Nyitra rendezett tanácsú város, Pozsony után Selmeczbányával együtt a nyugoti felvidék legnépesebb és legfontosabb városa. A Zobor-hegy tövében fekszik, a hol a Nyitra völgye széles lapálylyá tágulva, egybeolvad a Nyitravármegye déli részét is magában foglaló Kis-Alfölddel, tehát a síkság és a Kárpátok határvonalán, mely fekvése már Magyarország őskorában kijelölte fontosságát s legujabb fejlődésének is természetes tényezője. Lakossága az utóbbi években erős gyarapodással növekszik. A lakosság növekedésével párvonalban halad a város külső terjeszkedése és csinosodása.

A Zobor-hegy meredeken száll le a síkság fölé, melynek dús alluviális földjén a völgyből előtörő Nyitra kigyózik. Alig egy kilométernyire a Zobortól délnek egy jóval alacsonyabb, de majdnem elszigetelten fölmeredő kúp emelkedik ki a síkságból, melyhez tovább délnek egy, a lapályba enyésző, még alacsonyabb, kavicsos halomvonulat csatlakozik, mint az egykori beltengerből felbukkanó kis sziklapadok és szigettömzsök. Az említett kúp a nyitrai Várhegy, melyen a maradványaiban ma is tekintélyes, a Rákóczy-szabadságharczig egész történetünkön végig nevezetes szerepet vitt vár épült. A vár volt Nyitra városának magja. Három részből állott a város: a várból, a váraljából s a másodrendű védővonallal, vagyis csak palánkkal kerített külvárosból, melyhez hasonló Palánk nevezetű városrész hazánk majd minden megerősített nagyobb helyén megvolt. A régi palánkvonalat már rég áttörte a terjeszkedő uj város.

1873-ig Nyitra a városon kivül még öt külön községből állott, melyek ma vele egybeolvadt városrészek; 1873-ig a Vár, a Felsőváros, Alsóváros, Szt. András, 1886-ig a Párutcza külön községi szervezettel bírtak. 1870-ben Nyitrának 4843, az öt községnek 5930 lakosa volt, a mai városnak tehát mindössze 10773 lakosa volt.

Egyesülésének történetét később a város közigazgatási szervezetének ismertetésénél mondjuk el.

29A Nyitra északról és keletről körülfolyja a Várhegyet s az egész várost jobbra hagyja. Részint a folyóparton, részint a várhegygyel egy alacsony és keskeny benyergeléssel összefüggő dombháton épült a város déli irányban, a lapály felé, melyből még a Kálvária-hegy emelkedik ki szembetünőbben, mely magasságra nézve a várhegyet felülmulja.

A Várhegy hatvan méterre emelkedik ki a síkból; abszolut magassága a tenger színe fölött 190 méter. Ép állapotban levő erős falaival, függő udvaraival, magasra szökelő templomtornyával az egész város és messze tájéka fölött uralkodik.

A vár, a XIII. század végétől fogva állandóan püspöki birtok, püspökvár nevet visel; mai nap is kizárólag a püspöki udvar, a káptalan és az egyházhoz tartozók épületei és lakásai foglalják el. Közvetlenül a hegy alatt áll a megyeháza; innen két kanyargó út vezet föl a várba, mely a krónikák szerint már a rövid életű morva-szláv uralom alatt, mint fejedelmi székhely jelentős erősség vala.

Nyitra elestével, mely Zobor szláv vezér életébe is került, akit itt a hagyomány szerint felakasztottak, az egész nyugoti felvidék a honfoglaló magyarok kezébe került. A várat Szt. István erősíttette meg ujolag, s az három századon át királyi vár volt. Szt. Emeránnak szentelt templomát állítólag Gizella királyné építtette, de ezt nem bizonyíthatják okiratok. A vár keleti fokán álló tornyot Vazul börtönének tartják. Az összeesküvő Vazul herczeget ide záratta Szt. István, s az udvari cselszövény Nyitrán vitette végbe rajta az olasz cselszövők rémes kegyetlenségére valló kínzatást, megvakíttatván és süketté tevén őt.

A várkapuhoz vezető feljáratot kétfelől durván faragott szent szobrok szegélyezik. A vár körfalai mellvédjeikkel és kapubejárata teljes épségben állanak. A kapu fölé illesztett kőtábla felirata szerint ezelőtt kétszáz évvel építették ujra. Restaurálója Pálffy Tamás gróf, nyitrai püspök, Magyarország kanczellárja volt, a kinek czímerével is találkozunk a falakon. 1673-ban, I. Lipót uralkodása idejében fejezték be restaurálását. A kapu alatt régi 30szokás szerint püspöki huszár áll őrt. A vártemplom lévén a székesegyház is egyúttal, szabadon járhat be mindenki, csak a püspöki kert s a mellvédvonal van elzárva.

A kapun bejutva, jobbkézről egy lépcsőzet a templomhoz vezet. A lépcsőzet balusztrádjának kiszögellésein szintén szentek szobrai állanak, de primitív faragásúak. Annál tiszteletreméltóbb és érdekesebb maga a templom; építészeti unikum Magyarországon. Szerkezete világosan mutatja különböző korokban történt átépítését. Két hajóból áll, melyek egymás fölé vannak építve. Az első hajó, melybe a bejárat vezet (csakis oldalt, délről van kapuja), altemplomos építmény. Padozata a nevezetesebb nyitrai püspökök holttestét takarja; a porladó hamvakat jelölő sírkövek a templom falába illesztvék. Ez az alsó hajó egészen egyszerű. Lépcsők vezetnek föl innen a másik hajóba, mely barokk-stilusával ujabbkori építésre vagy legalább is átépítésre mutat. Ez a rendes isteni szolgálatra rendelt templom, melynek emeletes szentélyében a főoltár, püspöki trón és a kanonoki stallumok állanak. Ezek is barokk-faragványok.

A karzaton kívül, lenn a hajóban, oldalt is áll egy kisebb orgona, melyet rendes isteni tiszteleteken használnak. A boltozat falfestése szintén mult századbeli kéz munkájának jellegét viseli magán.

Az alsó hajóban a kibetűzhető sírkövek legrégibbje a XVI. századból való; de van régibb, elmosódott, olvashatatlanságig lekopott majusculás szegélyfeliratú sírkő is, valószínűleg a XV. századból. Három szép sírkő ötlik leginkább szemünkbe: Bornemissza Pál volt erdélyi püspöké, II. Ferdinánd és Miksa titkáráé s kanczellárjáé 1579-ből, Fehérkövy István, későbbi esztergomi érseké 1588-ból és Mossóczy Zakariásé 1687-ből.

A székesegyházhoz építve, ettől keletre áll a nagyszabású, ujabb időben 31átalakított püspöki palota, melynek síkteréről nagyszerű kilátás nyílik a városra, a melynek madártávlati képe legtisztábban innen látható, s a Nyitra völgyére.

A vár falain kívül álló épületek közt nevezetesek: a szeminárium épülete, mely homlokával a keskeny Bástya-utczán a város felé néz, a meredek hegyoldal derekán. Roskoványi püspök építtette s 1867-ben fejezték be, mint homlokzatán hirdeti arany betükkel: Virtuti et scientiae erexit MDCCCLXVII. Említésre méltó továbbá a Roskoványi-könyvtár; érdekesek pedig régiségüknél fogva egyes kanonoki házak, melyek az ódon szolíd építkezés maradékai. Különösen egyiknek-másiknak ma már ritkán látható ablakrostélya kelti fel figyelmünket, abban a korban, midőn a magyar iparművészet renaissence-án fáradoznak.

A vár több magyar királyt és vezért látott szorongatásukban falai között. 1074-ben a Salamon királytól bátyjai ellen behítt Henrik császár hadai ostromolták. Másfél századdal később sziklaormán a tatárhordák rohama szenvedett kudarczot. IV. Béla király, elismerésül, de hálából is, mert a vár kíséretet adott neki menekülő útján, szabad királyi várossá tette Nyitrát 1248-ban. Ezt a kiváltságot csak rövid ideig élvezte a város. Az V. Istvánnal kitört háború alatt a cseh Ottokár foglalte el a várat 1271-ben. Ottokár azonban csakhamar kénytelen volt visszaengedni a magyar király birtokába. A XIII. század végén Nyitra megszünt királyi vár lenni s a püspök kezére szállt. Ámde Csák Máté, a ki a Vág mellékét haláláig birtokában tudta tartani Róbert Károly ellenében, a nyitrai várat is elfoglalta. Mátyás királynak is ostromot kellett indítania a vár ellen. Kázmér lengyel király ugyanis, a kit Vitéz János és társai hívtak vala be, Nyitrán akarta 32megvetni lábát, de miután Mátyás körülzárta a várat, a lakosok önként meghódoltak neki s Kázmér kénytelen volt éjnek idején menekülni. A török többször portyázott Nyitráig, de a várat nem keríthette hatalmába. Ellenben török segélylyel bevette Rhédei, Bocskay István vezére 1605-ben; majd ismét Bethlen Gábor, a ki úgy ostromolta meg, de azután még jobban megerősítette. Említettük föntebb, hogy Pálffy Tamás püspök ujjáépíttette. De már korábbi jelentőségét veszteni kezdé s azt a bécsi útban fekvő s a török háborúban nagy szerepre jutott Érsekujvár ragadta magához. A Rákóczy-szabadságharcz alatt meghódolt a vár Bercsényinek, de már 1708-ban Révay Gáspár, Rákóczy Ferencz vezére, visszaadta a királynak. Innentől fogva mint vár nem szerepel többé. Minthogy azonban nem volt alkalom lerombolásra, tulajdonosai, a nyitrai püspökök, fentartották váralakjában s mint ilyen Magyarország egyik legérdekesebb emléke. E várnak, valamint Nyitra városának története egybeszövődik a vármegye történetével, politikai multjának nevezetes mozzanatait tehát részletesebben a vármegye történetében méltatjuk.

Lejövén a várból, ismét a vármegyeház elé jutunk. Hatalmas kétemeletes, szép épület ez, mely a hegy lábánál a várost metsző fő úttengelyre néz. Nyitrának a püspöki palotán kívül legtekintélyesebb épülete. Egyik emeletén a törvényszék és vele kapcsolatban a fogház helyiségei vannak. Kapuboltján át szintén vezet feljárás a várba. A vár lejtőjén, a felsővárosban, a vármegyeháztól keletre van a szt.-ferencziek temploma és társháza.

A vármegyeházát az élővízcsatornát képező s a Nyitrába torkoló Kis-Nyitra választja el a várostól. A Kis-Nyitrán át vezető hídtól kezdődik Nyitra fő-utczája, a Vármegyeház-utcza, melynek csinos, modern épületei az ujabbkori haladás tanújelei. Az utcza a folytatását képező Plébánia-utczával s fasorral árnyalt úttal együtt majdnem egyenesen visz a pályaudvarig. A nyitrai hitelbank épülete, két fogadó, több kávéház szakítják meg a csinos magánházak sorát. Régi, nevezetes házat azonban nem találunk itt, mind csupa uj épület. A plébánia-utczán áll az apáczakolostor templomával és kolostorával; nem messze pedig tőle, egy dombhát tetején domináló állásban találjuk a gimnáziumot, a kegyesrendiek társházát és a templomot. A nagy épületcsoportot a mult században építették a Nyitrán megtelepedett kegyesrendiek, miután egyik ideiglenes helyről a másikra kellett többször hurczolkodniok. Történetét a középiskolai oktatás történetében adjuk. Három részből áll az épület. Középen a kéttornyú, barokkstilű templom, északi szárnya a gimnázium, déli szárnya a piarista-tanárok székháza. A társház mellett terjedelmes kert terül el.

33A gimnázium ma egyike az ország legnépesebb középiskoláinak. A gimnáziumi épületcsoport előtt az apostolok szobraival díszített nagyobb, magas fallal körülvett sík tér, a Szent-László-tér van, a honnan a Nyitra völgyére s a Várhegyre nyílik csinos kilátás. A gimnáziumtól éjszakra van a kis Szt.-András kápolna, a honnan ismét lejuthatunk a vármegye-utczába.

A vasút felé a malátagyárakat és sörgyárat, továbbá a légszeszgyárat, Nyitra legujabb és sikerrel működő ipartelepeit, az Árpád-gőzmalmot s a honvédgyalogsági kaszárnyát találjuk; nyugot felé pedig a temetőbe érünk. A Kálváriához vezető úton van a legujabban épült díszes megyei közkórház.

A vármegyeház-utczával párvonalos és vele több apró keresztutczával össze van kötve Nyitra második főutczája, a Tóth Vilmos-utcza s ennek folytatásaképen a hosszú-utcza, mely szélesebb és mozgalmasabb az előbbinél, de inkább üzleti elevenségével, mint előkelőségével hat; szép modern épületei szintén a folytonos haladás és csinosodás bizonyitékai. A Tóth Vilmos-utcza a Kossuth-térre torkol; e térre néz a modern, egyemeletes városháza; majdnem szemben vele a színház, mely mint állandó színház, az aránylag kis népességű s még mindig vegyes nyelvű lakosság műpártolásának nem csekély tanújele. A színház külseje klassziczizáló, egyszerű, izléses építmény, mely díszére válik a városnak. Ugyancsak e térről jutunk a Telegdy-utczába, a postaházhoz, a kath. menedékházhoz; a Telegdy-utczában van a pénzügyigazgatóság és a polgári törvényszék fölebbviteli és telekkönyvi osztálya.

Magánépületek dolgában különösen érdekes ház nincs Nyitrán. Általában mind ujabban keletkeztek s a nagyvárosokban divatos keverék-stilben épültek, de tetszetősségükkel már is élénk ellentétben állanak a falusias külsejű régi házakkal.

Az utczák általában tiszták, a főbb utczák jól kövezettek s rendesen világitottak.

Nyitra határa a közelfekvő helységek miatt éppen nem nagy, sőt más, kisebb városok területéhez viszonyítva, kicsiny. Mindössze csak 6655 kat. hold; majd csak hogy fele Érsekujvár határának. Lakóházainak száma az 1891-iki népszámláláskor 1178 volt; lakosainak száma 1890-ben volt 13,538. A lakosok száma, azóta, hozzávetőleges számítás szerint, 1897. végén 18.109-re emelkedett a katonasággal együtt.

A város ma határozottan magyar jellegű, noha még nagy számban 34lakják az idegen ajkúak, a kik azonban az általános irányzat közepett, midőn azok a kulturális intézmények, melyek közvetlenül szolgálják a művelődést, mind magyarok, ellenállhatatlanul olvadnak be az értelmiséget képező magyarságba. Magyar ajkút a legutóbbi népszámláláskor 5002-tőt találtak, német volt 3234, tót 5205; a relativ többség tehát a tóté volt. 1897-ig azonban a magyarság már tulhaladta a tót elemet. A tótság jó része már beszél magyarul s Nyitra városa ekképen, mint a túlnyomó részben tótoktól lakott megye góczpontja már is feltünően észrevehető feladatot teljesít a magyarság terjesztésében.

A 13,538 lakos vallásra nézve így oszlott meg: katholikus volt 9538, ágostai 166, ev. református 67, izraelita 3757. Számba tehát csak a katholikusok és a zsidók vehetők, mely utóbbiak közel harmadrészét képezik az egész lakosságnak.

Nagyszámú értelmiségét, mely kiváló mértékben teszi alkalmassá, hogy egy nagyobb vidék kulturális központja legyen, az állami, egyházi és köztörvényhatóságok tisztviselői alkotják túlyomó mértékben. Mint vármegyei székhely, egyúttal székhelye a nyitrai r. kath. püspöknek, a káptalannak; az állami hivatalok közül a kir. törvényszéknek, kir. ügyészségnek, államépítészeti hivatalnak, járásbíróságnak, pénzügyigazgatóságnak. Posta- és táviró-hivatala szintén állami. Közoktatási intézetei a kath. theológiai intézet, főgimnázium, alsófokú kereskedelmi iskola, kellő számú népiskolák és nyilvános polgári fiuiskola, az apáczák vezetése alatt felsőbb leányiskola. Állandó helyőrsége a 14-ik honvédezred két zászlóalja.

Nyitra nem fekszik vasúti fővonal mellett, a budapest-marcheggi vonallal egy Tót-Megyerről kiinduló mellékvonal köti össze. Ennek folytatásaképen a nyitravölgyi helyiérdekű vasút a vármegye északkeleti végpontjával, 35Privigyével köti össze, egy legutóbb létesült vonal pedig Galgóczczal, illetőleg Lipótvárral, a mivel közvetlen vasúti összeköttetésbe jut a Vág völgyét átszelő galanta-zsolnai fővonallal. A Galgóczról Szakolczára vezető vasút, mely a vármegye jelentékenyebb helyeinek forgalmát közvetíti Nyitrával, szintén elkészült ujabban és ekképen 1898-tól fogva a vármegye nyugoti fele is közvetlen összeköttetésbe jut Nyitrával. E vasút által Nyitra városa Morvaországgal is egyenes összeköttetést nyer.

Bejárván a várost, még a hozzátartozó közvetlen környékét kell megtekintenünk. A vármegyeháza mellett, a várhegy nyugoti oldalán a Nyitra két ága által képezett szigetre jutunk, mely kedvelt nyilvános mulatóhely. Buja rétségen elterülő kellemes kis liget ez. A kövér rétség, mely a Nyitra gazdag alluviumán alakult, körülövezi a város egész folyóbalparti részét. Rajta keresztül visz az út a Zoborra. A hegy déli oldalán a nyitraiak nyaralói állanak. Nyáron át a város legnagyobb része a zobori kertek és szőlők csinos villáiban lakik, miért is késő nyári délután rendszerint kihalt a város.

A Zoborra vezető kocsiúton, Gerencsér falu felé van a nagy terjedelmű honvédsátortábor, melynek barakkjai egész dandár összpontosítását teszik lehetővé.

A sátortábor föl van szerelve a legénységi férőhelyeken kívül istállókkal, színekkel, úgy, hogy lovasság és tüzérség is kellő elhelyezést találhat benne. Udvarai csinosan be vannak fásítva; vendéglőjét ünnepélyek alkalmával a nagyobbszabású társas lakomák tartására szokták használni s így a sátortábor a társas életnek is kitünő szolgálatot tesz.

Innen körülbelül egy óra alatt följuthatunk az 587 méter magas Zobor hegyre, mely a nyaralók területén túl tölgyerdővel van borítva. Az erdőség 36részben a püspökség, részben az esztergomi káptalan tulajdona. Nyugot felé kiemelkedő ormán áll a Magyarország ezredéves ünnepe alkalmából, a honfoglalással kapcsolatban levő legnevezetesebb pontokon, 1896-ban felállított hét emlékmű egyike. A zobori emlék egy szélesebb alépítményből kiemelkedő húsz méter magas gránit-obeliszk. Mint a többi emlékművet, ezt is Berczik Gyula tervezte. A hatalmas kőszál messze ellátszik a Nyitra völgyébe, melynek a vágmenti és a barsi dombvonulatok koszorújával befoglalt hullámos síkját, sűrűn fehérlő helységeit viszont egészen kiterítve látjuk alattunk, az obeliszk talpának lépcsőkövéről nézve. A Zobor-hegy nyugoti oldalán van egy régi kolostor, a hajdani zoborhegyi apátságé. A Szt. István alapította apátság benczéseké volt; 1691-ben azonban kamalduli szerzeteseké lőn. A kolostor ma vendéglőül szolgál, méretei után itélve elég nagy 37terjedelmű temploma romban hever. A kolostor közelében van a Zobor egy más nevezetessége, a Zórád-barlang.

A Zobor-hegy alsó részén 523 kataszteri hold és 922 □° terület egyesít a Zobor-hegyközség, e fölött pedig 137 kataszteri hold és 954 □° püspöki erdő terül el.

A Zobor-hegyen a filloxera pusztítása előtt híres szőlők voltak, melyek zamatos borokat termettek, mert a délnek fekvő lejtő igen kedvező a szőlőre. A filloxera letarolván az egész szőlőterületet, az parlagon maradt és csak nyaralóhely gyanánt használták. A Zobor-hegyközség a szőlőmívelés érdeke előmozdítása végett 1895. év deczember hó 15-én alakult meg s hozzáfogott a szőlők uj betelepítéséhez.

A hegyközséget különböző völgyek szaggatják meg, keletről nyugot felé a következő sorrendben: Mártonvölgy, Kiskőút, Urivölgy, Komlóvölgy, Nagykőút; a Zobor az Ujhegyben végződik. Az említett völgyek a Felső-Zobort egy Gerencsértől Darázsiba vezető úttal választják el, mely utat vérútnak hívnak, mert a hagyomány szerint ezen vitték Zobor vezért a Kopasz-hegyre felakasztani.

Az Alsó-Zoboron van Szt. Orbán-kápolna, mely eleinte oly kicsi volt, hogy az oltáron kívül alig fért be tíz ember, 1872-ben Szt. Szevér ereklyéjét helyezték el az oltárban 1873-ban a kápolnát Filberger Rezső kibővítette annyira, hogy a régi kis kápolna a Zobor község lakóit magába fogadhatja.

Van a hegyközségben egy kőbánya, melyben a legkeményebb gránitot törik. A bánya Nyitra város tulajdona.

Az utóbbi időben szépészeti egyesület is alakult, mely Nyitra város környékére terjeszti ki működését. Ez a Zoboron keresztül vezető utakat a millenniumi oszlopig színes táblákkal szerelte föl.