A vármegyében a következő geologiai képződmények találhatók: I. Tömeges kőzetek: granit, andesit, trachyt. II. Az üledékes kőzetek közül megvannak az archai csoportbeli kristályos palák, a palaeozói csoportból a perm systema lerakodásai; a mesozoi csoportból a trias, rhaetiai, jura (lias és malm), kréta-systemák üledékei; a kainozoi csoportból az eocen és oligocen-systemák, az u. n. kárpáti homokkő lerakodásaival, a miocen, pliocen, diluvium és alluvium.

Nyitravármegyének részletesebb geologiai fölvétele csak az ötvenes években kezdődött. Pettkó János selmeczi akadémiai tanárnak⁰ köszönhetjük az első részletesebb tudósításokat a vármegye geologiai viszonyairól. Fejtegetései különösen a Fehér-hegységre vonatkoznak. Ezekből kiemelem a következőket: "Az ott lakók Fehér-hegységnek tulajdonkép csak azon részt mondják, mely a Burián-hegy és a bikszárdi völgy között nyúl el, kopár fehér dolomitbérczek által feltün és a Kis-Kárpátokkal közvetlen határos. Tekintvén azonban a niveau-viszonyokat és a földtani szerkezetet, e néven nevezhetni a Rarbóknál kezdődő szegélyt, mely Detrekővár és Bikszárdnál feltünő hosszú repedés-völgyet képez és azon mészhegylánczolatot, mely észak-északkeleti irányban Csejte és Vág-Ujhelynél a Vágig megy."

A szakszerű és szorosan vett geologiai kutatások azonban a bécsi geologiai intézetből indultak ki. Stur Dénes¹ geologus kitünő munkában közölte fölveteleinek eredményeit 1860-ban a bécsi geol. intézet évkönyvében. Tárgyalásunk folyamában ezen munka alapján sorra veszszük Nyitravármegye egyes hegyeinek geologiai fölépitését, kezdve a Fehér-hegységen s ennek tagjain, s innen keletre haladva az Inovecz-, Zobor-, Tribecs-hegyeket taglalva, a Ptacsnik-, Zsjár,- Kis-Magura- és Strazsó-hegyek földtani szerkezetét s fölépitését veszszük szemügyre.

A Kis-Kárpátok északkeleti vonulatának folytatásában emelkedik a Fehér-hegység. Geologiai szerkezete lényegesen különböző. Mig Pozsony fölött a gránit, perm, triasz s jurakoru lerakodások az uralkodók, addig a Fehér-hegységet Nyitravármegyében a felső jura, kréta s eocén-korú üledékek alkotják. A Javorinán azután ezekhez csatlakozik az ifjabb kárpáti homokkő zonája.

A Fehér-hegység északkeleti része Nádas (Pozsonym.) és Jablonicz között mállott dolomitból áll, az emelkedések lábainál homokos dolomittal. Ezek korát nem lehet biztosan megállapitani, csak annyit mondhatunk, hogy egykorú lehet a vágvölgyi neocom-márga felett fekvő dolomittal.

A még Pozsonymegyében fekvő Detrekő és Bikszárd környékén többszörös megszakitással elvonuló hegység részben szürke mészből, részben dolomitból áll. A Detrekő és Szent-Miklós közötti nyereg eocénképletekkel van kitöltve. Ezen képletek összetevő anyagát mészkövek, mészbrecciák, conglomerátok vagy homokkövek képezik. A nummulitmész szine világossárga, vagy szürke, s élesen elválik az alatta fekvő mésztől. Az eocénképletek keskeny szalagot alkotnak, mely a Vajárszka-hegynél kezdődik, s vonul egész Szt.-Miklósig.

A Fehér-hegységre vonatkozólag Andrian és Paul geologusok felvételei után³ a részletes stratigraphiai ismertetést a következőkben foglalhatjuk össze:

161. A legalsó képződmény szürke, szaruköves mészkő.

2. Erre sötét mészkő következik, mely valószinűleg a kösszeni rétegek legfelső tagja gyanánt tekinthető. Ezen képződmény a pozsonymegyei Szomolány körül lép fel nagyobb elterjedésben.

3. Az u. n. Wetterling-mészkő - telve korallokkal s ehemnitziákkal - Sándorftól keletre található a vármegye területén; ezen képződmény hatalmasabb vonulata azonban a pozsonymegyei Wetterling-hegységben terül el.

4. A Wetterling-mészkőre Sándorftól keletre fehér eres, barna mészkő települ, mely szorosan összefügg a rákövetkező

5. dolomittal. A hol ezen barna mészkő nem fejlődött ki, ott a dolomit közvetetlenül a Wetterling-mészkövön fekszik.

Ezen dolomit a vármegye határán nagy területet borít; de csakhamar véget ér Nádastól északra, hogy a Brezovai hegységben a Wetterling-mészkővel együtt annál hatalmasabb területet borítson. Andrian és Paul úgy a Wetterling-mészkövet, mint a rákövetkező dolomitot az alsó kréta-systemába sorolják.

6. A Sándorf és Bikszárd között kiterjedő medenczét eocen-korú Nummulit-mészkő, homokkő és conglomerát töltik kí.

Mindezen képződmények együttesen dny.-ék. irányú vonulatban húzódnak a Korlátkő és Nahács között képzelt vonal tájáig, ezen vonaltól ék.-re ezen képződmények eltünnek s fiatalab korú u. n. lajtha-conglomerat vonulat található egész addig a vonalig, melyet Jablonicz és Jókő között húzhatunk, hol azután ismét előtünik a Brezovai hegység krétakorú dolomitja s mészköve.

Ezen hegység középső része kizárólag dolomitból és mészből áll, mely mint neocom mész és dolomit képezi a legidősebb kőzeteket. A rétegek csapásának iránya északnyugati. A hegység délkeleti szélén: Fajnoraczi, Klenova-hegy és Jókő környékén ugyanaz a mész van, mint a Fehér-hegységben, ugyanazon koralltörmelékkel, s fölötte a barna mész, mely észak felé a Fehér-hegység dolomitjába megy át. A dolomit itten is mállott, mélyebb helyeken fehér homokká válva.

Jablonicztól keletre a Brezova-hegynek is megvannak különálló mész-hegyei. - Legérdekesebb jelenség maga a Brezova-hegy conglomerátjaival és mészköveivel, melyek az Alpesek gosau-képződményeinek felelnek meg.

A Holeska-völgyön felfelé haladva, Fajnoraczin túl, Kosariska közelében a dolomit északi széléhez érünk. E helyen feltünő vöröses conglomerátok láthatók, melyekben a kavicsok főkép mészből valók, de akad közöttük kristályos is; valamennyi vöröses agyagos kötőanyaggal van egybetartva, de oly lazán, hogy a conglomerát igen könnyen morzsolódik. A conglomerát 17fölött sárga, tisztátalan mész fekszik, melyben gyakori az actaeonella egyik fajának spirálalakban egymásba fúródó kövülete. Ezen mész teljesen hasonló a gosauvidéki hippuritmészhez.

A Brezovától délkeletre eső Baranecz-hegy teljesen hasonló alakulattal bír. Tehát a gosauképződés, mely conglomerátokból és actaeonellákat tartalmazó mészből áll, keskeny vonulatban övedzi a Brezova-hegység északi szélét.

A Brezova-hegység észak felé, valamint kelet és délkelet felé a talaj bemélyedésével van elkülönítve. Ez a vágás Jókőtől Prazsnikig, innen Podkilaván át Bukóczig és innen délre Jabloniczig, tehát majdnem köröskörül a Brezován, eocénképződésű homokkővel és márgával van kitöltve.

E homokkövek és márgafajok halványsárgás-fehérek, szárazak és könnyen morzsolhatók. Nummulitok mindkettőben ritkák.

Jókőtől kiindulva keletre Fajnoracziig a Brezova mentén finom szemcséjű, szilárd, összetartó mészconglomerát húzódik, mely szintén eocénképződmény.

Jókőnél ezen conglomerátban kőfejtőt nyitottak, melyben a conglomerátot mint jó építő- és sírkőanyagot fejtik. Hasonló conglomerát homokkő és márga kíséretében alkotja a Brezovától északkeletre eső Bradló-hegyet is. Ennek lábánál vörös márga váltakozik szürke márgával és homokkővel.

Az eocén-homokkő, mint vezérkőzet, északra egész a morva határig terjed.

Bukócz környékén az eocénképződményben egykor kőszén után kutattak, a szürke homokkőben itt előforduló megszenesedett növénymaradványokra támaszkodva.

A Brezova-hegység, azaz tulajdonképen ennek előhegye, a Velka-Pecz közvetlenül a vágvölgyi lősz-síkságig terjed Verbó és Nagy-Szombat között. A lősz az egész hegy mentén magasra felhúzódik.

Északon a Brezova-hegy eocénképződményekbe ékelődik; ezek azonban több helyütt egészen befödvék a diluviális lerakodásoktól.

A diluviumot ezen vidéken csak elvétve képviseli a lőszhöz hasonló agyag; hanem inkább kristályos kőzetekből származó kavics. Ezen kavicsok kora biztosan megállapítható.

Brezovától északnyugotra a Kresankovahegyen ugyanazon agyagban, melyben a kavicsok vannak, egy meglehetős ép Elephas primigenius fogat találtak, s régebben állítólag ugyanazon conglomerátban még két másik ilyen fogat találtak, ugyanitt csonttörmelékek is láthatók.

Brezovától északra fekvő vidék diluviális lerakodásai a mélyen bevágott patakoktól helyenként eltüntek.

Ezen hegységben is hiányzanak a kristályos kőzetfajok. Ennek daczára ezen hegy északi részén 18idősebb kőzetek vannak, még pedig liaszképződések, míg a déli részek alkotása a Brezova-hegyre emlékeztet.

Prazsniktól kezdve Csejtéig a Nedzo-hegy neocom-dolomitból áll. Csejtétől északkeletre e hegy alapanyaga világos, vörhenyes-szürkés, fehér erezetű mész, mely petrografiailag teljesen megfelel a dachsteini mésznek.

A Nedzo-hegynek a Karsttal közös tulajdonsága is észlelhető. T. i. tölcséralakú mélyedések találhatók, alúl vizszintesen fekvő agyagréteggel kitöltve. Barlangok, üregek is találhatók e hegyben. A hegy ezen részén hiányzanak az erdőségek, s igy a vidék teljesen a Karst benyomását teszi.

Hrussó és Botfalva között közvetlenül a dachsteini mész felett, veres, rögös mész fekszik. Kövületeket ugyan még nem találtak benne, de ez még nem bizonyitja azt, hogy adnethi mész volna. Inkább szirtmészkőnek tekinthető.

Vág-Ujhelytől északnyugatra a Rovence-hegy keleti lejtőjén krinoidmész lép fel, mely kétségkivül a vilszi réteghez számítható. Említésre méltó még a Nedzo-hegy északnyugati részén Botfalvától Hrussón keresztül Visnyóig nyomuló veres conglomerát, melynek a kavicsai kristályos kőzetekből, főleg granitból, melaphyrból és profirból állanak. A kavicsok szépen ki vannak koptatva, s majdnem gömbalakúak. Van közöttük méternyi átmérőjü is. Összetartó anyaguk vereses agyagszerü.

Ezen conglomerátok megegyeznek a brezovaival, tehát szintén gosauképződésüekhez sorolhatók.

A Nedzo-hegy délkeleti meredek lejtőin eocén-lerakodások vannak (délkeleti) düléssel, vékony réteget képező homokkő és márga rétegek, melyekben itt-ott félig megszenesedett fatörzseket lehet felismerni. E rétegek nagyobbrészt lőszszel fedvék.

E vidéken nummulitokat bőségesen tartalmazó mészkövek és mészconglomerátok vannak, ezek fölött helyezkedik el aztán az eocén, márga és homokkő.

A Nedzo-hegy délnyugati részén Prazsnik és Podkilava között a Nedzo-hegy neocom-dolomitjához lajtha-conglomerát csatlakozik.

A Vág völgyének lőszsíkja délkeleti irányban veszi körül a Nedzo hegyet. Ez a lősz-sikság kezdődik Vág-Ujhelynél, s jelentéktelen szélességben vonul északkeleti irányban oly messzire, hogy alsó vége a Duna mentét érinti, itt már 6-7 mérföld szélességben. Ugyanaz a sík, mely a környező vidéket még a legkülönbözőbb időjárás mellett, - szárazság vagy esős idő mellett is, - kielégitő hozamú terméssel látja el, mindennemü kulturnövény művelésére is alkalmas. E sík három lépcsőzetet alkotva ereszkedik le a környező hegyekről. A legfelsőbb terrasz a hegyhez támaszkodik s meredek 19lejtőin vonul a Vág-Ujhely és Nagy-Kosztolány közötti országút. A lősz itt mélyebb; néhol 25-30 mélységet ér el. A második terraszt a Dudvág-patak alkotja; mig a harmadik terrasz közvetlenül az alluviumra támaszkodik. A Nedzó-hegy délnyugati és nyugati részén eocen-képződésü márgapalák és homokkövek vannak. - Szkalka és Lubina között meszes homokkő és mész váltakozik durva, szemcsés homokkövekkel. - Hrussó és Vagyócz környékén kőszenet is próbáltak aknázni. - A szén itt is szürke homokkőben fordul elő. Különösen fontos jelenség a Lubinától délre, Ó-Turától délkeletre fekvő csejtehegyi lerakodás, mely valószinűleg egy nagyobb kiterjedésü diluviális özönlés maradványa.

Anyaga márgák és homokkövekkel váltakozó kavics és conglomerát.

Említésre méltó még e vidéken egy nagy mésztömb Lubina mellett, a patak medrében. A mész sárgás, korallszerű.

A Nedzo-hegy északon, lőszszel van szegélyezve.

A Nedzo-hegyben előfordulnak tehát a következő képletek:

1. Dachsteini mész,

2. Kösszeni rétegek,

3. Foltos márga,

4. Szirtmész és Vils rétegek (?)

5. Neocom-dolomit,

6. Gosau-conglomerát

7. Eocén-conglomerát, homokkő és márgapala (palásmárga?),

8. Horni rétegek,

9. Lajtha-conglomerát,

10. Lősz, mely részben a hegyekre támaszkodik, részben azokat körülövezi.

Az első képlet alkotja a hegyek magvát.

E vonulatban legfontosabb Berencs-vár környéke.

Bukócz felől közelitve Berencs várát, nummulitmeszet és conglomerátot találunk. A várrom közvetlen közelében állva, ahol az előhegy keresztül van törve, mintegy kaput alkotva Berencshez, három kis halomból álló sorozatot lehet megkülönböztetni.

Ezek anyaga a bennük előforduló kövületek tanúsága szerint csak neocom márga lehet. Ugyanilyen anyagból van a várhegy is alkotva. A berencsi várromtól keletre eső szántóföld vidékén kősszeni rétegek vonulnak el, mint azt a bennük előforduló kövületekből megállapíthatjuk. E szántóföldektől északra krinoid-mészből álló sziklák lábánál vörös mész fordul elő, valószinüleg az adnethi mésznek megfelelő.

A krinoid mész fölött szürke és vörös márgás mész van, s e rétegek Berencstől Turólukáig húzódnak.

20Miavától kezdve a vonulat keleti irányát északkeletire változtatja. Innentől kezdve hiányzik a krinoid-mész s a neocom márga, csupán a szirtmészkő mutatkozik egész Ó-Turáig.

Ó-Turától északra folytatódik a szirtmészvonulat. Ennek déli oldalához rendkivül bonyodalmas összetételü terület csatlakozik.

A Tucskech melletti Hrb hegyen fehér vagy néhol vöröses krinoidmész van. A nyugati lejtőn e fölött vörös szirtmész, s e fölött ismét szürke mészmárga.

E mészmárga egyik keskeny vereses rétegében, a Hrb csúcsától keletre, a Hrb és Brezina hegy között Aptychus rectecostatus Peters találtatott. A mészmárga folytatásában Vapeniczétől északra Ammonites Nisus d'Orb és Ammonites neocomiensis d'Orb fordul elő.

Tucskechnél néhol a szirtmész és crinoida-mész a neocom márga alá kerül, melyet ismét a bécsi homokkő takar be. - A szirtmész északkelet felé eső helyein, például a Visoky Vrh északnyugati lejtőjének lábánál a neocom-márga nem található fel. Feltehető, hogy ilyen helyeken a kőzetek fekvése abnormális.

Magában a szirtmészben, a Tucskechtől északra eső Aptychus laevis v Mey. latus Gucnst és Aptychus lamellosus Park fordul elő közvetlenül a neocom-márga feküjében. - Keletre a vöröses mészben Terebratula diphya Col. és Terebratula Bonéi Zeuschner találtatott.

A liasz az egész vidéken hiányzik a szirtmész alól, úgy hogy ez közvetlenül a neocom-márgával érintkezik.

A Suchy-patak jobb partján van a Malenicki-hegy, Lubinától északra. A hegy neocom-márgából áll. Ennek lábánál, egy száraz völgyben következő fauna találtatott²:

Aptichus angulocostatus Peters,

Aptichus pusillus Peters,

Ammonites cryptoceras d'Orb.,

Ammonites Grasianus d'Orb.,

Ammonites Matheronii d'Orb.,

Ammonites Duvalianus d'Orb.,

Ammonites Morelianus d'Orb.,

Ammonites Nisus d'Orb.,

Crioceras Duvali Leveillé,

Ancyloceras pulcherrimus d'Orb. és

Baculites neocomiensis d'Orb.

Vannak szürke mészmárgák, melyek ezen kövületeket tartalmazzák.

Rezaucitól lefelé száraz, homokos palamárga van, melyben eddigelé nem találtak még kövületeket.

A Tucskovecz, Resauci, Malnikvrch hegyvidéken a neocom-márga fölött fiatalabb képződmények lépnek fel.

Hrabove a neocom-képződés közepén egy Lubinától északra fekvő völgykatlanban van. Vörösszürke márga, Ammonites Romjanus d'Orb. és Aptychus rectecostalus Peters kövületeket tartalmazva, emelkednek ki a környék eocén homokkövéből.

Innen keletre különálló, meredek hegy emelkedik. Keleti és északkeleti lejtője élénk vörös conglomeráttal van fedve, mely ugy mint Hrussónál a neocommárga fölött fekszik.

Hrabovétól nyugotra emelkedik a Tucskovecz-hegy, mely északról délnek vonul. Anyaga nummulitmész és homokkő.

A Tucskovecztől keletre is húzódik északdéli irányban egy hegyhát: az Osztri Vrch, mely ugyanolyan összetételü, mint a Tucskovecz.

A nummulitmész ezen előjöveteli módja, t. i. a neocommárga fölött való fekvése azon eocén-lerakodások legkeletibb részének tekintendő, melylyel 21már a Brezova-hegy környékén s a Nedzo-hegy körül találkoztunk, s a mely lerakodás a nevezett hegyek, s a morva határhegyek közötti bevágódást képezi.

A morva határhegy magaslatai sárgás, néha likacsos, finomszemü homokkőből állanak, mint pl. a Javorina. - Ugyanezen homokkő feltalálható a Bittsé-től északra fekvő völgyekben is. Mert alig hagyja el az ember a felső kréta systemájához tartozó márga-vidéket, a durva szemcsés homokkő válik uralkodó kőzetté.

Összefoglalva a morva határhegységre vonatkozó adatokat, kimondhatjuk, hogy felső részeiben az eocén-homokkő, középső részeiben a felső kréta kőzetei, s alsó részeiben a neocom-dolomitnak megfelelő homokkő és palamárga képezik az uralkodó kőzetet.

A hegység magva kristályos pala és sokkal nagyobb kiterjedésü, mint az azt dél és nyugat felől körülvevő mészhegységek; olyanok itt a viszonyok, mint a Kis-Kárpátokban.

Uralkodó kőzet azonban benne nem a gránit, hanem a gnájsz, mely kvarczból, földpátból és többnyire ezüstfehér csillámból áll. Ez a kőzet számos átmenetet mutat a csillámpalához, a mennyiben a földpát belőle kiszorul, s mindinkább uralkodó elemmé válik benne a kvarcz. Még ilyen alakjában is csupán durva szemü gnájsznak lehet tekinteni.

Gránit, - középnagyságú szemcsékkel és ezüstfehér csillámmal, - csak a hegy déli részein fordul elő Moravántól keletre, s e helyen uralkodóvá válik a hegy kristályos kőzetei között.

Maga az Inovecz hegy magva sokban hasonlit a Kis-Kárpátokhoz és igy az Inoveczet környékező mészhegyek a Biela horával rokontermészetüek, úgy, hogy egész határozottan állítható, miszerint ez amannak folytatása, s a kettő közötti összeköttetés mélyen a vágvölgyi lősz alatt keresendő.

A kristályos mag Jastrabjetól Tlsta horáig az Inoveczen, Jakubován és Javorinán át kiterjedt hegységet képez, mely keleten Jastrabje és Podhrágy között, - nehány Jastrabje és Dubodjel közé eső helyet kivéve, - közvetlenül a nyitravölgyi lősz-síkig terjed. Nyugaton Krivosud és Beczkó, délen Huorka mellett határolja keskeny mészhegység.

22A Tlsta horánál a kristályos hegy két jelentős mész- és dolomittömeg miatt erősen összeszorul. Az egyiket a Hubina, Husrka és Uj-Lehota között levő Tematin-hegy képezi, mely egészen a középső részekig emelkedik; a másik mésztömeg északkelet-délnyugati irányban húzódik csaknem megszakítás nélkül Podhrágytól Bankáig, mindenütt az Inovecz-hegyet körülfogva. Ennek folytatása délnyugat felé Kaplatig terjed.

Az Inovecz hegység egész nyugati lejtőjének hosszában a vörös fekű egy vonulata által van elkülönítve a mészhegyektől. Ezen elválasztó réteg kőzetei különfélék. Többnyire uralkodó a kvarczit. Más pontokon a vörös palák és conglomerátok, szürke, szilárd kvarczhomokkövek és kvarczitok, melyekben sokszor annyi a csillám, hogy csillámpalának látszanak. Északon ez a vonulat szélesebb, hatalmasabb, mint délen.

A fővonaltól külön áll a Krahulecz mészhegy. Ez nagyobbrészt dolomitmészből áll. Feküjében a vörös homokkő fölött mindenütt kösszeni rétegek, vagy mészpalák vannak.

Podhrágynál a Szlivnicza mellett a dolomitos mész feküjében még juramész és foltosmárga van kösszeni rétegekkel elegyest.

A foltos márga rosszul konzervált, de még mindig felismerhető kövületeket tartalmaz. Meghatározható közöttük az Ammonites raricostatus Zieth és az Ammonites Nodotianus d'Orb.

Podhrágy község dombon fekszik, melynek meszében juraképlet észlelhető.

A szürke mész-márgára neocom-márga következik, s ezek felett sötét, dolomitos mész fekszik. Ez a dolomitos mész képezi a Krahulczi hegynek főtömegét, mely itt is, mint a Kárpátok több helyén, fiatalabb kell, hogy legyen a neocomnál.

A Tematin-hegy ellenben feltünően megegyezik a Biela horával. Moravántól kelet felé haladva a völgyön fölfelé vörös palamárga és mész látható, melyek jurakorúak. Dülésük északnyugati. Észak felé, a Hubinavölgyben ugyanezen vörös pala látható a község keleti részén kösszeni rétegek alá merülve. Az itt levő kösszeni rétegben gyakori a Terebratula gregaria Suess. Mindkét réteget dolomit fedi, mely teljesen hasonló a Biela horaihoz.

Az egész rétegcomplexus Hubinától északkeleti irányban húzódik a Tlsta hora felé a Krnicza-hegyen keresztül.

E hegytől kezdve, - meddig a kösszeni rétegek megszakítás nélkül terjednek, - kelet felé mindinkább tért foglal a vörösfekű és a jura vonulata, s minthogy az itt levő erdőségek miatt a kösszeni rétegek létezését megállapítani nem lehet, nehéz a kettő közötti határt kitüzni.

A Luka és Tematin közötti profil rétegei: dolomit, barna-mész és szürke-mész, tehát az előbbi hegyek anyagával megegyező.

Ó-Lehotától kezdve a Skolova Skali hegy északi lábánál hiányzik a neocom-márga. - A Tematin-hegy ezen alkotásából következtethető, hogy a Biela horában előforduló dolomitok, barna és fehér mészkövek meghatározása helyes volt, mert itt Ó-Lehotánál e mésznemek alatt neocom-márga lép fel. - Az Inovecz-hegység keresztmetszetéből főkép az derül ki, hogy itt többszörös összenyomódás és a rétegek elmaradása napirenden van.

A Krivosud és Horka közötti mészhegyben többnyire csak a dolomitos mész van kifejlődve. Délen Radosna és Szvrbicz között közvetlenül a Vágnál kerül felszinre a vörös homokkő. - Rétegei délkeleti irányban dőlnek, s egy fekete agyagpala és mészpalából álló keverék-kőzetet aknáznak alá.

Utóbbiban a Gervillia inflata Schaft maradványai gyakoriak.

Csak a Radosnától Galgóczig és Szeredig vonuló út mentén, azonkivül Galgócztól Horkáig felfelé vannak a lősz mellett tertiär-képződmények.

A tematini hegy lábánál Luka mellett nummulitmész található, e helyen először abban a formában, melyben a Tátrában ismeretes.

Innen lefelé Modrónál, a pöstyéni révnél, Ratnócznál, Jalsó és Kaplat mellett a Vág meredek partjain a lősz alól kikandikáló neogén homokkövek és kavicsok vannak.

23A pöstyéni révnél a sárga homokkőben trachytos homokkövek vannak beékelve.

A Vág melletti Ratnócz mellett agyagtelep van a lőszben, mely lősz telve van diónyi kődarabokkal, s egy Elephas primigenius szétforgácsolódott csontmaradványaival.

Innen az országút mentén lefelé haladva Ratnóczhoz ér az ember, mely egy lőszhalomra épült. A patak túlsó oldalán az előbbi helytől nehány száz lépésnyire felfelé meredek szírt van, mely mésztufából áll, helyenként széles, síma megkövült levelekkel. Ezen fossiliák még nincsenek meghatározva, s ennélfogva az sincs eldöntve, vajjon neogén képződés-e a kérdéses mésztufa.

Jalsó és Kaplat mellett még a lejtőkön is homokkő van.

Hasonlóképen homokból és homokkőből áll Galgócz déli és keleti környéke. A homokkövet itt is lősz borítja. E homokkőben és homokban kövületnek nyoma sincs, de azért valószínü, hogy a szomolánymelléki homoknak felel meg.

Szered mellett a Vág balpartján agyagba ágyazott bérczczel borított homokkőrétegben Carpinus Grandis Unger találtatott.

Összefoglalva az Inovecz hegységre vonatkozókat, kitünik, hogy főalkat-eleme a gnájsz, másodsorban a vörösfekü, a neocommész és a dolomit. Ezen kivül kösszeni rétegek, foltos mézga, jura = márgapala, neocommárga és nummulitmész harmadsorban. A hegység szegélyhegyei nagyobb részében lőszszel állanak összeköttetésben a neogén homokkővel és homokkal.

Orografiailag az Inovecz hegység folytatásának tekinthető, amennyiben csak a Jastrabje-hágó választja el ezeket egymástól. Geologiailag azonban lényegesen különböznek; a Sztrazsó-hegységet inkább a Morva határ-hegységgel hasonlíthatjuk 24össze, amennyiben mind a két hegységnek a neocom-képletek képezik főképen tömegüket.

A hegységnek kristályos magvát a Kis-Magura képezi, melynek nyugati felén a mésztömeg sokkal nagyobbszerü alakulásokat mutat, mint a többi környékbeli hegységekben.

A Kis-Magurának két szárnya van. Egyik délnyugati irányban Zavadáig nyúlik, hol a Zaparka hegyet képezi, a másik ellenben északkeleti irányban húzódik s egy részét képezi a Chvojniczától északra, a Facsko átmeneti hegy lábáig terjedő hegységnek.

A Kis-Magura kristályos anyaga kiválóan gránit s az északkeleti széleken gnájsz. Német-Prónától délfelé egész a nyitramenti lősz-lerakodásokig terjed. Chvojnicza és Gajdel között Prónától északra jelentékeny mennyiségü neocom-márga van a Magura lábánál.

A Sztrazsó hegység mészkövét a Kis-Magurától egy kvarczit, veres homokkő és pala-vonulat választja el. Ez a vonulat északon Ksinna és Zavada mellett ered, s a Zaparka-hegy mentén Csávojig követhető, honnan északra fordul Gajdel felé.

Egy másik, ezzel parallel, jórészt veres palákat s helyenként kvarczitokat tartalmazó vonulat húzódik a Cerni-Vrch mellett egész Valaszka-Beláig.

E vonulat közvetlen környezete annyiban érdekes, hogy egyetlen, melyben vörös homokkő és neocom-képződmények mellett liasz-rétegek is vannak kifejlődve. Trebichavától keletre, a községi temetőben levő vörös homokkő felett kösszeni rétegek vannak kövületek málladékával, melyek közül a Terebratula gregaria Suess és a Cardium austrianum Hauer teljes bizonyossággal felismerhetők.

E fölött kelet felé foltos márga van, feljebb a völgyben vörös szirtmész aptychusokkal, végre neocom-márga és dolomit, mely utóbbi a Trebichava és Ksinna közötti Pfaffen-Stollen hegyet képezi.

A Sztrazsó hegynek innen északnyugat felé fekvő része, úgyszólván csak kétféle képződést tartalmaz. Ez a neocom-dolomit vagy mész és az alatta fekvő neocom-márga.

A Sztrazsó-hegy ezen két alkotó eleme úgy oszlik meg, hogy délkeleten a dolomit és mész, északnyugaton ellenben a neocom-mész az uralkodó; de azért északnyugaton sem hiányzik a neocom-dolomit.

A dolomit és mésznek két vonulata északfelé hosszabb vonalon követhető. Ezen vonulatok és a délkeleten uralkodó dolomitok között a neocom-dolomit képezi a köröskörül neocom-márgával elkülönitett Vapecz és Sztrazsó hegyek csúcsait.

Azokon a részeken, melyek nem a dolomithoz tartoznak, neocom-márga áll márgás homokkövek kiséretében.

Lehetséges, hogy ezen homokkövek a liasz-foltos márgához tartoznak, úgy mint Ó-Tura és Drietoma között.

A Sztrazsó-hegy északi részén a rétegek túlnyomóan északnyugat felé dőlnek, a déli részeken ellenben inkább délkelet felé.

Kristályos kőzetből áll, melyet csaknem kizárólag a gránit képvisel, mely teljesen megegyezik a Kis-Kárpátok aprószemü gránitjával.

Északnyugaton a gránittal kettős vonulatú kvarczit és veres homokkő-rétegek érintkeznek, éppen úgy, mint a Sztrazsó-hegynél. A jelzett két vonulat Német-Prónánál függ össze a gránittömeggel.

E hegységben föllép a liasz is, sőt valószinüleg az aptychusmész is, mert az itt gyakori veres mészmárga bizonyosan nem számitható a veres homokkőhöz. Kösszeni rétegek is észlelhetők a Terebratula gregaria Suess kövületeivel.

A Ptacsnik-hegység hasonnevü 1346 méter magas csúcsával a nagykörmöczi trachyt-tömzsnek nyulványa. Nagyobbrészt durva conglomerátból áll. Ezen hegység csak kis részben érinti Nyitravármegyét, s így részletesebb tárgyalása már kívül esik értekezésünk keretén.

Azon hatalmas, északkelet-délnyugati irányban elterülő gránit-tömeg, mely a Tribecs magvát alkotja, délnyugati húzódásában mindinkább megkeskenyedik és Felső-Elefánt és Ghymes között hirtelen megszakad; ezentúl a vörös homokkő és liasz-mészkő takarja el szemünk elől. Gerencsér fölött azonban még egyszer előtünik.

A csitár-nyitrai országút jelzi ezen végső gránit-előbukkanás keleti határát. Mintegy kilométer-szélességben húzódik ez a gránit-sáv Csitártól Szent-Mártonig (Zobori szőlőkert), hol a Nyitra kanyarodása előtt hirtelen véget ér. Túl a folyó völgyén, a könyöki országút kereszteződésén van még egy kicsiny gránit-tömzs a termékeny lősz-területen, jelezve a geologus előtt, hogy valaha a Tribecs-Zobor hegyháta a Nyitrán túl megszakíttatlanul húzódott a Klokocsina 234 méteres dombjára, de a geologiai idők évekkel ki nem fejezhető folyamában a hatalmas folyó áttörte e vonulatot, lenyeste a Zobor hegy csücskét.

Gerencsértől menve a Zoborra, grániton, gnájszon, vörös homokkövön át jutunk fel a hirneves csúcs (587 m.) liasz-korú krinoida mészkövére. Északnyugatra tekintő lejtőjét szintén ezen mészkő alkotja, csupán Szalakuztól nyugatra az országút mellett találunk ismét gnájszot és vörös homokkövet, áttörve egykori hőforrások mésztufájával.

Nyitra város maga az u. n. kösszeni rétegeken áll. A várostól délnyugatra azonfelül gnájsz, délkeletre, illetőleg délre, Felső-Köröskény fölött liasz és fiatalabb jura-korú mészkövek találhatók. A Könyöktől Felső-Köröskényig húzott vonal jelzi azon határt, a meddig a Tribecs-Zobor vonulat végső kiágazásait követhetjük. Ezen túl kezdődik azon termékeny talaj, mely a Kis Magyar Alföld virágzó községeit oly kitünő gabonával táplálja, s melyet a geologus, mint a legfiatalabb képződményt, diluviumbeli lősznek, illetőleg alluviumbeli folyóhordaléknak nevez.