"Jöttem veled újra víni, Bende! Én valék a diadalmas, nem te: Kezdjük elől, csúnya volt a játék;    Haha! páncélt a nyakadba!    Most ne remélj szolga-hadba';    Kezdjük elől! -- e leányért       Sok viadal vár még!" Kél a vitéz: "Nosza kardot, vértet!" "Hova édes?" -- "Víni, arám, érted!" S hallik, amint össze-összevágnak,    Odaát a fegyverházban    Harcrobaj is: csengő paizs,    Tompa nyögés, erőlködés,       Dobogása lábnak. Szép menyasszony szemét le se zárja, Szörnyűködik, hova lett a párja; Remegő kéz gyújtja meg a mécsest,    Férje urát fölkeresi,    Hajnalig ott sírva lesi:    "Ez is olyan, mint a másik...       Mint valami holttest!" Bende vitéz lakodalmát lakja, Vagyon immár a második napja, Szól a zene -- borba fuladt e nap,    Bende úrnak veszett kedve,    Táncol, iszik erőltetve;    Szép menyasszony nekiborzad:       "Ha ma is, mint tennap!..." Este hamar az urok föld-részeg, Ágyba vivék a szolga-vitézek; Szép menyasszony vele menni reszket:    De hogy titkán ki ne adjon    -- Hová legyen? hol maradjon? --    Lenyugoszik, s külön ágyban       Hányja a keresztet. Bende riad... s mint a halál, józan: Lovag ott áll szembe, az ajtóban. "Hah! Robogány..." s nem akarna menni. --    "Szeretőm elcsábítója,    Gyere, víjjunk! üt az óra;    Míg le nem győzsz, tiltva neked       Mellette pihenni." Ujra nehéz, szörnyű tusa hallik; Bende halott, mire meghajnallik, Nagynehezen, délfele ha ébred,    Mikor immár gyűl a vendég;    Fölkeresik a leventék:    "Hol vagy uram? mind az egész       Nép vár az ebédre." Bende vitéz lakodalmát lakja, Legszomorúbb a harmadik napja; Szól a zene, öblöget a rézkürt:    Hanem a tánc csak úgy lézeng,    Vendégnek a java szétment:    "Vérbe' fogant nász sose volt       Isten átka nélkül!" Nos, az új párt rokoni, -- egy püspök Előveszi, hogy mi esett köztök: Bende konok, -- a menyasszony gyászba,    Teste remeg, mint a harmat,    Csak azt vallja, hogy nem vallhat, -    Ha lefekszik, küldjenek őrt       A fegyveres házba. Mene oda nagy erős őrízet. - Bende kacag: "Meglopom a mézet!" Siet is be kakas-elő-szóra:    Mikor ágyasházát nyitja,    Másodikat kukoritja,    Fönn pedig, a kastély tornyán,       Éjfélt ver az óra. "Bende lovag! ez az utolsó nap, Lakodalmad félbeszakad holnap; Víni ma még!... ölj meg igazábban;    Mert ha nem ölsz, én megöllek,    Lelkedet ám, én mint lélek;    Az a hűtlen hadd sirassa       Bűnét e világban!"