MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1089

útvonalat sem sikerült megrongálniuk (ilyen feladatokra ugyanis nem voltak felkészülve), hősies mentőakcióikat mégis egyértelműen ellenállási cselekményeknek kell minősítenünk.

A mozgalom élén fiatal baloldali cionisták álltak, főként a Hásómér Hácáir- és a Dror-csoportokhoz tartozó fiatalok. Meghatározó szerepet töltöttek be a mozgalomban a fiatal lengyel és szlovák menekültek, akik az 1942 és 1944 közötti időszakban jöttek Magyarországra, így Zvi Gold-farb Lengyelországból, Ráfi (Friedl) Ben-Shalom és Peretz Révész Szlovákiából.²³⁴ Hamarosan számos nem kevésbé bátor ifjú háluc is csatlakozott hozzájuk, akik szintén kitűntek a földalatti fegyveres mozgalomban. Külön meg kell emlékeznünk Grosz (Gur) Dávid, Groszmann (Alexander; Ben Eretz) Sándor, Horváth Yitzhak (Mimish), Mayer József, Pil Moshe (Alpan), Rosenberg Moshe és Teichmann Efra (Agmon) hősiességéről. ²³⁵

A Budapesten kb. 500 tagot számláló halucok vezetői egyes emberek - nagyrészt elvtársaik és cionista szimpatizánsok - megmentésére összpontosították figyelmüket, mert meg voltak győződve arról, hogy a zsidó tömegek helyzete reménytelen.²³⁶ Tevékenységük jellege és köre a mindenkori körülményeknek megfelelően módosult. A megszállás előtt fő törekvésük a menekültek „legalizálása" volt - vagyis hogy ellássák őket a szükséges (rendszerint árja) papírokkal -, valamint zsidók kimentése a lengyelországi, szlovákiai és egyéb táborokból. E téren szorosan együttműködtek a Mentőbizottsággal, különösen annak Tijul-csoportjával.²³⁷

Az együttműködés a halucok és a magyarországi zsidó és cionista szervezetek vezetői között nem volt mindig zökkenőmentes. Kivált a szlovák és lengyel halucok nyilatkoztak megvetéssel a magyar zsidóság hivatalos vezetéséről. Ben-Shalom a magyar zsidóságot „ritka csúf ba-gázsnak" nevezte, mert hallani sem akart a szomszédos országokban történtekről, holott ő és menekülttársai minden tőlük telhetőt elkövettek felvilágosításuk érdekében.²³⁸

A haluc fiatalok általában véve nem tudtak szót érteni a magyar cionista vezetőkkel sem. Az ideológiai különbségek generációs ellentétekkel vegyültek. A gyenge magyar cionista mozgalom idősebb hagyományhű vezetői (Vatikim) nehezteltek a fiatalabb pionírokra, szerintük erőszakos, türelmetlen és harcias viselkedésükért. Ezek viszont egyre hangosabban és egyre kíméletlenebbül ócsárolták az intézményes vezetést önelégültségéért és bürokratikus hajlamaiért. Bár a Mentőbizottság irányítását is bírálták, haragjuk elsősorban a Mizrahi élén álló Krausz ellen irányult, akit a Palesztina Hivatal helytelen és szakszerűtlen irányításával vádoltak.²³⁹ A vita a nyilasuralom idején nyílt ellenségeskedésbe torkollt (lásd a továbbiakban) .

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1089.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/