44) Aisthesis (Megérzés) Bort vett magának a tudós;    Van hozzá tudománya, Van eszköze: felbontja és    Izenként latra hányja: Mi benne a szesztartalom,    Mi a cukor, a mézga? Festőanyag, csersav, víz, lég    Mi fínom zagyvaléka? S minden hogyan másul, vegyül? --    Eredmény az: midőn begyül Hozzá néhány cimbora:    Ihatatlan a bora! Bor-szedni jár a vén kupec;    Van néki "borpróbája": Nem oly tudákos eszköz az,    Csak nyelve, ínye, szája. S megismeri a zamatost,    Véknyat, "testest", kövéret; Ez vén, "magát megette már",    Ez fiatal, ez érett. Hordószagút-mit nem visz el; --    S ha önkint nem ereszti fel Hogy sok legyen, szapora:    Nagyon kapós a bora. * A nyelvnek is törvényeit:    Széppé, jóvá mi tészi: Nyelvész urak jobban "tudják".    A költő jobban "érzi". (1877. dec. 29.)   Formai nyűg Pongyola járású lovadat fékezd meg erősen:    S lépni tanul büszkén, tánchoz emelve nyakát. ([18]77. 31/XII) 45) A szájasok Sokan szeretnék a hazát: De gyűlölik minden fiát, Ha népszerű alkalmakon Oly nagyot, mint ők, nem kiált. (1878. febr. 15.) 46) Az élet mint tivornya Ez az élet egy tivornya: Inni kell, ha rád jön sorja, Az örömbül, búbánatból, Karcos borbul, kéj-zamatból. Inni hosszut és körömre, Kedvet búra, bút örömre; Sok megissza vad-őszintén: Egy-kettő vigyázva, mint én. Kivel egykor én mulattam, Többnyire már pad alatt van: Én, ki a mámort kerűltem, Helyt maradék, hol leűltem. De, ha végignézek romján: Oly sivár, dúlt e tivornyám! Mért nem ittam úgy, hogy jó-rég Én is a pad alatt volnék?... (1878 márc. 23.) 47. A tölgyek alatt Nro 2. A tölgyek alatt    Sokat űltem másszor, De meg is bántam    E hibámat százszor: Jutott nekem érte    Keserű falat; Dehogy űlök többé    A tölgyek alatt!