 5000 közül csak 400 menekült. Szerencsétlenségre, ez a derék főpap még 1559-ben meghalt, s utána nem volt senki, ki hasonló tekintélynek és szerencsének örvendett volna.
Egy ideig Ferdinándnak kilátása volt még Moldvát is visszanyerni, melynek despotája, Heraklides, védelmébe ajánlotta magát és 1561-ben szerencsés háborút folytatott a török által pártfogolt Sándor vajda ellen. A két rész kifáradt és Szulejmán végre megkötötte a békét azaz idő szerinti birtokállapot alapján nyolcz évre. (1562 szeptember 1.) A magyar király ujra évi 30.000 arany fizetésére kötelezte magát.
Szigetvár ostroma. A török hódítás megállapodása.
A halálához közelgő Ferdinánd, ép úgy mint fia Miksa, igyekeztek megtartani a békét, de azon reményről nem mondtak le, hogy Erdélyt Magyarországhoz fűzik. Telekesi után a keleti részen a sokszor pártot cserélő Balassa Menyhért volt akkor a királyi párt vezére. Ezt a budai basa legyőzte és miután János Zsigmondnak sikerült a székelyeknek egy veszélyes lázadását elfojtani és Moldvában ismét Sándor vajda került felül, legalább Erdélyben biztosítva volt uralma. Igy nagyobb árt szabhatott a békének, melynek érdekében folyton alkudozott. Midőn az alkudozás nem vitt eredményre, 1564-ben maga ujította meg a háborút a részeken. Miksa kitünő kapitányát, Svendi Lázárt küldé ellene 7000 emberrel. Ez 1565 elején visszafoglalá János Zsigmond hódításait, továbbá Tokaj várát és megnyitá magának az utat Erdélybe. A fejedelem Báthori Istvánt bizta meg az alkudozással, ki Szatmárban meg is egyezett Svendivel. E szerint János Zsigmond lemond a királyi czímről és elismeri Miksa felsőségét. Ha családja kihal, birtokai a dynastiára szállanak.373
Ugyanazon időben a fejedelem követe Békés Gáspár által a portánál kivitte a segély igérését. Ennek hírül vevése után követelte a béke feltételeinek megváltoztatását. Keveset döntött akkor az adott szó, a helyzet minden változásánál szabadnak találta magát mindenki előnyeinek felhasználására. Ez alól János Zsigmond sem kivétel. Csakhogy megbizhatatlansága újra hazánkra hozta a törököt. Értjük, hogy Bécsben még a legmérsékeltebbek is miért nevezték őt ördöginek, sárkánynak, veszedelem fiának stb.374
A török basák Tiszántúl azonnal megkezdték a háborút, Miksa követe hiába fedte fel a szultán előtt János Zsigmond kétszinű magaviseletét, a nagyúr nem vonta meg tőle kegyét, csak azt jegyezte meg: ime micsodás hitök legyen egymáshoz a keresztyén fejedelmeknek. Bárminő atyai szavakat használt is Szulejmán a fiatal Szapolyai, úgy mint egykor atyja irányában, szinte szükségtelen kiemelni, hogy politikáját nem a személyes hajlandóság irta elő, hanem az érdek. A Szapolyai-ház volt az eszköz, mely által a porta kettészakítja Magyarországot és előkészítheti mindkét félnek leigázását. Csak a rövidlátás gondolhat a török politika más, nagylelkűbb indokolására. A két fél közt azért áll a Szapolyaiaknak, később az erdélyi fejedelmeknek pártján, mert az a gyengébb és így önállóságát adja oda a segítség bére gyanánt.
Svendli Lázár emlékérme.
A M. Nemz. Múzeumban.
Svendi még 1565-ben bevette Nagybányát, mi a fejedelmet azon elhatározásra birta, hogy személyesen jelenjék meg Szulejmánnál kegyének visszanyerésére. Ennek kijelentése elég volt arra, hogy a szultánt megnyerje, ki úgy is készült, mert Miksa megtagadta az adót.
De feltétlen hódolása által János Zsigmond kinyerte teljes közjogi elismerését Szulejmán által. Ez erős esküt tett le, hogy Erdélyt soha el nem hagyja és megoltalmazza minden ellenségétől, még ha egész birodalmába kerülne is. Erdély és a hozzá kapcsolt részek szabadon választják fejedelmüket, azt a szultán – úgy Szulejmán mint utódjai – be fogja iktatni athnamé-vel (ünnepélyes oklevél) és küld neki paripát, zászlót és kardot.375 Az egyik magyar haza tehát nyilvános hűbérese lesz a töröknek. A kettészakadás szelleme üli diadalát a váradi békének szelleme fölött. Erdély «függetlenségének» megtartására, hetedik nagy magyar hadjáratára indul az ősz nagyúr.
A magyar király és császár a német birodalomhoz fordul segítségért. A rendek meg is szavazzák, de azt követelik, hogy Magyarország csatoltassék a birodalomhoz, hogy megoszsza minden hasznát és kárát egyaránt. Csakugyan nagy sereget állított ki a birodalom: 40,000 gyalogot és 8000 lovast. Miksa összes seregét a magyarokkal együtt 80,000 gyalogra és 25,000 lovasra teszi egy osztrák történetiró.376 A szultán 1566 május 1-én indult meg Stambulból Magyarország romjainak elfoglalására. Mert az ország belsejében még csak Gyula vára volt királyi kapitány kezében, azután jött Eger. Az északnyugati felföld még egészen a királyé, a határ a kis alföldön vonul el, Léva, Komjáthi és Ghimes végházak előtt. Győr és Komárom még megmaradt, onnan Szigetig ment a határ, a Dráva felé. Tótországban Zágrábig és Kapronczáig terjedt a török rémület, Horvátországban Modrus és Zeng védték a határt. Az országnak szive egészen ki van szakítva. Az előre tolt bástyák megvétele a szultán első czélja. Maga a bécsi utat választja Sziget felé. Reméli, hogy megütközhetik a császárral, hogy az nem kerüli a csatát, mint atyja és nagybátyja.
A Belgrádnál táborozó szultánnál megjelent János Zsigmond fényes kisérettel és nagyon előzékeny fogadtatásban részesült. Szulejmán megdicsérte őt, s kijelenté, hogy Bécs elfoglalására megy, mert elhatározta, hogy táborban fog meghalni. A szultán neki adta Debreczent és vidékét, s a Duna, Tisza, Körös és Erdély közötti földet. Maga seregével átkelt a Száván és Dráván s augusztus elején megjelent Szigetvár előtt.377 Seregét tömérdek jobbágy kiséri szekerével és marháival, hogy az ostrom munkáiban részt vegyen.
Zrinyi Miklós levele özv. Nádasdy Tamásnéhoz, Csáktornyáról, 1566. ápr. 19-éről.
Az Országos Levéltárban levő másolat után. Az eredeti nem maradt ránk.
|
A latin szöveg forditása. Nemzetes és nagyságos, különösen tisztel urasszonyom. Üdvözöljük és ajánljuk szolgálatunkat. Mivelhogy nem homályos, hogy igen undok ellenségünk, a török császár, roppant hatalommal eljő e gyászbaborúlt haza maradványainak elpusztitására semmisitésére és hogy első sorban Szigetvárát, mely annyi tartománynak védőbástyája, fogja ostromolni, hogy onnét tovább haladjon, nyilvánvaló szükség, hogy ez annyira fontos helyre gondja legyen mindenkinek, kinek java vagy veszedelme e helytől függ. És bár kegyelmes urunk, Károly főherczeg ő fejedelmi fensége, a római császár és király ő felségének távollétében azon vár megmaradása végett erősitésekről, más szükséges dolgokról és katonákról kegyesen fog gondoskodni. Mégis, mivel azt hiszszük, hogy a török császár személye és annak roppant hatalma ellen jóval több katonára lesz szükség, mint egy basának ostroma ellen: ezért, ha N. és N. urasszonyomnak kedves édes hazánk, ha a maga, gyermekei, testvérei, barátai és próbált szolgái jövendő megmaradását óhajtja: igen sürgősen kérjük és tisztünk kötelességénél fogva ünnepélyesen felszólitjuk: küldjön saját költségére, négy hónapi ellátással személyünk mellé belátása szerint néhány puskás gyalogost és velök egy-két tisztet, nem annyira személyünk kedveért, mint a keresztyén köztársaság további megmaradása és azon hely és más tartományok várható veszélyének elháritása végett Szigetvárra. Elszántuk magunkat arra, hogy Isten nevében ott bezárkózunk, azt óhajtva, hogy első sorban a jó Istent, aztán ő császári és királyi felségét, a keresztyén köztársaságot és ezt az édes, végső nyomoruságra jutott hazát szolgáljuk, hiven, rendületlenül, vidáman, vérünk ontásával, fejünk vesztével is (ha a sors akarja). Reméljük, hogy N. és N. urasszonyom megtenné ezt csupán személyünk iránt való tekintetből és barátságból még akkor is, hogyha sem java, sem veszedelme nem függene Szigettől. Isten tartsa meg sokáig egészségben, boldogságban. Várjuk az óhajtott tudósitást és ajánljuk kész szolgálatunkat. Kelt csáktornyai várunkban, 1566 aprilis 19-én. Miklós, Zriny örökös grófja. |
A vár kapitánya, Zrinyi Miklós, a mint bizonyossá lett, hogy a szultán főhadával ellene indul, minden lehetőt megtett védelmére. Végrendelete, melyet még tavaszszal készített, mutatja, hogy el volt szánva a halálra. A vár nem volt birtoka, a király nem fizette, de azért teljes lélekkel szentelte magát a rá bizott erősségnek. Ezt a XV. században építé egy görög, azután Török Bálintnak volt birtoka. Az 1556. évi ostrom már kemény próbára tette erejét. Három részből állott, az újvárosból, az óvárosból és a tulajdonképi várból. Mind a hármat az Almás folyó alkotta mocsár, mely tóvá szélesedik, védte. A három részt töltés és hid köti össze, a vár – a legészakibb – van leginkább elszigetelve, azt védik a legerősebb bástyák. Egy erős töltés elzárá a folyó folyását és kényszeríté szétterjedésre a vár jobb védelmére.
Az őrség valamivel erősebb mint az egri, körülbelül 2500 ember. Ebben sincs idegen, a vár helyzetéhez képest a legtöbb magyar, de van horvát is. A legénység többnyire nemes, próbált vitéz mind, a legmagasztosabb érdekeknek, a hazának, vallásnak, családjuknak védelme egybeforrt keblökben éltük és vagyonuk oltalmazásával, dicsőség és babér szerzésével. Az őrségnek egy jelentékeny része már az 1556. évi ostromnál is tett szolgálatot. Ott volt Istvánffy Pál azon családból, melyből a történetiró származott, Radovány, Dandó, Szekcsey, Alapy és mások, a szomszéd nemesség szine-java. De mindnyájuk fölött tündökölt maga a kapitány, kinek neve mai napig a föld minden népénél tündöklő jelképe a magyar vitézségnek és önfeláldozásnak.
Zrinyi Miklós a brebiri grófok nagynevű családjából származott. Ősei birtoka a mai polgárosult báni határőrvidéken terült el. Már 1513 óta folytonosan betörtek oda a törökök. Atyja kész is volt átadni jószágait a királynak, kisebb, de biztosabb birtokért Istriában. Ez nem történt meg, sőt nemsokára a szomszéd és rokon korbaviai grófok nagy öröksége gyarapítá birtokait magyar területen. Jószágai nyugalmáért adót is fizetett a töröknek. De azért folyt a harcz a széleken a török, bent az országban a Szapolyai-párt ellen. Ez volt a fiatal gróf Zrinyi Miklósnak, ki valószinűleg 1508-ban született, és bátyjának Jánosnak első hadi iskolája. Először Bécs 1529. évi ostrománál tünt ki, s vitézségeért arany lánczot kapott Károly császártól. Atyja halála után megszünt adót fizetni a töröknek és az országos béke alatt is harczolt ellene. De azért nem igen volt megbizható embere Ferdinándnak, s midőn Katzianer eszéki veresége után el akart pártolni, ahhoz állott. Katzianer vendége volt a testvéreknek, midőn a fiatalabbik 1539-ben őt saját asztalánál megölte. Oly vad ez a kor, hogy a legerősebb jellem sem kerül ki belőle szenny nélkül. A szigetvári hős pályáját mint orgyilkos kezdi meg. De tettének nagy volt politikai jelentősége. Azon időtől fogva Horvátországban, a török hódítás egész tartama alatt, nem volt más párt, mint a habsburgi. A Zrinyiek pedig a Frangepánok után legnagyobb földesurai lettek Horvátországnak.
A két Zrinyi testvér valódi feudalis főúr. Birtokukat gyarapítják, rabló hadjáratokat visznek szomszédjaik, különösen a zágrábi püspök ellen.378 Csak a török elleni harcz adott magasabb lendületet lelköknek. Egyuttal mindinkább magyarok lesznek. A mint horvát birtokaik mind nagyobb veszélynek vannak kitéve, igyekeznek Magyarországon tenni szert biztosabb jószágokra. A király szolgálata ide szólítja Miklóst. Említettük már hősies részvétét az 1542-iki pesti táborozásban. Ennek köszöni, hogy Horvátország bánja lett. Az 1543-iki hadjárat alkalmával huszárjaival meglepte Somlyónál a tatárokat, egy évvel később azonban csak nagy bajjal birt menekülni egy török cselvetésből. Mint bán, ismét erősen nagyobbítá birtokait házassági és a Frangepán családdal kötött szerződés által. Még jelentékenyebb nyereség volt Csáktornyának és a Muraköznek elfoglalása. Innen – igaz, hogy a király megbizásából – erőszakkal veré ki az ősz Keglevics Pétert, kinek nagy része volt nevelésében. Az uradalmat Ferdinánd addig ki nem fizetett báni zsoldja fejében adta át Zrinyinek. Megszerezte még Somogyban a csurgói uradalmat a Török-családtól. Ezáltal közvetlenül volt érdekelve, midőn a török 1553-ban és később Somogyban kezdett hódítani.
Láttuk, hogy minő része van az 1556. évi szigetvári és babocsai hadjáratban. Ezt inkább a fenyegetett vidék földesurai vitték, mint az ország. Zrinyi két hónap alatt ötször bizonyítá magát az ország legkitünőbb huszárparancsnokának. Egy évvel később lemondott a báni hivatalról, valószinűleg azért, mert már nem fedezheté a vele járó nagy költséget. Az is bántá, hogy Ferdinánd nem ruházta reá a mármarosmegyei Huszt várát, melyet azon feltétellel kért, hogy megszerzi és megvédi. Tárnokmester lett és 1561-ben Szigetvár parancsnoka. A vár költségére és fenntartására a pécsi püspökség jószágai szolgáltak. Később 1563-ban, midőn várakozása ellenére nem lett nádor, Ferdinánd őt dunántúli főkapitánynak nevezte ki. Előkelő és befolyásos állásában főczélja volt véget vetni a törökkel kötött fegyverszünetnek, mely szerinte károsabb minden háborúnál. Az alkalom nemsokára eljött és Zrinyi, ki mindaddig nyilt csatában küzdött, gyors támadás által győzött, most egy várba szorult, hogy azt megvédje.
Zrinyi Miklós.
Közel egykorú metszet Ernszt Lajos gyüjteményében.
Eddig Zrinyi egyike a legvitézebb és leggazdagabb magyar főuraknak, de morális tekintetben alig áll magasabban a többinél. Csak nagyobb határozottsága és tettereje különbözteté meg a pártok viszályában teljesen elmerült rendtársaitól. Az által, hogy Szigetvár védelmét magára vállalta, noha tudta, hogy ide irányul a török főereje, s hogy királyától alig várhat segélyt, hogy vagyonát és életét egy oly vár megtartásáért tevé koczkára, mely nem az övé, hanem az országé, mutatá, hogy felülemelkedett korán és osztályán. Ez a szellem az, mely összeköti a vezért és a katonákat s képessé teszi őket a világtörténet egyik legnemesebb tényének végrehajtására.
Seregével együtt bízhatott abban, hogy ez a megszállás is oly dicső véget ér, mint a tíz év előtti. Sőt még nagyobb a remény a felmentésre, mert most nem egyes főurak dolga a háború, hanem maga a császár gyűjt nagy sereget a szultán ellen. Minden hadikészlettel bőven el van látva, különösen ágyúval és lőporral. A mint a török közeledik, esküre hívja fel bajtársait, a többnyire nemes katonákat. Maga fogadja, hogy nem hagyja el őket, a sereg és a polgárság pedig esküt tesz, hogy engedelmesen, mind halálig szolgálja a hazát, a királyt és urát, Zrinyi Miklóst. Maga helyett, ha el találna esni, unokaöcscsét, Alapy Gáspárt jelölé ki kapitányul. A hadi törvény szigorúan intézkedett minden engedetlenség és árulás ellen.
A szultán augusztus 1-én ért a vár alá, körülbelül 100,000-nyi sereggel, a török katonaság szine-javával. Szulejmán alatt Szokoli Muhammed nagyvezér parancsolt, a több mint 200 ágyúval Ali Portuk (portugalliai renegatus), Malta híres lövetője rendelkezett. Az ostrom először a leggyengébb rész, az újváros ellen irányult. A jancsárok azonnal megkezdték az árkok és aknák ásását, miben tanítói voltak az európai seregeknek. Harmadnapra Zrinyi kivoná seregét az új városból és aztán felgyújtatá a török visszatartására. Most az óvárosra került a sor, melyet 600 vitéz védett. A török az újvárost elfoglalta és onnan akarta lövetni az óvárost, de ebben egy szerencsés kirohanás megakadályozta. Mindazonáltal a török folytatta az óváros elleni tüzelést, a várat is kezdte megtámadni, fő igyekvését pedig azon töltés megsemmisítésére fordította, mely a tó vizét fentartotta. Ennek lerombolása a tó lecsapolását vonja maga után. Ezen munkát a nyár szárazsága is elősegíté. A töltés átvágásában egy újabb szerencsés kitörés akadályozta meg az ostromlókat. Így az ágyúzásnak kellett dönteni. Nemsokára rést lőttek az óváros bástyáin és augusztus 19-én nagy tömegben tódultak rohamra. Egész napon át védte magát a maroknyi őrség, este egy része visszavonult a várba, a másik elesett. Egy-egy magyar halottra tíz annyi török jutott. De a törökök czélja el van érve. A töltés most átvágható, a vár egészen magára van hagyatva. E percztől nem lehetett már más menedék, mint a király által hozott segély.
Miksa a nagy német haddal augusztus közepén Magyaróváron táborozott és kész volt egyenesen Szigetvár felmentésére indulni. A szultán is tudta ezt; annál jobban kellett sietnie a vár elfoglalásával. Zrinyit megkinálta Szlavónia, Horvátország és Dalmáczia fejedelemségével, ha feladja a várat. A hős nem akart Szapolyai módjára török hűbéres lenni. Az ostrom tovább folyt. A tó vizét lecsapolják, töltéseket készítenek a vár megrohanására, melyeket magasabbra akarnak emelni, mint a várfalat, és szünet nélkül tüzelnek ágyútelepjeikből. Az egész török sereg és számtalan összeterelt jobbágy hordta a töltéshez szükséges anyagot. A mit krónikáink a tatárokról elmondanak, az áll a törökre nézve is: az ostromban az előre hajszolt föld népe készítette elő a tulajdonképi hadnak útját. Keresztyén vér árán győzött a pogány. Egy akkori iró szerint, erre Zrinyi azzal felelt, hogy 300 török fogolynak fejét tüzeté ki a bástyákra. Ennek megtorlására augusztus 26-án rohamot intéztek a törökök. Visszaverettek és a futamodók nagy része a még nem kész töltésen veszett el, úgy járva, mint a spanyolok Mexikó ostrománál. Az egyiptusi basa is elesett. Harmadnapra, a törökre oly szerencsés emlékű augusztus 29-én, újabb rohamot parancsolt a szultán. Egymáshoz lánczolt, bedeszkázott szekerek, melyeket parasztok toltak előre, szolgáltak a had útjáúl. Az első áldozatok közt volt Ali Portuk, ezen út feltalálója. Maguk a jancsárok rohantak, de nem állhattak ellen az őrség kétségbeesett dühének. Hátrálniok kellett, maga a jancsár-aga fogságba esett. Most biztosabban remélhették a felmentőhad megérkezését.
A császár Győrnél szemlét tartott, de bár maga kész volt Szigetvár felé indulni, magyar és német tanácsosai visszatartották. A baj az volt, hogy nem volt elég erélye akaratának kivitelére. Ez a fényes had is úgy járt, mint az 1542. és 1552. évi nagy birodalmi expeditiók. Alig látta a törököt, a maga késlekedése tette tönkre. A jóakaratú császárnak be kellett látnia tanácsosai silányságát és mégis mindenben engednie kellett, mert ez első hadjárata.379 A nagy sereg inkább gondolt a maga biztosítására, mint támadásra.
Az augusztus 29-iki roham visszaverése után egy ideig nem támadott a török. Ezen időt arra használta föl Zrinyi, hogy a roncsolt várfal mögött új bástyát rakasson földből és fatörzsekből. Ezt az erődítés magyar módjának nevezték. Az ostromló had az aláaknázáshoz fordult, s minthogy az árok már ki volt száradva, befúrhatta magát a Hegy-bástya alá. Szeptember 5-én felrobbantották ez aknát, a felrobbant lőpor erejét még fokozta a szélvész. A nagy tűz gyorsan elharapódzott, az ez által támadt zavarban a török betört a résen. De az őrség talpon volt és Zrinyi személyes vezérlete alatt újra kiszorítá végső erőfeszítéssel a vitéz jancsárokat. A török had vezérei, úgy látszik, azért is foglalkoztatták e napon seregöket, hogy elpalástolják a nagy szultánnak ekkor történt halálát. Ott Szigetvárnak még fennálló bástyája előtt halt meg a török birodalom legnagyobb fejedelme. A hős védőnek nagy szellemű ivadéka epikus módon úgy adja elő, mintha Zrinyi kezétől vette volna halálát. Nem Zrinyi keze, hanem Zrinyi szelleme volt az, mely megtörte Szulejmán büszke lelkét és vele a török hódítás éltető elemét. A vezérek azon állítással tüzelték fel katonáik hadi kedvét, hogy a nagyúr már türelmetlenül várja a diadalt. De hiába rohant aznap halálba annyi vitéz, az őrség megfogyott bár, de tovább daczolt. A török seregnek azonban hatalmas szövetségese támadt: a tűzvész.
Ezt eloltani már képtelen volt az őrség s a várban levő nők és gyermekek. A katonák egy részének is ott kellett őrködni a fenyegetett élés- és lőportáraknál. Ekkor, hogy még tovább feltartsa az ellenséget, Zrinyi elhatározá, hogy a kis, belső várba vonul vissza. Ez csak rövid ideig odázhatá el a katastrophát. A belső várnak, mely a vár legészakibb része, kivéve az északi bástyát, igen gyengék valának falai. Nem volt benne sem eleség, sem viz. De a fő az időnyerés. Az őrség egy részének sikerült bemenni a belső várba, a másik künn szorult, s drágán adva el életét, elesett. A külső várban lelt zsákmány fölött a jancsárok egymás közt kezdtek harczolni.380
Münster Sebestyén kosmographiájából 1550-ből.
Másnap már a várból folytatták a belső vár lövetését. Zrinyi és a néhány száznyira apadt őrség annyi győzelem után tudta, hogy csak órákig tarthatja még magát. De a kapitány azt hiszi, hogy a nagy keresztyén sereg már közelg a döntő csatára, s hogy minden csapása könnyíti a keresztyén fegyverek végleges diadalát. A török nem rohant újra, hanem a belső várat igyekezett felgyujtani. Ez sikerült, Zrinyi háza lángba borult, már szeptember 7-én; nem maradt más választás, mint a megadás és a kitörés közt. Az őrségnek és vezérének magasztos lelki állapotából önként következik, hogy a hősies halált választák. A mint Szondy és csapatja sajátos külső jelekkel vette körül vértanúságát, úgy Zrinyinek és a szigetváriaknak végső tusája szintén visszatükrözi csekély vonásaiban is a kor képét. Leonidásnak és Decius Musnak halála óta ily sereget, ily vezért nem látott a világ.
Zrinyi tűznek adta át drágaságait, levetette hadi ruháját és ünneplő ruhában indult a halálba. Mentéje szárnyaiba 100–100 aranyat varratott, hogy ne hiába találják meg holttestét. Drága aranyláncz ékítette nyakát, gyémántos boglárral ragyogó kócsagos kalpag fejét. Kezében könnyű kardja. Így gyűjti maga köré vitézeit. A sok szerencsétlenséget, mely őket érte, a szárazságot, a tüzet, Isten akaratának mondotta, ki elhatározta, hogy elveszszenek a hazáért. Mindenki el volt szánva, még több nő is férfi-ruhát kért, hogy férjét a halálba kisérhesse. A kapunál egy nagy, sok golyóval töltött ágyu állott. Ezt elsütötték és az általa a törökök sűrű tömegében vágott nyiláson rohant ki a magyarság. Elől Zrinyi, mellette zászlótartója Juranics Lőrincz, utána a többi. A mi hőstettet képes véghezvinni az, ki elvan szánva a halálra, bizonyosan mind megvalósította a kis magyar csapat. Nemsokára elesik Zrinyi, körülötte holttestét védve hullottak el vajdái Paprutovics, Patacsics, Kobak, Istvánffy, Bajony és Csáky. Egy nagy történetiró szavai szerint sohasem halt meg hadfi szebb halállal, de meghalt, s az általa védett bástya a török hatalmába került. A szerencse még halála után is hű maradt Szulejmánhoz.381
II. Szelim.
Ricaut «Die neu-eröffnete ottomanische Pforte» cz. munkájából.
Hazánk egyik legfényesebb emléknapja szeptember 7-ike. Ez a nap váltá meg a magyart a török rabságból, ez mutatá meg, hogy méltó az életre és szabadságra.
Zrinyi és hős társai nem estek el hiába. A török sereg 25–30,000 embert vesztett el, a jancsároknak több mint fele hullott ott porba. Két évvel később írja a velenczei követ, Barbaro, Konstantinápolyból, hogy a török had még sem heverte ki Sziget előtt szenvedett veszteségét. Az egész világnak figyelme ide fordult. Idegen nemzetek költői dicsőítették a szigetvári vértanúk emlékét.
A nagy birodalmi sereg kisérletet sem tett Zrinyi felszabadítására. Pedig oly ember, ki nem zsoldért harczol, kinek nagy birtoka terül el az Adriai-tenger mentén, ki mindennap megkötheti a békét a törökkel. Egy török dervis hírül hozá a keresztény seregnek a szultán halálát, de nem hittek neki, nyugodtan vesztegeltek tovább Győrnél. Gyula is elveszett, a Palotánál és Tatánál aratott kisebb diadalokat egyes magyar főurak vivták ki, a külföldnek hazánk akkor nem köszönt semmit. Nem csuda, ha a nemzeten kétségbeesés vesz erőt, hogy békére vágyik. Az új török szultán, II. Szelim, szintén megunta a hadviselést, nem hallgat János Zsigmondnak őt a háború folytatására késztő tanácsára. A béke 1568 február 17-én megköttetik. A török megtartja minden hódítását és évi 30,000 aranyat kap tovább is ajándék gyanánt. Még csak Erdély visszaszerzését sem lehetett remélni, mert a nagyvezér újra biztosítá ott a fejedelem szabad választását János Zsigmond halála után. A kortársak nem látták, hogy Szulejmánnal vége a török fénykornak. Soha sem látszott oly rettenetesnek a török a keresztyénség előtt, mint akkor.
És Magyarországban a nagy sereg által felkeltett és Szigetvár védelme által táplált reményt a végső lemondás váltá föl. Tehetett-e magyar többet mint Zrinyi, lehet-e jobb akaratú király Miksánál és jöhet-e nagyobb külföldi segély, mint minő akkor követte zászlaját? És mindez hiába! A Habsburgok uralkodása mellett minden hazafi előtt főérv gyanánt szól a kilátás: általok menekülni a török igától. Most ez ujra hiúnak bizonyult. Mint mindig ilyen alkalommal, egyszerre úgyszólva megsemmisül a királyi párt. János Zsigmondban központosul a remény, ki franczia segélylyel a lengyel trónt reméli megnyerhetni. Nem teendő-e elébe az erdélyi és lengyel combinatió a gyengének bizonyult németnek? Maga az egri hős: Dobó István kész volt elpártolni, vele Balassa János. Forgács Ferencz, Váradnak tudós püspöke, a történetiró, szintén János Zsigmond részére állott. Az általános kétségbeesést kifejezi, hogy Gyulafi László, a Balaton vidékének egyik legnagyobb földesura, összes vitézeivel kivándorol a békésebb Erdélybe, hol nem kell tartania sem töröktől, sem némettől. Úgy látszott, mintha az országban mindenütt elvesztette volna a királyság talaját.