Nógrád vármegye székhelye a hontmegyei határ közelében, a vármegye délnyugati szélén fekszik, azon a termékeny síkságon, melyet az Ipoly-folyó alkot s melyet ezért Ipolyvölgynek neveznek. A nyugatról kelet felé hosszan elnyúló város az Ipoly balpartján terül el s közvetetlenül a házak tövében kanyargó folyótól éjszakra már kezdődnek a hegyek, melyeken már ismét olyan jó bor terem, mint valamikor, a filloxera előtt. Ellenben délre, a mind jobban kiszélesedő síkságon, mi sem vet gátat a szemnek, mert a távoli Cserhát nyúlványai, a szelid hajlású halmok, egészen ellaposodnak, mire a város határához érnek. Nyugatra, az Ipoly-folyó medrét követve, szintén síksággá tágúl ki a völgy, de keletre mindinkább szűkül és a Karancs-hegység bérczei a valóban felföldi táj sajátságait hozzák közelébb. Tehát Gyarmat olyan helyen fekszik, a hol a hegyvidék érintkezik a rónasággal és eme kedvező fekvése nagy jelentőséggel volt a múltban a város rohamos fejlődésére.

Geológiailag az Ipoly völgyének Balassagyarmat körüli, ú. n. második szakasza, melyet csekély esés és széles völgytalp jellemez, sokkal fiatalabbkorú (pontusi), mint az első szakasz, de általában a harmadkori halomvidékhez tartozik. A talaj az alluvium alatt mediterrán homok és az Ipoly mentén, különösen a Balassagyarmat körül található homokbuczkák, mind az Ipoly hordalékaiból származnak. Az Ipoly-folyó iránya itt kelet-nyugati és a város határában omlik bele a Rieka-patak, melynek itt már Kürtös a neve. Az Ipoly folyása itt már meglehetősen lassú, átlagos esése kmként 0.44 m. Az éghajlat általában középeurópai mérsékelt és a vármegye átlagos éghajlatának felel meg. Az évi csapadék átlaga 600 mm. Az évi középhőmérséklet 10° C, a nyári közép 22° C, a téli pedig - 3° C. A szelek iránya dél-délnyugat és a légnyomás évi átlaga 762.6, télen 766.4 és nyáron 760.8.

Hogy Gyarmat kedvező fekvése miatt már az őskorban lakott hely volt, azt a város területén és környékén nagy számban előkerült őskori leletek igazolják. Talán a legrégibb korba tehető az a rézcsákány, melynek arányai már kezdenek eltérni a kőkori formáktól. (Pulszky: Rézkor 55. 1.) De legtöbb lelet került elő a bronzkorból, melyeket részben a Nemzeti, részben a Nógrámegyei Múzeumban őriznek. Az egyik nagyobb bronzlelet egy három darabra tört kardon, egy-egy lándzsacsúcson, tokos vésőn és karpereczen kívűl, pálczaalakra öntött bronzanyagot is tartalmazott. Egy másik leletből csak egy kiálló fokú bronzcsákányt ismerünk. (Hampel: Bronzkor II. 7.) Azonban a bronzkorba sorozhatók azok a csinos művű fekete korsócskák és egyéb edénykék is, melyeket a határ éjszaknyugati részében fekvő téglagyár területén észlelt meneteles hamu és égetett földrétegben találtak s melyek Balassagyarmaton Jeszenszky Danó és Imády Károly, Kékkőn pedig gróf Forgách Antal birtokába kerültek. (Nagy Iván közlése, Arch. Ért. 2. f. IV. 252-53.) Egy bronzvéső öntőmintája szintén régebbi keletű. 1909 április havában a balassagyarmati Kishegyen Kosztolányi Gyula szőlőjében Völgyi A. István érdekes leletre bukkant. Itt több összetört urna, benne bronzgombbal, bronztekercscsel és bronz-függővel, s számos cserépdarab, mélyített pontdíszítéssel és néhány szokásos formájú apró edényke került elő. Ugyanitt a népvándorlás korából több egész csontvázat találtak, melyekből egyet összeállítva, a Nógrádvármegyei 698Múzeumnak adományoztak. A honfoglalás korából szintén találtak leleteket. 1910-ben a tisztviselőtelepen építkezés alkalmával érdekes fejű bronztűt és egy bronzkést találtak. Azonban már a népvándorlás korára vallanak azok a csontvázak, a milyenek 1893-ban kerültek elő s a milyent már előbb is vagy huszat észleltek. A sírokban becsesebb lelet nem volt, csak durva, rosszul formált és égetett agyagedények és deréktájon vas-csat és vaskés. 1897-ben a gazdasági egyesület mintaszőlőtelepén, a várostól éjszakra eső Orbánhegy déli lejtőjén is temetőre bukkantak. A csontvázak arczczal kelet felé voltak fordúlva s mindeniknek a fejénél egy agyagedény volt. (Arch. Ért. u. f. XVII. 76-77.) A népvándorlás végső hullámaiként jelentek meg azután honfoglaló őseink és birtokukba vették ezt a földet.

Mikor Buda és Pest Árpádnak már kezébe került, a bányavidék elfoglalására Zoárd és Kadocsa nevű vezéreit küldte, a kik csapataikkal a Duna balpartján, Verőcze és Kismaros között, a nagy patak völgyén nyomultak előre, hogy Nógrád várát meghódítsák. Minden valószinűség szerint ennek meghódolása után jutott a magyarság az Ipolyvölgy síkjára és Gyarmat vidékére, a hol lábát megvetette.

Ettől kezdve Gyarmat is egyik őrhelye lett az Ipoly mentén felállított védelmi lánczolatnak, kedvező fekvése pedig gyors fejlődésének vált alapjává. Útjába esvén a kereskedelmi forgalomnak, biztosra vehető, hogy a helység gyakran volt színhelye egyéb sokadalmaknak és gyülekezéseknek is, a mik a lakosság növekedését idézték elő. Bizonyára már akkor kellett nagy és kényelmes épületeinek lennie, mert 1244 ápr. 22-én IV. Béla király fejedelmi kíséretével együtt Gyarmat vendége volt. (Fejér IV. 1.338.)

Gyarmat eredetileg királyi várbirtok volt és mint ilyen, még 1244-ben is a honti vár tartozékaként szerepel. Lakossága ez időben várőrökből és a vár különféle szolgálatra kötelezett hűbéreseiből állott egészen 1246 szept. 11-ig, a mikor IV. Béla király a helységet Hont vára kötelékéből felmentette és csereképen a Kathyz nemből származott Balassa nemzetség egyik ősének, Detre fia Miklósnak adományozta. Ez időtől kezdve Gyarmat története összefügg a Balassa-nemzetség történetével, de a Balassa jelzőt a helység neve előtt csak a XV. században kezdték használni.

Miklós, a ki az adományt kapta, 1257 táján meghalt s gyermekei közül osztozkodás útján a Furrónak is nevezett I. Péter, volt Gyarmat birtokosa, a hozzátartozó Haraszti, Mankfalva (most Mankó szőlőhegy), Éliásfalva (most Illési puszta), Lazan és Szurdok (most dűlők) helységekkel és pusztákkal együtt. Azonban Furró Péter a király ellenségeihez pártolván, felségsértés miatt IV. László király ősi birtokait elkobozta és testvérének, Demeter pozsonyi és zólyomi főispánnak adta. De mivel I. Péter halála után annak egyik veje, Kázmér fia Lampert és valószínűleg a másik vő sem akart lemondani Gyarmat és tartozékainak birtokáról, kitört a testvérháboru. Demeter Bitter nevű testvérével szövetkezvén, felfegyverzett szolgáit és jobbágyait vezette a sógorok ellen és Gyarmat vártornyának sok véráldozatot követelő hosszas ostroma után sikerült csak Gyarmatot Lamperttől elfoglalnia. A győzelmet egyezkedés követte, melynek eredményeként 1290 jún. 30-án az esztergomi kaptalan előtt kötötték meg a szerződést, melynek értelmében Demeter mester mind Kékkő várának egyharmadrészét, mind Gyarmat várát és városát a hozzátartozó részekkel együtt megkapta.

Mint látjuk, Gyarmat ekkor már városként szerepel és vára is volt. 1290-ben már Nógrád vármegyéhez tartozott. Népessége és fontossága mellett szól az is, hogy e korban önálló anyaegyháza (parochia) és saját plebánosa volt: Mihály, kinek neve az esztergomi káptalan 1291 máj. 12-én kelt oklevelében fordul elő. (Knauz, Monumenta Eccl. Strig. II. 285. - Fejér Cod. Dipl. V. 1. 169.)

Hogy a város mily rohamosan fejlődött tovább, annak nyomát a vegyes házakból származott királyok uralkodása alatt találjuk. Igy 1330-ban vásáros helyként említik az oklevelek. De még inkább megerősíti ezt az a körülmény, hogy az oklevelek tanúsága szerint itt tartották a néha hetekig tartó nádori közgyűléseket, az úgynevezett nádori kongregácziókat, a melyekben a két vármegye területén fölmerült judicziális ügyeket tárgyalták a nádor elnöklete alatt. Ilyen közgyűlés volt itt az 1341., 1443., 1344., 1345., 1349., 1358., 1359. és 1366. években. 1369-ben László nádor Nógrád és Hont vármegy éknek Gyarmat mellett tartott közgyűlésében megtiltja Konya mesternek, Pásztói Domokosnak és Taari Lászlónak, hogy Lapásd földjét elfoglalják. (Cod. Dipl. IX. 699vol. IV. 206.) Később 1372, 1373-ban és 1381-ben. 1388-ban István nádor tartott Nógrád és Hont vármegyék számára közgyűlést, melyben Deméndi Benedek és Lőrincz a Beréni Gálnak fia István elleni ügyében okleveleinek előmutatására halasztási időt kap. (Cod. Dip. Fejér. X. vol. VIII. pag. 257.) Az 1394. évi közgyűlés után 1412-ben Gara Miklós nádor Nógrád és Hont vármegyék nemeseinek Gyarmat villa melletti közgyűlésében a deghi konventnek a Balajthi nemesek elleni tiltakozását adja ki. (Cod. Dipl. X. vol. V. pag. 35.) 1423-ban és 1429-ben szintén volt itt gyűlés. 1437-ben Hédervári Lőrincz nádor elnöklésével tartottak itt közgyűlést, melynek 20. napján a Luka-család ősei protestálnak Hliniki Harabor László gyermektelen ember hagyományozása ellen. (Ipolyi Stummer VII. tábla XI. 1.) A legkésőbbi nádori gyűlés végzése 1472-ben kelt. (Fejér Cod. Dipl. Anjou-kori okmtár stb.)

De legnagyobb jelentőségre emelkedett a vár és város a huszita-korban a XV. század első felében (1430. ) A zavaros idők miatt a környéken lakó nemesség kúriális lakóházakat tartott a városban, a mi az ipari és kereskedelmi élet fejlődésére volt nagy hatással. A Balassák több tagja szintén díszes kastélyt építtetett Gyarmaton és állandóan itt lakott, így többek között Balassa Zsigmond épen a husziták korában. (Kovachich Form. solen. 229.) Gyarmat városterülete - a kúriális birtokok kivételével - a Balassák tulajdonában volt és arra 1374-ben Nagy Lajos királytól újabb adományt is nyertek, de a vár őrizete a király hatalmi köréhez tartozott. Az nevezte ki a várkapitányokat, bár többnyire a Balassák közűl, azonban ez nem volt törvény, hogy attól fontosabb okok miatt el ne lehetett volna térni.

A mohácsi vész (1526.), melyben Gyarmat akkori földesura, Balassa Ferencz is elesett, válságos időket hozott Gyarmatra, melynek vára a mohácsi vereség után két évtizeddel az Ipoly balpartján állott várak közűl már csak egyedűl vetett gátat a töröknek. A vár-őrség rendesen 500 lovas és gyalog zsoldosból állott, melyet még a felkelő nemesség is támogatott és ez időben Horváth Bertalan volt a várkapitány, ki hadi ügyességének méltó tanújelét adta akkor, midőn egy török szökevény vallomása nyomán 1551 aug. 1-én rejtett üregen keresztűl hatolt vitézeivel Szanda várába, melynek 150 főből álló török őrségét kétharmadrészben lekaszabolta és a várat elfoglalta, de mikor egy év múltán 1552-ben Ali budai basa a szomszéd várakat elfoglalva, Gyarmat felé közeledett, be sem várta őt, hanem ütközet helyett az őrséggel együtt elmenekült. A török a kardcsapás nélkül kezébe került várba nem helyezett őrséget, hanem fölgyújtotta és földig dúlatta. A török ettől kezdve 41 évig volt a vár és város birtokában, melynek lakossága annyira megfogyott, hogy az 1562-1563. évi török kincstári adólajstromokban, a mikor Gyarmat török hódoltsági helységként a nógrádi szandzsák községi közé tartozott, csak 53 adóköteles háztartással szerepel. 1570-ben 50 adóköteles házát írták össze, az évi kivetett összeg pedig 17.200 akcséra rúgott.

1593-ban, midőn a Tiefenbach Kristóf, Pálffy Miklós, Homonnay István és mások vezérlete alatt álló magyar sereg a felvidéki várakat elfoglalta, Gyarmat is visszakerűlt a magyar király birtokába. A várat 1601-ben Mátyás főherczeg rendeletére újból megerősítették. Ekkor a várba német őrséget helyeztek, melynek kapitányául Morgenthaller Fülöp ezredest nevezték ki, a ki 1602-1605-ig viselte e tisztét, a főfelügyeletet pedig Pogrányi Benedek nógrádi főkapitány gyakorolta. De nem sokáig élvezhette a nyugalmat, mert 1605-ben Bocskay István erdélyi fejedelem egyik vezére: Rhédey Ferencz könnyen meghódoltatta Gyarmatot, azonban 1606-ban a Bécsi béke értelmében ismét visszaadta Rudolf királynak. Az 1608., 1613. és 1618. évi országgyűlések újból elrendelték a vár megerősítését, de ez nem sokat használt, mert mikor 1619-ben Bethlen Gábor és vezére, Rhédey Ferencz megjelentek a vár falai alatt, hiába védte elszántan Morgenthaller Fülöp parancsnok, az őrség - mely az ostromlókkal roonszenvezett - fellázadt ellene, megkötözte és a kapukat kinyitotta Bethlen hadai előtt. Azonban 1622-ben, a nikolsburgi békekötés értelmében ismét visszakerült II. Ferdinánd király hatalmába.

A török, mely még ekkor úr volt az ország nagy részén, nem tudott sehogysem belenyugodni Gyarmat elvesztésébe és több ízben kísérletet tett a visszafoglalására. Így 1626-ban egyes csapatok körülvették és megostromolták, de a várbeliek vitézül visszaverték a támadókat, a kiknek vereséggel kellett távozniok, 700de a július 17-én megvívott véres ütközetben a magyarok közűl többek között Serényi Imre jeles magyar ifjú is elesett. 1629-1635-ben Kéry János volt a vár főkapitánya, de ő gyakran követségben járván, távollétét a török arra használta föl, hogy a várat elfoglalja. De ez nem sikerült neki, bár a vár annyira megrongálódott, hogy az 1638. évi országgyűlés újból elrendelte a megerősítését. Végre a török a hasztalan erőlködés miatti dühében a várat 1640-ben fölgyújttatta. Még ki sem heverte a város ezt a kárt, midőn 1644-ben II. Rákóczy György hadainak egy része Bakos Gábor és Kemény János vezérlete alatt Gyarmatnál termett s elfoglalta, azonban csak rövid ideig tartotta birtokában, mert 1647-ben már megint az országgyűlés intézkedik a várnak ingyen munka útján leendő kiigazításáról. Sőt azt is elrendelte, hogy mint végvárat, kellő számú katonával lássák el. Ez évben Balassa Ferenczet nevezték ki várkapitánynyá, a ki alatt a várban magyar őrség volt, a mely folytatta csatározásait a végbeli törökökkel.

1648-ban, midőn az őrség arról értesült, hogy egy török főtiszt menyasszonyát Nógrádból Esztergomba szándékozik kísértetni, az út mentén levő erdőben elrejtőzve, megtámadták a menetet. A kíséret legnagyobb részét levágták, a menyasszonyt pedig a gazdag zsákmánynyal együtt Balassagyarmatra vitték. E vakmerő támadáson a törökök annyira felháborodtak, hogy rövid idő mulva 4000 nógrádi török vitézből álló sereg vette ostrom alá a várat. A támadók és sokkal kisebb számú ostromlottak között elkeseredett küzdelem fejlődött ki. A palánki huszárok, a kik Szécsényből jövet a megrohanás előtti estén Gyarmaton szálltak meg, szintén fegyvert ragadtak az őrség segítségére. Sőt a nők is, az egri nők példáját követve, versenyt küzdöttek a férfiakkal és követ. olajat és vizet zúdítottak az ellenség nyakába, mely megszégyenülve, hátrálni volt kénytelen. Erre a várbeliek kirohantak, a mi az ostromlókat egészen zavarba hozta és az épen odaérkező gróf Forgách Ádám érsekújvári főkapitánynyal, ki válogatott lovas csapatával hozzájuk csatlakozott, a támadást végkép visszaverve, a törököket űzve-vágva messzire kergették. E diadal és a hősiesen küzdő nők emlékére Balassagyarmat Völgyi A. István buzgólkodása következtében 1908-ban emlékoszlopot állíttatott.

A Balassák, mivel Gyarmat ősi birtokuk volt, jogot formáltak a vár örökös főkapitányságára. Ezt követelte Balassa Ferencz is, kinek igényét az országgyűlés az 1649:CXLVII. t.-czikkben elismerte és midőn gróf Esterházy Ferencz, ki 1650-1652-ig volt főkapitány, a vezekényi csatában elesett, Balassa Ferencz lett a vár valóságos főkapitánya. Alatta Párducz Lukács volt az a kapitány, ki a vár közelében elhaladó utasok kirablásával tette nevét rettegetté. Azonban a féktelen indulatú Balassa Imre, ki Gyarmatnak felerészben földesura volt, szintén befolyást követelt magának a várban, a mi a várurak torzsalkodásai miatt szomorú korszakot jelentett Gyarmatra nézve. Az 1655. évi országgyűlés kérelemmel fordult az uralkodóhoz, hogy a vár épületeit sürgősen javíttassa ki, őrségül pedig 200 lovast és 200 gyalogost szavazott meg. Midőn 1660-ban 100 főből álló német csapatot küldtek Gyarmatra elszállásolás czéljából, a lakosság felfegyverkezve eléje ment és a csapatot megtámadta, miközben egy tiszt, két lovas és négy ló elesett, a podgyász szekér pedig a támadók kezébe került. A császáriak vezére kénytelen volt alkuba bocsátkozni a gyarmatiakkal, a kik csak azután voltak hajlandók befogadni a császáriakat, midőn biztosítékot nyertek arra nézve, hogy további garázdálkodásokat nem fognak elkövetni. Az 1661., 1662. és 1663. években a gyarmati várőrség Balassa Imre kapitány vezetése alatt a szomszéd várak katonáival portyázásra jártak a török ellen, sőt a legutóbbi évben rövid időre Buják vára is kezükbe került, de maradandó szerencse nem kísérte fegyvereiket.

Az 1663. esztendő azonban nagyon szomorú Balassagyarmat történetében. Ugyanis a Köprili vezérlete alatt álló török sereg, melyhez Apaffy Mihály hadai is csatlakoztak, a szomszéd várak elfoglalása után Gyarmatot is ostrom alá vette. De midőn kezébe került, őrséget nem helyezett bele, hanem kirabolta, lerombolta és felégette. A várbástyák leomlottak, a sánczok bedőltek és az Ipoly alámosta a falakat. A lakosság elszéledt és az elhagyott portákat felverte a gaz; annyira, hogy mikor 25 év multán, 1688-ban az egyházi vizsgálat (canonica visitatio) vezetője itt járt, Gyarmat város helyére alig tudott ráakadni.

1663-ig Gyarmat az oklevelekben oppidum praesidiarium (erősített város) néven szerepel, de Budavár visszafoglalása és a török végleges kiűzetése után 703védelmi jelentősége megszűnvén, vár jellegét is elvesztette és még meglevő erődítményeit is teljesen lerombolták. Az egykor oly nagyjelentőségű végvár legutólsó rommaradványaira a Szamkó-féle fürdő épült. Hogy a vár fennállása alatt kik voltak a várkapitányok, azt a fennmaradt oklevelekből hézagosan a következőképen lehetett megállapítani: 1551-ben Horváth Bertalan (Verancsics Fragm. Kovachich Script. Minor. II. 153.), 1602-ben és 1619-ben Morgenthaller Fülöp (Proth. pag. 124.), az 1620-as évek táján Ócsai Balogh Dániel (Lehoczky Stemm. II. ), 1629., 1635. és 1647-ben Nagykéri Kéry János (Horváth Mih. III. 220. - Kazy: Hist. Univ. Tyrnav. pag. 88. - Wiedemann és Lehóczky: Stemm. II.), 1652-ben gróf Esterházy Ferencz (Nagy Iván gyűjt.), 1653-ban és 1654-ben Balassa Ferencz és Imre (Proth.) és 1654-ben Párducz Lukács alkapitány is. (Proth. pag. 114.)

Mikor a XVII. század első felében Balassa András két fia: Zsigmond és Imre megosztozott, mindegyik Gyarmatnak a felét kapta és a város akkori lakossága teljesen magyar volt. Zsigmondnak több gyermeke lévén, a gyarmati birtok fele több részre szakadt, de Imrének csak egy fia volt: a féktelen Imre, kinek az elpusztulás előtt a várban több háza volt. E gróf Balassa Imrének összes birtokait hűtlenség miatt elkobozták és azokat id. gróf Zichy István, Moson vármegye főispánja, királyi főajtónállómester, koronaőr, kamarás és tanácsos 1688-ban I. Lipót királytól bizonyos összeg lefizetése ellenében adományban kapta. 1690-ben Gyarmat egyik részét gróf Koháry István, a füleki hős, költő és később országbíró, anyja Balassa Judith után, a másik részt pedig zálogjogon Orbovai Jakusith Kata, előbb Révay László, utóbb Szunyogh Gáspár özvegye bírta, kik a török kiűzetése után 1690-ben tervbe vették, hogy Gyarmatot, mely akkor puszta volt, betelepítik és mindegyikük 20-20 jobbágytelket számított erre a czélra. Gróf Koháry István 1690 január 1-én Csábrág várában kelt kiváltságlevelében Baran Jánost, Jakusith Kata pedig 1690 márcz. 16-án Budetinben Mészáros Miklóst bízta meg a telepítéssel.

Az egyik telepítési oklevél még ma is megvan a város levéltárában. Az előbbinek öt pontja volt, melyek arról intézkedtek, hogy a telepesek három évig minden adó fizetésétől mentesek; a földesúrtól kocsmát, mészárszéket, öt szabad vásárt és malmot kapnak, melynek jövedelme a községé, de a másik malom és vám jövedelme az uradalomé marad; a három év után minden jobbágy 12 tallért fizet évente, de minden munkától (szántás, kapálás, kaszálás, szekerezés stb.) fel van mentve; a dézsmás gabonából, borból és a puszta területek termékeiből nyolczadrész az uradalomé. Az utóbbi telepítőlevél kikötései ugyanazok, azzal a különbséggel, hogy emez nem nyolczadot, hanem kilenczedet szed és két ponttal több, még pedig a 6. a mesteremberek és posztósok betelepedésére, a 7. a vallás szabad gyakorlására vonatkozik. A telepítéssel megbízott két jobbágy: Baran János és Mészáros Miklós szabados (libertinus) lett. Baran János 1716-ig a 20 egész telekből sajátján kívül tizet tudott betelepíteni 38 családdal, a mennyiben fél és negyed telkeket is osztottak ki. Az 1715. évi összeíráskor 49 és 1720-ban 54 háztartást vettek itt fel melyek legnagyobb része tót volt. Ugyanis a telepesek Hont és Zólyom vármegyékből, Sziléziából és Morvaországból származtak, a minek következtében a hajdan tiszta magyar város teljesen tót nemzetiségűvé vált, de a lakosság 150 év alatt ismét jó magyarrá fejlődött.

A Jakusith Kata utáni birtokrész báró Balassa Gáborra, majd ennek özvegyére, Perényi Máriára szállt, a ki a telepítési levélben a városnak adott kiváltságokat 1719-ben megerősítette. A Koháry-féle rész pedig 1730 táján a Zichy család birtokába ment át; melynek tagjai közűl gróf Zichy Károly 1734-ben és gróf Zichy Imre 1741-ben erősítette meg Gyarmat kiváltságait. E birtokváltozások mellett a város is lassan fejlődni kezdett. Az ipar és kereskedelem, melynek eleinte néhány varga és görög boltos, majd az 1730-ban betelepült öt posztós volt a képviselője, meglehetősen fellendült, úgy hogy 1751-ben a görög és zsidó mesteremberek (talán kalmárok?) száma az egész lakosságnak mintegy kétharmad részét tette. Ez évben a Zichyek tulajdonában levő divényi uradalom sequestráltatván, azt gróf Balassa Pál vette haszonbérbe, aki, hogy az uradalomnak is legyen haszna a kereskedelmi forgalomból - mert az országos vásárok jövedelmét a község élvezte - 1751-ben hetivásár tartására eszközölt ki engedélyt Mária Terézia királynőtől.

Ugyancsak ez időben kezdték Balassagyarmatot kiváltságaitól is megfosztani, 704a mennyiben Balassa Pál, a ki egész Gyarmatot bírta, a várost különféle szolgálatokra kényszerítette, jóllehet még 1711 június 6-án a vármegye hiteles alakban kiadott tanúvallomásokkal bizonyította, hogy Gyarmat adót nem fizetett, csak a nemesek fizettek taksát és a város végházi szabályok szerint élt. Hasonlóképen a vármegye részéről eredt az a fontos és hasznos czélzatú terv, hogy az adózó nép katonatartási terheinek könnyítésére kaszárnyát építsenek. Az uradalomtól 60 négyszögöl nagyságú beltelket vásároltak és a szerződést a vármegye részéről gróf Grassalkovich Antal főispán 1753-ban kötötte meg, mire az építést megkezdték. A vármegye magára vállalta, hogy a katonaságot a város megrovása nélkül a megyei pénztárból élelmezteti, a város évi adójából pedig 150 forintot elengedtek. Építkezés tekintetében a város ezenkívül is mindinkább gyarapodott, mivel gróf Balassa Pál földesúr 1757-ben egy új utczával bővítette a várost és több iparost telepített oda. A fokozatos fejlődést igazolja az 1759. évi városi összeírás is, a mely szerint nemcsak a kézmívesek. hanem a jobbágytelkek is tetemesen megszaporodtak.

De ezt a rendszeres fejlődési folyamatot nagyban megbénította az a változás, mely az uradalom birtokjogi viszonyaiban állott be. Ugyanis az a rész, melyet gróf Balassa Pál bérelt, még 1768 előtt visszaszállt a gróf Zichy család illetékes tagjára: gróf Zichy Ferencz veszprémi püspökre, a ki a nógrádvármegyei összes Zichy-birtokokat, az ú. n. divényi uradalmat Mária Terézia engedelmével idősbségi családi hitbizománynyá (senioratus) alakította és így Gyarmat felerészének birtoklása holt kézre jutott. Hiába kereste fel 1768-ban Gyarmat küldöttsége gróf Zichy püspököt, hogy hagyja meg a várost régi kiváltságaiban, nem használt semmit; sőt magukkal hozott irataikat, közöttük azt is, melyben 1734-ben gróf Zichy Imre megerősítette a várost jogaiban, azzal az ürügygyel, hogy át fogja őket nézni, ott tartotta és soha, többé nem adta vissza. Midőn a püspök 1771-ben Zsélyben tartózkodott, újból felkeresték a gyarmatiak, hogy legalább okirataikat adja vissza, de kérésük sikertelen maradt. Ezekhez járult Mária Terézia 1771-ben életbelépett úrbéri törvénye, melyet megelőző évben Gyarmaton is összeírást tartottak, a mikor gróf Balassa Pál és gróf Zichy Ferencz voltak a földesurak és e törvény a város valamennyi lakosára az előbbi szolgálmányoknál sokkal nagyobb úrbéri terheket rótt.

Ebben a korban, 1770 május 25-27-ig II. József császár volt Balassagyarmat vendége, hogy a város közelében táborozó württembergi ezred hadgyakorlatait megszemlélje. Ez idő tájt épült az uradalom telkén az a kastély, mely jelenleg Schummer Kabosé. A kastély kertjében a napoleoni háborúk alatt (1805-1814.) itt tartózkodó fogoly franczia tisztek egy dombot hordtak össze, melyet azonban 1909-ben utczanyitás alkalmával széthánytak. Jelentős eseménye volt még e kornak; hogy Nógrád vármegye, mely 1763-tól a szügyi emeletes két kastélyban tartotta közgyűléseit, 1790-ben Balassagyarmatra tette át székhelyét és az 1753-ban épített, de közben megüresedett kaszárnyát tette némi átalakítással a vármegye székházává. Ez időtől kezdve mindmáig Balassagyarmat a vármegye székhelye.

A XIX. század nagyon szomorúan kezdődött Gyarmatra nézve. Ugyanis 1800 augusztus 5-én iszonyú tűzvész pusztított a városban és ez alkalommal 572 ház esett a lángok martalékául. 1809-ben Ambrus főherczeg és esztergomi érsek látogatta meg Balassagyarmatot. Időközben a kaszárnyából átalakított megyeház szűkké vált és a vármegye 1832-ben elrendelte újjáépítését. A hatalmas közgyűlési teremmel ellátott épülettömeg munkálatai 1835-ben értek véget és a vármegyeházát még az év október 19-én ünnepélyes pompával megnyitották. Az elemi csapások nemsokára sűrűn látogatták a várost. Még 1832-ben a kolera szedte áldozatait a lakosok közűl, azután pedig a pusztító tűzveszedelem ismétlődött meg három egymást követő esztendőben. Igy 1841-ben 47, 1842-ben 42 és 1843-ban 35 ház égett le. 1847-ben István főherczeg, mint a király helytartója, körutat tett az országban és ez alkalommal Balassagyarmaton is állomást tartott. A XIX. század elején egészen 1848-ig a gróf Zichy és a báró Balassa család volt Gyarmat földesura.

Mikor a szabadságharcz kitört, Balassagyarmat is részt vett az általános lelkesedésben és szintén letette a maga pénz- és véráldozatát a haza oltárára, azonban a harczvonal csak a dicsőséges küzdelem vége felé tolódott el egészen idáig. Ugyanis, mikor az 1849 július 17-én vívott váczi csata után Görgey Artur 705serege Vadkertről Rimaszombat felé igyekezett, julius 18-án Balassagyarmaton tartott pihenőt. De az orosz had, mely folyton Görgey seregének a nyomában volt, megtámadta a magyarokat, azonban Pöltenberg Ernő honvédtábornoknak sikerült Anrep orosz tábornok hadait feltartóztatni. Görgey serege így elkerülte az orosz sereggel való megütközést és a magyarok rövid pihenő után még július 18-án tovább vonultak, hátvédül pedig Nagy Sándor tábornokot hagyták vissza Balassagyarmaton. Ezután nemsokára véget ért az egész háború és a világosi gyásznap után az abszolutizmus korszaka következett el Balassagyarmatra is.

Az 1848. évi alkotmányos átalakulás következtében az úrbériséget Gyarmaton is eltörülték, azonban a törvényt szó szerint magyarázva, a felmentést csak a jobbágy- és zsellértelkekre vonatkoztatták és állami kárpótlás mellett csak ezek lettek szabadok. A város nagyszámú többi lakosai, az iparosok, kereskedők és más magánosok pedig, kik lakóházuk után cenzus czímén adóztak az uradalomnak, kénytelenek voltak évtizedekig tartó per útján eldöntetni e kérdést. A per a házbirtokosok javára dőlt el, azonban az uradalom is megkapta a maga kárpótlását. Ezzel megszünt minden hűbéri kapcsolat a város és az uradalom között.

Az 1857. évben I. Ferencz József uralkodó látogatta meg Balassagyarmatot. 1858-ban újból nagy tűzvész pusztított a városban és ekkor körülbelül 200 ház hamvadt el. 1873-ban a koleraveszedelem lépett fel és a lakosok közűl nagyon sokat elpusztított. 1887-ben pedig az Ipoly kiáradt és az árvíz a Malom-utczát elöntötte. 1894 szeptember 17-én ismét I. Ferencz József királyunk érkezett ide, hogy végignézze a balassagyarmati síkságon lezajló hadgyakorlatokat.

Balassagyarmat az újjáépítés (1690.) óta választott bíró és csekély számú elüljáróság útján gyakorolta a községi hatóságot. A jegyzőkönyvek 1708-tól vannak meg és nagyobbára tót nyelven vezetve, de 1754-ben már latinok. 1708-ban a község feje volt a bíró, de volt mellette jegyző, kisbíró és kapitány is, a rendes tanács pedig 12 tagból állott. De voltak időszakok a közigazgatási szervezet életében, mikor a bíró mellett vagy felett polgármester is volt. Igy a XV III. században több ízben, legutóbb pedig a Bach-korszakban. Az 1886:XXI. t.-cz. életbeléptetése alkalmával Balassagyarmat elveszítette mezővárosi czímét és azóta egészen a mai napig nagy községként szerepel, noha városi külsejét, kultúráját és közgazdasági forgalmát tekintve, bátran megilletné a rendezett tanácsú szervezet.

Polgármesterek voltak: 1754-1759-ig Szakmáry József, 1764-1766-ig Szinay Márton, 1771-1772-ben ugyanaz, 1773-ban Baran János. A Bach-korszak alatt 1854 szeptember 14-től három évig Krigovszky Antal, 1860-ban Kék László.

Bírák a legrégibb időktől kezdve: 1701. Stevák Mihály, 1708-9. Bagyinszky János, 1710. Baczka János, 1711. Trabák Mátvás, 1712. Csapka János, 1713. Csasztvánszky Miklós, 1614. Litavszky Mátyás, 1716. Oravecz György, 1720. Knapka János, 1728. Balazov Márton, 1734. Trabák Márton, 1741. Oravecz Pál, 1754-57. Laurinécz másként Slezák György, 1758-59. Oravecz György, 1759. Szileczky János, 1764. Fábián György, 1765-66. Jonody Márton, 1767. Csesznah (vagy Csernak) Mihály, 1768-69. Oravecz György, 1769. Valent Jakab (?), 1769. Csernak Mihály, 1770. Fábián György, 1771. Szileczky János, 1772. Slezák Mihály , 1774. Oravecz György, 1775-76. Slezák Mihály, 1777. Jonody Pál, 1778. Oravecz István, 1879-80. Slezák Mihály, 1781. Baran József, 1782. Oravecz István, 1783. Zatyko György, 1784. Turcsán Márton, 1785. Paulovics Jakab, 1786-87. Kokavszky György, 1789-1797. Gebhardt Keresztély, 1799-1800. Mihalkovics József, 1801-1806. Gebhardt Keresztély, 1807-1810. Naton János 1811-1812. Naton András, 1813-1814. Hefter Albert,1815-1816. Nováky Mihály, 1817-1822. Hefter Albert, 1823-1828. Nováky Mihály, 1829-1830. Hummer Ferencz, 1831-1834. Ráth Ferencz, 1835-1836. Gebhardt Mátyás, 1836. Marczányi István, 1837. Frölich Vilmos, 1838-1841. Gebhardt Mátyás, 1841-1844. Heer György, 1845. Fábián János, 1846-1847. Gyurkovics Pál, 1848. Tajthy Imre, 1849-1850. Frölich Vilmos, 1851. Alk Adám, 1852. Robert Antal, 1854. Ráth Ferencz, 1856. Frölich Vilmos, 1858-1863. Alk Adám, 1863-1870. Ráth János, 1870-1886. Buriusz Mihály, 1886-1896. Reményi Károly, 1896-tól máig Balás Ferencz.

Jegyzők voltak: 1708-1714. Laukonides János, 1716. Deutschmied Mátyás, 1728-34. Meravkay Kristóf, 1745-52. Golenits István, 1752-1760. Lukovics József, 1763-1767. Kapszer Ignácz, 1768,1769. Vilinyi Márton. 1771-1774. Csaláry Pál, 1775-1776. Madutka Pál, 1778-1781. Madutka Nep. János, 1782-1787. 706Mellus János, 1789-1797. Laluhay György, 1800-1802. Ergai Mátyás, 1807. Laluhay György, 1808. Gasperik István, 1809-1811. Laluhay György 1812-1821. Gasperik István, 1822-1835. Dévény István, 1836-1841. Svachulay György, 1842-1851. Dévény István, 1852. Krenedits Márton, 1852. Kubányi József, 1867-1904. Ticsinszky József, 1904-1908. Hetényi Vilmos, 1808-tól máig Kosztolányi Gyula.

Midőn az idegen Losoncz vagy Aszód felől vasúton érkezik Balassagyarmatra, már jóval előbb feltűnik a hosszan elnyúló város, mely az Ipoly folyóra dőlve, szinte egy hosszú utczából látszik lenni. Már messziről kimagaslanak a nagyszámú emeletes házak, melyek fölé négy karcsú torony emelkedik. Mikor a vonat berobog a pályaudvarra, mozgalmas élet tárul szemünk elé, mert többnyire két, ha nem három vonat találkozik itt egyszerre. Ugyanis Balassagyarmatról három irányban közlekedik a vasút; a Hont vármegye székhelye: Ipolyság felé haladó vonal az államvasúté, a Losoncz és Aszód felé vivő pedig a nógrádmegyei helyiérdekű vasuttársaságé, de ezeket is az államvasút tartja üzemben. Az előbbi vasút 1892-ben nyílt meg, a helyi érdekű vonalakat pedig 1896 augusztus 13-án adták át a közforgalomnak.

A pályaudvarról kilépve, kisebb térre jutunk, honnan kétszer tompaszögben megtörő utcza: a Scitovszky-út vezet a városba. Az úttest gránitkoczkákkal való kikövezése most van folyamatban, kétoldalt pedig a széles gyalogjáró aszfalttal van burkolva és fasorral szegélyezve. Ez úton csinos, villaszerű épületek állanak és baloldalon van az Otthontelep, mely 1898-ban alakult és közepén a parkirozott Madách-tér. Az Andrássy-utcza elején jobbról áll a reformátusok kis méretű temploma, mely 1904-ben román stílusban épült. Az Otthontelepen egymás közelében található a kerületi borászati felügyelőség, a kerületi gazdasági felügyelőség és a kir. tanfelügyelőség. A templom mögött terül el az Andrássy-utczáról és a Scitovszky-útról a polg. leányiskola mellett megközelíthető Erzsébet-liget, melyet a szerencsétlen véget ért Erzsébet királyné emlékére szintén 1898-ban mintegy 18 magyar holdon telepítettek. E sétatér közepén fog majd állani az új múzeum, melynek építését még ez évben megkezdik. A liget egyik sarkában a magaslaton fenyőfák között fehér márványoszlop áll, a következő felirattal: »Az 1648. évi balassagyarmati hősnők és az 1848/49. évi szabadsághősök emlékére emelte a hálás utókor 1908. évben.« Van itt ezenkívül két tenniszpálya is. A Scitovszky-út baloldalán van még az állami polgári leányiskola és egyben községi kisdedóvó 1903-ban emelt díszes, emeletes épülete, előtte vasrácscsal és kerttel. Azelőtt e helyen állt a nyári szinkör.

A hol a Scitovszky-út másodszor megtörik, ott jobbra ágazik ki a Deák Ferencz-utcza, melynek sarkára még ez évben a pénzügy igazgatóság kétemeletes palotája épül. Az utcza végén elül parkozott és vasrácscsal ellátott tágas udvar közepén az áll. főgimnázium emeletes épülete áll. Ez előbb polgári fiúiskola volt, és 1878-ban épült, de 1903-ban átalakították és a polg. iskola fokozatos megszüntetésével a főgimnázium nyert benne elhelyezést. Ha a sarkon jobbra befordulunk, a Szügyi-utczába jutunk, mely a vasuti utczával majdnem párhuzamos. Itt találjuk a jobb oldalon a m. kir. postahivatalt, mely a XVIII. század elején már fennállott, de helyét többször változtatta és az új postapalota a mai városháza helyére kerül; majd a Szügyi- és Laktanya-utcza sarkán a csendőrszárny parancsnokságot. Ezen túl, közel a vasúti pályához, az emeletes honvédkaszárnyához érünk, mely 1884-ben épült és előtte szintén kert van. A laktanyával szemben levő városi telekre szintén kaszárnyát terveznek. A város küldöttsége már több ízben felkereste az illetékes minisztereket, hogy a katonai létszám szaporítása esetén újabb csapatokat helyezzenek Balassagyarmatra és a küldöttség a miniszterektől biztató ígéretet nyert. Ha a két fűtőház mellett a vasúti pályán áthaladunk, ott találjuk jobbra Sebastiani és Fejér parkettgyárát, mely 125 lóerős gőzgéppel és 70 munkással dolgozik. Mellette most épül a Hoffmann-féle czirokseprő és gyökérkefegyár. Ugyancsak itt terül el a szügyi-út és a Schmiedl-féle szántóföldek között a vasutas telep, mely 1907-ben kezdett épülni. A pályaudvar mellett a vele párhuzamos utczát Baross Gábor-utczának nevezték el, az ezzel egyirányú másik utczának pedig Klapka-utcza a neve.

707Visszatérve ismét a Scitovszky-útra, ott találjuk az új Rák-szállót, mely modern külsejével és belső berendezésével a fokozottabb igényeknek is mindenben megfelel. Mellette a sarkon van a Kaszinó kertje, kisebb nyári helyiséggel. S a hol az út a Megyeház-térbe torkollik, mely nem más, mint a régen Fő-, ma Rákóczi fejedelem-út kiszélesedése, szemben áll velünk Nógrád vármegye impozáns székháza, melynek homlokzatán a vármegye kőbe faragott czímere alatt arany betűkkel ékeskedik e jelmondat: »Nógrád a közügyért«. Mint már fentebb említettük, e székház 1832-1835-ig az egykori kaszárnya helyére épült. A főépület nagy részét a hatalmas közgyűlési terem foglalja el, hét nagy ablakkal a Megyeház-térre és a két végén karzattal. Itt és a szomszéd kisebb teremben látható az uralkodóház tagjai közűl Mária Terézia, Ferencz, Mária Terézia férje, II. József, I. Ferencz, V. Ferdinánd, I. Ferencz József, Erzsébet királyné és József főherczeg; a főispánok közűl 1621-től gróf Forgách Zsigmond, gróf Forgách I. Adám, gróf Forgách II. Adám, gróf Forgách János, gróf Grassalkovich Antal, gróf Batthyány József, gróf Brunswik Antal, gróf Keglevich Gábor, gróf Forgách József, gróf Gyürky Abrahám; a vármegye és ország jeles fiai közűl gróf Buttler János, gróf Széchenyi István, Deák Ferencz, gróf Teleki László, Madách Imre, Haynald Lajos, id. gróf Andrássy Gyula stb. életnagyságú arczképe és a millennium alkalmából Nógrád vármegyétől Papp Henriknél megrendelt Nógrád várának bevétele cz. festmény.

A közgyűlési terem alatti részt a tágas kapubejárat foglalja el, melynek boltozatát 24 oszlop tartja. Az épület két végén derékszög alatt befelé szintén emeletes két épületszárny következik, körül folyosóval és az összes vármegyei közigazgatási hivatalokon kívül ezekben nyer elhelyezést a főispán és alispán lakása és a balszárnyban a hir. törvényszék. A kapubejárattal szemben a második udvar közepén emelkedik a hatemeletes, kerek, de négy oldalán szögletesen kiugró épületrészekkel ellátott fogház, mely a vármegyeházánál későbben, a vármegye rendelésére és költségére, az 1840-es években épült. A fogházban 168 magánzárka van, melyek ajtói a folyósóra nyílnak. Az épület legbelső részében van az imaház és a két munkaterem. A vármegyeház udvarán pázsittáblák és virágágyak láthatók és a főépület utczai részét is cserjékkel, díszbokrokkal és fenyőkkel beültetett keskeny kertszalag szegélyezi. Balra, a vármegyeház tőszomszédságában és egyuttal a Bercsényi-utcza sarkán régi földszintes épület áll, az ú. n. kismegyeháza, melyben a pénzügyi számvevőség, a főszolgabírói és államépítészeti hivatal és a kir. járásbíróság nyert elhelyezést. Az épület rövid időn belül lebontásra kerül és a telken sétateret alakítanak, melynek közepén Madách Imre szobrát fogják fölállítani, melyre a vármegye már több mint 30.000 koronát gyűjtött.

A Bercsényi-utcza és Rákóczi fejedelem-út másik sarkán egy régi, rozzant kúriát találunk, a Gabonyi-féle házat, melynek vakolata nagy darabokban mállik le és sárga színét rég lemosta az eső. Ez épületben, mely valaha szebb napokat láthatott, van ideiglenesen elhelyezve a Nógrádmegyei Múzeum-Társulat gyűjteménye. A társulat Nagy Iván kezdeményezésére 1891 márcz. 15-én alakult meg 28 tag jelenlétében, Scitovszky János akkori alispán elnöklése alatt. A megalakuláskor 27 alapító, 4 örökös, 89 rendes és 14 pártoló tagja volt a társulatnak, melynek gyűjteményeit a nemzeti iskola egyik termében helyezték el, hol 1894 július 1-ig maradt. A társulat első elnöke gróf Degenfeld Lajos, másodelnöke Scitovszky János volt. 1892-ben megvették a Gabonyi-féle házat, 16.800 K áron, de a lakásokat egyelőre bérbe adták. 1893-ban Szontagh Pál nagyértékű könyvtárát a Múzeumnak ajándékozta. 1894-ben a Múzeum saját házába költözött, 1895-ben pedig a Ghiczy-féle könyvtárt kapta meg, mely 1401 műből állott 3536 kötetben. A vármegye a millenáris alapból 20.000 K-át szavazott meg, ajándékképen. 1898-ban Nagy Iván elhalálozván, a Múzeum Társulat 1904-ig tartó tespedésbe merűlt, a melyből Jaskovics Ferencz gimn. igazgató ragadta ki. Ez évben Nagy Iván özvegye elhunyt férje nagyértékű könyvtárát a Múzeumnak ajándékozta, a mely azt az 1904. és 1905. években Balassagyarmatra szállította és az utóbbi évben a takarékpénztár épületében helyezte el. Ekkor belépett a Társulat a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőségének kebelébe és 800 K államsegélyt kapott. 1906-ban befejezték a Nagy Iván-féle könyvtár rendezését, melyben volt 286 kézírat, közötte 32 kodex, 86 régi magyar nyomtatvány 1711-ig, 349 idegen nyelven nyomtatott mű 1711-ig és kb. 6500 újabb mű 8495 kötetben. 1907-ben eladta a Társulat az özv. Nagy Ivánnétól megszerzett horpácsi ingatlanokat 70860.075 K-ért és a Múzeum eddigi telkét elcserélte a vármegyével a Madách-utcza 1. sz. a levő telekért, a melyre a vármegye még 8000 K-át ráfizetett. Később ezt eladták a városnak, a melytől 1908-ban a Múzeum építésére az Erzsébet-sétatéren kaptak újabb telket. A Múzeum gyűjteményeinek állománya a következő: a Nagy Iván-féle könyvtárban van 6509 mű 9246 kötetben, a Szontagh, Ghiczy és Kacskovics könyvtárakban kb. 6000 kötet és a régiségtárban 4831 db. A Társulat elnöke gróf Mailáth Géza, alelnöke Baintner Ottó, igazgató alelnök Jaskovics Ferencz, titkár Farkas Pál. Van öt szakosztálya, ú. m. könyv- és levéltári-, régiségtári, néprajzi, szépművészeti- és természetrajzi-osztály. Az összes vagyon 91.111 K 55 f. Az új Múzeum a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Felügyelőségének támogatásával az Erzsébet-ligetben fog felépülni, 260.000 K költséggel, melyből a Társulat 90.000 az állam pedig 70.000 K-át fedez.

A Múzeum mai helyén az igazságügyi palota építését kezdik meg, hogy még ez évben tető alá hozhassák. A Bercsényi-utczában a Múzeum telkével szomszédos az áll. elemi iskola, melyet 1873-ban szerveztek a részére átalakított emeletes épületben. Ha a Rákóczi fejedelem-úton nyugatnak haladunk, a Nádor-utcza sarkán találjuk a városi villamos-telepet, a hol valaha a régi megyei kórház volt. A villamos-telep, mely 1907-ben kezdte meg működését, a város tulajdona, de a Hazai Villamossági r.-t. bérli. A telepen, mely 360.000 K-ba került, van hét 180-180 lóerős gőzgép, két drb egyenként 107 □ m. tűzfelületű gőzkazán és egy 36 kilowattos akkumulátor-battéria. Az alkalmazottak száma., egy tisztviselőn kívül kilenez. Közvilágításra szolgál 259 ízzókörte és 10 ívlámpa. A magánlángok száma 16 gyertyásokra átszámítva 4800. A villamosteleppel szemközt levő oldalon, az az egykori vásártér helyén van az 1910-ben megnyitott tisztviselőtelep, közepén a Széchenyi-utczával, melynek két oldalán az új és csinos házak egész sora épen most épül. A város alatt, a kóvári-út baloldalán van Rózsa és Schönfeld gőzmalma, mely már 35 év óta áll fenn és 35 HP géppel dolgozik. Ugyancsak ez út mellett, de jóval kijebb jobbra van a régi vágóhíd, a melylyel szemben az út baloldalán a város a modern követelményeknek megfelelő új vágóhídat építtet, 320.000 K költséggel. A leendő vágóhíd mellett volt a Nógrádmegyei Gazdasági Egyesületnek 16 m. holdnyi telke, melyet 6000 K-ért eladott a vármegyének. E telken Nagy Mihály alispán kezdeményezésére még az 1911. év folyamán 65 gazdasági munkásházat építtet a vármegye államsegélylyel.

Térjünk vissza újból Balassagyarmat főutczájára: a Rákóczi fejedelem-útra, melynek átlagos iránya kelet-nyugati, de hajlásában kevés eltéréssel az Ipoly szeszélyes folyását követi, a melylyel majdnem párhuzamos és a balról merőlegesen kiágazó utczák mind az Ipoly-partra vezetnek. E főutcza nem más, mint a budapest-kassai-út 709átkelési szakasza, mely két km. hosszúságban szeli a várost és az úttest koczkakővel, a széles gyalogjáró pedig majdnem egész hosszúságában aszfalttal van burkolva. A vármegyeház mellett balra ágazik ki a Madách-utcza, melynek másik sarkán a Magyar Király-szálló áll, de ezt legközelebb szintén lebontják és ide építik az új városházát, olyan impozáns arányokban, hogy a rendezett tanácsú várossá való átalakulás idején is megfelelhessen az igényeknek. Mögötte a Kaszinó-utcza saroktelkén deszkatorony látszik; ott fúrják az artézi kutat, melynek fúrását 1910 novemberében kezdték meg és ez idő szerint (1911 április ) már 390 m. mélységnél tartanak, de felszökő jó ivóvizet még mindig nem találtak, tehát a fúrást tovább folytatják. A város a jó ivóvizet szolgáltató artézi-kútra 40.000 K-át irányzott elő. A Madách-utcza baloldalán, a vármegyeháza épületén túl van a m. kir. erdőhivatal és az erdőgondnokság. Az Ipolyra futó Madách-utcza végén a folyón fahíd vezet át, a mely azonban csak személyközlekedésre szolgál.

A Rákóczi fejedelem-út jobb oldalán, szemben a Madách-utczával van a róm. kath. elemi leányiskola emeletes épülete, melyben jelenleg a Paulai szent Vinczéről nevezett apáczák tanítanak. Néhány házzal odébb volt az 1836-ban épült Nemzeti Iskola, azaz a róm. kat. 4 oszt. elemi iskola hosszú földszintes épülete, a melyet éppen most bont a csákány, hogy helyet adjon egy modern, emeletes szállónak. A bal oldalon, a Templom-utcza saroktelkén áll az 1868-ban alakúlt Balassagyarmati Takarékpénztár régi emeletes épülete, melyben azonkivül a pénzügyigazgatóság, adóhivatal és kataszteri hivatal is elhelyezést nyer; de már nem sokáig, mert - mint láttuk - az új pénzügyi palota a Scitovszky-út és Deák Ferencz-utcza sarkán fog felépülni. A Templom-utcza másik sarkán áll a róm. kath. templom, melyet 1746-ban gróf Balassa Pál építtetett és 1759-ben szentelte fel báró Révay Antal püspök. A templomnak eleinte a Balassa család, majd a Balassa és a gróf Zichy család, később a gróf Zichy- és a gróf Forgách-család, jelenleg pedig a gróf Zichy-féle seniorális uradalom a kegyura. A templom belsejében öt oltár van. A főoltár régi képe helyére gróf Zichy István 1829-ben festtette a Szentháromságot ábrázoló képet. Egyik jobboldali oltár felett üvegkoporsóban Feliczián vértanú teste nyugszik. Midőn Szent Feliczián holttestét a XVIII. században megtalálták, XIII. Kelemen pápa báró Balassa Pálnak, a templom alapítójának kérelmére a balassagyarmati templomnak ajándékozta azt. A tetem ünnepies átvitele a templomba 1759 augusztus 20-án történt, a mikor Révay Antal máltai püspök vezette a fényes körmenetet, melyben 50 világi pap, 23 szerzetes és több ezer hívő vett részt. E rendkívüli ünnepel kapcsolatban a bérmálás szentségét is kiosztották, melyben - a plebánia Évkönyvei szerint - 3785 hívő részesült. Ennek 100 éves fordulóját 1859 augusztus 71020-án, a 150 évest pedig 1909 augusztus 20-án fényes ünnepséggel űlték meg. Az egyház szent edényei közűl figyelmet érdemel egy aranyozott ezüst kehely a következő körirattal: »Magnifica. D. Maria Perény. cum. Filio. suo. Paulo. Balassa. fieri. curavit. pro. Ecclesia. Bgyarmatiensi. anno 1717. die. 31. Martii.« Egy másik kehely és szentségtartó vert ezüstből, aranyozva: »C. Paulus Balassa Eccl. Bgyarmath dedit 1757«, egy harmadik aranyozott ezüst kehely »Sumptibus Ecclesie Bgyarmatiens fieri curatus 1761« felírással és egy áldozati kehely az 1780-es évekből. A miseruhák között van egy casula és egy pluviale az 1770-es évekből. A műemlékek közé sorozható még a sekrestye szekrénye és egy faragott pad, mely jelenleg trónszéknek használatos. A templomot belsőleg, Jeszenszky Kálmán plébános buzgólkodására, 1909-ben restaurálta nagy művészi érzékkel Reiszmann J. budapesti akadémiai festő. Pompás a templom új orgonája is. A templom mögött a Templom-utczában van az emeletes róm. kath. elemi fiúiskola, mely 1909-ben épült fel és az iskola az év őszén költözött bele a Nemzeti Iskolából. A Rákóczi-út felöl a templom mellett van a régi plebánia-épület, melynek helyére nemsokára szintén új épület kerül; a tervek elkészítésére már fel is hívták a Múzeum építőjét.

A plebánia szomszédságában van a városháza emeletes épülete, mely a múlt század elején pusztított tűzvész után 1843-ban épült a réginek a helyére, a mely szintén leégett. A földszint utczai része bérbe van adva, a többit és az emeleti helyiségeket a községi közigazgatási hivatalok és a rendőrség foglalják el. Az emeleten van a közgyűlési terem is, melynek falán látjuk gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferencz, Scitovszky János alispán (a Jószív-utcza építéséért), gróf Zichy Ferencz senior (iskolai és óvódai alapítványaiért) és Balás Ferencz jelenlegi főbíró arczképét, melyet a község a főbíró érdemeinek elismeréséül festtetett meg. Ugyanis az ő nevéhez fűződik és az ő működési idejébe esik Balassagyarmat legújabbi rohamos fejlődése. Alatta a községi közvagyon 200.000 koronát meghaladó összegre emelkedett. A város belterületét az Otthon-telep, Tisztviselő- és Vasutas-telepek szervezésével jelentékenyen kiterjesztette, ezenkívül az újabb építkezésekkel az utczák rendezését megindította és helyes mederbe terelte. Kezdeményezésére állították fel a főgimnáziumot és építették a polgári leányiskolát és kisdedóvót. Megszerezte a helypénzszedési jogot és az új vásárteret és az ő érdeme az aszfalt-burkolat és a villamosvilágítás behozatala. S tette mindezt a polgárság különös megterhelése nélkül, mert ö alatta a város pótadója tetemes százalékkal csökkent. Kiváló érdemeinek jutalmául főbíróságának tíz éves jubileumát Balassagyarmat közönsége 1906-ban fényes ünnepség keretében ülte meg, melyen résztvett a lakosság minden rétege a hivatalos körökkel egyetemben és akkor festtették meg az arczképét is. Az új városháza a vármegyeház mellett fog emelkedni, a réginek a helyén pedig a postapalota épűl fel.

A városházával szemben van a Balassagyarmati Népbank, emeletén a Kereskedők Egyesületének és az Omke fiókjának helyiségeivel. A városháza mellett Balassagyarmatnak ez idő szerint egyetlen kétemeletes épülete emelkedik, utána pedig a Zichy-utcza sarkán a Balassagyarmati Takarék- és Hitelintézet következik melynek emeletén a Nógrádvármegyei Kaszinó található. A Zichy-utcza másik sarkán a régi Zichy-szálló volt, de ebből már csak a földszintes saroképület van meg, mert a telek többi részén két újabb házat építettek. A Rákóczi-útból jobbra kiágazó Kossuth Lajos-utcza sarkán az emeletes Balassa-szállót találjuk, mely a balassagyarmati uradalom másik birtokosától vette nevét. Ez utcza végén van az ág. hitv. ev. templom; 1787-ben épűlt és eredetileg magas kőfallal volt körülvéve, mely egy es részeiben még ma is fennáll. A templom tornyát a nagy tűzvész után, a mikor az is megrongálódott, 1808-ban fedelezték. A templomtól jobbra van a parochia, jelenleg a dunáninneni püspöknek, Baltik Frigyes dr.-nak a székhelye is, a Patvarczi és Szügyi-utcza sarkán, mögötte pedig az ág. hitv. ev. elemi iskola, mely részben a Patvarczi- és részben a Tó-utczára néz. Az egy kori grammatikális iskola most tanítói lakásul szolgál, a növendékek részére pedig 1898-ban tágas iskolahelyiséget építettek két tanteremmel, melyek egyikében a fiúkat, másikában a leányokat oktatják. A templom bal oldalán haladó Tó-utczában az iskola után a tűzoltói szertár következik. A templom és parochia között kifelé vezető Patvarczi-utcza végén az út két oldalán terülnek el a temetők, felékezetek szerint elválasztva; balról a kis gör. keleti és róm. katholikus, jobbról szintén a katholikus és protestáns és kissé távólabb az izr. temető. A temetők 713mellett, közel a vasúthoz van a községi járványkórház. 12 ágygyal és egy fertőtlenítő-géppel.

A Rákóczi fejedelem-útból ezután balra a Szerb-utcza ágazik ki, melynek elején jobbról az új gör. kel. templom áll, melyet 1910-ben építettek, tetszetős kivitelben, a réginek a helyén, melyet 1898-ban lebontottak. Mellette van a csinos lelkészlak. Noha a hívek száma elenyészően csekély, azért az egyház vagyona a fölgyülemlett alapítványokból igen nagy; jövedelmét a szentendrei gör. kel. püspök egyik szentendrei lelkészének adományozza, a ki nagy ünnepek alkalmával meglátogatja az egyházat. A Rákóczi-útból jobbra a Thököly-utcza ágazik ki, melynek jobb oldalán elül van a községi kisdedóvó, a régebbi, mely még 1861-ben nyílt meg. Balról nagy telek közepén a hatalmas méretű izraelita templomot találjuk, az utcza felől vasrácscsal és jobb oldalán a rabbi-lakás és hitközségi iroda új épületével. A zsinagógát a múlt század 40-es éveiben kezdték építeni, a réginek a helyén, de tető alá nem kerülhetett, mert hibás arányai miatt az egész építkezést lebontották és teljesen újraépítve, 1868-ban fejezték be a mai templomot. Mögötte, de már a Thököly-utczával párhuzamos Hunyadi-utczában van az izr. elemi iskola.

A Rákóczi-útból balra az Ipoly felé halad az Ipoly-utcza, mely utcza és a Zichy-utcza között terül el a Rákóczi-úttal párhuzamosan vonuló Óváros-tér, két oldalán aszfalttal burkolva, a mely azonban inkább csak széles utcza., mint tér. Itt állnak a város legrégibb épületei; ugyanis a XVIII. században a Templom- és Ipoly-utcza között terült el az egykori Balassagyarmat, melynek éjszaki határa az Ipoly, déli pedig az ág. h. ev. templom volt. Az Óváros-térrel párhuzamos a Bástya-utcza, melyben az Ipolyra dőlve találjuk a Szamkó-féle fürdőt. Ennek kertjében van a nyári színkör és az egykori gyarmati várfal utólsó maradvány a, melynek nagy és szabálytalan köveire az egyik épületet ráépítették.

A Rákóczi-útól balra kiágazó Nagyhíd-utcza szintén az Ipoly felé halad. Ez utczában, melynek nevét legközelebb Mikszáth-utczára változtatják, Képes János gőzmalmát leljük, hol az utcza nagyobb kanyarulattal az Ipolyon átvezető, tekintélyes méretű vashídba torkollik. A folyón túl éjszakra a hosszan elnyúló Mártonhegyet látjuk, melynek oldalában van az ú. n. Márton-lyuk. A helybeli néphagyomány szerint ez a nyílás lett volna a végpontja a Kékkőt Balassagyarmattal összekötő alagútnak, melyen át a katonaság az egyik várból a másikba járt át. Ugyancsak a Márton-hegy oldalában van a Gazdasági Egyesület szőlőtelepe, mely a város polgárainak kiránduló helye és ez évben adták bérbe egy műkertésznek és egy helybeli vendéglősnek 12 esztendőre. 900 K évi bérért. A hegy alatt van nem messzire egymástól három gőztéglagyár, körkemenczével; Fehér Lipóté, Jónás Emilé és Hoffmann Vilmosé, a ki a Kárlik örökösökét bérli). Ezeken kívül van még három téglaégető is, mely a gróf Zicy-uradalom, Elfer Mór és Leichtner Samu tulajdona. Az Ipoly mellett volt a régi Malom-utcza is, melyet azonban a folyó 1887. évi áradása teljesen elsöpört. Ekkor telepítették a károsultak részére a Jószív-utczát, melyet a nagyközönség és Scitovszky János jószívű adakozásából építettek fel.

A Rákóczi-útból jobbra egymásután ágazik ki a Nagy- és Kistábor-utcza melynek helyén a múlt század elején még puszta terület volt és a hagyomány szerint a franczia háborúk idején ott táboroztak a vasasnémetek. Még kijebb ismét egy új városrészt találunk, az Arany János és Szontagh Pál-utczákat, melyek építését 1904-ben kezdték meg. A város végén, a budapest-kassai állami útnak Őrhalomra vezető szakaszától balra van az új vásártér, mely azelőtt a város nyugati végén volt. Az állami út másik oldalán a Nógrádvármegyei Mária Valéria közkórház emeletes pavillonjai emelkednek. Ennek előtte, mint már említettük, a Kóvári-út felé, a mai villamostelep helyén, csupán egy kisebb községi kórház illetőleg szegényház volt, de a vármegye - Scitovszky János alispán búzgólkodására - már az 1880-as és 90-es években nagyobb szabású közkórház építését vette tervbe. A törvényhatóság 1890-ben megkereste Mária Valéria főherczegnőt, a kinek akkor volt az esküvője, hogy a felállítandó kórházat róla nevezhesse el, a mely kérelem teljesült is. Azonban a kórház csak 1896-97-ben épült fel, a vármegye közönségének alapítványából és társadalmának csaknem páratlanul álló aldozatkészségéből, egyelőre 80 ágyra berendezve. 1903-ban épült az elmebetegosztály, 1908-ban pedig bővítették a belgyógyászati osztályt és új műtőtermet is építettek. Ez idő szerint a kórház l0 714épületből áll s van belgyógyászati, sebészeti, fertőző és elmebeteg osztálya, 400 ágyra berendezve, de a beteglétszám rendesen nagyobb, így jelenleg is 505. Ezenkívűl a kórház csendesebb elmebetegeket családi ápolásra is ad ki, a kiket ruház, gyógykezel és ellátásukért fizet. Ilyen van jelenleg 153, a kik közűl 119 Balassagyarmaton van elhelyezve. A betegek gyógykezelését hat orvos végzi. Igazgató-főorvos: Bogdán Aladár dr. A kórházat, melynek gőzfűtése és saját vízvezetéke van, legközelebb tüdőbeteg pavillonnal fogják kibővíteni, melynek építését a Nógrád vármegye közönségének ő felsége 80. születési évfordulója alkalmával tett 10000 koronás alapítványából, a Nógrádvármegyei Tüdővész ellen védekező Egyesület anyagi támogatásával és államsegély igénybevételével, ugyancsak a vármegye fogja felépíttetni. Az új pavillon 50 ágyra lesz berendezve, 25 férfi és 25 nő részére.

Balassagyarmat lakossága az 1826. évben, az egyházak névtára szerint 3721 volt s a lélekszám felekezetek szerint így oszlott meg: róm. kath. 1653, ref. 2, ág. h. ev. 1192, gör. kel. 37 és izr. 837. Az 1834. évben volt 3699 lakosa, a kik felekezetek szerint így oszlottak meg: róm. kath. 1575, ref. 3, ág. ev . 1102, gör. kel. 52, izr. 967. Öt év múlva 1839-ben 3770, még pedig róm. kath. 1621, ref. 6, ág. ev. 1102, gör. kel. 54, izr. 987. Az 1841. évben volt róm. kath. 1626, ref. 4, ág. h. ev. 1162, gör. kel. 50, izr. 993, összesen 3836 lélek. 1846-ban az egyházak kimutatása szerint volt róm. kath. 1987, ref. 16, ág. h. ev. 462, gör. kel. 46, izr. 1577, összesen 4088 lélek; de ez a szám nemcsak a természetes szaporodás útján, hanem 300 betelepülővel is növekedett. Azonban az egyházak névtára nem egyezik a község kimutatásával, a mely szerint a lélekszám ez évben 5082, vagyis majdnem ezerrel több volt. Ugyanekkor a község 778 különálló lakóházból állott, melynek közűl cseréppel volt fedve 67, zsindelylyel 368 és szalmával 343. Tehát e tekintetben a viszonyok nem voltak valami kedvezőek és így magyarázható, hogy a Balassagyarmaton oly gyakran pusztított tűzvész oly gyorsan tovaterjedt és nagy károkat okozott. De ez az állapot épen a tüzek miatt nemsokára alaposan megváltozott. 1847-ben az egyházak szerint volt róm. kath. 1932, ref. 8, ág. h. ev. 462, gör. kel. 46 és izr. 1619, összesen 4067 lélek, de a különbség ekkor is megvan az egyházi és községi kimutatás között, a mennyiben ez utóbbi 5253 lakost mutat ki. Ez évben a lakosság betelepülés útján 303 jövevénynyel szaporodott, a kik közűl róm. kath. 96, ref. 1, ág. h. ev. 60, gör. kel. 2 és izr. 144 volt. 1856-ben volt Balassagyarmaton 8016 lélek, a kik 693 házban laktak. A ház és lélekszám az egyes felekezetek között így oszlott meg: róm. kath. 270 ház, 3000 lélek; ref. 4 ház, 12; ág. h. ev. 120 ház, 1800; gör. kel. 13 ház, 54 és izr. 290 ház, 3150 lélek.

Az 1890. évben tartott népszámláláskor 7738 lakosa volt Balassagyarmatnak, tehát kevesebb, mint 40 év előtt. Ekkor a lakosság anyanyelv szerint így oszlott meg: 6996 magyar, 189 német, 511 tót, 1 horvát, 6 szerb és 35 egyéb anyanyelvű; a felekezetek aránya pedig a következő volt: róm. kath. 3928, ref. 123, ág. h. ev. 1536, gör. kel. 25, izr. 2120. Tíz évvel később, 1900-ban a polgári lakosság 8425, a katonaság 155, összesen 8580; külföldi honos 52, külföldön távollevő 4. Nemek szerint a megoszlás a következő: 143 férfi, 4417 nő; kor szerint: 6 évnél fiatalabb 1164, 6-11 éves 994, 12-14 éves 600, 15-19 éves 999, 20-39 éves 2551, 40-59 éves 1680, 60 éven túl 591, ismeretlen korú 1; családi állapot szerint: nőtlen és hajadon 4858, házas 3156, özvegy 553, elvált 13; anyanyelv szerint: 7971 magyar, 134 német, 448 tót, 1 oláh, 4 szerb, 22 egyéb anyanyelvű; magyarul beszél 8348; vallás szerint: róm, kath. 4524, gör. kath. 18, ref. 204, ág h. ev. 1769, gör. kel. 17, izr. 2057, egyéb vallású 1; ír és olvas 5999. A lakóházak száma 899; ezek közűl kőből vagy téglából épült 219, vályogból kőalappal 407, vályogból és sárból 272; fából 1; cserép-, pala- vagy bádogtetővel 161, zsindelylyel 717, náddal és zsuppal 21. - Az 1910. év végén megtartott népszámlálás alkalmával 10.527 lakost írtak össze Balassagyarmaton, tehát 1947 lélekkel többet, mint tíz év előtt, a mi 22% szaporodásnak felel meg.

A lakosság túlnyomó része őstermeléssel foglalkozik, a mennyiben a talajviszonyok erre igen alkalmasak. Az itteni földben úgyszólván minden gabonaféle és kapásnövény megterem és a felújítás óta az immunis homoktalajokon a 715szőlőmívelés is fellendült. Az állattenyésztés terén a nógrádi tájfajta marha és a juhtenyésztés kiváló. A rimaszombati ménteleposztály itt fedeztetési állomást tart, négy angol félvér és egy lipiczai ménnel. A határban a Zichy seniorátus divényi uradalmának van több száz holdra terjedő birtoka. Balassagyarmat kiterjedése 1890-ben 4970, 1900-ban pedig 5104 k. hold volt. Az 1896. évi mezőgazdasági statisztika szerint ez a terület 663 gazdaság között oszlott meg, mívelési ágak szerint pedig a következőképen: szántóföld 2525, kert 98, rét 941, szőlő beültetve 80 és parlagon 108, legelő 437, erdő 484, terméketlen 290 k. hold. Ebből tulajdon birtok 1904, haszonélvezeti 1560 és haszonbérlet 490 k. hold. A gazdaságokban van lóigásfogat: egyes 23, kettős 75, hármas 5, négyes 2; ökör-igásfogat kettő, 64, négyes 16; öszvér- és szamár-fogat 11. Az állatállomány a következő 20 bika. 298 üsző és tehén, 312, tinó és ökör, összesen 630 szarvasmarha, melyből faj szerint 229 magyar-erdélyi, 33 riska, 334 pirostarka, 22 borzderes és 12 egyéb színes. Ló: 3 mén, 95 kancza, 134 herélt, összesen 232; szamár 19, öszvér 2, kecske 10, sertés 762, juh 4278, baromfi 6210, méhcsalád 156. A gyümölcsfaállomány a következő: 1424 alma-, 1219 körte-, 457 cseresznye-, 292 meggy-, 513 őszibaraczk-, 792 nyáribaraczk-, 5353 szilva-, 534 dió-, 9 mandula-, 8 gesztenye- és 336 eperfa, összesen 10.947 gyülmölcsfa.

Az összes lakosságból 3814 a kereső és 4766 az eltartott, ebből a mezőgazdaságra esik 650 kereső és 880 eltartott, az őstermelés egyéb ágaira pedig 63 kereső és 101 eltartott. A keresők közűl 473 férfi, 183 nő, az eltartottakból 280 férfi, 600 nő; összesen 753 férfi, 783 nő. Száz holdon felüli önálló birtokos 11, bérlő 2, kisbirtokos és bérlő 62, kisbirtokos napszámos 8, részes földmíves 1, kertész 2, összesen 86; segítő családtag: 3 férfi, 27 nő, eltartott 267; tisztviselő: 3 kereső, 16 eltartott; cseléd: 148 kereső, 237 eltartott; munkás: 16 éven alúl 35 és 10 éven fölül 325, eltartott 360; háza van 66 munkásnak.

Azután számra nézve legnagyobb az iparos és kereskedői osztály, noha az iparosok száma czéhrendszer eltörlése óta sokkal kisebb, mint 1848 előtt volt. Az ipar a mint század elején már nagyban virágzott. Akkor alakultak a különféle czéhek, melyek a következő években nyertek czéhszabadalmakat: 1818-ban a szíjgyártók, 1819-ben a csizmadiák, 1826-ban az asztalosok, kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, 1829-ben a kötélgyártók, kalaposok, nyergesek és kádárok. (Eredetijük az orsz. levéltárban.) A nagy- és gyáripar jelenleg igen csekély s ezt leginkább Sebastiani és Fejér fűrészgyára, a községi villamostelep, Rózsa és Schönfeld és Képes János két gőzmalma, Hoffmann Vilmos, Jónás Emil és Fehér Lipót három gőztéglagyára és három kisebb téglaégető képviselik. Egyébként csak kézműiparról beszélhetünk. A statisztika szerint a lakosságból az iparra esett 1064 kereső, 1162 eltartott, a bányászatra 1 kereső, 4 eltartott, a kereskedelem és hitelre 425 kereső, 727 eltartott és a közlekedésre, melyhez a vasuti alkalmazottakon kívül a bérkocsisok, fuvarosok és temetkezési vállalatok tartoznak, 164 kereső és 415 eltartott. Tulajdonképeni iparral foglalkozott 823 férfi, 238 nő, háziiparral 1 nő, vándoriparral 1 férfi, 1 nő. A tulajdonképem iparral foglalkozók közül önálló 307 férfi, 128 nő; segédszemélyzet: 5 tisztviselő, 27 segítő családtag, 9 művezető és előmunkás, 341 segédmunkás, 173 tanuló és 71 szolga, összesen 516 férfi, 110 nő. A vállalatok nagyság szerint így oszlottak meg: segéd nélkül dolgozott 253, egy segéddel 95, két segéddel 64, 3-5 segéddel 56, 6-10 segéddel 15, 11-20 segéddel 1, összesen 490 vállalat. A tulajdonképem ipar főbb csoportjai az egyes ágak szerint a következők: (önálló, segédszemély, férfi, nő együtt) kovács 23, lakatos 29, egyéb vasiparos 20, gépgyártás 18, téglagyártás 11 fazekas 3, asztalos 64, egyéb faiparos 8, tímár 2, egyéb bőr- és sörteiparos (kefekötő) 10, fonás és szövés 30, szabó 137, csizmadia és czipész 202, egyéb ruházati iparos (kalapos stb.) 140, papíriparos 5, molnár 5, sütő 25, hentes és mészáros 43, egyéb élelmiszeriparos 23, vegyipar 9, kőmíves 36, ács 15, egyéb építőiparos 53, sokszorosító és műipar (nyomda) 22, szállodás, kávés és vendéglős-ipar 128; iparral mellékesen foglalkozott 30 férfi és 26 nő. A város iparossága a Balassagyarmati Általános Ipartestület köré tömörül, mely első volt az egéz országban és 1884 nov. 30-án alakult meg 74 taggal. Fennállásának 25. évében az ipartestület díszes zászlót csináltatott., melynek fölavatási ünnepsége 1908 jún. 8-án ment végbe a város, sőt a vármegye társadalmának és vezetőinek részvételével. Az ipartestület jelenlegi elnöke Molnár János. Itt említjük meg, hogy betegség esetén az ipari alkalmazottak támogatását a Balassagyarmati 716Kerületi Munkásbiztosító-pénztár végzi, mely a munkásbiztosításról szóló törvény értelmében 1907-ben alakult a helybeli kerületi betegsegélyző pénztárból. A kereskedelemnek fontos szervei a vásárok és mint fentebb láttuk, Balassagyarmat már az újjáalakulás után hamarosan megkapta az országos és hetivásár tartási jogát. Ez idő szerint jelentős forgalmúak az állatvásárok, melyeket a nógrádi tájfajta marha beszerzéséért messze vidékről látogatnak. Balassagyarmat évente nyolcz országos vásárt tart, melyek jellemzésére ideiktatjuk a múlt évi forgalmat, noha a száj- és körömfájás miatt korlátozni kellett a marha és sertés felhajtását: egész évben felhajtásra került 4072 ló, 16.569 szarvasmarha, 9710 juh és 5266 sertés; eladásra került 2072 ló, 11.697 szarvasmarha, 5610 juh és 3096 sertés. Egyébként a kereskedelemnek minden ága virágzó és a fényes kirakatokkal rendelkező üzletek bármely nagyobb városnak díszére válnának. A kereskedők érdekeinek megvédésére szolgál a Balassagyarmati Kereskedők Egyesülete, mely 1906-ban alakult. Elnöke Felsenburg Gyula. Hasonló czélú az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés Balassagyarmaton székelő nógrád-hont kerületének a fiókja, melynek szintén Felsenburg az elnöke. A kereskedés szervének tekinthető még a »Hangya« magyar gazdaszövetség fogy. és ért. szövetkezete balassagyarmati árúraktára, mely 1909 júl 1. óta áll fenn és Nógrád és Hont vármegyék tartoznak a hatáskörébe, 37 szövetkezettel. 1910. évi forgalma 621.460 K 62. f. Vezetője Tariczky Jenő.

Itt említjük még meg, hogy a többi foglalkozások aránya a következő: közszolgálat és szabadfoglalkozás: 440 kereső, 832 eltartott; véderő: 155 kereső 37 eltartott; napszámos: 97 kereső, 79 eltartott; házi cseléd: 528 kereső, 29 eltartott; ismeretlen foglalkozású: 221 kereső, 501 eltartott.

Az egyházak közűl legrégibb a római katholikus és a plebánia 1290-ben már fennállt, a mikor Mihály volt a plebános (Knauz: Monumenta Eccl. Strig. II 285. Fejér V. 1. 169.) A plebánia az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1400-1425-ig Jakab a plebános, a ki egyszersmind esztergomi kanonok is. (Memoria Bazilicae Strig. p. 129.) 1630-ban Sopronyi János, ki az évi okt. 4 és 5-én résztvett a nagyszombati zsinaton. (Péterfi: Sacra Concilia II. p. 317.) 1655 körül Kos Lukács, ki ellen a protestánsok panaszt emeltek az országgyűlésen, mert hitfeleiket a temetőből kitiltotta. (Acta Diaet. Poson. 1655.) A város és egyház 1663-ban elpusztulván, a gyarmati plebánia több mint 70 évig Kóváron volt és 1706-ban Némethy János volt az ottani plebános. Az anyakönyvek 1706-ban kezdődnek. A templomot báró, majd gróf Balassa Pál építtette, 1746-ban Blahó János plebános alatt, de csak 1759 aug. 20-át követő vasárnapon szentelte fel báró Révay Antal püspök. 1755-ben Rudinecz György a plebános, 1803-ban halt meg Sigmond Pál, kit Heszterényi Ferencz követett, 1817-ben Tvrdy János, 1840-ben Imády Károly, 1884-ben Hotovinszky Károly. Jelenleg Jeszenszky Kálmán a plebános, a ki mellett még Lotharidesz Lajos káplán és Blázsik Károly hittanár működnek.

A ref. egyház hajdan, a balassagyarmati vár idejében már szintén fennállott és egy hiteles oklevél szerint 1621-ben Siklósy Mátyás volt a predikátor. Azonban az 1663. évi pusztuláskor a ref. egyház is megszünt és csak a legújabb időkben alakult leányegyházzá, mely Diósjenőhöz tartozott. A templom 1904-ben épült, Zeke Kálmán, kir. járásbíró, jelenleg nyug. táblabíró és id. Fáy Albert szügyi birtokos lelkes kezdeményezésével s buzgó közreműködésével és utóbb nevezettnek tetemes értéket kitevő adományai segélyével. Végre 1910-ben anyaegyházzá alakult, de a lelkészi állást majd csak ez év derekán fogják betölteni.

Az ág. hitv. ev. egyház, mint anyaegyház, a XVII. század első negyedében már fennállt és temploma is volt, de hogy a várban vagy a váron kívül, azt ma már nem tudjuk. Első ismert lelkészük 1622-ben Niger Lőrincz, 1643-ban Vakun János, 1656-ban Czebanius (v. Czabány) Illés, 1662-ben Hrdina András, a kinek idejében 1663-ban az egyház elpusztúlt. A város újratelepülésekor (1690.) az egyház is újjáalakúlt és 1693-ban már Satellites János a lelkész, a ki előbb Maglódon lelkészkedett. 1706-ban Hoicsius János, a kit azonban a Rákóczi-féle felkelés fegyverletétele után 1717-ben elűztek és utóbb Alsósztregován lett lelkész. II. József felvilágosodott uralma alatt végre megkapták a hívek a templomépítési engedélyt és a templomot 1787-ben felépítették, a mikor Márk János Fridrik a lelkész, utána Kalmár István, kit 1804-ben Sztancsek Sámuel követett, a ki még 1786 jún. 15-én jött. ide Alsósztregováról és akkor decanussá választották. 7171827 körül Benedicty György, később Draskóczy Gusztáv, majd Simkó Frigyes alesperes és jelenleg Baltik Frigyes dr. püspök a lelkipásztor, a ki mellett a következő lelkészek működnek: Baltik Pál püsp. titkár, Kardos Gyula missziói lelkész, Stik Gusztáv és Kirchner Rezső segédlelkészek.

A gör. kel. hívek egyháza a XVIII. században alakúlt, mikor számos görög kereskedő telepedett ide. Templomuk a II. Józseftől nyert engedély alapján 1785-ben épült. A hívek 1848 után azonban nagyon megfogytak. A XIX. században a két utólsó lelkész Vidák, majd Nedics János volt és ez utóbbinak halála (1889.) óta az egyház árván áll. A régi templomot 1908-ban lebontották, de helyette 1910-ben újat építettek.

Az izr. hitközség szintén az újjátelepülés után alakúlt. Már a XVIII. században volt zsinagógájuk, de az szűknek bizonyúlván, az 1840-es években újat kezdtek építeni és csak 1868-ban fejezték be. A rabbi Deutsch József, alrabbi Hertskovics Ábrahám és magyar hitszónok Weisz Náthán dr.

Balassagyarmat tanügyi viszonyai fejlettek és számos intézet áll a közoktatás szolgálatában.

Az első kisdedóvó részvények kibocsátása útján 1842-ben keletkezett és ennek felállításához Királyi János ny. tanító 420 forinttal járult. Saját háza volt és első óvómesterként Toldy János működött, kinek később Boér lett a segédje. Mivel a szabadságharcz kitörésekor az előbbi honvédnek állt, a kisdedóvó megszűnt és csak 1861-ben nyílt meg újra Bodnár István ügyvéd buzgólkodására. 1900-ban megnyílt a második kisdedóvó is, mely a polgári leányiskola épületének földszinti balszárnyában van elhelyezve. Mindkét kisdedóvó községi.

Az elemi oktatást eleinte az egyházak vállalták magukra és részben még ma is azok kezében van. A róm katholikusoknak a plebánia visszaállítása óta volt iskolájuk, melyben a kántor és segédje oktatott, a hittant pedig a lelkész tanította. 1788-ban Haskó József volt a tanító, a ki Zivi Priklad czímmel könyvet adott ki Budán. Így tartott ez a múlt század elejéig, a mikor a tanulók száma 50 és 60 között váltakozott. 1833-ban Dévény István községi jegyző mozgalmat indított, hogy a régi rozzant épület helyébe a Fő-utczán új iskolát alapítsanak. Az iskolához Kubinyi Ferenez 240, Gasparik Kázmér kanonok 200 és Bekker János vadkerti plebános 160 forintot adott, a tanító fizetéséhez pedig gróf Zichy István senior évente 200 forintot ajánlott meg. 1834-ben fölépült a Nemzeti Iskola, melyet a normális iskolák színvonalára emeltek, hogy a végzett tanulók innen egyenesen átléphettek a gimnáziumba. Három teremben három osztályból állott leányok és fiúk számára közösen. A legfelső osztály tanítójául Fábry Józsefet hívták meg Rózsavölgyből. A míg az iskola épült, a tanítás a Zöldfa-szálló nagytermében folyt. A megnyitáskor (1834 októberében) a Nemzeti Iskolának 145 növendéke volt, még pedig az I. osztályba 61, a II.-ba 31 és a leányosztályba 53 növendék járt. 1835-1839-ig az iskola a mai értesítőhöz hasonló nyomtatott Osztályzó Névsort adott ki. Azonban ez az iskola kellő anyagi támogatás hiányában egy kis időre hanyatlásnak indúlt, de már az 1880-as évek végén újra fejlődni kezdett. Jelenleg öt tanerő működik s a növendékek száma 280. Régi helyéről a nemzeti iskola 1909 szeptemberében a Templom-utczában levő emeletes új épületbe költözött, melynek ünnepi felavatása 1910 máj. 4-én volt, Kohl Medárd dr. püspök résztvételével. Igazgató Vilim József.

Az ág. hitv. ev. egyháznak szintén az újjáalakulás óta volt elemi iskolája, a mely a múlt század elején czentrális iskolává alakúlt; vagyis a latin nyelvet is tanították benne és így az algimnáziumnak felelt meg. Ez 1848-ig állt fenn és évente átlag 70-80 növendék nyert benne kiképeztetést. Az elemi iskola azonban még ma is fennáll egy tanítóval és egy tanítónővel.

A gör. keletieknek is volt felekezeti elemi iskolájuk a lelkészlakban, de sohasem virágzott, mert vagy tanulókban, vagy tanítóban szűkölködött. A szülök ilyenkor gyermekeiket a Nemzeti Iskolába íratták. - Hasonlóképen az izraeliták is tartottak fenn felekezeti iskolát, de ez a régebbi időkben a törvényes kívánalmaknak nem igen felelt meg. Jelenleg az izr. elemi iskolában az igazgató mellett még két tanító és egy tanítónő működik.

A nőneveléssel a múlt század első felében több intézet foglalkozott. 1830 táján már fennállott Bezzegh Libória és nővére leánynöveldéje, mely a középosztály leányainak nevelésével foglalkozott. A két nővéren kívül az intézetben tanított Seltenreich Károly kiváló paedagógus is, a ki később a Bezzegh nővérek egyikét 718nőül vette és így az intézet tulajdonosa lőn. Mivel ez az intézet, ha nem is kimondottan, de vezetőik révén lutheránusként szerepelt, 1841-ben Braun őrnagy özvegye ú. n. kath. nőnöveldét alapított, mely a róm. kath. egyház részéről tekintélyes anyagi támogatásban részesült. Azonban csak akkor lendült fel, midőn a Seltenreich-féle intézet 1846-ban a fővárosba költözött és ekkor Kopácsy József primás 6000 forintért megvásárolta részére a Horváth Károly-féle házat. Ezenkivül ugyanő két 1000-1000, az érseki főmegyebeli papság egy 1000 és Bekker János kanonok egy 1000 forintos, gróf Zichy Ferenez senior pedig két ösztöndíjalapítványt tett. Noha ennek is versenytársa támadt a Lángné féle leánynevelőintézetben, mely az 1850-es és 60-as években állt fenn, de még sem tudott állandóvá válni. Midőn özv. Braunné 1851 decz. 23-án elhúnyt, Scitovszky János primás az angol kisasszonyokat bízta meg az iskola vezetésével. Ekkor Löwe Teréz főnök, Braun Innocentia helyettesfőnök és Birnstill Teréz kisasszony tanított és a növendékek száma 48 volt, kik közűl a primás többeket nagy és kisebb évi díjjal látott el. Később megszerezte Szerémy Antalné főutczai emeletes házát és az angol kisasszonyokat odaköltöztetve, sajátjából fedezte az intézet összes szükségletét és minden apáczának 400 forintot fizetett évente. Azonban Simor János herczegprimás az angolkisasszonyok helyett a paulai szent Vinczéről nevezett apáczákat helyezte a zárdába és még ma is ők végzik hat apáczával a róm. kath. vallású leányok nevelését, a kiadásokat az állami támogatás mellett a tandíjakból és a rend alapjából fedezve.

Legkésőbb keletkezett az állami elemi iskola, mely 1873-ban nyílt meg az intézet részére átalakított emeletes épületben. A felekezeti iskolák mellett hathatós szerve a helybeli népoktatásnak. Jelenleg az igazgatón kívül két tanító és három tanítónő végzi benne az oktatást. Igazgató: Völgyi A. István.

A balassagyarmati iparos és kereskedő-inasok oktatása 1878 nov. 2-án kezdődött, a mikor a tanítók minden díjazás nélkül vállalkoztak az ismétlősök tanítására. Ez az iskola az ipartársulat buzgólkodására 1880 januárjában teljesen iparos- és kereskedő-inasiskolává alakult s egy darabig a polgári fiú, most pedig az állami elemi iskola helyiségeiben működik. Jelenleg a tanítást a főgimn. tanárok és az elemi iskolai tanítók végzik.

Az államilag segélyezett hatosztályú polgári fiúiskola 1875-ben nyílt meg és egy darabig az összes osztályok az elemi iskolákban voltak elhelyezve. 1878-ban költözött az intézet saját épületébe (a mai főgimnázium), a hol addig volt, míg 1904-ben a gimnázium felállításával fokozatosan megszűnt.

A polgári leányiskola 1879-ben nyílt meg községi jelleggel és a polgári fiúiskola épületében volt elhelyezve. A főgimnázium felállításával a Scitovszky-úton épített új otthonába vonúlt. A polgári leányiskola jelenleg állami és négyosztályú: Tomeskó Nándor igazgató mellett öt rendes és egy énektanítónő működik benne.

Balassagyarmat már a múlt század 30-as éveiben óhajtott volna gimnáziumot és Dévény István balassagyarmati jegyző és társai a pozsonyi országgyűlés előtt is jártak e miatt, de eredménytelenül. 1885-ben újra felmerült ez a kérdés a képviselőtestületi közgyűlésben. 1892-ben a vármegye a kormány elé terjesztette a kérelmet. 1894-ben, mikor őfelsége itt járt, a gimnázium czéljára 2000 koronát adományozott; ebből alakúlt ki a gimnáziumi alap, melyhez a község 20.000, a Takarékpénztár 10.000, a Népbank 6000, a Takarék- és Hitelintézet 5000, a vármegye 50.000 és a nagy közönség gyűjtés útján 27.000 koronával járult. A 120.000 K biztosítva lévén, az állami főgimnázium első osztálya 1900 szept. 1-én megnyílt a volt polgári iskola átalakított épületében. Jelenleg a tanári kar teljes létszáma Jaskovics Ferencz igazgatóval együtt 18 tanár. Növendékek száma 350; két osztálya párhuzamos. Az intézet története és részletes ismertetése a közoktatásügyi fejezetben található.

Balassagyarmaton, mint vármegyei és járási székhelyen, számos közigazgatási és állami hivatal székel, melyek a következők:

Nógrád vármegye közigazgatása, melynek élén Prónay Mihály fő- és Nagy Mihály alispán állanak.

Balassagyarmat közigazgatási hivatala, élén Balás Ferencz főbíróval; helyettes bíró Fábry János, főjegyző Kosztolányi Gyula, aljegyzők Szebeni László, Schéda László és Földes Ignácz; pénztáros Buriusz Gyula, ellenőr Makka Ignácz, közgyám Molnár János, községi orvos Szendrő Jenő dr., községi állatorvos Szkuhra József, beltanácsosok Jónás Emil, Makkai Sándor, Pollatschek Rezső és Turi 719János. A képviselőtestületnek 20 választott és 20 virilis tagja van. A rendőrségnek Zsámboky József rendőrtanácsos a vezetője; helyettes rendőrtanácsos Opitz Károly. A rendőrlegénység létszáma 12. Van ezenkívül három szolga. Alkalmazott tűzoltók száma kettő. Kívülük van még 30 önkéntes tűzoltó, a kik évente anyagi támogatásképen 30 koronát kapnak fejenként a községtől. Az önkéntes tűzoltótestület parancsnoka Fábry János. Valamikor a tűzrendészeti szolgálatot a Tűzoltó Egyesület látta el, mely 1879-ben alakúlt és száznál több tagja volt, de 1399-ben megszűnt. A tűzoltóság felszereléséhez tartozik 3 hydrofor, egy nagy fecskendő, egy szerkocsi és öt lajt.

Balassagyarmati járási főszolgabírói hivatal. Főszolgabíró Balás Barna, szolgabírák Szerémy Ödön és Baross Pál dr.

M. kir. államépítészeti hivatal. Főnöke Faludi Béla kir. műszaki tanácsos.

M. kir. pénzügyigazgatóság. Pénzügyigazgató Kovách Lajos p. ü. tanácsos.

A pénzügyigazgatóság mellé rendelt m. kir. számvevőség. Főnöke Ujházy Barna p. ü. tanácsos.

M. kir. adóhivatal. Főnöke Gáthy János adótárnok.

M. kir. pénzügyőrség. Vezetője Reiner Sándor felügyelő. Pénzügyőri főbiztos Oppitz László.

Kir. törvényszék. Elnöke Kubinyi Lajos dr.

Kir. ügyészség. Vezetője Csuppay Ferencz kir. ügyész.

Kir. járásbíróság. Vezető járásbíró Táborszky Károly.

M. kir. tanfelügyelőség. Tanfelügyelő Máthé Géza.

M. kir. erdőhivatal. Vezetője Kondor Vilmos erdőtanácsos. M. kir. erdőgondnokság. Vezetője Pálffy Mihály erdőmérnök.

M. kir. kerületi gazdasági felügyelőség. Felügyelő Oláh Dezső.

M. kir. szőlészeti és borászati felügyelőség. Felügyelő Tornáczky Kálmán.

M. kir. posta, táviró és távbeszélőhivatal. Főnöke Fertsek Gvula posta- és távírófelügyelő.

Máv. állomás. Főnök Róth József főellenőr.

M. kir. csendőrszárnyparancsnokság. Vezetője Vargha Gusztáv százados.

Kir. közjegyző: Sztranyavszky Géza.

Ügyvédi kamara. Elnöke Csermák Ernő dr.

Itt székel végül az 51. számú népfölkelő járásparancsnokság.

Az ipari és kereskedelmi forgalommal karöltve haladó hitelügyi viszonyok igen fejlettek és már évtizedek előtt alakúltak a helybeli pénzintézetek, melyek a következők:

Balassagyarmati Takarékpénztár r.-t. Alakúlt 1868-ban 30.000 frt. alaptőkével, melyet 1876-ban 60.000, 1895-ben 120.000, 1896-ban 180.000, 1898-ban 200.000, frt.-ra, 1907-ben 1.000,000 és 1910-ben 1,800.000 K-ra emeltek föl. A múlt évi forgalomnak egyes főbb adatai a következők: Betét 7,035.339 K 59 f, kivétel 1,841.653 K 67 f, állomány 5,193.685 K 92 f; váltóleszámítolás 26, 867.708 K 58 f, visszaváltás 11,698.497 K 65 f, állomány 5,169.497 K 93 f; pénztári forgalom bevételekben 26, 222.506 K 31 f, kiadásokban 26,143.208 K 69 f, összes forgalom 255,631.505 K 92 f; nyereség 259.743 K 59 f. A takarékpénztárnak, mely az Osztrák-Magyar Bank mellékhelye, Vannay Ignácz a vezérigazgatója.

A Balassagyarmati Takarék és Hitelintézet r.-t. alakult 1872-ben. Első Nógrádi Földmívelő, Ipar és Kereskedelmi Hitelintézet r.-t. czímmel és 60.000 frt. alaptökével, mely 300 drb. 200 frtos részvényből állott. 1876-ban Takarék és Hitelintézet, 1893-ban pedig Balassagyarmati Takarék és Hitelintézet lett a neve. Ez utóbbi évben az alaptőkét 80.000, 1897-ben 120.000 frtra, 1908-ban 320.000 és 1910-ben 600.000 koronára emelték fel. Az elmúlt év forgalma a következő: Pénztári forgalom bevételekben 15,400.108 K 47 f, kiadásokban a 27.916 K 76 f maradványnyal együtt ugyanannyi, összes pénztári forgalom 30.800. 216 K 80 f, összes forgalom 49,229.634 K 88 f; takarékbetét 4,074.912 K 21 f, visszafizetés 1,604.051 K 74 f, állomány 2,470.860 K 47 f; tiszta nyereség 55.095 K 40 f. Vezérigazgató Feledi Henrik.

A Balassagyarmati Népbank r.-t. alakult 1872-ben Balassagyarmati Polgári Önsegélyző Egylet czímmel, de már 1875-ben részvénytársasággá alakult és fölvette a mai nevet. Jelenleg az alaptőke 1,000.000 K, mely 1250 drb. 800 koronás részvényből áll. Az intézetnek fiókja van Galgagyörkön és Kékkőn. Az összes forgalom a mult évben 67,322.211 K 89 f, takarékbetét-állomány 4,173.382 K 72078 f, váltótárcza 3,484.878 K 76 f, takaréktőke 396.784 k 32 f, nyugdíjalap 54.257 K 64 f, nyereség 124.898 K 19 f. Vezérigazgató Baintner Ottó.

A folyó 1911. évben alakult a Balassagyarmati Közgazdasági Bank r.-t. 250.000 K alaptőkével, mely 1250 drb. 200 koronás részvényben már jegyezve van és működését még ez évben megkezdi.

Balassagyarmaton a következő lapok jelennek meg:

Nógrádi Hirlap, politikai hetilap (39. évf.) Szerkeszti Majtényi Gyula.

Nógrádi és Honti Hiradó, politikai hetilap, szerkeszti Tokay Lajos.

Nógrádvármegye Hivatalos Lapja, szerkeszti Rákóczy István.

Nógrádvármegyei Gazdasági Egyesület Közlönye, szerkeszti Siklaky Iván.

Jogi Közlöny, szerkesztik Révész Dezső dr. és Holló Dezső dr.

Nógrádi és Honti Pénzintézeti Tisztviselők Egyesületének Lapja, szerkesztik Holló Izidor és Váczy József.

Balassagyarmat társadalmi élete igen élénk és a lakosság számos egyesület köré tömörül, melyek legnagyobb része a közművelődés fejlesztésén kívül humánus czélokat szolgál. A társadalmi egyesületek és körök a következők:

Legrégibb kulturegyesülete nemcsak a városnak, hanem az országnak is a Nógrádvármegyei Nemzeti Intézet, mely a nemzetiségi vidéken a magyar nyelv terjesztését tűzte ki czélul. Alakult 1831-ben, de az abszolutizmus alatt szünetelt és csak 1869-ben kelt új életre. 1908-ban beleolvadt a Felsőnógrádvármegyei Közművelődési Egyesület és a FMKE nógrádvármegyei választmánya. Tagjainak száma 1755, évi jövedelme 12.000 K és törzsvagyona kb. 150.000 K. Működésének megnyilvánulásával e monografiában gyakran találkozunk: Elnöke Török Zoltán nyug. főispán, tb. elnöke: Prónay Mihály főispán, ügyvezető alelnöke Fáy Albert dr. vármegyei főjegyző és a balassagyarmati helyi választmányé Hanzély Gyula.

Nógrádvarmegyei Casino Egyesület. Alakult 1869-ben, elnöke gróf Mailáth Géza, igazgatója Balás Barna.

A Balassagyarmati Népkör 1870-ben alakult, de 1908-ban megszűnt és az előbbibe olvadt.

Nógrádvármegyei Központi Tanító Egyesület. Alakult 1870-ben, de mivel nem tudta az egész vármegye tanítóit belevonni, 1874-ben újjáalakult Nógrádvármegyei Tanitó-egyesület czímmel, mely az egész vármegyére kiterjed. Jelenlegi elnöke Magyar Béla.

Nógrádvármegyei Községi és Körjegyzők Egyesülete. Alakult 1870-ben. Elnöke Pósa István.

Balassagyarmati Dalegyesület. Alakult 1874-ben. 1884-ben ujjáalakult. Ugyanakkor Női Dalegyesület is alakult, de ez hamarosan megszűnt. Ujabban az egyesület az országos dalosversenyeken számos díjat nyert. Díszelnöke gróf Mailáth Géza, elnöke Jaskovics Ferencz. Karnagya Erdélyi (Éder) József, ismert dalszerző. A legtevékenyebb egyesületek egyike, évenként 4-5 dal- és zeneestélyt tart. Kebelében alakult a Műkedvelők zenekara, továbbá kitünű egyházi ének- és zenekar.

Balassagyarmati Nyári Szinkör Részvénytársulat is alakult 1875-ben, hogy a helyi színészet ügyét előmozdítsa, de már megszűnt.

A Balassagyarmati Polgári és Honvéd Lövészegylet 1876-ban alakult, de 3-4 évi működés után megszűnt.

Nógrádvármegyei Gazdasági Egyesület. Alakult 1881-ben Működését másutt ismertetjük. 1908-ban 25 éves fennállásának jubileuma alkalmával nagysikerű mezőgazdasági kiállítást rendezett Balassagyarmaton. Elnöke gróf Mailáth Géza.

A Balassagyarmati Jogász Egyesület 1882-ben alakult, de pártolás hiányában megszűnt.

A Balassagyarmati Korcsolyázó Egyesület 1882-ben alakult és ebből lett a mai Sport Egyesület, melynek elnöke gróf Mailáth Géza, ügyv. igazgatója Héray Andor dr.

A Balassagyarmati Vadászegyesület újabb alakulású. Elnöke Goszthonyi Jenő honvédszázados.

Helyben székel a Dejtár-pataki Vadásztársulat is, mely 1903-ban alakult. Nemcsak lövi a vadakat, hanem tenyészti is és erre a, czélra államsegélyt élvez. Elnöke Fáy Albert dr.

721Legújabban, 1910 deczemberében alakult a Balassagyarmati Tisztviselők Társasköre, melynek elnöke Vannay Ignácz kir. tan.

A felekezeti jellegű jótékony egyesületeket a felekezetieknél ismertetjük; a nem felekezeti humánus czélú egyesületek a következők:

Az Ingyen Tej és Kenyér Egyesület. Elnöke Elfer Edéné.

A Rabsegélyző Egyesület 1907-ben alakult, elnöke Jeszenszky Kálmán plébános.

A Nógrádvármegyei Tüdővész ellen védekező Egyesület 1909-ben alakult. Mint már fentebb említettük, a Mária Valéria kórházzal kapcsolatban tüdőbeteg pavillon felépítésén fáradozik, mely 50 ágyra, 25 férfi és 25 nő részére lesz berendezve. Erre a czélra már együtt van 55.000 K, melyből 40.000 K államsegély, 15.000 K pedig a tagsági díjakból folyt be. E czélra a vármegye is tett 10.000 koronás alapítványt. A tagok száma kb. 1100. Elnökök gróf Mailáth Géza és Prónay Mihályné szül. gróf Batthyány Feliczia; ügyv. elnökök Nagy Mihály és Nagy Mihályné.

A »Hangya« balassagyarmati központ tisztviselőinek jótékonyczélú tekepálya társasága 1910 augusztusában alakult. Vannak tagjai a többi helybeli hivatalok tisztviselői közűl is. A múlt év karácsonyán a szegény sorsú iskolás gyermekek részére karácsonyfát állított és 25 gyermeket látott el ruhával és iskolaszerrel. Elnöke Selmeczy Sándor, igazgatója Tariczky Jenő.

A felekezeti jellegű egyesületek a következők:

Balassagyarmati Katholikus Legényegyesület. Alakult 1897-ben. Az iparos és kereskedelmi ifjuság szellemi és anyagi gondozására fordítja működését. Télen tanfolyamokat rendez és vallásos, hazafias előadásokat tart. Elnöke Jeszenszky Kálmán. - Róm. kath. temetkezési egyesület, 1032 taggal; elnöke ennek is Jeszenszky plebános. - Balassagyarmati Oltáregyesület. Alakult 1907-ben. Czélja a szegény kath, templomoknak egyházi ruhákkal való ellátása. Elnöknő: gróf Mailáth Gézáné, Prónay Mihályné szül. Batthyány Feliczia grófnő és báró Jeszenszky Sándorné. Igazgató Jeszenszky Kálmán.

Balassagyarmati ág. hitv ev. iparos férfiak és ifjak egyesülete. Alakult 1899-ben. Czélja az iparososztály vallásos és hazafias művelése könyvtára és felolvasások útján és a szegény gyermekek felruházása. Elnöke Kardos Gyula. - Ág. hitv. ev. temetkezési egyesület, kb. 1000 taggal; díszelnöke Baltik Frigyes dr. ügyvezető elnökök: Petrovics Mátyás és Fábry János.

Az izr. felekezet kebelében számos egyesület működik. Ezek között legrégibb a Chevra Kadischa (temetkezési és betegápoló) Egylet, mely 1769-ben alakult. Elnöke Weisz Dávid. - Besz Hamidrosch (talmud egylet), külön imaházzal és külön rabbival a hitközség fennhatósága alatt; elnöke Koth Ede. - A Talmud-hora Egylet a szegény fiúgyermekek ingyenes taníttatásával és felruházásával foglalkozik. Száz évesnél idősebb, elnöke Weisz Ármin. - Mischenesz Dalim, szintén igen régi egyesület és csak a helybeli szegényeket támogatja. Elnökei Löwinger József és Weisz H. Jakab. - Szandekoosz (Komaegyesület), alakult az 1870-es években. A szegény gyermekágyas asszonyokat segélyezi és részükre komát jelöl ki. Elnöke Domán Bernát. - Balassagyarmati Izr. Nőegyesület. Alakult 1899-ben. Betegeket és özvegyeket segélyez, évente 2-3000 K-val. Elnöke Szilágyi Mórné. - Balassagyarmati Izr. Jótékony Leányegyesület. Alakult 1900-ban, szegény izr. leányok kiházasítására. Elnöke Felsenburg Gyuláné. - Az Országos Izr. Patronázs egyesület balassagyarmati fiókja 1909-ben alakult. Elnöke dr. Révész Dezsőné. - A Jeschiva Egylet fiatal talmudistákat nevel és rabbikat előkészít, mintegy 20-25 vidékit. Elnöke Deutsch József főrabbi.

E vázlatos ismertetés után búcsút veszünk Balassagyarmattól. Búcsút veszünk pedig azzal a benyomással, mily nagy lendülést tud kölcsönözni egy kis város fejlődésének a polgárság áldozatkész szeretete és lelkesedése. Mert Balassagyarmat maga szegény, mint város, nem rendelkezik nagyobb anyagi eszközökkel. Idegen támogatásban sem igen részesült. A mi a város fejlesztése, szépítése, átalakítása körül történt, az a polgárság érdeme; azé a polgárságé, mely öntudatos előrelátással buzgólkodik, hogy a város, melyben él, napról napra nagyobb, egészségesebb és szebb legyen.