Két évtized óta Nyitravármegye völgyeit is behálózták a vasútvonalak, melyeknek híját a hetvenes évek közepéig nagyon érezte a vármegye forgalma. Jóllehet a legelsőbben épült magyarországi vasútak egyik fővonala már majdnem fél század óta érinti a vármegye határát, nevezetesen a budapest-marchegg-bécsi vonal, melynek esztergom-pozsonyi szakasza 1850. októberben nyilt meg; negyedszázadnak kellett eltelnie, míg az alkotmányos korszak óta Magyarországon megindult vasútépítési mozgalom Nyitravármegyét is bevonta haladásába. Sokáig csak az akkor még osztrák államvasút volt egyedüli vonala a vármegyének, mely Udvardnál lépvén a megye területére, Érsekujvárt, Tótmegyert, Tardoskeddet, Tornóczot, Vág-Sellyét érintvén, már el is hagyta a megyét s Pozsonyvármegyébe tért le. A Pozsonyban alapított vágvölgyi vasút, melynek vonalait később az osztrák-magyar államvasút váltotta meg, építé a második vonalat, mely északi irányban, a Vág völgyén át szelte a vármegyét, melynek határát Bresztovánon túl lépte át s Vágujhelynél hagyta el ismét. 1876. januárban nyitották meg a nagy-szombat-galgócz-lipótvári szakaszt, ugyanaz év junius havában pedig a lipótvár-vágujhelyi vonalrészt. Csak a nyolczvanas években építették a nyitra-nagy-béliczi vonalat, miután az 1874-ben Nagy-Surányig, az 1876-ban pedig Nyitráig kiépült. A nyitra-nagy-tapolcsányi vonalrész 1881-ben, a nagy-tapolcsány-nagy-béliczi 1884-ben nyilt meg. Ez a vonal már egészen Nyitra területén fekszik; utóbb pedig a nagy-bélicz-privigyei vasúttársaság hozzácsatolta a Nyitra völgyén át Privigyéig, a nagy-bélicz-privigye-bajmóczi vonalat. Csak 1891-ben nyilt meg Szakolczáig a pozsony-szakolczai vonal, melynek az ország határáig való meghosszabbítása 1893-ban történt. A zsitvavölgyi vasúttársulat, mely Nagy-Suránytól Verebélyig vonul Nyitravármegyén át, 1894-ben nyilt meg.

Mind e vonalak, a nagy-bélicz-privigyei vonalrész és a zsitvavölgyi vasút kivételével, az osztrák-magyar vasúttársaság megvételekor, 1890-ben, a magyar államvasútak tulajdonába mentek át. Valamennyi a m. kir. államvasútak igazgatása alatt áll.

Legujabban 1897-ben és 1898-ban megnyiltak a magyar észak-nyugati vasút vonalai is, melyek haránt szelik a megyét s annak fővárosát, Nyitrát összekötik Galgóczczal s Nagy-Szombaton át Szakolczával, a hová a vasút megnyiltáig Nyitráról csak Pozsonyon át lehetett jutni.

Nyitravármegyében jelenleg tehát a következő vasútvonalak vannak:

Ezenkivül előmunkálat alatt áll a szenicz-miavai és az érsekujvár-surányi vasút. Az előbbi csak szárnyvonal lesz, az utóbbi azonban Nyitrát egyenesen Érsekujvárral kapcsolja össze.

Amint a vasútvonalak kilométer-hosszúságából látjuk, Nyitravármegye aránylag elég sűrű hálózattal bir, mert 5723 □ kilométer terület mellett körülbelől 18 négyszögkilométerre jut egy kilométer vasút; holott az országos átlag szerint, csak mintegy 25 □ kilométerre esik egy kilométer vasutvonal; mindamellett nem tartozik a legsűrűbben behálózott vármegyék közé.

A magyar államvasútak budapest-marchegg-bécsi fővonalának, mely a vármegye déli csúcsát szeli, mint már említettük, a vármegye területén öt állomása van, ezek: Érsekujvár, Tótmegyer, Tardoskedd, Tornócz, Vágsellye. Síkföldi pálya, minthogy e megyében rónaságon megy át; de több helyen a Nyitra és Vág völgyeinek zsombékossága miatt magas töltésen kell vezetni. Ez a vonal, mint a budapest-bécsi fővonal része, kettős vágányú. Érsekujvárnál kel át a Nyitrán, Tornócznál a Vágon. Műtárgyai közül az érsekujvári és a tornóczi vashíd érdemel említést.

426Az érsekujvári állomás, mint rendező-, fel- és leadó-állomás, a legfontosabb állomás az egész vármegye területén. Főbb forgalmi áruczikkei a feladásnál buza, rozs, árpa, tengeri, czukorrépa, baromfi, tégla; a leadásnál a liszt, kő, vas, só, tűzi- és épületfa, szén, kőolaj.

A tótmegyeri állomás, jelenleg mint a Nyitra-Privigye, valamint Aranyos-Marót, Kis-Tapolcsány felé útazók átszálló-állomása, bír fontossággal. Forgalmi árúczikkei közt legjelentékenyebb a czukorrépa, búza, nemkülönben állatok, ezek közt, amiben az itteni uradalomnak van nagy része, a vad, melyből nagy exportja van, végül még az itt nagyobb mennyiségben kivitelre termesztett zöldség.

A tornóczi állomáson feladott árúczikkek közt első helyen áll mennyiségre nézve a czukorrépa, mely átlag meghaladja évenkint a 100,000 métermázsát, továbbá a búza, rozs, árpa, végül a Tornócz vidékén nagyban termesztett káposzta.

Vág-Sellyén a gabonaneműek, őrlemények és a kerti vetemények teszik a feladott árúk legnagyobb részét.

A budapest-zsolnai fővonal Sziládnál lép a vármegye területére, melyen következő állomásai vannak: Lipótvár, Madunicz (megálló h.); Kosztolány, Drahócz (m. h.); Pöstyén, Pobedin-Szerdahely (m. h.); Brunócz, Csejte-Szent-Kereszt (m. h.); Vág-Ujhely. Itt a vonal Trencsenvármegyébe lép át. A vonal e része egyszerű völgyi vasút, mely a Vág jobb partján, a folyó árterületének párkányán halad végig.

Nagyobb forgalmat csak három állomása tüntethet ki. Lipótvár, mely a magyar északnyugoti vasút megnyilta előtt Galgócznak is állomása volt és ennek személyforgalmát ma is közvetíti, a teherforgalom egy részét mindenesetre kénytelen lesz átengedni az uj galgóczi állomásnak. A feladásban főbb árúi voltak a czukorrépa, évenkint több mint százezer métermázsa, az árpa 50-60,000 métermázsával, a burgonya, rozs, búza; a leadásban a répaszelet, szén és liszt. A pöstyéni állomás feladott árúi közt szintén a czukorrépa foglalja el az első helyet; a leadott tömegárúk közt ellenben a só, a nyers bőr, a répaszelet, liszt és az épületfa szerepel. A fürdőévad alatt a személyforgalom is igen élénk ezen az állomáson. Vág-Ujhely feladott árúi közt szintén a czukorrépa szerepel 100,000 métermázsát meghaladó mennyiségben, azután az árpa és maláta; mint különlegesség a borovicska, melyből körülbelül 5-6000 métermázsát adnak föl egy évben. A leadott árúczikkek közt említendő a liszt, tengeri, deszka, szesz, mint különleges árú a borókamag és üveghomok.

A pozsony-szakolczai vonal, a vármegye határán átkelvén a Miava-patakon, egészen Szakolczáig a Morva hullámos síkságán vonul végállomásáig, mely Wessely felé közvetlenül össze van kötve az osztrák-magyar államvasúttársaság morvaországi vonalaival. E vonalon következő állomások vannak: Kutti, Egbell, Holics, Szakolcza. A teherforgalom csupán a holicsi állomáson mondható jelentékenyebbnek, ahol a feladás főbb árúi a maláta, czukorrépa, szén, a leadott árúk közül a só, bor, rozs, liszt és répaszelet.

A tót-megyer-nagy-bélicz-privigye-bajmóczi vonal Nyitráig a síkságon halad, itt a Nyitra völgyébe kanyarodik s a festői hegyvonalaktól kisért, termékeny völgyben folytatja útját, a folyó mentét követve, ennek jobb partján. Nagy-Bélicznél egy időre elhagyja Nyitravármegyét s áthidalva a Nyitrát, ennek balpartján Barsvármegyébe csap át s most már mindig a balparton maradva, Nemes-Kosztolánynál megint Nyitravármegye területére tér vissza s a regényes, szűk völgyben, ahol nagyobb emelkedésű völgyi vasút jellegével bir, halad Privigyéig.

Tót-Megyertől fogva következő állomásai vannak: Nagy-Surány, Ondrohó, Komját, Nagy-Kér (m. h.), Ivánka, Nyitra, Kajsza (m. h.), Sarluska-Üzbég, Vicsap-Apáti (m. h.), Szomorfalu, Nyitra-Ludány, Nagy-Tapolcsány, Bossány, Chynorán (m. h.), Nyitra-Zsámbokrét, Kis-Bélicz (m. h.), Nagy-Bélicz, azután Nyitra-Novák, Kós, Privigye-Bajmócz.

Ezek közül Nagy-Suránynak, Nyitrának és Nagy-Tapolcsánynak van jelentékenyebb forgalma. Nagy-Surány feladott árúi közt a 100,000 métermázsát meghaladja a czukor és a répaszelet; túl van az 50,000 mmázsán a búza s ehhez közel jár az árpa, jelentékeny mennyiséget adnak föl a tengeriből 427és mésziszapból is. Leadott árúi közt első helyen áll az ott levő czukorgyár által használt czukorrépa, mely 600,000 métermázsára rúg s a nyers czukor, végűl a szén.

Nyitra az árpafeladásban dominál, mely jobb években megközelíti a 200,000 métermázsát. Jelentékenyebb mennyiségben adatnak föl még: liszt (100,000 mm.), búza, korpa, czukorrépa, cserhéj, maláta, mészkő; a leadott árúk pedig: búza és szén (mindegyik több mint 100,000 mm.), a tűzifa, liszt, sör és só.

Nagy-Tapolcsányról legnagyobb mennyiségben árpát és búzát, továbbá nyers czukrot és burgonyát szállítanak; a leadott árúk közt legnagyobb mennyiséggel szerepel a czukorrépa, liszt, tűzifa és répaszelet. Bossányban nagyobb mennyiségben fordul elő a talpfa, Nagy-Béliczen pedig a czukor és tűzifa mellett a haszonfa, fabutor és káposzta.

A zsitvavölgyi vasút Nagy-Suránytól kezdve, átkelve a Nyitrán, mindig a Zsitva mellett, következő állomásokat érinti Nyitravármegye területén: Zsitva-Födémes, Mánya, Szt.-Mihályúr (m. h.), Vajk, Verebély. Számottevő forgalma ez állomások közül a már említett Nagy-Suránynak van.

A magyar északnyugoti vasút két külön szakaszban szeli keresztben a vármegye nyugoti felét. Az első szakasz Kuttinál kezdődik, ahonnan Broczkón át összeköttetésbe fog lépni Ludenburg felé a morvaországi vonalakkal. Sasvárig nyitravármegyei területen halad, majd Búr-Szt.-Miklósnál Pozsonyvármegyébe kerülve, Szenicznél megint nyitrai területre lép s Jablonicznál egy alagúton a Kis-Kárpátok hegyvonalát áttörve, ismét Pozsonyvármegyében folytatja útját Nagy-Szombat felé. Nyitravármegyében következő állomásai vannak: Sasvár, Szenicz, Jablonicz.

E vasút Nagy-Szombaton át lép összeköttetésbe Lipótvárral.

Innen indul a második szakasz, a lipótvár-galgócz-nyitrai, illetőleg sarluska-üzbégi vonalrész. Lipótvár és Galgócz közt egy négy íves vashídon átmegy a Vágon és árterén s Galgócz állomásról a galgócz-nyitrai völgyben, Elecske és Récsény állomásokat érintve, halad Sarluska-Üzbég állomásig, ahol a tót-megyer-nagy-béliczi vasútba hajlik be, a sarluska-nyitrai vonalrészt peage-vonalként használva.

Közúti vasút nincs a vármegye területén.