Szatmár vármegyének nem legnagyobb városa ugyan, de székhelye: Nagykároly. Gömbakáczos, néhol még kissé falusias jellegű utczáival, barátságos benyomást és otthonos érzést támaszt; rideg bérkaszárnyák nincsenek benne, csak itt-ott látunk egy-egy emeletes köz- vagy magánépületet. Házai túlnyomóan földszintesek, árnyékos nagy udvarokkal és még nagyobb kertekkel s úgy szét vannak szórva, hogy toronyból nézve, az egész város kertnek látszik.

Tagadhatatlanul a kellemes kis városok közé sorolható. Vonzó, noha a tanulmányútra indult idegent alig elégítené ki, miután - nem szólva a gróf Károlyi-várkastélyról, - kevéssé rendelkezik architektonikus műremekkel vagy értékes történeti nevezetességgel, nem úgy, mint hazánk sok más helysége, a hol királyok fordultak meg, országra kiható események játszódtak le, vagy oly fontos mozzanatok történtek, a melyek a történelem kőlapjára vannak vésve.

A róla elnevezett járásban, a nyiri és érmelléki dombok találkozásánál, síkon fekszik, magot ontó, pompás szántóföldek közepett, a hajdani ecsedi láp közelében.

A messze beláthatatlanba nyúlnak körülötte termékeny földek, csak a délkeleti látóhatár mutat egy kis keskeny hegyvonalat, az úgynevezett "Bükk"-öt. Nagyon szép, tiszta időben azonban az "Avas" halvány körvonalai is láthatók a város ugyanazon végéről. Földre szállott, elmosódott fátyolként szegélyezik az éjszakkeleti eget.

Ebben az irányban erdő sem található. De túlnan, éjszaknyugat táján, számos apróbb erdő terül el a lapályon.

Egészen közel a városhoz van a sűrű csalitos "Nyires", meg a remek sétát kinálgató "Somos". Mind a kettő a gróf Károlyiak tulajdona. Utóbbit a közönség is látogatja elvétve.

A grófi család a legszorosabb kapcsolatban van Nagykárolylyal. Egyenesen neki köszönheti eredetét.

A Károly helységnév 1335-ben fordul először elő oklevélben. Addig inkább csak afféle tanya volt, az akkor már terjedelmes és ősi, honfoglalás útján szerzett Károlyi-birtokon. A legrégibb időkben, még a magyarok bejövetele előtt, - Béla király névtelen jegyzője és mások szerint, - a dákokon és szármatákon kívül e vidéket a kazár is lakta, a magyarral rokonfaj, a mely eredetét és nyelvét a töröktől vette. A kazár szó jelentése "kecskepásztor". Karácsonyi János történetírónk fejtegetése nyomán indulva, a Károly helységnév is tőle származik, következő levezetéssel: Kazar, Kazir, Karil-ly, Karu-ly, Károly.

1080-ban már monostor volt a város közelében levő Kaplony faluban és e körül terültek el ezek a Károlyi, - akkor még Kaplon nemzetségbeli - javadalmak. Egyike volt ezeknek a Karul-puszta a szaniszlói-határban. Ez később "Kis-Karul" lett, míg a mostani Károly, a hol a birtokos család fészkelt, fejlődésnek indulván, a "Nagy-Karul" nevet nyerte.

170Az alapító család mindenképpen azon volt, hogy a helység minél szélesebb arányokban épüljön. Az egyre települőknek megengedte, hogy új utczákat nyissanak. Egy osztálylevélben egyenesen kikötötték a felek, és különösen Károlyi Márhárd fiai, hogy szabad legyen a maguk részén a Nagykárolyban levő mocsaras helyen uj házsort építeni és azt lakásokkal benépesíteni.

És nőtt a helység. 1346-ban már hetivásárt tartottak benne szombatonként, a mire a Károlyiak "vérök ontásával teljesített hű szolgálataikért és sok sebbel szerzett harczi érdemeikért" kaptak jogot. 1387-ben meg szabad ispánságot, - pallosjogot - adományozott Zsigmond brandenburgi őrgróf, mint az ország főkapitánya, a Károlyi Márhárd fiainak. Ugyanabban az évben az első nagy vásár tartását engedélyezte Zsigmond király a Károlyiaknak szatmármegyei Károly nevű birtokukban. De mindamellett, hogy emelkedett forgalma, szaporodott népessége, az 1396-ból keltezett okiratban, - a midőn a közös birtokrészeken, de különösebben a Károlyi Simon építtette "Uj utczá"-n osztozkodnak a Károlyiak Szécseni Frank országbíró előtt, Visegrádon, - még csak három utczájáról esik szó, úgymint Wy-ucha, Berve-ucha, Bobád-ucha, azaz Uj- Börvelyi-, Bobáld-utczákról.

1410-ben egészen bírták Károlyt a Károlyiak. 1419-ben új királyi adomány megerősíti őket benne. 1428-ban már Nagy-Károlynak nevezik. 1482-ben építette az első kőházat Károlyi Lancz László, a mit a szatmármegyei nemesség nem jó szemmel nézett, mert attól tartottak, hogy vár lesz belőle, a miből ellenük foglal állást. Ámde Mátyás király szigorú parancsot küldött a vármegyére, hogy meg ne akadályozzák a rendek a lakóház épitését. Ugyanabban az évben két országos vásárra adott engedelmet Mátyás király, úgymint bőjtvasárnapra és szept. 14-ére. 1470-ben Vadai-utcza is fordul már elő a családi kódexben. 1492-ben II. Ulászló király Károlyi Lancz János jobbágyainak mindennemű háborgatás, törvénytelen kereset ellen oltalomlevelet állitott ki.

A XVI. és XVII. század története hézagos, hiányos. Tény és való azonban, hogy ugyancsak mozgalmas volt mind a kettő. Háborús idők zajlottak el Nagykároly fölött. Török világ járta. Még adót is fizetett Nagykároly húzamos időn keresztül a portának és nemcsak pénzben, de emberéletben is. A vármegye levéltárának, 1683-iki acta publ. czímű íratai között Kalmár Mihály és Balla János, hites emberek tanúvallomásai szerint "jővén az törökök, csordájukat, méneseiket, és az embereket levágta, elrabolta; némely közülök kiszabadult, némely oda van ma is." Továbbá: "esztendőrül-esztendőre való adójuk, ment mostan az utóbbi hódolásban 11 esztendő alatt ezer forintokra..." stb. Nem csuda, hogy inség is látogatta aztán.

Sőt vallási villongások miatt is sokat szenvedett Nagykároly ugyanis, mint a hogy a ref. egyház levéltárának emlékírataiból, hiteles följegyzésekből, egyháztörténeti könyvekből kitünik - az 1554-iki óvári zsinat 80 prédikátora között ott volt a nagykárolyi is; 1567-ben meg aláírta a nagykárolyi egyházmegye esperese a "Helvetica confessio"-t Debreczenben, - mindjárt kezdetben meghódolt az uj vallásnak, mint mindama községek, a hol a földesurak ragadták kezükbe a reformáczió zászlaját. Ugyanis maga a Károlyi család is rögtön elfogadta a reformált vallást, sőt több zsinatot is hívott egybe Nagykárolyba; később azonban visszatért régi hitéhez. S itt kezdődik a vallásbeliek közötti ellentét, szívós viszálykodás, a mely a különféle ipari czéhekbe is befészkelte magát. A katholikusok küzdöttek a hatalomért, jó darabig azonban nem sikerült a protestáns hegemoniát megdönteniök, úgy hogy III. Ferdinánd tulajdon kezével írott levélben oltalmába ajánlotta Károlyi Lászlónak a hanyatló római kath. hitet és engedelmet adott a jezsuiták megtelepítésére azon czélból, hogy istápolják veszendő vallásukat. Ámde ez a terv nem valósulhatott meg. Annál többet jártak-keltek aztán a jezsuiták a vidéken, sőt a nagyszőllősi szürke barátok is megtették ezt, csakhogy a népet térítgethessék.

1619-ben az udvar nevében Nagykárolyban alkudozott Esterházy Miklós Bethlen Gáborral s ez az értekezlet előzte meg a fejedelem első támadását.

Az áldatlan vallási harczokon és török-dúláson kívül a labancz- és kuruczjárás is gátolta Nagykároly fejlődését. 1630-ban, meg 1662-ben nem győz a város panaszkodni a német katonák zsarolása, garázdálkodása miatt. "Mind török, magyar, s ő felsége vitézeitől minemű károkat vallottunk, isten tudná előszámlálni", - írja 1670-ben Károlyi László. Ebből a levélből még az is 171kitünik, hogy Nagykárolyt kirabolták, felgyújtották, lakosainak egy része elszéledt, elmenekült, úgy hogy csak sok hívásra, igéretre jöttek vissza tűzhelyeikhez.

Ezekben a századokban, ilyen viszonyok között, természetesen szó sem lehetett az ipar, kereskedelem vagy társadalmi élet virágzásáról.

És a XVIII. század első évei sem hozták meg a kívánt nyugalmat. A béke olajága helyett még akkor is harczi pallos villogott az ország fölött.

A Rákóczi szabadságharcznak is nem egy mozzanata játszódott le Nagykárolyban. Maga a fejedelem többször megfordult benne. A békealkudozásokat is itt kezdték meg, épp mint 1622-ben a nikolszburgi békekötést, a mely II. Ferdinánd és Bethlen Gábor fejedelem között jött létre s a mely aztán Morvaországban nyert befejezést.

Nagykároly csak a Rákóczi-hadjárat után éledezik ismét, a midőn a hatalmas Károlyi Sándor gróf lelkes gondossággal fölkarolta újjáteremtését. A grófnak Maróti István, vármegyei pénztárnokhoz írott és a vármegye levéltárában őrzött levele érdekesen tünteti föl a földesúr és a magisztrátus hajdani viszonyát. Szól pedig ekképpen: "Az Károlyiak hátramaradott porcziójáért, jóllehet én derekasan voltam rajta, hogy eddig is kiszedvén, beszolgáltatták volna, sőt mind a bírót, mind a bíróval értőt meg is verettem miatta; hanem most másfél száz forintokat vivén ki a bíró kegyelmednek, azt bevévén tőle, vigye az németh ez ezen levelemet, megmutatván, veresse jól meg a bírót, mert néki tulajdoníthatni, hogy eddig is ezen restáncia künt maradt. Ezzel Isten legyen kegyelmeddel. Károlyini die 16 Junii 1690. Kegyelmednek szolgál Károlyi Sándor, m. p".

A város népesedése erős lökést kapott az 1712-ben Würtembergből, Schwarzwaldból, Blazevitzből beköltözött svábokkal, a kiknek betelepítése a protestánsok ellensúlyozására is történt. Igy írja ugyanis feleségének Károlyi Sándor "Meglásd, mint implántálom ezen pretextussal az religiót ezen földre..."

Természetesen új utczák keletkeztek a sváb népség megtelepítésével, majd a mesterrész, mert a vár szükségleteire német mestereket is honosítottak meg, a mi az ipar fejlődésére jelentős hatással volt, jóllehet a leginkább földműveléssel foglalkozó reformátusokra nézve csapás-számba ment.

Mint nem annyira nevezetes, de érdekes eseményként ideszúrjuk, hogy 1730-ban égették el Nagykárolyban Tóth Dorkát, az utolsó boszorkányt.

A vármegye levéltára néhány boszorkánypert őriz.

A XVIII. század közepe táján története békésebb mederben folyik már, s ekkor domborodott ki tulajdonképpen a város jellege, annál is inkább, mert a svábokon kívül a töröktől, kurucztól, labancztól elpusztított falvak lakosai is betelepültek, így pl. Bobáld község lakosai is, mely község a mai gencsi és szatmári út között, mintegy 15 percznyi távolságban feküdt Nagykárolytól. E területnek különös érdekességet kölcsönöz az is, hogy az úgynevezett bobáldi domb már az őskorban is megült telep volt, a hol az e munka szerkesztője részéről rendezett ásatások nagy mennyiségű kő- és bronzkori régiségeket hoztak felszínre.

A város emelkedését tetemesen elősegítette az a körülmény is, hogy Károlyi Sándor a kegyesrendi szerzeteseket is behozta, sőt társházat is építtetett és hogy főképpen gimnáziumot, mi által Nagykároly a vidék kulturális középpontja kezdett lenni. 1780-ban az első nemzeti iskolát tették át ide Ungvárról. 250 tanuló járt bele mindjárt kezdetben, a mi, - miután a szomszéd vármegyékből is látogatták, - nem kevésbbé járult hozzá emelkedéséhez. Erősbödő fejlődésének azonban egyik főtényezője volt az is, hogy ugyan e században állandó székhelye lett a vármegyének.

A békességes állapot, a népesedés növekvése, iskolák fölállítása, a grófi család szorgoskodása, sokat igérő csirázásnak indította gyenge iparát is. Az első pék-, gyertyamártó- és viaszöntő-iparnak 1741-ben vetették meg alapját a Sámson testvérek. A csizmadia, szabó és szűcs czéhnek ellenben már 1717-ben adott privilégiumot III. Károly király. A vargák, - vagyis magyar tímárok, - csak II. Józseftől nyertek szabadalmat, de már előbb, 1730 körül is volt bőrkészítő városunkban. Ők voltak, - nagyobbára ármális nemesek is, - különösebben úttörői az ipar föllendülésének, a sok háborúskodás után.

1784-ben már 54 ágát űzték Nagykárolyban a kisiparnak, de tulajdonképpen csak a mult század utolsó felében kezd amúgy igazában virágzani. S noha aztán a sok gyár keletkezése érzékenyen sujtotta, 1907 nyarán mégis kiállítás is volt a városban, a mi fényes bizonyítéka volt annak, hogy számottevő 172színvonalra emelkedett a helybeli kisipar. Természetesen csakis az utóbbiról eshet szó, mert gyári ipar itt nincs.

A gubás és bőriparon kívül műasztalossága és lakatossága is érdemes a megemlítésre. A Nemzeti Kaszinóba is szállítottak innen butort István gróf közbenjárására; ő szívén hordta a város minden irányban való haladását, épp úgy, mint elődei. Tapasztalhattuk, milyen gondjuk volt a Károlyiaknak a régi időben is középponti birtokuk emelésére és István gróf is nyomdokaikba lépett. Hozzájárult az új gimnázium építéséhez, restauráltatta a templomot; általában buzgó pártfogója volt minden közművelődési intézménynek. A két szobor fölállításában tevékeny részt vett. Több czikluson át országgyűlési képviselője volt a kerületnek.

Ejtsünk még szót Nagykároly kereskedelmi forgalmáról is. Inkább közepesnek mondható. Virágzóak, élénkek azonban vásárai. Nagy vidék, -, egészen le Kolozs vármegyéig, - hord a ide áruit. Az iparterméken, gyümölcsön kívül a búzának és egyéb terményárúnak is van itt nagy forgalma, meg a jószágnak is. A város gazdagodására persze jelentősebb hatással lenne, ha nem uradalmak vennék körül, hanem kisbirtokos-osztály környékezné és tehetős parasztság. Valóban sajnálatos körülménynek tekinthető azonban az is, hogy a mikor 1804-ben az egri püspökséget föloszlatták és a szervezni czélba vett újabb püspökség székhelyéül Nagykárolyt, mint a környék legnagyobb kath. hitközségét, szemelték ki, nem nyerhetett e terv megvalósulást. Hajótörést szenvedett ugyanis Waldstein gróf, - a kiskoru Károlyiak, István, György és Lajos gyámjának - konokságán. Keményen tiltakozott ugyanis ellene, hogy egy községben több úr is legyen. Igy került aztán a püspökség Szatmárra, a mi e város fejlődését a Nagykárolyéval szemben nagyban előmozdította.

Végezetül föl kell hogy említsük még az 1847-iki inséges évet, a mikor drága pénzért sem lehetett egy szem búzát kapni a piaczon, meg a többrendbeli földrengést és azt a két tűzvészt is, a melyek a már fentebb elmondott és fejlődését az elmúlt századokban gátló akadályok mellett, - sebet ejtő csapásként szerepelnek történetében. 1834 őszén volt a nagy földrengés. Reggel 7 és 8 óra között kezdődött. Délről jött, a szokásos morgással. Rengeteg kárt tett számos épületben. Többek között a vármegyeházában, a piaristák társházában, de a gróf Károlyi kastélyban is. Homlokáról két darabra pattanva hullott le a czímer. A református templomban éppen akkor reggeli isteni tiszteletet tartottak. Az orgona összedőlt s egy csomó gyerek életét veszélyeztette a kóruson. 1835-ben volt az egyik tűzvész, a mikor 350 gazdasági épület és majdnem száz lakóház esett áldozatul a tűznek és 1887-ben a másik. Ez délután ütött ki. Fél háromkor kondult meg a vészharang. A dühöngő szélviharban tiz-húsz házra is repült egyszerre a gyújtó perje. Két kilométer hosszúságban szelte át a romboló láng Nagykárolyt, ki a mezőségig. Számtalan nagykereskedés is elpusztult, valamint a gróf Károlyiak díszes virágháza is. Leégett a kath. elemi és a nőipariskola teljes fölszereléssel. Roppant sok ember vált hajléktalanná, több száz családnak mindene oda égett. Országos gyűjtést is rendeztek akkoron. Megjelent a "Segítség" album. Főszerkesztője Jókai Mór öröknevű írónk volt. Néhai Rudolf trónörökösünk írta előszavát. "Eperjes, Nagykároly, Toroczkó", e három város tűzkárosultjainak fölsegélyezésére adták ki, mert nemcsak Nagykárolyban, de hazánk e másik két városában is pusztított a félelmes elem és különös véletlen folytán, ugyanabban az évben, sőt hónapban. Szóval, rendre érték Nagykárolyt a sors csapásai és ha a Károlyiak nem gondoskodtak volna róla, meg a vármegye székhelye nem lett volna itt, ma talán jelentéktelen nagyközség volna.

Nagykároly 130,50 m. magasságban fekszik a tenger színe fölött. Éghajlata a magyar Alföld jellemvonásait mutatja. Határa: 15,554 kat. hold. Öt gazdasági részre van osztva: 1. Nagy-utczai rész. 2. Mesterrész. 3. Svábrész. 4. Ujvárosi rész. 5. Zsellérrész. Politikai tekintetben négy kerületet alkot.

Terei a következők: Erzsébet-tér. Ez az első, a mint a vasúttól bejövünk. A kath. templom közelében van. Pázsitos, virágágyas, bokros, fás hely, a hol padok kínálgatnak pihenőt. Csinos vasrács veszi körül. Kossuth Lajos szobra is itt áll. Kallós Ede mintázta és öntötte érczbe 20,000 koronáért, nem szónokolva áll, hanem a gondolkozó államférfi poseában. A szobor kilencz és fél méter magas, karcsú oszlopos talapzaton. Leleplezése 1908 tavaszán volt. Valamivel 177lejebb van a Kispiacz. Aztán a: Deák Ferencz-tér, a melynek egyik oldalán boltsor húzódik végig, a másikon meg a gróf Károlyi-kert. Éppen annak kapuja előtt nyulik el a gróf Károlyi György-tér, a hol a rendes nagy heti-vásárok minden hétfőn lezajlanak, az apróbbak meg pénteken. Nagyságra nézve elég terjedelmes. 15 kat. holdat foglal el. Köves utak keresztezik. Közbül van a czédulaház, a Szt. Flórián-szoborral, a melyet még 1848 előtt emeltek a grófok. Egyik sarkában kőből épült szín van, a hol készítményeiket árulják a csizmadiák. Majdnem minden oldalról házak veszik körül. A parkhoz szögellő végében külön bekerített kis kert van, a hol üdezöld pázsitterületen Kölcsey Ferencz szobra látszik ki az alacsonyra nyírott bokrok közül. Födetlen fejjel űl koszorús költőnk, mintegy méla tünődésben. Ezt is Kallós Ede szobrász mintázta; érczbe Barbediennél öntötték Párisban. 1897-ben leplezték le. Gróf Károlyi István, Bartha Miklós és Jékey Zsiga orsz. képviselők mondottak előtte lelkes szónoklatot. A Gróf Károlyi tértől jobbra nyílik a régi és új Baromvásártér.

Nagykároly forgalma kavicsolt úton bonyolódik le. Az utczák hossza 30 km. s ebből 20 km. kikövezett, de a vasúti állomástól, keresztül a Gróf Károlyi-téren, ki a Gencsi-utcza végéig, kis koczkakő-burkolat van már. A gyalogjárója ellenben csaknem mindenütt aszfalt. Ez jelzi a megindult haladást, valamint az is, hogy villanyvilágítása van. Mindezért Debreczeni István polgármestert illeti az érdem első sorban is. Sokat köszönhet neki a város egyebekben is. Állandóan munkálkodik javán. A villanyberendezés 330,299 koronába került. A napi termelés 5620 hektowatt. A várost 550 izzó- és 8 ívlámpa világítja. Ezek természetesen sok áramot fogyasztanak, de valóban nagyvárosi fényt szórnak. A telep a Kaplony-utczán épült, a vasúttól kiinduló utczától balra. Állandóan füstölgő magas gyári kémény jelzi szüntelen működését.

A legutóbbi népszámlálás szerint 15,382 lakosa van Nagykárolynak. Polgári 15,179, katona 203. Nő 7943, férfi 7439. Nőtlen 8932, házas 5420. Özvegy 1006, elvált 24. A halandóság nem nagy, a mi arra vall, hogy fekvése egészséges. Ha a lakosság számát különböző időkben összehasonlítjuk, rendszeres gyarapodást tapasztalunk.

Hitfelekezetek szerint: 5990 a katholikus, 3405 a református, 3609 a gör. kath. román és magyar, ág. ev. 239 és 2139 az izraelita. Nemzetiség szerint magyar 14,885, német 149, tót 7, horvát 17, ruthén 7, egyéb 20, - 297 a román stb.

Műveltség dolgában inkább az első városok sorába tartozik; a lakosságnak mintegy hetven százaléka ír és olvas, bár a Klára-major, a Korparét, a Szt. János, - e belterjes, nagy gazdaságok, - hozzá vannak csatolva, s itt sok gyerek nem részesülhet tanitásban. Ezen azonban maholnap segítenek, mert a tanyai iskolák fölállítása folyamatban van.

A lakóházak száma 2230. Az utolsó időkben lendülésnek indult Nagykárolyban az építkezés is. Uj, modern házakat emelnek és folyik az utczák rendezése. Nagykároly is, mint minden régi község, terv és csín nélkül épült, elsőben is a bekerített vár környékén. A különféle ellenség elől bemenekülők természetesen oda telepedtek, s erre a részre fér rá leginkább a szabályozás. Mióta azonban kellő buzgalommal oda hatnak, hogy Nagykároly mind a jelen, mind a jövő haladásában is minél előbb megfeleljen a szépészet, egészség, közlekedés mindama kívánalmainak, ígényeinek, a melyek egy fejlődő várostól és különösen a megye székhelyétől elvárhatók, kezd megváltozni a zeg-zúgos utczák képe.

A gyors újításokkal járó költekezés jócskán megterhelte a várost. Magas a pótadó. Sok áldozatot kellett hoznia kulturális intézményeire is. Nem csekély megerőltetésébe került a főgimnázium, polgári leányiskola, óvoda, mezőgazdasági ismétlő iskola, - ezeken kívül a városház, laktanya, színház stb. építése.

De immár térjünk át az utczák és épületek kissé részletesebb leírására.

Az állomástól, - a melynek újjáépítését, nagyvárosias arányokban, megkezdték - egy darabig egyenesen megyünk. Majd kétfelé kanyarodik az utcza. Balról Kaplonyba vezet, - a hol a gróf Károlyiak temetkezési helye van, - jobbról a róm. kath. templom irányába halad, ott azonban ismét elágazik.

A mostani róm. kath. templom eredete nem vezethető vissza a messze multba. De a "Mindszentek"-ről nevezett kath. templomról már a XIV. században szó esik az osztálylevélben.

178A jelenleginek 1769-ben tették le alapkövét, Károlyi Antal gróf életében. Mint a hogy az adatokból kitünik, egyenesen a kegyesrendiek számára emelték. Gróf Esterházy Károly egri püspök szentelte föl 1778-ban, nyárutón. Szép, magas épület, domború, kimagasló, kettős tetőzettel. Menten megkapja ez a templom a szemlélőt és valóban impozáns benyomást kelt. Stílje barokk. Nem tekintve a többrendbeli kisebb-nagyobb tatarozásokat, Ybl vezetése alatt, Hollesch restaurálta az ötvenes években, de boltozata merész ívezése Sieber Ferencz nagykárolyi építőmester műve.

Belseje összhangban van a külsővel, stílszerűség szempontjából; renaissance motivumok uralkodnak rajta. Hat boltíven nyugszik, a melyek hat szabályszerűen lehajló óriási, ovális alaku félívre osztják. A középső két boltív a többinél jóval hatalmasabb, mert ezeken pihen a kívülről kúp-alakunak látszó templom hajója. Az egyik kisebb boltív a szentélyt alkotja, a másik a szokatlanúl magas karzatot.

A főoltár sötétszürke márvány és faragvány. Legnagyobb ékessége a kegyesrendiek alapítóját, kalazanti szent Józsefet ábrázoló kép, a mely a rend birtokában levő Kalazantius-képek egyik legszebbje. Fölötte remek dombormű, felhőkben járó angyalcsoport, szegélyezi a menyezetet. Jobbról-balról ettől a főoltártól, két, szintén sötétszürke márványoszlop-gyertyatartó helyezkedik el.

A hat mellékoltár közül, a két leghatalmasabb boltív között fekvők, leginkább figyelemre méltók. Az egyiket a Szt. Háromság imádására, a másodikat Szt. József tiszteletére emelték. A kisebbek közül az egyik paduai Szt. Antal emlékére készült. Jellemző a szépen színezett oltárkép, a mely bizonyos eredetiséget tár föl, eltérően a szokásos paduai Szt. Antal képektől. Nevezetesebb még a Szt. István-oltár és a templom hajójában levő magas szószék.

Érdekes jellemvonása ennek a templomnak, hogy nincsenek falfestményei, pedig a barokk-stíl ezt nem zárja ki. Ezek helyett a boltívek oszlopain dombormű virágdíszítés van, a mely a barokk-stíl jellegét viseli. Ugyanilyen stílü a menyezet díszítése is. Piros és kék ablaküvegen át szűrődik be a világosság, s ezért sajátságos, titokzatos ibolyaszínű derengés van a templomban.

A róm. kath. templommal csaknem szemben nyílik a Fény-utcza, a sarkon van az Ecsedi láp lecsapoló társulat hivatala, mellette a járási csendőrség laktanyája és a legvégén, de már a városon kívűl, van az: Első nagykárolyi műgőzmalom.

A Fényi-utczából indul ki a hosszú Petőfi-utcza - a melyről majd még szó esik - s ebből egy sikátor, ki a Somos-erdőbe. 1799-ben már úgy írtak róla, hogy vendéglő állott a közepén s mindenféle eszközök voltak ott a nép mulattatására, úgymint hinta, tekepálya stb. A negyvenes években azonban föloszlatta az uradalom a mulató-helyet és csikós-kertet állított helyébe.

De térjünk vissza a kath. templomhoz, hogy útunkat a népesebb utczákba folytathassuk. Előbbihez kapcsolódik a kegyesrendiek társháza. Alapkövét 1723-ban tették le és a legelső időkben a reformátusoktól egyezség alapján visszafoglalt régi templommal volt összekötve. Gróf Károlyi Sándor szolgáltatta a szükséges anyagot, sőt biztosította a szerzeteseknek, - az akkori kor kivánalmainak megfelelő - szerény megélhetését is. De ezek a megállapodások azóta természetesen változtak, sőt már 1738-ban javítottak rajta. Az első piaristák 1727-ben érkeztek Nagykárolyba és menten megkezdték működésüket, mind a tanítás, mind a lelkészet terén.

Az 1834-iki földrengés úgy megrongálta a társházat, hogy gróf Károlyi György újból fölépíttette. Ez a ház szolgál mai nap is a szerzetes tanárok lakóhelyéül.

Nagykároly egy időtájban Athenaeuma volt a piarista-rendnek. Ide küldte filozófusait, mert hosszú évsorokon át 1781-ig, itt adták elő a bölcsészeti tudományokat a rend növendékeinek. Mikor azonban József császár a szerzetesek magániskoláit betiltotta, az itteni bölcsészeti osztályokat is bezárták és a rend növendékeit a pesti egyetemre küldték. Itt tanárkodott 1775-76-ban Révai Miklós nyelvtudós is, a ki különösebben: "Elaboratior grammatica hungarica" czímű munkájával új korszakot alkotott nyelvtudományunkban. 1849-50-ben meg Erdősi Imre, a branyiszkói hős volt Nagykárolyban kegyesrendi tanár, a ki mint Guyon katonai lelkésze, a branyiszkói ütközetben a sereg élére állott és nagyban 179elősegítette a győzelmet. E két jeles férfiú nagykárolyi tartózkodását örökíti meg a társház udvari kapuja mellé helyezett márványtábla, a következőkben:

Kissé kijebb az utczában, de a kollegium végén, van a Városi Tornacsarnok, a mely díszére válik Nagykárolynak. Modern, nagy épület. 1890 november havában készült el. Itt tartja ünnepségeit a gimnázium ifjúsága. A nemzeti ellenállás idejében megyegyűlést is ültek benne. Ennek emlékezetét az alábbi sorok örökítik meg falán:

Ugyanazon a telken van az új főgimnázium. 1887-ben avatták föl. A kegyesrendiek vezetése alatt áll és állott mindég. Szintén 1725-ben vetette meg alapját gróf Károlyi Sándor ama bizonyos alapító-levéllel, a melylyel a kegyesrendieket megtelepítette. A részletes feltételek első pontjában arra kötelezi magát a gróf, hogy a kollégiumot és iskolát a szükséges ingóságokkal együtt fölállítja, még pedig tulajdon költségén. Arra is kötelezi magát, hogy ha a reformátusoktól visszafoglalt templom tetőzete és boltozata elkészül, illő felszereléséről is gondoskodik. A mai magtár helyén kezdték meg a piaristák a tanítást 1727 őszén, Gábor prefectus vezetése alatt. De már negyven évvel később új iskolát emelt gróf Károlyi Antal, körülbelül a mostani tornacsarnok helyén, mivel a másik szűknek bizonyult és nem felelt meg az igényeknek, annál kevésbbé, mert csak két osztálya volt és négyre óhajtották kibővíteni. Sikerült is, sőt mi több, 1767-ben gróf Károlyi Antal lankadatlan buzgalma még kettővel megszaporította. De 1848 után, a mikor a tanügy új átalakuláson esett át, ismét kétosztályuvá sülyedt, míg aztán 1869-ben véglegesen megkapta az eltörölt két osztályt is. A VII-iket és VIII-ikat az 1890-ben kelt miniszteri rendelet engedélyezi. - Manapság már 320-330 tanuló látogatja az 1887-ben harmadik helyiségbe költözött nagykárolyi gimnáziumot. Számos nevezetesebb egyén is járt bele fennállása óta. Úgymint: Vasváry Pál, a szabadságharcz egyik hőse, Acsádi Ignácz publiczista és történetíró, Thanhoffer egyetemi tanár, Bársony István, a szabad természet leghangulatosabb leírója stb., stb. Igazgatója a több történeti munkát írt, nagy képzettségű Cseh Lajos kegyesrendi tanár.

A szertárban, a mely olyan tekintélyes, hogy kevés tanintézet rendelkezik hasonlóval, érdekes pénz- és csigagyüjtemény található. A szertárban őrzik azt a kis harangot is, a mely másfél századig hívogatta össze a tanulókat. A piarista-czímer is rajta van.

A főgimnáziummal csaknem átellenben van a Kaszinó és ettől nem messze a jóhírű "Magyar király"-szálló, étteremmel, kávéházzal. E mellett van a Polgári olvasókör és néhány házzal odább az alig fölépűlt első állandó, csinos kis Városi szinház, a mely épp úgy, mint sok egyéb, a polgármester buzgóságát dícséri. 1907 október elején nyílt meg a szokásos ünnepséggel. Körülbelől 120 ezer koronába került. Tervezte: Kopeczek György. Építette: Bede Antal.

Ennek során megkapjuk a négyszögű s minden oldalán emeletes, utóbb modernizált, általánosságban tetszetős külsőjű Vármegyeházát. Alapkövét még a XVIII. században tették le, a mikor a székhelyet állandósították. Hátulsó része azonban már előbb meg volt a frontjánál. A Károlyi Antaltól föloszlatott Szt. Bazil-rend szerzetesei laktak ott, a hol a fogház van. A börtönök mai napig is czellaszerűek, s ósdi zárda barátlakásának benyomását keltik.

180Első stádiuma óta több alakításon esett át a vármegyeháza, a melynek telkét gróf Károlyi Antal adta 1780 április 18-án, még pedig azzal a kikötéssel, hogy a tulajdonjog csak addig illeti Szatmár vármegyét, a meddig ezen a telken levő épületek vármegyei székház czéljául szolgálnak. A czél megszüntetésével pedig a telek tulajdonjoga gróf Károlyi Antal örökhagyóra visszaszáll. Igy szól egy része a nagykárolyi kir. járásbíróság 2230 I. k. 894. sz. végzésének, a melylyel az érdekelteket értesítették, hogy a királyi Kúria 2367 893. P. szám alatt a fenti itéletet hozta abban a perben, a mit gróf Károlyi István, az akkori alispán, - a vármegye képviselője - ellen, Szatmár vármegyének a szóban forgó ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga korlátozásának kitüntetése iránt folytatott.

A vármegyeházáról már 1810-ben azt írja Szirmay: "A vármegye itt tartja a maga közgyűléseit tágas udvarhelyen épült palotában. A rajta levő épületek olyan bőségesek, hogy a vármegyebeli tisztség a maga nyugodalmát föltalálja." Ezt az épületet azonban úgy megrongálta a földrengés, hogy használhatatlanná vált. Ujabb fölépitéséhez láttak, mialatt egyszer az "Arany-csillag"-fogadóban gyűléseztek, majd az udvari szárnyépületben. Ezekben az években szolgálta nagy Kölcseynk a vármegyét. Irószobája manapság is megvan a hátulsó régi részben, fönt az emeleten, a járásbírói hivatalban. De nemcsak a szelid, mélyeszű költő felejthetetlen szereplésének volt tanúja a károlyi megyeháza. A hatalmas báró Wesselényi Miklós dörgő szózata is hangzott itt a Metternich-kormány ellen. Sőt ama nevezetes 12 pont is itt készült, a mely akkortájt olyan port vert fel az országban. Az ólmos botok korában meg, a híres kortesvilágban, - a melynek melegágya Szatmár vármegye volt, - jókora hadakozások színhelye volt a megyeháza és környéke. Még az ablak rácsát is betörték. Az 1887-iki tűzvész meg komolyan veszélyeztette. Domahidy Ferencz akkori főispán és Ujfalussy Sándor cs. és kir. kamarás alispán lelkiismeretes óvintézkedésének köszönhető, hogy a pusztító elem áldozata nem lett.

1905-ben új köntöst kapott az egyszerű, sima épület. Kivül-belül díszesebb lett. A szeczesszió divatos stiljét erőszakolták reá. A régi följárót hatásos lépcsőházzá alakították át. Nagy szerepe jutott benne - és épp úgy az oszlopos előcsarnokban is, a melybe a kapu-átjáróból magas üvegajtón lépünk be - a vörös márvány-utánzatnak. Stuccomunkával, aranyozással, sok czifrasággal, élénkszínű kályhával stb. látták el a nagytermet is. Hajdan csupán meszelt fala volt, a mit azonban kiváló egyének festett arczképei díszítettek. Ezek jórészt most is megvannak, sőt újakkal szaporodtak. Ott látjuk a királyt, királynét, Deákot, Kossuthot, Széchenyit, Batthyányit, Kölcseyt, gróf Károlyi Lászlót és gróf Károlyi Györgyöt. El nem mulaszthatjuk még ide följegyezni, hogy e teremben a legújabb nemzeti ellenállás alatt is érdekes mozzanatok játszódtak le, melyekről más helyen, bővebben lesz szó.

A vármegye épületében van még a a m. kir. adóhivatal, a járásbíróság, az államépítészeti és szolgabírói hivatal, a telekkönyv és a fogház. A főispán és alispán is a vármegyeházában lakik, a Kölcsey-utczára néző emeleten. A közbül levő nagy gyűlésteremből széles erkély nyílik s ez alatt van a kocsi-feljáró.

Szemben a megyeházával, a nemrégiben Nemestóthi Szabó közjegyző birtokába jutott házban, van a Magy. kir. közjegyzői hivatal és a Nagykárolyi hitelbank részvénytársaság. Annak előtte a régi kaszinó állott itt és hajdan az "Arany-Csillag"-korcsma, a melyben, mint a hogy említettük, a földrengés alkalmával vármegyegyűlést is tartottak. Azon a nevezetes és zajos gyűlésen mondott le Kölcsey a követségről. Nem akarta a vármegyét tovább képviselni a pozsonyi diétán, mert az addigiakkal ellenkező utasításokkal látták el. Petőfi is megfordult abban a fogadóban. Falán emléktábla is van. Igy szól:

Ez a telek - s mellette még egynehány, - a régebbi időkben is a Nemestóthi Szabóké volt. Inscriptió útján kapták az uradalomtól. Az utcza másik oldalát, a sétatér irányában, meg az Asztalos család bírta hasonló körülmények között.

181A közjegyzői hivatal szomszédságában van a kívül díszes gőzfürdő, aztán a magy. kir. posta- és táviró-hivatal s azzal majdnem szemben a gör. kath. magyar iskola, továbbá az a kis ház, a hol állítólag Munkácsy Mihály, világhírű festőnk, asztalos-inas volt.

A Kölcsey-utczától néhány lépésnyire kezdődik az úgynevezett Hajdúváros. A XVII. században alakulhatott. A gróf Károlyi Sándor által 1714-ben kiadott kegytörvényben már szó esik arról, hogy külön korcsmáltatási joguk van. Első lakosait elpusztult községekből telepítette az uradalom. Ennek szolgálatába szegődtek is. Mint uradalmi hajdúk a várkastély őrségét és ünnepélyes alkalommal a díszcsapatot alkották. De azért tulajdon előljáróiktól függtek, - hadnagy, városbíró, esküdt, - kiket azonban az uradalmi tiszttartó vagy ügyvéd jelenlétében választottak. Hetven lovas és harmincz gyalogos állott innen mindenkor készen a földesúr rendelkezésére. Ez az intézmény 1848-ban megszünt s a lakossággal, midőn felszabadúlt alóla, gróf Károlyi György a legméltányosabban járt el.

Nagykároly különféle osztályokba sorozott lakosainak egy része még arra is kötelezve volt a forradalom előtt, hogy a Gencs alatt akkoron fennálló fáczánosban háromnapos vadászatot teljesítsen. De ez még azoknál is járta, a kik a szatmári béke után ármális nemességet nyertek, harczi érdemeikért és a kik az urbárium és konvenczió szerinti szolgálatot pénzzel váltották meg. Ezeknek azonban az uradalomtól független kormányzatuk volt. A városnak voltak még úgynevezett szabad kuriális nemesei is, mint pl. a Vadayak és Tömpék, a kikről úgy ír Szirmay, hogy: "egy ülést bírtak a városban", meg inskripczionális nemesei, a kik szintén a vármegye hatósága alá tartoztak. Többek között az Asztalos, Fekete stb. családok.

A vármegyeháza mellett, a gróf Károlyi-tér felé menő Jókai-utczában van bekerített, pázsitos helyen a gör. kath. magyar és a gör. kath. román templom.

Előbbit Rácz Demeter, a gróf Károlyi család teljes hatalmú jószágigazgatója építtette 1738-ban. Addig csak fatemplomban dícsérte itt Istenét a gör. kath. magyar egyház.

Összhangzó arányai, nemes tagozása, belsejének ritka stilszerűsége, az országos műemlékek hivatalos jegyzékébe juttatta a mostanit. E czímen a mult század 80-as éveiben kiváló szakértelemmel végzett restaurácziója is állami, illetőleg hivatalos támogatással történt. Hajóját két egyforma magas, fent galériás torony koronázza. Hasonló kivitelü a tekintélyes főtorony is. A főoltár áttört baldachinját négy aranyozott fehér márvány-oszlop emeli, a szintén dúsan aranyozott szentségtartó fölé. Előtte zománczos kereszt van - az egyház legbecsesebb ereklyéje, - a mely állítólag az Üdvözítő keresztfájának egy darabkáját rejti magában. Különösebben fölemlítésre méltók még a nagy kupola belsejét díszítő freskók s maga az oltárkép is. Magasan szárnyaló fölfogás jellemzi a négy evangelista képeit is, a szentély kisebb kupolájában. Az előbbit elkülönítő képfal, - az úgynevezett Ikonosztázison, - igen gazdag díszítésben. Az apostolok bizánczi ízlésű mozaik-képeit akanthuszleveles, aranyozott oszlopocskák keresztezik. A szárnyas közbülső ajtó fölött csukott alakú korona van stb. Egyszerű gyóntató és szószék, meg egy mellékoltáron a szép Szt.-Háromság- és lourdesi Mária-szobor egészítik még ki a fölszerelést. Padlója fehér-fekete kőmozaik.

A gör. kath. magyar egyházat szintén Rácz Demeter fektette biztos alapra a XVIII. század első felében. Ma már országosan ismeretes: egyházpolitikai küzdelmei révén. 1824-ben, a midőn a nagyváradi gör. kath. román püspöki egyházmegye megalakult, a munkácsi gör. kath. magyar egyházmegyéből 19 hitközséget jogtalanul magához csatolt. Ezek közé tartozik a nagykárolyi is, a melynek hívei mindenkor lelkes színmagyarok voltak. Elégedetlenkedtek is az olyan egyházi fenhatóság miatt, a mely mind nyelvben, mind szertartásban, érzületben idegen volt rájuk nézve. Meg is indult a mozgalom az iránt, hogy visszakebeleztessenek az anyaegyházba. S különösen aktuálissá vált akkor, a mikor az 1902. év elején oláh papot nevezett ki a nagyváradi román püspöki szentszék, a mivel megszegte az 1824-iki kötést. A hívek nem fogadták el a vallási igék nem magyar ajkú hirdetőjét, s mai nap is lelkipásztor nélkül vannak. Diplomácziai útra terelték immár ezt a felettébb érdekes ügyet, mely jelenleg döntés végett a római Curia előtt van.

182A gör. kath. román templomról nem volt kipuhatolható, hogy mikor épült. 1876-ban renoválták, a midőn a torony bádog alá került és másodszor 1906-ban, a hívek adományából. Stílje egyszerű. Hajója keresztalakú, melyen két kis torony van. Nagy tornya, három haranggal, nyugatra néz. Belseje, a keleti ritus szerint, két részre oszlik. Körülbelől 500 ülőhely van benne. A szentély előtti térség két oldalán van az úgynevezett "sztróna" az éneklők számára. Ezt azonban ma már a hívek foglalják el. A szentélyt a templomtól szintén Ikonosztázion választja el, a mely műremek-számba mehet, fára festett és díszes faragványokkal szegélyezett szentképeivel. A négyszögletes oltár fölött hatalmas baldachin van. Védőszentjei Szt. Mihály és Gabriel főangyalok.

A román hitközség alakulásáról biztos adat nincs. A szomszédos falvakból költöztek ide a hívek; részben a Károlyi család telepítette őket nagyobb arányban a XVIII. században Bobáld községből. Anyakönyveiket 1792-től vezetik rendesebben, de 1700-ból is van egy kisebb, Bone Elek idejéből.

A Jókai-utczában van a gör. kath. román iskola is, továbbá a közigazgatási nyomda. A legelsőt 1754-ben alapította gróf Károlyi Ferencz, Pap István nevű tipografus és tudós segítségével, hogy a belvillongások és a háborúskodások vészes forgatagában pangásban maradt szellemi életet és népnevelést föllendítse. Megvétette fenti tipografussal a lőcsei Brevver-féle föloszlatott nyomda 1668-ból való műszereinek egy részét és még akkor őszön hozzáfogtak az ábcés könyvek nyomtatásához. De aztán szünetelnie kellett a munkának, a Pap István ellen folytatott áskálódások miatt, mig végre 1755 okt.-ről keltezett kiváltságlevelében jogot adott Mária Terézia Károlyi Ferencznek, hogy az ő nemzetsége mezővárosában, Nagykárolyban, könyvnyomdát állíthasson és örökösei is zavartalanúl nyomtathassanak. De a Pozsonyban tartott tanácsgyűlésben elrendelték, hogy a könyvekből mintapéldányt küldjenek a helytartósági tanácshoz. A megyei hatóság részéről is rendeltek ki czenzort, sőt teológiait is. Ekkor aztán folytathatták a "magyar és orosz" ábcés könyvek nyomtatását. 1756-ban azonban már földrajzi művek nyomtatásával is foglalkoztak. 1844-ben magánkézbe került. A sarkon van az egyik gyógyszertár. Ez a legrégibb s ezen a helyen nyílt meg az első Nagykárolyban 1765-ben.

Jobbra-balra innen boltsorok ágaznak szét. Ez a Deák Ferencz-tér, a melyen megtaláljuk az Első nagykárolyi temetkezési intézetet, meg a Központi szállót stb. Egyik oldalát, mint a hogy jeleztük, egészen elfoglalja a grófi kert. Ennek a rácsozatától kis utcza választja el a róm. kath. nemzeti népiskolát. 1779-ben szintén a grófok segítségével állították föl; de az 1887-iki tűzvész elpusztította a régi épületet, mire a mostanit emelték. A mellette lefutó sikátorból jutunk el a Wesselényi-utczába s a m. kir. állami erdőhivatal-hoz.

A boltsoron a Deák Ferencz-térből kiinduló Széchenyi-utczában van a nagykárolyi központi takarékpénztár s nem messze tőle a zárda. Háromtornyos, emeletes épület, szellős tantermekkel. Itt van ugyanis a kath. elemi leányiskola, a melyben a paulai Szt. Vincze irgalmas rend nővérei tanítanak. A nőegylet összegyűjtött alapítványából fölállított Melinda árvaház is ezen az udvaron van az apáczák fölügyelete alatt. A legrégibb időkben a Fényi-utczában volt a leányiskola, itt meg a Luby-udvar.

A zárda mellett van a hajdani Szuhányi-udvarban az Első nagykárolyi takarékpénztár, az osztrák-magyar-bank mellékhelye. Ezzel szemben van a Nagykárolyi önsegélyző népbank, s jóval feljebb a magy. kir. szatmári 12. honvéd gyalog-ezred III-ik zászlóalja számára épült Rudolf trónörökös-laktanya. De nem itt volt legrégibb időktől fogva a katonaság. A honvédség legelsőben a Luby-udvarban volt elhelyezve, majd másutt.

A laktanya jelenlegi helyén a városháza állott 1808 óta, addig a Fényi-utczában volt a városi hivatal. 1775-ben szerezték meg ott az adózó jobbágyok a maguk pénztárából a Rubleczky-házat, a mely telken a legelső róm. kath. iskolák is voltak. Innen költöztették aztán át a hivatalt a mostani Rudolf-laktanya Széchenyi-utczai részébe, míg 1890-ben végleg át nem helyezték a Szarvas vendéglő teljesen átalakított, modernizált helyiségeibe. Ezt a szállót gróf Károlyi Györgyné építtette Ybl által. Szép báltermében fényes mulatságokat ült a vármegye és város színe-java.

183István nádor is megfordult benne. Petőfi Sándorunk ott ismerkedett meg Szendrey Juliával. Emléktábla is tudatja ezt, még pedig ekképpen:

Ez a számos díszes bált látott helyiség most a nagy tanácsterem, a mely ebbeli minőségében is sok ünnepségnek volt már színhelye. A Petőfi-emléktáblák leleplezésére rendezett országos ünnepség is javarészt itt folyt le 1899-ben. Itt alakult meg gróf Károlyi Gyuláné, a nemesszívű, lelkes honleány elnöklése alatt a Tulipán-szövetség, a mely utóbb beleolvadt a Magyar ipart pártoló védő-egyesületbe. Rendesen itt osztja ki a szegény gyermekeket fölruházó egyesület az öltözékeket. 1907-ben még itt volt a városi iparkiállítás, a mely fényes jelét adta a nagykárolyi iparosok jeles munkásságának. A városháza szomszédságában van a Nagykárolyi kereskedelmi és iparbank.

A Rudolf-laktanya során fölemlítendő még a Betegsegélyző-pénztár és a polgári leányiskola. Azelőtt ipariskola volt, a mit annak idején gróf Zichy Jenő és Jágócsy állított föl, báró Ujfalussy Uray Leona akkori alispánné segítségével. Régebben uradalmi inspektor lakott azon a helyen s ott pillantotta meg legelőször Petőfi Juliáját az akáczfák alatt. A ház sarkán díszlő márványtáblába be is vésték költőnk eme szavait:

Visszajöttünk hát a róm. kath. templomig. Ez volt hajdan az Uj-utcza, a mely a templomtól kezdődött és a Károlyi-kastélyhoz vezetett.

Szenteljünk immár ennek a felettébb érdekes és hatásos várkastélynak is egy kis időt. Már azért is nevezetesebben szót érdemel, mert régi mivoltában mint város-alapító szerepelt. Építését és több rendbeli átalakulását fekete márványtábla jelzi, a mit gróf Károlyi István illesztett a mostani várkastély falába, a következő sorokkal:

Miután fentiekben benne van az egész várkastély története, csak annyit jegyzünk még meg, hogy Károlyi Mihály idejében sánczárokkal, lőrésekkel ellátott négyszögü bástyázat vette körül s mint ilyen a XVI. század zivataros viszontagságai között a végvár szerepét játszotta.

Számos érdekesebb mozzanat színhelye volt a különféle átalakúláson átesett Károlyi-várkastély. Innen ment 1526-ban, a mohácsi csatába a szatmár-vármegyei hadsereg Károlyi László vezetése alatt. 1797-1800. évben meg gróf Károlyi József vezényelte ki innen a francziák ellen a szatmármegyei nemességet. Itt kezdték meg a már említett nikolszburgi béke tárgyalását és itt indúlt meg 1711 február havában gróf Károlyi Sándor kuruczvezér és gróf Pálffy János cs. és kir. teljeshatalmú biztos között a szatmári békekötés pontjain való alkudozás és szatmári béke-tárgyalás. Sok nevezetes vendége is volt. Többek között 1708-ban 28 napot töltött benne egyhúzamban II. Rákóczi Ferencz fejedelem. De máskor is volt látogatója. 1747-ben Miksa királyi főherczeg, 1847-ben István főherczeg, köznyelven Palatinus Pista tartózkodott benne. 1884-ben meg felejthetetlen Rudolf trónörökösünk jött két napra látogatóba, fenséges nejével együtt, gróf Károlyi Istvánhoz.

Mostani alakjában határozott lovagvár benyomását kelti ez a várkastély. A legrégibb idők mintájára, széles sánczárok veszi körül falait. Egy részében 184víz van, másutt begyepesítették. Meinig Arthur budapesti műépítő alakította át gróf Károlyi István ízlése, egyenes utasítása szerint a József gróf korabeli négyszögű régi kastélyt. Stilje vegyes, de mind a mellett harmónikus. Egyrésze tiszta gót. Hét tornya közül a nagy torony hatalmas és bástyaszerűen kiemelkedő. Zászló lobog rajta, ha a háziúr otthon van. Estenden meg ragyogó villanylámpa szórja róla világát.

A kapualjából előszobába lépünk s abból nagyszabású átriumba. A méretek meghagyásával a régi négyszegletes várudvarból alakitották át, a mely olyan tágas volt, hogy négyes fogat könnyen megfordúlhatott benne. Az emeletre most is innen vezet föl a lépcső, sőt az akkoron nyitott boltíves folyosó is részben, azaz három oldalon megmaradt. Belőle nyilnak jelenleg is a felső szobák. Egyik falát három remek, nagy, csúcsíves ablak emeli. Ezek világítják ezt az impozáns átriumot. Menyezete magyaros, tulipános modorban, fából készült. Lépcsőjének, a mely két vörös márványoszlopon is nyugszik és képekben, agancsokban bővelkedő folyosójának karfáját, egymás mellé sorakozó, gondosan esztergályozott orsós lábak alkotják. Berendezése angol, kivéve néhány műtárgyat s szebb darabot, úgymint a két olasz márványkandallót, a czímerből vett oroszlánokkal, az értékes vázákat és az azokat tartó oszlopokat stb. Pálik festményei is díszítik ezt a hatalmas, ritka szép és művészies fényűzésre valló átriumot, meg régi, becses festmények, valamint Rákóczi-korabeli lobogók.

Padozata mozaik s részben szőnyeggel fedett.

Haladjunk föl immár a lépcsőn és tekintsünk be az elhúnyt István gróf lakosztályába. Az irószobában különösebben fölemlítésre méltó a Rudolf trónörökös Benczúr festette arczképe, a mit ő fensége küldött halálát megelőző karácsonykor a grófnak ajándékba.

Ebből a lakosztályból nyílik a grófné tágas szalonja. Bútorzata és kárpitja virágos mintás. Érdekes régi családi szekrények is találhatók benne és egy felettébb nagybecsű festmény, Mária Terézia arczképe, a mit ő maga adott gróf Károlyi Antalnak, hívséges hős generálisának. E fogadó terem erkélyéről pompás kilátás esik a kertre, szökőkútra, színes szőnyegágyakra, avatott kezek remekeire.

Nem szólva a számos többi szobáról, a melyek mind rendre ízlésesek, még megemlítjük a vörös bőrbútoros, kényelmes ebédlőt. Földszinten fekszik, s a kertbe verandaszerű, széles kőhidon jutunk ki belőle. Meg ne feledkezzünk azonban a vásártér felé néző Rákóczi-szobáról sem. Eredeti formájában van meg most is, mind a mellett, hogy átalakították a kastélyt. A fejedelem festett arczképe is benne függ.

Kápolnája is van e nagyszabású várkastélynak. Stílje tiszta csúcsíves. Érdekesek benne a hímzett, régi családi czímerek.

Végezetűl megjegyezzük, hogy az összes szobák fabútorzatát, angol minta után, Kinczel helybeli asztalos készítette és a lakatosmunkát, - valóságos művészies darab is van közötte - Ősz János, ugyancsak nagykárolyi iparos. A 48 lóra épült, XVIII. századból való s most is boltíves istáló, meg a lovarda, szintén érdemes a szóra.

A kastélyt apróra gondozott városi kert veszi körül, öreg fákkal, gyönyörű dísznövényekkel, üde, ápolt virágokkal. Egyik platánfáját maga gróf Károlyi György ültette, hét éves korában, 1810-ben. Velenczei kőpadok, hatalmas virágtartók stb. is láthatók illő helyen. A kastély egyik sarkánál meg szintén velenczei, ósdi kút hozza emlékünkbe a lagunaváros szépségeit. Már 1754-ben mint "szép és híres udvari kert"-et említik ezt a parkot. Sőt tekenősbéka-taváról is szólnak. 1810-ben így ír róla Szirmai: "az épületek napnyugati oldalán anglius izlésre épített gyönyörűséges kert vagyon".

Egyik szegletében áll az úgynevezett "Víztorony". A villanyáramot szolgáltatja a kastélynak és a vízvezetéket. Ugyanis a grófi család házilag kezelteti a villanyt. Hajdan nagy, híres sörház volt e torony helyén.

Ennek mentén megy ki egyenesen a mezőkre a gróf Károlyi István-utcza, a melynek egyik oldalát jórészt az uradalmi épületek, irodák és az intéző lakása stb. foglalják el. A végén aztán előbb a ref. temetőbe majd a Szőlőskert-be érünk. Szintén gróf Károlyi Sándor alapította 1714-ben, a sok inséglátogatta város gyarapodására. Szép, fás hely. Nagy területet foglal el. Hosszú út vezet rajta keresztül, a melynek során jobbról-balról aféle kicsiny házak és csinos, 189villaszerű épületek látszanak elő a zöldből. Nincs nyilvános vendéglője, noha sok a kiránduló. Kiki a maga, vagy a barátja portáján mulat.

A gróf Károlyi István útról húzódik föl a Fényi-utczáig a Petőfi, azaz a "Nagy Magyar-utcza", a melyről már szó esett. A mintegy 70 házat számláló Vaday és Tömpe-kuriák itt állottak hajdan. 1839-ig szabad mészárlási és korcsmajoggal bírt ez a két család. Vasárnapokon sokadalom is volt e kuriák előtt. A néhai való nagyhírű tisztújítások alkalmával meg egész csatározások történtek itt, akárcsak a vármegyeháza körül. Per és egyezség útján aztán az uradalom kezébe kerültek ezek a telkek s végűl eladogatták őket.

A három Somos-utcza is - az egyik már Árpád-utcza, - ezen a tájon van. Leginkább reformátusok lakják és ez volt hajdan a czéhrész.

Környékén van a több mint évszázados: Ref. templom is. Sok viszontagság után 1795-ben épűlt, a mit jelez is az egyik ajtó fölibe vésett évszám. Stilje, a vonaljátékok nyugalmas összhangja, nemes egyszerűsége, megfelel a protestáns vallás puritánságának. Menyezetén a festés az igehirdetést, úri szent vacsorát, éneklést, könyörgést jelképezi. Jó hangzású orgonáját a "Magyar tímár czéh" készíttette. A csinos katedrai korona, az úrasztala és az ahhoz tartozó magashátú papiszék a nagykárolyi ref. iparosok áldozatkészségének tanúsága. - Az ősi ref. templom a régi gimnáziumtól délnyugat felől állott és városi templomnak nevezték. Az 1693-ból keltezett tanúvallás, vagyis oklevél, a mely a Wesselényi Pál kurucz generális által belőle elvitt lőszerszámokat, "korompáti és muskotály puskákat" tárgyalja, annak nevezi. Gróf Károlyi Sándor aztán 1723 okt. 29-ről keltezett czessziónális levelében visszavette a helvét hitvallásúaktól; azon az okon, hogy boldogúlt emlékű ősei abban nyugosznak, nevezetesen Károlyi Mihály nagyatyját oda temették, továbbá, miután a Mindenszentek tiszteletére emelt régi istenházából alakították át a reformátusok és a visszafoglaláskor egyáltalában nem volt templomuk a katholikusoknak, - csak a Károlyiaknak a várban, - s a kegyesrendiek megtelepítéséhez kellett. Hogy papjuk sem volt itt abban az időben a katholikusoknak, az 1687-iki országgyűlésre benyújtott esedező levelükből is látható, a mely azt foglalja magában, hogy "a közönséges" azaz róm. kath. hiten levő papoknak, híre sem volt az egész Szatmár vármegyében, kivéve a szatmári és ecsedi erősségeket. Gróf Károlyi Sándor alapított aztán Nagykárolyban plébániát és a kegyesrendieket bízta meg az egyházi teendőkkel. Cserébe az elfoglalt helyett egy toronynélküli oratoriumot építtetett a ref. vallásúaknak, ott, a hol a mostani templom van, a mely terület akkor lapályos, vízálló volt. Csakhamar össze is dőlt ez a kis épület, úgy hogy a hívek 1753-ban maguk emeltek egy szerény új templomot, majd szintén tulajdon költségükön, az 1790-1791. országgyűlés után, a mely a reformátusok vallásszabadságát biztosította, - a jelenlegit építették.

Közelében a Rákóczi-utczában, van a lelkészlak és ott vannak az iskolák. Előbbinek egy része még abból a korból való, a mikor gróf Károlyi Sándor a parochiális telket, - a mely a mostani társházzal szemben állott, - a rajta levő épületekkel együtt szintén elfoglalta s az egész egyházat mostani helyére megtelepedni utalta. De az iskolai épületek újak, mert a régieket a földrengés, a tűzvész és az idő vasfoga megrongálta. A hajdan ugyancsak virágzó ref. iskola nevezetes embereket is adott a hazának. Károlyi Péter, a ki a kolozsvári főiskolában a görög és héber nyelv tanára volt s a kit 1543-ban ref. püspökké választottak, tudományos kiképeztetését itt kezdte meg, sőt Károli Gáspár is, a ki elsőben fordította a bibliát magyarra, szintén a város szülöttje volt. Később gimnázium is lett. Hét osztálya volt és azokat a tantárgyakat adták elő benne, noha rövidebben, mint a debreczeni főiskolában. De 1851-ben meg kellett szűnnie, mert az egyház nem bírta volna az akkoron kibocsátott törvény értelmében fentartani. Az egyház egy 1669-ből való háromfedeles czinkannát és 1711-ből egy gyönyörű varrott abroszt, végül 1752-ból egy patyolat-kendőt, arany csipkével, virággal őriz; van egy XVI. századbeli becses úrasztali kelyhe is.

Ebben a városrészben laknak a szegényebb sorsú izraeliták. Szűk, rendetlen utczák ezek. A két zsinagóga is itt van.

Az orthodoxok imaháza kisebb és egészen új épület. A másik a hatvanas évekből való. Karzaton ülnek benne a nők rács mögött. Villanynyal világítják. Fölemlítésre méltó egy aranyhímzésű frigyszekrény-függöny, több szentírástekercs-díszítmény ezüstből, melyek a régi és újabb ötvösművészet remekei, 190továbbá egy serleg 1728-ból. Az első rabbi 1724-ben jött Nagykárolyba Pozsonyból, gróf Károlyi Sándor révén, a ki hitközségi szervezetet is adott a már régebben megtelepedett zsidóságnak, sőt újakat telepített meg, hogy az ipar némely ágában a termelő munkát föllendítsék. A temetőben az első sírkő 1744-ből való. 1908-ban nyílik meg az új modern izr. iskola.

Ugorjunk át innen ismét a gróf Károlyi-térre. Déli részében van az impozáns pénzügyigazgatósági palota. Hajdan itt volt a sóház. Mögötte van a dohánybeváltó hivatal és szintén azon a tájon a róm. kath. és a gör. kath. temetők, kápolnákkal.

Innen a teremi útra térünk, az ág. ev. templomhoz. Az ág. ev. hitfelekezet első nyomait 1753 táján találjuk meg Nagykárolyban. De akkor mindössze tíz család volt még és iskolájuk sem volt. Sőt sehol sem gyakorolhatták vallásukat. Csak II. József alatt szaporodott a számuk. Kezdtek is némi szabadsággal élni. Magánházaknál összegyűltek imádkozni, különösebben Kollár szűcsnél, a mostani polgári leányiskola helyén. De innen aztán eltiltották őket, azzal az ürügygyel, hogy zavarják a róm. kath. isteni tiszteletet. Sokszori folyamodás után végre megalakulhatott az egyház 1787-ben mint leányegyház, és sikerült a földes-uraságtól templom- s iskola-helyet nyerniök. Ekkor épült a mostani paplak, ima- és iskola-teremmel, de papot csak 1808-ban kaptak. A templom alapkövét 1815-ben tették le és 1823-ban szentelték föl. Harangot, orgonát csak a múlt század ötvenes éveiben szerezhettek be. - Szomszédságában van a Lövölde, mulatókert. Az utcza túlsó oldalán, a város végén van a városi kórház. Szép nagy épület és a miatt a nagy fontosság miatt, a mely a város, sőt a vármegye egészségügyi viszonyaiban reá esik, méltó rá, hogy itt bővebben megismerkedjünk történetével.

A kórház alapítása a gróf Károlyi család érdeme. Gróf Károlyi György és neje született gróf Zichy Karolina 1845-ben elhatározták, hogy egy kórház alapját leteszik, abban a reményben, hogy a város az ajánlatot általános részvéttel fogadja és az intézetet kifejleszti. Ezért 1845 szeptember 20-án kelt alapítási iratukban a kórházi telken és rajta lévő épületen kívül, két beteg-ágy számára 400-400, összesen 800 frtot és a gyógyszert ajánlották fel.

A grófi család nemes tette csakhamar követésre talált; közvetetlen utána Kalona György alesperes és mezőpetrii plébános 1000 váltó forintot ajánlott fel a létesítendő kórházpénz alapjának szaporítására. Nagykároly város lakosai pedig 1846 január 1-sején nyitott aláírási íven 1029 váltó forint 57 krral gyarapították a tőkét. Ezen kívül a csizmadia czéh 50, a szabó czéh 12 váltó frt 30 krt és a kalapos czéh 20 váltó frtot adott; s tánczvígalmakat rendeztek, színielőadásokat tartottak erre a czélra. 1846 végén a felajánlott és befolyt összeg 6298 váltó forint és 34 kr. volt.

Az intézetben 1845 szeptember 22-től 1852-ig mindössze 31 beteget ápoltak, 1853-tól 1869 november 15-ig pedig egyáltalán nem ápoltak senkit s a kórház alaptőkéje 8663 frt 62 1/2 krra emelkedett.

1868-ig a kórház az uradalom kezelésében volt; ekkor gróf Károlyi György kívánatára, a megye közvetítésével, a város vette át s azóta az intézetet és vagyonát "Városi Kórház" czím alatt a város kezeli.

Az átvételkor az egész felszerelés olyan hiányos volt, hogy nem lehetett a működést azonnal megkezdeni; 1869 novemberben szereltek fel 3 szobát 12 ágygyal s az újból megnyílt kórházban 1870 végéig 154 beteget gyógykezeltek; 1871-ben 161-et és 1872-ben 205 beteget.

1872-ben már kicsiny volt a kórház a betegek számára s a város 1873 őszén új kórházat épített, a melyben 4 betegszoba volt 24 ágygyal felszerelve. Már 1873-ban, az építkezés folyama alatt, az ápolt betegek száma 243 volt. 1874-ben 185, 1875-ben 203, 1876-ban 218; ez utolsó évben a betegszobák száma kettővel szaporíttatván, az ágyak száma 37-re emeltetett.

Hervadhatatlan érdemeket szerzett a kórház fejlesztésével és magas színvonalon tartásával néhai igazgató főorvosa Gyömörői Áldor Adolf dr., ki a 12 ágyas kórházat a mai 60 ágygyal berendezett kórházzá emelte.

1885-ben nyerte meg az intézet a közkórházi jelleget, s már a következő 1886-ik évben 548 beteg vétetett fel, 1887-ben 595; 1888-ban 594; 1889-ben 645; 1890-ben 779; 1891-ben 812; 1892-ben 862; 1893-ban 811; 1894-ben 841; 1895-ben 848; 1896-ban 851; 1897-ben 1005; 1898-ban 908; 1899-ben 191861; 1900-ban 886; 1901-ben 880; 1902-ben 826; 1903-ban 936; 1904-ben 981; 1905-ben 1046; 1906-ban 1112; 1907-ben 1089 beteget vettek fel s ápoltak, valóban áldásos sikerrel.

1869-től 1885-ig három ízben bővült az intézet; 1896-ban ismét jelentékeny bővitést és eszközeinek fontos javítását kapta meg egy nagyobb és könynyen aseptikussá tehető terem felépítésével, s két szobájának kitünően felszerelt szűlő- és műteremmé való átalakításával. Ez átalakítások és építkezések költségeit jórészt Jelinek Rozália úrhölgy alapítványából fedezték. A fejlődést 1896-ban elősegítette a kerület országgyűlési képviselője: gróf Károlyi István, újabb alapítványával.

A közkórház volt igazgató főorvosa, Gyömörői Áldor Adolf dr. mellett nagy érdemei vannak a kórház fejlesztésében és a betegápolásban Dobi Zsigmond dr. kórházi orvosnak és ellenőrnek is. 1901-ben Sternberg Géza dr. kórházi II-od orvos lett igazgató főorvossá s az intézet most is az ő vezetése alatt áll. Másodorvossá Blum József dr. lett 1902-ben. A kórház gondnoka Nagy Elek; a betegek élelmezését Tóth János látja el szerződés alapján. A kórház fölött a felügyeletet a kórházi bizottság gyakorolja.

A Teremi-útról átcsapunk a Gencsi-re. A szélétől vagy két kilométernyire vannak a téglagyárak, a körkemenczékkel és kissé távolabb megkapjuk a Szt. Háromság kápolnáját. Régi pincze van közelében, a melyről azt terjesztette el a néphit, hogy a hajdani Károlyi-várat az erdődivel összekötő alagút, holott a Károlyiak régi dézsma-pinczéje volt.

És most megint a gróf Károlyi-térre megyünk vissza. Az úgynevezett "Czifra sor"-on van az ág. ev. iskola, a melynek történetét 1797-ig lehet fölvinni. De erre a helyre csak 1887-ben került. Ez a virágkertes házsor a Majtény-utczáig vezet, ez meg a Melinda-gőzmalomig, vágóhidig és halad tovább a köves út Szatmár felé. A vágóhíd környékén van a rég fennálló szegényház is. A Majtény-utczáról a Petőfi-utczával párhuzamban futó hosszú Ágoston-utcza visz át a Kaplonyira, a hol megtaláljuk a Rozália róm. kath. temetőt, kisded kápolnával.

Azt hiszszük, hogy immár mindent elmondtunk Nagykároly utczáiról; a mi nevezetesebben szót érdemel és a mit e keretbe összefoglalhattunk.

Nagykárolyban van elég egyesület, a melyek a vallást, művelődést, a humanitást ápolják. Társadalmi egyesületek: A régi kaszinó. Alakúlt 1836-ban. Elnöke: Ilosvay Aladár alispán. Polgári olvasókör. Alakúlt: 1870. Elnöke Snébli János. A Kölcsey-egyesület. Irodalmi kör. Alakúlt 1897 őszén. Elnöke Falussy Árpád. dr. főispán. Tulipán szövetség-iparvédelem. Alakúlt 1906-ban. Elnöke: gróf Károlyi Istvánné. A kath. legényegyesület. Alakult 1892-ben. Egyházi elnöke: Horváth Jenő segédlelkész. Világi: Papp István. A protestáns társaskör: Alapította az általános köztiszteletnek örvendő Asztalos György ref. lelkész 1903-ban. Elnöki tisztje választás alatt van. Kossuth Lajos-asztaltársaság. Alakult 1906. Elnöke: Kún István. A nagykárolyi dalegyesület. Alakúlt 1878. Elnöke: Cseh Lajos. Az úri zenekar; zeneműkedvelők egyesülete. Alakúlt 1907. Elnöke: Obholzer Gyula. A főgimnázium Kölcsey-önképzőköre. Az oltáregyesület. Kath. népszövetség stb.

A jótékonyság és segélyezés szolgálatában levő egyesületek élén a Nagykárolyi nőegylet áll. Alakúlt 1874-ben, általánosságban szegények fölsegélyezésére. De 1876-ban már kizárólag árva gyermekek istápolására törekedett. Utóbb a Paulai Sz. Vincze nővérek gondozása alá került az árvaház. A nőegylet elnöke 1881 óta gróf Károlyi Istvánné, az első osztályu Erzsébetrend tulajdonosa, a ki dicséretes buzgósággal fáradozik érdekében, valamint Serly Móricz Ilka is, a ki két évtized óta egyik alelnöke. Az izr. nőegylet. Alakúlt 1898. Elnöke: Kaufman Mártonné. Felekezet-különbség nélkül népkonyhát tart fenn. Gyermekvédő-liga. Alakúlt 1890. Elnöke: Papp Béláné és Debreczeni István. A vöröskereszt fiókszövetség. Alakúlt 1881. Elnöke: gróf Károlyi Istvánné. Munkásbiztosító pénztár. 1907-ben alakúlt, az 1892-ben felállított iparos-ifjak betegsegélyző egyesületéből. Továbbá nyugdíjintézetek, temetkezési egyletek, Chevra-Kadisa stb.

Szakegyesületek: A szatmárvármegyei orvosi fiókszövetség. Elnöke Aáron Sándor dr. Az iparos és kereskedelmi körök több szakszervezetet tartanak fenn. A vagyon-biztonságot szolgálja a városi tűzoltó-egylet, alakúlt 1886-ban; a sportot a nagykárolyi vadásztársaság, alakúlt 1884-ben; elnöke: Nonn Gyula.

Telepe van Nagykárolyban a debreczeni m. kir. áll. gyermekmenhelynek s ez időszerint 120 gyermek tartozik a kötelékébe.