Szabolcs vármegyét Szatmárral együtt Kitaibel Pál, hazánk nagy botanikussa kutatta, munkáiban számos helyen idéz szabolcsmegyei termőhelyet s az egész, a közönségesebbek kivételével, Neilreich-nak "Aufzählung der in Ungarn... bisher beobachteten Gefässpflanzen" czímű művében rendszeresen van belé sorozva, a mely érdemes munka hazánk flórájának elévülhetetlen forrása, s a melynél a magyar flóra kutatása és ismertetése czéljából eddig senki kitünőbb és hasznosabb munkát nem nyujtott, mint az osztrák Neilreich Ágoston.

Szabolcs vármegyében Haynald Lajos biboros-érsek atyja is botanizált. A. M. N. Múzeum gyüjteményében van tőle Potamegoten natans Mándok vizeiből.

Az ötvenes esztendők végén Pokorny Alajos bécsi tanár Ecsed lápját tanulmányozván, Szabolcsmegyében is vizsgálódott. Lugos és Nyír-Béltek körül, futó homokról, mint különösséget az ölyvpáfrányt (Pteris aquilina L.) jegyzi föl. ⁰

25 esztendővel ez előtt Nyíregyháza növényzetéből Simkovics (ma Simonkai) Lajos gyüjtött sokat össze, s a M. T. Akadémia Mathem. és Term. tudom. Közleményeinek XI. köt. 166-211. old. túl a Duna növényei közt közölte.

1886. évben Borbás Vincze, "A magyar homokpuszták növényvilága meg a homokkötés" czímű munkájában a haza homoki növényeit összeállítván, az 54-100. old. összehasonlítólag a Nyírség homokjának növényzetét (425 faj) is jelöli. Ugyanő az Erdészeti lapok 1886. évf. 661. old. a Daphne cneorumot, "A havasi rózsák helyettesítője Alföldünk homokján" czím alatt, mint alpesi ereklyét ismertette a Nyírség homokterületéről. ¹

1894. évben Nyíregyházán Hatzel A. ezredorvos szorgalmasan botanizált s a növényeit revizióra Borbásnak küldötte, néhányból sokat Baenitz Herbarium Europaeuma részére is küldött. Legkiválóbb volt a surlófűnek, kivált az Equisetum ramosissimum-nak végtelen alaksorozata. Az Eq. variegatum All. fajnak egyik eltérését Nyírségről var. betuleti-nek nevezte el Borbás s Baenitz i. h. 7848 (1894/95.) száma alatt számos példánya elterjedt a külföldi herbariumokban. Kár, hogy Hatzel-nek Borbásnál maradt növényeit az ő nagyterjedelmű gyüjteményébe beosztotta, még mielőtt tudta volna, hogy Szabolcs vármegye flóráját külön kell összeállítani. Ezért csak azokat idézhetjük, a melyek mostanában kezébe kerültek.

Szabolcs vármegye gombáit Hazslinszky Frigyes kutatta és mycologiai munkáiban elszórva említ belőlök. ² Ujabban Hollós László, kecskeméti tanár is vizsgálta Szabolcs vármegye gombáit.

Szabolcs vármegye egységes flóra-terület, a magyarföldi flóravidéknek, részletesebben a magyar Alföld vegetatiójának nevezetesebb darabja, benne 254egyesül az Alföld vegetácziójának valamennyi nevezetesebb alakja és szövetkezete. Északi és nyugati részén a Tisza vize folyik, az északi részén több tó, ezen felül az egész Tisza mentén számos árterület, holt ág, kiöntés és máskép elmocsarasodott hely, s a vízi fűvek életének kitünő alkalma és kelléke volt. Ma a szárítással a vízi füvekből sok elpusztult.

A megye délkeleti része a Nyírségnek nevezett homokterület. A kultúra itt is sokat alakított, s a növényzetén rontott, de a fásítással (koronafa, közönségesen ákáczfa, bálványfa, nyárfa, feketekérgü fenyő stb.) a vidéknek tájképét is meglehetősen átalakították. Még több változás történt előbb a növényzettel azóta, a mióta az eredeti Ősnyirség erdeje lassanként megfogyatkozott.

A megye délkeleti részén, Hajdú vármegye felé, szikes puszták vannak. Ezen a három természetes termőhelyen nyilatkozik Szabolcs vármegye flórájának legkiválóbb sajátsága.

Amint a növény hosszas időn keresztül, lassanként tetemes változást szenved, s a mint az ősmultak változásai folytán az egyik itt, a másik ismét más helyen maradt fenn vagy menekült meg a jövendőnek, a természeti körülmények között való életküzdelmében; e szerint majd minden nevezetesebb flóra-darabnak van valami sajátja, különössége vagy eltérő varietása. Szabolcs vármegye flórája az Alföld délibb részétől számbavehető gáttal nincs elválasztva. A Tiszamentét ugyanazok a vízi és mocsári növények kísérik tovább az Alföldön, a szíkes talaj jobban délre Hajdú, Szolnok, Békés, Bihar és Csanád megyén terjeszkedik tovább. Csak a homok esik távolabbra a Duna-Tiszaköz, valamint a temesvármegyei nagyobb homokterülettől. De mivel a homoki fűvek földrajzi terjeszkedése sokféleképen meg van könnyítve, e három homokterületnek számos a közös jellemző növénye, de a Nyírségnek, mint jóval északkeletre terjedő flóratérségnek mégis néhány olyan növénye is van, a minő a Duna-Tisza közén, valamint Temes vármegye homokján sem található.

A Nyírség flórája fölött t. i. már a tokaji, ungi és szatmármegyei hegységek uralkodnak, egyik-másik onnan természetszerüen a homokra is leereszkedik és tovább tenyészik.

Így Kitaibel az Additamenta 182. old. a havasréti zergeboglást (Trollius Europaeus L.) Szabolcs vármegye síkjáról is följegyzi, a minek más megfejtése alig lehet, mint a magas hegyekről való leereszkedés.

A Daphne cneorum L., a Nyírség zonátja vagyis a piros farkashárs egész szervezete, sötétpiros virága, magasabbhegyi, sőt havasi rokonsága nyomán, olyan bokrocska, a mely egykoron magasabb hegyek csúcsát borította. Ma alacsonyabb hegyeinken is terem, más kétségtelen havasi származékkal együtt. Annál meglepőbb, hogy a D. cneorum helyenként a Nyírség homokján is gyakori és mint 3. télizöld-bokrocska nevezetes (a borókán meg a Helianthemum fumanum-on kívül). Nyír-Bátor homokján Kitaibel lelte, 1886-ban pedig gyökeres példákat Illés Nándor erdőtanácsos is küldött Pusztateremről a gebei út mellől. A nép vásárra és templomba is viszi. Más magyarázata ittlétének alig lehetséges, mint hogy az ősibb magasságu hegyekről maradt fenn Ecsed vidékén, innen azután gyökerestől a víz sodorta le, vagy bogyós magvát a madár telepítette ide, azután a hegyről ide bekerült földben is elszaporodott.

Egyéb ritkaságai továbbá Szabolcs vármegyének:

Az ibrányi nyárfa (Természettudom. Közlöny 1897. 441. old.);

A Nonnea ochroleuca Opiz, Beck. F. von Niederoster. 966. old. Kemecse körül (gyüjté Hatzel, Borb. Term. tudom. Közl. 1897. 443), szép sárga korollával, lilaszín kifejlődése nélkül;

Az ujabb Fistularia (Rhinanthus) goniotricha Borb;

Az Equisetum (surlófű) végtelen sorozata, melyről, valamint a gyakori Andropogon Ischaemumról is sikárosnak lehet nevezni a vidéket, mert sikárfűnek hol az előbbit, hol az Equisetum hiemale-t és Eq. Schleicherit (cindrót) nevezik.

A Pulsatilla Zichyi Schur;

A Senecio adonidifolius Rchb. Nyíregyháza és Hugyaj m. (Simk. exsicc.);

A Scutelleria scordiifolia Fisch., a Sc. galericulatának a rokona, Janka 255Kitaibel herbariumából közli (Mathem. és Természettudom. Közlem. XII. köt., 162. old.), ha csak a növény fel nem cserélődött, vagy a meghatározás nem találó.

A Veronica Teucrium L. (V. latifolia minor Koch) var. hemitoma Borb, foliis ad medium aut magis pinnatifidis; area integra maiore et habitu V. teucrii a V. Biharensi Kern. diversa. Nyíregyháza és Sóstó vidékén (Latzel).

Van továbbá a vidéknek még három nevezetes, kertbe illő magas Veronica-ja; a V. pallens Host Nyíregyháza homokos erdőtalaján, a V. geniculata Host; ³ ez a keskenylevelű V. maritimának kopasz eltérése, Kitaibel küldte Host-nak Bécsbe s Kitaibel halála után 1827-ben irta le a Flora Austriaca I. köt. 4. oldalán. Említésre méltó végre a V. foliosa W. és Kit. Nyíregyháza és Uj-Fehértó között.

E hegyi növényeknek a Nyírségen való terjeszkedéséből látható, hogy a tokaji, ungi, szatmári hegyek és Szabolcs síkja között szintén megvan ugyanaz a viszony, a mely Buda meg a Rákos, Versecz meg a temesmegyei homokpuszták stb. növényeinek kicserélődése között ismeretes.

Különös nevezetessége Szabolcs vármegyének a nyírerdeje (betuletum), mert az Alföldön másutt sehol sincs, legfeljebb néhány szála itt-ott, mint régibb vagy ujabb ültetés. A szabolcsi Nyírség azért is nevezetes, mert a nyírfa északibb alakjainál délibb Betula pendula Roth alkotja. Barkás példát Vende Aladár küldött Berkesz határából. A szabolcsi községek neveinek Nyír-rel való összetételéből még nem épen szorosan következnék, hogy a Nyírség homokmezeit mindenütt nagyterjedelmű nyírerdő (nyírves, nyírjes) alkotta, mert valószínünek gondolhatjuk azt is, hogy Nyír a vidéknek, a nyírfára való vonatkozás nélkül, régi neve volt, mint pl. Csík, s a Nyírség meg a nyírfa szótöve csak véletlenül találkozó hasonló hangzás. De mivel 256a Nyírségben, kivált Nyírbátortól délre nyírerdő még ma s van, ⁴ bizonyosnak kell tekintenünk, hogy Szabolcs vármegyének mai nyírerdeje valóban őskori ereklye-maradék abból az időből, a midőn még hazánk erdősége és erdejének vagy fás növényeinek földrajzi elosztása egészen más volt, mint mostanában. Ezt bizonyítja az is, hogy még közel, Ecsed lápján másfaju nyírfa, a Betula pubescens is fenmaradt. Más időkben azután a nyír természetszerüleg pusztulni kezdett, azután pedig az ember fejszéje siettette a Nyírség nyírfáját a pusztulás felé.

Ellenkezőleg emlitésre méltó, hogy hazánkban a nyírfa kiválóan a hidegebb sovány lejtők és hegyek fája, az Alföldön pedig, Szabolcs kivételével, nyírerdő általában sehol, még homokon sincs.

A nyírségi nyírerdőről különben, az említett ágacskákkal együtt a következő értesítés érkezett:

Id. gr. Vay Ádám, a Nyírség egyik legalaposabb ismerőjének szava szerint Nyírbátor határában gróf Károlyi Tibor erdőállományának nagy része még nyírből áll. Ezen kívül kisebb csoportja már csak elvétve található, másutt a megyében erdeje más sehol sincs, sőt ma már a fáját tenyészteni is nehéz, csak kevés helyen sikerül újra felöveszteni.

A nyírerdő kérdése Szabolcs vármegyében tudományos szempontból annyira nevezetes, hogy hozzá kell szólni az archivum kutatójának, a historikusnak, földrajz-irónak, nyelvésznek, erdésznek stb. Minő volt az eredeti alakja, pusztulásának megindulása, ma már alig deríthető ki. Az írónak, mint a magyar nyelv egykor szenvedélyes tanulmányozójának feltünt a megyebeli "Nyirjes tó"-elnevezés; másutt az ország középtájain nyírves kiejtését is hallotta. Növényetymologiai szempontból nyírjes azért nevezetes, mert a j betű, mint növénynevek végződése, más növényszóban is többször ismétlődik: Eper-j-es, szeder-j-es, Lapu-j-tő (község Nógrádvármegyében.)

A megye nevezetesebb fás növényei: a nyírfa (B. pendula Roth), az enyves égerfa, a mogyorófa, a kocsános és kocsántalan tölgy, amaz másutt mocsárfa, emez a vidéken muzsdalyfa, de ritkább, magasabb vidéket kedvel, az előbbinek (Quercus Robur L.) pelyheslevelü eltérése (var. puberula Lasch) is Sóstó körül, a cserfa, a Quercus hiemalis Stev. hosszúkocsános tölgy, a szilfa, fűzfa (Salix alba, S. fragilis, S. rosmarini folia L. S. purpurea, S. cinerea, S. viminalis), a fekete, jegenye, rezgő, fehér és szürkéllő nyárfa (Populus canescens Sm.) a piros farkashárs, az ezüsttövis (Hippophaë rhamnodes L.) hihetőleg homokkötőként megtelepitve, mint Budapest környékén, a kányafa (Viburnum opulus) kerti meddő fajtájával, a labdarózsával, a feketebogyós bodzafa, a semfű-semfa (Lycium Barbarum L.) a fagyal, a somfa, a vörösgyűrü, a sövényező iszalag, a hársfa (Tilia platyphyllos Scop., T. cordata Mill.), a fodorjuharfa, a fekete-gyűrü, a hólyagmogyoró, a csíkos és bibircsós kecskerágó, a vad szőlő, a varjutörvis, kutyafa, vad körtefa és almafa, a galagonya (Crataegus exyacantha, Cr. monogyna), rózsabokor (Rosa spinosissima L., R. Austriaca Cr., R. canina L., R. dumalis Bechst., R. submitis Gren.), a hamvas szeder, törpe mandola, kökény, cseresznyefa, a török meggyfa, törpe meggyfa, gerlicetövis, (Ononis spinosa), Genista tinctoria, Cytisus nigricans, C. Austriacus, C. Ratisbonensis, C. serotinus Kit., Dorycnium sericeum (Kov.) stb.

A Sóstó ligetjében Ornithogalum collinum Guss., Muscari Transsilvanicum Schur (M. botryoides Aut. Hung.), Polygala comosa és var. Podolica, Trifolium agrarium, Artemisia campestris, Luzula pallescens Bess., Lactuca quercifolia, L. Saligna, Verbascum thapsiforme stb., nedves rétjén a Viola persicifolia Roth, (levele visszáján kevés odasímuló szőr van; kivált ez különbözteti meg a V. stagnina-tól), a vasút töltésén Vicia Biebersteini Bess. (V. Hungarica Heuff.) méltó említésre.

Szabolcs vármegyében leginkább azok a keletibb színű növények uralkodnak, a melyek a Tiszántúl hasonló helyein nőnek, azzal a különbséggel, hogy Szabolcs vármegye flórája a szomszéd északi és keleti vármegye közé, a hegyes vidékbe jobban beterjed s a közönségesebb növényeiből jobban vegyül, sok magyarföldi füvünk ellenben a Tiszántúlról egészen Szabolcs vármegyéig el nem jut.

257Legkiválóbb termőhely: 1. a homok, 2. a víz, a Tisza melléke és más mocsarak, 3. a száraz szíkes mező, 4. a nedves, sós hely, melynek vegyült növényzetén kívül még van saját kiváló növénye, 5. a szántott-vetett vagy máskép: munkált föld, össze-vissza keveredett füveivel.

A homok legkiválóbb füvei

A tavi és mocsári vegetáczió a Tisza mentén nagyszerü volt, de a hajdani nagyobb mocsárvidék és ingovány, újabb időben nagyon megfogyott, a nagyobb részét kiszárították és ma már gabonát terem.

258A Sóstó vízi füve a bogárfogó sárga hínárvirág (Utricularia vulgaris.)

Víz mellett, kivált a Tisza mentén nevezetes a

A nedves sóshely vezérfüve a

A száraz szíkes mező ritkás és kurtaszáru növényzete ugyanaz, mint túl a Tiszán egyebütt:

A mezei fűvek közül megemlítjük