XLIX. FEJEZET.
A lengyel szávok.

A lengyel szlávok őstörténetét homály borítja. Megbízhatatlan mondák vannak forgalomban, melyek a Piastok dynastiájának keletkezésére vonatkoznak, de a melyekből történeti eseményeket bajos kihüvelyezni.

Bizonyos csak az, hogy a lengyelek őshazája a Visztula folyó mellékein terült el, s hogy mint a többi szláv népek, kezdetben ők is külön törzsekre oszlottak, melyek élén főnökök állottak. Nevezetesebb városok voltak lengyel területen: Krakkó, a krakovánok törzsének székhelye, továbbá Posen, Gnesen és Krušvicz. E városok alkották magvát a lengyel monarchiának, mely már a IX. században kialakult, s melynek élére a Piastok dynastiája emelkedett.

Az első történelmileg ismert két két lengyel fejedelem Lesko és Popel. Popel utódja 860. körül a piast-fi Semovit lett, a ki hatalmát Nagy-Lengyelországra, Masoviára és Sziléziára terjesztette ki. 921–962-ig Semomysl uralkodott, kinek Mecsiszláv és Csedobor nevű fiai maradtak, Adelaide nevű leánya pedig némelyek szerint Gejza magyar fejedelemnek lett a felesége. Mecsiszláv vagy ismertebb nevén Mesko, ki 992-ben halt meg, a németekkel, luticzekkel és csehekkel viselt háborúi s a keresztyénség fölvétele következtében híresebb lett, mint elődei. Utódja fia, Nagy Boleszláv (992–1025) lett, kit népe Bátor (Chrabry) melléknévvel tisztelt meg. Boleszláv Lengyelországot kiragadta a hanyatlás örvényéből s nagy hatalomra és virágzásra emelte. Legyőzte Nagy Vladimirt s leányát Vladimir fiának, Szvatopluknak adván feleségül, Oroszország részéről békét biztosított hazájának. Uralma alá hajtotta a pommerán tengerpartot egész az Oderáig s visszavette a csehektől Sziléziát és Krakkó vidékét. A lengyel krónikások szerint Magyarország is megérezte fegyvereinek súlyát s István királyt Boleszláv több ízben legyőzte; hadai elhatoltak egészen a Dunáig s a lengyelek még egy század múlva is dicsekedve emlegették, hogy birodalmát Esztergomig és Egerig terjeszté ki. De ez a birtoklása nagyon kis ideig tarthatott s István király csakhamar kiverte innen hadait. Kedves emberének, Adalbert prágai érseknek haláláért bosszút állott a poroszokon s tetemeit Gnesenbe szállíttatta. Mikor az 1000 ik évben II. Ottó császár e szent sírját fölkereste, annyira elragadta őt Boleszláv hitbuzgalma, hírneve és vendégszeretete, hogy királyi czímmel ajándékozta meg s barátsága jeléül a fején volt koronát átnyujtotta neki. Ottó halála után II. Henrikkel erős háborúba bonyolódott, elfoglalta Lausitzot, Meissent, Cseh- és Morvaországot s Prágát birodalma második fővárosául tette. Tizenöt év alatt (1003–1018) hétszer mérte össze erejét Henrik császárral, de nem mindig egyforma szerencsével. Többször létesült köztük béke, de mindig csak rövid ideig tartott. Henrik a csehek segítségével visszavette Prágát, de Morvaország Boleszláv birtokában maradt s övé maradt mindaz, a mit a császár a Németországtól keletre eső szláv tartományokból, az Elbe és Odera közt tőle elvenni iparkodott. Szerencsével harczolt az oroszok ellen s 1018-ban Kievet is elfoglalta. Miután országa határait a Dnjepertől az Elbéig s a Keleti-tengertől a Kárpátokig kiterjeszté, kevéssel halála előtt (1025) királylyá kenette föl s koronáztatta magát.

Lapszéli dísz N. Károly evangeliariumában.
A párisi nemzeti könyvtárban.

A keresztyén hit világossága a lengyelekre nyugat felől, a német birodalomból kezdett derengeni. Meskó, ki alatt már a keresztyénség erősen terjedt, mikor az uralkodást átvette, még soknejű pogány volt; állítólag hét neje közül egyik sem szült fiút s hívei azt tanácsolták Meskónak, vegyen feleségül keresztyén nőt, s az Isten bizonyára meg fogja áldani házasságát. A cseh fejedelem leánya, Dobrava, csak oly feltétel alatt volt hajlandó hozzá férjhez menni, ha Meskó népével együtt keresztyénné lesz. A hőslelkű nő csakugyan rábírta őt s Meskó 965-ben Gnesenben megkeresztelkedett. Az új hitnek csakhamar számos követője lett Lengyelországban s 968-ban már Posenben püspökség létesült, mely a magdeburgi érsekség alá helyeztetett. Sz. Adalbert buzgalma következtében, ki 995–996-ban Krakkót válaszotta működése színteréül, a római szertartás annyira meggyökeresedett Lengyelországban, hogy III. Ottó gneseni látogatása alkalmával már szervezni kellett a lengyel egyházat. Gnesen érseki székhely lőn, mely alá mint püspökségek Pommerániában Kolberg, azután Boroszló és Krakkó tartoztak. Első gneseni érsek sz. Adalbert öcscse, Radim vagy Gaudentius lett.

Szilézia, melynek szláv lakossága rokon a lengyellel, az avar birodalom bukása után kerülhetett a szlávok birtokába, kik magukat a kis Sleza (most Lohe) folyóról slezákoknak nevezték. Nagy Károly utódai alatt két századon át ezek hol a németeket, hol a morvákat, hol a cseheket, hol a lengyeleket uralták.

Pommeránia (eredetileg Pomorj, tengermellék) a Keleti-tenger partvidékén terült el az Oderától a Visztula torkolatáig. Nemcsak az orosz Nesztor sorolja őket a lengyel szlávok közé, hanem nyelvök emlékei is kétségtelenné teszik a lengyelekkel való rokonságukat. A nemzeti hagyomány azt tartotta, hogy eredetileg a pommeránok és lengyelek egy nemzetet alkottak; de összeköttetésük minden bizonynyal korán felbomlott. A pommeránok magukban küzdöttek a normann kalózokkal, mint erről a skandináv és dán mondák emlékeznek. Állítólag egyik királyuk, Boriszláv résztvett mint Ottó szövetségese a magyarok ellen 955. augusztus 10-én vívott augsburgi ütközetben. Nagy Boleszláv lengyel király foglalkozott először azzal a tervvel, hogy az addig független Pommerániát meghódítja. 997-ben Danzig már kezében volt s 1000-ben Kolobreg vagy Kolberg már püspöki székhely lőn, melynek első püspöke, a német Reinbern, nagy buzgóságot fejtett ki népe térítésében. De 1031-ben a pommeránok lerázták a lengyel igát s noha leverték és adófizetőkké tették őket, ezutáni történetük szakadatlan fölkelésekkel van tele, melyeket a lengyelek elleni lángoló gyűlölet szított bennök. Véglegesen 1020–21-ben tör meg erejök s a lengyel kormány erélyesen hozzálátott, hogy őket a keresztyén hitnek megnyerje. A legnagyobb kitartással működött körükben Ottó bambergi püspök, a szláv népek nagyérdemű apostola, ki csakhamar az egész népet az evangeliumi hit karjaiba terelte.

E történelmi áttekintés is tanúskodik arról, hogy a lengyel erős központosító és szervező szláv törzs volt s az összes szlávok között az egyetlen, mely idegen vezetők nélkül tudott államot alkotni.