Kádas (Túri). Az 1848-49. évi szabadságharczban nem K. János, hanem K. György vett részt. Ugyane családnak tagjai még (az I. kötetben felsoroltakon kivül) K. Sándor mezőtúri birtokos és a pestmegyei kisoroszi községi jegyző K. Sándor (és nem János.)

Pótlólag közöljük a Katonacsalád czímerét is, a mely az első kötetből technikai nehézségek miatt kimaradt.

Vörösmarthy (Veresmarthi) István és testvérei Bálint és Ádám 1665 január 31-ikén kaptak czímeres nemeslevelet, a melyet ugyanaz év május 5-ikén kihirdettek Biharban és szintén ugyanaz év szeptember 1-én Zemplénben; a család továbbá királyi adományt kapott Veresmarth községre (Szabolcsban) és Putnokra (Gömörben). Első ismert őse Vörösmarthy Illés baranyavármegyei herczegszőllősi ref. püspök 1563-1580, kinek elnöklete alatt tartották a nevezetes herczegszőllősi zsinatot 1575-ben. A többi ismert családtagok: az előbbinek fia Mihály, szül. Herczegszőllősön, 1572-ben, később atyja születési helyén, Kecskeméten prédikátor, majd innen a török-tatár hadak dúlása miatt több száz protestánssal a Nyitra és Vág közé menekült s Irmely (a mai Ürmény) községben lett predikátor. Forgách r. kath. püspök. 1604-ben elfogatta, azonban 1605-ben Rédey (Bocskay hadvezére) kiszabadította; 1610-ben katholizált, pozsonyi kanonok s bátai apát lett, meghalt 1645-ben; Mihály 1660-ban komáromi ref. prédikátor; István 1660-1670. években báró Bocskay István zempléni főispán hadsegéde; Sámuel kecskeméti ref. lelkész és dunamelléki ref. püspök, nevezetes szerepe volt az 1791-ki zsinaton; az ő utóda volt Vörösmarty Mihály költő is; Sándor honvédőrnagy, 1849 augusztus 5-én Szőregnél a csatatéren elesett. József, alsónémedi ref. lelkész és a dunamelléki ref. egyházmegye tanácsbírája, 1846-1888; fiai: Károly, pénzügyi titkár és István, takarékpénztári vezérigazgató.

Czímer: Aranynyal szegélyezett kék pajzsban, zöld téren, pejlovon jobbfelé vágtató zöld ruházata és zöld kalpagos, sárga csizmás magyar vitéz, jobbjában aranymarkolatu, kivont görbe kardot, baljában nemesi koronával díszített pajzsot tartva. Sisakdísz: a pajzsbeli vitéz éppen úgy, mint ott: növekvően. Takarók: vörös-arany, kék-ezüst.

Kallina Károly, ny. m. kir. főerdőmester. Szül. 1833-ban Bizenben (Morvaország), de már 1849-ben Magyarországba jött és magyar állampolgár lett. Az erdészeti akadémiát elvégezvén, 1855-ben erdészi diplomát nyert és azonnal állami szolgálatba lépett. 43 és félévi működés után mint főerdőmester és a gödöllői m. kir. erdőhivatal főnöke, 1898-ban nyugalomba vonult. 1881-ben a Ferencz József-rend és 1886-ban a Toscanai házi rend lovagkeresztjét, 1889-ben a szerb Takova-rendjelet és 1895-ben az Alapítói rendjelet. Alapító tagja a Magyar erdészeti országos egyesületnek és az Országos vadászati védegyletnek. Munkatársa a bécsi Wald- u. Jagd-Zeitungnak és a Magyar Erdészeti és Vadászati Lapoknak.

Munkái: Az akáczfák szakszerü ültetése. - Csemetefék megvédése a nap heve ellen. - E monografiában ő írta az Erdészet cz. fejezetet.