Rozsnyó rendezett tanácsú szabadalmas püspöki bányaváros, a vármegye legrégibb és legtöbb viszontagságot ért, s úgy jelentőségére, mint nagyságára nézve második városa, a Sajóvölgy gyönyörű, hegyektől övezett lapályán, a csucsomi völgybe háromszög alakban ékelt, széles hátú dombon fekszik. Olyanforma fekvése van ennek az eredeti városnak, mint - a hogy Petőfi ittjártában jellemezte - a kis karimájú lágy posztókalap beütött tetejére dobott fényes krajczárnak. Északra a nagy kopasz Pozsálló vagy Ökörhegy meredeken támaszkodó lábánál, a kalvária hármas halmához, keletre pedig a Rákos enyhén lejtő nyúlványaihoz simul a város, melynek keleti részén, a csucsomi völgyből, sziklás medrében sebesen alácsobogó Drázus patak siklik keresztül, míg nyugaton, a város belterületi részén húzódó bástyaszerű terrasz alatt a Sajó kanyarog. Teljesen védve az északi szelektől, egészséges, kellemes és elragadóan szép helyen épült város, mely míg két oldalával - keletre és északra - hegynek és enyhe lejtőknek támaszkodik, addig délre a sziliczei és szalóczi mészkő-hegyekre szabadon nyíló szép kilátással, a Pelsőcz felé alávonuló és szűkülő Sajóvölgyre, nyugatra a sajómenti bársonyos rétekre és a korán lombba verődő Nyerges-re és a Bányaoldal-ra néz.

Lakosainak száma az utóbbi években csökkent s a legutóbb 1900-ban megtartott népszámlálás alkalmával az összeírás 5,198 lelket talált. A lakosok magyarok, kevés bevándorlott tót családdal. Vallásfelekezet tekintetében a római katholikusok többsége és az ág. hitv. evangélikusok jelentékeny száma mellett, kevés református, de ezeknél több izraelita van.

A város beépített területe keresztalakú, mely hosszabb és keskenyebb részével a csucsomi völgy, rövidebb és szélesebb részével Berzéte község felé néz. Legszélesebb a Váraljai-utcza és a Kósa-Schopper-féle kórház között. A város fejlődése, mely évtizedek óta vesztegel és a közeljövőben sem nyújt reményt nagyobb arányu építkezésekre, természetszerűleg a vasúti állomás felé lenne, már csak azért is, mert egyedül arra vannak építésre alkalmas szabad telkek. A város többi részében a terjeszkedésnek a talajviszonyok útját állják.

Rozsnyó város két fő városrészre oszlik, úgymint az alsó- és felső-hadnagyságra. Ebben a két főrészben van azután - és pedig az alsóban - az úgynevezett Klepus és a felsőben a Pallag városrész. A két fő városrész között van a piacz: Rákóczy-tér, mely a városnak egyetlen említésre méltó tere, mert a külső piaczot, az úgynevezett marhavásárteret, valamint a kisebb-nagyobb és az utczák elágazásánál található kiszélesedéseket már szorosan térnek nem nevezhetjük. A Rákóczy-tér, mely Rozsnyó belvárosát alkotja, szabályos négyszög, melynek területe 2 hold 1394 □-öl.

Utczái közül leghosszabb a Csucsomi-utcza, mely 2.1 kilométer és hosszúságra második a Berzétei-utcza, mely 1.3 kilométer hosszú. E két utczáján kívül még a Váraljai-utczát említhetjük meg, mely 0.8 kilométer hosszú, de a többit, melyek már csak kisebb-nagyobb, szaggatottan és kanyargósan ide-oda épült utczák, inkább közök és sikátorok, e tekintetben fel nem sorolhatjuk.

122Az egyes középületek és épülettömbök a város belterületének úgyszólván egészét lefoglalják, mert a Rákóczy-teret s itt-ott egy-egy kertecskét leszámítva, a belterületből csupán a Kósa-Schopper kórház, a szeminárium, a prémontreiek és ferenczrendiek épületeihez, mint középületekhez tartozó nagyobb kertek és az ág. ev. főgimnázium játékkertje állanak szabadon. A középületek száma Rozsnyón, tekintettel a közhivatalok számára, nem nagy, miután a közhivatalok legnagyobb részt bérházakban vannak elhelyezve. Nagyság tekintetében - figyelembevéve az épülethez tartozó kert és udvar terjedelmes területeit is - első helyen a Kósa-Schopper kórház áll. Ezt a szeminárium szintén hatalmas épülete és telke követi, majd a római katholikus püspöki palota, mint impozáns épület, nemkülönben a ferenczrendiek kolostora, temploma és az ezekhez tartozó nagy kiterjedésű kert. A városháza, püspöki zárda, a tiszakerületi ág. hitv. evang. leányiskola modern épülete, a prémontreiek társháza, kertje és a kath. főgimnázium, majd az ág. hitv. evang. főgimnázium magyar motivumokban épült új és díszes hajléka következnek ezután. Ezeket mindjárt a róm. kath. és az állami népiskola épületei, majd a kir. járásbíróság részére emelt épület, nemkülönben a káptalani kanonoki lakások, valamint a takarékpénztár és a kerületi ág. hitv. ev. árvaház épületei követik nagyság és telekkiterjedés tekintetében.

A magyar kir. államvasutak bánréve-dobsinai vonala érinti a várost, nem ugyan belső, de külső területén, a hol Berzéte felé, a Nyergeshegy alatt van az állomás egyszerű és a forgalomnak éppen nem megfelelő pályaháza. Újrozsnyó elnevezéssel, alig néhány hónap óta, megállóhelyet is kapott a város, mely a vasút és a csetneki közút metszésében, a Vágóhíd közelében van.

A nagy állomástól kiindulva, a városba vezető út jobb oldalán, éppen az állomás épületével szemben, első sorban is a Szilvássy Nándor építész villaszerű épületét találjuk egy nagy kiterjedésű kertben és ezzel kapcsolatosan tágas területen az épitési vállalat ipartelepét. Innen a városba tovább haladva, a Drázus hídján át a Berzétei-utczába jutunk, a melynek baloldalán a Markó-féle bőr-gyárat látjuk. Régi gyár, melynek kitűnő készítményei országszerte ismeretesek. Tovább, ugyancsak baloldalon az ág. hitv. evang. árvaházat, majd a zsidó templomot találjuk. Az utczán végig haladva, annak a piaczra való torkolását megelőzőleg, az ág. hitv. evang. polgári leányiskola modern, szép épülete vonja magára figyelmünket s mikor ezt elhagytuk, az utcza jobb oldalán egy eredeti, régi, oldal-pillérekkel bíró érdekes emeletes épületen, a Nehrer-házon akad meg a szemünk. Ebben a házban volt Rákóczy szállása s ugyancsak e ház földszintjén állott Rákóczy pénzverő műhelye. Ez az épület főhomlokzatával már a piaczra néz.

123Itt a Rákóczy-tér hársfákkal körülültetett, csupa emeletes házakkal övezett nagy négyszögébe lépünk. Rövid déli sétáját, esti üdülését e tér hársai alatt keresi és találja fel a város közönsége és hallgatja a május 1-től június végéig hetenként kétszer esténként meg-megújuló térzenét. Nevét attól a történelmi eseménytől nyerte, hogy e téren lakott II. Rákóczy Ferencz, mikor Rozsnyón időzött.

E tér közepén áll most a prémontreiek gondozása alatt álló katholikus diáktemplom, abban az eredeti alakjában, a mint az már 1659-ben - órával ellátott eredeti tetőzetű tornáczos tornyával, a mely azonban sokkal régibb keletű s a város tulajdona volt és ma is az - fennállott. Lippay György érsek a jezsuiták számára, a város költségén, büntetésül építtette. A torony erkélyéről, a melyet a túristák felkeresni soha el nem mulasztanak, gyönyörű kilátás nyílik a város egész területére, valamint annak messze környékére. A templom nyugati oldalán a Kis-sétetér van, mely hárs-, platán-, nyár- és más lombos fáktól dúsan borítva, óriási lugast alkot. A templom keleti oldalát s így a piacznak is ezt a részét, jól-rosszul összetákolt és a templomot ez oldalról teljesen elzáró áruló-bódék foglalják el. A diáktemplom északi homlokzatának baloldalán - a hol a bejárat van - emelkedik Szent János egyszerű kis kápolnája. A teret körüljárva, ennek keleti oldalán találjuk a város kétemeletes székházát, főhomlokzatán a kék mezőben, három aranyrózsával és a bányászok jelével ékesített czímerrel. A városháza a XVIII. század elején épült. Az első emelet utczai részében a kis tanácsterem, polgármesteri és főjegyzői hivatalos helyiségek vannak, míg udvari részében a polgári kaszinó helyiségei. A második emeletet a városi díszterem és mellékhelyiségei foglalják el.

Ugyanezen az oldalon van a város egyik szállója és vendéglője, a Fekete Sas és tovább, a tér és a Betléri-út sarkán a plébánia régi épülete. Ezzel szemben, már nagyobbrészt ugyan a Betléri-utat szegélyezve, áll a ferenczrendiek nagy kolostora, a melyben a pátereken kívül a m. kir. bányabiztosság és a m. kir. adóhivatal, mint bérlők szintén otthont találnak. A kolostorral összenőve, de már teljesen a Rákóczy-tér délre néző oldalán, emelkedik a rend temploma és ennek közvetetlen közelében a rozsnyói takarékpénztár épülete, melynek első emeletén az úri kaszinó téli helyiségei és kertjében a kaszinó nyári helyiségei nyujtanak kellemes szórakozást.

A térnek ugyanezen az oldalán és pedig főhomlokzatával annak mintegy harmadrészét elfoglalva, emelkedik a püspöki rezidenczia épülete. Ennek 124a piaczi bejárattól számított alsó része a jezsuiták székháza volt és 1666-ban, valamint a következő években épült fel; tőszomszédságában állott az a ház, melyben a XVII. század vége felé az esztergomi érsek rozsnyói tiszttartója lakott. E két ház egyöntetű kiépítéséből keletkezett a mai püspöki székház, melynek elegendő számú, szép és kényelmes helyiségei mellett, csinos házi kápolnája is van. Mint szögletépület, tűzfalas mellék-frontjával a Csucsomi Nagy-utczára néz, a hol e tűzfalas front végső szakaszát a Schopper püspöktől emelt szép könyvtárépület modern homlokzata váltja fel. A palota Rákóczy-térre néző homlokzatának az erkély fölött való, kissé kiugró részén e felirat olvasható:

A székház főbejárásától kissé oldalvást, a Csucsomi-utcza felé a Szt.-Háromság szobra emelkedik. A tér nyugatra néző oldalán a püspöki leánynevelő zárdát találjuk, mely látogatott és jó hírnévnek örvendő elemi és polgári iskolákkal bír. Az épület homlokzatán aranyozott betűkkel a következő felírás díszeleg:

Meg kell még említenünk a Rákóczy-tér négy szögletében elhelyezett, terebélyes gesztenyefáktól árnyalt, hatalmas, öntöttvasból készült víztartó-medenczéket, az ú. n. kaszt-okat (a német Kasten-ből), a melyek a folytonos csorgásban lévő vízvezeték vizéből fognak fel annyit, hogy ipari, vagy szükség esetén tűzoltási czélra mindig telve, készen álljanak. Ilyen kaszt-ok a város minden nagyobb utczájában vannak és már a XVI. század első felében is kiterjedt vízvezetéknek a közkútjaiul tekintendők. E vízvezeték, a melyet most modern és minden lakásra kiterjedő vízvezetékkel óhajt a város kicserélni, századok óta a Rákos-hegy forrásaiból nyeri vizét.

A Rákóczy-térről az evangélikus-udvaron át, az ú. n. Templomkerítésben találjuk az ág. hitv. evang. egyház hatalmas arányokban épült, torony nélkül álló templomát, a magyar ízlésben épült ág. hitv. evang. főgimnáziumot, melynek magyar motivumokkal ékesített főhomlokzata a Kossuth Lajos-utczára néz, és a tornacsarnokot. E főgimnázium épületén áthaladva, ezzel majdnem szemben áll az állami elemi népiskola épülete és a Jólészi-utcza elején a magyar siketnéma-ügy humanistájának, megteremtőjének, jólészi Cházár Andrásnak egykori háza.

Kikanyarodván a Váraljai-utczába, nem messze a Kossuth Lajos-utczával való metszésétől jobbra, találjuk a m. kir. posta és távíró hivatalt. Innen a Drázus mentén haladva, a róm. kath. elemi népiskola hajléka ötlik szemünkbe vasrácscsal ellátott kertjével. Homlokzatán e felírással:

A bölcsesség útját megmutatom.

E népiskolát is Schopper püspök építtette. Az iskolától, szűk közön át, a Csucsomi Nagy-utczába térünk. Itt az emeletes városi épületben a kir. járásbíróság és telekkönyvi hatóság hivatalait, majd feljebb az utcza másik oldalán a járási szolgabíróságot találjuk. Visszatérve, az utcza házsorai között ismét a Rákóczy-térre jutunk, a hol a püspöki székház során jobbra kanyarodva, a Betléri-út felé tartunk. A ferenczrendiek kolostorán túl egy eredeti alacsony épület, a szegények alapítványi háza vonja magára figyelmünket. Falán, az ablakok között fekete alapon, aranyozott kivitelben az Andrássy grófok czímere díszeleg, a czímer alatt pedig e sorok olvashatók:

Innen, az utcza ugyanezen oldalán tovább, a városból kifelé haladva, az utcza utolsó házában, az ú. n. Krajczár-ban találjuk a ma már fölöslegessé vált járvány-kórházat, a melynek a helyére tervezik most a megdicsőült Andrássy Dénesné grófnő fejedelmi adományából alkotandó általános és városi jellegű Francziska-menedékházat. Ezzel szemben van a városi köztemető szépen gondozott kertje, a melyben sok neves halott a kegyelet szép emlékművével díszített sírjában aluszsza örök álmát. Itt nyugszik Czékus István volt tiszakerületi szuperintendens is. A bejáratnál mindjárt jobbra látjuk egy csonka oszlopon, pattant húrokkal és tépett nyirettyűvel jelezve, a rozsnyóiak egykori kedvelt és művelt czigányprímásának, Berky Flórisnak, Flóris felírású és a közönség által emelt emlékével ellátott nyughelyét.

A temetőből visszatérve a városba, a püspöki székesegyházhoz jutunk. A XIII. század végén csúcsíves modorban épült. A husziták nagyon megrongálták. Ujjáépíttetett 1514-16-ban Bakócz Tamás bíboros áldozatkészségéből, kinek nevét a Szent-Kereszt-kápolna viseli. 1550 körül az evangelikusok elfoglalták. A katholikusok csak 1670-ben kapták vissza. 1682-1687-ig Thököly alatt ismét a protestánsoké volt. Különálló tornya újabb építmény. 1777-ben a templomot újra díszítették, a Bakócz-kápolnát pedig átépítették. Legutóbb a székesegyház sekrestyéje alatt lévő sírboltot, a hová a rozsnyói püspököket - Schopperig - nyugalomra helyezték, Ivánkovits püspök renováltatta. A templom egyik mellékkápolnájában vannak elhelyezve szent Netus tetemei, a melyeket Kollartsik püspök idejében a püspökség a római pápától ajándékba kapott. A székesegyháztól a Tanoda-utczán végig menve, találjuk a jászóvári prémontrei kanonokrend társházát és a kath. főgimnáziumot, mely a jövő évben teljesen új és modern épületet kap. A főgimnázium előtt hosszában húzódó kertben áll Szabó Istvánnak, a nagynevű 126hellenistának Holló Barnabás alkotta szép mellszobra, mely ezúttal még egyetlen szobra a városnak. Rövid idő alatt a Rákóczy-teret is egy nagyobb méretű szobor fogja díszíteni és pedig a jótékonyságáról országszerte tisztelettel és hálával emlegetett főúri nagyasszonynak, Andrássy Dénes grófnénak a szobra. Majd ismét a hazafias lelkesedés Kossuthnak is rövid időn belül szobrot fog állítani Rozsnyón; ebben az ügyben is serényen folynak az előkészületek.

A kath. főgimnáziummal szemben emelkedik a püspöki szeminárium hatalmas épülete, a melyben egyszersmind a gyermek-szeminárium is elhelyezést nyert. Innen, a Búza-piaczot érintve, a Csetneki-utczában emelkedő hatalmas és a város legimpozánsabb épületéhez, a Kósa-Schopper-féle nyilvános jellegű kórházhoz érkezünk. Két hatalmas szárnyra válik ez az épület-kolosszus, a melynek két részét középen a Jézus szent Szivéről nevezett, csúcsíves modorban épült, remek kápolna köti össze. A kápolna által két részre osztott hatalmas épület homlokzatán balra INFIRMIS, jobbra FIRMANDIS jeligék olvashatók. A kórházkápolna sírboltjában fekszik Schopper püspök.

A városnak ezt a legimpozánsabb épületét elhagyva, a városi közönség kedvelt Nagy-Sétaterére jutunk, mely közel két kilométer hosszúságban, két oldalt hárs-, gesztenye-, platán- és erdei lombos fákkal szegélyezve, helylyel-közzel pihenőhelyekkel ellátva, a Sajó fölött bástyaszerűen emelkedő terraszon fut végig és óriási E alakban húzódva, igen kellemes és üdítő sétáló helyet nyújt. Megalkotójának a városi és vidéki közönség a déli törésében elhelyezett emlékoszloppal rótta le köszönetét és háláját. A kőalapzaton elhelyezett és megkoszorúzott obeliszkszerű vasoszlop alsó részén e felírás olvasható:

Az emlékoszlop alatt, a bástyaszerű terrasz lábánál van a városi villamos-telep. A telephez közel, a lövölde régi és elhagyatott kertjében van a teljesen új karba helyezett pompás Sajó-fürdő uszoda, mely részvénytársaságé. A Sajó-fürdő és uszoda társulat első alakuló gyűlését 1863 május 18-án dr. Kiss Antal elnöklete alatt tartotta. Részvénytársaság alakult, telket vásároltak s a Sajó-folyó malomárka mellett felépítették a fürdőt. 1883-ig Kiss dr. kezelte s az apródonként hozzávásárolt telkeken szép fenyvest s kertet teremtett. 1884-től Scheffer Gusztáv gondozza. 1899-ben más mederben, 2500 frt költséggel újra épült, a mit újabb alapítványok és új részvényesek belépése tett lehetővé. A jelenlegi medencze 25 méter hosszú s 12710 méter széles s van mellette 10 kabin és 2 nagy közös öltöző stb. Az uszodát környező kert kedves kirándulási helyül szolgál.

Meg kell még emlékeznünk a városi vasas-gyógyfürdőről, mely a csucsomi völgyben kedves, szép helyen, fenyves és lombos erdőktől környezve, a Drázus kristálytiszta vízű patakjának két partján épült. E fürdőről, mely a város közönségének kora tavasztól késő őszig kedvelt kiránduló helye, más helyen bővebben írunk.

Ha még felemlítjük a kalvariát, mely a Hármas-hegy alján, magosan a város fölött emelkedik, a honnan gyönyörű kilátás nyílik úgy a városra, mint a már ismertetett szép fekvésű lapályra és az azt környékező hegylánczokra - nemkülönben a Bányaoldalt és Szőlőmált, hol kellemes fekvésű gyümölcsösök és nyaralók vannak s a honnan szintén gyönyörű és hatásában egészen más kilátás nyílik a városra és vidékre, - valamint ha még megemlítjük a Rimamurány-Salgótarjáni Részvénytársaságnak a Bányaoldal alatt most épült új bányatelepét, mely közigazgatásilag is a városhoz tartozik, úgy teljes képét adtuk a város általános leírásának.

A mi Rozsnyó általános jellemzését illeti, arról elmondhatjuk, hogy mint közművelődési pont, már a benne feltalálható nagy intelligencziánál fogva is, a vármegyében elsőrendű helyet foglal el. Püspöki város, két főgimnáziummal, két polgári leányiskolával, két elemi iskolával és kisdedóvóintézettel, két árvaházzal, mesterinas iskolával, közművelődési, jótékonysági, társalgási és önképző egyesületekkel, tanári körrel, két ujsággal és egy szaklappal, királyi és közigazgatási hatóságokkal, bányabiztossággal, pénzintézetekkel és segítő egyesületekkel bíró város, mely falai között az egyház és iskola sok jelesét, a társadalom és hatóságok számos vezető férfiát bírja.

Rozsnyó legrégibb lakói bányászok voltak, a mit az ősrégi abbahagyott bányamenetek és hányások bizonyítanak. Némelyek szerint II. Endre telepítette ide a bányászokat, míg Bartholomaeidesz a rozsnyói bányászat korát sokkal régibbnek tarja. Tény, hogy a legrégibb írott nyomok a német bányászok letelepedéséről szólanak és e mellett bizonyít az is, hogy Rozsnyó hajdan teljesen német jellegű város volt. 1655-ben a németség már méltatlankodva vitatta, hogy Rozsnyón emberi emlékezet óta a németeké volt az elsőség s így nem értik, hogy immár a magyarok velük teljesen egyenlők akarnak lenni. A versengésre vonatkozólag 1669-ben egy esperességi jegyző latin rigmusokat írt a lap szélére, mely rigmusok a harcz elkeseredett voltáról tanúskodnak. Ezekből a versekből mint találó sorokat, a következőket közöljük:

A város első okleveles nyomát 1291-ben találjuk, a mikor neve abban az adománylevélben szerepel, melylyel III. Endre Ladomér esztergomi érseknek adományozta a várost, illetőleg e helyet, mert városi nevével csak I. Lajos alatt találkozunk, azután Demeter érseknek 1382-ből való oklevelében. 128Zsigmond király 1410-ben már a város szabadalmait újból megerősíti, azután 1496-ban II. Ulászló is. 1776-ban lett Rozsnyó püspöki város, a mikor Mária Terézia a rozsnyói püspökséget alapította.

A huszita-betörés alatt Rozsnyót is elfoglalták, de Ulászló csapatai kiűzték a cseheket. Ám az e fölött való öröm nem tartott sokáig, mert a város végre is a csehek birtokába került, kik csak Mátyás hadai elől takarodtak ki a városból.

A török világ alatt is sokat kellett szenvednie a városnak. A török hordák több ízben pusztították. Különösen mikor 1566-ban a császáriak Krasznahorkából menekülni voltak kénytelenek, a törökök a közeli Rozsnyóval is éreztették haragjukat. 1584-ben ismét megrohanták a várost és az evangélikus lelkészt a feleségével együtt magukkal hurczolták. 1584-ben ismét dúltak a városban, sok kárt okozva és a békés polgárokat minduntalan háborgatva.

A város nyugalmát ezután már csak a vallási villongások zavarták meg, melyek sok visszavonást okoztak. Az ide tartozó eseményekről azonban más helyen írunk. A város a Wesselényi-féle összeesküvés alatt több izben volt országos összejövetelek színhelye. 1646-ban hat felsőmagyarországi vármegye gyűlésezett itt. A Thököly-féle felkelés alatt is sokat kellett a városnak tűrnie, majd a felkelőktől, majd pedig a császáriaktól. 1706 november közepétől karácsonyig II. Rákóczy Ferencz időzött Rozsnyón, ez idő alatt itt több izben gyűlést tartott és innen intézte a felkelés ügyeit. A Rákóczy-féle felkelés után Viard császári vezér került Rozsnyóra.

Ezután már a város nyugalmát ellenség nem zavarta, de annál nagyobb pusztítást okozott az 1710-iki dögvész, melynek májustól augusztusig 2025 emberélet esett áldozatul. Anyagiakban pedig óriási csapást mért a városra az a körülmény, hogy 1849-ben itt a legtovább volt a magyar pénz forgalomban, a minek az volt a következménye, hogy maga e város több mint félmilliót volt kénytelen beszolgáltatni.

A letünt mult fényes napjaira emlékeztető városi czímer igazán szépen szimbolizálja Rozsnyó hajdan rózsáktól gazdag ligetes völgyét, érczekben dús hegyeit, virágot kedvelő népét és azt az isteni kegyelmet, melyben része volt és van ma is. Egy régi pecsét Sigillum oppidi montani Rosnobania körírással paizsot mutat, melyet kiterjesztett szárnyu angyal tart; a paizs alsó része liliomban végződik, melyből 3 rózsa emelkedik ki, úgy hogy a 3 virág a liliom fölé helyezett bányász-jelvény közé esik; a czímer jobb és baloldalán az 1610 évszámot találjuk.

Most pedig nézzük át az ujjáalakulás korát, hogy azután a jelen idők közigazgatási szervezetéről szólhassunk. Rozsnyó rendezett tanácsú bányaváros mindenkor tiszteletben tartott főbírói székében utolsónak Bölcsházy József ült. Őt már a város első polgármestere Sthymmel Sámuel váltotta fel, a ki 1872-1889-ig vezette nagy erélylyel és tudással a város ügyeit. Stromp Ignácz dr. 1889-1892-ig ült a polgármesteri székben és az ő leköszönése után Sziklay Géza jelenlegi polgármester lett a város vezetője. A város ügyeit 26 virilis, 26 választott és 13, hivatalos állásánál fogva jogosultsággal bíró tagból álló képviselőtestület, a tanács és a tisztviselői kar, valamint a segédszemélyzet vezeti. A közigazgatással járó költségek fedezésére a városi ingatlan és ingó vagyonok és a 45%-os pótadóból befolyó jövedelmek szolgálnak. A város vagyona és pedig ingatlanokban (erdőség, földek, rétek, házak, vágóhíd, téglagyár, faraktár, legelő) 187,000 korona, ingókban (helypénzszedési jog, 4¹/₂% adómentes kötvény, rozsnyói takarékpénztári részvények, magyar földhitelintézeti záloglevelek, hivatalok és gazdaságok berendezési és felszerelési tárgyai, értékei) 149,382 korona. Természetes, hogy eredményt csakis a buzgalommal és lelkiismeretességgel teljesített adminisztráczióval érhetnek el, a mi, ha az itt-ott, az anyagi viszonyok miatt tapasztalt hiányokat nem tekintjük, meg is van.

A város közgyűléseiről vezetett jegyzőkönyvek sok küzdést, sok lelkesítő feljegyzést rejtő lapjain, a melyek a búvárkodó historikusnak is igen sok nagybecsű és érdekes adattal szolgálhatnak és a hajdani fény és nagyság mellett a mai szomorú állapotokat nagyon is sötét színben tűntetik fel, találjuk beírva azoknak a férfiaknak is a nevét, a kik a városért nemes és 129önzetlen munkát, áldozatot teljesítve, legjobb polgáraiként tűntek ki s a kiket ezért a város közönsége díszpolgáraivá választott meg. Kettőnek találjuk nevét följegyezve. Az egyik a nagy és nemes jótékonyságáról országszerte ismeretes bőkezű főúr: Andrássy Dénes gróf, a kit 1893 június hó 8-án választottak meg és Kubinyi Géza országgyűlési képviselő a másik, a ki agilitásával, a város iránt mindenkor tanúsított lelkes ragaszkodásával és a városért annyi esetben eredménynyel tett munkálkodásával érdemelte ki a város polgárainak legszebb elismerését, azt, hogy őt 1899 deczember hó 3-án nagy lelkesedéssel díszpolgárrá választották.

Rozsnyó város jelenleg működő tisztikara a következőkből áll:

Sziklay Géza polgármester született 1842-ben. Eperjesen tette le a bírói vizsgát és azután Budapesten joggyakornokoskodott. Itt kitünő sikerrel tette le a köz- és váltóügyvédi vizsgát és 21 évig Rozsnyón ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1891-ben Rozsnyó város polgármesterének választotta és azóta minden munkásságát a városnak szenteli. Mint gazda és botanikus a fásítást, parkirozást előszeretettel űzi és a város több közterét, valamint sétatereit befásította. A város ügyeit nagy buzgósággal és szorgalommal vezeti. Polgármesterségének ideje alatt számos hasznos intézkedés történt a város fejlesztése körül.