A TÖLGYEK ALATT. - A TÖLGYEK ALATT NRO. 2.

- A két azonos című versnek érdekes a története:

Arany a Margitszigeten a Nagyszállóhoz és a romokhoz közel kedves tölgyesében szeretett pihenni. A Toldi Szerelme egyik kihagyott versszakában hálával emlékezik a sziget akkori urára, aki "hagyta, hogy a környék agg fülemüléje éneke utolját ott elzengicsélje..." Ma a Stróbl Alajos alkotta Arany-szobor őrzi a költő emlékét kedves pihenő helyén.

Paál László Erdei út (1876) és Erdő belseje (1877) kortársi festménye jól mutatja Arany finom érzékét a korabeli modern művészeti szemlélethez, az impresszionizmushoz.

A KAPCSOS KÖNYV-ből először A Tölgyek alatt került nyilvánosságra. Gyulai Pál minden áron verset akart Aranytól a Budapesti Szemle számára. "Gyere és... válasszunk együtt a januári számra egy darabot" - írta Arany megadással.

Alighogy a vers megjelent, írója névtelen levelet kapott. Versének egy kivágott példánya volt benne, hibásnak vélt részei vastag kék ceruzával megjelölve s mellette egy gáncsoló vers is. Ennek részleteihez Arany is fűzött néhány reflexiót:

Bíráló:
"Korpát vegyítettél össze a lángliszttel."

Arany:
Meglehet, úgy is van, De hisz, a patvarba!
Annyi lángliszt közé egy gyűszűnyi korpa!
Nem az a baj, hanem, ha oly rég nem tettem,
Most a korpa közé minek elegyedtem.

Bíráló:
"Hagyjunk fel a Pindusz meredek ormával"

Arany:
Tudtam én előre, hogy evvel így járok,
Hogy utamat állják pinduszi betyárok;
Elismerik: hajdan hogy voltam valami:
De ma nem engednek helyet szorítani.

"Beteg oroszlánynak volt szánva e rugás" - összegezi véleményét a vers végéhez írt szakaszban. Végül odajegyezte még a következőket: "Pályám kezdetén is ebben a formában kaptam verset. Az névaláírással volt (Petőfi Sándor): ez névtelen. Elteszem emlékül. Budapest, 1878. január 2.-án, Arany János."

Még az év májusában pompás, gúnyos verset írt: A tölgyek alatt. Nro. 2. Ez is helyet kapott a KAPCSOS KÖNYV-ben.