A képalapú digitalizálás elmélete és gyakorlata a könyvtárakban
Előszó
A második kötetről
„A képalapú digitalizálás elmélete és gyakorlata a könyvtárakban” című dokumentum terve már a Digitális Könyvtári Füzetek első kötetének megjelenése idején, 2008-ban a kiadó asztalán volt. Az új módszertani sorozat logikája értelmében ennek a kötetnek valójában meg kellett volna előznie az akkor megjelent, „EPA ajánlás elektronikus folyóiratok kiadóinak, szolgáltatóinak elektronikus időszaki kiadványok public domain publikálásához” című kiadványt, mivel a digitalizálás elméleti alapjainak lefektetése a teljes szolgáltatás kiépítése előtt történik.
A megjelenési sorrend furcsaságát két tényező is igazolhatja. Egyrészt az 1. kötetként megjelent „EPA ajánlás” nemcsak a digitalizált, hanem a digitálisan létrehozott tartalmakkal is foglalkozik. Másrészt az ajánlás megírását sok tekintetben támogatta, hogy az EPA (Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis) szolgáltatás formájához egészen konkrét tapasztalati bázis állt rendelkezésre, amelyre építve a megfogalmazott elvek gyakorlatba öntése egyszerű volt, és az azt megalapozó gondolatmenet érett volt a publikálásra.
Az EPA ajánlás modellje: az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis
Jelen kötet megjelentetéséhez akkoriban éppen ez a tényező, nevezetesen a gyakorlat aspektusa hiányzott. Bár az elméleti apparátus rendelkezésre állt, sokkal kevesebb lehetőség nyílt arra, hogy azokat működésben láthassuk. Az azóta eltelt két-három évben sok minden történt a hazai könyvtári digitalizálás területén, és elmondhatjuk, hogy – legalábbis intézményi szinten – mindenki érintkezésbe került a digitalizálás témájával. Ezzel párhuzamosan kialakult, illetve kialakulóban van a digitális tartalomkincs megoszlásának látképe is: a jelen pillanatban nagyjából látható, hogy mi az a tartalom, amelynek digitalizálásával az egyes intézményeknek foglalkozni kell. Eljött tehát a célokhoz szabott módszertanok kialakításának ideje.
„Zeitgeist”
Amikor azt mondjuk, hogy a kötet megjelenésének eljött az ideje, egyben arra is gondolunk, hogy egyre szűkösebb az egyes módszertani forgatókönyvek mozgástere a konkrétumok, azaz a gyakorlati részletek megfogalmazása terén. Ennek okát fogalmazza meg az az unalomig ismételgetett, de kétségtelenül igaz állítás: „a digitális technológia nagyon gyorsan fejlődik”. Jelen dokumentum első vázlatának megírása és a megjelentetés között eltelt viszonylag rövid idő alatt is nagyon sok változás történt, nemcsak az alkalmazható szabványok és elérhető eszközök világában, de a közgyűjteményi digitalizálás szakmai horizontján is. Számos, európai szintű kutatás-fejlesztési és migrációs program kezdődött és zajlott le a közelmúltban – csak példa szintjén említve párat: TELPlus, IMPACT, PLANETS –, amelyek mind szolgáltak, illetve szolgálnak módszertani tanulságokkal. Emellett túl vagyunk a jelentősebb hazai digitalizálási programok első hullámán, például a Muzeum.hu és a városi lapok digitalizálása keretében.
A digitalizálási módszertan és koordináció fejlődése is fontos állomás előtt áll. A Könyvtári Digitális Tartalmak Katasztere nevű nyilvántartás indulása egyben az országos érvényű szakmai módszertan kidolgozásának felvezető lépése. A digitalizálás központi, szakmai támogatása és szabványosítása a híradások szerint már nem várat sokáig magára.
Ebben a közegben egy gyakorlati kézikönyv szerkesztői abban a sajátos helyzetben találják magukat, hogy miközben megpróbálják a képi lapú digitalizálás állapotának lehető legpontosabb, nemzetközi érvényű pillanatképét rögzíteni, aközben egy várhatóan statikusabb, de a lokális jellemzőkhöz jobban kötődő, robosztus módszertan előtt kell egyengetni a terepet. Ezek mellett az érintett technológia elkerülhetetlen változása is befolyásolja majd, hogy meddig lesz „élő” forrás ez a dokumentum, és mikortól tekinthető a technikatörténet részének. Optimális esetben ez nem fog számítani, mivel a következő változatok már dinamikus, naprakészen tartható formátumban folytatják a jelen forrás által megkezdett pályát.
A kiadvány jellege
A Digitális Könyvtári Füzetek első darabjának szerkezete hierarchikus felépítésű, egymást kiegészítő ajánlások szigorú sorozatára épült. Ezt a megoldást az tette lehetővé, hogy egy viszonylag részletesen felépített, működő gyakorlat kiszámítható lépéseire hivatkozott az adott pontokon.
Jelen kötet mondanivalóját nem öntöttük ilyen szigorú formába, mivel a digitalizálási módszertan megoldási lehetőségei sokkal szerteágazóbbak annál, hogy pontról-pontra állást tudjunk foglalni az egyes részfolyamatokat jellemző gyakorlatról. Az itt leírtakat igyekeztünk viszonylag széles körben hasznosítható szinten tartani, de nem zárkóztunk el az egyes kérdések teljesen gyakorlatias megközelítéstől sem.
A dokumentum jellege ezért leginkább „kézikönyv”-ként határozható meg. A különböző kérdéseket igyekeztünk egymásra épülő témakörök sorozatában kifejteni, hogy a tartalom lineárisan is olvasható legyen. A szöveg azonban nem igazán fejezetekre, hanem annál mélyebben tagolt, rövidebb szakaszokra osztódik, amelyek az egyes részfogalmak megközelítését teszik lehetővé, amennyiben csak egy részletkérdés magyarázatára kíváncsi az olvasó.
Célközönség
A dokumentum a könyvtári szakma minden képviselőjének szól. A használatához szükséges alapismeretekhez tartozik az alapvető könyvtári munkafolyamatok ismerete, és az alapszintűnél valamivel elmélyültebb informatikai tapasztalat, a következő területeken:
- fájlkezelés,
- elemjelölő nyelvek (HTML, XML) elméleti szinten (szerkesztési kompetencia nem szükséges),
- egyszerűbb képkezelő, képnézegető szoftverek használata,
- internethasználati ismeretek.
A kézikönyv célja tehát a digitalizálási munkafolyamatok elsajátításához szükséges alapvető kompetencia megalapozása. Miután a digitalizálás – a fényképezéshez hasonlóan – nem tanulható meg könyvből, az itt olvasottak egy olyan ismerethorizont kialakítását segítik elő, melynek segítségével megkezdődhet a gyakorlati tanulás, azaz a különféle megoldások kipróbálása.
Nyelvi korlátok
Igyekeztünk minden kifejezést, hivatkozást, elnevezést átültetni magyar nyelvre – ahol ennek jelentősége volt. A digitalizálás közös nyelve azonban kétségkívül az angol, és sok esetben azért maradtunk meg ennél a nyelvnél a szövegezés során, mert a fordítás esetleg több félreértéshez vezetett volna, mint az eredeti kifejezés megtartása. A szövegben hivatkozott források és segédeszközök nyelve is angol az esetek többségében. Ezért az optimális gyakorlathoz ajánlott az angol nyelv alapszíntű ismerete.
Felépítés
A kézikönyv három nagyobb tematikus blokkból áll.
A képi alapú digitalizálás elmélete (1. fejezet)
Célszerű ezzel a szakasszal kezdeni az olvasást, mivel ennek a fejezetnek a mondanivalója – a digitalizálási projektek tervezését tárgyalva – a tényleges munkafolyamatokat megelőző, stratégiai szempontú kérdéseket is felvet, amelyek sok tekintetben befolyásolhatják a kialakítandó gyakorlatot. Szó esik továbbá a témához kapcsolódó szabványokról, a módszertant támogató nemzetközi és hazai kutatási projektekről, valamint egyéb szakmai forrásokról.
Képelmélet (2. fejezet)
A digitalizálási gyakorlatok ismertetésénél gyakran ütközünk olyan fogalmakba, amelyek bizonyos fokig általában mindenki számára ismertek, de ténylegesen meghatározni csak nehezen tudnánk azokat a mindennapi ismereteink alapján. A képelmélettel foglalkozó szakasz tartalma kicsit elüt a dokumentum törzsét képező elméleti és gyakorlati fejezetektől, mivel itt nagyon egyszerű megközelítésben igyekszünk körbejárni a technikailag szigorúbb szövegrészekben használt fogalmakat. Ez a fejezet közelébe se ér a professzionális fényképészeti ismereteknek – ez nem is célja a könyv összeállítóinak – de kicsit közelebb hozza a képi tulajdonságok világát. A képelméleti fejezet és a gyakorlati szakasz sok ponton érintkezik, mivel számos fogalmat tárgyalunk mindkét részben. Ennek fényében a képelméleti részt ajánlatos a gyakorlat előtt olvasni.
A képi alapú digitalizálás gyakorlata (3-4. fejezet)
A gyakorlati fejezet több, jól elhatárolódó részre oszlik. A digitalizálás fizikai eszközei és tulajdonságaik, valamint a digitális képkezelés alapvető fogalmainak magyarázata után térünk rá a képfeldolgozás lépéseinek rövid áttekintésére, és ebben a részben van szó a képkezelő szoftverek használatáról is. Ezen kívül nagyon röviden szót ejtünk a digitalizálási munka nem közvetlenül informatikai jellegű aspektusairól is.
Szakirodalom
A felhasznált irodalom szinte teljes terjedelmében online forrásokból származik. Ennek fő oka a témához kapcsolódó információ gyors avulása, amellyel a hagyományos publikációs apparátus nem mindig tud lépést tartani. A digitalizálásról szóló tudományos diskurzus lassanként teljesen átköltözik a virtuális térbe. A kiadványhoz csatoltunk egy rövid irodalomjegyzéket, melyben a témához kapcsolódó, és általános tájékozódásra használt forrásokat soroljuk fel. A ténylegesen felhasznált forrásokat, illetve illusztrációs céllal hivatkozott tartalmakat a szövegtörzsben helyeztük el, stílussal kiemelve:
A dokumentumon belüli hivatkozások így néznek ki:
Belső hivatkozás.
A hivatkozott források elérhetőségét a kézirat lezárásakor (2011. szeptember 5.) ellenőriztük, ezért az elérés időpontját nem jelezzük külön minden hivatkozásnál.
