« MEZŐGAZDASÁG, ÁLLATTENYÉSZTÉS, SZŐLŐMÍVELÉS, ERDÉSZET. Írta Haraszthy Lajos segédszerk. A szőlészeti részt Tornáczky Kálmán szőlészeti és borászati felügyelő. KEZDŐLAP

Nógrád vármegye

Tartalomjegyzék

KÖZOKTATÁSÜGY. Írta Völgyi A. István áll. iskolai igazgató. A balassagyarmati főgimnáziumot Schehák Rezső főgimn. tanár. »

210IPAR, KERESKEDELEM, HITELÜGY, FORGALOM.
Írta Sztudinka Ferencz szerkesztő.
A közútakra és vasutakra vonatkozó részt: Pongrácz György vm. első aljegyző
Az ipar története.
Nógrád vármegye ipari kulturájának kezdete nagyon messze nyúlik vissza és kétségtelen, hogy itt már az Árpád-házi királyok korában, a vasipar mellett a fa-, cserépedény-, bőr- és szövőipar is virágzott.
A füleki és losonczi kézmívesek: magyarok és tótok, már a török hódoltság előtt versengtek egymással. A mohácsi vész (1526), mely a vármegye politikai és közigazgatási megoszlását vezette be, vagyoni pusztulást hozott a vármegyére.
A XVI. század derekán (1574), a vármegyében nincs több 228 helységnél; nincs több 1000 adófizető portánál (1494-1495-ben még 5000); a jobbágy lakosság száma alig 22.000 lélek, ezek között iparos Füleken, Losonczon, Gácson, Szécsényben és Balassagyarmaton összesen alig 180, kiket a hódoltság mellett a többi más lakosokkal együtt még a földesurak is zaklattak. Ily viszonyok mellett a vármegyei ipar a törökvilágban s a nemzeti fölkelések korában (1541-1710) nagyobb fejlődésnek nem indulhatott. Ez időben Szinóbánya, Lónyabánya mezőváros volt és lakossága bányát mívelt; ezt a bányaüregek is bizonyítják.
A szatmári békekötés után (1711) az iparosok száma a vármegye területén, különösen Losonczon kezd emelkedni, mely utóbbi a régi Nógrád vármegyében az egyetlen szabadalmas mezőváros lévén, Magyarország legrégibb iparosvárosai közé tartozott, hol sok iparos telepedett le, a kik szorgalmukkal vagyont szereztek; különösen a kovácsok, szabók, tímárok, vargák, csizmadiák, mely utóbbiak III. Károly királytól kapták újabbi czéh-szabadalmukat.
Csak Mária Terézia és II. József uralkodása alatt kezd Nógrád vármegyében az ipar fellendűlni. Divényben sziták és rosták, Málnapatokan és Divényhután zsindelyek, léczek, karók, deszkák készültek, Patakalján, Tamásin és Maskófalván jóhírű pipákat, Poltáron, Nagyfalun és Gácson cserépedényeket gyártottak. Jó meszet égettek Szőlősön és Szupatakon.
1767-ben alapítja gróf Forgách Antal híres gácsi posztógyárát, mely 1800-ban a legelőkelőbb főúrak részvételével részvénytársasággá alakúlt át. 1798-ban keletkezik Gácson a posztósok legénytársulata (Bruderschaft). Ugyancsak a XVIII. században keletkezett Gácson egy fayence-gyár, később pedig egy czukorgyár. Ugyanakkor virágzott a losonczi harangöntőipar. 1807-ben mintegy 30 községben 2000 fonónő dolgozott a gácsi posztógyár részére és több mint 300 vég posztót adtak el az egész országban. 1836-ban évenként már 6000 vég finom posztót, 600 rőf kazimirt, 30 mázsa harrasztot készített a gácsi posztógyár, melyben már 600-700 ember dolgozott állandóan. 1832-ben hozták be külföldről a gácsi posztógyárba az első 16 lóerős gőzgépet. Ez volt a legelső gőzgép, melyet hazánkban a gyáriparban alkalmaztak.
Czéhek.
Vármegyénkben a legtöbb czéh Losonczon volt, volt továbbá még Szécsényben és Balassagyarmaton. A losonczi czéhek eredete nagyon régi. Mivel azonban a várost sok viszontagság és pusztulás érte, alig van a losonczi czéhekről valami emlék. Az egyetlen, mely I. Ferencz királytól 1832-ből származik s e sorok írójának birtokában van, a losonczi magyar tímárok czéhszabadalma.
1835-ben Losonczon 42 varga, 38 tímár lakott külön-külön czéhet alkotva. A vargáknak külön utczájok is volt, a még ma is fennálló Varga-utcza. Legnépesebb volt a csizmadia-czéh, 140 taggal; 20 szíjgyártó-, 12 gombkötőmester, 14 posztós, kik szűrposztót készítettek s kallójuk a mostani losonczi gőzmalom helyén állott. A losonczi posztósok állítólag II. Józseftől kaptak czéhszabadalmat. Kalaposmester volt 15, kovács, lakatos, üveges együttesen 29 s ezek egy czéhbe tartoztak. A magyar- és német-szabóipar szépen virágzott Losonczon, a hol ebben 20-30 mester dolgozott. A többi kézmíves iparból volt: szűrszabó 10, szűcs 5, fésűs 5, kötélverő 3, asztalos 20, pék 4, kocsigyártó 3, kékfestő 3, fazekas 21312, cserepes 1, czukrász 1, kályhás 2, tűkovács 1, harangöntő 1, ónöntő 1, ezüstmíves 1.
1845-ben alakúlt Losonczon részvénytársasági alapon egy bőrgyár, mely azonban már 1849-ben elpusztult.
A védegylet idejében (1847) Losonczon a kézmívesek száma 344 önálló mester, 267 segéd és 275 inas, összesen 876 lélek volt.
Losonczot alkalmas vidéke és fekvése már a mult század negyvenes éveiben gyárvárosnak predesztinálta. A megindúlt fejlődést azonban megakasztotta a szabadságharcz, melynek gyászos emlékű, sötét pontja Losoncz pusztulása. Losoncz azonban ismét felépült romjaiból és ipara újabban soha nem remélt módon fellendült. 1850-ben kezdett újra épülni és ezzel az építőipar erős lökést nyert. Az iparosok ismét czéhekbe tömörűltek és visszaállott a régi rend.

1-2. Részletek a selypi czukorgyárból. - 3. A selypi czementgyár.

Részletek a salgótarjáni kőszénbánya r. t. bányáiból.
1848 után.
Losonczon a forradalom után több iparos volt, mint Balassagyarmaton vagy Szécsényben, mert a kik elmenekültek, azok ismét visszajöttek. 1854-ben Losonczon 283 önálló iparos dolgozott, 118 segéddel és 141 inassal; Balassagyarmaton 128 önálló iparos, 44 segéddel és 52 inassal; Szécsényben 85 önálló iparos, 22 segéddel és 31 inassal; Gácson 40 mester, 40 segéddel és inassal.
1854-ben alapítja a wieni Schöller czég Losonczon a kobalt- és nikkel-olvasztót, hol 50 munkást foglalkoztatott. Ezt a telepet köznyelven sokáig »pakfongyárnak« nevezték; de már régen megszűnt.
1862-ben alapítja Wohl Herman Losonczon a régi sörház mellett szeszgyárát, ezt azonban 1870-ben áttelepítette a mucsényi gazdaságba.
1867-ben alakul és épül a Felsőmagyarországi József-gőzmalom, a jelenlegi Losonczi Gőzmalom Részvénytársaság, mely sok viszontagság után végre a mai biztos révbe juthatott.
A gácsi posztógyár 1867-ben gróf Forgách Antal és Tolnai gróf Festetits Antal közreműködésével részvénytársasággá alakulván, 1871-ig működött, a mikor adás-vétel útján Stricker Ede, zayugróczi posztógyáros birtokába jutott.
1869-ben több losonczi polgár, Grimm Lajos, losonczi kereskedő vezetésével a »Losonczi gyapjúárú- és finomító-gyár részvénytársaság «-ot alapította Losonczapátfalván. A gyár csak finom posztó előállításával foglalkozotott és hetenként 1400-1500 méter posztót állított elő. Miután azonban a részvénytőke kicsi volt, 1872-ben a losonczi polgárok egy társulata átvette a gyárat; de ez is kénytelen volt az üzemet 1874-ben beszüntetni. Ez év őszén végre Regenhart Ferencz és társai pozsonyi czég vette meg a gyárat és azt kizárólag katonai posztó készítésére rendezte be. A gyár hetenként 4200-4500 méter katonai posztót tudott előállítani az új gépek segélyével.
Az alkotmányos aera beköszöntésével a gróf Forgáchok révén jelentékeny nagyipari élet kezd fejlődni Nógrád vármegyében, melynek hullámai túlnyomóan Salgótarján, Losoncz és annak éjszaki vidéke felé vették útjokat.
Bányászat.
A gazdag salgótarjáni kőszénbányák révén keletkeznek Salgótarjánban és Losonczon az ország leghíresebb és legnagyobb gyártelepei, melyek nemcsak a hazai, de a világpiacz részére is termelnek. Salgótarján 1857-ben még jelentéktelen falu, 940 lakossal, ma 13.552 lakosa van, sok rakodó-, akna- és tárnatelepekkel. Boldogulását a kőszénnek köszönheti, melynek nyomaira már a múlt századokban bukkantak, de kellőképen felhasználni nem tudtak. Brellich János és társa wieni czég alapította eredetileg a hatvanas években a Szent István kőszénbánya-részvénytársaságot, s ez nyert engedélyt egy Salgótarjántól Budapestig terjedő lóvasút építésére, melyet azonban később rendes, szabályszerű gőzmozdony használatára tettek alkalmassá; de ez nem boldogult és csak akkor lendűlt fel, mikor azt a magyar kormány átvette és egész Ruttkáig kiépíttette. A salgótarjáni vasút legelőször 1867 május havában nyílt meg, azután 7,200.000 forintért a magyar állam tulajdonába ment át. Az eddigi tulajdonos ettől kezdve a Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. czímet vette fel s székhelyét Budapestre tette át.
Vármegyénkben a szénbányászat abban az arányban fokozódott, a mint iparunk és vasúthálózatunk erősödött. Ma már e téren nagy a fejlődés, melyet a Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. és az Éjszakmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat r. t. (székhely Budapest) szénbányái: Salgótarján, Zagyvaróna, Etés, Kisterenye, Vecseklő, Kazár, Vizslás, Pálfalva, Mátranovák, Karancs és Baglyasalja telepeken, 7500 munkással tevékenyen fejlesztenek. A kiaknázott szén minősége kitünő, a kőszéntermelés mennyisége pedig állandó emelkedést 214mutat. Újabb keletű a »Rapp-Romhányi Kőszénbánya Társulat« Losoncz székhelylyel, mely barnaszenet termel.
Vas és fémipar.
A vasszükséglet a múlt század folyamán óriási mértékben növekedett, ennek hatása alatt fejlődött Nógrád vármegyében a jelentős vasipar s ezt az alkalmat használta fel az újabb időben Kossuch János, ő alapította 1854-ben a szinóbányai vasgyárat, melyet később Kuhinka Testvérek katalinvölgyi üveggyárával elcserélt. A vasgyár tehát Kuhinka Ferenczé lett. Leginkább nyersvasat és kereskedelmi öntvényt termelt, a vasérczet Szinóbánya, Ipolyróna és Etrefalva községek határán levő bányatelepekből kapta, de a vasércz kifogyván, ezzel vármegyénkben a termelés megszűnt. A gyár jelenleg Kramer J. budapesti czég tulajdona, a ki gőzerővel berendezve, 200 munkással dolgozik. Gyárt vízvezetéki, csatornázási czikkeket, csöveket és mindenféle öntöttvas alkatrészeket.
Hazánk egyik legismertebb és legnevezetesebb vasgyára Nógrád vármegyében a Rimamurány-Salgótarjáni Vasfinomító Társaság salgótarjáni gyára, mely 1869-ben alakult s működését gőzerőre berendezve, 1871-ben kezdte meg. Több nevezetes hengerművel, vizszivattyúval, metszőgéppel, kör- és olvasztó-kemenczével rendelkezik, évente 6-700 munkást állandóan foglalkoztat s mintegy 180.000 métermázsa vasat dolgoztat fel, mihez a nyers anyagot a gömöri telepek, a kőszenet a helybeli bányák szolgáltatják. E jelentékeny iparvállalat fellendülését a kőszénnek köszönheti s évről-évre örvendetesen emelkedik. Gyártmányai rúdvas, vasgerenda, idomvas, sodrony, sodronyszeg, kocsitengely, melyek nemcsak hazánkban, de Ausztriában és a Balkán-államokban is nagy keresletnek örvendenek. Évi forgalma ez idő szerint 40 millió korona.
A vasat feldolgozó többi iparokból van a vármegyében: 345 kovács, 42 lakatos, 7 műlakatos, 2 reszelővágó, összesen 318 segéddel és 425 inassal.
Jelentős ipar vármegyénkben az újabb időben nagy lendületnek indúlt zománczozó-ipar Losonczon, melynek elismert minőségű gyártmányai nemcsak hazánkban és Ausztriában, de Európa, Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália piaczain is nagy keresletnek örvendenek. Két ily gyár van Losonczon: a Sternlicht S. és Társai czégé, mely hazánkban a legrégibb (alapíttatott 1884-ben) és ma már 700 munkással dolgozik; a másik a Rakottyay György és Társai czég gyára, mely újabb keletű, 1892-ben alakult s ma 900 munkást foglalkoztatva, rövid idő alatt lendült fel ennyire. E gyárak leginkább belföldi bádogot dolgoznak fel, saját nyersedény sajtolóik vannak és a modern technika legújabb berendezésével vannak felszerelve. Forgalmuk évi 4 millió korona. A füleki zománczozógyár 1908-ban alakult, de csődbe jutott és most helyezik ismét üzembe.
Eléggé fejlett továbbá vármegyénkben az épület- és műbádogosipar, 22 önálló mesterrel és 39 segédszemélyzettel.
A fémipar terén újabban szépen fejlődik Selmeczi Miklós serétgyára Losonczon, mely ólomcsövek gyártására is berendezkedik és 10 munkásnak ad foglalkozást. A vas és fémiparral foglalkozik a vármegyében összesen 3769 személy.
Gépgyártás.
Vármegyénkben a gépgyártás csak a legutóbbi időben kezdett lendületnek indulni. Ma már két ily nagy telepünk van. Egyike a Hirsch és Frank r. t. salgótarjáni gépgyára, mely 120 lóerős gőzgéppel és 250 munkással dolgozik. Gyárt: szerszámgépeket, téglagyári gépeket, zúzó, törő és aprító gépeket, vasbútor-öntvényeket és díszöntvényeket. A másik az Első Losonczi Mezőgazdasági Gépgyár. Ez Basch és Tarján mérnököké Losonczon, mely 1904 óta, a mikor keletkezett, a mezőgazdasági gépgyártás terén jelentős sikereket ért el. A gyár 300 munkással dolgozik.
Agyag és kőipar.
Régi, ismert iparág Nógrád vármegyében az agyagipar. Ez több ágazattal van itt képviselve, mint agyagedény-, tégla- és gyáripar, Gácson, Divényben, Poltár vidékén, Losonczon, Füleken, Szécsényben és Balassagyarmaton. Ezek leginkább építőanyagokra: mint téglára, cserépzsindelyre és kályhagyártásra fektetik a súlyt. A gácsi fazekasipar, bár már régóta hanyatlásnak indúlt, de házias népiparként még most is tartja magát. Az agyag háziipart elnyomták a Nógrád vármegyében keletkezett agyagárúgyárak (Kálnó és Poltár), a kivándorlást pedig előmozdították. Az iparág összesen 520 munkást foglalkoztat.
A gránit- és bazaltkőanyag fejtése nagyiparrá fejlődött vármegyénkben a Korlát, Fülek és Somoskőújfalu határán fekvő gazdag gránitkő és bazalt-bányákban, melyek összesen 800 munkást foglalkoztatnak. Kőfaragók vannak Losonczon, Salgótarján, Balassagyarmat, Romhány és Nógrád községekben.
215Nagyarányú a vármegyében az üvegipar, melynek történeti múltja van. Már a régi időben ismeretes volt a vármegyében Divényhuta üveghutája. 1842-ben alapították a Kuhinka Testvérek a mostani Kossuch János-féle katalinvölgyi nagy üveggyárat Szinóbányán és 1852-ben alapította Kossuch János a málnapataki üveggyárat. A mai üveggyárak a vármegyében a következők: Novek Emil és Társa Csehbereken; az Első Magyar Üveggyár Részvénytársaság táblaüveggyára Hámoron és palaczkgyára Salgótarjánban; Kuhinka István K. örökösei üveggyára Málnapatak; Kolener testvéreké Jópatakon, Feller és Fehér czégé Farkasvölgyön és Pock Béláé Zagyvapálfalván, melyek 840 munkással dolgoznak.
Faipar.
A faipar, tekintve a vármegye dús és terjedelmes erdőségeit, a vármegyének egyik legrégibb ipara, mely azonban nincs eléggé kiaknázva. Fűrész és gőzfűrész négy helyen van a vármegyében: Losonczon, Balassagyarmaton, Csehbereken és Málnapatakon, melyek épületfaanyagot készítenek. A faipar ágazatából 132 asztalos, 20 kádár, 4 esztergályos állít elő szakma szerint kész gyártmányt. A bútorasztalosság szépen fejlődik Losonczon, Balassagyarmaton, Szécsényben és Salgótarjánban, mely telepek lassanként gyárakká fognak átalakulni. A kerékgyártás a vármegye éjszaki részében van elterjedve. Készítenek itt mindenféle kocsi- és talyigakereket, a mit távoli vidékre is elvisznek. A faiparral foglalkozik a vármegyében 738 lakos, kikből 340 az asztalos-, kádár- és esztergályosiparra jutott, a többi a fűrészgyárakra és a kerékgyártóiparra esett.
Bőripar.
A vármegye bőripara nem áll azon a fokon, melyen állania kellene. Pedig a losonczi vásárokon nagyon tekintélyes a forgalom nyers bőrökben. A losonczi vargák és tímárok híres ipara lényegesen hanyatlott az utóbbi időben és ma csak két önálló mester van Losonczon és három Balassagyarmaton. A szíjgyártó és nyergesiparban összesen nyolcz önálló mester dolgozik a vármegyében. Kefekötőiparral csak egy vállalkozó foglalkozik Losonczon, a ki szép forgalmat ér el és lassanként gyárrá alakítja át üzemét. A vármegye területén a bőr és sörteipar összesen csupán 42 lakost foglalkoztat.
Szövőipar.
Jelentős és híres gyáriparrá fejlődött vármegyénkben a gyapjuárú és finomposztógyártás, melyek fokozatosan és biztatóan haladnak előre. Két nagy gyár van a vármegyében. Az egyik a régi híres gácsi finomposztó és gyapjuárúgyár, mely 1907 óta részvénytársaság tulajdona. (Székhely Budapest.) Üzemét tetemesen kibővítve, a modern technika legújabb vívmányaival van felszerelve, 430 munkást állandóan foglalkoztatva, évente 7000 vég posztót és 20.000 darab pokróczot gyárt. A híres magyar iparczikkek között a gácsi posztó most is nevezetes helyet foglal el. Kész ruhát is szállít a honvédség részére saját gyártmányú posztójából. A másik gyár a volt Regenhart-féle Nemzeti Egyesült Textilművek r.-t. losonczapátfalvai posztógyára, mely üzemét katonaposztó és divatos szövet gyártására nagy arányban újra rendezte be. 50.000 vég posztót készít egy évben, 500 munkást foglalkoztat, de ezek számát később ezerre akarja fejleszteni. Van még a vármegyében 49 takács, 3 pokróczkészítő, 16 kötélgyártó, 10 kékfestő, 4 ruhafestő és 8 szitakötő. A fonó és szövőiparral jelenleg 1020 lakos foglalkozik.
Ruházati ipar.
A ruházati ipar, mint kisipar, eléggé fejlett, bár nem fedezi a szükségletet. A bevitel még mindig nagy, különösen kész öltönyökben és czipőkben. A ruházati iparral foglalkozik a vármegye területén 738 önálló mester és 680 segédszemélyzet, összesen 1418 személy. Ezekből Balassagyarmatra 172, Losonczra 241, Salgótarjánra 133, Szécsényre 122 és a vármegye többi részére 750 személy esett. A szabóiparnál foglalkozott Balassagyarmaton 45, Losonczon 63, Salgótarjánban 38, Szécsényben 29 és a vármegyében 248 önálló mester és segédszemélyzet. A czipész- és csizmadiaipar foglalkoztatott Balassagyarmaton 127, Losonczon 178, Salgótarjánban 95, Szécsényben 85 és a vármegyében 502 személyt.
Papiripar.
A papirosipar nem számottevő a vármegyében. A mi van, az a könyvkötőiparra szorítkozik, de ez is szerény. Összesen 16 önálló mester dolgozott. Ebből Balassagyarmatra 6, Losonczra 6, Salgótarjánra 3 és Szécsényre 1 esik.
Élelmezési ipar.
Az élelmezési ipar meglehetősen fejlett. Összesen 23 gőzmalom áll üzemben és ezek között a losonczi gőzmalom a kivitelre is dolgozik. A czukorgyártás jelentős ipartelepe a Selypi Czukorgyár r.-t. Selypen, mely fejlődő forgalommal évről-évre gyarapodik. A mészáros- és hentesipar virágzó és a sertéshizlalás is fejlődik.
A szeszipar nagy kiterjedtségnek örvend. Kilencz mezőgazdasági, egy ipari szeszgyár és két szeszfinomító van a vármegyében. Az élelmezési ipar az egész vármegyében 2123 lakost foglalkoztatott. Ezek közül a malomiparra 739, a 216czukoriparra 806, a szesziparra 160, a pék és a czukrásziparra 128, a mészáros és hentesiparra 290 személy esett.
Építőipar.
A vármegye építő ipara - az utóbbi időben nagyon kifejlett építési kedv miatt - virágzásnak indult Balassagyarmaton, Losonczon, Salgótarjánban és a vármegye egyéb helyein. A magán- és középítkezés mind nagyobb arányokat kezd ölteni. A gyárépítések is majdnem napirenden vannak.
Sokszorosító-ipar.
A sokszorosító és műipar a nyomdákkal és a fényképező műtermekkel van képviselve. A könyvnyomdászat és fényképészet nagyon fejlődött és virágzó Losonczon, Balassagyarmaton és Salgótarjánban.
Vendéglősipar.
A vendéglős, szállodás és kávésipar a vármegye góczpontjain van kifejlődve. Vendéglős és szállodás van: Balassagyarmaton 6, Kisterenyén 2, Losonczon 12. Lőrincziben 4, Nagyorosziban 1, Penczen, 1, Rétságon 2, Salgótarjánban 10. Szécsényben 3, Szirákon 1, Verőczén 4, összesen 46, a kávésiparral pedig foglalkozott 32 vállalkozó. Az ezekben alkalmazottak száma 326. Összesen foglalkoztatott a vendéglős, szállodás és kávésipar 404 egyént.
Ipari szövetkezet.
Az 1898. évi XXIII. t.-cz. hatása alatt több helyen alakult ipari szövetkezet, melyek szépen fejlődnek. Losonczon a butoriparosok szövetkezete virágzik.
Iparkamara.
Nógrád vármegye ezelőtt a budapesti kamarához tartozott, de jelenleg a beszterczebányaihoz tartozik, mely 1890-ben alakult. A kamara első elnöke kezdettől fogva a mai napig Flittner Károly, első alelnöke pedig Borbély Lajos, a Rimamurány Salgótarjáni Vasfinomítógyár vezérigazgatója és Verebély Károly zólyomi bútorgyáros volt. Jelenlegi alelnökök Bárczy Károly és ifj. Rosenauer Lajos beszterczebányai lakosok. Titkár a megalakulás óta Holesch István dr. másodtitkár Dienes Emil dr. A kamara területe 16.744 km.
Ipartestületek.
Az 1884. évi XVII. t.-cz. alapján Nógrádvármegyében eddig 5 ipartestület alakult, még pedig Losonczon 318, Balassagyarmaton 251, Salgótarjánban 204, Gácson 47 és Szécsényben 85 taggal; az ipartestületi tagok összes száma tehát 905.
Iparfelügyelet.
Nógrád vármegye a második főfelügyelői kerülethez (székely Pozsony) tartozik és a vármegyei ker. iparfelügyelő székhelye Losoncz. Az iparfelügyelő jelenleg Dér Sándor, kinek működése Nógrád vármegye területére terjed ki. Az iparfelügyeletnek 1901. évben megkezdett és azóta tovább fejlesztett deczentralizácziója vármegyénkben sem sikerült. Az elmult 1909. évben a fönnálló 100 gyári ipartelepen kívül megvizsgáltak 406 gőzkazánt, melyeknek száma a vármegyében 723. Ezek közül 223 ipari, 407 gazdasági. A helyhez kötött (stabil) kazánok száma 254, a helyhez nem kötötteké 469.
Munkásbiztosítás.
Az 1907:XIX. t.-cz. az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosítását szolgálja, melynek középpontja az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár Budapesten, szervei pedig az ország területén működő összes kerületi, vállalati és magánegyesületi betegsegélyző pénztárak. Vármegyénkben két kerületi munkásbiztosító pénztár működik. A balassagyarmati 2390 és a losonczi 8587 taglétszámmal. Van továbbá három vállalati betegsegélyző pénztár a vármegyében. A gácsi posztógyáré 506. Sternlicht S. és társai zománczozó gyáráé Losonczon 588 és a Selypi czukorgyár r. t. vállalati betegsegélyző pénztára 806 taglétszámmal. A taglétszámból esik 10977 a kerületi és 1900 taglétszám a vállalati betegsegélyző pénztárakra. Mily áldásos munkát végeznek a szocziálpolitika terén a munkásbiztosító pénztárak, mutatja e pénztárak keresetképtelenséggel járó betegségi esetekben kifizetett táppénzeinek összege 1909-ben. A balassagyarmati 9383, a losonczi 53.695, a gácsi posztógyár 3345, a Sternlicht zománczgyár 3006 és a Selypi Czukorgyár 2230 koronát, tehát a vármegye területén működő betegsegélyző pénztárak 1909-ben összesen 71.659 korona betegsegélyző táppénzt fizettek ki.
Munkásjóléti intézmények.
A vármegye munkásjóléti intézményei is szaporodnak. E tekintetben Salgótarján és Losoncz jár elül jó példával. Mindkét helyen munkás-lakóházak, lakó telepek, napközi otthonok, olvasó-, játszó- és hálótermek állnak a munkások rendelkezésére.
Iparoktatás.
Vármegyénkben ipari és kereskedelmi szakoktatás - magasabb értelemben - nincsen. Az 1884. évi ipartörvény alapján azonban jelenleg 16 iparos-inasiskola működik a vármegyében.

Salgótarján. - Aczélgyári igazgatósági lak.
Élelmezési üzlet és tiszti kaszinó.
Aczélgyári kórházépület.
A salgói fogaskerekű vasút.

A salgótarjáni aczélgyár.

A salgói bányatelep.

Szent-Ivány Farkas trachytbányája.

A báró Baratta-féle keramikai gyár Poltáron.

A gácsi gyapjúszövet- és finomposztó-gyár.
Gyárleírások.
A vármegyében fennálló nagyobb ipartelepek, melyektől az adatokat beszereznünk sikerült, a következők:
221Csehberek. - Zlatnói üveggyár. Kb. 1830-ban alapította Zahn J. György, kinek örökösei: Bolváry Dénes és István 1880 táján vették át. 1893-ban megvette Dapsy Viktor, kitől 1897-ben Novek Emil, Friedrich Ede, és Kuller József vásárolta meg. Ezek halálával az örökösök: Novek Béla és Dezső és özv. Friedrich Edéné a mai tulajdonosok. Gyárt fuvott, csiszolt és préselt üveg- és világítási czikkeket. Különlegessége a kelyhek készítése mindenféle alakban, főként kivitelre. A gyár területe 30 k. hold és van rajta 8 gyárépület, 4 raktár és 28 munkásház kb. 250 lakással. A hajtóerő 60 HP gőzgép, 2 drb. 10 HP vízikerék és egy 25 HP dinamó. Van 350 munkás, 30 napszámos és közöttük 60 nő is. Az évi termelési képesség 250 vaggon árú. Hazai piacza az egész ország; kiviteli piacza Ausztria, Törökország, Bulgária, Németország, Anglia, Egyesült-Államok és Kanada. Számos nemzetközi kiállításon és legutóbb az 1907-iki pécsi iparkállitáson első díjakat nyert. Zahn idejében Pantocsek Leó dr. vegyész kiváló eredményeket ért el; a több színt játszó, ú. n. irizált és opalizált üveg, továbbá az üvegérmek gyártása is az ő találmánya.
Fülek. - Stephani Ervin gőztéglagyára. 1897-ben alapította a tulajdonos. Gyárt géptéglát és alagcsöveket. A gyár területe 12-13 hold s 17 épületből áll, melyek közül 12 szárító. Hajtóerő 27 HP gőzgép; munkások száma 50-60 s ezek között 6-8 nő. Évi termelési képesség két millió tégla. Piacza a körülfekvő vármegyék, de az alagcsöveket messze vidékre is szállítják.
Gács. - Gácsi gyapjúszövet és finomposztógyár r. t. 1764-ben alapította a gróf Forgách család, 1870-ben Stricker Ede birtokába került s elhalálozása után örökösei részv.-társasággá alakították át. Fióktelepe van Budapesten. Gyárt divatszöveteket, katonai és szálas posztót, daróczot, katonai és gazdasági takarókat. Munkások száma 500. A hajtóerőt 750 HP gőzgépek szolgáltatják. Évi termelési képesség kb. 2,000.000 K értékű árú. Hazai piacza az egész ország s kivitele van Ausztriába. A gyár állami kedvezményben részesül.
Kálnó. - Deutsch Bertalan chamotte és agyagárúgyár r. t. 1890-ben alapította Deutsch Bertalan, a mai vezérigazgató. (Központ: Budapest, Váczi-körút 26.) Gyártja a tűzálló agyagiparban előforduló összes czikkeket. A gyár 7 k. holdnyi területén van 6 gyári és egy irodaépület, egy szivattyútelep, 3 munkásház 20 lakással, 2 rakodó- és egy vezérigazgatói lakás. A hajtóerő egy 150 és egy 35 HP gőzgép, egy primérdinamó és 8 elektromotor. Munkások száma 250-300 s ezek között 30-40 nő. Napi termelés 8 vaggon árú. Hazai piacza az egész ország s kiviteli piacza Galiczia, Bosznia, Szerbia, Románia és Bulgária. A gyár állami kedvezményt élvez. A bányából a gyárba 3300 méteres sodronykötélpálya vezet 3 állomással.
Losoncz. - Pázmán Gyula és Társai ezüst-, fém- és ötvösárú-gyára. 1910-ben alapította Pázmán Gyula. Gyárt ezüst, alpakka és kinaezüst használati és fényűzési tárgyakat. A gyár területe 700 öl és 3 épületből áll. A hajtóerő 14 HP villamos motor. Munkások száma 10-15.
Losoncz. - Rakottyay György és Társai gőztéglagyára. 1910-ben alapította Rakottyay György. Csak falitéglát gyárt. Területe 37 hold s 8 épületből áll. A hajtóerő 150 HP gőzgép s a gépek mindent automatikusan állítanak elő. Munkások száma 50-60, a kik közűl 10-20 nő. Évi termelési képesség ötmillió drb. falitégla. Piacza Losoncz és környéke. A gyárnak saját iparvágánya van.
Losoncz. - Rakottyay György és Társai magyar bádog- és vasedény-zománczozó gyára. 1892-ben alapította Rakottyay György s ma már a legnagyobb az egész országban. Gyárt zománczozott és horganyzott edényeket és csiszolt árúkat. Területe 12 hold s 25 épületből áll. A hajtóerőt egy 200 és egy 100, összesen 300 HP gőzgép szolgáltatja. Munkások száma 800-1000, a kik közűl 100-150 nő. Évi termelési képesség 3,000.000 K értékű árú. Hazai piacza az egész ország és főként Budapest, kiviteli piacza Törökország, Egyiptom, India és Kina. A gyárnak van saját artézi kútja, vízvezetéke, villamos világítása, villamos erőátvitele és iparvágánya. Munkásjóléti intézményei a segélypénztár, fürdő- és mosdó-helyiségek, ebédlő és munkás-kaszinó. A munkáslakótelep építése már tervezés alatt áll.
Losoncz. - Sternlicht S. és Társai első magyar bádog- és vasedény-zománczozó gyára. 1884-ben alapította Sternlicht Sámuel és Schein Fülöp. Gyárt zománczozott főzőedényeket, háztartási és egészségügyi czikkeket. Területe 8000 öl és 12 épületből áll. A hajtóerőt 500 HP gőz- és villamos-gépek szolgáltatják. Munkások száma 700, a kik közűl 150 nő. Az évi termelési képesség két millió K értékű árú. Hazai piacza az egész ország s kiviteli piacza Ausztria, a Balkán-államok, Oroszország, Ázsia és Éjszak-Amerika.
Losoncz. - Selmeczy Miklós első magyar sörétgyára. 1906-ban alapította a tulajdonos és az egyetlen az egész országban. Gyárt sörétet és különlegességként ólomzárt. Területe 1500 m. s egy nagy épületből áll. A hajtóerő 6 HP benzinmotor s a munkások száma 8. Évi termelési képesség 50 vaggon sörét. Hazai piacza az egész ország, melyet kétharmadrészben ez a gyár lát el, azonkívül kivitele van Ausztriába. A gyár állami kedvezményben részesül.
Losoncz, Rózsadomb. - Losoncz r. t. város Fekál trágyagyára. 1890-ben alapította a Losonczi műtrágyagyár r. t. és 1904-ben átvette a város. Gyárt Fekál-trágyát. Területe 10 hold és 10 épületből áll. A hajtóerőt 24 HP félstabil gőzgép szolgáltatja. Munkások száma 30 és az évi termelési képesség 150 vaggon trágya. Hazai piacza az egész ország, az erdélyi vármegyék kivételével.
Losoncz. - Városi műjéggyár. 1907 jún. 1-én alapította Losoncz r. t. város, a közvágóhíddal kapcsolatban. Területe 3 hold és 7 épületből áll. A hajtóerő 35 HP gőzgép s a munkások száma 4. Az évi termelési képesség 5100 q jég, a mit mind Losonczon fogyasztanak el.
Losonczapátfalva. - Nemzeti egyesült textilművek r. t. 1874-ben alapította lovag Zapori Regenhart Ferencz. Központ: Budapesten; ezenkívül gyárak vannak még Késmárkon, Losoncz apátfalván, Nyitrán és Pozsonyban. Gyárt katonai posztó-, vászon- és pamutárúkat és varr katonai ruhákat. Különlegessége a hadseregfelszerelés. A gyár területe kb. 20.000 négyzetméter és 18 épületből áll. A hajtóerőt 400 HP gőz- és 342 HP villamosgép szolgáltatja s most állítanak fel egy 1500 HP gőzturbinát. Munkások száma 470, a kik közül 224 nő, de a gyár teljes kibővítése után 1000-1200 lesz a munkások száma. Évi termelési képesség jelenleg kb. 10.000 drb. vagy 350.000 m. gyapjúposztó, a kibővítés után kb. 50.000 drb. vagy 1,750.000 méter. Hazai piacza Budapest. A gyár, mely jelenleg nagyarányú kibővítés alatt áll, állami kedvezményt élvez.
222Losoncz-Szalatna. Hubay Jenő agyagárúgyára. 1890-ben alapította gróf Cebrián László. Gyárt falitéglát, cserepet., díszcserepet, alagcsöveket stb. A gyár területe kb. 2000 négyzetméter s 16 épületből áll. A hajtóerő 80 HP gőzgép s a munkások száma 70, kik között 12 nő. Évi termelési képesség három millió tégla és cserép. Hazai piacza a Salgótarján és Zólyom közé eső vidék.
Lőrinczi-Selyp. - Magyar Vulkán-czementgyár r. t. 1908-ban alapított Rózsa Mihály, a jelenlegi vezérigazgató. (Igazgatóság: Budapest, Sas-utcza 25.) Gyárt potrland- és vulkánportlandczementet. Területe 20 m. hold és 12 épületből áll. A hajtóerő egy 750 és egy 350 lóerős gőzgép. Munkások száma 90. Évi termelési képesség 10.000 vaggon czement. Piacza az egész ország.
Lőrinczi-Selyp. - Selypi czukorgyár r. t. (Központ: Budapest.) 1889-ben alapította Tornyai Schosberger Henrik, Brüll Ármin és Brüll Zsigmond. Gyárt nyers és mindenféle czukrot, ú. m. kristály-, koczka, pilé, liszt, süveg és concassé. Különlegessége a szeletszárító és egyetemes mezőgazdasági szárító, mely utóbbi gazd. termények, répafej, répalevél, zöld bab, borsó, burgonya stb. szárítás útján való konzerválására szolgál. A gyár területe 45 k. hold s 34 épületből áll. A hajtóerő gőz, a gyári helyiségek és lakások világítására nagyszabású villamostelep áll fönn. Munkások száma a répafeldolgozási üzem alatt kb. 1500, azonkívül állandóan 300-500 s ezek között kb. 200 nő. Az évi termelési képesség répában egy millió és finomított czukorban 150.000 q. Hazai piacza az egész ország, kiviteli piacza Bosznia és Herczegovina, Bulgária, Török- és Angolország, Portugália, Kelet-India és az Amerikai Egyesült-Államok. - A Selypi Czukorgyár telepén működik az Egyesült erőtakarmánygyárak r. t. (központ Budapest) gyára is, a hol czukorszörpből és egyéb értékes takarmányfajokból a híressé vált "Kincsem" és "Lacta" melasse erőtakarmányok készülnek. A gyár készítményeinek egyik különlegessége a hústakarmány, mely leginkább sertések és baromfiak kedvelt takarmánya gyanánt szolgál.
Málnapatak. - Farkasvölgyi üveggyár. Tulajdonos: Fehér Mór és Fia. (Központ: Budapest, Mozsár-utcza 14.) Kb. 50 év előtt alapította Pock János. Gyárt táblaüveget. A gyár 35 épületből áll, ebből 12 lakóház. Hajtóerő egy 8 HP vízikerék és 4 HP mótor. Munkások száma 100. Az évi termelési képesség kb. 100 vaggon üveg. Hazai piacza az egész ország s kivitele van Boszniába.
Málnapatak-Hámor. - Kossuch János üveggyára. Bérlő: Pock Jenő. Mint apróüveggyár, az 1860-as években keletkezett. 1900-ban az I. Magyar üveggyár r. t. alapította, ettől megvette a Kossuch-czég. Gyárt táblaüveget. Területe 4 m. hold, melyen egy gyárépület áll a szükséges melléképületekkel és 8 munkásház. A hajtóerő 24 HP vízikerék. Munkások száma 54, ezek közül 4 nő. Az évi termelési képesség 76 vaggon árú. Hazai piacza az egész ország s kivitele van Boszniába.
Málnapatak-Hámor. - Pock Jenő üveggyára. A gyár azelőtt a Kossuch-czégé volt s 1900-ban ment át Pock tulajdonába. Gyárt táblaüveget 1 ½, 2 és 3 mm. vastagságban. Területe 10-12 m. hold s 14 épületből áll. A hajtóerőt víz szolgáltatja. Munkások száma 96, ezek közül 3 nő. Az évi termelési képesség kb. félmillió négyzetméter üveg, melyet a budapesti központ számára készít.
Málnapatak-Jópatak. - Kolener Testvérek üveggyára. 1907-ben alapította K. Zsigmond, Árpád és Kálmán. Gyárt solintáblaüveget. Területe 6 k. hold, melyen 2 gyárépület áll, a szükséges melléképületekkel és 8 munkásház. A hajtóerő egy 36 HP gőzgép és 2 vízikerék 24 lóerőre. Munkások száma 200, de ezeken kívül vannak még a favágók, fuvarosok és napszámosok. Az évi termelési képesség 150 vaggon árú. Hazai piacza az egész ország s kivitele van Ausztriába és a Balkán-államokba. A gyár államsegélyt élvez. A gyár a Máv., a Ganz, Schlick, Danubius és a győri vaggongyár számára is szállítja a vasúti kocsik ablakainak vastag solinüvegét. Az új műegyetemet, a kolozsvári egyetemet, számos budapesti és vidéki középületet, közöttük a most megindult székesfővárosi iskolaépítkezéseket is ez üvegtáblákkal szerelték föl.
Málnapatak. - Kuhinka István K. örökesei üveggyára. 1852-ben alapította Kuhinka István. Gyárt mindenféle kereskedelmi czikket fúvott és csiszolt üvegből. A gyár 12 m. holdnyi területén van üvegfúvó- és csiszolóhelyiség, gépház, több raktár és 14 munkásház. A hajtóerő 10 HP gőzgép és 10 HP vízikerék. Dolgozik 130 munkás és 50 napszámos, közöttük 20 nő. Hazai piacza az egész ország s kivitele van Ausztriába.
Nagykürtős. - Sebastiani és Fejér gőzfűrésze és homokmosógyára. Az utóbbit 1903-ban s az előbbit 1909-ben alapította Sebastiani Vilmos. A homokmosóban az üveggyártáshoz szükséges kvarczhomokot állítják elő. A gőzfűrész területe 5700 négyszögöl s 3 épületből áll. A hajtóerő 125 HP gőzgép. Munkások száma 60-70, ezek közül 25 nő. Évente 6000 köbméter fát dolgoz fel. A homokmosó területe 1000 négyszögöl s 2 épületből áll. A hajtóerő 16 HP gőzgép. Munkások száma 15. A napi termelési képesség 4-5 vaggon kvarczhomok. Hazai piacza az egész ország.
Poltár. - Báró Baratta Norbert keramikai gyárai és agyagbányavállalatai. Az 1869. évben alapította a mai tulajdonos apja Alajos. Fióktelepe van Ipolyszelén 1882 óta s bányatelepei Poltáron, Ipolyszelén és Ipolyberzenczén. Gyárt fedélcserepet, alagcsöveket, chamotte-téglákat, burkoló lapokat, kőagyagárút, kályhás czikkeket, keramit és festék földet, kályhás és tűzálló agyagot és üveghomokot. A gyár területe Poltáron 7, Ipolyszelén 14 k. hold s az előbbin 15, az utóbbin 12 épületből áll. A hajtóerő Poltáron 200 HP gőzgép és 35 HP dinamó, Ipolyszelén 25 HP turbina. Munkások száma 250-300 s ezek között kb. 100 nő. Az évi termelési képesség 4000 vaggon kész árú és 2000 vaggon bányatermék. Hazai piacza az egész ország s kivitele van Ausztriába, Boszniába és Szerbiába. A gyár kitüntetést nyert 1885, 1891 és 1896-ban a budapesti, 1890-ben a bécsi, 1897-ben a brüsszeli és 1900-ban a párizsi kiállításokon és elismerő díszoklevelet a m. keresk. minisztertől. A tűzálló agyag kiválósága gyártmányait elsőrendű kiviteli czikké teszi és magát a gyár nyers bányatermékét, a tüzálló agyagot használják a nagyobb magyarországi 223chamotte-, keramit- és fayence-gyárak és kályhások, az üveghomokot pedig az üveggyárak, mely anyagok a külföldi hasonló termékekkel bátran kiállják a versenyt.
Salgótárján. - Hirsch és Frank budapest-salgótarjáni gépgyár és vasöntő r. t. (Központ: Budapest, Aréna-út 128.) A salgótarjáni telepet 1894-ben alapította Keszler, Böhm és Bauer. Ezektől 1899-ben megvette Hirsch és Frank, kik részvénytársasággá alakították át. Gyárt. különféle gépeket és vasöntvényeket. A gyár területe kb. 7500 négyszögöl s 8 épületből áll. A hajtóerőt 140 HP gőzgép szolgáltatja. Munkások száma 460 s ezek közül 30 nő. Az évi termelési képesség 380 vaggon árú. Hazai piacza az egész ország s kivitele van Ausztrába és a balkáni államokba.
Salgótarján. - Rimamurány-salgótarjáni vasmű r.-t. salgótarjáni aczélgyára. A salgótarjáni vasfinomítógyár mint részvénytársaság 1868-ban alakult 1,200.000 frt tőkével s a gyár építését 1869-ben kezdték meg, midőn különböző kereskedelmi, szerkezeti és építészeti vasfajták gyártása czéljából kavaró-kemenczéket, luppahámorokat, forrasztó-kemenczéket, nyerssín-, durva, közép-és finom hengersorokat építettek és rendeztek be. A gyár üzemét 1870-ben kezdte meg, s az első időben nagy nehézségekkel küzdött, mert a salgói barnaszénnel a közvetlen tüzelésre berendezett kavaró- és forrasztó kemenczékben a vasgyártáshoz szükségelt magas hőfokot nem lehetelt előállítani. 1872-ben a vasfinomítógyár helyzete kedvezőbbre változott, mert a gázfűtésre átalakított kavaró- és forrasztó kemenczék segélyével, nem különben egyéb czélszerű berendezésekkel kitünő minőségű hengergyártmányokat állítottak elő, melyek a gyár országos hírnevét megállapították. Azonban míg egyfelől a salgótarjáni vasfinomítógyár a vasércznek teljes hiányában volt s így fennállása és boldogulása mindenkor a nyersanyagoknak piaczi árához volt kötve, addig a Rimamurányvölgyi vasmű egyesület birtokában volt ugyan a vasgyártáshoz szükséges nyersanyagoknak, de ezeknek okszerű feldolgozására és értékesítésére a korszerű berendezések és eszközök hiányoztak. Igy tehát szükségessé vált a két társulat megosztott birtokában volt hatalmas gazdasági tényezőknek egyesítése és a Rimamurányi vasmű-egyesületnek a Salgótarjáni vasfinomító társulattal való egyesülése 1881-ben megtörtént, midőn az új társulat a »Rimamurány-Salgótarjáni vasmű részv.-társaság« nevet vette föl. A salgótarjáni vasgyár az új társulat birtokában mind szélesebb körű fejlődésnek indult. A vastartókon és kereskedelmi rúdvason kívül, főleg a drót és drótszög, úgy szintén a kocsitengely gyártást fejlesztette s e tekintetben ma is hazánk iparában első helyen áll. 1888-89-ben a vasgyártásnak régi módszerét, a kavarást elhagyták s az üzemet új berendezésekkel a bázikus folytvas és folytaczél-gyártásra tért át. A fokozottabb mértékben előállított hengergyártmányok, mint vastartók (500 mm. magasságig), szerkezeti anyagok, kereskedelmi rúdvasak, hordóabroncs és drótárúk általánosan igen keresettek voltak. Ez időszakban a salgótarjáni vasgyár az »Aczélgyár« elnevezést vette fel. Az új alakulatban az aczélgyár üzeme 1903-ig maradt, a midőn a társulat a salgótarjáni gyárban a féltermények gyártását beszüntette s azt a vastartók, szerkezeti vasak és durva lemezek gyártásával Ózdra helyezte át. A salgótarjáni gyárnál a további fejlesztést más irányba terelték. A finomabb hengerárúknak, az abroncsvas és finomabb fajta szerkezeti vasak, továbbá a drót- és szögárúk, kocsitengelyek gyártását szélesebb alapokra fektették és a gyár üzemkörét újabb gyártmányuk bevezetésével tágították. Ilyen újabb gyártmányok a különböző gazdasági eszközök, eketestek és eketestalkotórészek, villák, sajtolt lapátok, föld és favágó szerszámok stb. Továbbá berendeztek egy korszerű vasöntőt, melyben főleg nagy súlyú vashengereket és a lemezgyártáshoz szükségelt kéregöntésű hengereket állítanak elő. Mindezeket kiegészítette egy aczélöntő, melyben a géptechnika sok ágazatában szükségelt kitünő minőségű aczélöntvényeket állítják elő. A salgótarjáni aczélgyár fejlődését a következő számadatok tüntetik fel: 1874-ben a salgói bányában 615.000 q. szenet és a vasfinomítógyárban 72.300 q. hengerárút termeltek, míg 1909-ben a salgói széntermelés 1,200000 q és az aczélgyári készárú termelés 430.000 q volt. A munkások száma a salgói bányamunkásokkal együtt 1874-ben 800, 1909-ben 2000. A Rimamurány-salgótarjáni vasmű r.-t. mostani székhelye Budapest, hol annak képviseletében a műszaki és kereskedelmi vezérigazgatóság működik. - A salgótarjáni aczélgyárnál ez idő szerint 5 műszaki és 7 adminisztratív tisztviselő, 2 orvos, 6 tanító, 36 mester és 1730 munkás van alkalmazva. A salgói bányánál pedig egy műszaki tisztviselő 9 bánya-altiszt, 2 tanító és 300 munkás. Az összes lélekszám, mely a tisztviselők, altisztek és munkások, valamint azok családtagjainak egybevetéséből ered: 6000. A salgótarjáni aczélgyárnak ez idő szerint nyolcz ágazata van, melyek a következők: 1. Hengergyár: 1 rekuperatoros izzító és 1 regeneratoros forrasztókemenczével, 10 Körting-fúvóval ellátott aknageneratorral, 1 hengersor, 13 trióállványnyal, melyet két, összesen 1800 ind. lóerejű gőzgép hajt, 1 kis alakvassorozat 9 trióállványnyal és 1 abroncsvassorozat 9 trióállványnyal, melyeknek közös hajtására két, összesen 1000 ind. lóerejű gőzgép szolgál. A hengergyártmányok további megmunkálására 6 különböző nagyságú és szerkezetű olló áll rendelkezésre. Az alakos vasak végleges kikészítését egy, külön e czélra berendezett szerelőműhelyben végzik; ennek berendezése áll: 1 kettős excenteres egyengetőből, 2 marógépből, 1 fúrógépből, 1 ventilátorral hajtott kovácstűzből és 1 szerszámköszörűből. Mind e gépeket egy 30 HP elektromotorral hajtják. A hengergyári forrasztó- és izzítókemenczék kiszolgálására egy elektromagnetikus szállítóberendezést használnak, melylyel a gyárudvarban raktározott tuskókat és bugákat felemelik és a hengergyári kemenczékhez szállítják. A hengergyár évi termelőképessége: 350.000 q. készárú. - 2. Kocsitengely- és szerárúgyár, mely áll: egy kovácsműhelyből 5 rekuperatoros gázkemenczével, 2 edző tűzzel és 2 kovácstűzzel, 7 gőzhámorral, 5 elektromos hajtású léghámorral, 1 excenteres kovácsoló sajtóval és egy elektromos hajtású ventilátorral; egy tengely eszterga-műhelyből, melyben 26 különféle esztergapad, 11 fúrógép, 7 persely- és csavaranyamarógép, 2 tengely- és perselyfényezőgép, 6 köszörülőgép, 1 végtoklyukasztógép, 1 gyalúpad, 1 ventilátor, 1 lakatostűz és egy exhaustor van elhelyezve; egy köszörülő műhely a szerszámok köszörűlésére, melyben 8 nagy homokkő-köszörű, 1 márga-csiszológép, 1 kettős fényezőgép van elhelyezve s valamennyit egy 50 lóerejű elektromotor hajtja. A tengely- és szerárúgyár évi termelése 26:000 q. készárú. - 3. Vasöntőde két kupolókemenczével, 2 szárítókemenczével, egy 20 tonnás és egy 2245 tonnás elektromos futódaruval, 1 elektromotorral hajtott Jäger-féle ventilátorral, 1 gurgás malommal és egy homokkeverő géppel. Az öntött hengerek esztergálására egy hengeresztergaműhely van berendezve, 3 esztergapaddal, 1 csapmarógéppel és 2 hengercsiszolóval. A vasöntővel kapcsolatos egy fémöntő 1 kettős tégelykemenczével és 1 forgódarúval. A vasöntőde évi termelőképessége 20.000 q. - 4. Aczélöntőde, melynek berendezéséhez tartozik: 1 kupolókemencze, 2 Raapke-féle kis konverter, egy 3 tonnás Martin-kemencze, 4 szárítókamra, két 5 tonnás veloczipéddaru, 2 hydraulikus és 8 kézi formázógép, 4 homok-előkészítőgép; az öntvénytisztító műhelyben: 3 esztergapad, 2 hidegfűrész, 1 gyalúpad, 1 fúrógép, 3 csiszoló és 4 tisztítódob, egy teljesen felszerelt autogéngázforrasztó berendezés. A fúvógépterem egy 200 ind. lóerejű egyhengeres gőzfúvógép, 1 Krigár-féle ventilátor, 1 hydraulikus szivattyú és súlyaccumulátor. Az aczélöntő évi termelőképessége 12.000 q. - 5. Sodrony- és szöggyár (külön telep): 4 gőzkazán összesen 480 m2. fütőfelülettel, két gőzgép összesen 400 ind. lóerőre, 1 elektromotor 100 eff. lóerőre, 1 elektromotor 40 lóerőre, 3 vastartány összesen 450 q. kénsav raktározására. Drótpáczoló-műhely: egy háromkarú gőzdaruval, 1 drótmelegítő kemenczével és egy vasgáliczlepároló műhelylyel. Izzító-műhely: 15 izzító kemenczével és veloczipéddaruval, 3 szögkékítő kemencze, 4 húzott- és hengerelt gömbvas egyengetőgép, 3 ládaabroncslyukasztógép. A dróthúzóban van 230 egyszerű húzódob és 11 többszörös húzógép. A szöggyárban van 114 szöggép, 3 kapocsgép, 14 talp- és sarokszöggép, 27 abroncs szöggép, 1 gömbvaslevágógép, 2 gömbvashúzógép, 3 bútorrúgógép, 40 szögtisztítógép, 1 alakos dróthengerlőgép, 2 csomagológép, 3 felvonógép, csomagoló műhely, készárú és készletraktár, külön javítóműhely 20 különféle munkagéppel. A gyár gőzfűtéssel és villamos világítással van ellátva. Évi termelőképessége 150.000 q. - 6. Fényes abroncs-hengerlőműhely (külön osztály), hol 8 hideghengerlő, 4 abroncstisztítógép, 2 szálabroncsegyengető- és levágógép, 2 körolló, 2 abroncsmotolla, 1 hengercsiszológép, félkész- és készárúraktárak, 1 szalagvas-ónozó készülék van. A motorikus erőt az ekegyár gőzgépétől nyeri kb. 80 ind. lóerő. Évi termelőképessége 15.000 q. - 7. Dróthorganyzó műhely (külön osztály): egy elektromotor 25 eff. lóerős, teljes dróthorganyzó berendezés, 2 átmotolázógép, 2 tüskéskerítés drótgép, 1 komplett galvanikus szöghorganyzó berendezés. Évi termelőképessége 5500 q. - 8. Eke-, villa- és lapátgyár: 1 közös 300 ind. lóerejű hajtó gőzgéppel, 2 rekuperatoros gázkemenczével, 1 nagyobb, 3 kisebb gázkovácstűzzel, 2 kettős, zárt kovácstűzzel, 1 laternás koksz-kovácstűzzel, 5 különféle hámorral, 1 hydraulikus sajtógéppel, 4 ollóval, 4 frictiós sajtóval, 2 excenter-préssel, 1 lyukasztó- 3 fúró, 4 csavarkészítőgéppel, 7 kettős és 4 lengő csiszolóval, 10 szalagcsiszológéppel és 7 köszörűkővel, 1 nagy ekevashengerlő, 1 villahengerlő géppel, 2 ólomedzőkemenczével, 1 fáncznyíró-, 3 lyukasztó- és szegecselőgéppel, 1 körollóval, 6 frictiós-kalapácscsal, 1 marógéppel, 1 eszterga- és 1 gyalúpaddal, 1 csavarhengerlővel, 5 tisztítódobbal, 4 kettős villaágköszörűvel, 1 Krigár-féle ventilátorral, 1 vízszivattyúval és egy porleszívó berendezéssel. Évi termelőképessége 16.000 q. - Az egész gyár vízszükségletét egy tóban gyűjtik, innen a vizet egy 4 hengerű balancier-szivattyúval egy magasan álló vízmedenczébe nyomják és csővezetékeken a gyár valamennyi épületébe vezetik. A gőzt a hengermű, ekegyár, öntő és villamosközpont részére egy 12 kazánból álló telep szolgáltatja. Mind a 12 kazán kombinált rendszerű kettős gőzterű kazán 1765 m.2 fűtőfelülettel. A léghuzamot egy közös 65 méter magas kémény eszközli. A kazánok táplálására szükséges vizet részben a központi kondenzáczióból nyerik, részben egy Beranger-Stingel-féle víztisztító készülékben kezelik és csak azután nyomják a tápszivattyúkkal a szükséghez képest a kazánokba. A központi kondenzátió, mélyhez a hengergyár, az aczélöntő és a villamos központ gőzgépei vannak csatolva, Weisz-féle ellenáramrendszerű és a vízlehűtés hűtőtoronynyal (Gradierwerk) történik. A gyártelep villamáram-szükségletét egy villamos központ szolgáltatja: egy 280 kilowatt, háromfázisú és egy 30 kilowatt egyfázisú generátorral, melyeket áttétel segélyével egy 750 ind. lóerejű ikergőzgép hajt; e gőzgép mozgatja egyuttal a tengelyesztergaműhely közlőmű tengelyét is. A gyár rendelkezésére álló, kellően felszerelt műhelyek: 1 kovácsműhely 8 kovácstűzzel, 1 gőzkalapácscsal, 1 lakatos és gépműhely 24 különböző szerszámgéppel, 1 hengereszterga-műhely 8 különféle nagyságú henger-esztergával, 1 asztalos és 1 ácsműhely. A műhely-munkagépeket egy 100 ind. lóerejű gőzgéppel hajtják, a szükséges gőzt pedig 4, a hengergyári kazánokhoz hasonló szerkezetű, összesen 640 m2. fütőfelületű gőzkazán szolgáltatja. E gőzkazán-telep egyszersmind kiegészítése a hengergyári kazántelepnek. Ezenkívül rendelkezésre állanak: egy teljesen berendezett vegyesműhely és különféle szakító, hajlító és egyéb gépek az anyag minőségének meghatározására. A gyártelepet a m. kir. államvasutak salgótarjáni állomásával rendes nyomtávú szárnyvasút köti össze. A gyártelepi vasútvágányok közül rendes nyomtávú 3.6 km., egy 150 lóerejű tolatómozdonynyal; 1.8 m. nyomtávú 5.5 km., mely utóbbinál 3.5 km. szintén mozdonytolásra van berendezve s a tolatást két 40 lóerejű mozdony teljesíti. A gyártelepen van 1700 gyári férfimunkás és 300 bányamunkás; 28 tiszti, 390 altiszti és munkáslak, 1 hivatalépület, 2 iskolaépület 6 tanteremmel, 1 kórház orvoslakkal; élelmezési épület főüzlettel, olvasóegyleti épület munkás olvasóegylettel, tiszti kaszinó, gyári zenekar, tűzoltóság, 2 tekepálya s 1 fürdő. A salgótarjáni gyártelepen a munkásgyermekek oktatására az első elemi népiskolát 1870 október havában nyitották meg egy tanteremmel, egy tanítóval és 25 növendékkel, kiknek száma az iskolaév végéig 39-re emelkedett. Az 1876-77. tanévben életbe lépett az ismétlő iskolái oktatás, 1877-78. tanévben szervezték a második, 1881-82-ben a harmadik, 1884-85-ben a negyedik, 1889-90-ben az ötödik, végül 1893-94. isk. évben a hatodik tanítói állást ugyanannyi tanteremmel. A salgóbányatelepi elemi népiskola 1874 február havában egy tanító vezetése alatt nyílt meg, a mely tanévben 51 tanuló látogatta s midőn a tanulók száma 143-ra szaporodott, az 1885-86. tanév elején szervezték a második tanítói állást és felállították a második tantermet. Az iparosinasok oktatása, a salgótarjáni aczélgyárnál az 1889-90-ik, Salgóbánya-telepen pedig az 1891-92-ik tanévben vette kezdetét. Az 1908-1909. tanévben a tanulók létszáma volt: az aczélgyárnál 424 mindennapi, 79 ism. és 82 ipariskolás, együtt 585; Salgóbányatelepen 86 mindennapi, 12 ism. és 13 ipariskolás, együtt 111; összesen 510 mindennapi, 91 ism. és 95 ipariskolás, együtt 696 tanuló, kiket. 8 rendes tanító, 2273 hitoktató és 3 kézimunka tanítónő részesít a nevelés és oktatás áldásaiban. A Salgótarjáni Aczélgyári Felügyelő s Munkás Olvaso-Egylet 1878-ban alakult. Helyisége az aczélgyár telepén külön épületben van, tánczteremmel, állandó színpaddal, étteremmel, olvasó-, játék- és könyvtárteremmel. Van nyári mulatóhelyisége, fedett tánczkörrel, kettős aszfalt tekepályával és sétányokkal, valamint szökőkúttal. Az egylet díszzászlója nemzeti színű, nehéz selyemszövet, egyik oldalán Magyarország teljes czímere, a másik oldalán a munka és a felvilágosodás jelvényei, dús aranyhimzésben. A könyvtára, mely négy nagy üvegszekrényben van elhelyezve 2630 kötetből áll és évenként 6000 kötetet adnak ki 2040 esetben; gyarapítására évenként 700 koronát fordítanak. Az egylet kiképezett dalárdája az országos dalversenyeken már két ízben a III. csoport második díját nyerte meg. Az egyesület a rendes tagok elhalálozása alkalmával azok hátramaradottait segélyben részesíti s egy ily segélyösszeg 250, egy évben pedig 1500 koronára rúg. Az aczélgyári szegény és árva gyermekek felruházására karácsony alkalmával évenként 200 koronát és az aczélgyári elemi iskolának 50 korona ösztöndíjat ad amaz idegen ajkú tanulók jutalmazására, kik a magyar nyelvben a legjobb előmenetelt tanusítják. A salgótarjáni állami polgári iskolának évente szintén 50 kor. ösztöndíjat ad a legjobb tanulók jutalmazására. Különböző egyletek segélyezésére évente 50 koronát. A tagok száma: 15 tiszteletbeli, 420 rendes és 25 pártoló, összesen 460 tag. Az egylet vagyona 10.000 korona. - Az aczélgyár vonós és fuvó zenekara 36 tagból áll s évenként legalább 30 nagy hangversenyt rendez. Az önkéntes tűzoltó-testület 52 tagból áll s modern szertárral rendelkezik. - A salgótarjáni sport egyesület 30 működő és 50 pártoló tagból áll. - A tenisz-klub tagjainak száma 16.

A Sebastiani és Fejér-féle gőzfűrész Balassagyarmaton.

A kiskürtösi kvarczhomokgyár.

A Hirsch és Franck-féle vasöntő Salgótarjánban.

Kramer J. vasgyára Szinóbányán.

A szinóbányai vasgyár esztergályozó terme.
Salgótarján. - Salgótarjáni kőszénbánya r.-t. Az 1840-es években Morsbrugger Hyeronimus bécsi vállalkozó Weber Alajos mérnökkel kezdte itt a szén rendszeres mívelését. 1848-ban a termelt szén 78.500 q. volt. 1859-ben Brelich János és Windsteig Gergely vette át, majd Brelich 1861-ben báró Prónay Alberttel megalakította a Szent István kőszénbánya r.-társaságot. Azonban a nagyobb kiterjedésű bányamívelést hátráltatta a vasúti forgalom hiánya, tehát a r.-t. a Salgótarján és Budapest közötti vasutvonal kiépítését is czéljául tűzte és fölvette a cs. kir. szab. Pest-Losoncz, Beszterczebányai és Szent István r.-t. nevet. Az építést megkezdték, de tőkehiány miatt abba kellett hagyni és a r.-t. átalakult cs. kir. magyar éjszaki vasuttársasággá, végre az építést is befejezték. A kiegyezés után a kormány a vasuttársaságot segíteni igyekezett, hogy a salgótarjáni kőszénbányák rendszeres mívelését lehetővé tegye. 1868-ban az állam átvette a Budapesttől Salgótarjánig kiépített vasútvonalat és a vasuttársaság újjáalakult Salgótarjáni kőszénbánya r.-t. czímmel és 3,000.000 frt alaptőkével. A társulat a kezdet nehézségei után izmosodni kezdett és kőszénbirtokait kiegészítette; majd az alakulás után 10 évvel, Salgótarján közelében nagyobb földbirtokot vásárolt, melyen rendszeres erdőgazdaságot űz. A bányákat egymással és a Máv. főállomásával lóvasúttal kötötte össze, iskolákat és kórházakat épített és különféle munkásjóléti intézményeket (társláda, élelmezési raktár, nyugdíjalap) állított. 1894-ben megvette Erdélyben a petrozsényi bányákat és kibérelte a kincstártól a zsilvölgyi kőszénbányákat. 1896-ban megvásárolta a kisterenyei uradalom kőszénjogait örökáron. A társulat alaptőkéje jelenleg 22,000.000 K. A nógrádmegyei szénbirtok területe 41.878 k. hold és Salgótarján, Baglyasalja, Karancsalja, Zagyvaróna, Kazár, Pálfalva, Etes Andrásfalva, Vizslás, Kisterenye, Mátranovák, Bárna, Vecseklő, Maczonka, Bátony, Mátramindszent, Szuha, Dorogháza és Sóshartyán községek határára terjed ki. Ebből kiművelt vagy mívelés alatt álló terület 3455, még érintetlen 38.423 k. hold. A tarjáni kerülethez tartoznak: Jakab-, Auguszta-, Antónia- és József-táró, Emma-, Új-, József, Forgách- és Károly-akna; az inaszói kerülethez: Ó-László-, Rezső-, Mária- és László-táró, Zichy-akna, Király-táró, Ferencz-akna I. és II, Lajos- és Gusztáv-tárók; a pálfalvai kerülethez: Frigyes és Amália-akna és alsó-pálfalvai tárók; a mátranováki kerülethez: Károly, Kutató- és Ferencz-táró és Auguszta-akna. Ezek közül üzemben vannak még: Károly-akna, mélysége 198.7 m.; az aknaszállítást 100 HP ikergőzgép végzi s a szállítókas 1300 kg. A vízemelést egy 86 HP Regnier-rendszerű, egy 90 HP ikergőzgéppel hajtott Plunger-féle és két 25 HP triplex szivattyú teljesíti. A villamos gépeket egy 100 HP és a világítást egy 30 HP generátor táplálja. A gőzszükséglet fedezésére hat a 140 négyszögméter tűzfelületű kettős kazán szolgál. A szellőztetést 30 HP Pelcer-féle ventilátor végzi. Ferencz-akna II. A lejtős aknában végnélküli kötélszállítás van, melyet 22 HP motor hajt. A vízmentesítésre 2 (15 és 16 HP) triplex-szivattyú s a szellőztetésre 15 HP szirokkó-ventilátor szolgál. Az üzemi gépeket elektromos gépek árama hajtja; a dynamó 60 és a generátor 140 HP. A gőzgépeket két 150 négyszögméter tűzfelületű Tischbein-kazán táplálja. Lajos-táró. Inaszóval 3.5 km. keskenyvágányú gőzvasút köti össze. Az I. és II. sz. lejtőakna van üzemben. Az I. sz. 110 m. hosszú. Az aknaszállítást 30 HP gőzgéppel hajtott vitla, a vízmentesítést 12 HP triplex-szivattyú és a szellőztetést 12 HP lapátos szelelő végzi. A gőzszükségletet 3 à 50 négyszögméter fűtőfelületű lángcsöves kazán állítja elő. A II. sz. lejtősakna 420 m. hosszú, 25 HP Ottó-féle motorral hajtott végtelen kötélvitlaszállítással. A szellőztetést 8 HP ventilátor teljesíti. Gusztáv-táró. A szállítás tárókon, végnélküli felső berendezéssel, melyeket a külső kötélpályával együtt 30 HP gőzgép mozgat. Kasok száma a kötélen 45-55. A hajtógőzgépet 3 à 32 négyszögméter tűzfelületű lángcsöves kazán táplálja. Inaszótól Tarjánig 7 km. hosszú vasut vezet, melyen 14 à 60 HP gőzmozdony bonyolítja le a szállítást. Frigyes-akna, mélysége 193 m. Az aknaszállítást 85 HP Compound-gőzgép végzi; az andrásfalvai keresztvágatban villamos szállítás, 4 (két 11 és két 13 HP) mozdonynyal; az ereszkékben 12-20-25 HP motorokkal hajtott végtelen kötélszállítás. A vízmentesítésre 108 HP Worthington-szivattyú, tartalékként 45 HP differencziál-szivattyúval, 18 HP drilling- és 88, 3 és két à 10 HP czentrifugál-szivattyú szolgál. Amália-akna, mélysége 293 m. Az aknaszállítást 100 HP Compound szállítógép és a mélyszinten két à 25 HP vitla, míg a szellőztetést 45 HP Cappel-rendszerű ventilátor és a vízemelést 150 HP Worthington-, 40 HP triplex és több kisebb czentrifugál-szivattyú teljesíti. A gőzt az aknán 4 Dürr-féle kazán fejleszti. A Frigyes- és Amália-aknából a szenet 4.5 km. villamos vasut szállítja a rakodóra, 5 kettős mozdonynyal. A villamos központban van egy 500 s két 120 HP generátor s a gőzt 4 à 150 négyszögméter fűtőfelületű Babcox-Willcox kazán adja. Károly 228és Ferencz-tárókból a termelt szenet lóvasuton szállítják ki. Auguszta lejtősakna, 600 m. hosszú. Erőközpont: 500 HP generátor. Az aknaszállítás 125 HP lánczos kötelet mozgató vitlával történik. A szellőztetést szirokkó-ventilátor s a vízmentesítést 36 HP triplex-szivattyú végzi. Ezeken kívül van Inaszón, Salgótarjánban a zagyvai rakodón és Pálfalván nagyobb gépműhely, kisebb öntőműhely, mozdonyok javítására, a szükséges kovács, lakatos és esztergályos munkák végzésére és minden aknánál kovács és ácsműhely. Rakodói a következők: Salgótarjánban a József-, zagyvai és kisegítő rakodó, továbbá a pálfalvai, alsópálfalvai és mátranováki rakodó. A pálfalvai rakodón a berakás mechanikailag történik. A bányák távbeszélővel vannak összekötve, 4 középponttal: Salgótarjánban, Inaszón, Pálfalván és Mátranovákon. Az összes bányákban 3965 munkás és 304 gyermek dolgozik. Az évi termelés 10,690.424 q. szén és 1867-1909-ig 257,949.250 q. A munkások gyermekei részére iskolát tart fönn a társulat Salgótarjánban 5, Inaszón 2, Pálfalván 3, Rónán 1, Székvölgyön 1, Etesen 2 és Mátranovákon 2 tanteremmel. Központi kórház van Salgótarjánban, kisebb kórházak Inaszón és Mátranovákon, betegszobák pedig minden bányatelepen.
Salgótarján. - Salgótarjáni palaczkgyár r.-t. (Igazgatóság: Bpest, Pannonia-utcza 2c.) 1893-ban alapította az Egyesült magyarhoni üveggyárak r.-t. Gyárt üvegpalaczkokat. Területe 30.000 négyszögöl, melyen egy nagy gyárépület, 3 műhelyépület, egy igazgatósági épület és 12 munkásház áll. A hajtóerő 30 HP gőzgép és 30 HP nyers olajmotor. Munkások száma 500, ezek közül 100 nő. Az évi termelési képesség 12 millió palaczk. Hazai piacza az egész ország s kivitele van a Balkán-államokba.
Szinóbánya. - Kossuch János katalinhutai üveggyára. (Központ: Bpest, Vámház-körut 5.) A gyár a családi betéti társaságé, melynek ezenkívül Ajkán üveggyára és Körmöczön majolikagyára van. 1836-ban alapította Kossuch János. Gyárt csiszolt, préselt és öblös üvegárúkat és majolika készítményeket. A hajtóerő a három gyárban 100 lóerő, munkások száma 800 s ezek közül 80 nő. Az évi termelési képesség egy millió korona érték. Hazai piacza az egész ország s kiviteli piacza Ausztria, Német, Angol, Franczia és Olaszország, a Balkán-államok, Dél- és Éjszak-Amerika stb.
Szinóbánya. - Kramer J. vasgyára. 1847-ben alapította Kossuch János, 1882 óta a mai czégé. Gyárt vasöntvényeket és vasszerkezeteket. Különlegessége az üveggyári berendezések készítése. A gyár területe 15.000 négyszögöl, melyen 8 gyárépület, lakóház és mellékhelyiségei, tisztilak és mellékhelyiségei és 8 munkásház, 140 lakással, állanak. A hajtóerőt 100 HP szívógázmotor, 50 HP gőzgép és 30 HP vizikerék szolgáltatja. Munkások száma 250-300. Az évi termelési képesség körülbelül 400 waggon árú. Hazai piacza az egész ország s kivitele van Ausztriába. A gyártelepen van külön vasuti megállóhely és berakó állomás, posta és táviró; iparvágány, csendőrlaktanya és iskola. A gyárnak számos kitüntetése között van a millenniumi nagy aranyérem is.
Zagyvapálfalva. - Pock Jenő üveggyára. Kb. 20 év előtt alapította a Hazai üveggyár r.-t. 1906-ban ment át Pock tulajdonába. Gyárt solinüveget és különlegesség gyanánt 6 mm. vastagságban, a rajnai módszer szerint. A gyár területe 31.744 négyszögöl s 18 épületből áll. A hajtóerő 24 HP gőzgép. Munkások száma 120, ezek közül 3 nő. Az évi termelési képesség 175,000 négyszögméter üveg, a budapesti központ (Schwarcz A. és Fia) számára. A gyár állami kedvezményben részesül.
*
Kereskedelem története.
A XIII. és XIV. században a kereskedelmi forgalom vonalai egyrészt a bányavárosok, másrészt pedig Gömör, Heves és Pest vármegyék felé gravitáltak; de a mohácsi vészig ez a forgalom korlátolt volt. E korban is Losoncz volt a vármegye kereskedésének góczpontja.
Csak a XVII. és XVIII. században kezd vármegyénkben a kereskedelem élénkülni, akkor, a mikor I. Lipót király és III. Károly a losonczi országos- és hetivásárok tartására szabadalmakat adott. A kereskedelmi forgalom azonban akkor is csak az országos és hetivásárokra volt szorítva: Losonczon, Gácson, Balassagyarmaton, Szécsényben és Füleken. A vármegye marhakereskedése inkább csak a vételre, mint a kínálatra szorítkozott, de gyapjúkereskedése nevezetes volt és sok külföldi kereskedő fordult meg a losonczi gyapjúvásárokon, noha a XIX. század első negyedében már ezek is hanyatlani kezdtek. 1780-ban Losonczon 9, Balassagyarmaton 4, Szécsényben 3 és Gácson két boltos volt.
XIX. században.
A XIX. század első felében kivittek a vármegyéből más vidékekre: gabonát, bort, pálinkát, faeszközt, sertést, gyapjút, juhot, dohányt, gubacsot, mézet, viaszt, dinnyét, halat, posztót, pipát és cserépedényeket. Nevezetes volt a losonczi gyapjúvásár, hol 10.000 mázsa gyapjút adtak el évente; a juhvásárok is híresek voltak, Méz, viasz, gubacs, posztó, félporczellán-edények Pesten találtak állandó vevőre. A kereskedők száma is gyarapodott Losonczon és Balassagyarmaton. 1848-ban már 16 önálló boltos tartott üzletet Losonczon, a kik közül Losoncz pusztulása elől nehányan Gácsra menekültek árúikkal.
1848 után.
A forradalom után a kereskedelem erős lendületnek indult, különösen Losonczon, mely nem csupán a vármegye, de Felső-Magyarország egyik legfontosabb gabona-piacza és kereskedő-helye lett. Ide jártak a zólyomiak, liptóiak, túrócziak gabonáért, s a hetivásárokon 100.000 mérő kelt el, gyapjúforgalma pedig évente 22910.000-12.000 mázsára rúgott. A boltosok számát Losonczon 1856-1860-ban 21, Balassagyarmaton 18, Szécsényben öt, Füleken kettő, Gácson négy, az egész vármegyében a kis boltosokkal 104-re tették. A hatvanas évek még inkább kedveztek a kereskedelemnek. Ekkor alapította Grimm Lajos Galgóczy Antallal a gabonakereskedés űzése czéljából a »Losonczi Magtár Társulatot«. Ennek a hajtásából fakadt a losonczi gőzmalom és ez járult hozzá a losonczi vállalkozási szellem fejlesztéséhez. A magtár társulat már rég megszünt. A vármegye újkori kereskedése 1871-től kezdődik. Ez év őszén nyílt meg a budapest-ruttkai vonal Losoncz állomása, mely a mai helyzet alapját fektette le.
Mai állapot.
A vármegye kereskedelme évről-évre fokozódik és virágzik. A kereskedelem góczpontja a vármegyében Losoncz. Ezután következik Balassagyarmat és Salgótarján, mely két utóbbi helyen a forgalom egyre emelkedőben van. Nógrád vármegye leginkább terményekkel: gabonával, gyapjúval, nyersbőrökkel, állatokkal és állati termékekkel kereskedik. Nagy kiviteli czikk: a gabona és búza, melyből jelentékeny losonczi és balassagyarmati czégek tartják fenn a forgalmat a külföld nagy piaczaival. E termények ellenében behoz a vármegye vasat, bádogot, rőfösárút, fűszerárút és sok déli gyümölcsöt. A forgalom az országos és hetivásárokon bonyolíttatik le. A vármegye területén kereskedelemmel és hitellel foglalkozott összesen - a személyzet nélkül - 1150 önálló egyén. Ebből esett Balassagyarmatra 232, Losonczra 259, Salgótarjánra 139, Szécsényre 74, Fülekre 21 és Szirákra 13, a vármegye egyéb helyeire 412 vállalkozó.
Állatkereskedés.
A vármegye állatforgalma nagyrészt a losonczi országos és hetivásárokon bonyolíttatik le. Az állatvásár forgalma Losonczon: felhajtatott ökör: 4010, tehén: 2485, tinó: 1162, üsző: 665, borjú: 985, ló: 1970, sertés: 1626, juh: 20.252. Juhot Temes vármegyéből és Erdélyből is hoznak a vármegyébe.
Állati termékekkel. Terménykereskedés.
A zsír- és szalonnaűzlet is élénk. Egy kilogramm szalonna ára ma 2 korona. A tojáskereskedést Balassagyarmaton és tájékán űzik szorgalommal. E czikkből erős a kivitel is. A tej- és vajkereskedés is virágzó, a mi leginkább a tejszövetkezeteknek köszönhető. A vaj kilójának ára jelenleg 2 korona 80 fillér. A gyapjúkereskedés virágzó és az országos nevezetességű losonczi gyapjúvásárok forgalmának fokozása érdekében a »Losonczi Takarék- és Hitelbank« 1904-ben árúraktárt alapított, mely hivatva van a sürgetett vásárrendezés alapján a gyapjúvásárokat még inkább élénkíteni. Az elég élénk nyersbőr-kereskedelem góczpontja Losoncz. A gabonakereskedés virágzó. Középpontja Losoncz, Szécsény és Balassagyarmat. A virágzó malomipar következtében a lisztkereskedelem élénk és a lisztmennyiség forgalma egy évben 2-300 waggon. A borkereskedés jelentékeny, azonban más vidékről bevitelre szorúl, különösen könnyű borokból, melyeket Kecskemét vidékéről hoznak. A szeszkereskedelem évről-évre emelkedik. Nagyon keresett a szilvórium és a borovicska. A gyümölcspiacz különösen a városokban élénk. Cseresznyét, baraczkot, szilvát, körtét, almát azonban más vidékekről is hoznak a vármegyébe. Igen élénk őszszel a szőlő- és dinnyepiacz.
Fakereskedés.
A fakereskedés, különösen épületfában, a városok fejlődésével egy arányban halad. Főhelyei Losoncz és Balassagyarmat. Tűzifát a vármegyén kívül, távolabbi vidékekre is szállítanak.
Behozatal.
Nógrád vármegye abban a szerencsés helyzetben van, hogy fejlett mezőgazdasága és nagyipara révén a behozatal, melyben persze már az átmeneti forgalom is bennfoglaltatik, csekélyebb, mint a kivitel. Az érdekelt kereskedői körök adatszolgáltatása nyomán közölhetjük, hogy a vármegye behozatala 1910-ben nyerstermények, félgyártmányok, szövöttárúk, vasárúk, sertés, állati termények, fa, szén, bádog, gyümölcs, gépek, szesz, papirosárú, készruha és fémárúkból 12,865.000 koronára rúgott. Ebben az összegben maga Losoncz majdnem 3 millió koronával szerepel.
Kivitel.
Ellenben a kivitel a vármegyéből évről-évre nagy méretekben fokozódik. Ez természetes. Itt vannak az ország legnagyobb széntelepei, vasgyárai és egyéb nagy ipartelepei, melyeknek évi forgalmát a szakkörök 72 millió koronára becsülik. Vegyük ehhez még a vármegyéből kivitt mezőgazdasági, állat, és állati termények forgalmát és akkor az 1910. évi kivitelt 82,600.000 koronára lehet tenni.
Keresk. testületek.
A kereskedelmi testületek csak I. Ferencz király uralkodása alatt kezdtek vármegyénkben kifejlődni. Legelőször Losonczon volt ily testület, de most már Balassagyarmaton és Salgótarjánban is működik.
Kereskedelmi oktatás.
A magasabb értelemben vett kereskedelmi szakoktatás nincsen kifejlődve a 230vármegyében. Kereskedői tanoncziskolák vannak: Losonczon, Balassagyarmaton, Salgótarjánban és Szécsényben.
* * *
Hitelügy.
Vármegyénkben a hitelügy fejlődése a mult század első felében vette kezdetét. 1846-ban alakult a losonczi takarékpénztár, mely az akkor, még csekély számú hazai pénzintézetek között előkelő helyet foglalt el, de a forradalom alatt Losoncz egyéb kulturintézményeivel, ez is tönkrement. Az abszolutizmus alatt keletkezett ismét a »Losonczi Takarékpénztár« 1862-ben; a kiegyezés után Salgótarjánban a »Salgó-Tarjáni Takarékpénztár« 1869-ben. Ezután gyorsan megindult a fejlődés. A vármegye ezidőszerint pénzintézetei a következők:
Balassagyarmat: Balassagyarmati Takarékpénztár, O. M. B. mellékhelye. Alakult 1866-ban. Alaptőkéje 1,800.000 korona, 600 drb 3000 koronás részvény.
Balassagyarmati Takarék- és Hitelintézet. Alakult 1872-ben. Alaptőkéje 600.000 korona, 1000 drb 600 koronás részvény.
Balassagyarmati Népbank. Alakult 1872-ben. Alaptőkéje 1,000.000 korona. 1250 drb 800 koronás részvény.
Balassagyarmati Közgazdasági Bank r. t. Alakult 1911-ben. Alaptőke 250,000 K, 1250 db. 200 koronás részvény.
Bussa: Bussai Hitelszövetkezet.
Diósjenő: Diósjenői Hitelszövetkezet.
Érsekvadkert: Érsekvadkert Községi Hitelszövetkezet.
Gács: Gácsjárási Takarékpénztár r.-t. Alakult 1908-ban. Alaptőke 70.000 korona, 700 drb 100 koronás részvény.
Gács és vidéke hitelszövetkezete.
Ipolytarnócz: Ipolytarnóczi Hitelszövetkezet.
Kálló: Nógrád-Kállói Hitelszövetkezet.
Kosd: Kosdi Hitelszövetkezet.
Losoncz: Losonczi Takarék- és Hitelbank. O. M. B. mellékhelye. Alakult 1873-ban. Alaptőke 800.000 korona, 2000 drb 400 koronás részvény.
Losonczi Ipar és Kereskedelmi Bank részvénytársaság. Alakult 1905-ben. Alaptőke 200.000 korona, 2000 drb 100 koronás részvény.
Nógrádmegyei Népbank Losonczon. Alakult 1872-ben. Alaptőke 500.000 korona, 2500 drb 200 koronás részvény.
Általános Bank-részvény társaság. Alakult az 1909, évben. Alaptőke 200.000 korona., 2000 drb 100 koronás részvény.
Losoncz és Vidéke Ipari Hitelszövetkezete.
Mátraverebély. Mátraverebélyi Hitelszövetkezet.
Nagyoroszi. Nagyoroszi Községi Hitelszövetkezet.
Ludányhalászi. Ludányhalászi Hitelszövetkezet.
Palotás. Palotási Hitelszövetkezet.
Patak. Nógrádpataki Hitelszövetkezet.
Pencz: Penczi Hitelszövetkezet.
Rimócz: Rimóczi Hitelszövetkezet.
Romhány: Romhányi Hitelszövetkezet.
Salgótarján: Salgótarjáni Takarékpénztár. Alakult 1869-ben. Alaptőke 120.000 korona, 600 drb 200 koronás részvény.
Salgótarjáni Népbank részvénytársaság. Alakult 1908-ban. Alaptőke 100.000 korona, 400 drb 200 koronás részvény.
Szécsény. Szécsényi Takarékpénztár r.-t. Alakult 1872-ben. Alakult 1872-ben. Alaptőke 120.000 korona, 400 drb. 300 koronás részvény.
Szécsényi Népbank r.-t. Alakult 1906-ban. Alaptőke 100.000 korona, 400 drb. 200 koronás, 200 drb 100 koronás részvény.
Szirák: Sziráki Takarékpénztár r.-t. Alakult 1897-ben. Alaptőke 120.000 korona, 600 drb 200 koronás részvény.
Nógrádszakal: Nógrádszakali Hitelszövetkezet.
Tolmács: Tolmácsi Hitelszövetkezet.
Zagyvaróna. Zagyvaróna és Vidéke Hitelszövetkezete.
* * *

Részlet a Kuhinka-féle málnapataki üveggyárból.

A katalinhutai üveggyár.

1. Stephany Ervin gőztéglagyára Füleken.


2. és 3. Részletek Kolener testvérek jópataki üveggyárából.
233Közutak.
A régi magyar vidéki életet ecsetelő írók a vármegyék egyik jellegzetességeként útjaik járhatatlanságát tüntették fel. Igazuk is volt. Nemcsak nekik, de a nyolczvanas évek élczlapjainak is, melyek az alispánt, szolgabírót tüzes paripáktól vont és mégis tengelyig sárba feneklett szekerkén ábrázolták.
A vármegye ősi képe megváltozott és a modern szellem, a sárba ragadt régi magyar szekerkét is gummitalpas hintóval, meg száguldó gépkocsival váltotta fel.
Igy történt ez Nógrádban is. Már a nyolczvanas években mind sűrűbben jelentkeztek az útjaik kiépítését sürgető gyárosok és falusi küldöttségek. A pénz hiánya azonban útját állotta e törekvéseknek, míg végre a közuti törvény életbelépte új eszközöket nyujtott a vármegyének arra, hogy közuti adó megállapításával, az utak osztályozását és az építkezés rendjét biztosítsa.
Scitovszky János, a vármegye alispánja, ismert vasszorgalmával hozzá is fogott a törvény végrehajtásához, de egy-két út kiépítésénél tovább nem juthatott, mert 1895-ben alispáni székétől megvált. Utóda, Török Zoltán, teljesen új alapon indította meg az eljárást. Kibővítette a vármegyei úthálózatot s megállapította a viczinális utak tervezetét. A megyei utak kiépítésére 800.000 koronás kölcsön felvételét eszközölte ki s ezzel az általa kidolgozott építési terv keresztülvitelét biztosította. De nem elégedett meg a megyei utak kiépítésével, hanem megindította az egyes viczinális utak építését czélzó érdekeltségi tárgyalásokat is. Az érdekeltségek csoportosítása és az útibizottságok szervezése befejezést sem nyert még, midőn a király kegye alispáni állásából a főispáni székbe emelte. A nagy munkálat, melynek alapját oly sikeresen vetette meg, Török Zoltánnak főispánná történt kinevezésével fennakadást nem szenvedett, mert utóda: Nagy Mihály alispán a megkezdett munkát lankadatlanul folytatta tovább.
A vármegyei úthálózat teljesen kiépült; a viczinális utak építését pedig siettette egyrészt a kezdetben a terhektől idegenkedő közönségnek a kiépített utak kényelme által felébresztett áldozatkészsége s a jó utak iránt felébredt vágya, másrészt pedig az a helyes közúti politika, a melylyel a vármegye közel 100.000 korona segélyt osztott szét és páratlanul olcsó 2 ¼ %-os vármegyei kölcsönökkel támogatta az útépítő községeket.
Mindezek következtében egy rövid évtized alatt oly rohamosan fejlődött a vármegye úthálózata, hogy ma már alig akad néhány oly község, mely természeti nehézségek, vagy pedig pénzhiány következtében eddig - legalább egy irányban - utat ne kapott volna.
1910-ben 1086 km. kiépített útja van a vármegyének, melyből az állami utak hossza csupán 112 kilométerre rúg, míg a többi 874 km. felerészben megyei, felerészben pedig viczinális út.
Az úthálózat gerincze ma is a budapest-balassagyarmat-kassai országút, mely már I. Mátyás király idejében fontos országos forgalmat közvetített Lengyelország, a Szepesség és Budavára között. Ez a vonal Katalin-pusztánál kies, vad helyen vezet a vármegye területére s a határtól, a régi világban hirhedt Lókospusztáig terjedő szakasza, festői erdőségeken vonul át. A mint azonban Rétságot elhagyja, már nyíltabb, barátságosabb vidékre vezet és Érsekvadkertnél az Ipoly-völgyét megelőző homokos vidékre ér. Balassagyarmattól a virágzó és termékeny Ipoly-völgyén halad Losonczig, honnét ismét dombos vidéken fut el egész a szomszédos Gömör vármegye határáig. Az 1896-ban kiépült helyi érdekű vasút természetesen sokat elvont ez ősi út fontosságából. Az út mentén álló számos csárda megüresedett s nagyrésze romokban hirdeti régi a országos közlekedés emlékét. A közelmúltban azonban ismét nagy fontosságra tett szert, mert széles kőpályáján ma már egymásután veri fel a port a székesfővárosból a magas Tátrába száguldó sok gépkocsi.
Fájó emléket kelt ez ősi út egyik műemlékének elenyészte. A XVIII. század vége felé építették fel a sok-íves rárósi Ipoly-hidat. A tervező nem takarékoskodott az anyaggal. Óriási kövekből épített négy bolthajtásos híd nyergelte meg az Ipoly szeszélyes medrét, s a hidon levő János-szobor, valamint a híd nyitott pályájával szemben letelepedett csárdacsoport, még néhány évvel ezelőtt a múlt idők regényes emlékjele volt. Állítólag II. József király mondotta volna az előtte e hatalmas híd láttára dicsekvő uraknak, persze ékes német nyelven: »Uraim vagy kevesebb hidat, vagy több vizet.« Oly óriásinak tűnt fel előtte a híd a nyáron patakká összehúzódott Ipoly fölött. József királynak azonban nem adott igazat az idők folyása. A nagy híd megérte ugyan még az utolsó insurgensek átvonulását 234is, rajta dübörgött végig Görgey visszavonuló hada s a nyomába törő Cseudajeff orosz generális üldöző kozák szotnyái. De az Ipoly ravasz folyó. Évente, hóolvadáskor mind több iszapot hordott a nagy híd alá s a kőbolthajtások már alig látszottak ki az iszapból. A kőpálya behorpadt s a vármegye fájú érzéssel mondott búcsut régi emlékének s helyében 1904-ben, az állami mérnökök, modern magas ívű vashíd építését kezdték meg. De megmentett mégis valamit a régi emlékből a multon merengő néphit. Az aranyozott Nepomuki János szobrot. Mert megmondotta a dereshajú öregbíró, hogy ha Nepomuki János szobra az új hídon fel nem állítódik, jég veri el a határt s az Ipoly-folyó széles völgyének nem táplálója, hanem örökös Isten csapása lészen.
Ebből az országos útból kanyarodnak szerteszéjjel a vármegyének modern követelmények szerint épült útjai, melyek hosszú vonalakban szelik át a palóczság dombos vidékét s a tótság lakta hegyeket. Megyei út visz Balassagyarmatról a Kürtös-völgyön Kékkő váráig, Balassa Bálint báró ősi fészkéig s onnét, erdős bérczek között, fel a zólyomi határig. Megyei úton jut el az utas Balassagyarmatról a Cserháton át a Galga völgyéhez s onnét le, Verseg felé, a pestmegyei határig. Szécsényt, a palóczság szivét, megyei út köti az országúthoz, valamint Karancsságon át a salgótarjáni bányavidékhez. Hosszú vonalak még a hatvan-mátraverebély-füleki s a szécsény-zagyvaszántói utak is. Nagyban szolgálja az ipart is a megyei úthálózat a Szalatnya-pusztától a zlatnói üveggyárig s Málna patakon át Farkasvölgyig vezető regényes fekvésű részeivel. Gyönyörű vidéken fut át a losoncz-zólyomi út. De hangulatos környezetben gazdag a Losonczról a gácsi vár alatt elfutó megyei útnak, a 818 méter magas Páris hegyre kapaszkodó útszakasza, valamint az onnét a sztregovai völgy felé futó része. Alsósztregovától fehéren siklik tova az út, míg egy merész fordulattal a rárósi híd aranyos Nepomuki Jánosának csillogására bukkan ki az Ipoly völgyébe.
Gazdag a megyei úthálózat szép műépítményekben is. A losoncz-füleki út híres durendai hídját s a rapp-salgótarjáni út rappi Ipoly-hídját 1909-ben új rendszerű, magas, vasíves hidakkal cserélte fel a vármegye. Méreteiben hatalmas a balassagyarmati Ipoly-híd is, míg a rárós-kiskürtösi út kürtösi bejárója magas kőfalazataival, ősi várak hozzájáró s védett útjaira emlékeztet.
E széles koronájú megyei úthálózatot még több kisebb jelentőségű s rövidebb útvonal egészíti ki s belőle lépten-nyomon vezetnek ki a különféle kisebb völgyeket és község-csoportokat összekötő keskenyebb, de jól épült viczinális utak. 64 viczinális útcsoport van, melyek némelyike tekintélyes úthálózatot tart fenn.
Az útcsoportok élén álló útibizottságok, tagjaik serény érdeklődése mellett rendszeresen üléseznek a járási főszolgabírák elnöklete alatt. Szorgalmuk legszebb jutalma az a szép siker, melylyel falvaikat az elhagyatottságból kiragadták. A düledező, rozoga fahidak s feneketlen kátyuk helyén gondosan készített betoncsövek s javarészt kőpilléres, vagy sokszor vastartós tölgyfahidak állanak.
Istenben boldogult Szontagh Pál, horpácsi kúriájából kijövet, csak agyagos sáros szekerének a dejtári homokból történt kivontatása árán tudott eljutni Balassagyarmatra. A kúria új tulajdonosának, néhai Mikszáth Kálmánnak görögös kastélya már köves viczinális út mentén büszkélkedik. A hol Rüdiger gróf orosz generális ágyúi leragadtak a romhányi sárban, ugyanott fürge lovak vigan ügetnek a köves viczinális úton még télvíz idején is. Viczinális út mentén van a szép nézsai kastély, a nógrádi várrom, Buják és Szanda vára.
Érdemes ezeken a kis viczinális utakon elkalandozni. Sok-sok régi emléket fedez fel a rajtuk utazgató. A cserhátsurányi völgyben karcsun fehérlik ki a surányi régi török mecsetnek tornya. Salgótarjánból gyönyörű kis völgyön jutni el a nagyméretű inaszói bányatelepre. Másutt zöld erdők között fehéren világít ki, keskeny szalagként a hegyekre, bérczekre kigyózó viczinális út s a legközelebbi dombon túl tünik elő a tavaszszal szinpompában uszó virágos alsóesztergály völgy, vagy az elhagyatott Turmezőnek magas fallal körülvett csillagos templom tornya. A gácsi első útcsoport egyik legszebb vonala most épül. Vad helyen, két magas hegy között, csörgedező csermely mellett fut el a szűk völgyben, hogy Tugár községet s a mellette levő új márványbányát elérje. A sziráki járás hatalma magyar falvainak szálas magyar népe pedig, fekete szántóföldek között, már a magyar ember kényelmének jobban megfelelő, szélesebb viczinális utakon hajtat a hatvani, váczi és sziráki vásárokra.
Mozog, sürög, a nép a viczinális utakon és a megyei és állami fővonalakon, 235s nem gondol már azokra a súlyos terhekre, melyekkel e kényelmét meg váltani volt kénytelen. De ezek a terhek ősi mozdulatlanságból emelték ki, mert a vásárok felszaporodott néptömege, a kiépült utak mentén füstölgő gyárkémények, új jövőről regélnek.
*

Nógrád vármegye vasúthálózata nem nyújt egységes képet, mert a vasút országos érdekek szerint épült s így a vármegye középpontosítását a helyi érdekű vasutakra bízta.
A vármegyén az országnak két legjelentősebb vonala vonul át. Az egyik a budapest-marchegg-bécsi fővonal, mely a vármegye egyedüli hajókikötőjén, a Duna mentén fekvő Nógrádverőczén vezet át. Az utasnak nincs is ideje észrevenni, hogy Nógrád vármegyén megy át, mert a vonatok csak néhány perczig érintik a vármegye eme kiszögellő, de látványos részét.
Már a budapest-ruttka-berlini fővonal kevésbé mostoha Nógráddal szemben, mert a hatalmas méretű selypi czukorgyártól kezdve, sorra veszi a vármegye nevezetességeit. Alig fut át a berlini gyorsvonat a zöldelő Zagyva-völgyén, alig felejti el az utas a hatalmas búzavetések imponáló képét, Kisterenyénél már új világba ér, a hol a kőszén, a kőbányák és a gyárak lépnek előtérbe. Itt már a füstölgő gyárkémények, villamos és gőzüzemű bányavasutak, sodronykötélpályák egész sorozata váltja fel egymást. A gyorsvonat Salgótarjánban áll meg. Mozdonyát elcserélik, a könnyű síkmozdony helyett négy-csatlós hegyi-óriás áll a kocsik elé, s a nehéz gép lihegve kapaszkodik Somoskőújfalu felé, hol óriási kőfejtő-telepek szürkélnek a sötétzöld erdők között. A sziklák közül kiérve, Füleken áll meg a vonat, hogy Gömör felé igyekvő utasait elbucsuztassa. Ezután zöld réteken zakatol a gyorsvonat Losonczig, hol az állomás élénksége meglepő. Innen a Krivány-völgyén meredek pályán viszi el az utast a zólyomi határ felé. A Krivány völgye összeszorul s a nyilt, magyar vidéket sűrű erdőkkel szegélyezett zöld völgy váltotta fel. Néhol egy-egy szűk mellékvölgy, vagy szakadék enged röpke pillantást az elzárt völgyből. Fürész községen túl hosszú alagútba fut a vonat, hogy azt elhagyva, a Kriván-hágón kapaszkodjék át s ezzel búcsut mondjon Nógrádnak.
A ruttkai fővonal kiépülte után, hosszú éveken át nem épült új vasút. Végre a vármegye 680.000 koronás kölcsönt vett fel, hogy ezzel a nógrádmegyei h. é. vasutak részvénytársaság keletkezését lehetővé tegye. A községek is siettek a czél elérését törzsrészvények vásárlásával lehetővé tenni s a vasútépítés 1894-ben megindult. Ekkor Balassagyarmatnak mindössze egy irányban volt vasútja. 1892-ben hosszabbította meg az osztrák-magyar államvasút-társaság ipolyvölgyi szárnyvonalát Balassagyarmatig. A nógrádmegyei h. é. vasut vonalainak 1896-ban történt megnyiltával, Balassagyarmat két új vasútvonalat nyert. Ezek egyike a Cserhát hegylánczon át vezet le a Galga völgyébe, s azon Aszódig, a másik pedig az Ipoly völgyén vezet Szécsényen s a virágzó palócz vidéken át Losonczig.
Losoncz város állomásának nagy forgalmát még másik két helyi érdekű vasút is táplálja. A losoncz-gácsi szárnyvonal s a losonczvidéki h. é. vasutnak Poltáron át Rimakokováig vezető vonala, a mely főleg a Felvidék számos agyag-, üveg- és vasgyárai forgalmának lebonyolítását szolgálja. Ebből a vonalból egy rövid szárnyvonal is ágazik ki, Ipolyberzenczéről Szinóbányán át, Katalinhutára.
A vármegye déli része 1909-ben még egy új vasutat nyert. A duna-ipolyvölgyi h. é. vasút ágazik ki Váczott a fővonalból s azzal Nógrádverőczéig párhuzamosan haladva Szokolya felé, majd a nógrádi várrom alatt szép vidéken fut Diósjenő felé s onnan Drégelypalánkra. Ez a vasút valóban a székesfőváros turistáinak érdekét szolgálja legjobban, mert festői szépségű helyeket tesz Budapestről könnyen megközelíthetővé. Ennek a vasútnak is van egy szárnyvonala, a mely Diósjenőről ágazva el, Rétságon át Romhányig vezet.
Végül említést érdemel a kisterenye-kisújszállási vonal is, a me1y azonban Nógrádot csak néhány kilométernyi hosszban szolgálja.
*
Posta, távíró, telefon.
Vármegyénkben a postaintézménynek már a XVIII. században akadunk nyomaira. Mocsáry Antal vármegyénkről írt könyvében felemlíti a posta-stácziókat a régebbi időkből. Ezek a következők voltak: »Váczról éjszak felé Rétságig 23611/2 stáczió, Rétságtól Balassagyarmatig szinte 11/2 stáczió, onnét Nógrád-Szakalba ez is 1 1/2 stáczió, azután Gácsra, mely ismét 11/2 stáczió, innen Vámosfalvára 1 stáczió.« Ebből láthatjuk, hogy Losonczon postaállomás még 1826-ban nem volt és régi kivánsága teljesült, mikor 1842-ben a gácsi postastácziót Losonczra tették át. Ma már alig van a vármegyében község, melynek ne volna postája.
Az első távíróvonal vármegyénkben Pesttől Balassagyarmatra, Losonczra és Salgótarjánba a hatvanas években nyilt meg. A gácsi vezeték 1870-ben. A távírót 1887-ben egyesítették a postával.
A vármegyében az első magán-távbeszélőt 1876-ban alkalmazta Losonczon Grimm Lajos gőzmalmi igazgató, a mikor a losonczi gőzmalom városi irodáját összekötötte a gőzmalmi teleppel. Az állami távbeszélő a vármegyében 1898-ban Losonczon, majd utána Salgótarjánban nyilt meg. A törvényhatósági távbeszélő hálózat 1905-ben épült ki és nyilt meg. Egyelőre a járási székhelyek nyertek összeköttetést a vármegyei középponttal: Balassagyarmattal. Újabb távbeszélő központok keletkeztek Fülek, Vilke, Berczel és Lőrinczi községekben. Losonczon volt 1910-ben 127 előfizető; a használt sodrony hossza 601.084 m. és a beszélgetések száma 286.312; Balassagyarmaton volt 57 előfizető; a használt sodrony hossza 284.880 m. és a beszélgetések száma 73.112; Salgótarjánban volt 47 előfizető és 76.700 beszélgetés; Szécsényben 6 előfizető és 6942 beszélgetés; Gácson 6 előfizető és 2.782 beszélgetés; Szirákon 3 előfizető és 2944 beszélgetés; Rétságon 3 előfizető és 6570 beszélgetés; Vilkén 3 előfizető és 504 beszélgetés. Magán-távbeszélőt a vármegye területén az összes nagyobb ipartelepeken használnak.
* * *
Források: Mocsáry: Nógrádmegye Esmertetése, 1826. Fényes Elek: Magyarországnak leírása, 1837. Schwartner: Statistik des Königreichs Ungarn, 1809. Losonczi Phönix, Losoncz és Vidéke, Losonczi Hirlap régebbi számai. A magyar korona országai gyáripara, 1885. Konek Statisztikai kézikönyve. Pallas Lexikon. - A beszterczebányai kereskedelmi és iparkamara czím tára. 1898. Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története. Magyar Ipartörténet (Szindinka Ferencz) I., II., III. kötete. A helyszínén gyűjtött adatok.

1. A salgótarjáni palaczkgyár.


2. és 3. Részletek a zlatnói üveggyárból.

Az Ipoly-hid Balassagyarmatnál.

A becskei alagút

« MEZŐGAZDASÁG, ÁLLATTENYÉSZTÉS, SZŐLŐMÍVELÉS, ERDÉSZET. Írta Haraszthy Lajos segédszerk. A szőlészeti részt Tornáczky Kálmán szőlészeti és borászati felügyelő. KEZDŐLAP

Nógrád vármegye

Tartalomjegyzék

KÖZOKTATÁSÜGY. Írta Völgyi A. István áll. iskolai igazgató. A balassagyarmati főgimnáziumot Schehák Rezső főgimn. tanár. »