XXXIX. FEJEZET.
A szláv sorompók.

Heraclius császár a székes főváros veszedelméből is okulhatott arra nézve, hogy az avarok országa nagy veszedelem a kelet-római birodalomra nézve. Ázsia felől az iszlam terjeszkedett ijesztő módon s mindinkább kezdé fenyegetni a birodalom lételét. Heraclius nem védekezhetett kétfelé haderejével; elég feladat volt rá nézve, ha a keletről fenyegető ellenséget visszatartóztatta kardjával. Ennélfogva az avarokkal való küzdelmet átvitte a politika mezejére s a Duna partjain a maga felsőségi tekintélye alatt valóságos sorompókat emelt egyes független kis államok képében, melyek teljesen elszigetelték az avarokat s alapját vetették meg a későbben kisebb-nagyobb hatalomra emelkedett Horvát-, Szerb- és Bolgárországnak.

Nagy Károly 772. julius 5-én kelt oltalomlevele Arnaldus pap részére.
A st.-galleni apátság levéltárában.

Nagy Károly oltalomlevele Arnaldus pap részére.

Olvasása latinul: Carolus gratia Dei rex Francorum, vir inluster, omnibus fidelibus nostris tam praesentibus, quam et futuris. Rectum est, regalis potestas illis tuicionem inperciat quorum necessitas conprobatur. Igitur conperiat magnitudo seu industria vestra, quod nos Arnaldum presbiterum propter malorum hominum inlicetas infestaciones sub nostro mundeburde vel defensione visi fiumus recipisse, quatenus diebus vita sue cum omnibus rebus vel hominibus suis, qui per eum legibus sperare noscuntur, sub nostram tuicionem debeat quietus vivere vel resedere. Propterea has litteras nostras ei dedimus, per quas omnino jubemus, ut neque vos neque junioris aut successoresque vestri ipso Arnaldo presbitero inquietare nec contra rationis ordine facere non presumatis; sed liceat eum cum omnibus rebus vel hominibus suis, ut diximus, sub nostro mundoburdo vel defensione quietum vivere vel resedere. Et si aliquas causas adversus ipso Arnaldo presbitero seu milio et hominis, qui per ipsum sperare noscuntur, surrexerint aut ortas fuerint, quas in pago diffinire non potueritis, usque ante nos sint suspensas vel reservatas, quatenus ibidem secundum legem finitivam accipiant sentenciam. Et ut has litteras firmioris sint, de anolo nostro subter sigillavimus. Hitherius recognovi et subscripsi. Data tercio nonas julias, anno quarto regni nostri. Actam Broc ... g ... e palacio.

A szlávok és avarok közti viszonyról szólottunk már fentebb. A háborúban az avarok a szlávokat küldték előre; a szlávok voltak azok, kik az első rohamot felfogták s erejét megtörték, míg az avarok a tartalékban állottak. Ha győztek a szlávok, az avarok maguk harácsolták össze a zsákmányt; ha visszaverték őket, az avarok lándzsáikkal kergették a csatába vagy leölték őket. E válságos helyzetök miatt kapták a szlávok a pannoniaiaktól a bifulcus, azaz «elől-hátul hajtott», vagy bifurcus, azaz «két karó közé szorult» gúnynevet. Idővel azonban az avarok és szláv nők vegyüléséből egy korcs faj keletkezett, mely örökölte a szilaj természetet és a daczos büszkeséget. Az avarok ezekkel is úgy akartak bánni, mint a többi szlávokkal, de e korcsok nem hagyták magukat, fegyvert ragadtak, kiűzték az avarokat s megtagadták az adót a kagánnak. Példájokra a tiszta szlávok is felbátorodtak, s a mennyi szláv törzs volt a bajor földtől északkeletre, a mai Cseh- és Morvaország határai között, az mind elszakadt az avaroktól.

A fellázadt törzseknek azonban sem fegyverök, sem vezérök nem volt. Egy Samo nevű frank kereskedő vetődött közéjök, ki előbb az avarokat, azután a frankokat is megvervén, a cseh-morva szlávok királyává lett. Biztosítani tudta magának Heraclius császár szövetségét is, ki ezen az úton is gyöngíteni vélte az avarokat.

Samo Heraclius szövetségese lévén, ekként a cseh és morva törzsek a római birodalom előörsei lettek az Elbe forrásainál.

Míg ez események az avar birodalom nyugati határain mentek véghez, keleten nem kevésbbé veszedelmes ellenséget szereztek maguknak kegyetlenségükkel az avarok. Ugyanis a bolgárok mindig inkább szövetségi, mint alattvalói viszonyban állottak az avarokhoz. Azonban a bolgárok királyát, Kuvratot, ki a Volga-melléki Bulgár fővárosban székelt, az avarok mélyen megsértették, s hogy bosszút állhasson rajtok, követséget küldött Konstantinápolyba, kikérni a császár barátságát. Heraclius szintén követséggel felelt s patriciusi czímet küldött a bolgár királynak.

Ekként szorongatta az avar birodalmat Kuvrat hatalma keleten, mint a Samoé nyugaton. De Heraclius politikája itt még nem nyugodott meg; az Alsó-Dunát is biztosítani óhajtotta.

A Kárpátok északnyugati lejtőin, az Odera és Visztula partjain a vendek és szlovének szövetsége lakott, kiket chorvatoknak (horvátok) híttak, mely név alkalmasint hegylakót jelent. Heraclius érintkezésbe lépett ezekkel s a déli Duna vidékein nekik igérte azon földek egy részét, melyekre ekkor az avarok tartottak igényt. A szövetség egyik leghatalmasabb törzse elfogadta az ajánlatot s öt fitestvér vezetése alatt útra kelt. Heraclius Dalmatiára szabadította őket, melyet az avarok úgyszólván teljesen kipusztítottak. A tartomány elfoglalása nem ment végbe nagy küzdelmek nélkül, sőt az avar nép egyes maradványai még a X. században is fentartották ott magukat. Az új Horvátországot megkeresztelt névvel különböztették meg a Kárpátok mögött levőtől, melyet a szlávok Fehér- vagy Nagy-Horvátországnak neveztek.

A horvátok levándorlását nemsokára követte a szerbeké. Ezek a Visztulától nyugatra tanyázó vend törzsek szövetségéhez tartoztak s Heraclius Felső-Moesiát, Daciát és Dardaniát rendelte számukra; azonban vezérök vagy csekélylette e területet, vagy nem akart az avarok közvetetlen közelségébe jutni: nem fogadta el a császár ajánlatát s ismét átkelt népével a Száván és Dráván, hogy hazájába visszatérjen. Mindazáltal útközben meggondolta a dolgot s fölkérte a Dunánál parancsnokló római tisztet, hogy a császártól eszközöljön ki számukra több földet. Heraclius szívesen felajánlotta délen azt a területet, mely a Macedoniát körülvevő hegyektől Dyrrachiumig és Epirus közepéig nyúlik. Ez időtől fogva két Szerbiát különböztettek meg: egyik volt a megkeresztelkedett vagy római Szerbia, a másik az anyaország, Fehér- vagy Nagy-Szerbia.

Heraclius nem mulaszotta el a bolgárokat is a birodalom czéljainak szolgálatába vonni. Nem adott nekik földterületeket (ilyeneket csak az ő halála után szereztek a bolgárok), de Kuvrát öt fia közül megnyerte Asparuchot. Ez a Duna torkolata közelében oly helyen települt le törzsével, melyet egyfelől nagy kiöntések, másfelől meredek kősziklák vettek körül. Itt elsánczolván magát, nyugatra az avarokkal, délre a rómaiakkal kötekedett, miután ezek iránt nem tanúsított oly barátságot, mint atyja. Azután itt sem maradt meg, átkelt a Dunán, elfoglalta Várnát s alapítója lett Bolgárországnak, melyet a Volga-menti Nagy-Bolgárországtól megkülönböztetőleg Fekete-Bolgárországnak kezdtek nevezni.

Így azután, a mit a fegyver hatalma nem bírt keresztülvinni, számító intézkedéseivel véghez vitte a Heraclius császár lángesze. Előkészítette Avarország bukását.