Modor rendezett tanácsú város a Kiskárpátok alján, kies és szép vidéken fekszik. Észak és nyugat felé erdőkkel koszorúzott hegyek övezik és termékeny szőlődombok határolják, míg dél és kelet felé kertek és szántóföldek veszik körül. A várost a Modra vize szeli át és az egyik oldalon a vágvölgyi vasút vonala közelíti meg, melynek Modor-Senkvicz néven egyik fontosabb állomása. A város Pozsonytól mindössze 26 kilométernyi távolságra esik.

A város neve a névfejtőknek és a történetíróknak már sok fejtörésre adott okot. A városnak egyik XVIII. századbeli monografusa magyar alapon kísérelte meg e helynév magyarázatát olyképen, hogy azt a Mod és az Ur szavakból eredőnek jelentette ki, a minek az volna a magyarázata, hogy a város a saját ura volt. Némely névkutatók a Modúrban viszont személynevet véltek fölfedezni, mely szerint tehát a város egyik ősi birtokosától, vagyis Mod úrtól vette volna a nevét. Ezt a verziót Bél Mátyás is említi, de mint az előbbieket nem, úgy ezt sem támogatják semmiféle oklevelek. Némelyek a Madár szóból eredőnek vélik; de ennek sincsen több alapja, mint hogy az országban és pedig Komárom vármegyében tényleg van egy Madár nevű helység, mely régi oklevelekben Modor alakban van említve. Ennek azonban szintén csak annyi az alapja, a mennyi annak a föltevésnek, hogy a Modor szó a Magyar szónak régi alakja és ezt azzal támogatják, hogy a vármegyében fekvő Moderdorf vagyis Magyarfalu egy XIII. századbeli oklevélben szintén Modor néven van említve. Még a legtöbb elfogadható okot hozzák fel azok a névkutatók, a kik nevét a Modor személynévből eredőnek tartják, mert tény, hogy ez a név elég sűrün fordul elő a középkori oklevelekben.

Mindeme névmagyarázók után ismert nevű tudósunk és kutatónk Ortvay Tivadar dr. a város nevét a szláv nyelv segélyével igyekszik megfejteni. Ezt kísérli meg Bél Mátyás is, midőn azt hiszi, hogy a város neve a szláv Modry szóból ered és ezt a város vidékére vonatkoztatja, mely magas hegyeivel és erdeivel mintegy kék színben látszik úszni. Erre is találunk hasonlatot a nógrádmegyei Kékkőben, mely tudvalevőleg szintén kékes színben úszó szikláitól kapta nevét, mely tótul: Modry-Kamen. Erre nézve Ortvay megjegyzi, hogy "nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy Modor neve Modra és Modern alakban is használatos és hogy e neveknek diplomatikai jogosultságuk is van, a mennyiben néha egy és ugyanazon okiratban a Modor és a Modra nevek fölváltva használtatnak" és ő e név alkalmazásának okát nem a vidék színhangulatában, hanem a Modra patakban keresi, mert beigazolt tény, hogy a legtöbb helység a mellette elfolyó víztől kapta elnevezését. 202Legelfogadhatóbbnak látszik azoknak a föltevése, a kik a város nevének eredetéről a legjobb magyarázatot II. Géza királynak 1158-ban kelt adományozó levelében találják, melynek idevonatkozó része így hangzik: "Donavi etiam villam meam Modor condicionalem prope regnum Theutonicorum, prope montem existentem, ubi falcatores mei existebant..." Akkoriban tehát kaszások (falcatores) laktak Modorban, kiknek német nevük úgy a középkori, mint a mostani népidioma szerint Mâder (mély hangzású a-val); tehát nagyon valószínű, hogy Modort és vidékét "Mâhdern" névvel nevezték.

E város a vármegyének egyik legrégibb helysége, melyről már a XII. században szó van, a mikor Géza király mint királyi birtokot 1158-ban a nyitrai egyháznak adományozta, a hol a királyi falcatoresek, vagyis kaszások laktak. 1256-ban IV. Béla király egyik oklevelében Modur néven van említve, mely oklevélből azonban az is kitűnik, hogy Géza király 1158-ban nem az egész helységet adta a nyitrai egyháznak, hanem csak egy részét, míg annak másik érsze tovább is királyi várbirtok maradt. V. István királynak 1271-iki oklevelében még mindig a nyitrai püspök birtokaként szerepel. 1273-ban Ottokár cseh király Pozsony vidékével és a határában fekvő helységekkel együtt Modort is feldúlta. Valószínű, hogy Modor IV. László király alatt szünt meg királyi várbirtok lenni, mert e király 1287-iki oklevele már magánkézben levőnek említi; de hogy egészben-e vagy csak részben, az az okiratból nem tünik ki, de kitünik belőle az, hogy a város a XIII. század közepe után erősen hanyatlott, mert ez az oklevél már csak prediumnak, vagyis pusztának nevezi, a mi különben - földúlatása után - érthető is. Ez időben Henrik fiainak a birtoka volt, kiktől IV. László, mert az Apor vajdához való átpártolásukkal hűtlenségbe estek, elveszi és Péterfia János comesnek és örököseinek adományozza. Ez a Péterfia János pozsonyi főispán volt s Apor vajdát legyőzte. A XIII. században még csak 1294-ben találkozunk a város említésével terra Modor vocata néven.

Ez időtől kezdve ismét fejlődésnek indul a város. A XIV. században már önálló lelkészsége van és az 1332-37 közötti időből való pápai tizedjegyzékben is előfordul Jakab nevű papja, a ki jövedelmét harmadfél márkára becsülte és így, ha ezt e jegyzéknek ez időből való megyebeli hasonló egyházainak jövedelmével összehasonlítjuk, igazoltnak látszik, hogy Modor ekkor már a jelentékenyebb helységek közé tartozott.

Modor város első ismert szabadalomlevelét Nagy Lajos királytól kapta 1361-ben, melyet 1374-ben újból megerősített. Erre azért volt szükség, mert a város pecsétjét, mely a szabadalomlevélen is alkalmazva volt, ellopták, minek következtében a modoriak jónak látták szabadalmaikat átiratni és új pecséttel elláttatni.

1388-ban Zsigmond király e királyi helységet, villam regalem Modur, Stiboriczi Stibor pozsonyi grófnak és testvéreinek, Endrének és Miklósnak adományozta és kihaltáig ez a család bírta. Úgy látszik azonban, hogy a Stibor család nem élvezhette nyugodtan e birtokát, mert Stibor és testvérei a beiktatás után csakhamar új határjárás megtartását kérték, sőt 1397-ben panaszt emeltek a szempcziek ellen, hogy őket birtoklásukban háborgatják. 1398-ban újból szükségesnek tartották, hogy őket Zsigmond király az adományozott birtokokban ismételve megerősítse.

1404-ben Stibor erdélyi vajda, a város földesura különféle szabadalmakat adott a városnak, melyekben kimondja, hogy idegen egyén csak az esetben vehet Modorban házat, ha ott lakik is, továbbá ha modori háztulajdonos utódok nélkül halna el, házát csakid modori lakos veheti meg és végre, hogy az itteni szőlőbirtokosok csak akkor adhatják el szőlőiket idegeneknek, ha azt modori polgár megvenni nem akarja. E privilégiumot Zsigmond király 1406-ban megerősítette. Stibor vajda 1414-ben meghalt és birtokait, közöttük Modort is, fia örökölte.

A pozsonyi káptalannak 1439-iki oklevele ez időből a városnak több kisebb nemesi birtokosát is említi; ez oklevélben több ház- és szőlő birtokosa is szerepel. Így Petényi Jánosné volt itt birtokos, ki utóbb Váczy István neje lett, továbbá Erdsmyd és Pintér János is mint háztulajdonosok emlittetnek. Bizonyos Anna úrnőnek szőlői voltak itt, melyeket korábbi birtokosaik után Preydl-, Puch- és Freytag-szőlőnek neveztek. Ez alkalommal két szőlőhegyének 203a nevét is megismerjük, melyek közül az egyik Scheywn, a másik Oberberg. Ez oklevélben még említve van a Cleyen, az Oed, a Posinger, a Schreiber-, az Oberberg- és a Trucht-szőlő.

A XV. század közepe táján a Guthi Országh család lép a Stibor család örökébe. E család 1440-ben I. Ulászló királytól kapta Modort, a király és haza szolgálatában szerzett nagy érdemeiért. Hogy a várost, illetőleg lakosait régi szabadságaikban fenntartotta, bizonyítja egyebek között V. László királynak 1456. évi oklevele, melyben tizedszedőjének megparancsolja, hogy a modori népektől a bortizedet, szabadalmaik értelmében, ne készpénzben, hanem borban szedje be. Ország Mihály halála után Modor tovább is családja kezén maradt.

1515-ben II. Ulászlótól és később I. Ferdinándtól kaptak a modoriak újabb kiváltságokat. Ferdinánd király vámmentességet biztosított nekik, s guthi Országh Kristóftól is kaptak 1564-ben újabb szabadalmakat. 1567. október 9-én Országh Kristóf örökösök nélkül meghalt és Modor a koronára szállott.

A lakosok attól tartva, hogy a város vétel, zálog vagy adományozás útján ismét magánkézbe kerül, lépéseket tettek a királynál, hogy magukat a földesúri jogok alól megváltsák. Ez sikerült is nekik és miután 6000 forintot lefizettek és arra kötelezték magukat, hogy a kamarának évenként 640 forintot fizetnek és hajóépítés czéljaira bizonyos mennyiségű fát szolgáltatnak be, a megváltás végbement. Az elvállalt czenzust 1610-ig fizették; de ez évtől kezdve, királyi engedélylyel, a Pálffy grófi család kapta e czenzust egész 1654-ig, a mikor Pálffy Pál gróf nádor meghalt. Ez időben Lippay György egri püspök a bécsi ú. n. "aranyhegyi papnevelőház" javára váltotta magához e czenzust, hogy abból egyházmegyéje számára lelkészeket neveltessen. Az alapítványi összeg 16,000 forintra rúgott, idővel azonban 12,800 forintra apadt, melynek kamatait az említett czélra fordították; de mivel Modor távol esett és a czenzus fizetése körül nehézségek merültek föl, Fenessy György egri püspök 1687-ben az összeget a nagyszombati kollégiumnak juttatta.

Modor a királyi adót lefizetve, királyi hatalom alatt állott. II. Miksa király 1569-ben a szabad királyi városok rangjára emelte s szabadalmaikat biztosította részére; a követküldés jogát is megadta a városnak és azt a jogot is, hogy tulajdon czímerrel és pecséttel élhessen stb. Habár Modor a követküldés jogát megszerezte és szabad királyi város is volt, de mivel mint ilyen törvényesen beczikkelyezve még nem volt, Illésházy István nádor a város követét 1600-ban az országgyűlésből kirekesztette. Ennek az volt a következménye, hogy a város e sérelem után II. Rudolf királyhoz fordult, a ki 1607-ben Modort ismételve szabad királyi városnak jelentette ki és a nagyobb tárnoki városok közé sorolta.