« A LEGUJABB KOR. Írta Burián Pál. KEZDŐLAP

Pozsony vármegye

Tartalomjegyzék

 A PÁLFFYAK. Írta ifj. Reiszig Ede dr. »

669POZSONY VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI.
Írta ifj. Reiszig Ede dr.
A várszerkezet megalkotása előtt a hadszervezés az egyes nemzetségek szerint történvén, ennek megfelelő volt a birtokfelosztás is. A nemzetségek az elfoglalt földet megszállották s az így szerzett birtok nem osztatott fel az egyesek között, hanem az egész nemzetség tulajdona maradt. Ezen a területen azután a nemzetség feje, a törzsfő gyakorolta a közigazgatási és a bíráskodási jogot. Ez volt a vezérek korában az ország szervezete.

Balassa Menyhért síremléke Széleskúton.
Saját felvételünk
Szent István alkotmányában természetszerűleg változott a vagyonjog s vele a közigazgatás képe is. A király mindazon földeket, a melyek valamely vár környékén feküdtek és lakatlanok valának, vagy a melyek a vár szolgálatára rendelt vitézek kezén voltak, királyi birtokoknak jelentette ki s azoknak csak a haszonélvezetét hagyta meg a várjobbágyok kezében, még pedig eredetileg elörökíthetetlen jelleggel. Azonkívül is számos birtok hűtlenség, magszakadás, elkobzás, vagy háramlás útján s egyéb okok miatt a koronára szállott. Így keletkeztek a királyi birtokok, melyekből a királyok az egyházakat és egyes hű embereiket jutalmazták. A megszállott földeken örökös birtokjoggal bíró nemesség fejlődött ki, de ezeknek jellegét is megváltoztatta Szent István, mikor kijelentette, hogy az ős-foglalású földeket is adományföldeknek tartja.
Pozsony vármegye területén az ősi nemzetiségi birtoklásnak nyomaira nem akadunk. Megerősíti azon körülmény is abbéli feltevésünket, hogy e földrész nem hódítás, hanem hódolás útján jutott őseink kezére, mert bebizonyosodott dolog, hogy a honfoglaló magyarok a meghódolt népet birtokaiban háborítatlanul meghagyták. Kétségtelennek látszik, hogy Pozsony vármegye mai területe fejedelmi, illetőleg Szent Istvántól kezdve, királyi birtok volt. Erre vall az is, hogy a megye akkor leginkább lakott része: a Csallóköz és a Kis-Kárpátokon innen eső terület, a pozsonyi várszerkezet területéhez tartozott. Hogy mily bölcs rendelkezés volt az alakulófélben lévő országban a várszerkezet intézménye, arra Pozsony-megye elsőrangú bizonyitékot szolgáltat. A jó sorsban lévő várjobbágyság sorából kifejlődött nemesség, - a mely a Csallóközben "csallóközi nemesség" név alatt külön testületet alkotott - 670megszülte a középbirtokos osztályt, mely utóbb a nemzet leghasználhatóbb elemének, úgyszólván gerinczének bizonyult, s a melynek életrevalóságát a Pozsony-megyében ma is nagy számmal található, elég jómódú közbirtokosság igazolja.
Salamon nemzetség.
A régi magyar nemzetségek sorában, Karácsonyi János idevágó nagybecsű művének (Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 3 kötetben) felsorolását tartva szem előtt, csak egyetlen egy, a Salamon-nemzetség szerepel, mint javarészben pozsonymegyei birtokos. Ez is azonban nem a megszállás, hanem adományozás, donáczió útján bírta elég terjedelmes jószágait.
A Salamon-nemzetség alapítója egy Salamon nevű magyar nemes volt, a ki a XII. század közepén a mai Bél-Vatta határában (Nagy-Légtől északra) falut telepített, melyet nevéről Salamonfalvának, utóbb Salamon-Vattának hívtak.
A Salamon-nemzetség előkelő származású volt ugyan, de már a XIII. század elején annyira szétágazott, hogy vagyona nagyon elaprózódott s így a nemzetség tagjai főhivatalokra, az akkori szokások szerint, igényt nem tarthattak. Utóbb a nemzetség négy főágat hajtott. Ezek a Pós-ág, az Illésházy-ág, az Esterházy-ág és a Dama-ág.
A Dama-ág Lászlóval (V.) 1402 táján kihalt és vagyona az Esterházy-ágra szállott. A Pós-ág valószinűleg már 1360 táján halt ki, legalább az ez időben még ismert István után, az ág tagjairól tudomásunk nincs. Vagyonát hihetőleg az Illésházy-ág örökölte.
A nemzetség közös birtokai Vattán és Salamonfalván voltak; 1230-ban pedig megnyertek egy pert a pozsonyi várjobbágyok ellenében, s ez úton kezükre jutott a Lég felé eső Általútalja nevű földrész. Ebben az irányban szerették volna birtokaikat tovább fejleszteni s 1269-ben igényt támasztottak az Általúttól keletre eső mocsaras földre. Ebben a perben azonban vesztesek lettek s a föld továbbra is a patonyai és légi udvarnokok kezében maradt. (Gróf Esterházy János: Az Esterházy család leírásához mellékelt oklevéltár. 3. - F. IV. 1/149. - H. O. I. 40.)
A Salamon-nemzetség Illésházy ágát kezdetben Illésvataiaknak nevezték és a mai Illésháza Illésvata nevet viselt. Az Esterházy ágból később két család sarjadzott; a Nagy-Salamoni Póka család és a ma nagy hírnek örvendő Esterházy család.
A Salamon-nemzetség különben igen hamar kezdte prédálni ősi birtokát. 1248-ban Salamon nb. Farkas és testvérei, Jakab Péter, Benedek és Pál, a Becse fia egyezségre léptek István fia Miklóssal, az elhalt Vitályosnak Vattán levő birtokaira nézve, melyeket nevezett Miklós, Vitályos özvegyétől pénzen vásárolt meg. (Hazai okmt. I. 25.) Már II. István és II. János, Mihály fiai, 1287-ben eladtak egy darabot a Salamon-Vatának Lég és Szász felé eső határából az Olgyai családnak (Hazai Oklevt. 106.) II. János, Tank és II. György, meg III. János, Gellén fia, a Dama-ágból és László fia Tamás, bőkezűen jutalmazzák meghatalmazott ügyvédeiket, Olgyai Fakót és Andocsot; nekik adják ugyanis az Átakor-éren túl, Jóka és Lég helységek felé eső földjüknek egyharmadát. (Anjouk. Okmt. II. 141.) A nemzetség különben Veszprém és Zala vármegyékben is birtokos volt.
A jobbágynemzetségek közül, a melyek Pozsonymegyében kifejlődtek és előkelő szerepet játszottak, a következőket ismerjük:
Etre nemzetség.
Az Etre-nemzetség. 1240-ben IV. Béla király e nemnek összes, akkor tíz szállást tevő tagjairól elismerte, hogy ők a szent király szabadjai közé tartoznak. (W. II. 101.) 1248-ban pedig Etre és fiai azon panaszszal járulank ispánjuk elé, hogy eddig bírt örökös földjüket folyton rontja az árvíz és így nem tudják, miként szolgáljanak a várnak. Az ispán adott nekik más - két ekényi - szárazföldet Karcsán. Ez a föld, melyen Etre-Karcsa falu keletkezett, tartotta fenn a nemzetség nevét. A karcsai donácziót azután 1249-ben az új pozsonyi comes, 1253-ban pedig maga a király is megerősítette. (W. II. 206., 209., 231.) 1253-ban nem csupán Etre és leszármazói, hanem Jakab fia Bodó, Ország, Otmár fia Joakim és János, Kelemen fia Dobet és Otk, Szalonta fia Györk, Tóbiás fia Cseke, Mamfej fia Morám és ennek fia János is perelnek a sokféle Karcsán lakó pozsonyi várnépekkel egy ekényi örökös földjükért és a vár réteiből, halászó vizeiből őket megillető harmadért. Az elmérgesedett pernek párbaj vetett véget, a melyben az Etre nemzetség 671bajnoka győzött. A nemzetség tajgai a többféle Karcsán bírtak földeket. Az országos nemesek sorába a nemzetség tagjai csak 1355 után emelkedtek. (V. ö. Karácsonyi i. h. 175. l.)
Magyar nemzetség.
A Magyar-nemzetség, melynek emlékét a csallóközi Kis- és Nagy-Magyar községek őrzik. Eredetileg e falvakat azon szent király szabadjai nevű, vérségi összeköttetésben álló várjobbágyok alapították, a kiknek egyik kiváló tagja Magyar nevet viselt. 1240-ben a nemzetség már 12 külön szállással bíró ágra volt szakadva. Birtokaik a két Magyaron és Jánok község határában feküdtek. Ez utóbbi helyen fekvő 600 holdnyi birtokért 1341-45 években elkeseredett pert folytatott Magyari Farkas fia János, a Jánokiak ellen, s azt végül meg is nyerte. A nemzetség tagjai 1284-ben lettek országos nemesekké, a nem két tagjának, Péternek és Farkasnak, Borostyánkő vára alatt kifejtett kiváló vitézsége jutalmául. (V. ö. Karácsonyi i. m. III. k. 1. f., 181-182. ll.)
Nolcsa nemzetség.
A Nolcsa-nemzetség. Szászon (Szászváros) lakott, de a falut nem egyedül, hanem számos más várjobbágy-nemzetséggel együttesen bírta. Már 1256-ban előfordul egy Nolcsa nevű csallóközi férfiú, a ki a maga és Szent-György falu nevében, a nyéki lakosok ellen tanúskodott. (H. O. III. 20.) Nikolcsa vagy Nolcsa fia Pál, 1287-ben résztvett Pozsonyvár ostrománál, és nagy része volt abban, hogy a várat a lázadó Kőszeghiek kezéből visszavívni sikerült. Ez alkalommal a nemzetség számos tagja elveszett. Elismerésül azután a király a nemzetség tagjait országos nemesekké tette. A nemzetség különben Szász falunak nyugatra, Beke felé eső harmadát bírta. (Karácsonyi f. i. h. 185-186.)
Pudur és Varas nemzetség.
A Pudur- és a Varas-nemzetség. Mindkettő a Nolcsa-nemmel együtt Szász falun lakott. 1325-ben rendezte a három nemzetség a falu birtokát és úgy egyeztek meg, hogy a Nolcsaiak a Beke felé eső részt, a Pudurok és Varasok a Lég felé néző részt kapták egyenlő arányban. (Karácsonyi i. h. 188. l.)
Olgya nemzetség.
Az Olgya-nemet egynémely író rokonnak veszi a Magyar-nemzetséggel (Wertner: Magyar-nemzetségek II. 177. s. köv. lt.), mások meg, mint például Karácsonyi, egyáltalában mellőzik. Az Olgya-nemzetség a vele rokon Bánkvataiakkal a pozsonyi kir. várjobbágyok közül származik, kiket IV. László király 1281 aug. 30-án és 1283 jan. 11-én kelt oklevelével nemesített (Hazai Oklt. 90-96.). E királyi várjobbágyok még 1275-ben a csallóközi Tárnok nevű földet nyerik IV. László királytól. A XIII. század második felében már több birtok urai, melyeknek kölcsönös megőrzésére 1288 április 2-án az olgyai és a bánkvatai nemesek egymással szerződésre lépnek. Olgyai Farkas és testvére Péter 1294-ben Pókos nevű földet veszik meg a béli várjobbágyoktól, 1295-ben pedig Vata helységet nyerik III. Endre királytól. A nemzetség ősi birtokai mind a Csallóközben feküdtek. A Csallóközön kívül csak Hodi nevű pozsonymegyei birtokot szerezte meg Olgyai András fia Péter, a Hont-Pázmány nembeli Bökénytől. A szintén Hont-Pázmány nemzetségtől örökölt Németfalu nevű birtokot 1350-ben Olgyai Péter fia Andych elzálogosította. A már említetteken kívül a nemzetség ősi birtokai voltak: Bankvata (1283), Felabony (1298), Koto (1294, mely vétel útján szereztetett), Magyar (1281), Olgya (1251). E nemzetségből származott a jelenleg is virágzó Olgyay-család, melynek őse Endre fia Thumb Miklós (1281-1309.).
Nyék nemzetség.
A Nyék-család szintén a várjobbágyok sorából emelkedett ki. 1165-ben ugyanis III. István számos nyéki várjobbágyot a szent király szabadjainak osztályába emelt. (F. II. 171. 173). Országos nemesekké csak 1349 után lettek.
Ilkaiak.
Imre király 1197-ben az Ilka helységbéli Zerzowoyt, Sbina fiát, pozsonyi várjobbágyot, a várjobbágyság alól felmenti és örököseivel egyetemben nemesíti. (Kaprinay kézirat. Egy. K. in 4° II. 6. Köz. f. II. 308.) Ennek az Ilkán (Jóka) birtokos Zerzowoynak utódai alapították az Ilkai családot.
Csukárok.
Nevezetes családja volt a középkori Pozsony-megyének a Csukár család. Alapítója Péter comesnek atyja Csukár, s első birtokuk úgy látszik Türne volt, a mely birtok utóbb Csukárd földe, majd egyszerűen Csukár nevet vett fel. Péter comes fia János azután ezt a birtokot végrendeletileg (1291) a pozsonyi prépostságnak adományozta oda, a mely adományt utóbb, mikor betegségéből felépült és III. Endre táborában küzdött Albert osztrák herczeg 672ellen, újra megerősített és 1292-ben a királylyal is megerősíttetett. (W. V. 51-53. E. V. 1/196.) Az odaadományozott birtok, a mint az Károly királynak egy 1326-iki okleveléből kitűnik, szántókon kívül, rétből, erdőből és egy dunai szigetből állott. A Csukár családé volt Vudvoly is, mert 1268-ban mondatik, hogy ez a birtok a pozsonyi várjobbágyoké, illetőleg Csukáré és nemzetségéé. (F. IV. III/460.)
Aba nemzetség.
Egyéb magyarországi nemzetségek közül is számosan szereztek vétel, csere, vagy donácziók útján birtokokat Pozsony vármegyében. Így az Aba nemzetség nyitrai-ágához tartozó Nagy Aba kezén találjuk 1256-ban a Nagyszombattól északra fekvő Bolerázt és Magyarádot, mely utóbbi ma már csak mint puszta ismeretes. Miként jutott ezekhez a birtokokhoz, nem tudjuk, de tény, hogy ezek révén Pozsonymegyében némi szerepet játszott. Így 1278-ban a nagyszombati bíró és némely nemesek között folyt perben, mint békebíró, 1283-ban mint Lodomér esztergomi érsek érdekeit védő királyi ember szerepelt. (F. IV. 2/373, V. 3/168, V.)
Csák nemzetség.
Terjedelmes birtoktest volt a Csák-nemzetségbeli trencséni Csák Máté kezében is. 1296 táján ugyanis megvette 200 márkáért és egy főuri pánczélért a vöröskői uradalom felét. Az uradalom tulajdonosa ekkor Tamás, Tibuch comes fia volt, ki a visegrádi comessel, Thurny Domokossal becsületsértési perbe keveredvén, devecheri Eimech Márton alországbíró itélete következtében, bírságképpen, elvesztette uradalmának felét. Ez a bírságképp elvesztett fél uradalom azután a bírói tisztet gyakorolt Eimech kezébe került s ettől vette meg Csák Máté. (F. VI. 2/45.) Az uradalom akkor Cseszte, Diós, Dombó, Keresztúr, Kosolna, Körtvélyes, Vista (Vistuk), Kethena, Kisfalud, Latkfalva, Tarcsa és Újfalu falvalkból állott. Csák Máté halála után (1321) az uradalom e része valószínűleg a koronára szállott vissza. A Csák-nemzetség ugodi ágából származó Demeternek pedig Misérden volt birtoka, a melyet ő 1285 táján Bajkafia Egyed comesnek adományozott oda. Ezt az adományt 1291-ben fiai is jóváhagytak. (H. O. III. 310.)
Csór Tamás.
1336-ban a hatalmas Csór Tamás, az egyszerű tisztviselőből nábobbá növekedett, páratlan jóságú főúr, újabb érdemei jutalmául kapta a pozsonymegyei Duna-Szerdahely mellett fekvő Póka földet. Nem soká tartotta meg azonban ezt az újabb adományt, mert már 1342-ben egyik nemes tisztviselőjét, Szomorfia Miklóst azzal jutalmazta, hogy átengedte neki olcsó áron a birtokot s őt annak uradalmában, fiai hozzájárulásával, 1354-ben megerősítette. (F. VIII. 4/558. IX. 2/339. Kapr. MS. in fol. XVI. 99.). Miklós azután alapítója lett a Pókaföldi családnak.
Pókaföldiek. Gut-Keled nemzetség.
A Gut-Keled nemzetségből származó várkonyi és bősi Amadé-család őse Lothárd, 1264-ben, IV. Béla királytól és nejétől Máriától kapta Bős falut és a mellette fekvő, ma már elpusztult Árpádsoka földet. Ezt a szerzeményét azonban már az év végén koczkára tette, mert kitörvén a háború, IV. Béla és fia V. István között, Lothárd az ifjabb király mellé állott és a Tiszántúlra menekült. IV. Béla erre 1269-ben Bőst és Árpádsokát Péterfia Miklós ispánnak adományozta, a ki mindkettőt 70 márkáért Héder Jakabnak adta el. Helyreállván a két király között a béke, Lothárd minden elkövetett, hogy pozsonymegyei birtokait visszaszerezze. IV. Béla halála után végre sikerült is neki a birtokot, V. István nejének közbeléptével, 1270 decz. 3-án (Hazai Okmt. I. 38.) Héder Jakabtól visszaváltani. Az ekként nagynehezen visszaszerzett birtokban azután IV. László király 1273-ban megerősítette őt, de a beiktatás csak 1284-ben mehetett végbe. Megvetvén ily módon lábát a Csallóközben, igyekezett javait szaporítani. 1282-ben oltalomlevelet kapott karcsai és nyéki birtokaira és megszerezte Várkonyt. Ez utóbbit azonban, valamint Népe-Karcsát, örököseinek (1327) csak hosszas pereskedés után sikerült megtartaniok, a Szentgyörgyiek terjeszkedési vágya ellen. 1338-ban Paka is az övék volt. (V. ö. Karácsonyi i. m. II. 41-43.)
Győr nemzetség.
1213-ban élt egy "M" kezdőbetűs pap, ki a Győr-nemzetségből származott és Bertold kalocsai érsek szolgálatában állott. Ő is pozsonymegyei birtokos volt, mert a pannonhalmi apát a vágmenti Udvari és Sztára birtokokba újra beiktatta őt. (Karácsonyi i. h. II. 109.)
Héder nemzetség.
A Héder-nemzetség Kőszegi németujvári ága elővételi jogot tartott Árpádsokára. Azonkivül időnként kezében voltak a Bazin mellett fekvő 673Zumperg és Czaila falvak is. (Karácsonyi i. m. II. 147.) A Hédervári-ág, mint láttuk, egy ideig (1269) tényleg birtokolta Árpádsokát és Bőst. E nemzetség tagjai közül Hédervári Dezső 1285 táján a Csiliz és Duna mellett fekvő Bodak birtokába lépett. (Karácsonyi f. m. II. 159., 161.) Péterfia János pedig 1287-ben Modort nyeri királyi adományul. (Wenzel XII. 452.)
Koppán nemzetség.
A Koppán-nemzetség Lovadi-ága már 1217 előtt kapta a Tatától keletre eső Tardost, de ezt 1217-ben visszavette tőlük a király és kárpótlásul a pozsonymegyei Berényt adta nekik, a mely Deáki és Szeli között feküdt. (M. f. II. 334.)
Hont-Pázmány nemzetség. A Szentgyörgyiek.
Azonban a legelőkelőbb és leggazdagabb birtokosai voltak Pozsonymegyének a Hont-Pázmány-nemzetség szentgyörgyi-cseklészi ágának tagjai. Az ez ágból sarjadzott Cseklészi-család őse Pál volt s már 1304-ben fiágon kihalt. A Szentgyörgyi család őse Tamás volt, a ki 1202-ben a Morva-folyó mellett hősiesen harczolt a bolgárok ellen s 1205-ben a cseh király segítségére küldött sereget vezette. Az ág ősi fészke ugyan Nyitramegyében vala, azonban az idők folyamában, kivált a Szentgyörgyi család, csaknem kizárólag pozsonymegyei birtokos volt, sőt a család nevét is egy pozsonymegyei községtől kapta.

Szentgyörgyi.
A Kis-Kárpátok aljában fekvő Szentgyörgyöt I. Sebös Tamás nyitrai ispán fia kapta 1209-ben, Cseklész, Iván (Ivánka), Eberhart és a ma ismeretlen Kastellán falvakkal, illetőleg azok részeivel együtt. (F. III. 1/73. és 2/408.) Sebös 1241 után várat épített Szentgyörgyön, Bazin közelében, a mely már 1208 óta atyjának, Tamásnak birtoka volt. Utóbb itt is várat építettek s mivel a család tagjai felváltva, hol Szentgyörgyön, hol Bazinban laktak, azért Bazini vagy Szentgyörgyi grófoknak neveztettek. A fentebb említett Sebös főpohárnok és nyitrai főispán testvére Sándor főpohárnok volt, kinek fiait, Kozmát és Achillest IV. Béla király 1256 jún. 21-én Bazin birtokában megerősítette. E két testvér közül csak Kozma maradékait ismerjük, de azok is csak a XII. század végeig éltek. Ábrahám utódai azonban tovább terjesztették a nemzetség ezen ágát. I. Péter (1308-1365.) és testvére, Sebös (1304-1345.) a Szentgyörgyi és Bazini grófok ősei. E hatalmas nemzetség sarjai, mint látjuk, már II. Endre alatt magas méltóságokat töltöttek be, de ezeket IV. Béla uralkodása alatt is megtartották, sőt a Cseklészi ág az uralkodó családdal is rokonságba került. Bökény, a ki egy 1236-ban kiadott oklevél szerint Cseklész ura volt, III. Béla király unokáját, Erzsébetet, II. Endre király egyik nővérének leányát bírta nőül, (Wenzel VII. 535.) kinek hitbéri és hozományi illetménye fejében nyert birtokokat (Kürth, Paka, Beke és Csütörtökhely) hasonnevű fia 1260-ban Katalin leányának, Magyar nb. Olgyai Péter (1308 előtt) nejének adta. A nemzetség Szentgyörgyi ágából Tamás (1365-1399.) újvári várnagy, majd kir. tárnokmester, dalmát és horvát bán, végül országbíró. Unokahuga, Czeczilia (1398-1434.) Rozgonyi István temesi grófhoz ment nőül. A szentgyörgyi ágnak a XV. század elején magvaszakadt. A bazini ágból Sebes fia János kir. testőrtiszt (1361), György (1384-1426) pozsonyi főispán, Zsigmond szlavon bán († 1492.) és János erdélyi vajda (1487 táján). A család utolsó férfisarja Kristóf († 1557 márcz. 18.)
A pozsonyi járásban a Szentgyörgyi és Bazini grófok kezén volt, Wertner Mór összeállítása szerint: Besztercze, mely Szentgyörgyi (I.) Kristóf tulajdona volt, s melyet 1515-ben VI. Péter gróf, Kristóf végrendelete értelmében, a máriavölgyi kolostornak adományozott. Borostyánkő (Pallenstein). Mikor kapta a család, nem tudjuk. Az 1446-ban Hedvig, Péter gróf özvegye és György gróf között végbement osztálynál az özvegy kezére került. Cseklész (Chokol, Cheka, Lanschütz.) 1217 előtt kapták, mert 1209-ben II. Endre megerősíti őket annak birtokában. 1324-ben Ábrahám gróf eladta a birtokot Csák Máténak. Dévény. Simon gróf tulajdona volt. 1508-ban VI. Péter gróf 674adóssága fejében átengedte a városnak Rottensteint, de a halászati jogot a vár részére továbbra is fenntartotta. Ivánka (Iván, Ywand.) 1209-ben II. Endre megerősíti a családot annak birtokában. Neufeld a mai Duna vagy Tótfalu. Papfa (Papnépe), melynek birtokán 1334-ben I. Péter gróf megosztozott a pozsonyi káptalannal. Szőlős (Prácsa, Weinern, Zeulus). Egykor királyi udvarnokok birtoka, utóbb Sebös comes tulajdona. A donácziót a király 1217-ben megújitotta. A hegyentúli járásban az övék volt: Detrekő (Blasenstein) 1465-ben Neydeckh Hans kezén volt és Zsigmond király óhajtotta megvenni. 1540-ben II. Kristóf gróf elzálogosította. Konyha és Malaczka még az 1217-iki donáczió előtt a család tulajdona volt. Az Alsó-Csallóközben fekvő birtokok közül a család, a XIII. század végső éveiben Homoró Lászlónak adja Felistált (Falistál), Népe-Karcsát és Várkonyt. A nádasdi birtokot 1397-ben kapja I. György gróf Királyfalva helyett. A ma ismeretlen falvak és birtokok közül az övék volt: Bachimir (Szentgyörgy mellett); Kolocsona és Kozma, mindkettő ősi donáczió; Hedvár, Kosztolány (Szentgyörgy mellett); Muaj, Nyirpatak (Bazin és Szentgyörgy között); Ziky szintén Szentgyörgy közelében; végre a Csallóközben: Áros, Kwze és Moróczszigete Misérd mellett. A nagyszombati járásból övék volt Farkashida és Geszt. Ez utóbbit I. Sebös comes szerezte meg a pozsonyi káptalan ellen 1231-ben lefolytatott perben. Azután Csukárd, Somberg és Vöröskő. Csukárd tulajdonképen a pozsonyi káptalané volt, de a hatalmas Szentgyörgyiek jogot formáltak reá. A hosszas per azzal végződött, hogy a grófok nyolcz arany forintért bérbe vették a birtokot a káptalantól. 1335-ben II. Sebös gróf elzálogosította Somberget Doncsnak, ki neki apósa volt. Doncs 1345-ben a birtok egy részét Klára nevű leányának, Sebös gróf nejének, a másik részét fiának, Lászlónak hagyományozta. Utóbb László is átengedte a maga részét Sebösnek. Vöröskő (Bibersburg) Wolfard birtoka volt s ennek özvegye, Gutha asszony révén került II. György gróf birtokába. A felsőcsallóközi járásban a Szentgyörgyi grófok tulajdona volt: Beke (Béke), melyet 1306-ban vett meg tőlük Vörös Ábrahám; Béla (Billie), melyet II. Ábrahám és Tamás grófok Homoró Lászlónak adtak oda. Csötörtök, melyet 1206-ban kap Sándor comes és 1216-ban királyi megerősítést nyer, egyúttal megkapja az ottani vásár- és hídvámot. 1333-ban II. Sebös és I. Péter osztoznak rajta, de az előbbi már 1339 táján eladja a maga részét Péternek. Az 1446-iki osztálynál György grófnak jutott. Eberhard egyike a család ősi birtokainak. 1334-ben I. Péteré, 1364-ben fiaié, 1373-ban újra Péteré volt. Utóbb, II. Kristóf gróf leányának halála után, a koronára szállott vissza. Jókát, ez ősi birtokot, 1300-ban a család Homoró Jakabnak adja, Királyfát (Királyfalva) pedig 1397-ben I. György Sárosfalva és Nádasd birtokokért elcseréli. Légh egy 1439-iki határjárás szerint, még a családé volt, de a szintén ősi donáczióhoz tartozó Misérd-et II. Ábrahám gróf Homoró Lászlónak adja Bachimir-ért, a ki viszont 1302-ben eladja azt Hertlin pozsonyi bírónak. Övék volt még rövidebb-hosszabb ideig: Paka (Lakpaka), Sárosfa, Szemet és Torcs.
Osl nemzetség.
Osl. Ez az ősi sopronvármegyei nemzetség csak a XIV. század második felében tűnik fel Pozsony vármegyében. Birtokai a Kis-Kárpátok alatt fekvő Senkvicz, továbbá Keszi, Sárfő és Tháté voltak. E birtokokat azonban 1371-ben a szalonkai várral és több más birtokkal együtt e nemzetség sarjai, István zágrábi püspök (1343-75) és testvérének, Jánosnak (1340-69), a Kanizsay család ősének fiai 1351-ben elcserélik a Nagy Lajos királytól adományozott somogy- és sopron-vármegyei birtokokkal. Úgy látszik, hogy szabadulni igyekeztek a mindegyre jobban elhatalmaskodó Szentgyörgyi és Bazini grófok szomszédságától, mert egyideig Pozsony vármegye területén nem szerepelnek (Sopronvm. oklt. I. 395.). Csak a XIV. század végén találjuk őket ismét a vármegye birtokosai közt.
Rátót nemzetség.
A Rátót-nemzetség, mely a tatárjárás előtt már Gömör vármegyében volt birtokos, a XIII. század második felében tűnik fel Pozsony vármegye területén. 1238-ban, midőn a Rátót-nemzetség tagjai ősi birtokaikon osztoznak, Leusták fiai, Roland kir. lovászmester s nádor és Dezső gömöri és borsodi főispán, István fiai, Domonkos, a későbbi tárnokmester s nádor és László, a későbbi főétekfogó-mester, valamint Olivér fiai, Reynold és Miklós, a Selpe nevű birtokot nyerik több más birtokkal egyetemben. (Wenzel, XII. 382.) 675Az említettek közül Roland nádortól a Feledi és a Serkei családok származtak, míg Dezső a Jolsvaiak és a Lorántffyak, Domonkos a Pásztóiak és a Tari család őse. E családok azonban a Tisza s a Sajó mellékén vertek gyökeret; helyökbe a XIV. században Domonkos testvérétől, Vecse Miklóstól (1330) származott Putnokiak tünnek fel Pozsony vármegye területén, mely családból Putnoki László fia János 1385-ben Altal birtokosa. (Fejér, X. 3. 52.)
A XIII. század második felében mindegyre bomladozó várszerkezet mellett szinte észrevétlenül fejlődik a vármegyei köznemesi osztály, a nemesített királyi várjobbágyok és a háborúkban érdemeket szerzett vitézek utódaiból. A XIV. században a Csallóközben már tekintélyes középbirtokososztályt találunk, mely a vármegye oltalma alatt mindegyre nagyobb befolyásra tett szert, úgy hogy a Hunyadiak korában e köznemesi családok hathatós támaszul szolgáltak a nemzeti kormányoknak, a hovatovább elhatalmasodó főurak ellen.
Összegezve a rendelkezésünkre álló okleveles adatokat, a XIV. században a következő családokat találjuk a vármegye területén:
Benefalvi.
Benefalvi. Lencze birtokosa (1384).
Borsai.
Borsai. Farkas fia László 1312-ben atyafiaival szemben esküre köteleztetik Borsa birtokát illetőleg. Barthalin fia László, másfelől Farkas fia László, 1329-ben egy legelő-ügyben egyezkednek. 1348-ban a pozsonyi káptalan Tivadar fia Pethő és társai borsai részére, Miklós pozsonyi alispánnak egy 1323-ban kelt, Ikrám birtok felosztására vonatkozó levelét írta át; Pál fia, Tamás 1394-ben borsai birtokaiba iktattatik be.
Cseklészi.
Cseklészi. 1347-ben Ábrahám Belle nevű birtokán 2 telket elzálogosít. Fia 1354-ben Kiscsötörtök csallóközi birtokot veszi zálogba.
Dercsikai.
Dercsikai. E nemzetség tagjai 1373-ban osztják fel egymás közt Gyurgysoka (Dercsika) helységét.
Elefánti.
Elefánti. Mátyás Majthényt bírta, melynek határai 1324-ben állapíttattak meg. 1330-ban Kenéz fiai hatalmaskodtak birtokain.
Fodor.
Fodor. János 1339-ben eladja Milej nevű birtokát.
Guthori.
Guthori. Péter leánya Klára, Madarasi Ferenczhez ment nőül (1351). Beke leányai 1354-ben beiktattatnak Kilitiben és Csölösztőben lévő, őket leánynegyed révén megillető birtokokba. János özvegyét, Olgyai Chuna András fia Pál, 1360-ban illetményére nézve kielégítette.
Harabol.
Harabol. 1403-ban beiktattatik Kis-Zelenicz birtokába.
Homorói.
Homorói. Jakab 1303-ban Chun birtokát szerzi meg.
Hódi.
Hódi. Ják és fiai 1333-ban elzálogosították a Madarász nevű csallóközi birtokaikat.
Jánoki.
Jánoki. Jakab comes 1305-ben megveszi Szentkereszti Hont fia Jánostól ennek Ilka (Jóka) helység határában fekvő birtokát. 1310-ben Jánok és Magyar helységekben birtokos.
Karcsai.
Karcsai. 1313-ban Sólymos-Patony birtokosa. 1328-ban Szentgyörgyi Sebes és Péter grófoktól Népekarcsa helyett, Lakpakát nyerik.
Kondorosi.
Kondorosi. 1319-ben Kondoroson birtokos. Jakab 1320-ban birtokát a gellei egyháznak hagyományozza.
Lóczi.
Lóczi. Tamás fia 1353-ban eladja Lóczot.
Monostori Berzéte.
Monostori Berzéte. Miklós 1385-ben elzálogosítja vereknyei és sellendorfi részeit, neje Anna azonban, 1402-ben, e birtokrészeket ismét visszaszerezte. Miklós 1402-ben tiltakozik az óbudai apáczáknak Tolvaj, Jamnik és több, más vármegyében fekvő birtokokba leendő beiktatása ellen.
Nagyilkai.
Nagyilkai. Jakab és Ferencz 1388-ban andaborsai részeiket zálogosítják el.
Nánasúri.
Nánasúri. Nánasúr birtokosa (1400). E családból Miklós pozsonyi kanonok volt.
Olgyai.
Olgyai. 1308-ban Bánkvata, 1309-ben Magyar, 1319-ben Tárnok birtokosa. A család tagjai 1347-ben beleegyeznek, hogy nőtlen rokonuk, O. Andoch, szabadon végrendelkezhessék. György fia Miklós 1394-ben Egyházas-Magyaron két elzálogosított telkét váltotta vissza.
Petőfi.
Petőfi. Mihály 1339-ben Nagy Miklós özvegyétől megveszi a körtvélyesi birtok felét.
676Pókateleki.
Pókateleki. E család tagjai kir. adományt nyernek I. Lajos királytól; Csukár-Abony, Nagy-Udvarnok és Barlaház birtokokra, melyekbe 1380-ban biktattatnak, s a melyeknek birtokában 1384-ben Erzsébet királyné megerősíti őket.
Fekete.
Pókateleki Fekete. 1399-ben iktattatik a csallóközi Szolgagyőr birtokába.
Réthei.
Réthei. Réthén birtokos (1368-1375).
Sárfenéki.
Sárfenéki. Frigyes 1408-ban több erdő- és szőlőbirtokot vesz zálogba Felcsákány közelében.
Szászi.
Szászi. Miklós és rokonai Szász helység birtokosai, melynek határai 1353-ban I. Lajos király rendeletéből megjáratnak.
Vereknyei.
Vereknyei. Zorárd 1341-ben a Csalló vize melletti birtokát elidegeníti. Péter özvegye Klára, 1356-ban Vereknyén levő birtokát adta el. Lőrincz 1373-ban elzálogosította vereknyei birtokrészét a Csalló folyón szedett vámmal együtt.
Az Anjouk kihaltát követő belzavarok közepett, még inkább Zsigmond király uralkodása alatt, mélyreható változás áll be a vármegyei birtokviszonyok tekintetében. Különösen Zsigmond sűrűen osztogatta híveinek az időközben a koronára szállott birtokokat. Ezzel a vármegyei ősi nemzetségekből származó főurak helyét újak, gyakran idegenek foglalták el. De egyszersmind az új birtokadományozások által a nemzetiségi birtokosok elveszítik a területi összefüggést és egyes várak körül csoportosúlnak. Ekként kezdetét veszi a várhoz tartozó uradalmak alakulása, melyek az egyes várakkal együtt cserélnek gazdát, s a melyek a jelenlegi uradalmaknak is az alapjai.
Stibor vajda.
Zsigmond 1394-ben Éleskő várát Stiboriczi Stibor erdélyi vajdának s pozsonyi grófnak adományozta, a ki már ezt megelőzőleg, 1388-ban, Felső-Dióst s később Szomolányt nyerte, mely helységek azelőtt Korlátkő várához tartoztak. Szomolány Stibor alatt fejlődött önálló uradalommá, melyhez a Kis-Kárpátok keleti lejtőjén fekvő több község tartozott. Stibor a XIV. század végén Korompát s 1394-ben a nyitravármegyei Korlátkőt nyerte adományul, melynek egyes tartozékai (Nádas, Jabloncza) Pozsony vármegyében feküdtek. Stibor vajda birtokait hasonnevű fia örökölte, kinek 1434 márcz. havában bekövetkezett halálával e nagykiterjedésű birtokok a koronára szállottak.
Birtokviszonyok a XV. században.
Éleskőt 1453-ban Nankeureyter Nabuchodonozor vette meg. Ezután többször gazdát cserélt. 1468-ban Korompai Nehéz Péter és György, 1475-ben Csernevszky szerezte meg, 1496-ban Czobor Imre és Márton birtokába került, a kik 1505-ben iktattattak be az éleskői vár és tartozékainak birtokába. Az 1505. évi beiktató levél szerint a várhoz a következő birtokok tartoztak: Szent-Péter, Szent-Miklós, Bykszárd, Binyócz, Szilágy, Szent-János, Szent-György, Kuklyó, Bogdanócz részei és Podhajcsán-puszta.
Korompát a Stiborok kihalta (1434) után a Korompai Nehéz család bírta, de 1498-ban a várhoz tartozó Alsó- és Felső-Korompa és Spácza helységekbe a Spáczay család iktattatott be.
Vöröskő, mely 1317-ig Csák Mátét uralta, Nagy Lajos király uralkodása alatt (1350-ben) Wolfhardt Ulrik birtokába került, a kinek halála után (1421 körül) Wolfhardt Vilmos és Pál bírta. Az utóbbinak özvegye, Judit 1441 táján Szentgyörgyi és Bazini György grófhoz ment nőül. Ekként a vár a hozzá tartozó uradalommal a Szentgyörgyi grófok birtokába került. Péter gróf (1498-1516.) erdélyi vajda s országbíró, a ki úgy látszik, új adományt nyert a várra, 1511-ben elzálogosította Szapolyai István özvegyének s fiainak Jánosnak és Györgynek. 1522-ben Szentgyörgyi Péter gróf örökösök nélkül elhalván, Lajos király Mária királynénak adta Vöröskőt, a ki viszont 1523-ban Thurzó János és Elek testvéreknek adományozta.
Borostyánkő a XIV-XV. századokon át szakadatlanul a Szentgyörgyi és Bazini grófoké volt s csak e családnak magvaszakadta után került a korona kezébe.
Szomolány, mely Stibor alatt lett önálló uradalommá, e családnak magvaszakadtával a koronára szállott. Albert 1438-ban Szomolányt Bazini és Szentgyörgyi György grófnak adományozta. Ekként a vár és a hozzátartozó uradalom a Szentgyörgyi grófokat uralta, de a XVI. század elején (1516) a guthi Ország családnak is volt benne része.
677Dévény várát 1420-ban Garai Miklós nádor bírta, mely várhoz Sellendorf és Plumau (Lamacs) helységeket erőszakkal foglalta el a pozsonyiaktól. Utóbb a vár szintén a Bazini és Szentgyörgyi grófok birtokába került.
Sárfenék vára (Selszegh) szintén a Bazini és Szentgyörgyi grófok birtoka, melyet tartozékaival együtt 1469-ben Mátyás királynak 6000 frtért átengednek.
Az egyes várakhoz tartozó uradalmokon kívül a XV. század első felében a Csallóközben nagy kiterjedésű birtokaik voltak a Fraknói grófoknak, a kik 1434-ben Szemet, Sárfő, Chathee, Kyzey, Chanuk és Nyárasd helységeket, Molnári Kelemen győri püspökkel és testvéreivel megosztották. Kanizsay János esztergomi érsek 1394-ben Német-Hét (Csallóköz) birtokába iktattatik. Családja csak a XV. század folyamán szerez ismét nagyobb birtokokat a vármegye területén. A XV. században egyre nagyobb vagyonra tesznek szert. A Körtvélyesiek, a kik 1357-ben tűnnek fel, 1430-ban Körtvélyesen és Köpcsényben levő birtokrészeiket cserélik el egymással. 1438-ban és 1447-ben Jánosnemdeákfölde birtokába iktattatnak, 1473-ban Körtvélyesi János deák Malomföldén szerez részeket. Temesközy Bálint pozsonyi várnagy és testvére Valkház, Nagy-Födémes, Újfalu, a két Baka, Seprős, Bodak és Swl falukat bírta, melyekre 1445-ben nyer oltalomlevelet.
A Magyarbéli Butya-család 1448-ban Magyarbélen levő részeit adja zálogba, 1456-ban pedig malomföldi birtokát idegenítette el.
Az egymással rokon Borsai Vízközi, Borsai Szüllő, Súri Szüllő, Borsai Petheő és Alsóborsai családok, Rétén (1469), Borsán (1506), Középborsán (1506), Szentandársúron (1481) voltak birtokosok. Borsai Vízközi András 1504-ben a magvaszakadt Tankházy Ábrahám után Tankháza és Lócz helységekbe iktattatott. Borsai Vízközy Tamás, Pénteksúri Szüllő Miklósfia András és Velki Balogh Péter fiai 1481-ben egyezkednek Felső-Magyar, Újvásár és több más helységben levő birtokokra nézve. Sárkány Ambrus pozsonyi kapitány, II. Lajos király bizalmasa, Nagy-Szarvát bírta (1505).
A XV. század végén 1494 és 1495-ben végzett összeírások csak kevés adattal szolgálnak a vármegyei birtokviszonyokra nézve. Az összeírt porták (4435 és 4461) közül csupán 1820 porta birtokosa ismeretes és ezek közül Szentgyörgyi és Bazini Simon gróf 81, Péter 434 és Tamás 300 portát bírt. A pozsonyi várhoz 362, a vereskőihez 40, a sárfenékihez 68 porta tartozott. A nagyszombati érseki uradalom 358 portát, Kanizsay György 358 portát bírt. A Mátyás király uralkodása alatt hatalomra jutott Szapolyai családból István 186 portának volt a birtokosa a vármegye területén.
Birtokviszonyok a mohácsi vész után.
A mohácsi vész után nagy változás állott be a vármegyei birtokviszonyok tekintetében. A Szentgyörgyi és Bazini grófok kihaltával számos uradalom s vár szállott a koronára s ezeket I. Ferdinánd híveinek adományozta, ezenkívül tömérdek birtok cserélt gazdát, részint hűtlenség czímén történt elkobzás, részint zálog útján. Az új birtokosok sorát az augsburgi származásu, dúsgazdag Fuggerek, a kik a XVI. század elején már Magyarország területén számos bányavállalattal bírtak s a velük rokon Thurzó család nyitják meg. Az előbbiek Detrekőt és Borostyánkőt nyerték adományul, Thurzó Elek pedig Vöröskőt, melyet 1535 febr. 17-én eladott a Fuggereknek, mely adás-vételi szerződést Ferdinánd király ugyanebben az évben megerősítette. A nagy kiterjedésű vöröskői uradalom a XVI. század végén a Pálffy család kezébe került, mely család sarja, báró Pálffy Miklós, az uradalmat 1580-tól kezdve lassanként megvásárolta a Fuggerektől, a mit Rudolf király 1592-ben megerősített. Tartozékok, egy 1542. évben kelt oklevél szerint: Cseszte, Ompital, Alsó-Diós, Selpicz, Nemcse, Kosolna, Szuha, Zwoncsin, Hosszúfalu, Pudmericz, Vistuk, Dubova, Bogdanócz, Halmes és Kápolna. Borostyánkő szintén Pálffy Mikklós birtokába került, a ki azt neje Fugger Mária hozományaként nyerte. Éleskő várát I. Ferdinánd király 1535-ben laki Bakith Pálnak, a huszárok főkapitányának és Péternek adományozta, de a beiktatás ellen Czobor Gáspár óvást emelt s ebből hosszas per keletkezett. 1554-ben Éleskő-vár és az uradalom fele része Bakith Péter gyermekeinek a birtokában van; a másik felét Czobor János özvegye és gyermekei bírták. 1580-ban Czobor Imrét, Pált és Mihályt iktatták be az éleskői uradalomba. A berencsi uradalom Nyáry Ferencz honti főispán és főlovászmester birtokába került, a ki 1551-ben az uradalom felét unokatestvérének, Jánosnak 678hagyományozta. Az uradalom tartozékai nagyrészt Nyitra vármegyében feküdtek, Pozsony vármegyében Cziffer helység és Szomolány mezőváros (1547-1550) tartozott hozzá. Szomolányt, mely várszerűen volt megerősítve, Miksa király 1569-ben báró Ungnád Kristófnak és nejének Losonczy Annának adta, kiktől örökség útján Erdődy Tamásra († 1624) szállott, a kinek Ungnád Kristóf leánya, Anna Mária volt a neje. Dévény várát I. Ferdinánd király Báthori István nádornak adta, a ki itt fejezte be életét 1535-ben. Borostyánkő várát Stomfával együtt I. Ferdinánd Salm-Eck Gyula grófnak zálogosította el, de utóbb ismét a Fuggerek kezébe került. Detrekőt 1552 után Balassa Menyhért vette zálogba, 27.187 1/2 rén. forintért, mely vár és a hozzátartozó uradalom Balassa István birtokába került, a ki Detrekőn nyomdát állított fel (1584). Fiörökösök nélkül halván el a XVII. század elején, Detrekő ismét a koronára szállott. Itt talált menedéket Balassa Menyhért leányának, Margitnak fia, Bakits Péter, a ki 1607-ben unokatestvérét Révay Ferenczné, Forgách Zsuzsannát szöktette meg Holics várából. (Deák Farkas: Forgách Zsuzsánna.) Bazin és Szentgyörgy várak, melyek a Szentgyörgyi grófok kihaltával a koronára szállottak, s melyek Bazini Kristóf gróf özvegyétől és gróf Salm-Eck kezéből visszaváltattak, 1544 nov. 9-én Serédy Gáspár felsőmagyarországi főkapitány kezébe kerültek, hátrálékos fizetése fejében. Gáspár halála után (1550) ez uradalmak 1560-ban unokaöcscsének, ifj. Serédy Gáspárnak adattak, de azokat később 132.000 magyar forintért Krusits vette zálogba. (A pozsonyi kamara 1588. évi kimutatása. - Illésy János: az Alaghyak. - Nagy Iván: Családtört. értesítő, 1899. évf.)
Az 1542-iki összeírás.
A vármegye XVI. századbeli birtokviszonyaira, felette becses adatokat nyerünk az 1542-1553. évi adóösszeírásokból, melyeket Acsády Ignácz tett közzé. (Ért. a Törttud. köréből XIV. k.) Az 1542. adóösszeírás alkalmával Pozsony vármegye területén 2755 portát találtak. Ebből volt a Bazini és Szentgyörgyi grófokék 325, a királyi kamaráé 292, Vöröskő váráé 240, Thurzó Eleké 275, Puchhaim Farkasé 142, özvegy Ország Lászlónéé 92 1/2, az óbudai apáczáké 84, Nyáry Ferenczné 82, az esztergomi érseké 64, a nagyszombati apáczáké 30, Korlátkőy Zsigmondé 17 1/2, a szentmártoni apáté 9, Báthori Andrásé és özv. Lévay Gábornéé 5-5 porta.
Az 1543-iki összeírás.
Még érdekesebb adatokat nyerünk az 1543-1553 évi összeírásból. Rövid évtized alatt mélyreható változás áll be a vármegyei birtokosok sorában. A legnagyobb birtokos Serédy Gáspár, a ki egymaga 692 porta ura. Utána következnek a 100 portánál nagyobb birtokosok Báthori András (216 1/2), az esztergomi érsek (126), Fugger család (317), királyi javak (300 1/2), Losonczy István (101), Nagyszombat báros (133), Nyáry Ferencz (136), óbudai apáczák (107), Pernstein özvegye (161), pozsonyi káptalan (105 1/2) - 50-100 porta közti birtokosok: Bakith Péter, Mérey Mihály. - 10-50 közöttiek: Amadé László, Amadé Mihály, Bucsányi Zsigmond, Borsy Tamás, Csorba Farkas, Czobor János, Farkas Ignácz, Farkas János, Földes Márton, a győri káptalan, a győri püspök, a Héderváry árvák, Illésházy Tamás, Ilméry (Ürményi) Imre, Kéméndy Péter, Lévay János, Limpacher Leopold, Lipcsey Gáspár, Maithényi, a nagyszombati apáczák, Pálffy Péter, Pozsony város, Sárkány János, Spáczay Márton, Zavary Kristóf, Zomor János. - 10 portán alóli birtokosok: Angyal Mátyás, Apay István és Albert, Aranyassy Kristóf, Athinay Miklós, Bejczy Ambrus, Bély Simon, Bessenyey György, Biby István, Bornemissza Sebestyén, Búcsúházy Tamás, Borsy Flórián, Csiba József, Csorba János, Czobor Gáspár, Dobszay János, az egyházasgellei plebános, Erdőhegyi Benedek, Görgetegi Bálint, Hegyi Tamás, Illés Ferencz, Samarjay Tamás, Keresztes Lukács, Kondé Lázár, Laky Máté, Leeghy István, Literatus Márk, Molnár Lukács, a nagymagyari plebános, a nyulakszigeti (Szt. Margitsziget) monostor, az Olgyayak, az óbudai káptalan, Pethő Antal, Ratonyi Mihály, Répássy Ferenc, Sándor Ferencz, Sántha György, Sághy Imre, Sárközy Kristóf, Soldos György, Soós György, Szilva Osvát, Tárnok János, Tóth Tamás, Török Kristóf, Vas István, Venturini, Zalay Péter, Zobonya Imre.
Az I. Ferdinánd és Miksa alatt urat cserélt jószágokról az 1588 táján összeállított kamarai kimutatás a következő pozsonyvármegyei uradalmakat nevezi meg, melyekért az alábbi összegek folytak be a kamarába: Borostyánkő 16.000 frt, Detrekő 24.000, Stomfa 60.000, Szentgyörgy és Bazin 679130.000, Vereskő 40.000, Szomolány 24.000, Modor 12.000, Éberhard 12.000, Sárfenék 24.000 frt.
A mily mértékben cseréltek gazdát a nagybirtokok és az uradalmak, hasonló mozgalmas viszonyokat találunk a XVI. században a közép- és kisbirtokoknál is. Spáczay Márton és Nagyváthy Antal 1559-ben új adományt nyernek Korompára. Olgyay Albert, Bálint és György 1573-ban beiktattatnak Alsó-, Felső-Korompán és Spáczán levő részbirtokokba s Magyarka puszta negyed részébe. Korompán ezeken kívül ugyanekkor a Gyulay család is birtokos. Alsóborsai Szüllő Gergely 1540-ben elveszíti alsóborsai udvarházát és tartozékait, melyeket Thurzó Elek országbíró Kolyni Tamásnak és nejének adományoz. Alsóborsai Csorba János 1545-ben beiktattatik Szarkaberke puszta birtokába. Illésházi Illés István és Csorba Gergely 1578-ban Kisvata, Diószeg, Apka, másként Szentmihályúr és Körmösd határai miatt pereltek az óbudai apáczákkal. Alsóborsai Csorba Mátyás és rokonai 1586-ban eltiltják Illésházy Ferenczet kismagyari udvarházuk elfoglalásától. Középborsai Pethő Tódor és rokonai elzálogosítják felsőborsai birtokrészüket ötséni Baranyay Bálintnak és nejének. Alsóborsai Csorba Ferencz fia János 1591-ben elzálogosítja belvathai jószágát Illésházy István liptói főispánnak. I. Ferdinánd király Alsóborsai Csorba Pál fiának Pálnak jószágait (Nagy és Kismagyar, Felsőszer, Szarkakeze, Egyházfalva, Nádasúrja és Középborsa helységekben levő birtokrészek, Hódi puszta, Tankháza, Belvatha, Nagylócz helységekben levő birtokrészek és Salamon puszta) 1540-ben Illésházy Tamás pozsonyi alispánnak és Saághi Deák Imrének adományozta. A beiktatás alkalmával Csorba Orbán és társai ellentmondván, a választott bíróság Hódi pusztát és a nyitravármegyei birtokokat Illyés Tamásnak és Saághi Imrének, az alsóborsai és a nánasúri részeket Csorba Ilonának és fiának Ferencznek, a többit Csorba Jánosnak és Orbán fia Farkasnak itéli (Szüllő család levéltára).
Birtokviszonyok a XVII. században.
A XVII. században hasonlóképp számos vár és uradalom cserél gazdát. Dévény várát, a Báthoriak ecsedi ágának kihaltával (1605), II. Mátyás 1609-ben Keglevich Jánosnak adományozta, de a család utóbb a Palocsayaknak adta zálogba, miglen Pálffy Pál gróf, a későbbi nádor, 1635-ben királyi engedéllyel magához váltotta. Detrekőt III. Ferdinánd király Pálffy Pál grófnak, Pozsony vármegye főispánjának (1641-1650) adományozta. Az éleskői uradalmat a Czobor-család birtokában találjuk. Kisebbik részét az 1630-as években a Wesselényiek bírták zálogban. A XVII. század második felében egy része Thököly Imréé volt, de ezt I. Lipót király 1689-ben gróf Erdődy Kristóf koronaőrnek adta, ki azt 1500 frtért Nádasdy Tamás grófnak elzálogosította. (Jedlicska: Kis-Kárpáti emlékek.) Éleskő várához az 1616 táján készült kimutatás szerint (Hadtört. Közl. I. 98. l.) a következő falvak tartoztak: Szent-János, Szent-György (Búr-Szent-György), Závod, Laksár-Újfalu, Kukló, Búr-Szent-Miklós, Búr-Szent-Péter, Binócz, Bogdanócz és Maniga (Nyitra várm.). Éberhard várkastély a XVII. század folyamán a Mérey, majd a gróf Draksovich család birtokába került. (Bél Mátyás II. k.) Vöröskő várát Pálffy Miklós halála után (1600. ápr. 23.) fia István, a ki grófi rangra emeltetett, örökölte; ettől kezdve az uradalom szakadatlanul a Pálffy családot uralja.
Az 1649-iki adóösszeírások.
A XVII. század birtokviszonyaira érdekes adatokat nyerünk az 1649-iki adóösszeírásokból, melyek - összevetve az 1542-53. évi összeírásokkal - élénken feltüntetik ama nagy változást, mely a XVI.század második és a XVII. század első felében a vármegyei birtokviszonyok tekintetében történt. A vármegye I. járásából, mely a határszéltől a Kis-Kárpátok keleti lejtőjéig terjedt, a falvakat túlnyomó részt a gróf Pálffy család tagjai bírták. Pálffy Pál gróf főispáné volt Stomfa, illetőleg a Beszterczétől Nagy-Lévárdig és Gajárig terjedő vidék. A főispán helységei közül Csötörtökön (Detrekő-Csötörtök) a Somodi és Vízkeleti családoknak is volt részük. A vármegye délnyugati sarkában három falu a dévényi uradalomhoz tartozott, mely akkoriban Keglevich Ferencz birtokában volt. Nagy-Lévárd gróf Kollonich Ferdinánd földesurasága alatt állott. Nagy-Lévárdtól egészen a nyitravármegyei határig az éleskői uradalom terült el, melynek birtokosai az összeírás szerint, Czobor Anna, Bálint és Imre, Kollonich Nándor gróf, Révay Pál, Teöreök Zsigmond, Raykovits Tamás és a nádor voltak. A nyitravármegyei jókői uradalomhoz, 680mely a gróf Erdődy család birtokában volt, Pozsony vármegyéből a következő helységek tartoztak: Felső-Dombó, Pagyerócz, Jászlócz, Dejthe, Kátlócz. A jókői vár tartozékait mintegy kiegészíti a szintén a gróf Erdődyek birtokában levő szomolányi uradalom, melyhez Nahács, Német-Diós, Losoncz, Szomolány, Bogdanócz, Bikszárd tartozott. Közben Bogdanóczon és Binóczon a Czoborok, Verdődön Baranyay Tamás, Felső-Dombón a Sántha család, Rosindolon Ormándy Miklós voltak a földesurak. A szomolányi uradalomtól délkeletre a Pálffyak vöröskői vártartozékai terültek el (Szuha, Klucsován, Selpic, Kosolna, Tót-Diós, Pudmericz, Borova, Ompital, Dubován, Cseszte, Kápolna). Modortól egész a Kis-Dunáig szintén a Pálffy család volt a földesúr, közben azonban számos birtokost találunk. Ezek: Baranyay Pál (Halmos), Nagymihályi Ferencz (Vistuk); Ispánfalván: Tarnóczy és Majthényi, Igrámon: gróf Erdődy Gábor, Cseklészen: Czobor Anna, Szempczen: Esterházy László, Terlingen Astrosich volt a földesúr; Sárfő felerészét Amadé Lóránt özvegye bírta. Grinádon (Grinava) az Ujfalussyak, Récsén Keglevich Ferencz, Tótgurabon a Töröss család, Czajlán Mérey Gáspár, Horvát-Gurabon Serényi Pál bírt földesúri joggal. A második járásban a Dudvág és a Vág vidékén gróf Esterházy Lászlóé volt Tallós, Nyék, Felső-Szeli. Vízkeletet Vezekényt, Tallóst Thurzó Mihály özvegye, Kürtöt Balogh István, Alsó-Szelit gróf Pálffy Miklós, Vízkelet egy részét Onory, Tót-Nyárasdot Balassa Zsuzsánna, Pálóczot, Ónyt és Taksonyt az Esterházyak bírták. A nyitravármegyei semptei uradalomhoz (Esterházy) 1621-től tartoztak: Nagy-Mácséd, Nagy-Súr, Valta-Súr, Varra-Súr, Szered és Farkashida. Az Esterházyaké volt még ezeken kívül Szent-Ábrahám és Keresztúr. E vidéken csak egy középbirtokost találunk, Szegedy Gergelyt, a kinek Majthényen 1 portája volt. A harmadik járásban (Csallóköz keleti fele), hol tömérdek egyházi birtokos volt, csak a következőket találjuk feljegyezve az urak közül: Amadé (Nyárasd, Bős, Várkony, Nagy-Bodok), Pálffy Pál gróf (Szerdahely), Thurzó (Eperjes), Esterházy (Nagy-Szegh). Kürt a szentgyörgyi uradalomhoz tartozott, de a Kerekes családnak is volt benne része. A negyedik járásban, a Szerdahelytől egész Somorjáig terjedő vidék Pálffy főispán birtokában volt. Nagy-Szarván Sárkány Miklós özvegye bírt földesúri joggal. A Somorjától Éberhardig terjedő vidéken, az éberhardi és a szentgyörgyi uradalmak és az alispán (Mórocz István) voltak birtokosok. Torcs helységben a Kerekes család, Uszorban Forgách János özvegye volt birtokos. Az éberhardi uradalomhoz tartoztak: Torcs, Misérd, Szemet, Éberhard, Brukk, Csötörtök és Fél helységek részei. Gróf Pálffy főispáné volt még Királyfalva, Keresztúr, Botszeg, Nagy-Födémes, Felkürt, Vereknye. Végül Csákány Szelepcsényi György későbbi esztergomi érsek, akkor még veszprémi czímzetes püspök birtoka.
Az 1696-iki összeírás.
A törökök kiűzetése utáni korszak birtokviszonyairól, az uradalmaknak és a birtokosoknak 1696. évi összeírásából nyerünk adatokat. Ez összeírás adatai szerint a felső járásban: a detrekői, stomfai és dévényi uradalmakat ifj. gróf Pálffy Miklós, Nagylévárdot gróf Kollonich Ádám, az éleskőit Czobor gróf özvegye, Ostrosich és Lövenburg grófok a baizini és a szentgyörgyi, valamint a vöröskői uradalmakat Szuhával együtt idősebb gróf Pálffy Miklós és János grófok, a szomolányit gróf Erdődy György és Kristóf birták. Ugyancsak e járásban a következő családok voltak birtokosok: Spáczay (Spácza), Mérey (Bohunicz), Dobsa (Felső-Korompa), Labsánszky (Nádas), Kerekes, Slossberg, Semsey (Cziffer), br. Andrássy (Tótújfalú, Puszta-Páty), Zichy gróf (Vedrőd), br. Esterházy és Beniczky (Báhony), Csáky gróf (Magyarbél). Az alsó járásban, a semptei uradalmat Esterházy Antal gróf bírta, Tallóst, Keresztúrt, Szent-Ábrahámot, Taksonyt, Galántát gróf Esterházy Ferencz. Ezenkívül a következő nagyobb birtokosok említtetnek: Széchényi (Kürt), Lyndvay (Vizkelet), Kelio (Kis-Bresztován), Beniczky (Lócz), Tinnyey (Alsó-Lócz), Majláth (Zavar), Andrássy (Hodi), Maholány (Tót-Nyárasd), Viczay (Nebojsza), Pribila (Barakony), gróf Pálffy Miklós főispán (Alsó-Szeli). A III., vagyis a csallóközi felsőjárásban: Maholányi (Iványi, Egyházfalva, Torcs, Csötörtök, Eberhard stb.), gr. Pálffy Miklós főispán (Zoncz, Péntek-Súr, Hegy-Súr, Nagy-Fődémes, Maczháza), Vitál (Nagy-Légh). A vármegye alispánja (Tonkháza, Illésháza, Mórocz, Torcs, Misérd és Szemet), Karner (Csellye), Jókay (Nagy-Szarva) Lendvay (Uszor), Lippay (Cselesztő és Kiliti), Szente (Kiliti). Úgy ebben 681mint az előző járásban, több egyházi és szabad királyi városi birtok feküdt. Az alsó-csallóközi járásban legnagyobb birtokos a vármegye főispánja volt, a ki a gellei uradalmat bírta, utána a győri káptalan; kívülök még a következő nagyobb birtokosok említtetnek: Mórocz (Kis-Lucs, Szent-Mihályfa, Felistál, Kürt), Maholányi (Kürt, Remete, Vámosfalu), Amadé (Várkony, Bős, Boda), Lippay (Nagy-Lucs), Viczay (Remete), Széchenyi (Remete).
Az 1715-20. évi összeírások.
A szatmári békekötés után, az 1715-20. években történt összeírások, melyeknek főleg az adófizetők s az adótárgyak pontos megállapítása volt a czéljok, az uradalmakra nem sok figyelmet fordítottak. Az összeírás szerint az szempczi uradalomhoz 2, a dévényihez 4, a szomolányihoz 10, az éleskőihez 10, a detrekőihez 14, a bazinihoz 13, a vereskőihez 17, a stomfaihoz 9, a koronauradalmakhoz 18 község tartozott; de ezek az adatok felette hiányosak s kiegészítésre szorulnak. A szatmári békekötés után megindított birtokperek, újabb adományok és különféle czímeken történt birtokbavételek jelentékeny átalakító hatással voltak a vármegyei birtokviszonyokra. Újabb uradalmak keletkeznek s a régiek közül nehány, a gyakori osztály és széttagoltság következtében megszünik, míg a régi uradalmak közül egyesek újabb jobbágyfalvak csatolásával jelentékenyen kiterjeszkednek.
Összefoglalva a rendelkezésünkre álló adatokat, Mária Terézia királynő trónraléptekor a vármegyei birtokviszonyok a következőleg alakultak: A Pálffy család birtokában voltak: 1. a pozsonyi vár uradalma. Tartozékok: Somorja és Szerdahely városok, Benke-Patony, Bögöly-Patony, Csécsény-Patony, Csentőfa, Diós-Patony, Egyházas-Paka, Hegy-Súr, Kis-Lucs, Lőgér-Patony, Ó-Gelle, Pénteksúr, Pósfa, Zoncz és Bodok. 2. A borostyánkői uradalom, mely később stomfainak nevezetetett. Tartozékok: Stomfa, Gaja, Besztercze, Hoch-Stetno, Kis-Lévárd, Lozorno, Láb, Mászt, Paistun, Zohor. 3. Vöröskő. Tartozékok: Vöröskő, Szuha, Alsó-Diós, Cseszte, Ompital (mezővárosok), Bogdanócz, Klucsován, Zvoncsin, Borova, Dubova, Helmes, Hosszufalu, Istvánfalu, Kápolna, Kossolna, Pudmericz, Selpicz, Vistuk. 4. Szentgyörgyi uradalom. Tartozékai: Királyfalva, Német-Gurab, Grinava és Csötörtök (mezővárosok), Alsó-Szeli, Csataj, Dunaujfalu, Hovát-Gurab, Sárfő egészen, továbbá Felistál, Nyárasd, Vámosfalu, Misérd, Szemet, Torcs fele része, végül Éberhard, Kürt, Lak, Paka, Brukk részei. 5. Detrekői uradalom. Tartozékok: Almás, Csötörtök, Detrekő-Szent-Miklós, Detrekő-Szent-Péter, Haszprunka, Jakabfalva, Kiripolcz, Konyha, Magyarfalva, Pernek, Rohrbach, Szolosznicza, Podhradia, Rovina, Dimburg. 6. Dévényi uradalom. Tartozékok: Dévény, Récse, Dévényújfalu, Hidegkút, Potzneusiedl. A királyi kamaráé volt a bazini uradalom, mely azelőtt a Pálffy és az Illésházy családoké volt, s a mely később ismét a gróf Pálffyak kezébe került. Tartozékok: Czajla, Gocznód, Kis-Senkvicz, Limpach, Nagy-Sekvicz, Schwanzbach, Tót-Gurab. A szomolányi uradalom a gróf Erdődy család birtokában maradt a XVIII. század végéig, midőn a gróf Pálffy család birtokába került, miután Pálffy Ferencz, gr. Erdődy Jozsefa férje, magához váltotta (1777-81). Tartozékok: Felső-Diós, Dejthe, Felső-Dombó, Jaszlócz, Igrám, Kátlócz, Losoncz, Nahács, Pagyerócz. Az éleskői uradalom egy része, Czobor Erzsébet útján, ennek férjére Thurzó Györgyre, majd örökség révén, gróf Erdődy Kristófra szállott (1765), másik része vétel utján a gróf Batthyány család birtokába került, a kiktől a gróf Zichyek örökölték. Tartozékok: Búr-Szent-János, Búr-Szent-Miklós, Búr-Szent-György, Kukló, Laksár-Újfalu, Szekula és Závod.
Várkastélyok.
A XVIII. század első felében, különösen főuraink sorából, számosan emeltek várkastélyokat, melyek lassanként az alakuló félben levő uradalmak középpontjaivá lettek. Ily castellumok voltak: Nagy-Lévárdon (gr. Kollonich), Szent-Jánoson (gróf Keglevich), Galántán, Vizkeleten, Kossuton, Cseklészen (mind a három gróf Esterházy birtokában), Gányon (Farkas), Nebojszán, egykor Balogh-kastély, a XVIII. században a Viczay-Héderváriaké; Magyar-Bélen építette gróf Csáky Imre bibornok († 1733), Vedrődön (gr. Zichy), Czifferen (Semsey, Schosberg és Makripodáry birtokában), Báron, Bősön (mindkettő báró Amadé birtoka), Sülyön (Maholányi báró).
A XVIII. században alakul az éberhardi uradalom, mely előbb gróf Draskovich, azután báró Maholányi kezében volt, a következő részekből: Kis-Paka, Torcs, Szemet, Misérd, stb., továbbá a szeredi, a királyfalvai, 682nyárasdi, nagyszarvai részekből, Kis-Szarva, Cselesztő, Kiliti helységekből, mely a gróf Illésházy család ősi birtoka volt, továbbá a szeredi, a gróf Esterházy földesurasága alatt álló jobbágyközségekből. Nagyobb birtokosok voltak a XVIII. században báró Szlavniczai Sándor (Felső-Korompa), br. Luzsénszky (Nádas), Kerekes (Nagy-Födémes), Jeszenák (Beke, Brukk, Csente, Csötörtök, Fél), gróf Károlyi (Iványi), gróf Löwenburg (Német-Bél zálogos ura), Somogyi (Sipos- vagy Kastély-Karcsa), gróf Kaunitz (Darnó).
A XIX. század első fele.
A XIX. század első felében, a jobbágysás felszabadítása előtt, 25 uradalom volt a vármegye területén. Ebből Pálffy herczeg a dévényit és a detrekőit, gr. Pálffy Rudolf a vöröskőit, id. gr. Pálffy Ferencz a bazinit, a szentgyörgyit, a királyfalvit és a nyárasdit, gróf Pálffy Károlyné a stomfait, Pálffy Lipót a lozornóit, a gróf Esterházyak a szeredit, tallósit, nádszegit, a diószegit vagy nagymagyarit és a cseklészit, gróf Zichy Károly és Ferencz a vedrődit (Czifferit), gróf Batthyány János az éleskőit vagy szentjánosit, gróf Amadé Tádé a bősit, gr. Apponyi György, gr. Serényi, br. Jeszenák és báró Balassa az éberhardit, gr. Kollonich a nagylévárdit, gróf Brunszwick a korompait, herczeg Grassalkovich az ivánkait, végül az esztergomi herczegprimás a pozsonyit (püspöki) és a nagyszombatit bírta.
Ezeken kívül a következő főrangú birtokosokat találjuk: gr. Szapáry (Guthor), gróf Traum (Kis-Bresztovány), gróf Viczay-Héderváry (Kis-Bodak, Darnó, Lipold és Zsély). Végül az új földesurak közül Ullmann, a ki 1825-ben nemesíttetett, Fel-Bárt és Sülyt vette meg a gróf Zichy-Ferraris családtól.
Nemes családok
Alább közöljük betűrendben a vármegye családait, különös tekintettel azokra, melyeknek tagjai közpályán szerepeltek s az 1848. előtti korszakban a vármegye területén földesúri joggal bírtak.
Ábrahámffy.
Ábrahámffy Á. József 1760 február 11-én nyert czímeres nemeslevelet. Czímer: hasított paizs, elől vágott. Felül aranyban veres harántpólya, három aranyos A betűvel megrakva, alul veresben három (2:1) arany gabona-kéve. Hátul kékben aranyszarvu és patáju fehér kos. Sisakdísz: aranymarkolatú babérkoszoruzott görbe kardot tartó, könyöklő pánczélos kar. Takarók: veresarany-kékezüst.

Ábrahámffy.
Ágoston.
Ágoston. (Kis-jókai.) A Kis-Duna melletti Kis-Jóka helységből származik. Tagjai közül József (szül. 1800 † 1860) 1848 előtt hires ügyvéd, volt országgyűlési képviselő. József (szül. 1843) az Első magyar általános biztosító-társaság vezértitkára. Czímer: kékben, szarvaival lefelé álló ezüst félholdon és veres paizslábon ágaskodó kétfarku arany-oroszlán, jobb előlábával aranymarkolatu görbe kardot tartva. Sisakdísz: fekete húrral ellátott, aranyíjat markoló, könyöklő pánczélos kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Amadé.
Amadé. (Várkonyi és böősi gróf.) A Guthkeled nemzetségből származik. Őse Omodé fia Lothárd (1270), kinek testvérétől, Omodétől a felsőlindvai Bánffy-család származik. Omode ispán, a ki magát Várkonyról írta, a tatárok elleni küzdelemben szerzett érdemeiért 1257-ben kir. adományt nyert. A család tagjai közül kiemeljük a következőket: Miklós (1316-25) horvát bán; Miklós (1447-1310) Csesznek várának várnagya. Lénárd (1450-90) alispán, István (1485-1540) alországbíró, óvári, majd budai várkapitány. Péter (1444) visegrádi várnagy; Lénárd (1589-1647) alnádor; fia János, a csallóközi kerület főkapitánya; Antal aranysarkantyús vitéz (szül. 1676 † 1737), énekszerző; László jeles dalköltő (szül. 1703 † 1764), az 1742. évi nemesi felkelő-seregben ezredes, utóbb a pozsonyi kir. udvari kamaránál tanácsos; Antal (szül. 1760 † 1835) aranysarkantyús vitéz, Zala és Zágráb várm. főispánja, kir. főajtónálló-mester; Tádé (szül 1783 † 1845) cs. kir. titkos tanácsos; vele kihalt a család férfiága. Rangemelések: Lénárd és István 1628-ban bárói, Tádé és gyermekei 1782-ben grófi rangra emeltettek. A családé volt a várkonyi és bősi uradalom, ezenkívül Siposkarcsán, Albáron bírt földesúri joggal. Czímer: (grófi) kékkel és veressel vágott paizs jobb szélétől kinövő, ívalakban lefelé hajló, három ezüst farkasfog. Három sisak. Sisakdíszek: 683I. kékkel és veressel vágott zárt szárny, a paizsbeli ezüsfogakkal megrakva. Takarók: ezüstkék-ezüstveres; II. befelé fordult, kinövő arany griff, jobbjában kivont kardot, baljában égő szívet tartva. Takarók: aranykék; III. ezüsttel és kékkel ellentétesen vágott két öblösvégű elefántagyar között két keresztbe tett lándzsa, melyekről veresezüst zászlók csüngenek le; a zászlók ellentétesen színezett kereszttel vannak megrakva. Takarók: ezüstkék. Paizstartó: két kifelé néző farkas. Jelmondat: Amore e candore.

Amadé.
Angyal.
Angyal. (Sikabonyi). Ősrégi csallóközi nemes-család. Egy 1327-ben kelt oklevél szerint Sík-, másként Kis- vagy Pilát-Abonyt bírta. 1422-ben Miklós Csolt-Abonyban birtokos. Fia Pál 1501-ben II. László királytól a csoltabonyi udvartelekre kir. adományt nyer. 1552-ben János és Pál, 1561-ben Péter, 1574-ben János, 1590-ben Pál említtetnek e családból. A jelenleg virágzó nemzedék őse Mihály, 1608 táján élt és Síkabonyban volt birtokos. Fia Miklós (1710), kinek fiai közül János Komárom vármegyébe, másik fiának: Antalna utódai pedig Érsekujvárra költöztek. Mihály másik fia Gergely (1726), kinek fia Mihály, az 1755. évi összeírás szerint Síkabonyban volt birtokos. János, a ki Komárom vármegyébe költözött, terjesztette tovább családját, melynek tagjai sorából Pál (szül. 1842) kir. táblabíró Pécsett, Béla (szül. 1867) kir. közjegyző és Pál (szül. 1873) jogakadémiai tanár. Czímer: kékben, zöld alapon, görbe kardot tartó, kétfarku arany-oroszlán. Sisakdísz: görbe kardot tartó, könyöklő pánczélos kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Ambró.
Ambró. (Adamóczi.) A család eredetét a Bars vármegyét tárgyaló kötetben ismertetjük. Pozsony vármegyében a XVIII. század közepén Mihály és Pál, Zavar, Alsó- és Felső-Lócz helységekben birtokosok, a kik az 1755. évi nemesi összeírásba is fel vannak véve. A XIX. század első felében Barakony helységben bírt földesúri joggal.
Andrássy I.
Andrássy I. (Hódi.) A XVIII. század első felében Hódi és Tós-Nyárasd helységben volt birtokos.
Andrássy II.
Andrássy II. (Nagypakai.) A Csallóközből származik. Nagypaka és Csukár helységekben volt birtokos. Idővel elszármazott Nógrád és Esztergom vármegyébe is. Tagjai közül Sándor jelenleg kir. törvényszéki elnök Aranyosmaróton. Czímer: kékben, zöld alapon, görbe kardot tartó oroszlán. Sisakdísz: verescsőrű és lábu fehér galamb.
Andreánszky.
Andreánszky. (Liptószentandrási.) Liptó vármegyéből származik. Első kimutatható őse Hauk Polku (1230). A szakadatlan leszármazás azonban csak a XV. század végén élt Andreánszkytól hozható le. A családból A. Sándor a Lipót-rend középkeresztese, 1868-ban osztrák bárói rangra emeltetett. Fiainak, Istvánnak és Gábornak bárói rangja 1875-ben Magyarországra is kiterjesztetett. A család a XVIII. század közepén, a Szegedy család utáni örökség révén telepedett le Pozsony-megyében. Kis-Mácséd, Puszta-Pály és Majtény helységekben voltak részbirtokai.
Apponyi.
Apponyi (Nagyapponyi gróf). A Pécz-nemzetségből származik. első ismert őse Legh, a XIII. század végén élt. Ennek utóda Vörös Péter, a ki 1392-ben nyerte Appony várát, honnan a család nevét veszi. Péter és Pál (az utóbbi a bécsi békét megelőző és követő tárgyalásokban vett részt), 1606 jún. 28-án bárói rangra emeltetnek. Balázs 1624-ben, Lázár 1718-ban kapják a bárói rangot. Lázár 1739 máj. 30-án grófi rangot nyert; unokája Antal György (1751-1817) egyike volt kora legműveltebb főurainak. Ő alapította a híres kisapponyi családi könyvtárt, tőle származik az idősebb, vagyis a jelenleg virágzó grófi ág. Lázár fia József jezsuita, (1751-1754) nagyszombati tanár. Antal György fiai: György (szül. 1780 † 1849), Antal (szül. 1782 † 1852), aranygyapjas vitéz, a Szent-István-rend nagykeresztese, volt párisi nagykövet, és József (szül 1784 † 1863). György fiai: 1. Károly (szül. 1805 † 1890) részt vett az olasz hadjáratban s altábornagyságig emelkedett. Fia: Géza (sz. 1853) cs. és kir. kamarás. 2. György (szül. 1808 † 1899), az aranygyapjas rend vitéze, országbíró, volt m. kir. udv. kanczellár, a Lipót-rend nagykeresztese. Fia: Albert (szül. 1846) val. b. t. tan., a képviselőház volt elnöke, kiváló szónok. Antal fia: 1. Rudolf (sz. 1812 † 1876) aragygyapjas vitéz, a Szent István- és a Lipót-rend nagykeresztese, volt londoni és párisi nagykövet. Fia Sándor (szül. 1844), egyike hazánk legkiválóbb könyvgyűjtőinek. 2. Gyula (szül. 1816 † 1857) cs. kir. kamarás. Fiai: Lajos (szül. 1849), magyarországi főudvarnagy és Antal (szül. 1852). Az ifjabb grófi ág Józseftől származik, a ki 1808-ban emeltetett grófi rangra. Ez ágnak az utolsó sarja Gusztáv volt (szül. 1804). A család a XVIII. század második felében a báró Maholányi család után szerezte az éberhardi uradalmat, melyet eleinte a br. Balassa, br. Jeszenák és gr. Serényi családokkal bírt; a XIX. század első felében azonban kizárólagos ura lett. Czímer: (grófi) négyelt paizs, szívpaizszsal. Abban vereseben, szájában ezüstrózsát tartó szerecsen-fej. A nagypaizs: 1. kékben arany-koronából kinövő, aranykürtöt tartó pánczélos kar; 2. aranyban, sziklán álló, faragott veres kövekből épült várfal, ormos és ablakos két toronynyal, a tornyok között alul és felül egy-egy hatágu, kék csillagtól kísért veres kerszt; 3. aranyban, befelé fordult veres oroszlán; 4. kékkel és 684zölddel vágva. Felül arany-koronából kinövő öt (váltakozva: három ezüst, két fekete) strucztoll, lenn három ezüst hullámos pólya. Három sisak. Sisakdíszek: 1. paizsbeli kar, markában kardot és virágcsokrot tartva; 2. sólyom, elfátyolozott szemmel; 3. szárnyas sasláb. Takarók: kékarany-veresezüst.

Apponyi.
Bacsák.
Bacsák. (Benefai.) E családból az 1755. évi nemesi összeírásban Pozsony vármegye nemesei közt József és János neveivel találkozunk. A család a XIX. század első felében Sipos-Karcsa, Elő-Patony és Nagy-Légh helységekben bírt földesúri joggal, ezenkívül Szász helységet bírta. Czímer: kékben, két zöld pálmafa között kiemelkedő hármas zöld halom középsőjén, ezüst-nyíllal átdöfött arany-szárny. Sisakdísz: zöld babérkoszorút tartó pánczélos könyöklő kar. Takarók: kékarany-veresezüst.

Bacsák.
Bakó.
Bakó. (Nemeskürthi.) A XVIII. század első felében Kis-Udvarnok helységben volt birtokos. Czímer: kékben, zöld alapon, kétfarku arany-oroszlán, jobb előlábával három keresztbe fektetett, hegyeivel felfelé álló nyilat tartva. Takarók: kékarany-veresezüst.
Balassa.
Balassa. (Ásványi.) B. Balázs 1638-ban nyert czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. A család előbb Győr vármegyében telepedett le, hol Ásvány helységre nyert kir. adományt. Tagjai közül János (szül. 1748 †1828), Pozsony vármegyébe költözött. Sándor (1823) Éberhardon, János (1828) Pozsonyban lakott. Czímer: kékben, zöld alapon, görbe kardot tartó kéknadrágos, vereskabátos, turbános török. Sisakdísz: kinövő veresruhás és turbános török vitéz, kifeszített íjjával nyilazásra készen. Takarók: kékarany-veresezüst.
Balassa.
Balassa. (Kékkői és balassagyarmati báró és gróf.) A család eredetét a Gömör-Kis-Hont vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A családból Menyhért 1561-ben az ország bárói közé emeltetett. B. Bálint honti főispán 1664-ben grófi rangot nyert. Pál gömöri főispán 1721-ben és Ferencz 1772-ben emeltettek grófi rangra. A grófi ágak azonban még a XVIII. században, illetőleg 1807-ben kihaltak. A bárói ág, melynek törzse László, 1721-ben emeltetett e méltóságra. A XIX. század első felében az éberhardi uradalmat és Hideghét helységet bírta részben.
Balogh.
Balogh. (Galántai nemes és gróf.) B. Ferencz 1552-ben nyert nemességújító czímeres levelet. Galántai B. László 1773-ban grófi rangra emeltetett. A grófi ágnak azonban magvaszakadt. Tagjai közül kiváló szerepet játszott Miklós, 1685-től váczi püspök (†1689); János (1757-64) gömöri alispán, ennek testvére (1760) alispán. János gömöri alispán hasonnevű fia Bars várm. követe. A család a XVIII. század első felében Kossuth, Nebojsza és Kajal helységekben volt birtokos, az utóbbi helységben, mint a Kajaly-család örököse bírt földesúri joggal. (Bővebb adatokat l. a Bars vármegyét tárgyaló kötetben.)
Balogh.
Balogh. (Nebojszai.) Az előbbi családdal közös törzsből származik. Első ismert őse B. Péter (1552) semptei várnagy. István 1633-ban bárói rangra emeltetett. A család Nebojsza helységben volt birtokos, de a nebojszai várkastélyt már a XVIII. század első felében (1736) a Viczay-Héderváry család bírta.
Bartal.
Bartal. (Beleházi.) Ősrégi csallóközi család. A XIII. század második felében tűnik fel. 1580-ban új adományt nyert Beleház-Karcsára. A család Alsó- és Felső-Balla, továbbá Sipos-Karcsa községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül György (szül. 1785, † 1865) a Szent István-rend kiskeresztese. János († 1898) országgyűlési képviselő. Fia György (szül. 1848) kir. közjegyző. György (szül. 1820, † 1875) a magyar kir. helytartótanács elnökhelyettese, 1874-75. földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter. Aurél (szül. 1855) volt országgyűlési képviselő, Pozsony vármegye és Pozsony sz. k. város főispánja. Béla (szül. 1857) cs. és kir. kamarás, Faddon birtokos. Czímer: kékben hármas zöld halom, középsőjéből kinövő arany-griff. Sisakdísz: paizsbeli griff. Takarók: veresarany-kékezüst.

Bartal.
Batthyány.
Batthyány. (Németújvári gróf.) Ősrégi család, mely a legrégibb okleveles emlékek szerint Felső-Őrsön (Zala vármegye) telepedett le. Első ismert őse Renold 1160 táján. A család 1398-ban Batthyánt kapta adományul, honnan nevét vette. Ferencz (1497-1566) Vas vármegye főispánja, főpohárnok, majd Horvát-Szlavonországok bánja, Németújvárt nyerte adományul. György és Gáspár 1628-ban bárói, Ádám 1630-ban grófi rangra emeltetett. A család örökség útján az éleskői uradalom egy részének birtokába jutott és Szent-János, Búr-Szent-György, Szekula, Laksár-Újfalu, Závod és Binyócz községekben volt birtokos. A gróf Illésházy-család után is örökölt.

Batthyány.
Bencsik.
Bencsik. (Birkveniki.) A XVIII. század első felében telepedik le a vármegyében. A Szegedy család után Majthényon, Zavaron, továbbá Alsó- és Felső-Lóczon volt birtokos.
Benyovszky.
Benyovszky. (Benyói és urbanói nemes és gróf.) A család tagjai már a XIV. században szerepet játszottak hazánk történetében. Zách Feliczián merénylete után, mint ennek rokonai, Lengyelországba menekültek, honnan két testvér: Benjámin és Urbán 1396-ban visszatért hazánkba s Nikápolynál harczolt. Hadi érdemeik fejében újból felvétettek a magyar nemesek közé. Benjámintól a B., Urbántól, az Urbanovszky család származik. B. György 1561-ben új adományt nyert a benyói és az urbanói birtokokra Miksa királytól. Fiai közül Ádám és Burián terjesztették tovább a családot. Burián utóda Sámuel (1758) tábornokságig emelkedett. Ennek fiai Móricz (szül. 1741 † 1786), a híres utazó, 1778-ban és 685Emánuel (szül. 1753 † 1799) ezredes, a ki grófi rangra emeltetett (1792). Fia Zsigmond (szül. 1798 † 1873) a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Fia Sándor (szül. 1838) országgyűlési képviselő. A család a XIX. század első felében Nagy-Légh, Elő-patony helységekben és Kondoros pusztán bírt földesúri joggal. B. Benjámin és Orbán 1423-ban nyertek czímerlevelet Zsigmond királytól. Czímer: dőlt paizsban: kékben, zöld halmon, a szarvával felfelé fordított ezüst félhold, szarvain egy-egy hatágú arany-csillaggal. Sisakdísz: félhold a csillagokkal, a félhold közepéből két fehér strucztoll emelkedik. Takarók kék-ezüst.

Benyovszky.
Bittó.
Bittó. (Sárosfai.) Pozsony vármegye ősi családja, mely eredetét Sárosfa helységből veszi. Idővel átszármazott Baranya- és Arad vármegyékbe is. Tagjai közül: József 1816-ban Mosony vármegye esküdtje; Benő († 1844) Pozsony vármegye alispánja és követe, majd kir. táblai bíró, Albert, Arad vármegye alispánja, követe és főispáni helytartója. István (szül 1822 † 1903) volt m. kir. miniszterelnök és igazságügyi miniszter, a főrendiház élethossziglan kinevezett tagja. Béni (szül. 1830) volt országgyűlési képviselő. A család Sárosfa és Nádasd községekre nyert adományt, ezenkivül a XIX. század első felében Uszor, Bögellő helységekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, aranyleveles koronán, alul jobbról, hatágú aranycsillagtól kísért, aranymarkolatú görbe kardot tartó, könyöklő pánczélos kar. Sisakdísz: paizsbeli kar. Takarók: kékarany.

Bittó.
Bobok.
Bobok. E családból az 1755. évi nemesi összeírásban Pozsony vármegye nemesei között Mihály nevével találkozunk. A XVIII. sz. közepén Felbár helységben volt birtokos.
Bokross.
Bokross. A XVIII. század elején tünik fel Pozsony vármegyében. Pál 1725-ben Pozsony vármegye követe. Az 1755. évi összeírásban János van felvéve Pozsony vármegye nemeseinek névsorába. A Szegedy család után Majthény és Kis-Mácséd helységekben volt birtokos. Czímer: kékben, zöld alapon, természetes oroszlán, tigrissel viaskodik, az utóbbit földre teperve. Sisakdísz: aranymarkolatú, görbe kardot tartó oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.
Bomb.
Bomb. (Galántai.) Pap János B. és Ferencz 1570 november 23-án nyertek czímeres nemeslevelet Miksa királytól, mely 1574-ben hirdettetett ki. A család Galántáról származik, honnan előnevét is veszi. A családnak fiágban magvaszakadt. Utolsó tagja B. Angéla, a ki Frideczky Barnabáshoz ment nőül, Galántán lakik. Czímer: ezüsttel és veressel vágva, felül három (1:2) hatágú veres(?) csillag, alul orrán keresztül nyíllal átlőtt, fehér bikafej. Sisakdísz: nyilt fekete szárny között paizsbeli három csillag ragyog.Takarók: veresezüst.
Bór.
Bór. Az 1755. évi összeirásban Mihály nevével találkozunk Pozsony vármegye nemeseinek jegyzékében. Mint a Kajaly-család örököse, a XVIII. század közepén Kajal hegységben volt birtokos.
Bosnyák.
Bosnyák. (Magyarbéli.) B. Márk 1544 augusztus 27-én nyert czímeres nemeslevelet Ferdinánd királytól Farkas és András fiaival együtt. Unokája Tamás Magyarbélre nyert kir. adományt s 1606 deczember 10-én bárói rangra emeltetett. Ágának azonban fiaiban magvaszakadt. Az 1775. összeírásban B. János nevével talákozunk Pozsony vármegye nemeseinek névsorában. Czímer: hullámos pólyával vágott paizs. Felül kékben a pólyából kinövő, a paizs felső bal sarkában hatágú csillagtól kísért kétfarkú arany-oroszlán, jobbjában zöld pálmaágat, baljában szarvával lefelé álló ezüst félholdat tartva. Alul veresben három ezüst-szikla. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.
Bölcs.
Bölcs. (Nagybudafai.) Ősi csallóközi nemes család, melynek első nyomára 1257-ben akadunk. A család neve Bulchu, Beös, Böös, Bewlch változatokban fordul elő. Tagjai közül Miklóst 1259-ben és 1310-ben, Jánost 1409-ben, Mátyást 1417-ben említik az oklevelek. Gergely 1359-ben határjáró levelet nyer birtokaira. Mihály 1551-ben győri kanonok. János 1567 május 20-án Miksa királytól, a csallóközi Kisfaludon öt nemesi telekre új királyi adományt nyert. Albert, Lukács, András, Benedek és Miklós 1654-ben nyertek új adományt a csallóközi Kisfaludon fekvő birtokaikra. Az 1469., 1473. és 1486. évi oklevelekben B. nevű csallóközi nemesek budafalvi, bodófalvi és gellei előnévvel szerepelnek. Gergely, a ki 1654-ben ugyancsak Kisfaludra nyert adományt, egyik fia József, Vas vármegyébe Rábahidvégre költözött és 1760 június 15-én nyert Pozsony vármegyétől nemesi bizonyítványt. József fia Ferencz, ennek fia János 1809-ben Vas vármegye felkelt lovas nemesi seregében mint hadnagy vett részt a napoleoni hadjáratokban. János 1816-ban Zala vármegyében hirdette ki a Vas vármegyétől kapott nemesi bizonyítványt. Fia Sándor (1840-45) magyar nemes testőr, 1848-49-ben a székely huszárezredben kapitány, majd őrnagy. Fia: Gyula (szül. 1856) m. kir. belügymin. osztálytanácsos. Neje: Paich Rózsa. Czímer: (színj. nélkül) görbe kardot tartó kétfarkú oroszlán. Sisakdísz: pánczélos, sisakos magyar vitéz, jobbjában görbe kardot tartva, melyre levágott török fő van tűzve.
Brogyány.
Brogyány. Trencsén- és Bars vármegyékből származik. Salamon 1447-ben Bars vármegye követe. A XIX. század első felében Alsó-Csölle községben bírt földesúri joggal.
686Brunszwik.
Brunszwik. (Korompai gróf.) Első ismert őse Tóbiás (1622-25), Thurzó Szaniszló udvari embere. A család fényét Antal alapította meg. 1747-ben kir. személynöki itélőmester, aranysarkantyús vitéz, utóbb a Szent-István rend vitéze, Esztergom vármegye főispáni helytartója, kanczelláriai tanácsos. 1775 október 7-én grófi rangra emeltetett elsőszülöttségi joggal. Antal két fia 1790-ben összes utódaikkal megerősíttetett a grófi méltóságban. A család a XIX. század első felében a korompai uradalmat bírta, honnan előnevét is vette. Czímer: (1775. grófi) Négyelt paizs, szívpaizszsal. Abban kékben, zöld alapon aranykaróra futó érett fürtökkel megrakott szőlőtő felé lépő s azt evő aranyszarvú fehér bárány. Nagypaizs: 1. és 4. aranynyal és kékkel vágva, fent a vágási vonalból kinövő, befelé fordult fekete sas, lenn aranynyal és veressel két sorban nyolcz koczkára osztott pólya. 2. veresben, befelé fordult pánczélos kar, markában három ezüst-hegyű s aranytollú nyíllal. 3. veresben, zöld halmon arany-markolatú kardot tartó, könyöklő pánczélos kar. Három sisak. Sisakdíszek: I. két ezüsttel és kékkel váltakozva vágott elefántagyar között a szivpaizsbeli szőlőtő és bárány. Takaró: kékezüst. II. paizsbeli sas növekvően. Takaró: feketearany. III. A harmadik mezőbeli kar. Takaró: veresezüst. Paizstartók: két nőalak, jobbról Justitia karddal s mérleggel, balról Fortitudo, felül tört oszloppal.

Brunszwik.
Burián.
Burián. (Rajeczi nemes és báró.) B. György és Menyhért 1604-ben nyertek czímeres nemeslevelet Rudolf királytól. Az 1755. évi nemesi összeírásban László szerepel Pozsony vármegye nemesei közt. István (szül. 1851), volt athéni osztrák-magyar rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. 1903-ban közös pénzügyminiszterré neveztetett ki és ugyanez évben a bárói rangot nyerte. Pál ny. kir. táblai bíró, ifj. Pál főszolgabíró. Czímer: kékkel és veressel vágott paizsban, hármas zöld halom középsőjén, három természetes strucztollal ékesített - a középső hatágú arany-csillaggal van megrakva - ötszögű torony, tetőzettel, fölötte két ötlevelű veres rózsával megrakott arany-pólya. Sisakdísz: nyakán hátulról, feketetollú nyíllal átdöfött természetes színű hattyú. Takarók: veresarany.

Burián.
Chotek.
Chotek. (Chotkovai és vagnini gróf.) Csehországból származik. 1556-ban bárói, 1723-ban grófi, 1745-ben birod. grófi rangot nyert. Ch. János a Szent István-rend nagykeresztese, cs. kir. kamarás és tűzérségi főparancsnok, valamint fia: Nep. János az 1764-65. évi országyűlés 46. t.-cz.-vel honfiúsitattak. A családból Henrik gróf (szül. 1789 † 1822), korompai Brunszwik Henriettel kötött házassága révén, Korompát örökölte. Fiai: Rudolf (szül. 1822), 1848-ban Andrássy Gyula gróffal együtt az országgy. főrendiházának első űlésén mint korjegyző szerepelt, két évig Bács-Bodrog várm. aljegyzője is volt. A főrendiház ör. tagja († 1903); fia: Rudolf Ottó (szül. 1870). Czímer: négyelt paizs, szívpaizszsal, az utóbbi vágott, felül ezüsttel és veressel hasított, alól a vágási vonalból kiemelkedő ezüst félkerék. Nagypaizs: 1. és 4. aranyban, verescsőrű és lábú kétfejű fekete sas. 2. és 3. kékben, aranymedve. Három sisak. Sisakdíszek: I. paizsbeli kétfejű sas. Takarók: kék-arany. II. négy - váltakozva veres, fehér - strucztoll. Takarók: kékarany-veresezüst. III. paizsbeli kinövő medve. Takarók: veresezüst.

Chotek.
Chernel.
Chernel. (Chernelházi.) A karakói királyi várjobbágyoktól veszi eredetét. Mixe mester fiai Márton hadiérdemei jutalmául felmentetvén a várjobbágyság alól, IV. Béla királytól Gólya-Damonyán (Chernelháza) két eke földet nyert adományul. Ez adományt IV. László király 1272-ben megerősítette. Márton (1272) unokája Miklós felveszi a Ch. nevet. A családot György fia: István (1665) terjesztette tovább, kinek utóda Dávid, ker. táblai elnök és udvari tan. († 1808), a Csallóközben Püspöki helységben volt birtokos.
Csáky.
Csáky. (Kőrösszegi és adorjáni gróf.) A család eredetét a Bihar vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A XVIII. század folyamán szerzett birtokokat Pozsony vármegye területén. Cs. Imre bibornok, kalocsai érsek (szül. 1672 † 1733) Magyar-Bélt vette meg. Az 1755. évi összeírásba Miklós van felvéve Pozsony vármegye nemeseinek sorába.
Csenkey.
Csenkey. (Csenkei.) Törzsökös csallóközi család, melynek tagjai a XV. században már Csenke földesurai voltak, honnan a család nevét s előnevét vette. Benedek (1479-1502), István és Mátyás 1558-ban említtetnek. Ambrus fiai: János, Balázs és György 1583-ban osztoznak az ősi javakon. Cs. Ambrus maradékai 1589-ben új adományt nyertek a csenkei két kuriára. A XVII. században Albert († 1633 előtt) csenkei és sápi birtokos, unokája János 1687-ben csenkei birtokos († 1732 előtt). Az 1755. évi összeírásban 7 tagja van felvéve Pozsony vármegye nemesei közé. Ezek egyike György, kinek fia Mihály, Esztergom és Komárom vármegyékbe költözködik. Utóda János Géza (szül. 1840) veszprémi kir. törvényszéki elnök. A XIX. század első felében Csenke és Fél helységekben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, görbe kardot tartó pánczélos kar, a kardon átütött vérző török fővel. Sisakdísz: paizsbeli kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
687Cseffalvay.
Cseffalvay. 1651-ben nyert adományt Csefalvára. Az 1755. évi összeírásban több tagja szerepel Pozsony vármegye nemesei között. A XIX. század első felében Cséfa községben bírt földesúri joggal. Czímer: veresben, zöld alapon, arany-oroszlán, jobb előlábával egy babérkoszorún átütött görbe kardot tartva. Sisakdísz: bebérkoszorúzott görbe kardot tartó pánczélos kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Csiba. I.
Csiba I. (Nagyabonyi.) Régi pozsonyvármegyei család, melynek tagjai közül Imre van felvéve az 1755. évi összeírásba. Lajos jelenleg Tejfaluban birtokos. György Dunaszerdahelyen ügyvéd. A család Nagy-Abonyban bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, hármas zöld halmon, kétfarkú arany-oroszlán, jobb előlábával aranymarkolatú görbe kardot tartva. Sisakdísz: veresruhás fekete kalpagos, kinövő magyar vitéz, jobbjában aranymarkolatú görbe kardot tart, balját csípőre teszi. Takarók: kékarany-veresezüst.
Csiba. II.
Csiba II. az 1755. évi összeírásban Pozsony vármegye nemesei között egy másik Cs. családdal találkozunk, melynek 19 férfitagja szerepel a névjegyzékben.
Csilinyi.
Csilinyi. A XIX. század első felében Fél helységben bírt földesúri joggal.
Csorba.
Csorba. A XIX. század első felében Tonkháza helységben bírt földesúri joggal.
Csuzy.
Csuzy. Az 1755. évi összeírásban László van felvéve Pozsony vármegye nemeseinek névsorába. A XVIII. század közepén Felső-Csöpöny helységben volt birtokos.
Czingel.
Czingel. A XVIII. század első felében a Szegedy-család utáni örökség révén telepszik le a vármegyében. Majtény, Kis-Mácséd, Puszta-Páty helységekben volt birtokos.
Czintula.
Czintula. Cz. János 1580-ban nyert czímeres nemes-levelet Rudolf királytól. A család idővel átszármazott Pozsony, Nyitra és Bács-Bodrog vármegyékbe. Pozsony vármegyében a XVIII. században nagyon elterjedt; az 1755. évi nemesi összeírásba több tagja van felvéve. Czímer: veresben, két aranyszarv között kiemelkedő, hatágú arany-csillagtól kísért vadkecske. Sisakdísz: három strucztoll. Takarók: kékarany-veresezüst.
Czobor.
Czobor. (Czoborszentmihályi gróf.) A XIV. század közepén tűnik fel. Tagjai a XV. századtól kezdve a legmagasabb méltóságokat töltötték be. Mihály (1458) a budai vár kapitánya. Fia: Imre 1490-ben a Csallóközben várat kezdett építeni; 1497-ben és 1503-ban Ulászló követe. Márton (1483-1505), bodrogi főispán és Ulászló alatt főkamarásmester. Imre (1567-1600), táblai bíró, nádori itélőmester. Márk (1715-1723), főajtónállómester és tábornok. A család utolsó tagja József († 1771), a ki pazarlásával az őseitől örökölt roppant vagyont rövid idő alatt eltékozolta s élete végszakában a Mária Terézia királynőtől nyert kegydíjból élt. Rangemelés: Pál és Imre 1550-ben bárói, Bálint 1652-ben grófi rangra emeltetnek.
Dadány.
Dadány. D. Naum s rokona, Miklós 1784 jan. 30-án nyernek czímeres nemeslevelet. Czímer: kékben, a paizs baloldalán emelkedő sziklacsoport felé repülő, verescsőrű és lábú fehér galamb. A paizs felső jobb sarkában befelé fordult félhold, bal sarkában hatágu arany-csillag. Sisakdísz: jobbról a paizsbeli félholdtól és balról a csillagtól megrakott nyilt kék szárny között kinövő fehér egyszarvú. Takarók: kékezüst.

Dadány.
Desesse.
Desasse. (De Petit-Verneuille gróf.) Franczia eredetű bárói család, melyből Ferencz († 1872) és Antal († 1853) az 1802: XXXIV. t.-cz.-el honfiúsíttattak. 1812-bena két testvér grófi rangra emeltetett. A család a korompai Brunswick-család után örökölt Pozsony vármegyében. Ferencz cs. kir. kamarás és őrnagy: fia Emil (szül. 1834) cs. kir. kamarás, volt százados, Bohuniczon birtokos. Fiai: Ferencz Xavér (szül. 1863), tart. huszárhadnagy, Bohuniczon birtokos, és János (szül. 1871). Czímer: veresben három (2:1) ezüstliliom között arany postakürt. Sisakdísz: ezüst-liliom. Takarók: veresezüst-veresarany.
Dobsa.
Dobsa. Az 1755. évi összeírásban e családból István fordul elő a pozsonyvármegyei nemesek névsorában. A XVIII. században Tós-Nyárasd, Puszta-Födémes és Felső-Korompa helységekben volt birtokos. Tagjai közül János 1691-ben Pozsony vármegye alispánja volt. Czímer: (szinj. nélkül) halmon, nyakán nyíllal átlőtt hattyú. Sisakdísz: görbe kardot tartó pánczélos kar.
Dóczy.
Dóczy. (Nagylucsei.) Nagy-Lucse helységből származik, honnan előnevét vette. A Hunyadiak-korában tünnek fel s csakhamar magas állami méltóságokra emelkednek. Mihály (1443) Hunyadi János számtartója. György (1458) Világosvár kapitánya. Orbán († 1492) kir. kincstárnok, szerémi, győri, egri, végre pécsi püspök. János II. Ulászló főkamarása, Szapolyai híve (kivégeztetett 1543). András 1617-ben Szatmár várának kapitánya, 1618-ban főpohárnok, 1690-ben bárói rangra emeltetett, unokaöcscse: Lőrincz, Alsó-Ausztriában indigenatust nyert (1601) s ott birtokai is voltak. István (1625) Bethlen Gábor követe. (l. még a Bars vármegyét tárgyaló kötetben.)
Dóka.
Dóka. D. Ferencz 1714-ben nyert czímeres nemeslevelet III. Károly királytól. A család a XIX. század első felében Bústelek helységben bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, zöld alapon arany-griff, felemelt jobb előlábával zöldleveles szőlőgerezdet s azon két lecsüngő veres szőlőfürtöt tartva. Sisakdísz: görbe kardot tartó paizsbeli griff. Takarók: kékarany-veresezüst.
688Dombay.
Dombay. Nyitra vármegyéből származik. D. Pál 1591-ben nyert czímeres nemeslevelet. Az 1755. évi összeírásba János van felvéve Pozsony vármegye nemeseinek névjegyzékébe.
Écsy.
Écsy. (Majthényi.) Még a mohácsi vész előtti korszakban tűnik fel Pozsony-megyében. É. Egyed kinek neje Ilméri (Ürményi) Orsolya volt, Majtényban szerzett birtokrészeket. Fia Gáspár (1591) felvette a majthényi előnevet. Két leánya maradt: Orsolya, mezőszegedi Szegedy Gáspár neje (1572-1629) és Katalin, Horeczky Gáborné. Gáspárnak fia nem lévén, a majthényi birtokok a Szegedy családra szállottak.
Erdődy.
Erdődy. (Monyorókeréki és monoszlói gróf.) A XV. században tűnik fel. Erdődi Bakolcz Bálint, Országh Mihály nádor házikáplánja és testvérei 1459-ben nyertek nemességet, melyet 1489-ben Mátyás király erdődi Bakócz Tamás győri püspök és testvérei: Miklós és Bálint, valamint Miklós fiai, végül néhai János fiai számára megerősített. Bakócz Tamás 1493-ban Monoszlót (Kőrös várm.), 1496-ban Monyorókeréket kapta adományba. 1517-ben felosztván birtokait rokonai között, unokaöcscsének: Péternek a vasmegyei Monyorókerék, Körmend, Vöröstorony (Vörösvár) s a veszprémmegyei Somlyóvásárhely jutott. Péter vette fel az E. nevet. 1511 nov. 25-én a család grófi rangra emeltetett, melyet Miksa császár 1565-ben megerősítvén, Péter horvát bánnak és gyermekeinek a német birodalmi grófi rangot adományozta. Péter 1580-ban grófi rangjában újólag megerősíttetett, mely alkalommal a család ősi czímere kibővíttetett. A család a XVIII. század közepén Nahács és Csataj helységekben volt birtokos. A XIX. század első felében Dejte, Jaszlócz, Kátlócz és Pagyerócz helységekben bírt földesúri joggal. Czímer: négyelt paizs szívpaizszsal, ebben aranyban, hármas zöld halmon, arany-félkerékből kinövő természetes szarvas. (Bakócz-czímer) Nagy paizs. 1. veresben koronyás arany-sas. 2. és 3. kékben, két ezüst-hullámos pólya között két egymás mellett álló hatágú arany-csillag. 4. veresben, faragott kövekből rakott várfal, két ormózott toronynyal. Három sisak. Sisakdísz: I. (középső) koronás arany-sas. Takarók: veresezüst-kékezüst. II. balra fordult pánczélos kar, aranymarkolatú egyenes kardot tartva. Takaró: veresarany. III. jobbra fordult kékaranycsíkos zászlót tartó kar. Takaró: kékezüst.

Erdődy.
Erney.
Erney- Az 1755. évi nemesi összeírásban László van felvéve Pozsony vármegye nemeseinek jegyzékébe. A XVIII. század első felében, Apaj községben volt birtokos.
Esterházy.
Esterházy. (Galáthai herczeg és gróf.) A Salamon-nemzetségből származik. Közös törzsből ered az Illésházy, a zalamegyei Salamon és harkályi Salamonvári (Salomvári), a veszprémmegyei Salamonfai családokkal. Első ismert őse Mokud (1186), III. Béla király pristaldusa. A család ősi fészke a Csallóköz. 1239-ben Alsóhadalja földjén, 1242-ben Salamon-faluban, 1248-ban Vatha és Salamon helységekben birtokos. A család a XVI. században emelkedik. Benedek neje: galánthai Bessenyei Ilona volt, kitől fia Ferencz, Pozsony vármegye alispánja (1580), kinek Illésházy Zsófiától négy fia született: Miklós a nádor, a család nagyságának megalapítója (szül. 1582 Galánta, † 1645 Nagy-Höflány), Gábor, Dániel és Pál. Gábor ága, Farkas nevű fiával (1607) kihalt. Dániel (szül. 1580 † 1654), aranysarkantyús vitéz, a cseszneki ágat alapította. Pál (szül. 1581 † 1641), a zólyomi ág őse. Rangemelések: Miklós nádor és testvérei 1613-ban bárói, Miklós 1626-ban grófi rangra emeltetett. A Fraknói ágból Miklós nádor második fia: Pál nádor 1687-ben herczegi rangot nyert. A cseszneki ágból János 1683-ban grófi, Imre és Gáspár 1715-ben, Péter 1715-ben, László és János 1721-ben grófi rangra emeltettek. A zólyomi ágból István báró fiai 1715-ben nyernek grófi rangot. Pozsony vármegyében a fraknói grófi ágazat terjeszkedett, melyet Ferencz, Miklós nádor fia, aragysarkantyús vitéz, zalai és somogyi főispán (sz. 1641 † 1685) alapított. A fraknói grófi ágat Ferencz hasonnevű utóda (†1758) aragygyapjas vitéz, tárnokmester terjesztette tovább, kinek két fia közül Miklós (szül 1711 † 1764) koronaőr, az idősebb vagy tatai Ferencz (szül. 1715 † 1785) főkanczellár és horvát bán, az ifjabb vagy cseklészi ágat alapította. Ferencz fia Ferencz (szül. 1759 † 1815), mosonyi főispán. Herczeg Grassalkovich Erzsébettől származott fia Károly (szül. 1799 † 1856), cs. k. kamarás, a Szent István-rend vitéze, Győr vármegye főispánja, terjesztette tovább a cseklészi ágat. Károly fiai: Antal (szül. 1820), cs. kir. kamarás, a főrendiház ör. tagja; Ferencz (szül. 1823); Ernő (szül. 1826), a főrendiház ör. tagja és Károly István (szül. 1847), a főrendiház ör. tagja, Ábrahámon birtokos. Antal fia: Mihály (sz. 1853), a magy. főrendiház ör. tagja, több izben országgyűlési képviselő, stb. A család a XVIII. században Szempcz, Esterháza, Cziffer, Szent-Ábrahám, Beketfalva (kastély), Galánta, Kossut, Vízkelet (mind a három helységben kastély), Cseklész (kastély), Szered, Kajal helységekben volt birtokos, ezeken kívül Nagy-Magyar, Tárnok, Vatta helységekben, Újfalu és Fakó pusztákon, Újhely-Jókán, Alsó- és Felső-Jányokon, Taksonyban, Vezekényben, Boldogfalván, stb. bírt földesúri joggal. Czímer: (grófi) kékben, aranyleveles koronán áló koronás arany-griff, felemelt jobbjában arany véddoronggal ellátott görbe kardot, baljában három zöldszárú és levelű, aranynyal futtatott veres rózsát tart. Sisakdísz: paizsbeli kinövő griff. Takarók: kékarany-veresarany.

Esterházy.
689Farkas.
Farkas. (Nagyjókai.) Régi törzsökös pozsonyvármegyei család. Első ismert őse Zbima 1197, ennek fia Ilkai (Jókai) Zerzowoy pozsonyi várjobbágy, a kinek Imre király szabadalomlevelet adott, melyet 1359-ben Nagy Lajos király, 1455-ben V. László király megerősített. Zbima utódai Nagy-Jókán telepedtek le. A jelenleg virágzó nemzedék őse György (1399), kinek három fia volt: Mihály, kinek fiától Udalriktól (1518) a Panghy-család, István (de Nagy Ilka 1429), a kitől a F. család és János, kinek fiától a már kihalt jókai Nagy család származik. István fia Péter (1518-1522) vette fel a F. nevet. A család tagjai közül Gáspár (1734), Pozsony vármegye alispánja; József (1784) huszárezredes; Gáspár (1771) huszárkapitány; János (szül. 1782) a Radetzky-huszárezred ezredese; Ignácz (1791 † 1865) dragonyoskapitány. János fiai: Károly 1848/49. honvédhuszárőrnagy és Vincze (szül. 1814 † 1884) cs. és kir. testőrezredes és kamarás. Ignácz fia Vincze (szül. 1844) a m. kir. koronaőrség volt parancsnoka. A család Nagy-Borsa, Nagy-Jóka, Pusztafödémes, Hidas-Kürt, Kossut stb. helyen volt birtokos. a XVIII. században Gány helységben várkastélya (Castellum) is volt. Czímer: kékben, zöld alapon felugró egyszarvú. Sisakdísz: veresruhás, veres-lebbentyűs, fekete sastollas, barna-kucsmás magyar vitéz, jobbjában aranymarkolatú görbe kardot tart, balját csipőre teszi. Takarók: kékarany-veresezüst.
Fekete.
Fekete. (Galántai.) A XVI. század közepén tűnik fel. Márton, a ki Galánta egy részéhez házasság révén jutott, 1590 nov. 21-én kir. adományt nyer. Tagjai közül kivált F. György (szül. 1711, † 1788), a ki ügyvédből országbíróságig (1773-83) emelkedett, e mellett Arad vármegye főispánja (1785) is volt. 1758-ban grófi rangra emelkedett, de ágának, unokájával Ferenczczel, 1836-ban magvaszakadt. A család másik ágából Mihály († 1866) novi vál. püspök, esztergomi érseki helynök, unokaöcscsével Jánossal 1859-ben osztrák bárói rangra emeltetett. János volt legf. itélőszéki titkár (szül. 1820 †), Kossut, Galánta, Hegy és Vízkelet községekben volt birtokos. Fiai: Aladár (szül. 1843), Árpád (szül. 1845), Ferencz (szül. 1849 † 1899), huszáralezredes és Rudolf (szül. 1852.) Czímer bárói: vágott paizs. Felül kékkel és veressel hasítva, jobbról ágaskodó kétfarku arany-oroszlán, felemelt jobbjában arany-markolatú kardot tartva, balról három ezüst pólya. (Ősi czímer). Alul: veresben, hármas zöld halom felett, három hatágú aranycsillag. Három sisak. Sisakdísz: I. (középső) kinövő paizsbeli oroszlán. Takarók: kékezüst, kékarany. II. balrafordult kék szárny, három ezüst pólyával megrakva. Takaró: veresezüst. III. veres szárny, három egymás alatt álló ezüst csillaggal megrakva. Takaró: veresarany.

Fekete.
Fésüs.
Fésüs. Erdélyből származik. Idővel átszakadt Szatmár-, Szabolcs-, Verőcze- és Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegyékbe. György kir. ügyész, a Verőcze vármegyétől nyert bizonyítvány alapján 1841-ben Pest vármegye nemesei közé felvétetett. Ennek fia: György (szül. 1841) kir. jogakadémiai igazgató Pozsonyban. Czímer: kékben, zöld halmon, bal lábán álló, kivont kardot tartó arany-griff. Sisakdísz: görbe kardot tartó, könyöklő, veresmezü kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Földes.
Földes. (Guthori.) Ősi csallóközi család, melynek első nyomaira a XV. század második felében akadunk. Földes Lőrincz 1509-ben Györgysokán (ma Dercsika), Klára: Bodóbáron (ma Felbár), János: 1510-43 Magyaron birtokos; az utóbbi 1510-ben a Szentgyörgyi grófoktól kap Magyarbélen birtokrészt. 1521-ben Erdődy Pétertől kap Újfaluban birtokot. Birtokait 1543-ig számos újabb szerzeménynyel gyarapította. A magyarbéli és újfalusi birtokokra 1534-ben nyert kir. adományt. Jánostól származik a család, melyet fiai: János († 1526 Mohácsnál) és Benedek terjesztették tovább. Benedek fia István, 1580-ban czímeres levelet nyert. Elszakadván a család Kis-Magyartól, csukárpakai ágát alapította. János ágát Farkas folytatta, a ki 1655-ben III. Ferdinánd királytól új czímeres nemeslevelet nyert; ő alapította a család gutori ágát. Utóda Gyula, jelenleg ügyvéd Pozsonyban. Czímer: (1655) kékben, zöld alapon emelkedő, zöldlombos fa alatt, a paizs felső jobb szegletében hatágú aranycsillag és felső bal szegletében befelé fordult félholdtól kísért, balfelé szaladó természetes róka, szájában kacsával, természetes medvétől üldözve. Sisakdísz: görbe kardot tartó könyöklő, veresmezű kar, a kardon átütött török fővel. Takarók: kékarany-veresezüst.

Földes.
Franciscy.
Franciscy. F. György, Márton, Mátyás és György fia Mihály 1634 május 25-én nyertek czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. Czímer: kékben, zöld alapon, görbe kardot tartó, kétfarkú arany-oroszlán. Sisakdísz: görbe kardot tartó, könyöklő pánczélos kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Frideczky.
Frideczky. F. János és testvérei György és András, valamint rokonai, 1694-ben nyertek czímeres nemeslevelet. A család Nyitra- és Nógrád vármegyékben telepedett le, idővel átszármazott Pozsonyba is. Czímer: kékben, zöld halmon, három hatágú arany-csillagtól kísért, veres csőrű fehér galamb, csőrében zöldlevelű s szárú veres rózsát tartva. Sisakdísz: nyilt fekete szárny között veres rózsát tartó pánczélos könyöklő kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
690Füzesséry.
Füzesséry. (Füzeséri és tövisi.) Ősi zemplénvármegyei nemzetség, mely a XV. században már előkelő szerepet játszott. Első okleveles adatunk a családról 1261-ből van; idővel átszármazott Hunyad vármegyébe is, hol Tövis községre nyert adományt. E családból újabban Tibor 1900-ban telepedett le Pozsony vármegyébe. Czímer: kékben, farkát szájában tartó, zöld kígyótól alakított körben, görbe kardot tartó aranygriff. Sisakdísz: jobbról arany félholdtól, balról hatágú csillagtól kísért, görbe kardot tartó arány-griff. Takaró: veresarany-kékezüst.
Galgóczy.
Galgóczy. Az 1755. évi összeírásbán Ádám van felvéve Pozsony vármegye nemesei közé. Tagjai közül kiváló szerepet vitt Ferencz († 1798), híres egyházi szónok, pozsonyi, majd esztergomi kanonok. A család a XIX. század első felében Püspökiben volt birtokos. Czímer: kékkel és feketével hasított paizsban, rózsakoszorútól övezett, repülésre kész galamb. Sisakdísz: paizsbeli galamb, csőrében olajággal.
Gancs.
Gancs. Kiterjedt család. Az 1755. évi nemesi összeírásba Pozsony vármegye nemesei között István, György, ifj. és id. János, András, Mihály, Miklós, József, Ádám vannak felvéve. A XIX. század első felében Gancsházán bírt földesúri joggal.
Ghyllányi.
Ghyllányi. (Lázi és berniczei nemes és báró.) Liptó vármegyéből származik. Családfája egészen a XIII. századig vezethető vissza. A családból György 1688-ban bárói rangra emeltetett. Pozsony vármegyében a nemesi ág virágzott. Az 1755. évi összeírásban Kristóf, Péter és Ádám neveivel találkozunk. A XVIII. század első felében Felső-Korompán volt birtokos.
Grassalkovich.
Grassalkovich. (Gyaraki gróf és herczeg.) A család eredete még kellően nincs tisztázva. Első kiváló tagja Antal (szül. 1694 Ürményben, † 1776). Pályáját mint kir. ügyész kezdte (1716). Csakhamar a királyi ügyek igazgatója, kir. személynök, kincstári elnök, 1751-ben koronaőr és v. b. t. t. lett. 1736-ban bárói, 1743-ban grófi rangra emeltetett. 1745-ben ő szervezte újra Arad vármegyét, melynek főispánjává neveztetett ki. Fia Antal kincstári tanácsos, majd Bodrog-, később Zólyom vármegye főispánja (1769-1790), a ki 1784-ben herczegi rangra emeltetett. Fia Antal (szül. 1771 † 1841) Csongrád vármegye főispánja. Vele kihalt a család fiága. Az I. Antal által szerzett óriási vagyon közé tartozott Ivánka is, mint önálló uradalom.
Hideghéthy.
Hideghéthy. (Hideghéthi.) A Csallóköz törzsökös családja. H. Miklós fia Jakab 1411-ben nyert czímeres levelet Zsigmond királytól. A család idővel átszármazott a Dunántúlra is. Az 1755. évi összeírásba több tagja van felvéve Pozsony vármegye nemesei névsorába. A XIX. század első felében Gomba helységet bírta részben. Czímer: Arany-paizsfő alatt, feketében, hegyeivel felfelé fordított arany félhold. Sisakdísz: paizsbeli félholdból kinövő feketelombos fa, arany-ágakkal. Takarók: feketearany.
Héderváry.
Héderváry. A Héder-nemzetségből származik. Egyenes őse valószínüleg Heydrik (1162). E századokon át kiváló szerepet vitt családnak 1680-ban magvaszakadt. A család utolsó sarjának Istvánnak leányát Katalint, az Osl nemzetségből származó lózsi és Viczai János báró vette el. A V. családból Adám 1645-ben bárói rangra emeltetett. Ennek utóda Jób-Keresztély 1723-ban lózsi és hédervári előnévvel grófi rangot nyert. A család utolsó fisarja Héder (szül. 1807, † 1873) v. b. t. t. és Győr vármegye főispánjának végrendelete értelmében Khuen Károly gróf, legfelsőbb engedelemmel családnevét Héderváry családnévvel egyesíttette. (1874 deczember 5). A V. család a XVIII. században Nebojsza és Darnó helységekben volt birtokos.
Hodossy.
Hodossy. Az 1755. évi összeirásban számos tagja szerepel Pozsony vármegye nemesei között. A XIX. század első felében Miklós Grinavia helységben volt birtokos.
Horváth-Kissevich.
Horváth-Kissevich. (Lomniczai.) Horvátországból származik. A XVI. században Szepes vármegyébe szakadt. György kamarai tanácsos, ki 1686-ban bárói rangra emeltetett, a Szegedy család utáni örökség révén, a XVIII. század első felében került Pozsony vármegyébe. György az 1755. évi ősszeirásban már Pozsony vármegye nemesei közt szerepel. A család Zavar és Majtény helységekben volt birtokos. Czímer: kékben, zöld alapon, arany-griff, előlábaival arany-leveles koronát tartva. Sisakdísz: paizsbeli griff, növekvően. Takarók: kék-arany.
Hrabovszky.
Hrabovszky. (Hrabovai és kiskotesói.) Trencsén vármegyéből származik. Idővel elterjedt Gömör, Szabolcs, Krassó, stb. vármegyékbe. Pozsony vármegye nemesei között az 1755. évi összeírásban Gáspár és Miklós neveivel találkozunk. János (szül. 1779, † 1852) a Mária Terézia-rend vitéze, bárói rangra emeltetett; 1848-ban Horvát- és Szlavonország királyi biztosává neveztetett ki. A szabadságharcz leveretése után várfogságra itélték s csak néhány nappal halála előtt nyert kegyelmet. A XVIII. században Zavar, Alsó- és Felső-Lócz helységekben volt birtokos.
Hunyady.
Hunyady. (Kis-Kresztyenai.) A család eredetét a Bars vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A XVIII. század első felében Bohunicz községben volt birtokos.
Illésházy.
Illésházy. (Illésházi gróf.) A Salamon nemzetségből származik. Közös eredetű a gróf Esterházyakkal. A XV. századtól kezdve mindegyre nagyobb szerepet játszik hazánk történetében. Mátyás (1490) gyulafehérvári prépost. György Pozsony vármegye követe, a rákosi országgyűlésen. Fia György 1526-ban Mohácsnál esett el. Tamás (1540) Pozsony vármegye alispánja. István (szül. 1540, † 1609) Pálffy Miklós alatt vitézkedett s annak levelezője volt. 1573-ban Pozsony vármegye alispánja; 1577-ben kamarai tanácsos; 1582-ben Lika várát, 1600-ban a trencséni uradalmat szerezte meg, 1593-ban grófi rangra emelkedett, de előzőleg Liptó vármegye örökös főispánja lett. 1608-ban nádorrá választatott. Gáspár († 1648), előbb Bethlen híve, majd katholikus hitre tért, utóbb grófi rangot nyert. Gábor (1655) főispán. György (1659-62) 691kir. főasztalnokmester. Miklós 1678-ban grófi rangra emeltetett, 1715-23 kanczellár. József (1730) kir. főasztalnokmester. János a hétszemélyes tábla ülnöke († 1800). István (szül. 1762, † 1838) a család utolsó fisarja, 1790-ben Trencsén vármegye követe, 1800-1822 Trencsén és Liptó vármegyék főispánja. 1808-ban az aranygyapjas-rend vitéze. Pozsonyvármegyei uradalmát a Batthyányiak örökölték. A család terjedelmes birtokok ura volt Pozsony vármegyében. A XVIII. században a következő helyeken volt birtokos: Szentmihályfalva, Albár, Nagy-Magyar, Bél-Vata, Illyésháza, Német-Gurab (azelőtt a Pálffyaké), Alsó-, Felső-Jánok, Tonkháza, Nagy-Légh, Kis-Senkvitz. A XIX. században: az említetteken kívül Csölösztő, Kiliti, melyek a nagyszarvai uradalom tartozékai voltak. Czímer: (grófi) kékben aranyleveles koronán nyakán nyíllal átdöfött, koronás fekete sas, mellén vérnyomokkal. Sisakdísz: paizsbeli sas. Takarók: fekete-arany, fekete-ezüst.

Illésházy.
Jankó.
Jankó. A XVIII. század nemesi összeírásaiban (1755) több tagja szerepel Pozsony vármegye nemeseinek névsorában. A XIX. század első felében Bústelek helységben bírt földesúri Joggal.
Jablánczy.
Jablánczy. (Szent-Györgyi.) J. aliter Sántha János 1616-ban nyert czímeres nemeslevelet II. Mátyás királytól. József (szül. 1718, † 1803) kir. tanácsos, Szent-Györgyre nyert királyi adománylevelet. Tagjai közül Tamás (1683-ban) Párkánynál, a törökök elleni csatában súlyos sebet kapott. Sándor (1717) kir. udvari kamarai hivatalnok. József (szül. 1718) udv. kanczelláriai titkár, kir. tan. és cs. kir. asztalnok. Sándor (szül. 1845) cs. kir. altábornagy. Czímer: veresben, zöld alapon ezüst oroszlán, jobbjában ezüst passió-keresztet, baljában horgonyt tartva. Sisakdísz: kinövő arany-griff, felemelt jobbjában aranymarkolatú görbe kardot tart. Takarók: kékarany, veresezüst.
Jeszenák.
Jeszenák. (Királyfiai báró.) Temes vármegyéből származik. A család a XVI. században Báthori István erdélyi fejedelemtől czímeres nemeslevelet nyert. Pál († 1762-ben) nagykiterjedésű birtokokat szerzett Pozsony vármegyében s Királyfiára kir. adományt eszközölt ki. Fia Pál 1781-ben bárói rangra emeltetett. A XVIII. században Fél, Csötörtök, Cseszte helységekben volt birtokos. A XIX. század első felében Éberhard, Gomba, Hideghét és Királyfia helységekben voltak részbirtokai. Czímer: (bárói) kékben, zöld halmon álló pánczélos vitéz, fején verestollas sisakkal, jobbjában kivont kardot tart, melyre vérző török fej van szúrva, baljában ezüst buzogány. Három sisak. Sisakdíszek: 1. paizsbeli kinövő pánczélos vitéz. Takaró: kékarany, veresezüst. 2. zárt fehér szárny, egy-egy veres czölöppel megrakva. Takaró: kékarany. 3. kinövő természetes leopárd. Takaró: veresezüst.
Jezerniczky.
Jezerniczky. (Jezerniczei.) Túrócz vármegyéből származik. Idővel átszármazott Bars, Nyitra, Komárom, Veszprém, stb. vármegyékbe. A XVIII. század közepén Báhony, Hegy és Kossut helységekben volt birtokos. A XIX. század első felében is ugyanott bírt földesúri joggal.
Kádas.
Kádas. Az 1755. évi nemesi összeírásba Sándor van felvéve Pozsony vármegye nemesei közé. A XVIII. század közepén Zavar, Alsó- és Felső-Lócz helységekben volt birtokos.
Kajaly.
Kajaly. A XV. században tűnik fel. A XVI. században átszármazott Hont és Nógrád vármegyékbe. Utolsó sarja K. Pál, II. Rákóczy Ferencz kanczellárja, 1741-ben halt el. A család ősi birtoka Kajal volt, melyet utána a Balogh, Bor és Puskás családok örököltek.
Károlyi.
Károlyi. (Nagykárolyi gróf.) A család multját a Nyitra és Szabolcs vármegyéket tárgyaló kötetekben ismertettük. A XVIII. században Ivány helységben volt birtokos.
Keglevich.
Keglevich. (Buzini gróf.) A család származását a Bars vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Az 1755. évi összeírásban Zsigmond gróf özvegye van felvéve Pozsony vármegye nemesei közé.
Kempelen.
Kempelen. (Pázmándi.) K. Engelbert 1722-ben nyert magyar nemességet, mely 1723-ban hirdettetett ki. Fiai: János (szül. 1725) a szász-tescheni herczeg nejének főudvarmestere. Ő szerezte Pázmándot, honnan a család előnevét vette. Farkas (szül. 1733, † 1804), a beszélő és sakkozó gép feltalálója, udvari tanácsos. János fia Imre (szül. 1773, † 1853) Fejér vármegye táblabírája. Fia Gyula (szül. 1811, † 1845), Fejér vármegye táblabírája. János másik fia Nándor, ezredes. Czímer: ezüstben, aranyleveles koronából kiemelkedő, zöld lombos almafa. Sisakdísz: paizsbeli fa. Takarók: aranyveres, veresezüst
Kerekes.
Kerekes. (Czifferi és kerekesházi nemes és báró.) A XVIII. század elején Cziffer és Kis-Udvarnok községekben volt birtokos. Tagjai közül Zsigmond tábornok, a Mária Terézia-rend vitéze, 1764-ben bárói, 1777-ben magyar bárói rangra emeltetett. Czímer: aranynyal és kékkel vágott paizsban, feketével és aranynyal vágott griff, felemelt jobbjában kivont kardot tartva. Három sisak. Sisakdíszek: 1. görbe kardot tartó, feketével és aranynyal vágott, kinövő griff. 2. zárt, fekete szárny. 3. aranynyal és kékkel ellentétesen vágott, két öblösvégű elefántagyar. Takarók: feketearany, kékarany. Paizstartók: két hátratekintő ezüstagár, veres nyakörvvel.
Késmárky.
Késmárky. (Késmárki.) K. Albert 1649-ben nyert czímeres nemeslevelet. A család Nógrád vármegyében telepedett le. Az 1755. évi összeírásban György nevével találkozunk, Pozsony vármegye nemeseinek névsorában. A XIX. század elején Guthor helységben bírt földesúri joggal.
Kisléghy.
Kisléghy. A K. máskép Alszeghy családból, a XVIII. század közepén eszközölt összeírás alkalmával, Jakab, István, András, Imre és László vétettek fel Pozsony vármegye nemesei közé. A XIX. század első felében Kislégh helységben bírt földesúri joggal.
Klempa.
Klempa. K. András, György, Pál és Péter 1667-ben nyertek czímeres nemeslevelet, melyet az 1667-ben Somorján tartott közgyűlésen hirdettek ki. A család idővel Nyitra vármegyébe 692is átszármazott. Az 1755. évi nemesi összeírásban István, György (id. és ifj.), Tamás, János, Márton és Péter fordulnak elő Pozsony vármegye nemesei között. Bertalan jelenleg Pozsony vármegye alispánja. Czímer: kékben, zöld alapon, a paizs felső két sarkában egy-egy hatágú aranycsillagtól kísért darú, csőrében zöld koszorúval, felemelt jobb lábában követ tartva. Sisakdísz: paizsbeli darú, Takarók: kékarany, veresezüst.

Klempa.
Kollonits.
Kollonits. (Kollegardi és Koloniczi gróf.) Horvátországból származik. A XV. században tűnik fél. Idővel elterjed Styriába is. 1598-1604 között magyar indigenatust nyert. Ádám 1583-ban bárói, Ottó Gottfried 1637-ben grófi, Ernő 1638-ban grófi rangra emeltettek. Fiágban kihalt 1874 jún. 17-én Miksával, a ki Nagy-Lévárdon és Heinrichshof pusztán volt birtokos.
Kondé.
Kondé. (Pókateleki.) Zomor fia Miklós 1342-ben Pókatelekre nyert adományt, a mely egész a XIX. század közepéig a család birtokában maradt. Az 1755. évi összeírásban is több tagja szerepel Pozsony vármegyében. A XIX. század első felében Siposkarcsán bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, koronás, hármas zöld halmon, a paizs felső jobb sarkában hatágú aranycsillagtól s a felső balsarokban ezüstfélholdtól kísért, görbe kardot tartó, felülről és alulról egy-egy nyíllal átdöfött könyöklő, pánczélos kar. Sisakdísz: paizsbeli kar. Takarók: kékarany, veresezüst.

Kondé.
Kossovich.
Kossovich. E családból András és Antal vannak felvéve Pozsony vármegye 1755. évi nemesi összeírásában. A XVIII. század közepén Czajla helységben volt birtokos.
Kovacsóczy.
Kovacsóczy. Az 1755. évi összeírásban János van felvéve Pozsony vármegye nemeseinek névsorába. A XVIII. században Cziffer helységben volt birtokos.
Kulcsár.
Kulcsár. Ősi fészke Kulcsár-Karcsa, hol már a XVI. században birtokos volt. A XVIII. században igen szétágazott. Az 1755. évi nemesi összeirás szerint 20 férfitagja lakott Pozsony vármegyében. A XIX. század első felében Sipos-Karcsán bírt földesúri joggal.
László.
László. (Nagypadányi.) Első ismert őse Zelege Mihály, kinek fia Salamon, Bodon (Padány) és Besenyő helységekben volt birtokos (1270), kitől a családfa mai napig szakadatlan terjed. Az első, a ki a L. családnevet felveszi, Balázs, 1491-ben szerepel. A család ősi fészke Nagy-Padány, honnan a XVI. század elején Alistál községbe, majd a XIX. század közepén (1847) Hidvégre költözött. A XVIII. században a család már igen elterjedt. Az 1755. évi nemesi összeírás szerint 28 férfitagja élt Pozsony vármegyében. Tagjai közül Mihály (1843) Pozsony vármegye esküdtje. József kir. tanácsos, a pápai református főiskola gondnoka és az ottani református leányiskola megalapítója (1899). A család czímere többféle változatban maradt reánk. Leggyakoribb alak: 1. görbe kardot tartó oroszlán. Sisakdísz: növekvő paizsalak. (Így István pecsétje 1605, Istváné 1738, Istváné 1795, Benedeké 1600.). - 2. görbe kardot tartó oroszlán. Sisakdísz: görbe kardot tartó, könyökölő pánczélos kar. (Gábor pecsétje 1811.) 3. könyvet (?) tartó oroszlán. Sisakdísz: egy angyal. (Mihály pecsétje 1734-1805.)
Laurenty.
Laurenty. Nyitra vármegyéből származik. 1625-ben nyert czímeres nemeslevelet. Nemességét 1723-ban igazolta a szakolczai kerület nemességvizsgáló bizottsága előtt. A XVIII. század közepén Pozsony vármegyébe telepedett. Czímer: veresben czölöpösen állított három fehér rózsa. Sisakdísz: verescsőrű és lábú fehér galamb, csőrében olajággal. Takarók: veresezüst.
Lieszkovszky.
Lieszkovszky. (Lieszkói.) Trencsén vármegyéből származik. Első ismert őse Miklós fia Lőrincz, 1381-ben szerepel. A család 1579 márcz. 25-én nyert új adománylevelet Lieszkóra. Idővel Nógrád stb. vármegyékben elterjedt. Pozsony vármegyében az 1755. évi összeírás szerint két tagja: János és Mihály élt. A XIX. század első felében Tejfaluban bírt földesúri joggal. Czímer: Kékben, zöld alapon, fehér lovon ülő, veres ruhás, sarkantyús csizmás, kalpagos magyar vitéz, jobbjában aranymarkolatu görbe kardot tartva. Sisakdísz: nyílt fekete szárny közt kinövő paizsbeli vitéz, jobbjában buzogányt tart. Takarók: Kékarany-veresezüst.
Lipthay.
Lipthay. (Kisfaludi.) A család múltját a Bars vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A XVIII. század közepén Hegy és Kossut helységekben volt birtokos.
Luzsénszky.
Luzsénszky. (Luzsnai és regliczei.) A család eredetét a Gömör-Kis-Hont vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A XVIII. században (1736) Nádas községben volt birtokos.
Magyar.
Magyar. (Simontornyai.) M. Lőrincz és testvérei 1578-ban nyertek czímeres nemes-levelet Báthori István erdélyi fejedelemtől, mély 1596-ban Pozsony vármegyében hirdettetett ki. A család ekkor a Csallóközben telepedett le. Az 1755. évi összeírásban Márton (id. és ifj.) és József fordulnak elő Pozsony vármegye nemesei között. A XIX. század elején Nagy-Lévárdon laktak. Onnan Szakolczára, majd Károly 1836-ban Jánosházára (Vas vármegye) költözött. Jelenleg Kis-Kamondban (Veszprém vármegye) birtokos. Czímer: Kékben, öt fehér (3:2:1) liliom. Sisakdísz: buzogányt tartó, veres ruhás, kiemelkedő magyar vitéz. Takarók: Kékarany-veresezüst.
693Majláth.
Majláth. (Székhelyi gróf.) A család múltját a Bars vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Pozsony vármegyébe a család a XVIII. század első felében költözött. Az 1755. évi összeírásban János van felvéve a vármegye nemesei között. A pozsonyvármegyei ág György kir. személynöktől származik (szül. 1752, † 1821), ennek fia György (szül. 1786, † 1861) országbíró, a Szent István-rend nagykeresztese. Csupán egy fia és három leánya maradt. György (szül. 1818 decz. 7., † 1883 márcz. 24), az aranygyapjas rend vitéze, a Szent István-rend nagykeresztese, országbíró, a főrendiház elnöke. Fiai: György (szül. 1854), Esztergom vármegye volt főispánja, József (szül. 1858) főrendiházi tag, István, Géza (szül. 1860), tartal. sorhajó-hadnagy és Gusztáv Károly (szül. 1864) erdélyi püspök. György országbíró fiai: 1885 okt. 3-án, Sarolta leánya: 1890 febr. 12-én grófi rangra emeltettek. A család Zavar és Alsó-Lócz helységekben birtokos. Czímer: hasított paizs, elől kékben, hármas zöld halmon, nyelével felfelé álló ezüst-horgony, melynek közepére arany korona van húzva, a korona nyílásán át jobbról zöld olajág, balról hegyével felfelé álló aranymarkolatu kard van keresztbe dugva. Hátul ezüsttel és veressel koczkázott mező. Három sisak. Sisakdíszek: I. (középső) három fehér strucztoll. Takaró: kékarany-veresezüst. II. és III. egy-egy fekete szárny. Takarók: 2-iknál: kékarany, 3-iknál: veresezüst.

Majláth.
Maholányi.
Maholányi. (Pohroncz-szelepcsényi báró.) A család eredetét a Bars vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A XVIII. században Süly, Éberhard, Gomba és Csötörtök helységekben volt birtokos:
Majthényi.
Majthényi. (Kesselőkeői urak és bárók.) A család eredetét a Bars és Nyitra vármegyéket tárgyaló kötetekben ismertettük. Pozsony vármegyében a XVIII. század első felében szerzett birtokokat Apaj, Csataj, Zavar, Alsó- és Felső-Lócz helységekben.
Makripodáry.
Makripodáry. A XVII. században tűnik fel. Jáczint (1659-62) csanádi püspök. Miklós 1786-ban Pozsony vármegye alispánja. A család a XVIII. században Cziffer helységben volt birtokos. Czímer: négyelt paizs, 1. és 4. kékben koronás aranyoroszlán, 2. és 3. aranyban, a vágási vonalhoz tapadó fekete sas.
Markovich.
Markovich. M. György 1658-ban nyert czímeres, nemeslevelet. E családból Antal és János vannak felvéve az 1755. évi nemesi összeírásban Pozsony vármegye nemesei közé. Mihály († 1896) Pálffy János gr. urad. igazgatója, István, jelenleg plébános, szentszéki ülnök, Iván kir. alügyész. Czímer: kékben, zöld alapon arany-griff, felemelt előlábával aranymarkolatu görbe kardot tartva. Sisakdísz: paizsbeli griff növekvően. Takarók: vőrösezüst-kékarany.

Markovich.
Matis.
Matis. Az 1755. évi nemesi összeírásba 17 férfi tagja van felvéve.
Molnár.
Molnár. M. Péter 1717 ápr. 22-én nyert czímeres nemeslevelet, mely Pozsony vármegyének ugyanezen évi jún. 28-án tartott közgyűlésében hirdettetett ki. Az 1755. évi pozsonyvármegyei nemesi összeírásban e nevü családból összesen 24 férfitag és egy özvegy (Ferencz özvegye) van felvéve. Közelebbi adatok hiányában nem állapíthatjuk meg, hogy ezek melyik M. családhoz tartoznak. Czímer: kékben zöld alapon jobb előlábával görbe kardot, baljában égő veres szivet tartó, kétfarku arany-oroszlán. Sisakdísz: nyílt fekete szárny közt kinövő paizsbeli oroszlán, jobb előlábával babérkoszoruzott kardot tartva. Takarók: veresezüst-kékarany.
Mórocz.
Mórocz. (Beketfalvi.) A Csallóköz törzsökös családja. M. Farkas (1622-49) alnádor, 1625-ben Pozsony vármegye alispánja. István 1647-ben szintén a vármegye alispánja. A XVIII. század első felében Sárosfalva és Beketfalva helységekben volt birtokos; az utóbbi a XVIII. század közepén az Esterházy grófok birtokába került. Czímer: kékkel és veressel vágott paizsban, zöld hármas halmon, felemelt jobb lábával golyót tartó daru. Sisakdísz paizsbeli daru. Takarók: kékarany-veresezüst.
Motesitzky.
Motesitzky. (Motesiczi és kesselőkeői). A család múltját a Bars és a Nyitra vármegyéket tárgyaló kötetben ismertettük. A XIX. század első felében Nádas mezővárosban bírt földesúri joggal.
Nagy I.
Nagy I. (Galántai.) A XVI. század elején tűnik fel. Lőrincz Szempcz váracs castellanusa, 1536-ban a barsvármegyei Ohajra nyert kir. adományt. 1582 ápr. 4-én a család nemességújító czímeres-levelet nyert Rudolf királytól. Lőrincz unokája Miklós 1565-ben Sempte vár castellanusa. A család tagjai közül többen tűntek ki a hadi pályán. László Miklós (szül. 1697, † 1779) mint ezredes halt el Nagyszombatban. Sándor (szül. 1740 Nagyszombat) a hét éves háboruban harczolt s mint főhadnagy ment nyugalomba. Ferencz (szül. 1775) mint kapitány esett el az Aspern melletti csatában 1809-ben. Kajetán (szül. 1806, † 1872) cs. k. ezredes. Sándor (szül. 1808, † 1870) cs. k. ezredes, az utóbbi fia: Sándor közgazdasági író. Czímer: kékben, hármas zöld halmon, a paizs felső jobb sarkában hatágu aranycsillag s a bal sarokban arany félholdtól kísért kétfarku arany-oroszlán. A hármashalom középsőjén veres rózsa. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.
Nagy II.
Nagy II. Másként Udvarnoky l. Udvarnoky.
694Nagy III.
Nagy III. (Eöttevényi.) A család 1625-ben nyert czímeres nemeslevelet. Első ismert őse János, a győrvármegyei Öttevényből származik, innen költözött a család egyik ága Komárom vármegyébe (Ekölbe), egy másik ága pedig a sopronvármegyei Szil-Sárkányba. Olivér 1883-ban Pozsonyba költözött. Jelenleg Eperjesen jogakad. tanár. Tagjai közül a XVIII. században György hírneves orvos volt, a ki Jénában végezte tanulmányait. 1741-ben, egy orvosi művet is adott ki a pestisbetegségről. Czimer: kékben, zöld alapon, a paizs felső két sarkában egy-egy hatágú arany-csillagtól kísért, görbe kardot tartó természetes oroszlán. Sisakdísz: hegyével lefelé álló, nyilat tartó, kinövő arany griff. Takarók: kékarany-veresezüst.
Nagy IV.
Nagy IV. (Töböréthei nemes és báró.) A család 1703 márcz. 28-án nyert czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól, mely Pozsony vármegye 1719 okt. havi közgyűlésén hirdettetett ki. A család Töbör-Éthén telepedett le, honnan előnevét is vette. Tagjai közül Károly (szül. 1811, † 1882) cs. és kir. altábornagy a Lipót-rend középkeresztese, a III. oszt. vaskoronarend tulajdonosa stb., 1879-ben bárói rangra emeltetett. József Nándor (szül. 1822, † 1857) helytartósági tanácsos. Czímer nemesi: kékben, zöld alapon, görbe kardot tartó aranyoroszlán. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.

Nagy IV.
Naszvady.
Naszvady. (Kürthi.) Sáros vármegyéből származik. Idővel átszakadt Moson- és Komárom vármegyékbe. Az 1755. évi összeírás szerint Pál, László özvegye, Ignácz és Mihály laktak Pozsony vármegyében. A XVIII. század közepén Uszor, a XIX. század első felében pedig Gutor helységben volt birtokos.
Nedeczky.
Nedeczky. (Nedeczei.) A család múltját a Bars vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A XVIII. század közepén Apaj helységben volt birtokos.
Németh.
Németh. (Nyéki.) A Csallóközből származik. N. Mihály 1655-ben nyert új adománylevelet Nyék helységre. A XIX. század első felében Fél helységben bírt földesúri joggal. Jelenleg Fejér vármegyében virágzik. Czímer: kékben, zöld alapon, felugró pej lovon ülő, veres ruhás, fekete kalpagos, veres leffentyűs, magyar csizmás magyar vitéz, felemelt jobbjában arany-markolatú görbe kardot tartva. Sisakdísz: kinövő koronás arany-oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.
Olgyay.
Olgyay. (Olgyai.) A Csallóköz törzsökös családja. 1256-ban nyert adományt IV. Béla királytól Olgyára (Onga), melyet V. István király 1271-ben megerősített. Őse Thumb Miklós (1281-1309). András fiai: Péter és Farkas 1295-ben kir. adományt nyertek Vata helységre. 1308-ban eladják bánkvatai birtokukat. 1309-ben bánkvatai és magyari birtokaikat elcserélik. András unokája Andich, Magyar helységben és Németfaluban birtokos (1350). Az 1542. évi összeírás adatai szerint a család tagjai már a kisebb birtokosok közt foglalnak helyet. A XVI. században György Felsőkapi helységben szerez zálogbirtokot borsai Csorba Orbántól és Jánostól, melyet Csorba János 1588-ban visszaváltott. Az 1755. évi összeírásba a következő tagjai vannak felvéve: Ferencz (id. és ifj.), József (id. és ifj.), István, András, Jakab, László és György. A XIX. század első felében Olgya helységben birt földesúri joggal. Tagjai közül: György (1569) országbírói ítélőmester; György (1573) Nyitra vármegye alispánja; Miklós Pozsony vármegye szolgabírája, 1580-ban kir. ember; János (1593-1611) Pozsony vármegye alispánja és pozsonyi várnagy; Gáspár (1801-1806) a nagyszombati ker. tábla ülnöke; Balázs, 1809-ben a pozsonyi felkelt nemes lovassereg kapitánya, a pápai ütközetben tanúsított vitézsége jutalmául a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét nyerte. Zsigmond (1841) a dunáninneni ker. tábla ülnöke; Miklós (1837-1846) Pozsony vármegye al- és főszolgabírája; Titusz (1846) Pozsony vármegye alispánja, 1839., 1844. és 1847-ben követe, majd 1848. és 1861-ben képviselő; Lajos 1861-ben orsz. képviselő. Czímer: (színjelzés nélkül) koronás hármas halmon, két czölöpösen állított tőr. Sisakdísz: koronából kiemelkedő, lombos fán ülő nyakán nyíllal átdöfött sas.

Olgyay.
Ollé.
Ollé. (Ollétejedi.) Ősi csallóközi család. 1273-ban tűnik fel, ettől kezdve szakadatlanúl Ollé-Tejeden birtokos. Czímer: kékben, zöld alapon, kétfarkú arany-oroszlán, felemelt jobb előlábával arany-markolatú görbe kardot tartva. Sisakdísz: két szarvasagancs közt álló, vereslábú és csőrű fehér galamb, csőrében zöldleveles ággal. Takarók: kékarany-veresezüst.
Pálffy.
Pálffy. Lásd a következő, külön fejezetet.
Pázmány.
Pázmány. (Szilasi és laki.) A Hont-Pázmán-nemzetségből származik. Őse Tamás nyitrai főispán, kinek fia Sebes nyitrai főispán és kir. főpohárnok, 1217 előtt a pozsonymegyei Szőlőst nyeri, mely a királyi udvarnokok földje volt. Utóda Sebes az 1343-ban foganatosított osztály alkalmával, több csallóközi helységgel együtt Szilast is nyeri. A XV. század elején Szilas földesura. P. Simon és testvére Lőrincz, valamint rokonaik 1516-ban Szakálos, máskép Zak komáromvármegyei birtokot szerzik meg, melyre királyi adományt nyernek. A királyi adománylevélben a család szőlősi, míg a pannonhalmi convent beiktató levelében szilasi (de Zylas) előnévvel van feltüntetve. A XVII. század elején P. Ferencz mint naszádos kapitány (1626-1636) tette nevét félelmetessé a törökök előtt. György czímeres nemeslevelet nyer, mely 1639-ben Pest vármegyében meghirdettetett; az oklevél azonban ezideig nem került elő. A XVIII. században több ágra szakad. 1730-ban Lak, alias Szakálos komáromvármegyei birtokra nádori adományt nyer; 1744-ben pedig a komáromvármegyei Szilasra nyer érseki donatiót. Tagjai közül Péter az érsekléli nemesi szék alnádora (1585-1636), illetőleg alispánja. János a füssi nemesi szék táblabírája (1820). Kálmán 1848-49-ben részt vett a komáromi várvédelemben, később kir. ítélőtáblai bíró. Béla tb. vármegyei aljegyző, majd herczegprimási intéző (1839-1887). Béla fia Zoltán (szül, 1869) egyet. magántanár, a pozsonyi kir. jogakadémia nyilv. r. tanára, a jog- és a bölcselettudományok 695doktora stb. Az aranyosi ágból: Jenő (szül. 1868) kir. statiszt. hivatali tisztviselő. Lajos trencsénvármegyei főlevéltárnok. Czímer: kékben, zöld halmon egyik lábával kardot tartó, repülésre kész hattyú. Sisakdísz: három (veres-fehér-kék) strucztoll. Takarók: kékezüst-veresarany. (Pázmány Zoltán: A szilasi és laki Pázmány-nemzetség 1904.)
Perényi.
Perényi. (Perényi báró.) A család múltját a Szabolcs vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A XVIII. század közepén Hodi helységben volt birtokos.
Petheő.
Petheő. A XIX. század első felében Nagy-Borsa helységben bírt földesúri joggal.
Petőcz.
Petőcz. P. Péter 1742-ben nyert czímeres nemeslevelet. Tagjai közül György 1843-ban Pozsony vármegye főjegyzője, majd alispánja. 1849-ben vértanú halált szenvedett. István és Gyula 1861-ben Pozsony vármegye aljegyzője. Jenő jelenleg vármegyei főjegyző. János cs. és kir. ezredes. A család a XIX. század első felében Uszor, Nagy-Légh, Elő-Patony helységekben bírt földesúri joggal. Bírta ezenkivül Vörösbúzahely pusztát is. Czímer: kékben, zöld alapon, czölöpösen állított arany búzakéve felé lépő fehér bárány. Sisakdísz: írótollat tartó kékmezű könyöklő kar. Takarók: kékarany-veresezüst.

Petőcz.
Petrovics.
Petrovics. P. Márton és János 1667-ben nyertek czímeres nemeslevelet. E családból az 1775. évi összeírásba György van felvéve A család Kajal helységből származik. Idővel Márton második fia György Nyitra vármegyébe költözött. Ennek a Györgynek az utóda István, szabadszállási székbérlő, kinek fia Petőfi Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő (szül. 1823, † 1849 július 31-én a segesvári csatában). Czímer: kékben, hármas zöld halmon, arany-markolatú, görbe kardot tartó, könyöklő pánczélos kar, a kardon arany-leveles korona van átütve. Sisakdísz: paizsbeli kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Pyber.
Pyber. (Felsőeőri.) Azok közé a felsőőri nemes családok közé tartozik, melyek Rudolf királytól 1582-ben új adományt nyertek s régi kiváltságaikban megerősíttettek. Idővel átszármazott Fejér-, majd Pozsony vármegyékbe. Az 1755. évi összeírásba János, Ferencz (ifj. és id.) vannak felvéve. A XVIII. század közepén Csötörtök helységben volt birtokos.
Plachy.
Plachy. (Nemesvarbóki.) P. Mátyás, János, Jakab és Péter 1699-ben nyertek czímeres nemeslevelet. A család Hont vármegyéből származik; idővel átszármazott Heves-, Pest-, Nógrád-, Zólyom- és Pozsony vármegyékbe. Tagjai közül Tamás († 1890) a Szent-István-rend kiskeresztese volt. Bertalan, jelenleg kir. tanácsos, tanfelügyelő. Czímer: kékben, hármas zöld halmon, veres csőrű és lábú fehér galamb, csőrében olajággal. Sisakdísz: paizsbeli galamb. Takarók: kékarany-veresezüst.
Pongrátz.
Pongrátz. (Szentmiklósi és óvári nemes, báró és gróf.) A család multját már a bihari kötetben ismertettük. Az 1755. összeírásban a bárói ágból József, a nemesiből Ignácz, az 1764. évi főranguak összeírásában Mihály és János vannak felvéve Pozsony vármegye névjegyzékébe.
Pozsgay.
Pozsgay. Az 1775. évi összeírásban Mihály, István, András, Ferencz és Benedek neveivel találkozunk Pozsony vármegye nemesei között.
Prenoszil.
Prenoszil. (Königseggi.) A család 1874-ben Nógrád vármegyéből telepedett Pozsony vármegyébe. Iván, jogtudor, jelenleg malaczkai herczegi jószágkormányzó. Czímer: kékben, zöld alapon álló természetes színű oroszlán, jobb vállán fahasábot czipelve. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: kékezüst-veresarany.
Prikkel.
Prikkel. (Réthéi.) Ősi pozsonyvármegyei család, mely már a XV. században virágzott. Eredeti neve Réthei volt. A XV. század folyamán vette fel a réthei P. nevet. Gergely 1489-ben már e néven szerepel. Az 1610-80. közötti nemesi összeírások adatai szerint Réthén volt birtokos. A család II. Ferdinánd királytól nyert czímeres nemességújító levelet, melynek holléte ismeretlen; de az 1754. évi deczember havában eszközölt nemesi vizsgálatok alkalmával bemutattatott, miről az 1757. évi közgyűlési határozat is megemlékezik. Tagjai közül: István a párkányi ütközetben esett el 1683 október 10-én; János (szül. 1763 † 1823) esztergomi kanonok; Ferencz (szül. 1775 † 1837) Pozsony vármegye főszolgabírája; Antal (szül. 1815 † 1895) Modor szab. kir. város bírája, Pozsony vármegye szolgabírája; Ferencz (szül. 1823 † 1886) nemzetőr-főhadnagy; Lajos Pozsony vármegye árvaszéki elnöke (1903); Marián bölcsészettudor, szent Benedek-rendi tanár. Czímer: kékben, hármas zöld halmon, arany-markolatú görbe kardot tartó arany-oroszlán. Sisakdísz: görbe kardot tartó pánczélos kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Prileszky.
Prileszky. (Prileszi.) Trencsén vármegyéből származik. A XV. század első felében tűnik fel (1430). Ősi fészke Prilesz helység, honnan nevét vette. A XIX. század első felében Zavar helységben bírt földesúri joggal.
Pulay.
Pulay. A XVIII század közepén Hegy községben volt birtokos.
Puskás.
Puskás. Mint a Kajaly család örököse, a XVIII. század első felében Kajal helységben. volt birtokos.
Rajcsányi.
Rajcsányi. (Rajcsányi). Nyitra vármegye legrégibb családjainak egyike. A Lypovnuk-nemzetségből származik. Őse Bethlen comes (1244), ennek fia Rajcsányi Drágh (1247-1281). Tagjai közül György, a XIV. század második felében Nyitra vármegye alispánja. Imre (1642) Nyitra vármegye helyettes alispánja. Péter (1744-1746) árvai urad. tiszttartó; Ádám (1737-1760), kanczelláriai, majd kamarai tanácsos, kinek neje Szegedy Erzsébet volt s a ki után Majtény, Zavar stb. helységekben levő részbirtokokra tartott igényt. Az 1755. évi összeírásba e családból Ferencz és József vannak felvéve.
Sághy.
Sághy. (Csukárpákai és sághi.) Őse Kalianus, szolgagyőri várjobbágy, kinek fiai Amanus és Us 1792-ben hadi érdemeik jutalmául a kir. szolgák sorába emeltettek. Us ága Vas 696vármegyében telepedett le; tőle származik a sághi S. család, mely 1631 február 3-án kapott czímerlevelet. A család idővel Heves- és Pozsony vármegyékbe is átszármazott, az utóbbiban a XV. század folyamán telepedett le. Az 1755. évi nemesi összeírásban Pozsony vármegye nemesei közt Imre, László, János, Péter, Ferencz, György, Pál és István neveivel találkozunk. Czímer: kékben, aranyleveles koronából rézsut kiemelkedő pánczélos kar, markában búzakalász és szőlőfürt között pálczát tartva. Sisakdísz: paizsbeli kar. Takarók: veresezüst-kékarany.
Samarjay.
Samarjay. S. János 1672 aug. 29-én nyert czímeres nemeslevelet Lipót királytól. A család Gömör vármegyében telepedett le. Első ismert őse S. Máté, 1585 táján ref. predikator volt, kinek harmadik fiától Jánostól származik a család. A nemességszerző Jánosnak utóda János, 1805-ben nemesi bizonyítványt kapott Gömör vármegyétől, melyet 1806-ban Komárom vármegyében hirdettetett ki. Ezenkívül még kihirdettetett Baranyában, Győrben és Torontálban. Ez ágból származik Károly (szül. 1821, † 1894 Pozsonyban), 1875-től a pozsonyi ügyvédi kamara elnöke, kir. tanácsos, szépirodalmi és aestetikai író. Emil, előkelő pozsonyi ügyvéd, a gróf Pálffy-féle senioratus jogigazgatója és ügyésze. Czímer: kékben, zöld hármas halmon, arany-markolatu görbe kardot tartó, könyöklő, pánczélos kar. Sisakdísz: kinövő egyszarvu. Takarók: kékarany-veresezüst.

Samarjay.
Sándor.
Sándor. (Szlavniczai és bajnai nemes, báró és gróf.) Trencsén vármegyéből származik. 1456-ban nyert Szlavniczára kir. adományt. S. Sándor 1706. júl. 25-én bárói rangra emelkedett. Ága a XVIII. század folyamán Felső-Korompán volt birtokos. Ez ágnak azonban magvaszakadt. A bárói ágból Antal 1787 aug. 27-én grófi rangra emeltetett, mely ágnak Móricz grófban, a híres úrlovasban szintén magvaszakadt 1878-ban. Jelenleg csak a nemesi ág virágzik. (Lásd bővebben a nyitramegyei kötetben.)
Sándor.
Sándor. (Kishindi). Nyitra vármegyéből származik. S. István 1649-ben nyert czímeres nemeslevelet. A család Kis-Hind és Kis-Salló helységekben volt birtokos. Endre jelenleg czifferi körjegyző. Czímer: kékben, hármas zöld halmon, görbe kardot tartó veres mezű, könyöklő kar. Sisakdísz: három kiemelkedő zöld száru, természetes liliom. Takarók: kékarany-veresezüst.
Sarlay.
Sarlay. A család multját a Gömör-Kis-Hont vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Pozsony-megyében Márton tűnik fel legelőbb, ki 1587-ben Galántán Baranyay Erzsébettől és Fekete Györgytől birtokot vesz. A család a XVII. század végén kezd szerepelni. István ekkor pozsonyi várnagy, 1681-ben szerepel a nemesi összeírásban. Fia: János részt vett korának mozgalmaiban; Senkviczen fogságot szenvedett. Sógorával Ocskay Andrással, Sarlay Erzsébet férjével, Esterházy Pál nádortól 1703-ban adományba nyerte a Galántán, Cseklészen, Hegy-Jókán és Kossuton fekvő összes ingó és ingatlan javakat. Fia János György (szül. Pozsonyban 1713) kir. kamarai hivatalnok. Fia György János a vármegyétől 1773 július 1-én nyert nemesi bizonyítványt. Istvánnak második fiától Mártontól származott II. Márton 1724-ben a vármegye főjegyzője.
Semsey.
Semsey. (Semsei.) Abauj vármegyéből származik. Ősi fészke Semse, hol jelenleg is birtokos. János 1397-ben pallosjogot nyert, 1401-ben pedig czímerlevelet. A XVIII. században Cziffer helységben volt birtokos, hol várkastélya is volt.
Serényi.
Serényi. (Kis-serényi gróf.) A család múltját a Gömör-Kis-Hont vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A XIX. század első felében Eberhard részbirtokosa volt.
Sigray.
Sigray. (Alsó és felsősurányi báró és gróf.) A XVI. században tűnik fel. János stomfai várnagy 1647-ben kir. adományt nyer Surányra (Vas várm.). S. József udv. tanácsos (szül. 1678, † 1739) fiaival együtt 1728-ban bárói rangra emeltetett. S. Károly báró Somogy vármegye főispánja, 1780-ban grófi rangot nyert. A bárói ágból az 1764. évi főúri összeírás adatai szerint Károly volt birtokos Pozsony vármegyében.
Somogyi.
Somogyi. (Derghi és karcsai.) Első ismert őse György (1581) Sípos- és Egyház-Karcsán volt birtokos. Mátyás 1614-ben bárói rangra emeltetett. A nemesi ágból a XVIII. században László Esztergom vármegye alispánja (1736) játszott kiváló szerepet, a ki Vízkeleten és Sipos-Karcsán volt birtokos. Az 1755. évi összeírásban László Ferencz és Ádám fordulnak elő. Czímer: harántpólyával vágott paizsban, kétfarku koronás oroszlán. Sisakdísz: kinövő sas.
Spáczay.
Spáczay. (Korompai.) Ősi pozsonyvármegyei család. A XIII. század végén tűnik fel. Őse Spáczai Geth Comes. János, Gáspár és Balázs II. Mátyás királytól Spáczára és Korompára kir. adományt nyertek. A XVIII. században (1736) Czajla helységben volt birtokos. Utolsó fisarja Pál († 1751) esztergomi kanonok és cz. püspök volt. Czímer: kékben, természetes daru szájában, nyaka körül övezett arany-láncz. Felemelt jobb lábában patkóvasat tart. Sisakdísz: a paizsbeli daru. Takarók: kékarany.
Styrumb.
Styrumb báró, Linburg-Styrumb Miksa Vilmos gróf 1700-ban honfiusíttatott. E családból az 1764. évi főúri összeírás adatai szerint Károly gróf volt Pozsony vármegyében birtokos.
Szabó.
Szabó. Ily nevű család a XIX. század első felében Bústelek helységben bírt földesúri joggal.
Szászi.
Szászi. (Apaji.) Sz. István és János 1631-ben nyertek czímeres nemes-levelet, mely a következő évben (1632) Torna vármegyében hirdettetett ki. A család a XVIII. század folyamán telepedett le Pozsony vármegyében s Apaj községben bírt földesúri joggal. Tagjai közül Alajos (1832-40), Gyula 1861 Pozsony várm. főszolgabírája. Czímer: kékben, zöld 697alapon, kétfarku arany-oroszlán, felemelt jobb lábában aranymarkolatu görbe kardot tartva. Sisakdísz: görbe kardot tartó, veres mezű könyöklő kar. A kardon bajuszos, turbános levágott török fő van átütve. Takarók: kékarany-veresezüst.
Szegedy.
Szegedy. (Mezőszegedi). A Sz. családdal még a mohácsi vész előtti korszakban találkozunk Pozsony vármegye területén. Gáspár 1516-ban Majtényban birtokos. A XVI. század végén Pozsony vármegyébe települő Sz. család attól a Sz., másként Kalmár Jánostól származik, a ki a nagy szegedi veszedelem (1552) után családjával együtt előbb Makóra, majd Beregszászra s utóbb Kecskemétre költözött, hol 1581-ben elhalt. Ez időtől kezdve a család a mezőszegedi előnévvel él. Fiai közül Márton (szül. 1543 táján, † 1612) a XVI. század második felében Nagyszombatba költözött, míg testvére András (szül. 1552 Beregszász, † 1610 Kassa) Kassán telepedett le, hol városi tanácsos lett. Márton fia: Gáspár (1572-1629) majtényi Échy Orsolyával kötött házasságával terjedelmes birtokokat szerzett. Gáspár hasonnevű fia Ilmér, Bazin és Asszonyfalva helységekben volt birtokos (1612-59). Ő terjesztette tovább Márton ágát, melynek Mihály jezsuitával 1742-ben magvaszakadt, kinek testvére Erzsébet (1756) Rajcsányi Ádám kanczelláriai tanácsos neje lett. Márton egyik leszármazottja Ferencz Leonard, 1644 esztergomi kanonok, 1661 káptalani nagyprépost (1660-63) erdélyi, (1663-69) váczi, majd (1669-1675) egri püspök († 1675 október 20). E családból Márton és András 1579-ben nyertek czímeres levelet, melyet 1589-ben Pozsony vármegyének Somorján tartott közgyűlésén hirdettek ki. A család Majthény, Kis-Mácséd és Zavar helységekben bírt földesúri joggal, mely birtokokat utána a Bencsik, Czingel, Andreánszky, Bokross és Horváth családok örökölték. Czímer: (1579-iki) veressel és aranynyal haránt vágott pajzsban, zöld alapon, természetes színű farkas, kinyitott szájjal, jobb előlábával feje fölött nyilat tart. Sisakdísz: paizsbeli kinövő farkas. Takarók: veresarany. Sz. Ferencz püspök czímere: kékben, zöld halmon nyugvó koronán, két egymással szemközt ágaskodó oroszlán, előlábaikkal rózsát tartva. Sisakdísz: paizsalak. (Eredetije a gyöngyösi ferenczrendiek czímerkönyvében.)
Szmrtnik.
Szmrtnik. A XIX. század első felében Gutor helységben bírt földesúri joggal.
Szüllő.
Szüllő. (Borsai.) Ősi pozsonymegyei család, melyről a legrégibb okleveles adat még a tatárjárás előtti korszakból, 1239-ből maradt reánk. A pozsonyi várjobbágyoktól származik. E kiterjedt nemzetség a XIV-XV. század folyamán Borsa, Árokszög 1325, Nagy-Holdszeri, Nánasúrja 1496, Alborsa 1451, Középborsa, Réte, Kis-Lucse 1526 stb. helységben volt birtokos. 1548-ban a nemzetségből négy család vált ki, ú. m. a borsai Csorba, borsai Pethő, borsai Farkas és borsai Sz. család. Az utóbbiból Sz. Ferencz 1676-ban csallóközi kapitány; Zsigmond (1747) Pozsony vármegye alispánja és követe; Géza (szül. 1832, † 1897) volt országgyűlési képviselő; Géza (szül. 1873) országgyűlési képviselő. Czímer: ezüstben, szemközt fordult két természetes oroszlán, egy márványoszlopon nyugvó koronát tartva. Sisakdísz: jobb lábában kardot, baljában liliomot tartó, kinövő arany-oroszlán. Takarók: veresarany-kékezüst. (E czímert mind a négy család, valamint Borsa község is használja.)
Szvetenay.
Szvetenay. (Nagyóhaji.) Sz. Miklós 1635-ben nyert czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. A család Nyitra és Bars vármegyékben volt birtokos. Az 1755. évi összeírásban Pozsony-megye nemesei között László özvegye és Zsigmond neveivel találkozunk. Czímer: kékben, zöld alapon, természetes leopárd, felemelt jobb előlábában zöld szárú és levelű veres rózsát tartva. Sisakdísz: veres csőrű és lábú, repülésre kész fehér galamb, csőrében buzakalászszal. Takarók: veresarany-veresezüst.
Takáts.
Takáts. (Kisjókai.) A Csallóköz régi családja. A XVI. században tűnik fel s nyer nemességújító czímeres levelet, melyet Miklós rétei lakos 1687-ben hirdettetett ki. Tagjai közül: Ferencz 1761-1771-ig Pozsony vármegye I. alispánja: István kir. tan., Boldogfalván birtokos (1823); Gáspár (szül. 1786 Nagy-Magyar † 1839) Pozsony vármegye alispánja és követe (1829); ugyanekkor Zsigmond a vármegye főadószedője. Ambrus (1847) Pozsony vármegye tiszti ügyésze. Gyula († 1898 nov. 29) Görgey segédtisztje, honvéd-főhadnagy. A család Kis-Jókán, Nagy-Magyaron és Apaj községben bírt földesúri joggal. A XVIII. században nagyon szétágazott: az 1755. összeírásban Pozsony vármegye nemesei között 9 férfitagja van felvéve. Mihály, a ki Győr vármegyébe költözött, 1768-ban, István, János és Péter, a kik Komáromba szakadtak, 1769-ben nyertek nemesi bizonyítványt Pozsony vármegyétől. Az 1823., 1828., 1832, és 1840. évi vármegyei nemesi összeírások adatai szerint Kis-Jókán több családtag volt birtokos. Czímer: kékben, leveles koronából, két szürke elefántormány közt kinövő, jobb előlábában három természetes liliomot tartó aranyoroszlán. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.

Takáts.
Tarnovszky.
Tarnovszky gróf. Az 1764. évi főrangú családok összeírási adatai szerint Pozsony vármegyében János, Joakim és Rafael szerepelnek. E család valószínűleg azonos ama Tarnow grófokkal, a kik 1653-ban nyertek indigenatust. Bikszárdon volt birtokos, mely birtokát a Zobory-család után örökölte.
Thédy.
Thédy. Régi pozsonymegyei nemesi család. A XVI. században Magyar-Bél zálogbirtokosa (1535). A XVII. században Kossut helységben volt birtokos. Ferencz 1727-ben Pozsony vármegye szolgabírája. Czímer: jobb előlábával pallost tartó griff. Sisakdísz: paizsalak.
Theszény.
Theszény. Az 1755. évi nemesi összeírásba Pál van felvéve Pozsony vármegye nemesei közé. A XVIII. században Nagy-Súr helységben volt birtokos.
Tolvay.
Tolvay. (Köpösdi gróf.) T. Ferencz 1639 decz. 29-én nyert czímeres nemeslevelet, mely 1640-ben Szabolcs vármegyében hirdettetett ki. A család 1697-ben Mező-Terennére 698(Szatmár várm.) nyert kir. adományt. Péter 1709-ben bárói, fia: János 1754-ben grófi rangra emeltetett. A grófi ágból - a vármegyében - az 1764. évi főrangú családok összeírásának adatai szerint, János gróf volt birtokos. A család fiágban 1808-ban kihalt.
Thuróczy.
Thuróczy. (Alsóköröskényi.) Nyitra vármegyéből származik. A XV. század közepén Nagy-Köröskényben és Felső-Elefánton volt birtokos. A család jelenleg virágzó nemzedéke Tamástól származik, kinek fia: Lukács (1542-1560) Nagy-Köröskényben volt birtokos. Lukács unokája volt Albert (1622-28), kinek egy eddig ismeretlen nevű testvérétől származott András. Valószínűleg ő alapította a pozsonymegyei ágat, melyből András és Ádám vannak felvéve az 1755. évi pozsonymegyei nemesi összeírásba. A család a XVIII. században Apaj helységben volt birtokos. A XIX. század első felében is még ott találjuk.
Török.
Török. Az 1755. évi nemesi összeírásban ily nevű családból Ferencz, János, Gáspár, Pál, György és Imre neveivel találkozunk Pozsony vármegye nemesei között. A XVIII. században Kukló helységben volt birtokos.
Udvarnoky.
Udvarnoky. (Kis-jókai. Eredetileg Nagy, aliter U.) János 1671-ben nyert czímeres nemes-levelet, mely 1672-ben Pozsony vármegyének Somorján tartott közgyűlésén hirdettetett ki. Az 1756. évi összeírásba József van felvéve. A XIX. század elején U. Lajos cs. kir. udvari tanácsos, Gombán, Nagy-Jókán és Olgyán volt birtokos. Albert († 1871) ezredes a m. kir. testőrség őrmestere. Viktor (1902-ben) cs. kir. ezredes, az 52. gyal. ezr. parancsnoka. Czímer: kékben, zöld alapon, arany-markolatú görbe kardot tartó, kétfarkú arany-oroszlán. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst.
Uj.
Uj. (Uj-Györgyi.) U. János 1792-ben nyert czímeres nemes-levelet Ferencz királytól. A család neve eredetileg Uj-Györgyi volt, de a család egyes tagjai újabban az U. nevet használják. Czimer: négyelt paizs. 1. és 4. ezüstben, hármas halom középsőjén, arany-leveles koronából kiemelkedő, természetes lombos fa. 2. és 3. kékben három (1:2) hatágú aranycsillag. Sisakdísz: nyílt fekete szárny közt kiemelkedő paizsbeli fa. Takarók: veresezüst-kékarany.
Üchtritz-Amade.
Üchtritz-Amade. (Várkonyi gróf.) Az Üchtritz-család a meiszeni ősnemességhez tartozik. Első ismert őse Nuchternz lovag, a ki azonban inkább legendás alak. Nuchternz Nikol, Messendorf, Schwerta és Gebhardsdorf urától kezdődik a család szakadatlan leszármazása (1187-1237), kinek utóda (Hans) János (1425-1451), ifjabb fia Antal, Hauspach és Fugat ura, terjesztette tovább a családot. Ennek fia III. Hans, kinek három fia volt, a kik közül Antaltól származik a család magyar vonala. Antal fia: Ábrahám († 1595) utódát Emilt (szül. 1783 † 1841), mint a neubronni és leidrodeni szabad báróságok urát, 1818 jún. 13-án felvették a württembergi nemesi lajstromban a bárók névsorába. A bárói rang utóbb az osztrák örökös tartományokban is elismertetett. Fia: Emil (szül. 1808 † 1886), kinek neje várkonyi gróf Amadé Dominika Mária Jozefa (szül. 1809 † 1876) volt. U. Emil, porosz származása daczára az 1848-49. szabadságharczban a nemzeti ügy szolgálatában állott s Görgey hadseregében mint honvédőrnagy harczolt. A világosi fegyverletétel után Haynau az Osztrák birodalom területéről kiutasította. Fiái: Emil és Zsigmond anyjuk után a bősi és marczaltői uradalmakat örökölték. Emil (szül. 1841), a porosz kir. Johannita-rend tiszt. tagja, 1902-ben a gróf Amadé-család nevének és czímerének összevonásával, magyar grófi rangra emeltetett. Fia: Emil (szül. 1875). A fenti Emil testvére: Zsigmond (szül. 1846), több ízben országgyűlési képviselő, Bogdányban birtokos. Czímer: (ősi) ezüsttel és kékkel hasított paizsban, két keresztbe fektetett arany-kulcs, fel- és kifelé fordított nyelvekkel. Sisakdísz: ezüsttel és kékkel ellentétesen vágott két szarv. Takarók: kékarany-kékezüst. A bővített bárói czímerhez még egy sisak járul. Sisakdísz: Flynz pogány-isten kinövő alakja, veres ruhában, csupasz nyakkal és karokkal, jobbjában lángoló pallost tart, vállain jobbra fordult, visszatekintő arany-oroszlán, mely jobb hátsó lábával az alak felemelt bal kezén nyugszik. Takaró: kékezüst, a másik sisaké: kékarany.
Vajna.
Vajna. (Pávai.) Székely eredetű család. Erdélyből származik. V. István 1610-ben Páva helységre nyert adományt. V. István és fiai 1621-ben Bethlen Gábortól czímeres nemeslevelet nyertek. A család jelenleg élő nemzedéke Andrástól származik, a ki 1617-ben lép fel. Az újabbi időben Pozsony vármegyébe is letelepedett. Gábor, kir. tanácsos, a pozsonyi közkórház igazgató-főorvosa, stb. Czímer: veresben, zöld alapon, pánczélos, veresruhás magyar vitéz, veres strucztollas sisakkal és magas csizmákkal, felemelt jobbjában hegyes tőrt, baljában buzogányt tart. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: veresezüst.
Vermes.
Vermes. (Nagybudafai.) Ősi pozsonyvármegyei család. 1356-ban tűnik fel. 1394-ben és 1395-ben Budafalván birtokos, melynek határát V. Benedek, Budafalvai István és Bölcs Gergely kérelmére azokban az években megállapították. Az 1755. évi nemesi összeírásba Pozsony vármegye nemesei közé György, Imre és Miklós vannak felvéve. A XIX. század első felében Nagy-Budafán bírt földesúri joggal. Ma élő tagjai élénk részt vesznek a vármegye közéletében. Zoltán főszolgabíró, Samu, m. aljegyző, Ferencz szolgabíró. Czímer: kékben, aranyleveles koronán könyöklő, görbe kardot tartó pánczélos kar. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között hatágú aranycsillagon nyugvó ezüst kereszt. Takarók: kékarany, veresezüst.

Vermes.
Vitalis.
Vitalis. (Vitalisfalvai.) Liptó vármegyéből származik. Ősi fészke Vitalisfalva. V. István 1698-ban Lieszkovára nyer kir. adományt. Idővel átszármazott Hont, Nógrád és Pozsony vármegyébe, hol az 1755. évi összeírásba Ignácz van felvéve a vármegye nemesei közé. Czímer: kékben, zöldleveles koronán könyöklő pánczélos kar, markában három, egymást keresztező nyilát tartva. Sisakdísz: paizsbeli kar. Takarók: kékarany, veresezüst.
699Vízkelethy I.
Vízkelethy I. (Ilkai vagyis Jókai.) Ősi pozsonyvármegyei család. Tamás (1594-1607) Nyitra vármegye követe, 5zeptenczújfalut szerzi meg; 1608-ban bárói rangra emeltetett. Mihály (1611-19) alnádor.
Vízkelethy II.
Vízkelethy II. (Vízkeleti.) Pozsony vármegye hasonnevű helységéből származik. Az 1755. évi összeírásban e családból István, Gáspár és Ferencz szerepelnek Pozsony vármegye nemesei között. Tagjai közül Mihály kir. tan. (1890), József cs. kir. huszárkapitány, Ferencz (1902) főhadnagy a 23. sz. gyalogezredben.
Vukovics.
Vukovics. Az 1755. évi nemesi összeírásban Pozsony vármegye nemesei között János nevét találjuk bejegyezve.
Wenckheim
Wenckheim (gróf). A család frank eredetű. Wenck Dániel 1559-ben I. Ferdinánd királytól czímeres levelet nyer. Ágoston, wenckheimi előnévvel 1608. jan. 16-án Rudolf császártól birodalmi nemességre emeltetik. János orvostudor 1748-ban osztrák lovagi rangot nyer. Ferencz és József testvérek 1776-ben bárói rangra emeltetnek, 1780-ban honfiúsíttatnak. W. József altábornagy fiai, József és Ferencz, 1802-ben grófi rangot nyernek. István (szül. 1858) Nagy-Lévárdon birtokos. Czímer: négyelt paizs, szívpaizszsal. Ebben aranyban, nyílt fekete szárny. A nagypaizs: 1. és 4. ezüstben három hatágú aranycsillaggal megrakott veres jobb-harántpólya; 2. és 3. szarvaikkal egymáshoz fordult ezüst holdsarló. Négy sisak. Sisakdíszek: 1. paizsbeli szárny. Takaró: feketearany. 2. veressel és aranynyal ellentétesen vágott nyílt szárny között hatágú aranycsillag. Takaró: veresarany. 3. két, ezüsttel és veressel ellentétesen vágott öblösvégű elefántagyar között aranymarkolatú kivont kardot tartó pánczélos kar. Takaró: veresezüst. 4. ezüsttel és kékkel ellentétesen vágott nyílt szárny között kinövő, veres lengyelruhás férfi, veres-prémes süvegén két aranytoll, jobbjában kivont kardot tart, balját csípőre teszi. Takaró: kékezüst.

Wenckheim.
Windisch-Grätz
Windisch-Grätz (herczeg, gróf és báró). Steyerországból származik. Eredete egészen a XII. századig nyúlik vissza. A család első nevezetesebb alakja Ulrik volt (1240). Ruprecht 1468-ban Waldstein várát vette meg. 1551-ben a család bárói, 1557-ben Erazmus és Pongrácz grófi rangra emeltettek, 1565-ben a család Styriában az örökös főlovászmesteri állást kapja. Az 1655. évi 119. t.-czikkel báró W. Ádám és Gottlieb utódai honfiúsíttattak. A család 1658 aug. 2-án grófi, 1804. máj. 24-én kelt oklevéllel, elsőszülöttségi jogon, herczegi rangot nyert. 1822-ben a herczegi rang a család összes tagjaira kiterjesztetett. Az 1751. évi XL. t.-czikkel Ferencz József gróf leszármazói honfiúsíttattak. Jelenleg Alfréd herczeg a jabloniczai uradalmat bírja, melyhez Pozsony vármegyéből is több birtok tartozik.
Walterskirchen.
Walterskirchen. (Wolfsthali.) Első ismert őse Ottó, 1248 táján élt. Ulrik a XV. században nőül vette Wolfsthal Annát, e család utolsó sarját, kinek révén a család Wolfsthal birtokába jutott. 1440-ben a család czímerével a Wolfsthal, 1489-ben a Hundsheim családok czímere egyesíttetett. György, kinek nemessége 1546-ban megerősíttetett, magyaróvári harminczados volt. György Kristóf alsóausztriai tartományi almarsall, csász. tanácsos, 1643-ban bárói rangra emelkedett. György Vilmos és leszármazói az 1802. évi XXXII. törvényczikkel honfiúsíttattak. György Vilmos († 1811) neje, báró Perényi Eleonóra révén, Pozsony vármegyében birtokos. Fiai közül György Vilmos († 1865 Pozsony) cs. kir. kamarás, a Ferencz József- és a Lipótrend lovagja; fiai: Ernő Vilmos (szül. 1829) cs. kir. kamarás, Ottó Vilmos (szül. 1833) volt rendkívüli követ Stockholmban, Rikárd Vilmos (szül. 1836) volt cs. kir. tengerésztiszt. A család jelenleg Pozsony város határában birtokos.
Závody.
Závody. Eredeti neve Zeredy. Alapítója Márton, és általa Simon és András testvérek az 1639 szept. 17-én adományozott oklevéllel nemesi jogaikban megerősíttettek. A család 1725-ben igazolta nemességét, a pozsonyvármegyei nemesi vizsgálatokat tartó bizottság előtt. A XVIII. században Komárom vármegyébe költözött, majd onnan elszármazott Esztergom, Nyitra és Zemplén vármegyékbe. Legrégibb birtoka Pozsony vármegyében Kisbár és Doborgaz volt. Czímer: kékben, zöld alapon, görbe kardot tartó, kétfarku arany-oroszlán. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: kékezüst-veresarany.
Zichy.
Zichy. (Zichi és vásonkeői gróf.) A család okleveles alapon kimutatható első őse Zajki Gál, a ki a család mostani birtokát: Zajk helységet bírta. A család eleinte Zajkról, nevezte magát, a XIV. században kezdte használni a "de Zich" nevet. Tagjai közül Péter, Róbert Károly király alatt vitézkedett s 1306-ban Esztergom ostrománál esett el. Testvérei: László és Jakab, Nagy Lajos király alatt szolgáltak s hadi érdemeikért 1347-ben kir. adományban részesültek. Jakab utóda György, előbb a hadi pályán tünt ki, majd Mosony, 1595-ben egész 1600-ig Vas vármegye alispánja s 1596-ban követe; fiai közöl Benedek (1623-1630) Vas várm. szolgabírája, alispánja és követe, testvére Mihály (1635) Vas várm. szolgabírája, utóbb ezredes. Tőle származik a nemesi ág, melynek tagjai sorából Antal († 1898) a főrendiház élethossziglan kinevezett tagja és Mihály (szül. 1827) világhírű festőművész tűntek ki. A jelenleg virágzó grófi nemzedék őse György másodszülött fia Pál (1619), veszprémi alkapitány. († 1538). Fia: István (szül. 1616, † 1693) győri várparancsnok (1655), kamarai elnök, 1655-ben bárói rangra emeltetett. 1661-ben koronaőr, 1679 aug. 21-én grófi rangot nyert, 1690-ben tárnokmester lett. Fia: Ádám győri kapitány és Mosony vármegye főispánja. Fia: Károly 1735 koronaőr és mosonyi főispán. Ádám testvére István Szabolcs vármegye (1680-95), majd (1697-1700) Komárom vármegye főispánja, 1693-ban koronaőr. Fiai közül László (1700-1703) Komárom, majd (1724-26) Szabolcs, Péter (szül. 7001674, † 1726), (1695) Szabolcs vármegye főispánja, főasztalnok és a hétszemélyes tábla bírája. Fiai közül: Ferencz győri püspök volt. A fenti István kamaraelnök, utóbb tárnokmester fia Pál, kinek fia János († 1727), kinek fiai közül János (szül. 1710, † 1764) a palotai. - István (szül. 1722, † 1769) az oroszvári főágazatot alapította. I. A palotai főágazat: János fiai közül János (szül. 1738, † 1778) a lángi, Zsigmond (szül. 1741, † 1802) az adonyi vagy szentmiklósi és Miklós (szül. 1750, † 1826) a palotai ágazatot alapította. A palotai főágazat sarjai közül kiemeljük a következőket: Nándor (szül. 1829) császári és királyi kamarás, az arany-gyapjas-rend vitéze, valóságos belső titkos tanácsos; fia Aladár (született 1864) cs. és kir. kamarás, országgyűlési képviselő. János (szül. 1835) cs. és kir. kamarás, a főrendiház tagja. Fia János (szül. 1868) országgyűlési képviselő. II. Az oroszvári ágazat. Az alapító Istvánnak fiai közül Ferencz (szül. 1781, † 1812), Békés, majd Pestvárm. főispáni helytartója a vedrődi, Károly (szül. 1758, † 1826) cs. és kir. kamarás, Békés vármegye főispánja, tárnokmester és országbíró a vázsonyi és István (szül. 1757, † 1841) a csicsói ágat alapította. Ferencz fiai közül: 1. Ferencz József (szül. 1774, † 1861) cs. kir. kamarás, kir. főajtónálló, Bihar vármegye főispánja, a Lipót-rend nagykeresztese, a seregélyesi oldalágat alapította. Utódai: László (szül. 1799, † 1868) volt m. kir. helytartósági tanácsos. Fia: László (szül. 1830) cs. és kir. kamarás. János (szül. 1834) cs. és kir. kamarás, a magyar főrendiház ör. tagja, részt vett az 1859. évi olasz hadjáratban s a hadseregtől mint kapitány vált meg. Lipót (szül. 1805, † 1869) cs. kir. kamarás, honvéd-alezredes. Géza (szül. 1849) cs. és kir. kamarás, a Lipót-rend lovagja, a porosz kir. koronarend, a badeni zähringeni oroszlán-rend stb. tulajdonosa, a Kisfaludy és Petőfi társ. tagja. Ferencz (szül. 1811) cs. és kir. kamarás, Nógrád várm. főispánja, a Szent-István-rend nagykeresztese v. b. t. t., kir. főtárnokmester stb. József (szül. 1841) v. b. t. t., volt m. kir. közmunka és közlekedésügyi miniszter, fiumei kormányzó, Pozsony vármegye főispánja (1891-92). Tivadar (szül. 1847) v. b. t. t., jelenleg a bajor kir. udvarnál osztrák-magyar rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. Ágost (szül. 1852), Fiume és a magyar tengerpart volt kormányzója (1883-1892.). Ferencz (szül. 1852, Ágost ikertestvére, † 1883) pápai titkos kamarás. 2. Károly (szül. 1785, † 1876) cs. kir. kamarás, Vas várm. főispáni helytartója, a czifferi ágat alapította. Utódai: János Nep. (szül. 1820) cs. és kir. kamarás, a m. főrendiház ör. tagja. Béla (szül. 1851) a főrendiház ör. tagja. Pál Ferencz (szül. 1822) a magyar földhitelintézet egyik alapítója. Fia: Antal (szül. 1859) a főrendiház tagja. 3. Edmund (szül. 1811.) cs. kir. kamarás, v. b. t. t., 1848-ban Fehér vármegye főispáni helytartója, a szentmihályi ágat alapította. Fiai: Ödön (szül. 1834) cs. és kir. kamarás, 1865-66. országgyűlési képviselő. Jenő (szül. 1837) v. b. t. t., cs. és kir. kamarás, az I. oszt. vaskorona-rend tulajdonosa, a Lipót-rend közép-keresztese, több ízben országgyűlési képviselő. Fia: Rafael (szül. 1877), Fejér vármegye tb. aljegyzője. A vázsonyi ágazatot az alapító Károly fiai közül Ferencz, Károly és Miklós terjesztették tovább. 1. Ferencz (szül. 1777, † 1839) altábornagy, az oroszvári ágat alapította. 1799-ben nőül vevén gróf Ferraris Vilmát, 1811-ben kelt legfelsőbb elhatározással engedélyt nyert leszármazóival együtt a Z.-Ferraris név viselésére. 2. Károly (szül. 1778. † 1834) cs. kir. kamarás, v. b. t. t., a m. kir. udvari kamara elnöke, Mosony vármegye főispánja, a libény-szentmiklósi ágat alapította. Utódai: Henrik (szül. 1812.) cs. kir. kamarás, v. b. t. t., 1849-ig Mosony vármegye főispánja. Herman (szül. 1814, † 1880) cs. kir. kam. v. b. t. t., a Lipót-rend középkeresztese, volt m. k. kanczellár. Ottó (szül. 1815, † 1880) 1848/49. honvédezredes. Adalbert (szül. 1816, † 1883) v. b. t. t., cs. kir. vezérőrnagy. Rudolf (szül. 1833.) Bártfa, Eperjes, Kassa és Kis-Szeben sz. kir. városok volt főispánja. Fia Jakab (szül. 1872) volt országgyűlési képviselő. 3. Miklós (szül. 1796, † 1856) cs. kir. kamarás, a darufalvi ágat alapította. Utódai: Frigyes (szül. 1823, † 1848) cs. kir. főhadnagy. Gábor (szül. 1827, † 1899 Várpalota), 1848/49. honvéd-százados, később cs. kir. őrnagy. Miklós (szül. 1856), Frigyes (szül. 1860), volt cs. és kir. huszártisztek. Vladimir (szül. 1864), István (szül. 1836). Vilmos (szül. 1840, † 1875) cs. kir. főhadnagy, az abessiniai expeditióban lelte halálát. Végül a csicsói ágazatból, mely fiágon kihalt: István (szül. 1780, † 1853) cs. kir. kamarás, v. b. t. t., szentpétervári nagykövet volt. A család a XVIII. század folyamán az éleskői uradalmat örökölte. A XVIII. század közepén Cziffer és Vedrődöt bírta. A XIX. század első felében ugyanitt bírt földesúri joggal. Czímer: kék paizsban, arany-leveles koronából kiemelkedő két szarvas-agancs között ezüst kereszt. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-kékezüst

Zichy.
Zmeskál.
Zmeskál. (Domanoveczi és lestinei.) Árva vármegyéből származik. Pozsonyvármegyében a XVIII. század közepén Terling helységben volt birtokos.
Zsigárdy.
Zsigárdy. Az 1755. évi összeírasban e családból András, Ferencz és György vannak felvéve Pozsony vármegye nemesei névsorába. A család Sigárdynak is írta magát. A XVIII. században Komárom vármegyébe is elterjedt. S. István nemességét 1723-ban a nádor elismerte. Tagjai közül Gyula (szül. 1850) a galántai kerület országgyűlési képviselője (1896-1901.)
* * *
Források:
Illésy-Petkó: A királyi könyvek. - Siebmacher's Allgem. Wappenbuch, der Adel von Ungarn. - Nagy Iván: Magyarország családai. - Karácsonyi János: Magyar nemzetségek. - Nagy Iván: Családtört. ért. I-III. évf. - Turul 1883-1904. évf. - IIléssy János: az 1755. évi nemesi összeírás. - Orsz. levéltár: Dicalis conscriptiók. - A Szüllő család leveleskönyve. - Az egyes családoktól beérkezett adatok.

« A LEGUJABB KOR. Írta Burián Pál. KEZDŐLAP

Pozsony vármegye

Tartalomjegyzék

 A PÁLFFYAK. Írta ifj. Reiszig Ede dr. »