A mohácsi vész után a város fejlődésében nevezetes fordulat állott be. A töröktől megszállott alföldi és dunántúli vidékekről a nemesség és iparosság a kevésbbé zaklatott helyekre költözködött. E nyugodtabb helyek közé tartozott Nagyszombat is. A magyar lakosság mind nagyobb számban telepszik meg és csakhamar túlnyomó elemmé fejlődik. A városi tanács jegyzőkönyvei, latin nyelven, nagy gonddal készülnek s nemsokára csaknem kizárólag magyar nevek szerepelnek a tanácsban, a birtokügyi tárgyalásokban. 1573-tól a város évkönyveiben magyar részletek is fordulnak elő s 1574-ben magyarul szerkeszti meg statutumait. Az iparos-osztály is jelentékeny tényezője volt a magyarosodásnak. A lakatosok, kovácsok, ötvösök, szíjgyártók és kereskedők czéhe a XVI. századtól kezdve magyarul vezeti czéhkönyveit. A kereskedő-czéh 1547-ben magyarul szerkeszti meg szabályzatát s legnagyobbrészt magyar nevek szerepelnek itt is. Fönmaradt a XVII. századból a szűcsök, szabók czéhkönyve s ez is magyar. A város czéhei országszerte jó névnek örvendtek. Sok fiók-czéhet alapítottak s a szeredi, semptei, veszprémi, fehérvári czéheknek magyar szabályzatot adtak.

Igen nagy befolyással volt a város fejlődésére s fölvirágoztatására az esztergomi érsekség és káptalan, mely a török elől már 1532-ben menekült; néhány tagja ide jött s végre 1543-ban a város állandó szállást engedélyezett az egész káptalannak, élén az esztergomi érsekkel. Részben megmaradt birtokaikból, részben pedig a várostól, illetőleg iparos- és kereskedő-czéhektől fölállított ú. n. altariákból (vallásos pénz- és házalapítványok) éltek s ezeket a város ezentúl csaknem kizárólag nekik adományozta. A plébánia-templom körül telepedtek le s építettek új házakat a Magas- (később róluk: Káptalan-, mag Béla kir.), Sarkantyús- (ma azon a részen Seminarium-) és Jeruzsálem-utczában. Megalapították a káptalani iskolában a gimnáziumot.

A hitújítás mozgalmai sem hagyták érintetlenül városunkat. A betelepedett magyarság Kálvin tanaival ismertette meg a várost; az itt lakó német és szláv elem pedig a lutheránus prédikátorokat követte. A protestantizmus e városban hamar terjedt s nemsokára a katholikusokkal szemben fenyegető állást foglalt el. S mindez a káptalan szemeláttára, Várday, Oláh és Verancsics érsekek életében, részben ittlétekor, történt. A városi tanács sokáig küzd ellenük, de nem bír velük. 1570-ben elfoglalják a városi kórház kis templomát s a híres Bornemisza Péter itt prédikált. Ez ellen a támadás ellen panaszkodik Telegdi Miklós, itteni kanonok-plébános, a híres hitvitázó, XIII. Gergelynél 1576-ban. A magyar protestánsok elfoglalták a plébánia-templomot (1605 körül) s ezt Bocskay is jóváhagyta. Bethlen az invalidus-templom helyén volt düledező templomot adta nekik, mert - mint mondá - a katholikusok többen vannak. De nem jutottak annak birtokába sohasem. A kálvinisták főpártfogója Asztalos András jómódú polgár volt, a híres Szenczi Molnár Albertnek levelező barátja, jótevője. Ennek buzdítására alakítja meg 1603-ban a kálvinista egyházközséget. Mikor pedig templomukat s iskolájukat a város elvette, az istentisztelet az ő egyik házában tartatott, valamint az előadások is; a tanárokat s a szegény, szorgalmas tanulókat asztalához s lakásra is házába fogadta. De ez új felekezetek egymás között folyton egyenetlenkedtek. A lutheránusok 1615-ben a Felső-Jakab-utczában, a ferenczrendiek szomszédságában nagy, tornyos templomot és a lelkész és iskola számára épületet emeltek. Illésházy alnádor halála után a kálvinisták magukra maradtak. Thurzó nádor csak azért karolta fel ügyüket, hogy engedély esetére lutheránus prédikátort is juttathasson a városba. Ettől fogva a lutheránusok fölülkerekedtek. A kálvinisták közül sokan áttértek, még többen elköltöztek s e felekezet itt nemsokára egészen elenyészett. A lutheránusok is sok megpróbáltatáson mentek át. 1636-ban még a Pálos-utczában építenek egy templomot paplakással és iskolával, de 1671-ben, majd 1683-ban végleg elvesztik. II. Rákóczy leveretése után egyetlen templomukat - a Felső-Jakab-utczait - is elvesztették s legnagyobb részük Pozsony-Szentgyörgybe, Modorba, Bazinba költözött. Hosszú időn át hitközségük sem volt s csak 1780-ban alakult meg újra. 1787-től kezdve az invalidus-ház egyik termében (egykor templom, később étterem volt) a katonákkal együtt évenként egyszer, 1789-től pedig minden hónapban egybegyűlhettek úrvacsora-vételre. Többször akartak templomot építeni, de a városi tanács nehézségeket emelt s így az egykor hatalmas és népes egyházközség maig is e helyiségben tartja istentiszteletét.

A város igazi nagysága, kultur-történeti jelentősége tulajdonképpen Pázmánynak nagyszombati alkotásaival kezdődik. Az 1615-ben újra letelepedett jezsuiták a gimnáziumot virágzásra juttatják; Pázmány megalapítja az egyetemet, a nemes ifjak konviktusát, nagy papnevelő-intézetet; lábraállítja, segíti a helybeli férfi- és nőszerzeteket s elevenség zsendül a vallási és kulturális élet minden terén. Megindul a híres nagyszombati jezsuita-sajtó, mozgatója a vallási vitáknak s közel kétszáz éven át megszólaltatója a magyar tudományosságnak.

Pázmány utódai új intézeteket alkotnak s a XVII. század közepén már méltán viseli Nagyszombat a "Kis-Róma" czímet. A főurak is mind sűrűbben telepednek meg a városban, házakat vesznek itt, építenek s összeköttetéseik révén e helynek a gazdag és intellignes város jellegét kölcsönzik. Népes, országos zsinatok és diplomácziai tárgyalások színhelye, s nem csodálkozunk, ha az egykorú ismertetők nem tudnak betelni magasztalásával. Nevezetesebb tartományi és egyházmegyei zsinatok voltak az 1560., 1561., 1562., 1564., 1566., 1611., 1629., 1630., 1633., 1648., 1658., 1734. években. I. Ferdinánd 1545-ben s 1550-ben tartott itt országgyűlést; több béketárgyalás is folyt itt (Bethlen, II. Rákóczy Ferencz, stb.)

A XVIII. század csak fejlődni látja a várost. Egyeteme s egyéb intézetei folyton népesebbek; maga a város is szépen épül s régi emeletes házai e korból valók. 1724-ben kerületi táblát kap. Mária Terézia újabb s újabb kegyekben részesíti, s a város gyors fejlődésre s szép jövőre számíthatott. Egyszerre azonban elveszti minden dicsőségének és nagyságának alapját. Az egyetem 1777-ben Budára kerül, a szerzetek jórésze megszünik; seminariumainak egy része követi az egyetemet, konviktusát bezárják s mindezekkel megszakadnak mindama kötelékek, melyek oly sok főúri s köznemesi családot fűztek Nagyszombathoz. Azokkal együtt a magyar iparos-osztály is elköltözködik s a városra a pangás nyomasztó szelleme nehezül.

A XIX. századról keveset szólhatunk. Első negyedében a káptalan visszamegy ősi székhelyére s vele több főúri család végképpen elhagyja e várost. Az egykori intézetek közül csak a gimnázium és a konviktus maradt itt. 1876-ban megszünik a kerületi tábla is, és Nagyszombat a többi lefokozott kisebb szab. kir. városok sorsára jut. Megemlítjük még, hogy az 1854-iki új megyebeosztáskor az ú. n. Felső-Nyitramegyének a főhelye volt.

A városnak néhány nevezetes szülöttje is van. Zsámboky János (Sambucus), a híres polyhistor (1531-84), Káldy György, Nádassy János híres jezsuita-szónokok; Kiss Imre jezsuita, II. Rákóczy Ferencz nevelője 18 éven át; Télfi Iván, a nagynevű hellénista; Emmer Kornél jogtudós.

Nagyszombat ugyan kívül esett azon az országrészen, mely a törökkel vívott sok százados küzdelem csapásait nyögte, mégsem volt ment a háborúk gyászos eseményeitől sem. A XVI. században többször sok katonát, pénzt, eleséget kellett küldenie. Az átvonuló Basta seregei is raboltak a külvárosban, mert bezárták előttük a kapukat. A Bocskay-féle fölkelés idején sokat szenvedett. 178A sereg jöttének hírére a kapukat megnyitották, sok pénzt, élelmet adtak s a város az e vidéki hadjárat középpontja lett. Bethlen először megsarczolta, később kétszer is bevette és őrséggel megrakta. Wallenstein katonái is fosztogatták a külső részeket, a gazdasági majorokat, mikor Mansfeldet üldözték. I. Rákóczy György 1645-ben bevette és keményen megsarczolta. Legtöbbet szenvedett a Thököly-féle fölkelés idején. Maga Thököly a városba hatol, a tanácsot hivatalától megfosztja, új, felerészben protestáns magisztrátust nevez ki; templomokat osztogat s a jezsuitákat állítólagos osztrák érzelmükért csak 30 ezer frtnyi jótállás ellenében menti föl a gályarabság alól.

II. Rákóczy Ferencz fölkelő-hadjáratában szintén van szerepe a városnak. A fejedelem hadserege 1703-ban bevonul Nagyszombatba, a protestánsokat megajándékozza jogos templomukkal és a városban, Dúló Ádám parancsnoksága alatt, kurucz őrséget helyez el. A következő évben, 1704 decz. 26-án, itt történt az első nagyobb ütközet, melyben a fejedelem is részt vett. A Tirna és a Parna patak közt folyt le s Gerencsér alatt szerencsétlen véget ért. Rákóczy a Klarisszák mögötti partról nézte az ütközetet. A csata hevében, déltájban, Dúló is kirontott, de golyótól találva elesett; erre a városi őrség is kiszökött. A körülbelül 200 elesett kuruczot a gerencséri országút mellett, a Parna patak partján temették el. Emlékükre egy közönséges tót földműves derék özvegye emeltetett vagy 100 év mulva kőkeresztet s reá e tót chronostikonos föliratot vésette:

Heister bevonult a városba s az egyetemi épületben a jezsuitáknál szállott meg. A megrémült lakosság idemenekült a durva zsoldos katonaság elől s alig lehetett őket rábírni, hogy házaikba menjenek; ismerték a zsoldos katonaság szavahihetőségét. Alig három hó mulva Bercsényi közeledett Nagyszombat felé, minek hírére a német katonaság menekül s Bercsényi kardcsapás nélkül bevonul a városba. Bár a jezsuiták iránt jóindulattal volt, ez esetben szigorú nyomozást rendelt el, mert úgy értesült, hogy egyesek, főképpen a németek és csehek, áruló szerepet játszanak. Nagy lett a rémület a kollégiumban. Mégis megelégedett azzal, hogy néhány idegen származású rendtagnak távoznia kellett; egyébként buzgó katholikus módjára viselkedett s az egyetemi templomban többször megjelent. 1706-ban ismét elvesztették e várost, míg aztán az egész dicső küzdelem is szomorú véget ért.

A franczia hadjáratok idején is sok zaklatásnak volt kitéve a város. A katonaság ellepte a már elhagyott s egy részében invalidusoktól lakott óriási egyetemi épületet s az egyetemi templomot, mely utóbbiban s az alatta levő kriptában igen nagy kárt tettek. 1848. decz. 16-án volt az utolsó csata Nagyszombatban. Simunics tábornok Nádas felől jött nagyobb sereggel s délután 4 és 5 óra között északról a városba ágyúztatott. Guyon csekély számú legénységével rövid tusa után hátrált s emberei közül kb. 800-at elfogtak. A csekély számú elesettek emlékre a város érdemes polgársága közadakozásból 1871. okt. 15-én a főutcza alsó végén szép, piramisszerű oszlopot emelt. Északi oldalán e fölírás van: "Nem e kő, tetteitek hirdetik dicsőségteket." Déli oldalán pedig: "Az 1848-ik évi decz. 16-iki nagyszombati ütközetben elvérzett honvédek emlékének e város és vidéke. 1871." - Hazafias alkalmakkor e kegyeletes helyhez történik a kivonulás.

A város évkönyvei gyakori és nagy tűzesetekről emlékeznek meg. Nevezetes az 1566-iki tűzvész, mely 150 lakóházat elhamvasztott. Száz év mulva, 1666-ban, a város nagy része leégett; ez alkalommal, mintha végpusztulásától féltek volna, a városi halastó partjáról (a mai Ribnik) lerajzolták az égő várost s e kép a helybeli ferenczrendiek kolostorában maig megvan. Legborzasztóbb volt az a tűz, mely 1683 aug. hóban támadt Thököly seregeinek elvonulása után. Sok vidéki is volt a városban, kik a kuruczok elől menekültek ide. Egyszerre több helyen ütött ki a tűz s a nagy zavarban a kapukat sem tudták kinyitni. E rémítő szerencsétlenségben a városnak csaknem fele, vagy négyezer ember elveszett, kiknek egy részét a tűz és füst emésztette el, más részét az elszabadult barmok gázolták agyon s ismét 179mások a falakról a mély, iszapos várárokba ugrottak s odavesztek. Csupán a Jeruzsálem-utcza s az egyetem tája maradt épségben.

Az időnként dühöngő pestis e városban is megkövetelte a maga áldozatait, sőt mocsaras tája, úgy látszik, elősegítette annak gyakori keletkezését. A város évkönyvei, különösen az 1509., 1586., 1632., 1633., 1645., 1679., 1708., 1739. s 1740. évnél siratják el a nagyszámú halottakat. Legnagyobb volt 1679-ben. 1708-ban is sokan elhaltak s a hagyomány szerint a plébánia-templom egyik Mária-képét könyezni látták a nagyszombatiak szomorú sorsán. 1740-ben is oly nagy pestis pusztított, hogy 105 ház egészen kihalt s ezeket a tanács bezáratta. A város ekkor fogadalmat tett, hogy évenként Sasvárra búcsújárást rendez. Az 1708-iki pestis alkalmából 1710-től fogva évenként fogadalmi ünnepet ülnek nov. 21-én, Szűz Mária bemutatása ünnepén. A gyakori s nagy mértékben dühöngő pestis egyik okát látták a városi mocsaras halastóban is. Már 1700-tól fogva tervezik az északinak a kiszárítását (mert volt egy Szilincs felé is), de csak a negyvenes évek végén valósult meg Mária Terézia utasítására s az a terület ma Ribnik néven kaszáló. Végül az 1831-iki koleráról is megemlékezünk, mely ijesztő mértékben pusztított. Alig négy hónap alatt közel kétezer ember halt meg. Temetőjük a várostól északra vagy másfél km. távolságra van; kápolnáját Iványi, az akkori érseki helynök emeltette, a ki nemsokára szintén áldozata lett a kolerának.

A város fejlődését elősegítő és akadályozó tényezők futólagos megemlítése után áttérhetünk a mai Nagyszombat ismertetésére. Két főrészből áll: belső és külső városból.

A belvárosi rész a régi falaktól határolt négyszögalakú terület. Ez a régi Nagyszombat. Ferdinánd 1551-ben szabályozta az építést és elrendelte, hogy az egyes házakhoz telkek - udvarok és kertek - tartozzanak. Ettőlfogva még jobban meg volt nehezítve az építkezés. Kívül építeni azonban nem volt szabad s 1601-ben a meglevőket is lebontatták. De tanácsos sem volt ez a külső építkezés, mint azt a nemsokára megkezdődött hosszas hadjáratok igazolták.

A falnégyszög egyes részeit, főképpen a déli s északi oldalon, 1820 és 1840 között lebontották. A déli fal hossza 420 m., az északié 470 m., a keletié 715 m. a nyugatié 817 m. A belső város területe (de nem e hiányos falakból konstruálva) 615,890.346 m²; a külső városé 1.593,751.145 m²; tehát az egész város területe 2.209,641.491 m². A város határa (nem számítva a város területét) 10,473 hold és 1159 négyszög öl.

A városnak csaknem dél-észak irányában elhelyezkedő négyszök alakját a középtől kissé nyugatra, szintén dél-észak irányban a főutcza szeli át s 180kelet-nyugati irányban, a főtéren át, a fő keresztutcza két egyenlő részre: Alsó- és Felső-hosszú utczára osztja. A főutczával párhuzamosan halad a többi, és pedig: nyugatra a Gabona-utcza és a Ferencziek-utczája, keleti oldalán a Pálosok utczája, Alsópatak-utcza, Pék-utcza, Felsőpatak-utcza; ezektől keletre csaknem velük párhuzamosan: a Simor János-utcza s folytatása a Szt. János utcza; ezektől keletre, velük párhuzamosan: a Béla király-utcza, Jeruzsálem-utcza, Jericho-utcza; végül a déli és északi s részben a keleti oldalon a XIX. század elejétől fogva a falakhoz épített Alsó- és Felső-bástya-utcza. Az említett kereszt-utczán kívül van még vagy hat kereszt-utcza, melyek azonban csak sikátoroknak nevezhetők; az egyetlen Alsópatak-utczát kivéve, nem is lakhatók, annyira szűkek.

A mint a vasúti állomásról jövet, a honvédemlékhez jutunk, ott kezdődik a Fő-utcza. Kelet felől a kir. járásbírósági és telekkönyvi hivatal helyisége, nyugat felől pedig a messze vidéken jó hírnévnek örvendő Polniczky-szálló nyitja meg. Ez az utcza elég széles, kocsiútja jól kövezett, gyalogjárója azonban nem felel meg a modern igényeknek. Épületei kétharmadrészben emeletesek, a többi földszintes. E helyen megemlítjük, hogy a város házai általában igen régiek s mai emeletes magánépületei legnagyobbrészt a XIX. század elejéről valók. Hat középületén kívül csak egy kisszerű magánháza kétemeletes, azt is egy esztergomi kanonok s városi plébános építtette (Schwartzer, 1770). A Fő-utcza házainak jórészét főurak s köznemesek építtették. Az Esterházyaknak, Zichyeknek, Illésházyaknak, Tolvayoknak, Pybereknek s Bencsikeknek voltak itt házaik.

Az új járásbírósági épület szomszédságában van a régi városi kórház ősrégi, kis csúcsíves templomával. A hagyomány szerint a ferenczrendieknek ősrégi, kis csúcsíves templomával. A hagyomány szerint a ferenczrendieknek építtette a város 1238-ban s kezdetben Szt. János, később Szt. Mihály, végül Szt. Ilona nevére volt szentelve. Mikor a ferenczrendiek 1363-ban mai helyüket kapták, e helyet elhagyták. Így érte meg a hitújítást, mikor aztán a protestánsok 1570-ben elfoglalták, melléje lelkészlakást és iskolát építettek. Nemsokára bedőlt s a város tulajdonába ment át. A jogtudat azonban fenmaradt s a különvált kálvinisták 1609-ben újra követelték. A város nem adta oda s később kijavítva, városi kórházzá alakította át. Mai alakját a XVIII. század közepén, s elég tetszetős, oszlopos bejáratát a XIX. század negyvenes éveiben nyerte, jórészt magánalapítványokból. A betegeket Szt. Vincze apáczái gondozzák.

Igénytelen külsejű temploma külön megemlítést érdemel. Alapépítkezése a XV. század második felének az ízlését tünteti föl. Eredeti a szentély, a 181nyugati homlok (a kapubejárat), a sekrestye s a fölötte levő alacsony, széles torony. A hajó átalakult, sőt - tán a protestánsok birtokában - kereszthajóval bővült s a két ág fölötti kis tornyok a czentrál-templom alakját kölcsönzik neki. Hossza mindössze 22.8 m.; a szentély magassága 7.6 m.; a hajóé, a későbbi átalakítás által valamivel nagyobb.

Tovább haladva, csupán a kétemeletes, tetszetős külsejű városháza az, mely figyelmet kelt; tágas, díszes erkélye, hatalmas oszlopokon nyugszik. Ősrégi idők óta e helyen állott a városháza. A mai épületet 1793-ban emelték, mint az erkélyen levő chronostikon is mutatja:

Itt vannak a városi hatóságok helyiségei s a városi levéltár egy része. Nagytermét néhány uralkodó arczképén kívül, Szelepcsényi és Simor primások képei diszítik. Folytatólag az utcza az ú. n. Kenyér-térré - liszt- és gabonapiaczczá - bővül. Itt van a m. kir. posta- és távíró-, továbbá a telefon-hivatal az ág. ev. hitközség bérházában. Az Alsó-hosszú-utczában 43 ház van.

Ezután a Főtér következik, mely a régi századokban mint forum maius szerepelt; itt volt a pellengér, melyet 1787-ben távolítottak el. Ez volt egyszersmind a Fő-vásártér. A XVIII. század elejétől fogva Szentháromság-tér volt a neve, egész a millenniumig. Azóta Ferencz József-tér nevet visel. Előbbi nevét a nagy és díszes Szentháromság-szobortól vette, melyet már 1695-ben emeltek és később, 1725-ben, fogadalomból megújítottak. Legújabban szintén restaurálták s méltó díszéül szolgál e térnek. E térre néz a Fekete sas-vendéglő, melyről csak azért emlékezünk meg, mert e czímen már 1625-ben keletkezett. I. Ferencz itt jártában ide volt beszállásolva (1811). Második szomszédja a színházépület, a város hazafias és emelkedett gondolkozásának impozáns emléke. 1831-ben épült, tehát a legrégibb vidéki színházak közé tartozik. A színpad ívezetén aranyozott betűk beszélnek az akkori társadalom nagylelkűségéről: Aere sociali, MDCCCXXXI. - Homlokzatán pedig e chronostikon van: IsthanC aeDeM ThaLIae posVIt senatVs aC popVIVs TIrnaVIensIs. (1831). Magyar és német színdarabokat szoktak itt színre hozni; továbbá a hangversenyeket, hazafias és jótékonyczélú előadásokat, sőt a bálok egy részét is itt tartják. Legutóbb jelentékenyen javították.

A Főtér után a Felső-hosszú-utczába jutunk s ezt keleti oldalán a város-torony nyitja meg. E négyszögű hatalmas torony 1574-ben készült s 4690 arany forintba került. A tűztorony szerepét csak 1688-tól fogva viselte; a toronyőr számára állandó lakást készítettek s ez állás a mai napig megvan. Az 1683-iki nagy tűzben a teteje leégett s azt újra építették. Szomszédságában van a 182városi elemi iskola, mely az első Ratio Educationis értelmében alkotott normális iskolák számára épült (1777).

Szemben vele van a jezsuiták kéttornyú, díszes temploma és emeletes, négyszögalakú, tágas társháza. E templom és kolostor eredetileg a Szentháromság rabváltó szerzetesei - közönségesen: trinitáriusok - számára készült, abból az alapból, mely a város polgárainak az 1708-iki pestis dühöngésekor tett fogadalmi adományaiból s Okolicsányi János esztergomi kanonok, később nyitrai püspök 9000 forintnyi alapítványból jött össze. Okolicsányi nagy, díszes czímere - az alapítvány értelmében - a templom homlokzatát ékesíti e fölírással:

E chronostikon az 1734. évet adja, de a kolostor már 1719-ben lakható volt. A templom és kolostor később is igen sok pénzbeli alapítványt, házakat, külvárosi kerteket, vidéki szőlőket kapott. Mikor II. József e szerzetet 1784-ben eltörölte, a kolostor az új szervezetű, 5 osztályú kir. gimnáziumot fogadta be, melyben világi papok s világi tanárok tanítottak. 1807-ben a visszaállított benczések kapták meg a gimnáziumot és a templomot. E szerzetesrend ekkor már negyedszer telepedett le a városban. 1852-ig voltak itt s ez idő alatt e rendnek több jeles tagja működött itt, mint Czinár Mór, Szeder Fábián, Cserven Flóris, De la Casse Benjamin. Mikor 1852-ben Scitovszky az ő 4 osztályúvá lett gimnáziumukat főgimnáziummá fejlesztette, a szerzet Esztergomban kapott helyette főgimnáziumot s helyükre a primás a jezsuitákat hozta vissza - közel egy százados távollétük után; a gimnáziumot pedig Esztergom-főegyházmegyei papokra bízta. Itt van a rend újonczháza s papjaik a hívek lelki gondozásában segédkeznek. Az utcza további részében közönséges magánlakások, kereskedések vannak.

A Fő-utczától nyugatra, vele párhuzamosan huzódik a Gabona- és Ferencziek-utczája. Mind a kettő régi, közönséges, földszinti házakból áll; a Gabona-utczában 38, a Ferencziek-utczájában pedig 40 épület van. E két utczának a XIV. századtól közös neve volt: Szt. Jakab-utcza. E nevét a ferenczrendiek templomától kapta, mely Szt. Jakab tiszteletére van szentelve. E templomot, mint már említettük, 1363-ban Nagy Lajos építtette a mellette levő kolostorral együtt a ferenczrendiek számára. Később, úgy látszik, megrongálódott s a XV. században a pannonhalmi benczések kezére került. Ezek azonban csakhamar elhagyták a várost. A mai templom és kolostor a nagy Pázmányt tiszteli második megalapítójául. 1633-ban közel 40,000 forint költséggel szép, tágas templomot építtet s melléje négyszögalakban vagy 60 személy számára emeletes kolostort. A rend itt helyezte el bölcselet- és hittudományhallgató növendékeit, kik tanulmányaikat sokáig saját házukban s nem az egyetemen végezték. Pázmány e tényével a ferenczrendiekben a kath. egyháznak kiválóan hazafias és önzetlen munkásait akarta megbecsülni s a jövőre is lekötelezni. S valóban, e szerzet a városban igen sokat tett a magyarságért. Nemcsak templomukban prédikáltak magyarul, hanem vagy két századon át a székesegyházban is ők voltak a magyar szónokok s 1700-tól fogva ugyanoda német szónokot is állítottak. Az utóbbi állás maig megvan, de a magyar szónok tiszte 1840 után megszünt. A Klarisszák lelki gondozását is ők végezték s e híres nevelő-intézetben mindig magyar prédikácziókat tartottak. A kolostor hálából s tiszteletből megrajzoltatta nagy jótevőjének, Pázmánynak életnagyságú arczképét, mely a kolostor ebédlőjét diszíti. Ezt tartják Pázmány leghívebb arczképének (Dörre).

A háborúk s tüzek csapásait e kolostor sem kerülte ki. Templomukat Bocskay a protestánsoknak adta; de Forgách érsek már 1607-ben visszavette. Az 1666. és 1683. évi tűz sokat ártott épületeiknek. A pestisek alkalmával páratlan önfeláldozást tanusítottak s a városi polgárság közadakozásból a mai utczai emeletes kolostorszárnyat építtette nekik, mely 1749-ben lett készen. Ma a szigorított szabályú ferencziek lakják, kik a hívek gondozásában igen nagy szolgálatot tesznek. 1900-ban templomukat szépen kifestették s általában igen jó karban tartják.

183E soron mindjárt következik a 102. sz. ház. Emlékezetes hely, mert itt állott egykor az egyesült protestánsok temploma, mely annyi czivódásnak volt a tárgya. 1615-ben építettek itt toronynyal s harangokkal ellátott tágas templomot, melléje lelkészlakást és iskolát. S ez időben 3 templom is volt a kezükön: a mai plébániai templom, a Nyáry Sarolta által ajándékozott telken kezdtek építeni ugyanoly helyiségeket az Alsó-patak-utczában. Legtovább maradtak Szt. Jakab-utczai templomuk birtokában, csekély megszakítással az 1666-iki nagy tűzig. Ezután, alig hogy kijavították, 1671-ben ezt is, meg az alsópatak-utczait is elvették tőlük s a város amazt a benczéseknek (most jöttek ide másodszor), emezt a pálosoknak adta. Thököly ugyan 1683-ban visszaadta neki, de távozása után néhány hó mulva ismét mindakettőt elvesztették s ugyanazok a szerzetesek kapták meg. II. Rákóczy Ferncz 1703-ban bevonul a városba s a benczések templomát visszaadja a protestánsoknak, Heister azonban kegyetlen önkénykedéssel veri ki őket; az ajtókat betörték s a prédikátort a ferencziek mögötti kiskapun "örökre" kiutasították. Ekkor nagyon sok protestáns család végleg elköltözött Nagyszombatból. A düledező épületet a trinitáriusoknak ajánlotta fel a város; de ezek csak addig laktak ott, míg ismertetett kolostoruk elkészült. Majd az 1724-ben betelepített Szt. Orsolya-rendi apáczáknak kínálták, de ezek is rövid ideig laktak ott. Azután a város a templomot lebontatta; sokáig lovaglókaszárnya volt e helyen, ma pedig magánház van.

Most, ismét dél-északi irányt tartva, a főutczával kelet felől parallel haladó Pálos-utczába térünk. Mindössze 36 házból áll, melyek között nehány igen régi épület van s általában valamennyi közönséges földszintes ház. Ez utcza elején, éppen a Pálos-templom előtt, bukkan elő a Tirna-patak, melyet a felsőpatak-utczai malomtól egész eddig 1847-ben boltozattal láttak el. Azelőtt nyilt mederben folyt végig a városon s nemcsak a közlekedésnek, hanem a tisztaságnak és hygiéniának is kárára volt. A pálosok templomától fogva ismét nyílt, szűk mederben halad tova s a várostól délre a másik ággal egyesül s a Dudvágba siet. Ebben az utczában egyébként csak a pálosok egykori temploma az, melyről néhány szót kell ejtenünk.

A pálosok 1653-ban jöttek a városba, hogy a rendtagok az egyetemet látogathassák. Tizenkét fiatal s egy-két előljáró számára lakóházat béreltek. Csakhamar több alapítványban és segélyben részesültek; 1671-ben pedig a kálvinisták patak-utczai templomát és a mellette levő épületeket nekik adta a város. A templomot mai kisszerű s kevésbbé díszes alakjára hamarosan átlakították; melléje 1701-ben szép Mária-kápolnát építettek, maguk pedig jóideig a szomszédos épületben laktak. Közben a templom mögötti kerti helyiségeket is megkapták s hozzáfogtak a Simor János-utcza felé nyiló L alakú emeletes, díszes kolostor építéséhez. Mai alakjában csak 1719-ben volt lakható s azóta ott laktak 1786-ig, mikor aztán II. József a rendet végképpen megszüntette. Ismételjük, hogy ez nem volt valóságos kolostor, hanem az egész honi rendtartomány itt taníttatta tagjait. E kolostorban írta Ányos Pál is bánatos elégiáit s itt mutatkozott be Barcsaynak. Eltöröltetésük óta a kolostor aktiv s nyugalmazott katonatisztek lakása.

184Ők gondozták a félórányira fekvő modorfalvi templomot is, a mellette levő lorétomi Szűz Máriának hajdan igen látogatott kápolnájával együtt. A templomot Szalkovits Ádám esztergomi kanonok, a község szülöttje építtette 1662-ben s a várostól odáig szép statio-képeket állíttatott fel. 1823-ban megszüntették. A városi Pálos-templomot Csáky gróf esztergomi kanonok a XIX. század elején renováltatta s azóta világi pap vezeti.

Folytatólag az Alsó-patak-utczába, majd a Mészárszék-térre érünk s az előbbi sikátor-része, mint említők, lakható. E tér a legrégibb idők óta ezt a nevet viselte.

Ez utczáktól keletre párhuzamosan halad a Simor János-utcza. A város déli falánál, az egykori zsidó-kapunál kezdődik. Nevét Simor primástól vette, ki ez utcza északi végén 1886-ban nagy fiú-árvaházat alapíttatott. Azelőtt az 1800-ban kinyitott zsidó- (vagy Lanczer s nem Lauzzer) kaputól Újkapu-utczának, előbb a benne lakó iparosoktól Szűr-, még régebben, szebb magyarsággal Posztómető-utczának nevezték. A XVII. század közepétől kezdve ebben az utczában több főúri családnak volt háza. Ebben az utczában van a statusquo izraelitáknak 1892-ben, a sikátorban pedig az orthodoxoknak 1891-ben épült zsinagógája. Elváltak 1881-ben.

Mielőtt ez utcza két oldalán levő utolsó épületről - az érseki árvaházról s a Szent-Orsolya-rendű apáczák iskoláiról - szólnánk, térjünk be a Béla király-utczába. A város legtetszetősebb utczája, nemcsak házaival és kettős kocsiútjával, hanem, - a mi a többi utczában sajnosan hiányzik - sétatér-szerű fasorával a város legbarátságosabb része. A legrégibb időben a zsidó városrészhez tartozott. Kiűzetésük után Magas-utczának, majd az ott lakó kanonokokról Káptalan-utczának nevezték. Mai nevét a millenniumkor kapta, a város tulajdonképpeni megalapítójáról, IV. Béláról. Ezt az utczát a katonai tébolyda nyitja meg, mely czélra ez épület és templom a Klarissza-apáczáknak II. Józseftől történt eltöröltetése óta szolgál. A nagyszombati klarisszákról először IV. Béla idejében történik említés, mikor 1240-ben e szerzetnek a Nagyboldogasszony czímére templomot s melléje kolostort építtetett s később Boleráz és Klucsován falvakat visszaváltva, nekik adta. Idők folytán a királyoktól s magánosoktól nagy birtokokat, a városon belül házakat, kívül pedig szép kerteket, gazdaságokat kaptak. De Bethlen elől 1618-ban menekülniök kellett s csak négy évi hányódás után térhettek vissza. Pázmány nagy költséggel helyreállíttatta templomukat és kolostorukat s 1624-ben fehér öltönyt kaptak. Thököly elől ismét menekültek s 1683-ban kolostoruk csaknem egészen leégett s a templom is nagyon megrongálódott. 1694-ben Széchenyi primás a mai kétemeletes, L alakú kolostort fölépíttette, a templomot kijavíttatta. A kolostor emeletes része későbbi hozzátoldás. 1850-ben a tornyot javították s a kupolában találták a IV. Bélától kiállított alapítólevelet s mint Némethy, a város egykori érdemes levéltárosa írja, azt hermetice elzárva, ismét visszahelyezték.

Itt említjük meg, hogy e Klarisszák őrizték a három kassai vértanúnak, Kőrösi Márk esztergomi kanonoknak, Pongrácz István és Grodéczy Menyhért jezsuitáknak egy közös koporsóba helyezet tetemeit. Pálffy Katalin grófné ugyanis 1619-ben Bethlentől elkérte s 1635-ben a sebesi temetőből a nagyszombati zárdába hozatta. A szerzet megszüntetése óta a helybeli Szt.-Orsolya-rendi apáczák sekrestyéjében van a koporsó. Most van folyamatban szentté avattatásuk s így nemsokára érdekes és drága kincsei lesznek a kolostornak.

A kolostor híres nőnevelő-intézet volt s az apáczák között is sok előkelő származásút találunk; főnöknőik között látjuk az Apponyi, Nyáry, Perényi, Forgách, Szentkirályi, Pyber stb. neveket.

Kis temploma a XV. század csúcsíves ízlését mutatja; megmaradt a szentély, a toronyalatti fal s a hosszhajó falazata. Legérdekesebb az északi oldalon az alacsony, oszloptalan, tympanum nélküli kapuzat. A templom egész hossza 47.188 méter s ebből a szentélyre vagy 10 méter esik. A szentély magassága 9.5 méter, a hosszhajó szélessége 9 méter. A régi nagy karzat a nyugati végen maig megvan. A templomtorony egészen közönséges.

A Káptalan-utczai házak között van nehány, mely még a XVIII. század elejéről való. Itt ugyanis nemcsak kanonokok, hanem előkelő világiak is 185laktak. A plébánia-templom körül voltak az oltár-épületek. A nyugati sor végén vannak az 1844-ben alapított nagyszombati hattagú társaskáptalan lakásai. Ez épületek közül a plébánia-lakással szemközti sarokház annyiban érdemel külön említést, mert ebben lakott állítólag a híres Telegdi Miklós; ide fogadta be a jezsuitákat s itt működött legelőször a nagyszombati jezsuita-sajtó. Emeletre Bartók prépost, a Beniczky Péter lirikus bartája s költeményeinek kiadója, építtette.

A keleti oldalon az előkerttel ellátott utolsó ház az érsekhelynök lakása, mely 1562-től 1822-ig az esztergomi primások palotája volt. Emeletes, elég tágas épület. Mivel keletkezésére vonatkozólag szakmunkákban is téves állítások találhatók, nem lesz fölösleges helyre-igazításképp egyet-mást róla elmondani. E házat nem Forgách primás kezdte építtetni, mint szerte olvassuk, hanem Oláh Miklós. Az építésre vonatkozó alapítványát márványba vésték s e lap ma az épületfalba illesztve látható. Az alapítvány ekképp szól: "Rsmus D. Nicolaus Olahus Archi-Episcopus Strigonien., Primas Hungariae, Legatus natus, Summus Secretarius Cancellarius ac Locumtenens sacrae Caesareae Maiestatis, hanc domum in area domus altariae Sancti Joannis Baptistae ex fundamento propriis suis expensis exstruxit pro sua et successorum suorum D. Archi-Episcoporum habitatione, - obligans Dni successores suos sub indignatione Dei max., ut ultra ordinarias missas altar. praefati singulis septimanis, unam feria tertia in honor. beati Nicolai Epp., cum collecta pro defunctis, alteram feria sexta de passione Dni Nri, similiter cum collecta pro pace, perpetuo celebrari faciant. A. D. MDLXII."

Ez alapítvány nem zárja ki s biztos adatok igazolják, hogy Forgách e házat jelentékenyen bővítette, Lippay primás pedig kényelmesebbé s díszesebbé tette. Sachsenseitz Kristóf Ágost primás az egészet átalakíttatta, díszes portáléval s fölötte erkélylyel látta el s czímerét ideillesztette. A mai kertet ő készíttette eléje s azt kőfallal vette körül. E kőfalat 1886-ban, mikor érsekhelynöki lakás lett, lehordatták s most vasrácscsal van körülvéve. Ma itt van a nagyszombati szentszék és az érsekhelynöki levéltár. Ez utóbbi már abban az épületben van elhelyezve, melyet a templommal párhuzamosan egész a városfalig Forgách primás építtetett a palotájához.

Hosszú, emeletes épület ez, mely 1615-ben keletkezett s első felében az érseki könyv- és levéltár volt egész a primások elköltözéseig. Pázmány ide tervezett nagyszerű könyvtárt, de a Bethlen-féle támadások ebben meggátolták. Lippay és Szelepcsényi primások voltak a könyvtár igazi megalapítói. Hátrább az újra betelepített jezsuitákat helyezte el Forgách, míg az 186egyetemi épület helyén lakásuk el nem készült. Itt volt jóideig a sajtó is, mely a jezsuitáknak Nagyszombatból való elköltözése után mint káptalani sajtó működött. Most ismét a jezsuiták birtokába ment át, s mikor a pozsonyi primási typographia 1644-ben idekerült, megkezdte hatalmas munkáját. Ez épület előrészében volt 1857-től 1893-ig az érseki tanítóképző-intézet.

Előtte, az egykori "forum minus" közepén, áll a közönséges kőből készült Szent József-szobor. Az 1709-iki pestis után fogadalomból állíttatta a város. Később többször javították. Föliratai közül csak azt jegyezzük ide, mely keletkezésére vonatkozik:

Itt, a város legmagasabb pontján, teljes orientáczióval áll a híres, Szent-Miklósról czímzett templom. Nemcsak a hagyomány, de építészeti stilje is azt bizonyítja, hogy a XIV. század építészeti ízlésének s Nagy Lajos bőkezűségének köszöni létét. Hogy már régebben is volt itt templom, több adat bizonyítja. E mai háromhajós, kéttornyú, csúcsíves stilű templom méltán keltette föl a szakértők figyelmét s a műemlékek országos bizottsága a resraurálandó klasszikus alkotások közé iktatta. Megérdemli, hogy nehány szóval népszerű ismertetést adjunk róla. Egész hossza vagy 60 m., melyből a szentélyre 13 m. s a hajóra csak 24 m. esik; a többit a torony közötti csarnok s a nyugati tám teszi. A kurta hajó szélességben nyert, a mennyiben a középhajó szélessége 10 m., a két oldalhajóé pedig 5-5 m. A szentély szélessége kb. 9 m., magassága 18 m. A főhajó magassága 17 m., a mellékhajó jóval kisebb. E méretekből látható, hogy nem csarnoktemplom. Belül, a mellékhajók kápolnáit kivéve, híven megőrizte eredetiségét. Kívülről, a hozzáépítésekkel, sokban megváltozott s kapujával főhomlokzata is elvesztette tiszta stilszerűségét, valamint néhány ablak is hólyagos mérműveket kapott. Gazdag, ötoldalú szentélye különösen tanulságos; nyolcz ablaka szintén tökéletes példája az ízlésnek. A zárkőben összefutó karcsú gerinczek finom érzékre vallanak. A hajó már nem oly szabályos; különösen sokat rontott a stiluson a későbbi kápolnaépítés. Feltünő, hogy a nagy falmezőkön semmi kép sincs. Tornyai a templom magasságáig négyszögűek, azontúl pedig nyolczszegűek. A gyakori tüzek a templomnak is sokat ártottak; nevezetesen a huszita-támadáskor igen megrongálódott. E templom is élvezte Pázmány fejedelmi bőkezűségét. 1629-ben 140,000 forinton kijavíttatja: hét kápolnát építtet a mellékhajókba, márványtalapzatot, új padokat, nagy sekrestyét készíttet s a tornyokat is kijavíttatja. A tornyok eleinte különböző magasságúak voltak s ú. n. hagymakupolát kaptak. Ezeken Szelepcsényi is javított valamit, de az eredeti visszaállítására maig sem gondoltak. Megemlítjük még azt is, hogy az északi torony második emeletében van a városi levéltár legnagyobb része.

Egy kápolnáról külön kell szólanunk, mely az északi oldalon kiválik a törzsből. Ezt Nagyasszonyunk tiszteletére Esterházy Imre primás építtette 1745-ben s itt helyezték el a már említett csodás Mária-képet. IV. Pius, a szokásos feltételek kíséretében, 1852-ben teljes búcsút fűzött e helyhez.

A templom alatt két sírbolt van. Az egyikbe, a tulajdonképpeni fősírboltba, a déli oldalon volt a lejárás. Ide temettek több primást s más főpapot és sok világi nagyságot. Okolicsányi plébános idejében (1760-1771) nyitva volt s ez idő alatt sok barbárság történhetett itt. Mindent földúlva, kifosztva találtak. Ezután az érczkoporsókat a városi pénztár javára eladták. A sok síremlék egy része Esztergomba került, de nehányat az egyes kápolnákban helyeztek el. Csupán kéziratos magánjegyzék maradt fenn arról, hogy kiket temettek itt el. E jegyzék is hiányos. A lejáratot befalazták s azóta nem használják. A másik kriptát 1717-ben Kürtössy kanonok készíttette s az északi oldalon van a lejárás; ide még a XIX. század első felében is temetkeztek helybeli világiak s nagyszombati kanonokok.

A kápolnákban elhelyezett hatalmas síremlékek nem annyira művészeti, mint inkább kortörténeti szempontból érdekesek: a főpapi ruházatok s jelvények, a katonai öltözet és fegyverek ez emlékeken jól tanulmányozhatók. A déloldai mellékhajó kápolnáiban vannak - nyugatról kezdve -: Oláh, 187Kutassy, Lósy érsek szép vörösmárvány szobrai; az alakok korinthusi pilasterek között vannak. A negyedikben vörösmárvány lap van, mely Pázmány jótékonyságát örökítette meg. Itt, a Mindenszentek oltára mellett, van a Drugeth-család sírboltja. Drugeth György, mint tudjuk, Lengyelországban halt meg s ide hozták tetemeit. A sírbolt fölött az ő nagyméretű márványszobra van, hatalmas oszlopok között. Ott nyugosznak még: anyja, aztán Révay Erzsébet, Forgách Emerenczia; György fia János unokája, Bálint vál. püspök, kiben a család férfiága kihalt, s nővére, Krisztina. A Forgáchoknak két kriptájuk van: az egyik a nevezett oltár alatt, a másik a főhajó közepén. A szentély padjai alatt és mögött szintén több előkelő egyházi s világi aluszsza örök álmát. Az északi mellékhajó egyes kápolnáiban, keleten kezdve, a következő síremlékek láthatók: Verancsics primás ión-oszlopos vörösmárvány szobra, Cherődy János kelheimi kőből készült szép szobra, toscanai vörösmárvány oszlopok közt, Forgách primás korinthusi oszlopos vörösmárvány szobra. Felirataikat nem jegyezzük ide, mert azok csak hosszú czímek, Forgách és Drugeth emlékén pedig közönséges versek intenek a világi nagyság mulandóságára.

Ma plébánia-templom s az 1844-ben beiktatott nagyszombati társaskáptalan egyháza. Utoljára 1847-ben volt renoválva. Mivel a kilátásba helyezett nagyobbméretű javítást mindezideig hiába várták, magánadományokból most festik a szentélyt. Ablakfestményei közt a magyar szentekkel is találkozunk. Az ablakok közötti falmezőkön Szt. Miklós püspök életéből vannak egyes mozzanatok. A munkálatot Brückner Lipót jónevű festőművész vezeti. A mintákat a műemlékek országos bizottsága is jóváhagyta. E festés egyelőre csak a szentélyre terjedhet ki, de rövidesen a főhajó kifestését is sorra veszik. E templomban prédikált Telegdi, Monoszlay, Pázmány, Káldy s annyi sok jelese három századnak. A templom körül volt a legrégibb idő óta a város egyetlen temetője, de sokkal nagyobb területű volt, mint a mai szabad tér, mert a plébános lakása azelőtt másutt volt. Annak a helyén is, 188egész a konviktusi kertig, kőfallal körülvett temető volt, s éppen az új, modern konviktus alapkövének 1747-ben történt letételekor mozgalom indult meg a barátságtalan belső temető ellen. Attólfogva a Lazaretum mellett jelölt ki a város temető-helyet, s ez az u. n. régi temető; a másik a megszüntetett trinitárius-szerzet egyik kertjének a helyén alapíttatott 1790-ben, s ez az új temető. A templom körüli temető-falat 1770 után le is bontották s az egész területet már 1758-ban kikövezték. Ekkor épült itt a mai plébániai lakás. Kapufölötti homlokzatán e chronostikon van:

A székesegyház csupán a magyar és német híveknek volt a temploma s bár bizonyos alapítvány már 1564-ben biztosított a tótoknak némi jogot, a főtemplomban tót prédikácziót nem tartottak. Ekkortájt építtetett Csiba Holy Pál, Fehéregyház ura a tótok számára egy nagyon igénytelen kis kápolnát, mely Szt. Mihály czímét viselte. A templom déli kapuja előtt állt észak-déli irányban. Egyideig a tót lutheránusok is használták. Pázmány idejében már düledezett s kicsiny is volt. A fenkölt gondolkozású főpap a kápolna körül imádkozó tót népet megsajnálta s 1632-ben 1000 frtos alapítványt tett, hogy annak kamataiból fizessenek egy papot, ki a ferenczrendiek templomában vasárnaponként tót prédikácziót tart. Szelepcsényi primás 1674-ben fölépítteti a kis tornyos kápolnát, de a tót szónokot továbbra is külön kellett fizetniök. 1791-ig volt használatban. A protestánsok is kérték, de a város 1813-ban lebontatta. Hogy emléke megmaradjon, az oltárt és képet a karzat-feljárás alatti Szt. Mihály-kápolnában helyezték el.

A plébánia-ház mellett van egy ódon külsejű, szűk, emeletes épület, mely ma deficientia, vagyis az esztergomi főegyházmegye elaggot papjainak nyugalmi helye. Erre a czélra szolgál már 1619-től fogva. Azelőtt szeminárium volt és pedig hazánkban a legrégibb, melyet a tridenti zsinat 1552-iki határozata értelmében, Oláh érsek 1566-ban, a milanói Borromaei-féle szeminárium mintájára alapított. Eleinte csak 10 növendék számára volt berendezve s Marianum néven Szűz Mária pártfogásába ajánlva. Oláh haláláig jezsuiták vezették. Azután a káptalannal meghasonlottak s elhagyták Nagyszombatot s ettőlfogva a káptalan vezette. Kellő alap híján nem prosperált s az 1588-iki tűz után csak alig éledt újra. A kapu fölötti fölírat szerint 1590-ben kijavíttatták s a föntemlített évig tovább működött. A fölirat így hangzik:

Forgách primás ismét a jezsuitákra bízta az intézet vezetését. Pázmány érseksége idejében leégett s a papnevelés e nagy reformátora új alapot s helyet biztosított neki. Ettőlfogva lett aztán deficientia. E házban halt meg a híres Otrokocsi Fóris Ferencz.

Ezzel szomszédos a főtemplom karmesterének emeletes lakása. Szintén mint ősrégi ház s kulturintézet kerül szóba. E házat ma alacsony kőfal veszi körül s benne van az előbbi magas falból kivett kőlap, melyen ma csak e szám olvasható: 1493. Ez a ház volt vagy 300 éven át a nagyszombati magyar népiskola helyisége. Kezdetben városi iskola volt; a XVI. század közepén egyesült a plébániai magyar iskolával. Az esztergomi káptalan mindjárt megtelepedése után megalapítja a káptalani iskolát, mely már a gimnázium szervezetével bírt. Oláh a városi s káptalani iskolát e házban egyesíti s javadalmat is szerez neki, sőt az egyházi pályára jelölteknek - átlag 24 - bennlakást is biztosít. Ez már gimnázium és konviktus nevet visel, noha - mint látjuk - félig szeminárium is. A jezsuiták vezetik s a tanárok között szerepel Arator (Szántó) István is, az első magyar jezsuita író. A jezsuiták távozása után a káptalan tagjai voltak a tanárok s ezek közt látjuk Illicinust, Telegdit, Pécsi Lukácsot, Monoszlayt, Lósyt s Körösi Márkot, a már említett kassai vértanúk egyikét. Mikor aztán a jezsuiták visszajöttek, átvették az intézetet, de hamarosan el is vitték a mai invalidusházba. A nemzeti iskola, a gimnázium távozásával, itt tovább virágzott. Majd kifejlődött a német, sőt később a tót iskola is. A XVIII. század bomlasztó 189politikája itt is megtette hatását. A másik két iskola, főkép a német, fölülkerekedik; a nemzeti iskola azonban küzd tovább, s a már említett torony melletti iskola után is működik. Scitovszky azonban, mint már fölösleges intézetet, megszüntette.

A karmesteri lakáson túl kezdődik a Jeruzsálem-utcza. Folytatása a Jericho-utcza, melynek csak egy házsora van. Ez a két utcza volt hajdan a zsidó városrész, mely tehát a Jericho-utcza végén volt Maláta-kaputól a Zsidó-kapuig terjedt volna. Biztos adataink erre azonban nincsenek.

A Jericho-utczától nyugatra terül el dél-északi irányban az a hatalmas négyszög, melynek déli oldalát az Esterházy Miklós-féle egykori egyetemi templom, másik három oldalát a monumentális egyetemi épületek alkotják.

E helyen egykoron a domonkosrendiek kolostora és ker. Szt. János nevét viselő kisszerű temploma állott. Guidó Bernát már 1305-ből említi. Egy-két adománylevélen kívül nem is tudunk róluk semmit. A nyúlszigeti domonkosrendi apáczák a törökök elől menekülve, végre 1567 körül ide kerültek s a kolostort és templomot a legnagyobb elhagyatottságban találták. Pázmány kieszközölte, hogy a pozsonyi Klarisszák közé fölvétettek s az így üresen maradt düledező épületeket az 1615-ben visszahívott jezsuiták foglalták el. A gimnáziumot itt nyitották meg s az 5 osztályra mindjárt 440 tanuló jelentkezett. Maguk egyideig a már említett érseki könyvtár-épület hátsó végében laktak. Három év mulva 6 osztály lett s 1655-ben már 22-en voltak, mert Pázmány egy szemináriumot s két konviktust is rájuk bizott. 1635-ben már 700 tanulójuk van. Dobronoki György a kollégium rektora, gyűjtésből, adományokból s Pázmány bőkezűségéből megkezdi az építést. Mindjárt a mai négyszög kezdett kialakulni, csakhogy az épületek kisebbszerűek voltak. Mind ennek, mind az egyetemi templomnak az építését Dobronoki vezette, a ki az egészről pontos naplót írt, mely kortörténeti szempontból is igen becses. A keleti és nyugati oldal emeletes volt; az északi oldalon még nem igen volt épület; a déli oldalt meg nem építhették ki, mert ott már javában épült a bazilika. Eleinte a templom nem volt összeépítve a lakásokkal. Szűkebbkörű használatra ugyanis egy másik kis templom szolgált, mely már a 20-as évek után épült Forgách Zsigmond nádor özvegyének és Esterházy Miklósnak a bőkezüségéből. E kis templom sokáig fönnállott, a század vége felé azonban, mikor a híres Hevenessi rektorsága alatt az északi oldal is kiépült, e templom megszünt s díszes triclinium lett a helyén; fölötte az első és második emeleten volt a nagy és kis aula. A földszinti terem, tehát az egykori templom - mint már említettük - ma a protestánsok imaháza. Az épületet ekkor a templom hosszában egy folyosóval összeépítették. Az egész épületben száznál több terem van.

Magának az egyetemnek s gimnáziumnak a szervezetét s életét nem lehet czélunk e helyen ismertetni. Csakis főbb mozzanatait jelöljük meg. Mint tudjuk, Pázmány 1635-ben százezer frttal megalapította a két - theologiai és filozofiai - karból álló "érseki egyetemet". A bölcseleti szak, a gimnázium a nyugati oldalon volt; a keleti oldalon a lakások és a hittudomány előadó termei voltak. E városban a jezsuiták kivételképpen elemi iskolát is tartottak fönn ugyanitt. Lósy, Lippay primások megalapítják a jogi kart. A keleti szárny kétemeletessé fejlődik s a templom végében is tovahaladva, ennek déli faláig nyúlik. 1667-ben az előadások megkezdődnek. Az északi szárny emeletén láthatni a nagy színházat, mely Esterházy Pál nádornak köszöni létét. A kisebbik színházat 5 mágnásfiú építtette. A nagy nádor javíttatta és bővíttette a nyugati oldalt, mely a bölcseleti szak helye volt. Ekkor nyert tágas helyiséget az egyetemi sajtó is, ugyane szárny végében, melynek kifejlesztője Kollonics volt. Igazgatói közt találkozunk Szentiványi, Sennyei, Rajcsányi s más jelesek neveivel. Mária Terézia megadta az egyetemnek a negyedik szakot is: az orvosi fakultást. Helyisége a szemben levő emeletes szép épület, mely most katonai kórház. A többi épület is nagy átalakítást kívánt, a nyugati szárnyat szinte újra kellett építeni. Az építkezés alatt a primási palota, a trinitárius és pálos-zárda szabad helyiségeiben tartották az előadásokat. 1770-től kezdve az orvosi szakon világiak is tanítottak. Mikor pedig 1773-ban a jezsuita-rendet eltörölték, világi s szerzetes papok pályáztak s legnagyobb részt bentlaktak; 1777-ben 190pedig Budára költözött könyvtárával s minden fölszerelésével együtt. Ettőlfogva invalidus katonák szállása a mai napig. Most a cs. és kir. 71. gyalogezred 1. zászlóalja is itt van elhelyezve. A káptalan kérte Ferencztől szemináriumnak s bár a jogot elismerték, méltányosság czímén felét továbbra is le akarták foglalni. Ekkor a káptalan az egészről lemondott. Végül megemlítjük, hogy 1753-ban Mária Terézia csillagvizsgáló tornyot is építtetett Kéri rektor vezetése mellett, melynek ma már semmi nyoma. Minden valószínűség szerint az északi szárny keleti végénél volt. A régi munkákban olvasható feliratokból ma semmi sincs az egész házban.

Hátra van még, hogy néhány szóval az egyetemi templomról is megemlékezzünk. Mint már szó volt róla, e helyen ősrégi idők óta Ker. Szt. János tiszteletére templom állott, de a jezsuiták ideköltözésekor már használhatatlan volt. A mai kéttornyú, barokk-stílű óriási templomot Esterházy Miklós nádor építtette. A kor izlését tekintve, akkor páratlan volt egész Magyarországon, sőt a messze külföldön is. A maga nemében ma is impozáns, pedig egykori díszéből már alig van valami. A nagy nádor 80,000 frt készpénzt adott reá s azonfölül fát, követ s egyéb anyagok szállítására kocsikat. Alaprajza bazilika jellegű; oldalcsarnokaiba azonban 4-4 oltárt raktak s így külön kápolnák alakultak. Az egész boltozatot egyetlen oszlop vagy pillér sem tartja. Közel 70 méter hosszú s 17 méter széles, falai mintegy 24 m. magasak. Tornyai elég arányosak és stílszerűek. Az építőmester Spatz Péter volt, kinek festett arczképe maig megvan a sekrestyében. 1629-ben kezdték az építést. A téglát Fehéregyházán égették, mely ekkor már a jezsuitáké volt. Ezt is a nádor szerezte meg nekik, mint a birtokos család kihaltával a koronára visszaszállt jószágot. A jezsuiták csakhamar felvirágoztatták. Ekkor járt itt a szerzet provincziálisa, kinek e hely nagyon megtetszett s a római Albani villa után Albanusnak nevezgette s e név rajta is maradt. A ma is látható emeletes, nagy épület 1719-ben volt készen. E vidéket akkor még 700 holdas erdő borította el, melyet 1854-ben írtottak ki.

A templom építése lassan haladt s csak 1637. aug. 30-án történhetett meg a fölszentelése. Ezt nagy fénynyel ülte meg a nádor. A fölszentelést Lippay egri püspök, az első misét Lósy primás végezte, az első magyar prédikácziót pedig Forró egyetemi rektor tartotta. A mai főoltár csak 1640-ben készült el. Velenczei mesterek kolosszális munkája, közel 40 hatalmas szobor van rajta, melyek az ó- és újszövetség egyes alakjait ábrázolják; majd följebb egyházatyák, a jezsuita-rend kiváló alakjai, legfölül a magyar szentek jelennek meg az óriási ikonosztaziában, mely tízezer frankba került. A fölszentelés napján estefelé Kismartonból két kocsi érkezett a nádor 6 kiskorú gyermekének a tetemeivel. Esterházy ugyanis a szentély alatt nagy sírboltot építtetett, és pedig középen a maga és családja számára, az evangeliumi oldalon a jezsuita páterek, s a leczke-oldalon a fráterek számára. Itt helyezték el másnap a kripta első lakóit. Attólfogva itt tették örök nyugalomra az Esterházy-család több jeles tagját. A sírbolt kikövezését a nádor méltó fia, Pál végeztette s 1700-ban a lejáratot márványlappal látta el. Szép fölirata így hangzik:

A négy hős, kikről a fölírás szól, a vezekényi csatában esett el 1652-ben s a csata után következő napon itt temették el őket. A szentély falain függ 8 hatalmas trophaeum: a két legnagyobbik a vezekényi hősöké; aztán Esterházy Dánielnek, Sándornak, Ferencznek, Istvánnak egy-egy szép czímere; egy 191névtelen Esterházy-czímer s végül Ocskay Imre díszes czímere. Mind a XVII. századból.

A franczia hadjárat idején igen nagy kár esett a templomban és a kriptában is. A katonaság feldúlta a sírboltot s ott mindent széthányt. A jezsuita-kripta fülkéiből mindent kiszórtak s ma úgyszólván egynek a maradványai sincsenek külön. A családi sarkophagokat is összerongálták. 1865-ben a család kijavíttatta s a boltozatot vasrácscsal elzáratta. Erre vonatkozik a márványlap föliratának a vége:

A templom eleinte nem volt kifestve és a mai stucco-munkák sem voltak meg. Az egésznek világoskék színe volt. A nagyszerű diszítés Esterházy Pál bőkezűségét dícséri. A mennyezeten s az oldalfalakon is szép festések voltak. Különösen kitünnek a kápolna boltozatán látható stucco-munkák és az egyes mezőkben volt freskók. Ez utóbbiaknak s a gazdag aranyozásnak legnagyobb részét sikerült előtüntetni. Ma t. i., a mennyzetet kivéve, az egész templom fehérre van meszelve. E kíméletlen eljárást főképpen az tette szükségessé, hogy az említett hadjárat alkalmával a katonaság itt telelt s a templom belseje annyira megrongálódott, hogy utána jóideig nem is használták, a festés költséges kijavítására meg nem gondolhattak.

A kápolnák fölött mindkét oldalon szobasorozat volt s onnan a ma is látható felső karzatra volt kijárás. Ezek a bennlakó világi vagy egyházi növendékek helyiségei lehettek. E templomban voltak az egyetemi fölavatások, vagy ünnepségek. Mintegy 7 vallásos társulat, sodalitas virágzott itt, s ezek közül 3 az egyetemi ifjaké volt. 1561-ben 9 vértanú ereklyéit kapta meg a templom s azok az oltárok ereklyetartóiban maig megvannak. Mint érdekességet említjük meg, hogy a sekrestyében két kép van s az egyiken a Mária név betűinek szokásos csoportosítása, a másikon az ismeretes J H S van kihimezve. A kép hátára az van nyomtatva, hogy Ghymesi Forgách Pál vál. püspök "édes leányának" a hajából készült a XVIII. század elején. Forgách ugyanis neje halála után papi pályára lépett, egyik leánya pedig itt Klarissza-apácza lett.

192Ma az invalidusokon kívül a gimnáziumi ifjúság látogatja e gyönyörű templomot s mindez ideig egyetlen a városban, melyben minden vasárnap - s máskor is sokszor - magyar prédikáczió van. Kapuja fölött a dicső alapító czímere van s e fölirat:

A templom körül van a város harmadik tere, mely az ezredéves ünnep óta Pázmány-tér néven szerepel. Azelőtt a templomról ezt is Szt. János-térnek nevezték, az egyetem idejében pedig "forum Academicum", azaz Egyetem-tér volt.

Mielőtt ez óriási épületcsoporttól s a hozzáfűzött szép emlékektől búcsút vennénk, befejezésképpen említsünk meg néhány nevesebb férfiút, kik itt az egyetemen s a gimnáziumban tanítottak.

Az egyetem nevezetesebb rektorai és kanczellárai: Dobronoky, Sennyey, Szentiványi, Kecskeméthy, Szerdahelyi, Rajcsányi, Kunics, Kéri stb., kik a magyar irodalomban is ismert alakok.

A hittudományi kar tanárai közül ismeretesebbek: Nádasdy, Baranyi, Szentiványi, Szerdahelyi, Csapody. A jogi karon: Otrokocsi Fóris, Bencsik, Szegedy s mások. A bölcseleti szakon: Inchoffer, Hevenessi, Timon, Thuróczi, Kazy, Kaprinay, Pálma, Pray, Katona stb. A fizikát a világhírű Hell Miksa is tanította; a mathematikának a tanára Dugonits, stb.

A gimnáziumi tanárok közül is csak a legnagyobbakat említjük meg: Káldy, Dobronoky, Forró, Nádassy, Pereszlényi, Szentiványi, Szúnyog (a félelmetes vitázó), Csete (szónok), Hidy, Timon, Árvay, Péterfy, Rajcsányi, Kéri, Kazy, Szegedy, Sajghó, Pray, Kunics, Frivaldszky, Katona s mások.

A mai Felsőpatak-utcza az egyetem életében Jezsuita-utcza nevet viselt. Mai nevét pedig a rajta végig folyó pataktól vette.

Az egyetemi templomtól vette nevét az a rövid, mindössze 14 házból álló utcza, melynek néhány épülete számot tart arra, hogy hazánk művelődéstörténete foglalkozzék velök.

Mindjárt a templom mellett, az utcza sarkán látunk egy ódon külsejű, emeletes épületet, mely 1886 óta a 4 osztályú községi polgári fiúsikolá-nak s részben a róm. kath. elemi fiuiskolának szolgál lakásul és ugyanitt van az iparos- és kereskedő-tanulók iskolája is. Az épület mai alakját csak 1710-ben kapta, de mint intézet sokkal régibb. Pázmány ugyanis 1623-ban a sarkon a Wanker-féle házat megvette, hogy ott egy jezsuita fölügyelete alatt szegény nemes fiúk lakjanak s a gimnáziumba járjanak. A növendékek száma 25 volt s czíme: Szt.-Adalbert burzája. De Pázmány nem tett le biztos alapot, s az egyetemi tőke kamataiból juttatott évi ezer forint keveset segített. Majd főpapok, mágnások és polgárok adományaiból 60 személyre terveztek bennlakást, de ez sem volt elég biztosíték. A jezsuiták Pázmány halála után el is hagyták. 1642-ben megint hallunk róla, s mikor a svéd támadások alkalmával az olmüczi egyetemi hallgatók közül többen idejöttek, Lippay érsek itt helyezte el őket. Most már kispapok is voltak köztük s czíme Seminarium S. Adalberti lett. Itt tanultak a székesegyház énekesei és zenészei. Mikor pedig a templom hosszában 2 házat s a Szt. János-utczában a Pyber-féle házat megvették, 1710-ben L alakú emeletes épületté fejlődött s keleti végébe a ma is látható kápolnát építették. Az Amadé Ilona, Koháry és Kolonics-féle alapítványokkal ellátott intézet a jezsuiták vezetése alatt szép fejlődésnek indult s lassanként úgyszólván a nemzetiségi kispapok intézetévé lett. Az egyetemmel együtt ez is Budára került. A város 1783-ban megvette s ekkor bérház lett. Ma az említett iskolákon kívül itt van a pozsonymegyei magyar közművelődési egyesület könyvtára s régiséggyűjteménye, a katholikus legényegyesület helyiségei s a nagyszombati ipartestület irodája.

Ezután 3 nagy épület következik, melyek ma az érseki főgimnázium és a királyi érseki konviktus czéljait szolgálják. Mind a háromnak érdekes története van.

Az első a főgimnázium épülete. Nagy, négyszögű, emeletes épület. A keleti oldalon, hol a tantermek vannak, kétemeletes, a déli oldal pedig hiányzik. Alapját Lippay primás vetette meg az 1648-iki tart. zsinaton, mikor is a püspököket felszólította egy általános szeminárium alapítására. A legtöbben 193azonnal hozzá is járultak az alaphoz s egyházmegyéik részére megállapított számban növendékeket küldtek. Ez épület helyén is Pyber-féle házak voltak. Erre az intézetre fordították Lósy primás 35,000 frtnyi hagyatékát is, a mai kétemeletes szárnyát pedig Illyés püspök hagyatékából építették. A jelöltek számára szükséges rész már 1652-ben készen volt. Egészen a római német-magyar Apollinare szeminárium mintájára szervezték s a növendékek itt is vörös talárt viseltek; ezért hívták sem. generale rubrorumnak. Lippay Magyarország Patronájának ajánlotta föl. Kapuja fölé helyezték Lippay czímerét, melynek ma már csak a helye látszik. Alatta e chronostikon olvasható:

Lentebb olvasható Lippay jelmondata: Coniungete Deo et sustine.

A növendékek számára csakhamar 70-80-ra rúgott s a jezsuiták ezekért a káptalani Stephaneum-seminariumot mellőzték, sőt egyideig nem is vezették. Az egyetemmel ez is elköltözött a városból s beleolvadt a központi szemináriumba. Ettőlfogva az épület katonai iskola s a régi, szép árkádos folyosók s termek jelentékeny s káros átalakítást szenvedtek. Scitovszky primás itt helyezte el 1853-ban a megalapított 8 osztályú gimnáziumot. Itt említjük meg azt is, hogy az egyetem elköltözésétől 1784-ig a gimnázium a mai katonai kórházban volt.

A következő épület, mely a gimnáziummal összeköttetésben van, egykor esztergom-főegyházmegyei növendékpapok és világi nemes ifjak intézete volt s Szelepcsényiben tiszteli alapítóját. A gimnáziumi épülettel folytatólag két - keleti és nyugati - szárnyból áll; az előbbi két-, az utóbbi egyemeletes és közepén egyemeletes traktus köti össze. Szakértők nagy elismeréssel szóltak széles, boltíves folyosóiról s termeiről. Egykor délfelé valamivel hosszabb volt, igen szép főbejárattal. Mikor később a vele szomszédos konviktust építették, a boltíves déli részt megcsonkították. Kicsiben ez intézet már 1668-ban megvolt, mert a Stephaneum-seminarium már szűknek bizonyult. Szelepcsényi ide világi ifjakat is felvett. Az egészet a jezsuiták vezették. 1678-ban 17 ezer forintot tesz le ez alapra, s mikor többen is adakoztak, (Szenttamási 11 ezer, Illyés 50 ezer, Gubasóczy 35 ezer frtot), akkor a szomszédos házakat is megvették. Teljes díszében csak 1700-ban állott, mint szép portaléjának a chronostikonja mutatja:

A kapu fölött Szűz Mária szobra s Szelepcsényi czímere áll. A földszinti rész ma már nincs használatban. Az utczai szárny a 20 ezer kötetnyi tanári könyvtárnak szolgál helyiségül; részben tanári lakás. Az összekötő épület már düledező. A keleti szárnyon, földszinten van a gimnáziumi ifjúság díszes színháza, melynek tágas nézőtere, karzata, erkélye s 12 páholya van. Mai, emeletes alakját 1875-ben nyerte. Alapítása, fejlesztése körül nagy érdeme volt Scharnbek, Graeffel és Komlóssy tanároknak. A gimnáziumi ifjúság itt évenként legalább 2 színielőadást és hangversenyt szokott tartani. E szárny közepébe épült az egykori szeminárium Mária-kápolnája, melyet ma a konviktorok a téli hónapokban használnak. A második emeleten az I-III. oszt. konviktorok helyiségei vannak. E két épület udvarát használja a gimnáziumi ifjúság.

A gimnázium, mint már tudjuk, 1852 óta van az esztergom-főegyházmegyei papok vezetése alatt. Scitovszky primás akkor alapította meg 200,000 frttal. Mivel a benczések alatt csak 6 osztályú volt, az emelkedett szellemű primás a Marianumban szervezte az érseki liczeumot (a 7. és 8. osztályt) s abba a klérusokon kívül világi ifjak is jártak. Mikor pedig 1850-ben a gimnáziumot 4 osztályúvá fokozták le, a primás az 5. és 6. osztályú tanfolyamot is megalapította liczeumában s így 1852-ben könnyen megalakulhatott a 8 osztályú érseki főgimnázium. E liczeumnak, illetőleg gimnáziumnak több nagynevű tanára volt, kik közül nem egy, magas egyházi méltóságra vagy országos hírű tudós nevére tett szert. Somassa, Hidasy, 194Meszlényi, Császka főpapok, Szuppan Zsigmond, Aschner Tódor, Knauz Nándor, Graeffel János, Galambos Kálmán (ma lazarista), Fraknói Vilmos, Pór Antal, Bodnár Zsigmond, Hettyey Samu (a meghalt pécsi püspök), Komlóssy Ferencz s mások ez intézetekben tanítottak több-kevesebb ideig.

Az intézet tanulói közé tartoztak jóideig az egyházmegye növendék-papjai is. A 7. és 8. osztálybeliek - az ú. n. liczeisták - 1865-ben Esztergomba költöztek. Tíz év múlva itt helyezte el Simor primás az 5. és 6. osztályú papjelölteket, de ugyancsak tíz év múlva - 1885-ben - eltávoztak azok is.

Ezután a város legdíszesebb, legarányosabb régi épülete következik: a Pázmány-alapította nemesi konviktus, melynek mai épületét Mária Terézia emeltette (1747-54). Négyszögalakú, kétemeletes, impozáns épület s úgy magas és széles folyosói, mint lépcsőházai és gyönyörű termei a Mária Terézia korabeli építés méltó remekei. Az építést Grueber Ignácz jezsuita vezette. Ötvennél több teremből áll, melyek a modern igényeket is teljesen kielégíthetik. Maga az intézmény Pázmány hazafias gondolkozásának alkotása. Hazánk nemeseinek művelődésére 1624-ben 50,000 frttal s az évi 5000 frtnyi pizetummal alapítja s a jezsuiták vezetésére bízza. S mert az alaphoz II. Ferdinánd is hozzájárul 2000 frttal, "Kir. érs. nemesi konviktus" czímet viselt. Második megalapítója Telegdi János, kalocsai érsek, ki a mai épület helyén volt házát, még Pázmány életében, fölajánlotta s a szűk Káptalan-utczai Szabó-féle házból ide költöztek a növendékek. Később Telegdi hagyatékából még egy szomszédos házat kaptak s ettől fogva gyors fejlődésnek indulhatott. 1666-ig inkább a Telegdi-alapból élt, mert a pizetumot Pázmány halála után legtöbbször nem adták meg. Azért hivatalos iratokban is (a városi levéltárban is) Convictus nobilium Telegdyanus néven szerepel. 1666-tól fogva azonban a pizetumot rendesen folyósítják s az intézet szépen fejlődik. Már külön színházuk is volt s több egyetemi hallgató is volt köztük. Virágzása közben érte az 1683-iki tűzvész, mely után pusztulásnak indult. S mikor hamvaiból már némileg kikelt, II. Rákóczy Ferencz és Heister katonái sanyargatták s élték föl. 1714 után szinte megszünt. Mária Terézia újra szervezte s modern alapokra fektette. Az épület díszes, nagyszabású portáléján e fölírás van: Religioni, bonis artibus. MDCCLIV.

Délkeleti sarkán hatalmas kúpola alatt van, a konviktorok nyári kápolnája. A mennyezeten az Apokalipszis-ből vannak fantasztikus falfestmények.

Az új palota csakhamar benépesült s a legszebb reményekre jogosított. Nagy baj volt az, hogy ekkor már szerte hódított a jezsuita-ellenes áramlat s ez az ő munkásságukat is nagyon megnehezítette. Mikor azután 1773-ban a jezsuita-rendet eltörölték, attól fogva ex-jezsuita világi papok s pálosok vezették az intézetet. Az egyetem elköltözésekor az Adalbertinumban és Marianumban volt világi ifjakat itt helyezte el Batthyány primás. 1784-ben II. József meglátogatta s utána mindjárt beszüntette. A nagyszerű épület azután egész 1850-ig katonai iskola és invalidus-lakás volt. Scitovszky primás 1850-ben visszaállította, de az egykori alapítványokból s birtokokból csupán a pizetumot tudta számára visszaszerezni. Ezért alapja nincs is biztosítva. 39 alapítványi hely van s átlag 50 fizető növendék. A most ismertetett 3 nagy épület mögött jól gondozott, tágas kert terül el, mely a gimnázium és konviktus hygieniájára kedvező hatással van. A konviktusi épületben laknak a gimnáziumi tanárok is.

Ha a csaknem kizárólag földszintes házból álló Pék-utczát s a Felsőpatak-utczát magyarázatot nem igénylő nevén megemlítjük, el is mondtunk mindent, a mi a délészaki irányban parallel haladó utczákról szót érdemel.

Egyetlen nagyobb Kereszt-utczája a városnak az, mely a ferenczrendiek mögötti kiskaputól a plébánia-templom mögötti kapuig halad s 3 utczát foglal magában: a Színház-utczát, mely a színház keletkezéséig Ferencziek-utczája néven szerepelt, a Nagy Lajos-utczát s a Szeminárium-utczát. Közben van a Főtér, melyről már szóltunk.

Azután a Nagy Lajos-utcza következik; nevét onnan vette, mert a hagyomány szerint az utcza sarkán levő, egykor Popovich-féle házban halt meg Nagy Lajos király. A pozsonyi Toldy-kör először a szomszédos Somogyi-féle házat tartotta a kérdéses helynek s emléktáblával is megjelölte. (1879).

195A fölmerült vita következtében az utánjárás, a hagyományra s más egyéb adatra támaszkodva, kiderítette, hogy a Popovich-féle házban halt meg a nagy király. Találtak is benne a földszinten két alacsony kamrát, melyeknek a boltívei a XIV. század ízlésére emlékeztetnek. E vita magyarázza meg az egyik föliratnak komikusan hangzó "valódi" szavát. E 281. számú Popovich-féle épület déli falán, márványlapon e fölirat olvasható:

Ugyanezen háznak a Pék-utcza felőli részén, az említett helyiségek táján pedig ez a fölirat van:

Az utczát a XIV. századtól fogva Sarkantyús-utczának hívták a legújabb időkig. Nevét valószínűleg az itt lakó ötvösöktől, vas- és rézművesektől vette.

Ebben az utczában s a vele derékszög-alakban húzódó Simor-utczában van a Szt. Orsolya-rendi apáczák nagy épületcsoportja, mely templomból, kolostorból, internátusból s 3 igen népes iskolából áll. E női szerzet 1724-ben jött a városba Pozsonyból. Pártfogóik Spáczay Pál érseki helynök s maga Esterházy primás, az első főnöknőnek - E. Aljoziának - rokona. Sok küzdés után e helyen biztos lakást szereztek s kegyes főpapi, főúri adományokból kisebbszerű templomot építettek. Alapkövét már 1729-ben letették, de sok közbejött akadály következtében csak 1776-ban szentelhették föl Szt. Anna tiszteletére. Eleinte nagy nehézségekkel, több irányú akadékoskodással kellett megküzdeniök. Azonban az 50.000 frtnyi apáczai hozomány s vagy 40.000 forintnyi kegyes adomány lehetővé tette, hogy több házhelyet vegyenek s megfelelő helyiségeket építhessenek. Iskolájuk a magyar tanítás és kézimunka dolgában hamar jó hírnévre tett szert. Már kezdetben voltak belső és külső növendékeik. Mária Terézia igen kegyelte őket s 15.000 forintnyi adománynyal támogatta nemes törekvésüket. 1798 után tágasabb internátust építtettek s 3 osztályú oszott iskolájuk volt. Scitovszky 1856-ban 30.000 frton kibővítteti lakásukat, majd gyűjtésből megépítik a szögletházat. 1859-től fogva képesített tanerőik voltak 4 osztályú belső és külső osztott iskolájuk számára. 1961877-ben megnyitják az elemi iskola 5. és 6. osztályát, 1891-ben pedig a 4 osztályú polgári iskolát. S végül 1894-ben létrejött a 4 évfolyamú női praeparandia. 1902-ben vagy 60.000 forinton - gyűjtésből és kölcsönből - az Alsópatak-utczáig tágas kétemeletes épületet emeltek, úgy hogy most egy nagy négyszögű területet foglalnak el épületeik. Iskoláikat vagy 700 növendék látogatja s közel 100 bennlakó növendékük van. Főpapi alapítványi hely is van vagy 30. Tanításuk, hazafias nevelésük, minden szakra képesített tanerőik nagy elismerést érdemelnek.

A konviktussal szemben, a Simor-utcza végén, van az érseki fiúárvaház, mely a Szeminárium-utczát nyitja meg. Az utcza nevét onnan vette, mert az épület századokon át egész 1850-ig az esztergomi főegyházmegye szemináriuma volt, de meg a konviktusi épület is egyidőben szemináriumi jelleggel bírt. Azelőtt ezt is Sarkantyús-utczának nevezték. Ez épület 1886 óta fiúárvaház, a mikor azt Simor primás polgári iskolai s gimnáziumi tanulók számára megalapította s Szt. Vincze apáczáira bízta, kik azt minden tekintetben igen jól vezetik. A növendékek száma vagy 80.

A mai szép, emeletes épület 1724-ben készült. Mint láttuk, a Pázmánytól újraszervezett Marianum-seminarium elkerült a deficientia épületből s Mariano-Stephaneum czímen egyideig a Káptalan-utczában, majd ez épület helyén működött. Koháry István s mások alapítványai sem tudák fölvirágoztatni. Majd Mérey kanonok s a már említett Spáczay vikárius adományaiból lassanként fölépül a mai ház. A Pázmány-féle szervezés értelmében egy esztergomi kanonok áll az élén; lelki gondozásukat jezsuiták végzik s az egyetemen hallgatják a theológiát. Később, mint tudjuk, a jezsuiták nem igen törődtek vele s Barkóczy primás végleg föl is mentette őket ez állásuktól. A növendékek száma 70-80 volt. 1777-ben ez az intézet is követte az egyetemet. Batthyány primás azonban 1790-ben visszahozta s vezetését világi papokra bízta. Itt volt aztán 1850-ig, mígnem ez is Esztergomba költözött. Ettől fogva 1886-ig az érseki helynök lakása volt. A régi Szt. István-kápolna az udvar felőli kis torony alatt van.

A hozzá harmadik ház szintén történeti érdekességű. Mikor Bethlen a magyar szent koronát Pozsonyból elvitte, a menet itt megállapodott s a koronát azalatt Mednyánszky László báró nagyprépost lakásában helyezték el. Arady János kanonok ez esetet a homlokzaton egy chronostikonnal örökítette meg 1792-ben, mely így hangzik:

A versből kiolvasható évszám - 1624 - mint tudjuk, nem felel meg a valóságnak, mert akár elvitelekor (1620), akár visszahozatalakor (1622) történt az eset, egyikre sem alkalmazható az évszám; maga az eset azonban megtörtént.

E házzal szemben van a 4 osztályú, áll. segélyezett községi polgári leányiskola épülete. 1824-től fogva itt volt a kerületi tábla hivatala, míg csak 1876-ban meg nem szünt. A tábla jegyzőkönyvei a gimnáziumi tanári könyvtárba jutottak, Prileszkynek, a tábla hivatalnokának, ajándékul adott könyvtárával együtt.

A városnak minden tekintetben legutolsó részei az ú. n. Bástya-utczák. Ezek a városfal mentén épültek s barátságtalan, apró házakból állanak. Udvarról, kertről persze itt szó sincs és a házak egy része a falba is beleépült. Ezek az északi, déli s részben a keleti fal mentében vannak.

Ezzel aztán össze is foglaltuk a belvárosban minden említésre méltó dolgot. A belső város 605, a külső város 184 házszámból áll, tehát az egész város 789 házat számlál.

A város falai ma már semmi szolgálatot sem teljesítenek. A négy nagy torony közül már egyik sincs meg. A közöttük volt 6-6 kisebb toronyból is csak a nyugati oldalon láthatni négyet elég jó karban. A két főkaput, mely a főutcza két végén volt, s a fölöttük levő tornyokat 1820-ban lebontották. A Jerichó-utcza végén volt a Maláta-kapu, a katonai tébolyda mellett a Lanzer-kapu (azelőtt Zsidó-kapu) s az előbbit 1860-ban, az utóbbit 1862-ben lebontották. A főkereszt-utcza két végén levő két kisebb kapu régóta nyitva volt. A városfal külső oldalához s még távolabb épített házak, gazdasági 197majorok, gyártelepek és kertészetek alkotják a külső várost, mely két részre, Alsó- és Felső-külvárosra oszlik.

Már említettük, hogy a külső építkezés sokáig tiltva volt s 1601-ben a meglevő házakat is lebontották. De a XVIII. század békésebb évtizedei mindjobban felbátorították a lakosságot. Különösen az esztergomi kanonokok, intézetek s világi előkelőségek építettek szép lakásokat, melyek közül nehány ma is látható s legtöbbje nagyúri ízlésről tanúskodik. Nagy telkeket vettek a városnak mind a négy oldalán s azokat elég magas kőfallal vették körül. Elköltözésük után helybeli polgárok kezére kerültek s azok gazdasági épületekkel rakták meg. Különösen a nyugati oldalon van néhány szép major. A Krausz-féle major végében ma is látható egy magasabb, toronyszerű helyiség, mely a Csákyaké volt s itt állítólag Martinovits nehány éjjeli gyülekezetet tartott. Újabban ezen az oldalon néhány csinos földszintes ház is épült. A déli oldalon, a Pálos-utcza végén, van az 1880-ban megszünt lövőegyesület háza, mely 1795 körül épült s 1802-ben nagy udvarával együtt Berchthold grófnő bőkezűségéből földiszíttetett. Ez alkalommal az udvari kapubejárás fölé helyezett chronostikon az 1802. évet kétszer tartalmazza. Így hangzik:

E kőlapot a most épülő járásbírósági épület miatt el kellett távolítani. A lövőház mai alakját 1867-ben kapta. Ma mulatságok, díszebédek s egyéb ily alkalmak rendezésére használják. Ez a lövész-egyesület 1838-ban tartotta meg 600-ik évfordulóját; e szerint tehát egyenlő korú volna a szab. kir. várossal. Ez épülettel szemben van az Emmer-féle ház nagy kertjével. E házat 1754-ben építtette Mária Terézia a konviktus számára s a kert is azé volt. Később egy kanonok vette meg.

Odább, a vasúton túl, terül el a Pozsony-vármegyei nyilv. jell. kórház modern berendezésű épülete. Közadakozásból épült 1824-ben 40,000 frton. A Bach-korszak idején közkórház volt. 1867-től fogva ismét magánkórház s 1886 óta Szt. Vincze apáczái gondozzák. 1898 óta nyilvános jellegű s 40,000 frton tetemesen javították. Most épült külön helyiség a ragályos betegek számára, továbbá bonczoló- és halottas-kamra. Évenként átlag ezer beteg van benne. Fejlesztése körűl nagy érdeme van Christian János dr.-nak. E nagy hely azelőtt a Rubrorum seminarium kertje volt.

Tovább haladva, a gyepmesteri lakáshoz érünk, mely mellett egy kőkereszt van. Az egykori pallos-jog áldozatai e feszület előtt végezték utolsó imájukat s itt végezték ki őket.

A várostól délkeletre, a modorfalvi út mentében van a Treumann-féle malátagyár. Ez az épület azért érdemel említést, mert ez alatt van az a nagyméretű pincze, melyben 1824-ben a Szulinyi-féle 2110 urnás boroshordó volt, a mely legnagyobb volt egész Európában s a nevezett évben tele volt borral.

A vasúton túl három temető van. Az ág. evangélikusok 1798-ban kaptak temető-helyet; a mait 1846-ban alapították. A katonai temető 1783-ban 198keletkezett. Az izraeliták közös temetője 1878-ból való, másik temetőjük, mely a Kőmalom táján van, 1800-ban alakult.

A külső város keleti részén apró házakon kívül két téglagyár van.

Az északi rész még a XVIII. század közepéig városi halastó volt. Mária Terézia elrendelte lecsapoltatását, mert mocsarai a város levegőjét nagyon rontották. Másik felén, az észak-nyugati részen, terül el a híres Stummer-féle nyersczukor-gyár. Mellette van a városi uszoda.

A czukorgyáron túl van a már említett régi temető. Mellette van az ősrégi városi szegényház, a Lazaretum. Alapítási ideje ismeretlen. Állítólag már I. Mátyás idejében keletkezett s már akkor említik a nagy hársfákat, melyek közül öt ma is megvan. Az intézetet Szt. Vincze apáczái vezetik; kápolnája is van Szt. Fábián s Sebestyén tiszteletére s ezt az intézettel együtt 1747-ben benedikálták. Itt van a Kálvária is, mely mai díszes alakját 1900-ban kapta Müller József adományából. Azelőtt is ott volt (1730 óta) Schmidt kanonok adományából s a polgárok gyűjtéséből.

Mögötte az V. huszárezred 6. századának a kaszárnyája van. A ház egykor a jezsuitáké volt; azok megszüntetése után Luzsinszky kanonoké, majd a családjáé lett.

Ha még a gyufagyárról s a két malátagyárról megemlékezünk, befejezhetjük az épületek ismertetését.

Szóljunk még valamit a város szervezetéről és társadalmáról.

Nagyszombat is, mint több szab. kir. város, elvesztette egykori jogkörét, hatóságait. Ma közigazgatási hatósága élén polgármester áll.

A városban a következő állami hatóságok, hivatalok vannak: kir. járásbíróság, járási szolgabíróság, kir. közjegyzőség, m. kir. adóhivatal, pénzügyőri biztosság, m. kir. posta- s távíró-hivatal, m. kir. államvasúti állomás.

A városi hatóság élén Franciscy Lajos dr. áll. Van továbbá a városnak árvaszéke, rendőri hivatala (kapitány Kratky Ferencz), számvevősége, pénztári hivatala s fogyasztási adóhivatala. Képviselő-testülete áll 57 virilistából s 56 beválasztott tagból. A városi ügyek elintézésére van jogügyi, pénzügyi, gazdasági és építészeti, szegényügyi, közegészségügyi, színházi, iskolai, számvizsgáló- és gázbizottsága. Városi főügyész: Borovánszky Ede; tanácsos: Moravek Antal; műszaki tanácsos: Windisch István; főjegyző: Schwendt János; aljegyző: Kanovich Elemér; számvevő: Hopfer Gusztáv.

Egyházi hatóságok: érseki helynök Jedlicska Pál praelatus, apátkanonok; róm. kath. plébános: Halmos Ignácz dr. apátkanonok; a jezsuita-kollégium rectora: Molnár László; a ferenczrendi kolostor házfőnöke: Thurkovics Engelbert. Ág. ev. lelkészek: Farkas Géza, Albrecht Géza. Statusquo izr. rabbi: Stein Miksa; orth. rabbi: Reichenberg Ábrahám. Kulturintézetei közül: igazgató az érseki főgimnáziumban Kőhalmi József, a női praeparandiában Znamenák István, a róm. kath. fiú-iskolában Goldberger Soma, az államilag segélyezett községi polgári leányiskolában Alszeghy János, a község elemi iskolában Horváth József. A róm. kath. fiúiskolának mind a négy osztálya párhuzamos. A népnevelés szolgálatában áll még az ág. ev. hitközség 2 tanítós népiskolája, a statusquo és az orth. izt. hitközségek külön-külön népiskolája, amaz 4, emez 2 tanítóval.

Megvannak városunkban azok az intézetek és egyesületek is, melyek a valláserkölcsiséget, a nemzeti szellemet, a művelődést, a humanizmust, a társadalmi érintkezést ápolják. A kath. leányegyesület, a nagyszombati ker. róm. kath. népnevelők egyesülete czímében viseli czélját is és női ipariskolát tart fenn, a Szt. Adalbert-egyesület hivatalos czélja a tót kath. irodalom ápolása és terjesztése, és 1861 óta működik a Dalos-kör, mely sikerült hangversenyeket szokott tartani.

A magyar szellem ápolása és a művelődés terjesztése czéljából alakult 1880-ban a Magyar Kör, melynek 115 tagja van; 1902-ben a Magyar polgári kör, mely 150 tagot számlál. A Pozsonyi magyar közművelődési egyesület nagyszombati fiókja, melynek fejlesztése körül elévülhetetlen érdeme van Alszeghy János polgári iskolai igazgatónak. Szakszerűen rendezett könyvtára 6100 kötetből áll s nyomtatott katalogusa van. Két év előtt alakított "Történeti emléktár" czímű szakasza már 285 értékes darabot tartalmaz, főképpen az 1848-49-es évekből. A könyvtár használata vasárnaponként 245-370 drb. 199könyv körül váltakozik. Jelentékeny pénzadományokon kívül már négyezernél több jó könyvet osztott ki. Műkedvelő előadásai, fölolvasásai nagyban hozzájárulnak a város örvendetes magyarosodásához. Az egyesület újjászervezésére Apponyi Albert gróf maga is eljött 1902-ben, jelezve, mily fontos poziczió e város a magyarság ügyében.

Jótékonyegyesületei sorában látjuk a Vörös-kereszt-, Szt. Vincze- és Leves-egyesületet, az ág. ev. és izr. segítő-egyesületeket. Van továbbá kereskedelmi olvasó-egyesülete, ipartestülete, kerületi betegsegélyző pénztára. Városi takarékpénztára már 1846-ban alakult s alaptőkéje azóta megkétszereződött. Hitelintézete is jóhírű.

A legnagyobb elismerés illeti a szépítő-egyesületet, illetőleg a város közönségét, mely lehetővé tette annak létrejövetelét. A 90-es évektől fogva a különben nagyon árnyéktalan és alig fásított várost nagy sétatérrel ajándékozta meg. Volt ugyan azelőtt is némi árnyékos helye a városnak, mert hisz az egykori falárkot a XIX. század elején félig betemették s azt köröskörül, főképp a déli s leginkább a nyugati oldalon sűrű fasorokkal ültették be (1817), de ez még mindig nem felelhetett meg a jogos kívánalmaknak. A szépítő-egyesület a város és állomás közötti teret virágos- és műkertté alakította át s a várostól vagy 20 percznyi járatú szép sétateret s a végén tágas parkot alkotott. Végül megemlítjük a jól szervezett, népes tűzoltó-egyesületet, melynek nagyon jó zenekara van.

A városban 3 lap jelenik meg. A Nagyszombati Hetilap 1868-ban indul meg Tyrnauer Wochenblatt czímen; 1878-tól fogva az első czímen, s fél magyar, fél német szövegű. Szerkesztője Thinagl János. A másik hetilap éppen most indult meg Nagyszombati Hirlap czímen.A harmadik Kollár Márton szerkesztésében Katolické Noviny czímen szerepel.

E város is szomorú példa arra, mennyire pusztul a kisiparos-osztály. Nagyszombat századokon át híres volt czéheiről, ötvös, szíjgyártó- és csizmadia-iparáról. A czéhek törzskönyvei és remekei is részben a budapesti levél- és könyvtárakba, meg a nemzeti múzeumba kerültek.

Ha a kisváros szerény igényeinek megfelelő ipari termeléstől eltekintünk, alig marad valami megemlíteni való. De még erre az igényre sem igen számíthatunk, mert Pozsony és Bécs közelsége, továbbá a gyári produktumok ettől is megfosztják őket. A czukor- és gyufagyár nem itt értékesíti termelését; 5 kisebbszabású malátagyára, 3 eczet- s 2 szeszgyára csak csekély részben találja föl e városban keresletét; 3 téglagyára van, de ezek is jobbára a vidékre vannak utalva, mert itt az építés látványosság számba megy. Évtizedenként legfeljebb 4-5 lakóház épül. A kisiparosok közül még a csizmadiák örvendenek érdemlegesebb keresletnek, mert a jómódú földmívesnép asszonyai és leányai kizárólag csizmában járnak. A 42 csizmadia azonban még így is sok. Mint kuriózumot említjük meg, hogy e város pékjei ma is annak a jól megérdemelt hírnévnek örvendenek messze vidéken, melyről egy historikus (Korabinsky) már vagy 120 évvel ezelőtt érdemesnek tartotta külön megemlékezni.

Kereskedelme szintén nem oly élénk, mint a minőről a város régi évkönyveiből értesülünk. A szegényedés, meg Pozsony és Bécs közelsége okozza annak a hanyatlását is. Vásárjai még 30 évvel ezelőtt messze vidékről egybevonták az eladókat s vevőket; mostanság évről-évre néptelenebbek. Marha- s főképpen lóvásárjai ma is látogatottak.

200Gabonatermelése az elsőrendűek közé tartozik. Valamikor bortermelése is igen híres volt, úgy minőségét, mint mennyiségét tekintve. A szárazpataki szőlőhegy már 1347-ben szerepel Királyhegy néven és sokszorta nagyobb területű volt a mainál; 1717-ben igen sok szőlőt kiírottak.

A város forgalmi útjai, a városi évkönyvek bizonysága szerint, a legrégibb idők óta kiváló gond tárgyai voltak. A Gerencsér felé vezető országútja 1735-ben készült; a nádasi újabb út pedig 1818-ban. 1842-ben szabályozták a mellékutakat. 1846 óta érintette a várost a szered-pozsonyi lóvonatú vasút, melyet 1873-ban gőzvasút váltott föl. 1876-ban megnyilt a vágvölgyi vonal, 1896-ban pedig a nyitra-kutti vonal s így most minden irányban gyors és kényelmes összeköttetései vannak. A távíró 1868-tól, a telefon pedig 1901-től fogva szerepel a városban.

A város legnagyobb forgalmi útjai jól vannak kövezve. Az utczakövezés már a XIX. század első negyedében folyt, éjjeli lámpásvilágítás pedig 1830-tól fogva van; 1900-ban az addigi kőolajos lámpákat a gázvilágítás váltotta föl. Sajnosan nélkülözi a város a csatornázást és vízvezetéket s az utczák öntözése és tisztántartása ezért bajos és fogyatékos.

Maga a város a legjobbmódúak közé tartozik:

Vagyona a következőkből áll: 2094 hold szántóföld; 39 hold kaszáló, 18 hold erdő s 1,187.303.76 korona kötvényekben.

Az 1903. évi költségvetés szerint a) bevétel 284,592.02 korona, b) kiadás 333.287.12 korona, c) fedezetlen hiány 48.695.10 korona (26% pótadó). Csak a legújabb idő óta van a városnak pótadója.

A regale meg van váltva 65.000 koronával.

Az 1903. évre állami adó 281.475.19 kor., pótadó 54.148.90 kor.

Az országos képviselőt választó kerülethez a városon kívül 34 falu tartozik.

A legutolsó népszámlálás adatai a következők: 1. nemzetiség szerint a) magyar 3124, b) német 2564, c) tót 7246, egyéb 251, összesen 13,185. 2. vallás szerint a) róm. kath. 10.672, b) ág. ev. 664, c) ev. ref. 81, d) izr. 1715; e) egyéb 48.

A fejlődés lassú menetét a következő adatok tüntetik föl: 1780-ban volt 559 ház s 7300 lakos; 1840-ben 574 ház s 5794 lakos; 1851-ben 7717 lakos; most 789 ház 13,185 lakos.

Ezekben össze is foglaltuk mindazt, a mit a városról megemlítésre méltónak tartottunk.

Mikor az egyetem elköltözött Nagyszombatból, az ifjúság ezzel az énekkel búcsúzott el tőle:

A városnak e jól sejtett jövendőjét maga a vers meg is okolja; de egyéb tényezők is közrehatottak.