Elhagyván a levegő abszolút nedvességére és a páranyomásra vonatkozó adatokat, alább a százalékokban kifejezett légnedvesség-átlagokat közöljük és pedig a termin-megfigyelések átlagait, az évi átlagot s a maximumot és minimumot az évi periodusból, mindig a már említett időközről értvén az átlagokat.

A légnedvesség átlagos értékei %-okban.

A táblázatból hiányzik Kis-Czell, Körmend és Szt-Gotthárd; ezeknek idevonatkozó megfigyelései részint hiányosak, részint megbízhatatlanok.

Látjuk, hogy a levegő nedvessége reggel és este az észlelési terminusban körülbelül egyforma és közel 20%-al nagyobb, mint a kora délutáni órákban. Maximuma a késő őszre, illetve a tél elejére esik, minimuma pedig - ami elég különös - a szeszélyes áprilisra. Egyébként légnedvesség évi periodusában mind három állomásnál mutatkozik egy kis juniusi maximum, ami a csapadék juniusi maximumával karöltve járó jelenség.

A három állomás megfigyeléseiből a légnedvesség területi eloszlását már nem itélhetjük meg, ahhoz több állomás volna szükséges.

Áttérve a felhőzetre, itt is kiemeljük, hogy a borulat külömböző foka becslés útján állapíttatik meg a 0-10-es skálában, oly formán, hogy 0 egészen derült, 5 félig borult és 10 egészen borult eget jelent. A felhőzet átlagos értékeit, maximumát és minimumát az évi periodusban az alábbi táblázat tartalmazza.

A felhőzet évi átlagos értékei; maximuma és minimuma az évi periodusban.

A borulat évi átlagos foka az 5-öt többnyire csak néhány tizeddel haladja meg s egyedül Herényben éri el a 6-ot, azaz az ég (az évi átlagban) valamivel több, mint félig borult. Legfelhősebb hónap a november s legderültebb az augusztus.

A szélviszonyokat illetőleg Hegyfoky Kabos (A szél iránya a magyar szt. korona országaiban) közli az alábbi, egyedül rendelkezésre álló adatokat:

A szél uralkodó iránya az évben.

A számok napokat jelentenek, úgy, hogy egy-egy vízszintes sor összege mindig 365, t. i. a hány nap van az évben.

A táblázat azt az érdekes tanúságot szolgáltatja, hogy az állomások túlnyomó részén az északi szél a határozottan domináló az évben, amelyre 541mindjárt a déli következik; csupán Körmend tesz e tekintetben kivételt, ahol a déli szél foglalja el az első helyet s erre következik az északi.

Az egyes évszakokat illetőleg, ami az északi csoportosításokban leginkább szembetünik, ez azon sajátság, hogy a Bakony vidékén minden évszakban egyaránt az északi szél az első, a déli a második helyet foglalja el. Erre nézve az okot részint a nyugaton levő Alpesekben kereshetjük, részint abban, hogy e vidéken a völgyek többnyire észak-déli irányúak. Miként a Mátra és a Hegyalja alatt nyugoti és keleti szelek viszik a főszerepet, úgy az Alpesek keleti oldalán északi és déli szél-nek kell uralkodnia.

A szélerősség becslés szerint való megállapítása nem igen szolgáltat összehasonlítható eredményeket, annyira függ ez az egyéni megítéléstől. Látjuk ezt a szélcsendes napok számából is amiért is a szélerősségével nem is foglalkozunk részletesen. Csak annyit említünk még meg, hogy Tarcsán 43, Körmenden 33 a viharos napok átlagos száma az évben.

Itt van helyén, hogy a külömben első helyet érdemlő meteorológiai elemről, a légnyomásról megemlékezzünk. Róna Zsigmondnak a légnyomás területi eloszlását feltüntető térképeiből amelyek 30 évi, (1861-90.) megfigyelés alapján készültek arról győződhetünk meg, hogy az évi eloszlásban a vármegye a tőle délnyugatra, az Alpesek fölött fekvő légnyomási maximum határán fekszik, innét északkeletre kissé emelkedik, délkelet felé pedig fokozatosan csökken a légnyomás.

A légnyomás téli (januári) eloszlása ugyanezt a képet mutatja, csakhogy még nagyobb határozottsággal, amennyiben a maximum sokkal erősebben domborodik ki, mint az évi eloszlásban. A nyári (juliusi) eloszlásban pedig sokkal laposabb nyugoti maximum mellett a légnyomás lassan csökken nyugotról kelet felé.

Az uralkodó északi szél minden esetre a légnyomás ez elhelyezkedésében leli első sorban magyarázatát.

542A légnyomás 0 C° hőmérsékletre redukált 30 évi átlagos értéke Kőszegen (279.98 m. tengerszínfeletti magasságban) 737·13 mm.; tengerszínre redukált értéke pedig 762·5 mm. (a januáré 766·2, a juliusé 761·2 ugyancsak tengerszínre redukálva). A főmaximum az évi periódusban januárra (739·61 mm.), a főminimum pedig áprilisra (734·78) esik, egy másodrendű maximum szeptemberben s egy másodminimum novemberben ismerhető fel.

A zivataros napok száma Kőszegen 29, Herényben 29, Tarcsán 35 évente; Kis-Czell, Körmend és Szt-Gotthárd nem figyelték meg rendszeresen a zivatarokat. Egyébként Vasvármegye s különösen észak-nyugoti része egyike hazánk zivatarokban leggazdagabb vidékeinek. Ami az égi háborúk évi periódusát illeti, Kőszeg zivatarfeljegyzései arról tanuskodnak, hogy leggyakoribb a zivatar juniusban, erre julius következik, legkisebb pedig természetesen a téli hónapokban. A napi periódusban a legtöbb zivatar d. u. 4-5 óra közt tör ki (ugyancsak Kőszegen), a legkevesebb pedig a reggeli órákban. A zivatarok húzódási irányát még Kőszeg is csak hézagosan jegyezte, ezen hiányos feljegyzések szerint legtöbbnyire észak-nyugatról jönnének a zivatarok, majd az északi és a délnyugoti irány következnék mint leggyakoribb húzódási irány. A kőszegi észlelő véleménye azonban az, hogy a délnyugoti irány a domináló.

Az egész országban Vasvármegyében van a legtöbb villámcsapás okozta tűzkár. 1890-94-ig terjedő öt év alatt nem kevesebb mint 107 ilyen kár jelentetett be hivatalosan.

A jégesők gyakoriságát már bajosabb megállapítani. A jégesős napok átlagos száma az évben 1 és 3 között ingadozik; vannak azonban évek, amikor 6-szor is fordúlt elő jégverés.

A m. kir. meteorológiai intézet évkönyveinek I. kötetében dr. Schenzl Guido az intézet volt érdemes igazgatója egybeállítja mindazon állomásokat, ahol már az intézet megalapítása (1870) előtt is folytak rendszeres meteorológiai megfigyelések. Eszerint Vasvármegyében észleltek: Felső-Lövőn 1857-70-ig és pedig 1857-61-ig dr. Rothe Károly tanár, 1862-69-ig Rothe Lajos tanár s 1870-ben Neubauer János tanító. A Rothe Károly tanár által az evang. tanodában véghezvitt észleletek a legjobbak és legtökéletesebbek közé tartoznak, melyek eddig Magyarországon nyilvánosságra jutottak. Az eredmények a bécsi központi intézet évkönyvein kívül külön értekezésekben is közzététettek. Azon szorgalomról, amelyet az észlelő úr tárgyára fordított, legjobban tanuskodik az a körülmény, hogy 1857 s 1858-ban naponként háromszor, 1859-ben és 1860-ban pedig XVIII órától (regg. 6 óra) X óráig (este 10 óra) minden órában (tehát naponkint 17-szer); 1861-ben és 1863-ban naponként ötször, 1862-ben és 1864-ben naponkint 9-szer történtek a feljegyzések."

Rohonczon 1868-71. okt.-ig Kayszrál Károly erdőmester észlelte, aki is Kőszegre távozván, ott folytatta a megfigyeléseket.

Szombathelyen 1864-67-ben Németh Ferencz tanító, 1868-ban ugyanő és Kunc Adolf tanár, 1869-ben pedig az utóbbi egyedül vezette a megfigyeléseket.

A m. kir. orsz. meteorológiai intézet megalapítása után a következő helyeken folytak s részben folynak meteorológiai megfigyelések:

Kőszegen 1871. okt.-tól 1881-ig bezárólag Kayszrál Károly erdőmester, innentől fogva napjainkig Michaelis Izidor ev. lelkész észlel.

Borostyánkőn 1876-ban és 1877-ben Szakmáry József főgimn. tanár, 1878-ban Angerbauer József plébános és Schuch Mihály tanító, 1879-től 1888-ig pedig az utóbb egyedül vezette a megfigyeléseket, amidőn is Máriafalvára távozván, ott észlel napjainkig.

Szombathelyen 1873-ban és 1874-ben dr. Kunc Adolf tanár észlelt, 1876-1880-ig Rezsőffy György tanár, 1881-ben Edelmanu Sebő és Stronszky Ágost tanárok, 1882-ben csak az utóbbi, 1883-85-ben pedig ismét Edelmann Sebő végezte a megfigyeléseket.

Kis-Czellen 1874-1879-ig Veinel János gépész-felügyelő észlelt, innen 1886-ig sűrűn változtak az észlelők (Bajza L., Paupier S. és Perényi S.)

Szt.-Gotthárdon 1875-ben és 1876-ban Lewanderszky Frigyes cziszt. áldozár, 1878-83-ban 543báró Roszner, 1884-85-ben Mezey Miksa cziszterczita áldozár, 1886-ban pedig egy jószágigazgatóság észlelt.

Körmenden 1876-86-ig Turcsányi Aladár ev. lelkész az észlelő.

Herényben 1883-tól napjainkig Gothard Jenő asztrofizikai obszervatóriuma észlel.

Tarcsán 1885-től napjainkig Tribl Ferencz tanító végezi a megfigyeléseket.

Végül Muraszombatban 1885-88-ban Metzger az észlelő.

A legjobb észlelési sorozatok Felső-Lövő, Kőszeg, Borostyánkő, Máriafalva, Tarcsa és Herény sorozatai, míg a többiek részint hézagosak, részint már a gyakran változó észlelők miatt sem elég egyöntetüek.

A legujabb időben (1896-ban) Alhó, Felső-Szölnök, Német-Szt-Mihály, Német-Ujvár, Szent-Elek, Szent-Gotthárd és Muraszombat szereltettek fel csapadékmérővel.