A nagyipar terén Győr a dunántúli városok között előkelő helyet foglal el. Már az ötvenes években találunk itt gyártelepeket. A legelső a Stadel Károly gépgyára volt. A gyárak száma a mult század utolsó két évtizedében már rohamosan emelkedett és azóta még nagyobb arányokat öltött.

Az önálló vámterületnek kilátásba helyezett megvalósulása az osztrák gyárosokat arra indította, hogy telepeiket, nehogy fogyasztó közönségüket elveszítsék, hazánkban állítsák fel. Győr város intéző köreinek előrelátó előzékenysége, melylyel a külföldi vállalkozók törekvéseit anyagi támogatással segítette, továbbá a város jó vasúti összeköttetése, vízi útja és vidékének nagy munkás-létszáma voltak azok a tényezők, melyek Győr gyáriparát arra a színvonalra emelték, a melyen ma áll.

Győr város és a vármegye nagy gyártelepeinek számáról, az azokban foglalkoztatott munkásosztályról és motorikus erőről az alábbi kimutatás nyújt világos képet.

Győr városban az egyes iparágak között a fémárúk és gépek gyártása van a legnagyobb számú és legfontosabb gyárakkal képviselve. A győri gyárak között a legrégibb gyártelep is a gépgyárak sorába tartozik. Ez a már említett Stadel Károly gazdasági gépgyára. A gyárat 1845-ben alapították és azóta folyton fejlődött. Szintén régi gyár Singer Mór fiai gazdasági gépgyára, mely 1862 óta áll fenn és az előbb említett gyárral a megyei gazdaközönség egyszerűbb gépszükségleteit látja el. Ezek mellett van még három kisebb gazdasági, inkább gépjavító műhely. Ezek Gnasser Dezső és özv. Milanovicsné gépgyára és Horák Adolf gépműhelye. Két különleges jellegű gyár: a Szabó Samu takaréktűzhely-gyára, melyet jelenlegi tulajdonosa 1866-ban alapított. E gyár »Unikum« takaréktűzhelyei általánosan ismeretesek. A másik a Brenner és Darvay füstcső-gyára, mely 1902-ben keletkezett. A gépeket nagyobbára villamos áram hajtja.

Felemlítésre méltó ipartelepek még a Hauser György rézműgyára (alapíttatott 1867.), mely különösen vízvezeték és fecskendő-szivattyú-felszerelések előállításával foglalkozik; Röck István sodronyárú-műhelye; Pollák testvérek elektrotechnikai és galvanizáló telepe.

De ez iparcsoport keretében a legnagyobb ipartelep a Magyar waggon- és gépgyár részvénytársaság győri gyára, mely a Győr városi és vármegyei gyárak között, tíz évi fennállása óta, világraszóló hírnévre tett szert és Magyarország gépgyárai között is elsőrangú helyet foglal el. A részvénytársaság lovag Lederer Ágost kezdeményezésére, 1897-ben alakult és még ez évben keletkezett a győri gyár is. A gyár, üzembe vétele alkalmával, szűk keretekben mozgott és csak 300 munkást foglalkoztatott. A gyár munkahelyiségéül a győri szeszgyár és finomító részvénytársaság felesleges épületeit alakították át.

129A gyár, üzembehelyezése után, rövid idő mulva, nagyobb megrendeléseket kapott a m. kir. államvasútaktól s nemsokára az olasz vasútaktól is. E megrendelések pontos és kielégítő szállíthatása, a gyárépületek kibővítését és a berendezés tökéletesbítését vonta maga után. Minthogy főként a külföldi megrendelések egyre gyarapodtak, a gyár bővítése a következő években folytonossá vált és oly mérveket öltött, hogy 300 munkás helyett ma már 2400 munkást foglalkoztat. Kezdetben csak teherkocsik gyártására volt berendezve, ma már azonban innen kerülnek ki a legmodernebb és legelegánsabb személyszállító és szalonkocsik. A gyár villamosvasúti osztálya is nagy hírnévre tett szert, a mit az is bizonyít, hogy az amsterdami, antwerpeni, sőt a londoni földalatti villamos vasútak részéről is nagy megrendelést kapott. A gyár három év óta a vasúti gőzmotorkocsik építését is felvette üzemébe és e czélra a híres Stoltz-féle szabadalmat szerezte meg. A győri waggon- és gépgyár hidak, vasszerkezetek, valamint mezei vasútak építésével és 1905 óta lópatkók nagyban való gyártásával is foglalkozik.

A legújabb időben a gyárnak külön automobil-osztálya is van és az automobil-gyártás terén rövid idő alatt szép sikert ért el, a mennyiben a gyárban készült úgynevezett Spitz-féle automobilok, melyek Ausztriában igen jó hírnévnek örvendenek, a budapesti és bécsi automobil-kiállításokon általános elismerésben részesültek.

A gyár 32 hold területet foglal el, melyet újabb terjeszkedés czéljaira, legutóbb további 16 holdnyi területtel bővítettek ki.

Az épületekbe eddig mintegy másfél millió és a gyári berendezésre, gépekre mintegy három millió koronát fektettek be. A gyár évi forgalma meghaladja a nyolcz millió koronát, melynek legnagyobb része a külföldi megrendelésekből kerül ki; a hazai megrendelések az összforgalomnak alig 30%-át teszik. A nyers anyagot és félgyártmányokat leginkább hazai forrásokból szerzik be és a külföldről csak akkor, ha a szükséges anyag hazánkban nem kapható.

A gyár motorikus gőzerejét 6 darab 1200 lóerejű gőzgép adja, melyekhez a gőzt 8 darab 1400 m² tűzfelületű gőzkazán szolgáltatja.

A győri waggon- és gépgyár a magyar államvasútakon és a kassa-oderbergi vasúton kívül, a világ minden részébe szállított már vasúti teher- és személyszállító kocsikat, nevezetesen: Egyptomba, Kelet-Indiába, Siámba, Argentiniába, Chilébe, Angol-, Olasz-, Spanyol-, Oroszországba, Belgiumba, stb.

Győr szab. kir. város 1904. évben nyert villamvilágítást. A város közönsége ez évben építtette villamos-áramfejlesztő telepét. Azonban a villamos áramot, világítási czélra, csak magánosok használhatják, mert a város utczáit - tekintettel a győri légszeszgyár rt.-gal kötött és még érvényben levő szerződésre villamos árammal nem világíthatja meg. A villamos áramot 3 drb 1000 HP. gőzgép által hajtott dynamo szolgáltatja. A gőzgépek üzemben tartására 4 drb, összesen 642 m² tűzfelületű gőzkazán (túlhevítővel) van a telepen felállítva. A három dynamo munkabírása 850 kva. Az áram háromfázisú 3000 volt pr. A secundär feszültség a városi hálózatban 105 volt. A hozzákapcsolt izzólámpák száma 9056. A villamos áram azonban nemcsak világítási czélokra szolgál, hanem tetemes részét ipari czélokra használják fel. A városi vízművekre, vágóhídra, csatornatelepre és öntözésre 10 drb, összesen 417 lóerejű elektromotor van az áramvezetékbe bekapcsolva. Magánosok részére, főként kisipari czélokra 46 motor, összesen 80 HP-vel van üzemben. A villamos telepbe befektetett tőke 755.000 K, ebből a hálózatra 294.000 K esik. A villamos teleppel kapcsolatban van a városi csatornahálózat szivattyútelepe. E czélra három czentrifugálszivattyú van beépítve, elektromos hajtással és 1300 liter percz munkabírással.

Az agyagipar terén csak egy nevezetesebb gyárat említhetünk fel Győr városában és ez Magyary József kályhagyára, mely 1883-ban keletkezett és nemcsak Győr vármegye, hanem a szomszédos vármegyék kályhaszükségletét is kielégíti.

Van még néhány téglagyár is a vármegye és a város területén. Ezek közül a legnagyobb Kopcsányi Hlatky-Schlichter téglagyára, melyet 1883-ban egy részvénytársaság alapított. Jelenlegi tulajdonosa, a ki Győr legkiválóbb építészmérnöke, az ő vezetése alatt végzett nagy építkezésekhez szükséges tégla előállítása czéljából e telepet megnagyobbította, úgy hogy a körkemenczék évi termelése jelenleg meghaladja az öt milliót. Győr város határában van még 130Deutsch és Tsai téglagyára, a gróf Esterházy-uradalomé Szerecseny községben, Szotfried Józsefé Szentkereszt pusztán és Paschkesz Samué Győrszentmártonban.

Az építkezésekhez és tüzeléshez szükségelt fát legnagyobb részben a Bakony-erdő szolgáltatja. A fát a győr-dombóvári vasút szállítja Győrbe, a hol azonban csak egyetlen motorikus üzemre berendezett fűrésztelep van, míg a többiben kézi erővel készítik elő a fát az építkezésekhez. A gőzfűrésztelepet 1856-ban Hetsch testvérek alapították. 1904-ben a gőzgépet 30 lóerejű benzinmotorral cserélték fel. Tüzelőfatelep szintén több van Győr városában, de gőzerőre csak Ott és Stadler fűrésztelepe van berendezve.

Az asztalosipar Győrött nagyon ki van fejlődve. Az asztalosok száma a város területén 59. Mióta a városi villamos telep motorikus czélra is szolgáltat villamos áramot, több nagyobb asztalosműhelyet villamos erőre rendeztek be. Ezek között a leghíresebb Grünvald István bútorgyára. Ugyanitt felemlítendő Kelemen József műfaragó telepe is.

Győr- és a szomszédos vármegyék talaja cziroktermelésre alkalmas lévén, több gazda termel czirokot a két győri czirokseprőgyárnak. Az első gyár 1898-ban keletkezett. Tulajdonosai Klein S. és Társa. A kész czirokseprők 80%-a Svájczba, Ausztriába és Boszniába megy. 1903-ban Steiner és Sulzbeck alapítottak újabb czirokseprőgyárat, melyben a kötőgépeket villamos erő hajtja. E gyárban legújabban egy amerikai kötő- és varrógépet szereztek be, mely a kézi munkát pótolja és a napi termelést megtízszerezi. Ezek a gyártmányok szintén legnagyobb részben külföldi piaczokra kerülnek. E két gyáron kívül több kisiparos is foglalkozik czirokseprőkészítéssel és ezek, az államtól kapott kötő- és varrógépek segélyével, nagy mennyiségű czirokseprőt kötnek, melyek a városi piaczon nagyon keresettek.

Az 1870-iki összeírás szerint a szövőiparral, nevezetesen selyem-, kender-, len-, gyapjú- és pamutszövetek gyártásával, vagy ezek feldolgozásával és varrásával Győrött 505, a vármegyében pedig 889 egyén foglalkozott és ezek között 700 önálló iparos volt.

Győr város nagy gyárai között elsőrangú helyet foglal el a pamut- és gyapjúszövő gyár. A gyárat lovag Leon Gyula 1901-ben építtette. Azonban ebben a gyárban is, miként, sajnos, hazai szövőgyáraink túlnyomó részében, csak a nyers szövetet állítják elő, mely azután félgyártmányként Ausztriába kerül és onnan kész árúként jut a magyar piaczra. A gyárat legutóbb az Egyesült győri és wernstadti textil-ipar részvénytársaság vette át, mely a gyár kibővítését és a szövetek apretálását is tervbe vette. A hajtóerőt két 150 lóerejű gőzgép szolgáltatja és a szövőszékek mellett 160, legnagyobbrészt női munkás nyer foglalkozást.

1905-ben a Back-féle gőzhengermalom társtulajdonosa, Dunaréti Richards Richárd, egy új szövőgyár alapját vetette meg. A gőzmalom egyik épületében 40 szövőszéket állíttatott fel, melyen fésűs gyapjú férfiszövetet állít elő.

Győrött selyemgubó-beváltó állomás van, melylyel kapcsolatban állami gubóraktár is épült, honnan az összeraktározott gubómennyiség a győri selyemfonóban kerül feldolgozásra. A selyemfonót Darányi Ignácz miniszter 1900-ban építtette. A gyár bérlője: Dumas és Martin franczia selyemgyáros czég.

A selyemfonóban 35 lóerejű gőzgép 200 orsót hajt. A gépek mellett 300 munkásnő nyer állandó foglalkozást, kiknek évi összes keresete a 100.000 koronát meghaladja. A gyárban évenként körülbelül 80.000 kg. száraz gubó kerül feldolgozás alá és az itt előállított nyers selyemfonalat az olaszországi és amerikai piaczra viszik. A mult évben a gyár 47.000 kgr. selyemfonalat termelt, melyet a külföldi piaczokon 751.446 frankért értékesített. Ezenkívül a selyemhulladékokból, melyeket Olasz- és Francziaországba szállítottak, 40.767 frank folyt be.

A textil-iparág körében még egy győri gyártelepet említhetünk fel: Romanek Ferencznek 1878-ban alapított kékfestő-telepét, mely ma már a legmodernebb gépberendezéssel van felszerelve.

Legújabban keletkezett Győrött a Grab M. fiai czég viaszkosvászongyára. E czégnek Csehországban több nagyobb textil-gyára van. Ez a telep egyike Győr legkiválóbb gyárainak, mind modern berendezés, mind nagyság tekintetében. A gyár több millió korona befektetéssel épült és azonnal, megnyitásakor 300 munkást foglalkoztatott.

Győr vármegyében, a mult század hetvenes éveiben 241 vízimalom, 43 száraz malom, és 4 szélmalom volt. Ezek közül ma már csak a vízimalmok egy része van üzemben a Dunán. Győr vármegye gabonatermésének legnagyobb részét ma már a gőzmalmok dolgozzák fel. Győrött 6 gőzmalom van, a vármegyében pedig 5, és ezeken kívül még 5 gazdasági gőzmalom és 4 benzinmalom. Ezek között a legnagyobb és legrégibb Back Hermann győri hengermalma. Thoma János építtette 1845-ben és 1850-ben részvénytársasággá alakította át. Ettől 1858-ban Latesz Jakab vette meg, 1868-ban Fischer Salamon, ki már 1865-től bérlője volt. Az új tulajdonos csődje következtében, a malom 1870-től 1874-ig üzemen kívül állott, a mikor Bégavári Back Hermann, a jelenlegi tulajdonos vette át, az akkor csak 6 pár kővel berendezett, kezdetleges malmot, melyet azután bővített és fokozatosan fejlesztett, úgy hogy jelenleg 500 lóerőre van berendezve és évi őrlőképessége 300.000 mázsa. E szerint jelenleg a Back-féle gőzhengermalom a Dunántúlnak legnagyobb malma.

Győr városának egyik kiváló telepe, a Jankovits Ferencz gőzmalma is, mely 1881-ben épült és fokozatos bővítéssel ma már 150 lóerőre van berendezve. Évi őrlőképessége 100.000 mázsa. Ezek mellett Győrött még négy gőzmalom van üzemben, u. m.: Relle Dániel, Kneif János, Pfeiffer testvérek és Pfeiffer Félix gőzmalmai. Az összes győri gőzmalmokban felhasznált motorikus erő 850 lóerő és az azokban foglalkoztatott munkások száma 200.

A vármegye területén fekvő öt gőzmalom közül a legnagyobbak Tolnay Lajos gőzmalma Győrszentmártonban, Varga László gőzmalma Enesén és Deutsch és Pohl gőzmalma Téten. A vármegyében még öt gazdasági gőzmalom van, de ezek inkább csak házi őrlésre szorítkoznak. Újabban a benzinmalmok hódítanak tért. Jelenleg négy benzin-malom van üzemben.

Az élelmezési ipar terén Győr városában több nevezetesebb gyárat említhetünk fel. Már az elmult század második felében volt itt egy tésztagyár, melynek tulajdonosa: Nagy Mihály, gyártmányaiért a kiállításokon kitüntetést és a hazai ipar terén kifejtett buzgalmáért érdemkeresztet nyert. A gyár azonban a 90-es években beszüntette üzemét. E gyárnak a helyét foglalja el jelenleg Koestlin S. és társa biscuit-gyára, melyet 1890-ben Bregenzben alapítottak és 1900-ban Győrbe helyeztek át. A gyár e szakmában, a többi gyárak között, a legelső helyek egyikét foglalja el. Győrszigetben épült és állandóan 400, legnagyobbrészt női munkást foglalkoztat. Hasonló hírnévre tett szert Schmiedl L. czukorkagyára, mely 1879-ben szintén Győrszigetben épült. A gyár különösen 1903 óta, mikor a legmodernebb gépekkel szerelték fel, az ország leghíresebb czukorka-gyárai közé küzdötte fel magát. Évi termelése meghaladja a 10.000 mázsát. A gyárban 150 munkás van alkalmazva. Győrszigetben 1895-ben még egy czukorkagyár keletkezett, Árpás Ignáczé, mely főként különféle gyümölcsczukrot készít. A gyárat 1905-ben teljesen újra építették, gőzüzemre rendezték be és modern gépekkel szerelték fel. Termelése néhány ezer mázsa.

Az élelmezési iparhoz tartozik még Redlich L. és társa szalámigyára, mely 1893-ban keletkezett és évente több mint 1000 mázsa szalámit gyártott, melynek 90%-a Ausztriában és csak 10% nyer hazánkban elhelyezést. A városban négy hentes a húsvágáshoz és aprításhoz motorikus erőt vesz igénybe. Benzinerőre berendezett húsvágó műhelye van Halbritter Ferencznek, Schmikl Andrásnak, Markovszky Lajosnak, és Fleischman Samunak.

Az élelmezési iparhoz tartoznak még Spitzer Ignácz elektromos sóőrlő műhelye, Krämer Henrik szikvízgyára és a vendéglősök szövetkezetének szíkvízgyára.

Az élelmezési iparág körében Győr város közönségének két telepe van: a közvágóhíd, mely 1903-ban épült a legmodernebb berendezéssel és a vízvezeték. Győr városa vízvezetéket 1883-ban nyert, midőn »Kiskút«-on szivattyútelepet állított fel. Mindaddig, míg villamos telepe nem volt, a szivattyúkat két, egyenként 25 HP. gőzgép hajtotta. 1904-ben villamos erőre alakították át és ekkor az egyik gőzgépet reservgépül tartották fenn. Újabban, főként Győrszigetnek és Révfalunak a városhoz való kapcsolása óta, a kiskúti szivattyútelep a városi vízvezetékhez elégtelennek bizonyult és ezért 1905-ben egy újabb szivattyútelep állíttatott fel Révfalu határában. A szivattyúk hajtására két 80 HP. elektromotor szolgál.

Győr város nagy gyáriparában az első helyet a szeszgyártás foglalja el. A szeszgyár 1885-ben kezdte meg üzemét, 900.000 frt részvénytőkével. A gyár üzeme csak 1889-től lendült fel, midőn a bécsi Bankverein vállalta el pénzügyi rendezését és a gyár élére Kaczander Zsigmond kiváló szakértőt helyezte gyárigazgatóul. Az első években gabonát dolgoztak fel és nagy szarvasmarhahizlalót állítottak fel. 1890-ben a gabonafeldolgozást, mely csekély jövedelmet hajtott, teljesen kiküszöbölték és nyers anyagnak kizárólag czukor-üledéket (melasse) hoztak használatba. Ezóta a gyár helyzete nagyon megjavult, de igazán csak akkor lendült fel, midőn Lederer Ágost, több osztrák gyár tulajdonosa, 1895-ben a részvények legnagyobb részét megvette és a gyárat teljesen átalakította. A gyár részvénytőkéjét 2,000.000 koronára emelték és ezzel a hitel kimerítését mellőzhetővé tették. Ebben az időben került a gyárhoz a kereskedelmi osztály vezetőjeként Wottitz Gusztáv igazgató. A gyár motorikus erejét 5 drb, együttesen 350 lóerejű gőzgép szolgáltatja, melyekhez 15 kazán van felállítva 2290 m. fűtőfelülettel. A gyárban 350 munkás és 40 hivatalnok nyer foglalkozást. A győri szeszgyár és finomító részvénytársaság gyára 100 ezer hektoliter szesztermelésre és 180 ezer hektoliter finomításra van berendezve. A gyár üzleti összeköttetéseinek a szálai a világ minden részére kiterjednek. Termékeit elszállítja az osztrák-magyar monarchián kívül még Törökországba, Görögországba, Kelet-Indiába, Kinába és Éjszak-Amerikába. A gyár, húsz évi fennállása óta, a hazai gyáripar elsőrendű tényezője lett.

1891-ben a győri szeszgyár és finomító, vegyészeti iparczikkek előállítására, a régi gyárral kapcsolatban új gyárat alapított. Ekkor keletkezett állami kedvezménynyel a hamuzsírgyár, melynek felépítése és berendezése újabb 1,000.000 koronába került. A gyárban előállított czikkek: nyers hamu, hamuzsír, kénsavas káli és chlorkálium. A társaság 1905-ben újabb gyár alapítását határozta el. E végből megvette Schramm Kristófnak 1899-ben keletkezett, de üzemen kívül helyezett kenczegyárát és ott legutóbb vegyi és gyógyszergyárat rendezett be.

A vármegye területén hét gazdasági szeszgyár van üzemben, ezeknek a tulajdonosai: Auspitz Pál Gönyűszentjános, Szánthó Ödön Tápszentmiklós, Kufler Benő Sághegy, Pannonhalmi főapátság Kismegyer, König Kálmán Ferenczháza, Blau Samu Ilonka-puszta.

Eczetgyár kettő van Győrött. Mocsáry Ignáczé, mely 1818-ban és Neubauer és Wittmanné, mely 1872-ben keletkezett.

Az előbb említett hamuzsírgyár és gyógyszergyáron kívül, hét nagy vegyészeti ipartelep van még Győr városában.

Ezek közül a legrégibb és legnagyobb Kohn Adolf és társa győrszigeti olajgyára és szintén jelentékeny és nagyobbszabású a Meller Ignácz és társa olajgyára. Kohn Adolf és társa olajgyára 1851-ben keletkezett és ez a gyár hazánkban az első volt, mely gőzgéppel dolgozott. Az ipartelep folytonosan bővült, különösen 1870-ben és 1887-ben, olyannyira, hogy csakhamar az ország első olajgyárává lett. 1890-ben a gyárat teljesen átépítették és a legmodernebb olajsajtókkal, gőzkörjáratokkal szerelték fel. A czég 1903-ban, a repczeolajgyárral kapcsolatban, lenolajgyárat is alapított és a gyár üzemének hajtására 400 lóerős gőzgépet szerelt fel és ugyanekkor rendezett be egy teljesen modern laboratóriumot is. A gyár alapításakor a munkások száma csak 10 volt, ma pedig 200. A gyár kezdetben 22 óránként 50 q. olajmagvat dolgozott fel, most pedig ugyanannyi idő alatt 100 métermázsát. Meller Ignácz és társai győri olajgyára 1877-ben keletkezett. Harmincz évi fennállása óta a gyár oly nagy arányokat öltött, hogy termelőképességével a hazai olajgyárak sorában előkelő helyet foglal el. A gyár évente 50.000 q. repcze- és 40.000 q. lenmagot dolgoz fel. E terményekből évenként 16.000 q. repczeolajat és 12.000 q. lenolajat, továbbá 32.000 q. repczepogácsát és 25.000 q. lenmagpogácsát gyárt. Az olajgyár modern gépberendezésének hajtására 180 lóerejű gőzgép szolgál. A munkások száma 120.

Elsőrendű gyár a győri »Vesuvius«-gyufagyár is, mely Magyarországon a svéd gyufát elsőnek gyártotta. A gyárat Neubauer Károly alapította 1852-ben. Az első években csak 5 munkást foglalkoztatott, de 1878-ban a gyár üzeme már annyira megnőtt, hogy gőzerőre rendezték be. 1885-ben azonban leégett a gyár; de ismét felépült s ez időtől a gyufa gyártásához szükséges félgyártmányokat 133gép segítségével állították elő. 1890-ben újabb automatikus gépeket állítottak fel, úgy hogy a gyár jelenleg 110 segédgéppel és 200 munkással dolgozik. E gyárban a fatönkök aprításától kezdve, egész a csomagolásig, a munkát automatikus gépek végzik. A gyár naponta 30 millió szál gyufát készít, 2.000 korona értékben; évi termelése meghaladja a 200 waggont és körülbelül 400-500 waggon nyers anyagot dolgoz fel. A gyárba befektetett tőke 600.000 korona. 1905-ben a gyárat részvénytársaság vette át és most a czég »Vesuvius« magyar gyufagyár - részvénytársaság. Legújabban exporttal is foglalkozik, Ausztriába, Bulgáriába, sőt a japán-orosz háború óta, midőn Japán a saját szükségleteit is alig tudta fedezni, kivitele kiterjed Chinára és Elő-Indiára is. A gyárnak már több éve egészségügyi szempontból előnyös újítása, a különösen a földmívelő osztálytól erősen fogyasztott méregmentes kénes gyufák előállítása.

A vegyészeti gyárak között a mult században nagy forgalmú volt Stirling Tóbiás és fiai szappan- és zsíradékgyára, mely 1870-ben keletkezett, de az osztrák gyárak versenye következtében üzemét redukálni volt kénytelen. A gyár motorikus ereje egy 150 lóerejű gép, és 60 munkást foglalkoztat. Ez iparág körébe tartoznak még az accumulatorgyár, mely 1900-ban keletkezett és Benes György és Pál czipőkenőcsgyára, melyet 1904-ben alapítottak.

Győr város nyomdáinak termékei a fővárosi nagy nyomdák munkáival versenyeznek. Több nyomda villamos üzemre van berendezve. A győri nyomdák a következők: Raab és társai, Heckenast György, Győr egyházmegyei, Nitschman József, Gross testvérek, Gróf Gyula és Dobos Ignácz nyomdája.

A kereskedelmi és iparkamarák felállításakor Győr vármegyét és Győr várost a soproni kamarához osztották be. 1890-ben Baross Gábor miniszter öt új kereskedelmi és iparkamarát szervezett és ezek között volt a győri iparkamara is, melyet a budapesti, soproni és pozsonyi kamarák területéből hasítottak ki. A kamara elnöke Csanaki Jerfy Antal kir. tan. lett és még ma is az. A kamara helyiségei kezdetben bérházban voltak elhelyezve, de 1904-ben elhatározták a mostani székház felépítését. A díszes palota ma egyike az ország legszebb ily czélú épületeinek.

Győr vármegye területén Győrött van ipartestület. Azelőtt Győrszigetben is volt, de ez az egyesítéskor megszűnt. Az ipartestület kebelében az összes iparágakban 988 munkaadó, 933 segéd, 139 női munkás és 641 tanoncz van. Az ipartestület díszelnöke Hauser György és elnöke Zechmeister Kálmán. Az ipartestület legutóbb elhatározta, hogy szűknek bizonyult székháza helyén új székházat épít, melyet kapcsolatba hozna az iparosai részére felállítandó közműhelylyel. Az ipartestület saját épületében testületi szállót rendezett be, melyet évenként körülbelül 3000 segédmunkás vesz igénybe.

Mikor az iparfelügyelői intézmény életbe lépett, Győr vármegye a budapesti királyi iparfelügyelő hatáskörébe tartozott. Mikor azután 1898-ban a 17 iparfelügyelői kerületet felállították, Győr városa is királyi iparfelügyelőséget kapott, hova Győr vármegyén kívül Komárom, Esztergom és Veszprém vármegyék tartoztak. 1905 november 1-én, az iparfelügyelőségek újabb deczentralizácziója óta azonban a győri kerületi ipadelügyelőség hatásköre csak Győr és Veszprém vármegyékre terjed ki. A kerület vezetője Kallos Bertalan királyi iparfelügyelő.

Az ipari és kereskedelmi szakoktatásügyi intézményekről a »Közoktatásügy« czímű fejezetben írunk.

Győr vármegye területén két betegsegélyző pénztár működik, igen üdvös hatással. Ezek: a győri kerületi betegsegélyző pénztár és a győri és győrszigeti gyárvállalatok betegsegélyző pénztára, melyek rendes bevételeiket csakis betegsegélyezésre fordítják s e mellett a munkaadók áldozatkészségéből jelentékeny tartaléktőkével is rendelkeznek. A győri ipartestületnek is volt még betegsegélyző pénztára, mely azonban 1904-ben, a kormány intézkedése alapján, szabálytalan kezelés miatt feloszlott és a győri betegsegélyző pénztárba olvadt.

Az árpádházi királyok idejében a vásártartási jog az út-, rév- és vásárvám, valamint a harminczad, a királyi jogok közé tartozott. Győrnek már ebben az időben szintén meg volt a rendes szombati vásárja, melynek vámjövedelmét a várispán szedte be. 1271 óta azonban a város a heti vásárokon kívül, tetszése szerint tarthatott vásárokat. A vármegye területén Alsókon (Szt.-Márton) és Móriczhidán tartottak heti vásárokat, hol a vásárvám a földesurak jövedelmét szaporította.

A győri híd- és révvám királyi jogát kétségkívül már Szent István is gyakorolta. A győri híd- és révvámot már III. Béla szabályozta, ki a vám egy harmadát a pilisi apátnak, egy harmadát a bakonybéli apátnak és egy harmadát a városnak adományozta. V. István kiváltságlevele a győri polgárságnak szabad révjogot engedélyez. Ugyancsak V. István Győrt árúmegállítás jogával ruházza fel, de csakis az ausztriai árúkra nézve. Győrött, a hol a Dunán a külföldi kereskedelem korán virágzott, már a XII. században találunk harminczad-hivatalt.

Hogy Győr városában a kereskedelem milyen élénk volt, legjobban bizonyítja a vámok után befolyó nagy jövedelem. IV. László, a királyné kanczellárjának 500 ezüst girából álló évi fizetését a győri harminczadból utalványozta ki.

IV. László kiváltságlevele értelmében a győri polgárok az ország egész területén szabadon folytathattak kereskedést, és vámot sehol sem fizettek.

A győri polgárok vám- és adómentességét a győri vár urai nem mindig respektálták. A polgárság panaszaira azután II. Mátyás király 1606 január 28-án és I. Lipót 1679 augusztus 21-én megerősítették a kiváltságokat. A kereskedelem a XVIII. században már nagyobb arányú volt és pedig nemcsak a gabona- és marhakereskedés, hanem a kiskereskedés is. A nyílt üzletű kalmártestület a Mária Teréziától engedélyezett 40 gyökös jog korlátozásával a versenytől meg lévén óva, az illető jogtulajdonosok jólétnek örvendtek; ezek közé tartoztak a rőfös-, posztó-, ékszer-, norinbergi-, fűszer- és vaskereskedők. A jog maga adás-vevés tárgya lévén, több ezer forint értéket képviselt.

A kereskedelem a XIX. század elején mind virágzóbbá vált. Vasútak hiányában, a nagyban való árúszállítás eszköze a víziút lévén, Győr lett a közvetítő Magyarország gazdag Alföldje, mint eladó és a nyugati kereskedelem, mint vevő között. Ebben az időben főleg Pest, Komárom, Győr és Moson városok kereskedői versenyeztek egymással, hogy hazánk dús gabonatermését magtáraikba összegyűjtve, a külföldi piaczokra szállítsák. A versenyből Győr városa került ki győztesként. A városban egész épületsorok voltak, melyek magtárakul szolgáltak. Az ezekben felhalmozott gabonamennyiség nagyságáról a 40-es évekből abban a kérvényben találunk hiteles adatokat, melyet a gabonakereskedők 1841-ben adtak be az osztrák államvasúthoz a bruck-győri vasútvonal kiépítése tárgyában. E szerint 1840-ben 35 győri hajótulajdonos hajóin 2,328.000 pozsonyi mérőt, vidéki hajókon pedig 3 millió mérőt szállítottak Győrbe; ennek egy részét 75 győri burcsellás-hajó vitte Mosonba, a többit itt adták el, vagy raktározták be. A gabonakereskedés a következő évtizedek alatt még nagyobb arányokat öltött és a legvirágzóbb volt a hetvenes években.

1865-ben Győrbe érkezett 2,906.201 és elszállíttatott 3,122.595 vámmázsa gabona. 1869-ben Győrbe érkezett 4,577.798 és elszállíttatott 4,615.759 vámmázsa gabona. Ez adatokból nemcsak Győr kiviteli gabonakereskedése, hanem a kereskedés iránya is felismerhető. Az összes gabonamennyiség ugyanis alulról érkezett, mert a győri gőzhajózási társulat hajói Győrnél feljebb nem közlekedhettek és a vont és evezős hajók sem mehettek tovább Győrnél. Innen van, hogy az egész tovaszállítást a szab. duna-gőzhajózási társulat és az államvasút teljesíti és ez adatok szerint az egész mennyiség Bécsbe és Ausztriába került. Győr gabonakereskedését nagyban előmozdította a győri gőzhajózási társulat, mely csakis gabona szállításával foglalkozott és a győri Lloyd, mely arra ügyel, hogy a gabonakereskedéssel visszaélés ne történjék és e czélból 135saját épületében tőzsdét tart. E társulatról később lesz még szó. Ez időben a gabonakereskedés volt a győri polgárok fő jövedelmi forrása.

A következő évtizedekben a gabonakereskedés hanyatlásnak indult. A hetvenes évek után a vasútak versenye legyőzte a víziútakat és ezzel a győri gabonakereskedés is mindinkább pangásnak indult. Ezt azonban még kiheverhette volna. Ekkor kezdődött azonban az a törekvés, mely Budapestet, Bécs rovására, nagygyá akarta emelni és ez az igyekezet egyetlen vidéki várost sem sújtott annyira, mint Győrt, mert a kereskedelemnek is Budapest lett a középpontja s így Győr elveszítette hatalmas gabonapiaczát. 1869-ben Győrbe érkezett vasúton és gőzhajón 1,148.656 mm. és elszállíttatott 631.733 mm. gabona. Az ideszállított gabonának jó része az akkor már virágzó malmokban lisztté feldolgozva került tovább a piaczra. Kívánatosnak látszott, hogy a gabonakereskedés előmozdítása érdekében, Győrött, a Duna partján nyilvános tárház állíttassék fel, mely iparvágánynyal nyerjen a vasúttal összeköttetést, hogy a hajón felszállított gabonamennyiségnek olcsó elraktározását, olcsó átrakodását és továbbszállítását lehetővé tegye.

Ez a terv azonban csak 1899-ben valósult meg. Ebben az évben épült fel az árúraktár, részvénytársasági alapon, a Duna mentén, a gőzhajóállomás szomszédságában. A gabona raktározására elevátort emeltek és raktárépületet, melyek mellett az államvasútak szárnyvonala húzódott végig. A gabonakereskedésre az árúraktár kedvező befolyással volt, a mit az árúraktár gabonaforgalma bizonyít, mely 1900-ban 265.930 mm., 1901-ben 330.953 mm., 1902-ben 314.953 mm., 1903-ban 176.905 mm., 1904-ben 278.416 mm., 1905-ben, okt. 17-éig 205.038 mmázsára rúgott. 1905. évi október hó 17-én azonban az árúraktár, a benne raktározott gabonamennyiséggel együtt, teljesen leégett. Újjáépítése folyamatban van.

A gabonakereskedés fellendítésére és annak szabályozására a győri gabonakereskedők 1856-ban társulattá egyesültek. A kibocsátott részvények útján 56.000 forintért megvették a Széchenyi-téri házat, melyet a társaság czéljainak megfelelően rendeztek be. A társulat első elnöke Peregi Mihály volt. Alapszabályait 1872-ben, majd 1885-ben módosította. Czélja a kereskedelem és ipar fellendítésére egy kereskedelmi forgalmi középpont fenntartása. Elősegíti a gabonának, értékpapíroknak és iparvállalati kötvényeknek vételét és eladását. A részvényeseken kívül, bejáró tagjai is vannak, kik szintén a Győri Lloyd szokásjogainak vannak alárendelve, melyek szerint a társulat a kereskedelemnél, főleg pedig a gabonakereskedelemnél előforduló becslési ügyekre nézve békebíróságként működik, melynek határozatai a tagokra nézve kötelezők.

Győrött a sertéskereskedés is egyik legfontosabb kereskedelmi ág, mely hajdan a szerbek kezében volt. A mult század második felében azonban a szerbek teljesen eltűntek és a sertéskereskedés a győri polgárok kezébe került, kik ezt részben a gabonakereskedéssel együtt űzik. A hizlalt sertések főpiacza Ausztria. A sertéskereskedés virágzó állapotáról az alábbi kimutatás nyújt tájékozást.

Az utóbbi években azonban a sertéspiacz forgalma nem volt zavartalan, mert a gyakori sertésvész a forgalom korlátozását vonta maga után.

Győrött az állatvásárok között főleg a lóvásárok nevezetesek. A leglátogatottabb lóvásár már a 80-as években is a húsvéti volt, hol abban az időben, 136a szakértők becslése szerint, 2-3000-nél is több lovat hajtottak fel. Ezen a vásáron még németországbeli, sőt franczia lókereskedők is megjelennek. Körülbelül tíz év óta azonban e vásárok jelentősége is csökkent. Különösen a luxuslóvásár hanyatlik. Az országos lóvásárok régi jó hírnevét azonban Győrött néhány jó lókereskedő tartja fenn és ezek között Európa-szerte ismeretes a Deutsch Mór és fiai czég, melynek istállói nagyon látogatottak és messze földön híresek.

Győr vármegye, valamint Győr sz. kir. város fekvése, folyóvizekben való gazdagsága, különösen kedvezők az élénk közlekedés és a nagy forgalom lebonyolítására. Abból, hogy Győr, Budapest és Bécs között a legrövidebb út közepén, a mosoni Duna, Rábcza és Rába folyók összefolyásánál fekszik, magyarázható meg az, hogy szárazföldi és vízi közlekedése mindenkor igen élénk volt és hogy úthálózata, vasútjai, hajóközlekedése igen fejlett színvonalon állanak.

A közútak rendszeresebb kezelése és építése Győr vármegyében is csak a XVIII. század végén kezdődött. Az 1791-iki országgyűlés bizottságot küldött ki, az ország úthálózati tervének és végrehajtási módozatainak megállapítására. Az 1825-iki országgyűléstől kijelölt 13 legfőbb országos útvonal között első helyen áll a budapest-győr-bécsi vonal. Élénkebb útépítés indult meg, midőn a megyei útak építését közmunkaerő felhasználásával, a törvényhatóságok, a saját hatáskörükben kezdeményezték és különösen midőn az 1844. évi IX. t.-cz. a közmunka kivetését szabályozta. 1867-ben az országos és törvényhatósági útakat a közmunkaerőből és a megváltási összegből tartották fenn. A törvényhatósági útakra és a közmunkára a helytartótanács 1862. évi 71.700. számú közmunka-utasítása volt irányadó.

Az útakra lényeges befolyással volt az a rendszerváltozás, mely az 1877. évi XXIV. t.-cz. életbeléptetésével, a megyei útak műszaki kezelését a megyei mérnöki hivatalból az újonnan szervezett m. kir. államépítészeti hivatalokra bízta.

Végre a közútak fokozottabb és rendszeresebb kezelése, tervezése, építése az 1890. évi I. t.-czikknek a közútak- és vámokról szóló törvény megalkotásával nyert kielégítést, mely a közmunkarendszer helyett, az útadót állapítja meg és szabatosan meghatározza a különféle útak jellegét és az építési és fenntartási kötelezettségeket. 1851-ben a főbb közúti vonalakat állami kezelésbe vették és ekkor 4598 km. állami út volt az országban, 1867-ben pedig 5162. Az állami kezelésbe át nem vett országos útakat a közmunkából tartották fenn. A város és vármegye összes főbb útai a következők:

I. Állami út: budapest-bécsi állami út, mely Győr vármegye területén 40.474 km. hosszban vonúl át és ebből Győr sz. kir. város területére 9.009 km. hosszú szakasz esik.

IL Megyei törvényhatósági útak:

1. A győr-hédervári, 2. a győr-dunaszerdahelyi, 3. győr-soproni, 4. győr-pápai, 5. győr-veszprémi, 6. győr-fehérvári, 7. győr-bőnyi, 8. écsfalu-szentmártoni, 9. tét-mosoni, 10. tét-soproni, 11. tét-lovászpatonai törvényhatósági közútak, melyeknek összes hossza 204.491 km. Vármegyei törvényhatósági állami út összesen 245 km. van, úgy hogy 100 négyszög kilométerre esik 17.7 km. Viszont 10.000 lakosra 21 km. A törvényhatósági közútak építkezési, kezelési és fenntartási költsége évente mintegy 120.000 kor. A műtárgyak közűl említésre méltó a csécsényi Rábahíd, 132 m. pályahosszal és 12 m. nyílással, a sövényházi Rábczahíd 59.0 m. pályahosszal és 5 m. nyílással és az abdai Rábczahíd 47.4 m. pályahosszal és 6 m. nyílással. A községi közlekedési (viczinális) útak hossza 505.2 km. Átlag esik 100 négyzet kilométerre 37.9 km. út, és átlag 10.000 lakosra 57.3 km.

139Az állami és a megyei törvényhatósági közútakat, a győri m. kir. államépítészeti hivatal kezeli.

III. Győr. sz. kir. város főbb útjai a következők:

1. A budapest-bécsi állami útnak a város területén áthaladó átkelő szakasza 3.049 km., 2. győr-pápai I r. törv. út 4.420 km., 3. győr-veszprémi I r. törv. út 3.847 km., 4. győr-fehérvári I r. törv. út 4.123 km., 5. győr-ikrényi II r. törv. út 2.175 km., 6. győr-baráti II r. törv. út 1.800 km., 7. győr-sági 0.412 km., 8. győr-banai (Bőny) II r. törv. út 0.668., 9. győrszigeti híd és lejáró 0.100 km., 10. győr-hédervári út 3.871 km. és 11. győrszigeti átkelő szakasz 0.462 km. Összesen 24.927 km.

Az útadó összege a vármegyében évi 108.600 kor., a városnál 293.000 kor. (3% útadó, stb.) A forgalom czélszerűbb lebonyolítását és a város rendszeresebb fejlődését van hivatva biztosítani Győr város új szabályozási terve, melynek legfőbb pontja a Czuczor-utcza tengelyében építendő végleges közúti vashíd, a mosoni Dunán át, mely városszabályozás útján, a bécs-budai útat a Dunán át, a hédervári úttal összeköti.

A város területén levő hidakról a Győr városát ismertető fejezetben esett szó.

A városi törvényhatósági útakat Győr szab. kir. város mérnöki hivatala kezeli. A főleg vámbevételekből és útadóból befolyó összbevétel és ugyanannyi kiadás évenként mintegy 67.000 kor.

Az összes közútak forgalma igen élénk, úgy hogy némely útvonalon a forgalom 24 óránként 700 vonós állat. A megyei, városi és a törvényhatósági közútak legnagyobb része rendszeres kőalappal ugyan nincs ellátva, de állandóan kavicsoltatnak és jókarban tartatnak.

A fontosabb városokat összekötő törvényhatósági útak valamennyie igen régi, sőt egyike-másika már a rómaiak idejében is fennállott.

Győr város belterületén mintegy 30 kilométer utcza van; melyek részben koczkakő-, aszfalt- és bányakővel vannak burkolva, részben kavicsolva.

Győrt az öt irányból összefutó vasúti vonalak a Dunántúl legélénkebb forgalmi góczpontjává tették. A vasútak e vármegyében is a XIX. század első felében keletkeztek. Bécsben a 30-as években báró Sina vezetése alatt álló bizottság a Bécsből Győrig vezető vasútat tervezte, de megvalósítása sokáig késett. Végre 1855 decz. 24-én nyílt meg a bruck-győri 78 km. hosszú vasútvonal, 1856 aug. 10-én a győr-újszőnyi 37 km. hosszú vonal és 1884-ben az újszőny-budapesti. A budapest-brucki vonal jellege a vármegye területén sík és a budapest-jobbparti üzletvezetőség alá tartozó győri osztálymérnökség kezeli. E vonal legnagyobb műtárgya a 170 m. össznyílású rácsos vashíd a Rába fölött, Győrött. Ugyane híd pillérjein fekszik a győr-sopron-ebenfurti vasút hasonló vashídja. Ezenfelül a Rábcza fölött Abdánál rácsos vashíd van, két, egyenként 42.7 m. nyílással. Budapesttől Győrig a vasút 2 vágányú; Győrtől Bruckig egyvágányú. A pálya J¹ rendszerű 42.7 kgr.-os aczélsinekből áll. A gyorsvonatok első rendűek és 70-90 kilométer sebességgel közlekednek.

Midőn a kiegyezés a vasútakat egészen a magyar kormány és a törvényhozás körébe utalta, a vasútügy gyorsabb fejlődésnek indult. Az 1869 : V. t.-cz. a Kisczelltől Győrig terjedő vasútat engedélyezte mérföldenként 36.400 frt költséggel és kamatbiztosítással. 1871 október 1-én nyílt meg a győr-szombathelyi 125 km. vasút. Kezeli a kisczelli osztálymérnökség.

1876 január 3-ikán nyílt meg a győr-sopron-ebenfurti 86 km. magánvasút; 1891 május 1-én ennek győr-rábaparti 1.6 km. vonala. 1895 decz. 31-én nyílt meg a győr-veszprém-dombóvári vasút 110.6 km. szakasza; azután a győr-bakonyszentlászlói 34.6 km. szakasz, 1896 aug. 2-án és 1896 decz. 16-án a bakonyszentlászló-jutasi szakasz 41.6 kilométerje. Összes hossza 186.4 km. Kezeli a veszprémi osztálymérnökség. A győri pályaudvaron naponként 60-80 vonat megy át, indul és érkezik.

Győr vármegye területén a vasútak összes építési hossza 92.5 km.; a város területén pedig 27.8 km., összesen tehát 120.30 km. Átlag esik 100 négyszögkilométerre 6.24 km. illetőleg 61.78 km.; és 1000 lakosra 92.59, illetve 88.82 km. vasút. Győrött egy évben összesen átlag 338.705 utas száll fel. Ezt a számot Budapest meghaladja 4,683.429, Debreczen 718.929, Miskolcz 456.000, Nagyvárad 140488.000, Pozsony 1,068.000, Szeged 665.000, Szolnok 368.000, Szombathely 339.000 és Zágráb 375.000 utassal.

Közúti vasút a vármegye és a város területén még nincs. Legújabban azonban Erdély Ferencz városi főmérnök elkészítette Győr város közúti vasútjának a tervezetét.

Az egyesített posta, távíró és távbeszélő a soproni m. kir. postaigazgatóság alá tartozik.

Az átlagos forgalomra vonatkozó főbb adatok a következők:

Az olcsó közlekedés, a hajózás állandósítása, biztosítása, másrészt az árvízveszélyek elleni védekezés, a vizeknek ipari, mezőgazdasági czélokra való kihasználása, a vármegye területén előforduló belvizek, mocsarak levezetése következtében, a vízépítészetnek a vármegyében és Győr városában jelentékeny szerep jutott.

A kényszerűség a parti birtokosokat és érdekelteket már századok óta arra ösztönözte, hogy az árvizek pusztításai ellen védekezzenek s a hajózás akadályait eltávolítsák. A győri Dunaág szabályozását már az 1618. évi LIV. t.-cz. rendelte el. Majd 1657-ben a Duna és a Csiliz folyók védtöltéseinek helyreállítását határozta el a vármegye. 1800-ban védőgátak épültek a Duna több szakaszán. 1807-ben a Szigetközben el is készültek, de az 1809-iki árvíz ezeket ismét elpusztította. Az 1838-ban és 1845-ben árvíz, 1850-ben téli árvíz volt. Az 1862-iki árvíz Szanynál a töltést 4000 m. hosszban törte át.

A rendszertelenül épült védőgátak elégteleneknek bizonyultak és ez, valamint a hajózási nehézségek egységes és rendszeres szabályozási munkát. tettek szükségessé. I. Ferencz Duna-szabályozó bizottságot küldött ki, mely 1812-ben tette meg javaslatait. Azonban e tervek nem valósultak meg. Ezután a magyar helytartó-tanács vette át a Duna-szabályozás ügyét, melyet egységesen kívánt megoldani. E czélból az 1823-1840-ig terjedő időszakban, az országos vízépítési igazgatóság kebelében, Hieronymi Ottó és Vásárhelyi Pál mérnökök vezetése alatt, Petronelltől Turn-Szeverinig a Dunát a szükséges vízrajzi adatokkal felvették és új szabályozási tervet készítettek.

A felső Duna-szabályozás műveletét 1832-ben 200.000 p. forint előirányzattal, a m. kir. helytartótanács megkezdte Pozsony és Vének között. A főmeder összeszorítása, illetőleg kiképzése, a felesleges mellékágak elzárása, valamint a partok megerősítése, a meder javulását eredményezték. Az 1845-ig terjedő munkákért 1,300.000 p. forint fogyott el. 1846-ban új terveket dolgozott ki a vízépítési igazgatóság, s miközben az eddigi szabályozási műveletek romba dőltek, ideiglenes intézkedésekkel, kotrással, partvédekezéssel, stb. a hajózást félig-meddig biztosították.

A Nagy-Duna változó medre azonban állandó akadálya volt a hajózásnak s ezért inkább a mosoni Dunaágban volt hajózás. Az 1888-ig teljesített szabályozási munkák 4 1/2 millió forintot emésztettek fel; de mert az eddig teljesített munkáknak nem volt meg a kellő eredményük, a felső Duna végleges s egységes szabályozását a kormány tovább nem halaszthatta, és újabb végleges tervet készíttetett. E terv Bodoky Lajos mérnök, országos vízépítési felügyelő vezetése alatt 1880-1882-ig készült, hogy az a kellő szélességű egységes főmeder-kiképzést, a hajózást, még kis vízállásnál is, valamint a víz egyenletes, zavartalan lefolyását biztosítsa. Gondoskodni kellett egyenletes, kellő vízmélységről is, hogy zátonyok, duzzadások, jégtorlódások ne képződjenek. A végrehajtott pontos mérések és számítások megállapították, hogy a Duna esése kilométerenként 18-24 cm., (átlag 0.0002) a víz sebessége a különböző vízállások szerint változó és pedig 0.52 m. vízállásnál a sebesség 0.95 m.; ekkor másodperczenként 736 köbméter víztömeget vezet; + 3.00 középvíznél a sebesség 1.80 méter, a víztömeg 2890 köbméter; + 6.95 árvíznél a sebesség 3.60 méter, és a víztömeg 10.124 köbméter. A felső Dunának e tervek szerint való végleges szabályozását Kemény Gábor minisztersége alatt, 141az 1885. évi VIII. t.-cz. mondotta ki, és a munkákra 34 millió koronát szavaztak meg. E munkák nagyrésze Győr vármegye területére esik.

A szabályozó munkát 1886-ban kezdték meg a bős-szanyi szakaszon. A szabályozott meder szélessége Pozsony és Medve között 340-400 m. között váltakozik, Radványnál, a Vág torkolatánál 470 m. A főmeder kiképzésére és a meder-szélesség biztosítására + 2.80 m. magasságú 2.0 m. koronaszélességű kőpárhuzamművek, a meglevő partokon + 2.0 m. magasságban 2.0 m. koronaszélességű kőhányásokkal partbiztosítások épültek, a melyeknek rézsűit 30 cm. kőburkolattal látták el. A mederbe eső zátonyokat eltávolították és az egész medret - 2.00 m. mélységre kotrással kimélyítették. A szabályozási medren kívüli, holttá szánt meder és mellék-ág mielőbbi eliszapoltatása és elzárása czéljából, 3-4 m. koronaszélességű, s + 3.00 m. magasságú kőzárgátak épültek, melyeket + 1.0 felett kiburkoltak. A felső Dunaszakasz összesen 145 kilométer, melyen összesen 278 elzárás, 18.185 m. hosszban 36 darab, összesen 62.434 m. párhuzammű, 14 darab, összesen 9179 fm. bekötőgát, 29 darab, összesen 27.282 m. partbiztosítás keletkezett, melyekbe összesen 3 1/2 millió köbméter követ építettek be; a mederből 5,700.000 köbméter anyagot kotortak ki és 1 millió köbmétert ástak le szigetekből.

A szabályozási munkát Popper István és Naschauer H. magyar mérnökök hajtották végre és 1896-ban a munkát befejezték. Ma már a hajózás a Duna egész szakaszán s így Győr vármegye területén is biztosítva van, az árvízveszély és jégtorlódás veszélye pedig lényegesen apadt. Ma már nem szükséges többé Gönyűnél a nehéz uszályokról átrakodni. Az évi fenntartás kb. 40.000 korona.

Az árvizek pusztítása elleni rendszertelen és primitiv védekezést, a rendszeres és egységes védekezés váltotta fel, az ármentesítő társulatok keletkezésével. A Duna elleni ármentesítés czéljából keletkezett 1892-ben a Szigetközi Ármentesítő Társulat; 1873-ban a Rábaszabályozó-Társulat a régi érdekeltségekből, s az Alsó-Csalló- és Csilizközi Belvízlevezető Társulat.

A szigetközi társulat dunai védőműveinek első általános és egységes tervét Fekete Zsigmond kir. főmérnök és Vály Károly kir. mérnök készítették 1889-ben. E terv lényege az, hogy a Nagy-Dunából Csunynál alkotandó szorító-mű a mosoni Duna-ágba ömlő vízmennyiséget korlátozza. Ez pedig kis víznél 60 köbméter, nagy víznél 150-300 köbméter; árvíz ellen pedig csakis a Nagy-Duna mentén, a mosoni Dunaágban pedig a Nagy-Duna visszaduzzasztásának határáig kell védekezni. A védőtöltés hossza a Nagy-Duna jobbpartján Csunytól Vénekig 60 km. és a mosoni Duna balpartján, Vénektől fel, Dunaszentpálig 33 km.

A mosoni Duna-ág Győrtől Gönyűig párhuzam-művekkel, partbiztosításokkal, elzárásokkal, kotrásokkal szintén szabályozva van és hajózható.

A Rába egész hossza 398 km., miből Magyarországra 271 km. esik, és ebből Győr vármegyére 36 km. A víz az ország határától mintegy 30 óra alatt érkezik Győrbe. Vízmennyisége kis víznél 21 m³, árvíznél 480 m³. A Rába közismert gyakori és nagy áradásai óriási károkat okoztak. Vize ilyenkor sárgás színű, iszapos. Ártere Győr vármegyében 32.500, Sopron vármegyében 46.300 és Vas vármegyében 73.900, összesen 153.000 kat. hold.

E gyakori árvizek elleni, a folyó szabályozása útján való védekezés, igen régi keletű. Így már az 1618. évi LIV. t.-cz. biztosokat küldött ki a szabályozás végett; az 1622. évi XLII. t.-cz. a meder tisztítását rendeli el; az 1625. évi XV. t.-cz. és számos későbbi törvény foglalkozik e folyóval. Az 1655. évi XXX. t.-cz. a Rába szabályozására gróf Nádasdy Ferenczet küldi ki.

A meder rendezetlen, kanyargós volta okozta az áradásokat. Mindezen csakis egységes szabályozás útján lehetett segíteni, a mi 1828-ban indult meg. 1838-ban Kecskés Károly újabb, nagyobbszabású tervet készített, melyet Győr vármegye közgyűlésén gróf Zichy Jenő kormánybiztos terjesztett elő; az 1858-61. években, valamint 1868-ban, a szabadságharcz alatt elveszett tervek helyett, s a kormány Ujházy János mérnökkel újabbakat készíttetett, melyek szerint a meder a legnagyobb vizet is bizton levezeti. Ez ügyben 1870-ben Szombathelyen az érdekeltek tanácskozásra gyűltek össze, melyen a kormányt olyan újabb terv készítésére kérték fel, mely az ármentesítésre és hajózásra, továbbá az öntözésre kiterjed és a malmok részére külön csatorna alkotására legyen figyelemmel. 1873-ban az érdekeltség Rábaszabályozó-Társulat czímen egyesült. 142Végre az 1885. évi XV. t.-cz. elrendelte a szabályozást, államköltségen, az érdekeltség bevonásával. Az előirányzat 7 millió kor. volt. A szabályozás Sárvártól Győrig tart. A szabályozás lényege az, hogy a rendkívül kanyargós Rába 80 átmetszéssel szabályosabb, rövid vonalozású lett és Győr vármegye területén is 25 kilométerrel megrövidült. Ezenkívül a folyó mindkét oldalán erős, 3-4 m. koronaszélességű padkás védő töltések épültek, egymástól 300-500 m. távban és a malmokat külön csatornába helyezték ki.

A Rábcza a Kis-Rába és Répcze egyesüléséből keletkezik. Kapi községnél lép a vármegye területére. Egész hossza Győr vármegye területén 51 kilométer. A Rábczát csaknem egész hosszán csatornázták.

A Rábaszabályozó-társulat főbb védővonalai a következők:

A Rábán: Sárvártól Győrig, mindkét parton védő töltés, egyenként 86, összesen 172 km. hosszban. A Marczal balpartján, Árpástól Gyirmótig, 28.5 km. védő töltés. A Rábcza mindkét oldalán, Bősárkánytól Győrig, egyenként 30 km., összesen 60 km. A Hanság-csatorna és annak mindkét oldalán töltés Pomogytól Kapiig, kétszer 27, összesen 54 km. A mosoni Duna jobbpartján, Mecsértől Győrig, 20 km. védő töltés. A Nagy-Duna jobbpartján, Oroszvártól Rajkáig 20 km. védő töltés. Rajkától Mecsérig a dunamelléki, természetes magaslatok vannak. Belvízlevezetésre szolgálnak a lébényszentmiklósi, bősárkányi, sövényházi és oszhelyi szivattyú-telepek.

A főbb műtárgyak a következők: Patona községnél a csatornafölötti 45.75 m. nyílású híd. A csécsényi fa-híd, a Rába fölött, 11 nyílás egyenként 12 m. nyílással, összesen 132 m. Az árpási függmíves fa-híd a Rábán, 11 nyílás, egyenként 11.80 m. nyílással. A marczaltői fahíd, 3 nyílású, egyenként 11.79 m. A vági híd, a sövényházi fa-híd, 5 nyílású, egyenként a Rábczán 11.79 m. Az oszhelyi híd és több kisebb híd.

A Rába-szabályozás befejezéséhez még a következő munkák vannak hátra, melyek mintegy 6,700.000 korona költséget igényelnek. A Répcze-árapasztó, mely a Répcze árvizét bukóval a Rábába fogja vezetni. A Hanság-csatorna meghosszabbítása Pomogytól a Fertőig. Az Ikva szabályozása. A Köris, Beresztek- és Lánka-patak szabályozása. M.-Óvár fölött a Lajta árapasztó-csatorna átvezetése. Belvíz-csatornák kiegészítése és befejezése. - Gyirmót és Csanak árvédelmi biztosítása. - A Rába-hullámtér rendezése, a hidak meghosszabbítása és felemelése.

A kormány a még hátralévő igen jelentékeny munkákhoz az 1904. évi XXXIX. t.-cz. alapján mintegy 2 millió kamatmentes kölcsönt bocsát a társulat rendelkezésére.

Az Alsó-csalló- és Csilizközi ármentesítő-társulat két külön társulat egyesítéséből keletkezett. Működése Győr vármegye területén a Nagy-Duna balpartjának a Nagy-Duna és Csiliz-folyó elleni árvédelemre és belvízlevezetésre terjed ki. Védő vonalai a vármegye területén a Nagy-Duna balpartján, Nyárádtól Kulcsodig 14 km. és a Csiliz-folyó jobbpartján, Patastól Kulcsodig 22 kilométer.

Győr vármegye és Győr szab. kir. város területén működő ármentesítő társulatok főbb adatai.

Győr városa a mosoni Duna, Rába és Rábcza összeszögelésénél épült, ott, hol a város szívében a Rába-folyó a Radótér nevű szigetet alkotja.

Már évszázadok óta védekezik a város töltésekkel a három folyó fenyegető árvizei ellen. Midőn az eddigi töltésmagasságok (+ 7.20) az 1899. évi + 6.72 árvízzel szemben elégtelennek bizonyultak, a fokozott biztonság érdekében, a kormány Győr város új és tökéletesebb árvédelmi munkáit rendelte el, a melyeknek végrehajtása jelenleg folyamatban van és melyeket 1908-ban befejeznek. Az új árvédelmi munkák lényege az, hogy a Győrsziget és Újváros között folyó Rábczát Győrsziget éjszaki részén készítendő új átmetszéssel a Dunába vezetik, a város területén a jelenlegi Rábcza-medret feltöltik, miáltal Győrsziget és Újváros közös körtöltést nyer. Az új árvédelmi munkáknál legnagyobb részben a meglevő töltéseket használják fel, azokat a jelenlegi + 7.20 koronamagasságról 8.50-re emelik, a védőtöltéseket földfeltöltéssel és parapet-falazással erősbítik, s egyszersmind a Duna jobbpartján rakodópartot építenek. A védőtöltések hossza 15 kilométer. Ezt a munkát 1,600.000 korona költséggel irányozták elő, melyből a kincstár egy milliót, a többit Győr város közönsége viseli. A jelenlegi győrszigeti 41.0 m. nyílású vashidat áthelyezik az új Rábcza-mederbe. A rábczamenti gyárak részére, melyek eddig Rábcza-vizet használtak, új vízvezetékkel Rába-vizet fognak nyerni; a mákosdülői 100 hektárnyi mély terület vize, mely a Rábczába folyt, ezentúl a Rábába fog bevezettetni. Az építést a magyar építő-részvénytársaság hajtja végre.

Az »Első Dunagőzhajózási r.-t.«, 60 lóerejű »Franz I.« nevű hajója 1830. október havában indult el először Győrből Budapest felé. Midőn 1856-ban a párisi kongresszus a Dunán a szabadhajózást kimondotta, csakhamar versenyző vállalatok is keletkeztek. Így 1865-ban alakult a »Győri Gőzhajózási Részvénytársulat«, mely 1893-ban Budapest székhelylyel »Magyar Gőzhajózási Részvénytársasággá« alakult át.

A magyar hajózási forgalom ellátásában a legnagyobb szerepet az »Első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társaság« viszi. Hajóraja 1896-ban 61 személyszállító, 47 árúszállító és 77 vontató gőzös, összesen 185 darab, 71.621 lóerővel; 829 uszály 331.600 tonna hordképességgel és 241 kikötő hajóval.

144A legjelentékenyebb hazai gőzhajózási vállalat az 1894. évi XXXVI. t.-czikk alapján állami szubvenczióval 1895 elején megindult Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság, melynek ma 30 gőzhajója van (12.880 lóerővel), 4434 tonna befogadó-képességgel.

Megemlítendő még, hogy a magyar kir. államvasútak a Dunával a dunaparti vágány útján, a győr-sopron-ebenfurti vasút pedig a rábaparti vágány útján nyer közvetetten összeköttetést a víziútakkal, úgy hogy mindkét helyen a hajókból közvetetlenűl a vasútra és viszont lehet átrakodni. A rábaparti szárnyvasút mentén, a Rába jobbpartja a város belterületén lépcsős kőrakpart gyanánt van kiépítve és a sétatéri sziget is legnagyobb részbeni kőpartbiztosítással van ellátva.

A mosoni Duna a Rába-torkolatig gőzhajóval járható; onnan fel, a Rábán és Rábczán, a hajókat uszályok vontatják.

Ipari czélra a folyók vizét számos győri gyár használja fel. Igy a Duna vizét használja a Koestlin-piskótagyár, a waggongyár, a szeszgyár; a Rábcza vizét a Kohn-olajgyár, a Schmidl-czukorkagyár, Fürst-eczetgyár, Stirling-szappangyár és a Romanek-kékfestőgyár; a Rába vizét a selyemgyár és Győr városa öntöző-vízvezetéke czéljaira, stb.

Győr város vízvezetéke a hazai városok egyik legrégibbje. Kezdeményezője Mogyoródy Adolf ezredes volt, kinek felszólítására, Crampton angol mérnök, 1875 április havában, a Kis-Dunából szerzendő vízre tett ajánlatot. Midőn ugyanaz évben ajánlatát visszavonta, Mogyoródy felhívására Révy mérnök új terveket nyújtott be, szintén szűrt Duna-vízre. Révy ajánlata szerint e vízmű 300.000 forintba került volna. Tervét 1876-ban elejtették, mivel a városnak nem akart évi 20.000 forint jövedelmet biztosítani. Már 1875 decz. 9-én lépett fel Bierbauer Lipót benczés tanár azzal a helyes eszmével, hogy a mesterségesen szűrt Duna-víz helyett, mely az egészséges és kellemes ivóvíz kívánalmainak még szűrt állapotban sem felel meg, a Kiskúton fúrandó nagyobb kút útján, természetesen szűrt talajvíz szerzendő be. Az ő nevéhez fűződik Győr város kiskúti kitűnő ivóvizének a vízműhöz való megszerzése.

Bierbauer helyes nézetét Junker Károly cs. és kir. építőtanácsos 1880. évi szakvéleményében pártolta. Ő a Kiskúton egy 6 m. átmérőjű és mintegy 5 m. mély ásott kút vízmennyiségét napi 2000-2500 köbméterre becsülte. A szűrt dunavizet élvezhetetlennek minősítette. Az összköltséget 250.000 frtra tette és a házi kezelést ajánlotta. Junker elkészítette a részletterveket és költségvetést a kiskúti vízműre, mely szerint: épületek és kút 89.000 frt; 2 darab 28 lóerejű gép 25.000 frt, 15.500 m. csőhálózat felszereléssel és kútakkal 122.000 frt, egyebek 19.000 frt, összesen 255.000 frt volt a költség. Ezt is drágálták. 1882-ben Back Hermann győri nagyiparos, Bierbauer és Stirling közbenjárására, Frischauf Kandid mérnök a terveket és költségvetést 140.000 frtra redukálta, melynek megszerzésére részvénytársaságot alakítottak, 1500 darab 100 frtos részvénynyel. A tőke megszerzésében nagy érdeme volt gróf Khuen-Héderváry Károly akkori főispánnak és Stirling Tóbiás gyárosnak. 1883 június 4-én tartotta a részvénytársaság alakuló közgyűlését. Az építési költségvetés Frischauf Kandid terve szerint: kút és épületek 20.500 frt, gépek 19.000, víztorony 30.000, csőhálózat felszereléssel 73.700, összesen 143.200 frt. Az építéshez 1883 augusztus 7-én fogtak és 1884. évi június 15-én a vízművet üzembe helyezték. Ekkor mintegy 100 ház volt bekapcsolva. E vízmű részei: egy 5.00 m. belátmérőjű, 7 m. mély falazott kút, mely akkor napi 1600 köbméter vizet adott. Gépház, 2 darab Cornwall-kazán à 33.0 m² fűtőfelülettel, 2 darab 40 lóerejű gőzszivattyú, mely óránként 80 m³ vizet emel a toronyba, egy 24 m. kémény, lakóház, egy 26 m. magas falazott víztorony, 330 köbméteres vasbádogvíztartóval; a csőhálózat összesen 12.000 méter, melyből a gépház és torony között 225 mm.-es nyomóvezeték 2100 méter hosszú, a városi elosztó-vezeték 200 mm. és 80 mm. között váltakozik, 50 elzáró és 28 darab tűzcsap. Azóta a vízfogyasztás és a csőhálózat folyton növekedett, úgy hogy a vízmennyiség növeléséről is gondoskodni kellett. 1886-ban, 128 m. hosszban, 60 m. belvilágú lyukasztott kőagyagcső-gallériát és egy 2.5 m. belátmérőjű kútat csatoltak az első kúthoz. 1889-ben az első kút mellett egy 177 m. mély, alúl 15 cm., felül 26 cm. átmérőjű ártézi kút épült, 16.000 korona költségen, melynek vize az első gyűjtő-kútba ömlik. 1898-ban a kiskúti teleptől mintegy 1000 m. távolságban, ismét egy 126 m. mély ártézi 145kútat fúrattak, 30.000 korona összköltséggel, a melyből a gép közvetetlenűl szívja és nyomja a vizet a toronyba.

1898 január elseje óta a vízmű, midőn a város a vízművet a részvénytársaságtól 170.000 forintért megváltotta, házi kezelése alatt áll. 1904-ben az egyik gőzszivattyút leszerelték és két, 40 lóerejű elektromos-szivattyút állítottak fel, melyek mindegyike óránként 115 m³ vizet emel. 1905-ben a csőhálózat már 20.000 méter hosszú, 50 tűzcsappal és 8 nyilvános kúttal. A város folytonos fejlődése, Győrsziget és Révfalú csatolása és a folyton növekvő fogyasztás következtében újabb vízről kellett gondoskodni. A több éven át, a miniszterium közegészségügyi mérnöki osztálya részéről megejtett próbafúrások után, javaslatukra, a Duna balpartján, a Belvárostól mintegy 3 kilométer távban, Révfalún új vízmű-telep keletkezett. 35 m. mély, 390 mm. belátmérőjű fúrt kút készült vascsövekből, mely napi 2000 köbméter vizet ad. 1905-ben keletkezett a »Révfalúi vízmű« első része. A vaskútból jövő vizet 3.0 m. belátmérőjű kútban fogják fel, a melyből a vizet egy 40 lóerejű electromotorral hajtott álló dugattyús szivattyú (óránként 115 m³-t) nyomja egy 4000 m. hosszú, 300 mm. átmérőjű kovácsolt vascsövön, a Kis-Dunán át épült 213.35 m. hosszú hídon át, a városi hálózatba és víztoronyba. A felmerült költségek a következők voltak: kút ideiglenes gépház és lakóház 8000 korona, gépáthelyezés 4000 korona, csőhálózat 147.000 korona, híd 65.000 korona, összesen 224.000 korona.

Tervezés és kivitel alatt van a vízvezetéknek a város egész területére való kiterjesztése, a révfalúi vízmű végleges kiépítésével. A munkák a következők: 26.000 m. csőhálózat 236.000 korona, 140 elzáró 8000 korona, 244 darab tűzcsap 18.000 korona, 18 darab nyilv. kút 3600 korona, egy új 600 m³ víztorony 70.000 korona, új szivattyú 16.000 korona, gépház, lakóház 20.000 kor., különfélék 29.000 korona, összesen 400.000 korona. Az ivóvízvezeték kímélése, utcza-öntözés czéljából épült 1905-ben egy külön öntöző-vízvezeték, mely a csatornaüzem hosszú-hídi átemelő-telepével egyesítve, egy 30 lóerejű electromotorral hajtott centrifugal-szivattyú, óránként 180 köbméter Rába-vízzel látja el a 3100 m. hosszú és 58 tűzcsappal felszerelt öntöző-vezetéket. Költsége 34.000 korona volt.

Győr város csatornázása. A vízvezetéki művet csak 1903-ban, vagyis 19 év után követte a vele szorosan összefüggő általános csatornázás, mely az egyvezetékes, ú. n. úsztató-rendszer alapján készült, a melyben az összes eső, házi, gyári szennyvizek, ürülékek, talajvíz, közös hálózatba gyűjtve, találnak levezetést. A csatornahálózat méretezésénél 25 milliméteres órai záporeső vétetett alapúl, melyből a városrészek különböző sűrűségű beépítése szerint, háromféle vízgyűjtő-terület állapíttatott meg és pedig 89.08 hektár 21 másodperczliterrel, 173.88 hektár 11 mpliterrel, 193.91 hektár 5 mpliterrel, összesen 456.87 hektárral 4752.91 másodperczliter víz vezetendő le.

Közegészségi szempontból az Újváros csatornahálózata nem vezet a Rábába, hanem a Hosszú-hídnak újvárosi oldalán átemelő szivattyú-telep az újvárosi csatornavizeket átemeli a belvárosi gyűjtő-csatornába, mely a Belváros, Ferencz Ferdinánd- és Nádorvárosok vizét gyűjtve, a Kis-Dunába vezeti. E főgyűjtő kitorkolásánál a Dunának a város közelében való beszennyezésének elkerülésére, az úgynevezett száraz-vizek az ötszörös higításig 500 mm. átmérőjű nyomó-csövön át, a 800 méterrel lejebb fekvő torkolathoz nyomatnak és csak a záporok tisztább vize engedtetik, illetőleg emeltetik a középponti szivattyútelep mellett, a szabad kiömlőn a Dunába. A csatornák vízszíne a terep alatt 2.500-3.00 mélységben vannak; szelvényük részben tojásalakú 30/45 és 120/180, továbbá R = 80- -120 körszelvények között váltakozik és 1 : 7 portl. czementből készültek. A csatornahálózat öblítéssel, ellenőrző-aknákkal, esőbeömlőkkel fel van szerelve. Az eddig (1906) kiépített hálózat hossza 22.000 m.

Mind az átemelő, mind a középponti szivattyú-telep szivattyúinak hajtására szükséges munkagépek gyanánt, az eddigi javaslatok mellőzésével, Erdély Ferencz városi főmérnök javaslatára, elektromosan hajtott szivattyúk rendeztettek be. Az ő érdeme, hogy a csatornázással kapcsolatban, a város egyidejűleg az oly fontos és jövedelmező modern középponti villamművet létesítette.

Az átemelő-telepen egy 12 lóerejű elektromotorral hajtott körszivattyú 50 másodperczlitert (óránként 180 köbméter) emel át. A középponti szivattyútelepen 146a 457 hektárról tervezett 4753 másodperczliter víz helyett egyelőre 247 hektárról 1300 másodperczliter vizet vezet le, három különféle nagyságú, elektromosan hajtott körszivattyún. A legkisebb 12 lóerejű, esőnélküli, az úgynevezett száraz szennyvizet emeli és pedig 50 másodperczlitert (180 m³ óránként); a második, mely 60 lóerejű, 250 másodperczliteres (900 m³ óránként) csendes esővíz elegendő; és végre a harmadik, 120 lóerejű, 1000 másodperczliteres (3600 m³ óránként) záporeső vizét emeli a Dunába. A villamművel egyesített középponti csatorna-szivattyútelep és az egész általános csatornázás. költsége a következő:

Gépház 65.000 korona, lakóház 36.000 korona, kazánok és gőzgépek 100.000 korona, dinamók 47.000 korona, szivattyúk 42.000 korona, átemelőszivattyú 13.000 korona, villamos hálózat 180.000 korona, és csatornahálózat 690.000 korona, összesen 993.000 korona. A mű 1903. és 1904. években épült.

A közlekedési és vízügyek vezetői a következők: Győr városánál Erdély Ferencz főmérnök és Lovas Zsigmond első mérnök, a győrvármegyei államépítészeti hivatalnál Vámos Ignácz kir. főmérnök, a komáromi folyammérnöki hivatal főnöke Forgó Ignácz kir. főmérnök, a Rábaszabályozó-társulatnál Biró Elek műszaki tanácsos, igazgató és Pokorny Károly főmérnök, a szigetközi társulatnál Szilárd István igazgató-főmérnök.