III. RÉSZ.
THRÁKOK.

IV. FEJEZET.
Az agathyrsek és géták.

A görögök és italikusok bevándorlását a thrákok bevándorlása követte. Ők is Ázsiából jöttek be s miként amazok, ők is az árja népcsaládhoz tartoztak. Az előttük jött görögök levonulván a Közép-tenger partvidékeire, nekik a Balkán-hegységtől északra eső terület jutott. Már a legrégibb időben a Kárpátok bérczei és a Balkán-hegyláncz között a thrák népcsoport három ágát találjuk, u. m. legalól a gétákat, azután az agathyrseket s végül fentebb a dákokat.

Az agathyrseket már Herodotos is ismeri s egynémely érdekes adatot mond el rólok. Már Dáriusnak meggyűlt velök a baja, midőn Kr. e. 513-ban a skythák ellen hadjáratot indított. Minthogy országukat a Maris vagyis a Maros szelte át, hazájuk Magyarország tiszántúli része és Erdély volt. Külön fejedelem kormányzása alatt állottak s voltak törvényeik is, melyeket hogy feledésbe ne menjenek, versekbe foglaltak. A legfényűzőbb emberek voltak s tömérdek arany ékszerrel borították be magukat. Nőközösségben éltek, «mert mindannyian – ugymond Herodotos – testvérek és rokonok akarnak lenni, kik közt nincsen sem irigység, sem ellenségeskedés; egyéb szokásaik a thrákokéihoz hasonlítanak.» Hol vették az agathyrsek azt a sok aranyékszert, melylyel az idegenek előtt kérkedni szerettek? Nem másunnét, mint Erdély bérczeiből, melyeknek gazdag aranyerei az ősidőkben rendkívűl dúsak lehettek. Ennélfogva ismerniök kellett a bányászatot s kétségkívűl volt igen fejlett ötvösiparuk, melynek segítségével ékszereiket előállították.

Külsejök nem volt ugyan visszataszító, de nem is igen tett kellemes benyomást. Nagyrészt barna emberek voltak, arczukat és testöket tetoválták, és pedig annál élénkebb és tarkább vonalakkal, mennél előkelőbbek voltak.

Nyelvükből csak az egy Spargapeithes név maradván fenn, nemzetiségüket pusztán abból a néhány adattöredékből határozhatjuk meg, melyet a régi iróknál olvashatunk. Ezek szerint kétségtelenül thrákoknak kellett lenniök; de hogy mi lett velök a századok folyamán, arra nincsen adatunk. Ötszáz évvel később, hogy a Maros vidékein laktak, majd a Kárpátok északi vidékeire helyezik őket az irók, majd egészen északra teszik hazájokat, sőt elköltöztetik őket a Maeotis tó környékére. Épen ez a bizonytalanság, melylyel minden áron hazát keresnek számukra a régiek, igazolni látszik azt az újabb föltevést, hogy az agathyrsek állandóan laktak Erdély bérczei közt s később régi nevöket elhagyván, beolvadtak a dákokba.

A Haemus hegység és az Ister folyam között ugyancsak Herodotos említi legelőszőr a gétákat, midőn Darius skytha hadjáratáról beszél. A salmydessosi thrákok és az Apollonia (ma Sizeboli) s Mesembria (Misivria) fölött lakó skyrmiadok és nipsaeek kardcsapás nélkül meghódoltak, de «a thrákok közt legvitézebb és legigazságosabb nép», a géták, voltak az elsők, kik az aidosi vagy sumlai szorost védeni megkisérlék; azonban siker nélkül, őket is leigázta Darius és tovább haladt, hogy a Duna habjait hidjával legelőször megfékezvén, a skythák hatalmát megtörje.

Sokat hadakoztak makedon Fülöp s fia, Nagy Sándor ellen, ki a Dunán is átkelt s hatalmukat megtörte. A nép maradványai azután békét s barátságot kértek a nagy hódítótól.

A géták ezután nem szerepelnek többé. Némi töredékeik a Prut mellékein húzzák meg magukat s ez új hazájokban, mely merő pusztaság volt (deserta Getarum), lassanként elvesztik nemzetiségüket s beolvadnak a szomszéd népekbe.