Losoncz topografikus helyzetét tekintve, rögtön érthető lesz, hogy a régi hadjáratokban és helyi háborus csetepatékon kívül miért foglalták el és dúlták fel annyiszor? Losoncz ugyanis régente a bányavárosok kulcsa volt. A régi nemzeti fölkelések nem czél nélkül törekedtek elsősorban a Felvidék elfoglalására. A hadjáratok viseléséhez sok pénz kellett, a bányavárosok bírása tehát nemcsak a hadjárat sikerének végső biztosításához kellett, hanem magának a háborúnak folytatásához is. Bocskay, Bethlen, Thököly és Rákóczi fölkeléseinek idején a bányavárosok elfoglalása mindig főtörekvés volt, a mivel együtt járt Losoncz elfoglalása is.

Bethlen fölkelése alkalmával Széchy György nagyszámú katonasággal II. Ferdinándhoz pártolt, a kinek Fülek várát is átadta. Ugyanaz időben 1621-ben - Széchy György példáját több főúr követte, így Forgách Zsigmond nádor is, a gácsi vár ura. Bethlen azonban másodszor is fölkelt, hadi népével átkelt a Tiszán, elborította a Felvidéket, elfoglalta a bányavárosokat és azok kulcsát, Losonczot is, egyuttal hatalma alá ejtve az egész vidéket. Ez alkalommal történt a város feldúlatása. Losoncz ugyanis a falai közé fogadott tótokkal együtt ellentállásra készült. Széchy György hadának egyik kapitánya, Krasznahorkai Andrássy Mátyás 1622 november 3-án ostrom alá vette és elfoglalta a várost, annak lovait és pénzét elvitte, azonkivül 3000 forintnyi sarczot csikart ki, 130 polgárt a város piaczán megöletett, majd pedig felgyújtotta a várost. Ekkor égtek el a város szabadalmai is, nem maradván egyéb, az akkori jegyző protokolumánál, de a legközelebbi tűzvész alkalmával az is elégett.

A nikolsburgi béke vetett véget ennek a hadjáratnak. Bethlen csapatai kivonultak Losonczról s a város újra föllélegzett. II. Ferdinánd azonban nem tartván be a protestánsok szabad vallásgyakorlatára vonatkozó, még II. Mátyással kötött egyezményt, Bethlen 1623-ban újra fegyvert fogott, végigvonúlt Felsőmagyarországon és újra éreztette a háború minden súlyát Losonczczal is.

Hogy Losoncz Bethlen idejében a fölkelők ellen működött, azt nemcsak a fölégetésében megnyilatkozott büntetés mutatja, hanem az a sok pártfogó levél is, melyet császári részről, Karaffától, Bástától, több osztrák tábornoktól, sőt magától Szobieszkitől is kapott, melyekben a város minden átvonuló császári parancsnoknak figyelmébe ajánltatik. Ezt igazolja az a körülmény is, hogy I. Lipót a városnak a tűzvész alkalmával elpusztult szabadalmi levelét megújítani sietett.

Bethlen hadjáratának idejében egy darabig a magyar korona is Losonczon volt elrejtve. Mikor ugyanis Bethlen a Felvidéket elfoglalta, Beszterczén országgyűlést tartott és előbb a magyar koronát Losonczon hagyta, hol azt az úgynevezett Vajda-ház pinczéjében rejtették el.

A Bethlen hadaitól feldúlt Losoncz végnyomorba jutott és csaknem teljesen elpusztult. A romokban heverő város polgársága alig tudott a borzasztó csapásból, kizsákmányoltságtól és testi szenvedésből magához térni. A részvét sehonnan sem nyúlt. feléje, pártfogását, segélyt sehonnan sem kapott.

Mikor később a városi ismét felvirult, megváltoztatta czímerét és a hagyomány szerint ekkor vette volna bele a gyermekeit melle vérével tápláló pelikánt, annak jeléül, hogy önerejéből és önvéréből született ismét újjá. Alig tért azonban magához, az élet alig kezdett benne megindulni, a mikor a sors újból sújtotta: az 1719-ben kiütött pestis 1300 lakosát vitte el és Losoncz újból csaknem teljesen kipusztult.

A kurucz korszakban az események egész sora érinti a várost, mely többízben fontos vármegyei határozatok meghozatalának színhelyévé lett. E korszak katonai sarczolásai és dúlásai nem hagyják érintetlenül Losonczot sem. A vármegye nemcsak katonasággal van megrakva, hanem még az előző háborúkból fölfegyverzett jobbágysággal, szélnek eresztett végbeli vitézekkel és szegénylegényekkel is, a kik a Cserháton bujdostak. A tömegek lefegyverzése, a szegénylegények összefogdosása csak lassan haladt előre s ez az anarchia Losoncz beléletét is megbénította.

Az 1701-ben kitört spanyol örökösödési háborúba kiküldött ezredek elégtelennek bizonyúlván, 1701-ben az erőszakos katonafogdosás dúl. Az 1703. év lázongó nyugtalanságban találja Losonczot. Az itteni megyegyűléseken az újabb és újabb terhes adószedés, katonafogdosás ellen hozott határozatok visszhangzottak az egészvárosban.

Július hó végén ér II. Rákóczi Ferencz zászlóbontásának a híre Losonczra 668és a nógrádi események középpontja ettől az időtől kezdve áthelyeződik a Losonczczal szomszédos Gács várába. A fegyverre kelt vármegyei nemesség ebbe a várba gyűl össze, hogy bevárja a fejleményeket. Izgató és egymásnak ellentmondó hírek érkeznek. Az összegyűlt nemesség egy darabig abban a hitben van, hogy újabb parasztlázadás készül. A bécsi kormány augusztus 7-én kelt rendeletével lóra ülteti a vármegyei nemességet, melynek Bottyán János huszárezredes lett a vezére. Ocskay Lászlót Losonczra érkezésekor a gácsi várból még ellenséges ágyúlövéssel fogadták, de az idő csakhamar Rákóczi javára döntötte el a helyzetet. A gácsi várban már több hete 320 nemesi fölkelő táborozott. Ekkor Tugár felől nagy porfelhő jelezte Ocskay seregének érkezését. Ocskay hadai betörtek Losoncz városába és beszáguldozták a vidéket. A gácsi várhoz való közeledtekor ágyúlövéssel fogadták Ocskayt, a ki azután a bányavárosok felé vette útját.

November 8-án nevezetes közgyűlést tartott a vármegye Losonczon. A hangulat ekkor már Rákóczi javára kezdett átváltozni. A november 8-iki közgyűlésen a vármegye Bercsényinek az egri táborból régebben kelt felhívását tárgyalta. Ugyanekkor már megérkezett és tárgyalás alá került magának Rákóczinak a felhívása is, melyben a nemesség fölkelését és hadaihoz való csatlakozását kéri. Rákóczi úgy óhajtotta, hogy a fölkelő nemesség Ebeczky Imre seregéhez csatlakozzék. A közgyűlés a még itthon levő tisztviselők itthonmaradását tartotta szükségesnek és a fölkelőkhöz való csatlakozásra mentegetődzéssel felelt. A vármegyei nemesség azonban nem várta be a vármegye határozatát, hanem Gyürky Adám vezérlete alatt útrakelt és csatlakozott Ocskay seregéhez.

November 10-ike táján érkezik Bercsényi Losonczra és fontos hadügyi mívelet középpontjává teszi a várost. Itt vonja magához Ocskay László, Ebeczky Imre és Réthey Ferencz csapatait, majd november 12-én itt egyesül Károlyi Sándor hadaival s innen a bányavárosok oltalmára indúl. Bercsényi Losonczon való tartózkodása alatt Gács várának őrsége is megadja magát. A kuruczok a várban talált összes lőszereket és ágyúkat is magukkal vitték. Az ezt követő rövid idő alatt már egész Nógrád vármegye a kuruczokhoz csatlakozott.

Deczember 24-én a vármegye újra közgyűlésre gyűl Losonczon. A vármegye ugyanis Ráday Pál főjegyzőt és Kajaly Pált Rákóczihoz küldte a tokaji táborba. A két kiküldött erre a vármegye-gyűlésre érkezett vissza. Kajaly Pál előterjesztette Rákóczi óhaját, mely a népfölkelés elrendelését kéri. A megye erre elrendelte, hogy a losonczi járás fölkelő népe Murányhoz menjen. Karácsony napján ugyancsak Losonczon újra gyűlést tart a vármegye és azon, Rákóczi újabb kívánságához képest, a losonczi járás fölkelőit Eger alá rendeli.

1705 január 17-én tisztújító közgyűlést tart Losonczon a vármegye. Ez a közgyűlés azért nevezetes, mert azon a kijelölést megbízott útján Rákóczi gyakorolta. A nemesi fölkelők sűrűn szökdöstek meg Rákóczi táborából. Ezeket pénzbírságra ítélték. Losonczon is volt ilyen bírságoló közgyűlés, mely a megszökött Vattay Jánosra 100 frt büntetést rótt.

A bírságolás azonban nem járt elég hatással, s ezért is a vármegye az április 15-én Losonczon tartott közgyűlésén elrendelte a szökevények összefogdosását. Az itt hozott határozat szerint a szolgabírák dolga volt a szökevények összefogdosása, a kiket Szécsénybe és Losonczra kellett behozniok és onnan újból a táborba szállították őket. Az ellenszegülőket e határozat alapján Gács várába börtönözték be.

1705 elején a gácsi várban tartózkodik Széchenyi Pál kalocsai érsek, a kinek közbenjárására az akkor már megakadt béketárgyalások újra megkezdődtek. Mind ebben, mind az ezt követő időben sűrűn gyűlésezik a vármegye Losonczon, hogy Rákóczi, illetőleg Bercsényi rendelkezéseit tárgyalja. A május 9-én, június 10-én tartott gyűlések mind fontos határozatokat hoznak. E határozatokkal nemcsak nagyarányú véráldozatokra, hanem a kurucz seregeknek szolgáltatandó nagymennyiségű élelmezés szállítására is kötelezi magát a vármegye és a város. Ez élelmezési anyag elszállításának középpontjává Losoncz lett, a mi roppant számú szekeres népséggel töltötte meg Losonczot, melyen egymás után vonúltak át a kurucz tábor élelmezésére szánt gulyák, a kenyeret, lisztet, zabot, szénát szállító szekerek. 1705 április havától 1705 novemberéig alig szünetelt ez a zajos élet.

A dunántúli hadmíveletek eredménytelensége következtében a fölkelőkhöz hű dunántúli nemesség menekülni volt kénytelen. Rákóczi a menekülők számára június 1-én kelt levelével Losoncz vidékét jelölte ki. Rákóczinak az 1706. évi 669béketárgyalások eredménytelenségét közlő levelét az augusztus 21-én Losonczon tartott vármegyegyűlésen hirdették ki. 1706-ban a vármegyei hadak hazatértek és ekkor Losoncz és környéke újból meg volt rakva katonasággal.

Rendkívüli jelentőséget nyert Losoncz az 1706. év folyamán a Rákóczitól fölállított postavonalak által. Ekkor ugyanis az egyik postavonal Losoncztól Beszterczebányáig terjedt, de a rimaszombat-egri postavonal is Losonczon vonúlt át.

Az 1707. év tavaszán Losoncz és környéke is megtisztúlt nagyrészben a katonaságtól.

Az 1707 márczius 5-én Losonczon tartott közgyűlésen Nógrádmegye újból megpecsételte Rákóczihoz való hűségét, a mennyiben arra a kérdésre, hogy óhajt-e valaki a József királytól Pozsonyba összehívott országgyűlésre menni, senki sem jelentkezett. Az augusztus 8-án Losonczon tartott közgyűlésen a vármegye kimondta a személyes fölkelést. Ebben az időben Bercsényi rendeletére sürgősen megerősítették Gács várát. 1710 január végén azonban véget ért a kuruczvilág Nógrádban és a nemzeti küzdelemhez hű nemességnek menekülnie kellett.

A szatmári béke után a bécsi udvar folyton a kuruczok újabb támadásától tartván, császári csapatokkal rakta meg Nógrádot és Losonczot is. Az 1715. évi országgyűléstől elvben felállított katonaság eltartásának biztosítása czéljából adóalapról kellett gondoskodni, a mit viszont öszszeírás előzött meg. Losoncz mint járási központ, természetesen összeírási központ is lett. Az 1720-ban végzett második összeírásból tudjuk, hogy Losonczon ebben az időben csak 17 mesterember dolgozott; de hogy minő iparágban, ezt nem tünteti ki az összeírás.

Azt azonban tudjuk, hogy a losonczi vargák czéhe 1656-ban Wesselényi nádortól kapott kiváltságlevelet. Losonczon ebben az időben nincs is más czéhről adat. Csak mikor Fülek elvesztette vár jellegét, akkor költözik több mesterember Losonczra. Így 1713-ban már szabóczéh is van, mely III. Károlytól kapta szabadalomlevelét.

Az 1714 és 1716. 1730. és 1734. évben a vármegye tisztújító gyűléseit Losonczon tartja. 1730-ig Losonczon volt a vármegyei törvényszék helye; de ez évben Szécsényt jelölte ki erre a vármegye. Az 1732. évből 1763-ig azonban már fölváltva hol Szécsényben, hol Losonczon működik a törvényszék.

Az 1744-ben tartott vármegyegyűlés ismét fegyverbe szólította a nemességet; a nemesi felkelőket Sziléziába rendelték. Mikor ezek a csapatok onnan visszatértek, 1745 őszén a vármegye Losonczon tartott fölöttük szemlét.

Losoncz azután a polgárságából kifejlesztett életerőnél, részint kereskedelmi szempontból kedvező helyzeténél fogva, egyike lett a legvirágzóbb magyar városoknak. Közműveltsége tiszteletreméltó fokon állott; vagyoni helyzete igen rendezetté vált. Pénztárkönyvei 1847-ben a következő adatokat tüntetik föl: Lakosságának száma 4000, kik nagyobb részt kézmívesek és így a műveltség és haladás iránt fogékonysággal bírnak. Házainak száma 339. Határa 4600 holdat tesz, ebből 2000 hold erdő, 220 hold haszonbérben levő termőföld, 95 kaszás rét; azonkívül a Fábiánfalvipusztán egy darab rét 3200 forint értékben; zálogként van fekvőbirtoka Lónyabányán, melyet mint Haller-jogot, 3500 ezüstforinton szerzett meg; pénzbeli értékben van kamatozó tőkéje 30.308 váltóforint, ennek hátralékos kamatja 14.990 váltóforint, eladott borok árából 7000, eladásra kitett házának becsárában 7000, künnlevő tartozásaiban 7600, összesen 66.907 váltóforintja. A város adósságai, melyek szerzeményekből és nagyobb beruházásokból erednek, mindössze 723 váltóforintot tesznek. A város közpénztárának jövedelme összesen 29.032 váltóforint; előre nem látható nagyságú jövedelmet adnak: a makkoltatási bér, a polgárság díja és a magvaszakadás. A város közpénztárának kiadása, pedig összesen 12.571 váltóforintot tesz.

A város főbb utczái már 1830 óta, ki voltak kövezve és esténként az egész várost világították; ennek költsége részben a városi pénztárból, részben műkedvelői társaságok és tánczvigalmak jövedelméből nyert fedezetet.

Van ez, időben három felekezeti iskolája, ref. lyceuma, theologiai és jogi fakultással és ev. algimnáziuma, 4 osztálylyal; minden szépet és jót fölkaroló kaszinója; élénk kisdedóvója. Ipara virágzó; van egy nagy bőrgyára, kereskedelmi társulata., egészségesen fejlődő takarékpénztára. A városban rendkívül egészséges közszellem uralkodik, mely a polgárságot termékeny közintézmények alapítására serkenti. Buzgóság, lelkesedés, polgári életelevenség és öntudat uralkodik 670a lakosság körében. Van már hírlapja is. A város határában a tagosítás még 1845-ben megtörténvén, a mezei gazdálkodás is virágzásnak indult. Minthogy a város határa tagokra volt osztva, az egész egy jól rendezett kerthez hasonlított, melyben mindenfelé csinos nyári lakások és gazdasági épületek voltak láthatók.

Így találta Losonczot az 1848-iki év. A bekövetkezett új idő, a nagy, országos változások Losoncz polgárságára is mély hatást gyakoroltak; mindenki izgatott figyelemmel kísérte az események rohamos kifejlődését. A törvény által szentesített új intézményeket itt is lelkesedéssel fogadták és léptették életbe. A közönségnek mindennapi szükségévé vált olvasni a Pestről érkező hírlapot. Kenyérárús asszonyok és mások ültek vagy álltak a piaczon, hangosan olvasván az újságot, körülöttük egész tömegek, a lakosság mindenféle osztályából, kik feszűlt érdeklődéssel hallgatták az izgató események regisztrálását.

A nemzetőrség itt is nagy készséggel megalakul és csakhamar egyikévé lesz a leggyakorlottabbaknak.

Május 19-én és 20-án a törvény rendeletéhez képest átalakul a város belszervezete is. Megválasztják az első polgármestert, a tanácsba tizenkét fizetéses tanácsnokot és képviselőül 43 egyént. A miniszterelnök első körlevele következtében Nógrád vármegye megtartja Losonczon azt a megyei közgyűlését, melyben megalakul a csendre felügyelő választmány. A városban rend és béke uralkodik, melynek fenntartásában a nemzetőrség jár elül jó példával.

Nemsokára részint kivetés, részint toborzás útján be kellett az újonczokat szolgáltatni, a mi Losonczot úgyszólván egészen megfosztotta ifjúságától. Így folyt le az 1848-iki év. A városban a közszellem még rugalmasabb és hevültebb, mint az előtt volt és Losoncz is részt vesz abban az izgatott és lelkesedő várakozásban és aggodalomban, mely az egész országot betölti. Mikor 1849 január elseje bekövetkezik, még senki sem gondol azokra a szörnyűségekre, melyek a város végromlását idézték föl.

Mikor a forradalmi kormány Pestről Debreczenbe menekült, Nógrád megyébe báró Maithényi Lászlót küldték ki császári biztosúl, a ki Losonczot is felszólította, hogy hódolatát mutassa be, meghagyva, hogy főbb tisztviselői, a város pecsétjét is magukkal hozva, jelenjenek meg a vármegye székhelyén. A vészes események azután gyorsan követik egymást: február 15-én Parrott császári tábornok dandárja érkezik Losonczra; bár minden előleges híradás nélkül lepi el a várost, a lakosság a sereget jól ellátja élelemmel.

Február 27-én tűzték ki a városban a császári lobogót. Ebben az időben Nógrád éjszak felé az a szélső vármegye, melyben császári kormány parancsnokol. Gömör vármegyében ugyanekkor magyar seregek czirkálnak és a pesti guerillacsapatok portyáznak.

Márczius 15-én különös és izgató eset történik. Ezen a napon este váratlanul ismeretlen álarczos emberek jelennek meg a városban és a tornyokról nagy zaj közben leszedik a császári lobogókat; azután zene kíséretében néhányszor bejárják a piaczot és eltűnnek; a városra megint esti csend borúl. A városi tisztviselők közbenjöttével a főszolgabíró nyomozást rendel el ebben a titokzatos ügyben; de mialatt a nyomozás javában folyik, ismét 40 álarczos jelenik meg a városban, szuronyos puskával.

A pesti guerilla-csapat tagjainak mondják magukat és foglyul ejtik a főszolgabírót, tétlenségre kényszerítik a helyettes polgármestert és a főbírót, a tanácsterem bezárt ajtaját betörik, nemzeti lobogókat tűznek ki, azzal fenyegetőzve mindenfelé, hogy jaj a polgárságnak, ha ezeket a zászlókat eltávolítja, mert sarczot vetnek ki a városra. Azután feltörik azt a raktárt, melyben a Parrott tábornok által követelt és készen őrzött 800 pár bakancsot tartották, a zsákmányt kocsira rakják és elviszik. Mindez nagy zavart és félelmet ébresztett a város lakosságában, mely látta, hogy most megint tűz és víz közé szorult és ismét súlyos veszedelmek és megpróbáltatások rémeit látta feltornyosúlni. És a polgárság előérzete valóra vált.

A városi hatóság jelentést tesz a császári kormánybiztosnak; ez katonaságért folyamodik Budára; márczius 24-én délelőtt 10 órakor meg is érkezik Zaitsek alezredes vezénylete alatt egy zászlóalj gyalogság, két röppentyűosztálylyal; egy órával később pedig Almássy ezredes vezérlete alatt 160 dzsidás és 400 gyalogos érkezik Beszterczebányáról.

671Zord, téli idő volt épen. A levegőt annyira betöltötte a sűrű hófuvatag, hogy öt lépésnyire sem lehetett látni. A polgárság szorongó aggodalmak között lakásaiba vonult. A városban ott állt az idő viszontagságaitól és a fáradtságtól elgyötört császári katonaság, mely nem sokat várt, hanem türelmetlen erőszakossággal maga szállásolta el magát. Az alatt a gyalogság a piaczon levő vendégfogadóba és az új Kaszinóépületbe települt. A városba vezető útakra őröket állítottak és a katonaság végre kényelembe helyezkedett. Az előőrsök, a kik a város külső szélein voltak fölállítva, nem vették elég szigorúan a parancsot és bevonultak a téli zivatar elől a házakba.

Délutáni félegy volt; a katonaság ebédelt, a császári biztos nyomozásra volt indulandó. Egyszerre bevágtat a városba két huszár, nehány percz mulva a rimaszombati útról ismét 31 huszár, vezetőjük egy hadnagy. A huszárokon sokféle egyenruha; pisztolyt sütögetnek; kardjaikkal sebesen hadonáznak; roppant robajjal és zajjal beszáguldozták a várost; az egész azt a látszatot kelti, hogy itt egy nagyobb csapat készül a császári katonaság megrohanására. A csel sikerül, a huszárokat vezető hadnagy vezényel: »Huszárok ! Első osztály rohamra, második osztály ágyúfedezetre, indulj!«

A császári csapatok fölülnek a cselnek s a helyett, hogy a néhány szál embert visszavernék, védelmi állásba helyezkednek. Egy Debrődi János nevű huszárőrmester a vendéglő ablakából kilőtt golyótól elesik, de a támadók elérték czéljukat, teljes zavart idéztek elő és időt nyertek arra, hogy erősítésük megérkezzék. A magyar csapat részére egy hat fontos sugár- és vetágyú érkezik; az egyiket a »Magyar király« gyógyszertárnál, a másikat a katholikus templomnál állítják föl. Végül Beniczky Lajos vezérlete mellett 400 honvéd is megérkezik; heves utczai harcz fejlődik, mely a magyar csapat győzelmével végződik.

A dzsidások nem állhatják a fedezet nélküli kartácsolást, visszavonulnak Losoncz-Tugár piaczára és onnan bocsátanak röppentyűket a városra, melyek azonban a hóval borított háztetőknek nem árthatnak. A magyarok másik ágyúja elöl a vendéglőben védelmi állásba helyezkedett gyalogság is kénytelen onnan kivonulni; száznál többen megadják magukat, sokan foglyul esnek és lefegyvereztetnek.

A magyar csapat gazdag zsákmányt szerzett: 27.000 pengő forintot, 40 lovat, a tisztek összes szekereit, lovait, málháját; azonkivül 300 foglyot. A harcz befejezése után a támadó sereg azonnal kivonult a városból, a császáriak pedig Gyarmatra húzódtak.

De csakhamar Losonczra érkezett a hír, mely szerint a császáriak a losoncziakat árulással vádolják, mert szerintük a polgárság is részt vett a harczban, sőt az ágyúkat és a honvédeket jó előre a templomban rejtették el. Ez a hír érthető aggodalommal töltötte el a losoncziakat.

Gyarmat felől olyan hangok hallatszottak, hogy a lakosságra roppant sarczot készülnek vetni a császáriak, az embereket csecsemőstül kardélre fogják hányni, a várost pedig egyenlővé teszik a föld színével. A hír napról-napra komolyabb és fenyegetőbb lett. Már egy nyomozó csapat kiküldéséről is tudomást szereztek. A lakosok vagyonukat a szomszéd helységekbe hordván, kezdtek kivonulni a városból. Az elüljáróság a rendre és békére felügyelő választmányt szervezteti. Ez azonban nem tudta meggátolni azt, hogy a Gömörben portyázó pesti guerillacsapat többször be ne csapjon a városba, fenyegetvén a lakosságot arra az esetre, ha meghódolna.

Végre csakugyan megindult a császári katonaság. Az előcsapat, mely 400 emberből állott, Schmidt kapitány vezérlete alatt közeledett a városhoz. De csak az üres várost találta ott; a lakosság elmenekült. A megtartott vizsgálat során meggyőződtek a császáriak vádjuk alaptalanságáról; megállapították, hogy az ágyúk a szűk templomajtókon be sem fértek volna, az egész környék pedig azt vallotta, hogy látta Beniczky honvédeit Osgyánból sietve Losoncz felé vonulni. A katonaság erre megtorlás nélkül távozott. A városba ismét visszatért polgárság azonban csak akkor nyugodott meg, a mikor Götz és Ramberger felvidéki hadteste Gyarmatról Váczra sietett a császári főhadsereghez.

A magyar seregek győzelmes előnyomulása következtében Nógrád is a forradalmi kormány fennhatósága alá került, mely kormánybiztost küldött a vármegyébe. A kormánybiztos, rendelkezésére megyei gyűléseket és népgyűléseket tartottak.

672Az egyik megyegyűlés alkalmával, melyet a piaczokon tartottak, a függetlenséget ünnepélyesen kihirdették. Ekkor az orosz csapatok már megkezdték az országba való bevonulásukat és egy nagyobb csapat Zólyom vármegyében táborozott. Nehogy Nógrádot is váratlanul meglepjék, a megyei nemzetőrség egy csapatát a kriváni hegyszorosba rendelték.

A dunamenti hadmíveletek megváltozott programmja július hóban Losonczra hozta Görgeyt is. Vácznál az Alvidék felé czélzott előrenyomulása nem lévén keresztülvihető, a Felvidék felé vette útját, mely Losonczon át vitt. Görgey váratlan érkezése nagy zavarba hozta a várost. Július 18-án vette Losoncz a parancsot, hogy 24 óra alatt elegendő élelmiszert szerezzen a fáradt és kiéhezett magyar sereg részére. Három napig tartott a magyar csapat átvonulása; a csapatok minden élelmiszert fölemésztettek, úgy hogy elvonulásuk után egy kenyér sem volt Losonczon található.

Az oroszok nyomban követték Görgeyt; már messze előttük futott a hír, hogy az oroszok nemcsak sarczolnak, hanem rabolnak és erőszakoskodnak is; azonkívül az orosz csapatok elhelyezkedéséből azt lehetett következtetni, hogy harczra is készülnek. A losoncziak erre ismét kivonultak a városból. Azonban Sassz, orosz tábornok 4000 kozákkal vegyes lovasból álló hada minden zavar nélkül vonult át a városon. Sőt a mikor a tábornok arról értesült, hogy a kórházban levő beteg honvédek a legyilkoltatástól félnek, megnyugtatásukra négy aranyat küldött nekik ajándékul.

A fölkelő sereg utócsapata még ki sem vonult Losonczról, a mikor föltünő jelenség történt. Huszárok kiséretében két bekötött szemű orosz tiszt érkezett Losonczra, a kik a már Rimaszombaton táborozó Görgeyhez tartottak tárgyalás czéljából. Másnap ugyanaz a két huszártiszt, az egyik huszártiszti tokmánynyal, a másik nemzeti színű övvel megajándékozva visszaérkezett Losonczra. Ez időtől kezdve csaknem mindennap vonultak el kisebb-nagyobb orosz csapatok Losoncz mellett Zólyommegyéből - Gömör vármegye felé, melyeket a Gömörben portyázó guerillák állandóan nyugtalanítottak.

A herczeg Gallioin vezetése alatt 4000 főből álló csapatot a Losoncztól egy órára fekvő Haller kocsmánál szintén megtámadták, mire az, abban a hitben, hogy itt nagyobb magyar csapat van jelen, Losoncz felé vonult hadával, éjjel tábort ütött a városon kívül, reggel bejött a piaczra seregével, melyet ott felállítva, te-deumot tartott. Az oroszok ezután hódolati okiratot követeltek a várostól, melyet az akkori helyettesített elüljárók ki is adtak és minthogy más hitelesítő pecsétjük nem volt, a csizmadia-czéh pecsétjével erősítették meg.

Ebben a zaklatással, rémülettel és üldözéssel teli időben a hadi eseményeken kívül is rémesen feküdt a sors Losonczon. Tavasz óta dühöngött már a kolera; még pedig oly mértékben, hogy már a halottak után való harangozást is beszüntették, mert különben szüntelenül zúgni kellett volna a harangoknak. Keserű, irgalom és kegyelem nélküli napok voltak ezek. De a betetőzés még hátra volt.

1849 augusztus 1-én reggel 9 órakor a beszterczebányai útvonalon körülbelül 90, csapatától elmaradt beteg orosz katona vonult be szekéren Losonczra és a piaczon telepedtek le. A velök volt 10 tiszt a vendéglőben, a legénység a kenyeres sátorokban kezdett reggelizni. A közeli fürdőben tanyázó, 150 főnyi guerillacsapat azonnal megtámadta az oroszokat; három menekülő tisztet lelőttek, hetet elfogtak; a legénység tüzelni kezdett, de három közülök elesvén, a többi, málháikat visszahagyva, menekült. A holtakat ezután közös sírba temették. Ez volt az az esemény, mely Losoncz pusztulását fölidézte.

Augusztus 7-én délelőtt 10 órakor híre jött, hogy az oroszok már Pinczen, Losoncztól mintegy órányira vannak és sebesen nyomulnak előre. Erre a lakosság egy része megint elmenekült, sokakat azonban a zsibbasztó rémület és a tehetetlenség valósággal odabilincselt a pusztulásra szánt városhoz.

Sok házban beteg feküdt, a kolera áldozatai nyögtek fekvőhelyeiken, a megrémült családok nem tudták, mit tegyenek a haldoklókkal, szekerek futottak ki a városból, betegeket és holtakat ís robogva vittek el mások betegen és holtan ottmaradtak helyükhöz szögezve; futókkal és maradókkal, de minden felől kétségbeesettekkel, jajgatással és sírással volt tele a város; leírhatatlan volt a rémület és a zűrzavar.

A kozák előcsapat hirtelenül körűlkerítette a várost, menekülni ezután már nem lehetett, sőt számosakat visszakancsukáztak a városba »Psja krev 675wengerska!« fenyegető kiáltásokkal. Nemsokára egy orosz őrnagy jelent meg a városházán kisebb csapattal; minthogy a város tisztviselőit nem találta, az előkerített polgárokból főbírót és polgármestert nevezett ki és azután a következő sarczot vetette ki a városra: 27.000 részlet kenyér, 100 darab ökör, 100 mázsa szalonna, 200 kila eleség, 100 öl fa, 100 akó pálinka, 52 akó spiritusz, 200 akó bor, 100 akó szilvórium, 50.000 részlet széna, 500 kila zab, 20 mázsa dohány; mindezt azzal a föltétellel, hogyha másnap reggel 8 óráig be nem szolgáltatja a város, irgalom nélkül fel fogják dúlni. Habár Görgey és utána Sassz serege a végsőkig kimerítették a várost, ezt a sarczot is jórészben beszolgáltatta.

Az oroszok főhadiszállása Apátfalván volt, táboruk a Losoncz és Apátfalva közötti réteken feküdt. Egy polgárokból alakult küldöttség fehér zászló alatt iparkodott a főhadiszállásra. Sok megaláztatás és rémítgetés után végre Grabbe tábornok elé kerültek, a ki kegyelmet igért.

A kegyelem azonban csak puszta szó maradt, mert a szélső utczákon még aznap délután rabolni kezdtek és este a rablás és fosztogatás már egész rendszeresen megindult. Előbb azonban hajmeresztő kegyetlenséget kellett az ottrekedt lakosságnak végigszenvednie. Este 10 órakor kozákcsapat vágtatott a városba és a lakosságot kancsukával a guerillák által megölt orosz katonák sírjához kergette. Ott arra kényszerítették őket, hogy a sírt puszta körmeikkel bontsák föl; közben folyton kancsukázták s rugdosták a sírbontókat, kiknek jajgatásával tele volt az éjszaka. Mikor végre a bűzhödt tetemek föltűntek, akkor azoknak kivételére és megmosására kényszerítették a losoncziakat. Ezután a három orosz közlegény bűzhödt maradványait visszatették a sírba, a tisztekét pedig másnap a katholikus templomból temették el.

Éjfél után trombitaharsogás adott jelt a rablás megkezdésére. Az ezredek egymásután vonultak be a városba; a mely ezredek legvégül jöttek, azok már nem kaptak elegendő zsákmányt, dühökben azután fokozott kegyetlenséggel bántak el a lakossággal. De az elül járó ezredek sem kímélték a polgárokat; nemcsak irgalom nélkül verték őket, hanem ruháikat, elsősorban csizmáikat szedték el tőlük. Voltak, a kiket egészen mezítelenre vetkőztettek; különösen a pénzükért üldöztek sokakat az egymásután érkező, rablási vágytól égő ezredek.

A tisztek a közlegénységgel versenyezve raboltak s mikor már a lakásokból, boltokból mindent elhurczoltak, csákányokkal és dorongokkal zúztak össze mindent, a mit találtak. Egyetlen bútordarabot sem hagytak épen és még az ágyneműt is mind fölmetszették és a tollakat szétszórták.

Sokan különös ügyességet tanúsítottak az elrejtett pénzek és kincsek feltalálásában. Betörtek a pinczékbe is, a mi bort meginni nem tudtak, azt kifolyatták; a mit azután részegségökben véghez vittek, az leírhatatlan kegyetlenség volt; tisztjeik sem bírtak már velök, kirabolták a gyógyszertárat és a templomot is, sőt még a holtakat is megbolygatták.

A lakosságot folyton kancsukázták, sokakat halálig gyötörtek. Voltak orosz tisztek, a kik ez irtózatos embertelenségek láttára könnyeztek. A rablás másfél napig tartott, mialatt a várost szünetlenül bekerítve tartották, hogy senki ne menekülhessen.

Augusztus 9-én azután az oroszok felgyújtották a várost. Borzalmas ünnepélyességgel történt ez. Előbb a szobákban maradt, összetört bútorokat a város piaczára egy halomba hordták és hogy belőle egyetlen darabka se maradjon meg, az egészet szurokkal leöntötték, azután mindent előre elkészített szurkos kanóczokkal felgyújtottak. Abban a pillanatban, melyben ez megtörtént, megzendült a tábori zene.

Az oroszok hahotázva látták a lángnyelveket felcsapni; borzalmas kaczagásuk belevegyült az ünnepi zene hangjaiba.

E szivetfacsaró jelenethez felhajtották a város koldusbotra jutott, agyongyötört lakosságát. Közben fölgyújtották a várost is; egyenként vetettek üszköt a házakra s azonkívül röppentyűkkel is szórták a tüzet. Az egész várost fekete füstfelhő fogta be, melyből föl-fölcsaptak a vörös lángnyelvek. A levegőt betöltötte a rémült állatok bőgése és vonítása.

A városban őrjáratok czirkáltak és a kit oltással foglalkozva találtak, azt megkancsukázták. A kétségbeesett lakosságot többször nekihajtották a tűznek is. A vad orosz katonaság pedig még azzal is dicsekedett, hogy ezzel még nincs vége a szenvedésnek, mert a lakosságot az utólsó szál emberig fel fogják konczolni.

676A tűz ropogásába, a lángok sistergésébe többször beleszólt az orosz tábori zene. A látvány az ezt beálltával csak fokozódott borzalmasságában; Losoncz ekkor a fekete éjtszakában óriási máglyaként világított, melynek tüzes hullámait föl-fölkavarta a szél. Mikor az est folyamán a hőség tűrhetetlen lett, az orosz katonaság a lakosságot átkergette Apátfalvára. A kényszerítve menekülőket a lángban álló város összeomló falainak dörgése és az oroszok zenéje kísérte.

A következő nap reggelén a főhadiszállásra beterelt losoncziakat összehívták és száraz prófuntot osztottak ki közöttük; kárpótlás czímén pedig azért, a mi a tűzben odaveszett, két forintot kaptak személyenként. A veszteség és a gyász testi és lelki fájdalmait még azzal is tetézték, hogy a kárpótlás kiosztása után egy orosz tiszt kijelentette, hogy a várost nem az oroszok gyújtották föl, hanem a guerillák és losoncziak, a kik ez alkalomra parasztruhába öltöztek. E kijelentés után szétbocsátották a losoncziakat, az oroszok pedig fölszedvén táborukat, zsákmánynyal megrakodva, Zólyom felé indúltak, visszahagyva a füstölgő romhalmazt, mely néhány nappal előbb még virágzó város volt.

A város pusztulása a legvégső nyomorba döntötte Losonczot. A nyomor és a leggyötrőbb inség éveken át tartott. A lakosság közűl azok, a kik az orosz kegyetlenséget kiállották és azok, a kik mái előbb elmenekültek, de a tűz után részben ismét visszatértek Losonczra, ez éveken át csak tengődtek.

A város 369 házából csak 2 maradt meg és ezek is a kertekben, a város szélén állottak. Természetes, hogy Tugár is osztozott Losoncz sorsában. Mikor a lakosság megfogyatkozva ismét összegyűlt, Losoncz és Tugár lakossága együtt nem tett többet 1400 léleknél, holott 1847-ben a lakosok száma meghaladta a 4000-et.

A város felépülése oly lassan haladt, hogy még 1851-ben sem volt egyetlen teljesen befejezett és a szükséges melléképületekkel ellátott háza. Még a legszükségesebb bútorzat is hiányzott. A lakosságnak elég munkát adott a romok eltakarítása. És milyen lakosság volt ez! Félmeztelen, rongyos, kiéhezett és halálosan elgyötört alakok lézengtek mindenfelé. A városban egy falat kenyeret, egy korty italt, egy darab ruhát nem lehetett kapni.

Ha szélvész, vagy zápor kerekedett, irtózatos volt hallani az összeomló falak rémítő zaját. A beszivárgó lakosság alig tudott magának annyi helyet találni, a hol meghúzódjék. Boltozatok, kapuk alatt, pinczékben vagy födetlen szobában vonták meg magukat és az éjszakákat állva vagy ülve kínlódták át.

A segélyezés műve nehezen indúlt meg. Elsők voltak: Rimaszombat és Szécsény; az első két hónapról vezetett naplók szerint ez idő alatt érkezett: 245 kila búza, 10 font gyertya, 15 font dohány, 1662 forint magyar bankjegyekben, 63½ juh, 1258 egész kenyér, 408 font szalonna, 1609 font só, 51 rőf vászonnemű, 95 pozsonyi mérő különböző ázalék, 24 kila krumpli, 41 véka liszt, 115 font túró. Október elején azonban megszűntek a magánsegélyek, a lakosság ismét egészen magára maradt és a tél elől ismét széledni kezdett, úgy hogy az 1850 február 6-án történt összeírás alkalmával Losonczon - cselédek nélkül - a lélekszám csak 710 volt.

A város, hogy a segélyezést, kormányengedelemmel maga vehesse kezébe, az ehhez szükséges vizsgálat megtartásáért folyamodott. A bizottság 1849 november havától 1850 áprilisig működött. A segélygyüjtést és kiosztást a kormány a saját hivatalnokaival rendelte végeztetni. A város azonkívül kárpótlásért és a kiszolgáltatott katonai rekvizitumok megtérítéséért is folyamodott, de kérését bizonytalan időre elutasították.

A segélygyűjtés a beszterczebányai kerületi főispánnak, Andreánszky Sándornak a Magyar Hirlap-ban 1850 július 4-én közzétett felhívásával kezdődött. Befolyt összesen 19.529 forint 6 krajcár pengő pénzben; ebben benfoglaltatott az a 4000 p. forint, mely a Vachot Imrétől, Losoncz fölsegélyezésére kiadott »Losonczi Phönix« két kötetéből befolyt, azzal a kikötéssel, hogy az közműveltségi intézmények czéljaira fordítandó.

A szerencsétlenség ritkán jár egyedül, s a tűzzel okozott általános vagyoni tönkrejutás nyomorúságait tetézte az országot leigázó abszolut uralom, melynek súlya alatt a hazafias polgárok éveken át rettegésben éltek a politikai üldöztetések eshetőségei miatt, - melyek sokakra be is következvén, a. városi hatóság támogatását éveken át vették igénybe, hogy személyes szabadságuk megfosztása, sőt életük veszélyeztetése ellen is oltalmaztassanak. A bosszút és megtorlást intéző haditörvényszék még éveken át működött; a súlyos börtönre, 677de a halálbüntetésre is, nagyon csekély okok: sok esetben pedig alaptalan besúgások is vezethettek. Szerencséje volt a lakosságnak becsületére váló erkölcsi bátorsága és összetartása, úgy hogy itt áruló nem akadt, de még a bajba jutottak sem védekeztek vallatáskor úgy, hogy sorsuk enyhítését azzal próbálták volna biztosítani, ha polgártársaiknak a szabadságharcz alatti hazafias szereplésükre hivatkoztak volna. Szomorú idők, áldatlan viszonyok voltak akkor, olyanok, a milyenről a mai nemzedéknek már fogalma is alig van. Tartott pedig ez az elnyomatás a Bach-korszak bukásáig, azaz 1859-ig, vagyis teljes 10 éven át.

Az ez után következett félalkotmányos idő enyhébb viszonyai mellett, kezdett ugyan a város feléledni, de annak határozott megindulása, - úgy, mint az országszerte is történt - itt is csak az alkotmánynak 1867-ben bekövetkezett helyreállítása után valósulhatott meg.

A kedvezőbb korszak beálltával az elsők egyike volt Losoncz, azok között a kisebb vidéki városok között, melyek a haladás zászlajára a rendezett tanácsú várossá átalakulást írták.

A rendezett tanácsú várossá átalakulás már 1872-ben meg is történt. Azok, a kik ez átalakulás kezdeményezői és intézői közűl még életben vannak, megelégedéssel tekinthetnek vissza az akkor még merésznek látszó elhatározásra.

Az átalakuláskor polgármester Pokorny Sándor, addigi főbíró lett, és működött 1881-ben bekövetkezett haláláig. Utóda Pokorny Gusztáv (1881-1890) lett, a kiről most, - a közbeeső két évtized által is megérlelt elfogulatlansággal s a nélkül, hogy elődjét elhomályosítaná, - el lehet mondani, hogy ő volt e város polgármesterei között az első, a ki a fejlődésnek újabb és gyorsabb lendületet adni igyekezett. Sokoldalú, általános műveltségével és tudásával, de előre haladt életkora mellett is, a jövőnek élt s czéltudatos eszméivel új alkotásokért lelkesedett. Ő volt az, a ki már előbb is, városi tanácsosként, a katonaság rendszeres elhelyezését s ennek alapján a helyőrség szaporítását is czélúl tűzte ki. Hogy milyen értéke volt e törekvésnek, azt abban az időben, még kevesen tudták méltányolni, de most., az idők múltával, a mikor sokkal nagyobb városok, is versenyeznek egymással, hogy katonasághoz jussanak, talán már kevésbé szükséges ehhez magyarázat.

Ez után Török Zoltán (1890-1895.) s Nógrád vármegye alispánjává választatása után Wagner Sándor következtek. Előbbi, mint Nógrád vármegyének nyugalmazott főispánja, utóbbi, mint a városnak polgármestere, a város közéletében ma is előtérben állanak s ezért e férfiakat jellemezni a krónikaíró feladata még nem lehet, ez ma még csakis azokra a számokra utalhat, mely ek az utóbbi két évtized óta Losoncz városának közügyeit illető, bárminemű statisztikai adatokban találhatók, a jövőre nézve pedig a majd bekövetkezendő utókor tárgyilagos ítéletére.

A város közgazdasági fejlődésének ideje ís az alkotmány helyreállítása óta számítható. 1849-ben a magyar pénz bukása s a tűzvész miatt a már fennállott takarékpénztár is megsemmisült. 1866-ban keletkezett a »Losonczi Takarékpénztár«, mely 1872-ben a »Losonczi Takarék- és Hitelbank« czéget vette fel, 1872-ben a »Nógrádmegyei Népbank« czégű pénzintézet is megalakúlt; a »Losonczi Kereskedelmi és Iparbank« 1904, az »Általános Hitelbank« 1909 óta állanak fenn.

Már a 60-as évek végén losonczi polgárok alapítottak két nagy iparvállalatot. Ezek: az 1869-ben a tőszomszédos Losoncz-Apátfalva község területén épült »Losonczi posztógyár«, mely az újabb időben jelentékenyen megnagyobbítva, most a »Nemzeti egyesült textilművek« czég tulajdona, ugyanez időben keletkezett a »Losonczi gőzmalom« szintén részvénytársasági alapon s ez jelenleg a »Borsod-Miskolczi gőzmalom« czég tulajdona. 1884-ben keletkezett a »Sternlicht S. és Fiai« czég, 1892-ben pedig a »Rakottyay György és Tsai« czégtől alapított bádog és vasedény zománczozó gyár, 1906-ban az »Első losonczi mezőgazdasági gépgyár«: Az iparvállalatok közűl jelenleg ez az öt összesen 2760 munkást foglalkoztat s ezért a munkás-viszonyokra nézve is, ezek a legjelentékenyebb tényezők.

Az alkotmány helyreállítása előtti időben a város a távolabbi közlekedéssel még teljesen a kocsiútakra volt szorítva; a legközelebbi vasúti- és gőzhajó-állomása Vácz volt; más irányban innen hasonló közlekedési eszköz az országban nem is volt, 1867-ben keletkezett a »Magyar Államvasutak« legrégibb vonala: Pesttől Salgótarjánig s 4 éven át Losoncznak az utóbbi volt a legközelebbi vasúti 678állomása. 1871-ben készült el a vasút Losonczig. Ma, mikor e város ez elsőrendű vasuti fővonalon kívűl, még több helyi érdekű vasút forgalmát is élvezi, kevés már azok száma, a kik értik, hogy milyen esemény volt itt a legelső vasúti vonat megérkezése.

A küzdelemben tehát ismét a kitartás győzött. Földrajzi helyzeténél fogva a város minden szenvedése és nyomora után is a fejlődés útjára tért a béke ideje alatt. Egészséges ható-erők működtek és működnek falai között, melyek nem egy irányban szokatlan fejlődést eredményeznek; iskolák, gyáripar és kereskedelem tekintetében szokatlanul gazdag ez az aránylag kis város, mely századokon át számtalan sebből vérzett és csakugyan, mint a Phőnix, újból és újból kikelt hamvaiból.

Kétségtelen, hogy a természeti viszonyokon és a gazdasági fejlődésében találkozó kedvező körülményeken kívül, melyek az Alföld és a Felföld gazdasági kicserélésének helyévé avatják, a polgárságban tömörült, mondhatni demokratikus szellem eredménye volt ez.

Az a jellemző vonás, mely közigazgatásának egy régi körülményében megnyilatkozik, hogy a határozás jogán kívül bármely polgár részt vehetett észrevételeivel, jószándékú javaslataival a közügyek nyilvános tárgyalásában, öröklődik újabb intézményeire is, melyek mind közérzéssel és a polgárság egyetemének résztvételével keletkeznek. Igy keletkezik Kaszinója és első kisdedóvódája.

A demokratikus közlelkesedés ad a negyvenes évek elején lendületet a városnak, mely az akkor beköszöntő új légáramlat hatása alatt sietve pezsdül föl mindenre, a mi szép és jó. Ebből a forrásból fakad az a közszeretet, melyben azokban az időkben a polgárság a hazafiasság és a kultura minden losonczi intézményén és cselekvésén függ. Innen ered, hogy Losoncz polgársága még most is a hivatalos várossal együtt üli meg nemzeti öröm- és bánat-emlékező napjait és hogy a polgárság ilyen ténykedéseinek beszámolói helyet foglalnak a város polgármestere által minden évben kiadott évkönyvben.

Éghajlati viszonyok tekintetében a város hegyektől körülzárt, kertszerű, kellemes völgyben fekszik. E hegyek legmagasabb pontjai Páter (Bikovo) 1113 m. Mögötte hosszú vonalban húzódik az Osztrovszki Vepor-hegység, melynek legmagasabb pontja 1344 m. Éjszaktól kissé nyugatra fekszik a Polána hegycsoport, 1429 m. Ezeken kívül a Jávor 1044 m, a Dobrocs 921 m., a Tanyova 931 m., a Bradló 828 m., a Budalehota 764 m., a Sztreborna 727 m., a Liszecz (Madách tető) 700 m. és a Héthárs (Sedom hotár) 607 m.

Keletről a Karancshegység, a Mátra nyúlványa; legmagasabb csúcsai a Salgó 727 m. és a Karancs 697 m.

Vidéke termékeny, a magasságban erdőborított vagy kopár sziklák, lenn áthatlan agyagos talaj; hegyeiben vas, kovakő, gránit, gneisz, csillámpala, mész, trachyt, bazalt és kőszén van.

A táj faunája és flórája elég gazdag. Virágos növényeinek fajszámát 800-1000-re tehetni; a gerinczesek összes száma 169 nemre és 301 fajra rúg; a 105 nemben és 203 fajban képviselt madárvilág a gerinczesek leggazdagabb osztályát teszi. Faunájában 7 nem és 9 faj hüllő, 7 nem és 10 faj amphibium van. A rovarfauna 659 nemmel és 1316 fajjal van képviselve. Határán a Tugár és a Kriván vize vonul át és mind a kettő gyakori áradásaival sok kárt okoz. A Tugár hóolvadáskor veszedelmes; 1893-ban 13 házat mosott el.

Éghajlata hideg és a gyengébb növényeknek nem kedvező; talaja azonban jól megszántva és megtrágyázva, a tiszta búzát és a tengerit is megtermi. Legbiztosabban termeszthető a kétszeres, rozs, árpa, burgonya és némely főzelék. A szőlő csak nagyon meleg és száraz években érik meg. A jól mívelt gyümölcsszövetkezeti kertekben sok alma, körte és szilva terem. Gondos ápolás mellett megérik a dinnye is. A Tugár és Kriván által évente megöntözött rétek kitünő szénát és sarjut teremnek,

A város határának jelenlegi összes területe 6059 kataszteri hold 751 négyzetöl; ebből mezőgazdasági mívelés alá esik: szántóföld: 2687 hold 589 négyzetöl, legelő 372 hold 1305 négyzetöl, rét (kaszáló) 1066 hold 828 négyzetöl, erdő 1137 hold 1273 négyzetöl szőlő 4 hold 777 négyzetöl. A katonaság 200 holdnyi 679legelő-területen gyakorlatozik. Törzskönyvezett pusztái és telepei a következők: Fabianka, Belág, Betér, Egyház, Gellén, Ladó, Losonczkisfalu, Losonczkistugár, Szőlőhegy, Messzelátó, Papharaszt, Pokorny, Szénhegy, Tamási haraszt, Tugár, Vágó puszták, losonczi gőzmalom, losonczi fürdő és losonczi műtrágyagyártelep.

A Losonczot környező hegyek irányában lefutó völgyek felől a vidék folytonosan heves széláramlatot és hőfokváltozást szenved, s így a város légköre elég éles. A vidék hőmérsékletére nagy befolyást gyakorol a Kárpátok és a Király-hegy csúcsairól jövő éjszakkeleti szél, mely néha a legmelegebb nyári napokat is egyszerre lehűti, de a növényi vegetácziókban gazdag Felvidékről oly sok élenyt hoz magával, hogy annak következtében levegője rendkívül ózondús. Az évi középhőmérséklet 10.1 C fok. Az évszaki viszonyok a következő középarányt mutatják: a tél tartama 89, a tavaszé 92, a nyáré 92, az őszé 91 nap. A többnyire korán beálló, szeszélyes tavasz a vegetatív életnek nagy ártalmára van; a nyár nem ritkán hideg, esős szelekkel kezdődik, melyet gyorsan beálló nagy forróság követ, minek következtében a vidék talaja egészen kiszárad és növényzetét igen elhervasztja, az aratás július elején kezdődik; az őszi napok kitűnőek és egyenletes mérsékletűek; a tél október végén szokott jelentkezni.

A losonczi meteorológiai állomáson több évi megfigyelés eredménye a következő. Az évi középnyomás: 744.1 mm., a légnyomás maximuma: 762.1 mm. deczember 22-én reggel 7 órakor; a légnyomás minimuma 725.2 mm. deczember 10-én reggel 7 órakor; az évi legnagyobb ingadozás 36.9 mm., az évi középhőmérséklet 9.1 fok Celsiusban, az év legmelegebb napja augusztus 4-ike, 25 fokkal; az év leghidegebb napja január 24-ike, -19.1 fokkal, az évi hőmérséklet maximuma 31.2 fok aug. 4-én, az évi hőmérséklet minimuma 24.5 fok január 24-én, az egész évi legnagyobb hőingadozás 56.5 fok. Az egész évi csapadék 787.9 mm., az évi első zivatar április 16-án, az utólsó zivatar november 10-én folyt le, az utólsó dér (fagy) április 8-án volt és az első dér (fagy) szeptember 26-án köszöntött be. Az első hó a távoli hegyeken deczember 5-én, a környéken deczember 6-án jelent meg.

A budapest-ruttkai vasútvonalon éjszak felé utazva, a természeti szépségű és történelmi nevezetességű éjszakkelet-nógrádi bazaltkúpos hegyvidék (melynek bámulatosan szabályos bazaltoszlopaiból megépült a középkori két lovagvár: Somoskő és Salgó) fárasztó kapaszkodóiról a vonat kényelmesen száguld a mindinkább kiszélesedő Ipoly-völgyön át. Balról Füleket, hajdan nevezetes, ma már nagyrészben romokban heverő várával, jobbról a fülek-miskolczi vasútvonalat regényes vidékével elhagyva, tekintetünk végigfut az Osztrovszki-Vepor hegységtől koszorúzott téres Ipolyvölgyön és templomtornyokon, füstölgő gyárkéményeken akad meg. Előttünk emelkedik Losoncz, a Felvidék egyik legforgalmasabb és az ipar és kereskedelem terén vezető helyet elfoglaló magyar városa, mely a magyarság egyik védőbástyájaként fontos nemzeti missziót is teljesít.

Az élénk forgalmu állomáson induló és érkező vonatok haladnak el mellettünk. A viczinálisok és az ipartelepek vonatai ezek, melyek innen minden irányban jönnek-mennek. A nógrádmegyei, losoncz-poltár-rimakokovai és a losoncz-gácsi helyi érdekű vasutak kiinduló állomása Losoncz. Ezenkívül számos iparvágány vezet a város gyár- és ipartelepeire, így: a Rakottyay György és Társai és a Sternlicht S. és Társai zománczozó-gyárakba, a Mezőgazdasági Gépgyárba, a Borsod-Miskolczi Gőzmalomba, a Herczog-féle szeszfinomítógyárba és a Gőztéglagyárba.

A vasuti állomástól az állomás előtti kövezett térre lépünk. Balról az emeletes Vasuti-szálló fekszik, jobbról pedig a M. Á. V. osztálymérnökségi hivatal helyezkedik el egy parkszerű kertben. Az út a középen koczkakővel, a gyalogjárón aszfalttal burkolt, befásított Vasuti-utczán vezet át. Ha a két oldalt ma még csak részben beépült, de már Így is csinos utczát elhagyjuk, a Petőfi- és Vasúti-utczák kereszteződésénél elterülő Petőfi-térre érünk. Az 1260□-öles tér rendezési munkálatai most vannak folyamatban, melyeknek befejeztével a gondosan befásított Petőfi-tér Losoncznak egyik legszebb tere lesz.

A Petőfi-utczában hatalmas gyárkémények nyúlnak ég felé. Az egész utcza - kivéve középső részét, a hol üzlethelyiségek és magánlakások vannak - gyártelepeknek ad helyet. Itt vannak a Rakottyay György és Társai és az Első Magyarországi Zománczgyár r.-t. Sternlicht S. és Társai zománczozó gyárak. Az előbbi 680balfelől van és a kétemeletes épület világos, korommentes külsejével igen kellemes hatást gyakorol. Az utóbbi gyár épületei jobboldalt sorakoznak. E két hatalmas gyártelep üzeme oly nagyméretű, hogy nemcsak a belföldet árasztják el gazdag termelésükkel, hanem kivitelt találnak az összes külföldi államokba is. Jóság és tartóság tekintetében elsőrangú zománczedény-gyártmányaik a hasonnemű külföldi termékeknek erős versenytársai.

A Sternlicht S. és Társai zománczozó-gyárral szemközt - tőle csak a borsod-miskolczi gőzmalomba vezető iparvágánytól elválasztva - van az Első Losonczi Mezőgazdasági Gépgyár szintén nagykiterjedésű gyártelepe. Közelében emelkedik az egész országban egyedüli sörétgyár magas, csonkakúpszerű épülete, ezentúl pedig a közelmultban épült Rakottyay-féle gőzüzemű téglagyár.

A Petőfi-térről a Vasuti-utczán befelé haladva, közeledünk a város középpontja felé. Mikor a Jókai-utcza többnyire magánlakásokul szolgáló házsorát elhagyjuk, láthatóvá lesznek a Gácsi-, újabban Rákóczi-út emeletes épületei. Különösen este, a pazar villamosfény mellett nyújt ez az utcza szép látványt a vasúti állomásról jövőnek. A sarkon van a F. M. K. E. kávéház, mely külsejével és kényelmes, fényes berendezésével első helyen áll.

A Rákóczi-út, mint általában Losoncz főbb utczái, középen koczkakővel, a gyalogjárón aszfalttal van burkolva és két szélén befásítva. A téres utczának a város nagyságához mért, aránylag igen nagy forgalma rögtön feltűnik az idegennek. A széles aszfaltkorzón főkép déltájban és alkonyatkor szinte hemzseg a sok járókelő. Ebben az utczában és a hozzá csatlakozó Kossuth Lajos-utczában vannak a város leghatalmasabb épületei. Jobbra tartva, a majdnem 9 kh. nagyságú, egész kiterjedésében koczkakővel burkolt és fasorokkal árnyalt Búza-térre érünk. Itt szoktak lefolyni az országszerte híres losonczi gabona- és gyapjúvásárok. A tér éjszaki szögletében füstölög a Herczog-féle szeszfinomítógyár kéménye. Mellette egy keskeny átjáróval kapcsolódik a Búza-térhez a Vásár-tér, a hol az állatvásárokat tartják meg. A Búza-teret minden oldalról épületsorok fogják körül.

A vásárok színhelyét megtekintve, ismét visszatérünk a Rákóczi-útra. A F. M. K. E. kávéházon túl van az Ipar és Kereskedelmi Bank, ezzel ferdén szemben a posta, táviró és távbeszélő van elhelyezve. Mindezekre azonban csak futó pillantást vetve, sietünk megnézni a reformátusok szép templomát, mely a Rákóczi-úttal szemközt, a Kubinyi-téren áll. A templom Izsó Miklós hírneves építész- és szobrászművészünk mesteri alkotása. Gótikus stilű külsejével erősen kiválik a szomszédos épületek közűl. Lépcsőzetes feljárón és boltíves bejárón át juthatni a templom belsejébe. Nyulánk, magas tornyán erkélyszerű kiképzés van a tűzőrség számára.

A templommal szemközt a Losonczi Takarék és Hitelbank emeletes, modern palotája, jobbra pedig a csaknem négyzetben épült áll. főgimnázium áll, mely utóbbi a Kis- és Nagybég-utczák közé ékelődve, a Teleki-sétány végében foglal helyet. Előtte a téren áll Kármán József költő emlékoszlopa és szemben vele emléktáblával megjelölt szülőháza.

A ref. templom baloldali részén kezdődik a Kubinyi-tér. Ez tulajdonképen a város középpontja, melyet minden oldalról egy- és kétemeletes modern paloták környeznek. A dél felé kinyuló térrel párhuzamosan fut a Rákóczi-útban folytatódó Kossuth Lajos-utcza, mely a forgalmat is ide összpontosítja. A tér éjszaki oldalán, a ref. templom mellett emlékoszlop áll, az 1849-ik évben Losoncz város e terén elesett honvédek emlékére. Odább a róm. katholikusok ódon temploma emelkedik; baloldalt a Kossuth Lajos-utczával, - melyben a térre néző Nógrádmegyei Népbank szép, emeletes palotája van - átellenben a városi polgári leányiskola, délfelől a Losoncz város tulajdonát alkotó Városi Vigadó nagy és szép épülete zárja be a teret.

A róm. kath. templom, a városi polgári leányiskola és a Városi Vigadó által közrefogott tér közepén látjuk a hajadon fővel, szónoki pózban álló Kossuth-szobrot. A szép bronz-szobor, melyet az 1910. évi szeptember hó 19-én leplezett le nagy ünnepségek közepett a város hazafias lakossága, a városházára néz. A szobor a talapzatán a még elestében is balkezében tartott zászlót fennen lobogtató és a szabadságot szimbolizáló honvéddel - Holló Barnabás kiváló szobrászművészünk sikerült alkotása. A Kubinyi-térről nyíló Vigadó-utczában van az állami elemi népiskola.

A Városi Vigadóval szemközt a Kossuth Lojos-utczába torkollik az Erzsébet-utcza, 681mely a városháza emeletes nagyszabású épületével kezdődik. A kir. járásbíróságnak nemrég épült emeletes palotája részben már az Iskola-utczára néz, melyben a várostól fúratott 364 m. mélységű artézi kútat, az állami tanítóképzőintézetet és az ág hitv. ev. templomot látjuk. Az Iskola- és Kossuth Lajos-utczákat összekötő Búsbak Adám-utczában van az izr. templom és az izr. népiskola.

Az Iskola-utcza folytatása a Temető-utcza, mely a temetőkbe vezet. Közvetetlen egymás mellett sorakoznak a város négy nagyobb vallásfelekezetének róm. kath., ref., ág. hitv. ev. és izr. - temetői, melyek telve vannak díszes kriptaépületekkel és művészies kivitelű sírkövekkel. Mindegyiken rendezett sétányok vezetnek át. Különösen szép az izr. temető közepén emelkedő imaház. A köztemetőben van Debrődinek, 49-ben a város terén elesett honvédhuszárőrmesternek az emléke. A reformátusok temetőjében nyugszanak: Ráday Pál, II. Rákóczi Ferencz fejedelem titkára és követe, Kármán József és Sükey Károly, a város híres szülöttei.

A temetőkön túl látjuk a szőlőket, a melyek még Losoncz napsütötte hegyoldalain érett termést hoznak, de már innen éjszakra csak elvétve és csakis lugasban nevelve láthatók.

Visszatérve az Erzsébet-utczába, itt a városi óvodát és a régi városi vigadót érintjük, melynek udvarán van a városi gőzfürdő. Ezen túl a földszintes házak tömegéből a »Klára« villamgyár épülete emelkedik ki. Az utcza végén sorakoznak a 25-ik gyalogezred nagyméretű, egy- és kétemeletes kaszárnyái; a jobbra nyiló Laktanya-utczában pedig a csapatkórházat és az üzemét már régen beszüntetett pakfon-gyár ódon épületeit láthatjuk. Baloldalt terül el a Laktanya-tér.

Az Erzsébet-utcza folytatása a Czóbel-út, az Erzsébet-ligetbe vezet. A még nem régi keletű és így többnyire növendékfákkal beültetett park kezdetén látjuk a polgári és katonai uszoda pavillonszerű épületét, előtte a hatalmas csónakázó tavat, mely télen korcsolya-pályául szolgál. Innen egy lombfákkal sűrűn beárnyalt, két km hosszú, gyönyörű sétány vezet be az erdő egyik völgyében fekvő s a nyár forró napsugarai ellen kellemes menedéket nyujtó, remek szép losonczi fürdőbe, hol a losoncziak nyári mulatságaikat tartják. A csinos nyaralókkal környezett fürdő vize vasas és gyógyhatású.

Az Erzsébet-ligettől jobbra, a Rákóczi-úthoz csatlakozó Gácsi-úton emelkednek a 16. tábori ágyúezred nagyszabású kaszárnya épületei. Az elül parkírozott és díszes vasrácscsal kerített kaszárnyák az udvarokkal együtt 14 kh. területen fekszenek.

Vessünk még egy pillantást a liget és tűzér-kaszárnyák között épült tisztviselő telep villaszerű, csinos házaira és az ezen túl lévő cserépkályha-gyárra, azután térjünk vissza a Kossuth Lajos-utczába.

Lefelé haladva, egy kétemeletes épületen emléktáblát látunk, mely Petőfi Sándornak 1847-ben Losoncz városában töltött kellemes napjaira emlékeztet. Az utcza alsó szakasza a Tugár-patakon túli és még néhány évtizeddel ezelőtt külön várost alkotott és Wohl Hermann szesz, élesztő- és eczetgyáráról nevezetes volt Losoncz-Tugáron vezet keresztül. Itt van a városnak a második óvodája, ettől kifelé a Tugár-tér, melyre az egyemeletes városi kórház tekint le. A tér délfelőli utczai részén emelkedik a Nógrádmegyei Tanítók és Jegyzők 1910-ik évben épült fiúinternátusa. Ugyancsak itt fog épülni a közeljövőben az Országos Református Lelkészegyesület leányárvaháza és az Izraelita Szentegylet internátusa. Losoncz-Tugáron áll a Szilassy család régi, emeletes kastélya is.

A tugári városrészen túl, a Balassagyarmat felé vezető és kétoldalt gyümölcs fákkal beültetett országút mellett van az állami facsemete-kert és a műtrágyagyár, mely a város tulajdona.

A Kossuth-Lajos-utczából nyíló és a Tugár patakkal párhuzamosan haladó Füleki-út mellett, már jóval a városon kívül, van a Koléner és Darvas-féle sertéshizlaló telep és az újonnan épült modern közvágóhíd és műjéggyár. Itt egyesül a Tugár-patak a Losoncz-patakkal. Az utóbbi mellett éjszakra haladva, a losoncz-tugári fürdőhöz érünk, mely a meleg évszakban a város közönségének egyik kedvelt kiránduló helye.

A városnak éjszakkeleti, állomásfelőli részén a Nagybég-utcza folytatását alkotó Apátfalusi-út mellett emelkedik a Wohl-féle szeszfinomító-gyár, szemben vele az 1910-ben épült Pázmán-féle ezüst és ötvösműáru-gyár, mely mellett egy kisebbszerű gőzmalom füstölög. Ugyancsak ez út mellett baloldalt országoshírű 682posztógyár van, melynek főkép katonaposztó gyártmányai elsőrangúak. A gyár a Nemzeti Egyesült Textilművek tulajdona. Jó hírnévnek örvend a szomszédos Gács nagyközségben levő hazánk legrégibb posztógyára is. Ezenkívül az éjszaki szomszédos községekben fejlett agyag- és üvegipar van. Mindezek termékeinek továbbító állomása és részben elárusító helye Losoncz, a mi nagyban emeli a város közforgalmát.

A város népesedésének ismertetésére a következő népszámlálási adataink vannak: Polgári lakosság 1880-ban 6290, 1890-ben 7460, 1900-ban 8952, 1910-ben 12.110, katonaság 1445. Vallás szerint a lakosság így oszlik meg: róm. kath. 6998; ref. 640; evangélilcns 2384; izraelita 2088. A városi lakosság foglalkozására nézve: honoratiorokból, kereskedőkből, iparosokból, tisztviselőkből és gyári munkásokból áll; földmívelő polgárság nincs. A város ipari viszonyaira nézve jellemző, hogy a gyári munkások száma 3800; ebből 844 lélek a város területén kívül lakik.

Az 1871. évi XVIII. törvényczikk életbeléptette a községek rendezését. Ennek alapján Losoncz, a régi szabadalmas és első folyamodású bírósági joggal felruházott régi város, rendezett tanácsú várossá alakult. Az 1872. év április 17-én tartották meg az első tisztújító közgyűlést. Polgármester lett Pokorny Sándor; rendőrkapitány Czóbel Károlv; főjegyző Draskóczy Ede; aljegyző Lisznyay Ferencz; tiszti ügyész Oroszy József; pénztáros: Keller Sámuel, adószedő, közgyám és kórházi gondnok Thomka Ferdinánd, számvevő ifj. Zámpory Pál; árvaszéki ülnök Pongó Pál; tiszti orvos Pongrácz Mihály dr.; mérnök Doleschal Soma; gazda Szathmáry István; könyvtárnok Benkó József; tanácsnokok: Hinkó János, Dienes Sámuel, Busbak Ádám, Sztolár Károly, Schmiedl Albert, Urbán József, Kovács Sándor, Pettykó Imre, Steller Antal, Pokorny Gucztáv, id. Schleicher József, Benedikty Mihály.

A városi közigazgatás élén most Wagner Sándor kir. tan. polgármester áll; a város tanácsosai: Plichta Soma dr., Bulyi János, Kirchner Dániel, Schneller Károly, Kovács Ferencz, Havas Gyula, Győry János, Rittinger Pál, Kujnis Gyula Wohl Rumi Adolf, Gellén Endre, Rakottyay György. Főjegyző: Baskay Ferencz, rendőrkapitánv Ottahall Antal dr.; tisztiügyész Keszler Lipót dr.; tiszti orvos Gömöry Elek dr.; árvaszéki jegyző Keczéry István; közig. aljegyző Maróthy Sándor; adóügyi jegyző Szabó Lajos Zoltán; árvaszéki ülnök Draskóczy Zsigmond, Honti Rezső dr.; pénztárnok Bohunka József, számvevő Krudy Pál, közgyám Aranyosi Sándor; mérnök Farkas Zoltán.

A képviselőtestületet 37 legtöbb adótfizető, 37 választott képviselő, 12 tanácsnok és tizennégy városi tisztviselő alkotja. A közigazgatás különböző ágainak szakügyeit a következő szakbizottságok vitatják meg és intézik: jogügyi, pénzügyi, gazdasági, szépítészeti, építészeti és rendészeti, köznevelési és közoktatásügyi, közegészségi, építésre felügyelő, színügyi, tanoncziskolai felügyelő, mezőgazdasági, leltározó bizottság, óvódai gondnokság, közkönyvtári, közkórházi, pénztárvizsgáló, nyugdíjintéző bizottság és a városi iskolaszék. A rendőri szervezetet a rendőrkapitányon kívül alkotják: egy alkapitány, egy írnok, egy díjnok, egy gyakornok, egy őrmester; két szakaszvezető, 16 rendőrközlegény.

Losoncz város közvagyona: épületekben: 1. városháza és melléképületei becsérték: 200.000 K, évi jövedelem: 5000 K. 2. Vigadó és színház: b.-érték: 200.000 K, évi jövedelem: 9200 K. 3. Régi vigadó és gőzfürdő telekkel együtt: becsérték 100.000 K. évi jövedelem: 3600 K. 4. Zöldfa fogadó: becsérték 60.000 K. évi jövedelem: 2400 K. 5. Óvódák: becsérték 54.000 K. 6. Laktanyák és hozzátartozó épületek: becsérték 2,335.600 K. évi jövedelem: 135.035 K. 7. Uszoda és pavillon: becsérték 5000 K. évi jövedelem 300 K. 8. Kórházak: becsérték: 133.000 K. 9. Háztelkek: becsérték: 61.800 K, évi jövedelem 1800 K. 10. Szegényházak: becsérték 11.800, évi jövedelem: 120 K. 11. Losonczi fürdő és melléképületek: becsérték 45.000 K. évi jövedelem 1000 K. 12. Erdőőri két lakóház: becsérték 1000 K. 13. Közvágóhídi épületek: becsérték 184.000 K, évi jövedelem 16.778 K. 14. Nagy pincze: becsérték 4000 K, évi jövedelem 870 K. 15. Iskolák: becsérték 131.000 K, évi jövedelem 900 K. 16. Méntelepi épületek: becsérték: 3000 K. 17. Tőzeg- és műtrágyagyár és gyepmesteri telep: becsérték 68560.000 K. 18. Vásári passus bódé: becsérték 4000 K. 19. Busbak-féle ház: becsérték 70.000 K, évi jövedelem 1780 K. 20. vámházak: becsérték 20.000 K. 21. Kocsmák: becsérték 89.000 K, évi jövedelem 3930 K. Összesen: becsérték 3,415.600 K, évi jövedelem 183.440 K. - Fekvőségekben: Kertek 12 h. 355 □ öl: becsérték 14.383 K, évi jövedelem 110.40 K. Szántóföldek 247 h. 1487 □ öl, becsérték 90.318 K, évi jövedelem 2795.20 K. Rétek és legelők: 274 h. 324 □ öl becsérték 32.268 K, évi jövedelem 816 K. Erdő 11.37 h. 1237 □ öl: becsérték 227.000 K, évi jövedelem 6816 K. földadó alá nem eső terület 127 h. 1152 □ öl árok, út és vízmosás terület. Összesen: 363.969 K becsérték, 10.537.60 K évi jövedelem.

A gyalogsági laktanya 1879-ben kezdett épülni; a tüzérlaktanyát 1,300.000 kor. 77 fill. költséggel építette a város 1905-ben; a kaszárnyákért 138.680 korona bért kap.

Ingóságok: Butorok, szerelvények, vágóhídi, gőzfürdői, trágyagyári gépberendezések, stb. becsérték összesen: 162,030.71 K. Aktiv tőkevagyon: Regále kártalanítási kötvény: becsérték 563.200 K, 18 drb. takarék és hitelbank részvény 3800 K, évi jövedelem 720 K. Kisbirtokosok földtehermentesítési kötvénye: becsérték 1000 K, 10 drb. vöröskereszt sorsjegy: becsérték 110 K. Losoncz-balassagyarmati h. é. vasuti törzsrészvény: becsérték 80.000 K. Losoncz-poltári h. é. vasuti törzsrészvény: becsérték 50.000 K. Losoncz-gácsi h. é. vasúti törzsrészvény: becsérték 12.000 K. Vásárjog: becsérték 700.000 K, évi jövedelem 41.005.65 K. Törzsvagyon kamatozó betétek: becsérték 49.441.29 K. Számadási maradvány a háztart. 151.011.06 K. Cselekvő hátralékok: becsérték 92.731.14 K. Maradvány a beruh. kölcsönből: becsérték 7036.42 K. Összesen: becsérték 1,810.320.91 K, évi jövedelem: 41.725.65 K. - IV. Kövezet a városi épületek előtt levő járdák és utczai burkolatok összértéke 137.058.50 K. - A város vagyonmérlege a következő: cselekvő vagyon 5,931.940.03 K, szenvedő vagyon 3,762.012.42 K. Marad tiszta cselekvő vagyon 2,169.927.61 K.

A város költségvetésének főbb tételei: közigazgatás 118.826 K, közoktatás 19.406 K, gazdasági kiadások 8357 K, épületek fenntartására 28.480 K, közvilágításra 9500 K, adókra 8317 K, katonai kiadásokra 5224 K, törlesztésre 204.660 K, különfélékre 22.188 K, közvágóhídra 13.750 K, rendes szükséglet 438.710 K, rendkívüli szükséglet 94.327 K, összesen 533.037 K. - Bevételek: Ingatlanok jövedelme 172.482 K, ingatlanok haszonélvezeti jogokból 70.837 K gazdasági jövedelemből 9005 K, térítmény 9464 K, kamatok 2710 K, különfélék 15.418 K, közvágóhíd 35.530 K, rendes bevétel 330.699 K, rendkívüli bevétel 80.000 K; összesen 410.699 K. A költségvetési hiányt 73% pótadóval fedezik.

Losoncz adózási viszonyainak fontosabb tételei a következők: földadó 14.115 K, házadó 72.675 K, I. oszt. kereseti adó 7617 K, II. osztályú kereseti adó 4026 K, III. osztályú kereseti adó 36.274 K, IV. osztályú kereseti adó 7510 K, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója 11.036 K, tőkekamat- és járadékadó 5144 K, összesen 158.400 K. A községi pótadó alapjául szolgáló állami egyenes adó: 167.919 K. - Itt említjük meg, hogy a városnak 1906 nov. 19-én kelt engedélyokírat alapján 1907 április 1-től vasúti és tengelyforgalmi kövezetvámszedésjoga van. Az engedély 15 évre szól. Kövezetvám czímén 88.409 korona.

A városban a következő hivatalok vannak:

Losonczi járás főszolgabírói hivatala. Főszolgabíró Básthy Béla. Szolgabírák Moyzes Emil és Halmosy Andor.

Állami anyakönyvi hivatal. Anyakönyvvezető Jeszenák Ráfael.

Kir. járásbíróság. Vezető járásbíró Porubszky Lajos táblabíró. Járásbírák Baán Miklós, Grecsner Károly, Dianovszky Vilmos; aljárásbíró Beniczky Kálmán. A járásbíróság telekkönyvi hatósággal kapcsolatos.

Kir. adóhivatal. Főnöke Tarbay Dezső adótárnok.

M. kir. pénzügyőri biztosság. Főbiztos Csürüs Zoltán.

M. kir. sóhivatal. Sótárnok Rakovszky János.

Állami mértékhitelesítő hivatal.

Vármegyei hordójelző hivatal.

M. kir. erdőgondnokság. Gondnok: Hajdu János erdő-főmérnök.

Kir. iparfelügyelőség. Iparfelügyelő: Dér Sándor.

Kir. közjegyző: Kovács Ferencz, kir. tanácsos.

Kerületi munkásbiztosító pénztár.

686M. kir. posta, távíró és távbeszélő hivatal. Főnöke Matolcsy György felügyelő.

Máv. losonczi forgalmi főnökség. Hivatalvezető: Röszner Tivadar felügyelő.

Máv. osztálymérnökség. Vezetője: Rothbart Izidor, főmérnök.

Máv. állomásfőnőkség. Állomásfőnök Merkovits Ferencz főellenőr.

Csendőrszakaszparancsnokság.

25. számú gyalogezred. Ezredparancsnok: Horváth László ezredes.

16. számú tábori ágyúezred; ezredparancsnok Wagner Henrik alezredes.

25. számú hadkiegészítő kerületi parancsnokság; parancsnok; Hodik János őrnagy.

Katonai csapatkórház; főnöke: Szigyártó törzsorvos.

29. számú vadászzászlóalj pótszázad keret parancsnoksága.

Állandó utóállítási székhely Nógrád, Gömör és Zólyom vármegyékre.

Losoncz város legfőbb közegészségügyi szerve: a városi közkórház. A közkórház működéséről a következő statisztikai adatok nyújtanak képet: a kórházi évi ápoltak száma állandóan az ezer körül hullámzik. A közegészség szolgálatában állanak a városokban szokásos gyógyszertári, piaczi, kocsmai és élelmiszerüzleti vizsgálatok, melyeket a városi orvos végez; a vizsgálatok azonban csak közegészségügyiek, mert analisis-titrirozásra a hivatal nincs berendezve. Az egészségtelen lakások fertőtlenítése Lingner-gépekkel történik. Három fürdő áll a közönség rendelkezésére: a városi gőzfürdő, a tugári fürdő és a losonczi fürdő. A mentőszolgálatokat a rendőrség, tűzoltóság, a városi orvos és a kórházi főorvos és alorvos végzik. Van a városban 9 orvos, ebből 3 fogorvos, egy fogtechnikus; 2 gyógyszertár, 1 drogueria, 11 szülésznő, ebből 2 városi.

Az élemli czikkek piaczi árúsítása három nyílt piaczon történik. A piaczi rendészetet a rendőrkapitány és a vámfelügyelő végzik. A városi piaczok helypénzforgalma 42000 korona körül hullámzik. A fogyasztásra kerülő négylábúak levágása a városi vágóhídon történik; a vágóhídnak számbavehető üzemfölöslege nincs. A vágásra kerülő állatok egészségi ellenőrzését a városi állatorvos végzi. Az egyévi fogyasztás a következő adatokat mutatja: levágatott: 39 bika, 1203 ökör, 297 tehén, 84 növendékmarha, 2417 borjú, 52 bivaly, 2847 juh, 618 bárány, 56 kecske, 2552 sertés.

Az utczák és terek tisztántartása városi házi kezelésben történik. Ennek szolgálatában egy öntözőkocsi és négy szemétkocsi működik; az utczatisztításnál és öntözésnél hét ember dolgozik. Az utczaburkolási programm befejezése után a köztisztasági költségvetés kb. 80000 koronára van előirányozva. A gyalogjárók tisztántartásáról a háztulajdonosok gondoskodnak; a házi szemét kihordását a város végzi. Az ürszékek tartalma automatikus tőzegszárak tonnáiba gyűjtetik; a fekál-trágyát kiszárítás után értékesíti a város.

1900-ban alakúlt a »Klára« losonczi villamossági r.-t. A város a vállalat 7%-ot meghaladó tiszta hasznának 25%-át kapja. A villamos mű a városnak a következő kedvezményeket nyújtja: a városi épületek áramfogyasztása után 30% engedmény; az összes lámpáknak évi átlagos 500 órán át való igénybevétele esetén 7%, 800 órán át való igénybevétele esetén 10%, 1200 órán át és azon fölüli igénybevételnél 15% engedmény. A közvilágítást 12 darab 8 amperes ívlámpa és 265 darab 32 gyertyafényű Wolfram-izzólámpa szolgáltatja. A közönség világítási czélokra egy hektovattóra után 8 fillért fizet. A villamos mű 2,049.740 hektovattóra áramot termel. A közvilágítás évi 9500 koronával terheli a várost.

Losoncz városa már rég foglalkozott a csatornázás és vízvezeték építésének eszméjével. A csatornázás tervének azután hatalmas lökést adott a kereskedelemügyi miniszternek a rendelete, melylyel megengedte a városnak a kövezet vám szedését, melynek bevételeiből a városi utczaburkolások költségei voltak fedezendők. Ekkor ugyanis a város tanácsa az utczaburkolást csak a csatornázási tervekkel kapcsolatban vélte helyesen megoldandónak, mert az előbb-utóbb bekövetkezendő csatornázás megvalósítása a már lefektetett útburkolatok tönkretételével járt volna. Ezt elkerülendő, elhatározták, hogy az utczák burkolását együttesen végzik a csatornázással, a mi az elfogadott tervek alapján már 1908-ban megindúlt.

A vízvezeték kiépítése - a vízhiány ellenére - sem volt megoldható, mert a tervbe vett forrásvizek bevezetését - azok vegyelemzése után - nem javasolták, miután e vizek az egészségre ártalmasoknak bizonyúltak.

687A csatornázás kiépítése ellenben azóta annál jobban halad és a háztulajdonosokkal való megegyezés valamint a 400.000 koronás kölcsön felvétele a munkálatokra vonatkozó költségvetés fedezését biztosítván, a kiépítésnek évről-évre leendő továbbfejlesztését teszi lehetővé. A csatornahálózat végleges kiépítését biológiai szűrés mellett tervezik, úgy hogy annak terméke már tisztán vezettetik a Tugár-patakba.

Losoncz városának utczái és terei részben bazaltkoczkával, részben bazalt fejkővel és csekély részben aszfalttal vannak burkolva. A részletes és több évre megállapított kövezési programm 1908-ban lépett életbe és az utczaburkolat területe ennek megfelőleg nő; az utczaburkolási programm végrehajtásának megindulásakor a helyzet a következő volt: burkolva van bazaltkoczkáva1 104.510 = terület, melynek értéke: 1.107,806 korona. Bazaltfejkővel 7740 □-méter terület, melynek értéke: 27.090 korona. Tömörített aszfalttal 1320 □-méter terület, melynek értéke: 10.560 korona. Makadám alappal borított 6840 □-méter terület, melynek értéke: 20.520 korona. Makadám alap nélküli: 37.280 □-méter terület. A járdaburkolat a következőképen oszlik meg: 15 utcza és tér, összesen 25.328 m² aszfalttal burkolt; értéke: 253.280 korona. 5 utcza, összesen: 4958 m² trachitkoczkával burkolt; értéke: 39.664 korona. Az utczaburkolási programm évi átalánya 30-40.000 korona.

Losoncz fontos és élénk vasúti közlekedési góczpont. A város a budapest-ruttkai fővonal mellett fekszik; állomása igen forgalmas; napi átlagos személyforgalma 1910-ben 857 utas volt. Innnen indul ki a nógrád megyei, losoncz-poltár-rimakokovai és losoncz-gácsi helyi érdekű vasút. Innen halad ki a különböző gyárakba vezető iparvágány is. A budapest-vácz-kassai állami út átszeli a várost, a Kubinyi-térről ágazik ki a Losoncz-ábelfalvai, a vásártérről a losoncz-zólyomi, a Tugár-hídtól a fülek-hevesi törvényhatósági út.

A losonczi m. kir. posta-, távirda- és távbeszélő-hivatal forgalma, a város lakosságának számához arányítva, az országban a 14-ik helyen áll. Nevezetes és felemlítendő körülmény, hogy az itteni postahivatal összes költségeit maga a Wohl Herman czég forgalma fedezi.

A város lakásviszonyai a következő adatokat mutatják: 1 szobából és konyhából álló lakás átlagos évi bére: 260 korona. - 2 szobából és konyhából álló lakás átlagos évi bére: 430 kor. - 3 szobából és konyhából álló lakás átlagos évi bére: 580 kor. - 4 szobából és konyhából álló lakás átlagos évi bére: 860 kor. - 5 szobából és konyhából álló lakás átlagos évi bére: 1200 kor. - 6 szobából és konyhából álló lakás átlagos évi bére: 1380 kor. A modern kisebb lakások ára a feltüntetett átlagos árnál 100-120 K-val drágább, a szerényebbeké ugyanannyival olcsóbb. A modern nagyobb lakások ára a feltüntetett átlagárnál 150-200 K-val drágább, a szerényebbekké ugyanannyival olcsóbb.

A házak száma 725. Ebből az adóköteles házak jövedelme mintegy 521.785.59 koronát, az adómentes házak jövedelme pedig 201.775 K-t, - összesen: 723.563.59 koronát tesz.

A munkáslakások építkezésének szükségessége már rég felmerült a város közéletében, de nem volt megvalósítható, mert a mérnöki hivatal által tervezett és bemutatott javaslatok, az iparvállalatok tulajdonosaival folytatott többszöri tárgyalások ellenére sem jutottak a megoldás felé; oka ennek leginkább az a körülmény, hogy a munkáslakások czéljaira kiszemelt városi területek az iparvállalatoktól messze esvén, a vállalatok nem találják alkalmas területeknek munkáslakások építésére.

A gyárosok ugyanis munkásaik érdekeit lehetőleg kielégíteni óhajtván, oly területen akarják a munkáslakásokat fölépíteni, a mely a gyártelepekhez közel fekszik, hogy a déli 1 órai szünet a munkásnépnek lehetőleg pihenésre maradjon. De hátráltatta a kérdés megoldását az uralkodó pénzdrágaság is. A kérdés tehát ilyen egyöntetű megoldásában egyelőre lekerült a napirendről. Most már maguk a gyárosok emelnek saját telkeiken munkásházakat. A gőzmalom és a Sternlicht S. és Társa czég munkásházai máris felépültek.

Az 1909-ben magánvállalkozásban épült tisztviselőtelep 18 házból áll. A posta- és távirda-tisztek telepe 19 házból. A gácsi út mentén 40 munkásház áll. Mindez magánvállalkozás.

A lakáshiány orvosolhatása végett 1909 január 1-től számított 10 éven belül épülő házak - az állami hasonló kedvezmény mintájára - pótadómentesek. 688Ennek a hatása alatt 1910-ben 66 új ház épült 86 lakással és kiadtak 16 engedélyt fennálló házak kibővítésére, 20 engedélyt átalakításokra.

1875-ben önkéntes tűzoltó egyesület alakult. 1897-ben átszervezték kizárólag városi tűzoltósággá. A lakosság szabályrendeletben megszabott tűzoltó-díjat fizet és pedig: Minden önálló 24-40 éves férfi a) kézműiparos évi 2 kor., b) háztulajdonos földszintes ház után évi 4 kor., emeletes után 6 kor. c) az a) és b) alá nem tartozó önálló keresetű férfiak évi 4 korona. Tüzoltóparancsnok Ambrózy Béla rendőralkapitány. Országos tanfolyamon kiképzett altiszt Kiss István.

A 25. gyalogezred évenként 100 embert képez ki tűzoltónak. Ezek tűz esetén Losonczon szolgálatot teljesítenek; a felszerelést a város adja.

Van a városnak szegényháza, 40.000 K alaptőkével. A szegényházban lakók száma 22, A künnlakó segélyezettek száma 32, az évi segélyösszeg 2.664 korona.

A meglehetősen szerény viszonyok között mozgó szegényügyi költségvetésnek segélyére jött Búsbak Adám vaskereskedő, vagyonos losonczi polgár adománya. Ő ugyanis vagyona egy részét (Kiskarsautczai házát) polgári menház alapra hagyományozta. Ezenkívül van még a menháznak 50.000 koronára rúgó alapja. A két alap egyesítése, a szegényügy általános rendezésével, most van folyamatban.

Losoncz már századok előtt a Felvidék kulturájának egyik középpontja volt. Biztosította neki ezt a szerepet főiskolája, mely messze vidékekről, még Csehországból is vonzott magához ifjakat. Losoncz az éjszakmagyarországi szláv nyelvhatár kapujában fekszik és igy hatása érthető a szomszédos vármegyékre: Zólyom, Liptó, Turócz, Árva, Bars, Hont és Gömör nemzetiségi ifjai a losonczi főiskolán tanulták a régi időkben a magasabb ismereteket. Ez a messzire kiható szerepe a közoktatás szerveinek szaporodásával, a tudományos intézetek, főiskolák középpontosításával is elveszett, de a régi alapokon, melyeket tűz és vész annyiszor rongált és majdnem megsemmisített, ma is virágzó iskolaügy van ebben az aránylag kisebb magyar városban. Ugyanaz a polgári szellem, mely a közügyekben annyi lekesedéssel és rugalmassággal jelentkezett, nyilvánul meg a XIX. század elején meginduló magyar reformkorszakban is, a mikor a város polgársága sietve teremti meg amaz intézményeket is, melyek ha nem is egyenesen oktató czéluak, de közvetve és hatóerejükben mégis azok. Már 1834-ben keletkezett kaszinója és ennek könyvtára; 1844-ben kisdedóvója; van ebben az időben a református egyháznak hétezer kötetre menő könyvtára, Kubinyi Ferencz régiség és természetrajzi gyűjteménye. Alig pusztítja el a városnak 49-ben történt felgyujtása: a kaszinót, a főiskolai könyvtárat, a Kubinyi-gyűjteményt, kisdedóvót, helyükbe új szervet teremt e városban mindig fellüktető életerő. Alig tér magához a város, Kubinyi Ágost Ferencz testvérével együtt hatalmas közkönyvtárat teremt. Losoncz kulturáját ma ezen a könyvtáron és az egyesületeken kívül, az iskolák és a sajtó szolgálja.

A losonczi főgimnázium 1870-ben alakult az ev. ref. gimnáziumból és az ágostai evangélikusok gimnáziumából államivá. Az ev. ref. főgimnázium egyike az ország legrégibb ily iskoláinak. Az 1590 körül megalakult losonczi ev. ref. egyház azonnal megalkotta iskoláját, melyet folyton emelt. A XVII. század elején Losoncz felgyujtatván, az iskola is leégett. de már 1609-ben újra felépült és újraalakult. 1622-ben a teljes gimnáziumnak megfelelő szervezetet nyert. 1769-ben kimondta az egyház közgyűlése, hogy a gimnáziumban a tanítás teljesen díjtalan. 1784-ben még Csehországból való növendékei is vannak az intézetnek. 1785-ben már tanulnak philosophiát, logicát, metaphysicát, physicát, geometriát, iusnaturae-t, theológiát, egyetemes történelmet, német nyelvet az elemiektől föl a philosophiáig. Az intézet ekkor már főiskola, de azért gimnáziumnak nevezték 1832-ig, a mikor kollégium nevet nyer új tanbeosztással. 1840 februárjában merül föl az az indítvány, hogy a két protestáns intézetet egyesítsék. 1849-ben a nagy tűzvész alkalmával az iskola is teljesen elpusztul; aztán újra épül; 1857-ben megvalósul a két intézet uniója. 1864-ben felbomlik az unió, az ev. ref. egyház azontúl, mint hatosztályú gimnáziumot tartja fönn az intézetet. A gimnáziumot 1870 június 30-án átveszi és nyolczosztályúvá fejleszti az állam.

Az állami gimnázium másik alapja, az ág. ev. gimnázium régebbi múltjáról hiányzanak az adatok. 1827-ben mondatik ki határozottan az iskolának a megállapított tanterv szerint való szervezése; ettől kezdve négyosztályú gimnáziumként szerepel; 1849-ben, mikor az iskola elérte virágzásának tetőpontját, szintén leégett. 1869-ben az ág. ev. egyház is átadja intézetét az államnak. Az egyesített 689gimnázium 1880-ban lett nyolczosztályúvá és megfelelő hajlékot 1882-ben kapott. Az intézet erős fejlődésben van és a tankerület összes középiskolái között a legnépesebb; az I-III. osztályok párhuzamosak. Sajnos, szűk és a mai követelményeknek egyáltalán meg nem felelő épületben tengődik, a mennyiben az intézet eredetileg 250 tanuló részére épült, ma pedig népessége az 500-at megközelíti. Udvara úgyszólván alig van; folyosói szűkek, azonképen tantermei is. Legutóbb a kormány, 61.000 kor. költséggel, kissé tataroztatta. A tanári könyvtár, mely egyike a legnagyobb ilynemű könyvtáraknak, 17.000 könyvet tartalmaz. A Segélyegyletnek, mely tisztán a társadalom áldozatkészségének köszöni fennállását, vagyona: 55.000 korona. Az intézetben 18 rendes, két helyettes tanár, négy hitoktató, egy egészségtan-tanár, egy ének-, egy zenetanító végzi a tanítást.

A losonczi protestáns egyházak és a város áldozatkészségéből állami hozzájárulással az 1869. év őszén nyílott meg a losonczi m. kir. állami tanítóképzőintézet. Első igazgatója Terray Károly volt. Vezetése alatt a megnyításkor öt tanerőt és 18 künn- és bennlakó növendéket számláló intézet az első tíz év alatt tíz tanárt és 95 növendéket számláló intézetté fejlődött. Az intézet vezetősége már az alapítás első éveiben szükségesnek látta a bentlakás és közétkezés rendszeresítését. Az 1877-78. tanévben már 60 bentlakó és 84 bentétkező növendékről adnak számot az intézet évkönyvei. A növendékek összes létszánta 1877-78. iskolai évben 97 volt. 11 évi érdemes igazgatás után elhunyt Terray Károly igazgató. Helyébe Zayzon Dénes intézeti rendes tanárt állították az intézet élére. 1881-ben Zayzon igazgatót, ugyancsak igazgatói minőségben, Félegyházára helyezte át a miniszter. Losonczra Léváról Szováthy Lajos tanárt bízták meg a képzőnek igazgatói teendőivel, s e minőségben 1881-től 1893-ig Losonczon működött. Ezidőben állították fel az intézet IV. évfolyamát. 1893-ban Szováthy Lajost Csáktornyára helyezték át és Zayzon Dénes félegyházi igazgatót rendelték vissza a losonczi tanítóképzőhöz, melynél 1906-ban történt nyugalomba vonulásáig áldásoson működött. Érdemei elismeréséül megkapta a kir. tanácsosi czímet és a kormány az intézet igazgatótanácsosává kinevezte. Igazgatása alatt az építkezés, berendezés és tanulmányi téren is sokat haladt az intézet és ebben az időben alakult ki az intézeti épület mai alakja is. Igazgatóságának utólsó évében a növendékek összes száma. 115 volt. Ezek közül az intézetben lakott 79, köztartási kedvezményben részesült 92 növendék. 1906-ban Brunowszky Rezső dévai tanítóképző-intézeti tanárt nevezték ki igazgatóvá. Igazgatóságának első öt évében a növendékek száma 110-119 között váltakozott. Az internátust 80 növendék teljes ellátására rendezték be. A már megnyitásakor sem új, s immár 42 éves multra visszatekintő intézeti épület a legkitartóbb munka és legodaadóbb adminisztráczió mellett is sok gondot okoz a vezetőségnek, sőt a rendfenntartás és a felügyelet megnehezítésével, kedvezőtlenül befolyásolja a tanulmányi előhaladást is.

Az állami tanítóképzőintézetben működik az igazgató vezetése mellett négy rendes-, két segéd-, egy megbizott-, egy helyettes-, két szaktanár, egy egészségtan-tanár, négy hitoktató; összesen tizenhat tanerő. Növendékeinek száma 130-135.

A polgári leányiskola községi, de állami segélyt élvez. Az iskola korszerűen át van alakítva, tanszerekkel és taneszközökkel szintúgy fölszerelve. Az intézet Winkler Anna igazgatónő vezetése alatt áll. A növendékek száma 150-160.

Van állami elemi fiúiskola, római kath. elemi iskola, ág. ev. leányiskola, ref. leányiskola és izraelita elemi iskola.

A kormány, a kamara, és a város támogatása mellett egy alsófokú kereskedelmi és iparos tanoncziskola áll fenn, mely utóbbi évente eredményes munkakiállításokat rendez.

Az első óvóda Losonczon már 1844-ben alakult, még pedig részvénytársasági alapon. A tűzvész 1849-ben ketté szakította életét. Most az Erzsébet-utczában és a Kossuth Lajos-utczában működik egy-egy városi óvóda.

A Losoncz összes iskoláit látogató ifjúság száma a kétezret meghaladja.

Losonczon három hetilap jelenik meg, és pedig mind a három politikai. 1879-ben indult meg a »Losoncz és Vidéke«, 1905-ben a »Losonczi Ujság«, 1909-hen a »Losoncz«. Megjelenik még itt a »Felvidéki Őr« czimü havi folyóirat.

Losoncz városának már az 1848-9-iki szabadságharczot megelőző időben volt közkönyvtára, de a városnak 1849-ben az oroszok által bosszúból történt 690felgyújtása alkalmából teljesen elpusztult. A szabadságharcz lezajlása után Vahot Imrének a sajtó útján tett felhívására az országban oly érdeklődéssel nyilvánult meg a részvét, hogy a könyvtár újjáalapítására sokan és pedig távolabbi vidékekről is adományoztak könyveket. Ugyancsak a Vahot Imrétől kiadott »Losonczi Phoenix« czímű emlékkönyv tiszta jövedelméből 1000 frt. készpénz is jutott a könyvtárnak, melyet ez idő szerint is Vahot alapítványként kezelnek s csak kamatait fordítják a könyvtár gyarapítására. A könyvtárat 1851-ben már újból át is adták a közhasználatnak.

A könyvtár 1884-ik évben újonnan rendeztetvén, a könyveket szakirodalom szerinti beosztásba vették. E rendezés óta (a mikor 14.473 kötet volt) a könyvtár erősen gyarapodott és 1910. év végén így állott: szépirodalom 15.829 kötet, bölcselet 217 kötet; klaszikusok 123 kötet; hittudomány 671 kötet; jogtudomány 461 kötet; természettudomány 1.021 kötet; történelem 1.410 kötet; folyóirat 1.399 kötet; vegyes 2.910 kötet; összesen 24.041 kötet.

A város áldozatkészségén kívűl a könyvtárhoz a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének szervezése óta, az állam is jelentékenyen hozzájárult s a főfelügyelőség évenként megismétlődő javaslata alapján, 10 év óta összesen 4400 kor. állami segély jutott a könyvtárnak. Ebből nem épen a könyvek számának nagyobb arányú szaporítása, hanem azok belső értékének emelése körűl ért el a könyvtár üdvös haladást, mert az államsegélyből csakis tudományos irányú műveket szereztek be. A készpénzbeli államsegélyen kívűl a főfelügyelőség gondoskodásából állami letétként is érkeznek könyvek.

A könyvtár a város képviselőtestületétől választott gondnokság működésén kívűl, épen az állami segélyezés következtében állami felügyelet alatt is áll.

Losonczot már fekvése is ipari és kereskedelmi helylyé predesztinálta. Régi szabadalmi város voltából folyik hogy lakossága, mint városi polgárság, az iparra, kézmívességre, a termelt árúk értékesítésére és a helyzete által természetszerűleg rárótt árúközvetítési és kicserélési szükségből, kereskedelemre adta magát. A város többszöri feldúlása, tűztől történt elpusztulása megszakította a czéhélet egységes és következetes fejlődését, mert a polgárságnak igen sokszor kellett visszatérni a kezdet kezdeteihez. A czéhélet oklevélbeli nyomai is elpusztultak a tűzvészek alkalmával. Jellegzetes losonczi iparágak voltak: az asztalosság, a tímár, a lakatos, szabó, varga és kályhakészítő mesterség.

Losoncz hetivásárain cserélődtek ki a Felföld hegyes vidékének és a bányavárosoknak termékei az Alföld gabonatermésével. Már a 40-es évek hetivásárjain esztendőnként 100.000 mérő gabona kelt el. Ezekre a gabonapiaczokra eljártak Zólyomból, Liptóból, Túróczból, Hevesből: Pásztóról és Gyöngyösről. Idehordták a Felvidék tótjai a zsindelyt, deszkát, gerendát, sajtárt, szitát, lapátot, cserépedényt, főzelékféléket. Világhírűvé lett gyapjúvásárok fejlődtek és vannak Losonczon, s a májusban tartatni szokott gyapjúvásáron nem egy külföldi kereskedő szokott megfordúlni; ezek a vásárok irányítólag hatnak a gyapjúárak kialakulására; bőrvásárai is igen híresek.

Kilencz országos vásárjainak összforgalma 7-8000 ökör, 2000 tinó, 4000-5000 tehén, 1200 üsző, 1000-1300 borjú, 3000-4000 ló, 3000-5000 sertés, 15.000-20.000 juh körül mozog. A losonczi, régi időtől fogva híres bőrvásárokkal kapcsolatos az is, hogy már 1846-ban részvénytársasági alapon bőrgyár alakúlt. Ez a bőrgyár az 1849. tűzvész alkalmával szintén elpusztult, de aztán ismét feltámadt. Ennek a gyárnak az a közvetett czélja is volt, hogy a tőke nélkül szűkölködő számos varga és tímármester foglalkozást találjon.

A város jelentékenyebb iparvállalatai a következők:

Borsodmiskolczi gőzmalom részvénytársaság. Ennek tulajdona a miskolczi, losonczi, hatvani, csányi és szegi gőzmalom. Részvénytőkéje: 4.000,000 K. Munkásainak száma: 280.

Sternlicht S. és társai zománczozó gyára. Állandó munkásainak száma: 680.

Rakottyay György és társai zománczozó gyára Munkásainak száma: 950.

Wohl Aladár dr. ipari és mezőgazdasági szeszgyára, élesztő, eczet és szeszfinomítógyára. Állandóan 80 munkása van.

Herczog és Kohn szeszfinomftógyára. Állandóan 20 munkása van.

691Első losonczi mezőgazdasgi gépgyár r.-t. állandóan 350-100 munkást foglalkoztat.

Thausz Jakab gőzfűrésztelepe; állandó munkásainak száma: 25.

Selmeczy Miklós sörétgyára, 25 munkással.

Első losonczi Tex czipőtelep, 40 munkást foglalkoztat.

A Nemzeti Egyesült Textilművek posztógyára 8.000.000 kor. alaptőkével. 500 munkást foglalkoztat.

A városi műtrágyagyár.

Rakottyay György gőztéglagyára, 50 munkással.

Pázmán Gyula és Tsa, ezüst és ötvösműárúgyára, 25 munkással.

Rapp-Romhányi kőszénbánya r. t. egy millió korona alaptőkével.

Kronberger J. és fia nagy cservágó-telepe.

Az ipari viszonyokra jellemző, hogy Losoncz gyári és ipari telepei 3800 munkást foglalkoztatnak. Losoncz iparfelügyelőségi székhely.

A losonczi iparosság érdekeit képviseli a losonczi ipartestület, mely kiterjedt működése körébe vonja a munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító törvény hiányosságai következtében beállott zavarok egyengetését; közreműködik a mesterek és segédek továbbképzésében. A Technologiai Iparmúzeum a szabómunkások részére 1910-ben 8 szakra beosztott továbbképző tanfolyamot s az 1911-ik évben a czipészmunkások részére is hasonló tanfolyamot nyitott. A jó és becsületes ipari munkára tanonczkiállítások rendezésével serkent, a melyen a jó előmenetelt tanusító résztvetteket megjutalmazzák. Törekedik az ipartestület ama hivatásának is megfelelni, hogy a bérharczokat szelidítse, elsimítsa. E tekintetben nem egy eredményre tekinthet vissza. Az ipartestület tagjainak száma az utóbbi években meglehetősen állandó, a mi békés viszonyokra mutat; számuk 350 körül mozog. Segédet bejelentettek és felvettek 1910-ben 652-őt, elbocsátottak 670-et, maradt az év végén 491. Tanoncz az év végén 747 maradt. Beérkezett 524 ügydarab, melyből űlésen 181 darabot intéztek el, a többit még az év végén, űlésen kívül.

A békéltetőbizottság működését 9 esetben vették igénybe s ez összesen 12 panaszt intézett el és pedig egyességileg hatot, határozathozottal ötöt, peres útra terelt egyet.

Az ipartestület vagyoni állapota kedvező, a mennyiben túlnyomó részt ingatlanban, részint értékpapirokban s készpénzben összesen 45.369.93 K tiszta vagyon van. Évi költségelőirányzata 3400 K kiadás, és 4000 K bevétel körül mozog.

A losonczi ipartestület kötelékébe tartozó iparosok így oszlanak meg: Ács 6. Aszatalos 24. Bádogos 9. Czipész 37. Czukrász 2. Bognár 2. Csizmadia 33. Cserepező 3. Építész 10. Kőmíves 3. Esztergályos 1. Fodrász 11. Festő 9. Kékfestő 3. Lakatos 11. Kovács 9. Kerékgyártó 6. Kocsigyártó 2. Kéményseprő 1. Kályhás 1. Kárpitos 4. Könyvkötő 5. Kefekötő 2. Köteles 3. Kalapos 5. Kőburkoló 2. Kőfaragó 2. Aranyműves 5. Órás 5. Mészáros és hentes 10. Pék 11. Nyomdász 5. Fésűs 1. Molnár 1. Mézeskalácsos 3. Rézműves 1. Reszelővágó 1. Elektrotechnikus 3. Mérlegkészítő 1. Szabó 29. Női szabó 6. Szűcs 3. Szíjgyártó 4. Szappanos 1. Varga 2. Szűrszabó 2. Szitás 1. Egyéb ipart űző 24. Összesen 325.

Losoncz közgazdasági életében jelentékeny szerepet játszanak a pénzintézetek.

A Losonczi Takarék- és Hitelbank Részvénytársaság, az Osztrák-Magyar Bank mellékhelye. Az intézet 1866-ben alakúlt; alaptőkéje 800.000 korona, melyet most 1,500.000 koronára emel, a tartaléktőkéje 70.767 K, külön tartaléka 24.000 K, értékpapir-tartaléka 5890 K, ingatlantartaléka 70.000 K. összesen 170.450 K; nyugdíjalapja 65.305 K.

A Nógrádmegyei Népbank Losonczon 1872-ben alakúlt; részvénytőkéje 500.000 K, melyet ez évben egy millió koronára emel. Tartalékalapja 116,024 K, külön tartalékja 58.527 K, összesen 174.551 K; nyugdíjalapja 13.422 K.

A Losonczi Ipar- és kereskedelmi Bank Részvénytársaság 1904-ben alakúlt, 200.000 K alaptőkével; tartalékalapja 21.802 K.

Az Általános Bank Részvénytársaság Losonczon 1909-ben alakúlt 200.000 K alaptőkével, melyet 500.000 K-ra emeltek föl; tartalékalapja 33.593 K, van nyugdíjalapja is.

A Losoncz és Vidéke Ipari Hitelszövetkezet (mint a központ tagja) 1903-ban alakúlt.

Losoncz lakossága négy egyházban egyesül, ezek: a római katholikus, az ágostai evangelikus, a református és az izraelita egyház.

A legrégibb történeti adat, mely Losonczra vonatkozik, mint már említettük, a római katholikus egyházzal áll kapcsolatban. Ugyanis Losonczon Losonczi Lambert nádor már 1128-ban templomot építtetett a Boldogságos Szűz tiszteletére.

Kétségtelen, hogy egész Nógrád vármegye, Szent István uralkodásától kezdve, az esztergomi érsek és a váczi püspök fennhatósága alá tartozott. Az esztergomi egyházmegyéhez tartozott Losoncz is. A losonczi római kath. egyház a legrégibb időktől fogva önálló, tehát anyaegyházként szerepel. A XIII. század elejéről fenmaradt okleveles adatok is mint ilyent említik. A pápai tizedjegyzékekből kiderül, hogy a losonczi egyház a nógrádi főesperességhez tartozott, mely alatt kívüle még 61 egyház állott. Akkor még önálló egyház volt Losoncznagyfalu is, mely ma fiókegyháza Losoncznak.

Losonczon a római kath. egyház minden háborgatás nélkül működött egész Giskra koráig. Ebben az időben Zsigmond király uralkodott Magyarországon, ki azonban a konstanzi zsinat elnökségét elvállalván, magára hagyta országát. A konstanzi zsinatnak sikerült helyreállítani az egyház egységét, de a szakadás mégis mély nyomokat hagyott maga után. Husz János tanai termékeny talajra találtak Csehországban, a hol csakhamar hatalmas szekta, a husziták szektája keletkezett, mely a kereszt jelvénye helyébe a kelyhet állitotta. Zsigmond király, a mikor a cseh korona is rászállt, haddal ment ki Csehországba, hogy az ottani huszitákat visszahozza az egyházba. A csehországi huszita háboru csakhamar átcsapott Magyarország felső vármegyéire, így különös súlylyal Nógrádra is, melynek több várát Giskra, a híres huszitavezér, tartotta megszállva. Az 1419. évtől datálódik a felvidéki huszita harczok kora és ekkor kezdődik itt a római katholikus eyház térvesztése is, mely a losonczi egyház elvesztésével is járt. A huszita tanok a vidéken portyázó Giskra-csapatok útján észrevétlenül elterjedtek Nógrád vármegyében, melynek felső részében, a Losonczczal szomszédos Gács várában tartotta Giskra főhadiszállását.

1451-ben indult el Hunyadi Giskra megfékezésére és ekkor vesztették el a losonczi katholikus hivők templomukat. Mikor ugyanis Giskra Losonczot elfoglalta, a Boldogságos Szűz templomát erődítménynyé alakította át, megrakta embereivel, maga pedig Gács várába vonult. Giskra kivonulása után a templom a protestánsok kezére került.

A katholikusok Mária Terézia uralkodása alatt erőhatalommal kísérlik meg visszafoglalását, de sikertelenül.

Hosszú viszontagság és küzdelem után, 1755-ben jön Losonczra az első plebános és ezzel meggindul a hitközségi élet. 1848 ban szép templomuk és iskolájuk van, mely 1849-ben leégvén, az egri érsek segítségével csakhamar újjá épül.

Jelenleg a római kath. plebános Valihora János dr., apátplebános, a ki mellett két káplán segédkezik. A kath. hivők elemi fiu- és leányiskolát is tartanak fenn. A losonczi római kath. hívek száma, a legújabb népszámlálási adatok szerint: 6998.

A losonczi evang. egyház keletkezésének idejét pontosan megállapítani nem lehet. Tény azonban, hogy már Luther fellépése előtt, a szomszédos falvakban, mint Gács, Divény, Lónyabánya stb. husziták telepedtek le, a kik a nyelvben rokon losoncziakkal sűrűn érintkeztek. Hogy az említett községek lakósa mind Luther irányához csatlakoztak, arra lehet következtetni, hogy a Losonczon nagy pompával épített Boldogságos szűz temploma is, midőn benne a katholikus szertartást eltörölték, Luther szellemében lett az evangélium hirdetésének hajlékává. 1590-ben a lakosság zöme az akkor terjedő kalvini irányhoz csatlakozott, a kisebbség azonban megmaradt a Luther egyház hívének. Ez a kisebbség, bár lelkésze nem volt, hatalmas támaszt nyert az ekkor Losonczon lakott Bulyovszky Dániel alispán személvében, a ki nemesi jogánál fogva, evangelikus gimnáziumot is tartott fönn. Többször gondolt templom építésre is. 1707-ben II. Rákóczi Ferencz rendeletére a reformátusoktól telket kap, kün a város szélén. Templomot azonban nem építhetett, mert elkövetkezett a protestáns elnyomatás ideje, a mikor templomot evangelikusoknak építeniök nem volt szabad. E szomorú idők alatt is templom és lelkész nélkül, mint önálló egyház szerepelt az esperességi gyűléseken.

693Mikor 1781 októberében József császár kiadta a »türelmi rendeletet«, a szomszédos losoncztugári evang. hívekkel egyesülve, azonnal megtette a lépéseket egy templom felépítésének kieszközlésére. Már 1782 márczius 14-éről keltezve, benyújtotta kérvényét a császárhoz s mikor ugyanezen év deczemberében visszaérkezett az engedély, hozzáfogott a gyülekezeti élet végleges rendezéséhez. 1783 márczius 25-én beiktatta első lelkészét Schwandtner András személyében, a kinek lelkészi utódai voltak; Sztancsek Sámuel, Hosszu István, Molitorisz Sámuel, Benczur Sámuel, Rumann János, Frecska Sámuel, Pekár Lajos, Sztehló András, Trsztyénszky Ferencz, Holles Danó, Margócsy József, a ki mellett az egyházfelügyelői állást Prónay Pál kir. tanácsos viselte. 1784. év ádvent első vasárnapján felépített templomát is átadta rendeltetésének. Ez a templom az akkori törvények rendelkezése értelmében, utczára szolgáló bejárat, torony és harangok nélkül épült.

A gyülekezeti élet teljes virágzásnak indult; a reformáczió szellemének megfelelően, az egyház a templom mellett az iskoláról sem feledkezett meg. Az elemi iskolán kívül két tanárral algimnáziumot is tartott fenn, melyről más helyen van szó. Ez utóbbi intézetet az 1867-iki kiegyezés után, a nemzeti öröm hatása alatt, tanítóképző czéljaira az államnak engedte át.

Az istentisztelet nyelve kezdetben tót és magyar volt; a melyhez csakhamar a német nyelvű istentisztelet is járult. Ez utóbbit, mint istentiszteleti nyelvet, a német családok megmagyarosodása következtében legelőször hagyta el.

1849-ben az egyház vagyona, temploma, iskolája, paplakja stb. elégett. E pusztulás után következő esztendők az anyagiakkal való küzdelemben telnek el. De alig építik fel a leégett templomot és tornyot, 1859 június 24-én a torony villámcsapás által sújtva, újra leégett.

Az egyház anyagi ügyeit rendezni csak a legújabb időben sikerült, mikor az állam a tanítóképezdei épület megváltása fejében 50 ezer koronát adott s Busbak Adám volt felügyelő végrendeletében oly dicséretreméltó nagylelkűséggel gondoskodott az egyházról is.

A millenáris jubileum idejében azzal adott kifejezést hazafias érzelmének. hogy teljesen megmagyarosodva, az istentisztelet és az egyházi cselekvények nyelvévé a magyart tette. Van virágzó nőegylete, férfi segély-egylete és egyházi énekkara. Az egyház élén Wolf József lelkész, Beniczky Arpád I-ső felügyelő és Kujnis Gyula ügyvezető felügyelő áll. Az egyház a nógrádi evang. esperességhez, a dunáninneni egyházkerülethez tartozik. Híveinek száma, a legutóbbi népszámlálás szerint, 2384 lélek.

1590-ben Losoncz város egész lakossága, mintegy 3000 lélek, egyszerre tért át a helvét hitvallásra és a svájczi reformátorok nyomán eltávolították az 1128-ban épített templomból az oltárképet. Templomuk mellé csakhamar virágzó iskolát állítottak, úgy hogy már a XVII. század első évtizedében e vidék gyermekeit itt nevelték. A reformáczió tanainak terjedését nagy mértékben elősegítette a vidéknek a huszita tanokkal való ismeretsége. A reformáczió képzett theológusai, nagyobbára külföldi egyetemeket járt papjai közűl választotta az egyház csaknem mindenkori lelkészeit, kik közűl az első Kórodi Márton volt. Utána jöttek Ürményi Ambrus, Kecskeméti György, Mezőlaki Kis István, Losonczi Pintyőke György, Nógrádi Ferencz, Beregszászi István megváltatott gályarab, Csúzi Cseh Jakab theológia dr. elvitt, de hívei által kiszabadított hitvalló, a ki hazulról dolgozott a nápolyi gályákra vitt társai megmentésén, s szabadulásuk után a svájczi közbenjáróknak a köszönő hálaíratot szerkesztette Mányoki János, Varsányi Dániel, a nagynevű Debreczeni Ember Pál 1695-1701. Polgár Gáspár, Miskolczi János, Bogdányi Márton, Jánosi György, Paxi András, Téglási János, Széplaki Pál, Liptai István, Kármán József, mint püspök 1763-1794., Török István, Buborék Ferencz, Barta József, Patay János, Maller Ferencz, Szarka János, Lukács Mihály, Hajas János, Kulifay János, Cseh Miklós, Kulifay László, Szondy László, Balog Ábrahám, Nagy József, Tóth Mihály, Kis Gábor, Illyefalvi Vitéz Lajos, Illyés Lajos, Sörös Béla, Kájel Endre, Makay Lajos.

Az egyházi épületeket és templomot a füleki várkapitány és a barátok két ízben is felgyújtották a XVII. század folyamán. A templom visszavételére fegyveres támadást is indítottak, ez azonban sikertelen maradt. 1755-ig, illetőleg 1780-ig a város és a református egyház csaknem teljes szellemi es vagyonközösség alatt állott. Az egyházi gondnok választatott a város fejévé és az egyház részére 694hagyományozott ingatlanok szolgáltattak fedezetet a városi közigazgatás fedezésére is. A felekezeti féltékenység többoldalú élesztgetése után előbb peres úton, utóbb békés megegyezéssel végezték el a vagyoni elválasztást.

Az 1849. évi végzetes katasztrófánál a református egyház vesztesége az akkori becsű szerint meghaladta a 100 ezer pengő forintot; de a hazai reformátusság segítsége mellett 1853-ban újból felépítette díszes templomát és iskoláját és 1869-ben országos ünnepséggel avatta fel a templomot.

Az egyház ezidőtől kezdve különös gondoskodás tárgya volt, Nagy József Losonczi Szijgyártó Sámuel, Szilassy Ferencz, Farkas Károly, Illyés Lajos nagyarányú alapításokat tettek, a melyek máris kezdik éreztetni hatásukat. A Nagy Amália emlékére tett alapítvány felhasználásával itt építi az Országos Református Lelkész-egyesület 100 lelkészleány számára új árvaházát. Az egyház szocziális téren is munkát kezd a fiatal gyári munkások testi és szellemi gondozása végett. A régi neves iskolát 1869-ben az államnak átadván, most csak elemi leányiskolát tart fenn. A helybeli állami iskolákban való vallástanításra két lelkészi állást szervezett. Az egyház főgondnoki székét, melyben mindíg a Gyürky, Szilassy Gellén, Szigyártó, Darvas és Csoma családok kiváló tagjai űltek, a jelenben Kovács Ferenez közjegyző, volt debreczeni jogtanár tölti be. Az egyházközség a drégelypalánki egyházmegye és a dunántúli ref. egyházkerület fennhatósága alatt áll. Népessége 640.

Losoncz izr. hitközsége jelenleg Nógrád vármegyének, sőt az egész Felvidéknek legnagyobb zsidó gyülekezete, kongresszusi alapon áll és a V-ik (Nógrád, Bars, Zólyom és Hont vármegyékre kiterjedő) izr. községkerület székhelye. Híveinek száma 2088 lélek. Már a XVIII-ik század végén találunk itt néhány zsidó családot, de a hitközség megalakulásának idejéül csak az 1814. évet veheti föl. Ekkor történt ugyanis, hogy Szilassy József Tugar számára mezővárosi czímet és vásártartási jogot szerzett és kijelentette, hogy ő valláskülönbség nélkül mindenkinek, tehát a zsidóknak is, kész polgári szabadságot és házépítésre telket adni, »csupán jó erkölcseikre és mesterségekre néz«. Szilassyt fölvilágosodott gondolkodása, de egyúttal az a czél is vezette, hogy helysége számára más körből való kereskedőket is szerezzen, »mivel az eddigi kereskedők leginkább mesteremberekből kerültek ki, kik magukat megszedvén, spekulácziókra adták magukat és a szegény földmívesek és faszállító tótok zavarának kihasználására« kartelt kötöttek.

Szilassy hívásának a zsidók örömmel tettek eleget. A beköltözés leginkább Nógrád vármegye déli részéből történt és így csak abban állott, hogy a déli rész aránylag sűrűbb zsidósága éjszakra vonult. Szilassy az ő régi zsidójának Wohl Izraelnek megadta azt a jogot, hogy a beköltözött közűl csak azokat fogadta be, kiket Wohl arra érdemeseknek talált. 1822-ben már 20-30 család lakhatott itt s közülük 18 család a szentegyletet (Chevra kadisa) megalkotta. 1830-ban már a rabbiállást is betöltötték. 1848-ig a hitközség Tugáron állott fönn, de egy-két tagja, így Petőfi »Varróleány«-ának családja Losonczon lakott.

A szabadságharcz után, melyben a losonczi zsidók, szintén teljesítették hazafias kötelességüket »a losoncztugári héber asszonyok« pedig összegyűjtött filléreiket ajándékozták a nemzeti alapnak, elpusztult a tugári piacztéren épűlt régi templom és 1850 óta a mai tugári imaház szolgál templomul. Az 1851. év óta itt fönnálló izr. magániskola, 1863-ban felekezeti népiskolává lett és 5 évi szünetelését nem tekintve, mind e mai napig mint ilyen áll fenn. Ez idő óta az itt működő rabbik mind egyetemi grádussal bírtak. Jelenleg a községkerület és egyúttal a Chevra elnöke is Wohl R. Adolf, a hitközségé egy évtized óta Schneller Károly, rabbi 1899 óta Vajda Béla dr., a budapesti rabbiképző neveltje. Népiskolájában 5 tanerő működik és évente 220-240 növendék látogatja. A hitközség költségvetése az iskolával együtt 45.000 korona, a jótékony osztályé 3000, a Chevra kadisáé 10.000, az izr. nőegylete, mely 1878. évben alakult, 3500 korona. A Chevra 1909-ben avatta föl magasztos ünnepélylyel művésziesen épített temetői imaházát, a hitközség legfőbb erejét pedig jelenleg a tervbe vett új templom megalkotása veszi igénybe.

A polgármesteri hivatalban vezetett nyilvántartás szerint a Losonczon fennálló különféle egyesületek és társulatok működési körüket s alapszabályaikban lefektetett czéljaikat tekintve, ekként oszlanak meg:

1. Részvénytársaságok: Losonczi Takarék- és Hitelbank, Nógrádmegyei Népbank, Borsodmiskolczi gőzmalom, Losonczi Ipar és Kereskedelmi bank, Nemzeti egyesült textilművek, Klára villamos, Általános bank.

2. Jótékony czélt szolgáló egyesületek: Főgimnáziumi ifjúsági segélyzőegylet, Ág. evang. egyházi segélyegylet, Losonczi ág. evang. egyházi nőegylet, Chewra Cadischa szentegylet, Vöröskereszt városi választmány, Nógrád vármegyei honvédsegélyző egylet, Losonczi izraelita nőegylet, Róm. kath. nőegylet Izraelita leányegylet.

3. Kulturális egyletek: Nógrád vármegyei Nemzeti Intézet losonczi választmánya, Róm. kath. iskolai szövetkezet, Önálló Iparosműkedvelők egylete, Iparos Ifjúsági Önképzőkör, Dalegylet, Róm. kath. Legényegylet, Kármán József Önképzőkór, Máv. altisztek önképző és olvasó köre, Főgimnáziumi dal- és zenekör, Gönczy-kör.

4. Társaskörök: Kaszinó-egylet, Polgári kör, Torna- és vivóklub, Kereskedelmi társulat, Magyar asztaltársaság, Falkavadász társulat, Kerek asztaltársaság, Kuglizóegylet, Jókai asztaltársaság, Petőfi asztaltársaság.

5. Különfélék: Ipartestület, Ipartestület békéltető bizottsága, Ipartestületi temetkezési egylet, Erdélyrészi méhészegylet fiókja, Kereskedelmi ifjak egyesülete, Kerékpár egyesület, Művezetők országos szövetségének XIV. kerülete, Magántisztviselők országos szövetségének losonczi bizottsága, Állami tisztviselők országos egyesületének losonczi köre, Magyarországi munkások rokkant és nyugdíjegyletének 120-ik fiókja, Magántisztviselők egyesülete, Első Nógrádmegyei alkoholelleni egyesület.

A Kaszinó-egylet Losoncz legrégibb egyesülete, már 1834-ben megalakult és keletkezése óta állandóan üdvös befolyást gyakorolt a város közszellemére. Innen indult ki az a liberális és hazafias szellem, mely első helyévé tette Losonczot Nógrádmegyének s jó hírnevet biztosított neki az országban. A társadalom minden osztályából megalakult egyesület élén álló igazgatóválasztmánynak gondja volt arra, hogy a közügyek iránti érdeklődés ott mindig ébren tartassék s a társasélet mind a komolyabb, mind a könnyebb irányú szórakoztatások révén kellemes időtöltést találjon. (A 60-as években híresek voltak a losonczi kaszinó báljai). Részt vett az egyesület minden társadalmi mozgalomban ama mértékig, melyet hivatása megengedett; részt vett amaz eszmék megérlelésében, melyek a közjóra hatással voltak, s melyek Losoncz város érdekében jövőre is messze kihatók lehetnek.

A kaszinó kebelében 13-évvel ezelőtt megalakult a »Helyi történelmi és régészeti szakosztály«, melynek gyűjtését a létesítendő városi múzeum alapjának kell tekinteni. Az 1834 elején 30 taggal szervezett kaszinónak első igazgatója: Fatovich István, első titkára: Farkas Károly volt.

Losoncz most a fejlődés útján halad és ehhez képest közigazgatását és polgárságát a fejlődés tervei foglalkoztatják.

1903 óta történtek eredménytelen kísérletek a forrásvizek felfogására. Most az artézi vizek központosítását tervezik egy nagy vízmedenczébe, a Prónay kastély melletti hegyen. Innen szivattyúkkal fogják a városba vezetni.

Munkáslakások állítása érdekében 1907 óta folynak tanulmányok. A terv ez: 400.000 koronás kölcsön felvétele, az államtól 200.000 korona tőkesegély megszerzése. Az összköltség tehát 600.000 korona volna. De csak 400.000 után kell annuitást fizetni. Az így előálló kamatdifferencziából, illetőleg a tervezett 130 lakásnak a béréből, a karbantartásra, sőt a továbbfejlesztésre is jutna. Minden gyáros annyi bérért szavatolna, a hány munkást foglalkoztat.

A vasúti reorganizáczió kapcsán kilátás van arra, hogy a város elnyeri az üzletvezetőséget, melyet a városi vigadó épületébe terveznek.

Az állami elemi iskola már szűknek bizonyúlván, újat terveznek az állam és a város együttes költségén. Esetleg a tanítóképző épületébe helyeznék el, új tanítóképző építése mellett.

A csatornahálózat végleges kiépítését biológiai szűrés mellett tervezik, úgy hogy a víz már tisztán jusson a Tugárpatakba.

696A Tugárpatak betonboltozatos áthidalását is tervezik, kb. 100 méter hosszúságban. A hídon és a két parton lenne a piacz, esetleg a vásárcsarnok.

Busbak Ádám vaskereskedő hagyatékából a város polgári menházat fog építeni.

Hatósági cselédszerző intézet felállítása is tervbe van véve.

Rakottyai gyáros a Rákóczi-úton egy házat vett meg, melynek a helyén városi szinházat, szállodát és fürdőt akar a várossal együttesen építtetni. Ez érdekes terv megérthetése szempontjából szükséges, hogy a Rakottyai-féle gyár fejlődésére is kiterjeszkedjünk.

Rakottyay György és társai czég alatt ugyanis Rakottyay György 1892-ben alapította zománczgyárát. A gyárat később Belág Danóval, Muraközy Istvánnal és Bulyi Jánossal betéti társasággá alakította át. A betéti társaság azonban nemsokára feloszlott és Rakottyay György, Scholtz C. A. mateóczi nagyiparost, valamint Ringeisen Testvérek budapesti nagykereskedőket vette társul. A gyár, a mindinkább fejlődő kereslet kielégítésére, az edények sajtolását is fölvette üzemébe és habár Scholtz és Ringeisen czégtársak később szintén kiléptek, a czég czíme változatlanul megmaradt.

A vállalat egyike a legforgalmasabbaknak és legnagyobbaknak és gyártmányaiból igen sokat szállít a Balkán államokba, sőt Afrikába és Indiába is.

A vállalat fejlesztésében tevékeny részt vett Rakottyay György fia Gyula és Kálmán József igazgató. A vállalat ez idő szerint 3 mérnököt, 12 hivatalnokot 16 művezetőt és 850 munkást foglalkoztat. A tisztviselőknek és művezetőknek nyugdíj van biztosítva, míg munkásainak segítőpénztárt tart fönn.

A gyártelep fejlesztése közben a Losonczon többször megnyilvánult téglahiány arra indította Rakottyai Györgyöt, hogy saját birtokán, a város belterületén, megépítse az első gőztéglagyárat, évi 5 millió darab termeléssel. Ez az íparfejlesztési rendszer nem tévesztette el hatását, mert más vállalatok is arányosan fejlődtek, sőt újabbak is keletkeztek, a mi azután a munkásság szaporodását, illetőleg a lakáshiányt vonta maga után, a mit Rakottyay Gyula olyképen hárított el, hogy egy házépítő-vállalat-tervezetet dolgozott ki, megfelelő területet szerzett meg, kb. 80 ház építésére, 240.000 korona tőkével, részvénytársaságot alapított, Török Zoltán, Rakottyay György, Herczog Ignácz., Niernsee József és Wohl Rumi Adolf alapító részvényesekkel, míg az ügyvezető igazgatóságot Rakottyay Gyula magának tartotta fenn.

A gyárnak a külfölddel való élénk összeköttetései által, a világ minden tájáról gyakran érkeznek idegenek Losonczra, s mível azok elhelyezésére a városbeli vendéglők nem megfelelők, másrészt mivel a város kulturális életének régóta érezhető hiánya, hogy a városban nincs megfelelő nagyságú vigadó, hiányzik egy modern felszerelésű gőzfürdő és végül elodázhatatlan szükségletté vált egy állandó színház építése, e szükségleteken Rakottyay György akként segített, hogy a Rákóczy-utcza 13. számú házat megvette és a fenti czélokra a város közönségének önköltségen átengedte.

Mivel ez a terület a város középpontjában fekszik, nagyszabású városrendezési kérdést is megvalósít azáltal, hogy a Rákóczy-utczából új utczát vezet a telekből kihasított nagy térre. Az eddig házak közé ékelt kihasználatlan területre új élet vonul be, azonkívül új forgalmi út is keletkezik, a Sükey és Jókay-utczán át a vasútig. A modern berendezésű szálloda, 50 szobával, a Rákóczy-utczából nyíló új utcza sarkán épül, a földszinten nagyszabású vendéglővel és kávéházzal, összefüggésben egy nagy vigadó-épülettel, s ugyanott elhelyezést nyernek a kaszinó helyiségei is. A tervezett téren épül fel az állandó színház, 26 páholylyal, 447 ülő és 280 állóhelylyel, összesen 835 személy befogadására. Ugyancsak e téren épül egy ártézi kúttal ellátandó modern gőz- és kádfürdő, télen-nyáron át használható nagy uszodával. Mind a három épület saját berendezésű villanyvilágítást kap és kb. 1,500.000 koronába kerül.