Nyitravármegye a Ferrótól számított keleti hosszúság 34°40'-36°30' (Greenwichtől 16°58'-18°49' közt) és az éjszaki szélesség 47°59'-48°52' között fekszik. Alakja a Morvától déli csúcsáig, Érsekujvárig, egy éjszaknyugotról délkeletnek húzódó elég szabályos karéj, melynek szabályosságát csak éjszak-keleten bontja meg egy Trencsén-, Turócz- és Bars-vármegyék területébe ékelődő kiszögellés (a privigyei és részben a zsámbokréti járás), melyet csak a Belanka-patak keskeny völgye köt össze a vármegye területének zömével. Ezen kiszögellés következtében a vármegye felső, éjszaki része, aránytalanul hosszú déli részéhez képest: nyugotról keletre 130 kilométer, déli részén alig 25 kilométer. Legnagyobb hosszúsága éjszakról délre 80 kilométer.

Határos a vármegye éjszak és éjszakkelet felől Trencsén- és Turóczmegyékkel, kelet és délkelet felől Bars-, délről Komárom-, nyugotról Pozsonymegyével; éjszaknyugot és éjszakról pedig Morvaországgal.

A vármegye határai nagyobbrészt természetesek, azaz hegységek vagy folyók által megjelöltek, kisebb területeken azonban, különösen dél felől, természetes határvonalak nincsenek.

Mint természetes határok szerepelnek: éjszakkeleten a Zsjár- és Facskó-hegység, éjszakról a Kis-Magura, másként: Strázsói hegység és a Slezajna-hegység, továbbá a trencsénmegyei Inovecz-hegységnek folytatása és a Javorina-hegycsoport. Nyugot felől a Morva-folyó, délnyugotra a Miava-patak, egy darabon a Blava-patak, majd Szerdujvárostól Hosszúfalu határáig a Vág folyó. Innen Érsekujvárig természetes határvonalunk nincsen, mig innen keletnek a Zsitva képezi a határt Nagy-Hind tájáig, a hol a Drevenicza-patak ömlik beléje, mely utóbbi patak éles határvonalt képez Nyitra- és Barsmegyék között Lédeczig, a hol a határképzést a Tribecs-hegységnek Lisecz nevű nyúlványa veszi át.

2Ezen előhegység a Tribecs-hegységbe megy át, melynek gerincze éles határvonalat képez kelet felől Nyitra- és Barsvármegyék között.

A barsmegyei Brogyánnál a természetes határvonal megszakad, azt Nagy-Bélicz fölött egy darabig a Nyitra folyó képezi, mig Podhrágytól Handlováig a Klakk (Ptacsnik-hegység), innen Majzelig a Zsiár és utóbb a Facskó-hegység választ el részben Bars-, részben pedig Turóczmegyéktől. Ezen határok között fekszik az 5723.59 □ kilométer kiterjedésű Nyitravármegye, mely területnagyságra nézve az ország összes törvényhatóságai között a 13-ik helyet foglalja el. A vármegye határait képező, imént jelzett hegycsoportok között kiváló helyet foglalnak el a Magura, Facskó, Zsiár és Klakk nevű hegycsoportok, melyek Nyitravármegyét Trencsén-, Turócz- és Barsvármegyéktől elválasztják, s mely utóbbi hegységnek folytatása a Barsvármegye felől szintén határvonalat alkotó Tribecs-hegység. Ez éjszaki, éjszakkeleti és keleti hegycsoportok dús és üde növényzetükkel tünnek ki, faállományuk részben vegyes, részben pedig kizárólag tűlevelűekből áll s változatosságukkal a megye eme részének tájképi érdekességét is nem csekély mértékben emelik.

A hegyoldalak nagyobbrészt meredek lejtésűek, éles, keskeny völgyeket határolnak, melyeken számos csermely és patak vág barázdát.

A Slezajna-hegység, mint a Kis-Magura folytatása, Valaszka-Bela fölött emelkedik és éjszak, majd délnyugot felé vonulva, mindinkább kisebbedő ormokat képezve, Návojócznál a trencsénmegyei Baán körüli dombvidékre megy át. Ezen hegységnek délnyugot felé vonuló részét Rudnóig Szuchi-hegységnek és Rudnótól Návojóczig Rokos-hegységnek is nevezik. A hegység keleti oldala, különösen a Rudnóvölgy felé, általában igen meredek. Legmagasabb csúcsa a Valaszka-Belától délnyugot felé fekvő Cserni vrch (998 m.), ezután pedig az ugyancsak Valaszka-Belától éjszakra fekvő Hruba Slezajna (925 m.). Kiválóbb csúcsai még a Lomnicza mellett levő Okruhli vrch (922 m.) és a Lomniczki vrch (808 m.), továbbá a Viszoki Rokos (954) Szomorfalu mellett. Ezentúl a hegyképződés mindinkább törpül, délnyugot felé menve, legmagasabb orom a Szucsán mellett fekvő Dubini (616), míg Návojócznál a 255 m. magas Lany, a hegységből a dombozatba való átmenetet képezi.

Több kisebb csermelyen kívül, ebben a hegységben ered a Rudnanka és a Bisztrica, melyeknek vize a Belankával egyesülve, a Nyitra-folyót táplálja.

A Slezajna-hegység szűk völgyeiben sűrűn elszórva feküsznek Valaszka Bela irtványai; a községek egészen magas hegyvidéki helységek jellegét tüntetik föl faházaiknak rendetlenül, nagy térközökben következő csoportjaikkal. A többi községek közül csupán Rudnó, Lehota, Szucsány és Felső-Vesztenic vannak a völgy talpa helyett a hegyoldalakra építve.

A Slezajna-hegység mintegy 35 kilométer hosszúságban és 7-15 kilométer szélességben húzódik át a vármegye területén.

Valaszka-Belától keletre fekszik a Magura-hegység, melynek nyúlványa, elválasztván a veszteniczi völgyet Barsmegyétől, a barsmegyei Simonynál megy át a Nyitra völgyébe. Kelet felől a 958 m. magas Csicsman képezi az átmenetet a Magurából a Facsko-hegységbe.

A Magura-hegység képezi az elválasztó vonalat a Nyitra völgye és a rudnói völgy között. Szűk és zord völgyei a megélhetésnek vajmi kevés forrását nyujthatják az ott megtelepült lakóknak. A 921 m. magas stibini, a 916 m. Koncsin és 916 m magas Temeska skala-hegyek képezte keskeny 3és magas fekvésű völgyekben Csávoj és Temes községek rejtőznek, a tőlük keletre fekvő 1042 m. magas Magura ormának védelme alatt.

Dél felé, a hol már alacsonyabbra sülyed a hegység, magassága 800-900 méterről gyorsan fogy 300-400 méterig, Felső- és Alsó-Sutócz és Koczur községek feküsznek, míg nyugoti oldalának kifutói között Nevidzén, Szecs, Dlzsin, Racsic, Dvornik és Szkacsán; a keleti oldalon pedig: Poruba, Kanyánka, Dubnicza, a vas- és melegfürdőjéről nevezetes Bajmócz, Bajmócz-Apáti, Felső- és Alsó-Lelócz sorakoznak egymáshoz nagyon közel, alig 1-2 kilométer távolságban. A Kis-Magura-hegység éjszaki részének erdősége tűlevelűekből áll; dél felé azonban mindinkább benyomul a lombos fa a fenyők közé, végre egészen a lomb lesz uralkodóvá. A hegység déli oldalán fakad a bajmóczi hévvíz. Több névtelen csermelyen kívül a nyugoti oldalon a Nevidzanka, a keletin pedig a Trebianszka-patak fakad s az előbbi a Belankába, az utóbbi pedig a Nyitra-folyóba ömlik.

Hogy ezen hegység déli nyúlványa egyes ormait, a magasság fokozatos csökkenésének feltüntetése szempontjából is, figyelmen kívül ne hagyjuk, felemlítendőnek tartjuk a Drjenov vrch (616 m.) és Vasta (496 m.) ormokat.

Nyitravármegye legmagasabb pontjai azonban a Kis-Magurától keletre fekvő és egész Majzel vidékéig terjedő Facskó-hegységben találhatók, mely egyúttal Trencsén- és Turóczmegyék határvonala is. Legmagasabb emelkedése az 1353 m. magas Nasenstein, melyet tévesen Klaknak is neveznek, Nyitra és Trencsén, az 1205 m. magas Revan-csúcs pedig, mely alatt a Nyitra forrása fakad, Trencsén-, Turócz- és Nyitramegyék között.

A Revantól délnyugatra fekvő Gerstberg (1075 m.), az ettől délre eső Nikelskopf (978 m.), a Csicsman mellett elterülő Fitzelsiegel (851) és az ettől közvetlenül délre eső Standreifen (701) sok más megközelítő magasságú hegycsúcsokkal együtt, e hegységnek jelentékeny voltát bizonyítják.

Az e hegység aljában letelepült Chvojnica környékén még most is használt elnevezések, kétségtelen, bár kezdetleges bányaművelés és aranymosás nyomaira utalnak. Ilyen hegyrészek a: Pfaffenstollen, Fundstollen stb. Valaha tehát e hegyekben nemes érczet bányásztak; ma azonban e bányák el vannak hagyva.

4Ez a hegység különben része a nagy Fátra-hegylánczolatnak; a Nyitra völgye felé hosszú, keskeny völgyek nyílnak belőle, melyek mindegyikében egy-egy patak vezeti le a lejtőkön összegyűlt csapadékot. A völgyek torkolatánál Gajdel, Tuzsina, Czach és Poruba községek állanak, melyek mindegyike házsoraival a környező hegység emelkedettebb részeibe is felnyúlik.

A hegységnek, mely majdnem kizárólag fenyővel van benőve, növényzete határozottan havasalji.

Ugyancsak a Fátra-hegység folytatását képezi a Facskó-hegységtől kelet és délkelet felé vonuló Zsjár-hegység, mely Nyitravármegyét Turócztól, részben Barsmegyétől választja el és a handlovai völgyben végződik. Legkimagaslóbb orma a Turócz- és Nyitramegyék között határpontot képező Wagenhals (915 m.), mely után a délfelé vonuló hegyláncznak már jelentékenyen kisebb ormai következnek, u. m. Német-Prónától keletre a Visegrád, (829 m.); Kis-Prónától keletre a Zsjár (602 m.) és a Brezántól keletre fekvő Nemcova (862 m.).

A Zsjár és Facskó-hegység közötti határvonal gyanánt felvehető az a helyes kivitelű és tájszépségekben is bővelkedő útvonal, mely Gajdel nyitramegyei határszéli falut a turóczmegyei Znióváraljával köti össze s melynek legmagasabb pontja 621 méternyire fekszik a tenger színe felett.

Ezen hegység völgyei sekélyek, a földművelők termelési kísérleteikkel a hegyek közé mélyen behatolnak, a minthogy Majzel és különösen Kis-Csaucsa falvak, daczára a hegyek között levő fekvésüknek, a földművelésre és legeltetésre alkalmas területekkel rendelkeznek.

A Nyitra-patak Gajdeltől kezdődőleg egész Privigyéig e hegység nyugati lejtőjének tövében folyik, s völgyében a már említett Gajdelt és Német-Prónát, továbbá Szolka, Kis-Próna, Pollusz, Nedozser, Brezán, Lazán, Neczpál falukat és Privigye mezővárost találjuk.

A Nyitra völgye a zordabb hegyvidék daczára is elég termékeny; ellenben mostohább helyzetben vannak a handlovai, vagy amint e vidék lakói nevezni szeretik: csaucsai völgyben fekvő Nagy-Csaucsa, Lipnik, Brusznó, Chrenócz, Jalovecz, Rásztocsnó és Handlova községek. Ez utóbb nevezett két község között elterülő hegygerincz, a Nyitra és Garam völgye között a vízválasztót képezi.

A handlovai völgytől délnyugat felé vonul a Nyitramegye keleti határát képező és e megyét Barstól elválasztó Klak (Ptácsnik) hegység, melynek legmagasabb orma, az 1346 m. magas Ptácsnik, nem tartozik ugyan e vármegye területéhez, de a többi, legalább délnyugati lejtőjükkel ide dűlő magaslatai, méltón sorolhatók a Facskó-hegység csúcsai mellé. Igy a handlovától keletre fekvő Hoher Berg (962 m.) és Pfaffen-Berg (811 m.), a Czigel mellett levő Strittweisen (848 m.) és Donnerstein (970 m.), a Kis-Lehotát környező: Tlsti dil (992 m.) és Weissestein (1133 m.), végül pedig a Podhrágynál látható Buchlova (1039 m.) és Visoki Vrch (919 m.), jelentékeny magasságukkal, e hegységnek a vármegyéhez tartozó részét is, eléggé zord alakban mutatják be ugyan, de másrészt, amint azt a Handlován művelés alatt álló bányák kőszénanyaga mutatja, méhükben még kiaknázásra váró gazdagságot rejtenek.

E hegység zord alakzata daczára, Morovnó, Hradecz, Kis- és Nagy-Lehotka, Szebedrázs, Czigel, Kis- és Nagy-Lehota községek lakói, többé-kevésbbé mélyen a hegyek között ütöttek tanyát és a meglehetős silány földműveléssel, valamint az erdei legelőn folytatott marhatenyésztéssel tartják fenn magukat.

5A Klak-hegység, a Majthényi-család ősi fészkét képező, de immár romban heverő Kesselőkő vár alján elterülő hasonnevű, de Podhrágy néven ismertebb községnél, Nyitravármegye területét elhagyja, a nagy-ugróczi völgynél e néven szereplő alakzatát befejezve, a nevezett völgyön túl, a Tribecs-hegységbe megy át, mely Bars- és Nyitramegyék keleti határán, a Zsitva völgyébe elnyúló dombozatban végződik.

A barsmegyei Brogyán községtől délkeletre fekvő Kolos, Kolos-Hradistye és Jeskófalu, nyitramegyei községek, mélyen benn feküsznek az e hegységhez tartozó, különben nem magas Ostry vrch (474 m.) és Mihalov vrch (541 m.) között, míg a tovább délnek vonuló Tribecs-hegység ormai mindinkább növekedve, a 829 m. magas Nagy-Tribecs-ben érik el legmagasabb pontjukat.

A nagy Tribecs délkeleti lejtője Barsvármegye területéhez tartozik, míg az éjszaknyugati lejtő, kevés előhegygyel, a Nyitra völgyébe tekint. Ez a hegység most délfelé vonulva a Lisec (526 m.) nevű hegynyujtvány bocsátja ki, mely, mint a vármegyének határa, hirtelen alacsony dombozatokba megy át, melyek lejebb Bars vármegyében, a zsitvavölgyi rónákban vesznek el.

Egy másik nyujtványa a Tribecsnek Ghymes-Kosztolán és Ghymes közé nyomulva, az 504 méter magas várhegyben csúcsosodik ki, melyen a ghymesi vár romjait láthatjuk.

A Tribecs-hegységnek egy főága azonban nyugot felé tartva, egyes mélyebb bevágásokat és a Zsibricza (618 m.), Nagy-Harang (508 m.) nevű kúpokat képezve, az 587 méter magas, a magyarok bejövetelével kapcsolatba hozott nevezetességű Zobor nevű csúcsban leli utolsó kimagasló pontját, hogy ezután mindinkább kisebbedve, a Nyitra várostól éjszaknak fekvő Darázs községnél, hirtelen eséssel a Nyitra-völgy lapályában végződjék.

Ezen hegycsoport mélyéből fakad valószinüleg a kisbéliczi földes hévvíz, 6úgyszintén az e hegység előhegyét képező Pelis tövénél fekvő Pográny községben felbukkanó sós-földes víz is.

A Zobor déli lejtőjétől dél felé vonuló róna, egyes, az imént leírt hegynyujtványok folytatásaként tekintendő domblánczolatok által, hosszanti irányban meg van szükitve. A domblánczolatok mindinkább csökkenvén, Komjáton alul már elenyésznek s innen Érsekujvárig a vármegye földje rónaság.

Visszatérve a vármegye éjszaki határára s a baáni öbölnél elvesző Rokos-hegység folytatásaképen, mint a vármegyét Trencsénmegyétől elválasztó határvonalat, a trencsénmegyei Inovecz-hegység folytatását képező hegycsoportozatot leljük, mely a baáni öböltől a Vág folyóig, mint határvonal, egyúttal válaszfalat emel a Vág és Nyitra folyók völgyei között és a Galgócz melletti Gábor nevű dombozatban végződik, mely mint dombláncz, Galgócz mellett elvonulva, a Vág völgyének utolsó ékességét, a galgóczi várat hordja magán.

E hegységnek nyugoti, a Vág felé tekintő lejtője, kisebb kiterjedésű öblösödéseket számba nem véve, kevés előhegygyel végződik a vágvölgyi síkságban; mig a keleti, a Nyitra-völgye felé tekintő lejtő, számos előhegyeket és nyujtványokat képezve, hosszú és messzeterjedő völgyek alakulását idézi elő. Ilyenek különösen a sissói és a prasiczi völgy, mig ormai, mint: a Felső-Lom (807 m.), Alsó-Lom (713), Ivanovi Kop (817 m.), Ptácsivrsek (973 m.), Ostry vrch (857 m.), Panska Javorina (943 m.), Prielacina vrch (817), Besovec (741 m.) a Bercsényi tulajdonában volt Temetvényi vár romjait viselő hasonnevü hegy (677 m.) és a Marhat (749 m.) - jelentékeny magasságukkal tünnek ki, úgy hogy csak ez utóbbi hegyen alúl csökken az ormok magassága, a mennyiben a Holi vrch 433 m., a Lomec pedig csupán 421 méter magasságot ér el és, amint jeleztük, az e hegység végét képező Gábor már csak 275 méter magas.

Az e hegység mindkét lejtője alján elterülő völgysíkok termékeny talaja, a hegység faállományának könnyen értékesíthető volta és ebből kifolyólag a népesedés sürüsége, érthetővé teszik, hogy e hegységnek mélyen benn fekvő kis völgyei is több kisebb falu megtelepülésére adtak módot. Ilyenek a nyitrai oldalon a Zlatnik, Závoda, Zahrada, Podhrágy, - a vágvölgyi oldalon pedig: Ó-Lehota, Új-Lehota, Nagy-Modró, Hubina és Hrádist.

E hegység, különösen nyitravölgyi lejtőiből fakadó számos pataknak a völgyekbe rohanó árja, közrehat e völgyek termékenységének művelésére hordalékiszapjával, mig a hegyeknek eddig fel nem ismert mélységeiből fakadó hévvizek, mint első sorban a világhírű pöstyéni hévviz és az alkatrészeire nézve hasonlónak jelezhető bankai, kaplati, ujlehotai, - a vágfelőli oldalon, nemkülönben az elecskei, onori, radosnai, szolcsánkai, rédeki, sissói, tvrdomeszticzi érczforrások, egy eddig csak sejtett, de kiaknázhatlanul heverő közkincset képeznek.

Tovább menve az éjszaki határon nyugot felé, a határképző hegységet a Vág folyó által megszakítva látjuk, ennek jobb partján azonban ismét egy hatalmas hegycsoportozatot találunk, mely mint Javorina hegység, Nyitravármegyét Morvaországtól választja el és e megye területén a Szakolcza melletti viruló szőlőművelés talaját képező dombozatokban végződik. Délnyugot felé azonban a Fehér-, majd a Kis-Kárpátokban folytatódik és ez utóbbiakkal hagyja el a megye területét, egyrészt Jabloniczánál, másrészt pedig Jókőnél Pozsonymegyébe csapva át.

Ezen csinos völgyekkel keresztezett hegycsoportozatban foglal helyet 7a miavai járás és a szeniczi, vágújhelyi és pöstyéni járásoknak egy része. A hegységnek a vármegyéhez tartozó része, csak igen közepes magasságú ormokban emelkedik ki, a Polana 580 m., a Bradlo 544 m., a Jasvini 549 m. magasságot érnek el, és maguk a régi jó idők maradványát képező várromok, mint Berencs, Korlátkő, Jókő és a szomorú hirnevü Csejte, 400-500 méter között váltakozó magasságú hegycsúcsokon épültek.

Eme hegycsoportozat lakóinak földmívelési törekvései a lankásabb hegyoldalak erdeit kiirtották s magát a talajt alkalmassá tették a földművelésre.

Ily úton keletkeztek azon nagyszámú irtványok, az úgynevezett kopaniczák, melyeknek lakói egyes anyaközségekhez tartoznak ugyan, de némelyik tőlük több órányira fekszik, és egyesek nagyobb számu lakossággal birván, külön iskolákat is tartanak fenn, s igy önálló községek jellegét viselik.

A Javorina hegység délnyugati folytatását képező Fehér-Kárpátok, a Morva és Vágvölgyek között válaszfalat is képeznek.

Ily kiterjedt hegycsoport számos völgyei közül csupán azokat tartjuk felemlítendőknek, melyek kiterjedésük és közlekedést közvetitő voltuk émiatt jelentőséggel bírnak.

Ilyenek a Vágujhelytől kezdődő óturai völgy, amely a miavai völgyben leli végét. A több kisebb völgy egyesüléséből keletkező Miava-völgy, mely a szeniczi járás felé nyílik. A brezovai völgy Verbónál kezdődik s nyugatnak haladva, Hradistnál lép a szeniczi járás síkjaiba; végül pedig a chvojniczai völgy, mely keletről nyugatra vonúl, a morva (Janicza) hegységből ered s Oreszkónál végződik. Úgy ezen, valamint a miavai és brezovai völgyek is a velük egynevü patakok ágyai.

A már jelzett völgyeken kívül a vármegyének csupán két jelentékenyebb 8rónája van. Ezek: a szakolczai róna, mely Szakolczától Sasvárig terjed. Ennek keleti része, mely a Javorina hegységgel határos, hullámos, dombos; ezen dombozatok a Morva-folyó felé, vagyis nyugati irányban mindinkább elsimúlnak s a marcheggi lapályba mennek át.

Déli és délkeleti részeiben a Búr nevezetü fenyves erdő terül el és ezen túl a róna a szeniczi öbölbe megy át, hogy Jabloniczánál a Kis-Kárpátoknál végződjék.

E róna talaja első minőségü termőföld, lakossága szorgalmas és művelt.

A déli róna, mely Sempténél kezdődik és Érsekujvár felé terjed; közepe emelkedettebb. Komjáton alúl azonban már a Zsitva, Nyitra és Vág völgyeit egyesíti és egyenlően sík. Talaja jó minőségü, helyenként, álló vizek következtében mocsaras. Lakossága a földmívelés minden ágával foglalkozik.

Nagyságra nézve a vármegye főfolyója a Vág, mely Liptómegye hegyóriásaiból fakadva, Vágújhely fölött a trencsénmegyei Révfalunál lép, már mint nagyobb folyó, a vármegye területére. Vág-Ujhely, Pöstyén, Galgócz mellett elfolyva, Szerdújvárostól Hosszúfaluig, mint a vármegyét Pozsonymegyétől elválasztó határvonal szerepel. Hosszúfalun alúl ismét mindkét partjával a vármegyéhez tartozik, s Vágsellye, Farkasd, Negyed mellett el folyva, Szimőnél Komárommegye területére lép át és Komáromnál a Duna vizével egyesül.

Ez a szilaj, rendetlen folyású, nyáron még tutajozásra is alig használható, számos homokzátonyt képező folyó, medrét is gyakran változtatja és hirtelen áradásaival émindkét partmenti lakosság életét és vagyonát vajmi gyakran veszélyezteti. E folyó vizének esése különben igen csekély, mivel azon mintegy 54 kilométer hosszúságú úton, melyet Nyitramegye területén megtesz, esése csupán 70 méter; azonban vízmennyiségének hirtelen és nagyfokú növekvése, mely a liptó- és trencsénmegyei hegységek hótömegeinek hirtelen olvadásában és a nyári hónapokban nem ritkán beálló tartós nagy esőzésekben leli kútforrását, teszi e folyó vizét e völgy lakosságára nézve oly félelmessé, úgy, hogy különösen az áradások veszélyének leginkább kitett déli részeiben e völgynek, mindkét partmenti lakosság a folyam szabályozása által védekezik az árvízveszélyek ellen, melyek e században az 1813. és 1894. években váltak kiválóan végzetesekké.

Maga a vízierő különben csupán a Liptó- és Trencsénmegyék hegységeiből származó, leginkább fenyőfa szállítását közvetítő tutajozásra és kisebb malmok hajtására használtatik fel.

A Vág folyó víztömege e vármegye területén igen kevés kisebb patak vizével növekszik, mig e folyó gyakori áradásai és mederváltoztatásai számos, különösen Mocsonok, Tardoskedd, Andód, Szelőcze és Negyed vidékén elterülő állóvizeket hoztak létre, melyek azonban, a már előrehaladt s a belvíz-levezető csatorna-hálózat elkészültéig terjedő szabályozási munkálatokkal fokonkint kiszáríttatnak.

Halakban a Vág folyó vize nem igen bővelkedik, a vármegye folyói között azonban csupán ebben található a galócza.

A vármegyének, habár nem is nagyságra, de a befutott területre nézve első folyója a Nyitra, mely magán e megye területén fakad.

Ugyanis a Facsko hegység 1205 méter magas Revan nevü orma alatt, 809 méternyire a tengerszine fölött fakad a Nyitra-patak forrása. Innen mint tiszta hegyi csermely veszi folyását Gajdel felé; utközben azonban több kisebb patakkal egyesülvén, Gajdelnél már mint kis folyó, malmot hajt.

További folyásánál felveszi: Német-Prónánál a Tuzsinát; Privigyénél a 10Handlovkát, Koosnál a Czigelt, Nováknál a Lehotát, Lelócznál a Trebianszkit, Bélicznél a Belankát, majd később a Visnya, Livina, Zlavy, Slivnica, Vicsomna, Bebrava, Koczina, Perki patakot stb.; s e patakok beömlésével víztömegét folyton növelve, szeszélyes kanyarulatokkal, útközben számos apró szigetet képezve, folyik Nyitra város felé, melynek keleti oldalát nagy görbülettel megkerülve, Alsó-Köröskény alatt két ágra oszlik. A délkeleti irányban induló ág Czétényke nevet visel, s ez, Emőke, Csehi, Czétény, Csernek alatt elfolyva, Kis-Váradnál ismét a Nyitra folyóval egyesül, mely addig Ivánka, Komját, Surány mellett halad, s a Czéténykével történt egyesülés után Érsekujvár felé veszi útját s útközben még a Tormás patakot is felvéve, e várostól dél felé kilép a megye területéről, hogy a szomszéd Komárommegyében a Vág s ezzel együtt mihamar a Duna hullámaival egyesüljön. A Nyitra folyó, a Barsmegye területére eső néhány kilométernyi útszakaszt leszámítva, több mint 100 kilométer hosszuságban szeli át a vármegyét és eredete és a 119 méter tengerfölötti magasságban fekvő Érsekujvár között levő 690 méter különbözet, a 100 kilométer hosszúsághoz viszonyítva, e folyó vizénél 7:1000-hez való esést tüntet fel.

Ezen esés, vizi malmok, ipartelepek üzemének fentartására és egyes helyeken rétöntözésekre van felhasználva.

A Nyitra folyó vize gyakran, különösen télen, a jégzajlás idején és nyáron hevesebb esőzések után, elhagyja medrét; áradásaival azonban ritka kivételeket leszámitva, károkat nem okoz; vagy legalább is, az ekként okozott kárt felülmulja az a haszon, melyet azzal szerez, hogy a leginkább rétművelés alá tartozó talaj termőképességét, iszapos árjának lerakodásával fokozza.

Halak közül a pontyfélék és a harcsa e folyó vizében bőven találhatók, mig e folyó eredete és Gajdel közötti részletében, az immár kellő óvásban részesülő pisztráng is igen jól tenyészik.

A Morva folyó Szakolczánál lép e vármegye területére s annak nyugati határát mintegy 25 kilométer hosszúságban érinti. Folyása lassú, árterülete kiterjedt, maga a folyó több ágra oszlik s dús búja növényzetükkel kiváló szigeteket képez, mely ágak azonban Kopcsánynál ismét egyesülnek. Felveszi a Csunin patakot Kopcsánynál, a Miava patakot Kutti alatt, a Thayát Broczkónál, mire a vármegye területét elhagyva, Pozsonymegyébe lép át, hogy ott Dévénynél a Dunával egyesüljön. E folyó árterületén képződött több állóvíz közül, a Holics mellett fekvő Jazero tavat, és a vadkacsa-fogásra szolgáló berendezéséről ismeretes Kopcsányi tavat tartjuk felemlitendőknek.

A víz folyását malmok hajtására és talpakba kötött fa szállítására is felhasználják. Halai közül különösen a harcsa-faj van kiválóan képviselve.

A Csejte és Miava között elterülő hegységből ered a Dudvág, mely sekély vízállása és lassu folyása miatt semmiféle vizművek hajtására sem használható fel s melynek vize, a Vág vize áradásaitól függőleg, az e folyó által éríntett vidékek mezőgazdasági terményeit vajmi gyakran veszélyezteti. Csejte, Koritnó, Ocskó, Krakován, Bori, Dubován, Pecsenéd, Rattkócz, Karkócz és Bucsány mellett elfolyva, Szilád alatt lép át Pozsonymegyébe s ott a Dunába ömlik. Hires a benne jól tenyésző rákokról.

A Zsitva, a barsmegyei Kis-Tapolcsány hegységéből fakadó patak, Dicskénél lép a vármegyébe, az e patakról elnevezett Zsitva völgyében. Vajk, Martonfalu, Szt-Mihályúr, Kis-Mánya, Zsitva-Födémesnél elfolyva s e területen Barsmegye felől határvonalat is képezve, Komárommegyébe lép át s 11ott Zsitva-toroknál a Dunába ömlik. Vize lassú folyású, áradásai tartósak s a helyenkint rendszeresített rétöntözésen kivül, egyéb mezőgazdasági és ipari czélokra nem használható fel.

Mint részben határképző szerepel a Kis-Kárpátokból fakadó Blava patak, mely Nyitravármegyét Radosócz, Maniga, Bucsány és Sziládnál Pozsonymegyétől elválasztja s az utóbb nevezett község vidékén Pozsonymegyébe lép át s ott Keresztúrnál a Dudvágba ömlik. Ugyancsak mint határt képező szerepel a Drevenicza, másként Ghymesi-patak, mely a Tribecshegység nyugati nyujtványaiból fakadva, Hind község határában ömlik a Zsitva vizébe.

A vármegye egyes hosszabb völgyeinek főfolyói a következők:

A Belanka, mely Valaszka-Bela fölött eredve, a rudnói völgy talpán végig folyik, lefolyásában felveszi a Nevidzankát, Rudnankát, Bistriczát; majd a veszteniczi völgyön is végighaladva Bélicznél a Nyitra-folyó vizével egyesül. Ez a sebes folyású és tiszta vizü hegyi patak, pisztráng-tenyésztésre feltétlenül alkalmas, aminthogy kétségtelen, hogy ez a halfaj a patakban tenyészett is.

A Handlova-patak, mely a vízválasztó hegységből eredve, a handlovai völgyön végig folyik, a Jalovski-patak s több kisebb csermely felvétele után Privigyénél a Nyitra hullámaival egyesül.

A Miava-patak, Miava község fölött az 533 m. magas Hornáczi hegységből fakad, folyásába a Brestoveczet felveszi és Hrádist, Jablonicz, Sasvár mellett elfolyva, Pozsonymegye területén a Morva folyóval egyesül.

A felsorolt folyóvizekkel és patakokkal megneveztük azon vizeket, 13melyek részint nagyságuk, részint határképző jelentőségük, vagy az általuk befutott terület lényegesebb fontossága miatt felemlítendők voltak. Mig a vármegyének többi kisebb jelentőségü patakjait és csermelyeit azon folyók leirásánál említettük, melyek vizének tömegét saját vizükkel növelik.

Álló vizekben a vármegye nem bővelkedik, s a Vág és Morva folyó leirásánál jelzetteken kívül, még csupán a következőket tartjuk megemlítendőknek:

Az Ujlacska, Assakürt és Üzbég között elterülő több ezer □ ölnyi ingoványos mocsarak.

A Nadlány és Chinorán, továbbá a Tót-Soók és Tököld között elterülő hasonjellegü ingoványok és a Nyitra város, Tormos és Emőke alatt fekvő álló vizek.

A radosnai tó, mely mintegy 2000 □ méter terjedelmű s meleg forrásokból veszi eredetét, vize ennélfogva meleg és soha sem fagy be.

A hasonló jellegü, de csupán mintegy 24 □ méter kiterjedésü Pogrányi és a szintén meleg vizü bajmóczi érczvíz-tó. Könnyebb áttekintés szempontjából felsorolandóknak véljük még azokat a gyógyvizeket is, melyek e vármegye területén fakadnak, s melyekről eredetük helyének részletes leirásánál már megemlékeztünk. Ilyenek: a pöstyéni kénes hévvíz, s az ezzel hasonló jellegü hévvizek: Bankán, Elecskén és Kaplaton.

A büdöskői és konyatini sós kénvizek, a bajmóczi és kis-béliczi tiszta földes hévvíz és végül: az új-lehotai, onori, rédeki, sissói, szolcsánkai, ó-turai és tvrdomeszticzi savanyúvizek, melyekről a gyógyvizeket ismertető fejezetben fogunk bővebben megemlékezni.