Mutat ordót, bizonyítványt,    Köz- s magános levelet; Ha vendég jön, azt kivárja,    Négyszemközt marad veled: Szemlesütve és zavartan    Ülsz, mint vádlott a padon: "Ily nagy úron mit segít az    Én csekély szolgálatom?..." Erre ívet von ki zsebből,    Szép a kaligráfia, S megmutatja, hogy hová kell    A nevét beírnia, Ki Deákkal és Tiszával    Óhajt lenni egy lapon; "Mi jótékony célra?" kérded;    "Nemes a cél, mondhatom: Egy dicső ház végső sarja --    (Tudja: Várna, meg Mohács...) Nem lehet, ha birtok már nincs,    Sem szijjgyártó, sem kovács. Volt, igaz, még egy tenyérnyi:    De a rozsda és aszály... No, meg Homburg, s a zsidóság...    Hanem a rang: az muszáj." Végre látod, az egészből    Hogy mi lóg ki: a "fizess!" "Itt van" mondod fanyalogva,    "Pár ötös helyt, egytizes." Te örűlsz, hogy így kiszurtad    (Ami nem volt) a szemét: Ő örűl, hogy a népkonyhán    Meglesz már ma az ebéd. (1877. júl. 27.) 16) Cím nélkűl Soknak lettem már, hogy élek, A szemében szúró tüske: De van még egy kicsi lélek, Aki rám hiú és büszke. Ez, hogy nevem is volt "hurcán", Most eszmél csak, most tanulja: S lesi már, ha megy az utcán, Rámutat-e mások ujja. Eddig együtt voltunk gyermek, Én másod-, ő első ízben: Épűltek fa-tornyok, termek, Pacskolódtunk porban, vízben. De, hogy ő nőtt, én is nőttem; Alig ismerünk egymásra: Ő kisasszony lett előttem, Én meg neki óriássa. No, engedjük kedvét telni, Ha okos lesz, majd elhagyja; -- Legalább még nem szégyelli Hogy én voltam... a nagyapja. (1877. júl. 30.) 17) Éjféli párbaj *) Bende vitéz lakodalmát lakja, Hetekig tart... ma van első napja: Szól a zene, tárogató, rézkürt,    Pörög a tánc, mint az orsó;    Bende kiált: "Ez utolsó!    Száraz ajkam eper-ajkat       Szedegetni készűl." Bende vitézt a nyoszolyó-asszony Elvezeti, hol olyat szakasszon; Néma, sötét már az egész kastély --    S ím, lovag áll ágyok előtt,    Talpig acél -- ismeri őt:    Sápadt arcra kék lángot vet       A felütött rostély. ------------------------ *) Egy tiszta példányát Margitszigeti szobámból     ellopta valami ismeretlen tisztelőm.