349NYITRAVÁRMEGYE ÁLLATVILÁGA.
Irta Kelecsényi Károly
Irta Kelecsényi Károly
Nyitravármegyében, földrajzi fekvésénél fogva, inkább a Közép-Europában mindenütt honos állatok fajait keresnők. Ámde több oly állat jelenléte bizonyos, amelyek inkább a délnyugoti fajokkal való rokonságuknak félre ismerhetetlen jeleit viselik magukon és így a közép-europai és délnyugoti fajoknak vegyülését tapasztalhatjuk, ami sajátságos és különálló jelleget ád a vármegye faunájának.
Felső-Magyarország összes megyéi között alig van egy, mely a fauna változatossága tekintetében ennyit vagy többet nyujthatna, mert a hol a geografiai viszonyok oly különfélék, ott az állatvilág egyedeinek föllépése, változása és elterjedése is hasonlóan ezen viszonyokhoz, igen változatos. Általánosan elismert tény az ugyanis, hogy úgy a hőmérséklet, mint a talajviszonyoknak különféle alakulásai, nemkülönben a növényvilág termékei külön-külön majd kedvező, majd kevésbbé előnyös feltételeket szabnak az állatok tenyésztésének.
A megye összes állatfajait nem szándékunk és nem czélunk fölsorolni. Értekezésünk szükre szabott kerete csak azon állatok felsorolását engedi meg, a melyek az ezen megye területén kellően kidomborított jellegükkel térnek el a másutt található állatfajoktól.
A gerinczesek között eddig 316 faj és változat volt e megyében ismeretes. Minden esetre tekintélyes szám. Ezek közül:
EMLŐSÖK (MAMMALIA.)
Emlősök.
Az emlősök 42 fajjal vannak képviselve, a ragadozók tekintélyes számú fajokkal. Ezek közül nevezetesebbek: A hiúz (Felis lynx), a mely ritkán fordul ugyan elő, de hogy e megye területén mégis található, bizonyítja az a gyönyörű példány, a melyet a rudnói völgyben a zliechói határ hegyeiben három évtizeddel ezelőtt lőttek. A vadmacska (F. catus) életének szívósságáról tanúskodik az a jelenség, hogy a megye területén majdnem minden nagyobb erdőben tanyáz és különféle színben fordul elő.
A vidra (Lutra vulgaris), a félénkségéről és éles látásáról hirhedt halvadász. A barna medve (Ursus arctos), szórványosan bár, de mégis előfordul a nagy-tapolcsányi és privigyei járások magasabban fekvő erdeiben, nemkülönben a Javorina-hegy rengeteiben.
350A farkas (Canis lupus), még a nyár közepén is gyakrabban jár a fensíkokon, ahol a juhnyájak számosak. Embert azonban nem támad meg.
A kérődzőkről részint a mezőgazdasági, részint a vadászati viszonyok ismertetésében szólunk.
A nem kérődző páros patájuak egy nevezetes állattal vannak képviselve és ez a vaddisznó (Sus scropha), a mely a temetvényi, zobori, tribecsi és rudnói hegységek bükk- és tölgyrengetegeiben falkákban tenyész. Erről szintén a vadászati részben szólunk.
MADARAK (AVES.)
Madarak.
A madarak osztályából fáradhatatlan természet-búvárunk, néhai Nagy József följegyzése szerint, e megyében a közelmult időkig 227 faj volt ismeretes, a mely számhoz, ha hozzá veszszük az ujabban észlelt 10 fajt, mondhatjuk, hogy e megye területén 237 madárfaj tenyész, illetőleg vonul át.
Látható ebből a számból, hogy a madarak e megye területén tekintélyes számmal vannak képviselve. Mellőzve a gyakoriabbakat, csakis a következők emlitésére terjeszkedünk ki:
Fakó keselyű (Vultur fulvus), s a rablásban hozzá méltó szirti sas (Aquila fulva). Sokszor látni a nyilsebesen iramodó vándor sólymot (Falco peregrinus), s a ragyogó tollazatú kék sólymot (Falco aesalon).
A nagyobb hegyekben tanyáz az uhu (Bubo maximus), ritkábban a havasi csuvik (Nyctea nivea), a kazári fecske (Cypselus apus), a nagy holló (Corvus corax), fenyőfán ugrándozik az erős csőrű árvaszajkó (Nucifraga caryacatactes). A hegyi patakokban gázol a vízi rigó (Hydrobata aquaticus). Előfordul az örvös rigó (Turdus torquatus), a havasi pacsirta (Otocoris alpestris), nem messze ettől a vén erdőben a fekete harkály (Dryocopus martius), elvétve hallani a siket-fajdot (Tetrao urogallus) és az elég gyakori császár-fajdot (Tetrao bonasia.)
Az alföldi részen otthonosak: réti sas (Haliaëtos albicilla), a lomha túzok (Otis tarda) és testvére a reznek túzok (Otis tetrax), a homoki lile (Aegialites hiaticula), az üstökös gém (Ardea comata), a fehér és ritkábban a fekete gólya (Ciconia alba és nigra), majd a gágogó hangjával szüntelenül zsivajkodó csillagos lúd (Anser erythropus), a mely legtöbbnyire a sarki búvár (Colymbus arcticus) társaságában látható.
A nyolczvanas években, a nagy-tapolcsányi járás területén az Erzsébet-mező körüli fákon, cseresznye-éréskor a Dél-Európában meg Kis-Ázsiában élő rózsaszinű sáska madár (Pastor roseus) több igen szép példányát sikerült lelőni.
Czélunkhoz híven, sok évi feljegyzéseink alapján, a vándor-madarak tavaszi költözködését, vonulását e megyében a következő időpontokra tehetjük:
a) a mezei pacsirta február 21-től márczius 2-ig,
b) a barázda-billegető február 17-től márczius 19-ig,
c) a vadgalamb márczius 1-től 5-ig,
d) az erdei szalonka márczius 6-tól 28-ig,
e) a vadludak február 20-tól 28-ig,
f) a füsti fecske márczius 27-től április 15-ig,
g) a fürj márczius 28-tól május 8-ig.
CSÚSZÓ-MÁSZÓK. - REPTILIAE.
Csúszó-mászók.
A hol, mint e megyében, oly sok a folyó és állóvíz, a szikla is, nem szenved kétséget, hogy ott a csúszó-mászók is kiváló előszeretettel tartózkodnak. 351Ezeknek itt található 9 faja közül a fali gyík (Lacerta muralis) a megye egész területén tanyáz, s kiválóan a délkeletnek fekvő részeken, a vízi sikló (Tropidonotus natrix) nevű kígyó. Említést érdemel még a már ritkábban előforduló sárga sikló (Coluber flavescens) és a réz sikló (Coronella laevis), az előbbi az itteni kigyók közt kétségkivül a legnagyobb.
Hogy vipera-kígyó van-e jelenleg a megye területén, azt feltétlen bizonyossággal állítani nem lehet.
KÉTÉLTŰEK. - AMPHIBIA.
Kétéltűek.
Nyitravármegye területén a kétéltűek közül 8 faj fordul elő; jellemző a vereshasú béka (Bombinator igneus), amely nagyon szereti a zsombékos vizeket, mocsarakat, valamint a tarajos szalamandra (Triton cristatus), amely az előbbenivel ellentétben, csakis hegyi vizek, források tiszta vizében szokott tartózkodni.
HALAK. - PISCES.
Halak.
A folyó- és az állóvizekben 20 faj tenyészik a vármegyében. A Vág-folyóra jellemző a kecsege-tok (Acipenser ruthenus Lin.), továbbá a faj-tok (A. schypa Guld) és viza-tok (A. huso. Lin). Ezek, minthogy testük növekedésében jelentékeny nagyságot érnek el, csakis a folyam derekától lefelé, tehát mélyebb vizben tartózkodnak. Viszont a Nyitra-folyóban, mint jellemző a bárd-alakú lapos keszeg (Abramis ballerus Lin.) és a kecses formájú leány konczér (Leuciscus virgo). A privigyei és rudnói völgyek hegyi patakjainak sajátos jelensége gyanánt felemlíthető a sebes pisztráng (Trutta Fario), amely általánosan keresett csemege-étel.
IZELT LÁBÚAK. - ARTHROPODA.
Izeltlábúak.
Az izeltlábúak közül részletesen csakis a bogarak (Coleoptera) és a lepkék (Lepidoptera) vannak ez ideig tüzetesebben átkutatva, még pedig bámulatos sikerrel. Ugyanis egy évtizeddel ezelőtt e nagy területen mindössze még csak 20-30 faj volt ismeretes, ma azonban az imert bogár- és lepkefajok és változatok száma meghaladja a 2451 tekintélyes számot.
Értekezésünk szűk kerete nem engedi itt sem, hogy bővebb részletezésbe bocsátkozhassunk, hanem e helyütt és pusztán csak a megyére jellemző és sajátja gyanánt vehető fajok elősorolására kell szorítkoznunk:
a) Coleoptera. A megyében pontosan meghatározva észleltetett 1938 bogárfaj és változat, ezek között az első hely méltán az Otiorchynchus Kelecsényii Friv. nevű orrmányost illeti; ennek méltó társa a futoncz-bogár (Carabus v. Helleri Gugl). A magyarországi bogárfauna elterjedésére némi fényt vetnek a következők:
A megye nyugati részében a Morva-folyó mentén előfordul az igen ritka futrinka (Pterostichus incomodus Schau). Sasvár homok-térségén a czingolány (Cicindela silvatica L.), s a legtüzetesebben átkutatott tribecsi, zobori és temetvényi hegységekben az Elater 4. signatus Gyl., az Acimerus Schäfferi Laich., a Leptura erythroptera Heg., az üdezöld Zobor-hegyen a Captorhinus statua, a Leptura v. exclamantionis Fbr, a Cerambix velutinus Brul., a Cortodera Frivaldszky kr.; innen északra Tavarnok vidékén a Dorcadion Cervae Friv., a Carabus v. Erythropus Fis., a Potosia v. Florentina Hrb.; s még tovább északnak haladva Privigye vidékén a Leptura unipunctata s átellenben a bajmóczi várkastély körül elterülő eredős hegyeken a Poecilonota variolosa Payk.; nyugotra a Vágvölgyben a Seropalpus barbatus Sch. és a Stenomax incurvus Küst.; végül a megye legdélibb részében, Érsekujvár környékén, a Halosimus syriacus L.; és még számos itt egyenkint fel nem sorolható faj.
Lepkék.
Komoly figyelmet érdemel azonban a lepkefaunája (Macro-lepidoptera) is, mert e téren is oly sok jelenséggel találkozunk, aminővel másutt sehol. Kivéve a megye nyugoti részeit, a terület a lepkefauna érdekében egészen 352átkutattatott, s ennek eredményeképen biztos meghatározás szerint 513 faj és változat észleltetett, melyek között van a megyének egy kizárólagosan az ő sajátját képező változata s ez a Zygaena Filipendulae ab. latoconfluens Kel., mely fajta csupán Tavarnokon él.
Nevezetes ezenkivül az Apolló lepke (Parnassius Apollo L.), amely a bajmóczi és kesellőkői várromok közeliben, a sziklás helyeken tenyész, a völgyekben röpköd. Továbbá a Deilephila nerii L. és a livornica Esp. szender ♀ -je, amely a Földközi tenger vidékéről a Nyitra és Vág völgyeibe szokott megtermékenyedve felvonulni és ott tenyészni.
Nappali fajai közül megemlítjük a tőkés-ujfalusi erdőkben otthonos Argynnis pandora Schif.; szövők közül pedig a ludányi dombokon és a Zobor-hegy lejtőjén tartózkodó és nagy számban előfordulni szokott Ocnogyna parasita Hb. ritkább lepkét, nemkülönben a nyitrai várrom bástyáin mászkáló Cochlophanes Helix Jub. fajt és végül a tribecsi hegység lejtőjén tenyésző gyönyörű Zygaena laetát Hlb.
A hártyásszárnyúak (Hymenoptera) közül van a megyének egy, szintén kizárólagos sajátú faja s ez a fürkész darázs (Ichneumon fulvidactylus Kriech.), amely állat eddig csupán Tavarnokon volt fölfedezhető. A darázstermészet mozgékony temperamentuma ezen állatban pregnans kifejezésre jutott. Szüntelenül kutat, keresgél, hol odvas fában, hol az ereszek alatt, sőt még az ember vagy állat fülét vagy orrát sem kiméli meg, úgy, hogy a fürkész névre teljesen rászolgál.
A félszárnyúak (Hemiptera) családjából megemlítendő a vereserű kabócza (Cicada haematodes.) A megye alsó járásában egyáltalán nem tenyész, s a felső részeken egyedül a Bajmócz-vár körüli parkban űzi szorgalmasan esztergályos-mesterségét s a fürdővendégek nem csekély bosszúságára hallatja reszeléshez hasonló czirpelését.
Be kell ismernünk, hogy Nyitravármegye az állatvilágot, de legkivált a rovarokat illetőleg, a legutóbbi időkig Magyarországnak legkevésbbé ismert területeihez tartozott, s e tekintetben még sok kiaknázatlan kincset rejt magában, a melynek létezéséről a tudományos világ alig vett tudomást.
Végül ideiktatjuk az e szakba vágó irodalmi forrásmunkák czímeit:
Nagy József: Nyitramegye helyirása 1864. I. kötet, U. a. - A madár 1861. - Hermann O: A m. halászat könyve 1887. - Kelecsényi Károly: Rovartani lapok 1885. évfolyam. a) Éjjeli lepkevadászat Nyitramegyében. b) Ujabb felfedezések Nyitramegye lepkefaunájából. Kelecsényi K.: Enthomolog. Zeitschrift Suben (Germania) 1887-1891. Boarmia Selenoria Zygaena ab latoconfluens leirása. - Természetrajzi füzetek: Budapest, 1892. évfolyam 132. l., 1894. évfolyam 52. l. Otiorch, Kelecsényi, Friv. és Ichneumon fulvidactilus kr. leirása. - Kelecsényi K: A nyitramegyei orvos-, gyógyszerész természet-tud. egyesület 1895-96. évkönyve 18. lapon, Nyitramegye és N.-Tapolicsány környékének bogár- és lepkefaunája. A m. orvosok és természetvizsgálók 1897. év. XXIX. vándorgyűlési évkönyve: Ujabb adatok Nyitravármegye bogár- és lepkefaunájához.
