A XII. és XIII. században terjedtek el hazánkban a szerezetes-rendek s az apácza-iskolák, s már ebben a korban tétetik említés a virágzó veszprémi, budai, nagyszombati, pozsonyi női kolostori iskoláról. A tanítási módszer tökéletesítésével különösen a benczések foglalkoztak.

Ipolyi szerint a csallóközi Bakán és Csötörtökön már a XI. században volt templom és plébánia, tehát iskolának is kellett lennie.

Némethy Lajos, az esztergomi főegyházmegye könyvtárosa, hiteles adatok alapján állította össze az egyházmegye legrégibb és legújabb plébániáinak történetét és 450 között 330-at mint antiquát és antiquissimát tüntet föl, melyeknél tehát minden valószínűség szerint iskola is volt, bár a plébániákból a török dúlás következtében száznál több pusztult el.

A reformáczió kora a népiskola-ügyre tagadhatatlanul fejlesztőleg hatott, mert legerősebb fegyvere az iskola volt, a mely irányzat a katholikus népnevelés-ügyet sem hagyta érintetlenül.

És valóban nagy volt ez a kor a népnevelés-ügyre való kihatásában; ekkor jelentkezik először Pozsony vármegyében is a városi hatóságok élénk tevékenysége a népnevelés-ügy körül, s történelmi nyoma van, hogy Modor szab. kir. városban 1594-ben "ex senatus consulto" adatott ki tanrend az ottani protestáns népiskolák számára.

Az ellenreformáczióban a szerzetes-rendek voltak tudvalevőleg a róm. kath. egyház fegyelmezett katonái, kikkel különösen a nagyobb középpontokat szállotta meg a közoktatás fejlesztésében, beleértve a népnevelést is; így Polentáry Ferencz, szempczi plébános, későbbi nagyváradi kanonok, Bazinba hozta a jezsuita missziót, rábízván az algimnáziumot, melyet 20,000 forinttal javadalmazott. A rend 1773-ban eltöröltetvén, az algimnázium helyére egy teljesen berendezett normális iskola "állíttatott és egy elementaris classis cum paedagogio latino", hogy a latin nyelv oktatásáról is gondoskodva legyen. Ez iskola személyzete a pozsonyi schola vernacula-ból került ki, a tanítók fizetése, lakáson és két öl fán kívül, évi 200 frtból állott.

Modorban 1657-ben benczések telepedtek meg, kiknek hivatásul volt - Szelepcsényi primás bevezető okmánya szerint - az ifjúságot az elemi iskolában oktatni, kik onnan csak II. József egyházi reformjai következtében távoztak.

Szempczen főgimnázium és népiskola állott fenn a piaristák vezetése alatt, kik, miután a kincstári gimnáziumi épület 1776-ban leégett, a tanítást tovább nem folytathatták és részint Tatára, részint Selmeczbányára költöztek.

Csak nagy utánjárással és töredékesen lehet megállapítani az inkább csak a népiskolák külső életére vonatkozó adatokat a canonica visitatiók alapján, mert a róm. kath. plébánosoktól hivatalból vezetett "historia domus" sok helyen a háborús időknek esett áldozatul, sok helyen pedig elégett s így csak elvétve akadunk az 1634. évi Draskovics György-féle, az 1756. évi Galgóczy-féle és az 1781. évi Batthyány-féle régi canonica visitatiók érdekes, megbízható adataira, melyek közül az első Somorja városában teljesített egyházi vizsgálat alkalmával már német-magyar tanítókról tesz említést s fizetésükről is intézkedik, s így akadunk más községekben is a tanítók alkalmazásának határozott nyomaira.

Rudolf király 1593 augusztus hó 3-án kelt leveléből kitűnik, hogy a szt-istváni iskolának már fenn kellett állania, mert jogot ad Pálffy Miklós bárónak, hogy az ottani szegények-háza és iskola fenntartására a tőle nemrég alapított községnek kilenczedét, hegyi jogát és tizedét fordíthassa.

1686-ban Csáky gróf, vágújhelyi prépost Kudjelka Mátyás tanító mellé egy kisegítő tanerőt kér az akkori pozsonyi iskolai felügyelőtől, Schober Jánostól.

A Batthyány-féle canonica visitatio szerint a XVIII. század végén a nagybresztoványi tanító javadalmazása a következőkből állott: évenként tartozott hozni minden iskolás-növendék két drb kenyeret, két itcze sót, két kalácsot és néhány szál fát.

Az 1626. évi canonica visitatio szerint az egbeli róm. kath. templomot a felkelők szétrombolták és a zavarok következtében nincs a községnek tanítója és iskolája.

345A Historia parochiae Szt. János pag. 87 szerint, 1690-ből Chmelik János mint "rector scholae" említtetik.

A népiskolai oktatás módszerét illetőleg még a XVIII. század elejéről is nagyon keveset tudunk, mert az sem országosan, sem egyházilag szabályozva nem volt, s a canonica visitatiók csak a legritkábban terjeszkednek ki erre a pontra.

II. József türelmi rendeletével kapcsolatban, mely a zsidóságnak is megadta hazánkban a szabad költözködési jogot, az izr. hitközségek kötelességévé tette, hogy nyilvános iskolákat állítsanak, mely felső parancs nem is maradt eredmény nélkül, mert ez időben egyedül a pozsonyi helytartósági kerületben tizenöt nyilvános zsidó iskola állott fenn.

A népnevelésnek nemcsak politikai szempontból való fontosságát, hanem az adóképességre is hatását a hazai törvényhozás már az 1790. évi XXVI. törvényczikkben beismerte, midőn azt állami felügyelet alá helyezni igyekezett.

Az ez időponttól kezdődött újjáébredés társadalmilag sem volt tétlen a népnevelés ügye körül és 1825-ben a nagy Széchenyi ezen a téren is nagyjelentőségű mozgalmat fejtett ki irataiban; mindazonáltal a hazai népnevelésügy pedagogiai és adminisztrativ szabályozását a végrehajtó hatalomtól nyerte, mely önző, birodalmi, németesítő czélokat követett a Mária Terézia és Ferencz császár-féle "Ratio educationis"-okban, József császár rendeleteiben, és végre az 1850-ki "Organisations-Schul-Entwurf"-ban, mely a germanizáczió leplezett czéljait már nyiltan kimondotta. Mindezek a kormányzati intézkedések történelmi nyomokat hagytak Pozsony vármegye népnevelésén is.

A visszanyert államiság, miután az 1848-iki törvényhozás vérbe fúlt, első sorban a népnevelés szervezését tartotta feladatának és sietett megalkotni az 1868. évi XXXVIII. alapvető törvényczikket. Ez a törvény tudvalevőleg az állami, községi, felekezeti és magán-népiskolák kategoriáját állítja föl és Pozsony vármegye viszonyaira jellemző, hogy a társadalom nem annyira az állami, mint községi iskolák intézményét igyekezett a felekezetiek mellett felkarolni, mert míg az előbbiek száma ez idő szerint is fokozatos növekedéssel csak 12, addig az utóbbiaké 19.

Az állami iskolák különösen a 70-es években keletkeztek és pedig Búrszentgyörgyön, Malaczkán és Gajaron párhuzamosan az ottani katholikus iskolákkal, és csak Károlyfalva telepes községben alakult magában álló állami iskola.

A községi iskolák keletkezésében elől járt Szentgyörgy és Bazin szab. kir. város, Stomfa nagyközség, hol a felekezetiek községi jelleget nyertek, a mit több kisebb község is követett.

Ez a törvényczikk húsz állami tanítóképző-intézetet rendel felállítani, melyekből Pozsony vármegyének kettő jutott, és pedig Modorban a férfiak, Pozsonyban a nők számára.

Ez a törvény felállítja a polgári iskola intézményét is, czivilizatórius módon kívánván hatni, a kulturállamok mintájára, ama népréteg fejlesztésére, melynek igényeit az elemi iskola ki nem elégíti, a középiskola és ennek betetőzése: az egyetem pedig túlhaladja, így akarván megteremteni az érzésében és gondolkodásában művelt magyar polgári osztály alapját. Nagyszombat, Somorja, Modor szab. kir. városok ma már virágzó községi 346polgári iskolával dicsekedhetnek, míg ugyancsak Modorban ág. ev., Nagyszombatban pedig róm. kath. alapon szerveztetett polgári leányiskola van.

Ezekből az adatokból látható, hogy a nagyobb középpontok, mint Nagyszombat, Modor, Somorja, a polgári iskola intézményével a magyar közművelődés intenzivebb szolgálatába vonattak, de kitűnik az is, hogy a hasonló középpontoknak tekintendő Bazin, Szered, Szempcz, Galánta, Dunaszerdahely, Malaczka, határozottan szükségét érzik ez iskoláknak, melyek községi forrásokból, az állam segélyével mielőbb szervezendők lennének.

A vármegye tényleges népnevelésügyi viszonyait az alábbi adatok tüntetik föl, melyeknél nem terjeszkedtünk ki az 1867 óta történt fejlődésre és pedig azért, mert a 70-es és 80-as években sok iskolailag kapcsolt község saját iskolát nyert, míg viszont sok összeépített község feladta saját, osztatlan, egy tanítós iskoláját s egyesült erővel alkotott, osztott több tanítós iskolát és különösen az izr. iskolák, a fenntartók viszonyai miatt, kontingensükben folytonosan ingadoztak, s általában a növekedés és apadás aránya folytonosan változott, de a 90-es évek végén a tényleges helyzet már szilárd, megállapodott alakot nyervén, ezentúl azután folytonos, nem ingadozó és alább jelzendő haladás észlelhető az iskolák növekedésében, a mit nagy részben elősegített az 1893. évi XXVI. t.-cz., mely kimondja a felekezeti népiskola segélyezésének nagyon fejlesztőleg hatott elvét.

A vármegyei törvényhatóság területén öszeíratott 53.429 tanköteles, ezek között 6-12 éves fiú: 19.356, leány: 19.065; 13-15 éves fiú: 7601, leány: 7407; vallás szerint: róm. kath.: 46.279, gör. kath.: 4, gör. kel.: -, ev. ref: 1460, ág. ev.: 3064, unitárius: 1, izr.: 2621; nyelv szerint: magyar: 22.223, német: 3457, román: -, tót: 27.743, horvát: 1, ruthén s egyéb: 5. Tényleg iskolába járt 48.318, vagyis az összes tankötelesek 90%-a; nem járt 5111, vagyis 10%.

A magyar tankötelesek közül kerekszámban iskolába járt 88%, a tótok közül 95%, a németek közül 68%.

A vármegyei törvényhatóság területén volt a modori állami és a nagyszombati róm. kath. tanító-, illetőleg tanítónőképző-intézeten kívül, melyek közül az első 1870-ben, a modori ág. ev. egyházközség által az államnak fölajánlott volt ág. ev. gimnáziumi épületben, az utóbbi 1894-ben az Orsolya-rendű zárdában kezdte meg működését, összesen 294 iskola, melyek következőleg oszlanak meg:

Jelleg szerint:

Fokozat szerint:

Polgári iskolák között: volt állami 1;⁰ községi: 4; felkezeti 2 és pedig róm. kath. 1, ág. h. ev. 1.

Elemi iskolák között volt:

A lakosság nyelvéhez képest elemi iskola volt:

A tanítók számához képest:

347A vármegyei elemi népiskolák közül tehát 161-nek több tanítója volt, vagyis a tömeg 56%-ának, mely statisztikai adat nagyon előnyösnek tünteti föl a megyei népnevelésügyet, mert az osztott, vagyis több tanítós elemi iskola biztos fokmérője a tanítás intenzivebb voltának.

A növendékek neme szerint:

a) polgári iskola:

b) elemi iskola:

A vármegyei iskolázási viszonyok adalékául föl kell említeni, hogy ez idő szerint 63 községnek még saját iskolája nincsen, ezek azonban részint állami iskolák állításával, részint az 1893. évi XXVI. t.-cz. alapján új felekezeti iskolák szervezésével, 1896 óta pedig Doborgaz, Harangfalu, Kosolna, Istvánlak, Királyfiakarcsa, Nagyudvarnok, Vajasvatta községekkel apadtak. Ezt az adatot enyhíti az a körülmény, hogy az iskolailag kapcsolt községek között sok a nagyon közel fekvő és az összeépített.

A bevételi források között az ingatlanok jövedelme 30.358, a tőkepénzek kamata 15.529, az állami segítés 52.904, a felekezeti segítés 126.828, az iskolai pótadó 43.881, a tandíj 53.108, a községi segítés 210.981 és egyéb jövedelem 7957 koronával szerepel; ebből személyes kiadásokra fordíttatott 499.075, dologiakra 58.471 korona.

A 120 magyarajkú iskola között volt:

A 153 tótajkú elemi iskola között volt:

A 15 németajkú elemi iskola között volt:

A 153 tótajkkú, 15 németajkú, öszesen 168 nem magyarajkú iskola között a tanítás alsó fokain a magyar beszédnek, a felsőbb fokon a magyar nyelvnek megfelelő módszerű és terjedelmű oktatása mellett magyar tannyelvű volt:

összesen 63, vagyis a 168 idegenajkú iskolák 37%-a, a többiekben a magyar beszéd és nyelv oktatása mellett leginkább a természet- és földrajz, de különösen a számtan volt magyarul tanítva.

A 63 nem magyarajkú, de magyar tannyelvű népiskola fenntartásának terhéből a politikai és egyházközségek mellett jelentékeny részt követel a maga számára Pozsony vármegye hazafias főnemessége, mely jótékonyan ölelte fel a népiskolák ügyét és tette ezt a magyarosodás érdekében, a tőle fenntartott magyar tannyelvű iskoláknak mindenütt alátámasztva a magyar óvodát.

Így a malaczkai óvóval összekötött róm. kath. leányiskola Pálffy Miklós herczeg, a nagylévárdi róm. kath. Wenkheim István gróf, a morva-szt.-jánosi óvóval kapcsolatos róm. kath. leányiskola Zichy Pál gróf, a zavari róm. kath. óvóval ellátott leányiskola Majláth György gróf, a stomfai szintén óvóval ellátott leányiskola Károlyi Alajos gróf nagylelkű, hazafias áldozatkészségének köszöni létrejöttét.

A magyar nyelv tanításának a vármegye nem magyarajkú iskoláiban már régebbi történelmi nyomaira akadunk. Szempcznek a külföldön élt híres fia, Szenczi Molnár Albert már 1609-ben írta meg "Grammatica Hungarica"-ját és pedig Móricz hesszeni fejedelem használatára, a kinek a költségén jelent meg. És adatunk van arról, hogy már a XVI. század hatodik tizedében a nagyszombati latin elemi iskola mellett "cantor hungaricus" volt alkalmazva.

348Ezt a magyar latin iskolát a XVIII. század második felében már háttérbe szorította a német, mely mindinkább terjeszkedett. A nagyszombati róm. kath. népiskolákban már 1861-ben vezették be a magyar tanítási nyelvet s ugyancsak ez évben Ocskovszky János róm. kath. igazgató-tanító 100 frt jutalmat nyer a városi tanácstól a magyar nyelv sikeres oktatása körül kifejtett hazafias buzgalmáért, és Suppan Zsigmond nagyszombati kanonoknak, később beszterczebányai püspöknek "a tan- és nyelvügy körül" szerzett érdemei tanácsi jegyzőkönyvi határozattal megörökíttetnek.

A magyarosodás és a népnevelésügy társadalmi fejlesztését a pozsonyi magyar közművelődési egyesület viszi előre, mely nyolcz óvóintézetet tart fenn, különös tekintettel a nyelvhatárra. A tanítók nagyarányú jutalmazásával, a növendékek részére magyar jutalomkönyvek adományozásával, népies, hazafias tartalmú felolvasásokkal nagyon termékenyítő hatást gyakorol a népnevelés nemzeti irányú fejlesztésére.

Ez az egyesület újabban Apponyi Albert gróf elnökségével és Burián Pál nyugalmazott kir. táblai bíró főjegyzőségével, az alapítványok és tagok jelentékeny szaporodásával s a vezérlő elemek széles látókörű buzgalmával, szellemi és anyagi tekintetben akczióképesebb lett s feladatát a közönség élénk részvételével mindinkább tágítja.

Immár meggyőző adatokkal igazolható az 1893: XXVI. t.-cz. termékenyítő hatása a felekezeti népnevelésügyre; segítőleg nyúlt az anyagilag tehetetlen egyházközségek hóna alá, s eredménye nemcsak a fennálló tanítói állomások javadalmazásának 800 koronáig való kiegészítésében, hanem önálló iskolák szervezésében, a túltömötteknél a még szükséges tanítói állomások rendszeresítésében is nyilvánul. Az állami segítés a felekezeti iskolákban a tanításnak a magyar nyelv oktatására is kiterjedő belterjességében és ezzel kapcsolatban azok beléletét irányító módon a közvetetlenebb állami befolyásban is érvényre jut.

Az állami segítés elnyerése iránt való bizalom a felekezeti tényezőknél mindinkább terjedőben van, melyek az állami segélyt fokozatosan, mindig nagyobb arányban veszik igénybe.

A magyarosodás szempontjából nagy vívmány, hogy a vármegye két állami és két róm. kath. jellegű tanító, illetőleg tanítónőképző-intézettel bír, mely az egész északnyugati hazarészre kihat, de elsősorban a helyi népnevelésügyi viszonyokra, és szülőoka lesz annak a nagyfontosságú eredménynek, 349hogy a vármegyében a magyarosodás, magának a tótságnak és a németségnek hazafias magyar tanítóvá lett fiai és leányai által terjed.

A vármegye területén volt összesen 25 óvóintézet és pedig: állami 1; a közművelődési egyesülettől fenntartott 8; róm. kath. 6; községi 3; egyesületi 1; magán, államsegélylyel 2; államsegély nélkül 4. A 6 róm. kath. óvóintézet között szerepel: 1. Pálffy Miklósné herczegnétől fenntartott malaczkai, 2. a Majláth Györgyné, Magyarország nagynevű kanczellárjának özvegyétől javadalmazott zavari, 3. a Károlyi Alajosné grófnétől fenntartott stomfai, 4. a Zichy Pálné grófnétól fenntartott morvaszentjánosi, 5. az Ahrenberg herczegnő szül. Hunyady Julia grófnőtől fenntartott ivánkai és 6. a Zichy Sarolt grófnőtől fenntartott czifferi.

Ezeknek az óvóknak a foglalkoztató nyelve kizárólag a magyar.

Ipartanoncziskola van: Nagyszombatban, Bazinban, Modorban, Dunaszerdahelyen, Somorján, Malaczkán és Szereden. Ezekbe az iskolákba összesen 852 tanuló járt.

Különösen fel kell említeni a nagyszombati mesterinasiskolának a városra és vidékére is kiható, Alszeghy János igazgatótól öntudatosan vezetett magyarosító irányzatát és hazafias szellemét.

A közoktatásügyi kormány az ismétlő iskoláknak a falusi községekben agrikulturális jelleget adni óhajtván, a szervezés ez irányban nem sokára be lesz fejezve és pedig annál inkább, mert a községek a gazdasági ismétlő iskolák fölállítására immár kormányrendeletileg kötelezve vannak, és mert folytonosan szaporodik azon tanítók száma, kik a földművelésügyi minisztériumtól rendezett gazdasági tanfolyamok hallgatására jelentkeznek.

Jelentékeny haladást fog képviselni e tekintetben a Somorján felállítandó s már szervezés alatt levő külön szaktanítós gazdasági iskola.

Az intézmény kezdetén alapított pozsonyszentgyörgyi, stomfai, szempczi gazdasági ismétlő iskola, a tallósival burszentgyörgyivel, nagyfödémesivel, tejfalusival, vízkeletivel, burszentmiklósival és nagyabonyival gyarapodott, s így ez idő szerint 10 községben van szervezve és pedig nagyobbrészt állami segítéssel.

A vármegyei törvényhatóság területén működik összesen 507 tanító; ezek között férfi 381, nő 126, képesített 462; nem képesített 45, kik egészben alkalmazott óvónőkből telnek ki.

Kétségtelen, hogy évek hosszú munkájának teendője lesz a vármegyei népiskoláknál még mindig jelentkező túltömöttség levezetése, új iskolák felállítása és a magyar-tót nyelvhatár mentén fekvő tótajkú községekben - mint Gány, Geszt, Pusztafödémes, Vágszerdahely - és a nyelvhatárhoz közel esőkben, mint Szered, Csataj, stb., a fennálló iskoláknak a felekezetek önfeláldozó közreműködésével a czélt egyedül biztosító állami jelleggel való kifejlesztése.

A vármegyei törvényhatóság területén négy tanítói egyesület van működésben, és pedig: 1. az általános vármegyei tanító-egyesület; 2. róm. kath.; 3. ág. ev.; 4. az izr. tanítók egyesülete.

Örvendetes jelenség, hogy a pozsonyvármegyei néptanítóság közszelleme hazafias, egyesületi élete, testületi működése kizárólag magyar, és alig találni tanítót, a ki magyar napilap előfizetője nem lenne s kis szobája könyvpolczán nem lenne látható valamely nagyobb encziklopedikus vagy történeti munka.

A vármegye területén két árvaház áll fönn, és pedig Bazinban a Kolmár-féle, Nagyszombatban a Simor-féle, mind a kettő róm. kath. jelleggel, melyeknek lakással, élelmezéssel, ruházattal ellátott, szabályszerűen gondozott, tanköteles-korú árvái, mint bejárók, az ottani tanintézetekben nyernek oktatást.

Pozsony sz. kir. város az utolsó népszámlálás szerint 65.867 lakosságával, mely 19.9%-ban magyar, 59.9%-ban német. 16.6%-ban tót, már a XIII. században egy magyar-utczával (most széplak-utcza) bírt és abban a XVII. század közepén a protestánsoknak magyar templomuk is volt. A sz. ferencziek templomában már évszázadokkal ezelőtt magyar volt a hitszónoklat.

350Az újabb népszámlálási eredményeknek és Fényes statisztikusunk adatainak egybevetéséből kitűnik, hogy a pozsonyi magyarság számereje hét évtized alatt 7%-ról 19.9%-ra növekedett.

Kőrösy József kiváló statisztikusunk pozsonyi megfigyelései alapján azt állítja, "hogy a magyar műveltségnek ezen tekintélyes és régi góczpontja lassan bár, de biztosan magyarosodik. A köznép közt ugyan még mindig a német és utána a tót szó a elterjedtebb, de az értelmiségben mindinkább hódít a magyar szó és szellem."

Pozsony német voltát - bár összes népiskolái magyar tannyelvűek - befolyásolja a nagy császárváros közelsége, a bevándorlás a monarchia lajtántúli részeiből, különösen Ausztriából, Cseh- és Morvaországból, mely a multban nagy arányokban jelentkezett; így hiteles adatok szerint azon 750 egyén között, a kik Pozsonyban 1809-től 1819-ig polgárjogot nyertek, 290 volt olyan, a ki külföldről vándorolt be, nevezetesen Ausztriából, Cseh-, Morva-, Szász-, Bajorországból és Württembergből.

Kétségtelen, hogy az állam, a város, a katholikus és az evangelikus egyház folytonos áldozatkészségével alkotott magasabb tanintézetek: a kir. jogakadémia, az ág. ev. theologiai akadémia, a kir. kath. főgimnázium, az áll. főreáliskola, az ág. ev. liczeum, az áll. ipari középtanoda, az áll. és róm. kath. tanítónőképzőintézet, az áll. felsőbb leányiskola, a felsőbb kereskedelmi iskola s a királyi tábla mellett számos itt központosított állami hivatal, a kizárólag magyar tanítási nyelvű népiskoláknak a magyar közművelődés fejlesztésére ható folytonos munkája az autochton lakosság teljes magyarságát fogja meghozni és pedig annál inkább, mert a magasabb leánynevelésnek a családra kiható módon a magyar közművelődés szellemében való fejlesztéséről számos magán- és felekezeti jellegű polgári leányiskola gondoskodik, míg a mester- és kereskedőinasok magyar nyelvű és szellemű oktatását az egész modern színvonalon álló iparos- és kereskedőtanoncz-iskola viszi előre. A Rakovszky István történetírótól az 1493. évi városi számadásokból felderített adatok beszélnek arról, hogy Pozsonynak már 1365-ben volt polgári iskolája, melyet Jakab nevű városbírája állított föl s kétségtelen, hogy ez a sz. Mártonról czímzett mostani iskola volt.

Ez 1778-ban "Primär National Schule" név alatt szerepelt és tanítóképzővel, zene- és rajziskolával volt egybekapcsolva; 1795-ben Kozma Ferencz igazgatása alatt állott s az előadott tantárgyak voltak: hittan, német, latin 351és magyar nyelvtan, földrajz, mértan, számtan, olvasás-írás. 1835-ben Kumlik József, hírneves zeneszerző vezette ezt az iskolát, 1846-ban a tanítóképzőt Érsekújvárra tették át és az eddig három osztályú iskolát negyedikkel bővítették ki, 1850-ben, Thun miniszter alatt, négyosztályú, úgynevezett normáliskolává alakították át.

A Csáky-téri róm. kath. iskolát 1872-ben építtette föl - 82.000 forint költséggel - a katholikus egyházközség, a sz. Istvánról czímzett iskolát 1872-ben szervezték; a többi róm. kath. iskolák már régi idők óta fennállottak, de a róm. kath. egyházközség költségén tetemesen bővültek, vagy új, megfelelő helyiségekbe helyeztettek át.

Az Orsolya-rendű apáczák 1676-ban telepedtek le Pozsonyban, Szelepcsényi György primás engedelmével, hat taggal, s az akkori Hófehér-utcza sarkán, a Stuller-féle házban vettek lakást és azonnal leányintézetet nyitottak.

A "Miasszonyunk"-ról nevezett apáczák Oudaille Juditha Antonia grófnő, szül. Maholányi bárónő védnökségével telepedtek meg Pozsonyban, 1747-ben, Verschovecz Anna Viktoria anyafőnöknő alatt. Mostani várszerű kolostorukba 1754 július hó 17-én vonultak be s a felavató-ünnepséget Mária Terézia királyasszony, Ferencz császár, valamint Csáky Miklós herczegprimás jelenléte is emelte.

A pozsonyi róm. kath. népiskolaügy történetében helyet követel még magának Heiler püspök-kanonok, városi plébános működése, mely az 50-es évekbe esvén, határozottan németesítő volt, de a mely megadta a katholikus iskoláknak azt a szilárd adminisztrativ szervezetet, a melylyel ma is bírnak.

A magyar tannyelvet a róm. kath. iskolákba 1893-ban hozták be s ugyancsak ebben az évben lettek az ág. h. ev. és az izraelita népiskolák is teljesen magyar tannyelvűekké.

A reformáczió Pozsony német lakossága között is elterjedvén, első sorban az iskolát karolta föl s igyekezett fejleszteni. Bél Mátyás, a nagyhírű geografus, sokáig állott mint lelkész a pozsonyi evangelikus egyház élén s becsvágyát találta abban, hogy az iskolaügyet szervezze és azt jó tankönyvekkel lássa el, maga is írván abban az időben kiváló módszertani színvonalon állott magyar nyelvtant, mely Pozsonyban Johann Michael Landerer betűivel 1779-ben jelent meg azzal a jellemző jeligével:

Az ág. év. egyház 1561-ben először, 1606-ban másodszor alakult s mindjárt iskolát állított. Első rektora Kilger Dávid lett, ki Dittelbach Ádám mesterrel Lassingenből 1606-ban érkezett Pozsonyba.

Az iskola felső osztályaiban latin volt a tanítási nyelv, az alsókban pedig német. E rendes iskola mellett, melynek tanterve még primitiv volt s mely túltömöttsége következtében sem szolgálhatta egészen a kitűzött czélt, a külutczákban is keletkeztek kisebb protestáns iskolák, így az apáczapályai, vödriczi, széplakutczai és virágvölgyi, melyekben már akkor női tanárok is tanítottak.

A tanítók a XVIII. század első felében még fizetést sem kaptak, föntartásukat a szülők vagyoni helyzetéhez mért adományai biztosították, a század második felében a tanítók már rendes fizetést élveznek, p. o. az apáczapályai és vödriczi évi 60 frtot, a széplakutczai és virágvölgyi 40-et.

Érdekes kultúrtörténeti adalékul szolgálnak a használt tankönyvek. Az ó- és újszövetségi történetek tantárgyára Seiler: "Kleiner historischer Katechismus", a keresztény hit alaptanai és a keresztény ember kötelességei tantárgyra. "Auszug des Weges zur Glückseligkeit, nach der Lehre Jesu" czímű tankönyv, mely Pozsonyban jelent meg 1788-ban, a természetrajzra Ludwig "Bürgerfreund"-jában előforduló olvasmányok, Európa, Ausztria és Magyarország földrajzára "Kurze Geografische Beschreibung aller Länder der Welt" czímű tankönyv volt használatban.

Már 1806. február 12-én a pozsonyi ág. ev. egyházgyülekezet az egyetemes egyházi felügyelőtől fölhívást kapott, hogy a tanuló ifjúság a magyar nyelvben alapos oktatást nyerjen.

3521847-ben az egyház konventje az elemi iskolákat a Lyceumtól egészen elválasztotta, külön igazgatás alá helyezte és azok felügyeletére háromtagú bizottságot helyezett be, melynek elnöke az 1849-ben hazafiúi martirhalált szenvedett Rázgha Pál lelkész volt. Ekkor dolgoztattak ki a metodikai és rendtartási utasítások a tanítók számára. 1856-ban a gyülekezet népiskolái fölé négy osztályú polgári iskolát állított, mely a 60-as évekig a Lyceum igazgatósága alá tartozott. 1867-ben és azóta az elemi tanítótestület saját köréből választja igazgatóját. 1881-ben szerveztetett az iskolai szék. 1882-ben új elemi fiú-iskolai épületet tornateremmel szentelnek fel, mely 30,000 frtba került. 1896-ban a slöjd-oktatás lép életbe. 1900-ban az újvárosi földszinti épület emeletet nyer.

Számos jótékony intézmény támogatja a szegény protestáns tanköteles gyermekeket. Ilyen az egyház kebelében működő "ev. jótékonysági nőegyesület", "a szegény gyermekek élelmezéséről gondoskodó egyesület", a "Nittnausz-féle alapítvány", stb.

Ma az ág. ev. egyházgyülekezet az ország legvagyonosabbjainak s legintelligensebbjeinek egyike s hazafiúi föladatát abba helyezi, hogy iskolaügyét hazafias irányban fejleszsze, és a kor színvonalára emelje.

A pozsonyi izr. népnevelésügy szintén csak József császár korában, majd a türelmi adó eltörlése után lendült föl.

A pozsonyi zsidóság a Pálffy grófok jóakaratú oltalmát élvezvén, Pozsonyban védettebb és biztosítottabb viszonyoknak örvendett; így sok külföldi szerezte meg a hitközségi tagságot, kik túlnyomóan rendezett zsidóiskolákban növekedtek s mint művelt hitsorsosok, Pozsonyban a rendszeres izr. népoktatás eszméjének lettek úttörői. 1820-ban I. Ferencz király pátenssel engedélyezte a héber-német iskola felállítását, melyben már 1860-ban rendelte el a helytartótanács a magyar nyelv tanítását, mit a hitközség kezdetben középiskolai tanulók által teljesített, de eredményt nem érvén el, ugyancsak a helytartótanács kötelességükké tette a tanítóknak, hogy a hazai nyelvet három év alatt elsajátítsák.

Kihatással volt a városi izr. népnevelésügyre az 1868. évi izr. kongresszus után a konzervativ és haladópárti hívek kettészakadásával külön hitközségek szervezése és Todesko Hermann pozsonyi születésű bécsi bankár nagy iskolaépítési alapítványa.

353Most a kongressusi és orthodox elemi iskolák díszes, az egészségügy követelményeinek megfelelő épületekben vannak elhelyezve, melyeknek egyikét az orth. izr. hitközség 1899-ben 240.000 kor. költséggel emelte. Általában Pozsony iskolaépületei csekély kivétellel korszerűek és díszesek, s arra vallanak, hogy itt a kultura már történelmi hagyomány.

Pozsony szab. kir. város népnevelésügyi viszonyaira ugyanazon országos tényezők hatottak, mint a vármegyében, és miután az iskolák között 1867 óta növekedő és apadó arányban nagyobb hullámzás volt észlelhető, a kínálkozó összehasonlítás helyett csak az ez idő szeirnti népnevelésügyi főbb tényezőket soroljuk elő. Ezek több sajátos jelenséget tüntetnek föl, nevezetesen azt, hogy a városi népnevelésügy kizárólag felekezeti formák között fejlődik, elannyira, hogy a városnak nincs is községi polgári iskolája, az erre vonatkozó tárgyalások csak most vannak folyamatban, s ez az intézmény is felekezeti jelleggel egyedül az orth. izr. polgári iskolával van képviselve, hogy az óvók egyleti vagy magánjellegűek s a városnak, mint községnek nincs azokban része, hogy állami népnevelési tanintézet is csak egy van: az áll. tanítóképző-intézettel kapcsolatos elemi gyakorló leányiskola, községi is csak egy, a dinamitgyári közs. népiskola.

A városi törvényhatóság területén az 1901/2. tanítási évben összeíratott 10.972 tanköteles, ezekből 6-12 éves fiú: 3695, 6-12 éves leány: 3615, 13-15 éves fiú: 1988, 13-15 éves leány: 1674; hitelekezetek szerint: róm. kath.: 7954, gör. kath.: 7, gör. keleti: 3, ág. ev. 1414, ev. ref.: 129, unitárius: 2, izr.: 1463; anyanyelv szerint: magyar: 3205, német: 6827, tót: 912, horvát: 2, egyéb nem hazai nyelvű: 26. Tényleg iskolába járó tanköteles volt: 9353.

Az iskolába járók számát a tankötelesekhez viszonyitva, iskolába jár a tömegnek 85%-a, mely adat fölött hullámzónak mutatkozik.

A városi törvényhatóság területén az 1871-ben keletkezett állami és a r. kath. tanítónőképző-intézet kivételével volt összesen 35 népnevelési tanintézet és pedig jelleg szerint:

Fokozat szerint:

A tanulók neme szerint:

Tanítási nyelv szerint:

Pozsony társadalma négy árvaházat tart fenn, és pedig kettőt: az "Izabella" és "Stefánia" árvaházat róm. kath., egyet ág. h. ev. és egyet izraelita jelleggel. Az ágostai intézet már 1783. óta áll fenn.

A városi törvényhatóság területén levő különböző jellegű és fokozatú népnevelési tanintézetek fenntartási költsége volt 224.825 korona, mely a következő bevételi források szerint oszlik meg: ingatlanok jövedelme: 800, állami forrásból: 300, felekezeti: 182.490, községi hozzájárulás: 1800, tandíjból: 28.640, tőkepénzek kamataiból: 10,495, egyéb jövedelem: 300 korona.

Ebből személyes kiadásokra fordíttatott 172.795, dologiakra 52.030 kor. A városi törvényhatóság területén lévő különböző jellegű és fokozatú népnevelési tanintézetekben 171 tanerő van alkalmazva, ezekből képesített: 82 férfi, 89 nő, rendes: 70 férfi, 79 nő, segéd: 12 férfi, 10 nő; a magyar nyelvet oktató képességgel bírja 82 férfi, 89 nő, vagyis valamennyi tanerő. A népiskolákban, azok teljesen érvényre juttatott magyar tannyelvüsége mellett, a tanítás alsó fokain a magyar beszédet, a magasabb fokokon pedig a magyar nyelvet alak- és mondattanilag megfelelő terjedelemben, módszeresen oktatják. A tanítók a jelleg különbsége nélkül a magyar aktiv hazafiság szellemétől vannak áthatva és a magyar állameszme szolgálatában hivatásszerüen végzett paedagógiai munkájuk itt, a nagy császárváros közelében, teljesen méltó.

354A fönnálló 9 óvóintézet jelleg szerint következőleg oszlik meg: magán: 5, izraelita: 1, egyleti: 3, ezek fenntartására fordíttatott állami segélyből 1790, egyéb forrású jövedelem 8900, összesen 10.690 korona.

A városi törvényhatóság területén levő óvóintézetek száma 1904-ben törökkanizsai Schulpe György áldozatkészségéből egygyel növekszik és pedig állami jelleggel és azzal a hivatással, hogy a munkásosztály humanitási érdekeit és magyarosodását szolgálja. A nagylelkű férfiutól alapított óvóintézet 24.000 koronába kerülő épületét a sajátjából biztosította, míg a személyzetet az állam javadalmazza s a dologi kiadások egy részét Pozsony városa fedezi.

A törvényhatóság területén egy iparostanoncz- és egy kereskedőtanoncz-iskola van működésben, mindkettő sűrűen benépesítve.

Az állami felsőbb leányiskolával kapcsolatos női kereskedelmi tanfolyamon 34 növendék vett részt és pedig pozsonyvárosi: 24, pozsonyvármegyei: 6, más megyebeli: 4.

A slőjd-oktatásügy mind az ág. h. ev. elemi iskolában, mind az "Izabella" árvaházban az iskolafenntartók és a város áldozatkészségéből gazdagon berendezett tanítói műhelylyel bír s szakavatott és buzgó tanerők viszik előre.

Valószinűnek látszik, hogy már Árpád-házi királyaink alatt volt Pozsonyban káptalani iskola, mely elsősorban a papi pályára készülő ifjak kiképzésével foglalkozott. Ez az iskola lassanként városi jelleget öltött, mire nézve a legrégibb adatunk 1302-ből való. Ez természetesen nem ment símán, hanem sok súrlódásra adott alkalmat a káptalan és a város hatósága közt, az iskolára való jogok, különösen a tanító kinevezésének joga miatt. A Szent Márton egyháza mellett levő iskolán kívül a XV. században a városi számadási könyvek szerint más iskolák is voltak, a melyekről azokban bővebb tudomásunk nincs.

Új lendületet adott az iskolaügynek a reformáczió, melynek terejsztői épp úgy, mint az ellene védekezők, az iskolában ismerték föl törekvéseiknek leghatásosabb eszközét. A pozsonyi iskola is a XVI. század első felében indul nagyobb lendületnek. A város 1550-ben, az akkori viszonyokhoz képest, mintaszerűen helyreállítja az iskola épületeit, a főtanító mellé pedig két segédet alkalmaz. Ugyanakkor érvényre jut a humanisztikus irány, a latin nyelv lesz az oktatás főtárgya, tanítókul pedig idegen származású humanistákat hívnak meg. Már 1557-ben gymnasium néven szerepel a pozsonyi iskola. A XVI. század vége felé és a XVII. század elején azonban a reformáczió annyira elhatalmasodott Pozsony városában, hogy a katholikus iskola már csak tengődött, ellenben virulásnak indult az 1606 óta fennálló protesnáns iskola.

Ekkor megindult az ellenreformáczió és ennek szolgálatában a jezsuita-rend foglalt mindnagyobb tért hazánkban és vette kezébe a felsőbb oktatást. Nagynevű biborosunk, Pázmány Péter, már 1622-ben hozott egy kis jezsuita telepet Pozsonyba, 1626. évi szeptember hó 11-től kelt alapítólevelével pedig 50,000 rénes forinttal vetette meg alapját a pozsonyi jezsuita-kollégiumnak. Hathatósan támogatta őt ebben II. Ferdinánd király, a ki mindenekelőtt 355a jezsuitáktól vezetendő gimnázium fölállítása mellett buzgólkodott. 1627. évi november 5-én meg is nyilt ez a gimnázium és, noha kezdetben a polgárok ellenséges indulata és a helyiség szűk volta miatt sok nehézséget támasztott, mégis a jezsuita-kollégiummal együtt a gimnázium is gyorsan felvirágzott. Csakhamar tekintélyes könyvtár és könyvnyomda birtokába lép a kollégium, jóakarói, támogatói, látogatói közt az ország első neveit találjuk, tanulóinak száma pedig 4-500-ra emelkedett.

A XVII. század hetvenes éveiben, a szomorú emlékű vallási villongások új otthonhoz juttatják a jezsuita-kollégiumot, a protestánsoktól erőszakkal elvett iskolaépületben, a melybe azonban a gimnázium csak 1714-ben költözködött át. Ez azóta békésebb viszonyok közt fejlődött azon nevelési és oktatási rendszer szerint, melyet a jezsuiták Európaszerte nagy sikerrel követtek. A pozsonyi gimnázium jezsuita-tanárai közt volt nem egy nagynevű is: Káldy György, Faludi Ferencz, Kazy Ferencz, Pray György, Rajnis József, stb.

A XVIII. század új eszméket vitt győzelemre; ezeknek nem felelhetett meg többé a régi iskola. A Jézus-társaságnak 1773-ban történt feloszlatása és az eddig általuk ellátott iskoláknak királyi gondozásba vétele, új korszakot nyit meg közoktatásunk történetében. Átmeneti intézkedésül Mária Terézia rendelete értelmében, az esztergomi érsek Dujardin Károly pozsonyi kanonokot bízta meg a gimnázium vezetésével, ez pedig három volt jezsuitát és három világi papot alkalmazott ideiglenesen. Az 1777. évi Ratio educationis adta meg új rendjét az egész közoktatásnak. Ez új rend szellemében vette kezébe már 1776-ban a pozsonyi tankerület kir. főigazgatója, Balassa Ferencz gróf, a gimnázium ügyeinek rendezését. Igazgatóvá a királyné Hersching Dániel ex-jezsuitát nevezte ki, a tanári állásokra pedig a főigazgató versenypályázatot hirdetett, melynek eredményeként négy világi ember és két világi pap neveztetett ki tanárrá. Az igazgatónak és helyettesének fizetése 600 frt, a többi tanáré 500, 400 és 350 frt volt. 1776. évi november 5-én nyitották meg a királyi főgimnázium (archigymnasium) első iskolai évét. Mária Terézia kormányának még hátralevő éveiben serény munka folyt a gimnáziumban az új tanulmányi rendszer életbeléptetése érdekében.

II. József fentartotta ugyan a Ratio educationis-t, de rendelkezéseinek végrehajtásában csakhamar más szellem nyilvánult. Egy 1784. évi rendelet szerint nem szabad többé a gimnáziumba fölvenni senkit sem, a ki németül olvasni és írni nem tud, az 1787/8. iskolai évtől kezdve pedig a tanítást az I. osztályban németül kellett megkezdeni, csakhogy ez a tanároknak a német nyelvben való járatlansága miatt akadályokba ütközött.

A gimnázium épülete (mai Városház-utcza 1. sz.) már régóta alkalmatlannak bizonyult. II. József a gimnáziumot és a Nagyszombatból Pozsonyba áthelyezett akadémiát a Klarissza-apáczák megszünt rendjének 1642-ben épült kolostorába költöztette, a hová az akadémia már 1784-ben, a gimnázium 1786-ban vonult be.

II. József halálával a nemzeti ellenhatás az iskolában is mutatkozik; a német megszünt az oktatás nyelve lennei, helyébe a latin lépett, a magyar nyelv tanítására pedig ezentúl nagyobb gondot fordítottak.

A királyi főgimnáziumban 1773-tól 1812-ig igazgatók voltak: Hersching Dániel 1776-1777-ig; Faitser Ferencz 1777-1782-ig, Tinkóczy József 1782-1789-ig, Hyros Sámuel 1789-1812-ig. Ezek közül legmaradandóbb nyomokat hagyott a kegyesrendű Hyros, a ki 23 évig vezette nagy buzgalommal az intézetet, és mikor nyugalomba vonult, érdemeinek elismeréseül a nagy arany érdemjelet nyerte. A tanárok közt említést érdemel Peer Jakab, az ismeretes nyelvtudós és régiségyűjtő. A tanulók száma ebben a korszakban az 1776/7. évben érte el tetőpontját és 668 volt, különben eddig 400 és 600 között váltakozott.

A föloszlatott Jézus-társaság vagyonából keletkezett tanulmányi alap kezdettől fogva elégtelennek bizonyult az átvett iskolákkal járó terhek viselésére. Midőn a franczia háborúk végképpen megrontották a pénzügyi helyzetett, Ferencz király kormánya szükségét látta annak, hogy a gimnáziumok ellátására ismét nagyobb mértékben igénybe vegye a szerzetesrendeket. Ezért Ferencz király már 1802-ben visszaállította a II. Józseftől 356föloszlatott Szt. Benedek-rendet és azonnal tárgyalásokat kezdett a renddel a pozsonyi gimnázium átvétele végett. Ezek a tárgyalások azonban csak 1812-ben jutottak czélhoz. Az 1812/3. tanévben vették át a Szt. Benedek-rendiek a gimnáziumot és vezették 1850-ig.

Ez a korszak az iskolákra nézve általában a hosszú nyugalom kora volt. Az 1806-ban kiadott második Ratio educationis rendszerén nem változott semmi sem, csak a nemzeti szellem felbuzdulása juttatott lassanként nagyobb tért a magyar nyelvnek, és ebben a Szt. Benedek-rendi tanárok mint mostan, úgy akkor is lelkes hazafiaknak bizonyultak. E korszak igazgatói a következők voltak: Szárnyai Zoerád 1812-1816-ig, Doszlern Ödön 1816-1826-ig, Czinár Mór 1826-1828-ig és Pendl Alajos 1826-1850-ig; köztük Czinár mint rendjének történetírója kiváló helyet foglalt el. A tanulók száma a harminczas és negyvenes években némi fogyást mutat, lassanként 400 alá száll, míg az 1849/50. évben hirtelen 199-re apad.

A hosszú állandóságot a szabadságharcz leveretése után annál gyökeresebb fölfordulás követte. Az abszolutisztikus bécsi kormány egy csapással kiterjesztette a Thun-féle Organisations-Entwurf-ot Magyarországra is, és a gimnáziumból nyolcz osztályú cs. kir. kath. állami gimnáziumot csinált. A merőben idegen, a multtal semmi számot nem vető tanterv keresztülvitelére csupa idegen, világi tanárt küldtek be, a kiket semmiféle kapocs nem fűzött ehhez a hazához. Az akadémia filozófiai osztályait mint VII. és VIII. osztályt beleolvasztották a gimnáziumba, a jogi tanfolyamot pedig átköltöztették a Szt. Benedek-rend volt székházába. A bécsi kormány különben a város fontosságához képest nagy gondot fordított a pozsonyi gimnáziumra; képzett tanárokat küldött oda s tanszerekre és egyéb felszerelésre elég tetemes összegeket utalványozott. Ebben az időben vetették meg a gimnázium legtöbb gyűjteményének az alapját. 1851-ben tartották a pozsonyi gimnáziumban az első érettségi vizsgálatot, a melyre az evangelikus liczeum tanulóit is utasították; összesen 35 tanuló jelentkezett erre a vizsgálatra. Ebben az évben adott ki az intézet első izben egy tudományos értekezést és az iskola történetére vonatkozó adatokat magában foglaló értesítőt.

Az abszolitisztikus korszak alatt az intézet élén a következő igazgatók állottak: Wolf Antal 1850-1854-ig, Alt Antonin dr. 1854-1856-ig, Svoboda Venczel 1856-1861-ig. A tanárok közül említésre méltók Dankovszky Gergely, a ki kissé fantasztikus nyelvtudományi műveiről ismeretes; Hochegger Ferencz dr., később a bécsi akadémiai gimnázium nagytudományú igazgatója, Lorinser Gusztáv, jónevű botanikus. Említésre méltó, hogy 1850 óta Martinengo Nándor jutalomdíj mellett rendkívüli tantargyként tanította a testgyakorlást. A tanulók száma ebben a korszakban csak kevéssel haladta meg a 200-at.

A politikai viszonyok változtával, megváltozott a pozsonyi gimnázium szervezete is. A visszaállított helytartótanács 1861. évi október 18-án kelt rendeletével rendelkezési állapotba helyezte az idegen tanárokat és magyar tanári kart nevezett ki Kruesz Krizosztomnak, a Szt. Benedek-rend későbbi főapátjának vezetése alatt. Kezdetben a helytartótanács a vegyesnyelvű gimnáziumok közé sorolta a pozsonyit, melyben a tanítás magyar és német nyelven folyt, a tanulók pedig tetszésük szerint felelhettek e nyelvek egyikén. A tanári kar tőle telhetőleg küzdött e kétnyelvűség ellen, és csak segédnyelvül használta a német nyelvet, míg végre a nyolczvanas évek elején ennek a szüksége is megszünt.

Az alkotmány helyreállítása óta a pozsonyi gimnázium, mint a tanulmányi alapból fenntartott kir. kath. főgimnázium, előkelő helyet foglal el az ország középiskolái közt. Tanulóinak száma ebben a korszakban folyton emelkedett és néhány év óta meghaladja az 500-at, úgy hogy a három alsó osztály mellé párhuzamos osztályt kellett nyitni. Gyűjteményei az utolsó félszázad alatt tervszerűen gyarapodtak és jelenleg a leggazdagabb ilynemű gyűjtemények közé tartoznak. Jól rendezett tanári könyvtára, melynek egy része a jezsuitáktól, egy másik része a nagyszombati egyetem könyvtárából származik, jelenleg 14,525 kötetet, ifjúsági könyvtára 5000 kötetet számlál. Természetrajzi gyűjteménye gazdagságával és példányainak szépségével ritkítja párját. Fizikai gyűjteménye történeti becsű, régi készülékek mellett a 357legújabb haladás bemutatására alkalmas készülékeket is foglal magában. Újabb időben régi pénzek és egyéb régiségek gyűjteménye is számottevő gyűjteménynyé fejlődött.

Tanulók segélyezésére és jutalmazására az intézet több rendbeli alapítványnyal rendelkezik. A legrégibb ezek közül a Gyulaffy-alapítvány, melyet Gyulaffy Zsuzsánna, első ízben Wesselényi Pálnak, azután Listi Ferencz bárónak hitvese és a hírhedett Listi Lászlónak, a "Magyar Márs" költőjének édesanyja, az 1664. évben kelt végrendeletével alapított, 2000 forintot hagyván a pozsonyi jezsuita kollégiumra, hogy annak kamatjából egy vagy két előkelő magyar ifjat neveljenek, a ki papságra vagy szerzetes állapotra készül. Az alapítvány sokféle viszontagságon menvén keresztül, jelenleg 108 koronát kamatoz, mely évenként a pozsonyi gimnázium két olyan tanulója közt osztatik szét, a kit valamely papnevelő intézetbe vesznek fel. Az 1885-ben elhalt Buben Lipót dr. pozsonyi orvos, egész vagyonát hagyta a pozsonyi gimnázium tanulóinak szánt ösztöndíj-alapítványra; az alapítvány mostani értéke 106.600 K. kamatjainak legnagyobb részét azonban most még özvegye élvezi. Szegény tanulók fölsegélésére segélyegyesület is áll fenn, melynek tőkéje jelenleg 42.000 korona.

Az újabb korszakban az intézet igazgatói a következők voltak: Kruesz Krizosztom 1861-1864-ig, Wiedermann Károly 1865-1884-ig, Malmosi Károly 1884-1885-ig, Pirchala Imre 1885-1895-ig, azóta Polikeit Károly. Az intézet tanárai közül ebben a korszakban is sokan váltak ki irodalmi tevékenységükkel is; így hogy csak a régiebbeket nevezzük meg: Szarvas Gábor, a kitünő nyelvtudós, Kolmár József, jeles író, Németh Antal, későbbi győri főigazgató, Lubrich Ágost, később a budapesti egyetem r. tanára, Cherven Flóris, jeles geografus, Dávid István, Cserny Károly, Sváby Pál, Thewrewk Árpád, jeles filológusok; Vutkovich Sándor dr., később jogakadémiai tanár és író, Dohnányi Frigyes, jeles fizikus, stb.

Egy körülmény gátolta meg eddig ezt az iskolát teljes erejének kifejtésében: épületének alkalmatlan volta. Mind a mai napig ugyanis abban a régi kolostorban van elhelyezve, a melybe II. József ideiglenesen költöztette. Ez a baj is legközelebb orvosolva lesz. Az 1903. évi állami költségvetésbe a vallás- és közoktatásügyi miniszter megfelelő összeget vett fel új épület 358emelésére, és minthogy Pozsony városa is késznek nyilatkozott alkalmas teleknek ingyen való átengedésére, alapos a remény, hogy a régi intézet megifjodva, kedvezőbb körülmények közt fogja folytathatni hasznos működését.

Az ág. hitv. evangélikus liczeum. Már a XVI. századból vannak elég biztos adataink a portestantizmusnak a pozsonyi polgárok közt való elterjedéséről. Egyházközség azonban csak 1606-ban alakult a bécsi béke hatása alatt. Akkor azonban mindjárt oly erősnek mutatkozik, hogy nagyszabású iskola fölállításához foghat. Az iskola vezetőjévé a bajor Pfalzban levő Lauingenből hívták meg Kilger Dávidot, hogy az új pozsonyi iskolát a Sturm János rendszere szerint berendezett lauingeni gimnázium mintájára szervezze. Az iskolának, mely gyors virágzásnak indult, nyolcz külön osztálya volt; a két alsó osztályban, mely az elemi iskolának felelt meg, az oktatás nyelve a német volt, de egy ideig magyar osztály is állott fenn; a többi osztályban a latin volt az oktatás nyelve és a legfelsőbb osztályban theologiai és filozofiai tudományokat, görög és héber nyelvet tanítottak. 1656-ban új, díszes épületet emeltek az iskola számára, az egyházközség és egyes polgárok áldozatkészségéből, melyhez magyarországi és külföldi hitsorsosaik adományai is hozzájárultak. Kilger utódai a rektorságban: Tiefenbacher Dániel, Helgenmayer Jakab János, Boehm Kristóf, Seyfried János, Tieftrunck Dániel, Thomae Illés, mind németországi származásuak voltak és leginkább a strassburgi iskola mintáját követték iskolájuk vezetésében.

Lassanként azonban hazánkban mostohábbakká váltak a viszonyok a protestánsokra nézve és 1672-ben súlyos csapás érte a pozsonyi evangélikus egyházat. Királyi parancsra Kollonics Lipót, a kir. kamara elnöke, katonai karhatalommal elvette az evangélikusoktól templomukat és iskolájukat és, a mint már föntebb említettük, a jezsuitáknak adta át. Ebből a csapásból csak lassan ocsúdhatott föl a zaklatott hitközség. Mindazonáltal 1682-ben hozzáfogott iskolájának újraalapításához és csakhamar ismét kilencz osztályúnak találjuk az intézetet, de olyanformán, hogy a három alsó osztály elemi iskola gyanánt működik egy tanító vezetése alatt. Régi virágzó állapotába azonban nem juthatott egyhamar és az 1713-ban dühöngő pestis a föloszlás szélére juttatta az iskolát. Ekkor a hitközségnek sikerült iskolája vezetőjéül oly férfiút megnyernie, a ki azt az előbbinél is nagyobb fényre emelte. 1714-ben ugyanis Bél Mátyás, akkor a beszterczebányai iskola rektora, a pozsonyiak hívására elfogadta az ő iskolájuk rektorságát. A kiváló tudós és író csak öt évig maradt ugyan a rektori hivatalban, de azután lelkészi hivatalában is közel 30 éven át tudományával és tapasztalataival hathatósan közreműködött az intézet fejlesztésében. Bél Mátyás a hallei Francke-féle intézetekben, az akkori pedagogiai törekvések egyik középpontjában, alaposan megismerkedett a pedagogia elméletével és gyakorlatával. Mint a pozsonyi liczeum rektora tehát, ez iskola számára a nevelés és oktatás minden részletére kiterejdő rendet állított össze, mely sokáig alapja maradt az intézet működésének. Az idegen tanulók számára már akkor alumneumot rendeztek be, melynek 1776-ban Jeszenák János 10.000 forintott hagyobb végrendeletében. Bél Mátyás nyomdokaiban haladtak utódai: Marth Mátyás, Beer Frigyes Vilmos, Tomka-Szászky János. A tanítás ebben az időben latin és német nyelven folyt ugyan, de a tanártestület javaslatára 1735 óta külön magyar tanfolyamot rendeztek azon tanulók számára, a kik nem voltak elég jártasok ebben a nyelvben és a konvent e tanfolyam vezetésére külön tanerőt alkalmazott.

Az említett rektorok közül Tomka-Szászky kiváló tudós volt ugyan, de a vállaira rakott túlságos teendők és betegeskedése következtében nem fejthette ki a szükséges erőt az iskola vezetésében. Alatta tehát és még inkább utódai: Benczur János és Stretsko János György alatt a tanárok és a tanulók közt a fegyelem lazulásának jelei mutatkoznak, melyek az iskola hanyatlását idézték elő.

A beállott tespedésből a Mária Teréziától 1777-ben kiadott Ratio educationis rázta föl az iskolát. A protestánsok ezt a királyi rendelettel, nem országos törvénynyel kiadott tanítási rendszert magukra nézve nem ismerték el kötelezőnek és ennek a rendeletnek az ő iskoláikban való végrehajtását sérelmesnek tekintették. Mindazonáltal részint az állami hatalom súlya, 359részint az a belátás, hogy gyermekeik jövő boldogulását megnehezítik, ha az országostól lényegesen eltérő tanterv szerint oktattatják őket, engedékenységre bírták a pozsonyi egyházközöséget. Küzdött ugyan tovább is autonom jogaiért, de 1787-ben életbe léptette iskolájának új szervezetét, - mely lényegében megegyezett a Ratio educationis rendjével. E szerint a három alsó osztály elemi fokú, melyben a tanulókat anyanyelvükön oktatták; következett a három évfolyamú latin iskola, azután a felsőbb, theologiko-rhetorikai öt évi tanfolyam. 1783-ban az iskola új, elég díszes épületet is nyert.

Az 1790-ki XXVII. törvényczikk véget vetett a vallási torzsalkodásoknak és biztosította a protestánsok egyházi és iskolai autonomiáját. Ezentúl tehát a pozsonyi iskola is, a mely 1811 óta a liczeum nevet viselte, békésen fejlődhetett. 1815-ben új szervezetet vett föl az iskola, mely szerint az alsó fokozat két elemi osztályból, a középső fokozat, vagyis a latin iskola három osztályból, a felső fokozat pedig a humaniorák két osztályából állott, mire a bölcseleti és jogi három évi tanfolyam és a theologiai két évi tanfolyam következett. A rektorok, a kik eddig élethossziglan választattak meg, ezentúl évenként váltakoztak.

A XIX. század első fele, mely a katholikus iskolák tantervében nem hozott semmi lényeges változást, a protestánsoknál mozgalmasabb életet mutat, minthogy egyrészt nem voltak a Ratio educationistól lekötve, másrészt anyagi eszközeik fogyatékossága miatt kénytelenek voltak megalkudni a viszonyokkal. Így a pozsonyi liczeum tanterve is ebben az időben többféle változáson ment át; 1847-ben az elemi osztályokat egészen elkülönítették a liczeumtól és külön felügyelet alá helyezték.

A szabadságharcz leverése után beállott abszolutisztikus kor ismét nagy megpróbáltatásnak tette ki a pozsonyi evang. egyházat és a tőle fenntartott iskolát. A bécsi kormány azt követelte, hogy vagy alkamazkodjék az iskola mindenben a Thun-féle Organisations-Entwurf-hoz, vagy pedig elveszti nyilvánossági jogát. Minthogy ez az alkalmazkodás mindenekelőtt 360a tanárok számának tetemes szaporítását kivánta volna, erre pedig az egyházközségnek nem volt elegendő anyagi ereje, egy 1851 szeptember 11-én kelt rendelet csakugyan magánintézetnek nyilvánította a liczeumot, mely nem állíthat ki érvényes bizonyítványokat. Az egyházközség minden erejét megfeszítette, hogy a követelményeknek megfeleljen: a gimnáziumi tanfolyamot nyolcz osztályúnak szervezte és tantervét minden lényeges részében az Organisations-Entwurfhoz alkalmazta és ehhez képest szaporította a tanárok számát, a jogi tanfolyamot megszüntette, a theologiai tanfolyamot három évesnek szervezte; az oktatás nyelvéül azonban az alsóbb osztályokban a német mellett a felsőbb osztályokban kizárólagosan a magyar tartotta fenn. A kormány még sem adta meg az intézetnek a nyilvánossági jogot, minek következtében nem tarthatott érettségi vizsgálatokat. Mindazonáltal a pozsonyi evang. egyház nem csüggedt el, sőt 1855-ben új, elég kényelmes hajlékot emelt liczeumának.

Az abszolutizmus bukása végre meghozta a pozsonyi evang. liczeumnak is a fölszabadulást. Az 1861-62. iskolai évben tartották meg az első érettségi vizsgálatot, az állami hatalom beavatkozása nélkül. Ezóta az intézet a fönntartó egyházközség áldozatkészségéből szépen fejlődött, lépést tartván a legjobb ilynemű intézetekkel. Az 1882. évben az eddigi theologiai tanfolyam önálló akadémiává vált és így különvált a gimnáziumtól.

A gimnáziumnak új lendületet adott az állami segélyezés ügyében a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel 1895-ben kötött szerződés, mely szerint az egyházközség egy új liczeumi épület emelésére 80.000 frtot, fenntartási segélyül pedig évenként 16.000 frtot kap az állami pénztárból. Ezzel a segítséggel az intézet igen alkalmas helyen díszes, rendeltetésének kitünően megfelelő épületet nyert és olyan helyzetbe jutott, hogy a haladó kor minden kívánalmának megfelelhet.

Az intézet, különösen egyes jótevőinek adományaiból, már azelőtt is nemcsak gazdag, hanem egyik-másik irányban páratlan gyűjtemények birtokában volt. E gyűjtemények legértékesebb részét, egy 12.584 kötetből álló könyvtárt, 1000 darabból álló régiséggyűjteményt és 10.883 darabból álló tudományos értékre nézve párját ritkító pénz- és éremgyűjteményt Schmiko Frigyes Dánielnek, a bécsi evang. theol. fakultás egykori tanárának köszönheti, a ki 1867-ben Pozsonyban halt meg. Ezek, valamint a többi értékes gyűjtemények folytonosan gyarapítva és az új épületben kényelmesen elhelyezve, nemcsak a tanuló-ifjúságnak, hanem a közönségnek is okulást nyújtanak.

Már a XVII. század közepe óta a liczeummal alumneum is volt összekötve, melyben a szegényebb sorsú vidéki deákok ingyen vagy csekély díjért élelmezést nyertek. Számos jótevő alapítványából és adakozásából ez az alumneum mind több tanulót részesíthetett jótéteményében. 1750-ben Jeszenák János a konviktusnak vetette meg alapját, melynek fenntartására 10.000 forintot hagyományozott. A XIX. század elején beállott pénzválság következtében ez az intézmény nem felelhetett meg többé alapítója szándékának és később egybeolvadt egy újabb nagy alapítványnyal, melyet Skaricza Gábor tett, a ki vagyonát, mai értéke szerint 128,000 koronát, tápintézet alapítására hagyományozta a pozsonyi evang. egyháznak. Mikor a liczeum napjainkban új, díszes épületet nyert, az egyház előljárói, élükön Günther Vilmos, egyházi és iskolai felügyelő, biztosítani akarván a vidékről összesereglő tanulók helyes nevelését, a nevezett és más kisebb alapítványok felhasználásával, a liczeum szomszédságában díszes, kétemeletes épületet emeltek internátus számára, mely 120 növendék befogadására alkalmas helyiségekkel rendelkezik. Az új intézetet 1901-ben adták át rendeltetésének.

1853. óta a rektort három-három évre választják a tanárok sorából, de a lelépő rektor újra megválasztható. Így például Michaelis Vilmos 1878-től 1893-ig szakadatlanul volt rektor, utána 1893-tól 1899-ig Zorkóczy Samu következett, azóta Markusovszky Sámuel áll az intézet élén. Az intézet tanárai közt a XIX. században is sok jeles tudós volt, így Kováts-Martiny Gábor, jeles fizikus, Michnay Endre, Lichner Pállal, a jeles hellenistával együtt az "Ofner Stadtrecht" kiadója, Tamaskó István és Kámory Sámuel, kiváló orientalisták, Lehr Zsigmond, jeles műfordító, Böhm Károly és Schneller 361István dr., jelenleg a kolozsvári egyetem tanárai, Kvacsala János dr., jelenleg a dorpati egyetem tanára, stb.

A tanulók száma legnagyobb volt a XVIII. század első felében, mikor rendszerint jóval meghaladta az 500-at, sőt 1826/27-ben elérte a 600-at; megfogyott az ötvenes években, mikor nem érte el a 300-at; az utolsó évtizedben rendszerint közel jár az 500-hoz.

Az állami főreáliskola. A XIX. század első felében a természettudományoknak és velük együtt az iparnak a fellendülése mindinkább éreztette annak a szükségét, hogy az eddig majdnem kizárólag humanisztikus irányt követő nevelés mellett gondoskodjanak az iparos- és tehcnikai pályákra lépő ifjaknak czélszerűbb neveléséről is. Így keletkezett a negyvenes évek elején Pozsonyban az úgynevezett normális iskola mellett egy két-évfolyamú reáliskola, mely a gyakorlati életpályákra szánt gyermekeknek különösen a rajzban és gyakorlati ismeretekben alaposabb kiképzést adott. De csakhamar érezték annak a szükségét is, hogy a magasabb technikai és kereskedelmi pályákra menő ifjak számára nagyobb arányú iskolát állítsanak fel. A városnak néhány világlátott polgára, élükön Mayer Gottfried dr., városi főorvossal, mozgalmat indított meg ily iskola alapítása végett. Tervezetet nyújtottak be a városi tanácshoz, melyet ez magáévá tett és 1843-ban tárgyalásokat indított meg a helytartótanácscsal. Érdeklődött az ügy iránt Zichy Ferencz gróf főlovászmester is és az ő közbenjárására az alkotandó új iskolának 21.647 forintnyi tőkét szántak, melyet az 1843-iki országgyűlés konzervativ pártjának egy meg nem határozott jótkény czélra adott tánczmulatságán adtak össze magyar mágnások és követek.

A helytartótanács 1846-ban megadta az engedélyt az iskola felállítására, de kikötötte, hogy a városi pénztárt ezzel nem szabad megterhelni. Ezen a föltételen az ügy egyelőre megfeneklett. Mikor a szabadságharcz lezajlása után hazánkban is életbelépett a Thun-féle Organisations-Entwurf, mely az addig egységes középiskola helyett kétirányú középiskolát: gimnáziumot és reáliskolát különböztetett meg, a pozsonyiak azonnal felkarolták régi tervüket, és minthogy a bécsi kormány is szívesen látta, hogy a középiskoláknak általa fölállított új rendje azonnal életbe lépjen, 1850. évi deczember elején a pozsonyi városi reáliskola megnyílt. A kormány erre a czélra azt az épületet engedte át, melyet 1656-ban az evangelikus egyház emelt iskolája számára és melyet tőle, mint már előadtuk, 1672-ben elvettek. A reáliskola a Thun-féle szervezet szerint hatosztályú, a tanítás nyelve pedig kizárólag német volt. Az intézet első igazgatója Pablasek Mátyás, ausztriai származású ember, osztrák szellemben ugyan, de különben kitünően vezette az intézetet 362és a tanárok közt is jeles emberek voltak, mint pl. Schröer Károly Gyula és Kornhuber Gusztáv dr., később mind a kettő a bécsi polytechnikum tanára, vagy Kenngott Gusztáv dr., később a zürichi polytechnikum tanára.

Midőn 1860-ban a magyar nyelv vissza kezdte nyerni természetes jogait, a tanárok nagy többsége a német tanítási nyelv megtartása mellett nyilatkozott ugyan, de az idegen származású tanárok, belátván, hogy sokáig itt még sincs maradásuk, más állásokra távoztak, 1862-ben pedig Pablasek is megvált állásától. Helyébe Farkas József jött igazgatóul, de azért a magyar nyelv csak lassanként hódított tért az intézetben és a magyarérzelmű tanároknak, Samarjay Károlylyal élükön, még sokat kellett küzdeniök az idegen szellemmel. Farkas igazgatósága alatt különben sokféle rendetlenség kapott lábra és 1871-ben távoznia kellett. Ekkor Samarjay Mihály került az intézet élére. Azóta a magyar nyelv, sokat küzdve ugyan még a helyi viszonyokkal, de mindenfelől jóakarattal támogatva, érvényesült.

Az 1875. évi új tanterv nyolczosztályúvá tette a reáliskolát. Most már nem fért el az intézet régi épületében, azért egy részét kénytelenek foltak az egykori országházban, úgy a hogy, elhelyezni. A különben is megnövekedett igényeknek a város már nehezen bírt eleget tenni. Ezért tehát alkudozásokat kezdtek az intézet államosítása czéljából, a mi végre 1886-ban eredménynyel járt. Kikötvén a városnak évi 10.000 frttal való hozzájárulását, az állam vette az intézetet gondozásába.

Még az épület kérdése várt megoldásra, - de végre arra is sor került - és 1895-ben az intézet bevonulhatott új, kényelmes otthonába. Samarjay Mihály, a ki egész életét ennek az intézetnek szentelte, 1892-ben vonult a jól megérdemelt nyugalomba; helyét Antolik Károly, az intézet mostani igazgatója foglalta el. A volt tanárok közül szélesebb körű tudományos és irodalmi működésükről is ismertek Martin Lajos és Klug Lipót dr., később a kolozsvári egyetem tanárai, Könyöki József archeologus, Dékány Rafel dr., Hódoly László, Prém József dr. és mások.

Az intézet mindig a jól látogatott reáliskolákhoz tartozott, az utolsó években pedig tanulóinak száma jóval meghaladta az 500-at, úgy hogy négy párhuzamos osztályt kellett nyitni. Gyűjteményei vetekednek a leggazdagabb ilynemű gyűjteményekkel. Szegény tanulók segélyezésére fennáll segélyegyesülete, melynek alaptőkéje meghaladja a 12.000 koronát.

A nagyszombati érseki főgimnázium. Nagyszombat városa hazai művelődésünk történetében sokáig előkelő helyet foglalt el, iskolái pedig az egész országban híresek voltak. Már a XVI. század első felében virágzó, igen népes városi iskolája volt. Mikor a törökök elől menekülve, az esztergomi érsekség és a káptalan Nagyszombatba tette át székhelyét, a káptalan székesegyházi iskolát is állított fel és annak vezetésére 1551-ben a sienai származású Illicinus Pétert hívta meg. Oláh Miklós, esztergomi érsek, meg lévén győződve, hogy a protestantizmus terjedésének a katholikus klérus és hívek jobb kiképzésével lehet gátat vetni, kiváló iskolát akart alapítani Nagyszombatban. Erre a czélra egyesíteni akarta a városi s a káptalani iskolát, melynek költségeihez ő maga is hozzá akart járulni. 1554-ben el is készült az új iskolának szervezeti munkálata, de a város akadékoskodott elvállalt kötelességeinek teljesítésében. Ekkor a primás Ferdinánd királytól javadalmakat nyert iskolája számára és 1558-ban új, részletes szabályzatot adott ki, Illicinust bízta meg az iskola felügyeletével, kívüle egy igazgató, két tanító és egy zenész működött az iskolán, melyet ebben a korban már gimnáziumnak neveznek.

Azonban Illicinus nyugtalan természetű ember volt és nehezen simult valamely határozott rendhez, úgy hogy a primás ki is közösítette őt. Oláh Miklós ekkor a bécsi jezsuitákhoz fordult és ezek rendjük néhány tagját Nagyszombatba küldték. Ferdinánd király nekik adományozta a nagyszombati iskolának előbb adott birtokokat és 1561-ben megnyílt a jezsuita iskola. Igazgatója a spanyol származású Hurtado Perez, jeles theológus és huminsta volt, vezetése alatt tanított Canisius Tódor, Hero Gellért, Tót Tamás és Buzaeus Péter. Azonban a jezsuiták ezen első letelepedése csak rövid életű volt; folytonos surlódás volt köztük és a káptalan közt, végre Oláh is megvonta tőlük pártfogását és 1569-ben kénytelenek voltak Nagyszombatot otthagyni.

363Most ismét a káptalan vette kezébe az iskola ügyét, melyet ezentúl is nagy számmal kerestek fel a tanulók az ország minden részéből. Ezen kor hírneves tanárai közt említendők különösen: Telegdi Miklós, Monoszlai András és Pécsi Lukács, a kik mint hitvitázók és jeles prózaírók a magya irodalmi nyelv megalapításához hozzájárultak.

Forgách Ferencz, esztergomi érsek, 1613-ban visszahozta a jezsuitákat Nagyszombatba és miután kollégiumuk ismét megerősödött, 1616-ban megkezdték újra a tanítást. Ebben az évben a gimnázium öt osztályában 440 tanuló volt, mely szám néhány év alatt 700-ra szaporodott föl.

Hatalmas pártfogót nyertek a jezsuiták Pázmány Péterben, a ki nemcsak a gimnáziumot támogatta, hanem nagyszabású új intézetet állított fel: a nemes ifjak konviktusát, a melynek számára lekötötte a körmöczi pizetum évi 5000 forintnyi jövedelmét, azonkívül pedig több izben, összesen 44.000 frtnyi alapítványt tett az intézet gyarapítására. II. Ferdinánd király szintén 2000 frtnyi évi hozzájárulást kötött le 12 ifjú számára. A konviktus 1625-ben lépett életbe, de 1630-ban Pázmány maga, nem tudni mi okból, megszüntette.

Mikor azonban 1635-ben megnyílt a nagyszombati egyetem, kétszeresen érezhető volt az ország minden részéből idesereglő ifjak számára oly intézet szüksége, a melyre a szülők megnyugvással bízhassák serdülő fiaikat. Azért Pázmány 1637-ben ismét életbeléptette a nemes ifjak konviktusát, miután szegénysorsú tanulók neveléséről már az Adalbertinum alapításával gondoskodott. Pázmány után tehát oly alkotások maradtak, melyek Nagyszombatot a katholikus nevelés és a katholikus tudományosság hatalmas középpontjává tették. Ez alkotások között virágzott a gimnázium is, melyben a jezsuiták kedvező körülmények közt érvényesíthették nevelési és tanítási rendszerüket.

Ámde a XVII. század második felében bekövetkezett háborús idők és sokféle politikai zavarok nagyon megviselték ezeket az intézeteket. Szelepcsényi primás még egy újabb konviktust is alapított ugyan Marianum néven, világi s papnövendékek befogadására, de mindezek az intézetek - az alapítványaikból folyó jövedelem majd csökkenvén, majd egészen kimaradván - romlásnak indultak; különösen a nemesi konviktus épülete a XVIII. század elején már úgyszólván rom volt és ez az intézet körülbelül 40 évig szünetelt.

Ekkor Mária Terézia karolta föl az intézet ügyét és az alapítványok fel nem használt és tőkésített jövedelmeiből 130.000 frtnyi költségen emeltette azt a nagyszabású, díszes palotát, melyben mai nap is el van helyezve a konviktus. Az új épület 1755-ben készült el. A következő években élte a konviktus és vele együtt a gimnázium fénykorát, különösen miután Barkóczy primás, a kire Mária Terézia az egész országban a közoktatás főfelügyeletét bízta, a nemesi konviktust és az Albertinumot egyesítette. Az alapítványi helyek száma akkor az egyesült konviktusban 80 volt, a kik mellé még 60 fizető növendék volt felvehető. Különösen főrangú családok fiai nagy számmal nevekedtek ebben a konviktusban.

364A nagyszombati összes tanító- és nevelő-intézetek a Jézus-társaság vezetése alatt állván, a társaság feloszlása sehol oly gyökeres változást nem okozott, mint ebben a városban. Az egyetem Budára került, Nagyszombatban egyelőre, 1784-ig, még egy jogi és filozófiai akadémia maradt; a gimnáziumot a kormány vette kezelésbe, de szükségből kezdetben természetesen nagyobbrészt exjezsuitákat alkalmazott tanárokul. Szintúgy a konviktusban is exjezsuiták maradtak a prefektusok, de az esztergomi főkáptalan előljárósága alatt. Később pálosokat alkalmaztak prefektusoknak. Az így megindult hanyatlást teljessé tette II. József. 1783-ban személyesen megfordult Nagyszombatban és azokat a nagyterjedelmű épületeket, melyekben azelőtt az egyetem, a gimnázium, a konviktusok és szemináriumok voltak, katonai czélokra foglalta le. Ezért a jogi és filozófiai akadémiát Pozsonyba helyezte át, a gimnáziumot az orvosi fakultás egy különálló épületébe, majd pedig a trinitáriusok kolostorába költöztette, a konviktust pedig megszüntette és alapítványainak kamatjait ösztöndíjaknak rendelte.

A tanítás nyelve II. József alatt a nagyszombati gimnáziumban is a német, 1790 óta ismét a latin volt. Mikor a filozófiai tanfolyam az akadémiával Pozsonyba került, Nagyszombatban elsősorban a papnövendékek számára, érseki liczeum keletkezett, melybe világi tanulókat is vettek föl. A pozsonyi gimnázium történetében előadtuk az okokat, melyek arra bírták a kormányt, hogy több gimnáziumot átadjon a Szt. Benedek-rendnek. Ezekhez tartozott a nagyszombati gimnázium is; 1807-ben átadták nekik a trinitáriusok kolostorát és templomát és itt vezették 1850-ig a gimnáziumot. A tanítás nyelve 1844 óta a magyar volt.

Hogy a Thun-féle Organisations-Entwurfnak megfeleljen, Scitovszky herczegprimás 1852-ben az érseki liczeumot a gimnáziummal egyesítette és az így nyolczosztályúvá vált főgimnáziumot legnagyobbrészt főegyházmegyéjének papságából vett tanárokkal látta el. Már 1850-ben Scitovszky helyreállította a konviktust is, bár régi alapítványai közül egyelőre az évi 5000 frtnyi pizetum-járadékon kívül alig sikerült egyebet biztosítani. A konviktus vezetését a herczegprimás egészen a főgimnázium tanári karára bízta, a gimnáziumot pedig 1853-ban a trinitáriusok kolostorából, melyet a jezsuitáknak adtak át, átköltöztette a konviktus szomszédságában lévő, egykori Lippay-féle szemináriumba.

Azonban sem a gimnázium, sem a konviktus fennállása nem volt anyagilag annyira biztosítva, hogy a folyton növekedő igényeknek megfelelhetett volna, úgy hogy már az intézetek megszüntetésére gondoltak. Ekkor Scitovszky herczegprimás 1865-ben mentő tettre szánta el magát. A káptalannál letett 200.000 forintnyi alapítványt, hogy a főgimnázium fennállását örök időkre biztosítsa; egyszersmind újra rendezte a konviktus viszonyát a gimnáziumhoz. - A konviktus 1871-ben Simor primássága alatt új szabályzatot nyert, melynek alapján most is áll. E szerint van összesen 38 alapítványi hely, 29 primási (a Pázmány, Szelepcsényi, Széchenyi és néhány kisebb családi alapítvány után), 4 királyi (Ferdinánd király alapítványa után), egy esztergomi nagypréposti és négy Nagyszombat városi. Azonkívül felvehetők fizető növendékek 700 korona ellátási díjért; a növendékek száma azonban nem haladhatja meg a 120-at. A konviktus kormányzója rendszerint a főgimnázium igazgatója, kit a herczegprimás nevez ki és a király megerősít; a többi előljáró is a főgimnázium tanári karából van véve.

A főgimnázium pedagogiai tekintetben, a középiskolai törvény értelmében, a vallás- és közoktatásügyi miniszter vezetése alatt áll; tanterve tehát mindenben megegyezik az állami középiskolák tantervével. Épülete már nem felel meg mindenben a kor követelményeinek, de biztat a remény, hogy a közel jövőben alapos helyreigazítás segíteni fog a bajokon. Ellenben a konviktus épülete most is meglepi a látogatót nagyszerűségével. Gyűjteményei közül a könyvtár érdemelt említést, mely több mint 22.000 kötetet foglal magában.

A főgimnázium és a konviktus élén, a két intézet teljes egyesítése óta a következő igazgatók és kormányzók álltak: Szuppán Zsigmond (1853-61), Aschner Tivadar (1862-73), Hidassy Kornél (1874-75), Graeffel János (1876-88), Schlick István (1888-99), azóta Kőhalmi József. E korszak 365tanárai között sok oly névvel találkozunk, mely a kath. egyház hierarchiájában és a hazai tudományosságban kiváló helyet foglal el, mint Samassa József egri érsek, Hidassy Kornél szombathelyi püspök, Császka György kalocsai érsek, Meszlényi Gyula szatmári püspök, Knauz Nándor pozsonyi prépost és jeles történettudós, Pór Antal és Fraknói Vilmos kiváló történetíróink, Bodnár Zsigmond jeles esztetikus és filozófus, Hettyey Samu pécsi püspök, Graeffel János, Komlóssy Ferencz, Schlick István esztergomi kanonokok és mások.

A szentgyörgyi kath. algimnázium. Szentgyörgy sz. kir. városának jómódú polgárai már a középkorban is gondot fordítottak az iskolára. A reformáczió terjedésével Szentgyörgy polgárai is nagyobbrészt az új hithez csatlakoztak és iskolájukat is ebben a szellemben rendezték. Rektoruk már latin iskolát is vezetett. Szelepcsényi György esztergomi érsek, hogy gátat vessen a protestantizmus továbbterjedésének, 1684-ben Haligovszky Ferenczczel, a kegyes tanítórend lengyel tartományának főnökével azt a szándékát közölte, hogy Szentgyörgyön a kegyesrendiek számára társházat akar alapítani. A következő évben a kegyes szándékú főpap meghalt ugyan, végrendeletében azonban szentgyörgyi és grinádi birtokait oly czélból hagyományozta a kegyes tanítórendre, hogy Szentgyörgy sz. kir. városban az ifjúság tanítására iskolát állítson.

A rendfőnök erről értesülvén, Bojár Andrást, a privigyei társház tagját küldte ki a hagyaték átvételére. Ez az átvétel az akkori zavaros időben ezer nehézséggel járt, mert a város nagyobbára protestáns lakosai nem látták szívesen a jövevényeket, és mert a kormány a hagyaték ingó értékeit hadi czélokra foglalta le, az átvett szőlőkertek és földek pedig pénz nélkül nem voltak kellően kezelhetők; sőt még a katholikus plébánossal is versenygés támadt a templom használata miatt. Mindazonáltal 1687-ben megnyitották iskolájukat, melynek ellátására rendszerint öt rendtag tartózkodott Szentgyörgyön. Az 1720-ik évben kezdték mostani alakjában felépíteni társházukat, mely az 1754. évi nagy tűzvész után, 1759-ben nyerte teljes befejezettségét. Általában a XVIII. század derekán élte az iskola és a társház fénykorát; 1770 táján keletkezett egy konviktus is, mely sok ifjút vonzott távolabbi vidékről is Szentgyörgyre.

A Jézus-társaság megszüntetése nagy változást idézett elő közoktatásunk egész rendjében. II. József, a ki kizárólag állami ügynek tekintette a közoktatást, jobb elhelyezésük szempontjából is új rendezés alá vette a középiskolákat és a szentgyörgyi gimnáziumot, melyet a pozsonyi és nagyszombati iskolák közelsége miatt fölöslegesnek tartott, 1789-ben megszüntette. Azonban csak négy évig szünetelt az iskola, mert a város addig ostromolta a helytartótanácsot és magát a királyt kérésével, míg 1793-ban az iskola ismét megnyilt. Az iskola akkor, a grammatikai iskoláknak 1777-iki tanterve szerint, háromosztályú volt, és előkészítő osztályként hozzácsatlakozott az elemi iskola III. osztálya. Az 1806-iki Ratio educationis négyosztályúvá egészítette ki. Az ezáltal keletkezett új tehernek nagyobb részét a város viselte.

Az 1849-iki események ismét véget vetettek egy időre a szentgyörgyi gimnáziumnak. Csak 1857-ben állított fel az abszolutisztikus kormány egy kétosztályú reáliskolát, német és cseh tanítási nyelvvel, melynek igazgatójává a kormány Rappensberger Kajetán, kegyesrendi papot nevezte ki. 1861-ben a kegyesrend kormánya kimondta, hogy ezentúl minden intézetében a tanítás nyelve a magyar lesz. Így történt ez Szentgyörgyön is, 1862-ben pedig az intézet a város kérelmére ismét gimnáziummá változott át és fokozatosan négyosztályúvá fejlődött. Az akkor kötött szerződés szerint a város hozzájárul az intézet költségeihez, a kormány pedig a tanulmányalapból díjazza a rajztanárt, a tornatanítót és az iskolaszolgát. A legújabb időben is kérdésessé vált ugyan az intézet további fennállása, mert anyagi eszközeinek korlátoltsága következtében nem tudott mindenben megfelelni a törvény követeléseinek. A város azonban újabb áldozatokat hozott, 16.000 korona költséggel díszes tornacsarnokot épített és szerelt föl és felemelte évi hozzájárulását. Így az intézet most is fennáll és, 1894 óta Füredi János igazgatósága alatt, jó szolgálatot tesz nemcsak a városnak és vidékének, hanem a magyarságnak is, melynek a piarista tanárok mindig megbízható őrei voltak. Tanulóinak száma az utolsó évtizedben 80 és 100 között ingadozik.

Megszünt intézetek. Ha számot adunk Pozsony városnak és vármegyének, nagyobbrészt sok százados multú, de most is virágzó középiskoláiról, szenteljünk néhány szót azoknak az intézeteknek is, a melyeknek most már csak az emléke maradt fenn. E megszünt iskolák között leghosszabb életű a modori ág. hitv. evangélikus gimnázium volt, mely egyike volt a legrégibb evangélikus gimnáziumoknak hazánkban, a mennyiben már 1594-ben fennállott. A XVII. század vége felé, mikor a protestánsokat az ellenreformáczió szorongatta, Modor egyike volt az úgynevezett artikuláris helyeknek, a hol a protestánsoknak az 1681. évi XXV. t.-cz. értelmében meg volt engedve vallásuk szabad gyakorlata. Ebben az időben tehát a modori gimnázium látogatott iskola volt és az maradt a XVIII. században is. Tudjuk, hogy e század második felében a rhetorikáig tanítottak benne. Lassanként, az egyházközség erejének fogytával, az iskola is anyagi nehézségekkel küzködött, de azért föntartotta magát 1870-ig, mikor két tanár tanított négy osztályt. Ekkor a Modorban felállítandó áll. tanítóképző-intézet ügyében kötött szerződés értelmében megszünt, épületébe pedig ideiglenesen bevonult a tanítóképzőintézet, ma pedig az áll. polgári iskola van benne elhelyezve. Utolsó tanárai Bresztyánszky Károly és Baltazár Ágost voltak, kik közül az utóbbi jelenleg a polgári iskola igazgatója.

Ugyancsak Modorban alakult Szelepcsényi György esztergomi érsek alapítványával egy Szt. Benedek-rendi grammatikai iskola is, mely azonban nagyon rövid életű lehetett, s nincsenek is róla biztos adataink.

Bazin sz. kir. városról szintén tudjuk, hogy az evangélikus egyházközség jó iskolát tartott fenn, melyben a latin nyelvet is tanították. 1751-ben Polentari Ferencz nagyváradi kanonok alapítványt tett a Jézus-társaság négy tagja számára, azzal a kötelezettséggel, hogy elsősorban mint misszionáriusok működjenek, idővel pedig, ha az alapítvány gyarapodik, iskolát is tartsanak. A latin iskola csakugyan megalakult, de később, a társaság feloszlásával, ez az alapítvány is bevonatott a tanulmányi alapba.

Nem a középiskolákhoz tartozik, de mégis itt említhető a szempczi Collegium Oeconomicum, melyet 1763-ban Mária Terézia alapított, hogy benne különösen a kamarai hivatalok számára alkalmas tisztviselőket képeztessen. Az intézet alapításához Esterházy Ferencz gróf kanczellár épülettel és 20.000 frtnyi tőkével járult. A tanítást a királynő a piaristákra bízta, kik abban az időben különösen a reális irányú oktatásban tűntek ki. A tanfolyam három éves volt; hat tanár tanított benne kettős könyvvitelt, mathesist, különösen geometriát és polgári építészetet, oekonomiát (egy nemét a közgazdaságtannak), kamerális tudományt (studium politico-camerale), végre stilisztikát (stilus curialis et scriptura). A tanítás nyelve kizárólag német volt és e nyelv tudását szigorúan megkövetelték a felvételnél. Az intézet különben nemcsak Magyarországnak, hanem az osztrák tartományoknak is hivatva volt tisztviselőket szolgáltatni. 20 magyarországi konviktor mellett volt 16 ausztriai konviktor is. Legnagyobbrészt filozófiai tanfolyamot végzett ifjakat vettek fel, noha voltak csekélyebb képzettségűek is.

A királyné nagy figyelemmel kísérte ezt az iskolát és gondoskodott a végzett növendékek elhelyezéséről is. 1776-ban azonban az intézet épülete leégett; a megmentett taneszközöket és az alapítványt a piaristák tatai kollégiuma kapta.

Felső kereskedelmi iskola. A kereskedelmi szakoktatásnak szánt hazai intézeteink között előkelő helyet foglal el az 1885-ben "Kereskedelmi Akadémia" néven Pozsonyban megnyílt felső kereskedelmi iskola. Az iskola első alapját Ludwig Gottfried, pozsonyi nagykereskedő örökösei tették le, a kik 1881-ben atyjuk emlékére 5000 frtnyi tőkét helyeztek el Pozsony városánál azzal a rendeltetéssel, hogy ez alapítvány kamatai az akkor még városi reáliskolával kapcsolatos kereskedelmi tanfolyam fenntartására fordíttassanak. A szándék megvalósítása érdekében folytatott tanácskozások közben minkinkább kitűnt, hogy a szem előtt tartott czélt csak önálló kereskedelmi iskolával lehet elérni. Ludwig János indítványára a Kereskedelmi és Iparkamara vette kezébe az ügyet, mely a kamara elnökében, Mihályi Tivadarban lelkes támogatót talált. Az új alapon folytatott tárgyalások alatt Pozsony városa késznek nyilatkozott évi 1000 frttal, az Első Pozsonyi Takarékpénztár szintén 1000 frttal 367hozzájárulni az intézet fenntartásához, a vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig állami segélyt helyezett kilátásba, kikötvén ennek fejében, hogy az intézet szervezetében a minisztertől kiadott tantervet kell tekintetbe venni. Ekkor a kezdeményezők, kik között a nevezetteken kívül még különösen Neiszidler Károly országgyűlési képviselőt és Gervay Nándor dr. takarékpénztári elnököt kell megemlíteni, az alkotandó intézet számára igazgatót kerestek és Jónás Jánosnak, akkor a budapesti kereskedelmi akadémia tanárának személyében oly szakembert találtak, a ki az ily intézet szervezéséhez és vezetéséhez szükséges képességeket ritka mértékben egyesítette magában. Az ő részvételével folytatott tanácskozásnak eredménye az volt, hogy a pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara Kereskedelmi Akadémia czímmel szakiskolát állít fel és fenntartásához évi 3000 frttal járul, a vallás- és közoktatásügyi miniszter évi 3000 frttal segélyezi az intézetet és Jónás Jánost kinevezi igazgatójává. A kamara az intézet vezetését az ő kebeléből alakított igazgatói bizottságra ruházta és 1885-ben a három évfolyamra tervezett intézet alsó évfolyama, egyelőre bérlett helyiségben, megnyílt.

Már az első évben 68 tanuló jelentkezett és az intézet gyorsan terjedő jó hírneve és az a tapasztalat, hogy előkelő kereskedelmi czégek szívesen alkalmazzák az intézet végzett növendékeit, mind több és több tanulót vonzott az ország minden részéből, úgy hogy csakhamar mindegyik osztály mellé egy, sőt két párhuzamos osztályt kellett nyitni. Volt idő, mikor a tanulók száma közel járt a 300-hoz. A tanulóknak ez a nagy száma azzal a jó következménynyel járt, hogy a tetemes tandíjból bőven lehetett ellátni az intézetet mindazzal, a mi a sikeres tanításhoz kívánatos.

A kereskedelmi akadémia helyiségeiben és tanárainak közreműködésével már az intézet fennállásának második évében külön egyévi szaktanfolyamot nyitottak kereskedő-segédek számára, és egy teljes alsófokú kereskedelmi iskolát kereskedő-tanonczok számára. Ezzel az utóbbival azután - a Pozsony városával kötött egyezmény értelmében - a kereskedelmi tanonczok kötelező rendes oktatása egyesíttetett.

A gyorsan felvirágzó intézet még csak saját intézeti épület hiányát érezte. Ekkor az Első Pozsonyi Takarékpénztár, mely 1892-ben ülte meg fennállásának ötvenedik évfordulóját, 25.000 frtot ajánlott fel erre a czélra. Ugyanerre a czélra a vallás- és közoktatásügyi miniszter 20.000 frtot engedélyezett, egyszersmind pedig felemelte az évi segélyt 4000 frtra. Így jutott az intézet minden tekintetben megfelelő, díszes épülethez, melyben az országos tantervek keretében folytatja működését. Az iskola a miniszteri szabályzat értelmében a "Kereskedelmi akadémia" czímét felcserélte a "Felső kereskedelmi iskola" czímével, de vezetősége azzal az irányzattal szemben, mely ezeket az iskolákat általánosabb, különösen alsóbbrendű hivatalnoki pályára is előkészítő iskolának akarja felhasználni, azon van, hogy megóvja a szorosan vett kereskedelmi szakiskola jellegét.

Az intézet gyűjteményei közül megemlítendő az 5000 kötetből álló könyvtár, a chemiai és fizikai gyűjtemény, az árúminta-gyűjtemény, a kereskedelmi iratok gyűjteménye, az érmek és pénzek gyűjteménye.

Volt és jelenlegi tanárai közül a kereskedelmi szakirodalom terén ismert nevet vívtak ki maguknak Jónás János, Schack Béla dr., jelenleg a felső kereskedelmi iskolák kir. főigazgatója, Havas Miksa, igazgató-helyettes, Asbóth Sándor dr., Kürschák Endre.

Felsőbb leányiskola. A leányoknak az elemi fokot meghaladó nevelése Pozsonyban úgy, mint általában hazánkban, sokáig csupán magántermészetű volt. Első sorban a Miasszonyunkról nevezett apáczák nevelőintézete adta meg a jómódú középosztály leányainak azt a nevelést, melyet ama kor a művelt nőktől megkívánt. Mellette több jónevű magán-nevelőintézet állott fenn. Mikor tehát a mult század hetvenes éveiben a közoktatási kormány vette kezébe a leányok felsőbb oktatását, Pozsonyban még nem érezték egy állami felsőbb leányiskola szükségét. Sürgősebbnek látszott oly iskola felállítása, mely keresetképesekké tegye a középosztály leányait. Erre a czélra a háziipart és az ipari oktatást terjesztő egyesület keletkezett Pozsonyban, mely állami segítséggel 1875-ben ipartanítónő-képző intézetet állított fel. Azonban anyagi erejének elégtelensége és az a tapasztalat, hogy az intézetből 368kikerült növendékek nem találnak alkalmazást, arra bírta az egyesületet, hogy a kormánynyal intézetének átvétele iránt alkudozásba bocsátkozzék. Ez alkudozások eredménye az lett, hogy a kormány megvette az egyesülettől intézetének épületét az egész fölszereléssel és abban 1883-ban internátussal egybekötött állami felsőbb leányiskolát nyitott.

A felvételre jelentkező növendékek száma már az első évtől fogva jóval nagyobb volt annál a számnál, a mely ott tényleg helyet találhatott. A fokozatosan fejlődő intézetben 1888-ban nyílt meg a VI. osztály és azóta a növendékek száma mindig meghaladja a 200-at. Az épület, melyben az intézet megkezdte működését, csakhamar elégtelennek bizonyult és 1893-ban tetemes kibővítésen és átalakításon ment át. De új alakjában sem jutott hely párhuzamos osztályoknak és az internátus is csak 40 növendék számára volt berendezhető, úgy hogy most is a jelentkezőknek csak egy részét veheti fel az intézet, melyet nemcsak Pozsony városából, hanem egész nyugati Magyarországból bizalommal keresnek fel a szülők.

A felsőbb leányiskolával kapcsolatban 1891 óta női kereskedelmi tanfolyam van berendezve, mely a résztvevőket a kereskedelemben való alkalmaztatásra akarja képesíteni. Felvesz oly növendékeket is, a kik a polgári vagy felsőbb leányiskola negyedik osztályát sikerrel végezték, vagy felvételi vizsgálaton hasonló képzettséget igazolnak. A résztvevők száma átlag 30 körül ingadozik.

Az intézet élén fennállása óta Ghyczy József igazgató áll; az internátust 13 évig Wollmann Elma vezette, a kit 1896-ban Rauschmann Czeczilia követett.

Végre még meg kell emlékeznünk a pozsonyi királyi akadémiáról, mely már 1884-ben ülte fennállásának 100-ik évfordulóját. Ebből az alkalomból dr. Ortvay Tivadar, az akadémia tudós tanára, terjedelmes és alapos munkában írta meg a főiskola történetét, melyből a következő adatokat veszszük:

Mikor a nagyszombati egyetemet a jezsuitarend feloszlatása után, 1777-ben Budára helyezték át, Nagyszombat még ugyanabban az évben az egyetem helyett akadémiát kapott, melyet azonban csakhamar Pozsonyba helyeztek át. 1873-ban már kijelölték az akadémia helyiségeit is, a Klarissza-apáczáknak az országház mögött fekvő monostorát és egyházát, vagyis azt az épületet, a hol jelenleg a kir. főgimnázium van.

A pozsonyi akadémiát 1784 május 15-én kellett volna ünnepélyesen megnyitni, de mivel erre az időre az átköltözködés csak részben történt meg, az ünnepélyes megnyitás elmaradt. Mindazáltal az akadémiát átadták nemes rendeltetésének, melynek zavartalanul meg is felelt. Csak 1803-ban fenyegette a feloszlatás veszélye, a mikor a tanulmányi alap kimerült és a készülőben levő Ratio Educationis alapján szervezett új rendezés folyamatban volt. Ez a veszély azonban József nádor közbelépése következtében elmult.

Az akadémia első tervezete az 1777-ben közhírré tett és az 1780. évi 67-ik törvényczikkel kirendelt orsz. bizottsági munkálaton, másodizben az 1806-ben kibocsátott Ratio Educationis stb. czímű tanrendszeren alapult. 369Az akadémia és a gimnázium két külön intézet lett; az előbbi nem volt többé a gimnázium folytatása, hanem külön, önálló tudományos tanfolyam, mely az egyetemre készített elő, de annak tekintetbevétele nélkül önállóan is képesített. Egy jogi és egy bölcseleti két-két éves tanfolyamra oszlott fel s így az akadémia két fakultású felsőbb tanintézetté vált.

Ebben az állapotban 1850-ig állott fenn. A szabadságharcz után bekövetkezett intézkedések és változások a hazai tanügynek is teljes átalakítását idézték elő. Az Organisations-Entwurf egyenesen a nemzeti szellemet fenyegette s az akadémia bölcsészeti tanfolyamát is megszüntette, illetőleg a gimnáziummal egyesítette és annak 7-ik és 8-ik osztályává tette. Az akadémia maga tisztán jogtudományi intézet maradt és "Császári királyi jogakadémia" czímet nyert. Végleges képesítő jogát elveszítette, mert az egyetemi teljes jogtanfolyamra kiszabott 4 tanévből csak kettőt lehetett végezni az akadémián, míg a másik kettőt az egyetemen kellett az akadémikusoknak végezniök. E mellett a tanszékeket osztrák tanárok foglalták el és az előadás nyelve német volt.

Ekkor hurczolkodott át az akadémia a Klarisszák épületéből mai helyiségébe, mely a Káptalan-utczában van. Ezt az épületet Pázmány Péter építtette, a mit a kapu fölött lévő czímeres felirat is bizonyít. 1628-ban tették le az épület alapkövét, de építését csak 1635-ben fejezték be. Ez időben a jezsuiták székháza volt. Ide hurczolkodott az akadémia és 1850 október 17-én kezdték meg az új helyiségben az előadásokat.

1855-ben ismét újabb változás érte az akadémiákat. Az október hó 2-án közzétett miniszteri rendelet a jogakadémiák tanulmányi idejét három évre terjesztette ki, megváltoztatván jellegüket és természetüket. Megszünt a tanítási és tanulási szabadság és kötelező tantárgyak állapíttattak meg, mely tantárgyak egyoldalúsága következtében az akadémia valóságos tisztviselőképző-intézetté lett és mint ilyen csaknem teljesen elveszítette magasabb tudományos jelentőségét. Némileg javított a helyzeten a magyar királyi helytartótanácsnak 1861 okt. 23-án kibocsátott rendelete, mely az akadémián 6 tanszéket szervezett és a három tanévre felosztott tantárgyakat ehhez alkalmazva osztotta fel. E tantervben már egyéb oly tudományszakok is képviselve voltak, melyek az akadémia tudományos színvonalát emelték.

Lényegesebb változás csak akkor állott be, a mikor az 1874-75. tanévre közzétették a jogtanodák új szervezéséről szóló szabályzatot, mely az akadémiát négy évi tanfolyammal ellátott teljes jog- és államtudományi karrá alakította át.

Az akadémiának e fontos átalakítását nemsokára a bölcseleti karnak újból való felállítása követte. 1875-76-tól kezdve a pozsonyi kir. akadémián egy háromévi, külön bölcseleti tanfolyamot állítottak fel és rendszeresítettek, összesen 6 tanszékkel. Ennek következtében a pozsonyi akadémia kivétel a több hazai akadémiák között, mivel ez az egyedüli az egész országban, mely e nevezetes kibővítést nyerte. E kibővítéssel a jogi tanintézet tudományos színvonala emelkedett, mert a jogászoknak alkalmuk van magukat a tanulmányukkal rokon bölcseleti ismeretekben is kiművelni és egyszersmind lehetővé van téve, hogy mindazok, a kik bölcseleti tárgyakat óhajtanak hallgatni, nem kénytelenek egyetemi kurzusok látogatására.

Az akadémia birtokában régente gazdag múzeum volt. Első gyűjteménye Nagyszombatból került ide, ez azonban vajmi csekély volt és lassan is gyarapodott. 1812-ben fordítanak nagyobb összeget, 900 forintot a múzeum tárgyainak gyarapítására. Ettől kezdve 1849-ig még csak három ízben jutottak kisebb-nagyobb összegek e czélra. Csak az ásványgyűjtemény volt az, mely szerzeményekkel, de különösen ajándékokkal annyira gazdagodott, hogy feleslegéből más intézeteknek is juttathatott. Midőn azután 1850-ben az akadémiát a középtanodától elválasztották, a múzeum az utóbbinak tulajdonába ment át és ott van ma is.

Az akadémiai könyvtár alapját szintén a nagyszombati akadémia könyvtára teszi. Ez azonban nem volt valami gazdag, de idők folytán jelentékenyen szaporodott, úgy hogy a mult század első felében a könyvek száma már több ezerre rúgott. A gimnáziumi könyvtár is sok munkával gyarapította az akadémia könyvtárát s 1814-ben Lakits tanár hagyatékából is tetemesen 370gyarapodott. Az 1850-ik év, a mikor az akadémia a középtanodától elvált, az akadémiai könyvtárt is fölötte megapasztotta, mert felosztották a két intézet között és pedig az akadémia hátrányára. Az ezután beállott új aera alatt a könyvtár oly rohamosan növekedett, hogy helyiségeit bővíteni és a szekrényeket szaporítani kellett. 1872-ben már 5345 kötet volt a könyvtárban elhelyezve, míg ma a kötetek száma a 20.000-et messze fölülmulja.

Az akadémiának fennállás aóta főigazgatói voltak: 1775-85 között gróf Balassa Ferencz, 1785-től 1792-ig báró Prónay Gábor, 1793-tól 1822-ig gróf Szapáry József, 1824-től 1829-ig Orgler József, 1831-től 1845-ig Adamkovitcs Mihály, 1846-tól 1848-ig Cherier Miklós, 1849-től rövid ideig Heller Károly.

Az intézet igazgatói a következők voltak: 1784-től 1785-ig Altorjai Benkő Miklós, 1785-től 1800-ig Fleischhacker János, 1804-től 1807-ig Stibsits Ferencz, 1808-tól 1813-ig Jordánszky Elek, 1816-tól 1819-ig Hemtner Flórián, 1832-től 1844-ig Engelhart Anzeln, 1845-től 1848-ig Dussil Illés, 1850-től 1861-ig Baintner János, 1861-től 1869-ig Bokrányi János, 1869-től Ekmayer Ágost. Jelenlegi igazgatója Fésüs György, jogtudor, a királyi akadémia igazgatója, a magyar és európai jogtörténet és az egyházjog nyilvános rendes, az államszámviteltan tanára, az első alapvizsgálati bizottságnak ez időszerinti elnöke, az államtudományi államvizsgálati bizottságnak alelnöke.

A jog- és államtudományi kar nyilvános rendes tanárai: Fésűs György, (l. föntebb). Rentmeister Antal, jogtudor, a tanári testület idősbje, a római jog nyilvános rendes tanára, az első alapvizsgálati bizottságnak ez időszerinti alelnöke. Katona Mór, jogtudor, budapesti egyetemi képesített magántanár, a magyar és az osztrák polgári magánjog nyilvános rendes, a telekkönyvi, úrbéri és bányajog tanára, a jogtudományi államvizsgálati bizottságnak ez időszerinti alelnöke, az első alapvizsgálati bizottságnak tagja. Vutkovich Sándor, ifjabb, a jog- és államtudományok tudora, kolozsvári egyetemi képesített magántanár, a jog- és államtudományi bevezetés, az alkotmány- és kormányzati politika, a magyar közjog és az európai nemzetközi jog nyilvános rendes tanára, a második alapvizsgálati és az államtudományi államvizsgálati bizottságnak ez időszerinti alelnöke. Mandello Gyula, az államtudományok tudora, budapesti egyetemi magántanár, a nemzetgazdaságtan, a pénzügytan és a pénzügyi jog nyilvános rendes tanára, a második alapvizsgálati bizottságnak ez időszerinti elnöke, az államtudományi államvizsgálati bizottságnak tagja, a cambridge-i St-John's College fellow in commons-ja, az Institut international de Sociologie rendes tagja, az Institut International de Statistique tagja, a British Economic Association, az American Academy of Political Science, az American Statistical Association, a Société pour l'Éducation Sociale, az Internationale Vereinigung für vergleichende Rechtswissenschaft und Volkswirthschaft tagja, az Office International du Travail levelezője, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára. Falcsik Dezső, a jog- és államtudományok tudora, budapesti egyetemi képesített magántanár, a váltó és kereskedelmi jog és a peres és perenkívüli eljárásnak nyilvános rendes tanára, a jogtudományi államvizsgálati bizottságnak ez időszerinti elnöke, az első alapvizsgálati és az államtudományi államvizsgálati bizottságának tagja. Oberschall Pál, a jogtudományok tudora, kolozsvári egyetemi képesített magántanár, a jogbölcsészet és a büntetőjog nyilvános rendes tanára, a második alapvizsgálati és a jogtudományi államvizsgálati bizottságának tajga, a bírói tiszt viselésére képesített biró, Pozsony szabad királyi város törvényhatósági bizottságának választott tagja.

Előadók: Fischer Jakab, orvostudor, a pozsonyi magyar királyi állami kórház főorvosa, a törvényszéki elmekórtan előadója. Zsigárdy Aladár, orvostudor, Pozsony vármegye tiszti főorvosa, királyi törvényszéki és fogházorvos, a törvényszéki orvostan előadója. Pávai-Vajna Gábor, orvos-sebésztudor, szülészmester, a pozsonyi magyar királyi állami kórház főorvosa, az országos közegészségügyi tanács tagja, a pozsonyi magyar királyi állami tanítónőképző intézetben és a felsőbb leányiskolában az egészségtan tanára, a közigazgatási közegészségtan előadója. Kováts Ferencz, az államtudományok tudora, kép. levéltárnok, akadémiai könyvtárnok, a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle szerkesztője, a pozsonyi Orvosi és természettudományi egyesület választmányi és a pozsonymegyei Gazdasági egyesületnek tagja, a 371gazdaságtörténelem, okirattan és kortan előadója, a magyar állam statisztikájának helyettes előadásával megbízva.

A bölcsészeti tanfolyam nyilvános rendes tanárai: Vutkovich Sándor, idősb, bölcsészettudor, a magyar nyelvészet és irodalomtörténet nyilvános rendes, a bölcsészet helyettes tanára, a magyar királyi pozsonyi állami tanítónőképzőintézet igazgató tanácsosa, a "Nyugatmagyarországi Hiradó" politikai napilap főszerkesztője és tulajdonosa. Ortvay Tivadar, bölcsészettudor, budapesti egyetemi képesített magántanár, csanád-egyházmegyei áldozár és szentszéki ülnök, pápai kamarás, szent Györgyről nevezett csanádi czímzetes apát, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja s archaeologiai bizottságának tagja, a Szent István-társulat irodalmi és tudományos szakosztályának tagja, a Monumenta Vaticana szerkesztő bizottságának tagja, a pozsonyi Orvosi és természettudományi egyesületnek alelnöke, a pozsonyvármegyei Régészeti és történelmi egyesületnek alelnöke és alapító tagja, a békésvármegyei Régészeti és művelődéstörténelmi társulatnak tiszteleti, a magyar Történelmi Társulatnak, a délmagyarországi Régészeti és történelmi társulatnak, a magyar Heraldikai és genealogiai társaság igazgató-választmányának, a pozsonyvárosi Statisztikai bizottságnak tagja, az egyetemes és a magyar történelem nyilvános rendes tanára. Wertheimer Ede, budapesti egyetemi képesített magántanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az egyetemes történelem nyilvános rendes tanára. Akadémiai hitszónok: Schaeffer Jakab, Jézus-társasági atya.