Az ős Mátra szelíd lejtőjén, 170 méter tengerszín fölötti magasságban fekszik Heves vármegyének második és minden tekintetben jelentős városa: Gyöngyös. Nagyobb épületei, magas templomtornyai lenéznek a város alatt alig néhány kilométernyi távolságban már kiszélesülő nagy magyar Alföldre.

Gyöngyös város fejlődéstörténetének első lapjai a rég letünt idők sűrű homályában - olvashatatlanok. Igen valószínű, hogy a mai Gyöngyöst Kr. u. 700-800 év között az avarok alapították. Emléküket ma is őrzik azok az óriási kőgátak, melyeket avargyűrűk néven ismerünk. Egy részük itt a Mátrában, Bene, Gyöngyössolymos, Gyöngyösoroszi és Gyöngyöstarján mellett vonult s maradványaik ma is láthatók.

Egyébként még a "Gyöngyös" név eredete is homályban van előttünk. A régi oklevelekben Gyungus, Gyugus, Gungus, Geongeos, Giongios, Gyengyes, Giöngiös néven említtetik. Istvánffy szerint: Gemmeum oppidum, vagy Gemmeopolis-nak az e vidéken nagy bőségben termő tölgyfák apró gyümölcseitől neveztetett. (Gyöngy-gemma.) Legvalószinübb azonban, hog a város nevét a Mátravidéket megszálló kún-palócz törzs valamelyik nőjétől kapta, ki maga is a Gyöngyös névre hallgatott.

A hagyomány azonban azt regéli, hogy Árpádnak volt harmadik leánya is, ki mint nemzetének legszebb gyöngye követte atyját s akkor, midőn őseink a Mátra vidékére érkeztek, meghalt és a Mátrából folyó patak mellé temettetett. E patakot és a sír közelében épült várost róla nevezték el Gyöngyösnek.

Az első sugár, mely Gyöngyös város történetébe bevilágít, Béla királyunk 1261-ik évben kelt adománylevelében fényeskedik, melyben Béla az egri egyháznak Szent László királyunktól adományozott birtokait elsorolja s ezek között a mai Gyöngyöspüspökit (Gungus-Puspoky) is említi, a mi kétségtelenné teszi, hogy Gyöngyös már Szent Lászlónak idejében meg volt, még pedig nevezetesebb helyként, mert különben nem kapta volna tőle neve felét a szomszédos falu.

A honfoglaláskor, a Névtelen jegyző írása szerint, Gyöngyös: Ede és Edömér kun vezérek birtokába jutott. Árpád ugyanis ezeknek a Mátra erdejében s annak vidékén nagy földet adott, hol az ő unokájuk Pata, várat épített. A Pata nemzetségéből származott Sámuel király, kit kegyességeért Abá-nak (apa) neveztek. Aba Sámuel családi összeköttetései és nádori méltósága révén hatalmas befolyásra tett szert s így nemzetségét is nagy tekintélyre emelte. Szent István királynak sógora volt, az ő húgát vevén nőül; hét évig a nádori méltóságot viselte s azután király lett.

A mint e nemzetség szaporodott, több ágra oszlott és többféle néven szerepelt, mert az ősi birtokon megosztozott s egymástól különvált nemzetségi tagok részint osztályban kapott birtokaik, részint nemzetségük kiválóbb tagjainak 112neveit vették fel; de azért, mint ősnemzetség tagjai, mint királyi sarjadékok, mindig a közös törzsre hivatkoztak és magokat Aba-nemzetségbeli nemeseknek - nobiles de genere Aba - nevezték.

Az Aba-nemzetségnek negyedik ágát tették a Csobánkák, kiknek egyike János comes, a gyöngyösi Csobánka fiaként említtetik István ifjabb király 1267-ik évi adománylevelében, melyben Halászt (Gyöngyöshalászt), a hevesi vár birtokát, Jánosnak, Csobánka fiának adományozta azért, mivel a Henrik nádor ellen vívott ilsvazeghi (isaszeghi) ütközetben egymaga három vitéz harczost fogott el és adott a királynak. János comes fiai: László mester, Sámuel és Dávid 1301-ben az egri káptalan előtt birtokaikon egyező akarattal megosztoztak. Az osztályegyezség szerint az atyai birtokokat (Aruk, Halaz, Sodan, Paan, Nogouch et Iyenen) a három testvér között megfelelő értékeléssel szétosztották, azonban Gyöngyös, továbbá a vele szomszédos Benevár és Beneváralja város, az osztályegyezség után is közös birtokuk maradt. Ezekből részt nyert mind a három testvér, kik pontos határjelzőkkel látták el mind Gyöngyös, mind Benevár és Beneváralja város belterületén, továbbá ezek határaiban részül jutott örökségüket.

Az osztozkodást megelőzőleg, 1299-ik nyarán, a nyugtalan vérű Csobánka László, lovagi kóborlásai közben, Rafain bánnak, Ágasvár és Debreczen város urának jobbágyai közül hármat megölt, hatot pedig halálosan megsebesített s mintegy kétszáz márkára becsült zsákmányt szerzett magának. Lászlónak Biharban való megfordulása azzal a mozgalommal lehet kapcsolatos, mely III. Endre ellen irányult, középpontja a biharvármegyei Adorján vára volt, melyet 1296-ban a király ostromoltatott is. Viselt dolgai miatt hűtlenségi és hatalmaskodási perbe keveredett, melyet Rafain szörényi bán halála után, ennek legközelebbi rokona, Dózsa nádor is folytatott ellene. A pör azzal végződött, hogy Csobánka Lászlót fejvesztésre ítélték, kétezer tallérra becsült javait pedig elkobozták. Gyöngyös s egyéb birtokai két részét 1322-ben Lambert, a pörben ítélkező országbíró, harmadrészét pedig Dózsa nádor, felperesként nyerte adományul Róbert Károlytól.

A pártos, hevesvérű Csobánkák, boszút lihegve Róbert Károly, az idegen király ellen, Trencsényi Csák Máté pártütő zászlaja alá siettek és az abaúji rokon Amadék párthíveivel egyesülve, 1312 január hó 15-én, Rozgony síkjain, a Tarna folyó mellett, Kassa város közelében ütköztek meg a királyi sereggel. A pártütők csatát vesztettek; Csobánka Dávid a harczban elesett s az övével együtt a többi Csobánka csillag is mindörökre letünt.

1327 május 21-én már készen volt a királypecsétes írás, mely a Csobánkákat földönfutókká tette és Gyöngyösnek s Bene várának más birtokost adott, Széchenyi Farkasfia Tamás erdélyi vajda személyében. A rozgonyi síkon a gyöngyösiek Tamás vajda oldalán, földesuraik ellen küzdöttek s az egyik Csobánkát fogolyként adták át Szécsenyi Farkassy Tamásnak. Ha a gyöngyösiek e fegyveres szolgálata szigorú történeti bizonyságokkal nem is igazolható, de az kétségtelen, hogy az új földesúr Gyöngyös iránt a legmesszebbmenő jóindulattal viseltetett s hatalmas befolyását arra is felhasználta, hogy Gyöngyös várost a kiváltságos városok sorába emelje.

Farkassy Tamást ugyanis még be sem iktatták adományos javaiba, már 1337-ben Róbert Károly király szavai szerint: "alázatosan könyörgött és tiszteletteljesen esedezett, hogy nagyságunk szokott kegyessége szerint egyik örökös birtokának, mely Gyöngyösnek (Gungus) neveztetik s Hevesújvár megyében van, oly szabadságot, vagyis szabadsági kiváltságot adni méltóztatnánk, milyenekkel budai polgáraink vagy jövevényeink alapításuk kezdetétől fogva használva élnek, hogy az is hasonlóképpen falerődítésekkel körülvétessék, tudniillik tornyokkal, vívóhelyekkel, bástyákkal és egyebekkel, melyek Gyöngyös építendő várának (castri) és erődjének (castelli) erősségéhez kívántatnak."

Róbert Károly készségesen teljesítette leghűbb emberének kérelmét s a vonatkozó kiváltságlevelet 1335 október hó 28-án új és hiteles kettős pecsétjével is ellátta.

Igy lett Gyöngyös kulcsos város, ellátva védfalakkal, tornyokkal és kapukkal, mely kiváltság hírét, nevét országosan hordozta. Ma az erődítéseknek nyoma sem látható; csak a sír széléhez legközelebb álló öregek emlékezése őrzi még halvány képét a benei, csapó, tóutczai és solymosi kapuknak, 113melyeket a fény- és kis-kapuval együtt jó részben a XIX. század elején leromboltak.

Tamás vajda fiai voltak; Miklós, másként Kónya bán, Mihály pozsonyi prépost, majd egri püspök, továbbá Gáspár és László. A Farkassy család után a Pohárnok, Berzeviczy és Salgó család voltak Gyöngyös város birtokosai, kiknek javai később a Zsigmondtól különösen kegyelt Rozgonyi családra jutottak.

Gyöngyös 1455-ben fele részben ismét urat cserélt, mert Gyöngyös felét László szécsenyi vajda fia, több más fekvő birtokkal együtt eladta 40.000 forintért az ekkor már nagy hatalomra és dicsőségre emelkedett Gúthi Országh Mihálynak; gyöngyösi birtoka másik részét pedig zálogba adta Losonczy Albertnek, ki azt zálog czímen harmincz évig bírván, Mátyás királynak 1467-ben kelt irata alapján, Losonczy Albert és örökösei Gyöngyös város földesuraiul elismertettek s így a város legtekintélyesebb földesurai a Gúthi Országh család és a Losonczyak lettek. Mindkét család kiváló szerepet játszott hazánk történetében. 1468-ban Országh Mihály a pozsonyi országgyűlésen már nádori tisztet viselt, Losonczy László pedig az 1496-ik évben abban a kitüntetésben részesült, hogy a kincstári számadások megvizsgálását reábízták. Mátyásnak 1490. évben bekövetkezett halála után a város urai II. Ulászló pártjához szegődtek s így Gyöngyös is részese volt a pártos harczok kellemetlenségeinek, mert II. Ulászló testvére és vetélytársa Albert, az 1491-ik év elején, Perényi Péterrel Gyöngyöst és vidékét pusztíttatta.

Az 1518-ik évi országgyűlést megelőzőleg Budán tartottak egy gyülekezetet, melyből azt látjuk, hogy a város birtokos urai közül különösen kettő, Országh Imre és Móré László, továbbá az ez idő szerint tekintélyesen emelkedő Gosztony család János tagja is, Lajos király legbensőbb hívei voltak. E főnemes családok közül különösen a Móré család élvezte az ifjú király kegyeit. A ledér Móré László úgyszólván mindenható volt az uralkodó környezetében, Móré Péter egri prépost pedig azt a megbízást nyerte egy társával, hogy mivel a honvédelem terhét nem viselő egyházi személyek jövedelmeik tizedével tartoznak a végvárak védelméhez járulni, az illetékek pontos befizetését ellenőrizze.

Gyöngyös története szorosan összefügg a várost uraló főnemes családok történetével. Ezek emelkedése és bukása a város fejlődésére befolyással volt. S ha urainak szerencséje vagy harczi dicsősége Gyöngyös városra fényt derített s hatalmas erőforrása lett haladásának, kétségtelen, hogy urainak dicstelen tevékenysége is legközvetlenebbül éreztette hatását Gyöngyös várossal szemben.

A Móré-család történeti szereplése a legszigorúbb ítéletre hívja fel a történelem ítélőszékét. Móré Mihály volt árulója Belgrád várának, melyből titkon a török táborba szökvén, a várnak leggyöngébb pontjait felfedezte, vitéz őrségét pedig fegyverletételre csábította s így e nagyfontosságú vár török kézre került. E család lelkét terhelte pecséthamisítás, rablás, csalás, átkos könnyűvérűség, mely befolyásolta a gyönge Lajos királyt is, annyira, hogy Gyöngyös város negyedrészét Móré László kezére juttatta.

A mohácsi vész után bekövetkezett gyászos időben, szomorú napok virradtak gyöngyös városra is. Az ország belsejébe diadalmasan előrenyomuló török hadak útja vérrel ázott s Gyöngyös is áldozata lett a vad kegyetlenségnek, mely gyujtott, pusztított, rabolt. A török elvonulása után pedig az ellenkirályok: Szapolyay és Ferdinánd hadai élték ki a várost, mely csak akkor jutott ismét kevés nyugalomhoz, midőn Szapolyai és Ferdinánd 1538 február 24-én békét kötöttek. Gyöngyös Szapolyainak fogadott hűséget, ki 1536-ban Judica vasárnapja utáni pénteken, Nagyváradon kelt kiváltságlevelében, Gyöngyös városát védelmébe fogadta, javaikban ne károsítsa, ott ne szállásoljon s minden élelmet megfizessen.

1540-ben Budán, Szent Dorottya napja után való szombaton kelt János királynak egy újabb levele, a hűséges gyöngyöseikhez, melyben őket ismét védelmébe veszi, szabad járás-kelésüket biztosítja s megparancsolja, hogy felettük csak saját bíráik illetékesek eljárni. Ugyanő 1540-ben még egy védelmi levelet adott ki részökre, az akkor Buda felől csatangoló török portyázók ellen is.

János király halálával új korszak vette kezdetét Heves vármegyében s így Gyöngyös városában is. Frangepán Ferencz egri püspök ugyanis, mint a János király és Ferdinánd között megkötött béke-okmány egyik aláírója, János 114király halálával, a kötött egyezség érvényre emelkedését magára nézve is kötelezőnek ismerte el, hogy t. i. az ország egy fő alá egyesüljön s ehhez következetesen, Ferdinánd király hívéül vallotta magát. Frangepán az egyezség általános érvényesítése végett Perényi Péterrel együtt Gyöngyösre, 1540 augusztus hó elején tartandó tanácskozásra hívta össze a Hevessel szomszédos vármegyék főispánjait. A megtartott tanácskozásból a jelenlévők felhívást intéztek az erdélyi rendekhez, hogy a váradi béke értelmében hódoljanak meg Ferdinándnak, Thurzó Elek kir. helytartónál pedig Ferdinánd iránti hódolatukat be is jelentették.

Ekként Gyöngyös is a Ferdinánd-párthoz szegődvén, csakhamar török rabigába jutott. Midőn ugyanis 1544-ben a hatvani őrség vitézei, kiknek élén a Dancs testvérek állottak, a török közeledésére az egri várba futottak. Mehemet pasa az őrségtől felgyújtott és üresen hagyott hatvani várat kardcsapás nélkül foglalta el; a törökök Hatvanban sandsák-hivatalt állítottak fel és szokásos módon igyekeztek a szélrózsa minden irányában foglalásaikat is érvényesíteni. Ekkor jutott Gyöngyös is a török hatalmába, mely alatt mintegy 140 évig sínylődött.

Ez időbe esik Gyöngyösön a hitújítók fellépése, kik a lutheránus Perényi Péternek, a magyar hadak főkapitányának és egri várnagyának, Varkoch Tamásnak pártfogása mellett, Heves vármegyében tágas működési kört nyertek s így a hitújítás csakhamar nagy elterjedésnek örvendett. A predikátorok Gyöngyösön is tért foglaltak s minthogy Dobó István várkapitánysága alatt az előbb élvezett pártfogásában nem részesültek, vallási sérelmeik orvoslásáért több ízben a budai basához fordultak. 1553-ik év Szent-Miklós napján "Mehemet bég, a hatalmas Császár Magyarországi kincstartója", a vallási viszályok megszüntetése végett következő parancsát intézte a gyöngyösi bírákhoz és polgárokhoz: "hogy a mai napon engedtük és adtuk a gyöngyösi keresztényeknek, kiket ti Lutheroknak mondtok, az úr malomnak tizedét, melyet ennek előtte a ti plébánostok vett fel; mert ők is ennek utánna a hatalmas császárnak adót fizetnek, miképen a ti papotok." Inti tehát, és parancsolja Mehemet bég Gyöngyös bíráinak, hogy különben ne cselekedjenek, mert erősen megbüntetni fogja. Parancsolja azt is, hogy: "valamely misés legény az ő prédikátiojokra akar menni, el ne tiltsák, és a misés legény valamely fél között, vagy valahol akar misélni, az szabad legyen - mert ha ennek utánna én hozzám panasz jön, erősen büntetlek benneteket."

A vallási villongások nem szüntek meg, mint a város levéltárában levő, 1566-ik évben kelt feljegyzés bizonyítja: "A másféle rendnek miképen levő közinkbe származásáról. Elsőben mikor közinkbe jövének, a másféle rend, kívánnának helyet magoknak; a város békesség okáért az apáczák egyházát és lakó helyét, minden jövedelmével engedné nekiek; egy ideig békében voltak. Majd felindulának, és a városra reá támadának. A város békesség okáért ismét adá nekik a szent Urbán egyházát, minden jövedelmeivel, melyben akkor is nekünk egyházi emberünk volt. Azon közben magokban titkon ismét feindulának, és nagyon sok adományokkal futták a budai basát, és kérték a nagy egyháznak felét. Mivel elhitették vele, hogy vannak annyian, mint a pápisták. A község megértvén az ő titkos nyilatkozatokat, mi is elmentünk a pasához. A pasa azt rendelte, hogy mindkét fél, szám szerint megirattassék. Találtatott a másféle rend 52, a mi rendünk 228-nak. A pasa megértette, hogy nem úgy van, mint neki ez mondatott. Magába gondolkodik, és a békesség okáért, tőn ilyen örök kötést, hogy valamelyik rend felmozdítaná a meglévő állapotot, az 800 frtra büntettessék négy ember feje vételével. Mely kötést mi ez ideig megtartottuk." - végzi a feljegyzés. Csakugyan Arszlán budai basa 1566 február 16-án egy parancsot adott ki, "hogy az elmúlt napokban az geongeosi lutherek jöttek my hozzánk és köniörgenek, hogy mikeppen egieb városokban vadnak az egházak ket fele oztassanak." Megengedtetett tehát ez, - folytatja a parancs, de erre eljövének a pápisták is s minthogy amazok kevesebben volnának, kívánták, hogy elégedjenek meg a már adott két kápolnával és jövedelmeivel és hagyjanak békét. Az egyezség csakugyan ez értelemben történt meg Budán "sok jámbor agák és csauszok előtt."

De a panasz a budai divánhoz ismét megérkezett, mire Mustafa budai basa 1577. deczember 2-án a gyöngyösi bírákat büntetés terhe alatt meginti, hogy: "a luthereknek békét hagyjanak, valamikor akarják, mind bőjtön mind egyaránt 119a mészárosok húst árulhassanak; iratlan jobbágyok itt szabadon telepedhetnek és mesterségük után élhetnek; s ne sarczoltassanak."

Mustafa pecsétes magyar levele a "Luther-rendűek" javára szólván, a katholikusok sem késtek a maguk módja szerint megnyerni a magas diván kegyeit. A luther-vallásúak ugyanis 3 év óta a templom házát, malmát és szőlejét szerezték meg, bizonyos évi adófizetés mellett, mely összesen 30 piaszterre rúgott. Azonban a katholikusok részéről küldöttség jelent meg, mely régi okmányokkal igazolta, hogy e birtokok a barátoké voltak s most is őket illetik. Nem késett a küldöttség kijelenteni, hogy e javak után készek több adót fizetni, mint a mennyit a lutheránusok fizetnek. E végből le is tettek 60 piasztert, sőt a lutheránusoktól három éven át fizetett 30-30 piasztert is megtérítették. Mindezek ekként megtörténvén, meghozatták 1578 október 26-án az ítéletet, hogy a kérdéses birtokok a katholikusoké, s "mindaddig, míg bírják, hozzá ne merjenek nyulni a lutheránusok."

A vallási villongások mindamellett napirenden voltak, mert a protestánsok nemcsak a katholikus templomokat és azok javait igyekeztek hatalmas pártfogók védelme alatt elfoglalni, hanem az uratlanná vált házakat és jószágokat, sőt városi hivatalokat is. A katholikusok tehát szintén pártfogókat, védelmezőket kerestek. Miután pedig akkor a király hadvezérei voltak a leghatalmasabbak, ezekhez járultak a megszorult lakosok, kiket megnyerni annál könnyebben sikerült, mert ezek a védelem és pártfogás ürügye alatt a lakosokat taksafizetőkké, jobbágyaikká tették. Ilyenek voltak: Forgách Ádám, Drugeth György, Rákóczy László, Tökölyi István, Esterházy Miklós, Koháry István, Nyáry Zsigmond, Bossányi László, Haller György, Vámosy István, Dósa Ádám, Wesselényi Istvánné és mások.

A pártfogó főnemes uraktól s különösen az ellenséges hadaktól okozott sok kár ellenére is, Gyöngyös erős kitartással és áldozatkészséggel igyekezett magát fenntartani, annyira, hogy Heves vármegyében a művelődés, ipar és kereskedelem és ennek mozgató ereje, messze vidékre terjedőleg, Gyöngyösön központosult. A hódoltsági viszonyok és kormányzat rejtett dícséretével s a keleti gondolkozás fellengzős nagyításával és felületességével ugyan, de mégis említésre méltóan emlékezik meg Gyöngyösről Evlia Cselebi török utazó: "Az egri ejaletben 8000 alacsonyabb-magasabb deszkazsindelyes szép háza van. Nyolcz bírája, kezükben ezüstbottal, vállukon prémes mentével, "biró" néven kormányozza a várost. E nagy város a Mátra hegy tövében fekszik s a Mátra folyó keresztül folyik rajta és két részre osztja. Kertjei és tiszta utczái vannak. E város a Mátra szélénél délkeletre terjed és hosszúsága 8000 lépés. Összesen nyolcz temploma van. Van 1060 boltja, melyek mindegyikében szép, bájos, hitetlen leányok üldögélnek és mindenféle árúczikket árusítanak. A városon keresztül menő folyó néhány malmot hajt. Házai többnyire téglaépítkezésűek és csinosak. A városnak hosszában 10, szélességben 5 utczája van; mindegyik utczában egyik végétől a másikig keresztüllátni, mint a tükörben, oly egyenesek. Ezernél több posztó és sajákműhelye van. Lakossága kereskedő, kik minden közadótól fel vannak mentve, azonban Felsőmagyarország kormányzójának, a sánta palatinusnak adót fizetnek. Noha két kilids alá tartoznak, az oszmánoknak ajándékon kívül mást nem adnak, azonban minden évben az egri vár kijavításához és tatarozásához hozzájárulnak. Egykoriban ezek Eger meghódítójának, Mohamed szultánnak egy kenyeret és háromszáz ökröt adtak ajándékul s ezért kapták a szabadalomlevelet."

Evlia Cselebi-féle szabadalomlevelekben bővelkedett Gyöngyös város lakossága, de ezek nem biztosítottak kellő oltalmat a hatalmaskodások ellen, melyek nemcsak főnemes urai és a hódoltsági hatalom, hanem a királyi hadak és adókezelők részéről is érték; pedig adófizetője volt a város mind a töröknek, mind a királynak. Ezért Mátyás főherczeg 1601 márczius 5-én rendeletet intézett felső- és alsó Magyarország összes kapitányaihoz, melyben felhívta őket, hogy "Gyöngyös város papjait" szerzeteseit és összes katholikus népességét annyi éven át részint a török zsarnokság által, részint a szabad hajduktól annyi kárt és elnyomatást szenvedvén, - most "minden javakkal vegyék oltalmukba és védelmökbe." Bocskay halála után Heves és Külső-Szolnokvármegyék is, melyek Bocskay országrészéhez tartoztak, visszajutottak régi kötelékük körébe s így Gyöngyös városa is sietett bemutatni hódolatát Rudolf kormányának, mely 1607 május 7-én védelmet biztosító levelet adott ki, meghagyván "minden 120kapitányoknak, zászlótartóknak, tizedeseknek, hogy annak utána senki akaratjok ellen Gyöngyös városára ne szálljon, semmiben kárt ne tegyen." Mihelyt pedig II. Mátyás foglalta el a királyi széket, a sokat szenvedett város mellett felemelték szavokat Gömör és Heves egyesült vármegyék Rimaszombatban gyűlésező rendei is. II. Mátyás király mindjárt uralkodása kezdetén, 1609 január 31-én nagyfontosságú rendeletével örvendeztette meg Gyöngyös városát, a rendek e felterjesztése kapcsán: "hogy Gyöngyös városa s vidékének lakosai, rég időtől török hódoltság, kettős teherviselés alatt nyögve, midőn keserves munkájok gyümölcsét, a bort árúsítás végett egyes vidékekre szállítják, hogy magok s családjok élelmét, úgy terheik kielégítésére a szükségletet megszerezzék, a kir. harminczadoknál illetéktelen fizetésekkel zaklattatnak: a rendek tehát Gyöngyös városa és vidékének népét ezen illetékek fizetéséről felmenteni kérik." A rendek e felterjesztésére II. Mátyás utasította a harminczad-kezelőket, hogy Gyöngyös és vidéke lakosait, saját boruk árusításánál, semmiféle illeték fizetésére ne kötelezzék.

Alig vette azonban kézhez a város a biztosító levelet, máris újabb sérelem érte polgárait, mert őket a kamarai biztosok jogtalan tizedszerzéssel zaklatták. Siettek is panaszaikkal Thurzó György nádorhoz, ki 1610 június 2-án Tokaj várából rendeletet adott ki, hogy jönnek gyöngyösi polgárok panaszszal, hogy sok éven át a törököktől is nyomatva, eddig nem gyakorlott módon, az eddigi mértéken és kötelezettségen túl kényszeríttetnek. Meghagyja tehát a deczimatoroknak, hogy Gyöngyös polgárait jogtalanul ne zaklassák, oda két-háromnál több tizedszedésre ne menjen és a szokottnál többet ne vegyenek.

A hatalmaskodás ez időkben ismét felütötte fejét vallási téren is, melyről Mahomet nagyvezér Nándorfehérváron kelt levele nyújt bővebb tájékoztatást. Gyöngyösön, mint említve volt, régi egyezség szerint az apáczák kápolnája és a Szent Orbán-templom volt a lutheránusoké. A protestáns Bocskay kedvező kormányát megelőzőleg törekedtek a Szent Bertalan-főtemplom elfoglalására is. Bocskay kormánya alatt újra feléledt bennök a vágy, hogy a templomokra és egyházi birtokokra nézve foglalásukat tovább terjeszszék. Az idő erre alkalmasnak mutatkozott és nem is mulasztották el, hogy a Szent Bertalan főtemplomot és a ferenczrendiek zárdáját elfoglalni megkíséreljék, mert ezzel a katholikusokat Gyöngyösről teljesen kiszorították volna. Azonban a jogaikra s vallásos érdekeikre akkor is féltékeny katholikusok sem pihentek. Most ők kerestek a török császárnál védelmet, a kinek a basái előtt kötött egyezség- s biztositó-leveleik a kezeik között voltak. A panaszra Mahomet nagyvezér 1605 deczember 13-án a gyöngyösi bírákhoz és polgárokhoz kibocsátott parancsoló levelében szigorúan meghagyta, hogy: "ennekutánna is, minden rendbeli emberek az ő vallásokban, örökségökben, szent egyházokban megmaradgyanak, egyik a másikra háborúságot ne indítson, mert a hatalmas, győzhetetlen török császár keze alatt 77-féle nemzetség vagyon, és senkinek rengyét nem háborgatja. Tehát a miképen eddig a piaczon való megyés szentegyházat a pápista napok bírták, és a klastromot a barátok, ennek utána is övék legyen, minden jövedelem és tartozásokkal; úgy a Lutherek is az apáczák egyházával és a Szent Orbán egyházával s azok jövedelmével elégedgyenek meg -mert valaki másképen cselekszik, megbüntettetik."

Egy év múltán - 1606 deczember 2-án, - "a gyöngyösi keresztyén Ecclesiában lévő Atyafiak, kik másképen Evangelicusoknak hivattatnak - a hatvani statusok, Ali bég, a széchényi bég, Hasszán pasa, Ibrahim aga, stbi előtt tették azon végezést, hogy soha a piaczon lévő szent egyházhoz tartozó örökség felől pápista uraimékkal nem pörölnek, mint nem pöröltek ennek előtte is."

Nemcsak Gyöngyöst, hanem az egész országot a vallásfelekezeti súrlódások gyöngítették ez idő szerint s minden irányban nagy és mélyreható vallásfelekezeti szervezkedés volt folyamatban. A belső forrongásnak, mely az 1618. évi márczius 4-én tartott pozsonyi országgyűlésen mindig hevesebb lett, ez volt a gyújtó anyaga. Az országgyűlés határozataival elégedetlenek, egyetértve Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmel, fegyvert ragadtak s csakhamar kitűzték a felkelés zászlaját, melylyel rövid idő alatt diadalmasan hódították meg az egész országot. A következő év ősz elején Széchy György gömörmegyei főispántól már oltalomlevelet kapott a felkelőkkel egyetértő Gyöngyös város is, mely "eleitől fogva mindenkoron az országgal egyetértett, most is ő felségének fejet hajtott, ennek okáért 121parancsolja, hogy semminemű kár ott ne okoztassék" az egyházi rendek is helyükben megmaradjanak, tisztökben, hivatalukban meg ne háboríttassanak."

Maga Bethlen Gábor is oltalmába fogadta Gyöngyöst 1619 november 9-én nagyszombati táborából írt levelében s megtiltotta főleg a csavargóknak, átvonulóknak és prédálóknak a sok inséget látott városban való időzést. Másrészről pedig meghagyta, hogy a városban lévő "papi és prédikátori rendek, úgymint Calvinisták, Lutheránusok és Pápisták, az egész város, akár milyenvalláson levők, személyekben és jószágaikban meg ne károsíttassanak."

Az ugyanez évi -1619. - országgyűlés folyamán II. Ferdinánd és Bethlen fejedelem között kötött béke-előzmény alapján, Heves vármegye s így Gyöngyös is, Bethlen fejedelem uralma alatt maradt. Forgách Zsigmond nádor vette ekkor oltalmába a várost, ki Gyöngyös lakosainak sok kárvallását tapasztalván, melyeket a különféle vitézlő rendek házak feltörésével, gyújtogatással és a várost őrző törökök megölésével okoztak, felhatalmazta Gyöngyös lakosait, hogy az ily prédálókat, fosztogatókat és török-üldözőket elfoghassák, vagy ha ellenkeznek, megölhessék.

Bármily szigorúsággal rendelkezett is a nádori nyiltparancs, a visszaélések, kihágások és bűntettek napirenden voltak. A város ekkor a császári hadak főkapitányához, Ghimesi Forgách Miklóshoz fordult oltalomért, ki 1622. évi február 22-én Fülek várából fenyegetett meg minden rendbeli urakat és vitézeket, hogy: a ki életét, fejét, tisztességét szereti, a gyöngyösi bírákat, polgárokat s benne őrző törököket ne háborgassa, se titkon, se nyiltan... mert - fejével számol!... A császári főkapitány erélyes föllépése nem sokáig biztosította s így a lakosok újból Bethlen fejedelemhez fordultak, ki Gyöngyös városa javára előbb Rimaszombatban 1623 szeptember 25-én, majd három évvel később Palánk várából adott ki védelmi levelet, intvén kapitányait, hogy "Gyöngyösre zászlóstól, seregestől senki ne menjen, papokat religiojokban ne háborgassa, ott károkat ne okozzon."

Gyöngyös város Bethlen fejedelem halála után is az erdélyi fejedelmek országrészéhez tartozott s így színhelye volt a hadak járásának, kelésének és ezzel további sorsa is: szenvedés és megpróbáltatás! E siralmas helyzet Heves vármegye 1673 május 4-én tartott közgyűlésének Lipóthoz intézett felíratában tükröződik meg, mely szerint a még fennálló lakosság a maga elnyomorodásában ijesztő képe az idők pusztító viharának, tanújele mily s mennyi szenvedés és sanyargatás vonult rajtok keresztül!

Mindazonáltal a társadalmi érintkezésnek és forgalomnak középpontja a megyében ez idő szerint is Gyöngyös városa volt. Az ipari és kereskedelmi élet, úgy a török és a magyar közötti érintkezés, Gyöngyös falai között volt a legélénkebb s így a városnak életkérdésévé vált az, hogy a török-magyar érintkezésnek középpontjaként, megkíméltessék. Ez az oka annak, hogy a török és magyar végvárak főkapitányainál nem szüntek panaszaikkal és kérelmeikkel közbenjárni a gyöngyösiek. Sőt a zavaros időkben minduntalan megújuló kegyetlenségek miatt megkísérelték időnként a török főhatalmasságoknál sőt magánál a török szultánnál is küldöttségek útján benyujtani panaszos előterjesztéseiket. A városi bírói számadásokban, 1668-ban előfordul, hogy egy ily küldöttség 1300 frtjába került a városnak.

De nemcsak a város, hanem a megye is minden kínálkozó alkalmat megragadott, hogy a súlyos sérelmek megfelelő orvoslását keresse. A sok panasz következtében gróf Aspermont, Felső-Magyarország főkapitánya, 1689 július 31-re Kassára hívta össze a felsővidéki tizenhárom vármegye képviselőit, kik összefoglalták a sérelmeket, melyek az irtózatot keltő katonai elbánás ritka példáit tüntetik fel abból az időből, midőn az ország a török hódoltság alól felszabadult. Ily sérelmek voltak Gyöngyös várossal szemben, hogy: 1684-ben Duklas, Gácsvára biztosa, 20 gyöngyösi nemest és előkelő polgárt magához idézett a katonai adók behajtása ügyében; ezeket rögtön letartóztatta, a török foglyok és rabok közé záratta és míg 3000 frtot érettük le nem tettek, ki sem bocsájtotta őket. Mersi tábornok 1685-86-ban Szolnok felé táborozva, nem tekintve, hogy a török is pusztít s hogy a koborló felkelő-csapatok mindent elrabolnak, Gyöngyöstől 4500 frtot zsarolt ki. A lakosok nem állhatva már a katonai zsarolásokat, családjaikkal együtt elmenekültek a hegyekbe, erdők közé húzódtak, gyökerekkel, fák magjaival táplálkoztak s boldogok voltak, a kik elhullott állatok húsához jutottak. 122A hegyek közé menekült családok százai vesztek el éhségükben. Gyöngyösön csak kevesen maradtak meg a lakosok közül, kik úgyszólván kizárólagosan viselték a megyei terheket is.

Mersi és Heisster tábornok Gyöngyösre háromszoros végrehajtást küldött s az otthon maradottak csekély élelmöket templomokba, pinczékbe rejtve, szerte futottak. A katonák ezt sejtve, fetörték a templomokat s lovakkal jártak azokban; a pinczéket feldúlták és így fosztották ki elrejtett élelmeikből a szerencsétleneket. A papokat és dékánokat, kik a templomok megszentségtelenítése ellen felszólaltak, lovaik farkához kötözték, s ekként mértföldekre hurczolták őket; a gyöngyösi barátokat zárdájukban ütötték-verték félholtra s a templomok értékesebb tárgyait elrabolták.

Ez időszak, mely a török uralom végét jelzi, a legrombolóbb korszaka a város történetének, s szinte nehéz elképzelni azt a szívósságot, melylyel a város az 1689 márczius 13-án Karaffától kirótt 4940 frt hadisarczot is ki tudta fizetni.

Pusztulás, panasz, inség és nyomor, reménytelenség és végső kétségbeesés ütötte fel szomorú tanyáját és a pohár még mindig nem akart betelni. A török és a császáriak egyformán kiélték, prédálták, zsarolták. "...nagy inségben és nyomoruságban let legyen ez a mi nyomorult végső pusztulásra menendő városunk, mint az idegen nemzetnek rettenetes kimondhatatlan sok kívánsági, rajtunk való élődése és az eo Felsége hadainak rendeltetett, reánk vetett impositiók és sulyos portiók exactiója végett: annyira jutott már a szegénység a nagy inség miá, hogy inkább halálát, hogysem életét kívánja magának ..." Igy panaszkodnak a gyöngyösi bírák a vármegye alispánja előtt... A szomorú gyászos idők minden keserűsége megszólal a szegény katona énekében:

A török kiűzését követő kormányzati rendszer, az önkényeskedés és súlyos terhek nyomása, lobogtatták fel az elkeseredés és gyűlölség tűzlángját, melynek heve zászlóbontásra kényszerítette II. Rákóczi Ferenczet "Pro Patria et Libertate". 1694-ben, ifjú nejével meglátogatta Gyöngyöst is, hol birtokos volt s ekkor a vármegye vendégelte meg. Már 1701. nov. 9-én császári köröző-levél érkezett a vármegyéhez, tudatva, a ki Rákóczit élve szolgáltatja kézhez, 10.000 frttal, a ki halva, 6000 frttal jutalmaztatik. Válaszul a vármegyei nemesség, élén Almássy János alispánnal, Rákóczi zászlaja alá sereglett s Gyöngyös városa nagyhírű kegyes ura ünnepélyes fogadására készült.

A Gyöngyösön megindult megyei felkelési mozgalomnak továbbra is Gyöngyös maradt a főhelye. Itt gyülekeztek a gyalog és lovas felkelők; innen indultak 1703. okt. 21-én Eger ostromára. E közben Rákóczi Gyöngyösön intézte azt a békeegyezkedési kísérletet, melyet Lipót király utasítására Széchenyi Pál kalocsai érsek ajánlott fel. E békeegyezkedési kísérleten Széchenyi érseken kívül, a franczia király követe, két lengyel követ és a török követ volt jelen.

A gyöngyösi értekezlet alatt érkezett Rákóczi táborába a városnak egy másik földesura, gróf Forgách Simon, ki előbb Lipótnak volt a tábornoka.

1704. év folyamán a fáradhatatlan Széchenyi érsek újabb levélben sürgeti Rákóczit az egyezkedési fonál felvételére, ki ismét Gyöngyöst tűzte ki találkozási helyül szept. hó elejére. A megkezdett tárgyalás alatt a Gyöngyösre érkezett evangelikus rendek nyugtalankodtak vallási érdekeik mikénti biztosításáért, mire Rákóczi meggyőzte a protestáns rendeket, hogy az aggodalom tisztán Lipót hívei fondorlatának szüleménye, hogy a megkezdett hazafias küzdelmet e féltékenységgel kettészakasszák és bukásra vigyék.

A változó hadiszerencsével folyó Rákóczi-szabadságharcz alatt a város többször volt döntő intézkedések és hadi mozdulatok színhelye. Itt tartották többször, mint ideiglenes megyeszékhelyen, a vármegye közgyűlését, - így 1709. aug. 3-án is, a mikor a Gyöngyösön időző Bottyán János tábornoknak a vármegye ajándékot is adott. A népszerű tábornok tarnaörsi táborában ez év szept. 27-én halt meg és Gyöngyösön temették el a szentferenczrendiek templom sírboltjában. Gyöngyösön a ferenczrendiek klastromában őrizték a vármegyei okiratokat is az 1710. évi márczius 6-iki megyei közgyűlés határozata szerint: 123"az nemes Vmegye az Egerben levő acták megtartásáról gondoskodván, hogy netán Eger-városból a lakosoknak mint az előtt ki kell bontakozni, nehogy azok dissipáltassanak, Gyöngyösre hozatala és valamely segrestyébe helyezése elrendeltetett."

A Rákóczi-korszak letünésével a város lakossága feszült erőkkel igyekezett a zivataros századokban szenvedett veszteségeit pótolni. Más részről pedig az uralkodóházzal is teljesen kibékülni látszottak, a minek az lett az eredménye, hogy VI. Károly 1714 és 1715-ben a gyöngyösiek kiváltságait és szabadalmait nemcsak elismerte és megerősítette, hanem a városnak országos és heti vásárok tartását is engedélyezte.

Csak rövid ideig riasztotta a várost a háború félelme a Napoleon elleni hadjáratban, a mikor a város az "insurrectió" részére egy teljesen felszerelt lovas katonát állított ki, a sereg részére pedig nagyobb mennyiségű ruhát szavazott meg. Ez időben, az1806. évben, szép örömnap derült a városra, a mikor a magyar szent korona volt vendége Gyöngyösnek. A szent korona az Almássy Pál házában volt elhelyezve s 36 koronaőr őrizte.

A városi tanács az ünnepség részleteit a következőképpen állapította meg:

"Értésére esvén Tanácsunknak, hogy Hazánk legfőbb Kintse, Szentséges Koronánk Munkátsról Budára városunkon keresztül az jövő héten, azaz 20 currentis Martii fog visszavitetni és városunkban meg fog hálni, mire való nézve, hogy ily Drága Kintse országunknak minden lehető illendőséggel fogadtasson, determináltatott:

I. Hogy a czéhesek legényeikkel edgyütt sorba kiállíttassanak a templom előtt.

II. Az ágyúk szünet nélkül lövettessenek ki.

III. A muzsika minden felé szóllyon.

IV. Tanátsunknak tagjai a czédulaház előt rendet formálván, mihelest az korona odaérkezik, Ord. Notáriusunk magyar nyelven tegye meg üdvözlését a sz. koronához.

V. Estve a N. Városunk ablakjai és mind a 2 oskolák illumináltassanak, nevezetesen a többi themák között maga országunk kintse a sz. Korona irathasson le és különösen világítasson meg."

A csendesebb évtizedek békés napjait nem mulasztotta el Gyöngyös város továbbra is vagyoni és erkölcsi jólétének felvirágoztatására fordítani. De mihelyt újabb alkalom kínálkozott arra, hogy a nemzet szabadságáért áldozzon vért, életet, vagyont, az ősök példájához mindig hű maradt. Alig szárnyalt szét a híre annak, hogy 1848-ban a katonaság Budapesten megtámadta a szabadságittas népet, a megyei gyüjtő-bizottsághoz a nemzeti őrsereg felszerelésére Gyöngyös 764 frtot adományképen és 570 frtot kölcsönképen küldött. Ezenfelül 11 font ezüst mellett, arany- és ezüstórákat és egyéb ékszereket ajánlott fel, bor, búza, és egyéb élelmiszerekkel. A megyei nemzetőrség második zászlóaljába pedig, melynek Gyöngyös volt a székhelye, a város 1200 embert állított.

A szentesített törvények értelmében Pestre összehívott országgyűlésre Almásy Pált küldte a város képviselőjéül, ki a debreczeni országos űlésen, a függetlenségi nyilatkozat kimondásakor, a mellyel az uralkodóházra nézve a trónfosztás kimondatott, az elnöki tisztet viselte.

De csakhamar újra átszenvedte a város a háborús idők megpróbáltatásait. 1848. év vége felé tartania kellett a városnak 760 főből álló horvát foglyot. 1849 január 21-én pedig Windischgrätz előhada Schulczig tábornagygyal az élén vonult be Gyöngyösre. Ez Kápolna felé haladván, a szintén elvonult vértes-ezred ezredese, Montecuccoli hátra maradt s az ezredét kocsin akarta követni. A Mezőkövesd körül szállásolt magyar huszársereg előörseiből 8 ember egész Gyöngyösig kémlelt, hol is a szélső háznál tudakozódván, hogy van-e itt ellenség - arra a hírre, hogy csak most vonultak ki innen és ezredesök még itt van, rögtön elfoglalták a vendéglő bejáratát, a káplár két huszárral benyitott az ezredes szobájába és tisztelegve: "jelentem alásan ezredes úr, foglyom," - az ezredest letartóztatták. Ugyanakkor az odasereglett nép felhívására, hogy a város kapitánya is osztrák érzelmű, a huszárok ezt is elfogták és az ezredessel együtt Mezőkövesdre szállították.

Ez esetért 1849 február 10-én állott bosszút az osztrák sereg, mikor is Babarczy Antal császári biztossal mintegy 1500 főnyi csapat szállotta meg a 124városházát és Windischgrätz rendeletéből "gróf Montecuccoli ezredesnek Gyöngyösről 8 honvéd által elfogatása és gyáván elvitetni engedése végett" a városra fele részben ezüst, fele részben bankjegyben fizetendő ötvenezer frt sarczot vetve, a várost összelövetni fenyegette; a város könyörgésére azonban huszonháromezer frttal megelégedve, Hatvan felé vonult. Néhány huszár vetődött ismét ekkor a városba, kik fellázítván a népet, mindenfelé szúró- és vágóeszközökkel fegyverkezve, rohantak az elvonult csapat után, mely a lárma hallatára visszafordul és megszállotta a várost. Miután Schneider alezredes a lakosokat lefegyverezte, szabad rablást engedett katonáinak, kik a lakosoktól megvendégeltetve, nem vették igénybe a nyert engedélyt.

A kápolnai csatában az osztrák sereg egy része Gyöngyösről indult február 26-án s a csata után annak zöme itt táborozott; július 11-én pedig gróf Paskievits vezérlete alatt már az orosz hadsereg vonult Gyöngyösre.

...............................................................................................................

Végre mintegy harmincz tót honvéd jött, kik néhány óráig pihentek a városban s elbeszélték a - világosi fegyverletételt....

Gyöngyös a Mátra lábainál fekszik. A Mátra szelíd nyulványai ölelik keletről és nyugatról. Az éjszaknak fekvő erdőkoszorús hegyek s délen az Alföldet kitáró síkság a város fekvését kedvessé s nem egy nézőpontról festőivé és regényessé teszik. A Mátra a város dísze, ékessége. Legmagasabb csúcsa a Kékes, mely 1010 m. magas. A Kékes legszebb pontjáról, a 20 m. magas Mátra-toronyból belátható az Alföld és Felvidék panorámája. A Mátra önálló vulkanikus képződmény. Uralkodó kőzete a trachyt, melynek legidősebb válfaja: az andesit alkotja a Mátra középpontját, a Saskút és Kékest. A Mátra üdítő forrásai: a Gyökeres-, Szent László-forrás, Jávoros-kút stb.

Gyöngyös határa 7305 kataszt. hold és 140 □ m.; egy részben erdőség, más részében majdnem kizárólag szőlőmívelésre használt terület.

A város lakosságát eredetileg ős-magyar faj alkotta. Később, midőn a város a háborús idők zivataraiban szinte elnéptelenedett, más nemzetiségű jövevények is telepedtek a szép Mátra ölére. A reformáczió idején származtak ide a most már utódaikban szín-magyar tótok, különösen Árva, Liptó, Trencsén, Turócz, Sáros és Zólyom vármegyékből, a németek pedig a Szepességből. Zsidók már a törökvilágban laktak Gyöngyösön. Az 1736. évi összeírás szerint Gyöngyösön volt 8 zsidó család; öten vegyeskereskedést tartottak fenn, három pálinkafőzéssel foglalkozott. Az 1743. évben egyre-egyre 6 frt taksát vetettek ki. A ráczok, görögök az 1691-iki bevándorlás alkalmával telepedtek le és főleg kereskedelemmel foglalkoztak.

Gyöngyös 15 éven felüli férfi-lakosainak száma az 1697-iki összeírás szerint volt: 784. Tehát a XVII. század végén, az újjászületés ez időszakában legnépesebb volt a vármegyében Gyöngyös város. A lélekszám: az 1850 évben 13.258; 1857-ben 15.450; 1869-ben 15.830; 1880-ban 16.061; 1890-ben 16.124; 1900-ban 16.379, valamennyien magyar anyanyelvűek. Vallásra nézve: róm. kath. 13.819; gör. kath. 38; református 410; lutheránus 101; gör. nem egyes. 38; izraelita 1973. Van a városban 2500 lakóház, nagy részük kőből és téglából építve s bádoggal és más tűzálló anyaggal fedve.

A város külső képe a legjobb benyomást teszi. A főutczákon modern emeletes házak vannak. A régi földszintes házakat újabban a városi ízlés szerint építik át. Az egész város összhatása kellemes; kivévén a főutczákba torkoló közöket, melyekben a régi földesúri világ taksásházai épültek. A város négy főutczája; a Kossuth Lajos- (Bene) utcza, Petőfi Sándor- (Solymos) utcza, Jókai Mór- (Csapó) utcza és Vachot Sándor- (Tót) utcza. Ez utczák elsőrendű aszfalt, részben keramit burkolattal vannak ellátva, a csapadékvizek levezetésére pedig földalatti beton-csatornák szolgálnak.

A város szép főtere (a Hanisz Imre-tér) a nagy piacz, villamos ívlámpáival, szegély-fáival és pompás aszfalt-burkolatával a legjobb hatást gyakorolja. A város összes utczáit aszfalt-gyalogjárók teszik kellemessé.

A Kossuth Lajos-utcza belső végénél, a Petőfi-utcza és Vachot-utcza torkolata és a főtér éjszaki oldala mellett van a Szent Bertalan-főtemplom, Gyöngyös 125város régi dicsősége, melynek története a XIV. századnál előbb kezdődik. A mint maig, átalakítva bár, mutatkozik. - Ipolyi szerint, - csúcsív-építészetünknek még egyik kitünőbb alkotása. Kéttornyú széles homlokzata is - újabb renaissance-modorú átalakítása ellenére, talán még régibb román ízlésű tervezet lehet; míg maga a templom a késő gót ízlést jellemző sajátságos részletekkel bír. A kevéssé tagozott külső faltámok mellett ugyanis a szentély záródása is egészen abnormis alakítást mutat, a mennyiben nem a többszög egyik középső oldalával, hanem magával a szöggel végződik, úgy hogy a templom középátmérő-vonala a szögbe jut. Ily ritkább eltérő sajátosság csak régi templomoknál fordul elő.

Belső világosságban a templom hossza 65 méter, szélessége 28 méter. Régi templomépítési modor szerint a földbe merül két lépcsővel, szentélyével napkeletnek fordulva. 1815-ig kőfallal volt bekerítve, melyen belül temetkeztek. Hajdanta szentélye fölött kisebb tornya volt, mely az 1810. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint földrengéstől megrongáltatván, leszedetett. Déli oldalához - középtáján - 1701-ben harangtornyot építettek, mely fából készült és az ácsmesterségnek valóságos remeke volt. Rossz kőlapja miatt 1731. évi július 26-án esti 8-9 óra között azonban ledőlt.

A templom homlokzati két szegleténél újabbkori két ékes torony épült. Az éjszakit a harangtorony ledőlte utáni időben, a templom és város költségén kezdték építeni s érczfedelét 1826-ban nyerte. E toronyban vannak elhelyezve a hatalmas harangok. A déli tornyot 1814-ben kezdték építeni, melynek költségeire Nováky József egri kanonok, a város volt plebánosa, 1000, Hám János egri kanonok, később szatmári püspök, a városnak nagy szülötte 11000, a város pedig 2000 frtot adományozott. A torony magassága a toronyfedélzettel 62 m. 30 cm.; aranyos keresztjével messze tündöklik. Nemcsak a régiek mondták, hogy: "Mássa kevés van a hazában!" - hanem még ma is el lehet mondani ugyanazt a szép két toronyról.

Az éjszakról és délről csarnokkal (porticus) védett két oldalajtó 1654, illetőleg 1656. évből származik. A templom hajóját jobbról balról öt-öt oszlop, melyeken a boltozat és 6-6 méter széles oldalkarzatok nyugszanak, három térre osztja. A templomnak 1791-ben Harrach József pesti orgonaépítőtől készített orgonája egyike hazánk leghíresebb orgonáinak. A régi írók a templomnak 21 oltárát emlegetik; ma 9 oltára van. Keresztkútja régiség, érczből öntve; külfalán felső széle körül gót betűs és jobbról balra olvasható felirata a Credo első szavait tünteti fel, alján pedig: "Ave gratia plena Dominus tecum benedicta;" oldalain több kisebb-nagyobb domborművű alak és ezen felírat látható: "Boleslai Dei gratia Ducis Poloniae." A templom kincstárában érdekes látnivalók, mint az ötvösségnek remek alkotásai: aranyozott ezüst kelyhek, Úrmutatók és ezüst kézi keresztek.

Az egyház-kegyúri jog gyakorlásának legrégibb forrásához Csobánka unokáinak, János comes fiainak osztálylevele vezet el, mely 1301-ben az egri káptalan előtt kelt. E szerint a kegyúri jogot megszerző Csobánka leszármazottjai, János comes osztozkodó fiai: László mester, Sámuel és Dávid a gyöngyösi és benei templomok (várkápolna) kegyuraságát maguknak és utódaiknak közösen fenntartották. ("Patronatus eciam ecclesiarum villa Gyungus et villa Bene tam eisdem quam suis posteritatibus communiter remansisset, preterea magister Ladizlaus, Samuel et dauid praedicti taliter se in nostra presencia obligurunt.")

A Csobánkák összes birtokait 1335 november 5-én királyi adományként nyerte Róbert Károlytól Tamás erdélyi vajda, a templomok kegyúri jogaival együtt, "cum... Patronatibus Ecclesianun." Tamás vajda örököse pedig Gyöngyös város lévén, sőt III. Ferdinánd 1635-ik évben, III. Károly pedig 1715-ben kelt okleveleikben a várost Encs és Bene puszták birtokaiban meg is erősítvén, - a kegyúri jog ezzel is Gyöngyös város közönségére szállott, mely nemcsak a kegyúri jogaiba tartozó Szent Bertalan főtemplomnak, hanem a város többi templomainak is kegyes ura.

Gyöngyös város legrégibb egyházi épületei közé tartozik a még ma is fennálló Szentlélek-kápolna, mely a Mária-tanoda jámbor apáczainak ájtatoskodási helye. Legvalószínűbb, hogy Csobánka László építtette, ki az említett osztálylevél szerint a Krisztus-teste kápolnát saját költségén alapította. 1496-ban a ferenczes harmadrendű apáczák bírták, a reformáczió idején pedig sok háborúsággal 126protestánsok foglalták le, míg a vallásközi állapotok rendezésekor ismét a katholikusok kezére került.

Viszontagságos multja van Szent Orbán templomának is. Előbb a katholikus istenitisztelet czéljaira szolgált, majd annak a protestánsok által történt erőszakos birtokbavételét a törökök szentesítették. A XVII. század második felében azonban az egri püspökök Gyöngyösön is erélyesen követelték a régi állapotba való visszahelyezést s így hosszas pereskedés után a Szent Orbán-templomot is visszaszerezték a katholikusok birtokába. De a templom a Rákóczi-korszak idejében ismét a protestánsoké lett, míg végre a jezsuiták kezére jutott, kik azt díszesen átalakították s hozzáépítették mai két tornyát. Eltávozásuk után ismét sok bajon ment át. A gazdátlan templomot senki sem akarta gondozni s így a kormány elrendelte annak lerombolását. A hitbuzgó gyöngyösiek esedezésére a templom megmaradt, fenntartására a királyi udvar 4000 frtot adott, 1781-ben pedig ünnepélyesen a város tulajdonába bocsájtatott.

A gyöngyösi szent-ferenczrendi kolostort és a mellette lévő templom egy részét, a legrégibb rendi feljegyzések szerint, 1400-ban a Báthory család alapította s azóta a ferenczrendiek nem hagyták el. A rend itteni tagjai is elévülhetetlen érdemeket szereztek a nép lelki ellátása, az ifjúság vallásos és hazafias nevelése körül. Kiválóan nagy érdemeket szereztek az által is, hogy a bevándorolt lutheránusokat a város legmagyarabb elemeivé nevelték.

A szent ferenczrendiek ősrégi temploma, mely a várost 1904-ben pusztító tűznek a kolostorral együtt áldozata lett, új szépséggel bontakozott ki hamvaiból, különösen a Műemlékek Országos Bizottságának áldozatkészségével, mely lehetővé tette, hogy a templom régi tornya is restauráltassék. A templom és kolostor restaurálása idején a Műemlékek Országos Bizottsága, a képviselőház részvétele mellett, nagy ünnepségek között avatta fel a templom sírboltjában pihenő Bottyán János kurucz generális emléktábláját, a mikor a Rákóczi-korszak halhatatlan történetírója, Thaly Kálmán mondott Vak Bottyán fölött emlékbeszédet.

Gyöngyös város ősrégi templomai közé tartozik a Szent Erzsébet-templom, mely hajdan a Benei-kapun kívül egymagában állott az öreg ispotály épülettel, most pedig a nemes stilű Orczy-kastély és a főgimnázium hatalmas épülete veszik körül. 1653. év előtt már igen hosszú időn át el volt hagyatva. Nem gondozta senki; harangja elnémult. A hol előbb imádság, ének, orgonaszó olvadt össze szép harmoniában: ott néhány gyöngyösi polgár minden lelkiismeretfurdalás nélkül helyezte el búzáját, lovát.

Azonban mihelyt a hitujítás hullámai erősebben kezdték ostromolni a várost és a már itt lévő református felekezet, különösen a jövevény tótokkal gyarapodni kezdett, a gyöngyösi hitbuzgó barátok arra gondoltak, hogy az ország felső vidékeiről napról-napra érkező lutheránusokat elszigeteljék az itteni protestánsoktól. Így akarták ezek számbeli növekedését megakadályozni, másrészről pedig módját ejteni annak, hogy a jövevényeket a kath. egyházba visszatérítsék.

E czél elérése végett a Szt. Erzsébet-templomot a kath. istentisztelet tartására berendezték s a tótokat a templomba tót nyelvű predikáczióval csalogatták. E missióban 1654-től 1810-ig buzgólkodtak, mely idő alatt nemcsak magyarrá, hanem katholikusokká is tették a betelepedőket.

Ma a Szt. Erzsébet-templom főleg az áll. főgimnázium kath. ifjúságának isteni tiszteleti helye.

Gyöngyös nyugati részén, a Dolha-patakra lejtő fennsíkon, honnan a regényes hátterül szolgáló Mátra betekinthető, épült a messzeföldön híres gyöngyösi Kálvária. Alapítója a Gyöngyösön 1670-ik évben a megváltó haldoklása emlékére alakult Agonia-Társulat, mely a betegek és haldoklók iránti gondoskodást tűzte ki czéljául. A társulat az élén lévő jezsuitáktól lelkesítve, határozta el a kalvária építését. Az építés előtt vita merült fel az 1721. évben a fölött, hogy a ferenczrendieket, vagy a társulatot illeti-e meg a kalvária-építés joga. A megkérdezett egri püspök az Agonia-Társulat, mely a betegek és haldoklók iránti gondoskodást tűzte ki czéljául. A társulat az élén lévő jezsuitákból lelkesítve, határozta el a kalvária építését. Az építés előtt vita merült fel az 1721. évben a fölött, hogy a ferenczrendieket, vagy a társulatot illeti-e meg a kalvária-építés joga. A megkérdezett egri püspök az Agonia-Társulat javára döntötte el a kérdést.

A mint a főpásztori engedély megérkezett, 1721. április 4-én, a hétfájdalom emléknapján, tette le a Kalvária alapkövét Wenner Jakab jezsuita tartományfőnök, Vida Ignácz városbíró és tanácsosai jelenlétében.

Az építkezéshez járultak: Almássy János, Ágnes és Ferencz, Koháry István és más földesurak s a hívek, úgy hogy már szeptember 14-én harsonák hangja és dobok pergése között Gyetvay Mihály egri kanonok és gyöngyösi plebános 131fölszentelte. A következő évben a társulat építtette a Kalvária kőkerítését is. 1723-ban pedig a Kalvária főkápolnája mellé két kisebb kápolna épült.

1878-ban a régi főkápolnát a város és a hívek költségén átalakították és megnagyobbították. Kedves ájtatoskodási helye nemcsak a gyöngyösi, hanem a messze vidékről elzarándokoló katholikusoknak is.

A hitbeli meggyőződésükért lelkesen buzgólkodó gyöngyösi protestánsok katholikus véreikkel ezek templomainak elfoglalása miatt sokszor hadakoztak. Az 1781. évi türelmi patens után, minthogy nekik Gyöngyösön ez idő szerint se imaházuk, se lelkészük nem volt, a szomszédos protestáns vallású földbirtokosság a gyöngyösiekkel elhatározta, hogy imaházat, iskolát és parókiát építenek. A vármegyei közgyűlés 1783 június 16-án kérelmüket azzal az indokolással utasította el, hogy Gyöngyösön a mintegy 70 szegény család ily költséges intézmény elviselésével nem terhelhető. Végre 1784 deczember 6-án a helytartótanács útján megérkezett a rendelet, melynél fogva a gyöngyösi reformátusoknak szabad vallásgyakorlatot engedélyeztek, de a katholikus lelkész-, kántor-stóla és egyébb jövedelmek épségben hagyásával. 1787-ig bérelt házban, azután az egyház házában tartottak isteni tiszteletet.

A számban és erőben megfogyott református egyház, a templomépítéshez szükséges pénz és építési anyagok összegyűjtése után, 1792 szeptember 20-án hozzákezdett a templom építéséhez és azt 1793 október 20-án be is végezte. A toronyépítésre is gyűjtést indítottak s miután az összeg 7470 váltóforint és 50 krra emelkedett, a torony építését is megkezdték, mely 1845-ben nyert befejezést.

A gyöngyösi reformátusokat az 1791. évben mentették fel a róm. kath. plébános részére eső évi 100 frt fizetése alól, de a róm. kath. ünnepeken templomukban isteni tiszteletet tartani köteleztettek. Az 1845. évi augusztus 15-én tartott reform. egyháztanácsülés határozatképpen mondotta ki, hogy "a jövendőkre nézve csupán annyiban kívánja kebelbeli híveivel a katholikus ünnepeket megtartani, a mennyiben a vallásfelekezetek közt most álló szelíd béke az utána is fennmaradása kedvéért - meghagyja, hogy hívei, valamint ezelőtt, úgy ezután is ovakodjanak külső és belső zörgő munkákat vinni véghez."

Az 1876-ik évben a gyöngyösi református és evangelikus egyház a protestáns közösség erősbítése és a vallásfelekezeti érdek megóvása czéljából unióra lépett.

Gyöngyös város izraelita vallást követő lakosai, kiknek nagyobb része az orthodox hitközséghez tartozik, már 1813-ban templomot építettek. Az élő hagyomány szerint az építkezéshez szükséges téglát a gróf Károlyi-uradalom ingyen adta. Építője Róbel építész volt, ki a főtemplom déli tornyát is építtette. Tizenhárom évvel később e templomot átalakították, 1872-ben pedig a hitközség példás áldozatkészségéből új templom is épült, mely az egyre szaporodó hívek befogadására elégtelennek bizonyulván, 1897-ben kibővítették. A díszes templom elismerésre méltó alkotása a vallásos buzgóságnak.

A város nevezetesebb épületei között régiségénél fogva is első helyen említendő a városháza, melynek homlokzatán a város czímere látható. E czímer a város régebbi czímerével nem mindenben hasonlatos.

Az állami főgimnázium kétemeletes, monumentális épületei "Gyöngyös a Közoktatásnak" felirattal méltán dicsekszik. Kétségbevonhatatlan bizonysága annak, hogy a város gyermekeiért az erőit meghaladó áldozatokra is képes! Gyöngyös, Róbert Károly 1335. évi kiváltságlevele alapján, az ország jelesebb városai közé emelkedett s mint ilyen, a kor igényeinek megfelelő művelődési intézményeket sohasem nélkülözte, mert azokat a nagy számmal ittlakó nemesi és főnemesi családok gyermekeinek neveltetési érdeke is követelte. Pázmány Péter biboros-herczegprímás éppen erre való tekintettel erélyesen szorgalmazta, hogy az ifjúság nevelése itt a jezsuitákra bízassék. Ennek következtében Pyber János egri püspök Pap Ferencz jezsuitát 1633-ban a városba hozta, hogy a gimnáziumot megalkossa. Munkásságát siker koronázta, mert a város hatósága - a vidék akkori urának, a török vezérnek beleegyezésével - kérte a rend főnökét, Forró Györgyöt, hogy még több tanárt küldjön. A rendfőnök 1634 október 2-án tudósította a várost, hogy kérésükhöz képest Sztankovics és Magdalenitz atyákat az ifjúság nevelése végett, Gyöngyösre rendelte. A gyöngyösi gimnázium 132ez időtől fogva mintegy félszázadon át, háborítatlanul teljesitette nevelő-oktató feladatát.

A gimnázium 1756-ban a jezsuitáktól emelt épületbe költözött s a jezsuiták elűzetése után, 1776 november 6-án, a szt.-ferenczrendiek vették kezelésbe, de nemsokára II. József császár rendeletéből Jászberénybe helyezték át alapítványaival együtt. A vármegye annak visszaállítását erélyesen sürgette s ekként 1798-ban a város és a Szt. Ferencz rend között kötött egyezség alapján a gyöngyösi gimnáziumot újból megnyitották, kezdetben 3, később 4 osztálylyal s így vezették az újabb időkig, midőn a gimnázium 6 osztályúvá fejlődött. 1849. év végén, az egységesítő osztrák rendszer, a gimnázium ismét 4 osztályú lett s csak az alkotmányos idők beálltával fejlődött újból 6 osztályúvá.

A legújabb időben sürgetővé vált a gimnázium nyolcz osztályúvá fejlesztése, melynek költségeit a város különösen a filloxera-csapás következtében, nem viselhette. Igy következett be a nyolcz osztályúvá fejlesztéssel 1898-ban a gimnánium államosítása. Az államosítási szerződés alapján a város előbb 20,000, most 6000 korona fenntartási hozzájárulást visel és építtette 350,000 korona költséggel a főgimnázium mai épületét, míg a régi - 1802-ben emelt - gimnáziumi épület városi hivatali helyiségekül szolgál.

Az oktatásnak másik figyelemreméltó hajléka, a Petőfi Sándor-utczában, az állami polgári leányiskola, melynek ízléses épületét 150,000 korona költséggel szintén a város emeltette.

A népnevelés nagy érdekeinek szolgálatában a város példásan buzgólkodott s mert ősrégi kath. plebániája mellett iskola is mindenkor volt, gyermekei az oktatást sohasem nélkülözték. A haladó időkkel a népnevelés tekintetében is lépést tartott s a XVIII. század utolsó évtizedében az iskolák fejlesztését a király elé járult küldöttséggel is sürgette. Ugyanez időben a város nemcsak a mindennapi tanköteleseket igyekezett beiskolázni, hanem a serdültebb ifjúságot is. Erre vonatkozik a következő rendelet: "A mester-Legények, hogy Vasárnapi napokon oskolába járjanak, parancsoltatik."

A népnevelésre vonatkozó országos törvények iskoláink jellegében változást idéztek elő, míg végre a mindinkább elviselhetetlenné vált tanügyi és iskolafejlesztési teher a várost iskolái legnagyobb részének államosítására kényszerítette. Az 1895. évi államosítási szerződés értelmében kötelezettséget vállalt a város arra, hogy 200,000 korona költséggel elemi iskolai és kisdedóvó-épületet emel, az évi fenntartáshoz pedig 30,000 koronával járul. E hozzájárulást az 1908. évben 15,000 koronára mérsékelték.

A mintaszerű állami elemi iskolákban és kisdedóvókban 33 tanerő, 5 óvónő, 3 rendszeresített kath. hitoktató és 5 más felekezetű óraadó hitoktató végzi lelkes munkáját.

Kath. jellegű elemi iskolák: a Mária-tanoda és Fejérváryné-féle árvaintézet, a kettő összesen 8 tanerővel. E két intézet a Paulai Szt. Vinczéről nevezett irgalmas nővérek kitünő vezetése alatt, igen keresett, külön-külön internátusa is van.

Az iparos- és kereskedő tanonczoknak szakiskolájuk van.

Gyöngyös város műveltségi és közművelődési viszonyaira élénk világot vet az a körülmény, hogy már 1706. évi június hó 8-án megalakult itt egy tudós társaság "Coetus Literatorum" névvel. A közműveltségi állapotokat jellemzi az is, hogy Gyöngyösön a XVIII. század volt színpad, 1812-ben pedig rendes színtársulat működött, melytől jótékony czélra előadást követelt a város: "Az itt lévő Jádzó társaság egy játék darabot a végre jádzott ki, hogy a nézőktül beszedett pénz a házi szegények közt osztasson fel; a beszedett summa teszen 33 fkat." A színészek működéséről 1822-ből is van adat. A tanácshoz folyamodtak ugyanis engedélyért, mire determináltatott, hogy: "A magyar színészeknek a Nemzeti Oskolába játtzani megengedtetik." Az 1839-ik évben már műkedvelők is szerepelnek, kiknek a városbíró adott engedélyt. "Némely Gyöngyösi Ifjak által megkérettetvén, minthogy a Gymnasiumban levő üres szobában négy színész Játékot szándékoznának előadni, annak megengedtetését Tanátsunknál eszközölné, mely kérések elfogadtatván, megengedtetett."

Érzéke volt a városi tanácsnak a sajtó iránt is, mert megörökíteni és köztudomásúvá tenni akarta az 1831. évi bérmálási ünnepségeket, így határozván: "Azon nagy ékességü solemnitásnak miképpen történt végbemeneteléről 133az ujságíró az ujságban történendő kihirdetés végett, levél által megkérettessen: meghatároztatott."

A sajtó különben a városban hamarosan gyökeret vert. Első lap volt a "Gyöngyös", mely után csakhamar életre kelt a "Közügyeink" és a ma is megelenő: "Gyöngyösi Lapok", "Gyöngyösi Ujság", Hevesmegyei Lapok" és a legfiatalabb "Mátravidék." E sajtótermékek négy nyomdából kerülnek napvilágra.

A közművelődési törekvéseket hatalmas szárnyakkal vitte előbbre az 1874 április 19-én megalakult "Műkedvelők Társulata." Ez újabban egyik lelkes és maga után maradandó nyomokat hagyó tagjának nevével "Hanisz Imre Közművelődési Egyesület"-té alakult át s erőteljes szervezetével hivatva van a közművelődés tágas terein mélyen szántogatni.

Az iparos-ifjúság és mester-iparosok szellemi művelését és hazafias, erkölcsös irányban való tartását szolgálja a "Gyöngyösi Kath. Legényegylet és Olvasókör." Megalakult az 1864-ik évben Bányász Sándor kath. s. lelkész lelkes kezdeményezésére. A szép multú intézmény az itteni iparosoknak ma is áldása.

"A Gyöngyösi Ifjusági Egylet" és "A Gyöngyösi Alsóvárosi Ifjúsági Egylet" különösen a földmíves-ifjúság köréből toborozza híveit. Mintaszerű hazafias, valláserkölcsi irányú vezetése az állami iskolai tanítók nagy érdeme.

Széchenyi István gróf gyujtó kezdésére alakult meg Gyöngyösön 1836-ban a Kaszinó, mely nemcsak Gyöngyös társaséletének vált mozgató erejévé, hanem egyesítette magában a vármegye előkelőségét is. S míg egyrészről irányító befolyást gyakorolt a közügyekre, másrészről vigalmaival a vármegye határain túl is híreskedett.

A "Gyöngyösi Társadalmi Kör" alakulása a múlt század 60-as éveire esik. Az alkotmányos élet újjáébredéséről kezdve eleven tevékenységgel szolgálja czéljait, erősíti az összetartás érzetét a társas érintkezés közvetetlenségével.

A város társadalmi intézményeinek egyik legjelentősebbike a Gyöngyösi Önkéntes Tűzoltó- és Mentőtestület. A város kiépülésénél kedvezőtlenül érvényesült hajdan az a körülmény, hogy a nemes és főnemes birtokosok a házhelyek kiosztásánál teljesen figyelmen kívül hagyták a tűzrendészeti szempontokat. Igy épült fel azután a város főutczáiba torkoló közökben az egymáshoz épített házaknak egész tömkelege. Ez építkezési rendszer miatt sokszor kegyetlen csapások sujtották a várost, mert úgyszólván minden évszázadban többször is felütötte fejét a vörös kakas. A város annaleseiben alig van feljegyezve megrendítőbb esemény, mint egy-egy ilyen csapás, mely a munka és szorgalom kincseket érő eredményeit egy-két óra alatt elhamvasztotta. A legutolsó ily szörnyű csapás 1904-ben sujtotta a várost, midőn leégett a szent ferenczrendi templom és kolostor, továbbá 205 lakóház, melléképületeivel együtt. A lakosok tűzkárát 1,285.833 koronára becsülték, mely kárösszegben az élelmiszerek, takarmányneműek, butorok, ruházat és egyéb mezőgazdasági eszközök értéke nem volt benne. E csapások egyrészről azt eredményezték, hogy a város vezetősége városrendezéssel, utczák nyitásával és közterek alakításával igyekezett tagozottabbá tenni a várost, másrészről pedig alkalmul szolgáltak oly társadalmi tömörülésre, mely a tűzrendészet hatalmas szervét: a tűzoltói intézményt létesítette.

Az 1890. évben alakult Gyöngyösi Önkéntes Tűzoltó-Testület, mely újabban az Önkéntes Mentő-Egyesülettel bővült, egyike hazánk legkiválóbb ily intézményeinek. Tagjai nemcsak a veszedelem idején bizonyították be hivatottságukat, hanem az országos versenyeken is vezérsorba állottak. Az intézmény anyagi erőforrásait a társadalom áldozatkészségében és a város legmesszebbmenő támogatásában leli, mely lehetővé tette, hogy az egyesület felszerelése mintaszerű. Tekintettel arra, hogy a város - különösen szárazság idején - vízhiányban szenved, az egyesület az ú. n. Kapitány-vizeshordó-rendszert szervezte, mely szerint minden háznál, éjjel-nappal, a tűzoltóság rendelkezésére kell állnia egy vízzel töltött másfél hektoliteres hordónak. A vízzel töltött hordókat a tűzoltóság, veszély idején, a megtámadott területen összeszedi. A vizes hordók a városi rendőrkapitány ellenőrzése alatt állanak s ezért nevezik azokat Kapitányhordóknak.

A hazafias érzés ébrentartása czéljából alakult a városban a Nemzeti Ünnepélyeket Rendező Egyesület, mely nyilvános ünnepségeket rendez különösen 134márczius 15-én és október 6-án. E mellett minden alkalmat megragad arra, hogy az előforduló helyi vagy országos jelentőségű és hazafias tárgyú eseményeket, történeti emlékezéseket ünnepség keretében méltassa.

A város haladottságára mutat az a körülmény is, hogy keretében az emberbaráti intézményeknek egész sorozata keletkezett, részint egyesek, részint a társadalom, vagy a város áldozatkészségéből. A jótékony intézmények között első helyen áll a:

Gyöngyösi Szegény Asszonyok Intézete. Revisnyei Revitzky Gáspárné szül. Marsófalvi Marsovszky Borbála, a múlt század elején tervbe vette ez intézet alapítását. Veje Tarródházi Tarródy Bertalan 1822 május 2-án kelt végrendeletében a ludasi birtok összes épületei értékének egyharmad részét hagyta a szervezendő intézetre, ha adoptált fia, Gosztony Ferencz fiú-utód nélkül halna el. Tarródy Bertalan özvegye, Revitzky Mária már okíratba foglalta az intézet nemes tervét, hogy Gyöngyösön, a Csapó-utczában, Csegő József és Borhy Imre háza közötti házát és telkét a gyámoltalan özvegy és hajadon nőknek menedékházul alapítja. Az alapításban segédkezésre Hám János szatmári püspököt kérte fel, ki 8000 váltóforinttal járult az intézet fenntartásához. Tarródy Bertalanné ékszereit, egy drágakövekkel kirakott arany szelenczét, 46 brilliánskővel ellátott nyakéket, 15 brilliánssal ékesített keresztet, egy brilliáns fejéket kilencz nagy kővel és 3-3 sorban egy oldalon 42 kisebb brilliánssal - adományozta az intézetnek. Az alapító 1827-ben az intézet mellé kápolnát s ehhez 1829-ben tornyot építtetett. Ugyanez évben Nováky József egri kanonok, volt gyöngyösi plebános 2500 váltóforintot, özv. Dvorszky Györgyné 6500 váltóforintot juttatott az intézetnek, mely ma ingatlanain kívül 70.000 koronán felüli pénzvagyonnal rendelkezik. Az intézet elaggult nőket gyámolít. Ügyeit a gyöngyösi plébános elnöklete alatt a város polgármesteréből és előkelő polgárokból alakult igazgatóság intézi.

Árvaleányok nevelésére van hivatva a Fejérváryné róm. kath. árvaleányintézet. Alapítója Fejérváry Józsefné szül. Csörgheő Amália, ki az intézet czéljaira a város éjszaki részén mintegy tíz holdas kertet és szép úriházat vásárolt, fenntartási alapul pedig pusztacsászi 300 holdas birtokát adományozta. Az intézet a Paulai Szent Vinczéről nevezett nővérek vezetése alatt van s egyike a legáldásosabb jótékony intézményeknek.

A szegény árvaleánykák otthona a Gyöngyösi Jótékony Nőegylet Árvaháza is, melyet lelkes nők buzgólkodása alkotott meg s azt ma is fenntartja a társadalom kiapadhatatlan áldozatkészségével.

Hasonló nyomokon halad a gyöngyösi Izraelita Nőegylet, mely tagjainak készséges könyörületével siet enyhíteni a nélkülözés keservein.

Újabban a helyi társadalom a szeretet nagy munkájának gyakorlására alakította a Gyermekbarát-Egyesületet, elemi iskolai szegény növendékek felruházására, a Gimnáziumi Tanulósegítő Egyesületet, szegény sorban levő gimnáziumi tanulók anyagi támogatására, továbbá a Szanatórium-Egyletet, mely a szegény tüdőbetegek segítésén kívül gyakorolja az általános jótékonyságot is. Legújabban a Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt-Egyletének Gyöngyösi Választmánya is megalakult, mely rövid fennállása alatt a felebaráti szeretet találékonyságával tekintélyes összeget gyűjtött és áldozott a szükségben levőknek.

Gyöngyös város a szegény-ügy rendezésére alkotta meg a Városi Menházat, melynek alapjául a kisebb-nagyobb szegényalap egyesítésével oly törzsvagyont hozott össze, hogy a városi évi segély mellett, a menedékház be tud fogadni minden városi elaggott szegény férfit, nőt és árvagyermeket. A Városi Menházalap legtekintélyesebb része a gróf Koháry István-féle alapítvány, Papp Melkizedek szent ferenczrendi szerzetes alapítványával, mely eredetileg a Pesti Első Hazai Takarékpénztár két darab részvényéből állott, ma azonban növedékeivel a törzsvagyonban a második helyet foglalja el. A Városi Menházat a Paulai Szent Vinczéről nevezett nővérek vezetik.

Gyöngyös jótékony intézményeinek sorozatát nem merítenők ki, ha említés nélkül hagynók a nemcsak szép múlttal, de szép jelennel dicsekedhető Izraelita szent Egyletet és a Jótévő-Egyesületet, melyet Gyöngyösön "német társulat" néven ismernek. Ez utóbbit eredetileg a XVII. században Gyöngyösre települt német iparosok alapították. A ma is virágzásban lévő "német társulat" színmagyar tagjainak inkább önsegélyzőegyesülete ez a társulat, mely tagjainak 135különösen betegség és a családban előforduló halálozás alkalmával nyújtja segítő kezét.

Ehhez hasonló intézményeket alapítottak a hajdan itt működött jezsuiták, különösen a földmívelés-osztály körében. E - részben - vallásos társulatok, minők a Szent Kereszt-, Szent Tamás-, Szent István-, Szentlélek-, Szűz Mária-Társulat stb. az iparos czéh-rendszerből kölcsönözték alapvonásaikat. S míg egyrészről az összetartozás, együttérzés és hasonló polgárerények ápolásával a szó legnemesebb értelmében kultúrintézményekké váltak, másrészről önkormányzati szervezetükkel hathatósan közremunkáltak, hogy fegyelmezett tagjaik a városi életben, ennek javára érvényesültek. A város e legrégibb társulatai, századok szentesítette szervezetükben, ma is melegágyai a vallásos erényeknek, erőforrásai annak a társadalmi szervezetnek, mely az embertárs jó- és balsorsában tevékenységével és nem üres szólamok csillogtatásával tesz bizonyságot arról, hogy helyes szocziális érzéke van.

Gyöngyös lakosai nagy részének ősfoglalkozása a szőlőmívelés. A város hegyes-völgyes határa alakulatánál fogva mintegy kinálkozott e mívelési ágra. Sok évszázados gyakorlattal szerzett tapasztalás tette a gyöngyösi "kapást" az ország legjobb, legkitartóbb szőlőmívesévé, kinek szakértelme általánosan elismert. E körülmény magyarázza meg azt, hogy az ország bortermő vidékein különösen a nagyobb bortermelők, szívesen alkalmazzák a gyöngyösi "vinczellért."

Gyöngyösön a szőlőmívelés kezdete - bátran mondhatni - egy időbe esik a megszállással. 1301-ben, midőn a három Csobánka fiú a gyöngyösi ősi birtokon megosztozott, birtokaik jó része szőlő volt. Az osztályra került szőlők egy része Gyöngyöspüspöki mellett, a másik Péter, Detrik fia és Fogas Detrik szőleje között (Péter mály), a harmadik rész pedig a város alatt feküdt. Az 1576-ik évi tizedösszeírás szerint a városnak 348 bortermelő lakosa volt. Az általok fizetett bortized összege 608 köbölre rúgott s így az évi termés 6688 köbölt tett ki. Az 1578-ik évi összeírás szerint volt 350 bortermelője s ezek 733 köböl tizedbort szolgáltattak. A köbölt ez idő szerint 15 pinttel számították. A háborús világ megfogyasztotta a termelők számát, mert az 1605-ik évben csak 125 bortermelőt írnak össze, kik 123 köböl bortizedet fizettek.

A város élelmes bortermelői boraikkal az országban szerte kereskedtek s önmaguk jártak-keltek vele, mert itthon a kocsmáltatási jog a várost illette s a város maga szabta meg a termelőktől a város kocsmáinak vásárlandó bor árát. Minthogy pedig a harminczadszedők a borárus gyöngyösieket megfizettetni akarták, János király Gyöngyös város régi kiváltságának biztosítására az 1536. évben védelmi levelet adott, melyben biztosította a borral kereskedő gyöngyösieket, hogy őket jártukban-keltükben senki ne akadályozhassa. E kiváltság biztosítását a gyöngyösiek később is állandóan szorgalmazták. II. Mátyás az 1608. évben engedélylevelet adott ki részökre, mely szerint saját termésű boraikat vám- és adómentesen árusíthatták az ország minden részében.

A gyöngyösi bortermelők régente főleg a fehér szőlőfajokat mívelték s ezek között rajnai fajokat is, a melyeket báró Brudern József telepítette be gyöngyöstarjáni szőlejébe. Azonban a múlt század elején a kadarkát kezdték ültetni, melyet török szőlőnek neveztek. E faj volt az uralkodó az 1886. évben fellépő filloxera-vészig, mely három év alatt elpusztította az összes szőlőterűleteket.

A filloxera-vész végzetes csapást mért Gyöngyösre, mert lakosai nemcsak a város határában levő 2000 holdnyi szőlejüket vesztették el, hanem a gyöngyös vidékén lévő falvak határaiban elterülő szőleiket is, melyek szintén 2000 holdnyi területen feküdtek. A termelők kénytelen-kelletlen más termelési ág alá kezdték mívelni előbbi szőlőföldjeiket, de mihelyest halvány reménynyel biztatta őket az amerikai vesszőbe való ojtás, lázas sietséggel széledett szét a lakosság egy része az ország ama helyeire, hol az új szőlő-kultúrát kísérletileg honosították s tömörült a tanfolyamokra, melyeken a jelentkezőket ez új rendszer szerint oktatták. A gyöngyösi szőlőmívesek mihamarább elsajátították e termelési rendszer tudományát s örege-ifja munkába állt, hogy a díszeitől megfosztott területeket az új rendszerű szőlőkkel betelepítse.

A szőlőfelújítás nagy munkája rengeteg anyagi áldozattal és verejtékkel végre sikerült, úgy hogy a filloxera-pusztítás után alig tíz év mulva, a város lakossága újra jobb napokat látott. Az új telepítéssel meghonosultak a legnemesebb 136csemege- és bor-fajszőlők is. A kistermelők különösen a csemege-fajokat ültetik, mert a kedvező kereskedelmi viszonyok mellett ezek termését a legelőnyösebben értékesíthetik. A szőlő mellett a gyöngyösi termelőnek azelőtt a híres gyöngyösi bab volt a mellékkeresménye; újabb időben azonban a kivitelre jobban keresett csontár-gyümölcsöket (cseresznye, meggy, baraczk) termelik. Borvidéke: Gyöngyös-Visontai borvidék.

A bortermelés értékesítésére alakult Gyöngyösön az 1905. évben a Gyöngyös-Visontai Bortermelők Szövetkezete. A szövetkezetet, alapszabályainál fogva, nem lévén alkalmas a nagyobb forgalmazásra, hamarosan részvénytársasági alapra szervezték át s azóta az ország legjelentősebb értékesítő szövetkezetei sorába emelkedett; mint borszövetkezet pedig hazánkban páratlanul áll. Szüreti és pinczeberendezésénél a modern technika eszközei érvényesülnek, a mennyiben a szőlőmalmok, sajtók, szívók motorikus erővel működnek. A borszövetkezet alaptőkéje ez idő szerint 400.000 korona, tartaléktőkéje 204.000 korona, ingatlanértéke 180.000 korona, fölszerelése 131.000 korona, borkészlet értéke 500.000 korona. Évente forgalmaz 24-30.000 hektoliter bort. Elnöke: Borhi Borhy György cs. és kir. asztalnok, nagybirtokos s Török Kálmán prépost, főesperes, plebános, orsz. képviselő; igazgatója Hajduska Rezső.

Gyöngyös városnak a XIV. század elején a kiváltságos városok sorába való emelkedése, az előkelő nemesi családok állandó itt lakása, kedvező körülményül szolgált arra is, hogy ipara kifejlődhetett. Mint város maga, kiváltságok és kedvezmények gyámolitásával kelt életre, úgy az ipar is hasonló kiváltságok közreműködésével tartotta fenn magát. Ilyen földesúri privilégium lényege volt az iparágak szerint való egyesülés engedélyezése és védelme. Az egyes iparágak művelői a czéhben csoportosulva, egyleti szabályaikkal viszont a szakképzettségnek biztosítékát nyújtották át.

Mint láttuk, Gyöngyösnek városi kiváltságát földesura, Tamás vajda 1335-ben engedélyezte. Valószínű, hogy a város szervezet kiegészítő része, az iparos-osztálynak kiváltságos-levele sem késett sokáig. Annyi bizonyos, hogy a gyöngyösi mészárosmesterek czéhbeli alapszabályait 1498-ban Rozgonyi István, a földesúr, hagyta jóvá első ízben. 1561 június 22-én Báthory Endre országbíró, mint Rozgonyi István jogutódja, erősítette meg e kiváltságlevelet, melynek főbb rendelkezései ezek voltak; Gyöngyös városának mészárosmesterei ökröt, tehenet, bárányt, juhot annyit vágjanak, a mennyi a város népe kielégítésére szükséges. A mesterek szolgái mesterekké csak akkor avathatók, ha négy évig hűségesen szolgáltak és a mesterek egyértelmű határozatával érdemesnek kimondatnak. Ezeken kívül Gyöngyös városában húst mérni senkinek nem szabad. Sertést csak azok vághatnak, a kik azt otthon nevelik. A ki e tilalmat áthágja, attól a vágott húst a városbírák elkobozni tartoznak. A mészárosmesterek pedig a levágandó marhát bizonyos helyen az elüljáróknak bemutatják, kik a silány jószágot, mint alkalmatlant, letiltják a vágásból. A levágott marha bőre, minden gyanú elhárítása végett, a mészárszékben kiteendő. Halak és vadak szabadon árulhatók, de ezeket felvágva, csak a mészáros mérheti. Négy mészárszék, melyet Báthory Endre őse engedélyezett, továbbra is e végre engedélyeztetik. Ünnepen a piaczon csak mise után engedtetik meg az árulás.

Az 1617. évben Gothard Tamás gyöngyösi bíró a város nevében panaszszal járult a Fülek végvárában gyűlésező vármegyéhez, hogy a gyöngyösi mészárosok önkénykednek a közönséggel szemben s egyáltalában nem tartják be a czéhszabályokat. Kérte tehát a vármegyét, hogy szabad legyen a városnak mind a közönség, mind az utasok érdeke szempontjából, új mészárszéket nyithatni és engedélyezni. Ez ellen a mészáros-czéh megbizottja azt a kifogást adta elő, hogy a mészáros-czéh Magyarország néhai királyaitól kapta privilégiumait, melyek földesuraik függő pecsétes diplomáival ismertetnek el s így ezeken is sérelem esnék. A vármegye az óvás ellenére megadta a jogot a városnak, azzal a megokolással, hogy a gyöngyösi mészárosok a privilégiumot akkor kapták, midőn még Buda, Fehérvár, Eger a keresztényeké volt s midőn még Gyöngyös városa annyi bajt nem látott. A czéhbeli mészárosok a vármegye határozatában nem nyugodtak meg, hanem az ellen földesuruk, Rákóczi György előtt protestáltak. A mészáros-czéhnek még más sérelme is történt. A czéhbeli mészárosok ugyanis a régi czéhlevél értelmében kath. vallásúak voltak s így az evangelikus vallású mészárosokkal ez oknál fogva is egyenetlenségben állottak, mert ezeket a czéhbe 137fel nem vették. Utóbbiak mentek most panaszszal a vármegyére, hol védelmet is találtak; de a mészáros-czéh Pálffy Pál nádortól szerzett védelmező levelet, melyben a nádor a czéh kiváltságait és előjogait, melyeket régi időktől fogva bír, védelmébe fogadta s a czéh zavarói és háborgatói ellen, legyenek azok helvét vallásúak, kik saját tekintélyökkel igyekeznek mészárszéket nyitni, minden eszközzel védelmezni fogja.

A gyöngyösi csizmadia-társulat czéhszabályait 1635-ben III. Ferdinánd erősítette meg. A szabályzat ugyanazokon az elveken alapszik, mint a gyöngyösi mészáros-társulaté. Legényeket csak egyenlő arányban tarthatnak a mesterek. A ki nem tagja a czéhnek, sem tanuló inast, sem legényt nem tarthat, sem a városban, sem piaczán nem árulhat.

Ugyancsak III. Ferdinánd erősítette meg 1636 július 7-én kelt kiváltságlevelében a gyöngyösi szabó- és szűcs-czéh statutumait. A két czéh a legteljesebb érdekközösséget vallotta, és együttesen tiltakozott az 1670. évben az ellen, hogy a rimaszombati szűcsök az általuk készített czifra ködmönt Gyöngyösön akár vásár idején, akár máskor árulhassák.

Virágzó ipartelep volt itt a csapó-, máskép vastagszűrposztós czéhnek és a vízi malom-iparnak is. A Bene, most Kallók völgyében a múlt század elején 17 kalló dobogott a Hármas-forrás vizének mentén s naponta végszámra verte szűrposztóvá a magyar juh szőréből font vastag kelmét, melyet a gyöngyösi csapók szamárháton szállítottak a keskeny völgyben lévő kallókhoz.

A vízi malom-ipar már a Csobánkák idejében számottevő volt, mert maguk a Csobánka fiúk tizenegy malmon osztoztak meg 1301-ben. Jól jövedelmező malmok őröltek a városban is, de a malomipar főhelye továbbra is Bene maradt, a hol az 1855. évi összeírás szerint még 27 malom volt.

Az 1700. évben czéhbe szervezkedtek a gyöngyösi kerékgyártók, 1702-ben pedig a takácsok is. Azonban a czéhek fejlődésével az egyedárúság mindig erőteljesebben domborodó kizárólagossága vált a közönségre veszélyessé, mert ez a czéhek kegyelmére volt kiszolgáltatva. Ezért a vármegye vetette mérlegbe szavát s az egyensúly helyreállítása czéljából az ipari művek értékét és árát megszabta, mely árszabályzatot az 1659. évi 71. t.-czikk alapján írták elő. Az árszabályzat időnkint változott. Az 1722. évi június 9-én épen a Gyöngyösön tartott vármegyei közgyűlésen állapítottak meg ily árszabást, mely 12 forint bírság alatt, kötelezően és a legaprólékosabb részletességgel szabta meg nemcsak a mészárosok árait, hanem a vargák, tímárok, csizmadiák, szűcsök, szíjgyártók, lakatosok, kovácsok, vékony-szabók, szűrszabók és kerékgyártók ipari czikkeinek árát is. Ez az árszabás érvényben volt 1741-ig, a mikor a háborús viszonyok az előzőleg megállapított díjtételek felemelését megokolttá tették.

De nemcsak a vármegye, hanem a város tanácsa is szabályozólag intézkedett különösen az élelmi czikkek értékének, illetve mennyiségének árusításánál. Igy pl. az 1702. évi tanácsjegyzőkönyvben foglaltatik a következő határozat, mely a sütőiparra vonatkozik: "Mivel az élet (a termés) Innek szent gondviselésibül megh bővült, arra való nézve megh egyezett akaratból elvégeztetett, hogy egy házi kenyeret ne légyen szabad három polturának felül eladni, úgy ahhoz képpest az két polturás és egy polturás kenyeret is szakasszák az Sütők, kalácsot pedigh másfél annyit adgyanak, mint eddigh, sub confiscatione."

Mint fentebb láttuk, a szabó- és szűcs-czéh kezdetben a legnagyobb együttérzéssel egy czéhben egyesült. Azonban a hitújítás nyomában járó vallási viszályok közöttük is szakadást idéztek elő. Az evangélikus felekezetű szabók és szűcsök külön czéhbe alakultak és kitörölték a czéh alapszabályaiból a kath. istenitiszteletre vonatkozó kötelező intézkedéseket; ezért azután eltiltották őket iparuk gyakorlásától. Egyáltalában a gyöngyösi iparos-czéhek a kath. vallásos életnek is jelentős szervei voltak; a czéhek statutumai át és át voltak szőve a hitélet gyakorlására vonatkozó rendelkezésekkel, melyek mellett, a kath. egyházzal való legbensőbb közösség érzetét is neveljék.

A XVIII. század első évtizedeiben a czéh-élet teljes kifejlődésében jelentkezik. Az 1730. évben a gyöngyösi ácsok és molnárok is, jóváhagyott czéh-levél alapján czéhbe lépnek. A czéh-levél az inasesztendőt a gyöngébb testalkatúak részére 3, az erősebbek részére 2 1/2 évben szabja meg. Az inasévek elteltével a mester abamentét, dolmányt, nadrágot, két pár fehér ruhát, csizmát, süveget, 138egy bárdot, kötő és favágó-fejszét tartozott adni a legénynek, azonfelül a czéh pecsétjével ellátott szabadító levelet is adott neki. A czéh a malomárkokra felügyelni tartozott, hogy tisztán tartassanak; felügyelt a mérőkre és csanakokra is, hogy igazak legyenek és egyezzenek. A czéhbe csak kath. vallású volt felvehető és az e végből jelentkező felvétel előtt meggyónni tartozott. A czéhbeliek egymás közötti vitás ügyeiket a czéh kebeléből választott bíróság útján tartoztak kiegyenlíteni, és ha ez nem sikerült, appellálhatta az ország törvényéhez ügyét.

A magyar ipar fejlődésének már abban az időben útját állták a Bécs felől verseny nélkül beözönlő iparczikkek és a fennálló vámrendszer az ország és Ausztria, továbbá az ország és a külföld között, mely a bécsi kereskedelmi társulat befolyásával készült és módosult. E kereskedelmi társulat befolyására készült és apró részletekig terjedő pontossággal összeállított 1771. évi jelentésből tudjuk, hogy Gyöngyösön ez időben aranymívesek, érczöntők, kártya, kordovánbőr, kés, drót, kalap, stb. gyárosok voltak. Ugyanez időben működésben volt két sörgyár, egyik a jezsuiták tulajdonában, majd később megalakult az Orczy-féle posztógyár is.

A gyöngyösi iparos-osztály erőteljesen szembe helyezkedett az idegen ipar termékeivel; ellentállásában erőssége volt anyagi jóléte és ipari szakavatottsága, mely ipari termelését Gyöngyösön és messze vidékén keresetté tette. S míg ekként az osztály ipari működésével és anyagi jólétével tiszteletre, becsületre tett szert, egyik legértékesebb részét alkotta a városi polgárságnak is. Érdeklődése, áldozatkészsége kísérte a város fejlesztésében tett lépéseket, melyre egy példa az is, hogy az 1834. évben, midőn a városi tanács a fő-utczák éjjeli lámpával ellátását rendelte el s a város részéről 4 lámpást állított, a többiek megszerzésére felszólított czéhek rögtön jelentkeztek. Az asztalos-czéh volt az első, mely egy lámpát megajánlott. A vékony-szabó-czéh egyszerre 20 forintot és évenként 5 forintot ígért; az ács-, kőmíves- és szűrposztós czéhek egyenként 100 forintot adtak.

A czéh-rendszer megszüntetésével és a szabad ipar elvének érvényre jutásával, de legkivált a gyáripar mindegyre hatalmasabbá váló versenyével a régi kézi ipar az önfenntartás nehéz küzdelmei közé jutott. E küzdelmekben egyes kisipari ágak, minők pl. a takács- és cserző varga-ipar, el is véreztek. De Gyöngyös város ipari életét még mindig elevennek lehet mondani. Elég rámutatni a mesteriparosok nagy számára. Nem említve ugyanis az inas és segédiparosok számát, mesteriparos van Gyöngyösön: aranymíves 1, asztalos 24, bádogos 9, bognár 10, czipész 58, csizmadia 120, czukrász 2, esztergályos 5, fazekas 9, fésűs 2, gépész 4, gombkötő 2, hentes és borjúvágó 28, kalapos 7, kaptafakészítő 3, kárpitos 3, kefekötő 1, kenyérsütő 24, kerék- és kocsigyártó 25, kertész 3, keztyűs 1, kékfestő 3, késes 2, kosárfonó 5, kovács 10, kőmíves 19, könyvkötő 3, kötélgyártó, lakatos 14, mészáros 13, mézesbábos 2, molnár 4, nyomdász 3, órás 7, puskamíves 1, rézmíves 1, rostás 3, szabó 51, szappanos 2, szíjgyártó 8, szobafestő 11, szobrász 2, szűcs 7, szűrszabó 6, tímár 1.

Nagyipart űző telepek: Téglagyár, Kertész-féle edény- tégla- és cserépzsindely-gyár, Dudás-féle gőztéglagyár, Saier-féle gőztéglagyár, Kertész és Barna-féle kőfaragó-telepek és Rosenfeld-féle nagy tímár-műhely. Gyártelepe van a Gyöngyösi Gőzfűrész és Faipar Részvénytársaságnak. Főtermelési czikke: a tölgy- és bükkfa-parkett. Évi gyártás kb. 100.000 köbméter; ezenkívül gyárt mindenféle bükk- és fenyő-fűrészárúkat. Az üzem össze van kötve egy gőzmalommal, a mely naponta 150 mm. különféle lisztet termel. A gyár állandóan 140 munkást foglalkoztat. A gyár villamos erővel hajtja fel 220 méter mélységből a telepén talált jó ivóvizet, mely szénsavval telítve, Mátravize néven kerül fogyasztásra és az egészséges ivóvízben még szűkölködő Gyöngyösön nagy kedveltségnek örvend.

Gyöngyös virágzó kereskedelmének mindenkor kedvező körülményül szolgált földrajzi fekvése, mely messzeterjedő vidékek kereskedelmi középpontjává tette a várost. A legrégibb időkből fennmaradt feljegyzések szerint, mint hivatásos kereskedők jelennek meg Gyöngyös városban már a török hódoltság elején a zsidók, majd később a rácz-görögök. Ezek közvetítették különösen a török árúczikkeket s ezért a törökök védelme részökre biztosítva volt. A török hódoltság megszüntével Gyöngyösön különösen a rácz-görögök folytatták kereskedői tevékenységöket, de ez idő szerint még csak mint átmenő kereskedők. 1411711. június 3-án szabályrendeletet alkotott részökre a város, mely szerint csak bizonyos feltételek mellett tartózkodhattak a városban. 1715-ben kereskedelmi tevékenységök újabb szabályozás alá esett, mert "a helységbe levő arnótok (görögök) eddig oly conditioval enigálhattak compániát, hogy magok árúival drágaságot nem okoznak, mert egyébre török portékán kívül engedmények nem volt, és most a lakosok nagy kárára, eleségeket szedvén, két áron árulgattyák, de egyebekbe is violalván a conditiókat," - tehát továbbra a következő feltételek írattak elő: egy társaságot tartoznak alkotni, de csak azok, a kiknek boltjuk van, elüljárót válaszszanak, de mindenben a hatóság alá tartoznak; csak idegen portékát árulhattak, magyar mesterek munkáival nem kereskedhettek. Vallásuk nyilt gyakorlása tilos volt, sem papot nem tarthattak, sem templomot nem építhettek. A ki katholikussá lett, szabaddá is lett. Évnegyedenként 50 tallér taksát tartoztak fizetni. Vallási ügyüket az 1790-91-iki országgyűlés rendezte, és ezzel a kereskedelmi téren is szabadabb mozgásba jutottak. Ma azonban a rácz-görög kereskedőknek csak emléke él.

A rácz-görög kereskedőknek Gyöngyös kereskedelmi életéből való eltünése nem jelentette a város kereskedelmének hanyatlását. Hosszú időn keresztül a Jászság felső része, a vármegye községeinek tekintélyes száma, sőt a szomszéd Pest és Nógrád vármegyék népének jó része találkozott a gyöngyösi heti vásárokon s terményeit itt értékesítette s viszont ennek piaczán szerezte be szükségleteit.

A kereskedelem fontos szervének, a vasútnak terjedő vonalai egy és más czikk keresletében és kínálatában hanyatlást idéztek ugyan elő, de más árúczikkek jelentek meg ezek helyett, különösen a szőlők felújítása után, a mikor a gyümölcs, csemegeszőlő, must és borkivitel azelőtt sohasem látott eredményeket ért el. Ez utóbbi keresleti czikkek vételére megjelenik a piaczon az idegen kereskedők nagy csoportja is, míg a helyi kereskedelemben az egyes üzleti ágakban tevékenykedik: 119 baromfikereskedő és piaczi árús, 9 borkereskedő, 3 czukorkakereskedő, 3 ékszer-kereskedő, 1 esernyő-kereskedő, 8 fakereskedő, 12 fűszerkereskedő, 1 fűzőkereskedő, 2 kalap- és sapka-kereskedő, 3 könyvkereskedő, 12 lisztkereskedő, 3 marhakereskedő, 3 rövidárú kereskedő, 36 rőfös-, posztó- és divatárúkereskedő, 4 ruhakereskedő, 3 sertéskereskedő, 54 szatócs, 4 szesznagykereskedő, 12 terménykereskedő, 7 toll-, nyersbőr-, ócskavaskereskedő, 5 üveg- és edénykereskedő, 5 vaskereskedő és 18 vegyeskereskedő.

A kereskedelmi forgalom jellemzésére is szolgáljanak a gyöngyösi posta és távírda- és telefon-hivatal következő statisztikai adatai az 1907. évről: Levélpostai küldemény feladatott 917.592, érkezett 970.736; csomag- és pénzküldemény feladatott 31.772, érkezett 47.022; távírat feladatott 16.678, érkezett 20.994; távbeszélgetés a távolsági forgalomban 2572, a helyi forgalomban 288.591; postautalvány-befizetés 39.371 darab, 2,137.040 korona értékben, kifizetés 35.234 darab 2,704.362 korona értékben; postai megbízás 1363 darab; postatakarékpénztári és csekk-forgalomban befizetés 24.174 darab, 4,438.101 korona értékben, visszafizetés 2292 darab 1,229.781 korona értékben.

A közgazdasági élet másik szerve, a vasút, Gyöngyös állomásnak, mint a miskolczi üzletvezetőség harmadik legforgalmasabb középpontjának személy- és árúforgalmáról a legutolsó évben a következő képet mutatja: 1908-ban elutazott 91.338 személy; elszállított árú 31.327 tonna, érkezett árú 32.964 tonna. A feladott árúból az 1908. évben: cseresznye 787.914 klg., baraczk 375.180 klg., szőlő 2,353.583 klg., bor 5,560.000 klg. A város kereskedelmi életének legmozgalmasabb napjai a négy országos vásár. Helyi irányító és legbefolyásosabb intézménye pedig az 1867-ben alakult Kereskedelmi Csarnok, mely a helyi kereskedelmi világnak nemcsak társadalmi csoportosulását alkotja, hanem Gyöngyös közgazdasági életében is legfontosabb tényező.

A város közgazdasági életének virágzásáról bizonyságot tesznek jónevű pénzintézetei. A korábbiak elismerésreméltó készséggel és kedvezéssel elégítették ki a hiteligényeket, különösen akkor, midőn a filloxéravész sujtotta lakosság a szőlőfelújítás korszakos munkájához fogott. Ez intézetek 1908. évi mérlegük főbb tételeivel a következők:

1. Gyöngyösi Takarékpénztár-Egyesület. Alapíttatott 1867-ben. Alaptőke: 200,000 kor. Összes tartalék: 566,948 kor. Betét: 2,475.142 kor. Váltótárcza: 2.292.312 kor. Jelzálogtárcza: 1.532.032 kor. Értékpapir: 46,000 K. Intézeti 142elnök: Török Kálmán, vezérigazgató Téven Zsigmond, ügyvivő-igazgató: Rosenfeld Samu.

2. Gyöngyösi Takarék- és Hitelintézet. Alapíttatott 1870-ben. Alaptőke: 1.000,000 kor. Összes tartalék: 50,000 kor. Betétállomány: 2,400,000 kor. Váltótárcza: 2.685,000 kor. Jelzálog: 1.800,000 kor. Értékpapir: 474,000 kor. Elnök: ifj. Deutsch Adolf, vezérigazgató Kádár Miksa. Az intézet az Osztr. és Magyar Bank mellékhelye.

3. Gyöngyösi Bank Részvénytársaság. Alapíttatott 1888-ban. Alaptőke: 330,000 kor. Összes tartalék: 572,000 kor. Betétállomány: 2.015,505 kor. Váltótárcza: 2.779,209 kor. Jelzálog 875,372 kor. Értékpapir: 305,229 kor. Kötelezvény 86,399 kor. Folyószámla: 136,496 kor. Elnök és vezérigazgató Makra Géza, az intézetnek Jászárokszálláson fiókintézete van.

4. Gyöngyösi Kereskedelmi és Gazdasági Bank Részvénytársaság. Alapíttatott 1896-ban. Alaptőke 400,000 kor. Összes tartalék: 425,000 kor. Betétállomány 1.100,000 kor. Váltótárcza: 1.760,000 kor. Jelzálog: 592,000 kor. Értékpapir: 27,000 kor. Elnök Malatinszky György. Igazgató-elnök: Szabó Béla, vezérigazgató Bogdán Sándor, igazgató Vajda Antal.

5. Hevesmegyei Általános Bank Részvénytársaság. Alapíttatott 1906-ban. Alaptőke: 300,000 kor. Tartalékok: 22,500 kor. Betétállomány: 1.239,804 kor. Váltótárcza: 1.697,739 kor. Jelzálog: 128,573 kor. Értékpapir: 25,000 kor. Kötelezvény: 43,525 kor. Vezérigazgató: Károly Lajos.

6. Gyönygösi Népbank Részvénytársaság. Alapíttatott 1907-ben. Alaptőke: 300,000 korona. Összes tartalék: 20,000 korona. Betétállomány: 301,305 korona. Váltó-tárcza: 859,610 korona. Jelzálog: 111,669 korona. Értékpapir: 10,375 korona. Elnök: Zsiga Gyula, ügyvezető-igazgató Visontai Henrik, igazgató Zsiga Aladár.

Gyöngyösön van székhelye a következő részvénytársaságoknak is:

a) Visontai Szőlőtelep Részvénytársaság. Elnöke: Kállay Zoltán;

b) Mátrahegyaljai Szőlőtelep Részvénytársaság. Elnöke: Kállay Zoltán.

Szövetkezet: Gyöngyös-Visontai Hegyibor-Termelők Szövetkezete.

Állami hivatalok: a m. kir. járásbíróság, m. kir. adóhivatal, m. kir. csendőrség, m. kir. pénzügyőri biztosság.

A gyöngyösi róm. kath. felsőplebániai hivatal. Plebános: Török Kálmán somogyi prépost, patai főesperes, Gyöngyös város országgy. képviselője. Káplánok: Fábry Béla és Egyed István; hitoktatók: Fincicky Béla, Hegyessy Béla dr. és Véber János. A gyöngyösi róm. kath. alsóplebániai hivatal. Adminisztrátor: Magócsy Imre szt. ferenczrendi atya. Káplánok: Plischka Norbert és Konsch Ambrus szt. ferenczrendi atyák. Egyesült protestáns lelkészi hivatal. Lelkész: Klimó Pál. Statusquo izr. főrabbiság. Főrabbi: Feigl L. H. Orthodox izr. rabbiság. Rabbi: Jungreisz A.

Gyöngyös, - mielőtt az 1886. évi XXII. t.-cz. 1. §-ának a) pontja értelmében a rendezett tanácsú városok sorába emelkedett, ősrégi mezőváros volt. Régi közigazgatási szervezete szerint a város élén két bíró állott, kiket a város évenként választott. Az egyik bírót rendesen a nemesi osztályból választották, miután a nemesség a városban tekintélyes számú volt és a városi terhek némelyikének viselésében részt vett. Igy részt vett a török hódoltsági adóban az 1656. évi márczius 27-én tartott vármegyei közgyűlési határozat szerint, melyben kimondatott, hogy a töröknek fizetendő évi taksában a gyöngyösi nemesség is tartozik részt venni." "Midőn a vármegye a városi elüljáróság választása körül a város régi jogait korlátozni akarta, a város jogai szabadságának védelmét kereste II. Ferdinándnál is, ki 1655. évi június 25-én a város jogait és kiváltságait megerősítette. Ide vonatkozólag a kiváltságlevél a következőleg intézkedik: "Minekutána Gyöngyös város az emberek emlékezetétől fogva az egy szent római katholikus hitet vallja és más vallású lakosokat semmi városi hivatal viselésére nem alkalmazott, akarjuk, hogy eme szokás ezentúl a jövendő és örökös időkben se rontasson le a vallások különbsége miatt."

A városbírák mellé adatott 6 nemes és 6 nem nemes polgár szenátori és konsiliáriusi minőségben, kik bizonyos napokon, a jogi dolgok elintézésénél jelen lenni tartoztak. A közügyek intézésénél még másik 6 nemes és 6 nem nemes képviselő is részt vett. Ezeken kívül a városi elüljáróság tagjai voltak: a jegyző, a pénztárnok, a városgazda és gondnok. Segéd- és szolgaszemélyzet 4 tizedes 143rendőri és eljárói minőségben, 2 levélhordó, 2 mindenes és 2 kocsis. A város kocsmáit pedig a borbírók kezelték.

Gyöngyös r. t. város 1908. évi zárószámadása kivonatosan a következő:

A közigazgatás költségei a következőleg oszlanak meg: 1. Tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet illetménye 54.782 kor. 2. A tisztviselők nyugdíjalapjához évi hozzájárulás 857 kor. 3. Rendőri és szolgaszemélyzet járandósága 24.346 kor. 4. A csendőrség szerződéses évi illetménye 6250 kor. 5. Szerződött személyek járandósága 7260 kor. 6. Közigazgatási dologi kiadások 6970 kor. Kölcsönök törlesztésére 45.489 kor. Épületek fenntartására 5338 kor. Épületek biztosítására 955.64 kor. Műútakra 22.180 kor. Adóra és illetékre 6322 korona. Tanügyi kiadások: az áll. főgimnáziumra 6000 kor.; az áll. polgári leányiskolára 1200 kor.; iparos- és kereskedő-inas-iskolára 5417 kor.; az állami elemi iskolák és kisdedóvók fenntartására 15.000 kor.; a Mária-tanoda r. k. el. iskola fenntartására 2940 kor.; különféle tanügyi czélokra 11.680 kor.

Egyéb kiadások: a közvilágításra 4676.84; tűzoltó-intézményre 4200; gazdasági kiadásokra 32.226; közkútak fenntartására 6563.89; jótékony czélokra 2363; rendkívüli kiadásokra 189.167 kor.; állami fogyasztási adóba 2000 korona. Kiadási főösszeg: 669.702 korona.

A város vagyonleltára 1908 deczember 31-én: 1. készpénz 195.382; 2. törzsvagyont alkotó értékpapir 415.800; 3. jövedékek: 63.405; 4. ingatlanok, épületek és földbirtok 3,052.006 kor. 5. butorok, felszerelések és egyéb ingóságok 11.843; 6. cselekvő hátralékok 333.637 kor. A szenvedő állapotot levonva, tiszta vagyon 3,008.405 korona. A város ingó és ingatlan vagyonáról kiállított mérlegből kitünik, hogy az ingatlanok évi jövedelme: 56.710 kor. az összes jövedelmező értékösszeg: 1.989.437 kor.; nem jövedelmező 1,531.774 kor. Egész vagyon összege: 4,191.225 korona. Erre teherként nehezedik a szenvedő vagyon: A Pesti Kereskedelmi Banknál stb. 954.700 korona. Az adósságok törlesztésére fizet a város évi 45.489 koronát. A közigazgatási pénztár kimutatása szerint fizetett a város: állami adót 4239, törvényhatósági pótadót 8721, útadót 435 koronát. Befolyt: aszfaltjára díjul 31.953 kor.; községi közmunka 5862 kor.; különféle alapok készpénzben 4659 kor., kötvényben 89.909 kor.; szegény (menházi) pénztár 612 kor.; közúti vámpénztár 31.878 kor.; házipénztár: készpénzben 865.08 kor.; kötvényben 180.857 korona. Összesen készpénzben 865.084 kor.; kötvényben 180.857 kor. Ebből kiadás készpénzben 669.702 kor.; kötvényben 180.857 kor. Maradvány készpénzben 195.382 kor. ezenkívül letéti kezelésből bevétel készpénzben 15.371 kor.; kötvényben 743.611 kor.; kiadás készpénzben 14.735 kor. s kötvényben 210.091 kor. Maradvány készpénzben 635 kor.; kötvényben 533.519 kor. a városi gyámpénztár mérlege szerint a gyámoltak és gondnokoltak követelése 286.881 kor., fedezet 330.098 kor.; tehát a gyámpénztári alap: 43.217 kor.

A város kezelése alatt a következő alapok vannak: 1. Szent Bertalan kegyúri főtemplom-alapítvány. 2. Sz. Erzsébet-templom-alapítvány. 3. Sz. Orbán templom-alapítvány. 4. Kálvária-alap. 5. Sz. Kereszt-alap. 6. Hám János püspök alapítványa. 7. Városi Menház-alap. 8. Gosztony Pálné-alap. 9. Potsuk-, Páldy-, Tóth Mihály-, Filó József-, Dragotonich-, Pusztabenczi kápolna-, Hálás-, Kisdedóvóda-, Baltás Ferencz-Párvy Sándor püspök-, Kozmári D.- és Tassy Mária alap.