A Szabolcs vármegyét lakó zsidóság eredetére nézve nincsenek megbízható adataink, de egyes körülmények arra engednek következtetni, hogy zsidók, vagy zsidó valláson levő más (nem szemita) népek már a honfoglalás idejében éltek e vidéken.

Inkább érdekességüknél, mint etnografiai jelentőségüknél fogva említjük fel e kérdésre vonatkozólag Hunyady Ferencz, debreczeni prédikátor és szuperintendens megfigyeléseit Szabolcsmegye nehány helységének zsidó eredetü nevéről ("Keresztény archivum", Vácz, 1794).

"Szabolcsmegyében vagyon Balkán nevü helység, mely zsidóul vagyon s azt teszi: peculium vel acquisitio Balis, Bál józsága, vagyon ott Balsa, mely ebből lehet rövidítve Bal-Samalim, "egeknek ura" stb., majd: "Szabolcsmegyében vagyon Baka és Bakta, az egyik azt teszi: flevit vir, férjfiu sírt, a másik azt teszi: flevit mulier, asszony sírt. És valamint hogy azokat a magasságbeli oltárokat, melyeken a Bálnak és Astarothnak régen áldoztak, úgy hívták: Ramoth, úgy találunk Szabolcsmegyében Ramotsaháza helyet, mely ezt teszi: magasságbeli oltárok háza, vagy temploma."

E nyelvészeti fejtegetések ismertetésével kapcsolatban dr. L. L. ("Zsidó helységnevek Szabolcsmegyében", "Nyíregyháza", 1897. évfolyam) következő elméletet fűzi:

"A honkereső magyarokhoz csatlakozott kabarok tudvalevőleg zsidó vallásúak voltak, de közöttük nagy számmal akadtak bálványozók is. Nevezetesen az egy isten tisztelete az előkelők vallása volt, míg a zsidó vallással együtt átvett s a bibliának oly sok helyén említett bálványimádás (Bál és Astaroth tisztelete) főleg a nép alsó rétegében volt elterjedve; tekintetbe véve továbbá, hogy a zsidó vallás a héber nyelv használatával járt: az előbb említett névmagyarázatok valószínüséget nyernek s egyszersmind némi világosságot derítenek a zsidók őstörténelmének homályába. Nem lehetetlen, hogy Szabolcsmegyében a kabarság egy része telepedett meg és pedig különösen a bálványozók."

Béla király névtelen krónikása szerint Szabolcsmegyében a honfoglalás idejében kazárok laktak. Ezeknek egy része, a történelem tanúsága szerint, szintén felvette a zsidó hitet. Nincs kizárva tehát, hogy a fentemlített 366zsidó (?) eredetü helységnevek a honfoglaló magyarok által meghódított kazárságtól maradtak vissza.

Megjegyezzük, hogy a magyar helynevek csak véletlenül hangzanak össze amaz idézett szavakkal és szó sem lehet arról, hogy valóban héber elnevezések legyenek. Érdemes megemlékeznünk egy Szabolcsmegye múzeumában őrzött ásatási leletről, mely arra enged következtetni, hogy Szabolcsmegye vidékén a honfoglalás idejében valódi (szemita) zsidóság is lakott már.

A lelet egy kőből készült héber feliratu pecsétnyomó, melyről dr. Jósa András, a kiváló régiségbúvár következő ismertetést adja:

A tárgy 1888-ban Rakamaz mellett a Tisza áradása által okozott partomlásban csupa kő, bronz és népvándorlás korszakából való leletek közt találtatott, szerpentin kőbe van vésve és Vámbéry szerint ezen héber betűkkel írt szavak olvashatók rajta: "Jechiel Seraga ben Menachim Gerson."

Nevezetes, hogy Szalonikiben is él egy Seraga nevü régi patriczius zsidó család, mely a hagyomány szerint még Vespasianus idejében menekült Palesztinából.

Lehetséges, hogy már az első századokban került vidékünkre is ezen család és talán vele többen a Palesztinából kiűzött zsidók közül.

A honfoglalást követő századokban a szabolcsi zsidóság is - mint hitsorsosaik mindenütt - teljesen elnyomatva alig mutat fel nevezetesebb mozzanatot történelmi átalakulásában.

Az első intézkedések, melyek a hazai zsidóság jogait jelentékenyen korlátozták, épen Szabolcsmegyében, Szabolcs várában 1092-ben, a Szt.-László királytól összehívott zsinaton hozattak.

Csak a mult század közepétől kezdve és főképen II. József császár idejében kezdenek Szabolcsmegye zsidó lakosai életjelt adni magukról. Ekkor alakulnak a régibb zsidó hitközségek és emelkednek első templomaik.

1848-ban a sokáig elnyomott, de a szabadságért lelkesülő zsidó ifjuság tömegesen sorakozik a nemzeti hadsereg csapataihoz és Klapka leveleiben Nagy-Kálló, megyénk akkori székvárosa, mint egyike van felemlítve azon helyeknek, hol a zsidók legnagyobb számmal jelentkeztek a nemzetőrség zászlaja alá.

Szabolcsmegye zsidó lakossága az 1891-iki népszámlálás idején 21,178 lélekből állott, s az összes lakosság 8.6%-át képezte.

A megyében 17 zsidó anyakönyvvezetőség van és pedig: a tisza-löki, t.-dadai, büdszentmihályi, polgári, berczeli, gávai, kis-várdai, mándoki, kemecsei, nyírbátori, madai, fehértói, nagy-kállai, balkányi, nyír-acsádi és a két nyíregyházi (statusquo és orthodox).

Nevezetesebb hitközségek a megyében:

A nyíregyházi statusquo izr. hitközség, a megye egyik legújabb, de legtekintélyesebb hitközsége, mely csak 1863-ban alakult és ma 378 családot számlál.

A hitközség rövid történetéből következő adatok méltók a feljegyzésre: 1866-ban választotta meg a még ma is működő papját. 1868-ban egy négy osztályu felekezeti iskolát létesített, mely már az utóbbi években nem volt képes a mind nagyobb számmal jelentkező növendékeket befogadni és a hitközség 1897-ben felépítette nagy, emeletes, hatosztályu iskoláját, melynek 26,000 frt költségéhez a város 8000 frttal, a Heumann Ignácz emlékalap tanító és egy tanítónő működik, kikhez legutóbb egy magyar műveltségü papot alkalmaztak igazgatóul s ez van hivatva a vármegye zsidó templomaiban még szokatlan magyar hitszónoklatok meghonosítására. 1880-ban 367épült a hitközség új temploma, melynek költsége részben az eladott imaszékek árából került ki, de a város ebben is jelentékenyen támogatta a hitközséget. A rituális fürdő 1862-ben épült, sokáig egyetlen fürdője volt a városnak s 1891-ben nagy költséggel megnagyobbíttatott. A hitközség évi kiadása 20-22,000 fttot tesz, a mely összeget csak a tagoknak rendkívül nagy megadóztatásával szerezheti be. A hitközség kebelében fennálló Chevra Kadischa szent-egylet 1854-ben alakult és évenként 900 frtot áldoz szegények temetkezési és betegsegélyzési czéljaira.

A nyíregyházi orth. izr. hitközség 1876-ban alakult és ez idő szerint 80 családból áll. Saját templommal és paplakkal bír, de a papi állás jelenleg nincs betöltve.

A kis-várdai hitközség egyike az ország legrégibb zsidó hitközségeinek. Szervezete aut. orthodox s mintegy 2100 lélekszámból áll. Kis-Várdán már a mult században rendszeresítve volt a zsidó pap állása. Templomuk is több, mint 100 éves. Az Eszterházy-féle taksás telken épült, s a templomtelek után fizetett taksa alól csak akkor lett felmentve a hitközség, mikor a birtok a Wahrmann-család tulajdonába ment át. A hitközség egy igen jeles elemi fiu-iskolát tart fenn négy tanítóval. Rituális fürdője, mely 36820,000 forint költséggel épült, a város egészségügyének is fontos tényezője. Chevra Kadischa szent-egylete 1896-ban ünnepelte fennállásának 100 éves jubileumát és ugyanekkor létesítette saját költségén a kis-várdai (megyei) közkórháznak zsidó osztályát.

A nyírbátori hitközség csak 1853-ban alakult, de zsidók már a korábbi századokban is laktak ott. Az anyahitközség statusquo alapon áll és 85 család alkotja. 1862-ben választotta papját. 1865-ben a cs. kir. helytartó rendeletére alakult meg az iskolai bizottmány és állíttatott fel a zsidó felekezeti iskola évi 500 frt állami segélylyel. Az iskola 1880-ban megszünt, de 1892-ben a mai hitközségi elnöknek, Szalkai Emilnek buzgóságából újra megalakult és egy év óta saját házában szépen virágzik.

A nyírbátori zsidóság történetében régóta jelentékeny szerep jutott a Mandel családnak. Ennek egyik tagja, Simon alapította 1826-ban a Chevra Kadischa szent-egyletet, egy másik tagját, Mandel Eduárdot, a város a közügyek terén szerzett érdemeiért díszpolgárának választotta s nevéről egy utczáját Eduárd-utczának nevezte el.

Az anyahitközség mellett Nyírbátorban egy 60 család által képezett orth. izr. fiók-hitközség is áll fenn.

Nagyobb zsidó hitközségek még a megyében a nagy-kállai, ujfehértói és szt.-mihályi hitközségek.