Az 1890-ik évi népszámlálás adatai szerint Szabolcs vármegyének 4917 négyszög kilométer területén 244,945 lakosa volt. Egy négyszögkilométerre tehát 49.8 lakos jutott. A népsűrüség e szerint mögötte áll ugyan a magyar szent korona országai népsűrüségének, mely négyszögkilométerenként 54.2, de fölötte áll Máramarosnak, melyé 26, Biharnak, melyé 43.8, sőt Szatmárnak is, melyé 48.

1869-ben volt Szabolcs vármegyének 218,791 lakosa, míg 1880-ban 214,008, ami a népességnek 4783-al való apadását jelenti. Ennek legfőbb oka Hajdu vármegye megalakulása volt, 1875-ben, amikor 11 népes községet kebeleztek az uj vármegyébe. Ha azonban szembe állítjuk egymással a népességnek 1880-iki számát, a 214,008-at, annak 1890-iki számával, a 244,945-el, ennél már 30,937-re menő szaporodást találunk. Ha pedig egybevetjük az 1890-iki népszámot, a 244,945-öt, az 1898-ról kiszámított 285.301 főnyi népességgel a szaporodás még kedvezőbb képet mutat, mert 40.356-ot tesz. Ez pedig annál kedvezőbb, mert e szaporodás - nem, mint az előbbi 30,937 tíz évnek, de - nyolcz évnek az eredménye, ami átlag véve 1000 lakosra 164 szaporodást jelent ez időközre, egy évre pedig 20-at.

A szaporodásnak e számait azonban csökkenti az amerikai kivándorlás, ámbár ennek adatai sok esetben nem azt jelentik, hogy a lakosok ennyi vagy annyi száma végkép elszakadt a vármegyétől s ezzel együtt a nemzet testétől, hanem azt, hogy jobban fizető munka reményében, a vármegyéből ideiglenesen távol van.

A bevándorlásra - épp úgy, mint a kivándorlásra - nincsenek szabatos adataink, annyi azonban bizonyos, hogy van bevándorlás is, mert a felvidéki tótság ma is szívesen telepszik le Nyíregyházán és határában, a hol faj- és hitrokonokat talál; úgyszintén a galicziai ruthénség is ott, ahol hitrokonokra lel, szivesen válik a vármegye lakosává s vásárol földet a vármegyében. De sem a kivándorlás, sem a bevándorlás nem módosítja lényegesen a szaporodás viszonyait.

A vármegyének csak 134 községe van. Ebből az látszik, hogy a vármegyében általában ritkák és egyuttal nagyok a községek. Igy van ez különösen az alsó Tisza mentén. Kivételt tesz a Zemplén-, Ung- és Beregvármegyék közé, északra becsúcsosodó, úgynevezett tiszai és a kis-várdai járás, hol a községek apróbbak és sűrűbbek, de kivétel még Nyíregyháza is, melynek nagy határa sűrűn van borítva, ha nem is községekkel, de az azok helyét álló, úgynevezett bokortanyákkal.

158A népsűrűség volt négyszögkilométerenként, 1890-ben 49.8, 1893-ban 52.7, 1895-ben 54.8, 1898-ban 58.1.

A lakásviszonyok normálisak. A vármegyében 35,253 lakóházban és 2742 cselédlakban van 42,917 lakás, a mi a népesség száma által kívánt mennyiségnek majdnem megfelel s a melyek közül emeletes lakás csak 60 van.

Nemre nézve a 244,945 lakos közt volt: férfi 119.765, nő 125.180.

A családi állapot képe ez: A férfiak közül nőtlen volt 69,243, nős 48,124, özvegy 2210, elvált 62, ismeretlen állapotu 126.

A nemzetiségi elhelyezkedés Szabolcsmegyében a következő: Az 1890-iki népszámlálás adatai szerint volt magyar anyanyelvü 234,920, tehát az egész lakosságnak 95.91%-a. Bátran mondhatjuk ennek alapján, hogy anyanyelv tekintetében Szabolcs vármegye az ország legmagyarabb megyéi közt foglal helyet. A nemmagyar anyanyelvüekre eső 4%, vagyis számmal 10,025, a Tisza mellékén, Rakamazon és Vencsellőn egy tömegben lakó 1357 svábból, a Nyír-Lugoson s környékén, a vármegyének Szatmár vármegye felé eső keleti szélén lakó 714 oláhból, a vármegyében elszórtan lakó 596 ruthénből, 2 szerbből, 459 egyéb anyanyelvüből és 6897 tótból telik ki, akik közül azonban 6579 magyarul is beszél. Így Szabolcs vármegyének csak 3546 olyan lakosa van, a ki a magyar nyelvet nem beszéli, nem érti. Azonban ezeknek legnagyobb része nem állandó lakosa a vármegyének, hanem oly idegenek, akiket a népszámlálás itt talált. A magyarságnak e tengerében majdnem a vármegye közepén van az a sziget, a hol a 6897 tót anyanyelvü lakos él egy tömegben, ez a sziget Nyíregyháza. Abból a 6579 magyarul beszélő nemmagyar anyanyelvüből azonban ma már erre a szigetre a legtöbb esik.

A magyarosodás és a magyarul tudás azelőtt lassan terjedt a tótok közt. Okai ennek, hogy majdnem egyidőben és nagy tömegben települtek le egy helyre, Nyíregyházára, hogy nemcsak nyelvük, de a vármegyében lakó magyarságétól különböző hitük is (az ág. hitv. evangelikus) nehezítette az asszimilálódást, a rokonságkötést, a beházasodást, hogy a vármegye magyarsága ezt nem is kereste, ők meg elegen voltak maguk is maguknak. Oka továbbá, hogy az első rajok népe a felföldi ujabb bevándorlókkal folyton-folyvást szaporodott és oka, hogy a szorgalma és takarékossága révén itt lassanként meggyarapodott tót, a körüllakó magyarság tartózkodó magatartásának visszahatásaként, erősebben ragaszkodott nyelvéhez. Ujabb időben azonban a magyarosodás igen elismerésre méltó módon terjed.

A svábok már könnyebben megmagyarosodtak; ma - kivált az ifjabb nemzedék - mind tud magyarul, sőt németül már nem. A többi nemzetiség számra nézve oly jelentéktelen, hogy azok magyarosodásának kérdésére itt, e czikkely keretében, ki nem terjeszkedhetünk. Legyen elég úgy ezekre nézve, mint általánosságban rámutatnunk arra az örvendetes jelenségre, hogy míg 1880-ban csak 205,531 volt a magyarul beszélők száma, vagyis az összes lakosság 96.04%-a, addig 1890-ben már 241,399, vagyis a lakosság 98.55%-a, a mi tíz év alatt elismerésre méltó eredmény és konstatálnunk kell azt, hogy - kivált az iskola révén - ez a magyarosodás azóta is szépen halad.

Vallásra nézve, túlnyomó többségben laknak Szabolcs vármegyében az ev. reformátusok, száma szerint 96,435-en, mely szám az összes lakosság 39.37%-ának felel meg. Utánuk legtöbb a római katholikusok száma, nevezetesen 65,119, a lakosság 26.59%-a. Ezek után jönnek számban a görög katholikusok 46,597 lélekkel, ami 19.02%-nak felel meg. Majd ezek után az izraeliták 21,178-an, ami 8.65%-ot tesz. Végre az ág. hitv. evangélikusok 15915,490 lélekkel, ami 6.32%-nak felel meg. Ha hozzá teszszük, hogy lakik a megyében 119 görögkeleti vallású és 1 egyéb vallású, a vallási statisztikát teljesen kimerítettük.

Ami a lakosság általános műveltségi fokát illeti - száz-száz lakost véve alapul - olvasni és irni tudott 55.09% férfi, 40.35% nő; az országos átlagban 57.59% férfi és 43.89% nő.

A lakosok java része ma is őstermelésből él. Az őstermelők száma 141,288, ami a lakosság 57.68%-ának felel meg. Ebben benne vannak a családfők és eltartottjaik. De minthogy az 57,976-al kimutatott napszámosok is, kik a lakosság 23.66%-át teszik, legnagyobbrészt az őstermelés szolgálatában állanak, az őstermelésből élők száma 199,264, vagyis az összes lakosság 81.34%-a. Az iparral és forgalommal foglalkozók száma 32,835, vagyis 13.40%. Az értelmiségi keresettel foglalkozóké - mindenütt az 1890-iki állapot szerint - 6008, vagyi 2.45%; a járadékosoké 2284, vagyis 0.93%.