Könnye se' perdül, jajja se hallik,    Csak odakap, hol fészkel az agy: Iszonyu az, mi oda nyilallik!...    Döbbenet által a szív ere fagy:    "Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!" Kétszeri mondást -- mint lebüvölten --    Hallgat el, aztán így rebegi: "Bárczi Benőt én meg nem öltem    Tanum az Ég, s minden seregi!    Hanem e tőrt én adtam neki. Bírta szivem' már hű szerelemre --    Tudhatta, közöttünk nem vala gát: Unszola még is szóval "igenre",    Mert ha nem: ő kivégzi magát.    Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!" S vadul a sebből a tőrt kiragadja,    Szeme szokatlan lángot lövell, Kacag és sír, s fenn villogtatja    S vércse-visongással rohan el.    Vetni kezet rá senki se mer. Odakinn lefut a nyilt utca során,    Táncolni, dalolni se szégyell; Dala víg: "Egyszer volt egy leány,    Ki csak úgy játszott a legénnyel,    Mint macska szokott az egérrel!" (1877. okt. 27.) 39) Almanach 1878-ra Itt van tehát: megjött az Új év,    Mint biztató előlegem; Háromszázhatvanöt nap-éjre    Halvány reményszínt *) hoz nekem; Bár majd, ha eljön a valódi,    Nem lesz, mint most, ruhája zöld; Inkább hiszem, hogy a küszöbnél    Fejér, halotti leplet ölt. Légy üdvöz, Év, e zöld burokban!    Elfogadom a jóslatot, És köszönöm, hogy a jövőre    Kilátásom' tovább nyitod: ------------------------ *) Az akadémiai Almanach borítéka     rendesen halvány zöld. Hisz' egy időtül fogva nálam    Látás, kilátás oly rövid!... Ha meg nem érném: gondolatban    Hadd élvezem át örömid. Mindjárt az első nap rohammal    Köszönt boldog-boldogtalan; Oly ünnep ez (no! nem panaszlom),    Midőn szív s tárca nyitva van; S egy "szellemdús" játék (amelynek    Nem kellett nagy heuréka) A pénz-pazarláshoz időd' is    Ellopja: a "b. u. é. k." Aztán jön a farsang, -- az árvíz    Mátyás körül, mely "tört jeget"; Szegény kiöntött ürge-népség    Verdesi jajjal az eget; Mi táncolunk a szenvedőkért,    Bőven fogunk pazarlani: S ha nem csordúl -- százezreinkből    Csöppen nekik is valami. Aztán jön, amely "gólyafőt mos"    A híres márciusi hó, Ha "Gergely megrázza szakállát" --    No meg böjt, executio. E hó egy napját űltem én is    Már két közép embernyomig: "Simplicius" napján születtem:    "Simplex" maradtam holtomig. Ápril minden nedvet kiszáraszt,    Májusba' jőnek a fagyok; -- S ha sáska, féreg, rozsda nem járt,    S a június szépen ragyog S a július "meg nem szorítja":    Még a vetés bőven terem; Örvend az úr, -- hát még az asszony!    Lesz csipke több is, meg selyem. Míg a paraszt izzad, mi gazdák    Fürdőre járunk, hűsleni, A repce-, gyapju- s más előleg    A csorbát szépen kifeni;