A tatárjárás lerombolta Isten hajlékait, a templomokat s ezek mellett az oktatás czéljaira szolgáló helyeket. Később a csehek hagyták itt utódaikat, majd az Ipoly folyó balpartján a török volt az úr, utána pedig a romokká dúlt falvak legtöbbjébe, vármegyénk déli vidékeire, a tót telepedett le azokkal a németekkel, helyesebben svábokkal, a kik itt az akkori királyok kegyelméből hazát nyertek.

Ezek a letelepülések iskolai viszonyainkra is, egészen a legújabb időkig, reá sütötték bélyegjüket. A tótoktól tömegesen lakott helyek iskolái az 1879. évi XVIII. törvényczikk életbeléptéig, a vármegyei tanító-testület állásfoglalásáig és a királyi tanfelügyelők erélyes fellépéséig, nemkülönben nehány helyünk (Balassagyarmat, Losoncz stb.) és tanítóik magyar hazafias buzgalmának nyilvánulásáig, teljesen tót, a betelepedett németeké német tanítási nyelvűek voltak.

A reformáczió az iskola tanítási nyelvén annyiban változtatott, hogy a Calvin tanait elfogadott magyarság a római katholikus egyházban megmaradt magyarsággal és a római katholikus egyházban teljesen megmaradt palóczsággal szemben kevésbé művelte a latin nyelvet; a Luther tanait elfogadott és a római katholikus egyház kebelében megmaradt tótság, de leginkább az előbbi, összeköttetésben a felsőbb vidék tótságával, a legújabb időkig (kivéve: Balassagyarmat, Losoncz stb.) a tót tanítási nyelvnek hódolt; a római katholikus egyházhoz mindig tartozó németség pedig a német tanítási nyelv mellett tartott.

A Szent István idejében, majd később szervezett kolostorok (vármegyénkben: Buják, Dabar, Egyházasdengeleg, Erdőtarcsa, Fülek, Gácsfalu, Losonczapátfalva, Mátraverebély, Nógrádszakal, Szécsény, Szirák, Szomolya-puszta, Tereske, Terény, Tolmács stb.) lakói, a székesegyházi, a káptalani iskolák és a plebánosok a vallás terjesztése mellett időt fordítottak a világi tudományok terjesztésére is.

Mikor vármegyénk éjszaki részét Giskra uralta, a csehek gyermekeik oktatásáról is gondoskodtak, a mi mellett az is tanúskodik, hogy mihelyt vármegyénk e részén valahol nehány család letelepedett, községgé alakult s iskolát állított (Perényes, Veres stb.)

A törökdúlás hosszú időre véget vetett Magyarország iskolai fejlődésének is.

E korban vármegyénk egyetlen középiskolája: a füleki gimnázium is, más vármegye területére: Osgyánba szorult.

A paphiányt a római katholikusoknál némileg pótolja a licenciátus (Herencsény), a tanítót a protestánsoknál a lelkész-tanító.

A külföldi egyetemekről hazatért ifjúság a protestantizmust terjesztette, földesuraink nagy része s vele a jobbágyság stb. a protestáns vallásra, és pedig a magyarság a református, a tótság az ágostai hitvallású evangélikus vallásra tért.

A protestánsok eszméiknek terjesztése és biztosítása végett, a hol csak lehetett, iskolákat és könyvnyomdákat állítottak fel. A vagyonosabb urak a külföldről tudósokat hívtak tanítókul, kik azután a nemes sarjak mellett itt-ott a pórgyermekeket is tanították.

Így alakult azután a két tanítási irány: a római katholikus és a protestáns, ez utóbbinál a református és az ágostai hitvallású evangélikus.

Ez irányok megegyeztek abban, hogy a felsőbb oktatás gerincze csakis a latin nyelv művelése lehet, mely elvnek szolgálatában, a hol csak lehetett, az elemi is állott; a nemzeti, vagyis anyanyelvi oktatási irány pedig a kisebb helyek és a leányok iskoláiba szorult.

A protestánsok is megtartották a katholikus egyháznak azt az álláspontját, 240hogy az iskola a templom előcsarnoka s így az embert már kiskorától kezdve vallásosságra és erkölcsösségre kell nevelni.

III. Károly király 1732-ben a közoktatásunk rendezését tervezte, de ez csak terv maradt, egészen Mária Teréziáig. Ez utóbbi alatt iskoláink szervezésénél a bécsi udvar politikája: a németség terjesztése volt. A »Ratio educationis« az iskolákat elemiekre, ezeket ismét falusi, kisvárosi és nagyobbvárosi iskolákra (ezek közűl némelyik normális iskola, a melynél a tanítójelöltek a tanítási módszeres eljárást is elsajátították. Megjegyzendő, hogy a protestánsoknál a neveléstant a főbb iskolákban tanították), továbbá gimnáziumokra, akadémiákra és egyetemekre osztotta.

Az ág. hitv. evangélikusoknál a múlt század elején az úgynevezett czentrális iskolákat (algimnázium) is szervezték; ilyen czentrális iskola volt Balassagyarmaton, Kétbodonyban és Alsózellőn.

Nagyvárosi elemi iskola vármegyénk területén nem volt.

Mocsáry »Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése« (1826. év) czímű négykötetes műve II. kötetében (III. Iskolák) írja, hogy vármegyénkben sem a római kath., sem az ág. hitv. evangélikusoknak nincs főiskolájuk (ez utóbbiak később Losonczon emeltek gimnáziumot, mely gimnázium megszünvén, épülete 1869-től az állami tanítóképző-intézet otthona) egyedül a reformátusoknak Losonczon van gimnáziumjuk (később jogakadémiájuk is, mely megszünt, a gimnázium pedig állami főgimnáziummá alakult át), a melyben szép előmenetellel tanítanak, de a mely iskolából nem régen a losonczi római katholikus tanulókat kizárták s így ezek tanulás czéljából vármegyénken kívül levő városokba voltak kénytelenek vonulni.

A római katholikusok arra törekszenek, hogy a vármegye két szélső mezővárosa egyikében: Füleken vagy Balassagyarmaton vagy a vármegye közepén: Szécsényben alapítsanak nagyobb iskolát (gimnáziumot). E törekvés folyománya, hogy a mult század harminczas éveinek elején, Dévény István, balassagyarmati jegyző és társai a pozsonyi országgyűlés elé is járultak a Balassagyarmaton alapítandó gymnasium érdekében, de eredménytelen.

Ezután Mocsáry az elemi iskoláról terjedelmes munkájában sehol sem szól, kivéve a szelczi esetet, t. i. a nejére féltékeny Stimmel Dániel, szelczi ág. hitv. ev. tanító esetét, kit istenkáromlásért 1753-ban lefejeztek, mely után a szelcziek tanítót több éven át nem alkalmaztak, a tanító lakását pásztorlakká változtatták át s a tanító földjét, rétjét éveken át közösen használták.

Az 1868: XXXVIII. törvény czikk (báró Eötvös József második minisztersége) hazánk tanításügyében új korszakot alkotott.

A törvény egyik hibája, hogy a tanítókat a községi jegyzőségtől stb. való eltiltással anyagilag nem kárpótolja s a tanító legkisebb fizetését 600 koronában állapítja meg, a mi azután a tanítók legjobbjait több helyen elkeseríti s a jobb jövedelmű jegyzőségek elfoglalására bírja.

Az 1893: XXVI. törvényczikk, illetőleg az 1907: XXVI. és XXVII. törvényczikk már javított a tanítók helyzetén.

Hogy az iskolafenntartók (ide nem értve az állami elemi iskolákat) a tanítók törvényszerű fizetését kiszolgáltathassák, a fent legutóbb idézett törvény intézkedései alapján évi 250,101 korona államsegélyben részesülnek.

És most vessünk egy pillantást az 1869. évi, vagyis az 1868. évi törvényczikk életbelépése után először kibocsátott statisztikai kimutatás adataira és a mai állapotokra: Vármegyénkben 1869-ben volt mindennapi tanköteles 21.211, az 1909-1910. tanévben volt 32.620, vagyis 11.409-czel több, mint előzőleg. Iskolába járt 1869-ben 16.672, a múlt tanévben járt 30.618, vagyis 13.946-tal több mint előzőleg, iskolába nem járt tehát 1869-ben 4.539, a múlt tanévben 2.002 Az 1869. évben volt 286 elemi iskola, a múlt tanévben volt 324, tehát 38-a1 több. A tanítók száma 1869-ben volt 329, a múlt tanévben 536, a kik közül 379 tanító és 157 tanítónő. A tantermek száma a múlt tanévben 536. Állami elemi és községi iskola 1869-ben még nem volt, állami iskola a múlt tanévben 26 volt, 42 tanítóval és 29 tanítónővel, községi iskola pedig van 9, és pedig 11 tanítóval és 3 tanítónővel. Római kath. elemi iskola 1869-ben 170 volt, 206 tanítóval, a múlt tanévben 169 volt, 186 tanítóval és 103 tanítónővel; református iskola 1869-ben 6 volt, 7 tanítóval, a múlt tanévben 4 volt, 5 tanítóval és 1 tanítónővel; ág. hitv. ev. iskola 1869-ben 101 volt, 102 tanítóval, a múlt tanévben 96 volt, 24198 tanítóval és 8 tanítónővel; izr. elemi iskola 1869-ben 9 volt, 14 tanítóval, a múlt tanévben 3 volt, 9 tanítóval és 2 tanítónővel. Magán- és társulati elemi iskola 1869-ben nem volt, 1909/10-ben társulati jellegű 16 volt, 28 férfi és 2 nőtanítóval.

A felekezeti iskolák csökkenése az állami iskolák szervezésének tudható be.

Az 1869-ik évben volt 149 magyar, 2 német, 91 tót, 5 magyar és német, 36 magyar és tót, 3 magyar, német és tót tanítási nyelvű iskola, a múlt tanévben nem magyar tanítási nyelvű iskola egy sem volt, vagyis o1yan, a melyben az összes tárgyakat vagy azok nagy részét nem magyar nyelven tanítanák.

Iskolai könyvtár, és pedig tanítói van 43, ifjúsági 81, melyek közűl az első 5.461, az utóbbi 11.746 műből áll. Az iskolai könyvtárak jó nagy része a »Nógrádvármegyei Nemzeti Intézet« ajándéka.

Iskoláink közűl nem egynek az alapítási ideje a régen letünt századokba nyúlik vissza annyira, hogy az alapítás időpontja még megközelíthetőleg sem állapítható meg, azért az iskolákat két csoportba osztjuk és pedig az 1848. év előtti régiekre s az azután szervezett újakra. Régi iskola van: a római katholikusoknál 133, a reformátusoknál 4, az ág. hitv. evangélikusoknál 87.

Új iskola és pedig állami van 27: ide számítva a balassagyarmati királyi törvényszéki fogház iskoláját is; községi 9; római katholikus 37, ág. hitv. ev. 9, izraelita 3, társulati, illetőleg magánosoktól alapított és fenntartott iskola 16 s így az elemi iskolák összes száma 325, melyekben 357 tanerő tanít.

Hálátlanság volna meg nem emlékeznünk azon nemes férfiakról, a kik mint iskola-alapítók, fenntartók stb. előmozdították vagy előmozdítják a népoktatás ügyét: A magyar királyi kormány az állami iskolák fenntartása mellett, a községi és hitfelekezeti iskolai tanítók fizetésének kiegészítéséhez évenként hozzájárul és pedig a községi iskoláknál 11.059 koronával, a római kath. iskoláknál 182.416 koronával, a református iskoláknál 2.653 koronával, az ágostai hitv. ev. iskoláknál 53.113 koronával, végül az izraelita iskoláknál 860 koronával; a herczegprimások 7, Haynald Lajos dr. néhai kalocsai érsek 2, a rozsnyói püspökök a losonczi, a váczi püspökök 11, az esztergomi káptalan a csesztyei, a rozsnyói káptalan 4, a váczi káptalan 2 iskolánál, a »Nógrádvármegyei Nemzeti Intézet (könyvtárakat adományoz, tanítókat jutalmaz), a gróf és báró Balassa család 4, néhai Berkes András a rétsági iskolánál, herczeg Coburg család a litkei iskolánál, gróf Degenfeld Lajos az erdőkürti ág. hitv. ev. iskolánál, Éjszak-Magyarországi Egyesített Kőszénbánya- és Iparvállalat Társládája 5 iskolánál, néhai Jánoky András a diósjenői református iskolánál, Kálnay Nándor a csesztyei római kath. iskolánál, Kiss István a lőrinczi iskolánál, a Kossuch János-czég a katalini, a Krámer-czég a szinóbányai, Madách család 3 iskolánál, gróf Mailáth Géza 2 iskolánál, gróf Pejacsevich Arthurné apáti-pusztai iskolánál, a Pulszky család 3 iskolánál, Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság 3 iskolánál, Salgótarjáni Vasfinomító, illetőleg Rimamurány-salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság 2 iskolánál, Selypi Czukorgyár Részvénytársaság a selypi iskolánál, néhai Stanesek Sámuel a balassagyarmati ág. hitv. ev. iskolánál, a gróf Zichy család 9 iskolánál, id. Fáy Albert "Stefánia-alapítvány" czímmel a magyar nyelv terjesztésében kitűnt tanítók jutalmazására tett alapítványt stb.

A tanítói pálya igen nehéz feladatok megoldásával jár. Mind e mellett nem egy tanítóval dicsekedhetünk, a ki negyven évig, sőt azon túl is működött:

Így: Berényi Antal hugyagi, Bolgár Károly kökényesi, Boros Ignácz szécsényi; Brett Mór balassagyarmati, Gazdik József kalondai, Gergely József herencsényi, Gyürky Titus berczeli, Hájek Rezső gácsfalvi, Jelenffy György diósjenői, Melegh János alsóesztergályi, Palik Ferencz kosdi, Pilliár Lázár nagylóczi, Ploczek József rózsaszállási, Pöstényi Endre alsózellői, Sipos Ferencz bujáki, Szamkó János mátraverebélyi, Szepessy József szécsényi, Vilim János nógrádszakali, Walcz József nógrádverőczei, Zimányi Ferencz csécsei; ötven évig, sőt egyesek ezen felül is tanítóskodtak, így: Auguszt Elek zsélyi, Chikán Antal fülekpüspöki, Kaszner Sámuel béri, Kemény Gábor balassagyarmati, Komjáthy Mátyás alsóesztergályi, Kovácsi József balassagyarmati, Kormann András alsósztregovai, Mocznay János gergelyfalyai, Molnár István héhalomi, Molnár János kozárdi, Nagy József endrefalvai, Oroszy Pál diósjenői, Palkovics Pál mátranováki, Raak Mihály dejtári, Seffarovszky Sámuel luczfalvi, Szkalos Sámuel losoncztamásii Witwer József felsőzellői, ötvenhat évig működött Valentényi Pál ősagrádi, 242végül ötvenhét évig Huszár János ságujfalui és Varga János füleksávolyi tanító. A régmúlt századokkal az akkor működő tanítók nevei is örökre eltüntek előlünk s így a legrégibb tudható tanítók: Bajnóczy N. 1609-ben egyházasdengelegi ág. hitv. ev., Heinrich Imre a XVII. század elején csesztvei r. kath. és Draky Márton 1645-ig alsóesztergályi ág. hitv. ev. iskolai tanító stb.

Végül emlékezzünk meg ama tanítóinkról is, a kik a templomon és az iskolán kivül is szolgálták s néhányan ma is szolgálják az emberiséget vagy másként kitüntek és kitünnek, így: Bazsó Gábor elismert jeles tanító volt (lőrinczi r. kath. isk.), Bendik János (Csehberek 1875-1898) a magyar nyelv és szellem kitünő terjesztője, a miért a millenniumi évben a Nemzeti Intézet részéről ezer koronás jutalomdíjban részesült; Horváth Alajos losonczi r. kath. kántortanító (1826-1866), a ki iskolájának nagy lendületet adott; Kasztovszky József, jómódú lévén, ingyen tanított az ebeczki r. kath. iskolában; Kálniczky Endre losonczi ág. hitv. ev. isk. jeles készültségű tanító, a »Nőtan« czímű könyvet is írta. Kocsis Mihály, a ki a szeredi iskolának adott lendületet és tudós férfiú volt; Melczer Lajos a balassagyarmati ág. hitv. ev. czentrális isk. tanítója 1838-ban már pesti tanár: középiskolai tankönyvei a múlt század negyvenes éveiben nagy kelendőségnek örvendettek; Mocznay János gergelyfalvai ág. hitv. ev. isk. tanító kiváló gyümölcsfatenyésztő volt; Nógrádi Pál salgótarjáni ág. hitv. ev. isk. tanító a Nógrád vármegye fali és kézi térképének tervezője és rajzolója; az óvári plebánosok és az ottani tanítók érdeme az is, hogy e község, mely a tótság közé van ékelve, teljes tisztaságában megőrizte magyarságát; Varga János volt vármegyénkben az az egyetlen tanító, a kit a miniszter iskolalátogatóul nevezett ki; Szokoly István bussai r. kath. kántortanító a néptanítók mintaképe volt stb.

Vármegyénk tanítói karából többen más pályára lépve, ott is kiemelkedtek, így: Balás Ferencz, a ki nőtincsi r. kath. kántortanítói állásából a nógrádi járás főszolgabírája lett. Jelenleg nyug. főszolgabíróként Balassagyarmat főbírói tisztét tölti be. Herczeg Bertalan balassagyarmati r. kath. iskolai igazgató-tanító, később hontvármegyei főszolgabíró, majd a kereskedelmi m. kir. minisztériumban számtanácsos; Hörk József losonczi áll. el. iskolai tanító, utóbb eperjesi ág. hitv. ev. theológiai tanár; Peres Sándor losonczi áll. tanítóképzőintézeti gyakorló-isk. tanító előbb a hódmezővásárhelyi, utóbb a budapesti Fröbel egyl. óvónőképző intézete igazgatóságára emelkedett; Szilassy Ödön a m. kir. honvédségnél az ezredességig vitte fel stb.

Az irodalom terén elért sikereket méltatni nem e rovat feladata, azért itt mellőzzük is azokat.

A népoktatási intézetek legalsóbb foka, a kisdedóvás, melyről szintén meg kell emlékeznünk.

Balassagyarmaton 1842-ben részvények kibocsátásával alakítottak kisdedóvót, melynek felállításához Királyi János nyug. tanító 420 pengö forinttal járult. Ez az óvóda azonban csak a szabadságharcz kitöréséig állott fenn, mert Toldy János kisdedóvó honvédnek állott. Bodnár István ügyvéd buzgólkodására 1861-ben az óvóda újból megnyílt s máig is községi óvódaként áll fenn.

1900-ban keletkezett a második kisdedóvó, mely a Scitovszky-úton levő és Balassagyarmat nagyközségtöl épített állami polg. leányiskola díszes épületének földszinti balszárnyát foglalja el.

Az előbb említett óvodánál a már említett Toldy Jánoson kívül megörökítésre érdemes buzgóságot fejtett ki Fabriczy József óvó és Dévény Janka, végül Jeszenszky Anna óvónő. Fenntartók és jótevők: Királyi János, a kormány, a vármegyei törvényhatóság gróf Zichy Ferencz és Balassagyarmat nagyközség. Mind a két kisdedóvó községi.

Losonczon a múlt század harminczas éveiben egy Kaszinó és Műkedvelő Egyesület alakúlt, mely feladatául tűzte ki, hogy kisdedóvót állítson. Később ez az egyesület részvénytársaságot alakított az óvó fenntartása czéljából. Az óvó 1844-ben bérházban nyílt meg. Alapítása körül kiváló érdemet szerzett Kubinyi Ferenczné, szül. Gyürky Francziska úrasszony. A fentemlített egyesületnek főtörekvése volt, hogy a Kaszinót és az óvót a saját helyiségében helyezhesse el s e végből 36.000 korona tőkéjéből és a kölcsönvett 24.000 koronából 1848-ban felépítette a mostani városi vigadó helyén az óvót és a Kaszinót. Ez az épület az 1849-iki orosz dúlás áldozata lett. Az óvóda a múlt század 50-es éveiben bérházban, majd a városházán nyert helyiséget, míg 1867-ben a város 243vette át s részére 1879-ben díszes épületet emelt. Az első óvó volt Karády Ignácz (Kossuth Lajos gyermekeinek későbbi nevelője), említésre méltó egyik utóda volt Dapsy Kálmán is, kit azután óvónő követett állásában.

1897-ben a város második óvódát is szervezett. Mind a két óvó községi.

A gácsi községi óvóda 1886-ban keletkezett. Alapítója Miessl Zsigmond r. kath. esperes-plebános, a ki részint a sajátjából, részint a kir. kormánytól engedélyezett ezer koronás kölcsönből alapította azt.

Fenntartói és jótevői: a kir. kormány, a Felsőnógrádi Magyar Közművelődési Egyesület, Stricker posztógyár-tulajdonos.

Az érsekvadkerti kisdedóvó néhai Farkas Mihály cz. kanonok-esperesplebánosnak köszönheti alapítását, a ki 1888-ban saját ezer koronányi és a vörös keresztegyesület érsekvadkerti fiókjának 200 koronányi örökös alapítványával vetette meg alapját ez óvódának. Az óvóda fenntartója a község volt, de 1909-ben az óvó államivá alakult át.

A szécsényi róm. kath. óvódát Hajnald Lajos dr. kalocsai érsek, Szécsény szülöttje, 1875-ben alapította; 1898-ban azonban a nagyközség, végre 1906-ban az állam vette át és két óvódává fejlesztette.

A sziráki egyesületi óvóda alapját 1875-ben gróf Degenfeld Lajosné és Vladár Miksa ág. hitv. ev. lelkész közreműködése vetette meg. Az óvóda részére nagyobb alapítványt tett: gróf Degenfeld Lajos és József stb. Államsegély igénybevételével állami kisdedóvóvá alakult át. Jótevője a sziráki óvóda-egyesület.

A málnapataki egyesületi kisdedóvó gróf Gyürky Ábrahám főispán, Scitovszky János alispán és Hrk János ág. hitv. ev. lelkész s mások fáradozása után a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület hozzájárulásával 1892-ben keletkezett, majd később államivá alakult át.

A salgótarjáni három községi kisdedóvódát az 1896. évben a nagyközség állította fel és tartja fenn.

A patvarczi községi óvóda czéljaira Jezernitzky Katalin és férje, Szentiványi Anzelm alapítványt tettek, de miután az óvónő, stb. fizetéséhez a törvényben előírt 3%-os pótadó is kevésnek bizonyult, államsegélyt vettek igénybe s így ez óvóda 1905-ben meg is nyílt.

Újabban alakult kisdedóvók még: államiak: Ábelfalva, Bér, Galgaguta, Héhalom, Kálnó, Kékkő, Lest, Losonczapátfalva, Losoncztamási, Nagykürtös, Vanyarcz; községiek: Egyházasdengeleg és Nemti. A 16 ezeret meghaladó óvókötelesek ellátására ez idő szerint 22 óvóda van, 24 óvónővel.

Vármegyénk területén 79 gazdasági ismétlő iskola van. Azok a helységek pedig, a hol gazd. ismétlő iskola nincsen, növendék azonban van, azok általános ismétlő iskolával vannak ellátva.

A gazd. ismétlő-iskolák összes szükséglete 10.594 korona, a miből 3460 koronát az állam fedez.

A legrégibb iparos és egyszersmind kereskedőtanoncz-iskola a balassagyarmati. Néhány balassagyarmati tanító ugyanis 1878. évi november hó 2-án minden díjazásra való kilátás nélkül önként vállalkozott arra, hogy az ismétlősöket (tehát iparos- és kereskedő-tanonczokat is) tanítják. Ez iskola ügyét Papp László általános ipartársulati elnök és Karlik János volt elnök magáévá tévén, tevékeny buzgólkodásuk mellett az 1880. évi január hóban az iskola teljesen iparosiskolává, néhány év mulva pedig iparos- és kereskedőtanoncz-iskolává alakult át. Az iskola helyiségei a közs. polgári fiú iskola be nem szüntéig a polgári iskolában, azóta pedig az állami elemi iskolában vannak. A polgári fiú iskola fennállása idejében az iparosiskolában a polgári iskolai és az elemi iskolák tanítói tanítottak; a polg. fiúiskola megszünte, vagyis az áll. főgimn. keletkezése után a főgimn. tanárai és az elemi iskolák tanítanak. Az iskola Máthé Géza kir. tanfelügyelő utánjárására a kormány és a nagyközség költségén rajzteremmel bővült. Költségeit a kormány s a vármegyei iparalap viseli.

A mult század 80-as éveinek elején Losonczon alsófokú iparosiskola keletkezett, mely azután iparostanoncz-iskolává alakult át. Az iskola az 1898-ban szervezett kereskedőtanoncz-iskolával az állami elemi iskolában van elhelyezve. Az előbb nevezett iskola fönntartási költségeit a város, az utóbbiét pedig leginkább a tanonczot tartó kereskedők fedezik.

A salgótarjáni községi iparos- és kereskedőtanoncz-iskolát 1888-ban az ottani ipartestület alapította; az iskola fenntartója, az államsegély igénybevételével, a 244község. Az aczélgyári iparostanoncziskola 1889-ben nyílt meg. Alapítója és fenntartója a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság. A tanítók ugyanazok, a kik az aczélgyári elemi iskolában vannak alkalmazva. A salgóbánya-telepi iparostanoncz-iskola 1891-ben nyílt meg, alapítója és fenntartója a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság. A tanítók a bányatelepi elemi iskola tanítói.

A szécsényi községi iparostanoncz-iskola 1888-ban keletkezett. Fenntartási költségeit, az államsegély igénybevételével, a község viseli. Tanítói a helybeli elemi iskolai tanítók, helyisége a róm. kath. elemi iskola.

Ismétlőkorú tanköteles van 11.740, a kik közűl az általános ismétlő iskolába jár: 3648, gazdasági ismétlőbe 4943, iparos- és kereskedőtanoncz-iskolába 530, másnemű intézetbe 470.

Balassagyarmat közönsége már a múlt század 30-as éveiben egy középiskola felállításán fáradozott, a mely fáradozás azonban pártolás hiányában eredményre 1875-ig nem vezetett. Ekkor nyerte Balassagyarmat a középiskola-féle polgári iskolát s ezzel Nógrád vármegye is az első polgári iskolát. A balassagyarmati államilag segélyezett hatosztályú polgári fiúiskola 1875-ben, a négyosztályú polgári leányiskola pedig 1879-ben nyílott meg. A fiúiskola osztályonként az elemi iskolák tantermeiben volt elhelyezve, míg az 1878-1879. tanévben az iskola, az akkor megnyílt első leány-osztálylyal, a saját épületébe költözött. Azonban a balassagyarmati áll. főgimnázium keletkezésével a polgári fiúiskola az 1903-1904-ik tanév végén megszűnt.

A fiúiskola megszüntével a ma is fennálló, de községi polgári iskolából időközben állami polgári leányiskolává alakult iskola épületét a főgimnáziumnak átengedni kényteleníttetvén, ismét a nagyközség költségén a Scitovszky-úton felállított új otthonába vonult. A négy hitoktatóval együtt 12 tanerő tanít benne. Ez iskolánál több alapítvány is van. Az iskolához adományával nagyban hozzájárult a Nógrádvármegyei Nemzeti Intézet is.

A losonczi államilag segélyezett községi polgári leányiskola a város hazafias és áldozatkész polgárságának jóvoltából 1890-ben alakult. Jelenlegi épületébe 1891 őszén költözött át. Az iskolával kapcsolatosan kézimunka-tanfolyam is van szervezve. Ez iskolában a négy hitoktatóval együtt 11 tanerő oktat. Legértékesebb alapítványa Losoncznak az iskola fenntartására tett 20.000 koronája.

A salgótarjáni s az 1908-1909. tanévtől állami polgári fiú- és leányiskola, községi jelleggel, hosszú időre terjedő vajudás után, 1903-ban nyílt meg. Máthé Géza kir. tanfelügyelő buzgólkodására s Jankovich Marczell, országgyülési képviselő támogatására, az iskolát a kormány államsegélylyel látta el, majd az 1908-1909. tanévtől kezdve állami kezelésbe vette át. Az iskola bérházból saját otthonába költözött át, mely otthon a kormánynak 227.611 koronájába került. Az iskola, annak fejlesztése, biztosítása és felszerelése Máthé Géza kir. tanfelügyelő fáradozásának érdeme. Tanítótestülete - hálából - Máthé kir. tanfelügyelő arczképét is megfestette. Az iskola alapítása körül Szilárdy Ödön m. kir. udvari tonácsos és nagybirtokos, gondnoksági elnök is nagy érdemeket szerzett. A hat hitoktatóval együtt, 18 tanerő tanít benne.

Vármegyénk polgári iskolái minden tekintetben mintaszerűek. Épületeik palotáknak is beillenek. A polgári iskolákba feljáró növendékek száma 621.

Báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1869 szeptember 9-én a losonczi protestáns egyházakkal szerződést kötött, mely szerint az egyházak átadják gimnáziumi épületeiket és azok javadalmait és felszereléseit, úgy hogy ezeket a kormány a felállítandó állami gimnázium és állami tanítóképzőintézet czéljaira felhasználhatja azzal, hogy az intézetek csak magyar tannyelvűek lehetnek s az átengedett javak csak addig maradhatnak az állam élvezetében, a míg hazánknak felelős kormánya van.

E szerződés szerint a város a tanítóképző-intézetnek 5 kat. hold földet adott tornatérül és gazd. gyakorló-kertül s a tornatanítónak 400 kor. évi lakáspénzt.

A ref. gimnáziumból az állami főgimnázium, az ág. hitv. ev. gimnáziumból az állami tanítóképző-intézet alakult. A tanítóképző-intézet 1869. évi november hó 27-én 18 növendékkel nyílt meg, Terray Károly igazgató, Jeszenák Ráfael tanár és Kovarcz Emil kiváló zenetanár vezetése alatt. Az épület 1872-ben bővült s 1896-ban újból megtoldották és nagyrészben átalakították. A képző-intézet élén 1881-ig Terray Károly, 1893-ig Szováthy Lajos (megbizott), 1905-ig Zayzon Dénes (érdemeiért kir. tanácsos) állott. A tanári kar az igazgatóval és négy hittanárral 245együtt 14 tanárból áll, a kikhez még két nevelő is csatlakozik. A tanulók száma a múlt tanévben 111 volt.

A gyakorló iskola 1870-ben nyilt meg a képző-intézetben s itt maradt 1884-ig a részben osztott állami elemi iskola is, míg 1898-ig bérházban, majd saját helyiségében foglalt helyet.

Mészáros Imre érsekvadkerti esperesplebános, tanfelügyelő a tanításügynek nemcsak barátja, de művelője is volt. Módszertanokat írt, gyakorlati tanításokat tartott s oktatott ott, a hol erre csak tere nyilott, s ezért szervezte az esperesi tanítógyűléseket, összejöveteleket is. Ily viszonyok mellett a Balassagyarmat-vidéki tanítókat nem találta készületlenül a törvény amaz intézkedése, hogy tanító-egyletté tömörűljenek, s így az 1869. év végén vármegyénk déli részén az általános, illetőleg középponti tanító-egyesület meg is alakult, mely azután az egyesületbe az egész vármegye tanítóságát bevonni óhajtotta. Ez az óhaj azonban Losoncz és vidéke tanítóinak akaratán egyelőre hajótörést szenvedett, míg végre 1874 január 27-én megalakult az egész vármegyére kiterjedő tankerületi tantestület (Nógrádvármegyei Tanító-egyesület). Ez az egyesület azután megindította a mozgalmat a tanításügy fellendítése, a magyar nyelv és a hazafias szellem terjesztése, a tanítók önképzése s a tanítók anyagi helyzetének javítása érdekében. Vándorgyűléseket tartott és tart, s ezeken a közönséggel a népoktatás fontos voltát törekszik megismertetni. Hogy mindezt behatóbban tehesse, öt körre oszlik, a melyek területükön szintén oly értelemben működnek, mint az egész egyesület. A tanító-egyesület két sikerült kiállítást is rendezett s a kiválóbb felolvasásokat lapjában (Nógrádmegyei Tanügy) közzé teszi, köreinél könyvtárakat szervezett, kiadatta: a Peres Sándortól és Völgyi (Wagner) Istvántól Nógrád vármegye földrajzának vezér- és olvasókönyvét s azt 50 drb körmöczi aranynyal jutalmazta, elkészíttette Gyarmati Pállal Nógrád vármegye fali és kézi térképét, Völgyi (Wagner) Istvánnal megíratta az egyesület történetét s egy bizottsággal a vármegye népoktatásának történetét, végre a községi jegyzőkkel karöltve, Losonczon a tanítók és jegyzők középiskolában tanuló gyermekei részére, mintegy 80.000 korona költséggel internátust alapított. Van Budapesten tanító-árvaházi alapítványa is. Sikerrel járó indítványai: a zugiskolák eltörlése, a nem képesített tanítók elmozdítása. Völgyi (Wagner) István javaslatára mozgalmat indított, hogy minden tanár és tanító, állásába való lépése alkalmával, a hazafias irány betartására esküvel köteleztessék, a magyar nyelv és szellem minden megengedhető módon terjesztessék, történelmi szemléltető képek készíttessenek, a tanítóválasztások alkalmával a próbatanítások eltiltassanak stb. Ez egyesület elnökei voltak: Terray Károly a losonczi áll. tanítóképző-intézet igazgatója, ezt követte Ebeczky Emil kir. tanácsos, tanfelügyelő, ez után Müller János salgótarjáni igazgató-tanító, azután Zelenka János előbb balassagyarmati állami elemi iskolai, később losonczi állami tanítóképző-intézeti gyakorló iskolai tanító, utánna Tomeskó Nándor balassagyarmati polg. iskolai igazgató, ezt követte Koháry János salgótarjáni kőszénbányatársulati igazgató-tanító s egy év óta pedig Magyar Béla salgótarjáni igazgató tanító az egyesület elnöke és lapjának szerkesztője. Van az egyesületnek jelenleg 1 alapító, 7 dísz, 44 tiszteletbeli, 67 pártoló és 352 rendes tagja, ideértve az óvónőket is. A tanító egyesület eddig legkiválóbb jótevője: Nógrád vármegye közönsége, több ezer koronát kitevő alapítványaival.

A Balassagyarmat Vidéki Róm. Kath. Népnevelők Egyesülete három esperesi körből, 1883-ban Farkas Mihály érsekvadkerti kanonok, esperesplebános indítványára alakult. Elnöke jelenleg Pollák István esperesplebános s a legujabban alakult ág. hitv. ev. egyházmegyei tanítóegyesület, továbbá a váczi és a rozsnyói r. kath. egyházmegyék, az orsz. polgári iskolai tanítók és az orsz. izr. tanítóegyesület egyes körei, melyek mind arra törekszenek, hogy hazánk népoktatásának ügyét minél magasabb fokra emeljék.

II. József idejében tanulmányi igazgatóságokat szerveztek, azután az állam felügyelete évtizedeken át szünetelt egészen gróf Thun Leó miniszterségéig, a ki alatt az alesperesek elemi iskolai tanfelügyelők (főigazgatók) lettek, míg végre az alkotmány visszaállítása után az 1868. évi XXXVIII. t.-czikk intézkedései alapján, tankerületeket szerveztek, a melyeknek az élére kir. tanfelügyelőket neveztek ki, az alesperesek azonban megmaradtak egyházkerületi tanfelügyelőkül.

Első királyi tanfelügyelőnk Fráter Pál vármegyei volt alispán volt, a ki hivatalát 1869. évi augusztus hó 19-én foglalta el s 1875. év elejéig viselte. A kir. 246tanfelügyelőség ez időben, a nyári félévben Csécsén, a kir. tanfelügyelő kastélyában, a téli félévben pedig Budapesten székelt.

Fráter Pál tanfelügyelő betegeskedése miatt állásáról az 1875. év elején lemondván, a tankerület vezetését Karagyena Mihályra (másodtanfelügyelő) bízták, a ki azután 1876-ig vezette a tankerületet. 1875-ben a kir. tanfelügyelőség székhelye Nógrádszakal, 1876-tól kezdve pedig Balassagyarmat volt.

Az 1876-ik évben Ebeczky Emil Gömör-Kishont vármegyei kir. tanfelügyelőt helyezték tankerületünk élére, a hol 1881-ig maradt. Ebeczkynek egy hatalmas tanító egyesület volt az eszményképe s azért a tanító-egyesületi élet fellendítésére minden lehetőt elkövetett. A körök között szétosztott tanító-egyesületi könyvtárnak alapját a sajátjából adományozott könyvekkel vetette meg stb.

1881-től 1892-ig Komjáthy Anzelm vármegyei volt főjegyzőt nevezték ki, királyi tanfelügyelőül s székhelye leginkább Szécsény volt.

1892-től 1894-ig Kosztka Mihály volt a vármegye kir. tanfelügyelője, ki erélyes kézzel nyúlt a tankerület rendezéséhez s vármegyénk tanügyének a meg kívánható mederbe való tereléséhez. A vármegyei tanító-egyesület Kosztkának negyedszázados tanügyi működése méltatásául ünnepélyt rendezett, életnagyságú arczképét megfestette s életrajzát megiratta.

1894-től 1898-ig Jankovich György dr. volt királyi tanfelügyelőnk, a kit magas képzettsége, kedves modora és fáradhatatlan tevékenysége jellemzett. Jankovichnak jutott a gazdasági ismétlő iskolák szervezése is s mindaz, a mi az alig néhány éve megindult tanügyi fejlődés megszilárdításához, sőt továbbfejlesztéséhez szükséges. Kir. tanfelügyelősége alatt alakult a négy millennáris áll elemi iskola is (Ecsegen, Losonczapátfalván, Málnapatakán és Szirákon). Tanfelügyelősége alatt nyert a losonczi áll. tanítóképző-intézet épülete is új toldalékot és az intézetet nagy részben át is alakították. A losonczi állami elemi iskola is - Jankovich fáradozására - saját épületébe vonulhatott. Jankovich György kir. tanfelügyelő 1898-tól szélesebb ügykörben: a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumban működik s jelenleg miniszteri osztálytanácsos.

Az 1898-ik évtől 1902-ig Pacséri Károly kir. tanfelügyelő vezette a kerületet. Pacséri volt ama szerkesztő-bizottság elnöke, mely a Nógrád vármegye Népoktatásának Történetét a tanító-egyesület megbízásából megírta. Első szerkesztője volt a »Nógrádmegyei Tanügy« czímű lapnak.

1902-től 1905-ig Schwetz Vilmos kir. tanfelügyelő vezetése alatt állott vármegyénk népoktatásának ügye. Schwetz fáradozására nyílt meg a salgótarjáni községi polgári fiú- és leányiskola és tanfelügyelősége alatt a főgimnáziumnak átadott épületből kitelepített balassagyarmati polgári leányiskola és a bérházban elhelyezett 2-ik óvoda palotaszerű otthont nyert. Schwetz tevékeny és közkedveltségnek örvendő hivatalfő volt.

Az 1905-ik évtől Máthé Géza a kir. tanfelügyelő, a kinek tevékenységét vármegyei közig. bizottságtól kiadott 5496-910. Kb. számú jelentés tárja elénk, mely szerint a 12 óvoda ugyanannyi óvónővel tanfelügyelősége alatt 22 óvodára és 24 óvónőre emelkedett s az óvodák száma igen rövid idő alatt még öttel emelkedik. Tervezi a nyári menedékházak felállítását is, a melyekkel a magyar nyelv terjedése ismét újabb lendületet nyer. A községi óvodák építkezésére 50.732, az államiakra pedig 101.106 koronát adtak ki. Alatta a 12 % iskolába nem járó tankötelesek 6.1 %-ra apadtak. Az iskolák száma 14-e1, a tanítói állások száma 64-el szaporodott s új állások szervezése még folyamatban van. Az állami iskolák szaporodtak 18-a1 és 41 tanítói állással s új állások szervezése itt is folyamatban van. A községi iskolák szaporodtak kettővel és egy tanítói állással. A róm. kath. iskoláknál a tanítói állások száma 46-a1 szaporodott. A ref. iskoláknál a szaporulat: egy tanítói állás. Az irtványok iskoláztatási ügye folyamatban van. Iskolai építkezésre, ide értve az óvodai s a salgótarjáni állami polgári iskolai építkezések és berendezések költségét is, 1,653.701 koronát fordítottak. Oly iskola, a hol magyarul ne tanítanának, egy sincs. A gazdasági ismétlő iskolák száma tizenkettővel szaporodott. A női kézimunka-tanítás is nagy lendületet nyert. A balassagyarmati közs. iparos- és kereskedőtanoncz-iskolát egy megfelelő rajzteremmel bővítették. Ifjúsági egyesület 11 helyen keletkezett. Az analfabéták tanítására az 1909-1910. tanévben 12 tanfolyam volt. A salgótarjáni községi polgári fiú és leányiskola 227.611 korona költséggel teljesen megfelelő otthont nyert. A losonczi áll. tanítóképző-intézet növendékeinek behatóbb nevelésére és tanulmányaiknál 247való felügyeletre két nevelő alkalmazását eszközölte ki. Megnyílt a vármegyei tanító-egyesülettől és a községi- és körjegyzőktől a középiskolában tanuló tanító- és jegyzőgyermekek részére Losonczon alapított internátus, melynek istápolására a kormány évi 2000 koronát adományoz s az internátushoz gondnokul egy állami tanítót rendelt ki. A községi és hitfelekezeti tanítók fizetésének kiegészítéséhez évi 250.101 korona államsegély szolgál. A nem képesített tanítók nagy száma leapadt egyre.

A régi kort illetőleg az elemi és a középiskolai oktatás között a határvonalat megállapítani nem lehet, a mennyiben ilyen határvonal abban az időben nem is volt. Csak iskola volt, a hol tanítottak, de hogy mennyit, az a tanító tudásától és buzgalmától és a tanuló tehetségétől és szorgalmától függött. A vármegye középoktatása a már föntebb említett kolostorok szerzeteseinek kezébe volt letéve, de ezeken kívül középiskolai képzettséget adtak a várkáplánok is, a várurak gyermekeinek, a kik mellett itt-ott a mások gyermekeit is oktatták.

Balassa Menyhért, a hatalmas úr még írni sem tudott, ellenben Balassa Bálint már oly nagy ismeretekre tett szert, hogy lírai verseivel költői irodalmunk egyik halhatatlanává vált. A műveltség terjesztésének tehát, minden hibáik mellett, a várak melegágyai is voltak, a mennyiben a várkáplán az ifjakat, a várúr felesége pedig a leánygyermekeket oktatta.

1682-ig, mikor régi fényét és nagyságát elvesztette, a füleki vár oly nagy jelentőségre emelkedett, hogy a török hódoltság idejében 11 vármegye tartotta itt gyűléseit. Az idetelepedett nemesség díszes lakásokat építtetett, úgy hogy Füleket e korban nagyságra és népességre nézve a városok mellé lehetett helyezni. Továbbá e korban a tudománypártoló Wesselényi Ferencz volt a füleki főkapitány s így valószínű, hogy az ő idejében keletkezett és bizonyos, hogy támogatásában részesült a fülekvári protestáns gimnázum is, melyet azután Osgyánba helyeztek át. A vármegye első gimnáziuma tehát a füleki protestáns gimnázium volt.

A losonczi, teljesen gimnáziumi színvonalú középiskola, 1666 táján keletkezett. E gimnáziumnak 1731-től kezdve internátusa is volt, a hová a város lakossága kötelezőleg küldötte az ételeket. Ez iskolánál 1731-1760-ig a nagyműveltségű Kármán András volt a rektorprofesszor, a kit az egyház teljes fizetéssel helyezett nyugalomba. Dícséretes cselekedete a ref. egyháznak, hogy érdemes tanárait többször teljes fizetésükkel nyugdíjazta.

1769 deczember 28-án kimondotta az egyház, hogy iskolájában a tanítás teljesen ingyenes. 1777-ben az iskola csak négy osztályú és összesen 225 növendéke van, de 1784-ben már Csehországból is fölkeresik a növendékek. 1785-től kezdve az iskolának már akadémia jellege van, a mennyiben benne jogot és theológiát is tanítanak. 1786-ban a növendékek száma már 328.

1831-ben az iskola a kollégium és 1833-ban a lyceum nevet vette föl, 1834-ben pedig külön jogi tanszéket is felállítottak.

1849 augusztus 8-án az oroszpusztítás Losonczczal együtt romba döntötte ez iskola épületét is, végre 1857-ben az egyház lemondott az akadémiából visszafejlődött főgimnáziumról s az ág. hitv. ev. egyházzal együttesen algimnáziumot szervezett, mely fölé 1858-ban az V. s 1860-ban a VI. osztályt is fölállították. 1864-ben a két egyház felbontotta az iskolai uniót s a ref. egyház önerejéből tartotta fenn hat osztályú gimnáziumát, a melyet azután 1869-ben a magy. kir. kormány szerződés alapján vett át, hogy abból állami főgimnáziumot szervezzen.

A losonczi ref. közép-, illetőleg főiskola nemcsak a tudományok terjesztője volt a Felvidéken, de a magyar nyelv eme határán, a hazafias szellem terjesztésével is elévülhetetlen érdemeket szerzett századokon át. Ez iskolánál a körülményekhez képest ág. hitv. ev. professzorok is tanítottak.

A losonczi ág. hitv. ev. gimnázium fölállítását 1827 július 25-én, a Balassagyarmaton tartott esperességi gyűlésen határozták el. 1833-ban a gimnázium előkészítő osztályát az elemi iskolától elkülönítették és az elkülönített iskolának első oktatója a losonczi születésű Fabó András, a későbbi ősagárdi lelkész és magy. tud. akadémiai tag volt. Kazinczy ez iskoláról a többi között így ír: »A tót és németnyelvű vármegyékből ideküldetnek a gyermekek megtanulni a nemzet nyelvét s örvendve látánk, hogy a tót és német gyermekekből félesztendő alatt magyarúl folyvást beszélők váltak.« Terray Károly, a későbbi áll. tanítóképzőintézeti igazgató, 248tanársága alatt a négy osztályú losonczi ág. hitv. ev. gimnázium virágzásának tetőpontjára jutott.

1849 augusztus 8-án ez iskola is, ép úgy, mint a ref. gimnázium épülete, földig égett; 1850-ben a tanítás szünetelt, 1857-ben pedig az iskola a ref. iskolával egybeolvadt. Végre 1864-ben a két egyház között felbomlott az iskolai unió, mely után a négy osztályú ág. hitv. ev. gimnázium még öt évig állott fenn, de a pénztár oly szánalmas állapotba jutott, hogy az alapokhoz való hozzányulás után sem tudott az egyház a tanároknak a lakáson kívül 600 koronánál nagyobb fizetést adni. Ily viszonyok mellett az esperesség lemondott az intézet ügyeinek vezetéséről s az egyház 1869-ben az intézetet a magy. kir. kormánynak szerződés alapján adta át, mely azután itt állami tanítóképző-intézetet szervezett.

Báró Eötvös Józsefnek a fentebb említett szerződések alapján sikerült keresztülvinnie azt az eszméjét, hogy Losonczot, a magyarság eme védőbástyáját állami tanintézetekkel erősíthesse meg, mely munkájában hathatósan segített a két egyház s a város. Az állami főgimnázium 1870 október hó 8-án nyílt meg. A gimnázium Trefort Ágoston miniszterségéig mintegy reálgimnázium volt, a mennyiben volt az iskolának több olyan tanulója is, a kik a latinnyelvet nem tanulták, a mível a kir. kormány azt igyekezett elérni; hogy az ipari és kereskedői pályára készülők is itt nyerhessenek középiskolai képzettséget. Trefort minisztersége alatt a reálgimnázium-féle intézet a szó szoros értelmében vett gimnáziummá kezd kifejlődni.

Az intézet Klamarik János dr. s a többi főigazgató alatt folytonosan emelkedett. Az 1876-ig csak négy osztályú iskola ez időtől kezdve évről-évre egy-egy osztálylyal bővülve, teljes főgimnáziummá épült ki s ezzel jókora nagy vidéken kiváló terjesztőjévé vált a magyar kultúrának. Első igazgatója Lengyel Dániel dr. orvostudor volt, ezt követte Kuncz Elek és Gresits Miksa, a jelenlegi igazgató, Beniczky Kálmán.

Az iskola tanári és ifjúsági könyvtára bőven el van látva könyvekkel, szertárai sem hiányosak s alapítványai is vannak, a melyek közűl kiválik a Wohl Ármin-féle 20.000 koronás alapítvány; ennek 4%-os kamatai négy, egyenként évi 200 koronás ösztöndíjul szolgálnak.

1877-ben kezdette meg áldásos működését a most már virágzó Ifjúsági Segélyzőegyesület, mely egyesület a losonczi állami főgimnáziumban tanuló szegény, jó erkölcsű s legalább elégséges előmenetelű növendékeit segélyezi és pedig élelemmel, elszállásolással, ruházattal, betegség esetén ápolással is, tankönyvekkel vagy egyéb, a körülmények szerint felmerülendő szükségletekkel. A czél előmozdítására szolgálnak az egyesületi tagoktól tett alapítványok kamatai, az évenként fizetendő tagsági díjak, az egyesülettől eszközölt adománygyűjtések. Ez utóbbiak közé tartoztak a Losonczon évről-évre tombolával egybekötött sikerült főgimnáziumi bálok jövedelmei is. Losoncz városa is példátlan lelkesedéssel karolta és karolja föl az egyesület ügyét. Az egyesület tagjainak létszáma és pedig 9 alapító tag, legalább egy ezer koronával: (Losoncz r. tan. város közönsége 2600 kor., néhai Farkas Károly 1025 kor., gróf Forgách Antal 1002 kor. 50 fil.), 51 alapító tag 200 koronától 1000 koronáig terjedő összeggel, 104 alapító tag 100 koronával, 12 rendes tag 50 koronával és 3 pártoló tag vagyis összesen 179 tag. Az 1909-1910. tanévben az egyesület kiadott tápintézeti költségekre 1907 kor. 50 f., ruházatra 612 kor. 80 f., könyvekre 289 kor. 11 f., készpénzsegély 360 kor., s így a segélyezés főösszege 3169 kor. 41 fillér. A segélyező egyesület élén Beniczky Kálmán igazgató, mint az ifjúsági segélyző-egyesület igazgató-elnöke áll.

A főgimnáziumnál van ifjúsági dal- és zenekör, néhai Kármán József írónk nevét viselő önképzőkör, gimnáziumi ifjúsági Iparvédő Sorompó Egyesület.

Rendkívüli tantárgyak: a gyorsírás, a szabadkézi rajz, egészségtan és a vívás.

Az 1909-1910. tanévben volt az iskolának 483 nyilvános tanulója s ebből osztályvizsgálatot tett 448 tanuló. Érettségi vizsgát tett jeles eredménynyel: 4, jó eredménynyel: 4, egyszerűen: 16.

1875-től kezdve ugyan volt Balassagyarmatnak teljes polgári fiúiskolája, de középiskolája nem és így sok szülő kénytelen volt fiát idegenben taníttatni, hogy az főiskolához szükséges képesítést szerezhessen. 1885-ben Balassagyarmat képviselőtestülete Balás József indítványára egy teljes gimnázium felállításának kieszközlését határozta el. 1892-ben Nógrád vármegye közgyűlésének határozatából a főispán és alispán, hat országgyűlési képviselővel, a kormány elé terjeszt a város óhaját. Az 1894-iki hadgyakorlatok alkalmából ő felsége itt időzvén, 2492000 koronás adományával megadta a kulcsot a czél elérésére. A község 20.000, a Takarékpénztár 10.000, a Népbank 6000, a Takarék- és Hitelintézet 5000 és a vármegye 50.000 koronával járult a gimnáziumi alaphoz, melyet a közönség áldozatkészsége 27.000 koronával szaporított. A 120.000 korona biztosítva lévén, újabb küldöttségekkel sikerült gróf Forgách Antal akkori balassagyarmati orsz. képviselőnek elérnie, hogy a főgimnázium I. osztálya 1900 szept. 1-én megnyílt.

A kincstárnak a községgel és vármegyével kötött szerződését 1900 júliusában hagyta jóvá a közoktatási és belügyi minisztérium. A szerződés szerint a község a polgári fiúiskolát 1 ½ kat. holdas telkével a kincstárra iratja, az épületet kibővítteti és fenntartja; a község a gimnázium fenntartásához évi 6000 koronával járul hozzá a nyolczadik évtől (az első évben csak 250 koronával, mely hét évig mindig 750 K-val növekedik); a község új polgári leányiskolai épületet emeltet; a vármegye 50.000 koronát ad a gimnázium építéséhez; a felvételi és tandíjak kincstárt illetik.

A gimnáziumot első három évében a régi polgári iskolában helyezték el, mely évenként egy osztálylyal kevesbedett s az utólsó két osztály egyszerre szünt meg a gimnázium negyedik évében. A régi épület átalakítását 1903 szűnidejében végezték, de mivel október elsejére sem készültek el, a gimnázium három osztálya a polgári leányiskola, illetőleg az ugyanabban az épületben lévő kisdedóvó helyiségeiben, egy osztálya pedig a Takarékpénztár házában nyert elhelyezést 1903 november 23-ig. Az épület átalakításakor annak két végét meghosszabbították, az udvar közepére pedig egy 1393 köbméteres tornacsarnokot emeltek, melyet a főépülettel zárt folyosó köt össze. Az épületben 24 helyiség van, melyek között a legnagyobb az emeleten levő 932 köbméteres rajzterem. Újabb átalakítás csakis 1909-ben történt, a mikor a polgári fiúiskolának a pinczében volt tornacsarnokát a Diákasztal czéljaira készítették el, mely munka keresztülvitelére a közokt. miniszter 2322 K-t utalványozott. 1906-ban az épület és az utczai vaskerítés közötti térséget bokrokkal ültették be, 1910 nyarán pedig a villamos világítást vezették be az épületbe.

Az iskola első négy esztendejében jobbára az 1904-ben megszűnt polgári iskola bútorzatát használta, csak az 1904-5. iskolai évben szerelték fel Feiwel »Diadal«-padokkal az osztályokat; ez évben kapja a legtöbb szertár is alapfelszerelését, úgy hogy a felszerelések értéke, mely 1903 végén 3700 K, 1904 végével már 17.000, 1905 végén 23.000 korona, az 1910. év végével 48,352.41 K. A felszerelések között legnagyobb értékű a bútorzat: 16.650 K, a könyvtár 9.160, a természettani szertár 8.526 K értékű. A szertárak közűl legkésőbb alakult a klasszika-filológiai, 1907-ben; értéke majdnem 1000 K. A zene-szertár 1905-ben kezdődik, értéke 2700 K.

A gimnázium életét 1900 szeptember elsején kezdette. Ünnepies megnyitása szeptember 15-én a vármegyeházán történt. Első igazgatója volt Sárffy Aladár dr. v. lőcsei áll. reálisk. tanár, kit másfél hónapi működés után betegsége deczember 28-án sírba döntött. A tanév végéig Szabó Vladimír v. rajztanár lett a helyettes igazgató. Az iskola második igazgatója Jaskovics Ferencz v. szatmárnémetii főgimn. r. tanár, kit ó felsége egy évi működés után véglegesített. A tanári kar teljes létszáma 1910-11-ben az igazgatóval együtt 18 tanár, kik közűl magyar-latin szakos 5, magyar-német 2, latin-görög 2, latin-német 1, történelem-földrajz 2, természetrajz-földrajz 1, mathem.-fizika 3; rajz 1; torna l.

A fokonkénti fejlesztéstől eltekintve, aránylag kevés változás történt a személyzetben, mert hivatalból áthelyeztek 3, mások idepályázása következtében 2, saját kérelmükre 2 tanárt és meghalt 2. Eddig összesen 27 tanár működött itt. Azonban sok változás történt a hitoktatóknál, ugyanis az ág. h. evangélikusokat most már a 8-ik tanítja, az izraelitákat a 4. A római katholikusoknál a 3-ik hitoktatót 1906-ban ide hittanárrá nevezték ki. A reformátusok az ág. h. evangélikusokkal együtt tanulták a vallástant, csak a kezdő másfél esztendőben volt és a nyolczadik esztendőtől kezdve van újra külön hitoktatójuk. A hetedik évtől van az iskolának egészségtan-tanára.

Rendkívüli tantárgyakat már az első évtől kezdve tanítanak; az első évben veszi kezdetét az ének és különrajz, a 4-ben a gyorsírás (a tulajdonképeni torna is), az 5-ben a franczia nyelv és a zene. A katholikusok egyházi éneket is gyakorolnak.

A 6. évben megalakul a zenekör Wiesinger Károly alapításával, a 7-ben a Madách-önképzőkör; a 9-ben a katonai czéllövészetet kezdik; a 10-ben a Máriakongregáczió.

250A szegénysorsú tanulók segélyezése már az első esztendővel kezdődik, a gyűjtésből akkor maradt fölösleg (36 K) Sárffy-alap czímén első részlete a segítőegyesület vagyonának, melyet a 6. évben rendezett első hangverseny és a 7. évtől kezdve három éven át megtartott iskolai bálok jövedelme is nagyobbított. Nagyobb gyüjtés történt a segítő egyesület javára a 8. évben, mikor formálisan is megalakult és alapszabályait a közokt. miniszter jóvá is hagyta (1908 márczius 23-án). Az igazgatónak 1909-ben tartott 25 éves tanári jubileuma alkalmával a tanári kar és az ifjúság részéről tett 500 koronás alapítványt is a segélyegyesület tőkéjéhez csatolták.

Van az intézetnek 2 ösztöndíj-alapítványa is, a Feledi Ferencz dr. féle 2000 és a Streisinger-féle 2500 k-ás. Tankerületi alapítvány a Dunay Ferencz-féle. A Zichy-seniorátus az utóbbi években 400-400 K-t adományozott szegény tanulók segélyezésére. A 10 év alatt elengedett tandíj összege 29.512.50 K. A szegény tanulók kölcsöntankönyveket is kapnak. A közönség mindig szívesen áldozott anyagiakban is a gimnázium érdekeinek. A nők gyűjtéséből vette az iskola 1905-ben 700 K-ért selyemzászlóját, mely alatt először a szécsényi Rákóczi-ünnepélyre vonult. Felavatása 1905 szept. 17-én történt. Elheniczky Emil 600, özv. Nagy Istvánné 576 K értékű könyveket ajándékozott az iskolának.

Az iskola a szokásos hazafias ünnepeken kívül megünnepelte 1904-ben Deák Ferencz, 1906-ban II. Rákóczi Ferencz, 1908-ban Szent Imre és 1909-ben Széchenyi István gróf emlékét. A tanári kar felolvasásokat tartott és tart a helybeli egyesületekben és három éven át az iskolában is vetített képekkel. 1908-9-ben Both Antal igazgatásával munkásgimnázium alakult, melyet nagyrészben szintén a tanári kar lát el.

Tanulmányi kirándulások is évről-évre vannak. Az 1., 3. és 9. évben Drégely, a 4-ben Losoncz, az 5-ben Salgótarján és vidéke, a 6-ban Selyp, a 7-ben az eperjesi országos tornaverseny alkalmából Kassa és a Tátra, a 8-ban a Szandai hegy, a 9-ben Visegrád-Esztergom, a 10-ben Gömörmegye (Rozsnyó, Krasznahorka, Dobsina, Murány) voltak a tanulmányozott helyek.

Minden év végén van rajzkiállítás és házitornaverseny; 1907 május 27-én az eperjesi tornaversenyről elismerő oklevelet hoztak az intézet növendékei. Játszótérül a régi vásártér, a rét és a tulajdonképeni játszótér a városi nagyligetben szolgál, mely azonban 25 percznyi távolságban van. Az egészségi állapot kedvező, járványos betegség miatt csak két ízben kellett az intézetet bezárni.

Gyásza öt ízben volt az iskolának. 1900-ban halt meg Sárffy Aladár igazgató, 1907 júliusban Kende Géza tanár, októberben Dunay Ferencz főigazgató, 1909-ben Gaszner Gyula VIII, és 1910-ben Kirchmayer Lajos VI. o. tanuló.

Az iskola felügyeletét a beszterczebányai tankerületi főigazgató gyakorolja. Az első négy éven át Dunay Ferencz, ki 1906 márcziusban vonult nyugalomba, utóda Jurkovich Emil beszterczebányai k. k. főgimn. v. igazgató. Kivülük látogatták az iskolát 1906-ban Zoltvány Irén dr., 1909-ben Négyessy László dr., előbbi a magyar fogalmazást, utóbbi a magyar irodalomtörténetet figyelte meg; 1907-ben Szaffka Manó a tornatanítást.

Az iskola 68 tanulóval kezdte az első évet; e számot a későbbi osztályok mindig meghaladták, a többi osztályokba is elegendő tanuló iratkozott. Midőn teljes lett, 318 tanuló nyert osztályzatot, a tizedik évben pedig 325. Hogy Balassagyarmatnak mennyire szüksége volt a gimnáziumra, mutatja az, hogy a tanulóknak majdnem fele a (10. évben 50.1 ¹/₈) városunkbeli és egynegyede nógrádmegyei. A római katholikusok az 5. évtől kezdve 40%-on felül vannak, azelőtt az izraeliták tették ezt a %-ot. Körülbelül ¹/₈-ada ág. h. ev. és félannyi a református. Anyanyelvre nézve jóformán mind magyarok, a 3-5. évben nem is volt más.

A tanulmányi eredmény mindenkor elég jónak volt mondható, mert az elégséges nélküli jó tanulók mindig többen voltak a negyednél a 6. év kivételével; míg az elégtelenek csak az 1. és 4. évben haladták túl a 25%-ot. Magaviseletre nézve átlag kétharmadrész jó. Kevésbé szabályszerűt hét éven át csak egy tanuló kapott. Csak a 10. év volt kivételesen rossz. Az intézet helyes működésének bizonysága a három ízben megtartott érettségi vizsgálat, mert a tanulóknak majdnem fele jeles és jó érett volt, ismétlésre pedig egyet sem utasítottak.