« KÖZOKTATÁSÜGY. A népoktatásügyi részt írta Plachy Bertalan, a középiskolákra vonatkozó részt Pirchala Imre dr. KEZDŐLAP

Pozsony vármegye

Tartalomjegyzék

 SZÍNÉSZET. Írta E. Nagy Olivér dr. »

372EGÉSZSÉGÜGY.
Írta Pávay Vajna Gábor dr.
Amíg Pozsony városában az egészségügyi s az ezekkel rokon czélt szolgáló intézmények már több százados múltra tekinthetnek vissza, addig Pozsony vármegyében az egészségügyi intézkedések szabályozásáról voltaképpen csak azóta beszélhetünk, mióta a közegészségügyi felügyeletet és intézmények megalapítását az országos kormányok vették kezükbe. Azelőtt jóformán csak egyes járványok fellépésekor találkoztunk alkalomszerű, szórványos intézkedésekkel, szabályrendeletekkel; az egész vonalra kiterjedő rendszeres egészségügyi közigazgatásnak igazi kezdő pontjául azonban mégis csak a magyar alkotmányos korszak törvényhozásának egészségügyi alkotásait tekinthetjük. Így tehát Pozsony vármegye egészségügyi kormányzatának története egybevág a legújabb korszak történetével.
Bizonyos, hogy mennél szélesebb körben és intenzivebben terjed a műveltség, annál nagyobb gondot fordítanak az egészségügyre, melynek hiányossága, a nép nagyarányú halálozásában, elcsenevészésében vagy testi épségének gyakori megtámadásában domborodik ki leginkább. Már pedig, ha minden állam jólétének erkölcsi és anyagi tekintetben az egészséges nép az alapja, Magyarországnak különös gondot kell fordítani arra, hogy ép és egészséges, továbbá szapora népességgel bírjon, mert a magyar nemzet csak úgy tarthatja fenn magát az erős szaporodású szomszédos népek között, ha gyarapodása nem marad el azok mögött. Első sorban pedig saját határain belűl kell szaporaságát és erejét fenntartania, máskülönben kudarczot vallana a magyar állam fennmaradásának és megerősödésének szempontjából szükséges beolvasztó képessége. Nem tagadható, hogy hazánkban elég bő a nép szaporodása, a mit azonban nagy mértékben ellensúlyoz a nagy halálozási arányszám, a nagy gyermekhalandóság, mely az összes elhaltaknak még mindig 50%-ára rúg, a rövid átlagos időkor, az egészségügyi szolgálat hézagos volta, a betegápolói intézetek fogyatékossága, az emberbaráti intézmények hiánya stb. stb. Feltétlenűl szükséges tehát, hogy a közegészségügy, mint első rangú állami és nemzeti érdek, külön közegészségügyi miniszterium felállítása mellett, a legszigorúbb állami gondoskodás tárgyát képezze. A közegészségügyet illetőleg, Pozsony városáról sok elismerésre méltót mondhatunk; Pozsony vármegye azonban a Pozsony városi intézmények áldásának csak közvetve veheti hasznát s egészségügyi tekintetben még sajnos hátramaradását kell tapasztalnunk, habár nem tagadható, hogy az utolsó évtizedben a vármegyében is örvendetes haladás állapítható meg.
Éghajlat és talaj befolyása.
A közegészségügyi állapotnak kedvezőbbé vagy kedvezőtlenebbé változására a lakosság műveltségi foka mellett, első sorban a természeti viszonyok bírnak befolyással. Az éghajlati és talajviszonyok hatásának fontosságát senki sem fogja tagadhatni, mert hiszen ezek a betegségek előidézésében, vagy a gyógyulás előmozdításában vagy hátráltatásában jelentékeny, sokszor döntő tényezők. A talajviszonyok nem mindenütt kedvezőek. A vármegye nagyobb része a Kis-Kárpátok lejtőjén alakult görgeteges és hordalékos föld, mely a Vág déli szakaszánál egészen beleolvad a kis magyar Alföld síkságába; egészen áradványos képződés a kavicsos és homokos Csallóköz, melyet csak vékony réteg termőföld - humus - borít. E síkságok mélyebb pontjain gyakori a mocsaras képződmény, s így korhadó szerves részeket foglal 373magában az alacsonyan járó talajvíz; ugyanazt mondhatni a Kis-Kárpátok nyugati lábánál elterülő Morva melletti síkságról, mely már a bécsi medenczével áll összefüggésben. A talajvíz táplálván a néptől használt kútakat, ezek nem ritkán okai a fellépő fertőző betegségeknek, például a tifusznak. De a talajvíznek tuajdonítható az a sajnos körülmény is, hogy a Csallóköz déli részén aránytalan nagy számban találhatjuk a golyvát és kretinizmust.
A Duna árterületén, tehát a Csallóközben s a galántai járásban gyakrabban lép fel a hasi hagymáz. Előfordul azonban a Kis-Kárpátok alján fekvő helységekben is, mert ezeknek az ivóvize sokszor meg van fertőztetve. E községek szőlőt mívelnek a lejtőkön, s a leszivárgó trágyalének a földtől meg nem emésztett szerves alkatrészei megfertőztetik a kútak vizét. Ez annál könnyebben történik, mert a hegyek elég meredek lejtőiről a gyakori záporok lemossák a síkságra a trágyát, a hol feloldva, közvetetlenűl szivárog a talajon át a kútakba. Ezért fordul elő gyakrabban a hasi hagymáz Récse, Bazin, Modor, Nagyszombat területén, nemkülönben Alsó-Csallóközben, a Duna árjának kitett részeken. A pozsonyi állami kórházban évenként ápolás alatt levő 30-40 hastifusz-beteg többnyire e vidékről kerül ide. 1903-ban Bazinból 16, Grinádról 4, Szent-Györgyről 4, Szárazpatakról 18, Kis-Mácsédról 10 hastifusz-esetet jelentettek. Az ivóvíz Pozsonymegyében néhány helység - mint Alistál, Halmos, Boldogfalva, Cseszte, Sárfő, Csákány, Nagy-Jóka, Stomfa, Lozorno, Máriavölgy, Farkastorok stb. - kivételével általában nem jó. Artézi kút egy sincs a vármegyében. A kútak többnyire nyitottak, kávásak vagy kerekesek. A nyitott kútak, miután mindenféle szeny belehullhat, egészségi tekintetben nagyon is kifogásolhatók.
A talajon és a talajvizen kívül, az egészségi állapotra nézve nagy befolyása van még az éghajlati viszonyoknak is. A légző szervekre nem mondható nagyon kedvezőnek a vármegye éghajlata. A megyére nézve jellemző, hogy délnyugati, déli és délkeleti részének alig van tökéletesen szélmentes napja. Legtöbb a szél Pozsonyban és környékén, egy évben átlag alig 5-6 szélcsendes nappal, hasonlóképpen a Csallóközben. Legtöbb szélcsendes napja Nagyszombatnak van, átlag 124 nap, azután Modornak, a hol 80-90 szélcsendes napot jegyeztek fel egy esztendőben. A folytonos széljárások miatt, melyet a két síkság között feltorlódó hegygerincznek a befolyása fokoz, az időjárás nem állandó, mert a hőmérsékletben 49 fok, sőt néha nagyobb ingadozás is észlelhető, a legnagyobb meleg középértékben 33, a legnagyobb hideg -16 C. fok. Mindamellett általában a vármegye éghajlata mérsékelt. Azonban nem tagadható, hogy a gyakori szél és tetemes hőingadozás miatt a megye területén sokkal sűrűbben fordulnak elő a gége- és tüdőbajok, nemkülönben a szív és vese betegségei és különösen csúzos bántalmak, mint más megyékben. Az éghajlat befolyásának tulajdonítható, hogy a védettebb lejtőkön fekvő helységekben, általában a hegyvidéken, több az öregebb ember, mint a síkságon. Viszont tagadhatatlan, hogy a széljárásnak jobban kitett helyeken a fertőző betegségek kevésbbé harapóznak el, mert a fertőzött levegőt hamar elsöpri a magasból áradó tisztább, fertőzetlen levegőáramlat.
Egészségügyi közegek.
A vármegye egészségi állapota, tekintve a földrajzi viszonyokat, általában elég kedvezőnek mondható, mert az utóbbi években a halálozási arány 1000 lélekre 24-26 közt ingadozott, ezzel szemben a születések arányszáma 1000 lélekre 37-40; tehát a szaporodás Pozsonymegyében ezerre 13, vagyis tetemesen jobb, mint Pozsony városáé, melynek szaporodási aránya csak alig 4.
A gyermekhalandóság nagysága, melyről alább lesz szó, éles világításba helyezi az orvosi erők csekély voltát. A míg Pozsonyban, mint más nagyobb városokban is tapasztalható, összetorlódnak az orvosok, addig a vármegyében egész körzetek vannak orvos nélkül.
A vármegyei egészségügy élén áll a megyei főorvos, dr Zsigárdy Aladár, van azután 7 járási, 3 községi, 32 körorvos, 5 városi és a városokban 11 magánorvos. A járásorvosok a hatáskörükbe tartozó községeket negyedévenként, a körorvosok pedig községeiket 2 hetenként kötelesek meglátogatni. Magán, városi és járásorvosok a városokban lakván, a községekre voltaképpen csak 35 orvos jut, a mi 297 község mellett szembeötlőleg kevés. Községi és körorvosok azért vállalkoznak ily feltűnő csekély számmal, mert javadalmazásuk terhes munkájukkal és képesítésük értékével nem áll arányban.3 374A pozsonyvárosi és a megyében lakó orvosok közötti aránytalanságot legjobban illusztrálja az, hogy amíg Pozsony városában 10,000 lakóra 11 orvos jut, a vármegyében alig számíthatunk kettőt 10,000 lakosra.
Bábák dolgában már jóval kedvezőbb az állapot. A vármegyében volt 1903-ban 272 bába, ezek közül csak 5 működött külföldi oklevéllel, a többi magyar, többnyire a pozsonyi bábaképző-intézetben nyerte oklevelét.
Gyermekhalandóság.
A vármegyében a nagyarányú gyermekhalandóságnak tehát egyik főoka az orvosok hiánya. A gyermekhalandóság feltűnően magas arányú. Országszerte vígasztalan képet nyújt ugyan a gyermekhalandóság statisztikája, de sajnos, hogy a műveltségben előrehaladott Pozsony vármegye nem hogy alatta maradna az országos átlagnak, hanem túl is lépi azt. Még mindig több mint 50% a hét éven alúli gyermek az összes halottak között. Ez a roppant százalék nem időszakos, hanem állandó jelenség. Pedig hogy kellő körültekintéssel nagyon is lehet csökkenteni a rendkívül nagy gyermekhalandóságot, azt Pozsony város példája tanúsítja, a hol 34-40 százalék körül van a még mindenesetre magas gyermekhalandóság; 1900-ban a hét éven alúl elhalt gyermekek Magyarország területén az összes halálozások 50.8, 1901-ben 48.4, 1902-ben 50.7 százalékát tették. Ugyanez években Pozsony vármegyében a halálozási arány 50.6, 48.6, 51.8 volt, tehát ez utóbbi esztendőben több mint egy százalékkal magasabb.
Ezekből a számokból is világosan látható, hogy a gyermekek egészségügye a vármegyében rosszúl áll. Hozzájárul az orvosok hiányán kívül a népnek általában országszerte tapasztalható maradisága és közömbössége, hogy az orvosi segélyhez vagy sehogy, vagy csak a végső esetben fordul, különösen pedig a beteg gyermeket inkább hordja a kuruzslókhoz, mint az orvoshoz, vagy egyáltalában sehova. És sajnos, hogy ez a rossz szokás éppen az államalkotó tiszta magyar fajnak egyik legsarkalatosabb hibája. Menthető a szegény embernek e mulasztása akkor, a mire már sajnos, rámutattunk, mikor igen távol esik tőle az orvos és csak nagy áldozatába kerülne, hogy felkeresse. A legtöbb esetben azonban a szocziális viszonyok és a megélhetés szomorúsága, a kultura alacsony foka, de egyszersmind a községi közigazgatás tehetetlensége és a kötelességtudás fogyatékossága az okai a gyermekélet nagy mértékű pusztulásának. Az orvosi segély igénybe nem vétele a felnőtteknél is gyakori. A míg Pozsony városában 92-93 ember vett igénybe orvosi segítséget 100 meghalt közül, a vármegyében 1902-ben csak 51.Ez a szám, a mi legfeltűnőbb, állandó hanyatlást jelent, mert a felnőttek közül 1899-ben 100 közül még 68 fordult orvosi segítséghez, 1900-ban már csak 57. Ez is az orvosok növekvő hiányára mutat. Az országos átlag még rosszabb ugyan és szintén hanyatló irányzatot mutat, mert általában a magyar birodalomban 1902-ben 47 fordult orvoshoz 100 közül, 1900-ban pedig még közel 51, de azért még sem mondhatjuk e tekintetben Pozsony vármegye állapotát csak távolról is kielégítőnek.
Halottkémlés.
Orvosok hiányában a halottkémlés is sok helyen megbízhatatlan; a kitanított halottkémek általában éppen nem felelnek meg. De ezt nem is követelhetjük egy elemi ismeretekkel is alig bíró falusi embertől, ha még úgy oktatták is. Pozsony vármegyében, igaz, hogy 100 halálozás közül 1899-ben csak 33 esetben állapította meg orvos a halálokot, míg 1901-ben és 1902-ben már 61-62 esetben végezte a halottkémlést orvos; de még mindig 40%-a van a haláleseteknek, melyekben a halál-ok megállapítását, természetes 375felületességgel a kitanított parlagi halottkémek végzik. Ilyen halottkém 233 működik a vármegyében. A halottkémlési díj is különben megszégyenítőleg csekély, 40-80 fillér egy eset után, a miért lelkiismeretes munka teljesítése nem várható. Galánta mellett Gány és Nebojsza helységekben maga az előljáróság végzi a halottkémlést.
Halálozási statisztika.
A vármegyében a halálozások rendkívüli emelkedése nem tapasztalható, ezerre 24-25 körül van. 1898-ban az összes halálozás volt 7317, ebből 1885 fertőző kór, 5267 egyéb ok miatt, 165 nem természetes halál; 1899-ben 7868, ebből fertőző kó 2136, nem természetes halál 185; 1900-ban 7647, ebből fertőző 1698, nem természetes 163; 1901-ben 7626, ebből fertőző 1934, nem természetes 152; 1902-ben 7881, ebből fertőző 1976, nem természetes halál 149. A nem természetes halálokok nagyobb része szerencsétlenség, azután öngyilkosság, ezek közt leginkább vízbefúlás, arzén- és foszfor-, nemkülönben lúg- és savmérgezések a túlnyomók. A nem természetes halálesetek százalékos arányszáma csak kis törttel múlja felül az országos arányszámot, 1901-ben és 1902-ben meg éppen alatta is marad; az egész országban a halálesetek összes számából 1901-ben 2.37, 1902-ben 2.20% volt a nem természetes halál, Pozsony vármegyében ellenben csak 1.99-1.90%.
Az, hogy a betegekkel sok helyütt oly keveset törődnek, mindenesetre nagy árnyéka a kulturális életnek. Erre nézve is az egyik jelentősebb orvoslási módot a műveltség és emberszeretet fejlesztésében kereshetnők. A művelődés bizonyos irányú hiányára vall a halotti kultusz elhanyagolása is; a temetőket legtöbb helyen egyáltalában nem gondozzák, s ez nemcsak a vallásos kegyelet szempontjából sértheti az embert, nemcsak az esztétikai érzék és rendszeretet hiányára következtethetünk belőle, hanem mindenféle kárral is járhat a közegészségre. E tekintetben a lelkészeket is mulasztás terheli, mert ők lennének hivatva a népet ez irányban nevelni és kioktatni s a temetők gondozására őket mintegy rákényszeríteni.
A gyermekhalandóság megdöbbentő nagysága mellett a különféle járványok a felnőttek közt is növelik a halálozási hányadot; mert elegendő orvos nem létében, s a már említett hiányos közegészségi viszonyok miatt, a járványok leküzdése sok nehézségbe ütközik. A tifuszról már fennebb megemlékeztünk.
Járványos betegségek.
Járványos betegségek közül valódi himlő 1903-ban egyetlen esetben sem fordult elő a vármegye területén, ez a legfényesebb bizonyitéka a himlőoltás áldásos voltának. 1902-ben is csak 4, 1901-ben 3 eset volt. A himlőoltás kötelező voltát csupán a Dunaszerdahely környékén lakó czigányok igyekeznek kijátszani, úgy hogy karhatalommal kell őket az oltás végrehajtása végett összefogdosni.
Kanyaró és skarlatina gyakran fordul elő a vármegye területén, különösen Dunaszerdahelyen és környékén. Kanyaróban 1902-ben meghalt 218, vörhenyben 158, szamárhurutban 158, roncsoló toroklobban 176. 1903-ban összesen 184 roncsoló toroklob fordult elő 32% halálozással, a mi az előző évhez képest örvendetes csökkenést mutat. A szérum-oltás kötelező volta óta a csökkenés kimutatható. A szérumot a szegények ingyen kapják; a vérsavót a budapesti Pasteur-intézet szolgáltatja. Ha az oltás idejekorán volt foganatosítva, mindig jó eredménynyel járt. Hasi hagymázban meghatl 63 (tehát több, mint 1903-ban). Vérhas 1903-ban 8 eset volt; 1902-ben összesen csak 1 személy halt meg benne. A tüdőgümőkór nagy számmal szedi a vármegyében is áldozatait. 1902-ben 1075 halálesetet okozott; 1901-ben 1044-et, 1900-ban 1166-ot és ugyanannyit 1899-ben. A tüdőgümőkor általában az összes fertőző betegségek okozta halálozásoknak több mit felét okozza. A fertőző betegségekben elhaltak száma 1902-ben az összes halottak 25.10%-át tette, ebből a tüdőgümőkór halottjai 13.64%-ot. Ez az arány nem áll messze az egész Magyarország halálozási arányától; a mondott évben ugyanis a magyarországi halottak közt 14.60 százalék volt gümőkóros, vagyis a magyar birodalomban ez évben összesen 75,145-en haltak el tüdővészben. Pozsony város a tüdőgümőkórt illetőleg nagyobb arányszámot tüntet fel, 14.41-15.21 százalékot; de ezt a gyáripari foglalkozás és a sűrűbb lakosság okolja meg. Vagyis áll az, hogy a nagyobb művelődési középpontok és túlnépes városok mindmegannyi melegágyai a tüdővész terjedésének.
376A fertőző betegségek ellen való védekezés, az idevontakozó miniszteri rendeletek értelmében elég serényen folyik, a mi reményt nyújt arra, hogy a lehetőség szerint a fertőző betegségek lényegesen csökkenthetők, sőt bizonyos kórok megszüntethetők is lesznek. A fertőtlenítést minden bejelentett esetben végrehajtják; Pozsonymegyében a budapesti Walser-féle kerekes fertőtlenítő gépek vannak használatban. Minden rendezett tanácsú városban és járásban van egy-egy. A lakások fertőtlenítésére a formalingőzőket használják, ez legjobban megfelel a czélnak és kezelése is legkényelmesebb. Nagy hiány, hogy a vármegyében külön járványkórház egyetlenegy sincs. Ezek mindig szükség szerint állíttatnak fel az illető községekben. Járványos betegek számára most emelnek külön pavillont a nagyszombati kórház mellé.
Az idült fertőző betegségek közül többfelé meg van gyökeresedve a bujakór, különösen Vágán és Vágszerdahelyen, a hol sokan szenvednek annak harmadlagos formájában. Nagy baj az, hogy az ilyen betegségekben szenvedők összeházasodnak s így egész nemzedékeket tesznek tönkre. Ez ellen fokozottabb és szigorúbb küzdelem volna szükséges.0 A vele okozati összefüggésben álló prostituczió ügyéről a vármegyében alig lehet szó; rendszeres felügyelet alatt álló prostituáltak csak Nagyszombatban és Dunaszerdahelyen vannak, még pedig az előbbi helyen 16-an, az utóbbi helyen pedig csak 3-an. Az idült fertőző betegségek közt felemlítendő az ólommérgezés, mely különösen a modori fazekasok közt fordul elő.
Trachoma eredetileg a vármegye területén nem fordul elő. A megyében talált 120 trachomás, a szomszéd Trencsén- és Nyitra-vármegyékből, valamint Túróczból és Árvából került ide. Ezek egyes majorokba vannak internálva és a körorvosok felügyelete alatt állanak, a kik kötelesek őket gyógyítani.
Táplálkozás.
A táplálkozás megyeszerte általában kielégítő, legkevésbbé azonban a Csallóközben, hol sok a szegény ember s velük együtt a nyomor; törekedjünk is ennek a népnek a jólétét emelni, mert az tény, hogy szegény, nyomorban tengődő nép egészséges és szabad nem lehet soha.
A vágóhidak általában nem megfelelők. Kőből épített vágóhíd nincs több, mint Nagyszombatban, Bazinban, Szentgyörgyön, Modoron, Dunaszerdahelyen, Somorján és Stomfán; egyebütt csak fabódékban vágják le az állatokat.4 A hússzemlét ma már legtöbb helyen az állatorvosok végzik, tehát ettől fel vannak mentve a községi orvosok, kivéve ott, hol állatorvos nincs. Ilyen helyeken 40-80 fillér nyomorúságos díjért kell a hússzemlét is teljesíteniök.
Az alkoholizmus.
A táplálkozási viszonyok egyik káros jelensége a mindinkább terjedő alkoholizmus. Pozsony vármegyében különösen a hegyaljai tót vidékeken van elterjedve; de elharapózik jobban és jobban már a magyar vidékeken is, mióta a bor megdrágult és azt az olcsó, rossz szeszszel pótolják. Újabb időben nemcsak a művelt nyugaton, hanem nálunk is megindult az a nagyon is üdvös mozgalom, melynek czélja az alkoholizmus ellen való küzdelem. A pálinkaivásnak, e sorok írója is ellensége, de a mérsékelt bor- vagy sörivás megtiltását túlhajtásnak tartja, mely legtöbbet árt az antialkoholizmus híveinek czéljaik elérésében. Pozsony városában az antialkoholisták élén dr. Fischer Jakab államkórházi főorvos áll.
Az alkoholizmus, mint súlyosbító mellékhatás, nyilvánvalóan tapasztalható a Csallóközben uralkodó kretinizmusnál. Hogy az alkoholizmus mennyire el van terjedve Pozsony vármegye területén, legjobban mutatják a következő hivatalos adatok, melyeket dr. Sajtos Samu pénzügyi titkár bocsátott e sorok írójának rendelkezésére. Ezekből kitűnik, hogy a megyében 377van összesen 1032 korcsma és 602 korlátolt italmérési üzlet s ezekben évenként átlagosan kimérnek összesen 43,277 hektoliter bort, 34,471 hektoliter sört és 40,737 hektoliter szeszt s az ezekért befolyó kincstári jövedelem évenként meghaladja a 2.444,220 korona összeget is; megjegyzendő azonban, hogy a most közölt összegekbe a magánosoktól megrendelt szeszes italok összege nincs beszámítva, pedig ez is sokra rúg. A megye területén, különösen a tótoktól lakott helységekben harapózott el megdöbbentőleg a pálinkaivás, így p. o. csak a malaczkai járás tótlakta falvaiban, 203 kisebb-nagyobb korcsmában több mint 11,509 hektoliter pálinkát mérnek ki évenként. Valóban elszomorító adatok, melyek kétséget kizárólag mutatják a népesség depraváczióját, nemkülönben erkölcsi és anyagi sülyedését.
A malária.
A vármegyében uralkodó tájkórok: a malária, golyva, kretinizmus és csontlágyulás. A maláriáról szerencsére már keveset beszélhetünk. Nagyrészt megszünt. A pozsonyi állami kórházban is alig fordul elő évenként több eset 10-15-nél. Terjedelmesebb álló mocsarak alig vannak a vármegyében, a kisebb pocsolyák és kacsatavak, mint már előzőleg említettük, inkább a talajvíz megrontására vannak befolyással. A Duna szabályozása által az alsócsallóközi és csilizközi, nemkülönben a felsőcsallóközi ármentesítő társulatok, a m. kir. kultúrmérnökséggel karöltve, több mint 15,000 hold mocsaras területet szárítottak már ki, s ezzel a malária fészkeit jelentékenyen elpuszították; malária-esetek leginkább még az Alsó-Csallóközben és a Csiliz mellett fordulnak elő. Bős, Alistál, Baka területén még sok a mocsár, de hovatovább ezeket is kiszárítják s így itt is az egészségügy javulása várható.
A kretenizmus.
Sokkal nagyobb, állandó és veszedelmes kór a kretinizmus, mely összefüggésben van a golyvával, minthogy tapasztalat szerint a Csallóközben található hülyék rendszerint golyvásak is. Ez úgyszólván különleges betegsége a Csallóköznek. E szigetnek a földje kivétel nélkül áradmányi lerakódás, a Duna által évszázadokon át összehordott homok, kavics és agyag réteges lerakódása, a Csallóköz déli részén iszapos homokkal kevert vastagabb televényfelszinnel. Általában véve a Csallóköz egészségi viszonyai nem különböznek a szomszéd területek egészségi viszonyaitól; a hideg évszakokban a légzőszervek lobos és hurutos bántalmai, csúz, szívbelhártyalob, szervi szívbajok az uralkodók, nyaranta pedig a bélcsatorna bántalmai. Az akut fertőző betegségek itt sem lépnek fel nagyobb mértékben, mint az ország bármely területén, mert eléggé ki van téve a sziget a széljárásnak; a halálozási arány is nagyjában megegyezik az ország más részeinek halálozási arányával. Sőt maga Somorja a vármegye legegészségesebb városai közé sorolható. Ellenben rendkívüli csapás a Csallóközre a már említett kretinizmus. A hülyék száma a 1900. népszámlálás adatai szerint is közel van 1800-hoz, tehát Pozsony vármegye (Pozsony nélkül) 300,126 lakosához viszonyítva, körülbelül 6 hülye jut 1000 lakosra, csakhogy ez a tömeg mind a Csallóközt terheli. Átszámítva az arányszámot a Csallóköz lakosságához, azt a megdöbbentő adatot kapjuk, hogy 1000 lakosra körülbelül 25 hülye jut. A hülyék száma Pozsonymegyében majdnem háromnegyedrészét teszi az összes testi hibában szenvedőknek. Van ugyanis a vármegyében 286 vak, 611 süketnéma, 336 elmebeteg. Ezeknek a szerencsétleneknek a száma egészen normális lenne az országos átlaghoz képest, ha az összes testi fogyatkozásban szenvedők arányszámát nem rontaná meg a hülyék nagy száma. Ezekkel együtt 2410 testi és értelmi fogyatkozásban szenvedő van Pozsony vármegyében, vagyis minden 10,000 lakosra 80. Ellenben egész Magyarországon csak 47 (pontosan 47.7). A hülyék nagy száma tehát igen kedvezőtlen befolyással van az általános egészségügyi képre. Az országban csak a Királyhágón túl, Fogarasban és Hunyadban nagyobb a hülyék száma. Legtöbb található a Csallóközben Vajkán, Somorján, Doborgazon, Egyházgellén, Olgyán, Nagylégen, Alsó- és Felső-Pakán, Nádasdon, Dunaszerdahelyen, de a Duna-ágon innen is, bár a Csallóköz szomszédságában Jókán, Nagyfödémesen, a Duna-Dudvág közén Tallóson, Nádszegen is. A hülyék rendesen nagygolyvájuak, a miből a két baj közös okára kell következtetni. A kretinizmus férfiaknál és nőknél egyenlő arányban fordul elő.
Nemzetgazdasági szempontból is nagy kárt okoz a kretinizmus, mert a hülyék az állam vagy a községek állandó terhei; nagyobb munkára képtelenek, 378legfeljebb könnyebb házi munkára, libapásztorságra használhatók, tehát többnyire kegyelemkenyéren tengődő koldusok, katonának nem valók, a népszaporítás szempontjából pedig határozott veszedelmet képeznek, mert Lendvay Benő, Pozsony vármegye egykori főorvosa, a ki e kóros állapotot behatóan tanulmányozta, kimutatta, hogy bajuk öröklékeny, pedig természeti ösztönüknél fogva összeházasodnak, a mi ellen hivatalosan nem is lehet semmit tenni, mert hiszen erre semmiféle törvény nincs. Összeházasodás tehát konzerválja és terjeszti a csapást, mely a keresetképtelenek eltartása miatt, Csallóköz terhelt községeinek, évenként több áldozatba került 100,000 koronánál. Hogy a véderő mennyit veszít, elég arra utalnunk, hogy Somorján 10 esztendő alatt sor alá kerülő 6032 hadkötelesből 742-t, tehát 12.30%-ot a kretinizmus különféle fokai s a golyva miatt kellett visszavetni. Az összeházasodást régente az is elősegítette, hogy a Csallóköz el volt vágva a rendes közlekedéstől a Duna rendezetlen ágai miatt. Mióta a közlekedés könnyebb lett, a népességnek távolabbiakkal való érintkezése is sűrübbé vált s ennek megvan az a jó következménye, hogy a vérkeveredés folytán a csallóközi nép is kezd szálasodni és a kretinizmus lassanként csökkenni.
A kretinizmus előidézésében főszerepe van az ivóvíznek. A Duna mocsaras partjain és az állandó mocsarak szomszédságában fekvő községek kútjai általában rossz ivóvizet adnak és elősegítik a golyvaképződést. A tisztátalan ivóvízben találja Parkes a golyva okát, a mellett szól a köztapasztalat is, sőt erre már a görög Hippokrates és Aristoteles is rámutattak s az orvosok általános tapasztalati meggyőződése is ezt mondja. A rossz ivóvízen kívül oroszlánrésze van e kór előidézésében a szegénységnek, nyomornak, rossz táplálkozásnak is, a nedves szűk, túlzsufolt lakásoknak. A csecsemők hiányos gondozása és táplálása, a Csallóközben is már elharapózott pálinkaivás, szintén hozzájárulnak e kór terejsztéséhez; mert a pálinkaivás közvetve azzal a veszedelemmel is jár, hogy miatta már terhelten jön az újszülött a világra.
Figyelemreméltó és súlyos baj még a több helyen fellépő csontlágyulás is.
Csontlágyulás.
A csontlágyulás - osteomalaria - mindenesetre a rikább betegségek közé tartozik. Lényege, hogy felnőtteknél, de különösen nőknél a csontok mészsókban mindinkább szegényebbekké lesznek, minek következtében azok elvesztik szilárdságukat és a legfeltűnőbb eltorzulásokat szenvedik.
Legújabb időkig az orvosok azt hitték, hogy ez ritka betegség, jóformán mindig csak a szegény nép betegsége, és hogy gyógyíthatatlan. Ma azonban már tudjuk, hogy ez a súlyos betegség nem is olyan ritka és nemcsak egyes vidékek kizárólagos tulajdona, mert el van terjedve a világ minden részében és nemcsak a szegényeknél, hanem még a legjobb anyagi helyzetben levőknél is.
Késmárszky Tivadar, a budapesti egyetem megboldogult, kiváló orvos-szülésztanára, "Klinische Mittheilungen" czímű művében tesz említést először a hazánkban előforduló néhány csontlágyulás esetéről. Azonban a legújabb időben az orvosok figyelme a csontlágyulás lényegének, okainak és gyógyító módjainak kikutatására csak azóta lett felkeltve, a mióta a szaklapokban mennél több osteomalária esete volt közölve. Ez érdeklődésnek köszönhető aztán az, hogy az orvosi irodalomban ma már néhány százra rúg a közlött esetek száma. E sorok írója maga is a pozsonyi állami kórház belbetegek osztályán 1890-ben észlelte az első esetet s ez idő óta 1901-ig már 40 esetet figyelhetett meg, a melyeknek legnagyobb része a Csallóközből került az állami kórházba; megfigyelés alapján tehát megállapítható, hogy a csontlágyulás a Csallóköz egyik tájkóri - endemikus - megbetegedése, mert 379legtöbbnyire azon a vidékeken gyakori, a hol a golyva és a kretenizmus is sűrűbben fordulnak elő.5
A gyermekvédelem.
A gyermekvédelem csak ezentúl lesz nagyobb gond tárgya, miután az 1901. VIII. törvényczikk értelmében maga az állam vette át az elhagyott és elhanyagolt gyermekek gondozását s legközelebb Pozsonyban is megnyílik az Izabella-gyermekmenedékhely telepén, a kormánytól felállított állami gyermekmenedékhely. Lelenczház nincs az egész vármegyében; de aránylag lelencz sincs sok. 1903-ban összesen 154 lelencz volt nyilvántartásban, még pedig Nagyszombatban 4, Modorban 15, Bazinban 30, a felsőcsallóközi járásban 87, a malaczkaiban 9, a galántaiban szintén 9. A szempczi és pozsonyi járásban nincsenek lelenczek elhelyezve. A lelenczeket a körorvosok ellenőrzik hónaponként kétszer. A községek tartoznának ellátásukról gondoskodni; de ezt oly hanyagul tették, hogy nagyon is ideje volt már az állam erélyes közbelépésének.
Kórházak.
A kórházak ügye csak a legújabb időben vett lendületet, a nagyszombati kórháznak nyilvános közkórházzá történt átalakításával. Hogy a vármegye területén a kórházakra nem fektettek annyi gondot, annak természetes oka mindenesetre az volt, hogy Pozsonynak kitűnő hírben álló állami közkórháza fölöslegessé tette a vármegye legnagyobb részében közkórházak alapítását.
A nagyszombati megyei kórházat még 1824-ben alapították a megyei karok és rendek gróf Pálffy Lipót akkori örökös főispán elnöklete alatt; de akkor alapításának az volt egyedüli czélja, hogy a franczia háború után nagyon felszaporodott bujakóros betegek gyógyítására szolgáljon. 1898-ban kapta a nyilvánossági jelleget, ugyanakkor az épületet 40.000 korona költséggel újjáalakították, vízvezetékkel, gázvilágítással látták el, a szobákat kibővítették. Miután 1878-ban dr. Christián János lett igazgató-főorvos, az akkor elhanyagolt kórházat teljesen reformálta, 1887-ben irgalmas-apáczákat hozott be ápolóknak, a kiknek a számát azóta meg kellett szaporítani. A konyhát most az apáczák házilag kezelik s e mellett maga a kórház tart tehenet, majorságot, sertéseket, hogy így a betegeket olcsóbban jó, hamisítatlan és friss élelmiszerekkel láthassa el. A hol a helybeli viszonyok ezt megengedik, a nélkül, hogy a kórház környékét fertőznék, mindenesetre követésre méltó példa. A betegek összes fehérneműit is az apáczák varrják. A nagyszombati kórház 1903-ban egészen megújhodott. Dr. Reisz Gedeon miniszt. osztálytanácsos és dr. Zsigárdy Aladár megyei főorvos, nemkülönben dr. Christián János igazgató-főorvos felszólalásainak és sürgetéseinek érdeme, hogy az elavult főépület helyett 151.000 korona költségen, a megye egészen új pavillonokat emeltetett, melyeket 1904-ben adnak át rendeltetésüknek. A régi épület földszinti része pusztán gazdasági czélra fog szolgálni. Ezenkívül újonnan épült egy sebészeti pavillon 60-70 beteg, egy földszintes 12-16 ágyas épület pedig fertőző betegek számára; továbbá fertőtlenítő helyiség, tetemkamara és még a szükséges gazdasági épületek, istállók. A kórház most már 152 beteg befogadására képes. Évi betegforgalma már eddig is meghaladta az 1345-öt is, holott 10 évvel ezelőtt alig volt 300-400 az évi betegforgalom; ez a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a kórház élén arra 380hivatott szakférfiú áll, és hogy a rendszeres és jó kórházi ápolást már maga a nép is megszokja. Restaurálták a kápolnát is. Mindenesetre a kórháznak ez a megújhodása legszebb 25 éves jubileumi kitüntetése Christián János főorvos-igazgatónak. E mellett van Nagyszombatban még városi kórház is, továbbá a cs. és kir. hadseregbeli elmebetegek számára külön katonai kincstári kórház, 200 elmebajos számára. Végül van még egy kisebb, alapítványokból fenntartott járási kórház Dunaszerdahelyen, 20 ágyra berendezve, dr. Garzó Aladár járási orvos igazgatása alatt.
Egészségügyi tekintetben, a növekvő gyáripar mellett, fontos a munkásokról való gondoskodás is, mind általános hygienikus érdekből, mind pedig azért, mert a gyárakban történik a legtöbb sebesülés. Munkásbetegsegélyező-pénztár nincs a vármegyében, de van Pozsonyban, a megye területén, ennek Nagyszombatban van fiókja önálló hatáskörrel. Más helyeken, a hol gyárak vagy nagyobb ipartelepek vannak, csak pénztári orvosokat tartanak, így Bazinban, Dévényújfaluban, Dunaszerdahelyen, Somorján, Malaczkán, Stomfán. A nagyszombati czukorgyárnak orvosa dr. Vadovits, a nagyszombati malátagyárnak, mely gazdasági szeszgyárral is össze van kötve, dr. Frommer, a diószegi czukorgyárnak dr. Spányi Géza és Löwinsohn sebész, a magyarfalusi czukorgyárnak dr. Pach, a bazini téglagyáraknak dr. Franzl, a dévényújfalusi mészégetők orvosa dr. König, stb. A megye területén fekvő községek legnagyobb részében a köztisztaság általában fogyatékos. A lakások udvarain sok a piszok és a mindenféle trágyadomb és trágyalé, meg a disznópocsolya, melyek nagyon sokszor éppen a kutak közelében vannak és fertőzik a talajt s vele együtt a kutak vizét.6
Orsz. orvosszövetség.
Az orvosoknak külön orvosegyesületük nincs a vármegye területén. Az Országos orvosszövetségnek azonban van pozsonymegyei fiókja, melynek 54 orvos a tagja. Elnöke dr. Zsigárdy Aladár megyei főorvos. Feladata a szövetségnek az orvosi rend érdekeinek megóvásán és fejlesztésén kívül, az orvosi tudomány népszerűsítése. Közgyűléseit e végből, népszerű előadásokkal összekötve, évenként a vármegye más-más helyein tartja. A közegészségügynek mindenesetre nagy hasznára lenne, s ez országos érdek is, ha a hygienikus követelmények, a betegségek profilaxisának módjai és eszközei felől való felvilágosítással, a lakosok egészségügyi viszonyainak figyelemmel tartásával és megfigyeléseik közlésével, a lelkészek, tanítók, jegyzők, az orvosok munkáját támogatnák, előmozdítanák. Ez volna a legszebb feladatuk mindazoknak, a kikre a nép lelki és anyagi gondozása bízva van.
Gyógyforrások, üdülő helyek.
A betegek üdülésére és gyógyúlására nézve szintén fontos gyógyforrások és fürdőintézetek a vármegye területén kevés számmal találhatók; ámbár üdülőhelyekül Pozsonytól kezdve egészen a vármegye határáig az erdőborította Kis-Kárpátok szép völgyei bőven kinálkoznak. Ismeretesebbek a szentgyörgyi kénes hideg forrás, melyet ivásra és fürdésre használnak, főleg csúz és görvélykór, nemkülönben idült bőrbajok ellen. A bazini vasas forrás, mely fürdőintézettel kapcsolatos, Bazin városától kocsin 25 percznyire fekszik, szép fenyvesek között, a zord északi szelektől védve. A kétemeletes fürdőépületben 45 bútorozott vendégszoba van. A vasas gyógyforrás 1000 részében 3.10° szénsavas vasoxid van. Jó sikerrel használható vérszegénység, sápkór, angolkór és női bajok eseteiben. A fürdőhely kitünő levegője egyúttal jó hatással van lábbadozó betegekre is. A vasfürdőket részint márvány-, részint fakádakban készítik. Ugyan e helyen hidegvízgyógyintézet is van, melyben idegbajokat, idült gyomor- és bélbántalmakat, bőrbetegségeket stb. gyógyítanak. Fürdőorvos és tulajdonos dr. Steiner R.
Szélesebb körökben ismertebb már a modori Harmonia-telep, melyet nagyobb számmal keresnek fel fővárosi családok is, úgy hazánkból, mint a szomszédos Ausztriából. A telep Modor szab. kir. város közelében fekszik, ős fenyvesek borította hegyalján, pompás szálerdőben, 300 méter tengerfeletti magasságban, a zord északi szelek ellen védve. A nyári hőmérsék középfoka 381+22°C. Levegője tiszta, pormentes és ozondús, mely a légzőszervekre kitűnően hat. Az erdőkben nem kevesebb, mint 75 kilométer út áll a sétálók rendelkezésére. A fenyves- és lomberdő területe 4200 kat. hold. Van a telepen 14 nyaralón kívül vendéglő, postahivatal, telefon. Modor városából fél óra alatt gyalog is kiérhet az ember. Van külön uszodája és kádfürdője. A nyaralótelep vízvezetékkel is el van látva, mely a jó friss ivóvizet a Zslábek nevű erdei forrásból kapja. Hurutos bántalmakban, valamint idegbajokban, az emésztési szervek betegségeinél, váltóláznál, nemkülönben lábbadozóknak utógyógymódra ajánlható. Azonban tüdőbetegeknek kiválóan alkalmas tartózkodási hely, mert széltől ment éghajlata, jó ivóvize, kitünő levegője, végtelen fenyveserdői mindazokat az előnyöket nyújtják, melyeket hazánknak talán egyetlen helye sem. Modor mellett szólnak még azok a rendkivüli sikerek is, melyeket az odaküldött számos tüdővészes beteg már eddig elért. A villatelep jókarban tartásáról és ismertetéséről a modori turista-egyesület gondoskodik. A telep állandó orvosa dr. Horony Vincze városi főorvos.
* * *
Pozsony egészségügye.
Pozsony városában már századok óta szervezett egészségügyi adminisztráczióval találkozunk. A közegészségügyi intézmények, népjóléti alkotások terén pedig nincs vidéki város Magyarországon, mely vele mérkőzhetnék; történetileg pedig ez intézmények terén gazdagabb multra tekinthet vissza, mint a főváros, melyet egyes intézményeivel megelőzött. Tagadhatatlan, hogy a főváros egészségügyi intézményeinek megteremtését és fejlesztését, a fürdőket leszámítva, a török hódoltság okozta pangás akasztotta meg, a mitől Pozsony meg volt mentve; mindamellett nem vitatható el tőle az a dicsőség, hogy az egészségügyi intézmények terén övé volt a vezető szerep.
Történeti visszapillantás.
Noha az okiratok legnagyobb részének elpusztulása miatt tüzetes képet nem adhatunk Pozsony város orvosi történetéről, annyit a néhány adat is bizonyít, hogy Pozsony városában, maga a hatóság is már régtől fogva éber gondot fordított az egészségügyre. A XIV. század elején, egy 1309-iki káptalani okirat tanúsága szerint, már volt Pozsonyban kórház, egyszersmind szegényház, melynek keletkezése azonban jóval régibb, visszanyúlik a XII. századba. 1332-ben Róbert Károly Jacobus nevű udvari orvosa pozsonyi prépost volt s ebben az évben nevezte ki csanádi püspökké. 1376-tól egy rendelet maradt fenn, mely már a mészárosok rendszabályozásával foglalkozik egészségügyi szempontból s megtiltja, hogy borsókás húst áruljanak. Egy más okirat szerint világos, hogy a XV. században városi orvos is működött.
A város, mint a többi város is a középkorban, igen sokat szenvedett a behurczolt pestis-járványoktól. Pestis-járványok dúltak a feljegyzések szerint a következő esztendőkben: 1100, 1117, 1119, 1126, 1147, 1187, 1193, 1202, 1224, 1227, 1239, 1242, 1270-71, 1282, 1305, 1307, 1311, 1316-17, 1337, 1342-1343, 1345, 1347-1351, 1359, 1365, 1382, 1410, 1425, 1448-1449, 1454-57, 1471-72, 1477, 1482-84, 1491, 1500, 1503-4, 1506-8, 1526-ban Bécsből hurczolták be s hosszabb ideig dühöngött, ismétlődvén az 1562, 1572, 1586, 1622, 1625, 1644, 1655, 1678, 1690. években, de különösen 1709-13 közt, a mikor a pestis leküzdésére külön egészségügyi bizottságot is állítottak fel Pozsonyban. Ezután azonban, megszűnvén a török háborúk, a szigorú határzár miatt Keletről nem hurczolhatták be többé a pusztító vészt. Az 1831-ben fellépett és 1855-ben ismét kiütött kolera már nem sok kárt tett.
Ebben a sok óvóintézkedésnek is volt része, a mit annál inkább állíthatunk, mert ugyanakkor Nagyszombatban dühöngött a kolera.
Említettük, hogy már a XII. században létezett itt kórházzal kapcsolatos szegényház, melyet szt. Lászlóról neveztek. Ezt a szt. Antalt követő keresztes rend alapitotta és tartotta fenn.1 Ennek sorsáról a XII. és XIII. században igen keveset tudni. 1241-ben a tatárok felégették, 1271-ben Ottokár cseh király betörésekor érte nagy kár. A város tulajdonába ment át; de azért a keresztes rend fenhatósága alatt maradt egészen 1397-ig, a mikor a háborus viszonyok miatt hanyatlásnak indúlván, a rend összes javadalmaival és jogaival átadta Pozsony sz. kir. városnak. A második szintén igen régi intézmény 382a Lazaret néven ismert városi aggápoló intézet, mely a hatvanas évek közepéig községi kórházúl is szolgált. Ezt a XV. században alapították.
A XVII. században ismét újabb kórházzal gazdagodik a város. Szelepcsényi György esztergomi érsek 1669-ben ugyanis megtelepíti az irgalmas rendet s a mostani vásártéren építi fel kórházukat. 1732-ben a "Szent Erzsébetről" nevezett irgalmas betegápoló apáczák települnek meg és alapítják női betegek számára kórházukat. Ugyancsak a XVIII. század elején alapítják az izraeliták is a maguk kórházát. A XIX. században a kórházak száma megkétszereződik. A cs. és kir. helyőrségi kórház, az evangélikusok kórháza majdnem egyidőben pedig a Ferencz József-gyermekkórház és az országos kórház ekkor keletkeznek s az országos kórház, nemsokára állami kórház néven, Pozsony nevezetessége és az ország egyik jelentékenyebb egészségügyi intézményévé lett. A kórházak sorát bezárja az 1883-84-ig épült és 1885-ben megnyílt m. kir. bábaképző. Való tehát, hogy kórházak dolgában Pozsonynyal egy magyar város sem mérkőzhet, még Kolozsvár sem. Ebből is látható tehát, hogy az orvosi karral ellátott harmadik egyetem csakis egyedül Pozsonyban volna legczélszerűbben és legolcsóbban felállitható.
Fekvés.
Pozsony városának egészségügye különösen a vízvezeték behozatala és a talaj tisztántartására szükséges csatornahálózat tetemes kibővítése óta jelentékenyen javult. Az egészségre kedvező feltételek egyik nevezetesebbje, a miért sokan kedvelik és lakóhelyűl választják, a városnak valóban szép és kedvező fekvése. Köröskörűl, mind a hegyeken, melyek lejtőin a város nagy része épült, mind a Duna két partján, különösen azonban bal partján erdők, ligetek, közkertek, nemkülönben szép és terjedelmes magánkertek terülnek el. E helyen meg kell említenünk, hogy a természeti szépségekkel pazarul megáldott Pozsony egészséges voltát csak fokozzák a köztisztaság, a kitünő jó ivóvíz és a tiszta friss levegő stb. Hátrányos ellenben szeles volta, mert átlag egy évben teljes szélcsendes nap alig van 5-6, a mi a járványok kifejlődését, terjedését elhárítja ugyan, de a légzőszervek megbetegedését és a csúzos bajok keletkezését nagyban elősegíti, annál inkább, mert hiszen az élénkebb szelek a levegő gyorsabb lehűtését okozzák a nagy hőfokkülönbözetek pedig könnyen káros hatással járhatnak az emberi szervezetre.
Hogy azonban Pozsony városának egészségi állapota a szükséges hygienikus követelmények foganatosítása óta örvendetes javulást mutat s nemsokára a legkedvezőbb hygienikus viszonyokkal bíró városok közé fog tartozni, azt a halálozási arány fokozatos és jelentékeny csökkenése bizonyítja legjobban.
Halálozási statisztika.
Az 1883-85. években 48,006 lakos mellett az évi halálozás volt az idegenekkel együtt 1693, 1938, 1866, vagyis ezer lakosra 40.89‰, 40.3‰, 37.6‰ volt az évi halálozási arányszám. Az idegeneket (többnyire kórházban elhaltakat) leszámítva, 36.93‰, 36.4‰, 33.3‰. Ez utóbbi az igazi helyes arányszám, mert hiszen a már betegen érkezettek halálesetéből a város rendes lakosságának egészségi viszonyaira nem szabad következtetni és ítéletet alkotni. Az 1901-1903. években már feltünően jobb egészségi viszonyokat látunk. 65,867 lakos mellett a meghaltak száma még abszolute is kisebb, annál inkább mutat kedvező jelenséget a relativ arányszám. Az említett években idegenekkel együtt meghalt 1793, 1973, 1722 személy (az 1902. esztendő országszerte rossz volt, a mit az abnormis időjárással lehet összeköttetésbe hozni) az idegenek leszámításával ugyanez években 1438, 1574 és 1365, ezer közül tehát 21.83‰, 23.89‰, 22.39‰. Ez kétségbevonhatatlan javulás, melynek egyik főoka mindenesetre a várostól 1894 óta birtokba vett vízvezeték általános és kötelező bevezetése. A nem természetes halál-ok nagy százalékkal szerepel Pozsony város halálozásai közt, a minek régtől fogva megfigyelt és feljegyzett oka az, hogy a Dunából sok Ausztriából származó öngyilkos tetemét fogják ki, a melyeket a víz sodra, a folyamnak Pozsonynál történő elágazása miatt, a város határában tesz partra. A vízbefúltakon és akasztottakon kivül az arzén- és foszformérgezés esetei szaporítják nagyobb mértékben a nem természetes halállal kimultak számát. A míg a vármegyében 1.90-2.20 közt változik a nem természetes halál-okok perczentuális száma, Pozsony városában ez arányszám főleg a mondott ok miatt 3.60-4.46, tehát majdnem kétszerese az országos átlagnak, mely a 3.37‰-ot nem haladja túl.
383Születési- és halálozási arány.
A születések és halálozások közti arányszám összehasonlításából azt látjuk, hogy a lakosság természetes szaporodása, viszonyítva több más városhoz, első sorban pedig a fővároshoz, éppen nem volna kielégítő. A nyers számokból azonban nem szabad végkövetkeztetést vonnunk, hanem tekintetbe kell vennünk a magyarázó körülményeket. Fentebb említettük, hogy a kórházakban elhalt idegenek mennyivel emelik a halálozási hányadot. Szintúgy emelik a katonahalottak, holott a katonaság, a népmozgalmi változásokban kevéssé számba jövő tényező. Tekintetbe kell vennünk továbbá azt is, hogy Pozsonyban sok nyugdíjas öreg ember telepszik meg a kiknek halálozási aránya természet szerint mindenesetre magasabb, mint a bennlakók aránylagosan eloszló korosztályainak halálozási hányada. Mindezeket tekintetbe véve, kedvezőbben kell megítélnünk az egészségügyi helyzetet, semmint azt a nyers számbeli eredmények mutatják.
Tíz év alatt, vagyis 1894-től bezárólag 1903-ig, Pozsony városában összesen született 21,528, elhalt 19.123 személy, a természetes szaporulat tehát ez idő alatt csak 2405 s ez a 65,867 lakos után (katonákkal együtt) számítva, nem egész 4‰, tehát magában véve nagyon kicsiny az 1 százalékot meghaladó országos szaporulattal szemben. Biztató azonban a jövőre a születések arányának állandó emelkedése, a halálozások arányának állandó fogyása, melyet csak kivételesen zavart meg az 1902-iki országszerte kedvezőtlenebb esztendő.
A születések és halálozások évi mozgalmát, az utolsó 10 év alatt, Beck Vilmos állami anyakönyvvezető adatai szerint a következő táblázat mutatja Pozsonyban:
1894.szül.1867meghalt1787szaporulat801899.szül.2144meghalt2033szaporulat111
1895.szül.1907meghalt1811szaporulat961900.szül.2278meghalt2033szaporulat245
1896.szül.2117meghalt1805szaporulat3121901.szül.2251meghalt1952szaporulat329
1897.szül.2046meghalt1929szaporulat1171902.szül.2260meghalt2100szaporulat160
1898.szül.2272meghalt1863szaporulat4091903.szül.2386meghalt1840szaporulat546
Az 1903. év szaporulata már némileg közeledik az országos évi átlag 10‰-hoz. Óhajtandó, hogy így maradjon növekedése.
A halálozás okai között itt is a legnagyobb számmal a tüdőgümőkór szerepel; mellette a légzőszervek bántalmai közül a tüdőlob, úgy hogy e két légzőszervi betegség, az összes halálozásoknak körülbelűl negyedrészét okozza. Utánuk legnagyobb hányaddal szerepel a gyermekek gyomor- és bélhurutja. A halált okozó főbb betegségek azutolsó 4 év alatt Tauscher Béla városi főorvos adatai szerint a következők voltak:
1900.1901.19021903.
Gümőkór243244278268
Tüdőlob188177249178
Gyermekek gyomor- és bélhurutja242171192166
Veleszületett gyengeség9997107104
Aggkori végkimerülés106112117120
Fertőző kórok468614931
Kiegészíti ezt a képet a légzőszervek bántalmainak orvosi megfigyelés alapján történt feljegyzése. Légzőszervek bántalmaiban orvosi gyógykezelés alatt állottak: 1900-ban 1523, 1901-ben 1709, 1902-ben 2036, ebből gümőkóros volt 312, 334, 437.
A gyermekhalálozás aránya javult, de még mindig elég nagy. Nevezetesen 1901-ben 65,867 lakost számítva, az 1793 halott közt volt 586 1-5 éves gyermek, 1902-ben 1973 halott közül 773, 1903-ban 1722 halott közül 493. A legtöbb gyermekhalálozást a bél- és gyomorhurut okozta. 1901-ben 171, 1902-ben 192, 1903-ban 166. A fertőző kórok 1902-ben nagyobb számmal ragadták el a gyermekeket, mert az elhaltak száma 149 volt, ellenben 1901-ben 64, 1903-ban pedig csak 17.
Dajkaságba 61 gyermek van adva; 89 lelenczet az Izabella-menedékházban ápolnak.
Az egészségügyi viszonyok javulására jelentékeny befolyással vannak a hygienikus követelményeknek megfelelőbb új házak építése, a vízvezeték általánosítása és a jobb csatornázás.
Lakásviszonyok.
Az egészséges lakások száma az új építkezések által folyvást szaporodik. Ez mindenesetre örvendetes körülmény és mértéke a város emelkedésének 384mert a míg 1890-ben Pozsony bel- és kültelkén 2075 ház volt, addig 1903-ban már 2598-ra emelkedett a házak száma. Ez idő szerint hivatalosan bejelentett lakás van: 10.093 utczai, 14.012 udvari szoba, pinczelakás nem több mint 45. Egy házra jut átlag 25, egy szobára tehát nem esik egészen 3 egyén. A rohamos építkezés szükségét nagyon is megfejti ama körülmény, hogy még Pozsonyban 1850-ben csak 42.064, 1860-ban 46.540, 1880-ban 48.006 lakos volt, addig 1890-ben 52.411-re emelkedett a lakosok száma, vagyis az utolsó 40 év alatt 24% volt a lakosság szaporodása. Azonban 1890-1900-ig 52.411-ről már 65.867-re emelkedett a lakosok száma, tehát az utolsó 10 évben 13.456 volt a gyarapodás, vagy is több, mint 40 év alatt. E bámulatos gyarapodás oka mindenesetre Pozsony gyáriparának óriási fellendülésében s vele együtt a munkások ezreinek beözönlésében és számos hivatalnok letelepedésében keresendő. Az uj lakóházakban csak 1903-ban 127 fürdőszoba épült, a mi mindenesetre kedvező az egyéni tisztaság mértékének emelkedésére, s a vagyonosabb lakosság ma már nemcsak keresi, hanem elegendő számmal meg is találja azokat a lakásokat, melyek fürdőszobával is el vannak látva. Hátrányos azonban és a lakók egészségében sok zavart okozhat, habár ideiglenesen is, hogy a háztulajdonosok a ház jövedelmezőségének mielőbb való kihasználása végett, ideje előtt eszközlik ki a lakhatási engedélyt, s a nedves lakások csúzos, hurutos és szívbetegségeket okozhatnak. Ezen a lakhatási engedélyek feltételeinek szigorításával és erélyesebb ellenőrzésével kellene segíteni. Mert az tény, hogy az újonnan épült házak tökéletes kiszáradására az építkezés befejezte után legalább is 1 év szükséges. A kiszárítás gyorsítására használt mesterséges szénfűtés csak illuzórius.
A kültelkeken épült uj házak mind modern épületek, felszerelve az építészeti technika legújabb vívmányaival, villamos világítással, megfelelő csatornázással és árnyékszékrendszerrel, ellenben a belvárosban még a szűk utczákban a legtöbb ház keskeny és tűzveszélyes falépcsőivel, szűk udvarával éppen nem felel meg a hygienikus követelményeknek, s hogy tömegesebben nem tódulnak az új épületek felé, a kiket foglalkozásuk nem köt a belvároshoz, az csak a modern lakásoknak a fővárosi árakhoz hasonló drágasága okozza.
Mint fontos egészségügyi haladásról, meg kell külön emlékeznünk a munkásházakról is. A városnak a Kárpát-utczában van 10 munkásháza, melyek 1900-ban pavillonrendszerben épültek, kertektől környezve. A mintaszerű beosztású házak mindegyikében 12 világos, napos lakás van a szükséges mellékhelyiségekkel, tehát összesen 120 lakás, még pedig 90 egyszobás (konyhával és kamrával) és 30 kétszobás lakás. Az egyszobás lakás évi bére 140, a kétszobásé 200 korona. Jelenleg jóváhagyását várja dr. Szántó Henrik városi mérnök terve, a mely szerint már 1905-ben felépülnek a Thuróczy-féle alapítványi házak hivatalnokok és részben munkások számára, még pedig négy 3 emeletes ház 112 lakással. Dicsérőleg kell megemlíteni a Dynamitgyár, a Sotllwerck, Hubert és Kühmayer-féle munkásházakat és a Schulpe-féle munkástelepet, melyek mind hozzájárulnak a munkások egészségének, anyagi jólétének és ethikai érzésének emeléséhez, nemkülönben szocziális bajaik részleges orvoslásához.
E munkástelepek között különösen ki kell emelni a Sáncz-utczában levő Schulpe-féle telepet. Törökkanizsai Schulpe György volt az első hazánkban, a ki belátván az egészséges munkáslakások szükségét, megkezdte Pozsonyban azok építését s a mintaszerűen épített munkástelepen sok munkás talál egészséges és olcsó lakást és áldja a nemeslelkű uttörőt, a kinek fáradhatatlan buzgalma és ösztönzése folytán ma már Pozsonyban 700 olcsó és egészséges munkáslakás van.
A Schulpe-telep hét épületből áll, 36 lakással; van fürdője, kaszinóhelyisége, 2500 kötetből álló könyvtára, házi gyógyszertára az első segélyre, a házban vízzel öblíthető angol klozettek, minden családnak 100 □ m. zöldséges kertje. A lakások egy szobából, konyhából és mellékhelyiségekből állanak, egy évi bérük csak 120-180 korona. Schulpe György még bővíteni akarja telepét, néhány ingyenes lakást és kápolnát is szándékozik építeni, szóval telepét minden tekintetben a legmagasabb színvonalra akarja emelni.
385Vízvezeték.
A vízvezeték általánosítása Pozsony város közegészségi állapotát nagy mértékben és jótékonyan alakította át. A város talaja ugyanis már nagyon be volt szennyezve, minthogy a csatornahálózat kiépítése előtt a házak szennyvize és az ürülék a szűk udvarokon levő rosszul kifalazott pöczegödrökbe folyt, a honnan a talajba átszűrödött. E pöczegödrök közelében voltak rendszerint a kutak is; természetes tehát, hogy ezeknek a vize mindinkább fertőzötté lett. Tifusz, vérhas, gyomor- és bélhurut állandóan uralkodtak. A város bölcsen belátta ennek tarthatatlanságát és nagy áldozatkészséggel megváltotta a vízvezetéket, kiépítette a csatornahálózatot, a minek áldásos hatása a közegészség javulására nem is maradt el, mert rövid idő alatt városunk régi kedvezőtlen egészségügyi viszonyait mintegy varázsütésre átalakította s ez a rohamos javulás a halálozási arányszám fokozatos csökkenésében nyert legbiztosabb kifejezést. A tifusz megszüntnek tekinthető, legfölebb ritkán, a Fűzfa- és Kertész-utczákban levő konyhakert-telepek munkásai között fordul elő évenként 1-2 eset s ezeknél kikutatható az ok is, hogy a trágyázott földbe ásott öntöző-kutak vizéből ittak. Előfordul még a hidászkatonák között is, a kik fárasztó gyakorlataik közben a Dunából merített vízzel oltják szomjukat. A pozsonyi állami kórházban ápolt tifuszbetegek legnagyobb részben nem városiak, hanem Pozsonymegyéből valók.
A vízvezetéket 1886-ban építette egy magánvállalkozó; vízét az úgynevezett Käsmacher (Sajtos) szigeten fúrt kút szolgáltatja, a melynek átmérője 2.5 méter, mélysége 12 méter, a víz magassága pedig 4-6.5 méter. Jóllehet, hogy ez a kút úgyszólván a Duna közepén van, vize mégsem átszűrődött Dunavíz, hanem tiszta forrásvíz, mely a Duna vizétől teljesen különböző, a mit legjobban bizonyít a két víz vegyelmezése. E forrásvíz kemény, keménysége 10-14 fok között ingadozik, a Duna vize lágyabb, melynek keménysége 8-10 fok között változik; a forrás vize szerves részeket nem tartalmaz s vízállása a Duna vízállásától teljesen független. A víz tehát igen jó, baktérium-tartalom szempontjából pedig legjobb az országban, sőt felülmulja a bécsi hires "Hochquellenwasser" vizét is, mert míg ebben köbczentiméterenként még mindig 4000 baczilluskultura van, addig a pozsonyiban alig található 5-6 kolónia köbczentiméterenként. Hanem kezdetben az volt a baj, hogy bevezetését nem tették kötelezővé, egyedül a háztulajdonosok tetszésére volt bízva, hogy bevezessék-e vagy sem és így legtöbbje költségkímélésből nem is tette. A lakosság azonban belátván a vízvezeték jóságát, szükségességet, kivánta annak városi tulajdonná tételét s 1894-ben a törvényhatóság 1.100,000 forinton a vízvezetéki társulattól megvette s egyszersmind szabályrendeletileg, záros határidő alatt, kötelezővé is tette bevezetését. A vízvezeték 3000 köbméter vizet ád naponként, esztendőnként tehát egy millió köbmétert szolgáltat. Ámde ez kevés, mert egy lakosra 45 liter jut, holott naponként és személyenként legalább is 100 liter kellene. Ezt a vízmennyiséget azonban a jelenlegi kút nem szolgáltathatja, s miután a városban a mult évben is 91 új ház épült, világos, hogy a jelenlegi kút elegendő vizet nem adhat, minek következtében új kút fúrása, tekintve a város rohamos fejlődését és a köztisztaság követelményeit - az utczák öntözését, stb. - elengedhetetlenül szükséges.
Csatornázás.
Pozsony város közegészségi viszonyainak kedvezőbbre fordultában a vízvezeték mellett jelentős szerepe van a csatornahálózat végleges kiépítésének is. Eddig Pozsonynak összesen 42 kilométer hosszú utczai csatornavezetéke volt, most ugyanannyi van építés alatt a régi hálózat kiegészítésére; ezenkívül a város további kiépülésével még 18 kilométernyi csatornahálózatra lesz szükség. A csatornahálózat úsztató rendszerben, betoncsövekből készült, másfélmillió korona költséggel. Befejezése 1907-re várható. Ekkorra minden háztulajdonos arra is kötelezve lesz, hogy az árnyékszékeket vízvezetékkel lássa el, a mi a befejezetlen csatornarendszer mellett, még ez ideig nem volt kivihető. Ez bizonyára ismét hatalmas lépéssel viszi előre a város egészségi állapotának javítását s a halálozási arányszám tetemes csökkenését. Ezzel a talaj ártalmas kipárolgásától és a csatornahálózat pangó tartalmának bűzétől is teljesen megszabadul Pozsony lakossága.
Vágóhíd.
A mennyire azonban elismeréssel szólhatunk a vízvezetékről és csatornázásról, annyira elitélőleg kell nyilatkozni a vágóhídról, mely Pozsonynak 386közegészségi tekintetben, mondhatni egyedüli Achilles sarka. E tarthatatlan állapoton annyival inkább kell segíteni és fel kell állítani a modern hygienikus követelményeknek megfelelő vágóhidat, mert hiszen Pozsonyban évenként nem kevesebb, mint 34,000 állat kerül levágásra; az 1903-ik esztendőben 9159 szarvasmarha, 8362 borjú, 1343 juh (és bárány) és 15.186 sertés lett levágva.
Piacz.
A piacz állapota sem kielégítő. Tisztasága és ellenőrzése még hiányos. Hamisított élelmiszerek, a közegészségügy nagy kárára, bőven kerülnek eladásra. Sajnos, hogy a hamisítások megtorlására még ma sincs elég szigorú, sőt joggal követelhető drákói szigoruságú törvényünk, s a meglevőnek alkalmazása ellen is jogos a panasz. Nehány száz liter tej kiöntése, vagy a romlott, éretlen gyümölcs elkobzása nem elég elriasztó példa és a hamisítás ennek következtében vigan folyik tovább. Jelentékeny közegészségi tényező még a pozsonyi tejcsarnok-szövetkezet is, melynek czélja jó és hamisítatlan tejjel látni el a lakosság egyrészét. Ez a szövetkezet évenként 1,250.000 liter tejet és 80-90 métermázsa vajat bocsát árúba. Azonban távolról sem fedezi a város tejszükségletét, mely naponként átlagosan 25.000 liter. A szükséglet többi részét a szomszédos tejgazdasági telepek fedezik.
A piaczi ellenőrzés, tisztaság és a már végtelenségig fokozódó drágaság mielőbb megkivánná egy vásárcsarnok felépítését, olyan módon természetesen, hogy az élelmiszerek könnyebben ellenőrizhető jósága mellett, azok olcsóbban is lehessenek beszerezhetők. A vásárcsarnok terve is kész már, egy millió koronába kerülne, de ennek kérdése épp úgy, mint a vágóhídé, már egy évtizede vajúdik, s ha a helyi sajtóban és más nyilvános téren rendszeresen fel is vetődik, az intéző körök, némely követelődző magánérdeket kímélve, még mindig napirendre tértek fölötte, pedig ebben a kérdésben, a magánérdek sérelmével is érvényt kellene szerezni az egyetemes fontosságú közérdeknek.
Köztisztaság.
Köztisztaság dolgában csak megelégedéssel mondhatjuk, hogy Pozsony nemcsak Magyarország egyik legtisztább városa, hanem kiállja a versenyt a tisztaságukról híres nagyobb osztrák városokkal is. Az utczák és közterek legnagyobbrészt aszfalttal és keramittal vannak burkolva; az utczák locsolása pedig rendszeresen történik, csak a házak elejének, a járdáknak elsöpréséről nem gondoskodnak kellő szigorúsággal. Közegészségileg hátrányos az is, hogy a szemetet még mindig nyitott szemetes kocsik hordják s így a folyton uralkodó szél a szemét szállékonyabb részeit széthordja. A szabadon kóborló kutyák szennye, nemkülönben a káros női divat által még mindig fenntartott uszályok, az utczai por felverésével, sok betegségnek, különösen a tüdővésznek válhatnak terjesztőivé. Okkal-móddal, hatósági beavatkozással is, korlátozni lehetne és kellene is ezt a szerencsétlen divatot, a mint azt legújabban a közegészség érdekében Prága város hatósága meg is tette. A köztisztaság eszközeihez tartozó illemhelyek Pozsonyban oly czélszerűek és oly tiszták, hogy kiállhatják a versenyt bármely világváros hasonló czélú helyeivel.
Prostituczió.
Nagy csapás, különösen a fiatalabb nemzedék érdekéből, közvetve azonban az egész jövő nemzedék egészségére, a prostitucziónak országszerte, de Pozsonyban különösen feltűnő elfajulása és a titkos kéjnők elszaporodása. A prostituczió ügye elég szigorúan van rendezve, az engedélyezett nyilvános házak száma 8; egyben 3-nál kevesebb és 10-nél több nő nem tartható; rendes orvosi vizsgálat alatt állanak hetenként kétszer, de a tulajdonos is naponként vizsgálja őket, úgy hogy e házakban bujakóros eset alig fordul elő 1%, ellenben a blenorrhea vaginae a 25%-ot is meghaladja. Végtelenül sajnos azonban, hogy bár engedélyezett magánkéjnő csak négy van, a rendőrségnek évenként mégis 30-40 nőt is kell titkos kéjelgés miatt megbüntetni az 1879: XI. törvényczikk 81. §-a alapján; de ez mind kevés, mert ennek daczára rendkívül sok a városban a titkos kéjnők száma, a kik az orvosi ellenőrzés alól kivonván magukat, mert kenyérkeresetüket féltik, tulajdonképen legveszedelmesebb terjesztői a venerikus betegségeknek, s a mellett, hogy az ellenőrzött nyilvános házaknak ártalmas versenytársai, számos szerencsétlen fiatal életet tesznek tönkre és megmérgezik a jövendő nemzedék egy részének testi épségét. Ellenük a törvényes eljárás sokszor teljesen lehetetlen s a ma fennálló törvényes intézkedés mellett, velük szemben gyakran a rendőrség 387is egyenesen tehetetlenségre van kárhoztatva. A titkos prostituczió olyan hydra, melynek ha egy fejét levágják, tíz nő helyette. Ezeken kívül a városban, a veneriás betegségeknek a sok laza erkölcsű cseléd és fiatalabb gyári munkásnő is terjesztője, a mi a nagyszámú katonasággal bíró városokban rendes, sajnálatos tünemény. Hogy a veneriás fertőzés mennyire el van terjedve s milyen csapás a városban, azt legjobban bizonyítja az az elszomorító körülmény, hogy a míg az állami kórházban 1890-ben még csak 433 ilyen fekvő beteget ápoltak, addig ezek száma 1903-ban már 843-ra rúgott, tehát tizenhárom év alatt majdnem 100 százalékkal emelkedett. Az ambuláns venerias betegek száma meg éppen megdöbbentő.
Alkoholizmus.
A mi pedig Pozsonyban az alkoholizmus elterjedését illeti, legjobban illusztrálja, hogy magában a városban 1903-ban 150 korlátlan és 189 korlátolt kimérésű korcsma volt, a kültelkeken pedig 48, tehát összesen 387. (dr. Sajtos pénzügyi titkár hivtalos adatai.) Ezeken kívül szeszes italokat és bort árúsítottak még a kávéházakban, a szatócs- és vegyes-árú kereskedésekben s a helybeli bortermelőknél, kik 2 hetenként váltakozva, saját házukban mérik ki saját termésű boraikat. Pozsonyban 1903-ban elfogyott 28,492 hektoliter bor, 17,680 hektoliter sör és 2950 hektoliter égetett szesz. Ebből a néhány számadatból is látható, hogy az anti-alkoholista egyesületnek, a Good-Templar-rendnek, nagyon is sok a tenni valója városunkban.
Orvosi személyzet.
Pozsony város hivatalos orvosi személyzete: 5 orvos, nevezetesen 1 tiszti főorvos, 1 rendőrorvos és 3 kerületi orvos, a kiknek feladata a szegény betegek ingyenes gyógyítása, a halottkémlés, a köztisztaság, piacz és közegészségi viszonyok ellenőrzése. Tiszti főorvos: dr. Tauscher Béla kir. tan.; rendőrorvos: dr. Kováts György kir. tan.; kerületi orvosok: dr. Vámossy István, dr. Mergl Ödön és dr. Jácz István. Az 5 orvoson kívül van még 3 egészségügyi szolga is, kiknek feladata a hivatalos fertőtlenítések végrehajtása és más közegészségügyi teendők.
A pozsonyi polgári orvosok összes száma 63, ezenkívül 2 sebész és 5 fogorvos. Az orvosoknak a megyében működő orvosokkal szemben való aránytalan nagy számára már előzőleg rámutattunk. Ez az aránytalanság nem mai keletű, már 1865-ben a Pozsonyban megtartott orvos-természettudományi kongresszuson is utaltak arra, hogy körülbelül minden ezer lakosra jut egy orvos. Akkor már 46 volt az orvosok száma. Éppen ez az arány áll fenn ma is, míg ellenben a megyében, a hol a helyrajzi viszonyok, nevezetesen a kerületek nagysága is követelné az orvosok nagyobb számát, 5-6000 lélekre is alig jut egy orvos. Okleveles bába Pozsonyban van 54, ezek közül 3 külföldi oklevéllel. Gyógyszertár van összesen 10, ezek közül 7 reáljogú, 2 személyes jogú, továbbá az Erzsébet-apáczák kórházi gyógyszertára, házi használatra. Ellenőrzésük a törvényben előirt módon, a rendőrkapitány és a kerületi orvos jelenlétében, a tiszti főorvos által történik.
Kórházak.
Kórházak tekintetében, mint már említve volt, Pozsony városa páratlanul áll az országban. Kórházaink száma 9, azonkívül van a városnak 2 fából készült és szétszedhető Doecker-féle járvány-kórháza, nemkülönben az egészségügyre nézve szintén nagy fontossággal bíró több menedékhelye és jóléti intézménye gyermekek és aggok számára.
Kórházai a következők:
Állami kórház.
1. Az állami kórház. Mint országos kórházat 1857-ben kezdték építeni, 1860-ban már készen állott, de rendeltetésére nézve csak három év mulva határozott a helytartótanács és így csak 1864 októberében nyílt meg a Virágvölgy nevű városrészben. Első alakjában 250 beteg felvételére volt alkalmas. 1867-ben teljesen felszerelve 382 ágyra rendezték be, 5 osztálylyal, nevezetesen: belgyógyászati, bujakóros- és bőrbeteg-osztály, sebészi és szülészi, szemészeti és elmebeteg-osztálylyal. Hogy a kórház minő messze vidékre kiterjedő, áldásos feladatot teljesít, azt legjobban illusztrálja az ápolt betegek számának nagymértékű szaporodása. 1884-ben 3775 beteget vett fel a kórház, 1903-ban pedig már 6900-ra emelkedett az ápoltak száma. Ennek megfelelőleg a kórházat is át kellett alakítani és új építményekkel bővíteni. 1894-ben még 400 volt az ágyak száma, 1903-ban már 800. 1884-ben kibővítették, új csatornát, mosókonyhát építettek s 1888-ban a vízvezetéket vezették be. 1895-ben az egész padlózatot keményfából készült parkettel cserélték ki, s 388egyúttal a folyosókat fűthetővé alakították át s az egészségügyi berendezéseket tökéletesítették. 1898-ban nevezetes eseményt jegyezhet fel a kórház története, a mennyiben berendezték a Röntgen-laboratoriumot, az elsőt Magyarországon. 1900-ban 700.000 korona költségen az elmebetegek, valamint a fertőző bajban szenvedők számára külön új pavillont, nemkülönben kórboncztani intézetet emeltek. Minthogy azonban a kórház fekhelyeinek száma a rohamosan szaporodó betegekkel szemben ismét csekélynek bizonyult, az 1904. évi költségvetésben 300.000 koronát irányoztak elő, részint egy sebészi pavillon építésére, részint pedig az elmebajosok pavillonjának kibővítésére. 1901-ben a világi ápolók helyébe apáczák léptek, a következő évben pedig a kórház a betegek élelmezését házi kezelésbe vette át. Az élelmezés ezzel nemcsak javult, hanem fejenként és naponként 8-10 fillér megtakarítást is erdményezett, mert azelőtt 1.87, sőt 1.93 koronába került egy beteg, házi kezelésben ellenben 1.77-1.79 koronába. Az összes kórházi szükséglet 1903-ban 520,664 koronára rúgott; a 6900 beteg ápolási napja mindössze 290,121, úgy hogy átlag egy beteget 37-38 napig ápoltak a kórházban. Az ápolási költség naponként 1.70 fillér.
Különösen nagy arányban emelkedett az elmebetegek száma; húsz év alatt megnégyszereződött. A míg 1884-ben csak 87 elmebeteget helyeztek el a kórházban, addig 1903-ban már 356 volt ápolás alatt, sőt már 410-re is emelkedett abban a pavillonban, mely eredetileg csak 200 elmebajosra volt tervezve. Számuk rohamos növekedése az alábbi kimutatásból legjobban kitűnik. Az utolső öt esztendőben ugyanis a következő főbb betegségek fordultak elő:
Összes
beteg		Fertőző
betegség		Tüdő-
gümőkor		Izületi
csúz		Vérkeringési
zavarok		Elmebajok
1899.509813415168194179
1900.57168617229222251
1901.645020317086169294
1902.6596177201128157318
1903.6900126205144157356
Az állami kórház orvosi személyzete jelenleg a következő: Igazgató-orvos dr. Pantocsek József, miniszt. osztálytanácsosi ranggal; osztályos főorvos: dr. Pávai Vajna Gábor, kir. tanácsos, a belgyógyászati, Dobrovics Mátyás a bőr- és bujakóros-osztály, dr. Schmidt Hugó egyet. m.-tanár a sebészeti, dr. Fischer Jakab az elmebajos, dr. Lippay Sándor pedig a szemészeti osztály főorvosa.
Bábaképző.
2. A legfontosabb egészségügyi intézmények egyike a nőgyógyászati klinikával egybekapcsolt m. kir. bábaképző-intézet. Ez intézet dr. Ambró János igazgató-tanár vezetésével 13 ágygyal 1873-ban nyílt meg az állami kórház egy elszigetelt helyiségében, és így történetének kezdete egybeforr az állami kórház történetével. Helyiségeinek czélszerűtlen voltát, valamint a tanuló nők számának emelkedésével szemben való elégtelenségét már az intézet fennállásának harmadik évében észlelték, a mit az akkor kiütött gyermekágyi láz is legjobban bizonyított. Béreltek tehát két szobát a szomszédos házakban, az elméleti oktatás megtarthatása czéljából, s a felvételre jelentkezőket pedig alkalmas lakással bíró szülésznőknél helyezték el. Az igazgatónak 1880-ban a belügyi és közoktatásügyi miniszterhez intézett felterjesztése feltárta a tarthatatlan helyzetet, mire a belügyminiszterrel egyetértve, Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter elrendelte az intézetnek a kórháztól való teljes elkülönítését, illetőleg kitelepítését. Új épületet emeltek tehát a pozsonyi várhegy délkeleti lejtőjén, tágas kert közepén, melyben az intézet 1885 január 1-én már megkezdhette működését. 1890-ben az intézet a női bajokban szenvedők osztályával gyarapodott. Ugyanez évben dr. Velits Dezső neveztetvén ki az elhunyt Ambró után igazgatótanárnak, az intézet újabb és rohamos emelkedése az ő érdemeit gyarapítja. A bábatanulók száma évenként 50, legnagyobbrészt Pozsony, Mosony, Nyitra, Komárom, Győr és Sopron vármegyékből, de vannak nagyobb számmal Trencsén, Zólyom, Hont, Liptó vármegyékből is, valamint távolabbról, bár kisebb számmal Krassó-Szörényből, Sárosból, Bács-Bodrogból s a közbeeső vármegyékből. Az intézetben 1873-tól 1895-ig 1136 bába nyert oklevelet. A bábák oktatása a téli és a 389nyári hónapokban, hol magyar-német, hol magyar-tót nyelven történik. A női betegosztályon is folytonos növekedésben van a forgalom, különösen nagy az ambuláns betegek száma.
Szülészeti polyklinika.
Az intézettel kapcsolatos szülészeti polyklinikum 1891 óta áll fenn, czélja: az intézetbe fel nem vehető, vagy magukat felvétetni nem akaró szegény anyák orvosi segélyezése, a szülésnél a tanár, tanársegéd, intézeti bába segédkezése, e mellett pedig a bábaságot tanulók ismeretének bővítése, különösen a rendellenességek eseteinél, melyek az intézetben, ennek kevesebb beteganyagánál, ritkábban fordulnak elő. A polyklinikum mind a közönség, mind az orvosok körében gyorsan hódított tért s pedig annyira, hogy már az első négy évben 350 esetben bizonyította jótékony voltát és czélszerűségét. A polyklinikai esetek száma évről-évre mindinkább szaporodik, legjobban bizonyítva ez intézmény áldásos voltát, e mellett Velits tanár a női osztályon a legritkább műtéteket végzi igen szép eredménynyel. Mindkét állami intézet orvosi kara gyakorlati elfoglaltságuk mellett még jelentékeny irodalmi működést is fejt ki.
Polgári ápoló intézet.
3. A pozsonyi katholikus polgári ápoló-intézet, vagy Szent Lászlóról nevezett polgári kórház. Megemlékeztünk már róla, hogy a Szt. Antal szerzetesrendje alapította, s 1398-ban ment át végleg a város tulajdonába. 1529-ben, mikor a török sereg Bécsig vonult, lerombolták, de I. Ferdinánd király rendeletére 1543-ban újból felépítették ugyanazon a helyen, a melyen jelenleg is áll. A Thököly szabadságharcz alatt, 1683-ban ismét elpusztult; a pozsonyi társaskáptalan és a város azonban, magánadakozások segítségével, újra helyreállította. A XVIII. század végével hanyatlásnak indult s a XIX. század elején, anyagi forrásaiban megfogyva, már-már az enyészet szélére került. Több polgár 1830-ban összeállt, hogy megmentse az intézetet s ez a törekvésük sikerrel is járt. Nagy segítséget nyújtott Korn Miksa bécsi burgszínházi színész, a ki 10 éven át, önzetlenül, a pozsonyi színházban a kórház javára évenként vendégszerepelt és fellépteivel összesen 10,791 forint 36 krt szerzett a kórház alapjának. De még ezentúl is többször fellépett, hanem most már fele részben a siketnéma-intézet javára. Pozsony városa ezért díszpolgárrá választotta őt. Több tekintélyes polgár jelentékeny adományokkal vett részt az intézet újjáalakításában, kik közül Uhl Károly, az ápolóintézet templomának adminisztrátora, különösen sok érdemet szerzett. 1830 októberben Rudnay Sándor herczegprimás már felszentelhette az új épületet. Az intézetet egyesület kezeli, de a városi tanács felügyelet alatt áll. Ápolás alatt tart 20 férfit és 20 nőt. Intézeti orvos dr. Vámossy István, városi ker. orvos.
Irgalmasok.
4. Az Irgalmasok kórháza. Alapította Szelepcsényi György, esztergomi érsek 1669-ben. Itt kizárólag férfi-betegeket ápolnak. Van belgyógyászati és sebészeti osztálya. Évi betegforgalma 6-700 fekvő és 3000 járó beteg. Évenként 5-6000 foghúzást végeznek. Intézeti főorvos dr. Vámossy István.
Szt. Erzsébet kórház.
5. "A Szent Erzsébet" apáczarend kórháza. Alapíttatott 1732-ben, kizárólag női betegek részére. Az ágyak száma 48. A belgyógyászati osztályon évenként 300-350 fekvő beteget ápolnak. A kórház gyógyszertárának felszerelése igen érdekes; a XVII. századból eredő portartóival és palaczkjaival, méltó a megtekintésre. Intézeti orvos dr. Vámossy István.
Ág. ev. kórház.
6. Az evangelikus kórház 1807-ben alapíttatott 20 ágyra, férfiak és nők számára. Most 22 ágyra van berendezve; évi betegforgalma 160-190. Fenntartása a kórházi alapból, továbbá jótékony adományokkal, esetleg hitközségi segélylyel történik. A kórház kebelében 1891 óta diakonissza-képző intézet is van, s évenként 6-8 ápolónőt képeznek ki. A diakonissza ápolónők jók és megbízhatók. Az intézet orvosa dr. Tauscher Béla kir. tanácsos s városi tiszti főorvos.
Izr. kórház.
7. Az izraelita kórházat szintén a XVIII. században alapították, de 1811-ben a franczia hadjárat alkalmával leégett, úgy hogy 1812-ben újra kellett építeni. A kórház jelenleg a pozsonyi izr.-orthodox hitközség szent egyesületének, a Chevra Kadisának a tulajdona s ugyanez is tartja fenn. Az ágyak száma 28, az évi betegforgalom 50-60. A fenntartási költség évenként 4-5000 korona. A betegek legnagyobb része belbeteg. Rendelő főorvos dr. Fischer Jakab államkórházi főorvos.
Izr. betegápolóképző-intézet.
A kórház kebelében van a boldogult "Erzsébet királyné" emlékére alapított izr. betegápolókat-képző intézet is, melynek czélja zsidó vallású 390férfiakat és nőket betegápolókká képezni. Elméleti és gyakorlati kiképzésben részesülvén, magánbetegek mellé küldetnek további gyakorlatra, szegényekhez igyen, tehetősebbekhez megfelelő díjazás mellett. Jelenleg már 3 alaposan kiképzett izr. ápolónő működik.
Ferencz József gyermekkórház.
8. A Ferencz József gyermekkórházat Pozsony város hatósága 1853-ban annak emlékére alapította, hogy az uralkodó a merénylő Libényi gyilkos tőrétől szerencsésen megmenekült. Az intézet 1857-ben nyílt meg a mostani Pázmány-utczában kibérelt káptalani házban, 12 ágyra berendezve. Kezelését a jótékony nőegylet vállalata magára. Az ápolást négy szatmári apácza vállalata el, dr. Helmár Károly igazgató felügyelete alatt. 1865-ben az apáczákat visszahívták Szatmárra. 1867-ben az átalakított városi agghajlékban helyezték el az intézetet. Ekkor már 22 ágya volt, ebből 6 elkülönített szobában. 1886-ban újabb átalakítás folytán két elkülönített helyiséggel együtt az ágyak számát 28-ra emelték. Miután az állami sorsjátékból, kegyes gyűjtésekből, a pozsonyi I. takarékpénztárnak 1892-iki 50 éves jubieliumi 25,000 forint ajándékából, megfelelő összeg gyűlt egybe, a nőegylet külön épület emelését határozta el, melynek költségeihez a város is 10,000 forinttal járult. Az új kórházat 1894 márczius 29-én nyitották meg ünnepélyesen, gróf Esterházy Istvánné védőasszony és dr. Tauscher Béláné elnök vezetésével. Az új kórház 6 kórtermében 50 ágy, egy elkülönített pavillonban pedig fertőző betegeknek 28 ágy áll a beteg gyermekek befogadására. 1903-ban a kórház a difteriás betegek elszigetelő pavillonjával bővült, mely elszigetelő pavillon mind a berendezést, mind pedig a tudományos vizsgálatokra szükséges laboratoriumot illetőleg, hazánkban elsőrendű mintaintézetnek mondható, mely méltó minden szakértőnek a megtekintésére. A pavillon berendezésében dr. Mergl Ödön városi kerületi és intézeti orvosnak van a legnagyobb érdeme. A kórház berendezése egyáltalában megfelel a legszigorúbb hygienikus követelményeknek. Ugyancsak 1903-ban a kórház nyilvánossági jeleggel ruháztatott fel. A gyermekkórház fekvő beteginek a száma egész 1894-ig évenként átlag 120-150-ig váltakozott, 1899-ben 412, 1902-ben pedig már 547-re emelkedett benntfekvő betegek száma. Még szembetűnőbb a kórház járó betegeinek rohamos emelkedése, mert míg 1890-ben csak 117, 1894-ben 474, 1898-ban 2891, 1901-ben 3848, addig 1903-ban már 4548 ambulans beteg gyermek nyert ingyenes orvosi segélyt és gyógyszerkedvezményt, a mi ez intézmény áldásos voltának legékesebben szóló tanúsága. Az orvosi szolgálatot dr. Kováts György kir. tanácsos, igazgató főorvos vezetése mellett, dr. Hauer Ernő és dr. Mergl Ödön osztályvezető főorvosok, dr. Buchsbaum József és dr. Fleischer Emil rendelő orvosok végzik, minden orvosi tiszteletdíj nélkül, csak a kórházban lakó segédorvos, dr. Steiner Fülöp kap 1200 korona fizetést, teljes ellátással. Az ápolást a "Megváltóról" nevezett 6 irgalmas apácza végzi; gazdasági ügyeit a nőegylettől kirendelt hölgybizottság intézi. Az ápolási költség fejenként 140 fillér, külön ápolt betegek 7 koronát fizetnek naponként.
Helyőrségi kórház.
9. A cs. és kir. 19. számú helyőrségi kórház az Esterházy-téren, a régi primási palotában van elhelyezve, melyet a kincstár régebben e czélra 100,000 forinton vett meg. Az ágyak száma 207. Az évi betegforgalom 1552 volt; ezek közül 452 bujakórban szenvedett. Sűrűbb fertőző betegségek: tifusz, vérhas, trachoma 77, izületi csúz 25 esetben. A fertőző betegek számára külön pavillon van berendezve. A kórház orvosainak száma 8-12 közt változik.
A kórházak mellett különös figyelmet érdemelnek a jótékony ápoló és más emberbaráti intézetek. Ilyenek a Lazaretnek nevezett városi szegényház, mely pozsonyi illetőségű, keresetképtelen, nagyrészt elaggott egyéneket gondoz. A létszám 95-100 nő, 50-60 férfi. Van továbbá evangelikus és izr. aggok hajléka is.
Stefánia árvaház.
A Mária oltalmáról nevezett, előbb "Stefánia" nevet viselő árvaházat 1830-ban alapította a Brunswick Teréz grófnő elnöklete alatt megalakult kisdedóvó-egyesület, a kolerában elhúnyt szülők árvái részére. Az intézet igazi megalapítója és legnagyobb jótevője vedrődi gr. Zichy Ferencz, a kolera alatt kir. járványbiztos volt. A 90-es években az intézet vezetését a Paulai szt. Vinczéről nevezett irgalmas nővérekre bízták. Tizennyolcz éven át Stefánia főherczegnő viselte a védői tisztet s azért akkor Stefánia-árvaháznak nevezték. 3911900-ban a Horváth János- és a Madách-utcza sarkán, a Mély-út alján, pompás, egészséges fekvésű területen, új épületbe költözött át az intézet. Ezt 1900 okt. 7-én szentelték fel. Ékes, románstilű épület, a főbejárat homolokzatának mozaikképe: a Bold. Szüz- Lotz Károly kartonja után készült. Háromemeletes, teljesen modern követelmények szerint berendezett épület; az egész telek területe 3900 □ m., ebből 2500 □ m. kert. Az intézet tisztán felekezeti (katholikus) jellegű, árvák és félárvák befogadására, 120 egyén számára. Csekély 12 forint havidíj fizetése mellett azonban díjas növendékek is felvétetnek.
Egyéb jótékony intézmények.
A város más jótékony intézetei közt hasonlóan áldásos feladatot teljesítenek: az Izabella-gyermekmenedékhely, melyet a kincstár az állami gyermekmendékhely számára megvásárolt, de még ez ideig berendezve és megnyitva nincs, továbbá a bölcsődék, népkonyhák, levesosztó intézetek, a Schiffbeck-féle "Cseléd-otthon" és gyermekóvó, melyek közvetve mind tényezői az egészségügy javításának.
A szegény népre nagy áldás a szegény beteg gyermekek számára rendezett nyilvános rendelő intézmény, melyet a helybeli szabadkőműves-páholy tart fenn nagy anyagi áldozattal, s mely évenként 6-8000 szegény ambuláns beteg gyermeket részesít nemcsak ingyen orvosi kezelésben, hanem ingyen-orvosságban és szükség szerint táplálékban is. Ez a nemes tett önmagát dícséri legjobban. Az orvosi tudomány elméleti és gyakorlati művelésére, az orvosok irodalmi működésének serkentésére, ekképpen az egészségügyi kérdések megvitatására alkalmat ád a Pozsonyban létező orvos-természettudományi társulat, mely évenként e tudományos szakmákba vágó értekezéseket is ád ki külön kötetben magyar és német nyelven. Ez a nevezetes társulat, mely egyike hazánkban az első ilynemű társulatoknak, 1856-ban alakult, tehát 1906-ban ünnepli fennállásának 50 éves jubileumát. Az alapítók közt több jeles nevet találunk, így: Bolla János, reáliskolai igazgatót, Fuchs Albert, ev. lyceumi tanár stb., dr. Kornhuber András, kiváló természettudóst, Obermüller János, mathematikust, dr. Pawlovszky Sándort, dr. Mednyánszky Dénest, Walterskirchen bárót, Plener Ignácz udv. tanácsos későbbi minisztert, dr. Schmidt Antal tanárt. Az orvos-természettudományi egyesület jelenlegi elnöke dr. Ortvay Tivadar, a neves történetíró és európai hírű archaeologus. Az orvosi szakosztály ez idő szerinti elnökei pedig: dr. Velits Dezső bába-intézeti igazgatótanár és dr. Pávai Vajna Gábor kir. tanácsos, államkórházi főorvos. Az egyesület évkönyveiben számos jeles tudományos értekezés jelenik meg, és a társulat, évkönyvei révén, csereviszonyban áll Európa minden hasonló czélú intézetével. A társulatnak igen értékes szakkönyvtára is van. Helyiségei gr. Pálffy János v. b. t. tanácsos palotájában vannak, a Kossuth Lajos-téren. E helyiségeket a gróf nagylelkűen, minden díj nélkül, engedte át az egyesület czéljaira.
Üdülőhelyek.
A lakosság egészségére nézve fontosak még az üdülőhelyek is. A mi ezeket illeti, elmondhatjuk, hogy Pozsony ebben a tekintetben valóságos paradicsom, mert az országnak nincs olyan városa, a melynek annyi parkja és rendezett erdősége lenne, és a hová oly könnyen és olcsón juthatnának ki a lakosok, hogy élvezhessék a balzsamos, tiszta hegyi levegőt, mint éppen Pozsony. Egyedül a különben népszerű Vaskút kirándulóhely nem számítható sem geografiai, sem orvosi tekintetben az egészséges nyaralótelepek közé, mert üstszerű mély völgyben fekszik; a míg a nap süt, kellemes hűvösséget nyújt, de a mint a nap leáldozik, a levegő hirtelen annyira lehül, hogy vastagabb felöltő nélkül nem tanácsos künn maradni; e mellett a föld erősen párolog és éjente az egész völgyet fülledt szagu, nyomasztó pára üli meg. A Vaskút völgyében levő, tónak csúfolt mocsár is rontja a levegőt. Ennek levezetése s így a telep szúnyogmentessé tétele feltétlenül szükséges.
A fürdőket illetőleg nagyon sok dícséretes alig mondható, mert habár a Duna éppen Pozsony előtt folyik, a legújabb időkig fürdőintézetek tekintetében a város nagyon is hátra volt. Csakis az utolsó 4-5 év alatt indult meg az üdvös mozgalom megfelelő fürdők berendezésére. Így keletkezett 1896-ban, a pozsonyi iparbank áldozatkészségéből a "Pozsony" czímű modern fürdőtelep, gőz-, kád- és zuhanyfürdőkkel, fedett uszodával és vízgyógymóddal ellátva, továbbá 1901-ben, a valóban igen szép és mintaszerűen 392berendezett dr. Schlesinger-féle vízgyógyintézet és szanatórium. Ezeken kivül van még a városban nehány kisebb fürdő is; a dunai uszoda ügye azonban rosszul áll. A régi polgári uszodát 1902-ben elsodorta a hirtelen megáradt Duna, de megrongálta egyúttal a katonai uszodát is, úgy hogy 1903-ban Pozsonyban nem volt uszoda, ez évben pedig a város már alig állíthatja fel a majdnem 80,000 koronába került új uszodát.
Temetők.
Temető van Pozsonyban 9; mind felekezeti: 3 katholikus, 2 evangelikus, 2 zsidó, 1 katonai és 1 szegények temetője. A kath. és evang. temetők valóban igen szépek, úgy hogy megtekintésre nagyon is méltók.2
Betegsegélyző pénztárak.
A Pozsonyban az utóbbi évtizedben megnövekedett gyáripar felszaporodott munkásainak egészségügyéről országos érdek és kötelesség volt gondoskodni. Említettük fentebb azokat a czélszerű intézkedéseket, melyekkel jó és olcsó munkáslakások építésével egyesek a néphygienia érdekében nagy szolgálatokat tettek és érdemeket szereztek. Az országos intézkedések sorába tartozik a munkásbetegsegélyzőpénztár. Pozsonyban a kerületi betegsegélyzőpénztár 1893. január hó elseje óta az 1891. XIV. törvényczikk alapján létesült, melynek hatásköre a városon kívül kiterjed a vármegye pozsonyi, felsőcsallóközi, alsócsallóközi és malaczkai járás 22 nagy- és 151 kis-községére és 1 sz. kir. városra is; de működésének nemcsak súlypontja, hanem majdnem teljessége is a városra esik, a mi természetes, mert a nagy-ipar itt van konczentrálva. A pénztár vidéki ügyeit 30 bizalmi férfiú intézi, ezek kevés kivétellel a körjegyzők.
A pénztár tagjai e szerint vagy kötelezettek, vagy önként belépők. A pénztár 1893. január 1-e óta működik. Tagjainak száma az első esztendőben 9400 volt, 1903-ban számuk már 12,269-re emelkedett. A bejelentett betegek száma 1900-ban volt 10,861, 1901-ben 10,091, 1902-ben 10,783, 1903-ban 12,246. Keresetképtelenné lett ugyanez időben 4427, 4703, 3647 és 3579, a keresetképtelenek száma tehát az utóbbi 2 évben csökkent. A megbetegedések száma is fogyott; mert az 1895-99-iki időszakban 33-37 százalék vot a megbetegedések száma, 1901-ben is még 34.9%, ellenben 1902-ben leszállt 31.7, 1903-ban pedig már 29.1 százalékra. A keresetképtelenné váltak közül meghal évenként 8-8.8 százalék.
A járóbetegek ezelőtt az orvosok lakásán vizsgáltatták magukat, 1901. november 1-től a pénztár központi rendelő-intézetében van az ambulatórium, mely reggeli 9 órától esti 7 óráig tart. Hirtelen veszély idején a pénztári köteléken kívül állók is igénybe vették az ambulatóriumot. A pénztárnak Pozsonyban hat orvosa van; főorvos: dr. Glaser Károly, egyszersmind nőorvos is; rendelő-orvosok: dr. Penzelt Antal belbetegek, dr. Förster Lajos szembetegek, dr. Kugler Károly bőrbajosok, dr. Buchsbaum József gyermekbetegek részére. Az ambulatórium felerészét, különösen a sebészeti és fülgyógyászati eseteket dr. Hecht Dávid látja el, évi 2000 korona fizetésért. Az ambulatóriumot 1903-ban 10,374 beteg látogatta.
A pozsonyi pénztári orvosok évi fizetése 2400 korona, ezenkívül a vámon kívül tett orvosi látogatásokért külön fuvarbér, a szomszédos községekben végzett látogatásokért pedig a fuvardíjon kívül még külön 2 korona tiszteletdíj is jár. A főorvos évi fizetése 2000 korona. A vidéken 18 orvosa van a pénztárnak, kiknek fizetése a tagok számához képest van megállapítva.
A pénztár bevétele tíz évi működése óta 1903. deczember 31-ig összesen 1.879,479 kor. 47 fill. volt.
Működésének tíz éve alatt következő összegeket adta ki: Táppénz- és gyermekágyi segély: 830,089 kor. 39 fill. Bábapénz: 22,499 kor. 26 fill. Temetkezési segély: 49,256 kor. 88 fill. Gyógyszerek: 207,653 kor. 55 fill. Gyógyászati segédösszegek: 22,788 kor. 72 fill. Kórházi ápolás: 152,406 kor. 34 fill. Orvosok fizetése és külön fuvar: 204,548 kor. 77 fill. Központi rendelő intézet 393- abmulatorium - berendezése: 3041 kor. 26 fill. A rendelő fenntartása: 8776 kor. 68 fill. Betegellenőrzés: 21,356 kor. 93 fill. Összesen kiadott: 1.521,417 kor. 98 fill. Igazgatási személyi kiadás 10 év alatt: 212,660 kor. 83 fill. Dologi kiadás pedig: 100,777 kor. 32 fill. volt. Tartalékalapul elhelyeztetett 70,339 kor. 70 fill.
A gyárakban és ipartelepeken előforduló jellegzetes betegségek: ólommérgezés: nyomdákban, festék-gyárakban, kályhások közt; alszárfekély a téglagyárakban, karbunkulus a bőrgyárakban, vérszegénység a ruházati iparnál, légzőszervek hurutja igen sok ipartelepen, lumbago kőbányákban, téglagyárakban; sérülések, gyomorbántalmak az összes gyárakban előfordulnak; leggyakoribb azonban itt is a tuberkulózis, noha olyan ipartelepet nem lehet különösen megjelölni, mely a tuberkulozisnak lenne melegágya.
Egyéb betegsegélyző pénztárak.
A kerületi betegsegélyző pénztáron kívül még következő testületi vagy magán betegsegélyző pénztárak vannak Pozsonyban. A kereskedőké 320, az ácsoké 240, a pinczéreké 260, sütőké 250, a pozsonyi dohánygyáré 1050, a posztógyáré 190, a jutagyáré 480 taggal. Ezenkívül a betegsegélyző pénztár területén a vidéken még három pénztár van, a máriavölgyi palabányáé, a dévényi Lanfranconi-féle kőbányáé, a magyarfalvi czukorgyáré.
Megemlítendő még a br. Hirsch-féle betegsegítő egyesület is, mely jótékonyságban minden más jótékony intézetet túl akar liczitálni; évi tagdíja 2 frt, a mely összegért a cselédeket a kórházakban még 3 hónapig is képes orvosoltatni. Rendkivül számos tagja van.
Nem tagadható, hogy az 1891-ik évi XIV. t.-cz. az orvosi gyakorlatra határozottan sérelmes volt, ellenben a szegény munkásnép vitális érdekeinek nagy javára szolgált. A hiba csak az, hogy a betegsegélyző-pénztárak ma már sok olyan önkéntesen belépő tagokat is felvesznek, a kiknek az évi jövedelme meghaladja még a 2400 koronát is, holott ezzel megsértik az igazi jogosultsággal bíró tagok érdekeit, a kiket az önként belépő tagoktól igénybe vett segélyek méltánytalanul megterhelnek és megrövidítenek. Végül megemlíthetjük, hogy Pozsonyban az országos orvosi szövetségnek külön fiókja is van 56 taggal, elnöke dr. Tauscher Béla kir. tanácsos városi tiszti főorvos.
* * *
A fentebb elmondottakból következik, hogy az anyagi jólét előmozdítása kétségkívül nagy befolyással van az emberi életre, mert tény, hogy a szegénység, nyomor, inség, tudatlanság, babona, kuruzslás és rendkívüli közömbösség a tisztaság és testi egészség iránt az ember legnagyobb ellenségei s a halál leghívebb szolgái. Ellenben a mértékletesség, rend, tisztaság, a jólét bizonyos foka, a műveltség és érzék az egészség fenntartására, ezek az emberi élet hű és biztos szövetségesei.
Ezeknek köszönik a népek, ha halálozási arányszámuk kisebb, mint más nemzeteké, ha betegség és járvány nem ritkitják soraikat. Nem szenved kétséget tehát, hogy a műveltség előhaladásával mindenütt hátrább szorul a halál, mert tény, hogy csakis a műveltség magas fokán álló nép vagy város képes a közegészségügy nagy jelentőségét felismerni és annak követelményeit érvényesíteni.
A mi népünk azonban - sajnos - még nem tudja megérteni és felfogni az egészségügy követelményeit. Ezért volna elengedhetetlenül szükséges, hogy a népet a lelkészek és tanítók a közegészségügy és fizikai jólét legegyszerűbb tételeire, vasárnapi népies előadásokban kioktassák és őket azoknak hasznos és czélszerű voltáról meggyőzzék.
Felismerve tehát a hibákat, vállvetve kell közreműködnünk és legyőznünk a haladás legnagyobb ellenségét, a közömbösséget. Fel kell használnunk e czélból minden eszközt annak elérésére, hogy a vármegye és a város közegészségügyi viszonyai mennél magasabb fokra fejlődjenek, hogy így Pozsony városa a megyével egyetemben, necsak műveltségben és értelmiségben legyen Magyarország második városa és vármegyéje, hanem közegészség dolgában is. Csakis így megy teljesedésbe Trefortnak, hazánk megboldogult jeles kultuszminiszterének ama sokat mondó jelszava: hogy a tudomány, vagyon és egészség: az emberiség legnagyobb jóltevői.
0. Véleményem szerint, nagyon is itt volna már az ideje annak, hogy a népesség elsatnyulásának és elnyomorodásának meggátlása végett az állam intézkednék arról, hogy a házasulandók az anyakönyvi kivonat és más hivatalos okiratok mellett még egy hivatalos orvosi bizonyítványt is csatolnának, hogy minden tekintetben tökéletesen egészségesek.
1. Dr. Vámossy István: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet. - Dr. Ortvay Tivadar: Pozsony város története I.
2. Köszönet mindazoknak, kik ez értekezéshez szükséges adatok megszerzésében segédkezet nyújtottak; így dr. Aich Nándor államkórházi másodorvosnak, Beck Vilmos anyakönyvvezetőnek, dr. Glaser Károly betegsegélyző pénztári főorvosnak, dr. Mergl Ödön városi kerületi orvosnak, dr. Pantocsek József államkórházi igazgató főorvosnak, dr. Sajtos Samu pénzügyi titkárnak, dr. Szánthó Henrik városi mérnöknek, Szántó Károly állami felsőbb leányiskolai tanárnak, Somlyai Lajos betegsegélyző pénztári titkárnak, dr. Tauscher Béla kir. tanácsos, városi főorvosnak, dr. Vámossy István városi kerületi orvosnak, dr. Velits Dezső bábaképző igazgató-tanárnak s végül dr. Zsigárdy Aladár megyei főorvosnak stb. stb.
3. A megyei fő- és járási orvosok javadalma is csak legújabban, az 1904-iki költségvetésben megállapított fizetésrendezés folytán emelkedett annyira, hogy most a megyei főorvosnak 3600 korona törzsfizetése, 700 korona lakbére és 1000 korona utiátalánya van, a járásorvosok javadalma pedig 2400 korona törzsfizetés és 420 korona lakbér, a városi orvosoké lakbér nélkül 1400-1000 korona, a körorvosoké, mert róluk a törvényhozás, sajnos nem gondoskodott, 6-800 korona. Ez pedig vajmi kevés a megélhetésre. A mellékjövedelem bizonytalan és gyakran behajthatatlan. A községi és körorvosok sorsa tehát most is mostoha. Éppen azért marad üresen annyi körzet nemcsak Pozsony vármegyében, a hol 1902-ben 92 községnek nem volt orvosa, hanem az egész országban is, mert ugyanez évben 2227 községben nem volt orvos, a mi különösen járványok idején boszulja meg magát az ország népességének szaporodási hiányában. A körorvosok államosítása, tisztességes javadalommal való ellátása tehát első rendű egészségügyi követelmény. E nélkül nem segíthetünk az orvosoknak a városokba való torlódásán, a mi még azzal a veszedelemmel is jár, hogy városokban a túlhajtott konkurrenczia folytán az orvosok vitális érdekeit is tönkre teszi.
4. Pozsony vármegye egész területén 1903-ban levágatott 18,747 szarvasmarha, továbbá 14,339 darab sertés és 1021 juh és kecske, vagyis összesen 33,107 darab, ellenben magában Pozsonyban ugyanez évben 34,150 állat - szarvasmarha, sertés, borju - került levágatásra. E számadatok bizonyítják legjobban, hogy a megye élelmezése, hús dolgában, bizony szegény, mert tény, hogy a megye 300,126 lakosa évenként kevesebb húst fogyaszt, mint Pozsony város 65,867 lakosa.
5. Nem érdektelen még annak a felemlítése sem, hogy a csontlágyulás a Csallóközben még az állatoknál is elég gyakori. Leggyakrabban fordul elő e betegség a szarvasmarhák közül különösen a teheneknél, továbbá a disznóknál és a lovaknál is. A betegség oka határozottan a talajviszonyokban keresendő, mert tény, hogy sok helyütt a csak arasznyi vastag humusrétegből, a talaj sóit oldó eső- vagy hóvízet, a kitűnő szűrőképességű kavicsréteg azonnal átbocsátja, illetőleg a vékony televényföldrétegen keresztül csakhamar abba szürődik át. Így a termőföld vékony rétegének szárazsága következtében, a takarmány-növények éppen az állati csontrendszer felépítéséhez szükséges sókat nélkülözik. A betegség addig, míg az állat lábain áll, a táplálkozás javításával és a megfelelő mészsók adagolásával, rövid idő alatt gyógyítható. Így, ha a tápdúsabb takarmányhoz csontlisztet kevernek, a beteg állatok 8-12 hét alatt gyógyúlnak. (Gracsányi-Velits).

Az állami kórházban észlelt osteomaláriás betegek legnagyobb részénél kifejezett phosphor-vizelés - phosphaturia - volt jelen. E tapasztalati tényt véve a gyógykezelés kiinduló pontjául, csontlágyulásban szenvedő betegeimnek, már évek óta chloroformban oldott phosphort adtam belsőleg, a megfelelő legjobb étrenddel támogatva.

E gyógyítómóddal, ha nem is értem el teljes gyógyulást, de sok esetben a kínzó csontfájdalmak csökkenése s a járás feltűnő javulása volt az erdmény. Nem tagadom, hogy a csontlágyulás legbiztosabb gyógyítási módja a Fehlingtől ajánlott petefészek-kiirtás; - castratio - dr. Velits tanár, a pozsonyi bábaképző-intézet érdemdús igazgatója ezt a módszerét már több esetben a legfényesebb eredménynyel alkalmazta is, de azért a csontlágyulás minden esetében tanácsos, a nevezett műtét végrehajtása előtt, a belső szerekkel való gyógyítást is megkísérleni.

Nem czélom, hogy e helyen, a megszabott szűk keretet átlépve, a csontlágyulás oktanával, elterjedésével és gyógyítási módjainak szigorúan tudományos ismertetésével foglalkozzam. A kiket ez közelebbről érdekel, utalok dr. Velits tanár: "A csontlágyulás gyógyításáról" és "További adatok a csontlágyulás sebészi gyógykezeléséhez" cízmű alapos és a tárgyat minden oldalról tüzetesen megvilágító értekezéseire, nemkülönben Tauffer Vilmos budapesti egyetemi tanár "Osteomalária" czímű magvas művére (Belgyógyászati kézikönyv II-ik köt.)
6. Rendes illemhely a megye területén - kivéve a városokat és néhány nagyobb községet - bizony kevés van, sőt nagyon sok helyt még híre sincs, holott okkal móddal ezen a bajon is lehetne segíteni, és az emberi ürüléket, mint a legtartalmasabb trágyát, a szántóföldek javitására is lehetne értékesíteni. Ismeretes, hogy illemhelyek hiánya, vagy rossz szerkezete mennyi mindenféle altesti betegségnek az okozója.

« KÖZOKTATÁSÜGY. A népoktatásügyi részt írta Plachy Bertalan, a középiskolákra vonatkozó részt Pirchala Imre dr. KEZDŐLAP

Pozsony vármegye

Tartalomjegyzék

 SZÍNÉSZET. Írta E. Nagy Olivér dr. »