A város belterületének kiterjedése az 1907. év végén 650 kat. hold, vagyis 374 hectár volt és ezen van 78 tér, utcza és köz, mintegy 36 km. hosszúsággal és kb. 112 kat. hold (64,45 hektár) területtel. A belterületet a városból kivezető közútaktól hat vámsorompó zárja el; ezek a Honvéd- és Perényi-utczai, Országúti, két temető-közi, Árpád-utczai és a Szamoshídi sorompók. A kövezetvám 1863. évi február 1-től áll fenn s a díjszedés 1885. év végéig bérbe volt adva, de azóta házi kezelésben van. Azóta évente emelkedik, részint a házi kezelés, részint az 1902-ik évben módosított és felemelt díjtételek következtében.

A kövezetvám-bevétel volt, a vámsorompóknál: 1904-ben 22.504, 1905-ben 21.161, 1906-ban 20.318 kor. a három évi átlag tehát 21.327 kor.

A vasútaktól: 1904-ben 15.909, 1905-ben 14.871, 1906-ban 18.507 kor. s így a három évi átlag 16.429 kor. A kövezetvám-szedési jogot legutóbb a kereskedelemügyi m. kir. miniszterium újabb tíz évre, 1909. évi decz. 31-ig engedélyezte. A kövezetvám-bevételből nem fedeztetnek: a Szamos folyó fölötti közúti vashíd és a hozzátartozó vámház fentartása és kezelési költségei, a sorompóknál lévő vámházak építési és fentartási költségei, hanem az előbbiek a közúti vashíd, mint külön kezelt vámtárgy jövedelméből, illetőleg a közúti alapból, az utóbbiak pedig tartozékaikkal együtt a vásárvám jövedelméből, illetőleg a közpénztárból tartatnak fenn, végre a város területén levő gyalogjárók készítési és fentartási költségei.

Az első szekérúti kövezésekhez gömbölyű patakköveket alkalmaztak s az 1808. évi 1643. számú tanácsi jegyzőkönyv szerint "Smotniczki János ungvári flaszterezővel tétetett alku az utczák flaszterezése eránt, oly feltétel alatt, hogy minden 4-szeg öl Térségnek kővel leendő ki-rakatásáért 25 garasokat fog kapni."

Az utczák kövezését 1809-ben kezdték meg és az 1884-ik évben mondották ki, hogy a fő közlekedési vonalakon a patakkövek fokozatosan fejtett darabos terméskövekkel cseréltessenek ki. Azóta új kövezés patakkővel nem is készült, azonban a trachyt-terméskő állandóan használatban van s az útburkolatok legnagyobb része nagyszőllősi-feketehegyi, vagy rakaszi kőből épült.

Az 1886-ik évben a város közönsége belátván azt, hogy a belkövezethez alkalmazott kő nem megfelelő, elrendelte, hogy a kecskeméti keramitgyárból kísérletképen 500 db keramittégla hozassék s alkalmas helyen lerakattassék, hogy azoknak használhatóságáról gyakorlati módon meggyőződést szerezhessen. Kecskemét város tanácsa azonban azt válaszolta, hogy "eladásra készletük nincs", s így a kísérlet abba maradt; de ugyanez évben elhatározták, hogy a Deák-tér keleti oldalán, a Széchenyi és Eötvös-utczák között tokaji trachyt-terméskővel tesznek kísérletet, a mi 1887-ben meg is történt, de azóta e követ többé, költséges volta miatt, nem alkalmazták.

Különös jelenség, hogy a város területén az 1886-ik évet megelőző időkben a tekenő-rendszerű kövezési mód volt használatban és a burkolatokat mindig az utcza féloldalán rakták le. A Várdomb-utczának Deák-tér felőli vége ez évben már domború kövezettel készült és az előbbi rendszert általában ez a kövezési mód váltotta fel.

Az utczatorkolatok átkötéséhez és a kocsiút-burkolatokon keresztül vezető átjárókhoz 1889-ben kezdették alkalmazni az idomított trachyt-fejkövet. Az átjáróknak 38ilyenekkel való kiváltását elsőben a Deák-téren kezdették meg; az első fejkő-burkolatot a kissebesi bánya termékéből készíttették, de a következő években tokaji és zebegényi fejköveket is szállítottak.

1890-ben, jó kövező szakmunkások megnyerése czéljából, a belkövezési munkálatokat öt évre adták ki vállalatra s azóta ez az eljárás állandóan gyakorlatban van és czélszerűnek is mutatkozott. A város lakossága, látva, hogy a szakmunkások a darabos terméskőből is jó és tetszetős kövezést teljesítenek, a következő évek folyamán még olyan utczáknak a kikövezését is óhajtotta, a hol különben a forgalom csaknem tisztán az ottani lakosságra szorítkozott s mindinkább érezhetővé vált a jó közlekedés szükségessége és a belkövezési munkálatokra előirányzott összeg elégtelensége.

A vasúthoz irányuló nagy személyforgalom miatt és a kényelmesebb közlekedés czéljából, 1895 február 11-én az Attila-utczának aszfalt-makadam burkolattal való ellátását s ennek két oldalán az utczának egész szélességben való kikövezését határozták el s e munkákat végre is hajtották. Az aszfalt-makadam kocsiútat a "Hazai aszfalt-ipari részvénytársaság", 550 méter hosszúságban 4,0 m. szélességgel 23 munkanap alatt készítette el, igen kedvező feltételek mellett. A burkolaton két évig semmi javítás nem volt szükséges s a kopás nagysága alig volt észlelhető; ekkor azonban az aszfalt-makadam-compoziczió több helyen bomlani kezdett s rajta egyes lyukak keletkeztek, a melyeket foldozni kellett. A harmadik évben ez a bomladozás és porlódás oly mérvet öltött, hogy a folytonos javítást elkerülendő, a magyar aszfalt r. t. mely a fentartást átvette, a makadam-kompoziczió alkalmazásával felhagyott, a 15 cm. vastag beton-alapot aszfalt-coule réteggel fedte be és ily módon tartja azt fenn négyszögméterenként 12 fillér évdíjért.

A kocsi-közlekedésre szolgáló utczai burkolatozás ügyének előbbre vitele majdnem állandóan foglalkoztatta a hatóságot s a biz. közgyűlés az 1898-ik évben szűkebbkörű bizottságot küldött ki a burkolatozás fejlesztése iránt adandó javaslattételre. A város mérnöki hivatala is az 1899-ik év folyamán a különféle útburkolatozási rendszereket behatóan tanulmányozván, arra az eredményre jutott, hogy azok közül a keramit-burkolatok meghonosítása lenne a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb. Ezt az indokolt javaslatot a bizottság magáévá tette és az 1900-ik év folyamán a közgyűlés is elhatározta, hogy még ez évben a Rákóczi, Hám János és Széchenyi-utczákon és a Deák-téren keramit kocsiút-burkolatot készíttet.

A keramit-burkolatokat a Deák-téren és Széchenyi-utczán a magyar keramiai gyár részvénytársaság építette ki 7649,28 m² területtel, 15 kor. m²-kénti egységár mellett 114,739 kor. 20 fillér vállalati összegért, azonban úgy, hogy ez 60 félévi egyenlő részletben fizettessék ki, félévenként 3503 kor. 60 fillér törlesztéssel.

A keramit kocsiút-burkolat készítésének közgyűlési elhatározása után, a kissebesi gránitkőbányák r. t. is ajánlatot nyújtott be fülek-vidéki bazaltkő útburkolat készítésére, a magyar keramiai gyár r. t. által tett feltételek szerint. Miután a Rákóczi- és Hám János-utczákban a kocsiútak építésével egyidejűleg, a városi közúti vasút is épült s ennek kereszttalpfás rendszerű alépítménye már le is volt rakva, a keramitburkolat betonalapjának elkészítése nehézségekbe ütközött volna; ezért félkoczka bazaltkő kocsiút-burkolatot készíttettek, 3036,98 m² területen, 13 k. 70 f. egységár mellett, 41,606 korona 63 fillér költséggel s hatvan féléven át, félévenként 1270 kor. 47 fillér törlesztéssel. A burkolatot a czég tartja fenn, hat évi ingyenes jótállás után, még további 24 évig, 15 fillér, négyszögméterenként fizetendő díj mellett.

Az 1900-ik esztendő volt az az év, a melyben megkezdődött az általánosan jónak ismert kocsiútburkolatok meghonosítása. A régi darabos terméskő-kövezetek helyén, közel 10.700 m² keramit- és bazalt útburkolatot fektettek le, a mi lehetővé tette, hogy a felszedett régi terméskővel több mellékutczát kikövezhessenek. A rendelkezésre álló költségvetési összeg terhére, a több mint 18500 m² területű kőburkolatot az 1901-ik évben teljesen újból átrakatták vagy kijavították.

A végrehajtott nagyobbmérvű útburkolatozás miatt a belkövezésre fordítható összeg az 1900. év előttinek alig felére szállott alá. Azonban az 1902-ik évben az eddiginél magasabb díjtételekkel megállapított kövezet-vámszedési díjszabás kormányhatóságilag engedélyeztetvén, remélhető volt, hogy a város kereskedelmének és forgalmának fokozatos fejlődése által a belkövezés 39fejlesztésére és fentartására szolgáló kövezetvámbevételek növekedni fognak. Ez a remény teljesedett is s miután az Árpád-utczán végigvonuló és a szabad közlekedést igen akadályozó nagy vízvezető nyílt árkot az Attila-utczától éjszak felé 1902-ben betöltötték, s az alsó részen a Sétatérig 1903-ban földalatti betoncsatornát építettek, az Árpád-utcza nyugati oldalán levő régi kövezetet a Rákóczi-utczától a Bercsényi-utczáig, az utcza közepére helyezték át, a mérnöki hivatal javasolta, hogy a keramit-kocsiútaknak továbbépítését újból tűzzék napirendre, s a legnagyobb dicsérettel nyilatkozott a meglevő keramitburkolatról; meg volt elégedve szilárdságával, s azzal, hogy könnyű tisztán tartani, nagyon csekély mértékben kopik, nem csúszós, nem porzik, vizet nem vesz magába, teljesen fagyálló, s közegészségi szempontból teljesen megfelelő. Erre a közgyűlés a keramit-kocsiút építését 1903. évi junius hó 8-án hozott 160. sz. határozatával a Kazinczy-utczának a Deák-tér és a Bercsényi-utcza közötti szakaszán, valamint az Árpád-utczán, a Széchenyi-utczától az Attila-utczáig elrendelte s ugyancsak a magyar keramiai gyár r.-társasággal szerződést kötött, úgy hogy annak költsége 12 egyenlő félévi részletben lesz törlesztendő.

A tervezett-keramit burkolatokat 1904-ben készítették el, 2598,23 m² területtel 15 kor. m²-kénti egységár mellett, tehát 38,973 kor. 45 fillér költséggel; ezt az összeget a belkövezési alapból 12 féléven át, egyenlő 3814 kor. 14 fillér törlesztési részletekben fizetik ki.

Ez időtől kezdve újabb műkocsiút-burkolat nem készült; sőt a terméskő-kövezet sem sokat haladt előre, mert az 1905-ben 1280 fm. az 1906. évben 770 fm. és 1907-ben csupán 460 fmnyi ily szekérút épült és mert a kövezetvám-bevételekből remélhető, kb. 38.000 koronából az aszfalt-, keramit- és idomított bazaltkőkocsiút-burkolatok törlesztése és fentartása évenként több mint 17,800 koronát és a kövezetvám házi kezelése kereken 6200 koronát igényel; e terhek a gyorsabb haladást megnehezítik és a megmaradó összegnek a meglevő kövezetek fentartására való szükségessége miatt, a jobb minőségű útburkolatok fejlesztése, a belkövezési alapnak rendkívüli segélyezése nélkül, legalább is 1910 végéig kizártnak tekinthető.

Hogy a keramit-kocsiútburkolatok Szatmár-Németiben eléggé beváltak és a közforgalom igényeinek és mérvének megfelelnek, igazolja az a körülmény, hogy az 1900-ban készült ily burkolatban, a hat évi ingyenes fentartási idő alatt a felhasznált 351,866 drb keramitkőből évenként átlag 714 drbot váltottak ki új kővel s ez eredmény alapján a további fentartás házilag történik.

Befejezésül közöljük Szatmár-Németi sz. kir. város kocsiút-hálózatának kiterjedését, a következőkben.

Hogy Szatmárban és Németiben, is voltak már régebben valamelyes gyalogjárók, ahhoz kétség nem fér. A város kiterjedt erdőségei szolgáltatták hozzá az anyagot, s az első gyalogjárók tölgyfa-deszkákból készültek és a tölgypadló gyalogjárók itt-ott még a mult század vége felé is láthatók voltak. A főbb közlekedési utakon, a kocsiúti kövezésekkel egyidőben, rendetlen alakú, lapos terméskőből már az 1800-as évek közepén készültek gyalogjárók, sőt az 1874-ik évben négyszögű gyalogjáró kőre is 150 frtot adtak ki. Ilyen és lapos gyalogjáró kőből az 1890-ik évig nagy kiterjedésű gyalogjáró-hálózat keletkezett, míg végre ez évben felszínre került a korszerű műgyalogjárók meghonosításának kérdése is. Próbaképen, 1890-ben, a posta-épület mellett, a Hám János-utczában és az új városház mellett a Széchenyi-utczán, elkészült az első czementbeton-gyalogjáró és 1891-ben ugyanazt tovább folytatták a Hám János-utcza nyugati oldalán s a Rákóczi-utczán a Kazinczy-utczáig. Ez első műgyalogjárókat a "Melocco testvérek" budapesti czég állította elő.

A zöld asztalnál és a helyi sajtóban szenvedélyes vitatkozások folytak a fölött, hogy melyik a jobb és szebb műgyalogjáró-anyag: a czementbeton-e, vagy az aszfalt? Végre a közgyűlés mind a kétféle gyalogjárót alkalmazhatónak mondotta ki s fentartva a közgyűlésnek azt a jogát, hogy maga határozza meg, mely utczák látandók el tökéletesebb anyagu műgyalogjárókkal, az anyagnak 40megválasztását az érdekelt telektulajdonosok többségének engedte át. Mielőtt a műgyalogjárók készítését megkezdette volna, a "Melocco testvérek" és "Magyar aszfalt részvénytársasággal" hasonló feltételekkel 10 évre szóló szerződéseket kötöttek. A gyalogjárók és kőburkolatok készítése körül felmerülő kérdések megoldására 1892-ben szabályrendeletet alkottak, mely oly nevezetes intézkedéseket tartalmaz s elfogadásával a város polgárságát képviselő törvényhatósági bizottság oly áldozatkészséget tanúsított, a melyre másutt aligha van példa e hazában. E szabályrendelet 9. §-a úgy szól, hogy "aszfalt, czement vagy más anyagból készítendő tökéletesebb járda első előállítása és utólagos fentartása összes költségeit, ide értvén a burkoló anyag beszerzéséből felmerülő, továbbá a járda-építéskor előálló földtöltés vagy levágás, homok vagy egyéb anyag és a járdakészítési összes munkaköltségeit, a házastelek tulajdonosok telküknek utczai hossza arányában tartoznak viselni, s a városnak e tárgyban felmerülő követelései dologi tartozás jellegével bírnak, tehát magát az ingatlant terhelik és a mindenkori tulajdonos ellen érvényesíthetők."

A szabályrendeletnek ez intézkedése valóságos csodát művelt s felszabadította egy súlyos tehertől a városi közpénztárt, a mely ez alapon csupán a városi középületek előtt fektetett gyalogjárók költségeit viselte. A város elérte továbbá azt a czélt is, hogy rövid másfél évtized alatt Szatmár-Németi azok közé a városok közé emelkedett, melyek a gyalogközlekedés tekintetében mintául szolgálhatnak.

A czementbeton gyalogjárók 1890-95-ban készültek és a legtöbbet 1893-ban építették, az aszfalt gyalogjárók készítése pedig 1892 óta állandóan folyamatban volt, sőt 1897-ben ismét nagyobb lendületet vett; de a legnagyobb kiterjedése 1896 és 1896-ban volt. Az aszfalt-gyalogjárók készítésére kötött szerződést 1901-ben, 1907 év végeig meghosszabbították.

Szatmár-Németi sz. kir. város belterületén 1907 végén összesen 2014 házas telek volt. Az 1890-95. években czementbeton-gyalogjáró épült 246 telek előtt és aszfalt-gyalogjáró 1892-től az 1907. év végéig 1400 telek előtt, tehát műgyalogjáró van összesen 1646 telek előtt. A czementbeton-gyalogjáró 14800 m² területtel s kb. 104.500 korona költséggel készült, az aszfalt-gyalogjáró 60.200 m² területtel és kereken 468,800 korona költséggel, tehát az összes műgyalogjárók kiterjedése 75.000 m², a melyért a telektulajdonosok 573,300 korona összeget fizettek ki és a fentartás is ugyanazokat terheli.

A műgyalogjárókon kívül a város kisebb forgalmu külső részein, egyes telkek előtt és hosszabb utczaszakaszokon még kb. 5600 m² kiterjedésű, méternyi széles kőgyalogjáró szolgál a gyalogközlekedésre, melynek mai értéke 16.800 koronára tehető.

Összesítve a különféle kocsiút-burkolatok és gyalogjárók területeit, arra az eredményre jutunk, hogy azok összesen 283,800 m² utczaterületet foglalnak el, a mely mennyiség az összes utczaterületnek 44.04 %-a s így a ki nem burkolt terület a nagyobb. A még nem kövezett utczák hossza kb. 5.400 km., a melynek legalább 4.0 m²-nyi széles terméskő-burkolattal való ellátása mintegy 64800 korona költséget igényelne.

A Város közlekedési eszközeinek fejlődése még nem régi keletű. Néhány jó útat nem tekintve, őszkor és tavaszkor valóságos sártengerben kellett megtenni az állatkínzó útakat. Az első rendszeres kőút Szatmár-Németi határában az abszolut kormány alatt 1854-56-ban épült ki, Szatmártól Máramaros-Sziget felé, s ezt követték a szatmár-nagykárolyi út 1856-58, a szatmár-erdődi út a csonka erdői elágazásig 1860-65 és a szatmár-fehérgyarmati út 1863-ban. A szatmárhegy-szilágysági közút az erdődi út folytatásában az "Előcser"-ig 1874-76-ban épült és a szatmárhegyi piaczig 1882-ben fejezték be; ezt megelőzőleg a szatmár-nagybányai (pálfalvai) út az 1861-63. években épült.

Évek múltak el ezek után s az úthálózat hossza ugyanaz maradt, mert újabb vonalaknak kiépítése - az útakra fordítható fentartási költség csekélysége miatt - lehetetlen volt. A már öt irányban szétágazó 32.914 km.-nyi úthálózat fentartását a közmunka-pénztár alig tudta, sőt gyakran nem is tudta már fedezni s nem egyszer történt meg, hogy a közpénztárnak kellett kisegíteni.

43E nehéz viszonyok ellenére a város közönsége mélyen érezte annak hiányát, hogy még mindeddig nincs teljesen kiépítve a szatmárhegyi út. 1879-ben a közönség tetemesebb megterhelésével is elrendelte annak kiépítését. 1880-ban a kiépítésre 31.862 frt kölcsön felvétele engedélyeztetett, a közönség pedig 3000 frt segélyben részesült, minek következtében a kérdéses út kiépítését még ez évben megkezdték és 1882-ben befejezték.

Az útak hosszának növekedésével azok fentartása is nehezebbé vált s 1883-ban a fedanyag csekélysége erősen volt érezhető. Miután épen e miatt az úttest több helyen alapjában romlott s félni lehetett, hogy a nagyértékű közvagyon semmivé lesz, 1884-ben szabályrendeletet alkottak az országos közmunka kötelező megváltásáról, a közmunka-kezelésről, útkészítésről, fentartásról, felügyeletről és ellenőrzésről; ezeken kívül a közgyűlés 15,000 frt rendkívüli segélyt szavazott meg, a közmunka megváltás terhét tetemesen felemelte és ugyanez évben a közmunka-pénztár 4000 frt államsegélyben is részesült. De mindezen intézkedések és segélyezés sem volt elég, úgy hogy már 1885-ben újólag állami támogatásért kellett folyamodni. A város kapott is úttöltésre és akkor még egyszersmind szamosbalparti védtöltésnek használt szamosdobi (nagykárolyi) út felemelésére és a pálfalvai útnak alapkövezéssel való ellátására 5000 frtot. E munkákat 1886 május havában fejezték be.

Szatmár-Németi határában mindeddig még nem volt állami kezelésben lévő útvonal. Sík vidéken s agyagos talajon átvonuló útjainak kellő fentartására a közmunka-erő évről-évre kevésnek bizonyulván, felmerült az eszme a nagykároly-szatmár-m.-szigeti útvonalaknak állami kezelésbe adása iránt. Több mint nyolcz év telt el, míg ez a kívánság teljesült, és még több idő telt el, a míg a meglevő útakat a közlekedésre alkalmas állapotba helyezni sikerült. Az útfelügyelet és gondozás nagy hátrányára, hiányoztak az útkaparók részére szükséges útmenti lakházak és csupán egy volt meg, az ú. n. csonkai útkaparói ház, az erdődi út mellett, míg végre az állatvásártér rendezésével, a Szamoshídon túl fekvő régi kis vámházat engedték át e czélra 1896-ban. 1887-ben a "Homoród" melletti, majd 1889-ben a szatmárhegyi út melletti "Előcseri", és 1890-ben a pusztadaróczi út melletti útkaparóházak épültek fel, s végre az 1897. évben a tiszaújlaki út melletti útkaparóház, mi által azoknak száma hatra emelkedett.

1888 márcz. 13-16. napjain a Szamos rendkívüli áradása tetemes károkat okozott a szamosdobi és pusztadaróczi útakban, a melyeknek helyreállítására 3000 frtnyi kölcsönre volt szükség. 1889-ben pedig a kőanyag szállítása nagy nehézségekkel járt, mivel a M. É. K. V. igazgatósága nagyszőllősi, feketehegyi kőbányájának üzemét, - a honnan eddig az anyag szállíttatott, - időközben beszüntette s ettől kezdődőleg a városi útak kőszükséglete csekély kivétellel a rakaszi kőbányából szereztetik be.

A közútakról és vámokról alkotott 1890. évi I. t.-cz. ugyanazon év május 15-én életbe lépvén, az útfentartási ügyek intézése új alapokat nyert. A város területén az állami egyenes adó után kivetendő útadó-százalék 10%-ban, az útadó-minimum, három kézi napszámnak megfelelő 1 frt 50 krban, illetőleg a legalább két igavonó állattal rendelkezőkre nézve 3 frtban állapíttatott meg. Ezen az alapon az 1891-1892. évi közúti költségelőirányzat szerint a kiadások főösszege 1891-ben 15.827 frt 74 kr. és 1892-ben 15.338 frt 49 kr. volt, a mely összegekkel szemben 1891-ben 15.456 frt 86 kr. és 1892-ben 16.219 frt 84 kr. bevétel állott, a mi azt eredményezte, hogy az útak, műtárgyak s úttartozékok elég jó karba jutottak és az útipénztár ez időtől kezdve a rendes kiadásokat mindenkor fedezhette, sőt a város új útépítésre is gondolhatott.

Az 1892. évi április hó 4-én tartott közgyűlés elhatározta a szatmár-tiszaújlaki törvényhatósági közút a város határán átvonuló szakaszának kiépítését. Egyidejűleg 20.000 frt államsegély iránt is felterjesztést tett, de eredmény nélkül. A körülmények kényszerűsége következtében a kiépítésre az útalap terhére 30.000 frt kölcsön felvételét határozták el, a melyet az 1893. évi közúti költségelőirányzatba fel is vettek. A terveket elkészítették, a közigazgatási bejárást 1893. április 20-án megtartották, de az építés, a kisajátítási nehézségek és a kölcsön felvétele körül felmerült nehézségek miatt, csak 1895 augusztus hóban volt megkezdhető és 1896 május végén befejezhető. Ez az új útépítés, vállalat útján, a kisajátítások nélkül, 43.819 kor. 02 fillérbe került.

44A tiszaújlaki útépítéssel egyidőben a szatmárhegy-szilágysági útat 1893-ban a szatmárhegyi alkapitányi lakig és 1895-ben a piaczon át a régi malomtérig meghosszabbították s ugyanezen évben a szatmár-zsadányi kiépítetlen útvonalból, 1120 fm. hosszú szakaszt, terméskő-útburkolattal láttak el.

1896-ban a közúti törvény alapján szabályrendeleteket alkottak a törvényhatósági útbiztos és útkaparók minősítéséről, szolgálati viszonyairól, személyzeti létszámáról, valamint a közúti törvény némely büntető határozatainak fentartásáról, módosításáról, illetőleg hatályon kívül helyezéséről.

Az 1897. és azt követő években az útfentartásnál ismét nehézségek merültek fel. Az útak állapota általában kielégítő volt ugyan, azonban a szatmár-erdőd-szilágysági hegyi útnak mintegy 9 km. hosszú útszakasza, az annak mentén levő városi erdők eladása által, az erdei termékeknek tengelyen való szállítása miatt, alapjáig megrongálódott. Miután annak helyrehozatala oly tetemes költséget igényelt, hogy az úti-pénztár azt nem fedezhette, a városi közpénztár az eladott erdők árából 1900-ban 32.000 koronánál nagyobb segélyt adott minden visszatérítési kötelezettség nélkül. Ezzel sikerült a megrongált útszakaszt 1900 és 1901-ben járhatóvá tenni sőt a zsadányi és szatmárhegy-szilágysági útakat is némileg tovább építeni. Miután a tengelyen való tönkő-szállítást 1899 márczius végén beszüntették és a szatmár-erdődi h. é. vasútat a kérdéses útvonal mentén 1900-ban a forgalomnak megnyitották, az út további megrongálása a jövőre nézve korlátozva van.

1898-ban ismét szabályrendeletet alkottak a községi faiskolákról és a közútak befásításáról. Ugyanekkor a szatmárhegy-szilágysági közúton 13.450 km.-nél az "Ecsedi-láp lecsapoló" társulat a Sós-patak csatorna fölött beton alépítménynyel, 6.0 m. szélességgel, 7,0 m. szabad átfolyással és vasfelszerkezettel hidat építtetett fel.

1902-ben a törvényhatósági úthálózatot 94.511 km. hosszúsággal újból megállapították, a melyből a kiépített útvonal 38.592 km. volt. Ekkor vették fel az úthálózatba a szatmárhegyi piacztól a "Középhegy" és "Nagylippa" között elvonuló és a Soós pusztára, az ottani vasútállomáshoz vezető hegyközségi útat is, melyet ez ideig a hegyközség tartott fenn.

1903-ban a szatmárhegy-szilágysági-út építését tovább folytatták, a Soós pusztai-útnak terméskő-útburkolattal való ellátását megkezdették és a szatmár-udvari-útat, a közúti alap megterheltetése nélkül, rendszeres töltéssel látták le. A szatmár-zsadányi közútat a szatmári határrész tagosítása következtében, a M. Á. V. vonalával való keresztezéstől, közvetetlenül a vasút mellé helyezték át, mi által azt 8.400 km.-ről 7.810 km.-re rövidítették meg.

A m. kir. kereskedelmi miniszterium elhatározván a II. állami transzverzális közút kiépítését, az ennek vonalába eső szakasz, a város határában, Vetés község határától a Szamos folyón álló vámoshíd kezdetéig terjedő "szatmár-nagykárolyi", s a Szamoshíd végétől Batiz község határáig terjedő "szatmár-máramarosszigeti" törvényhatósági közútakat, 1904 okt. 1-től kezdődőleg állami kezelésbe adták át. Ez átadott és a transzverzális útnak 367.393-377.684 km.-ig terjedő részét tevő útszakasz kiépítési, - helyreállítási és fentartási költségeihez a város közúti alapja terhére 30,000 koronával járult. E vonalba esik a 25 számmal jelzett Szamos-vámoshíd is, a 372.688-372.812 km. között, mely azonban mint Szatmár-Németi város tulajdona, átadás, illetőleg átvétel tárgya nem volt.

A. közúti Szamoshidat a város 1889-ben Böszörményi Károly polgármestersége alatt a régi fahíd nyugati oldalán, Czekelius Aurél tervei szerint építtette fel 294,000 korona költséggel a Schlick-féle vasöntő és gépgyár részv. társ. s Gregersen G. és fiai vállalkozókkal. A híd háromnyílású, egyenként 40,0 fm. szabad hosszal. Az építést 1889 márcz. 12-én kezdették meg s a hidat decz. 21-én adták át a forgalomnak. A hídfők és a két folyampillér, tölgyfa-czölöpökre fektetett beton-alapozással, huszti faragott kővel burkolt terméskő-falazattal épült. A 6,0 m. széles kocsipályát és a mindenik oldalon konzoloktól tartott 1,50 m. széles gyalogjáró-útat a félparabola-tartók rendszeréhez tartozó vasrácstartók hordják. 1900 június havában a közúti hidat a szatmár-erdődi keskenyvágányú h. é. vasút czéljainak megfelelően megerősítették s azóta köz- és vasúti hídként szolgál.

45A szatmár-nagykárolyi és szatmár-m.-szigeti közútaknak az állami transzverzális közútba történt beolvadása, illetőleg állami kezelésbe való átadása, - részint pedig a zsadányi-út áthelyezése, valamint a fehérgyarmati közút kezdő pontjának a Honvéd-utczai vámsorompóház újból építésével 300 fm.-rel kijjebb helyezése következtében, a törvényhatósági úthálózatnak újból való megállapítása vált szükségessé, s ezt a városi törvényhatósági bizottságnak 1904. évi 206. sz. határozatával, 83.402 km. hosszban állapították meg, a mely hosszból - miután a szatmár-udvari-út az útalap megterheltetése nélkül, az 1904. és 1905. években teljesen kiépült, s a szatmárhegy-sóspusztai és szatmárhegy-szilágysági közútakat évenkénti közpénztári segélylyel 1905, 1906 és 1907-ben, kisebb-nagyobb hosszban továbbfolytatták, 1907 végén 30.591 km. kiépített és 52.811 km.-nyi kiépítetlen út volt a város határában, a vámsorompókon kívül. A törvényhatósági közúti hálózat ez időben kilométerekben a következő:

A törvényhatósági kiépített útakon a kőpálya fentartása, a rendelkezésre álló erőhöz képest, a foltozó rendszer szerint történik s fedanyag gyanánt, - miután a város határában kőbányák nincsenek, - ugocsamegyei nagyszőllősi, vagy rakaszi és legújabban veréczei aprószemű, igen sűrű, kemény piroxen-andezit (piroxen-trachyt) használtatik; de nem is régen, még az erdődi-út egy részén és a szatmárhegyi úton bükkaljai quarczkő is alkalmazásban volt. Mindezek a kövek, minőségre nézve, igen jó fedanyagot szolgáltatnak.

Az útak gondozására egy útbiztos és hat útkaparó van alkalmazva s ez utóbbiak részére ma már a közútak mellett megfelelő lakok vannak építve. Nagyobb és figyelmet érdemlő műtárgyak a közútakon, a Szamoshídat kivéve, nincsenek és legfeljebb még az erdődi-úton levő s a Homoród-patak fölött 1839-ben épített háromnyílású boltozott téglahíd említhető fel, 28 fm.-nyi hoszszal; egyébként pedig ezek beszámításával az összes útakon van 36 áteresz, 24 híd és egy vámoshíd s a tiszaújlaki úton egy úttekenő, terméskő-burkolattal.

A város törvényhatósági közútainak 1907. évre megállapított költségelőirányzata 44,112 kor. 44 fillér bevételt és ugyanennyi kiadást tüntet fel, a melyből 17351 kor. 40 fillért, az útalapot terhelő kötelezettségekre és tartozásokra irányoztak elő. Ez összegből a szatmárhegy-szilágysági és tiszaújlaki útak építésére felvett és 50 évi törlesztésre engedélyezett kölcsönből 1907-re 97,506 kor. 50 fill. maradvány, tőke-tartozásra 4157 kor. 12 fillér kamatrészlet esik; 10,974 kor. 88 fillér pedig a közúti vashíd építésére felvett és szintén 1903-ban 50 évre konvertált törlesztéses kölcsönből fenmaradt 257,417 kor. 48 fill. maradványtőke tartozás után fizetendő kamatrészlet s végre 47 kor. 30 fillér a közúti és 112 kor. 10 fillér a vashíd-építési kölcsönök után fizetendő szelvényilleték és nyugtabélyeg kiadásokra szolgál, míg az említett közútak és közúti vashíd építési kölcsönök tőke-törlesztéseire 2522 koronát vettek fel. A hídvám-bevétel 3 évi átlag szerint 11, 218 koronára rúg s a szatmár-erdődi h. é. vasút r. t., hídhasználat fejében, jelenleg 100 kor. évi díjat fizet.