A MUNKASZOLGÁLAT 295
A tiszteket a szokásos módon kellett szólítani, rangfokozatuk, nem pedig nevük megnevezésével. Az őrszemélyzet tagjait az „oktató úr" megszólítás illette meg. Az 1939 júliusában felállított munkaszolgálatoszászlóaljakat a 10.1. táblázat sorolja fel.
Miután Észak-Erdélyt Romániától (1940. augusztus-szeptember) és a Bácskát, valamint Baranyát Jugoszláviától (1941. április) visszacsatolták Magyarországhoz, a hadtestek számát felemelték kilencre (lásd a 13.1. térképet) és egyik-másik munkaszolgálatos-zászlóalj parancsnokságát is áthelyezték máshová. 1943 márciusában a III. munkaszolgálatoszászlóalj parancsnoksága Kőszegen székelt, a VI. zászlóaljé Püspökladányban. AX. munkaszolgálatos-zászlóaljat Nagybánya székhellyel áttették az újonnan megszervezett IX. hadtest fennhatósága alá, melynek Kolozsvárott volt a parancsnoksága. A XI. rimaszombati székhelyű mun-kaszolgálatos-zászlóalj a VII. hadtesthez lett beosztva, a tasnádi XII. pedig a IX. hadtesthez.19
A honvédelmi minisztériumban külön osztályt szerveztek, ennek élén állt a Közérdekű Munkaszolgálat Országos Felügyelője, s központilag innét irányították és felügyelték a munkaszolgálat egész rendszerét. A KMOF széles körű hatáskörrel volt felruházva, nevezetesen
minden olyan kérdés rá tartozott, ami elvileg összefüggött a munkaszolgálattal;
gondoskodott a munkatáborok központi igazgatásáról;
- törvényjavaslatokat készített elő, hogy a munkaszolgálati rendszer hatékonyan működjön;
- foglalkozott a munkaerő mozgósításával kapcsolatos valamennyi problémával;
- figyelemmel kísérte a munkaszolgálat működését más országokban;
- döntött a munkaszolgálat minden személyi kérdésében; elkészítette a munkaszolgálati rendszer eredményes működését biztosító költségvetést.20
A honvédelmi minisztérium számításai szerint évente 90 000 fiatal került sorra, közülük mintegy 20 000-re rúgott a munkaszolgálatra beosz-tandók száma, de 6000 főnél nem volt több, aki akár képzettségénél, akár gyakorlatánál fogva alkalmas volt ipari munkára. A többieket mezei vagy erdei „tömegmunkára", valamint útépítésre kívánták igénybe venni.
A katonai munkaszolgálat szempontjából a besorozottakat
két csoportra osztották, vagyis különválasztották - még ha nem is maximális
szigorral - az ún. „megbízhatatlan" elemeket. Ennek ellenére a
munkaszolgálatnak 1939-ben nem volt kifejezetten és végletesen a zsidókat sújtó
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham295.pdf
Az egész kötetet lásd: