| « VÁCZ. Irta Tragor Ignácz dr. | KEZDŐLAP | PÓTLÁSOK. » |
522KALOCSA.
Irta Winkler Pál
Irta Winkler Pál
Kalocsa czimere.
Természeti viszonyok.
A történelem előtti időben a Duna medre attól a helytől, melyen ma Kalocsa áll, jóval beljebb volt, éjszak felé. Akkori folyását a Fülöpszállás alatti Turján s a Kalocsa vidékét jellemző Őrjeg, valamint a Nemesnádudvar alatt elhúzódó régi Dunameder még ma is mutatja. A rómaiak idejében azonban a Kalocsa fölött és alatt volt római táborhelyek tanúsága szerint a Duna már mai medrében folyt. Kalocsa alapítása már ebbe az időszakba esik. Az a szláv nép alapította, a mely a Kr. u. V-VI. században e vidéket lakta s melyet a honfoglaláskor a magyarok még itt találtak. Erre mutat Kalocsa szláv eredetű neve, a melynek a szláv Kaluzsni az alapja s ingoványos vidéket, sárközt jelent. A rómaiaknak Imsósnál és Harasztinál volt telepük. Kalocsa helyén nem, erről a régi földrajz sem tud. A Sárköz elnevezésével már XI. századi oklevelekben találkozunk. Kalocsa az Őrjeg, a Miske alatt elhúzódó Sárvíz és Vajastól alkotott Sárközben fekszik. Már alapításakor délről a Csillás-Pále, Foktőnél a Dunából kiszakadó Vajas, éjszakról pedig a Kígyós egy ága vette körül s e vizek és mocsarak a helynek vizivár-jelleget adtak. A Vajas és a többi ér azonban már a XVII. században kezdett kiszáradni s ma már száraz medrek, csak mélyedéseikben gyűl össze tavaszszal a hóvíz. Kalocsa ilyetén fekvése miatt évszázadokon át a Duna áradásainak volt kitéve. Már az 1527. évből van biztos adatunk Kalocsát károsító árvízről, s ezek majdnem évről-évre ismétlődtek. A bajon némikép segített a Duna kanyarulatainak átmetszése Imsósnál és Bogyiszlónál, a mitől a Duna vize könnyebb lefolyást nyert. A város körül kiépített erős töltések, újabban pedig a sárközi ármentesítő társulat az árvíz veszedelmét megszüntették.
Kalocsa nagyközség és érseki székváros a 18° 58' 35" földrajzi hosszúság és 46° 31' 41" földrajzi szélesség alatt, 96.63 méter magasan fekszik a tenger színe fölött. Meteorologiai viszonyai közepesek. Átlagos insolatioja (napsütés) 2043 óra egy évben, azaz a lehetségesnek 50.1 százaléka. Évi átlagos csapadék mennyisége 619 mm. Uralkodó szelei a déli és éjszaki szél. (P. Fényi közlése.) Talaja még 180 m mélységben is kavicsos homok. E fölött agyagréteg terül el. Itt-ott felső rétege fekete vagy futóhomok és áradásos iszap.
Lakosság.
Kalocsa első lakosai a már említett szlávok voltak. A honfoglalás után 1529-ig magyarság lakta. Ezek azonban 1529-ben, midőn Kalocsa török kézre került, elszéledtek az országban s helyüket a török és szerb martalócz várőrség foglalta el. A törökök kivonulása után az 1686 körül bevándorolt katholikus bunyeváczok húzódtak föl Bajáról a szomszéd falvakba és Kalocsára, a kikhez csakhamar magyar családok is csatlakoztak. A kalocsai plebánia 1700-1703-ig terjedő anyakönyvei szerint ez időben a lakosság fele már magyar, másik fele bunyevácz. A város hivatalos nyelve már 1713-ban magyar. Egy 1772-ben készült összeírás szerint, 554 telkes jobbágy-családból már csak 31 volt bunyevácz, 523a többi színmagyar. A bunyeváczok kiköltöztek a szomszéd falvakba. Nádudvar és Hajós telepítésekor néhány német mesterember telepedett le Kalocsán, de ezek is csakhamar elmagyarosodtak. A néhány itt maradt bunyevácz család 1780-ig tartotta meg nyelvét, de Patasich Gábor érsek ezeket is rávette a magyar nyelv használatára. A város lakosainak száma 1700-1703-ig 5-600 körül volt. 1761-ben már 2401, 1772-ben 3555, 1782-ben 3700, 1816-ban 4392, 1829-ben 6043, a szállások elválása után ma 12,000. Kalocsa magyarságának viselete határozottan szláv. Átvették ezt a bunyeváczoktól s máig megtartották.
Erődítések.
A honfoglalás előtti időben az országban lakó szlávok Kalocsa köré csoportosultak. A honfoglalás után Kalocsa és környéke Árpád vezér családi birtoka volt és ennek következtében csakhamar jelentékeny helylyé emelkedett. Ezért tette Szent István Kalocsát érseki székhelylyé. Szent István egy 1009. évi oklevelében már civitasnak nevezi Kalocsát. Feszler említi (I. kt. 395. l.), hogy Szent István, midőn Achtum megfékezésére indult, Kalocsára jött és itt hívta össze hadi népét a harczbaszállásra. Ide hozta Csanád vezér is győzelmének hírét az Asztrik érseknél időző királynak.
Kalocsa főbb erőssége ez időben fekvésén kívül még annak székesegyháza volt. A székesegyházat Asztrik érsek építtette. Ez kisebb, 600-700 hívő befogadására alkalmas templom volt, melyet az akkor Magyarországon időző montecassinói barátok építettek. A legtisztább bazilika stilusban, négy toronynyal. Különleges jellege abban állott, hogy menhelyül is szolgált, s e czélból két homloktornya között, a római castrumok módjára, úgynevezett egércsapdával volt ellátva. (Henszelmann, Grabungen.)
Kalocsa a mongoljárás után lett várhelylyé, midőn IV. Incze pápa sürgetésére 1247-ben a nagyobb és fontosabb helyeket az országban megerősítették. Ekkor épült Kalocsa várkastélya is és tekintélyessé fejlődött. A hagyomány szerint (Bél M. Top.) fallal körülvett erős hely lehetett, fényes palotákkal és kövezett utczákkal. Evlia Cselebi török utazó leírása szerint 1664-ben vára új, erős építkezésű erőd, délkeletre néző egyetlen kapuval, mely előtt felhúzható fahíd s a híd alatt mély vizű árok volt. Katona István történetíró véleménye szerint (Hist. Ecc. Col. I. kt. 70. l.) az érseki várkastélyt négyszögben erős falak s őrtornyok vették körül. Alatta terült el a város, mely az akkori védelmi rendszer szerint tömésfallal volt körülvéve. A várkastély volt az érseki rezidenczia.
Második székesegyháza.
Még Kalocsa várának felépítése előtt épült annak második székesegyháza. Építője Henszelmann véleménye szerint Csák Ugrin (1219-1241) érsek volt. Egyik építő kőfaragó nevét még meglevő sírköve tartotta fönn ezzel a felírással "Martinus Ravesu lopicida jacet hic." Hossza 62.7 m, szélessége a kereszthajónál 34, a főhajónál 28.5 m volt. Belsejének oszlopzata fehér, vörös és zöld márványból, az egész templom pedig fehér homokkőből épült. A templom 1602-ben a tűz martaléka lett. Evlia Cselebi (i. m.) mondja róla: "A városban egy elpusztult templom van, melynek belsejében gyönyörű színes festmények vannak." Romjaiban 1733-ig állott fönn, a mely évben Patasich Gábor érsek egyik tornyáról tesz említést, melynek külsején (in frontispicio) a Boldogságos Szűz kegyképe volt látható. A templom belső oszlopsoraiból néhány oszlopfej maradt meg, továbbá Tárnokházy István lector (1413-1433) sírköve, mely a mostani székesegyházban, az őrangyal oltára mellett a falba van illesztve.
Kalocsa fénykora a XV. századba esik, midőn a hontokai szék beolvadt a solti székbe, és Kalocsa várnagyjai egyszersmind a solti szék alispánjai is voltak. Ez időben Kalocsát is a városok akkori szabadalmaival ruházták föl. Voltak híres vásárjai, népe szabad jobbágyság volt s a város saját nemesi birtokkal rendelkezett. Várnagyjait már 1393-ban említik okleveleink. 1470-1480 között pedig ismételten a solti szék alispánjaiként szerepelnek.
Mohácsi vész után.
A mohácsi vész Kalocsára is végveszedelmet hozott. A török hadak második bevonulása alkalmával, 1529 augusztus 15-én került török kézre. A várost 1529-ben az ide menekült környékbeli nemesekkel a káptalan védte, míg a prépost Budán járt, hogy Ferdinándtól, kinek pártján állott, segítséget kérjen. A segítség azonban nem jött meg, mire a káptalan több hónapi szenvedés és nélkülözés után, kénytelen volt a várost elhagyni. Julius 20-án hagyta el a még itt levő nép, a zsoldos katonaság és a káptalan egy része, a kalocsai bíróval élén, a várost. Augusztus 14-én Bajai István oltáros pap és az utólsó, még megmaradt kanonok is eltávozott, augusztus 15-én a vár már az ellenség kezén volt.
5241529 aug. 15-től Kalocsát a török állandóan megszállva tartotta. 1542-ben Kalocsát a hatvani, később a szegedi szandzsákba osztották be és török kincstári birtoknak nyilvánították. Adója az egri várkapitányság jövedelméhez tartozott. Várában állandóan 60-200 török lovas és szerb martalócz katonaság tanyázott, az ágyúk kezelését pedig két kumbaradzsi végezte. Várparancsnokai a híres Araszlán bég, utána 1543-1556-ig Musztafa aga, az előbbinek jóbarátja, ez után Murad aga 1569-ig, utána Dsefer aga. (Velics, Defterek) Utólsó agája Ezdár volt, a kitől egy levél maradt fönn 1686-ból, melyet a dömsödiekhez írt, hírt kérvén tőlük Buda ostromáról (Urad. ltár.) Kalocsát a török idő alatt a szerb őrség családjain kívül más aligha lakta. A szomszéd szállásokon, így Böddön és Bakódon találunk néhány magyar bérlőt. (Velics, Defterek).
A városra az 1602. év vált végzetessé. Szentklárai írja a dunai hajóhadak történetének 204. lapján: Az 1602. évi aldunai hadjárat alkalmával Pográny Benedek naszádkapitány Sultzot és Kolonitsot egy erős hadosztálylyal Tolnára küldötte, a török vizi ármádia megtámadására. Ezt azonban már nem találván Tolnán, a török őrséget szétverték és gazdag zsákmánynyal visszaindultak. Visszamenet Kalocsára is kitértek, martalékot szedtek benne és fölégették. A középkori szép város ezzel rommá lett. A várkastélyt, a mint azt Evlia Cselebi leírásából látjuk, a török ugyan ismét helyreállíttatta, egyéb épületei azonban eltüntek a föld színéről. Bél Mátyás mondja (Top.), hogy a lebontott épületek köveit Paksra szállították a törökök s ott belőlük új épületeket emeltek. Csak a székesegyház romjait kímélték meg. Evlia Cselebi leírása szerint 1664-ben az ismét helyreállított vár előtt egy török dzsámi és két vendéglő állott. Több épületről nem tesz említést. Állott azonban még a székesegyház romjaiban, a plebánia-templom, mely körül idővel a bunyeváczok apró viskói épültek föl. 1686-ban, röviddel Buda visszavívása után, Lotharingiai Károly szabadította föl Kalocsát a török alól. A török sereget a Dunán lefelé üldözvén, Kalocsánál hidat veretett és átkelvén, Ezdár agát megfutamította és a várat bevette.
Ujratelepítés.
Kalocsa helyét 1690. évi hiteles leírások szerint, a török kivonulása után, csak a romokban heverő székesegyház, a plebánia-templom s az e körül csoportosult nehány viskó jelezte. Várát a császáriak földig lerombolták. Az elsők, a kik Kalocsán letelepedtek, az 1686 körül bevándorolt bunyeváczok voltak, a kikhez csakhamar az érsekség régi jobbágyainak utódjaiból nehány család csatlakozott, így a Bátyai, Fajszi, Varajti, Bán, Szalontai, Csanádi, Kalocsai, Eszes és Geréb családok, a kik már 1700-ban itt laktak és a kiknek nevei mutatják, hogy érseki jobbágyok utódjai. 1691-ben Kalocsának már megvolt a városi szervezete, mert a város legrégibb pecsétje ezt az évszámot viseli. A pecséten várkapu látható, két tornyán gólya, csőrében kigyóval, vagyis a város 1526 előtti ősi czímere. Fent a középen a máltai Szent János lovagrend keresztje, az akkori érseknek, Kollonits Lipótnak földesúri jelvénye, a ki 1657-ig a máltai lovagrend tagja volt. Tehát ez az érsek adta meg a város első szervezetét és állította vissza régi szabadalmait. Ekkor a lakosság száma 500-600 lehetett.
A város rendszeres betelepítését és újraépítését azonban gróf Csáky Imre érsek kezdte meg 1711-ben, a ki a város földesuraként annak életrekeltéséhez nagy erélylyel fogott hozzá. Csáky maga felépíttette az érseki lakot, a gazdasági épületeket, a vendéglőt, sörházat, az uradalmi és tisztviselői lakásokat. Telepeseket hívott meg és minden települőnek házhelyet méretett ki, kerttel és belső telekkel, két, egészen négy pozsonyi mérő vetőmag alá. (Érsekurad. ltár.) Rendezte a város és földesúr közötti viszonyt is. Eszerint a város lakosai, régi szabadalmuk szerint, nem voltak földhez kötött, hanem szabad költözködési joggal bíró jobbágyok. A ki el akarta hagyni a várost, házát eladhatta és a vételárból a tizedet lefizetvén, szabadon távozhatott. A városnak megadta szabad közigazgatási és önkormányzati jogát, ellenben a földesúri jogokat a várossal kötött kontraktus útján biztosította. Első kontraktusát 1713-ban kötötte meg a város az érsekkel, s ez a későbbi érsekek alatt is lényegében ugyanaz maradt.
Kalocsa topografiai térképe 1772-ből.
(Az érseki levéltárban levő egykoru eredeti után.)
A kalocsai érseki kastély.
Szerződés az érsekkel.
E kontraktus szerint:
1. A város privilegiumánál fogva a közbiztonság emelésére azt mielőb árokkal körülkeríti. 2. A kereskedés emelésére kalmárokat, kereskedőket, mesterembereket hiv meg, vásárokat és piaczokat rendel. 3. A közutakat, hidakat rendbe hozza és fenntartja. 4. Miután a város lakosai robot és paraszti munkától mentesek, a földesúrnak 350 frt évi robot-kárpótlást fizetnek. 5. A szabad jobbágyaktól járó portiókat a földesúrnak rendesen kiadják. 6. Némely ünnepekre és alkalmakra az érseki konyhába néhány darab szárnyast és egyéb állatot és gyümölcsöt szolgáltatnak 527be. 7. A város az uraság részére két (később 4) hajdút tart. - 8. Halászat, vadászat, faizás és nádlás az uraságé, de engedélylyel üzhető. - 9. A város éjjeli őrséget szervez és az idegenforgalmat szigorúan ellenőrzi. - 10. A lakosság szaporítása czéljából a város törekedni fog új telepeseket szerezni. - 11. A város bíráját szabadon választja, de az uradalmi tiszttartó jelenlétében. - 12. A város kapitányt választ és kebeléből fegyveres őrséget szervez a város őrzésére. Veszedelem idején köteles az érseki lakot is védelmezni. - 13. A kocsmai, malom és húsvágási jog az uraságé marad, de a város kiárendálhatja. - 14. A város, hogy a szülék gyermekeiket az iskolától el ne vonják, közös csordapásztorokat tart.
Bérletek.
Ez a kontraktus lényegtelen változásokkal 1836-ig fönnállott, midőn a szabad jobbágyok ügyeit az új úrbéri törvény szabályozta. Ugyancsak 1713-ban, bérleti kontraktus útján, a város Csertő, Mégy, Drágszél, Hilye, Negyven, Kisüllés és Halom pusztákat, (mindmegannyi 1526 előtti virágzó helység) vette az érsektől bérbe. Később még Csornát, Üstelket, Szakmárt, Halmot, Ereket, Tényt, Résztelket, Keserűtelket, Szarvast, Bányaszigetet, Győrteleket, Kőégetőt és Bóvárt kapta hozzá állandó bérletbe. Ezekből a bérletekből fejlődtek ki a városhoz tartozó szállások, melyekről később lesz szó. A bérletterületet a város osztotta ki parczellákban a lakosok között, szántóföldeket és réteket arányosan, 6-26 hold szántó és 12 hold kaszáló erejéig. A nagy árvizek miatt csak a magaslatokat (partokat) lehetett szántás alá venni. Minden gazda köteles volt elegendő igás jószágot és birkát tartani. Voltak azonban, a kik csakis juhtenyésztéssel foglalkoztak és 200-300 darabot legeltettek. Az 1769. évi összeírás szerint 687 gazdának volt összesen 1182 ökre, 918 tehene, 1488 üszője és bornyúja, 875 lova, 481 csikója, 2596 birkája, 1132 báránya, 978 fajsertése, 491 hízója, 629 méhcsaládja. A gazdák közül 11 juhász volt. A halomi bérlők kötelesek voltak szőlőt ültetni, mert ott azelőtt is az volt. Összesen 21,333 □-öl szőlőt ültettek be. A homokmégyiek 4800, a szakmáriak pedig 19,800 □-ölet ültettek be szőlővel, a kalocsaiak pedig az Öreghegyet a temető mögött. A bérletösszeg 1713-ban 600 frt; 1769-ban 3000 frt volt, melyet a város szedett be. A bérletek távolsága miatt a legtöbb bérlő bérletén is épített házat, így keletkeztek, illetőleg épültek föl ismét a szomszédközségek, melyek már 1526 előtt is megvoltak és a legutóbbi időig a város kötelékéhez tartoztak.
Az egykori város.
A város kiépítését 1772-ben már befejezték. A városnak ez évből való térképe szerint a Vajas és Kígyós közötti rész, az Újvárossal a temetőig, már meg volt és a középületeken kívül, tisztán telepes-házakból állott. Városrészei voltak: A Nagy-utcza, a Vajas mentén Burgundia városrész, a Nagy-utczán túl a Kis-utcza, a Kígyós, e fölött a Kukoricza-város és a temető előtt az Újváros. Kalocsának ekkor összesen 547 telepes-háza volt, ezenkívül a város és uradalom épületei, székesegyház, plebánia-templom, két kanonoki ház, piaristák épülete kápolnával és a szeminárium, mely akkor még csak egyemeletes volt. Az utczák rendezését az 1828. évi tűzvész után kezdték meg, a mely alkalommal a Vajas-menti utczákat egyenesítették ki. Az utczák általános rendezése az 1850. évi tűzvész után történt, a mikor 124 ház égett le. Ekkor szépítő-bizottság alakult, melynek feladata volt egyenes utczákat építeni és az építés csinosságára felügyelni. Sok házat, mely nem állott sorban, lebontottak, tulajdonosaik pedig a Kígyóson túli közlegelőn kaptak házhelyet és új utczákat is nyitottak. Ekkor épült Kalocsa Kígyóson túli része. Újabban kiépültek az Öregszőlők és a vásártéren túli utczák.
Urbéri per.
Az úrbériséget megszüntető 1848. évi törvény alapján az úrbéri elkülönítés, hosszas per után, 1864-ben ment végbe, az érseki uradalommal kötött egyezség útján. Ez egyezség szerint a telki állomány törvényszabta mennyiségén felül a városnak átengedett szántó-, kaszáló- és legelőterületért a város 114,500 frtot fizetett, 10 évi részletekben. A szőlők után járó kilenczedet a szőlőbirtokosok 15,800 forinton váltották meg. A víz alatti területek, míg víz alatt vannak, a halászati joggal az uradaloméi, kiszáradásuk vagy lecsapolásuk után pedig a volt jobbágyak tulajdonává válnak. Az uradalom a közlegelőből 4500 holdat tartott meg, a többi földterület a városi kis erdővel együtt a város tulajdonába ment át.
Szállások.
Az úrbériség megszünése után a város gazdái mindinkább a szállásokon vettek állandó lakást, minek következtében azok népessége rohamosan szaporodott és így a város belterületén 1884-ben 8598 lakos volt. Hozzátartoztak, mint szállások, Szakmár középponttal Alsóerek, Andrásszállás, Berke, Bolváriszállás, Csorna, Felsőerek, Gombolyag, Karczag, Keserűtelek, Kistény, Kisüllés, Ludasszállás, Öregtény, Papszállás, Pécsiszállás, Résztelek, Szalonta és Malomér, összesen 2874 lakossal. Továbbá Homokmégy középponttal Drágszél, 528Halom, Hilye, Kisdrágszél, Alsómégy, Öregcsertő, Kiscsertő és Mácsa, összesen 4166 lakossal. A szállásoknak 26,861, a városnak 5518 hold birtoka volt.
Ez az állapot nemcsak a város közigazgatását nehezítette, hanem az érdekek összeütközése miatt sok súrlódásra is adott alkalmat. Ez az állapot végre 1884-ben megérlelte a szállások elválásának és önálló községekké való alakulásának szándékát. Gajáry Ödön, a város akkori főjegyzője és Sztulics Károly községi bíró az ügy élére állottak, mire a szállások elválása meg is történt. Szakmár és Homokmégy önálló községekké alakultak. Hosszabb per fejlődött azonban a városi törzsvagyon megosztása miatt, melyben Kalocsát Szántó Lajos dr. ügyvéd képviselte. A per 1904-ben fejeződött be. A kir. Kúria ítéletével a szállások, törzsvagyon-részesedési igényüktől, az önálló községgé alakulásról szóló 1886. XXII. t.-cz. 152. §-ában felsorolt feltételek alapján, melyek az anyaközség teherviselési képességét csökkenteni tiltják, elestek.
Közigazgatás.
Kalocsa kötelékében megmaradtak Negyven, Vörösszállás, Papszállás, Berke, Nána, Telek, Gyarmatsziget, Újdrágszél és Csorna, összesen 12,640 hold területtel és 12,000 lakossal. Kalocsa nagyközség így megszabadulván a szállások befolyásától, gazdaságilag és belrendészetileg is egyre jobban halad. Ügyeit jóváhagyott szervezeti szabályrendelet szerint önkormányzatilag a községi képviselőtestület intézi. A községi elüljáróság tagjai: az első és másodbíró, fő-, másod- és harmadjegyző, közgyám, pénztárnok, községi orvos, közs. állatorvos, hat esküdt, kik közül egy rendőrbíró. A főjegyző jelenleg Csernyus József. Van saját községi rendőrsége, mely egy rendőrőrmester, egy tizedes és 10 közrendőrből áll.
Emellett Kalocsa a kalocsai járási főszolgabírói hivatal, kir. adóhivatal, a kalocsavidéki kir. törvényszék, kir. járásbíróság és egy lovas csendőrszakasz székhelye. Van állami posta-, távíró- és távbeszélő-hivatala, vasúti állomása helyben és hajó-állomása: Kalocsa-Uszód.
A város leirása.
Akár a vasúti, akár a hajóállomásról közeledünk Kalocsához, már messziről feltünik székesegyházának két hatalmas tornya, mely a városba lépőt hatalmas homlokzatával és stílszerű alakjával lepi meg. Körülötte sorakoznak az érseki székház, terjedelmes parkjával, a kanonoki házak, az apáczák nagy zárdája és temploma és a nagyszeminárium, bekerítvén a Szentháromság-teret, hol a régi, művészi becsű Szentháromság-szobor áll. Az érseki palotától keletre húzódik el a község főutczája, a Szent István-utcza, mely palotaszerű épületeivel, a kereskedők díszes kirakataival, aszfalt gyalogjárdájával és villamos világításával modern város benyomását kelti. Az utczán végighúzódó kettős fasor kellemes zöldjével és hűs árnyékával kedvelt sétahelye a kalocsai közönségnek. A Szent-István-utcza kimagasló épületei a két szeminárium, a Jézus Társaság hatalmas épülete, a csillagvizsgálóval, gimnáziummal és gótikus templommal, a törvényszék remek palotája, a két takarékpénztár modern palotája, a nemrég épült remek községi bérház és a városi iskola.
Csinosak még ezenkívül a Haynald-utcza, Tomori-utcza, a vasúti állomáshoz vezető Kossuth-utcza és Eperföld-utcza. A község többi részét a polgárság jellegzetes kalocsai stílusban, leginkább vert falból épült kisebb házai foglalják el, melyek az árvíz veszedelme miatt több utczában összehordott dombon épültek. Nem ritkák külsejükön a kalocsai nép művészi érzékét dícsérő, csinos, virágos díszítések. A város utczái egyenesek, a házakat, udvarokat tisztán tartják, a mint egyáltalában Kalocsa népét értelmesség, tisztaság és csinosság szeretete jellemzi még a ruházatban is.
Székesegyház.
A székesegyház olasz barok-stílusban, a középkori székesegyház alapjain épült föl. Építésénél fölhasználták az 1602-ben leégett középkori székesegyház falmaradványait is. A templomból a középkori székesegyháznak csak a két sekrestyéje és az apsis mögötti kápolna-koszorú nem épült ki. Ennek kiépítését azonban, valamint a templom teljes renoválását Városy Gyula dr. érsek költségén már megkezdték. A templom belső fölszereléséből és diszítéséből nagy műbecsű a Patasich Gábor költségén 1741-42-ben készült és művésziesen kirakott 12 kanonoki stallum, a kanonoki sekrestye relif-képei, melyeket két olasz stukaturista készített Simonetti kalocsai liczeumi tanár tervei szerint. Továbbá a két sekrestye remek oszlopos portáléi és a templom boltozatán alkalmazott relif-képek, melyek szakértők szerint értékes művek. Karrarai márványból faragott főoltárát Kunszt érsek (1852-1866) állíttatta. Tervezője Roesner Károly, a híres bécsi tanár, készítője pedig Bonnani Péter, Bécsben lakó karrarai szobrász volt. 529Az oltár ikonosztáz-alakú képtartóját szintén Roesner tanár tervezte és Friewitzer Albert bécsi műasztalos készítette. A háromöles remek oltárkép, mely Boldogságos Szűz menybemenetelét ábrázolja, Kupelwieser Lipótot vallja mesterének, az ikonosztázon levő többi kiváló képpel együtt. A templom hat mellékoltárából a Fájdalmas Szűz oltárának képét Ellinger, az Őrangyal és Szent-István oltárát pedig Pesky festette. A szentély előtt álló remek Szent István- és Szent László-szobrot karrarai márványból Kunszt érsek szerezte be, mindkettő Izsó Miklós elhúnyt szobrászunk remeke. A templom két tornyát összekötő hídon álló hatalmas Bold. Szűz szobrát Haynald érsek állíttatta fel. Ez Hartmann János müncheni szobrász műve. A főszékesegyház kincstárának nevezetesebb műtárgyai: Vörösbársony miseruha, remek képhímzéssel a XV. századból, fedeles ezüst serleg a XV. századból, missale, melynek kötése 1628-ból való, ezüst ereklyetartó a XVII. századból, a Batthány érsek-féle selyemcasula a XVII. századból; a Mária Terézia-féle casula, remek dombor-hímzéssel.
Az érseki palota.
Azon a helyén, a hol most az érseki rezidenczia áll, ott volt a középkorban az érseki várkastély is. A mostani rezidenczia udvarán és pinczéjében néhány év előtt fölfedezték szerpentinből rakott hatalmas alapfalait. Széchenyi Pál érsek (1696-1710.) azonban már ennek nyomát sem találta. Széchenyi a vár régi helyén kisebb érseki lakot emeltetett, melyet azonban a Rákóczi mozgalmak alatt fölgyujtottak. Utódja Csáky Imre (1710-32.) 1724-25-ben ismét helyreállíttatta, fallal és sánczárokkal vétette körül, főkapuja előtt fölhúzható híddal. Ennek a kastélynak a hű képe megmaradt Kalocsa 1772-ben készült térképén, azonban a Csáky-féle erődítésnek ezen a térképen már semmi nyoma. Valószinűleg szintén királyi rendeletre eltávolították. A Csáky-féle kastély 1776-ig állott, a mely évben Patasich Ádám érsek azt leromboltatta és helyébe a mostani nagyobbarányú rezidencziát építtette, melybe csak a Csáky-féle kastély nyugati végén állott, rendkívül erősen épített, négyszögű tornyát építették bele s ez alkotja a mostani rezidenczia frontjának nyugati végét. A mostani rezidenczia a székesegyházzal egyező stílusban épült, háromszárnyú kétemeletes épület. Művészi becsű a főkapu fölött levő s két emeletre terjedő díszterem, melynek remek műmárvány-burkolata és kaszettás plafonja érdemes a megtekintésre; négy freskója Maulpersch műve. Keleti szárnyában van a főszékesegyházi könyvtár, a melyre később visszatérünk. Ugyanebben a szárnyban vannak Patasich Ádám lakószobái. Ezekből a tükörteremnek, remek faburkolatával, menyezet-freskójával, Maulperschtől és márvány-kandallójával, melyet Mucius Scevola szobra díszít, van nagy műbecse. A tükörszobából ajtó nyílik az érsek házi kápolnájába, melynek oltárán remek ébenfakeretben, Michel Angelo rajza után, a XVII. században készült festmény van. A kép az Annuntiatiot ábrázolja s Mária Terézia ajándékozta Patasich Ádám érseknek a kápolna számára. Értékes az érseki lak képgyűjteménye, németalföldi és olasz mesterektől. Értékes mű még Szent István remek, nagyarányú, ezüst mellszobra, mely a párizsi világkiállításon is ki volt állítva.
Főszékesegyházi könyvtár.
A kalocsai főszékesegyházi könyvtár történetével foglalkozva, vissza kell pillantanunk az 1526 előtti időre. A kalocsai érsekség történetének első századaiból nincsen ugyan adatunk arra, hogy az érsekségnek nagyobb könyvtára lett volna, de mint Csontosi írja, (Magy. Könyvsz. 1883. 277. l.) ama kiváló szerepből, melyet a kalocsai érsekek hazánk történetében az érsekség alapításától fogva napjainkig játszottak, s a hatástól, melyet az érsekség két káptalanával együtt a hazai művelődési viszonyokra gyakorolt, következtethetjük, hogy a kalocsai főegyháznak már az Árpádok korában volt jelentékeny könyvtára, s nagyon valószínű, hogy az a vegyesházi királyok alatt még inkább gyarapodott. A XV. században találunk is három nagy könyvkedvelő érseket a kalocsai érseki székben. Handó Györgyöt (1479-1480.), Várady Pétert (1481-1501.), kinek könyvtárában meg volt Janus Pannonius költeményeinek egy teljes példánya és Geréb Lászlót (1501-1502.), ki Mátyás király megbízásából Hesz András nyomdászt Budára hívta s műhelyében 1473-ban a Chronicon Budenset nyomatta. Ezek könyvtáraiból a főszékesegyház mai könyvtárában egyetlen egy művet sem őriznek. Elpusztultak, megosztva a két érseki székváros, Kalocsa és Bács szomorú sorsát. E könyvtárakból két kézirat maradt fenn, a melyeket a bécsi udvari könyvtárban őriznek. (M. Ksz. 1883.) A nyomtatott könyvekből pedig Várady Péter misekönyve a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárában 530átható, melyet Velenczében Speieri János hártyára nyomtatott 1498-ban Paeps János budai könyvárús közvetítésével. Fraknói részletesen méltatta ezt a magyar liturgiára is fontos művet a M. Könyvszemle 1888. évfolyamában. Uj abban pedig a gyöngyösi Ferenczrendű zárda könyvtárából előkerültek: Isidorus, Etymologiarum Libri XX. Zeiner, Reutlingen 1472. f. 264 lev. A tárgymutató vertóján ez a bejegyzés van: Blasius de Varadino vicar. eccl. Col. testamentaliter hunc libr. legavit ad Bibliothecam dicte Ecclie, Qui obii 5 aplis 1510. (Váradi Balázs a kalocsai káptalan lectora és ismételten vicarius volt 1878-1510-ig.) Azután S. Aurelii Augustini, Sermonum opera plurima et diversa. Basileae, Auerbach, 1495. Johannes (Vásárhelyi) Lector Colocen. sajátkezű bejegyzésével megnevezi magát, mint a könyv díszítőjét. E művek eredete, a bejegyzések szerint, a kalocsai székesegyház könyvtárába vezet vissza.
Midőn a törökök kiűzetésével a kalocsai érseki székhely és káptalana ismét életre kelt, az 1715-ben törvényeink közé felvett Conventio Kolonichiana alapján, az érsekek és káptalani tagok gyűjteményeiből csakhamar ismét könyvtár keletkezett, a mely a könyvek exlibrise szerint a Bibliotheca Venerabilis Capituli Colocensis nevet viselte és a székesegyházban levő káptalani levéltár helyiségében volt elhelyezve. Erről a könyvtárról, mely a jelenlegi könyvtár alapja volt s melylyel annak története is kezdődik, három katalogus maradt fenn. Az 1752. évi 287 művet 716 kötetben, az 1760. évi 389 művet 1019 kötetben s az 1776. évi 1075 művet 2069 kötetben tüntet föl. Hogy ez a könyvtár csakugyan Kalocsa nagynevű érsekeinek hátrahagyott könyveiből keletkezett, annak nyomai az 1710. évbe nyúlnak vissza. A könyvtár kéziratai között ugyanis gróf Csáky Imre kalocsai érsek (1710-32.) egy sajátkezűleg írt kézirata van "Miscellanea scripta per me Emericum Csáky" czímmel. Utódjának, Patasich Gábor (1733-46.) érseknek hátrahagyott gyönyörű fekete bőrkötésű könyveit pedig a tábla külsején levő aranynyomású super exlibrisei jelzik. Végre az 1760-ból fennmaradt katalogus megjegyzése szerint, az abban csillaggal jelzett művek Batthyány érsek műveiből valók. E könyvtárt, a még meglevő reverzálisok tanúsága szerint, az egyházmegyei papság is szorgalmasan használta. Kezelői kalocsai kanonokok voltak. Igy 1752-ben Házi György, 1769-ben Mikora József, utána pedig Glaser Gábor kanonok, a kinek magának is igen becses könyvtára volt, a melyet halála után (1780.) Patasich Ádám vett meg s az ő révén a jelenlegi könyvtárba jutott.
A nagyobbszabású könyvtár alapítása azonban Patasich Ádám érsekkel (1776-1784.) következett be, a ki még életében 10,000 műre terjedő magánkönyvtárát, a már említett káptalani könyvtárral egyesítve, az egyházmegyének ajándékozta. Könyvtára Bibliotheca Patasichiana elnevezéssel a jelen könyvtárnak ma is legterjedelmesebb alkotó része. Mint latin költő, már római papnövendék-korában kitünt, a mint arcas romanus a Sirarius nevet kapta. S a klassziczismus iránti előszeretetét haláláig megtartotta. Maga köré gyűjtötte a latin költészet akkori kedvelőit. Pálma Károly Ferencz, Vajkovics Imre, Ujváry Dávid, Ürményi József, Makó Pál egyetemi rektor, Molnár Ker. János, Mitterbacher Lajos, Pray György, Vörös Antal, a jogi fakultás direktora, Wagner egyetemi könyvtáros, Izzó János, a nemesek akadémiájának direktora, Horányi és Szerdahelyi gyűltek köréje, s ha a könyvtár 258. sz. kéziratát átlapozzuk, a melyben Patasich titkárja, Kobbe Boldizsár "Analecta" czím alatt az ez alkalmakkor keletkezett latin költeményeket összegyűjtötte, a humanisztikus korszak klassziczismusának visszfénye tűnik fel előttünk. Patasich már nagyváradi püspök korában kezdette gyűjteni könyvtárát, a mely egy 1775-ben készült katalógus szerint 7825 kötetre terjedt s a melyet 1776-ban magával hozott.
Mint kalocsai érsek, fáradhatatlan buzgósággal szaporította könyvtárát s Európa akkori nagyobb könyvkereskedőivel állandó összeköttetésben állott. Minden nagyobb városban voltak ügynökei is. Bécsben Kübler Ignácz volt az ügynöke, a ki Gráczban, Morvaországban, továbbá a Wurmbrandt-féle könyvtárban vásárolt számára. Kéziratok megszerzésében Kurcz Antal nevű bécsi pap buzgólkodott. Nürnbergben Raste Miklós ügynök különösen azon fáradozott, hogy az érsek könyvtárát illusztrált művekkel gyarapítsa. Rómában pedig Zaccaria Ferencz Antal volt a megbízottja. Ezenkívül a római Junchi és Monaldi könyvárús czéggel is összeköttetésben állott. A bécsi Grässer Ágoston és a pesti Weingang és Köpf könyvkereskedő czég pedig egyéb tudományos művekkel 533szaporította az érsek könyvtárának állományát, úgy hogy az 1783-ig 10.200 műre szaporodott, 16.242 kötetben. Az exlibrisek tanúsága szerint Hochenberg, Balaus, Homelli Károly, Gottscheid, Uffenbach, báró Bergen, Senft, Wartensleben, Schmerling, Kovacsich Márton, gróf Trautsohn könyvtárából van több mű.
A kalocsai főszékesegyház.
A kalocsai érseki kastély ebédlője.
Kalocsa. - 1. Az apáczakolostor. - 2. A Jézustársaság kollégiuma és temploma. - 3. A templom belseje. - 4. A zárdatemplom belseje.
Miután e becses könyvtára elhelyezésére Kalocsán alkalmas helyiség nem volt, addig is, míg az általa fejedelmi bőkezűséggel felépített érseki lak, melynek keleti szárnyát könyvtári helyiségnek rendeztette be, elkészült, azt budai lakásán tartotta. A könyvtári helyiségek Kalocsán 1780-ban elkészülvén, azt ide vitette át. Garampi bécsi nuntius arra akarta őt bírni, hogy e könyvtárát a budai egyetemnek ajándékozza, mire Patasich 1777 deczember 13-án a nuntiusnak azt írta, hogy nem idegenkednék kivánságát teljesíteni, ha az egyetem a lakása melletti házat megvenné, abban a könyvtárt elhelyezné, neki ajtót töretne, hogy lakásából bármikor a könyvtárba átjárhasson. A könyvtár azonban nem ment át az egyetem tulajdonába. Patasich nem is várván be élete végét, még 1782-ben a már meglevő káptalani könyvtárt, a mely akkor már 1671 művet számlált 2750 kötetben, saját könyvtárával egyesítette s az így 11.871 műre (18.992 kötetben) felszaporodott könyvtárt 1784 június 18-án kiállított ajándékozási okirattal a kalocsai érsekségben utódainak, a főszékesegyházzal és főkáptalannal való közös birtoklással ajándékozta. Hogy pedig ajándékának gondozását is biztosítsa, három nappal később, vagyis 1784 június 21-én kelt végrendeletében hasonló bőkezűséggel 13.000 forintos alapítványt bocsájtott a káptalan kezelése alá, hogy 10.000 forint kamataiból a könyvtár őre állandó fizetést kapjon, 2000 forint kamataiból egy könyvtári segéd alkalmaztassék, 1000 forint kamatai pedig könyvek kötésére fordítassanak. Ez a nemesczélú alapítvány az 1811. évi devalváczió alkalmával 2992 forintra apadt, a főkáptalan gondos kezelésében azonban ma ismét 48.405 koronára szaporodott. Ez összeg kamataiból jelenleg évenként 1200 koronát művek beszerzésére, 200 koronát a könyvtáros fizetésére fordítanak, a maradványból pedig az alapot gyarapítják.
Patasich utódja Kollonits László érsek (1787-1817.), szintén szerette a könyveket. Már nagyváradi püspök korában gyűjtött össze tekintélyes könyvtárat, melyet mint kalocsai érsek, Katona István történetiró s érseki könyvtáros támogatásával, értékes történeti kútforrásos művekkel szaporított. 14.041 műre és 23.531 kötetre terjedő magánkönyvtárát Bibliotheca Kollonitsiana név alatt Patasich könyvtárához csatolta, azt a nagyobb könyvtárak rangjára emelte. E könyvtár alapját, az 1773-ban eltörölt Jézus Társasága könyvtárai alkotják s a művek bejegyzései szerint, az összes magyarországi rendházakból kerültek művek Kollonits könyvtárába. Ezenkívül, a mint a művek exlibrisei mutatják, Lazius Wolfgang, gróf Trautmansdorf, Bibliotheca Wooghiana, Bibliotheca Scharfiona, Balaus Wilmos, Hommelius, lovag Hauern, báró Geizkoffler, Ab Oedt, Trautson Comes de Falkenstein, herczeg Schwarzenberg Ferdinánd, a Kollonits család, Windhagen, lovag Schmerling, gróf Troila, gróf Wirmont, báró Sternegg, az Egger és Fugger család, De Tudert, Münchhausen, gróf Fürstenberg és Pirkheimer könyvtáraiból vannak művek nagyobb számmal. Kollonits Erdélyből is vásárolt műveket, a melyekből értékesebbek: két magyar írott szombatos Codex, egy Rákóczy György fejedelem 1617. évi super exlibrisével ellátott mű. (Keresztúri, Christianus Lactens), egy mű Esterházy Károly bejegyzésével, egy kézirat Savoyai Jenő könyvtárából és néhány mű az uralkodó család czímerével. Kollonitsnak is voltak ügynökei, a kik számára a nagyobb könyvtárak kettős példányait összevásárolták. A könyvtár állománya e könyvtárral 42.532 kötetben 25.912 műre szaporodott föl.
Kollonits érsek utódjai leginkább koruk irodalmi termékeit szerezték be és így szaporodott a Bibliotheca Klobusiczkianával 1843-ban, 1299 művel 2664 kötetben: a Bibliotheca Nádasdianával 1851-ben, 790 művel 1368 kötetben; a Bibliotheca Josephi Kunsttal 1866-ban 739 művel 1061 kötetben; a Bibliotheca Lonovicsianával 1866-ban 2150 művel 4231 kötetben; a Bibliotheca Haynaldianával 1891-ben, 4412 művel 6447 kötetben és füzetben; Kubinszky Mihály könyvtárával, 886 művel 1475 kötetben; Hopf János nagyprépost s volt könyvtárőr igen értékes könyvtárával 1902-ben; Zittl Róbert kanonok kisebb gyűjteményével 1902-ben s végre 1904-ben Császka György érsek könyvtárával, 1738 művel; ez utóbbinál megemlítjük, hogy Görgey Márton volt esztergomi kanonok könyvtárát is magában foglalja. Ehhez járulnak még a könyvtár alapjából 534évenként kiutalványozott összegen vásárolt művek és folyóiratok. Városy Gyula dr. kalocsai érsek is már száznál több értékes művet ajándékozott a könyvtárnak, ezek között a Civilta Catholica teljes sorozatát. Hivatalos neve a könyvtárnak: "Kalocsai főszékesegyházi könyvtár." Haynald érsek rendeletére az idővel fölszaporodott kettős példányokat 1876-ban kezdték kiselejtezni s azokat részint eladták, részint csere útján a könyvtárállomány szaporítására fordították. A könyvtár állandóvá vált állománya az 1910. évig 36.056 műre szaporodott föl, 62.637 kötetben; nem számítva a kb. 80 kötetre terjedő miscellaneákat, a melyekben régibb s újabb füzetes munkák vannak egybekötve.
A könyvtár az érseki lak keleti szárnyának első és második emeletén van elhelyezve, összesen két nagyteremben, hét kisebb helyiségben és az alsó emeleti elzárt folyosón. A Patasich-könyvtár keményfa könyvállványainak tetején Maulperschtől festett medaillon-képek vannak. A Patasich- és Kollonits könyvtárban a könyvek elhelyezése szorosan szakok szerint történt, az inkunabulumok és kéziratok azonban külön vannak felállítva. Ezt az elhelyezést a többi könyvtárban is lehetőleg betartották. A könyvtár az A. B. C. rendszer szerint volt számozva. Az első két könyvtár rendezését Mariosa György, Patasich Ádám érsek első könyvtárosa, utána pedig Fogarasy András (1790-ig) és Katona István (1811-ig) kanonokok és könyvtárőrök végezték. Mellettük 1784-1828-ig Werner Venczel működött könyvtársegédi minőségben. Utódja fia Werner Károly lett, ki 1885-ig, tehát több mint félszázadon át, kiváló buzgósággal szolgálta a könyvtárat. A könyvtárban működtek még Bajzik János kanonok (1811-1831-ig), Nehiba János kanonok (1831-1835), mellette 1834-35-ben alkönyvtárnoki minőségben Mahovszky József egri egyházmegyei áldozár, ki azután egyházmegyéjébe visszatért. 1835-től rendes könyvtárnoki állást szerveztek, melyet pályázat útján töltöttek be. E hivatalt viselték: Goór Ferencz 1835-1836., Vlahovich Anasztáz áldozár 1836-1850-ig. Öregebb éveiben mellette működtek Márkus Lajos áldozár (1843-1845.) mint substitutus praefectus és Sörös Imre áldozár 1845-1849-ig, mint helyettes könyvtáros. Ezután ismét kanonokok vezették a könyvtárt és pedig Zombori János 1851-1862-ig és Schuster Konstantin 1862-67-ig. 1867-ig a könyvtár minden egyes részének egy külön könyvalakú katalogusa volt, a mi a könyvtár kezelését nehézkessé tette. Haynald érsek, érseki székét elfoglalva, elrendelte, hogy az egész könyvtárról egy egységes cédula-katalógust készítsenek, a könyvtárat pedig folytatólagos számozással lássák el. Hopf János kanonokot 1867-ben kinevezte a könyvtár őrévé s a munka kivitelét reábízta. A cédula-katalógussal és a könyvtár számozásával 1871-ben készültek el, mire Haynald érsek a kettős példányok összeírását eszközöltette s ezek katalógusa elkészülvén, 1876-ban ki is nyomatott. Hopf János a könyvtárőri tisztet 1889-ig viselte, mely idő alatt könyvtárosok voltak 1875-1878-ig Rónay Issvan, 1879-1889-ig Városy Gyula dr., jelenleg az egyházmegye főpásztora, a kit 1889-ben Hopf János kérelmére Haynald érsek a könyvtárőri hivatallal bízott meg, a melyet 1898-ig viselt; ez évben Budapestre középponti szemináriumi rektornak neveztetvén ki, állását Macskovics Pál dr. kanonoknak engedte át. Könyvtárnokok voltak ez időben Szucsics Sándor áldozár 1889-1891-ig, Hinger Mihály szentszéki jegyző 1893-96-ig, a ki mellett még Almásy Miklós működött; 1897-től Winkler Pál áldozár a könyvtáros. A könyvtárnak jelenleg az A. B. C.-rendű czédula-katalóguson kívül van még egy czédula-szakkatalógusa, külön katalógusa az összes kézíratokról s incunabulumokról, továbbá az 1711 előtti hungariákról, a könyvtár ritka példányairól, illusztrált műveiről 1800-ig terjedőleg s az exlibrisekről.
A könyvtár használatának szabályozására Klobusiczky Péter érsek a káptalan hozzájárulásával 1836-ban adott ki utasítást, a mely még most is érvényben van. A művek helyben felelősség, vidékre vagy külföldre csak valamely nyilvános könyvtár vagy ismert tekintélyes egyén jótállása mellett adatnak ki. A könyvtár a nappali órákban állandóan rendelkezésre áll. A főszékesegyházi könyvtár jellege általános. Leggazdagabb a theologiai szak, 16.000-re menő művel. Utána következik a történelem és segédtudományai, közel 6000 művel; ezek között sok oklevéltárral, forrásmunkával és értékes térképgyűjteménynyel. Filologiai mű van 3500, ezekből különösen felemlítésre érdemes a latin és görög klasszikusok két teljes gyűjteménye. Az egyik a Kollonits-könyvtárban 535van s a klasszikusok legrégibb kiadásait tartalmazza, közöttük sok aldinával, a másik a Patasich könyvtárban van s a klasszikusok kommentárral és jegyzetekkel ellátott legjobb kiadásaiból áll. A többi mű a többi tudományszakra oszlik szét. Újabban a társadalomtudományi szakot szaporították leginkább.
A könyvtár monumentálisabb műveiből felemlítésre érdemesek: Universal-Lexicon aller Wissenschaften und Künste. Halle-Leipzig 1732-52. 68 fol. kt. - Faber: Europäische Staats-Kanzley 1741-65, 124 kt. - Dissertationes Eruditorum a XVIII. századból, 280 kt. - Acta Eruditorum, Lipciae, Typ. Guntheri, 1683-tól, 58 kt. - A Szentatyák régibb és újabb kiadásai és több értékes illusztrált archaeologiai és nummismaticai mű. - Továbbá Luther és reformátor társainak iratai első kiadásai nagy számban, közöttük több ritka darabbal. - A könyvtár szentírás és természetrajzi műveinek gyűjteménye is gazdag; az utóbbiak között Linné első kiadása és igen sok remekmű, állati és növényi ábrákkal, ezek között Merian Mária Sibilla értékes rajzai. - A Kollonits könyvtár útleírás (itineraria) gyűjteményében a legrégibb szerzők vannak képviselve.
A könyvtárnak van összesen 385 katalogizált kézírata. Keletkezésük 1290-től 1860-ig terjed. Legrégibb hártyás kézírata a Philosophia Aristotelis, a másolótól bejegyzett 1290. évszámmal. Legértékesebb kézírata pedig a hártyára írt Codex Colocensis, Das (Buch) haist de gesampt abentewr egykorú czímmel. A Codexet, melyet Felsmann József budapesti tanár kimerítően ismertetett, a német irodalomban Codex K. néven mint páratlan gyüjteményt, általánosan említik és nagyra becsülik. Német lantos költemények gyüjteménye a XI., XII. és XIII. századból, Würzburgi Konrád, Walter v. d. Vogelweide, Reimar v. Zweter, Stricker, Heinrich Glichesäre, Hartmann v. d. Aue, az erdélyi szász Sibóttól és másoktól. Sok költemény szerzőjét még nem határozhatták meg. A Codex keletkezési idejét az 1330 körüli évekre teszik. Az érsekek engedélyével eddig két másolat készült róla; nyomtatásban kis részét gróf Majláth János és Köffinger Pál adta ki (Pesth 1817, Hartleben), az egész azonban nyomtatásban még eddig nem jelent meg. Fölfedezője Kovacsich Márton György, a ki azt 1812-ben először ismertette is. - Második értékes codexe a könyvtárnak az ú. n. szakál-kodex. Nevét onnan vette, mert táblájába csillámpala-ablak alatt a szerző fogadalomból levágott szakálát tette. Czíme: Pilgerbuch des Conrath Beck von mengen. Szerző sajátkezű írással 1483-ban Jeruzsálembe tett zarándoklatát írja le. Az egész útról feljegyzett földrajzi, ethnográfiai és kulturális adatok miatt nagyon értékes. Gót kurzív betűkkel papírra van írva. A codexet 1887-ben Trautmann Ferencz bajor író Haynald érsek engedelmével lemásolta. Értékes még a Petri de Crescentiis liber ruraliom commodorum czímű papirkézirat. Ajánlva van Carolo Jerusalem et Siciliae regi. Ez a mű a XV. században a mezőgazdaság fejlődésére nagy befolyással volt. - Orvosi művekből felemlítendők: Conipendium Medicinae 1330-ból, hártyára írva; Hypocratis Aphorismi 1360-ból; Galienus 1360-ból; Guido de Cauliaco, Chyrurgiale 1363-ból; dr: Landtfrancus Chyrurgiale 1472-ből, német nyelven. Azután Rarissimus tractatus, de depressionibus miseri capitis, 1474-ből. Említésre méltó még a könyvtár kéziratos missale-, breviarium és rituale-gyűjteménye a XV. századból, részben hangjegyekkel, valamint két finom hártyára miniatür-betűkkel írt és léczdíszítésekkel ellátott szentírása a XIV. század elejéről. Codex számba mennek még a következő német kéziratok: Breviarium német rubrikákkal hártyára írva 1300-ból. A Magnificat német commentárja 1416-ból. A hiszekegy magyarázata német nyelven ugyane korból. - Továbbá egy arab kézirat a XVI. századból. Lexiconszerű mű, szerzője Davud el Antacki. (Antiochiai Dávid). - A könyvtár magyar vonatkozású kézírataiból kiemelendő a két szombatos codex. Az egyik 1634-ben, a másik 1654-ben íratott. Az utóbbi Maróthi Dávid tulajdona volt s Péchi Simontól is tartalmaz fordítást. A codexeket a M. Tud. Akad. 1904-ben lemásoltatta. Nagyvárad ostromán (1594-ből) és Descriptio Petro Varadinin (1693-ból) kívül van a könyvtárnak több régi hártya okirata és két eredeti Pázmány-levele. A kézíratok egy részét Kovacsich Márton felvétele után a Magyar Könyvszemle 1883-ban közölte, nagyobb része azonban még nincsen publikálva.
A könyvtárnak van 504 inkunabuluma. Ezek legrégibbje S. Aurelii Augustini (?) de vere vite cognitione libellus, 34 számozatlan levélen. A végén Fust és Schöffer vörös színű jegyével, Schwarz (Primaria documenta de orig. Typ. Altorfii Pars II. pag. 21) szerint 1456-59-ben jelent meg és az első érczbetűkkel nyomtatták. Továbbá Astexanus: Summa de casibus conscientiae. Argentorati, Meutel 1469, 2 kötet. Denis említi (Denkwürdigkeiten der Garrelischen Bibliot. 1 kt. 44-45 l.) hogy ez a mű e kiadásában unikum. Ezek mellett még több ritka mű található a könyvtár inkunabulumai között.
A könyvtárnak az 1711. előtti időből van összesen 169 darab hungarikája. Legnagyobb részüket Szabó: Régi Magyar Könyvtára már jelezte. Van azonban nehány közöttük, melyeket Szabó egyáltalában nem említ e művében és pedig: Bársony György: Veritas toti, mundo dacla. rata etc. Tyrnaviae 1681. - Directorium Ecclessiasticum. 1664 és 1674-ből. - Disputatio de Deo per decem dies habita in urbe Transylvana Claudiopoli 1570. - Imádságos könyv, mellyben külömb-különbféle jóságos cselekedetek stb. Nagy-Szombat, 1710. - Fr. Labszanszky - Analysis seu Resolutio duodecim praec. erross. dogm. Tyrnaviae 1703. - Liliom-Kert. Czímlapja hiányzik. Megjelent Nagyszombatban és Jokusich Katalinnak van ajánlva, a ki 1711-ben meghalt. E mű a könyvtár Rákóczi-ereklyéje. Válics János kalocsai származású ember hozta Konstantinápolyból, a hol a bujdosó magyarok egyik utódja szent ereklyeként őrizte. Ettől került a kalocsai könyvtárba. - Panormitanus - Brevis notitia eorum, quae scitu necessaria sunt confessariis. Tyrnaviae, 1691. Geiseler Frid. Theses theologicae de jura et dominio. Tyrn. 1696. - Oratio in genere demonstrativa continens quadrigam columnarum ethicarum quibus regum imperia etc. solide sustentantur. Trenchinii s. a. Dorothe de Vodalii riduae typis.
A régibb művek tábláira ragasztva néhány becses régi kép maradt fenn és pedig egy fametszet az 1420 körüli időből és két, műnyelven Schrotblattnak nevezett kép, továbbá egy Blockkalendárium nehány levele az 1496 körüli időből, melyek ma már nagy ritkaságszámba mennek. Értékesebb még Wohlgemuth Schatzhalter czímű blockjának két lapja, melyek a könyvtár egy 1508-ból való művének a tábláira vannak ragasztva. Továbbá Pirkheimer Vilibald rézmetszetű arczképe 1524-ből, Dürer Albrecht sajátkezű munkája az ő névjelzésével egy 1516-ból való Xenophon táblájára ragasztva, másik tábláján Pirkheimernek ugyancsak Dürertől készített exlibrisével. A könyvtárnak 196 darab értékesebb illusztrált műve van. Ezekből a Dürer előtti időre 30 esik. A jelzések szerint van közöttük Wächtlein Jánostól és Graf Ursustól 8 drb; Wohlgemuthtól pedig 6 darab. 536A jelzések szerint Dürertől és tanítványaitól H. Schäufelein, Woensam, Kulmbach, H. Böhm, T. Stimmer, H. Burgmayer és Flőtnertől összesen 37 illusztrált műve van a könyvtárnak. A Dürer utáni időből képviselve vannak Hans Holbein 6, Jost Amon 13 művel, továbbá H. B. Grien, Floris János és Necker. Az éjszaknémet-iskolából képviselve vannak Lucas Kranach 7, Goltz Hubert 3 művel és egy imakönyvben, mely Plantin nyomdájából került ki, Braigl Péter és Wierix Jeromos. Van nehány darab Londerseeltől Hondius és Dom. Custostól illusztrálva. Kiemelendő: Caraccio Pensieri diversi lineati, mint eredeti mű. A XVII. század rézmetszői közül van Bauer Vilmos, Melchior Küssel, a két Kilián, De Bry, Sandrarttól több illusztrált mű. Kiemelendők Márián Máté és fia topografiái, melyekből 15 kötet van meg a könyvtárban. A könyvtárban 156-féle exlibris maradt fenn; többet közülök a könyvtár provenientiája kimutatásánál említettünk fel. Közöttük több van, a mely eddig az exlibris-irodalomban még nem szerepel. Nevezetesebbek Pirkheimernek már említett exlibrisén kívül egy folio-nagyságú, az 1570 körüli időből. Czimert ábrázol, emblematikus keretben. Felírása "Gott allein die Ehre." Azután Clavet Charles de Wallensiennes folio-nagyságú exlibrise, fametszet az 1500 körüli időből. Van egy görögnyelvű is. A magyar exlibrisekből megemlítjük Szerdahelyi, Kovacsich Márton, Nádasdy Ferencz, Klobusiczky Ferencz zágrábi püspök, Görgey Márton, Kámánházy Sándor, Gotlieb Agnetlerus Comes Transylvaniensis és a Patasich de Zajezda család 1658. évi exlibrisét. A Fugger család super exlibrise több mű hártyakötésén van meg aranynyomásban. Van a könyvtárnak egy kisebb pénz- és éremgyűjteménye is, 136-féle régi pénzdarabbal és 124 darab emlékéremmel.
Ipar.
Mivel Kalocsa, mint város, a török előtti időben a vidék középpontja és vásáros hely volt, annak fejlettebb iparát és kereskedelmét feltételezhetjük. A török hódoltság alatt Kalocsán iparról és kereskedelemről szó sem lehet, mert a városnak csak a helye volt meg. A török hódoltság után azonban Kalocsa ipara és kereskedelme is fellendült. A város az érsekséggel kötött kontraktusában 1713-ban iparosok és kereskedők beszerzésére és vásárok tartására kötelezte magát. Csakhamar kezdtek is Kalocsán iparosok megtelepedni. 1737-ben már fennállott a csizmadia-czéh. Szabályait Patasich Gábor érsek adta nekik. 1744-ben Mária Terézia királyné már megerősíthette a takácsok czéhszabályait. Ezeket csakhamar 1754-ben az egyesült szijgyártók, 1766-ban az egyesült szabó- és szűrszabó-czéh, 1773-ban pedig a csizmadiák második czéh-szabályainak megerősítése s czéhleveleinek kiadása követte. I. Ferencz király ezekhez még 1812-ben az egyesűlt szűcs és szíjgyártó, 1817-ben az egyesűlt fazekas és korsós, 1819-ben az egyesült kovács, lakatos, asztalos, pintér és bognár s szintén 1819-ben a kéményseprő-czéh leveleit adta ki s valamennyi czéhnek egyöntetű szabályokat adott. A kalocsai czéhek önálló, független testületek voltak saját czéhszabályaikkal. Emellett anyaczéhek voltak, melyekhez a környékbeli falvak mint fiókczéhek tartoztak s a kalocsai czéhek szabályait használták. (Dehény J. A kalocsai czéhek története.) A czéhek az 1872: VIII. t.-cz. következtében eltöröltetvén, Kalocsán a mesterek azonnal ipartársulatot alakítottak. Szakszervezetbe eddig Kalocsán az építőmunkások és bőrmunkások léptek. Kalocsának értelmes és törekvő iparossága van. Szakmájukban való képzettségükkel a magasabb igényeket is kielégítik. Bebizonyították ezt az 1909 július havában Kalocsán rendezett és fényesen sikerült iparkiállítással, melyet Szterényi József államtitkár nyitott meg és teljes elismerésben részesített. A napszámos-osztályból megemlítendők a kalocsai kubikusok (földmunkások), a kik ügyességük és szorgalmuk révén távol vidéken is szivesen látott munkások.
Kereskedés.
Kalocsa kereskedelme ősidőktől fogva leginkább termény- és állatkivitelből áll. Lótenyésztéséről ma is jó hírneve van Kalocsának és vidékének. Hajdan a Vajas, mint a Duna hajózható ága, tartotta fenn a közlekedést a távol vidékkel, vásárjai pedig a vidék középpontjává tették. A török hódoltság után már korán találunk kereskedőket Kalocsán. Első kereskedői görögök voltak, névszerint Dragovics Mihály vegyeskereskedő, Somsits Mihály és Görög Zsigmond rőföskereskedők. A város első izraelita kereskedője, Koppel, 1780 körül jött Kalocsára és a vásártéren állandó bódéja volt. Az uszódi hajóállomás, a kalocsa-kiskőrösi vasúti vonal, valamint a hajóállomáshoz és a szomszédos községekbe vezető útak kiépítése következtében mind a kivitel, mind a behozatal erősen emelkedett. Vásárjait Kalocsa már 1720-ban kapta meg, VI. Károly vásárjogi diplomájával és pedig 1720-ben hármat, a Mátyás-napi, Nagyasszony-napi és András-napi vásárt; 1731-ben VI. Károly új diplomával negyediknek az úrnapi vásárt engedélyezte, úgy hogy az első napon marhavásár és a másodikon vegyes vásár tartassék. A vásárjog 1787-ig majd a földesúré, majd a városé volt, mely évben az úriszék végleg a városnak ítélte oda. A kalocsaiak helypénzt nem fizettek. A híres fajszi paprika leginkább Kalocsa piaczáról kerül forgalomba. Mind az ipari, mind a kereskedelmi és földművelői hitelt a Sárközi takarékpénztár zálogházzal, a Kalocsai takarékpénztár, a Gazdasági bank és Kereskedelmi bank 539fiókjai, valamint az egyházmegyei alapítványi hivatal közvetítik. Forgalmuk rendesen meghaladja az egy millió koronát.
Kalocsa. - 1. A nagyobbik papnevelő. - 2. A tanítók háza. - 3. Kisebb papnevelő. - 4. A tanítóképző. - 5. A népiskola.
Kalocsa. - 1. A takarékpénztár. - 2. A törvényszék. - 3. A városháza. - 4. A gimnázium.
Közoktatás.
Kalocsa valamennyi tan-intézetét nagynevű érsekei bőkezűségének köszöni. Azok építését már 1733-ban Patasich Gábor érsek kezdette meg a papnevelő-intézet felállításával, a mostani Jézus-Társaság Kollégiuma helyén jelölvén ki számára kisebb házat. A papszükséglet szaporodásával Klobusitzky Ferencz érsek és folytatólag utódja, Batthyány József érsek felépítették a mostani papnevelő hatalmas épületét, a mely 1764-ben készült el. A gyermekszeminárium nagyszerű épülete 1880-ban épült. Alapítója Kunszt József érsek, a ki e czélra 128,600 forint alapítványt adott. Az intézetet a Jézus Társaság vezeti.
Ugyancsak 1764-ben állította fel gróf Batthyány József érsek a gimnáziumot nemesi konviktussal, melyet 1859-ig a piaristák vezettek. 1860-ban a Jézus Társasága vette át. Párját ritkítja a gimn. természetrajzi gyüjteménye és fizikai szertára, hatalmas 15.000 kötetes ifjúsági könyvtára, mely számára két év előtt külön tágas helyiség és olvasóterem épült. A konviktoroknak külön tűzoltó-egyesületük, katonai zászlóaljuk és fúvóhangszeres zenekaruk van. Irodalmilag is működnek az évenként megjelenő Konviktusi értesítőben. A gimnázium fölött emelkedő csillagvizsgálót Haynald érsek állíttatta. Főczélja a napfoltok és napkitörések állandó megfigyelése. P. Braun és utódja P. Fényi csillagászok ez irányú megfigyeléseinek közrebocsátásával számottevő intézetté vált.
A fiútanítóképző intézet 1854-ben nyílt meg. Új, tágas, emeletes épületét Haynald érsek építtette. Az érsekek a növendékek segélyezésére évenként 6000 koronát adnak. A tanárokat a tanítóképző intézeti alap fizeti. Az intézet évenként 30-35 tanítót képesít. Élén állottak Mennyei József, Mócsy Antal, országos hírű tanférfiak. Jelenleg Huber Lipót theol. tanár az igazgatója, a neveléstani tárgyakat pedig Dresziger Ferencz ismert pedagógiai író tanítja. Az intézetnek van saját gyakorlóiskolája, egy tanteremmel.
A tanítók háza Berauer József, képző intézeti tanár fáradhatlan utánjárása következtében, mind az egyházmegyei tanítók, mind egyes jótevők áldozatkészségéből keletkezett a Millennium emlékére. Gyönyörü emeletes épülete építését különösen Császka György dr. érsek 50,000 koronás alapítványa tette lehetővé. Az épületet azután Mayer Béla dr. vál. szatmári püspök nagy áldozattal kibővíttette. Benne az egyházmegye tanítóinak gimnáziumot vagy tanítóképzőt végző fiai ingyen-lakást és olcsó ellátást nyernek.
Az apáczákat Kunszt érsek telepítette be Kalocsára 1858-ban. Most is élő első főnöknőjük Franz M. Terézia, továbbá Kubinszky Mihály püspök s különösen az intézet igazgatója, lovag Petrovácz József ismert tanférfiú jeles vezetése mellett országos hírű intézetté fejlődött. Leánynevelő-intézete, melylyel kapcsolatban az apáczák négy polgári iskolai osztályt tartanak fönn, keresett az országban. Óvónő, nőtanítóképző és polgári iskolai tanítónőképző-intézetei látogatottak, s jeles eredményt mutatnak föl. A neveléstani tárgyakat lovag Petrovácz József tanítja. Ezenkívül az apáczák az elemi leányiskolákat is ellátják. Az intézet működése kiterjed az egész egyházmegyére. A kalocsai anyazárdának az egyházmegyében már 24 községben van fiókzárdája, a hol az intézetben képesített apácza-tanítónők látják el az elemi leányiskolákat.
A török hódoltság előtti időben az akkori tanügyi viszonyoknak megfelelőleg az oktatást Kalocsán a káptalani és plebániai iskola végezte. A török hódoltság után már 1713-ban volt Kalocsának népiskolája, mert az 1713. évi városi kontraktusban a város kötelezte magát csordás-pásztorok tartására, hogy a gyermekeket ne erre használják és így az iskolától el ne vonják. 1738-ban a kántortanítón kívül már egy, 1763-ban pedig Kalmár Pál kántortanító mellett már két segédtanító működött. Az elemi iskolák első rendezése 1780-ban történt a Ratio educationis életbeléptetése után. 1780-ban épült az új elemi iskolaépület is. 1789-ben pedig a kántori állást elkülönítették s három rendes tanítót állítottak be. 110 forint fizetésüket az érsek adta. A negyedik tanítói állást 1827-ben rendszeresítették, a mely alkalommal a fiúkat és leányokat két-két tanterembe elkülönítették. A tanítók fizetése ekkor 200 forint és 6 öl fa volt. 1829-ben az érsek jelentékeny anyagi támogatása mellett új, emeletes iskola épült a gimnázium és a plebániatemplom között. Ekkor a két rendes tanító fizetése 500 forint, a két kistanítóé 200 forint s az uradalomtól egyenként 8 öl fa. 1860-ban a leányok tanítását az apáczák vették át. 1869-ben az ötödik tanítót állították 540be, 1886-ban pedig az Eperföldön egy nő és 1888-ban egy fiú iskolát nyitottak. 1891-ben a várost három tanügyi kerületre osztották. Ekkor már 9 tanító működött Kalocsán. 1889-ben a már említett belvárosi iskolaépületet Haynald érsek a Jezsuitáknak adta át s helyette, vele szemben, a mostani modern, emeletes elemi iskolát építtette. Ugyancsak Haynald érsek 1877-ben 60.000 forintos alapítványt tett le a Kalocsa területén levő népiskolák javára. Kamataiból a város évenként 6000 koronát kap iskolai czélokra, a többit a tőkéhez csatolják. Jelenleg a belvárosban 6 fiúosztály, 5 tanítóval; az apáczáknál 6 leányosztály, 5 tanteremben és két osztályú felső népiskola; a külvárosban hat osztály, öt tanítóval; az újvárosban egy vegyes osztály, gazdasági ismétlő-iskola 5 tanítóval, melyet az érsek tart fönn, és a három osztályú inasiskola (Berauer J. A kalocsai egyházm. r. k. népiskola története.)
Az izraelitáknak is van saját elemi iskolájuk két tanítóval.
Sajtó.
1768-ban gróf Batthyány érsek megvette az esztergomi Royer Antal-féle nyomdát s fölszerelését kiegészítve, alkalmas nyomdahelyiséggel együtt az akkor Kalocsára telepedett piaristáknak adta. A piaristák 1859-ben Kalocsáról távozván, a nyomdát Malatin és Holmayer vették meg. Ezek elöregedvén, Werner Károlynak adták el, kinek fia azt még most is bírja. A második nyomdát 1899-ben Jurcsó Antal állította föl Kalocsán.
Kalocsa első hírlapját 1871-ben Hang Ferencz ügyvéd, Kalocsa közéletének félszázadon át tevékeny tagja indította meg Kalocsai Lapok czím alatt, de félév után megszünt. 1872-ben Hang kortesczélokra a lapot újra megindította Soltjárási Közlöny czímmel, de a kilenczedik szám után ismét megszünt. Végül 1887-ben Kalocsa és Vidéke czímen Hang Ferencz újra lapot indított meg, de az ismét csak rövid életű volt. (Hang F. közlése.) Ezt a lapot Kalocsa és Vidéke czím alatt 1895-ben Batlay János dr. ügyvéd ismét életre keltette, de előfizetők hiányában csakhamar megszünt. 1878-ban indult meg a Kalocsai Néplap czímű politikai és társadalmi hetilap. Óvadékát Lichtensteiger Ferencz kanonok, ennek halála után a káptalan tette le. Szerkesztették fönnállása óta Mocsy Antal, Virág István, Maison Jeromos s jelenleg Kőszeghy Mihály dr. Ma is fönnáll s eléggé elterjedt. Megjelennek még Kalocsán a Jézus Szive Hirnöke és Máriakert czímű folyóiratok P. Tóth Mike szerkesztésében.
Egyesületek.
Kalocsán a társadalmi kapcsot a lakosság minden rétegére kiterjedő egyesületek alkotják. Már 1848 előtt Olvasó-Egylet alakult itt, melynek volt szép könyvtára. A forradalom után azonban feloszlatták. 1853-ban Kaszinó-Egylet keletkezett. Ebből fejlődött a mostani Úri kaszinó, az intelligenczia otthona. Van saját tágas nyári helyisége, téli helyisége az uradalmi vendéglőben van. Könyvtára az 1000 kötetet meghaladja. Az 1870-es években Polgári Olvasókör alakult az iparosok számára. Volt nagyobb könyvtára, mely feloszlatásakor a tűzoltó-egyesület tulajdonába ment át. Ennek helyébe alakult 1895-ben a Katholikus Kör, melynek házát 1898-ban Császka érsek építtette. Az intelligenczia egy részének és az iparosok otthona. E mellett az iparosok számára fönnáll még az Iparosok és Gazdák Egyesülete. A földművelők számára 1900-ban Munkás-egyesület alakult. Több száz tagja van. Van szép könyvtára, saját háza pedig most épül.
Az ifjúság számára fennáll a Katholikus Legényegylet iparos-legények, Ifjusági Egylet a földmíves ifjúság, Kereskedelmi Ifjúság Egylete és a polgárleányok számára a Patronage, végre az izraelita ifjúság Krajczáros Egylete. 1908-ban Keresztény Társadalomtudományi Egyesület alakult.
Jótékonyság.
A kórházat 1849-ben Nádasdy Ferencz érsek alapította 23.000 forintos alapítványával, a vele kapcsolatos aggházat pedig 1804-ben Kollonits László érsek 8000 forint alapítványnyal. Mindkettő az Irgalmas nénék vezetése alatt áll.
A Nádasdy érsektől származó szegények alapja jelenleg 34.685 koronára rug. 1900-ban Császka érsek tett le a város kezelése mellett 25.000 koronás, Molnár János kanonok 1000 koronás és Hopf János kanonok 15000 koronás szegényalapot. Ezek mellett a Nőegylet, Szent Vincze-egylet és Szent Antal kenyere fejtenek ki buzgó működést a szükölködők segélyezésében.
| « VÁCZ. Irta Tragor Ignácz dr. | KEZDŐLAP | PÓTLÁSOK. » |