A vármegyei erdőségek az északi szélesség 37° 40'-48° 11' és a keleti hosszúság 34° 31'-35° 33' között, 185 község határban terülnek el, a középhegység jellegű hegyvidéken, továbbá dombos és hullámos területen, a Morva, Duna és a Vág folyó partjain és árterületében 113-746 méter tengerszin fölötti magasságban.

A vármegye és Pozsony szab. kir. város törvényhatósága 5 szab. kir. városi és 294 községi határt foglalván magában, 114 oly községe van, melyeknek határában erdő nincsen.

Az erdőségek öszes kiterjedése, az országszerte legújabban foganatosított kataszteri fölvételek s a jóváhagyásra bemutatott erdőgazdasági üzemtervek adatai alapján helyesbített erdőnyilvántartási törzskönyv szerint, 156.019.08 k. h., a mely közigazgatási járásonként a következőképpen oszlik fel:

A vármegye és Pozsony szab. kir. város törvényhatóságának egész kiterjedése 4233.17 km², vagyis 735,534 k. h. Ehhez viszonyítva az erdőségek kiterjedését, kitünik, hogy a vármegye összterületének 21.2%-a erdővel van borítva, míg a lakosság számát figyelembe véve, átlagosan 0.45 k. h. erdő esik egy lélekre.

Az erdőségek a vármegye területén nagyon is egyenetlen arányban vannak elosztva, mert az erdőségek zöme, azaz közel 84%-a, a vármegye nyugati részében s nevezetesen a hegyentúli, pozsonyi, nagyszombati és szempczi közigazgatási járások, valamint Pozsony szab. kir. város határaiban fekszik, míg a vármegyének keleti és déli része erdőszegény, miután különösen az alsó- és felsőcsallóközi s galántai járásoknak, valamint a pozsonyi, nagyszombati és szempczi járások egy részének mezőgazdasági mívelésre fölhasznált nagy térségein az összes erdőterületnek alig 16%-a található, és pedig többnyire csakis elszórtan, kisebb erdőcsoportokat alkotva.

Fekvés és elhelyezkedés tekintetében a vármegye erdőségeit 5 csoportra oszthatni.

Az első és legnagyobb csoport a vármegye északkeleti határszélétől, délnyugatra Dévényig, illetőleg a Duna-folyóig húzódó Kis-Kárpát hegylánczolat keleti és nyugati oldalain s különféle hegylejtőin elterülő, közel 78.026 k. h. erdőségek. Ezekhez közvetetlen csatlakoznak és a második csoportot alkotják a morvamenti homoksíkság tekintélyes részét elfoglaló és 279Búrszentpéter és Kukló községek határától egész Stomfa község határáig lenyúló s mintegy 50.475 k. holdra rúgó erdei fenyvesek. A harmadik csoporthoz számlálhatók a Morva-folyó balpartján s annak árterületében található, mintegy 3300 k. holdat tevő ligeti erdők. A negyedik csoporthoz tartoznak a vármegye keleti részében, nevezetesen a nagyszombati és szempczi közigazgatási járások egy részében, valamint a galántai járás dombos és halmos vidékén, úgyszintén a Vág-folyó árterületében, kisebb-nagyobb csoportokban található, mintegy 10.980 k. h. erdők, s végül az ötödik csoportot alkotják a vármegye déli részében, nevezetesen az érsekujvári Dunaág és a Duna folyótól határolt szigetközben, az úgynevezett Csallóköz térségein és a Duna folyó partján és árterületében található ligeti erdők, közel 13,236 k. h. kiterjedésben.

A vármegye területén fekvő összes erdők talajminősége az 1879. évi XXXI. t.-cz. életbelépte után osztályoztatván, külön kijelölték azokat az erdőket, a melyek véderdőket alkotnak, s mint ilyenek az idézett törvényczikk 3. §-a értelmében kormányhatóságilag jóváhagyott külön használati tervek szerint kezelendők, továbbá a futóhomokon álló erdőségek, valamint azok az erdők, melyeknek talaja másnemű mezőgazdasági megmívelésre állandóan alkalmasak nem lévén, feltétlen erdőtalajnak volt minősítendő, s végül azok az erdők is, melyeknek talaja nem lévén feltétlen erdőtalaj, esetleg kiírthatók és talajuk más mezőgazdasági megmívelésre állandóan fölhasználható.

Az ilyképp végrehajtott és az "Erdők nyilvántartási törzskönyvébe" följegyzett osztályozás szerint a vármegyebeli erdőségekből 2049.79 k. h. véderdő. Talajminőségre nézve pedig 10.583.69 k. h. futóhomokon, 126.994.97 k. h. föltétlen erdőtalajon és 22.440.42 k. h. nem föltétlen erdőtalajon áll.

A talaj részint a helyszíni és átalakulási viszonyok különfélesége, részint pedig az altalajt s illetőleg az alkőzetet alkotó ásványnemek változatossága miatt a lehető legkülönbözőbb: erről a vármegye természeti viszonyait tárgyaló fejezet bővebben szól.

Az előforduló kőzetek elmálási terményeinek megfelelőleg a talaj durva szemcséjű mész és agyag, a melynek termőképessége, a feltalaj termőrétegének mélysége, az égtájak felé való fekvés és kitettség, valamint az előforduló fanemek és azoktól okozott beárnyalás mértéke szerint, a lehető legváltozatosabb.

Nem ritka, főleg a bükk és helyenként a jegenyefenyő állabokkal borított völgyeletekben s egyes mérsékelt lejtőjű hegyoldalakon, a televénygazdag, erőteljes, mély, üde talaj; - míg viszont a Kárpát-hegylánczolat nyugati oldalain, a kitettebb s főleg a déli fekvésű meredek hegyoldalakon s különösen Pernek, Konyha, Detrekőváralja, Detrekőszentmiklós, Detrekőszentpéter, Széleskút és Bikszárd községek határaiban nem hiányzik a teljesen kiélt, televényszegény, sekély mélységű oly talaj sem, melyeken a teljes elkopárosodás veszélyének kikerülése s a talaj termőképességéenk megmentése végett sok fáradsággal, gonddal és kitartással kell megküzdenie a gondos erdésznek nemcsak a meglevő állabok kihasználási, de különösen a letarolt vágásterület sikeres fölújítási módjának megválasztása- és helyes alkalmazásánál.

A morvamenti homoksíkság talaja legnagyobbrészt diluviumhoz tartozó agyagos homok, helyenként kavicscsal s az úgynevezett rétegkő- (Ortstein) lerakodással, a mely utóbbinak, előfordulási helyének mélysége szerint, az állabok növekvésére nagyon is kedvezőtlen befolyása van. A talaj többé-kevésbbé durvább szemcséjű könnyű homok, mely főleg Búrszentmiklós, Búrszentpéter, Laksárújfalu, Závod, Miklóstelek, Rohrbach, Búrszentgyörgy, Székelyfalu, Nagylévárd, Kiripolcz, Jakabfalu, Detrekőcsütörtök, Lozornó és Zohor községek határaiban futóhomok-talaj jellegű.

A talaj termőképessége az agyagnak, homoknak és televénynek keveredési arányától függ, s a kavicsnak, valamint a rétegkőnek előfordulási aránya s az előfordulási hely mélységéhez képest igen változatos minőségű.

A Morva-folyó partján s annak árterületében található erdőtalaj általában véve igen jóminőségű, mert mély, zsombékos, fekete áradmányföldet, vízhordta fekete homok- és agyagtalajt alkot, alluviális és diluviális eredetű agyagtalajon s a vízpartok közelében hömpölykavicson.

280Ehhez képest a Duna és Vág folyó partjain és árterületükön, nemkülönben az érsekújvári Dunaág és a Nagy-Dunától határolt szigetközben az erdőtalaj alluvium-származású, különböző mélységű homokos agyag és vízhordta, televényes, üde homok, vagy iszaplerakódás, mely alatt kisebb-nagyobb mélységben kavics és diluviális homok az alkövezet.

Termőhelyi jóságra nézve a lehető legváltozatosabb, a szerint, a mily változó rétegzet- és mélységben a kavics előfordul, vagy a mily mértékben a talaj az alacsony (109-128 méter tengerszin fölötti magasság) fekvés következtében az árvizektől való elmocsárosodás veszélyének, vagy a talajvíz káros behatásának kisebb-nagyobb mértékben alá van vetve.

Végül a vármegye keleti részében, nevezetesen a szempczi, nagyszombati és galántai járásokhoz tartozó, nagykiterjedésű, dombos és halmos vidéken kisebb-nagyobb csoportokban található erdőségek talaját alluviális homok és kavics, diluviális lősz- és kavics-altalajon fekvő, középmélységű, üde, televénygazdag iszaphomok, részint pedig sárga és fekete agyag alkotja, mely nem föltétlen erdőtalaj és más mezőgazdasági mívelésre kiválóan alkalmas.

Fölemlítendő még a "Feketevíz" mentén Szentgyörgy szab. kir. város határában, mintegy 600 k. h. területen található égererdő is, melynek talaja a "Feketevíz" alkotta ingovány lápföld.

A Kis-Kárpát hegylánczolaton elterülő erdőségek uralkodó faneme a bükk, utána a kocsántalan tölgy; Modor, Cseszte, Dubova s Pila községek határában pedig a jegenyefenyő. E fanemek elegyetlenül és elegyesen nagyobb terjedelmű összefüggő, zárt állabokat alkotnak. Ezekhez sorakozik a gyertyán is, mely főleg az előhegyeken és halmokon teljesen elegyetlenül fordul elő és részben tölgygyel és bükkel vegyesen található.

Nagyobb csoportokban s főleg mesterséges telepítéssel alkotott fiatal erdőrészekben előfordul továbbá a lúcz-, vörös és erdei fenyő is.

Mint tehát a fentebbi számarányból látható, a bükk uralkodik e hegylánczolat legnagyobb részén, míg a tölgy az alantabb fekvő déli, délnyugati és részben a keleti, a jegenyefenyő pedig a Modor, Cseszte, Pila és Dubova községek határaiban fekvő hegyoldalak uralkodó faneme.

Az 1879. évi XXXI. t.-cz. életbelépte óta folytatott erdőgazdálkodás legfőbb irányelve a bükkösök terjedelmének más, nemesebb fanemek mesterséges ültetésével leendő apasztása s ezért mindazon erdőrészekben, a hol ezt a helyi és talajviszonyok megengedik, a letarolt vágások vagy egészen lúcz- és vörös fenyő-, vagy tölgycsemetékkel ültettetnek ki, részben a tarvágás után mutatkozó hézagok pótoltatnak ki az említett fanemek csemetéivel, részint pedig a vetővágások alatt álló bükkállabok jegenyefenyőmaggal telepíttetnek alá.

A második főcsoportnak, az úgynevezett morvamenti homosíkságon elterülő erdőségeknek uralkodó faneme kizárólag az erdei fenyő, de e fanemeken kívül előfordulnak még - nagyobb csoportokban - elegyetlen állabokat alkotva és erdei fenyővel keverve, a tölgy és az ákácz, továbbá a mélyebb fekvésű vizenyős helyeken s a patakok mentén, nagyobb csoportokban, az éger s végül kisebb-nagyobb csoportokat alkotva, a fekete fenyő és nyirfa, valamint új erdőtelepítésekben a lúczfenyő és sima fenyő (Pinus strobus) is. Tekintettel azonban a talajviszonyokra s arra, hogy itt úgy a lúcz-, valamint a sima fenyő erdősítési kísérletei kedvező eredményre nem igen vezettek, de sőt az itt-ott előforduló fiatal ákáczosok is kedvezőtlen fejlődést mutatnak, az utóbbi időben s főleg a rendezettebb erdőbirtokokban nemcsak a lúcz- és sima fenyő, hanem az ákácz megtelepítésével is fölhagytak s a letarolt területek felújításánál első sorban is az erdei fenyőt, a megfelelő helyeken pedig a kocsános és kocsántalan, valamint a kőrist és éger fanemeket alkalmazzák.

A Morva-folyó partjain és árterületében elterülő, mintegy 3500 k. holdnyi ligeti erdőknek 30%-át a tölgy, 50%-át a szil, kőris, éger, nyár és fűz, 20%-át pedig az erdei fenyő foglalja el. S mert a talaj a jelzett fanemek tenyészetének a legjobban megfelel, a vágások felújításánál is mindenütt, hol a mesterséges felújítás foganatosítása, vagy a vágások hézagainak kipótlása szükséges, erre a czélra csakis a tölgy-, kőris- és éger-csemetéket alkalmazzák.

281A vármegye keleti részében, nevezetesen a galántai járásban, valamint a szempczi és nagyszombati közigazgatási járások dombos és halmos vidékein található erdőcsoportok uralkodó faneme a tölgy és a cser, melyek elegyetlen állapotban és egymással keverve, külön erdőcsoportokat alkotnak s többnyire sarjerdőüzemben kezeltetnek. Ezeken kívül a nyár, fűz, szil, kőris és ákácz is, egymással keverve, uralkodó fái egyes kisebb erdőcsoportoknak, míg az éger, különösen a Fekete-víztől alkotott és Szentgyörgy város határában fekvő ingoványföld talaján található nagyobb terjedelmű, mintegy 600 k. hold kiterjedésű, tiszta elegyetlen állabot alkot. Ez erdők túlnyomó része sarjerdő üzemben kezeltetvén, fölújításuk természetes úton sarjadzással történik, s a mesterséges ültetések, tölgy-, cser-, kőris-, ákácz- és éger-csemetékkel, csakis az erdőhöz tartozó tisztás területeken, valamint a sikerrel be nem erdősült vágások egyes hézagain eszközöltetnek. Végül az érsekújvári Dunaág és a Duna folyótól határolt szigetközben, úgyszintén a Duna folyó partjain és árterületében előforduló erdőségekben az uralkodó fanem a kőris, nyár, éger, fűz és szil, továbbá kisebb csoportokban a kocsános és kocsántalan tölgy, valamint az ákácz. Ezek a fanemek - többnyire egymással elegyülve - vegyes állabokat alkotnak s csak kisebb erdőcsoportok találhatók, hol a föntebb elősorolt fanemek mindegyike külön-külön, elegyetlenül uralja a területet. A kőris, ákácz, tölgy s helyenként az ezüst-nyár által alkotott elegyetlen állabok túlnyomó része mesterséges ültetéssel keletkezett, míg az elegyetlen füzesek a Duna folyó szigetcsoportjain s különösen homok- és kavicsöntvényeken, természetes úton származtak.

Újabb időben több rendezettebb erdőgazdaságban s különösen a gróf Pálffy-féle senioratus és Pozsony szab. kir. város erdejében, az amerikai kőrissel (Fraxinus cinerea), valamint az amerikai dióval (Juglans nigra) is tettek igen jó sikerű erdősítési kísérleteket.

A fönt elősorolt főbb fanemeken kívül elszórtan találhatók mindenütt kisebb-nagyobb mennyiségben a lombfáknak és cserjéknek hazánkban honos 282minden fajai, nevezetesen a juharfélék, a hárs, barkócza, vörös berkenye, vadalma, vadkörte, a csertölgy és zöld juhar, a zelnicze meggy, vörös gyűrű, húsos som, madárcseresznye, fekete és vörös bodza, vesszős fagyal, bangita, galagonya, kutyabenge, málna, szeder, hamvasszeder stb.

Százalékarányban kifejezve, a vármegyebeli összes erdőterületből mintegy 30%-ot a bükk, 27-et az erdei fenyő, 18-at a tölgy, 10-et a nyár, nyir, fűz, szil 3.5-et a gyertyán, 3-at a jegenyefenyő, 2.5-et a kőris, 2.5-et az ákácz, 2.5-et az éger és végül 1.0-et a feketefenyő fanem foglalja el.

A vármegye területén fekvő összes erdőterületből 15.065.35 k. h. törvényhatósági és községi, 1911.69 k. h. egyházi, 57.098.20 k. h. hitbizományi, 11.884.42 k. h. úrbéres közbirtokossági és 70.059.12 k. h. magántulajdon s miután az 1879. évi XXXI. t.-cz. 17. §-a szerint, az összes községi, egyházi, hitbizományi, úrbéres közbirtokossági erdők, valamint a magántulajdont tevő erdőkből az idézett törvényczikk 2-ik §-a értelmében hatóságilag kijelölt véderdők is, kormányhatóságilag jóváhagyott rendszeres gazdasági üzemterv szerint kezelendők, a vármegyei 156.019.08 k. h. erdőterületből: 86.900.50 k. h. oly erdőség, mely a törvény értelmében üzemtervszerű kezelés alatt áll.

A törvényhatósági és községi erdőbirtokok száma 15 és pedig: 5081.81 k. h. Pozsonyé, 4164.02 k. h. Modoré, 2154.70 k. h. Szentgyörgyé, 2071.40 k. h. Baziné, 1129.04 k. h. Somorjáé és 464.38 k. h. 10 kisebb községé.

Az egyházi testületek és személyek tulajdonában levő erdőterületből: 1265.40 k. h. az esztergomi érsekségé, 368.03 k. h. a pozsonyi társaskáptalané, 144.53 k. h. a pannonhalmi apátságé, 72.44 k. h. a pozsonyi préposté, míg a 61.29 k. h. hat kisebb egyházi személy tulajdona.

A hitbizományi erdők 5 hitbizományi uradalomnak a kiegészítő részei, nevezetesen: 50.341.68 k. h. a hg. Pálffy Miklós-féle malaczkai hitbizományhoz, 2537.72 k. h. a gr. Pálffy-család senioratusi hitbizományi uradalomhoz, 2122.92 k. h. a gr. Esterházy Mihály cseklészi, 1971.31 k. h. a gr. Pálffy József-féle vittencz-szomolányi s végül 124.50 k. h. a gr. Zichy Jakab-féle hitbizományi uradalomhoz tartozik.

Az úrbéres közbirtokossági erdők összesen 109 külön birtokot alkotnak, s az úrbéri rendezés alkalmával a faizási szolgalom megváltása fejében adattak ki. Ezen úrbéres közbirtokossági erdők közül: 400 holdon fölül van 2 birtok, 300-400 holdig szintén 2, 200-300 holdig 12, 100-200 holdig 28, és 100 holdon aluli van 65.

A magántulajdonban levő erdők birtokosai közül fölemlíthetők nagyobb erdőbirtokosokként, 1600-tól 750 holdig id. Pálffy János gr., Károlyi Lajos gr., Pálffy József gr., Hohenlohe hg., Wenkheim Frigyes gr., a cs. és kir. család, Pálffy István gr., Zichy Pál gr., Apponyi Albert gr., Apponyi Antal gr., Esterházy Mihály gr. és Windischgrätz hg.

Habár a régmúlt időkben országszerte dívott helytelen vagy éppen semmilyen erdőgazdálkodás e vármegye területén is követőkre talált, mégis határozottan állíthatni, hogy e rendszertelen erdőgazdálkodás nem volt általános és az erdőségek túlnyomó része a nagyobb uradalmak és 4 szab. kir. város tulajdonában lévén, ezek idejekorán, már a mult század elején oly intézkedéseket léptettek életbe, melyek az erdőkezelést s az erdei haszonvételeket az akkori dők viszonyainak megfelelően szabályozták, fősúlyt helyezvén nemcsak az erdőjövedelem állandó biztosítására, hanem az erdő védelmére, erdőápolásra és az erdő sikeres felújítására is.

Mindezekhez járult még a vármegyebeli erdőségek dús vadállománya s ezzel kapcsolatosan a vadászat gyakorlásának nagyobb térfoglalása, mi miatt csak elenyésző kis erdőterületre szorítkozott az erdőknek legelőterület nyerése czéljából szükségelt kiírtása, vagy a letarolt vágásterületnek korlátlan legeltetése.

Az 1879. évi XXXI. t.-czikk az erdőtörvény 1880. évi június hó 1-én történt életbeléptetésével a vármegye területén is megvetette az alapját a rendszeres erdőgazdálkodásnak és az idézett törvényczikk általános rendelkezései a vármegye területén, a viszonyoknak és körülményeknek megfelelően, tényleg végre is hajtattak. A véderdők 2049 79 k. h. kiterjedésben s összesen 26 község határában kijelöltettek és kormányhatóságilag máris jóváhagyott rendszeres 283használati tervek szerint kezeltetvén, birtokosaik, a használati korlátozás mérvéhez képest, teljes adóelengedésben vagy adókedvezményben részesülnek.

A vármegye területén található s az erdőtörvény 17. §-ában felemlített összes kötött birtokokra s nevezetesen a törvényhatósági és községi, továbbá az egyházi testületi és személyi, valamint a hitbizományi és úrbéres közbirtokossági erdőkre nézve a rendszeres gazdasági üzemtervek elkészítve s kormányhatóságilag jóváhagyva lévén e birtokokban az erdőhasználatoknak minden neme, úgyszintén a legeltetés, tuskóírtás és alomszedés gyakorlása is megfelelően szabályozva, valamint a letarolt vágásterületeknek szakszerű és az előírt határidő alatt való pontos beerdősítése biztosítva lett.

E jóváhagyott használati és rendszeres gazdasági üzemtervek szerint: a véderdők 100 éves forda mellett szálaló üzemben kezeltetnek s az állab- és korosztályzati, valamint a helyi és talajviszonyok figyelembe vételével teljes használati tilalom alatt állanak, vagy pedig a használatok megfelelően korlátozottak. A rendszeres kihasználás alatt álló valamennyi kötött erdőbirtokból pedig 65.816.99 k. hold szálerdőüzemben kezeltetik, a fokozatos felújítási vágásmód vagy pedig tarvágások alkalmazása mellett egy része 60 és 80, túlnyomó része pedig 100 éves fordában és a többi 18.844.67 k. h. erdő sarjerdőüzemben kezeltetik, 20, 30 és 40 éves forda mellett.

Cserkéregtermelésre berendezett erdők a vármegye területén nincsenek s így a 20 éves fordában kezelt sarjerdők többnyire gyorsan növő s lágy fanemekből álló, ligeti erdőket alkotnak.

A vármegye területén fekvő s szabad magántulajdonú 70.059 k.h. erdőterületből, rendszeres gazdasági üzemterv szerint csakis a nagyobb és rendezettebb magánuradalmak erdei kezeltetnek, míg a kisebb magántulajdonú erdők üzemtervszerű kezelésben nincsenek ugyan, azonban a gazdálkodás ezekben sem tekinthető olyannak, mely az erdő állagát veszélyeztethetné, mert habár ezekben az erdőhasználatok nem is gyakoroltatnak mindenütt az állandóság szabályainak szigorú megtartásával, mégis, tekintettel ama körülményre, hogy a kihasznált vágásterületnek beerdősítése a törvényes határidőben jóformán minden magánerdőbirtokban végrehajtatik, s különben is a vágásoknak kilegeltetése általánosságban nem szokásos, a magánerdőségeknek gazdasági állapota is túlnyomóan jónak tekinthető. E magánerdőknek közel 60%-a szintén szálerdőüzemben, 40%-a pedig 20-30 éves fordájú sarjedrőüzemben kezeltetik.

Az erdőgazdálkodás a vármegye területén fekvő összes erdők legnagyobb részében belterjesnek nevezhető s kivételt e tekintetben csakis a Kis-Kárpát hegylánczolaton elterülő némely bükkösök tesznek, a melyek a nehezen megközelíthető fekvés, vagy az ott található faanyagnak csekély használhatósági értéke miatt jóformán kihasználatlanul állanak.

A kormányhatóságilag jóváhagyott gazdasági üzemtervekben kitüntetett, valamint a rendezettebb és nagyobb uradalmi erdőbirtokban közvetetlen tapasztalatok útján beszerzett becslési adatok szerint a vármegyebeli összes erdőségek évi fatermése átlagosan kat. holdanként 210 kbmt., s így összesen 327.609 tömörköbmétert tesz, melynek mintegy 35%-a, azaz 112.663 kbm. mint épületi, haszon- és szerszámfa, 65%-a pedig, azaz 214.946 kbm. mint tűzifa értékesíttetik.

Az évenként letarolt évi vágásterületnek rendszeres felújítása a bükkösökben és jegenyefenyvesekben természetes úton, a fokozatos felújító vágásmód alkalmazása mellett, a sarjerdőkben kezelt erdőnél pedig sarjadzás útján történik, olyképpen azonban, hogy a természetes fölújulás megtörténte után a vágásterületnek hézagai nemesebb fanemek csemetéivel ültettetnek ki és több erdőbirtokban - állabátalakítás czéljából - a bükkösök jegenyefenyőmaggal telepíttetnek alá.

A szálerdőüzemben kezelt erdei fenyvesekben és tölgyesekben azonban, a vágások mindenütt mesterséges úton, erdei lúcz- és vörös fenyő, továbbá tölgy- és kőriscsemetével vagy tölgymakkrakás útján erdősíttették be.A letarolt vágások ilyképpen való beerdősítése a vármegye területén fekvő öszes erdőkben ez idő szerint nagy igyekezettel s a viszonyoktól megengedett legjobb sikerrel történik.

284E kedvező körülmény abban leli magyarázatát, hogy míg a vármegyében a faértékesítési viszonyok elég kedvezők, sőt egyes vidékeken nagyon is jók, nemcsak a nagyobb s rendezettebb uradalmak tulajdonosai, de a volt úrbéres közbirtokosságoknak kiosztott erdők jelenlegi birlalói is a szükséges pénzáldozattól nem riadnak vissza, míg másrészt az erdősítéshez szükségelt csemeték a vármegye számos helyén a lehető legolcsóbban megszerezhetők, maga a nép pedig a vámegye több vidékén az erdősítési munkálatokkal ismeretes lévén, nem hiányzik az alkalmas munkaerő sem. Átlagosan 1890 holdra tehető ezeknek a vágásterületeknek a kiterjedése, melyek a vármegye területén fekvő erdőségekben mesterséges úton s elég jó sikerrel évenként beerdősíttetnek.

Az 1879. évi XXXI. törv.-czikknek a szakképzett kezelő erdőtisztek és elegendő számú, megfelelő őrzőszemélyzet alkalmazására vonatkozó rendelkezését, az e vármegye területén fekvő erdőségeknél pontosan hajtják végre. A vármegyebeli összes erdők kezelésénél ez idő szerint 13 törvényes szakképzettségű és 30, ezzel nem bíró, de gyakorlatilag képzett erdőtiszt, az erdőőrizet s erdővédelem biztosítása szempontjából pedig 93 szakvizsgázott erdőőr és 211 erdőszolga áll tényleges szolgálatban s így átlagosan 3628 k. h. erdő tartozik egy erdőtiszt kezelése és 513 k. h. egy erdőőr őrizete alá.

A vármegye területén fekvő s a kisebb községek, továbbá az úrbéres közbirtokosságok, valamint a kisebb egyházi személyek tulajdonában levő erdők az 1898. évi XIX. t.-cz. alapján az 1899. évi július hó 1-től kezdődőleg állami kezelésbe vétettek át és ezen összesen 14.130 kat. holdat tevő és 126 külön birtoktestet tevő erdőket a nyitrai m. k. állami erdőhivatal felügyelete és ellenőrizése mellett, a Pozsonyban rendszeresített m. k. járási erdőgondokság (egy kezelő m. k. főerdész és egy erdőgyakornok) kezeli. Pozsonyban van s az erdőfelügyelettel s az erdőkezelés ellenőrzésével egybekötött összes teendőket egy kir. erdőfelügyelő, egy kir. alerdőfelügyelő és egy szolgálattételre beosztott m. k. erdőmester végzi.

A közgazdasági tekintetekből befásítandó kopár területek beerdősítésére vonatkozó törvényes rendelkezések alapján a vármegye területén mintegy 4341 k. hold oly terület lett felvéve és van nyilvántartva, mely mint teljesen hasznavehetetlen, kopár terület, lassanként beerdősítendő volt. Hogy e téren mily örvendetes haladást és mily kedvező eredményt értek el, bizonyítja az, hogy e kopár területből a törvény életbelépte óta összesen 3024 k. holdat sikeresen s olykép fásítottak be, hogy e befásított területek máris az erdők közé soroztattak.

Ezek közül több befásítás, a földmívelésügyi m. k. miniszteriumtól évenként kitűzött erdősítési jutalmak elnyeréséért is sikerrel pályázott, mert Laksárújfalu község két ízben és pedig 200 és 500 kor., Búrszentgyörgy úrbéresei 800 kor., a búrszentmiklósiak 1000 kor., a búrszentpéteriek 800 kor., a székelyfalusiak 400 és 1000 kor., a gajariak 800 kor. és Besztercze község 100 kor. erdősítési jutalmat nyertek és ezenkívül az erdősítések tetemes költségeinek fedezése s így az erdősítés foganatosításának előmozdítása czéljából a szegényebb sorsú birtokosok és úrbéres közbirtokosságok a miniszterium részéről évenként anyagi támogatásban is részesültek s e czímen ez ideig 5234 kor. pénzsegélyt osztottak ki.

A favágatás és az egyes faválasztékok termelése a nagyobb erdőbirtokokban a környékbeli lakosokkal és az egyes erdőbirtokokban állandóan megtelepített favágókkal történik. Kivételek csakis az állami kezelésbe átvett kisebb községi és úrbéres közbirtokossági erdők, a hol az évenként termelendő fa döntését és az egyes faválasztékok termelését maguk a községi lakosok, illetőleg a közbirtokosságok tagjai foganatosítják.

A termelt faanyagoknak az erdőből a faeladási helyekre való kiszállítása csakis fuvarerővel történik. Vízi utak s nevezetesen az úsztatásra és tutajozásra berendezett patak és folyószakaszok a vármegye területén nincsenek, kivéve a Pálffy János és Pálffy József grófoknak Pila, illetőleg Losoncz községek határaiban fekvő erdőbirtokain áthaladó, Pila, Olsove és Dolina, valamint a Babina és Bohatta nevű erdei patakszakaszokat, melyeken kezdetleges partbiztosítások, kisebb torlaszművek és egyszerű terelő és fölfogógerebek 285alkalmazása mellett évenként csekélyebb mennyiségű s körülbelül 10-10 ezer köbméternyi hasábtüzifa úsztattatik le az illető két község határában fekvő farakodóhelyekig, azokban az években, a mikor hódús tél után az illető patakszakaszok kedvező vízállása az úsztatást rövid időre megengedik.

A szállítási viszonyok tehát elég kedvezőtlenek, mert főleg a hegységekben az erdei utak járhatatlansága és a fuvarosok elégtelensége és megbízhatatlansága miatt a fa szállítása nagyobb nehézséggel és költséggel van egybekötve, a minek főleg a Kis-Kárpátok-hegylánczolaton található terjedelmes bükkállabok értékesítésére nézve van hátrányos befolyása.

Két nagyobb uradalmi birtokban erdei iparvasút is van, nevezetesen: a Pálffy Miklós herczeg malaczkai uradalmához tartozó erdőségekben, Malaczkától Rohrbachig, gőzerőre berendezett, keskenyvágányú, 11 kilométer hosszú erdei vasút, a melyen a fa szállítását 18 lóerejű gőzgép eszközli és évenként 6000-8000 kocsirakomány fa szállíttatik le a malaczkai farakodóhelyig. A másik ily vasút Pálffy József gróf szomolányi erdőbirtokán van. Erről e kötet mezőgazdasági részében bővebben szóltunk.

A vármegyebeli erdőségek évi fatermése a szükséglet, a kereslet, s a faanyag használhatósága és minőségére való tekintettel, épület- és haszonfára, fűrészgyártmányra és hasított árúra, kisebb mezőgazdasági és műszerfára, túlnyomó része azonban tüzifára dolgoztatik fel s az évi termésnek mintegy 40%-a a birtokosok saját házi szükségleteinek fedezésére fordíttatik, 60%-a azonban eladásra kerül. A Kis-Kárpát hegylánczolaton s a Morva mentén előforduló tölgyeknek évi fatermése épületi és műszerfára, de tekintélyes része tölgyszőlőkaróra dolgoztatik fel, mert a Pozsony vármegyében található nagykiterjedésű szőlőbirtokok évente nagymennyiségű szőlőkarót szükségelvén, e faválaszték a vármegyében kedvezően értékesíthető. A jegenyefenyvesek évi fatermése, épületi és haszonfának és fűrészárúnak dolgoztatik fel s ugyancsak túlnyomó részben a vármegye területén kerül eladásra. A morvamenti síkságon elterülő erdei fenyvesek fája épületfára, fűrészárúra, vasúti talpfára és szőlőkaróra dolgoztatik fel s túlnyomó részben a bécsi, alsó-ausztriai és morvaországi fapiaczokon talál kitünő értékesítésre. A vármegye nyugati és déli részében, s különösen a nagyszombati, szempczi és galántai járások halmos vidékein, kisebb-nagyobb csoportokban előforduló, valamint a Duna folyó partjain és árterületein található erdőségek évi fatermése pedig, kisebb méretű haszon- és mezőgazdasági fának és tüzifának, szintén a vármegye 286területén értékesíttetik előnyösen, mert e vidék fában szűkölködvén, a jelzett erdőségeknek, aránylag nem a legjobb minőségű évi fatermését, a környékbeli lakosok egész mennyiségben felhasználni kénytelenek. A Kis-Kárpát hegylánczolaton előforduló terjedelmes bükkösök évi fatermésének az a része, mely a rendelkezésre álló szállítási eszközök igénybe vétele mellett kisebb költséggel Pozsony város, valamint Modor, Szentgyörgy, Bazin, Nagyszombat sz. kir. városok s a közel fekvő nagyobb községek piaczaira leszállítható, aránylag szintén kedvező értékesítésre talál; azonban a távolabb fekvő bükkös erdőrészek fatömegének értékesítése igen mostoha viszonyokkal küzd, habár több birtokban a bükköt feldolgozó ipartelepek s más oly gyárak is alakultak, a melyek évente nagyobb mennyiségű tüzifát fogyasztanak.

A vármegye területén a fa tőárai átlagosan a következők:

Fűrészmű és fát földolgozó ipartelep szintén több van a vármegye területén. Ezek közül felmelíthetők Pozsonyban a Durvay, Sprinczl és Hubert czégek gőzfűrésztelepei, melyeken az egyes uradalmaktól megvásárolt nyers faanyag dolgoztatik fel. Ezeken kívül több uradalom saját fűrészteleppel rendelkezik, melyeken az uradalmi erdők nyerstermékei nyernek feldolgozást, hogy félgyártmányokként, közvetetlenül az uradalmi rakhelyekről adassanak el; így: Pálffy Miklós herczeg malaczkai uradalmának gőzműfűrésze három kerettel, három körfűrészszel, esztergapaddal és faaprítógéppel. Károlyi Lajos gróf stomfai birtokán van egy turbinás vízifűrész, két keret- és egy körfűrészszel. Pállfy János gróf czajlai birtokán szintén egy vízi turbinás műfűrész két keret- és körfűrészszel. Hohenlohe herczeg morvaszentjánosi birtokán egy vízi műfűrész 1 kerettel. Pálffy József gróf szomolányi uradalmában - Szomolányon és Jókőn - 2 vízi műfűrész 1-1 kerettel, 2-2 körfűrészszel, továbbá fagyapot, zsindely és parketta előállítására szolgáló gépekkel. Ezeken kívül található még 12 kisebb parasztfűrész.

A fát feldolgozó és fát fogyasztó nagyobb ipartelepek közül kiemelendő: a Pálffy József gróf szomolányi és vittenczi uradalmaiban Szomolány és Jókő község határában felállított 2 vegyi gyár, melyekben faszesz, faeczet, eczetsavas produktumok, acetov, s ezekkel kapcsolatosan faszén és kátrány termeltetik. E vegyi gyárak egyike évente 10.000, másika 15.000 űrméter bükkhasábfát használ fel a jelzett vegyszerek előállítására s mindkét gyár kazánjának fűtéséhez évente 12-14 ezer űrméter különféle tüzifa kell. A Harsch Testvérek czégnek Pozsony közelében, Ligetfaluban felállított s gőzerőre berendezett skatulya- és ládikagyára, mely évenként 4-5000 kmt. lágy faanyagot, nevezetesen a dunamenti ligetek nyár-, fűz- és égerfáját dolgozza föl s így a gyártelep alkotásával a dunamenti ligeti erdőknek eddig értéktelen s csak tüzifára fölhasznált lágy fanemei, értékben lényegesen növekedtek. A pozsonyi kefegyárnak évente 4-5000 köbméter bükk és tölgy haszonfára van szüksége, a morvamenti uradalmi erdőkben mintegy 12 szurok- és kátrányégető kemencze van berendezve, a melyekben a kiírtott erdei fenyőtuskók gyantadús részeiből, száraz lepárlás útján, terpentinolaj, kátrány, faeczet és faszén termeltetik. Egy-egy ily kemencze 50 űrméter tuskófát 287foglal magába, melyből átlagos 14 napi lepárlás után mintegy 880 kg. terpentinolajat, 1375 kg. kátrányt, 600 kg. faeczetet és 3600 kg. faszenet nyernek. Ezeken kívül a Kis-Kárpát hegylánczolat távolabb fekvő, s nehezebben megközelíthető részeiben, a szénégetés és széntermelés is megemlítésre méltó mennyiségben történik.

A fának a tövön, az erdőben, nagyobb vállalkozók részére való eladása, a vármegye területén nem szokásos, s úgy a sz. kir. városok, valamint a rendezett nagyobb uradalmak s a magán erdőbirtokosok túlnyomó része, a faválasztékok termelését házi kezelésben foganatosítván, a termelt s földolgozott faanyagot saját rakhelyeiken értékesítik.

Külkereskedelem és fakivitel tekintetében a fakereskedés tehát e vármegyében látszólag kevésbbé élénknek és kevésbbé figyelemre méltónak tünik fel, e látszattal szemben azonban a fentebb kitüntetett kedvező értékesítési viszonyok azt bizonyítják, hogy a vármegye különleges viszonyai következtében, az erdők évi fatermésének legnagyobb része a vármegye piaczain talál fogyasztókra.

Ezek után a vármegyében dívó erdőgazdálkodás bővebb ismertetése és megvilágosítása czéljából nem lesz fölösleges az egyes nagyobb erdőbirtokokban folytatott gazdálkodást az alábbiakban röviden ismertetni.

E vármegyének legnagyobb erdőbirtokosa Pálffy Miklós herczeg. Erdőbirtokának kiterjedése 50.341.68 k. hold, melyből: 30.840.48 fenyveserdő, 17.698.03 bükkerdő és 1783.17 ligeti erdő. A fenyveserdők a morvamenti homoksíkságon, a bükkerdő a Kis-Kárpát hegylánczolat nyugati oldalán és a ligeti erdők: a Morva folyó balpartján és árterületében, összesen 20 község és 2 puszta határában fekszenek.

Az erdőbirtok hitbizományt alkot, melyet a győri hősnek Pálffy II. Miklós grfónak fia, IV. Pál, Magyarország nádora alapított 1653. évi nov. 5-én. A hitbizomány kihirdetése azonban csak III. Károly alatt történt, Pozsony vármegye 1716. évi augusztus 22-én tartott gyűlésében.

E hitbizományi erdőket már régen, jóformán a hitbizomány kihirdetésétől kezdve, az akkori idők viszonyainak megfelelően, elég rendszeresen kezelték. Azonban az 1879. évi XXXI. t.-cz. életbeléptével készült és kormányhatósági jóváhagyást nyert rendszeres gazdasági üzemtervek szerint: az erdőbirtok 11 erdőgazdasági kerületre, illetőleg pagonyra osztva, szálerdő- és sarjerdőüzemben, a kijelölt véderdők pedig szálalóüzemben kezeltetnek és pedig, a fenyveserdők: 80 éves forda és 5 éves felújítási időszak számításba vétele és tarvágások alkalmazása mellett, szálerdőüzemben olyképpen, hogy a tarrá levágott vágásterületek, a tuskók kiírtása után, négy évig mezőgazdaságilag megmíveltetnek és az 5-ik évben erdei fenyőcsemetével ültettetnek ki. A bükk- és tölgyerdők 100 éves forda mellett szintén szálerdőüzemben, de a fokozatos fölújítási vágásmód elvei szerint olykép kezeltetnek, hogy azokon a vágásterületeken, melyeken a felújítás természetes úton makkvetéssel teljesen nem sikerült, a hézagok tölgy-, lúcz- és vörös fenyő- s helyenként kőriscsemetékkel ültettetnek ki, egyes bükkvágásokban pedig - fanemváltoztatás czéljából - a terület jegenyefenyőmaggal telepíttetik alá. A ligeti erdők és az egész erdők a 40 éves fordájú sarjerdőüzemben kezeltetnek, a vágások felújítása pedig természetes úton, sarjadzásokkal, vagy tölgy-, kőris- és égercsemeték kiültetésével, mesterséges úton történik. Végül a Kis-Kárpát hegylánczolat egyes meredek hegyoldalain kijelölt uradalmi véderdők, 100 éves forda mellett, szálaló üzemre vannak berendezve, kihasználásuk azonban, ez idő szerint, teljesen szünetel, s csakis a szükségelt erdősítési munkálatok hajtatnak végre.

Az uradalmi erdőkben, különösen az erdei fenyvesekben mesterséges úton végrehajtott s végrehajtandó terjedelmes erdősítéseket 10-15 éven át sodronykerítéssel védik meg a gazdag szarvas-vadállománytól okozható károsításoktól.

Az egész erdőbirtokban, kivéve a Kis-Kárpát hegylánczolaton elterülő bükkösöket, igen belterjes gazdálkodás folyik, a mit különben is megkövetelnek az erdők fekvése, a vidék kedvező faértékesítési viszonyai, s főleg az, hogy a közeli alsó-ausztriai és morvaországi községek és iparvállalatok jól fizető és állandó fogyasztói e faanyagnak és faválasztékoknak.

288A jóváhagyott gazdasági üzemtervek szerint: ez uradalmi erdőkben a jelenlegi 10 éves féfordaszak alatt évenként átlagosan 448.70 k. hold erdőterület kerül vágatásra évenként közel 75.386 tömör köbméter nyers faterméssel s e főhasználati fatömegen kívül évenként még mintegy 12.000 köbméter előhasználati fatömeg kerül rendes kihasználásra és földolgozásra. A letarolt vágásterületekből évenként átlagosan 350.0 k. hold terület mesterséges úton, csemeteültetéssel erdősítettek be s csak 93 k. hold beerdősítése terveztetik természetes úton, magvetényüléssel és sarjadzással. A mesterséges erdősítések 3/4 részében erdei fenyőcsemetével történnek és az e czélra évente szükségelt 4-5 millió drb. különféle csemete az uradalmi erdőkben mintaszerűen berendezett és kezelt csemetekertekben termeltetik.

Az évi fatermésnek, illetőleg az évenként kihasznált faanyagnak a fenyőerdőkben 49%-a, a tölgyerdőkben 30%-a, a bükkerdőkben 6%-a és a ligeti erdőkben 25%-a haszonfára s különösen épületfára, különféle fűrészárúra, vasúti talpfára, parkettákra, burkolatkoczka, szőlőkaró s egyéb különféle hasított árúkra dolgoztatik fel, a többi pedig tűzifának értékesíttetik.

A termelt fának fürészárúra való földolgozása czéljából gőzerőre berendezett, nagyobb fűrésztelep állíttatott fel Malaczkán, a hol évenként átlag 18.000 drb. fűrészrönkő, mintegy 7500 tömörköbméter fatömeggel dolgoztatik fel. E fűrészteleppel van egybekötve a terjedelmes faraktár, honnan évenként átlag 3000-3500 vasúti kocsirakomány faanyagot adnak és szállítanak el. Innen indul ki az uradalmi keskenyvágányú s gőzerőre berendezett 11 kilométer hosszú, már említett erdei vasút.

Az uradalmi erdők évenként és holdanként átlag 6-7 korona tiszta jövedelmet hoznak, habár az uradalmi erdők tekintélyes részét tevő bükkösök aránytalanul keveset jövedelmeznek és az erdőbirtokra évenként oly terhek nehezednek, melyek az évi jövedelmet tetemesen csökkentik. Ezek az adók s a terhes kezelési költségek, továbbá az évenként való mesterséges erdősítések költsége s végül különösen az a kivételes s a vármegyében egyetlen birtoknál sem szükségelt tetemes évi kiadás, melyet itt, a gazdag vadállománytól okozható károsítások megakadályozása czéljából, a terjedelmes évi vágásterületek bekerteléséhez szükséges sodronykerítések felállítására kell fordítani.

Ez erdők kezelését a Malaczkán székelő uradalmi erdőhivatal főnökének s uradalmi erdőmesternek vezetése és felügyelete mellett 5 törvényes szakképzettséggel bíró és 8, azzal nem bíró, de gyakorlatilag képzett erdőtiszt teljesíti, míg az erdővédelem és az erdőőrizet pontos végrehajtása czéljából 30 szakvizsgázott erdőőr és 23 erdőszolga van alkalmazva. Ezeken kívül még egy erdőmérnök, egy erdészeti számellenőr, egy fűrész- és egy faraktár-gondnok egészíti ki a kezelő erdőtiszti személyzetet.

Felemlítésre méltó még, hogy ez uradalmi erdőkben 1897-től kezdve terjedelmes s a 100 k. holdat meghaladó vízterületű halastavakat is készítettek, s ezekben főleg a ponty- és a pisztrángtenyésztést honosították meg, oly kedvező sikerrel, hogy a legutóbbi három halászati év eredménye szerint a halastavak tiszta jövedelme a vízterület k. holdja után 120-130 korona összegre rúgott.

Az előbb említett uradalmi erdőségekkel közvetetlen szomszédos a Károlyi Lajos gróf nagybirtokos stomfai uradalmához tartozó és hét község határában fekvő erdőbirtok, mely régente Pallenstein uradalom czímén 1519-ig a Szentgyörgyi grófoknak, 1519-től 1553-ig a Szeredy családnak, később Salm Neuberg grófnak és 1592-1867-ig Pálffy Miklós grófnak volt a tulajdona, a mely évben az uradalmi erdőket Károlyi Lajos gróf vette meg, illetőleg cserélte el a sopronmegyei surány-patyi uradalmáért. Ezek a magánerdők már 1834-től kezdve a tömegszakozási mód elvei szerint elkészített gazdasági üzemterv alapján kezeltettek.

Kiterjedésük 15.808 kat. hold és részint bükkösök, részint ligeti erdők. A bükkösök és fenyvesek 80 éves fordája szálerdőüzemben, a ligeti erdők pedig 40 éves fordájú sarjerdőüzemben kezeltetnek. Az összes erdőterületből 11.000 k. h. vadaskert, mely sodronykerítéssel van ellátva s főleg a magas vad tenyésztése miatt jelenleg is használati korlátozás alatt áll.

Az egész erdőbirtok gazdasági állapota igen jó, mert az erdőbirtok évi fatermése teljesen ki nem használtatván, abban tetemes fakészletek vannak 289fölhalmozva és azért, mert a letarolt vágásokban az erdősítések kitünő sikerrel s különösen a bükkös erdőrészekben tölgy-, lúcz- és vörös fenyőcsemeték ültetésével hajtatván végre, az így alkotott és értékesebb fanemekből álló fiatal erdőrészek ez erdőbirtok gazdasági értékét nagyban emelték.

Ez idő szerint évente mintegy 24.000 köbméter faanyagot termelnek, mely évi fatömegből a tölgynél 20%, a bükknél 8% és a fenyőnél 45% haszonfaként, a többi pedig tűzifaként értékesíttetik a pozsonyi és a bécsi fapiaczon. A termelt haszonfának fűrészárúra való földolgozása czéljából vízerőre berendezett turbinás műfűrész szolgál, két fűrészkerettel és egy körfűrészszel. A gyöngébb minőségű és eladás alá nem kerülő tűzifát pedig egy uradalmi téglagyár és több mészkemencze üzemben tartására használják, a mely ipartelepek évente mintegy 10,000 köbméter selejtes tűzifát fogyasztanak el.

Az erdősítésekre évről-évre nagy súlyt helyez az uradalom s azokat túlnyomólag mindenütt 3-4 éves iskolázott tölgy-, kőris- és fenyőcsemetékkel hajtja végre. A szükséges csemetéket kitünően berendezett és megmívelt csemetekertekben nevelik. Átlag évenként 5000 kor. fordíttatik erdősítésekre és mintegy 1500 kor. a csemetekertek fentartására.

Az erdőbirtok holdanként 5 korona tiszta jövedelmet hoz, habár az évi fatermésnek csak alig 2/3 részét használják ki és az erdőbirtokot, az adón és egyéb közterheken kívül, holdanként mintegy 2.5 kor. kezelési és őrzési költség is terheli.

Az uradalmi erdőbirtok kezelését egy törvényes szakképzettségű uradalmi erdőmester felügyelete és vezetése mellett, 6 gyakorlatilag képzett erdőtiszt, az erdővédelmi és őrzési teendőket pedig 6 szakvizsgázott erdőőr, 5 vadászsegéd és 16 erdőszolga teljesíti, kiknek összes évi járandósága mintegy 40.000 korona.

A morvamenti homoksíkságon még Wenkheim Frigyes gróf nagybirtokosnak van 3985, Hohenlohe Oelhringen Keresztély herczegnek 6366 és a cs. és kir. családnak 2326 k. holdnyi erdei fenyvese, melyek hasonló rendszeres kezelés alatt állanak, jövedelem tekintetében azonban azokon jóval alul maradnak, mert az erdőségek túlnyomó része középkorú s még nem vágható állabokat alkotván, az azokban évenként termelhető fatömeg gyengébb minőségű és mennyiségileg is jóval kevesebb.

A Kis-Kárpát hegylánczolat nyugati oldalán terülenek el Pálffy József gróf, id. Pálffy János gróf, Pálffy István gróf és Zichy Pál gróf erdőségei, a melyek szintén rendszeres kezelés alatt állanak.