Zemplén vármegye törvénykezési viszonyai az ország királyi bíróságainál követett joggyakorlattal minden tekintetben összhangzában állnak. Az 1872. évi október hó 8-án 31,720 sz. alatt kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet tudvalevőleg ebben a vármegyében is azt a törvényjavaslatot jelölte meg követendő jogforrásul, a melyet 1872. évi márczius 6-án az akkori igazságügyminiszter a törvényszékek illetőségéhez tartozó bűnvádi eljárásnak ideiglenes szabályozása tárgyában a képviselőház elé terjesztett. Ezt a javaslatot - bűnvádi ügyekben - több bíróság kezdetben nem akarta respektálni, de a 70-es évek végén már a bíróságok legnagyobb része, köztük az itten bíróságok is, az említett javaslat szerint jártak el a bűnvádi perekben. Ez idő szerint tudvalevőleg a bűnvádi perrendtartás (1896. évi 33. t.-cz.) szabályozza a büntető eljárást.

A polgári (közpolgári, váltó-, csőd-) és telekkönyvi ügyekben Zemplén vármegye bírósága hasonlóképen lépést tartanak a többi hazai bíróságokkal.

Az 1890. évi XXIX. t.-cz. szerint Zemplén vármegye törvénykezési tekintetben a kassai királyi itélő-tábla területéhez tartozik és a következő bíróságokkal rendelkezik: A királyi törvényszék és a mellette működő királyi ügyészség, székhelye Sátoraljaújhely. Járásbíróságok: a középponti (Sátoraljaújhely), továbbá a gálszécsi, a homonnai, a királyhelmeczi, a nagymihályi, a szerencsi, a sztropkói, a tokaji és a varannai, összesen 9 járásbíróság. Ezek közül telekkönyvi hatóság van a gálszécsi, a homonnai, a királyhelmeczi, a nagymihályi, a szerencsi és a tokaji járásbiróság mellett.

A mi a bíróságok személyi viszonyait illeti, az a következő. A sátoraljaújhelyi királyi törvényszék elnöke: Fornszek Béla; a törvényszék bírái pedig: Keresztessy Lajos, Mauks Elemér, Chanát Miklós, Wieland Lajos, Hellner Károly, Kún József, Mikita Emil, Ferenczy Sándor, Görömbey Balázs, Oláh István dr. törvényszéki bírák és Gál Lajos törvényszéki albíró. A központi járásbíróság vezetője Görgey Gyula járásbíró.

A királyi ügyészség főnöke Somossy András dr. királyi ügyész, melléje Sárospataki József és Olchváry Dezső alügyészek vannak beosztva. Fogházfelügyelő: Schveitzer János.

A királyi törvényszék jelenlegi ügybeosztása szerint a vádtanács elnöke a királyi törvényszék elnöke. Elnök-helyettes Hellner Károly király törvényszéki bíró. Rendes tagjai: Kún József és Mauks Elemér. Helyettes tagjai: Ferenczy Sándor és Görömbey Balázs.

A főtárgyalási tanácsban elnök: a királyi törvényszék elnöke. Tagjai: Mauks Elemér és Gál Lajos. Helyettes elnök: Keresztessy Lajos.

A büntető felebbviteli tanácsban elnök: a királyi törvényszék elnöke, tagjai: Wieland Lajos, Mauks Elemér és Kún József.

Esküdtbíróság. Rendes bírák: Chanát Miklós és Ferenczy Sándor. Helyettes bírák: Hellner Károly és Görömbey Balázs.

Polgári felebbviteli tanács tagjai: Chanát Miklós, Kellner Károly és Oláh István dr.

Rendes polgári bírák: Görömbey Balázs, Oláh István dr., Ferenczy Sándor, Wieland Lajos, Mikita Emil.

244Úrbéri referens Mikita Emil. A váltó- és kereskedelmi ügyek előadója: Kún József. Az elsőfolyamodású összes bűnvádi ügyek előadója: Gál Lajos. A telekkönyvi előadó: Wieland Lajos.

Vizsgálóbíró: Keresztessy Lajos.

Már a felsorolt ügybeosztásból is kitűnik, hogy a sátoraljaújhelyi királyi törvényszék egyike a legforgalmasabb és legjobban elfoglat bíróságoknak, de ez a körülmény még nyilvánvalóbbá válik, ha néhány évről a tevékenységi kimutatás adatait vizsgáljuk: 1901. évben befejezett a törvényszék 1663 elsőfolyamodású polgári pert, 1902. évben 1847, ez utóbbiak közül 620 pert ítélettel fejezett be. 1902. évben 204 birtokrendezési per nyert befejezést. 1901-ben a bizonyítás alatt álló perek száma 305 és 1902-ben 98 volt. Az 1901. évben érkezett telekkönyvi ügyek száma 9014, 1902. évben 11.702. Sommás felebbviteli ügy érkezett 1901. évben 304, 1902. évben 380. Az 1903. évben érkezett 1799 polgári per; ítélettel befejeztetett 583. A bizonyítás alatt álló perek száma 93 volt. Birtokrendezési per 141 érkezett és csak hét maradt folyamatban. Sommás felebbviteli ügy érkezett 416. Elsőfokű bűnvádi per ítélettel befejeztetett 449, másodfokban 560. Az 1904. évben 588 polgári ítélet készült, sommás felebbviteli ügyekben 480 érdemleges ítélet hozatott, büntetőben 491 ítélet készült.

A kir. ügyészség tevékenységi kimutatásából közöljük a következő érdekesebb adatokat: Az 1902. évben készült 530 vádirat, 15 közvetlen ídézés, 73 vádelejtés, 479 megszüntetés; volt 142 vádképviselet megtagadása, 141 áttétel, 24 újrafelvételi kérvény elintézése; tárgyalási napok száma 245.

Letárgyalt ügyek száma: a) vádtanács előtt 98, b) törvényszék előtt 584, c) esküdtbíróság előtt 11, d) felebbviteli bíróság előtt 260, e) fegyelmi ügyekben 9, f) járásbíróságnál ügyészségi megbízott helyett 43, g) egyéb alkalomkor 62. Indokolt perorvoslatok száma 18, felsőbb hatóságokhoz tett jelentések és felterjesztések 762.

Az 1903. évben: vádirat 654, közvetlen idézés 26, vádelejtés 84, megszüntetés 486, vádképviselet megtagadása 247, áttétel 266, újrafelvételi kérvény elintézése 21, tárgyalási napok száma 251.

Letárgyalt ügyek száma: a) vádtanács előtt 113, b) törvényszék előtt 763, c) esküdtbíróság előtt 13, d) felebbviteli bíróság előtt 310, e) fegyelmi ügyekben 6, f) járásbíróságnál ügyészségi megbízott helyett 17, g) egyéb alkalomkor 59. Indokolt perorvoslatok száma 25, felsőbb hatóságokhoz tett jelentések és felterjesztések 646.

A fogházi létszám az 1902. évben:

Év kezdetén 270, járásbiróságiakkal 296. Év közben szaporodott 1024 és 2648. Év közben fogyott 1012 és 2603. Év végén 286 és 343. Ezek között jogerősen leítélt 268 és 322. Még el nem ítélt 18 és 21.

1903. évben: Év kezdetén 286, járásbiróságaikkal 327. Év közben szaporodott 1257 és 2600. Év közben fogyott 1293 és 2631. Év végén 250 és 296. Ezek között jogerősen elítélt 235 és 275. Még el nem ítélt 15 és 21.

Helyén valónak találjuk itt, hogy a sátoraljaújhelyi királyi ügyészség fogházában meghonosított s az országban egyedül álló specziális rab-szőlőmunkára kitérjünk. A sátoraljaújhelyi megbecsülhetetlen kincseket érő szőlőhegyeket, a filloxera tudvalevőleg néhány évvel ezelőtt majdnem egészen kipusztította és a félig-meddig tönkrejutott szőlőbirtokosok csak nagy fáradsággal és emberfölötti munkával tudták az újraültetést eszközölni. A mikor azonban az amerikai oltványok meghonosítása már-már sikerült, újra nagy veszedelem fenyegette a szőlőket. Ez a veszedelem a Zemplén vármegyében közismert munkáshiány, a mi onnan származik, hogy a férfi munkások legnagyobb része Amerikába vándorolt ki. Ekkor jutott a kir. ügyészség vezetője arra az új és igazán eléggé nem méltányolható ötletre, hogy a foglyokkal helyettesítse a szőlőmunkásokat. Ezen a téren igaz, hogy a kezdeményezés érdeme Hlavati József volt kir. főügyészi helyettest illeti, a kinek munkatársa, Schveitzer János fogház-felügyelő volt; de a rab-szőlőmunka fejlesztése és teljes meghonosítása Somossy András dr. kir. ügyész nevéhez fűződik, a ki fáradságot nem ismerő hévvel és buzgalommal kezeli a nemzetgazdasági és különösen börtönügyi szempontból rendkívüli fontosságú ügyet.

245Somossy András dr. kir. ügyész érdemeit olyan kiváló büntető jogász, mint dr. Nagyiványi Fekete Gyula is kiemelte, a ki a "Congrés Pénitentiaire International de Budapest 1905, - Travaux Préparatoires" czímű munkájában többek között ezeket írja: "Most térjünk át a sátoraljaújhelyi fogházra, a hol jelenleg dr. Somossy András kir. ügyész vezetése alatt egy nagy eredménynyel űzött munka folyik. A sátoraljaújhelyi szőlőhegyek folytatásai azon szőlőhegyeknek, a melyek a "Hegyalja" neve alatt ismeretesek, s a melyek a filloxera által elpusztíttattak. Ott vált szükségessé egy igazi és új nemzeti munkaerő."

Hogy miben nyilvánul a sátoraljaújhelyi rabok szőlőmunkájának rendkívüli fontossága, erre nézve elégséges nehány adatot közölni a dr. Somossy András kir. ügyész nagybecsű tanulmányából, a melyet a nevezett kir. ügyész az 1905. évi nemzetközi börtönügyi kongresszus számára dr. Nagyiványi Fekete Gyulának a felhívására dolgozott ki.

E jeles tanulmányból tudjuk, hogy az elítéltek egy-egy szőlősgazdához csoportonként rendeltetnek. Egy csoport 8-12 emberből áll. A csoport nagysága a megmívelendő szőlő terjedelmétől függ, valamint attól is, hogy azt reggeltől estig, hány ember, hány teljes nap alatt mívelheti meg. A fogházfelügyelő már ismeri a sátoraljaújhelyi szőlősgazdák szőleit s azokhoz mérten állítja össze a munkás-csoportokat, a mely összeállításnál mindig különös gondot fordít arra is, hogy egy csoport olyan legyen, a mely fölött a felügyeletet egy fegyveres őr nehézség nélkül láthassa el. A munkások napszámja rendeletileg van megállapítva. Az őrök díja egy közös pénztárban helyeztetik el és minden hónapban egyenlő arányban osztatik fel és pedig a szőlőkben nem foglalkozó őrök között is azért, mert ezek a fogházban a szőlőkbe kivezényelt társaiknál nehezebb munkát, illetőleg szolgálatot teljesítenek. Az így hónaponként befolyt összeg, egy-egy őrre, erős munkahónapban 30 koronát, máskor 8-10 koronát tesz.

A szőlőkben a rabok sem szeszes italt nem élvezhetnek, sem nem dohányozhatnak. Az élelmezést a rab a saját jövedelmének feléből javithatja 10 fillérrel. Egyébként egy rab kap tíz deka szalonnát, 16 deka túrót és 1 kilogr. kenyeret, este pedig rendes meleg vacsora várja a fogházban. Vasárnap munkaszünet. Rabok és foglyok egyformán kirendelhetők szőlőmunkára, tekintet nélkül szabadságvesztés-büntetésük tartamára. Csak a nagyon hosszú időre elitéltek alkotnak kivételt, a kik már ez okból is könnyebben szánhatják rá magukat a szökésre, s ezért megbízhatatlanok. A szőlőmunka csakis Sátoraljaújhely város határára terjed ki azért, hogy a rabok a fogháztól messzire ne távozzanak és estére mindig haza érjenek. Az újhelyi határon a kipusztult szőlők újjáépítése jórészt a rabmunkáltatás eredményének tekinthető. 1904. évi április hó 19-én például 25 őr felügyelete alatt 25 csoportban 229 rab dolgozott a szőlőkben. A fogház összes létszáma 306 volt, ebből 284 volt jogerősen elítélve, a többi előzetesen letartóztatott, vagy vizsgálati fogoly. Szőlőmunkát csakis elítélt teljesíthet. Nőket ilyen munkára nem rendelnek ki.

Az erősebb férfi-elítélteket Sátoraljaújhelybe, Beregszász, Eperjes, Lőcse, Miskolcz és Rimaszombatba küldik. Ha azonban a szükséges létszám a kassai kir. főügyészség területéről ki nem telik, más helyről is szállítanak ide rabokat. A midőn a szőlőmunka a raboknak engedélyeztetett, Zemplén vármegye gazdasági egyesülete az őröket a gazdasági titkárral vinczelléri ismeretekre taníttatta, s ezek egy erre rendelt bizottság előtt a megtanult ismeretekből le is vizsgáztak. Az azóta szolgálatba lépő fogházőrök gyakorlat útján sajátítják el a szükséges tudnivalókat. Az őr töltött fegyverrel kíséri a rabokat. Figyel; puskája kéznél van, bár le is teheti, de úgy, hogy a rab hozzá ne férhessen. Mindegyik rab egy külön szőlősoron megy. Csak ügyesebb, tapasztaltabb őrök használtatnak. Az őrök is kedvelik ezt a munkát. A felügyelet és fegyelem példás. Régebbi időben többen megszöktek. Somossy András dr. királyi ügyész azonban úgy intézkedett, hogy ebben az irányban minden csoport tagjait egymásért tette felelőssé. Az a csoport, a melyből valaki elszökik, többé a szőlőbe nem megy. Így tehát mindegyik rab egyúttal őrködik is a másikra; s ez a módszer bevált, mert a szökések megszüntek. A rabok ugyanis rendkívüli kedvet tanúsítanak a szőlőmunka iránt. Nemcsak kedélyükre hat kellemesen a szabadban folytatott munka, hanem gondolkozásukat 246is jobbá, nemesebbé teszi. Minden rab húsz fillért keres naponta, a mely pénz részükre a postatakarékpénztárban kamatozik a szabadúlásig, a mikor aztán a szegény rabnak egy kis tőkéje van, melylyel rendesen folytathatja a becsületes munkálkodást.

Az államnak is igen szépen jövedelmez a szőlőmunka; 1903. évben pl. 15,332 korona 34 fillér tiszta jövedelem volt minden befektetés nélkül. A rabokat egyébként az ügyész és fogházfelügyelő ellenőrzi. A fogházfelügyelő 5% jutalékot is kap s 7 korona napidíjat, az ügyész csak 8 korona napidíjat. A szőlőmunka februártól novemberig tart. Téli időben a fogházban szőlőszállító és másfajta kosarakat készítenek a rabok. A sátoraljaújhelyi szőlőmunkára vonatkozó 1783/1897., 25,3171897. és 936/1903. sz. igazságügyminiszteri rendeletekben egyébként bő adatok találhatók.

A morálstatisztikai adatok feljegyzése szorosan összefügg a törvénykezéssel. A bűntettek pontos feltüntetése ugyan tudvalevőleg igen nagy nehézségekbe ütközik, mert a bűntett minősítése még az új, tökéletesebben formulázott bűntető-törvény mellett is gyakran nagy probléma. Mindazonáltal szorgos kutatás és közvetetlen észlelet alapján sikerült néhány érdekes adatot összegyűjteni, a sátoraljaújhelyi bíróság (bűntető törvényszék) előtt lefolytatott bűnügyekből, a mely adatok természetesen az egész vármegye törvénykezésének képét is alkotják. Ezek szerint általános tapasztalat, hogy Zemplénmegyében a bonyolódott, úgynevezett szenzácziós bűnperek száma vajmi kevés. Legtöbbnyire egyszerű ügyekben, leginkább testi sértés, hatóság elleni erőszak és lopás miatt folyik az eljárás. Szemérem elleni bűntettek gyéren fordulnak elő. Az uzsora, csalás igen ritka. A vagyon elleni deliktumokat leginkább tót nemzetiségiek követik el. A magyarság többnyire verekszik. Vallásra egyenlő arányban szerepelnek a vádlottak. Másrészről feltűnő jelenség, hogy a férfibűnösök száma jóval több, mint a női, noha a vármegyében - az általános statisztikai adatoknak megfelelően - több a nő, mint a férfi. Erre nézve az 1902. évi büntető gyakorlatból igen érdekes kimutatás szolgál, a mit a következőkben közlünk:

Az 1902. évben a sátoraljaújhelyi kir. törvényszék, mint büntető bíróság, előtt összesen 55 bűnügyben szerepeltek nők, vádlottakként. Ebban az 55 ügyben 64 vádlott volt, kik a következő bűncselekmények miatt állottak vád alatt: Hatóság elleni erőszak 5, lopás 27, gyermekölés 3, megvesztegetés egy, magánlaksértés egy, súlyos testi sértés 7, hamis vád 2, gyermekrablás egy, gondatlanságból okozott emberölés vétsége 6, hamis tanúzás egy, orgazdaság 4, csalás egy, gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétsége 2, életveszélyes szer beadása (btkv. 309. §-a) egy, rágalmazás 2. Valamennyi vádlott ügyét főtárgyaláson bírálták el. A főtárgyaláson az eljárást megszüntették 13 vádlott ellen, felmentettek 16 vádlottat, elítéltek 35 vádlottat.

A lopás miatt vádoltak többnyire cselédek voltak. Némelyek éhség miatt élelmiszert loptak. A gyermekölés bűntettét szerencsétlen leányok követték el, kivéve egy esetet, a mikor egy lengyel származású parasztasszony, vadállati kegyetlenséggel pusztította el a gyermekét. Ezt sújtotta a törvényszék a legnagyobb büntetéssel az összes vádlottak között: kétévi börtönt kapott. A többi vádlott mind kevesebbet érdemelt.

A nő-vádlottak 98 százalékban a pórnépből kerültek ki. Csak elenyésző számban tartoztak az intelligens osztályhoz. Vallásra nézve sajátságos aránytalanságot mutattak (ellentétben a férfi-vádlottakkal). Volt közöttük: 3 zsidó, 8 ev. ref., 2 ág. ev., 12 gör. kel., 13 gör. kath. és 26 róm. kath. Családi állásra nézve volt 27 férjes asszony, 5 özvegy és 32 leány. Korra nézve volt négy 16 éves, hét 17 éves, két 18 éves, hat 20 éves, öt 21 éves, öt 27 éves, tizenkét 28 éves, öt 29 éves, két 32 éves, egy 36 éves, hat 38 éves, három 40 éves, öt 43 éves és egy 45 éves.

Ha már most ezeket az adatokat csak úgy általánosságban összevetjük a férfi-vádlottakra vonatkozó adatokkal, s ha figyelembe veszszük, hogy 55 bűnügygyel szemben majdnem 400 olyan bűnügyet tárgyaltak le, a melyben mind férfi volt a vádlott, s hogy a férfi-vádlottak száma az ötszázat is meghaladta, nyilvánvaló, hogy a női vádlottak csak kis részét szolgáltatták a bűnösöknek.

247Az eljárást - mind a büntető, mind más ügyszakokban is - igen megnehezíti az a körülmény, hogy az Amerikába való kivándorlás miatt sok pört a büntetőben teljesen befejezni nem lehet s így aránytalanul nagy számmal bocsáttatnak ki a B. F. 470. §-a alapján a nyomozó-levelek.

A zemplénvármegyei kir. bíróságok nemcsak kvantitative, hanem kvalitative is, a kassai kir. ítélő-tábla területén, a legjobb hírnek örvendenek, úgy hogy az összes bíróságok teljes kurrencziában vannak. A helybenhagyó ítéletek pedig jóval meghaladják a 60-70%-ot.

Mint érdekes adatot említjük itt fel, hogy a vasúti sztrájkból folyó bűnügyekben a sátoraljaújhelyi kir. törvényszék hozta az első ítéletet, a mely szerint a m. kir. államvasúti alkalmazottat köztisztviselőnek minősítette. Ez a kérdés nagy jogi viták után akként dőlt el, hogy a m. kir. Curia is kimondotta a vasútas köztisztviselői jellegét.

A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék már régi időben is feladatának magaslatán állott, melynek bizonyítására felemlítünk egy 1871. évi bűnpert, a mely bűnperben hozott ítélet indokolása nemcsak a tiszta judicium, de a bírói bölcseség igazi példányképe.

A hamis tanúzás és csalás bűntette miatt vádolt A. E. és társai ellen lefolytatott bűnügyben 1871. évi márczius 6-án hozott ítélet indokolása a következőleg kezdődik: "Egy, a közhitelt erősen megrendítő s erkölcsi s ez által anyagi hatásába is a közforgalomra kártékonyan ható hamis bukás és csalási bűnügy fekszik előttünk. Az ipar és kereskedelem felvirágzásának és ezzel kapcsolatban az anyagi jóllétben gyökerező szellemi fejlődésnek közvetítésére szolgálandó eszköz, a pénz aljas kezelése s különféle czímek alatti behálózással egész családok buktatása - szomorú képleteiben naponta merül fel közéletünkben. A nemesebb erkölcsi tekinteteket mind nagyobb mérvben elhomályosító meggazdagodás utáni törekvés - nem válogatva módozatait - mind nagyobb terjedelmet kezd nyerni nemzetünk jellemében..."

A bölcs bíró indokolásának eme bevezetése igen kevés változással a mai viszonyokat is híven festi. És most is igaz az, hogy: "Legyen a bűn bármily szövevényesen alakult, nem lehet annak kezdő szálait oly mélyen rejteni, hogy azokat vagy a véletlen, vagy a kedvező körülmények az igazságszolgáltatás sujtó kezébe ne játszák!"