Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai

« KÖZEGÉSZSÉGÜGY. Irta Turtsányi Gyula dr. A parádi gyógyfürdő ismertetése. Bréhm János dr. adataiból.

HEVESVÁRMEGYE KÖZOKTATÁSÜGYE. A népoktatást írta Alpáry Lajos. A középiskolákat Kassuba Domokos. A jogakadémiát Udvardy László dr. A theologiát Bozsik Pál. »

281TÖRVÉNYKEZÉS.
Irta Csutorás László dr.

Történeti visszapillantás.

Azok a nagy és mélyreható átalakulások, melyek 1848-ban állami életünk minden ágában végbementek, természetszerűleg nem hagyták érintetlenül a vármegyéket sem, mely szervek féltve őrzött kincsei voltak alkotmányos életünknek.

Minthogy azonban az akkori viszonyok nem voltak alkalmasak higgadt munkásságot és hosszabb időt igénylő törvényhozási műveletek végzésére, az 1848:XVI. t.-cz. ideiglenesen rendezte a vármegyei szervezetet, későbbi időre tartván fenn a minden részletekre kiterjedő szervezést. De sem a törvény, sem a 48-as törvényhozás más intézkedése nem csorbította jogait a régi, nemesi vármegyének, hanem meghagyta a vármegye igazságszolgáltatási jogát és hatalmát is, sőt még bővítette is e hatalmat az 1848:IX. t.-cz. 4-ik §-a, mikor megszüntetvén az úri törvényhatóságot, rendeli, hogy "ideiglenesen, míg a törvénykiszolgáltatás általánosan rendeztetni fog, azt (t. i. az úri törvényhatóságot) polgári ügyekben a sommás perekre nézve, ott, a hol rendezett elsőbírósági hatóságú tanácsok nincsenek, a szolgabírák, - büntető és rendes folyamatú polgári perekre nézve pedig a megyei törvényszék fogja gyakorolni."⁰

Az 1848-49-iki szabadságharcz után következett abszolutizmus korszakában a legkülönfélébb kisérletezések tárgya volt hazánk törvénykezése is, míg végül az 1867:XII. t.-cz.-ben lefektetett kiegyezés alapján újból megkezdhette alkotmányos életét, a mely eleintén a 20 esztendő alatt rombadőlt intézmények restaurálásában, a romok elhordásában merült ki s csak évek multán jutott ereje és ideje a nemzetnek új alkotásokra. ez idő alatt, különösen 1865-70-ig, az újonnan megalakított vármegyei hatóságok gyakorolták mindama jogokat és hatalmakat, melyekkel alkotmányunk és régi törvényeinek a vármegyét felruházták. Igy gyakorolták az igazságszolgáltatást is a megyei törvényszékek útján. Gyakorolta az igazságszolgáltatás jogát Heves- és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék hatósága is, saját vármegyei törvényszéke útján.

Ámde új életre serkentő államiságunk nem elégedhetett meg s nem is tekinthette egyedüli céljául a 48-iki jogállapot visszaállítását, hanem a haladó kor szellemének megfelelő újításokat is keresztül kellett vinnie, még pedig annál rohamosabban, minél nagyobb volt közéletünk hátramaradottsága a 20 esztendős abszolút kormányzás következtében. Ez a szükségérzet alkotta meg az új perrendtartást az 1868:LIV. t.-cz.-ben, s ez alkotta meg a még nagyobb fontosságú alaptörvény jellegével bíró 1869:IV. t.-cz.-et "A bírói hatalom gyakorlásáról."

Királyi bíróságok szervezése.

Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék közönségéhez 1871 január 3-án érkezett meg Horváth Boldizsár igazságügyminiszter körrendelete, melyben a miniszter, hivatkozva arra, hogy az első folyamodású királyi bíróságok számának és székhelyeinek kérdésében az országgyűlés képviselőháza által kiküldött bizottság a mellékelt tervezetet állapította meg, előadja, hogy noha ez a tervezet még nem ment át az országgyűlés tárgyalásain, mégis reményli, hogy csekélyebb módosítással a törvényhozás minden faktorának hozzájárulását megnyeri. "E reményben - mondja a miniszter - és azon czélból, 282hogy a létrehozandó törvénynek, mihelyt az szentesíttetni fog, végrehajtását az ország jogosult kivánalmához képest azonnal megkezdhessem, s okvetlenül még jelen év folyamán befejezhessem, -f elkérem a megye közönségét, szíveskednék feladatom azon részét, a mely az egyes járásbíróságok területkörének meghatározására vonatkozik, becses közreműködésével és javaslatával megkönnyíteni." Közli azután a miniszter, hogy czélszerűnek vélné, ha e czélból a vármegye bizottmánya egy bizottságot küldene ki, a mely részletes javaslatot adna a községek és puszták hovatartozósága tekintetében, a szerint, a mint ezt a beosztást a közelség, a könnyebb közlekedés, a forgalom, a helyi viszonyok, s a meghallgatandó városok, községek és pusztabirtokosok érdekei leginkább igénylik. Utasításul adja a miniszter, hogy a kiküldendő bizottság lépjen érintkezésbe a szomszédos vármegyék hasonló bizottságaival, a határos községek és puszták beosztása czéljából. Figyelmébe ajánlja a bizottságnak, hogy jelöltessenek ki azok az épületek, melyekben a törvényszék fog elhelyeztetni s a melyek a törvényjavaslat értelmében ingyen bocsájtandók e czélra az állam rendelkezésére. Vagy ilyenek nemlétében, mely épületek volnának megszerezhetők és mennyiért, vagy mily bérért? Ugyanígy javaslat adandó a járásbíróságok épületeire nézve is.

A jelzett körrendelethez csatolt tervezetnek e vármegyét érdeklő része így szól: "Heves és Szolnok megye: Törvényszéki székhelye: Eger és Szolnok. Járásbírósági székhelyek: 1. az egri törvényszék alatt: Eger, Heves, Pétervására, Hatvan, Gyöngyös, Tiszafüred. 2. A szolnoki törvényszék alatt: Roff, Szolnok, Kúnszentmárton, Mezőtúr."¹

Heves és Külső-Szolnok t. e. vármegyék közönsége e miniszteri rendelettel Egerben 1871 február 1-én, Isaák László első alispán elnöklete alatt tartott havi bizottmányi ülésében foglalkozott először és a kívánt javaslat elkészítése végett a következő küldöttséget választotta meg. Elnök: Isaák László első alispán, tagok: Balogh István, Borbély Miklós, Blaskovics Gyula, Dankó Ferencz, Horánszky Nándor, Kürthy Antal, Kovács Kálmán, Lipkos József, Tóth Mátyás, Szávoszt Frigyes, bizottmányi tagok, és Majzik Viktor, Ivády Miklós, Kaszap Bertalan, Hellebronth János főszolgabírák, Szabó Imre, Timon Bertalan, főmérnökök; Vasváry Károly t. főügyész és Zalár József főjegyző.²

A várm. bizottság javaslatai.

E bizottság hosszú és alapos jelentését a vármegye 1871 márczius 20-iki bizottmányi ülésén tárgyalta.³ A küldöttségi jelentés rekapitulálja az igazságügyminiszter fentebbi rendeletét, azután előadja, hogy a küldöttség érintkezésbe lépett Borsod, Békés és Nógrád vármegyék, valamint a Jász-Kún kerületek és a Nagy-Kún kerület hasonló küldöttségeivel, melyek különböző községek és puszták átcsatolását kérték Heves és Szolnok vármegyétől. De a küldöttség ezt az átcsatolást nem javasolta a következő, igen jellemző indokolással: "Nem tekintve azt, hogy a bizottság csak javaslattétel végett van kiküldve, s így nem hatalmaztatott fel s jogosítva sem érzi magát, hogy a vármegyétől elcsatoltatni kért, vagy ide kapcsoltatni tervezett községek és puszták elfogadása, vagy átengedése tárgyában tárgyalásokba bocsátkozzék, - alulírott küldöttség azon meggyőződést táplálja, hogy a vármegye által eddig oly híven őrzött területi integritás fenntartása még a jelen körülmények között is oly fontos érdek, hogy az attól való eltérést semmiképen sem tanácsolhatja, mert: habár ezentúl a megyei bíróságokat kinevezéses királyi bíróságok váltandják fel, mégis, ha az önkormányzat ösztönét még jobban meggyöngíteni s közszellemét ez által is még inkább zavarba hozni nem akarjuk, súlyt kell helyeznünk arra, hogy az ugyanegy törvényhatóságbeliek együvé tartozóságának érzete végképen ki ne vesszen."

Ezután a javaslat a járásbíróságok székhelyeit és beosztását adja. A járásbíróságok számát (lásd a miniszteri rendelet mellékletét) ez a javaslat is megtartandónak véli, de a székhelyek tekintetében módosítást ajánl a területi integritásnak fentebb kijelentett elvéhez képest s így ajánlja, hogy az idegen törvényhatóságbeli Kúnszentmárton helyett Czibakháza jelöltessék ki járásbírósági székhelyül: Roffra nézve pedig megjegyzi a javaslat, hogy habár Tiszaszalók ingyen épületet ajánl, mégis czélszerübbnek véli, ha Roff lesz a járásbírósági székhely.

283A bizottsági javaslat ezután az egyes községek beosztását eszközli a járásbírósági székhelyekhez a következőképen:

Az egri járásbírósághoz tartoznának: Eger, Felnémet, Szarvaskő, Nagytálya, Maklár, Füzesabony, Mezőtárkány, Besenyő, Dormánd, Kerecsend, Deménd, Egerszalók, Szóláth, Szt. Mária, Verpeléth, Feldebrő, Aldebrő, Tófalu, Kápolna, Vécs, Felső-Nána 52.595 népességgel és 94.488 kat. hold területtel. - 2. A pétervásári járásbírósághoz: Pétervására, Mikófalva, Bekölcze, Csehi, Szúcs, Bocs, Bátor, Aranyos, Bakta, Sirok, Szajla, Terpes, Szék, Füzes, Fedémes, Szt.-Domonkos, Lelesz, Szt. Erzsébet, Erdőkövesd, Váraszó, Istenmezeje, Ivád, Balla, Derecske, Recsk, Parád, Bodony, Nádújfalu, Mindszent, Szuha, Dorogháza, Nagy-Bátony, Maczonka, 27.844 népességgel és 97.620 kat. hold területtel. - 3. A hevesi járásbírósághoz: Heves, Erdőtelek, Kaál, Kompolt, Bod, Zsadány, Zaránk, Erk, Tarna-Örs, Méra, Boczonád, Átány, Kömlő, Vezekény, Tarna-Szent-Miklós, Pély 30,707 népességgel és 97.294 kat. hold területtel. - 4. A tiszafüredi járásbírósághoz: T.-Füred, T.-Nána, Sarud, T.-Halász, Poroszló, T.-Örvény, T.-Szőlős, Igar, T.-Örs, Nagy-Iván, 25.533 népességgel és 89.417 kat. hold területtel. - 5. A gyöngyösi járásbírósághoz: Gyöngyös, Domoszló, Markaz, Veresmarth, Saár, Visonta, Halmaj, Ugra, Detk, Ludas, Karácsond, Nagy-Füged, Visznek, Adács, Vámos-Györgyk, Atkár, Gy.-Halász, Gy.-Püspöki, Solymos, Gy.-Oroszi, Gy.-Tarján, Gy.-Pata, Szücsi, Nagy-Réde, P.-Tass, 47.013 népességgel és 119.681 kat. hold területtel. - 6. A hatvani járásbírósághoz: Hatvan, Hasznos, Tar, Pásztó, Sz.-Jakab, Szurdok-Püspöki, Apcz, Fancsal, Ecséd, Hort, Csány, Monostor, Kerekudvar, 23.945 népességgel és 70.434 kat. hold területtel. - 7. A Szolnoki járásbírósághoz: Szolnok, Alattyán, Besenyszög, Nagy-Kürü, T.-Püspöki, Szajol, T.-Sz.-Miklós, 39.253 népességgel s 157.200 kat. hold területtel. - 8. A roffi járásbírósághoz: Roff, Bura, T.-Szalók, Abád, Tomaj, Derzs, Szent-Imre, Kis-Köre, süly, Kőtelek, Tisza-Beő, Fegyvernek, Kenderes 31.802 népességgel s 149.883 kat. hold területtel. - 9. A mezőtúri járásbírósághoz: Mezőtúr, Dévaványa 30.612 népességgel s 133.180 kat. hold területtel. - 10. A czibakházai járásbírósághoz: Czibakháza, T.-Várkony, Vezseny, T.-Földvár, Nagy-Rév, Inoka, T.-Kürt, T.-Ugh, T.-Sas, Csépa, Szelevény 23,309 népességgel s 95.034 kat. hold területtel.

A törvényszékek kérdésében a bizottság kettő helyett hármat proponál: Eger, Gyöngyös és Szolnok székhelylyel. Ennek oka az, mert Gyöngyös város intéző körei rendkívül nagy és heves agitácziót fejtettek ki a vármegyében a végből, hogy Gyöngyös törvényszéket kapjon. A bizottság a gyöngyösi törvényszékre vonatkozó állásfoglalását a következőképen indokolja: Ha a gyöngyösi törvényszék felállítását nem javasolná, "ismervén a sűrű népességű és ipar s kereskedéssel nem kis mértékben foglalkozó gyöngyösvidéki népnek érdekét és hangulatát, melynek már egy Gyöngyösön szervezendő törvényszék mellett nem egyszer kérvényekben is kifejezést adott, könnyen kötelességmulasztással vádolhatnának." - Hogy e vád be ne következzék, azért javasolja a bizottság, hogy mivel a két, miniszterileg tervezett törvényszék így állana: a szolnoki törvényszék területe 124,976 népességgel 535,357 kataszteri holdat, az egri törvényszék területe pedig 207,637 népességgel 568,934 kataszteri holdat tenne ki, ezért az egri törvényszék területe túlnagy s nehézkes igazgatású lenne, meg kell azt osztani akképen, hogy legyen az egyik törvényszék székhelye Eger, melyhez tartoznék az egri, pétervásári, hevesi s a tiszafüredi járásbíróság, 136,679 népességgel és 378,819 kat. holddal, a másik székhely pedig legyen Gyöngyös, a melyhez tartoznék a gyöngyösi és hatvani járásbíróság 70,958 népességgel és 190,115 kat. holddal.

A bizottság véleményt nyilvánít a mellett is, hogy a járásbíróságokat ne lássák el telekkönyvi hatósággal, mert nézete szerint a telekkönyvi ügyek természete társas bíróságokat kíván.

Végül az épületekre nézve azt javasolja a bizottság, hogy a főszolgabírák rövidesen terjesszenek elő jelentést a fentebbi miniszteri rendelet kérdéseire nézve, előrebocsájtott vizsgálódás alapján. - Ezt a nagy alapossággal és körültekintéssel készült bizottsági javaslatot a vármegye bizottmányi ülése, két kisebb módosítással, egész terjedelmében elfogadta. E módosítások pedig: hogy járásbírósági székhelyül Roff helyett Tiszaszalókot hozzák javaslatba és hogy Kisköre a tiszaszalóki járástól a hevesi járáshoz csatoltassék. E határozatot a vármegye felterjesztetni rendelte az igazságügyminiszterhez, azzal a klauzulával, hogy, ha a gyöngyösi törvényszék és a hatvani járásbíróság együttes felállítása kérdésessé válnék, a vármegye közönsége inkább ragaszkodik a gyöngyösi törvényszékhez, mint a hatvani járásbírósághoz.

Ugyanez a vármegyei határozat a bírósági épületek kijelölése kérdésében akként intézkedett, hogy az egri törvényszék számára szükséges helyiség kijelölése és az e körüli teendők elvégzése czéljából bizottságot küldött ki, Isaák László első alispán elnöklete alatt, Babics István és Vavrik Béla bizottsági tagok, Lipcsey Péter másodalispán, Nánássy Ignácz főügyész, Kürthy Ferencz központi főszolgabíró, Szuhányi János törvényszéki ülnök és Zalár József főjegyző tagokból. A többi épületek kijelölése és az e czélból folytatandó tárgyalások keresztülvitelére az illető járási főszolgabírákat utasították azzal, hogy jelentéseiket a legközelebbi 284havi bizottmányi ülésre adják be. Mindjárt itt kívánjuk megjegyezni, hogy ezek a jelentések nem ugyan a legközelebbi havi ülésre, hanem néhány hónap mulva beérkeztek s minden kijelölt székhelyen megállapították az épületeket és azok átvételének feltételeit is.

Az egri törvényszék leendő épületének kijelölésére kiküldött bizottság június 3-án kelt 3565. e. a., 871. sz. a. iktatott jelentésében azt jelenti, hogy a vármegye örökös főispánjával, Bartakovics Béla egri érsekkel tárgyalásba bocsátkozott és ez azt az örvendetes kijelentést tette, hogy "a vármegyeház szomszédságában lévő "Oroszlán" vendéglőt az Egerben felállítandó kir. törvényszék számára hivatalhelyiségül, felsőbb jóváhagyás mellett, kész odaajándékozni." Ezt a jelentést felolvasták az 1871 június 15-én Bartakovics Béla egri érsek, örökös főispán elnöklete alatt Egerben tartott rendes bizottmányi ülésen s erre a vármegye a következő határozatot hozta: "Örökös főispán úr ő nagyméltóságának ezen nagylelkű tette hálás köszönettel iktattatik jegyzőkönyvbe s a küldöttségi jelentés felterjesztetik az igazságügyminiszterhez."

Ezzel az egri törvényszék elhelyezésének kérdése a vármegye részéről megoldottnak látszik s további intézkedést a vármegye e székhely-kérdésben nem is tett. Így történt, hogy mivel a királyi bíróságokat 1872 január 1-vel az igazságügyminiszter életbeléptette, ideiglenes helyiségül az államkincstár bérbevette az egri törvényszék részére a vármegyeház nyugati szomszédságában lévő Zábráczky-féle házat, az ügyészség részére a Czukor-utczában lévő Klein-féle házat, a járásbíróság részére pedig a Vásártéren lévő Eötvös-féle házat. Az ajándékozási ügyletnek végleges lebonyolítását azonban Bartakovicsnak 1873-ban bekövetkezett halála megakadályozta s azt utódja, Samassa József dr. érsek intézte el.

Versengés a törvényszékért.

Míg a szervezésnek most vázolt részletes munkálatai folytak, azalatt és e munkálatokkal párhuzamosan, erős versengés folyt vármegyénk két városa, Eger és Gyöngyös között a törvényszéki székhely kérdésében, melyről itt a történeti hűség kedvéért szintén meg kell emlékeznünk.

Már fentebb jeleztük, hogy Gyöngyös város közönsége két országgyűlési képviselőnek: visontai Kovách László a gyöngyös-patai kerület és Berecz Ferencz Gyöngyös város képviselőjének vezetése mellett, rendkívül erős agitácziót fejtett ki a czélból, hogy Gyöngyös is kapjon törvényszéket. E két képviselő már az első szervezés keresztülvitelére kiküldött bizottság elé is terjesztett memorandumot és több kimutatást, melyben a gyöngyösi törvényszék létjogosultságát vitatják és statisztikai adatokkal és térképpel igyekeznek bizonyítani. Ez érvelést honorálta is a bizottság és a vármegye, a kormányhoz intézett felterjesztésében.

Nem állott módunkban Gyöngyös városnak e törekvését s kifejtett akczióját lépésről-lépésre követni s így azt sem állapíthattuk meg, hogy mily fogadtatásban részesült az igazságügyi kormánynál Gyöngyös város kívánsága; de a külső jelekből azt kell következtetnünk, hogy a kormánynál akadályba ütközött az egri törvényszék mellett egy gyöngyösi törvényszék felállítása s igy minden bizonynyal felmerült az a terv, hogy Eger helyett Gyöngyös kapjon törvényszéket. Csak így érthető az az izgalom, mely Eger város képviselőtestületét elfogta, a mikor 1871 május 18-án tartott közgyűléséből hosszabb kérvényt terjesztett fel Heves és Külső-Szolnok t. e. vármegyék törvényhatóságához, melyben kéri, intézzen a vármegye felterjesztést az igazságügyi kormányhoz, hogy az egyik törvényszék székhelyéül Eger hagyassék meg.

A vármegye 1871 június 1-én tartott bizottmányi ülésén tárgyalta Eger város eme kérvényét, és hozott határozatában meglepetéssel veszi tudomásul, hogy egyáltalában kérdés tárgya lehet, vajjon Eger vagy Gyöngyös legyen-e törvényszéki székhely? Arról nem is tudott a vármegye, hogy ily kérdés felmerült; mégis elhatározza, egy erőteljes és erélyes, indokolt felterjesztésnek az igazságügyminiszterhez leendő intézését Eger érdekében és ha csak két törvényszék lehetséges, akkor feltétlenül Eger és Szolnok legyen a székhely.⁴

Ily előzmények után 1871 július 11-én érkezett le a vármegyéhez az igazságügyminiszternek július 10-én kelt rendelete, mely megállapítja a törvényszékek és járásbíróságok székhelyeit. E szerint törvényszéki székhelyek: Eger, Gyöngyös, Szolnok, Egerhez tartoznak: az egri, hevesi és pétervásári járásbíróságok. Gyöngyöshöz tartoznak a gyöngyösi és hatvani járásbíróságok. Szolnokhoz 285tartoznak a szolnoki, mezőtúri, abádszalóki és kúnszentmártoni járásbíróságok. Ezt a miniszteri leiratot a vármegye az aug. 1-én tartott havi bizottmányi ülésén tudomásul vette. Ez az elintézés azonban nem elégítette ki teljesen a vármegyét. A vármegye ugyanis 10 járásbíróság helyett 9-et kapott: a tiszafüredit nem rendszeresítették s ama községeket, melyek ehhez lettek volna beosztva, a hevesi kir. járásbírósághoz osztották be. Ezért ugyancsak az aug. 1-iki ülésből felír a vármegye az igazságügyminiszterhez, hogy rendszeresítse utólag a tiszafüredi járásbíróságot. Ugyane határozatával utasítja a vármegye az első alispánt, hogy a járásbíróságok területének beosztására nézve a 2159 I. m. e. 71. számú rendelet felhívásának is eleget téve, felterjesztést intézzen az igazságügyminiszterhez és ragaszkodjék a már előterjesztett területi beosztáshoz. Felhívja egyben Lipcsey József főszolgabírót, hogy kérdezze meg azokat a községeket, melyek a tiszafüredi járásbírósághoz tartoztak volna, hogy e felirat kedvezőtlen elintézése esetén hová akarnának tartozni: a hevesi vagy az abádszalóki járásbírósághoz-e.

Az igazságügyminiszter értesíti a vármegyét, hogy a tiszafüredi járásbíróság utólagos felállítására vonatkozó kérelmét nem teljesítheti; mit a vármegye 1871 nov. 2-án tartott bizottmányi ülésében sajnos tudomásul vett. Ezzel az előbb ismertetett területi beosztást fenntartotta s a tiszafüredi járásbíróság ügyét elintézte s az a vidék csak néhány év mulva kapta meg a járásbíróságot.

Az 1871 okt. 2-án tartott bizottmányi ülésében tárgyalta a vármegye az igazságügyminiszter rendeletét, melyben tudatja, hogy az elsőbb folyamodású kir. bíróságok és ügyészségek életbeléptetéséhez szükséges előmunkálatok foganatba vételére az egri, gyöngyösi és szolnoki törvényszékek elnökeit miniszteri biztosokul nevezte ki s nekik meghatalmazást adott. Erre a vármegye utasította az első alispánt, hogy a miniszteri biztosokkal lépjen érintkezésbe.

Ez volt a vármegyének utolsó határozata a bíróságok szervezésének ügyében. Ezentúl minden intézkedést a megbízott első alispán tett s ez intézkedések pusztán a feloszlatott vármegyei bíróságok folyamatban lévő ügyeinek átadására, a vármegyeház udvarán lévő börtönépület használatának átengedésére s a telekkönyvek s telekkönyvi irattár átadására vonatkoznak.

Végül ide iktatjuk a megyei törvényszék bírói tagjainak névsorát a feloszlatás idejében, a mint azt a megyei levéltárban megállapítani sikerült: Elnök: Lipcsey Péter másodalispán. Bírák: Szuhányi János, Markovics János, Szabó Sándor, Poppel Gyula, Gáhy Ferenc, Derszib Ferencz, Támár Alajos, Kósa Kálmán, Horkay Lajos, Kempelen Béla és Hegedüs János.

Kir. bíróságok életbelépése.

A fentiekben láttuk vázolva a kir. bíróságok szervezésének nagy munkáját, mely az 1871-ik év vége felé ért befejezéséhez. Most már gyors egymásutánban következtek azok az intézkedések, a melyek a tényleges életbeléptetéshez okvetetlen szükségesek voltak, úgymint a bírák és bírósági hivatalnokok kinevezése, a törvénykezés munkájának megkezdése s a feloszlatott vármegyei és városi törvényszékek ügyeinek átadása, illetőleg átvétele.

Már 1871 szeptemberében kinevezte az igazságügyminiszter előterjesztésére a király az egri törvényszék elnökéül Vavrik Béla kir. tanácsos tanfelügyelőt a gyöngyösi törvényszék elnökéül Török Sándor ügyvédet, s a szolnoki törvényszék elnökéül Paulovics Antal biharmegyei tkvi tvszki elnököt, kiket később, mint fentebb jeleztük, a szervezés időtartamára, az igazságügyminiszter miniszteri biztosokul is kinevezett. Majd a Hivatalos Lapnak 1871 decz. 24-én megjelent száma közli a bírák és bírósági kezelő személyzet kinevezését, és pedig:

Bírákul az egri kir. törvényszékhez: Szuhányi János, Markovits János és Hanák Sándor hevesmegyei törvényszéki ülnököket; Turcsányi Mátyás szolnoki törvényszéki ülnököt és Zsendovits Endre legfőbb ítélőszéki fogalmazót. Egerbe járásbírónak: Kobza Lajos egri ügyvédet; albíráknak: Reincz Ferencz egri városi törvényszéki tanácsnokot és Szalay Miklós egri ügyvédet. Hevesre járásbírónak: Szák József gyöngyösi ügyvédet, albíráknak Remenyik Kálmán egri ügyvédet és Kőporossy József hevesmegyei esküdtet. Pétervásárra járásbírónak: Ollé László egri városi törvényszéki tanácsnokot, albírónak Veréb Mátyás egri törvényszéki tanácsnokot.

Bírákul a gyöngyösi kir. törvényszékhez: Borhy Kálmán, gyöngyösvárosi tanácsnokot, Káplán Géza pesti kir. táblai fogalmazót és Szobovics Iván, székesfehérvári törvényszéki ülnököt. Gyöngyösre járásbírónak: Nékám Ede pesti kir. táblai fogalmazót, albíráknak: Jablonszky Sándor gyöngyösi törvényszéki ülnököt és Gergely Sándor kir. táblai gyakornokot. Hatvanba járásbírónak: Vitális Mór hevesmegyei ügyvédet, albírónak: Kolosváry László hevesmegyei esküdtet.

Bírákul a szolnoki törvényszékhez: Hubay Ferencz, Ádám András, Kászonyi Antal, hevesmegyei szolnoki törvényszéki ülnököket, Hegedüs János hevesmegyei egri törvényszéki ülnököt; Bárány Károly gyöngyösi ügyvédet, Schaffner János és Lévay László egri ügyvédeket. Szolnokra járásbírónak: Kovács Ignácz hevesmegyei törvényszéki ülnököt; albíráknak Debreczeny Miklós 286szolnoki ügyvédet, Vildenauer János aradi ügyvédet és Borky Gyula gyöngyösi ügyvédet. Mezőtúrra járásbírónak: Bolváry Antal mezőtúri ügyvédet, albírónak: Pavelkó Győző lőcsevárosi főjegyzőt. Kún-Szent-Mártonba járásbírónak: Kósa Kálmán hevesmegyei törvényszéki ülnököt, albírónak: Csehfalvi Rezső kún-szent-mártoni egyes bírót. Abádszalókra járásbírónak Vezekényi Gyula helyettes kir. ügyészt, albírónak: Török Alajos hevesmegyei esküdtet.

Megalakulás.

Ugyane rendelettel nevezte ki az igazságügyminiszter a bíróságokhoz a segéd- és kezelő-személyzetet is; e kinevezések hatálya 1872 jan. 1-től kezdődött.

Ekként 1871. év decz. havában már készen állott az egész szervezet s várta működésének megkezdését. 1871 decz. 13-án azonban még egy rendelet érkezett, melyben az igazságügyminiszter meghagyja a törvényszéki elnöknek, hogy a kinevezett bíráktól a hivatalos esküt miniszteri biztosi minőségében vegye ki, azután teljes üléssé alakulva, ő tegye le az elnöki esküt a teljes ülés színe előtt s ezzel miniszteri biztosi minősége megszünik. Ugyanebben a rendeletben közli a miniszter a részletes utasítást, a mely szerint a kir. bíróságok átveszik a feloszlatott megyei és városi törvényszékek folyamatban lévő ügyeit és iratait. Ennek következtében Vavrik Béla elnök Hanák Sándor törvényszéki bírót küldte ki a hevesmegyei volt törvényszék ügyeinek átvételére.

1871. év január 2-ik napján Vavrik Béla, az egri törvényszék elnöke, teljes ülésre hívta egybe az egri kir. törvényszék s annak területébe eső kir. járásbíróságokhoz kinevezett bírákat s megjelenésre hívta fel a segéd- és kezelő-személyzetet is, a törvényszék tanácstermébe. Elnök az ülést megnyitván, mindenekelőtt a magyar kir. igazságügyminiszternek az eskületételre vonatkozó rendeletét olvastatta fel. Ezt követte a bírói tagok eskütétele a miniszteri biztos kezébe, minek megtörténtével a kir. törvényszék teljes üléssé alakulván, esküjét az elnök tette le, s kijelenté, hogy ezáltal miniszteri biztosi minősége megszünt.

Ezután a törvényszék és bíróságok többi tagjai (segéd- és kezelőszemélyzet) tiszti esküjöket a kir. törvényszéki elnök kezébe tették le; mire elnök az iktatókönyveket megnyitottaknak nyilvánította s az egri kir. törvényszék hatásköre életbe lépett. Ezután felolvastatta elnök az igazságügyminiszternek üdvözlő és irányító leiratát, mely a jelenvoltakra mély hatást gyakorolt.

Az alakulás tényéről már január 2-án jelentést tett Vavrik Béla elnök az igazságügyminiszternek, felterjesztvén az eskületételi jegyzőkönyveket s jelentvén, hogy a bíróságok működésüket január 1-én megkezdették.⁵ Az alakulás hasonló formaságok között történt meg a gyöngyösi és a szolnoki törvényszékeknél is.

A bíráskodás rendes menete az első hetekben kissé nehézkesen indult, de e nehézségeket az elnökök erélye s a bíróságok minden egyes tagjának kifejtett munkássága csakhamar legyőzte, úgy hogy naponta, a felmerülő szükséghez képest, törvényszéki üléseket is tartottak.

Átvett ügyek.

Hanák Sándor, az ügyek átvételére kiküldött törvényszéki bíró, már 1872 január 27 és 29-én beterjesztette az átvételről szóló jelentését az elnöknek, mely átvétel után még kisebb mennyiségben több átvétel is történt, melyeknek befejezéséről az elnök 1872 márczius 1-én tesz jelentést az igazságügyminiszternek. Nem tartjuk érdektelennek amaz ügyek számadatait közölni, melyeket a volt megyei polgári és fenyítő-törvényszéktől, a másodalispáni bíróságtól és Eger város volt törvényszékétől az egri kir. törvényszék átvett. E kimutatás szerint átvétettek:

1. Pertárban folyamatban lévő perek	115
2. Elintézetlen perek	107
3. Elintézetlen zárlati ügyek	1
4. elintézetlen végrehajtási ügyek	6
5. Elintézetlen csődügyek	58
6. Elintézetlen hagyatéki ügyek	168
7. Elintézetlen úrbéri ügyek	26
8. Elintézetlen vegyes ügyek	75
9. Elintézetlen váltóügyek	19
10. Elintézetlen fenyítő ügyek	231
11. Irodai nyilvántartási ügyek	48
12. Irodai letisztázatlan ügyek	311
Összesen:	1165

A kép teljességéért itt jegyezzük meg, hogy az egri kir. törvényszék mellé rendelt kir. ügyészség vezetőjévé ugyancsak 1872 január 1-től kezdődő hatálylyal, kir. ügyészszé Tóth Mórt, alügyészszé Nagy Albint nevezték ki. Börtönhelyiségül pedig a vármegyeház udvarán épült, nagy háromemeletes toronyszerű, régi vármegyei börtönépület szolgált, melyet a tulajdonos vármegye, szerződés mellett engedett át használatra az államkincstárnak.

Törvényszékek csökkentése.

Bírósági szervezetünk azonban nem maradt meg abban az állapotában, a melybe az első szervezés helyezte. Tudvalévő, hogy 1871. XXXII. t.-cz. az 287elsőfolyamodású kir. törvényszékek számát 102-ben, a járásbíróságokét pedig 360-ban állapította meg. A gyakorlati élet azonban, mely minden intézménynek legjobb próbaköve, megmutatta, hogy az újonnan szervezett törvényszékek között van számos olyan, a mely nem életképes s így fölösleges. Megindult tehát a mozgalom egyes törvényszékek megszüntetése iránt, a melynek eredménye lett az 1875. XXXVI. t.-cz., mely a kir. törvényszékek számát 64-re szállította le.

E mozgalom nem hagyta érintetlenül Heves vármegyét sem, mert itt is kitünt néhány év alatt, hogy a gyöngyösi kir. törvényszék, a mely mint fentebb láttuk, csakis annak a heves agitácziónak köszönte létét, melyet Gyöngyös város akkori vezetői kifejtettek, - szintén azok közül való, a melyek nem életképesek s így fölöslegesek. Mikor tehát Gyöngyös város vezető emberei, különösen akkori képviselője, látták azt a veszélyt, a mely az általuk annyira óhajtott gyöngyösi törvényszék létét fenyegette, ismét a legerősebb akcziót indították hírlapokban, de különösen a kormánynál a gyöngyösi törvényszék megmentésére. Minthogy azonban ama tényeket, melyek a gyöngyösi törvényszék életképessége és szükségessége ellen szólottak, megmásítani nem lehetett: akként akarták czéljukat elérni, hogy az egri törvényszéket szüntessék meg s a gyöngyösi maradjon meg Heves vármegye egész területére. És ezzel kiújult, sőt kiélesedett a vármegye két városa között az a versengés, mely már az első szervezéskor is mutatkozott. Kiélesítette ezt egyrészt az általános politikai helyzet, másrészt a vármegyéknek szintén napirenden lévő kikerekítési ügye. A mi a politikát illeti, elég legyen utalni arra, hogy Eger város közönsége erősen szélsőbaloldali volt, Gyöngyös városáé Deákpárti. Már ez a körülmény is szembe állította a két város közönségét. A mi pedig a megyerendezést illeti, ez időben folytak az előmunkálatok az 1876:XXXIII. t.-cz. megalkotásához, mely törvény tudvalévően Heves és Külső-Szolnok t. e. vármegyéket kettéosztotta s elszakítván tőle Szolnokot, a jászsággal és kúnsággal megalkotta Jász-Nagykún-Szolnok vármegyét, Heves vármegye meghagyatott eredeti területére.

Ezt a tervezgetést használta fel Visontai Kovách László, mint Gyöngyös város képviselője, hogy mind a megyei, mind a törvényszéki székhelyet Gyöngyösnek követelje s így Heves vármegye középpontjává és székhelyévé minden tekintetben Gyöngyöst emelje. És az ily irányú akczió kedvező fogadtatásra talált a kormánynál, mert Eger városa kénytelen volt a legerélyesebben védekezni, mely védelemhez Heves vármegye törvényhatósága is csatlakozott.

Eger mozgalma.

Eger város képviselőtestülete 1875 augusztus 22-én rendkívüli közgyűlést tartott, melyen az elnöklő Tavasy Antal polgármester előterjeszti azt a hírt, hogy a királyi törvényszékek összevonásának végleges keresztülvitelénél, mely már csak rövid idő kérdése, az igazságügyminisztériumban felmerült az egri törvényszék eltörlésének terve; ezért tehát szükséges az egri törvényszék meghagyása iránt az igazságügyminiszterhez kérvényt intézni s egyúttal ez ügyben való közreműködésre az érseket is felkérni. A közgyűlés erre elhatározta, hogy a miniszterhez kérvényt intéz s ennek elkészítése végett Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt bizottságot küld ki, mely Babics István, Csiky Sándor, Eisenmann János, Földváry Kálmán, Fülöp József, Kőnig Endre, Kubik Endre, Lipcsey Péter, Lipkos József, Simonyi Károly, Szabó Ignácz, Úry József dr., Végh József és Zalár József képviselőkből áll, - hogy az érseket és a főispánt küldöttségileg kérik fel a benyujtandó kérvény hathatós támogatására.

Ez a bizottság 1875 szeptember 5-iki közgyűlésben terjesztette elő a kész kérvényt, mely elfogadtatván, elhatározták, hogy azt egy 63 tagból álló küldöttség vigye fel az igazságügyminiszterhez és e deputáczió vezetésére felkérték Samassa József dr. egri érseket. Egyben a kérvényt a vármegyéhez pártolás végett felterjesztették, azt kinyomatni s az országgyűlési képviselők között kiosztatni rendelték, a bizottságnak pedig köszönetet szavaztak.

E kérvény erős logikával védi Eger álláspontját és czáfolja a Gyöngyös város mellett eddig felhozott érveket. A bevezetés, mely az akkori helyzetet is élesen megvilágítja, így szól:

"Miután Eger városában a kir. törvényszék fönnmaradását nemcsak igazságszolgáltatási és országos pénzügyi, hanem mindazon érdekek is múlhatatlanul követelik, melyek művelt államokban és így hazánkban is a közigazgatási és igazságszolgáltatási központok kitűzése- és megállapításánál irányadók: tartózkodtunk volna az egri kir. törvényszék fenntartása kérdésében, Nagyméltóságodnak különben is országos ügyekkel teljesen igénybe vett magas figyelmét elfoglalni; - azonban ama jogosulatlan agitatiók, melyek e tekintetben Eger város és annak vidéke, valamint Heves megye 288közönsége legnagyobb részének érdekei ellen Gyöngyös részéről már előbb megindíttattak s jelenleg is folytattatnak s melyek egy ízben a megyei székhely kérdésében már a képviselőház elé is vitettek, oda kényszerítik Eger város közönségét, hogy eme jogosulatlan agitatiók ellenében, figyelembe véve ama rendkívüli fontosságú tekintetet is, mely szerint úgy a megyehatóság, valamit a törvényszék is kétségkívül egy közös székhelyen fognak összpontosíttatni: az Eger város kebelében fennálló kir. törvényszék további fennmaradása és végleges rendszeresítése iránt Nagyméltóságod és a Nagymélt. m. kir. Ministerium elé tiszteletteljes kérelemmel járuljon, annál is inkább, mert a fönebb jelzett agitatióknál főleg oly adatok használtattak, s terjesztetnek ez idő szerint és széltiben érvekül, melyek a tényeket elferdítve a valóságnak meg nem felelnek."

Előadja azután a kérvény azokat a történelmi, kulturális, anyagi és szellemi, forgalmi és geográfiai okokat és érdekeket, a melyek Eger mellett szólnak, Gyöngyös városával szemben. Különösen érdekes a kérvénynek az a része, mely szerint tudomása van a város közönségének arról, hogy a miniszter elé oly térképet terjesztettek, a melyen a Mátra-hegység Heves vármegyéből egészen el van sikkasztva s így úgy van feltüntetve a dolog, mintha a Mátra-járásbeli községek egyenesen s minden akadály nélkül közlekedhetnének Gyöngyössel. Holott, mint a kérvény kimutatja, - a valóság ellenkezőleg az, hogy azok a községek, épen a Mátra-hegység miatt csak nagy kerülővel, többnyire Egeren át juthatnak el Gyöngyösre. Ezt a kérvényt a küldöttség Samassa József dr. egri érsek vezetése mellett, 1875 szeptember 11-én adta át az igazságügyminiszternek. Egyben a küldöttségi tagok felkeresték Szederkényi Nándor országgyűlési képviselő kalauzolása mellett a nevesebb országgyűlési képviselőket.

Eger város ügye azonban még mindig rosszul áll, a mit az a körülmény is mutat, hogy 1875 november 8-án ismét rendkívüli ülést tart Eger város képviselőtestülete, melyben Tavasy polgármester előadja, hogy a Pesti Napló 250-ik számában Kovách László czikket írt, melyben azzal argumentál, hogy Gyöngyös városa a törvényszéknek emeletes palotát ajándékozott, míg Egerben bérházban van elhelyezve; így hát Gyöngyösnek előnye van Eger fölött. Hogy ebből az épület-kérdésből kár ne káramoljék a városra, indítványozza a polgármester, hogy tegyen a város bizonyos ajánlatot a törvényszék elhelyezésének költségeire. A közgyűlés elhatározta, hogy tekintettel arra a kárra, melyet a törvényszék áthelyezése a városnak okozna s tekintettel az állam szorult pénzügyi viszonyaira is "Eger város képviselőtestülete kijelenti, hogy az esetre, ha Egerben a kir. törvényszék meghagyatik, Eger város a törvényszék kellő helyiségeiről az állam terheltetése nélkül gondoskodni fog." Erről az igazságügyminisztert értesítik.⁶ Ezzel Eger város magára vállalta a törvényszék elhelyezésének terhét s így gondoskodni kellett az ígéret beváltásáról, annál is inkább, mert a kir. törvényszék elnöklete még az 1875-ik év folyamán, hivatkozva az igazságügyminiszternek 19883/75. számú leiratára, felhívta a várost, hogy a törvényszék elhelyezési költségeiről gondoskodjék; a mely gondoskodás akképen történt, hogy a törvényszék bérösszegét a város költségvetésébe beállította.

A gyöngyösi törvényszék eltörlése.

A most hivatkozott igazságügyminiszteri leirat már annyit is sejtetett, hogy a törvényszék meghagyatik Egerben; és valóban, 1876 április 15-én megjelent a m. kir. bel- és igazságügyminisztérium 1423/I. M. E. számú rendelete, mely az 1875:XXXVI. t.-cz. első §-ában nyert felhatalmazásra hivatkozva, a többi között a gyöngyösi kir. törvényszéket is 1876 évi május 31-ikével megszünteti és területét az egri kir. törvényszék területébe olvasztja be.

Ezzel a törvényszéki székhely kérdése Eger városra nézve kedvezően oldatott meg, a város pedig igyekezett a törvényszéknek állandó elhelyezést biztosítani. E czélból 1876 augusztus 13-iki közgyűléséből feliratot intézett az egri érsekhez, melyben kéri, hogy az Oroszlán vendéglőt, a melyet már Bartakovics érsek odaajándékozott a vármegyének törvényszéki helyiségül, de a mely ajándékozás nem foganatosíttatott, adja el a városnak a törvényszék elhelyezésére. Samassa József dr. egri érsek hajlandónak is nyilatkozott az eladásra, azonban Trefort Ágoston kultuszminiszter az eladáshoz szükséges előzetes királyi engedélyezés elé újabb akadályt gördített; azt t. i., hogy csak úgy hajlandó azt az előzetes engedélyt a királynál kieszközölni, ha a város kötelezi magát, hogy az épület, ha valamikor megszünik törvényszéki helyiségül szolgálni, minden befektetéseivel együtt, a vételár visszatérítése ellenében, visszaszáll az érsekségre és hogy az ott gyakorolt regale-jog biztosítására a város tegyen le 10.000 frt-ot. E feltételeket az érsek és a város is elfogadhatatlanoknak jelentette ki s ezért 1876 289november 19-iki közgyűlés újból felír az érsekhez s segitségét kéri, hogy a teleknek teljesen ingyenes átengedését kieszközölje.⁷

Az érsek szívesen teljesítette a város kérelmét s 1876 nov. 25-ikén felírt Trefort miniszterhez. A miniszter azonban hajthatatlan maradt s 1877 április 11-én arról értesítette az érseket, hogy Őfelsége a kérelmet nem teljesítheti.⁸

Eger város képviselőtestülete 1877 május 19-ikén tárgyalta az érseknek e tárgyú leiratát s most már azzal a kéréssel fordult az érsekhez, hogy miután az ingyenes átengedés nem lehetséges, adja el az érsek a szóban forgó telket s ez eladás engedélyezését eszközölné ki. A város vételár gyanánt 6000 frtot ajánlott fel.

Az egri törvényszék költözése.

Ez alapon indultak meg újból a tárgyalások, melyek sikerre is vezettek, a mennyiben 1877 okt. 20-án megkötötték az adás-vételi szerződést Samassa József dr. egri érsek, mint eladó és Tavasy Antal, Eger város polgármestere, mint vevő között, az Oroszlán vendéglő telkére és épületeire nézve, 7300 frtért.

Ez eladást a király 1877 július 23-án kelt elhatározása alapján a kultuszminiszter 1877 decz. 29-én hagyta jóvá, még pedig akként, hogy az előbb említett feltételektől elállott, azonban a szerződés második pontjában a következők foglaltatnak: "A fent körülírt épületek és beltelek, a meddig a kir. törvényszék Egerben székelni fog, egyedül kir. törvényszéki helyiségül használtathatik, ha azonban a kir. törvényszék székhelye Egerben megszünnék, ezen épület és telek törvénykezési vagy más hivatalos helyiségre vagy jótékony intézet vagy közczélú használatra fordíttathatik."

A város a megvett ingatlanságnak 1878. év január hó 1-én lépett birtokába, a mikor egyúttal a vételár első részletét is le kellett volna a városnak az érsekség pénztárában fizetnie, azonban e napra megérkezett a városhoz - mintegy újévi ajándékul - az egri érsek alábbi levele, melyben mentesíti a várost az egész vételár lefizetése alól. Az érsek levele így szól:

"1/1878. Eger város tekintetes képviselőtestületének! Eger város szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítására irányzott őszinte törekvésemnek újabb bizonyítékát adni óhajtván, van szerencsém a tettes városi képviselőtestületet értesíteni, hogy a köztem és Eger városa között folyó évi október hó 20-án megkötött s a nagym. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által Ő császári és apostoli királyi Felségének folyó évi július 23-án Schönbrunnban kelt legfelsőbb elhatározása alapján, ugyanezen év deczember hó 9-én jóváhagyott adás-vevési szerződés értelmében, a városnak törvényszéki helyiségül átengedett "Oroszlán" című vendéglőért kiszabott s a város által az érsekségnek nagy részben fizetendő 7300 frtnyi összeget a város helyett az érsekségnek magam fogom sajátomból kifizetni és ezzel a várost ezen szerződésileg elvállalt kötelezettség alól felmentettnek jelentem ki, egyedül arra kérvén a tisztelt városi közönséget, hogy ezen elhatározásomat fogadja főpásztori fogyhatatlan szeretetem tanúságául, melylyel vagyok a tekintetes városi képviselőtestület, - Egerben, 1878 január hó 1-én, - őszinte jóakarója Samassa József dr. s. k. egri érsek. Előttünk Bydeskúthy Gyula s. k. Párvy Sándor dr. s. k. mint tanúk."

Eger városa a régi "Oroszlán" fogadót még az 1878-ik év folyamán átalakította, hogy a törvényszék és ügyészség ott elhelyezhető legyen. Majd később, a 80-as évek közepén, a teleknek az Eger patak felé eső részén új épületet emelt a járásbíróság részére, hogy így az összes bírósági hivatalos helyek együtt legyenek.

Személyi változások.

A gyöngyösi kir. törvényszék megszüntetése következtében Gyöngyösön és Egerben számos személyváltozás és átalakítás történt. Ugyanis az igzságügyminiszter utasítást ad az egri és gyöngyösi elnököknek a megszüntetett gyöngyösi törvényszék ügyiratainak és egyéb dolgainak átadására, illetőleg átvételére.

További következménye volt a megszüntetésnek, hogy a gyöngyösi járásbíróság és az egri kir. törvényszék és ügyészség személyzetét is szaporították. S egyúttal a gyöngyösi járásbíróságot az igazságügyminiszter 1876 június hó 1-től kezdődőleg, telekkönyvi hatósággal ruházta fel a gyöngyösi és hatvani járásbíróság területére nézve. Míg e járásbíróság személyzete a szervezéskor 8 tagból (3 bíró, 1 aljegyző, 2 írnok és 2 díjnokból) állott, addig a gyöngyösi törvényszék megszüntével a személyzet száma 16-ra emelkedett és 4 bíróból, 1 aljegyzőből, 3 telekkönyvvezetőből, 6 irnokból és 2 díjnokból állott.

290Nem lesz érdektelen megjegyezni, hogy a gyöngyösi járásbíróságnál a beadványok száma, a szervezéskor, vagyis 1872-ben volt: polgári ügyekben 6549, büntető ügyekben 1216. A törvényszék megszüntetését követő első teljes évben, vagyis az 1877. évben: polgári ügyekben 15,138, büntetőügyekben 2007, telekkönyvi ügyekben 16,404.

Az egri kir. törvényszékhez ez alkalomból 2 bírót neveztek ki (1876 május 13-án) úgymint Csernevicz Mihály, volt gyöngyösi kir. törvényszéki bírót, és Kászonyi Antal abádszalóki járásbírót, az ügyészséghez pedig Berkó Aladár, a volt gyöngyösi kir. alügyészt helyezték át.

Említettük már, hogy az első szervezéskor az egri kir. törvényszék elnökévé Vavrik Béla drt, a magyar jogászvilág e jelesét nevezték ki. Tevékeny részt vett az új bíróságok helyi szervezésében s nagy érdemei vannak abban, hogy az új bíróságok e vármegyében minden rázkódtatás nélkül vették kezükbe az igazságszolgáltatás nehéz munkáját s oly derekasan megfeleltek nagy feladatuknak. Vavrik Béla 15 esztendeig vezette az egri kir. törvényszék és alája rendelt járásbíróságok ügyeit, s az ő kiváló vezetése alatt az egri kir. törvényszék egyike lett az ország legjobb hírű törvényszékeinek. 1887-ben nevezték ki Vavrikot a marosvásárhelyi kir. tábla tanácselnökévé s így megvált eddig működési terétől.

Utána még ugyancsak 1887-ben Hunyor Sándort, a régi bírák e tipikus, szeretetreméltó alakját nevezték ki a törvényszék elnökévé, a ki 1887 nov. 10-én tette le az esküt s vezette nagy lelkiismeretességgel, tudással az egri törvényszék ügyeit 14 esztendőn át, míg 1901-ben nyugdíjba ment és kiváló érdemeinek jutalmazásául a Vaskorona-rendet kapta.

Néhány havi interregnum után, 1901 május 10-én, Kardoss Kálmán drt nevezte ki a király az egri kir. törvényszék elnökévé, a ki nyolcz éven át töltötte be ezt az állást közbecsülésben s az igazságügyi adminisztráczió s a bíráskodás terén kifejtett buzgalommal, mely közhasznú működésének mintegy elismeréséül, 1909 márczius havában a király közigazgatási bíróvá nevezte ki.

Az ekként megüresedett elnöki állásra a király 1909 május 13-án Bőhm Alajos drt, a kiváló tehetségű volt budapesti kir. ügyészt nevezte ki, kinek működése elé nagy várakozással néz a vármegye jogászközönsége.

Uj igazságügyi palota Egerben.

A bíróságok fejlődésének egyik szükségszerű következménye volt egy új igazságügyi palota emelése Egerben. A régi épület néhány év mulva már szűknek mutatkozott s mindjobban szaporodtak a panaszok a helyiségek szűk volta miatt, de e panaszok eleintén süket fülekre találtak. Hatalmas lökést adott azonban az építkezés ügyének az új bűnvádi perrendtartás életbe léptetése és az új esküdtszéki eljárás megindítása. A régi törvényszéki épületben ugyanis a polgári és fenyítő tanácsüléseket sem lehetett már zavartalanul megtartani és még kevésbé az esküdtszéki tárgyalásokat. Így történt, hogy az esküdtszéki tárgyalásokat a bíróság kénytelen volt Eger város újonnan épült városházának dísztermében megtartani, a mik annyira kizökkentették a városi közigazgatást rendes menetéből, s annyi kellemetlenségekkel jártak, hogy a város a harmadik tárgyalási cziklus után kénytelen volt kijelenteni, hogy nem adhatja tovább a termet tárgyalási czélokra. Ez okból a törvényszék fenyítő-osztályát 1900-ban a városi Barkóczy-féle épületben helyezték el, a hol annyira a mennyire megfelelő helyiségek voltak. Egyúttal mozgalom indult meg új igazságügyi palota építésére.

Jankovics Dezső polgármester már az 1900 június 28-án megtartott rendes közgyűlés elé indítványt terjesztett be, hogy tekintettel különösen az esküdtszéki tárgyalásokkal járó kellemetlenségekre és károkra, indítson a képviselőtestület mozgalmat egy új igazságügyi palota építése iránt. A közgyűlés elhatározza, hogy felterjesztést intéz az igazságügyminiszterhez és miniszterelnökhöz az építkezés elrendelése végett s e kérelem támogatására felkéri a vármegyei országgyűlési képviselőket, a vármegyét, a főispánt és az ügyvédi kamarát.

A mozgalom sikerrel járt, mert Kardoss Kálmán dr., kir. törvényszéki elnök 1901 június végén közli a polgármesterrel, hogy elvileg nem zárkózik el az új palota építésétől, de két feltételhez köti, hogy t. i. a város ingyen telket adjon és hogy a felszabaduló s a városra visszaháruló régi törvényszéki épület haszna fejében a város az államkincstárnak valami kárpótlást nyújtson. Egyben az elnök kijelenti, hogy szerinte a vásártéren körülbelül két magyar holdnyi terület volna a legalkalmasabb telek. A város képviselőtestülete azonban a vásárteret 291nem akarta eredeti rendeltetésétől elvonni, de e czélra félreeső helynek is tartotta. Előbb tehát az egri érsekhez fordultak, megkérvén őt, hogy nem volna-e hajlandó a Deák Ferencz-utczára néző érseki kerttől 2400 □-ölnyi területet a palota czéljaira a városnak átengedni. Az érsek tagadó válasza után, az 1901 aug. 5-én tartott közgyűlés végül elhatározta, hogy "az igazságügyi palota építési telkéül a vásártérnek a dohánygyár homlokzatának meghosszabbításában elterülő, az Okolicsányi-féle házzal szemközt fekvő részéből 2400 □-öl területet felajánl, az építkezéshez azonban pénzbelileg hozzá nem járul," mivel a régi törvényszéki épület az adományozó egri érsek által tett kikötés értelmében, ha a királyi kincstár használata alól felszabadul is, továbbra is csak jótékony vagy közczélú használatra fordítható, s így abból a városnak semmi haszna nem lesz.

A város emez ajánlatát az igazságügyminiszter elfogadta. Az 1906-1908-ig terjedő időben Wagner Gyula műépítész tervei szerint felépült a hatalmas, díszes igazságügyi palota és a megfelelő börtönhelyiség. Az új épületbe 1908 aug. 1-én hurczolkodott be a bíróság.

Járásbíróságok fejlődése.

Figyelmet érdemlő tünet még a vidéki járásbíróságok fejlődése. És itt elsősorban kell megemlítenünk, hogy a közszükség érzete meghozta a tiszai járásnak is a járásbíróságot, Tiszafüredre, a melyet a vármegye már az első szervezéskor szükségesnek mondott s erélyesen követelt. Ugyanis az 1885:III. t.-cz. 3-ik §.-a a járásbíróságok számát 10-zel szaporította. Az igazságügyminiszter tehát Tiszafüreden is felállított egy járásbíróságot, melynek hatósága alá azokat a községeket rendelte, melyeket a vármegye az első szervezéskor odarendelendőnek jelzett. E járásbíróság 1885 nov. 1-én kezdte meg működését.

Lassanként a vármegye összes járásbíróságait felruházták telekkönyvi hatósággal is és pedig a hatvani kir. járásbíróságot 1893. év január 1-től, a hevesit 1896 július 1-től, a tiszafüredit 1897. évi május 1-től, a pétervásárit 1908. évi július 1-től kezdve. A gyöngyösi kir. járásbíróságot, - mint láttuk - akkor ruházták fel telekkönyvi hatósággal, mikor a gyöngyösi kir. törvényszéket megszüntették; az egri kir. járásbíróságot pedig fölösleges volt ily hatósággal fölruházni, mivel a helybeli törvényszéknek megvan e hatósága.

Mai személyzet.

Befejezésül adjuk ama bíráknak, ügyészeknek, bírósági s ügyészségi hivatalnokoknak a névsorát, a kik a vármegye területén működő kir. bíróságoknál és ügyészségnél a folyó 1909. évben alkalmazva vannak:

Az egri kir. törvényszéknél: Elnök: Kardoss Kálmán dr., majd közigazgatási biróvá történt kinevezése után: Bőhm Alajos dr. - Bírák: Farkas Pál, Philippy Ödön dr., czím és jelleggel felruházott kir. ítélőtáblai bírák. Zsivora Samu, L. Farkas Kálmán, Miskovics Flóris dr., Eötvös József dr., Kozma Endre dr., Pap Sándor dr., Say Károly, Prettenhoffer Ödön, Marssó László, kir. törvényszéki bírák, Kiss Balázs, Kaló Miklós albírák; Zbiskó Alajos, Fekete Árpád, Lesskó Gyula, Hoffman János, Búzás Gyula, Reitmann Viktor Szeredy Dezső, Kopacsek József jegyzők; Szücsy Lajos, Isaák Gyula dr., Bálint Sándor dr. joggyakornokok; Görög Miklós, Orosz Mihály tkvvezető; Bertha István irodaigazgató; Barthoss József, Nyilas Géza, Szegő Kálmán, kir. törvényszéki irodatisztek; Nagy Lajos, Székely Barnabás, Lovassy Dezső, Sághy János, Zemancsik József, Fischer Herman írnokok; 9 tszéki díjnok, 7 tvszki szolga, (1 írnoki állás üresedésben.)

Az egri kir. ügyészségnél: Ügyész: Berkó Aladár, kir. főügyészhelyettes, mint az ügyészség vezetője, Madai Mayer Guidó dr. és Göcz Béla dr. kir. ügyészek. Ringelhann Károly, ügyészségi megbízott. Steiner Lőrincz, kir. ügyészségi irodatiszt. Nacsa Vincze, kir. ügyészségi írnok és egy díjnok. Pataky István fogházfelügyelő.

Az egri kir. járásbíróságnál: Járásbíró: Kósa Kálmán czím- és jelleggel felruházott kir. ítélőtábla bíró. Dobrányi Lajos, Bitskey Andor kir. járásbírák: Janka Jenő dr., Hollós Nándor albírák; Szokolay Viktor, Dálnoky Nagy László jegyzők; Cserveny István joggyakornok; Kar József irodatiszt; Túry József, Kelemen Bernát, Homoga János írnokok; Rajcsányi Ferenc, Simonyi S. Gyula, bír. végrehajtók; 2 díjnok, 4 hiv. szolga.

A gyöngyösi kir. járásbíróságnál: Dobsa Géza, Somogyi Dezső, Draskóczy István, Gombos József kir. járásbírák. 1 járásbírói állás üresedésben. Turkovics Emil albíró; Péczely Andor, Berkó Sándor jegyzők; Csáthy Ágoston, Bánhidy Gyula joggyakornokok; Perlaky József, Pruzsinszky János tkvvezetők; Sentey József, Sextius Lajos, Taritzky Béla, Halmóczy Mihály, Nowosad Artúr, Szivák József írnokok; 5 díjnok, 4 hiv. szolga.

A hatvani kir. járásbíróságnál: Járásbíró: Rosé Gyula, czím- és jelleggel felruházott kir. itélőtáblai bíró. Merász István járásbíró; Mikovinyi Jenő albíró. Merkl János dr. joggyakornok; Cséry János tkvvezető; Geigen László, Radó Mózes, Sztás Rezső, Lang Antal írnokok, Gyagyovszky Tivadar kir. végrehajtó. 3 díjnok, 2 hiv. szolga.

A hevesi kir. járásbíróságnál: Járásbíró: Nemcsik Kálmán czím- és jelleggel felruházott kir. ítélőtáblai bíró. Kőnig Ede kir. járásbíró. Pálik Titusz tkvvezető, Mészáros Alajos, Pethes József írnokok; Albach Nándor kir. végrehajtó. 2 díjnok, 2 hiv. szolga.

A pétervásári kir. járásbíróságnál: Roósz Lajos, Derecskey János kir. járásbírák; Dancs Gyula tkvvezető, Horányi Ferencz, Papp Lajos, Háder József írnokok; 1 díjnok, 2 hiv. szolga.

A tiszafüredi kir. járásbíróságnál: Liptay Endre kir. járásbíró; Szmetana Károly albíró, Hegedüs Antal joggyakornok. Horváth Sándor tkvvezető, Szántó Sámuel irodatiszt, Sárfy Artur, Székely Rezső írnokok; Erdélyi Mór bír. végrehajtó, 2 díjnok, 2 szolga.