A birtokviszonyok tekintetében hasonlókép jelentékeny változásokat tapasztalhatunk.

Károly uralkodásának első éveiben a Németujváriak pusztításaitól szenvedett a vármegye. Számos, erőszakkal elfoglalt jószágot, mint a Buzád-Hahold-nemzetségtől Lyndvát, a királyi hatalom szerezte vissza. 1323-ban az e nemzetségből leszármazott alsó-lyndvai Bánffy Miklósnak a hozzátartozó Barkócz, Petrócz és Iváncz birtokokkal egyetemben. A család ekkor mindjobban lehuzódik Zalavármegyébe, hol századokon át virágzott.

A Geregen-nemzetség megszerzi Egervárát, melyre 1302-ben Venczeltől nyer adománylevelet; 1325-ben Gyeregye és Tancska birtokok ura. Az e nemzetségből leszármazott Egerváry-család fényben és vagyonban mindegyre növekszik. Már a XIV. század közepén kiváló férfiakat adott a vármegyének. Egerváry György 1349-ben Vasvármegye főispánja és I. Lajos követe. Egerváry Mihály és Benedek alispánja volt (1363). Majd 1379-ben Németujvári-Kakas Miklós fia, Henrik, ellen perelnek, ki birtokaikat elfoglalta.

A Németujváriak hatalomban mindinkább hanyatlanak, 1314-ben Sár birtokukat adják el Bertalan vasvári birónak, Németujvári Miklós tisztjének, a ki ez évben még Kölkedet szerzi meg a Haraszt-nemzetségtől, majd 1326-ban a Békén nevű birtokot.

A Németujvári-nemzetség a XIV. században két főágra oszlik, az egyik a Szekcsői Herczeg-család, mely egészen a XVI. század elejéig élt, a másik a Tamássi-ág, mely elszakadt Vasmegyéből.

1348-ban a nemzetség másik ágából leszármazott Héderváry-család nyert pallos-jogot birtokaira, de, úgy látszik, később vasvármegyei birtokait elvesztette, mert midőn 1437-ben a Héderváry- és a szekcsői Herczeg-családok javait összeirták, tömérdek birtokaik közt nem találunk vasmegyeit.

Hasonlóan eltünik a Haraszt-nemzetség, továbbá a Guthkeled nb. felsőlyndvai Bánffyaknak is nyoma vész. Ez utóbbiak 1323-ban még megveszik Ivánczot a Buzád-nemzetségtől, de 1347-ben már a Balogh-génuszból származott Széchy Miklóst találjuk Felső-Lendva birtokában, honnan az ág. előnevet vette.

A Nádasd-nemzetség több ágra oszlik. Ezek közül a Mákfai ág, Deregne 549és Kis-Kócs, Mihályfölde és Ivanócz birtokosa. (1314.) Ez ágból vette eredetét a nádasdi Darabos-család, melynek tagjai Nádasdon kívül Zalában is birtokosok voltak.

A Pethő-ágat, melyből a gersei Pethő-család származik, 1312-ben Szindaföld birtokában találjuk.

Ez utóbbi, a királyhoz hű család szintén ki volt téve a Németujváriak erőszakosságának. Csapó unokáját, gersei Pethő Lászlót Henrik bán megölette, testvérét pedig a gersei templomba űzve, azt reá gyujtotta. Az egész családból csupán Margit, férjezett Magyar Pálné, maradt fenn, a kinek a király 1332-ben az összes birtokokat adományozta, Magyar Pálné azonban birtokait 1360-ban az Ágoston-rendnek hagyományozta.

A Csapó másik fiától származott Pethő-család hosszú időn át virágzott, számos kiváló férfiút adván a hazának, mint azt később látni fogjuk. A tulajdonképeni Nádasdi-ágból származott Nádasdy-családot 1347-ben Petáncz birtokában találjuk, innen a család birtokai jóformán az egész vend vidékre kiterjedtek.

A Káldy-család 1312-ben Sár birtokát rokonának Köcsky Sándornak engedte át. Ezen kiváló férfiú után maradt családról nem bírunk tudomással. A Káldy-család ellenben folyton gyarapodott.

1313-ban Káld és Herény, 1317-ben Gyeli (Jeli major), Kamanati (Kám?) birtokában találjuk. 1347-ben megveszik Gulácsot, 1368-ban pedig Kám és Nádszeg felett egyezkednek.

A Hermán-nemzetségből származott Polányi-család Rendek és Polyán birtokosa.

1350-ben a Pese-nemzetség kihalt. Birtokait 1374-ben gulácsi Vörös Péter és János szerezték meg.

A Jaák-nemzetség két tagja: Nagy Máron a jaáki, Chépán bán pedig a pornói apátságot alapítja 1325-ben. Az Ebed törzséből leszármazott Nitzky-családot Kovácsi (Rába-Kovácsi), Niczk, Egerszeg, (Kemény-Egerszeg) és Thazár, majd Domonya-Sebeföld birtokában találjuk.

A Sitkeyek 1327-ben Véged és 1347-ben Battyán helységre nyernek adományt, a Kemény-család Gyóró birtokában erősíttetik meg 1350-ben.

550Az Osl-nemzetségből leszármazott Ostffy-család 1346-ban osztozik Asszonyfalva (mai Ostfi-Asszonyfa) birtokában, Hőgyészt 1345-ben Lajos király adományozza Ostffy Domokos, macsói bánnak és veszprémi főispánnak. Mindszent és Nárain kivül Sopron, Valkó és Baranyamegyében voltak birtokai.

Ezen nemzetség csornai ágából származott Kanizsai István zágrábi püspök, a szalonaki vár birtokosa, melyért Lajos király 1371-ben több falut adott cserébe.

A Peduri-család a Gyöngyös mentén volt birtokos (1348).

Nagy Lajos király uralkodása alatt uj családok telepednek le Vasvármegyébe. Ellerbach Konrád, a ki a nápolyi hadjáratban vett részt, megszerzi Kerekit, máskép Monyorókeréket és erre 1357-ben nyer megerősítést a királytól. Családja másfél századon át virágzott.

A Lőrente-nemzetségből származott Essegváry-család házasság útján jut Szilvágy és Albér birtokába, míg a másik ág, a Bezerédjek, csak később telepednek le Vasmegyében.

Zsigmond király uralkodása alatt változás áll be a vármegyei családok történetében. Több izben intézett felkelések leveretése után az elkobzott javakat híveinek szétosztotta, a mi számos uj családot hozott Vasmegyébe.

Garai Miklós és János 1392-ben Kőszeget kapták Zsigmondtól a Ráczországban bírt váraikért cserébe, 1404-ben Rohonczot s ezt megelőzőleg Sár birtokát szerezték meg Gencsi Benedektől.

Egerváry Mihály sárvári várnagy és Vasmegye alispánja, Nápolyi László beütése alkalmával tanusított hűsége fejében, számos zalai birtokot nyer adományúl. Ettől kezdve a család fényben és hatalomban egyre növekszik s Egerváry László († 1495.) horvát-szlavón bánnal, a család gazdagsága tetőpontját éri el. Tizenhárom vármegyében fekvő birtokai, halála után nagyrészt 551a Kanizsay-családra szállottak s ezzel a család lehanyatlott; ősi birtokát, Gyeregyét, is elzálogositotta.

Gersei Pethő János és Tamás, a hűtlenségbe esett Körmendi János Olaszka, Kovácsi és Olaszfalu birtokait nyerik 1403-ban, László és Pető Vasvármegye alispánjai s Dénes, kilencz falu birtokosa, 1404-ben a Répcze mellékén fekvő falukat, 1438-ban pedig Vasvárt nyerik a királytól; Pethő Miklós 1479-ben Kölked birtokába jut.

A Nádasdyak 1414-ben Mákfa, Ivanócz, Nádasd és számos vend falura nyernek donácziót; birtokaik Felső-Lendva, Mura-Szombat és Körmend között terültek el, a hol a nádasdi Darabos-család Szőcsét birta.

Az Ostffyak ez időben pereltek a Fraknói grófokkal, 1407-ben kapták Guárt, azonfelül birtokaikat az 1407 és 1412 évi donáczió, Jánosháza, Karakó, Nagy-Saágh, Pereszteg és nyolcz más faluval gyarapította.

Kanizsay János esztergomi érsek és testvérei 1401-ben Borostyánkőt és Lékát kapták a hozzátartozó falvakkal, majd 1464-ben a döbrentei Himfyek hűtlensége folytán elvett Káld és Gulacs helységeket.

A nemesség közűl a XV. században, következő családok virágzanak: Bogáty, Bucsay, (1516) Byllei (1462) Deák, Gerzsenyi, Rádóczi, Györgyfi (1495) Hermáni s az e nemzetségből származó Baldon (1434) Hermán, Tilaj, Tömörd, Marcelfalva, Kajd, Vajdafalva és Szt-György Benedek birtokában. Káldy Herény, Senye birtokosai. (E családból származott kis-nádai Benedek- és Füztői-család II. Ulászlótól 1512-ben az ősi birtokokra uj adományt nyer.) Bedegi Nagy, Pogány, Rumy, Szecsődy, (Szecsőd, Kajd, Kukmér, Csernök és Cséke birtokában) Sibrik, Szarvaskend birtokosa, Szász, Szép, Eötvös, Terjék, Jánosfa birtokosa, Taródfalu, Lapsa puszta birtokában.

Az adó alá eső telek ez idő tájt 4500-5000 közt váltakozott. Az 1494. évi segedelemből a főurak vasmegyei birtokaira következő összeg esett:

Közvetlenül a mohácsi vész előtt a Batthyány- és Erdődy-család letelepedését a vármegye történetében már ismertettük.

A mohácsi vészt követő kor birtokviszonyairól a dikális konskripcziók nyujtanak adatokat s különösen az 1548-ik évi összeírás igen tanulságos.

A régi családok jóformán mind eltüntek vagy elszegényedtek; helyüket beköltözött és uj családok foglalják el. Az egész vend vidék, Muraszombattól Dobráig és Velemérig, a Rába völgye Gyanafalvától Gyarmatig, ama kor dúsgazdag földesuráé, Thurzó Eleké volt; kiterjedt birtokaihoz hozzá tartozott a szent-gotthárdi, dobrai uradalom, továbbá a Hegyháton Győrvár, Boldogasszonyfalva és Hodász, összesen 51 falu. Batthyány Ferencz birtokai a Rába folyó balpartján terültek el; Radafalvától egész Körmendig, illetve Hollósig 48 falu ura volt, és ezenkívűl övé volt a szent-eleki uradalom s a német-ujvári vár és uradalom.

552Erdődy Pétert 45 falu uralta s birtokai a Pinka völgyén s a Gyöngyös mellékén terűltek el. Közte: Vörösvár, Felső-Füzes (Gyepű-Fűzes), Monyorókerék, Vép, Szőllős máig is a család birtokában vannak, ezenfelűl Bogát, Csákány, Ják, Porpácz és Rádócz is az övé volt.

Az Erdődy- és Batthyány-birtokok közzé Pukhamár Longiusnak, a szalonaki vár urának 30 faluja ékelődött be. Nagy-Nardán kívűl Kukmér, Kertes és Komjátot is birta.

Nádasdy Tamás sárvári, lékai, ikervári birtokaihoz 18 jobbágy-község tartozott, a család gazdagságban csak ezután emelkedett. A nemesség közűl Polányi Ferencz, a Gyöngyös és Rába mentén 13 falút bírt, közte Hidvégh, Hermán, Molnári és Táplánfa.

Utána következnek: Szelestey 10, nádasdi Darabos 8, laki Bakich és Goszthonyi 5-5, Hashágyi, Nádasdy, gersei Pethő, Rumy, Sibrik, Sennyey, Tharródy 4-4, továbbá Marrus (karádföldi), Nitzky és Zalay (a vend vidéken) 3-3, végűl a nagy-unyomi Akács-Fodor-, Károlyi-, Prosznyák-, Szentléránti- és Zarka-családok és Csáky István és Farkas Miklós 2-2 falúval.

Az egyháziak közűl a pornói apát 5, a vasvári káptalan 2 falu földesura volt, 5 pedig teljesen elpusztult és üresen állott. Az említett családokon kívül az 1548. évi összeírás a következőket sorolja föl:

Byxy, Bornemissza, Büky (Péteriben), Csencsi, Demjén, Dénesfalvai, Egerváry, Erdély, Gálfy, (Petánczon), Herényi, Heésy (Prosznyákfán), Herre, Horváth, Jajtai (Csömöte), Jakabházy, Káldy, Kisfaludy, Logody, Mester, Mestery, Pogány, Saali, Sárkány, (Dozmat) Sárffy, Soós, Soóskúthy (Kis-Csajtha), Szajkó (Métnek), Szalay (Köveskút) Szechődy, Telekessy, Török, Tulok, Zámbó, Zichy (Vát).

Családtörténeti szempontból tán egy korszak sem tüntet fel oly hullámzást, mint a XVI. század második fele. A törökök folytonos előnyomulása folytán elűzött földesurak mindenféle eszközökkel igyekeztek elveszett birtokaikat ujabb szerzésekkel pótolni. Ama kor zavaros politikai és társadalmi viszonyai különösen alkalmasak voltak e czélra. Erőszakos foglalások terén főuraink jártak elő példájukkal, de más részről a köznemesség közül is sokan emelkedtek fel ez úton a hatalmasok közé.

553Enyingi Török Bálint számos birtokot foglalt el, közte Szécsényt, Csázt, Csehit, Acsádot, Köveskutot és Mindszentet, melyekhez Török Ferencz 1567-ben Péczel és Megyehidát vette zálogba Zrinyi Györgytől. E birtokok házasság útján a telekesi Török-család birtokába jutottak, mely ezáltal a leggazdagabb köznemesi családok közé emelkedett.

Erdődy Péter gróf 1546-ban elzálogosítja Veresvárt Nádasdy Tamásnak s nejének, majd 1549-ben a vendvidéki birtokaik miatt támad perük a Széchy-családdal, míglen 1553-ban Zrinyi Miklós Monyorókerék és a hozzátartozó 33 falu birtokába jut s ezzel kezdetét veszi a Zrinyi- és Erdődy-család közt fél századon át tartott birtokper. A Zrinyiek sem maradnak meg az egész Erdődy-vagyon birtokában. Vérthessy György 1564-ben erőszakos támadást intéz Monyorókerék ellen, Vörösvárt pedig Zrinyi György 1567-ben Széchy Margitnak és férjének zálogosítja el.

Az Erdődyek birtokaik nagy részét elvesztik, 1595-ben Körmendet adják el Kaszaházy-Joó Jánosnak s csak 1613-ban szerzi vissza az összes ősi birtokokat Erdődy Tamás bán.

A Batthyányak e korban emelkednek legnagyobb hatalomra, úgy, hogy a vármegyei portákból 1/3-ad rész ezen család birtokában volt. Az összes birtokokra 1575-ben Batthyány Boldizsár uj donácziót nyert.

A Nádasdy-család ifjabb ága a főrangú családok közt foglal helyet, míg a nádasdi és a vendvidéki ág hanyatlik. Nádasdy Márton halálával 1591-ben birtokai szétosztattak, miáltal utódai a kisebb birtokosok közé kerültek.

1567-ben Miksa császár Somlyó, Miske, Pápócz s több kemenesaljai falut szebeni Farkas Péternek, Vizkeleti máskép Ferenczi Jakabnak és Szörcsöky Benedeknek adományozott, de az ezen birtokokra igényt tartó Sitkey-, Csoron-, Ostffy-, Mestery-családok, a pápóczi perjel s Széchy Margit tiltakozása következtében nem sokáig maradtak e faluk birtokában.

Az 1582-ik dikális konskripczió a vármegyében 1132 3/4 szabad és 344 3/4 hódoltsági portát talált; ezek a vármegye főurai s birtokos családai közt következőkép oszlanak meg:

Továbbá a Káldy, Nitzky, Tharródi- és Szelestey-családok 7 1/2, a pápóczi prépost 7, Ivánczy 6 3/4 Palásthy 6 1/2, Sibrik 6 1/2, Szecsődy 6, Goszthony 5 1/2, Bothka, a jaáki apát, Zarka 5-5 Sennyey, 4 1/2, a dömölki apát, Megyery, Zámbó 4-4, Akacs, Sárffy 3 3/4, Dánielffy, Pathy, Szentiványi 3 1/2-3 1/2, Debreceny, Kisfaludy, Sárkány 3-3, Bád (Gosztony), Csányi, Esseghváry, Győrffy 2 1/2-2 1/2, Chernel, Jánossy, Károly, Kelédy, Kemény, Szent-Mártoni, Sallér, Wérthesy (Nagy-Szőllős) 2-2, Csáffordy, Egerváry, Erdélyi, Hegyi, Guary, Prosznyák, Tulok, Wragovics, Zalay 1 1/2-1 1/2 portával birtak.

Az említetteknél kívül kisebb birtokosokként a következő családok szerepelnek: Ankeraither (Vajdafalva), Ányós, Barkolczy, Beiczy (Bucsu), Beréndy, Csery (Poty), Csencsy, Csemetey, Dömölky, Eördögh (Hetye), Eölbey, Farkas (S.-Ujfalu), Fáncsy, Hertelendy, Hetyei, Hollóssy, Horváth, (Csemete), Kaszaházy, Joó, Inthay, Kávássy, Kesserü, Kövér (Musznya), Kövessy (Rátót) Kuskóczy, Kutassy, Laky, Lénárthy, Lóránt (Olad), Malacsi, Mestely, Nádallyay, Pálffy, (F.-Rönök), Rayky (Torony), Rudnay, Seöber (Csemete), Szép (Porony), Szalay (Korong), Szabadkai, Tekenyey (K.-Szt.-Márton), Thék, Ujlaky (Domaföld), Uky, Zekóczy.

A XVII. század első felében virágzó családokról és birtokviszonyokról az 1626 és 1648. évi összeírások nyujtanak tájékozást. Az 1626-iki összeírás szerint a Batthyány-család 238 portával bírt, a Széchyek (Felső-Lendva) 63-at, az Erdődyek 49-et, a Nádasdyak 36 1/2 portát bírtak. A többi birtokosok javára a következőket találjuk feljegyezve (a családnév után zárjelbe tett helységnév a főbirtokhelyet jelöli):

Az 1648. évi összeírás szerint főuraink közűl Batthyány Ádám 262, Batthyány Borbála 23, az Erdődyek 68, Nádasdy Ferencz 49 1/2, Széchy Dénes és Tamás 39, Csáky László 33 portával bírtak. Ezenkívül a Choron-család 22, a Török-család 12, a Kisfaludyak 9, Bakács, Cziráky, Rumy, Sibrik, Viczay 4-4, Deseő (Tömörd) 3, Ivánczy 2, Balogh, Gorup (Olad) 1 1/2, nádasdi Darabos, Hertelendi (Rátót), Malakócsy, gersei Pethő, Sennyey, Zrinyi Miklós (Puczinecz és Hidegkut) 1-1.

A XVII. század második felében mélyreható változás áll be a vármegyei családok történetében. Nádasdy Ferencz országbíró elkobzott javai közül Lékát, Klastronnal és Kereszttúrral, valamint a hozzá tartozó 36 más birtokkal egyetemben, 1676-ban Eszterházy Pál gróf, a későbbi herczeg, veszi meg a fiskustól 200,000 frtért s e birtokok 1695-ben az akkor alapított családi hitbizományhoz csatoltattak. Ugyanekkor a sárvári uradalom Széchenyi György esztergomi érsek birtokába ment s azt 1678-ban testvérének, Lőrincznek adta; a család ezekhez még Szent-György és Egervárát szerezte meg 33.000 frtért s ezenfelül 1687-ben királyi adományt nyert.

A Szápáry-család 1687-ben szerezte meg Kéry Ferencztől és neje, Széchy Juliánnától, az egykori Széchy-birtokot, Mura-Szombatot.

Az Orczy-család peregyezés útján kerül hozzánk 1698-ban, Szegedy Pál alispán pedig Acsádra és Köveskútra nyer adományt.

A kurucz-világ lezajlása után Ebergényi László tábornok az ősei által örökölt birtokait számos ujabb donáczióval gyarapítja. A XVIII. század folyamán nagy vagyonra tesznek szert a szentgyörgyi Horváthok is; számos birtokot szerez a Horvátországból jött Skerlecz-család; a Sigrayak 1728-ban bárói, 1787-ben grófi rangra emelkednek, úgyszintén Mária Terézia alatt a Festetich- és a Sennyey-családok is. A század vége felé az Inkeyek megveszik a sárvári uradalmat.

A jobbágyság felszabadulása előtt Vasvármegyében 33 uradalom volt, ezek közül 11-et: a német-ujvárit, körmendit, rohonczit, szalónakit, dobrait, borostyánkőit, ikervárit, miskeit, pinkafőit, csákányit, rakicsányit, Muraszombat egy részével, a Batthyány-család herczegi és grófi ága bírta, az Erdődyek a mai napig is bírják a gyepü-füzesit, a jánosházit, a monyorókerékit, vépit és a vörösvárit. Estei Ferencz főherczeg a sárvárit és pornóit, a többi családok közül a Nádasdy grófok a felső-lendvait, herczeg Eszterházy a kőszegit, a Festetich grófok a baltavárit és vasvárit, gróf Szápáry a muraszombati felét, gróf Somogyi a ságit, gróf Cziráky a kenyeriit, gróf Széchenyi az egervárit, gróf Sigray az ivánczit és báró Sennyey a rába-szentmihályit.

A jobbágyság felszabadítása után megváltozott birtokviszonyok folytán az egyes családok, vagyonuknak utódaik számára való biztosítása czéljából hitbizományokat létesítettek. Ezen hitbizományok jelenlegi haszonélvezői: Draskovich Pál gr. (1887), Erdődy Tamás gróf, Erdődy Ferencz gróf (1872), Festetich Andor gróf (1876), Festetich Kálmán gróf (1870), Festetich Imre gróf (1877), Szegedy-Ensch Károly báró (1886). (A név után zárjelbe tett évszám az alpítási évet jelöli.) Ezelőtt még két hitbizomány alakult; az egyiket Batthyány Lajos nádor alapította 1746-ban s jelenleg Batthyány-Strattman Ödön herczeg a haszonélvezője; a másikat Festetich Pál gróf létesítette 1765-ben; haszonélvezője Festetich Tasziló gróf.

Alább közöljük a vármegyei családokat, különös tekintettel azokra, melyek a földesúri jogok tényleges birtokában voltak:⁰

Acsády. Eredetileg veszprémmegyei család. Adománylevelét 1573-ban kapta az acsádi részbirtokra. Nemes-Dömölkön volt birtokos, nemességét vármegyénkben 1750-ben igazolta. Egyik családtag, Ádám, veszprémi püspök volt; † 1748-ban. (B.)

Ajkay. Ajka-nemzetségből származik. Eredetileg veszprémmegyei. Alsó-Szilvágyon, Lakon és Pösén volt birtokos. Czímer: kék mezőben zöld talajon lovagló, veres öltözetű vitéz, felemelt jobbjában aranykeresztes markolatú kardot tart. Sisakdísz: nyilt, fekete szárnyak közt, repülésre kész galamb.

Akacs. Nagyunyomi Akacs, máskép Lóránt Jakab, nagyunyomi birtokossal 1548-ban találkozunk először. A család Kis- és Nagy-Unyom, Köveskút, Kertes és Salfa községekben volt birtokos, melyekre 1555-ben nyert királyi adományt, a 70-es években halt ki.

Ambrózy. Törzsgyökeres vasmegyei család. Ambrózy Gergely és testvérei 1610. julius 15-én nyertek czimeres nemes levelet. A család Jákfán volt birtokos. Utóbb átszakadt Nógrádba, mely ágból A. Lajos helytartósági tanácsos gyermekei 1838-ban bárói rangra emeltettek. Ez az ág vissza tért és jelenleg Tanán birtokos.

Ányós. 1511-ben Kecskés-Szent-Márton birtokosa. Á. György 1565-től 1578-ig egervári kapitány. A család nemességét 1763-ban igazolta. Kis-Unyomban és Balogfalván volt birtokos.

Babocsay. A család nevével a XVI. század végétől, egész a jelen század elejéig találkozunk vármegyénkben. (B.)

Babos. Régi vármegyei család, melynek tagjai már a XVII-ik században közhivatalt viseltek. Nemességét 1763-ban igazolta.

Bajáky. B. Mátyás és György 1677-ben kaptak czímeres nemes levelet. A család Kámban volt birtokos, a múlt század végén kihalt. Czímer: négyelt paizs 1. 4. kék mezejében, zöld téren álló darú arany golyót tart felemelt jobb lábával, 2. 3. veres mezőben fehér egyszarvú, szarván zöld koszorúval. Sisakdísz: nyilt fekete sasszárny közt növő pálmát tartó kék mezü félkar.

Bakacs. (Szentgyörgyvölgyi.) B. Sándor 1525-ben Somogymegyében nyert királyi donácziót. A mohácsi ütközetben lovát Bánffy Jánosnak adta, a ki ezért hálából baltavári birtokát adta neki. 1622-ben unokája részére adományozott czímerben ez a jelenet van megörökítve.

Balogh. (Bődi.) B. Bálint 1561-ben nyer uj adománylevelet Nádasdy Tamás nádortól a bődi javakra. A XVI. század derekán már sürűn szerepel e család. Czímeres levelét 1628-ban II. Ferdinánd adományozta. Czímer: vörös paizsban három arany koronával rakott ezüst haránt pólya, felül arany naptól, alul arany csillagtól kisérve. Sisakdísz: hat természetes sastoll közül fél babérkoszorús sárga oroszlán emelkedik ki. Jobbjában piros fehér zászlót tart. (B.)

Balogh. (Béri.) Régi vasmegyei család. 1598-ban Töttöst, Nagy-Tilajt szerzik, később Hermánt és Kis-Szőllőst. A XVII. század elején találkozunk először a béri előnévvel. B. Ferencz kapornaki kapitány Muraszombatot és Deklésenyt szerezte meg. Ezen helyek egyikében született béri Balogh Ádám kurucz dandárnok, a ki Tolnamegyébe költözött. Czímer: négy részre osztott paizs: 1., 2., 3. udvarában két farkú oroszlán első jobb lábával kardot tart. A 4-ik udvarban három rózsa. (Daróczy Zoltán közlése szerint 3 levágott török fő.) Sisakdísz: kardot tartó kettős farkú oroszlán.

Ezenkívül előfordulnak még a következő Balogh-családok: csempeszházai, baloghfalvai, mankóbükki.

Bárdossy. Már a XVII. században virágzott Csempeszházán, Kisasszonyfán, Guárban volt birtokos. B. Mihály 1718-ban nyert adományt a bárdosi részbirtokra. Czímer: a paizsban királyi korona, ezen egy könyöklő kar karddal. Sisakdísz: növekvő férfi, jobbjában kardot tart. (B.)

Barthodeiczky. Eredetileg morva nemes. 1782-ben nyerte a salamonfai és rátki előnevet és a Rátky czímert. Ősi czímer: ezüst paizsban három ezüst dülénnyel rakott két haránt pólya. Sisakdísz: zárt szárny, rajta a paizsalak.

Bátsmegyei. A család Páris bácsmegyei falútól vette előnevét. Onnan költözött 1583-ban Vasmegyébe. 1592-ben több vend faluban szerzett birtokot. Birtokos volt Sorki-Ujfalun, Kis- és Nagy-Unyomban, Nagy-Kölkeden, Gasztonyban, Alsó-Rönökön, Koltán, Markusóczon. Czímer: két farkú oroszlán, jobb előlábával görbe kardot, baljában levágott török főt tart.

Batthyány. Az Örs-nemzetségből származik. Egyenes őse György, a kővágó-örsi ágból (1392), a ki később Batthyány helységet nyerte. Vasmegyében a család Mátyás király alatt telepedett le. B. Boldizsár 1484-ben kőszegi várnagy, 1489-ben főispán, 1524-ben nyeri Német-Ujvárt. Tán alig van család, mely a vármegye későbbi történetével oly szoros kapcsolatban áll, mint a Batthyányak. B. Ferencz zászlós úr a mohácsi csatában 3000 lovas s 1000 gyalog hadával vett részt. Kristóf † 1570. pohárnok, Boldizsár † 1588. főasztalnok, (neje Zrinyi Dóra, a szigeti hős leánya), több diadalt aratott a törökökön. A XVII. században kiváló szerepett játszottak: Ferencz a Bethlen-féle felkelés alkalmával és Ádám † 1703., ki Budavár ostrománál tünt ki s 561Kanizsát foglalta vissza. A XVIII. században Károly, ki a hétéves háborúban szerzett hervadhatlan babérokat, herczegi rangra emelkedett, Lajos ország nádor s József bíboros prímássá lőn, a jelen században pedig az első magyar miniszterelnök, Lajos gróf. Rangemelések: B. Ferencz és fiai 1628-ban bárói, B. Ádám 1630-ban grófi rangra emeltetnek, B. Károly elsőszülöttségi örökösödéssel birodalmi herczeggé lesz 1764-ben. Czímer (1481.): a paizs kék mezejében magasan kiemelkedő szikla tetején gödény fészkel, a szikla üregéből oroszlán emelkedik, szájában pallost tartva. Jelmondat: "Quisque suae fortunae faber." Takaró nincs. A későbbi rangemeléseknél a czímer nem változik, csupán a herczegi czímer bővült öt sisakkal és paizs-tartókkal.

Békássy. Régi veszprémmegyei család. 1347-ben találjuk Békás birtokában, B. Gergely és fiai 1417-ben nyertek Zsigmond királytól czímerlevelet. Vasmegyébe a XVIII. század második felében telepedik le, tagjai közül többen közhivatalokat víseltek. Ősi czímer: kék mezőben fekvő szarvas, nyakán koronával; csőrös sisak, nyitott sasszárny közt növő szarvas. Jelenlegi czímer: veres mezőben, zöld halmon nyugvó koronán, balra forduló pánczélos kar kardot tart. Sisakdísz: három rózsa zöld száron.

Benkő. A család a XVI. században tünik fel. Nemességét 1763-ban igazolta.

Bernáth. Eredetileg zemplénvármegyei család. B. Gáspár és György 1658-ban nyernek czímeres nemeslevelet. Ezeknek utóda György, 1754-ben birodalmi lovagi rangot nyer. Vas- és Zalavármegyében számos birtokot szerzett. A család vasmegyei ága 1830-ban halt ki.

Bertha. Egyike azon 64 nemes családnak, melyek 1582-ben nyertek Felső-Eőr helységre királyi adományt. A család jelenleg Rába-Hidvéghen birtokos. Czímer: kék mezőben zöld téren álló, vörös ruhába öltöztetett magyar vitez, jobbjában kivont karddal, felül csillag és félholdtól kisérve. Sisakdísz: kardot tartó pánczélos kar.

Berzsenyi. (Egyházas-berzsenyi.) Már az Árpádok korában szerepelt. Régi okmányai elveszvén, I. Ferdinánd 1559-ben megerősítette a Csáfford-Ériderneg, Nagy-Berzseny és Kis-Berzseny birtokokra vonatkozó adományokat. A család Vasmegyében Sömjént, Hetyét és Csáffordot bírta. E családból származik B. Dániel, a költő és Lénárd 1848-49. honvéd ezredes. Czímer: paizs kék udvarában zöld halmon fekvő szarvas, azon egy arany griff kiterjesztett szárnyakkal, jobb előlábával a szarvas agancsába kapaszkodva. Sisakdísz: növő szarvas. A család czímerül oroszlánt és griffet is használ.

Bezerédj. A Lőrenthe-nemzetségből származik. Czímerlevelét 1430-ban adományozta Zsigmond király Bezerédj János és Zsigmond részére. A család számos kiváló férfiút adott a vármegyének. Birtokai Vasmegyében, Vámos-Család Szent-Ivánfa, Kám, Rum és Zsenye. Czímer: balra dült, veres és kékben osztott paizs, melyben fél arany oroszlán, szájában három ágú korbácsot tart. Sisakdísz: paizsalak.

Boda. A XVII. században tünik föl. Hőgyészen, Rádoczon, Vönöczkön és több más helyen volt birtokos. Nemességét 1763-ban igazolta. (B.)

Boros. (Rákosi). Régi család. B. Bálint 5621593. mint gosztonyi, nagy- és kis-rákosi birtokos nyer adományt. A család az említett helyeken kívül Magyarósdon, Kemenes-Szent-Mártonban és Táplánfán volt birtokos. Czímer: vörös mezőben, zöld halmon álló gém. Sisakdísz: vörös ruhába öltözött nő jobbjában zöld ágat, baljában három kalászt tart.

Bottka. (Szántói és széplaki.) Eredetét Botka mestertől veszi, a ki Nagy Lajos király idejében élt. 1414-ben Széplak, Balozsai és Kopács birtokában találjuk a családot. A XVIII. században Szentkirályon volt birtokos.

Chernel. Eredetét Mixe mestertől és ennek fiától veszik, akik IV. Béla alatt a karakói várjobbágyság alól felmentetvén, Gólya-Damonyán (Chernelháza) 2 eke alá való földtért nyertek. 1575-ben és 1610-ben ismételve nyer a család Sédenyre és Szt-Péterre adománylevelet. Egy ága szent-jakabi előnévvel a XV. században virágzott, 1482-ben Ch. Péter Sal-ra nyert királyi adományt. Kiváló szerepet játszott e családból Ch. György, I. Rákóczy György meghítt embere. A család mai napig számos kiváló férfiut adott a hazának s vármegyének; jelenleg Tömördön és Zsédenyben birtokos. Czímer: Paizs kék udvarában hátsó lábán ágaskodó fehér ló, szájában kardot tartva. Sisakdísz: a paizsalak növekvőn. (N. I.)

Choron. (Devecseri.) Veszprém- és Zalamegyéből származott hozzánk. Gergely zalai alispán 1478-ban, András főispán 1564-ben megszerezte Jánosházát. A család a XVII. században a vármegye leggazdagabb nemesei közé tartozott; számos birtoka a Nádasdyakra szállott. Czímer: paizs udvarában balra haladó szarvas, azon egy kis állat. Sisakdísz: 5 strucztoll.

Csemetey. (Csemetei és Ládonyi.) A XVI. században tűnik fel. Apátin kivűl Sopronvármegyében volt birtokos. Cs. István 1599 élelmezési biztos, 1597-1601. Vasvármegye követe, utóbb alispánja, gyilkosság áldozata lőn. A XVII. század elején Seregélyházán volt e család birtokos; később egészen eltünik. (B.)

Cseh, Cs. Ádám 1720-ban III. Károly királytól nyert czímerlevelet Szentgotthárdi János és Lendvai Miklóssal egyetemben. A család nemességét 1763-ban igazolta. Czimer: kék mezőben zöld halmon fekvő, sárkányon álló koronás két farkú arany oroszlán veres zászlót tart s azon 2 arany csillag, felül jobbról befelé fordult holdsarlótól, balról csillagtól kisérve.

Cziráky. (Cziráki és dénesfalvi.) A Vezekény-nemzetségből származik, első ismert őse Póka v. Pál 1247-ben. Ennek fiától, Páltól veszi a család eredetét. A Cz. nevet a XIV. század végén veszik fel, a sopronmegyei hasonnevű helység után. Vasmegyébe a XV. század folyamán telepedtek. Birtokaik: Rum és Kenyeri. Rangemelések: Cz. Mózes kir. személynök, korának legnagyobb törvénytudója 1620-ban bárói, József 1723. február 21-én grófi rangot nyer. Czímer: paizs kék mezejében zöld dombon álló természetes színű farkas, előlábával veres zászlót tartva, melyen félhold és csillag ragyog.

Darabos. (Nádasdi.) Eredetét a bevezetésben ismertettük. A XVI. és XVII. században a család több tagja fontos köztisztségeket viselt; a század végén fiágban magvaszakadt. Czímer: paizs udvarán két nádszál közt balra haladó vadrécze.

Darázs. (Darázs-porpácsi.) E névvel először 563a XVII. században találkozunk; D.-Porpácson birtokos. (B.)

Derecskey. Ősrégi család. 1515-ben mint Gerse és Karádfölde birtokosát, a XVII. században Kemenes-Szt-Mártonban találjuk a családot. 1844-ben halt ki.

Dese. A család nemességét 1763-ban igazolta, mely alkalommal a királyi könyvbe bevezettetett. Czímer: pajzs udvarában zöld halmon álló magyar vitéz jobbjában kivont kardot tart, melyre levágott török fő van tűzve (színjelzés nélkül). Siakdísz: paizsalak.

Deseő. A XVI. század végén találkozunk e családdal. Nemességét 1763-ban igazolta.

Dienes. Nemességét 1763-ban igazolta. Német-Szecsődön volt birtokos.

Dömölky. A Choron családból veszi eredetét a XVI. század végén Bödön, Rába-Szt-Mihályon volt birtokos. A mult század közepén tünik le.

Draskovich. (Trakostyáni.) Eredetét Dalmatiából és Boszniából veszi. D. Gáspár, I. Ferdinánd tanácsosa, 1567-ben bárói, D. János 1635-ben grófi rangra emelkedik. A XVII. század folyamán költözött Vasmegyébe, jelenleg a német-ujvári uradalom felét birja. Czímer: kétszer hosszában, kétszer vizszintesen osztott paizs középső udvarában veres mezőben 3-as zöld halmon levő koronából emelkedő eslő lábával golyót tartó arany griff. 1. 9. udvar zöld mezőben arany leveles koronán álló veres oroszlán felemelt első jobb lábával kivont kardot tart. 2. 4. arany mezőben koronás fekete sas. 3. 7. Veres mezőben arany leveles koronából felfelé nyuló meghajlott pánczélos kar görbe kardot és nyílat markol, felette félhold és 6 szögü csillag ragyog. 6-8 kék mezőben álló arany griff. 3 sisak. I. veres oroszlán (paizsalak) II. egyfejű koronás sas. III. pánczélos kar.

Dugovich. Czímeres nemes levelét D. György és testvére 1674-ben nyerték. Czímer: paizs kék udvarában zöld téren arany korona, azon két felfelé álló virágzó buzakalász, a kalász felett egy arany csillag. Sisakdísz: növő két farku oroszlán előlábával 2 virágzó buzakalászt tart. Simonyiban volt birtokos.

Ebergényi. (Ebergényi és alsó-telekesi.) Nevét Ebergény pusztától veszi, melynek békés birtokában 1381-ben fordul elő. Az Ebergényi- és Telekesi-család között vérségi viszony volt; egyik tagja, András, 1506-ban Telekesinek is neveztetik. Ezen András fiától, Istvántól veszi eredetét az Ebergényi-család. E. László huszárezredes 1700-ban bárói rangra emelkedett, családja vagyonát nagyban gyarapította. Nevezetes tagjai: István, az 1792-iki és Benedek, az 1832-33-iki országgyülés követei. Ősi czímer, melyet E. Farkas 1560-ban nyert: paizs két udvarában zöld halmon álló oszlop körül két kigyó tekerődzik, az ozlopon korona, rajta gödény, melynek feje felett rózsa látható. Sisakdísz: gödény.

Egerváry. A család származását a bevezető részben ismertettük. A XV. században E. László horvát-szlavon-dalmát bán, tárnokmester, a család fényét legnagyobb fokra emelte. Jelenleg Dömötörin birtokos. A család tagjai közül az említetteken kívül kiválóbb szerepet játszottak: E. György, Vasvármegye főispánja (1349.); E. Mihály, Vasvármegye alispánja (1365.); E. Miklós, Vasvármegye alispánja (1382.); E. Mihály, sárvári castellanus (1402.), később alispán; E. István, alispán (1407.); 564E. Mihály, zalamegyei alispán (1456.); E. Imre, kir. főajtónálló-mester (1462.); E. Bereczk tinnini felsz. püspök (1514), kinek siremléke az egervári templomban látható. Czímer: kék mezőben koronán nyugvó pánczélos kar égerfalombot tart. Sisakdísz: pánczélos kar kivont kardot markol, melyre török fő van tűzve.

Eőlbey. Ősi fészke Kis-Eölbő, hol a családot már XVI. század második felében találjuk. A XVII. században Surányban és Urai-Ujfalun volt birtokos; a család több tagja katonai pályán tünt ki. (B.)

Eördögh. (Pölöskei.) E névvel legelőször 1459-ben találkozunk a Mátyás elleni összeesküvés alkalmával. István 1513. Vasvármegye alispánja volt. A XVI. században Hidvégen, Molnáriban és Andrásfán volt birtokos. Nevezetes szerepet játszott E. Simon, a dunántuli hadak kapitánya (1625). Czímer (színjelzés nélkül): griff felemelt jobbjában lángoló szívet tart. Sisakdísz: növő griff.

Eörsy. (Kővágó-Eörsi.) A XVII. században tünik fel. Náraiban maig is birtokos. Czímer: paizs kék mezejében két egymás felé forduló griff, előlábaikkal egy felfelé álló kardot ragadnak. Sisakdísz: nyitott sasszárny közt növő veres ruhás magyar vitéz, jobbjában kardot markol.

Erdődy. Bakócz Tamás és testvérei 1489-ben erősíttetnek meg nemességükben. A testvérek közül Miklós fia, Péter, Bakócz Tamás bibornok vasmegyei birtokait: Körmendet, Monyorókerekét, Vörösvárt, kapja meg. (1517.) Tőle származnak az Erdődyek. II. Ulászló 1511. nov. 25-én grófi rangra emeli őket. 1565-ben Erdődy Péter horvát bán és gyermekei birodalmi grófok lesznek. 1580-ban II. Rudolf czimerbővítést adományoz. Tagjai közül nevezetes szerepet játszottak koruk történetében: E. Péter jelen volt a mohácsi csatában, később Zápolya, majd Ferdinánd pártján találjuk. E. Tamás hat ízben fényes diadalt aratott a törökökön, 1584-ben horvát bán, 1616-ban tárnokmester lett. Kristóf 1620-ban, a Bocskay-féle felkelés alkalmával, II. Rudolf biztosa. György előbb Tököly híve, majd Lipót hűségére tér és mint országbiró fejezi be életét 1614-ben. E. István (1813-1896) főlovászmester. A család Monyorókeréket és Vörösvárt a mai napig megtartotta. Czímer: négyelt paizs kék közép paizszsal, melyben zöld halmon arany felkerékből természetes színű szarvas nő ki. 1. 4. udvar vörös mezejében két ezüst pólya, a 2-ik arany mezőben kiterjesztett szárnyu koronázott fekete sas, a 3-ik aranymezőben rovátkos fehér várfal, közepén kiugró kerek toronynyal. 3 sisak, középső dísze a paizsbeli sas, jobb oldalt czölöpösen állított hajlított pánczélos kar, markában vörös fehér vörös lobogó, balrészen hasonló kar, függőlegesen tartott karral.

Ernuszt E. József 1834-ben nyert adományt Gerdovchák községre. A család azelőtt Dozmaton, jelenleg Oladon birtokos.

Farkas. (Gulácsi.) Nemessége 1763-ban igazoltatott, egykor kiterjedt vagyonos család, mely Senyefán volt birtokos.

Festetich. A turopoljei nemesi kerületből származik. Vasvármegyében már a XVII. században telepedett le. F. József tábornagy 1749-ban, F. Pál, a magyar kir. kincstár alelnöke, 1766-ban grófi rangot nyert. Czímer: paizs kék mezejében koronán szemközt álló két oroszlán, első jobb lábaikban kivont kardot tartva. Sisakdísz: gólya felemelt jobb lábában golyót tart.

Finta. XVII. század közepétől egész a jelen század elejéig a Kemenesalján volt birtokos.

Geiger. (Jobbágyi.) A család czímeres nemes levelét 1595-ben nyerte. Döbör-hegyen, Jobbágyiban, 565Rába-Hidvégen, Andrásfalván és Dénesfalván volt birtokos, melyre 1722-ben nyertek nádori donácziót.

Gall. (Alsó-szilvágyi.) Czímeres nemes levelét 1625-ben nyerte Gall Tamás, a ki Váton volt birtokos. A család egy ága Somogymegyébe, másik ága Sopronmegyébe költözött.

Geszthy. A század elején Balogfán volt földesúr.

Gindl. A század elején Héreházán volt földesúr. Czímer: vért kék mezejében hármas szikla, közepén levő koronából növő római korbeli alak, jobbjában 3 kalászt tart, melyen egy madár ül, baljában paizsot tartva. Sisakdísz: nyitott sasszárny közt növő paizsalak.

Gludovácz. Gludovácz Mátyás, János és István 1706-ban nyertek czímeres nemes levelet. A család Keléden volt birtokos. Czímer: kék mezőben kardot és koszorút tartó leopárd. Sisakdísz: paizsalak.

Gombos. Nemességét 1763-ban igazolta. Karádföldén és Sárfi-Mizdón volt birtokos.

Gorup. Varasdvármegyéből származott. G. Ferencz novii püspök testvére, János, 1648-ban királyi dikator, Kámon és Olad birtokosa volt, később a Szajki pusztát birta. Czímer: 4 részre osztott paizs. Első és 4-ik udvarában pánczélos vitéz jobbjában dárdát tart, a 2. és 3. udvar fehér és vörösben nyolczszor koczkázott. Sisakdísz: koronából növő dárdát tartó pánczélos vitéz.

Goszthonyi. A család a Szelesteiektől származik, a kik Gosztonyt és Köves-Szarvat már V. István adományából bírták. Egyenes őse Szelestei Miklós fia, Gergely, ki 1563-tól kezdve használja önállóan a Goszthonyi nevet. A család 1467-ben nyert Mátyás királytól czímerlevelet, melyet Ulászló Goszthonyi János pécsi, később győri püspöknek 1508-ban megujít. Tagjai közül Bálint 1512-ben Vasvármegye alispánja volt. Czímer: kék mezőben arany koronából kiemelkedő vörös ruhás kar, markában ezüst kürtöt tart. Sisakdísz: paizsalak.

Gothard. A család 1715. julius 15-én nyert czímeres nemes levelet. Egyházashetyét és Herényt bírja. Czímer: kék udvarban zöld téren szaladó szarvas, melynek szájában szalag, annak végén könyv és kulcs lóg.

Gömbös. A család nevével a mult században találkozunk először. Kemenesalján volt birtokuk.

Guary. (Guari és felső-szelestei.) Az ősi Szelestei családból vált ki, egyenes őse Szelestei Miklós fia, Ferencz, a ki 1563-ban szerepel e néven. A család Guarban, Felső-Szelestén és több más helyen volt birtokos.

Gueth. G. Kristóf és rokonai 1597-ben nyertek czímeres nemesi levelet. A család nemességét ujólag 1763-ban igazolta.

Győrfy. A Babay-családból származik, mely család 1418-ban Zsigmond királytól nyert czímeres nemes levelet. Balogfán bírt földesúri joggal.

Hertelendy. (Hertelendi és vindornyalaki.) Eredetileg zalamegyei család. Fenmaradt oklevelek szerint 1524-ben Vindornya, vagy Pusztalaki pusztát bírták. Tagjai Vasvármegyében a XVI. század folyamán köztisztségeket viseltek. Birtokos volt e család Gasztonyban, Alsó-Mesteriben és Rátóton.

Hettyey. (Makkos-hetyei). Már a XV. században virágzott. H. István 1467-ben a király parancsára Felső-Hetye birtokába iktattatott be. 1559-ben Makkos-Hetyére kapott a család adományt, majd Tokorcsra nyert 1603-ban H. Bálint visszahelyezési rendeletet. A család jelenleg Kis-Kölkeden birtokos. Czímer: kék mezőben zöld talajon fehér lovon vágtató veres ruhába öltözött magyar vitéz, jobbjában kivont kardot, baljában török főt tart. Sisakdísz: növekvő veres ruhás magyar vitéz, jobbjában görbe kardot, baljában üstökénél törökfőt tart.

Hevenyessy. (Kis-hevesi.) A XVII. században tünik fel Vasvármegyében, mint Szécsény birtokosa. Tagjai közül nevezetes szerepet játszott H. János alispán, utóbb itélőmester. A család a XVIII. század végén halt ki. Czímer (színjelzés nélkül): paizs udvarán zöld halmon felugró egyszarvú.

Hodászy. Czímeres nemes levelet H. András kapta 1558-ban. A család Kis-Unyomban, Jaákon, Perenyén és Söptén volt birtokos. (B.)

Hollóssy. A XV. század közepén Lapsa puszta birtokában találjuk. A XVI-XVII. században egyes tagjai a közpályán működtek.

Horváth. (Bessenyei.) Előnevét egy, ma már elpusztult községtől vette, melyre a család 1562-ben nádori donácziót nyert.

Horváth (Mankó-bükki), e névvel a XVII. század folyamán találkozunk. H. Ferencz 1640-48-ban Vasvármegye főjegyzője, utóbb három vármegye hites jegyzője volt.

Horváth. (Szent-györgyi.) Régi család. H. István 1631-ben szerezte a szentgyörgyi kuriát; ettől kezdve gazdagságban folyton gyarapodott. H. Zsigmond 1790-96-ban követ, majd Békésvármegye főispánja, ismertté tette családja nevét. Fiai közül Zsigmond 1810-ben nevét Hugonnayra változtatta és grófi rangot nyert, míg második fia, Antal, lovasezredes, Mária Terézia-rend vitéze, bárói rangra emelkedett 1803-ban. Törzsczímer: paizs kék udvarában kettősfarkú arany oroszlán, első jobb lábával kivont pallost tartva. Sisakdísz: vörösmezü férfikar kivont kardot tart.

Inkey. (Pallini.) Eredetileg Inkei Lóránt, mely család már a XV. században virágzott. I. János légrádi kapitány 1721-ben nyert adományt Pallin helységre, ekkor vette fel a család a pallini Inkey nevet. Vasvármegyébe I. Boldizsár (1726-1792.) telepedett le, megvevén a Szluha-családtól a sárvári uradalmat. I. Ede ezredes 1856-ban bárói rangot nyert, családot azonban nem hagyott hátra. Czímer: paizs kék udvarában hármas zöld halmon ágaskodó koronás oroszlán jobb előlábával buzogányt, másikkal levágott török főt tart. Sisakdísz: kiterjesztett sasszárny közt buzogányt tartó pánczéloskar.

Istóczy. (Pölöskefői.) 1538-ban már virágzott; Istócztól, egy Kanizsához közeli elpusztult falutól, vette nevét. Czimerlevelet I. Lukács 1575-ben nyerte. A család Dömötöriben birtokos. Czímer: kék mezőben zöld halmon álló griff jobb előlábával 3 rózsát tart. Sisakdísz: növő griff.

Ivánkovich. Czímeres nemes levelet I. Balázs 1643. október 31-én nyert. E családból származik I. János 1848-iki kormánybiztos. Tanán volt birtokos.

Jankovich. E névvel a XVI. században találkozunk. Pál Vasvármegye alispánja volt, később a család több helyen volt földesúr.

Jelencsich. A czímerlevelet J. Miklós kapta 1715-ben. A család Péteriben volt birtokos.

Joó. (Kaszaházi.) Eredetileg zalavármegyei család. J. János 1587-től királyi személynök, 1595-ben szerezte meg Körmendet, mely vár birtokában 1605-ig volt. László 1602-ben alispáni tisztet viselt. E családból Miklós 1645-ben bárói rangra emelkedett.

Jósa. (Nagy-bányai.) A család 1688-ban nyert czímerlevelet; Puszta-Csóban volt birtokos. Czímer: paizs kék mezejében zöld halmon fehér lovon vágtató vörös ruhás vitéz, jobbjában kivont kardot, baljában veresfehér zászlót tart. Sisakdísz: galamb csőrében olajfaággal.

Káldy. A Herény-nemzetségből származik. Egyenes őse Bana, aki 1256-ban lép fel. Birtokviszonyait a bevezetésben ismertettük. Tagjai közül a XVII. században kiváló szerepet játszottak K. Ambrus 1630. alispán és követ. Ferencz 1635-47. és Péter 1649-62. országgyűlési követek. A család fiágban kihalt. Czímer: osztott paizs, felül haladó oroszlán, alul két búzakéve. Sisakdísz: szarvak közt koronából növő koronás hajadon lobogó hajjal, jobbjában kardot tart, balját csipőre teszi.

Kámondy. Czimeres nemes levelét K. János 5671610-ben hirdettette ki. A család Sömjén községben bírt földesuri joggal.

Kámony. Valószinűleg a Herény-nemzetségből származik. Első nyomaira a mohácsi vész utáni dikális konskripcziókban akadunk. A Bottka-, Káldy- és Meszlényi-családokkal birta együtt Kámont és Söptét. A XVIII. század első felében magvaszakadt.

Károlyi. E névvel először a XVI. században találkozunk. Azelőtt Felső-Patyon, jelenleg Magyar-Gencsen birtokos.

Kávássy. A XVI. században virágzó család, mely még azon században letünt a közszereplés teréről.

Kemény. (Kemény-egerszegi). A Jaák-nemzetségből származik, nevét Kemény-Egerszeg helységtől vette, mely a jelen század elejéig volt a család birtokában.

Kéry. (Ipoly-kéri) Hontvármegyéből származó grófi család. Mikor telepedett le a család, biztosan nem határozható meg. K. Ferencz 1668-ban a Potyi-pusztát birta. Hasonnevü fia 1687-ben Vasvármegye főispáni székében ült; ennek fiával, Ádámmal, a család magvaszakadt. (1715.) Rangemelések: János és fiai 1642-ben bárói, 1654-ben grófi rangot nyernek.

Kesserü. (Szerdahelyi). A XVI. században tünik fel. Döbörhegyen, Derecskén és Domonkosfán volt birtokos.

Kéthelyi. Jó, máskép Zitósáti Bertalan deák de Kéthely 1565-ben kapott czimeres nemes levelet. A tőle származott család Váthon, Alsó-Szilvágyon, Söptén, Bödön, Tanán volt birtokos. (B.)

Kisfaludy. A Chák-nemzetségből származik, nevét a sopronmegyei Kisfalud helységtől vette. Zsigmond királytól a Sárvár várához tartozó Csánig és R.-Lakra nyert adományt, mely falvak századokon át birtokában voltak. Czímeres levelet K. András, Rumy Doroszló familiárisa és testvérei 1419-ben kapták. Czímer: paizs fehér mezejében 3 fekete halmon aranynyal fegyverzett holló, kiterjesztett szárnyakkal, jobb karmában fején felül nyúló arany keresztet tart. Sisakdísz: 3 strucztoll.

Koltay. Legelső nyomaira a XVI. században akadunk. Nagy-Mákfán volt birtokos.

Korcsmáros. Czimeres nemes levelet K. János és gyermekei 1680-ban nyertek. A család Táplánfán s a XVIII. században Kis-Unyomban volt birtokos.

Kósa. K. György nemes levelét 1651-ben hirdettette ki. 1722-ben nyert palatinális donácziót Nemesnép zalavármegyei községben egy részbirtokra. (B.)

Köcsky. A XIII. században virágzott. Nevét Kis-Köcsk kemenesaljai helységtől veszi. Az e családból származott K. Sándor országbíró, a Káldy- és gersei Pethő-családokkal volt rokon. Hogy az 1595-1750. közt szereplő Köcskyek, valamint azon Köcsky István, aki nemességét 1763-ban igazolta, minő összeköttetésben állanak e családdal, adatok hiányában nem állapitható meg.

Laky (Niczkilaki és ondódi). E névvel legelőször 1677-ben találkozunk. Ondódon volt birtokos és onnan is vette előnevét. Czímer: gyűrűből lecsüngő vadászkürt felül, balról hatágú csillagtól kisérve. Sisakdísz: balrafordult hálászhálót tartó növekvő meztelen női alak.

Lippics (Koronghi). Legkorábban 1632-ben említtetik. A család tagjai közül többen viseltek közhivatalt, köztük Antal és Boldizsár 1749-ben alispánok voltak. (B.)

Liszty báró. Eredetileg nagyszebeni patríczius család, 1595-ben már mint báró szerepel. A Kemenesalján volt birtokos. E családból származik L. László, aki életét hóhérbárd alatt végezte.

Magassy. A XV. század elején tűnik föl. M. László 1427-ben Vasvármegye főispánja volt és Zsigmond királytól Magassi községre adományt nyert.

Maróthy. Első ismert őse M. Mihály 1597-ben pápai várkapitány volt. Meszlényben és Csomaházán volt birtokos, jelenleg Zsédenyben.

Mecséry. E névvel a XVII. században találkozunk M. Imre nemes-hollósi birtokos és körmendi várkapitány volt. A család elszármazott ágából való a bárói család (1806.) csóri előnévvel.

Meggyessy. Ősi fészke Meggyes község, a hol 1595-ben birtokosok voltak.

Megyery. (Vasmegyei). Legelső nyomaira a XVI. század végén akadunk. Tagjai közül többen köztisztséget viseltek. Czímer: Vörös mezőben a csuklón felül nyíllal átszúrt pánczélos kar kardot markol. Sisakdísz: pajzsalak.

Mesterházy. (Mesterházi). Eredetileg Westerházi s a sopronmegyei Westerházáról vagy később Mesterházáról ered. Czímeres levelét, mely még a régi nevén nevezi, Mesterházy Bálint deák 1436-ban kapta Zsigmond királytól. A XVII. században Mesteriben birtokosok.

Meszlényi. Ősi vasmegyei család. A czímeres levelet Meszlényi Benedek 1569-ben nyerte. Egyik ága Guar helységben volt birtokos és ezzel az előnévvel élt. Ezenkivül Meszlenyt (a honnan származott), Péterhegyet birta. A család később Fehérmegyébe származott át. Czímer: kék mezőben hármas zöld halom közepén emelkedő fa, rajta egy galamb. Sisakdísz: növő oroszlán, jobbjában kivont kardot tart.

Mestery. Eredetét Alsó- és Felső-Mesteri községekből veszi, a hol a XVI. század végén volt birtokos.

Mesznil báró. Mesznil József és gyermekei 1790-ben nyertek indigenátust. A család Bakófán volt birtokos s Koltán és Sorki-Polányon bírt földesúri joggal. Czímer: négyelt paizs 1-4. veres udvarában 4 fehér pólya, a másodikon 1-1 hatszögű veres csillag. A 2-3. veres mezőben természetes sas, szétterjesztett szárnyakkal. Két sisak: I. nyitott sasszárny közt veres csillag, II. növő sas. Paizstartók: két koronás arany-oroszlán.

Mikos (Taródházi), Svájczból származik. Karintiában birt inkolatussal. Mikos László 1825-ben nyert bárói rangot. Czímer: négyelt paizs 1-4. arany mezőben mór fej, 2-3-ban kék mezőben fehér griff. Két sisak: I. Kék ruhába öltözött szűz, leeresztett hajjal, jobbjában kardot, baljában vörös szívet tart. II. Növő griff. Paizstartók: leopárd, b. egyszarvú.

Miskey. (Hahóti). Törzsökös vasmegyei család; Hahótról származik, majd Kis-Unyomban volt birtokos. Czímer: veres mezőben, hármas zöld halmon ágaskodó oroszlán; jobbjában kivont kardot, baljában három rózsát tart. Sisakdísz: növő paizsalak.

Mogyoróssy. Mogyoróssy János 1637. junius 24-ikén nyert czímeres levelet. A család Benkeházán és Kis-Patyon volt birtokos, később Veszprém, Győr, majd Békésvármegyébe költözött.

Móricz (Guári) Régi család, mely Guárban és Gyanón volt földesúr; e század elején kihalt.

Nádasdy. A Nádasd-nemzetségből származik; eredetét a bevezető részben ismertettük. Egyenes őse Csopon comes, a XIII. században. Nádasdy László Hunyady János idejében védte Vasvármegyét Frigyes ellenében. Nádasdy Ferencz 1492-ben pánczélos lovasezred kapitánya. Ettől származott Tamás főhadvezér, horvát bán; 1554-ben nádor, ki nejétől, Kanizsay Orsolyától, óriási vagyont örökölt. Későbbi korban szereplő tagjai: Pál, Vasvármegye főispánja (1604.), dunántuli rész főkapitánya (1622.); ennek fia Ferencz 1633-ban főispán, országbíró, a lefejeztetett 1671-ben; ennek egyik fia Ferencz lovastábornok, alapította a felső-lendvai hitbizományt; hasonnevü fia (szül. 1708.) Mária Teréziának tett nagy szolgálatokat, huszárezred-parancsnok, 1756-ban horvát bán volt másik fia, László, csanádi püspök lett 1710-ben. Rangemelések: Tamás 1553-ban bárói, Pál vasi főispán 1625-ben grófi rangot nyert. Czímer: paizs kék udvarában két nád szál közt zsombékon álló vadkacsa, szétterjesztett szárnyakkal, nyakát fölfelé tartja. Sisakdísz: álló kacsa.

Nagy (Felső-eőri). Egyike azon családoknak, melyek 1582-ben Felső-Eőrre adományt nyertek. Czímer: osztott paizs, felső veres udvarában arany oroszlán, alsó kék udvarában két hatszögü csillag között álló vörös rózsa. Sisakdísz: növő oroszlán jobbjában kardot markol.

Nagy (Mesterházi). Sopronból származott át. A XVIII. században Vidosfán birtokos volt, nemességét 1782-ben igazolta.

Nagy (Vasvári). 1690-ben nyert czímeres nemes levelet. Ezenkivül előfordulnak még felső-büki Nagy- és táplánfai Nagy-családok.

Nemes. Nemes Péter és társai 1574-ben nyertek adománylevelet a nagyrákosi birtokrészre. A család a mult században is ott volt birtokos, Nemes, máskép Fölnagy elnevezés alatt. Nemességét 1763-ban igazolta.

Nitzky. A Jaák-nemzetségből származik. A XIV. század elején szerzi meg az Ebed törzséből származó András és Jakab Nitzket, a honnan a család e nevet vette, ezt 1395-ben veszi föl János mester. Rangemelés: 1765-ben Nitzky Kristóf hétszemélynök, később országbíró grófi rangot nyer. Ősi czímer: paizs fekete udvarban zöld téren ágaskodó kettős farkú koronás oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. Sisakdísz: növő pajzsalak.

Okolicsányi. (Okolicsnai). Okolicsna liptóvármegyei helységből származik s eredetét IV. Béla királyig viszi vissza. Vasvármegyébe az Orczy-családdal kötött házasság folytán telepedett le a mult század második felében. Urai-Ujfaluban birtokos. Czímer: Kék mezőben leveles koronán nyugvó pánczélos kar kardot markol, melyre török fő van tűzve, felül jobbról csillagtól, balról félholdtól kisérve. Sisakdísz: pánczélos kar.

Orczy. Somogyvármegyéből származik; első nyomaira 1428-ban akadunk. A török hódítás folytán mindinkább feljebb huzódtak. 1591-ben Söptén vesznek szántóföldeket, majd 1610-ben ugyancsak Söptén nemesi kuriát. A család tagjai közül Gergely 1611-36-ig a vasmegyei nemesek kapitánya volt, György 1686-ban a bandérium tagja, István (előbb kurucz) 1736-ban bárói rangra emeltetett, vele a bárói ág kiköltözött a vármegyéből, még az egyik nemesi ág 1881-ig virágzott, mikor is magva szakadt. A család Nemes-Csoóban, Kis-Pösén, Surányban s Nagy- és Kis-Csömötén volt birtokos. Ősi czímer: paizs kék udvarában hátsó lábán álló két farkú arany-oroszlán, előlábával kardot tartva. Sisakdísz: növekvő veres ruhás magyar vitéz, jobbjában kardot markol, melyre török fő van tűzve.

Oswald. Egyike azon családoknak, melyek 1582-ben II. Rudolf királytól Felső-Eör helységre adományt nyertek, mely 1611. febr. 11-én megujíttatott.

Ostffy. Az Osl-nemzetségből származik egy törzsből a Kanizsaiakkal. Eredetét a bevezető részben ismertettük. Egyenes őse az Osl ispántól (élt a XII. század második felében) leszármazott; Ferencz soproni és vasi főispán (1376-1428.). Tőle erednek az asszonyfai Ostffyak. A család mai napig virágzik, ősi birtoka Ostffi-Asszonyfa, Nemzetségi czímer: szárnyas sasláb. Czímer: kék (fekete) mezőben koronás zöld 3-as halmon nyugvó veres saskarom szárnynyal. Sisakdísz: szárnyas saskarom.

Paal. (Felső-eöri.) 1582-ban Felső-Eörre nyert adományt 64 más különnevü családdal egyetemben. Egy ága Tolnavármegyébe származott.

Palásthy. Már a tatárjárást megelőző időkben virágzott, II. András királytól nyert kiváltságlevelet. Czímerlevelét 1421-ben nyerte, mely 1745-ben megbővíttetett. Birtokos volt Szent-Ivánfán és Urai-Ujfaluban.

Pászthory. Eredetileg sopronvármegyei, Felső-Pászthoriból és Egyházasfalváról származik. Vasmegyében a XVIII. század elején találkozunk e családdal. Meszlenyben, Szent-Királyon, majd Kis-asszonyfán s jelenleg Hegyhát-Móráczon birtokos. (B.)

Pechych. Czímeres nemeslevelet P. Gergely kapta 1610-ben. Szecsődön, Koltán, Osikón, Sárfi-Mizdón s több hegyhátvidéki községben voltak birtokosok. (B.)

Perényi báró. Eredetileg Abaujvármegyéből való. III. András király idejében nyerte Perény helységet Dobos Orbán, tőle származnak a Perényiek. (N. I.)

Perneszy (Osztopáni). Somogyvármegyéből származik, 1518-ban már virágzott. P. Miklós II. Lajos király mellé tanácsadóul rendeltetett. Vasmegyében a XVI. sz. végén telepedett le a család s valószínűleg Szt.-Mártont (Hegyhát-Szent-Márton) birta.

Pethő. (Gersei). Eredetét a bevezetésben ismertettük. Egyenes őse Csopon comes dédunokája: Gersei János (1394.). Nevezetes tagjai: János Vasvármegye főispánja (1438), a ki Vasvárra Zsigmond királytól uj adományt kapott. Miklós Zala és Vasvármegye főispánja. János udvarmester II. Ulászlótól 1507-ben czímerbővítést nyert. Az armálisra a czímer felé, a király trónján van lefestve, mellette két oldalt gyermekei állanak. Hasonnevű fia főpohárnok s Sopronvármegye főispánja, 1549-ben bárói rangra emelkedett, s az alsóausztriai főurak rendjébe felvétetett. Későbbi rangemelések: Pethő László főkapitány 1659-ben bárói, Zsigmond 1666-ban s János 1706-ban grófi rangot nyernek. A család 1766-ban halt ki. Czímer: 4 részre osztott vért, 1. veres udvarában befelé fordúlt, az osztási vonalból növekvő koronás arany oroszlán; 2. kék udvarban nádas vizen récze úszik; 3. szintén kék udvarban arany sárkány áll. Két sisak, mindeniken zárt szárny.

Pogány. (Csébi). Zalavármegyei család; eredetét a IV. Béla király idejében élt Herczeg nevű "nobilis de Enyereh"-től nyeri. Utóda Miklós 1326-ban nyert czímerlevelet I. Károly királytól. A Pogány nevet először István (1396-ban) használja. Maradékai 1400-ban részt követelnek Monyorókerékből, mely akkor a Salamon nemzetségé volt. P. Imre 1461-ben Pathudot (Pácsod) váltotta vissza Szalay Lászlótól, több zalamegyei falúval egyetemben. A család egyik, Mármarosvármegyébe átszármazott ága jelenleg is virágzik. Czímer: paizs kék mezejében arany sólyom kiterjesztett szárnyakkal, csőrében zöld galyat, szárnya alatt arany lóherét tart. (N. I.)

Polányi. (Polányi és táplánfalvi.) A Hermán-nemzetségből származik. 1438-39-ben találkozunk P. Gáspár sárvári várnagygyal. Tamás 1462-ben Vasvármegye alispánja. A család 1486-ban Hidvégh (Rába-Hidvégh) birtokába jut s a XVI. században nagy vagyonra tesz szert, tagjai közül többen ültek a vármegye főtisztviselői székében. Jákfán, Balogfán, Kis-Asszonyfán, Andrásfán és Táplánfán volt birtokos. Czímer: a paizs oldalt közepéből induló s felső keretéig érő befelé hajló ék alatt hármas halmon koronán álló sas, jobb lábával pálmaágat tartva. A két felső sarokban egy-egy liliom. Sisakdísz: nyitott sasszárny közt koronán álló sas.

Pongrácz. (Alsó-eőri.) Egyike azon családoknak, melyeknek 1327-ben nyert adománylevelét II. Rudolf 1582-ben Alsó-Eőrre megerősítette. A család 1750-ben nyert nemesi bizonyítványt s egy ága Veszprémvármegyébe származott. Czímer: paizs kék mezejében zöld halmon álló kétfarkú oroszlán, jobb előlábával pálmaágat tart. Sisakdísz: növő oroszlán.

Poppel. (báró.) Lobkovitzi Poppel László (1572-82.) trencséni várparancsnok, majd a szécsi-szigeti váracs tulajdonosa, házasság után jutott Győrvár és Boldogasszonyfalva birtokába. 1583-ban Radafalvát szerezte meg. Családja a XVII. század közepéig virágzott Vasvármegyében. P. Éva Batthyány Ferencz neje volt.

Pyerker. (Felső-eőri.) Egyike azon 64 családnak, melyek Felső-Eőr helységre adományt nyertek. Ebből a családból származott P. László egri érsek.

Radó. (Szentmártoni.) Eredetét I. András és I. Béla király idejében élt Radó nádortól származtatják. Szentmártoni előnevét 1502. óta használja. A XVI. században Győr, Sopron és Veszprémvármegyék birtokosai közt szerepel. Radó Péter 1619-ben czimerlevelet nyert II. Ferdinánd királytól. Vasvármegyébe R. István telepedett 571le, a ki Kemenes-Szt.-Márton községre 1725-ben nyert adományt. Később Niczken, majd Magyar-Gencsen és Répcze-Lakon birtokos. A család tagjai közül többen viseltek közhivatalt, jelesül R. Kálmán volt Vasvármegye főispánja, val. b. titk. tanácsos. (B.)

Reiszig. Tűringiából származik. R. Lajos Keresztély huszárkapitány és később (1812-13.) spanyol ezredes 1836. évi XLII. t.-cz nyert indigenátust. Rezneken, Saálon, Pór-Szombatban, Jaákon, jelenleg Kámonban és Kis-Unyomban birtokos.

Reittermayer. R. József győri lakos 1795-ben nyert czímeres nemeslevelet.

Rohrer. Rohrer István József 1700-ban I. Lipót királytól nyert czímeres nemes levelet. Sopronvármegyéből származik, honnan a mult század végén költözött Vasvármegyébe. (B.)

Rosty. (Barkóczi.). A XV. században akadunk első nyomaira. Rosty Miklós 1459-ben Ujlakitól a Vasmegyében fekvő Haduperget kapta adományul. Időközben a család sok viszontagságon ment keresztül. Ősi birtokait elvesztette, s azokat csak R. Miklós 1630-ban kezdte visszaszerezni; 1632-ben nyert czímerlevelet, régi nemességének igazolása mellett. Fia, János, pereivel nem boldogulván, a Batthyány-családtól birtokokat vett. R. István a Batthyány árvák gondozója 1692-ben e tiszttől felmentetvén, megszerezte a Saukovich-féle vagyont (Nagy- és Kis-Barkócz, Muraszombat, Korong, stb.), és birtokait folyton gyarapította. 1695-ben Barkóczra nyert donácziót. Czímer: kék mezőben zöld téren ágaskodó egyszarvú, a paizs bal felső s jobb alsó sarkában csillag. Sisakdísz: ágaskodó egyszarvú.

Rumy (Rába-doroszlói és rumi). Eredetéről már a bevezetésben megemlékeztünk. Rumy Doroszló 1292-ben III. Andrástól nyerte Rum földjét. R. János pedig I. Lajos királytól a Rába folyó vámszedési jogát. Doroszló és Pál Zsigmond király idejében alpohárnokmesterek, Péter 1533. és Farkas 1558-ban alispánok. Lukács 1571-ben, Mihály 1608-ban a vármegye követei. A család e század második felében halt ki. Balozsaiban, Kis-Somlyón s több más helyen volt birtokos. Czimer: a paizs veres mezejében pánczélos könyöklő kar ezüst serleget tart, felül középen hatágú arany csillagtól kisérve. Sisakdísz: paizsalak, csillag nélkül.

Rusa (Sághi). R. Jakab 1582-ben nyert czímeres nemes levelet. Meszlenben, Eőri-Szigeten, Jobbágyiban laktak. Czimer: paizs kék mezejében veres mezű kar görbe kardot markol, felette arany csillag s ezüst félhold ragyog. Sisakdísz: paizsalak.

Saághy (Sághi). S. Kalianus fiai szolga-győri várjobbágyok, 1279-ben Kun László által a királyi szolgák sorába emeltettek. II. Ferdinánd 1631-ben czímeres levelet ád Sághy Ferencznek. A család Sághon, Nemes-Csoóban s jelenleg Kámonban birtokos. (B.).

Sallér. (Jakabházi) E névvel a XVI. században találkozunk. A század elején, a Rosty-családdal egyetemben, Kis-Aszonyfa, Jakabház, Csempesz-Kopács és Gödör helységeknek volt földesura.

Sarlay. Eredetileg trencsénvármegyei család. S. János czímeres levelét 1622-ben hirdette ki. A család a XVIII. század második felében telepedett le Kőszegen. Csempesz-Kopácson, Vathon és ezenkívül Sopronmegyében is birtokos.

Seiper. Egyike azon családoknak, melyek 1582-ben Felső-Eőr helységre adományt nyertek. Kis-Pösén birtokos.

Sennyey (báró). Ősi vasvármegyei család; nevét Nagy- és Kis-Zsennye községtől veszi. Első ismert őse Gels comes, ennek dédunokája Pál (1562-70.) s Ferencz (1549-60.) lékai, sárvári és kapuvári várkapitány kiváló szerepet játszottak a XVI. században. Kiváló tagjai: Pongrácz erdélyi kanczellár, a ki 1606-ban bárói rangra emelkedett, Gáspár kapitány (1629.) István győri és veszprémi püspök (1686.). A család idővel Zemplén, Ung és Szabolcsvármegyékbe költözött; egyik ága 1767-ben grófi rangra emelkedett. A főág a jelen század közepéig megmaradt Sennye birtokában. Ősi czímer (szinjelzés nélkül): leveles koronából növő szarvas.

Sényi. (Nagy-unyomi). Czímeres nemes levelet S. István 1807-ben szerzett. Ennek fia Gábor kir. tanácsos 1863-ban "Nagy-Unyomi" előnevet, czímerbővítést nyert. A család jelenleg Nagy-Unyomban birtokos. (B.)

Sibrik. (Szarvaskendi). Első ismert őse S. Péter (1471.), Mátyás király kapitánya, már Szarvaskend birtokában volt, hol a család mai napig is birtokos. Nevezetes tagjai: László (1505.) Vasvármegye követe; Osvát kir. kamarai tanácsos (1523.) György (1585.) nagyváradi várkapitány. István 1637-ben követ. Miklós kurucz ezredes s Rákóczy "Aulae praefectusa" (1711.) 572Birtokai Bozsok és Hegyhát-Sál, ezenkívül 1554-ben Alsó Telekest bírta. Czímer: (jelenlegi): paizs kék mezején két egymás felé forduló koronás arany kétfarkú oroszlán felemelt jobb előlábaikban kardot tartanak, melyre török fő van tűzve. Sisakdísz: kardot tartó növő oroszlán.

Sigray. (Alsó- és felső-surányi.) Szepes vármegye Sigre nevű falujából veszi eredetét; 1272-ben tünik fel először. Vasvármegyébe S. János stomfai kapitány 1647-ben telepedett s Felső-Surányt nyerte adományul, a melyhez később az ivánczi uradalmat szerezték. Rangemelések: Sigray József 1725-ben, János aranysarkantyús vitéz 1728-ban bárói, Károly, Somogymegye főispánja és hétszemélynök, 1787-ben grófi rangot nyernek. Bárói czímer: veres és kékben négyelt paizs, sárkánytól kerített kék középpaizszsal, melyben két egymással keresztbe helyezett veres mezű kar egy-egy aranyhalat tart, felül jobbra ezüst félholdtól, balra arany csillagtól kisérve. 1., 4. egyszarvú, 2., 3. kettős farkú arany oroszlán. Két sisak: I. nyitott fekete sasszárny között hegyével felfelé álló pallos, rajta arany korona. II. bombát tartó arany oroszlán. Paizstartók: két fehér agár, nyakukon aranylánczczal.

Simon. A czímeres nemes levelet Simon Antal és testvérei 1565-ben nyerték. Alsó-Telekesen birtokos.

Sitkey. Ősrégi vasmegyei család. Eredetét a bevezető részben ismertettük. Egyenes őse Chépán de Sitke (1290.) S. Mihály Gyalókai Jánossal 1418-ban czímert nyert Zsigmond királytól. A XVI. században S. György szerepel mint Vasvármegye követe, s Gergely Vasvármegye alispánja A család fiágban Györgygyel a XVII. század végén halt ki. Czímer: bal felé dőlt paizs veres mezejében 3 águ boglárban végződő arany korona, két végén szemben álló zöld harkály a középső boglárt csipkedi. Sisakdísz: pajzsalak.

Skerlecz. (Lomniczai) Zágrábvármegye Lomnicza helységéből ered. III. Ferdinánd S. Pálnak és testvéreinek 1638-ban adott czimeres nemes levelet, melyhez 1765-ben nyertek czímerbővítést. A család Vasvármegyébe a XVIII. században költözött, Bogát, Bádonfa, Kis-Seé és Szt.-Király községekben bírt földesuri jogokkal. S. Károly 1857-ben bárói rangra emeltetett. Czímer: négyelt paizs, 1., 4. kékben két repülő pacsirtával rakott ezűst haránt pólya; 2., 3. ezüst és veresbon koczkázott. Sisakdísz: nyitott sasszárny közt repülő pacsirta.

Somogyi. (Meggyesi) A czímeres nemes levelet 1628-ban S. Pál és György testvérek kapták. Rangemelés: S. János alkanczellár 1816-ban grófi rangot nyert. A grófi ág birta a saághi uradalmat. Czímer: hasított paizs, elől veresben, zöld halmon álló kövecset tartó darú, hátúl kék mezőben zöld halmon álló koronás arany oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tart. Sisakdísz: növő oroszlán.

Somogyi. (Somogyvári) Somogyvári Péter Deák 1559. szeptember 13-án gyermekeivel együtt czimeres nemes levelet nyert. Eredetileg Somogyvárról származik; nevét a XVII. század közepén változtatta át Somogyira. (B.)

Spissich. (Jáprai) A czimeres nemesi levelet S. Miklós és rokonai 1503-ban nyerték II. Ulászló királytól. A család a XVI. sz. folyamán szakadt Vasvármegyébe, mint az Erdődy-grófok udvari emberei. Czímere az olasz renaissance hatása alatt keletkezett: kék mezőben egy czitrom-sárga sárkány küzd egy sötét-sárga koronás 573oroszlánnal, köztük egy tök fekszik. Sisakdísz nincs. Takarók: világos és sötétsárga kékkel.

Stettner. A czimeres levelet 1697-ben S. Pál kapta. Ezen családból származott S. Máté királyi jogügyigazgató, aki 1824-ben a makoshetyei előnevet nyerte.

Szabó. A czimeres nemes levelet Sz. János szerezte, aki 1685-ben mint a Batthyány-család inspektora, Rohonczon telepedett meg. A család tagjai közül Sz. Kálmán a kis-kölkedi előnevet nyerte. Azelőtt Kis-Kölkeden, jelenleg Bucsúban birtokos. (B.)

Szabó (Nárai) Náraiból származik, mely javakra Sz. Márton 1746-ban nyert uj nádori adományt. Ezen családból származik Sz. Miklós a Cúria elnöke. (B.) Azon Szabó családbeliek között, kiknek nemessége 1763-ban igazoltatott, előfordul egy iklódi előnévvel.

Szalay. Sz. családbeliek Vasvármegyében több helyen fordulnak elő. Nemességüket 1763., 1801. és 1804-ben igazolták. A vend vidéken, Felső-Eőrött, Jákfán voltak birtokosok. A kis-kámoni Szalayak Balogfát birták.

Szápáry (Szécsi-szigeti, mura-szombati), Veszprémvármegye Szápár községétől veszi nevét. Első ismert őse Sz. György 1560. körül élt; ennek fia, István, Győrvármegyébe származott. A család fényének alapját Sz. Péter vetette meg. A Csákvár melletti ütközetben (1657.) elfogatván, 4 évig sanyargott, míglen 22,000 aranyért kiváltották a török fogságból, ezután Mosonyban lett alispán, majd 1687-ben Kéry Ferencz gróf és neje, Széchy Júliától megvette a muraszombati uradalmat Marcziáncz mezővárossal s a hozzátartozó 40 falu és 4 pusztával s ezzel Vasvármegye első földesurai közé lépett. 1688-ban ezen birtokokra kir. adományt, 1690-ben "Muraszombat örökös ura" czímet nyerte. Rangemelés: Sz. Péter és Miklós 1722-ben grófi rangot nyernek. Kiváló tagjai: Sz. Péter, Mária Terézia tábornoka, József († 1822.) mosonyi főispán, Antal előbb képviselő (1848.), majd főlovászmester, Géza fiumei kormányzó és főudvarmester. Czímer: kék mezőben 3-as szikla középsőjén arany koronából kiemelkedő fehér talárba öltözött hajadon, vörös övvel, hosszú szőke hajjal, jobb kezében kivont kardot, baljában rózsát tart. Felette félhold s csillag ragyog. Sisakdísz: paizsalak. (N. I.)

Széchenyi. (Sárvári és felsővidéki gróf.) Ősi fészke Nógrádvármegye, hol a XVII. század közepéig volt birtokos. A család fényét Sz. György pécsi püspök (1644.) majd esztergomi érsek s primás (1685.) és Pál kalocsai érsek (1696) alapította meg. Sz. György 1678-ban megvevén a sárvári uradalmat, azt Lőrincz testvérének adta, ezáltal a család vasvármegyei birtokos lett. A vett birtokokat királyi adomány gyarapította. Sz. György 1687-ben hadi érdemei elismeréseül Egervárát és Peleskét kapta, 1697-ben pedig grófi rangra emeltetett. A sárvári és felsővidéki előnevet Sz. Ferencz gróf, Vasvármegye adminisztrátora szerezte, ki nevét a nemzeti muzeum alapításával tette halhatatlanná. Czímer: 4 részre osztott paizs 1., 4. udvarában veres mezőben, hármas zöld halom közepén fehér kettős kereszt áll. 2., 3. égszínű udvar alján drágaköves koronából természetes színű sas száll a nap felé. Középen: kék mezőben zöld halmon szétterjesztett szárnyakkal fehér galamb áll, piros csőrében zöld koszorút tart.

Széchy. A Balogh-nemzetségből származik, törzshelye a gömörvármegyei Rima-Szécs, honnan Sz. Miklós fia, Péter főispán az 1333-iki osztály alkalmával Felső-Lendva várát kapta, melyhez 1393-ban Lentiért és Ujvárért cserében Körmend járult. A Péter által megalapított felső-lendvai ág számos kiváló férfiut adott a hazának. Jelesül: Miklós nádor (1384), ennek hasonnevű fia tárnokmester (1409), Dénes 574esztergomi érsek (1465), Miklós főlovászmester (1469), János zalai főispán (1459.), Tamás Vasvármegye főispánja a mohácsi csatatéren esett el, neje Székely Magdolna, utóbb Thurzó Elekhez ment nőül. Sz. Istvánnal (1535) magvaszakadt a felső-lendvai ágnak, így a birtokok a rima-szécsi ágra szállottak, mely ág egész 1685-ig virágzott. Czímer: koronán álló kétfejű sas.

Szechődy. Ősrégi vasvármegyei család. Eredetét a bevezetésben ismertettük. Az 1288-iki osztály alkalmával a család Szecsőd, Kajd, Kukmér, Selk és Csörötnek birtokában volt. 1417-ben Szecsőd és Kis-Kajd részére uj adománylevelet, 1418-ban pedig Sz. Demeter, Dávid, János és István Zsigmond királytól czímerlevelet nyernek. Ettől kezdve a család birtokait folyton gyarapítja. Sz. Gáspár Vasvármegye alispánja (1438), Ferencz (1535-37) alispán, Péter és Ozvald a kisvépi surányi és váthi javakba helyeztetnek vissza. (1543.) Sz. Benedek 1684-ben Mihályfán vett jobbágytelket. A törökök elleni küzdelemben több tagja vett részt. István a lentii vár kapitánya volt (1560-1570), Máté Szigetvárnál esett el, István pedig (1662.) török fogságba esett, honnan magát kiváltván, 1691-ben a csákányi váracs kapitányságában találjuk. Ősi czímer: ezüst és veresben rovátkosan haránt osztott, balra dült paizsban felül és alúl rózsa van, váltakozó színekben. Sisakdísz: nyitott szárny, jobbról ezüst, balról veres, egy-egy váltakozó színű rózsával rakva.

Szegedy. (Mező-szegedi.) A családra vonatkozó eddig ismert első okmány 1464-ból való, melyben I. Mátyás király Sz. Ferencznek adományozta Lapis-Telek sárosvármegyei birtokot. Majd Szegedy Márton és András 1597-ben Mikla és Bolyár soltvármegyei jószágokra nyernek adományt. Sz. Ferencz kassai hadbiró 1646-ban nyert Ferdinand királytól donácziót Inke, Visonta és Sand somogymegyei birtokokra, miáltal a család a Dunántul telepedett meg. Vasmegyébe Sz. Pál (1687.) alispán költözött, a ki 1691-ben szerezte Acsád és Köveskutot a telekesi Török-családtól, melyre 1698-ban nyert kir. adományt. Fia Antal, Mária Terézia alatt alezredességig emelkedett. Későbbi kiváló tagjai: László (1750-60.) a ker. tábla ülnöke, Ferencz (1815-19.) Zalavármegye alispánja, inszurgens kapitány, Szabolcsvármegye főispáni helytartója s hétszemélynök. Jelenleg két ágra szakadt; a báróira, mely a hermáni hitbizományt birja s a nemesi ágra, mely több megyében birtokos. Ősi czímer: paizs kék udvarában felfelé szálló veressel fegyverzett koronás barna sas jobblábával jogart, baljával kardot tart. Sisakdísz: paizsalak. Bárói czímer: osztott paizs, felül az ősi czímer, alúl haránt ezüst pólyával osztott mezőben, fönt veresben lépő kettősfarkú arany oroszlán, lent kékben lebegő fészken ülő pelikán fiait táplálja. Két sisak: I. koronás barna sas, jobblábában jogart, balban kardot tart; takarók: kék-arany. II. Növő arany oroszlán; takarók: vörös-arany.

Szelestey. A Jaák-nemzetségből származik, eredetét a bevezetésben ismertettük. 1366-ban Sz. Miklós királyi ember. A család az ősi nemzetségi javakat hosszu időig birta. A XVI. század folyamán két család vált ki belőle. Sz. Ferencztől származnak a Guariak, Gergelytől a Gosztonyiak. Tagjai közül többen viseltek köztisztséget: Sz. Ádám 1605-ben, Boldizsár 1712-ben alispán. Az 1797-ki nemesi felkelésben 4 tagja vett részt. Ujabb időben kiváló szerepet játszott Sz. László, a költő, főjegyző és képviselő. Utolsó fisarja 1893-ban halt el. Czímer: paizs kék mezejében zöld téren álló kettős farkú arany oroszlán első jobblábával kivont kardot tart, melyre turbános török fő van tűzve Sisakdísz: paizsalak.

Széll. (Dukai és szent-györgyvölgyi.) 1639-ban nyert czímeres nemeslevelet Sz. György. A család Bucsuban, Táplánfán, Rátóton s Gosztonyban birtokos. Tagjai közül kiemeljük a következőket: Imre országgyülési követ (1836-45.), később hétszemélynök, József 1848-ban képviselő, kormánybiztos, főispán, fiai: Kálmán volt pénzügyminiszter, Ignácz belügyi államtitkár.

Szép. Régi család. Sz. Miklós 1447-ben Vasvármegye 575követe a budai országgyülésen. A család Szentgyörgyvölgyén és Szentivánfán volt birtokos. A vármegye levéltári adatai 1577-ben Sz. Gáspárról s 1649-ben Sz. Ferenczről emlékeznek meg. A XVIII. sz. folyamán hasonnevüek közül többen igazolták nemességöket.

Szita. (Salfai.) Sz. Bálint 1587-ben nyert czímeres nemeslevelet, mely Sopronban hirdettetett ki, utóbb Salfára nyert adományt. Nemességét 1763-ban igazolta. Czímer: kék udvarban hátsó lábán álló arany griff. Sisakdísz: növő griff.

Szluha. (Verbói és ikladi, gróf.) Sz. Márton 1593-ban nyert czimeres nemeslevelet Vasmegyében. A család nevével 1733-ban találkozunk először: tagjai közül Ferencz 1763-ban bárói, fia György 1746-ban grófi rangra emelkedik. Ikladi előnevét 1728-ban kapta a család. Czímer: paizs kék mezejében zöld halmon jobbfelé haladó három liliomot tartó barna medve. Sisakdísz: növő paizsalak.

Szvetich (Nemes-ságodi) Zalamegyei eredetű. Kis- és Nagy-Kajdon birt földesuri joggal.

Takács. (Péteri.) T. János 1554-ben nyert adománylevelet a péteri birtokra I. Ferdinándtól. A család eredetileg Zalavármegyéből származott, egy ága Győrmegyébe költözött s a téthi előnévvel élt. Azelőtt Ostffi-Asszonyfán, jelenleg Répcze-Szemerén birtokos.

Takách. (Dukai.) A czímeres levelet T. Márton és testvérei nyerték 1638-ban. A család Sopronvármegyéből Beledről, származott, jelenleg Dukán birtokos.

Tallián. (Vizeki.) Sopronvármegye Vizek községéből származott. Az idők viharai közepett családi iratai elveszvén, T. Jánosnak nemességét Mátyás király 1610-ben megerősitette. A család két ágra szakadt: a pestvármegyei és somogyi ágra. Nemeslevele 1611-ben hirdettetett ki Vasmegyében. Tagjai közül István 1672-ben a vármegye főjegyzője, Ádám 1718-ban az alispáni székben ült, József 1741-ben a megyei inszurrekczió ezredese, Antal 1786-ban alispán. A család több gyöngyösmenti faluban birt földesuri joggal. Czímer: kék mezőben zöld halmon álló veres ruhás vitéz, mellvérttel s sisakkal, jobbjában veres keresztes fehér zászlót tart. Sisakdísz: fehér, veres keresztes zászló.

Tarródy. (Tarródi és német-szecsődi.) Tarródfalvi Imre, László és Péter V. László királytól 1456-ban nyertek uj adományt Tarródfalvára (ma Tarródfa), mely azelőtt Lapsa-pusztának neveztetett. A család már előbb bírta Tarródházát is és ezen két faluról vette nevét. A XVI. században német-szecsődi T. Bertalannal találkozunk. 1623-ban T. Mátyás, mint csapatvezér védte Lakompak várát Bethlen seregei ellenében. Egy ága Hevesvármegyébe származott. Czímer: kék mezőben zöld halmon fehér szirtre kapaszkodó fekete bakkecske. Sisakdísz: növő bakkecske.

Tegyey. A család őse Élesláb Péter deák, aki a nádori itélőmestertől Tegye veszprémvármegyei helységet nyerte, mely adományt Ulászló király 1443-ban erősíti meg. Innen veszi fel a Tegyey nevet. Idővel Vasmegyében Felső-Mesteriben telepszik meg s jelenleg is virágzik. (B.)

Tevely. Eredetileg veszprémmegyei. T. György 1640-ben Asszonyfa egy részére nyer kir. donácziót. A XVIII. században Iván-Egerszegen, majd Herényben bírt földesúri joggal.

Thelekessy. Ősi család; 1282-ben már Gulács birtokában találjuk. A XV. században István a vármegye alispáni székében ült. A XVI. században kiváló szerepet játszott T. Imre, György fia, ki anyja, Debréthei Katalin, után vette fel a debréthei előnevet. 23 éves korában részt vett a mohácsi ütközetben, majd Ferdinánd pártjára állt. Kassai főkapitány lett s utóbb bárói rangra emelkedett. Az általa alapított debréthei ág 1600-ban halt ki. A másik ág Csömötén volt birtokos; ebből származott T. István (1610.) veszprémi püspök és egy másik István egri püspök. (1699.) - T. Imre czímere: veres mezőben fekete sas, jobb lábával egyenes kardot, a ballal passziókeresztet s ez alatt török fejet tart.

Thulmon. T. Mihály és György 1658-ban nyertek hadi érdemeik jutalmául czímeres nemes levelet. A család Kőszegen, Sopronban telepedett le, majd a Thelekessi-Török Magdolnával való házasság utján Th. Mihály tetemes vagyont szerzett. Ezen felül Somogyban volt birtokos.

Tormássy. T. Gergely és testvérei 1633-ban nyertek czimeres nemes levelet, mely Szombathelyen 1634-ben hirdettetett ki. A család idők folyamán Pest, Krassó, Baranya és Nógrád megyékbe telepedett. Czímer: paizs kék udvarában 3-as kőszirt középsőjén fészkében ülő és fiait vérével tápláló gödény. A kőszirtre kígyó tekerődzik. Sisakdísz: paizsalak.

Török. I. T. Mihály több nemes-csoói lakossal egyetemben 1720-ban adományt nyert e helységre. Ezen családból származott T. Ignácz honvédtábornok, († 1849. okt. 6.)

Török. (Telekesi.) Ősrégi család; Telekesen volt birtokos. Egy 1615-ben kiadott oklevél szerint Telekes, mint ősi birtoka szerepel. A törökök előnyomulása következtében T. Benedek elüzetett Telekesről s Nyitravármegyébe költözött, míg János Sopronvármegyébe menekült, majd 1629-ben nyert adománylevelet és az enyingi Török-család czímerét. Neje, szül. Gersei Pethő Margit az utolsó Enyingi Török özvegye volt. Családja a XVII. század közepén Jánosházát, Szécsényt, Somlyót bírta. Ezen ág 1722-ben T. Istvánnal kihalt, míg a Nyitrába költözött ág máig is virágzik Pozsonymegyében. Ősi czímer: paizs kék mezejében fehér lovon ülő veres ruhás vitéz jobb kezében kardot, baljában levágott török főt tart. 1629-ben adományozott czímer: koronás fejü kigyó által kerített vörös udvarban arany koronából kiemelkedő s balra forduló növekvő medve szájában kardot tart, felül jobbra befelé fordúlt ezüst hodsarlótól balra, hatágú arany csillagtól kisérve. Sisakdísz: a vitéz növekvőn.

Töttössy. Ősi fészke Töttös, hol a XVII. század elején birtokos volt. Tagjai közül Ferencz sárvári várnagy (1677.) és István (1809.) inszurgens tiszt.

Tulok. (Posfalvai.) Első nyomaira a XVI. század első évtizedében akadunk. Bésfán, Szent-Királyon, utóbb Nagy-Csömötén volt birtokos. A XVII. század folyamán veszi fel a pósfalvai előnevet. Tagjai közül Ferencz 1689-ben bárói rangra emeltetett, a vend vidéken Tissinán és Szkakóczon volt birtokos. A nemesi ág maig is virágzik. Czímer: paizs 1-4. veres mezejében 3-as zöld halmon álló kettős fehér kereszt, 2-3. kék mezőben álló gödény, amint fiait táplálja. Sisakdísz: növő oroszlán, jobbjában kivont kardot, baljában zöld koszorút tart.

Udvardy. A század elején Kámonban bírt földesuri joggal.

Ughy. E névvel a mult század első felében találkozunk, Keresztúron lakott, majd Söptén volt birtokos.

Ujlaky. Vasvármegyében két Ujlaky család volt birtokos. Az egyik a Chák-nemzetségből származott s többek közt Kenézt bírta, 1364. előtt kihalt. Ezen család birtokait a Héder-nemzetségből származott Konth Miklós főpohárnok (1355-ben vasvármegyei főispán) nyerte, aki családja nevét Ujlak (Illok) váráról vette. A XV. század folyamán nevezetes szerepet játszott U. Miklósról a történelemben emlékeztünk meg. 1524-ben fiágban kihalt.

Uy. Uy Péter és családja 1659-ben nyert czimeres nemes levelet. A család Rába-Kovácsiban volt birtokos.

Vajda. (Rába-bogyoszlói.) Régi család, 1648-ban már R.-Bogyoszlóban volt birtokos. Ezen időtől kezdve egész a jelen századig majd minden fisarja viselt vármegyei tisztséget. Közte Antal kir. tan. 1792-ben másod, 1799-ben első alispán.

Vecsey. (Vecse-böröllő-izsákfalvi.) Hunyady Mátyás király idejében bírta a veszprémmegyei Vecsét, honnan a család nevét vette. 1476-ban adományt nyert Böröllő-pusztára. V. Simon 1594-ben megszerezte Izsákfát, mi által a család vasvármegyei birtokos lett, hol a XVIII. század végeig lakott.

Végh. (Verebi.) Fehérmegyéből származik, R.-Kövesden birtokos.

Weörös. (Budakeszi.) W. Mihály 1638-ban nyert czímeres nemes levelet. Eredetileg sopronvármegyei, honnan a XVIII. század elején költözött Kemény-Egerszegre s Urai-Ujfaluba. 1720-ban a nemes-csoói rész birtokra donácziót nyert, jelenleg is ott birtokos. (B.)

Vidos. (Koltai.) Ősrégi család. Eredetét azon Zsörkön lakó vasvári várjobbágyoktól veszi, kiket V. István 1272-ben nemesitett. Névszerint: Heyma, Hegus, István, Beycha, Gálos, Vidus, Imre és Teodol. Itt említett Vidus-tól veszi a család nevét és eredetét. Utódai Kisfaludon, Kemenes-Mihályfán és Csehiben voltak birtokosok. 1697-ben az eredeti okmány átiratott Vidos Zsigmond és János részére. A család tagjai közül többen viseltek közhivatalt s vettek részt a nemesi inszurrekcziókban. Kiváló helyet foglal el: V. József 1838-ban alispán, követ, majd nemzetőrségi 577őrnagy s felkelő hadparancsnok. Czímer: paizs kék mezejében 3-as zöld halmon álló arany oroszlán, jobb előlábával görbe kardot tart, melyre török fő van tűzve. Sisakdísz: növő oroszlán.

Vörös, máskép Kovács. A család nemességét 1798-ban igazolta.

Zanathy. Zanathy János, ki 1602. márcz. 22-én nyert czímeres nemes levelet, Szanath községből származott. A család különféle helyeken, Dömötöriben, Körmenden, Baloghfán, Kis-Unyomban és Szanathon tartózkodott, majd a XVIII. század végén Szatmármegyébe költözött. (N. I.)

Zarka (Felső-eőri.) Egyike azon 64 családnak, melyek 1582-ben és 1611-ben Felső-Eőr helységre nyert adományt.

Zarka. (Lukafalvi.) Ősi család, már a XIII. században szerepel. Péter fia Miklós, aki 1329-ban I. Károlytól Valt (ma Váth) és Sármásd nevű helységeket kapta, már Zarkának neveztetik. Hasonnevű fia 1397-ben a karakói szerzet birtokait nyerte adományúl, előnevét Peczölről irta. 1403-ban Zich és Hermánról irták előnevöket, még Zarka Adorján is 1515-ben, ennek utódai azonban már Lukafalváról, mely község, úgy látszik, ekkor került birtokukba. Z. Lajos Vasvármegye alispánja Hidvéghen is bírt. A XVII-XVIII. sz. folyamán többen viselnek tagjai közül közhivatalt. A század első felében Z. János tette nevét ismertté, 1847-ben kir. személynök lett s mint a semmitőszéki osztály elnöke halt meg 1856-ban Kis-Kölkeden; Sándor Vasvármegye alispánja volt (1848.) Czímer: kékben és veresben haránt osztott paizsban felül az osztási vonalon lépő koronás arany oroszlán emelt jobb karmában fehér rózsát tart, alul fatörzsön fehér szarka ül. Sisakdísz: előlábával kardot tartó növő arany griff, ezen egy levágott török fő.

Záborsky. Eredetileg turóczmegyei család, mely IV. Bélától nyert Záborra adományt. Tagjai a XVIII. század elején telepedtek le Kemenesaljára. Czímer: kék mezőben zöld térből kiemelkedő zöld fa, jobbról egy veres ruhába öltözött férfiú, veres kalpaggal, balfelől álló ezüst medvébe döfi lándzsáját. Sisakdísz: vörös ruhás lándzsás férfiu.

Zámbó. Egyike azon törzsökös családoknak, melyek még I. Károly idejében nyertek adományt Felső-Eörre, mely 1582-ben s 1611-ben megujíttatott. Egy ága még a XIV. században Mezőlakra költözött, 1592-ben halt ki. Ezen ágból származott Z. Miklós pozsonyi gróf és tárnokmester (1384-87.) és István alispán Veszprémben (1517.) Másik ága a XVI. század folyamán Erdélybe szakadt. Czímer: paizs színjelzés nélküli udvarában könyöklő kar kivont kardot tart, melyre levágott török fő van tűzve. (N. I.)

Zántóházy. (Damonyai) A XVI-XVII. század folyamán szerepelt, XVIII. század elején kihalt. E családból származott Z. Ferencz 1695-1613. Sopron- és Vasvármegye, 1623-ban Vasvármegye jegyzője.

Zathureczky. (Záturcsai). Turóczvármegye legrégibb adományos családja; törzse 1255-ben kapta Vendég helységet. A család átjött a Dunántúlra, nemesi bizonyítványát 1841-ben hirdették ki Vasvármegyében.

Zichy. (Zichi és vásonkeői gróf). Eredete a mondák világában vész el. Első ismert őse Szajki Gál, a ki Zich somogymegyei és Zajk zalavármegyei helységeket bírta 1270-ben. Ennek unokája 1361-78-ban szerepelt. A család 1548-ban nyert ujabb adományt Szajk birtokra, több más zalai és somogyi faluval egyetemben. Hihetőleg ezután telepedett Vasvármegyébe. I. György 1580-91-ig mosonyi, 1595-ben vasvármegyei alispán volt. Az ide letelepült család tagjai közül többen viseltek közhivatalt, nevezetesen Benedek 1622-ben szolgabíró, 1630-ban követ, utóbb alispán, Mihály 1623-ban szolgabíró, 1632-ban főszolgabíró. Tőlük veszi eredetét a nemesi ág, míg legidősebbik fiától: Páltól (1598-1638. veszprémi kapitány és győri attábornok) a grófi ág, miután ennek fia, I. István kamaraelnök 1655-ben bárói, 1679-ben grófi rangra emeltetett és mint tárnokmester fejezte be életét. A virágzó grófi ágból kitünik Károly, a vedrődi ágból (1785) Vasvármegye főispáni helytartója; Bódog, a vázsonyi ágból, 1848-ig szintén főispáni helytartó; Herman 1861-ben főispáni helytartó és kanczellár. Czímer: paizs kék udvarában arany koronából kiemelkedő szarvas-agancs között egyenlő ágú ezüst kereszt. Sisakdísz: pajzsalak.

Zobothin. (Muraszombati). A XVII. század végén akadunk első nyomaira, a vend vidékén volt birtokos. Z. János (1705-1724.) Vasvármegye alispánja.

Zombath. Szabó, máskép Z. György és testvére 1621. deczember 22-ikén nyertek czímeres nemes levelet. A mult század közepén még Senyefán volt birtokos, onnan átköltözött Győr- és Veszprémvármegyékbe.

Zongor. Z. Mátyás 1560-ban I. Ferdinándtól Puszta-Bődre nyert adományt. Czímeres levelét Z. György 1718-ban nyerte. Czímer: kék mezőben zöld téren fehér lovon vágtató vörös ruhás vitéz, jobbjában buzogányt tart. Sisakdísz: koronából növő vörös ruhás vitéz, jobbjában vörös zászlóval.

Zrinyi. (Brebiri, gróf, zerinvari). II. Andrástól a Kerka vizétől egész a Záráig terjedő földterületet nyerte a család Brebir várával, egyszersmind Brebirvármegye urává lett. Z. Miklós az akkori főurak példájára erőszakkal elfoglalta a monyorókeréki uradalmat és báró Rosenberg Évával 1564. szeptember 21-én ott tartotta esküvőjét. Fia, György, Vépen mint főtárnokmester halt el (1603.) Az Erdődyek hosszú per után visszaszerezték a monyorókeréki uradalmat, miáltal a család vasvármegyei birtokait elvesztette, csupán a vend vidéki falukban bírtak, a csáktornyai uradalomhoz tartozó kisebb mennyiségü portát. A család 1628-ban grófi rangra emelkedett. Czímer (gróf Zrínyi Miklós czímere): hasított pajzs, jobbról: kék mezőben rovátkos várfal, középen kiszögellő rovátkos toronynyal, balról: vörös mezőben két arany sasszárny. Sisakdísz: koronából növő balra fordúlt arany griff. Jelige: "Sors bona nihil aliud".

Zúgó. Z. Lukács és gyermekei 1610-ben nyertek czímeres nemes levelet. Czímer: kék udvarban, zöld téren természetes színű aggancsos, álló szarvas homlokában nyíl lőve. A zárt sisak koronájából növő szarvas. (B.)