Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai

632GÖMÖR-KISHONT VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI.
Írták dr. ifj. Reiszig Ede és dr. Sarlay Samu

Béla király névtelen jegyzője szerint, Árpád Gömör meghódítására Zoárdot és Kadocsát, továbbá a fejedelmi személyek egyikét küldte ki, a kik előbb a Hangony, majd a Sajó és Balog völgyét hódították meg. Sajnos azonban, semmi hiteles adattal nem birunk, mely Anonymus előadását megerősítené.

A tatárjárás előtti időből kevés okleveles adat maradt reánk. A vármegye legrégibb nemzetségeinek egyike a Miskolcz nemzetség volt, melyből Domokos bán fia, Bors comes, Pelsőczöt, Csetneket, Tapolczát, Somkutot, Mirket, Ardót és Lekenyét birta; 1243-ban magtalanúl történt halála után azonban e birtokok az Ákos nemzetségre szállottak. Legtörzsökösebb három nemzetsége a Balog nemzetség, mely a Balog folyó mentén, az Ákos, mely a Sajó felső völgyén és a Rathold nemzetség, mely a Gortva és a Rima két partján települt meg.

A Balog nemzetség.

A Balog nemzetség őse Friedburgi Altmann, Kézai szerint, I. Endre korában jött be hazánkba Thüringiából. Ő építtette a Balog völgyében a nemzetség ősi várát, Balogot, melynek fennállásáról egy 1323-ban kelt oklevél emlékezik meg. A nemzetség első okleveles nyomára 1214-ben akadunk, midőn mint Hangony birtokosa említtetik. Tombold a XIII. század végén szerzi Bátkát. 1301-ben Ivánka fia Miklós, Szécs egy részét a Hangonyi Péter fiainak eladja. Balog vára az Athfi ágbelieké volt, mivel azonban Csák Mátéhoz pártoltak, hűtlenségbe estek s javaikba a Széchy ág lépett. Balog várához tartozott: Meleghegy, Bugyikfala, Szilistye, Ispánmező. A Széchy ágé volt: Rimaszécs, Uraj, Jéne és Hangony.

E nemzetségből vált ki a Széchy és Derencsényi család. Ez utóbbi család őse Miklós, 1297-ben nyeri Derencsény és Osztra felét, fia László, felveszi a Derencsényi nevet. E család, melyből Derencsényi Miklós 1354-ben a vármegye alispánja volt, a XVI. század végén halt ki. Fényének megalapitója Imre, a XV. század közepén; Tata és Komárom várának kapitánya, Somogy vármegye főispánja, majd (1492-93) Horvát- és Dalmátország bánja. Török fogságban halt meg. Feleségétől Szapolyai Orsolyától fia György, 1518-ban II. Lajos király egyik tanácsosa. Farkas Salgó várát bírta. István volt a család utolsó tagja.

A rimaszécsi Széchy család alapítója Ivánka unokája Dénes, 1301-ben szörényi bán, majd kir. étekfogómester. Testvérének, Péter nógrádi főispánnak Miklós unokájától származik a felsőlindvai Széchy család.

633A Bebek ág birtokai Csetnek és Pelsőcz körül csoportosultak. IV. Béla 1243-ban a tatárjárás alatt vitézűl harczoló Ákos nembeli Fülöpnek és Detriknek adományozza Csetneket, Taplóczát, Somkutot, Pelsőczöt, Mirket, Ardót és Lekenyét, mely birtokok a magvaszakadt Miskolcz nembeli Bors comeséi voltak. Bebek Detre szerzi meg Berzétét, Krasznahorkát, Szalóczházát, Kőröst, Rudnát, Szénégetőt és Panyitot, mely 1367-ben házasság útján a Hunt-Pázmán nemzetségre szállott. A nemzetség tagjai, Benedek fiai: Domokos a Bebek család őse, Miklós, László a Csetneki család ősei, valamint testvérük Péter 1318-ban a szepesi káptalan előtt a következő birtokokon osztozkodnak: Pelsőcz, Ardó, Lekenye, Páskaháza, Taplócza, Veszverés, Sebespatak, Nandrás, Deresk, Csetnek, Somkut, Gacsalk, Restér, Vígtelke, Geczelfalva, Marczellfalva, Rozslozsna, Szederjes, Ochtina, Gencs és Rezencs. Berzétét 1318 előtt eladják Máriássi Istvánnak, Krasznahorkát pedig a Batizfalviaknak. 1320 körül alapítják Dobsinát. A Cselenfi ág 1332-ben kapja a Zách Felicziántól elkobzott Jesztét és Bolyokot. 1337-ben birtokaikat még Nasztrajjal, Mikolcsánynyal és Jolsvával növelik. A Cselen ágból vált ki a méhi és karancssági Sághi család. Amannak ősatyja János, 1335-ben a királyné alétekfogómestere, majd Csongrád vármegye főispánja, 1348-ban egyúttal gömöri főispán is. Meghalt 1364 előtt.

A Mychk ágból eredt a kihalt peleskei Eördögh család.

Az Ákos nemzetség.

Az Ákos nemzetség a XIV. század elején két főágra szakadt; az egyikből a Bebek, a másikból a Csetneki család vált ki.

Bebek György 1358-ban liptói főispán. Fia, Imre, országbíró és erdélyi vajda. Péter 1430-ban borsodi főispán. II. Imre szintén erdélyi vajda, elesett a rigómezei ütközetben, 1448-ban. László 1390-ban abaúji főispán. János a XV. század végén főpohárnokmester. Ferencz 1528-ban gömöri főispán és felsőmagyarországi kapitány, kit garázdálkodásai és erőszakoskodásai miatt fiával, Györgygyel együtt 1556-ban az országgyűlés számkivetett. Györgynek 1567-ben bekövetkezett halála után javai a fiscusra szálltak. Neje Patócsi Zsófia volt, leánya Zsuzsánna pedig Báthori István neje lőn.

A Csetneki családból II. László, a királyné kanczellárja, 1442-ben nyitrai püspök. György 1393-ban főasztalnok, 1402-ben gömöri főispán. János az 1505-ik évi rákosi országgyűlésen Gömör követe. Ferenczben, kinek neje Széchy Sára volt, halt ki a család 1600 körül.

A Rathold nemzetség.

Kézai szerint Rathold, Kálmán király korában, Angliából jött az országba. Nemcsak Gömör, hanem a szomszédos Borsod, Heves, Nógrád, továbbá Bács-Bodrog, Pozsega, Pozsony, Somogy, Szabolcs, Zala és Zemplén vármegyékben is nagy terjedelmű uradalmak fölött rendelkezett.

A nemzetség 1283-ban osztozik Putnok és Feled, 1324-ben Málé, Pogony és a gortvafői puszta területén fekvő Gyurkfalva, Kisfalud és Újfalu birtokokon. 1335-ben Mária királynő Kazai László pataki várnagynak Sőreget adományozza. 1336-ban csere útján megszerzik a Csanád nemzetségtől Püspökit, Velkenyét és Dézsmatelket, majd 1341-ben elcserélik Tamás erdélyi vajdával csomatelki és konrádföldi birtokukat. Eme birtokokhoz járult még ez időben Monoszatelke, Kisfalud, Béna, Bőd, Baracza, Somosvölgye és Gede. János, volt oroszországi vajda és testvére Dezső, 1384-ben nyeri adományban Mária királynőtől a füleki várhoz tartozó Simonyit és Détért.

A nemzetség egyik legkiválóbb tagja volt Szár Dezső, 1304-ben gömöri és borsodi főispán, továbbá unokája Kaplai János, előbb oroszországi vajda, majd országbíró. Péter fiától származik a Jolsvai család, Rolandtól a serkei Lórántffy család. Roland 1324-ben a serkei várat megszerezvén, utódai serkei Lorántffyaknak neveztettek. Nevezetesebb tagjai a családnak: György, előbb karthauzi barát, majd 1443-ban gömöri főispán. Gede várát 1451-ben Giskra ellen sikeresen védte, de a serkeit elvesztette, mígnem Mátyás király kiűzvén belőle a cseheket, visszaadá neki. Miklós az 1505. évi rákosi országgyűlésen Gömör egyik követe. Mihály a ruszkai Dobó család kihaltával a sárospataki várat szerzi meg. Ennek második nejétől, csikszentkirályi Andrássy Katától született leánya volt Zsuzsánna, a sárospataki iskola halhatatlan jóltevője, ki 1616-ban Rákóczy György borsodi főispánhoz, később erdélyi fejedelemhez ment nőül. Péter 1595-ben Putnok várának kapitánya. A család a XVII. század első felében halt ki.

634A Rathold nemzetségből vált még ki a már kihalt feledi Feledy kazai Kakas, kazai Gyulaffi, rátóti Gyulaffi, Pásztói, Kaplai és a Putnoky család.

A Bór nemzetség.

A tatárjárást megelőző időből az említetteken kívül még csak a Bór nemzetségről van tudomásunk. A Bór nemzetségből származó Bánk bán (1199-1223) bírta ugyanis Csomát és Gortvát, de mint Gertrud királyné meggyilkolásának részese, IV. Béla király trónraléptével, elvesztette összes méltóságait s javaiba IV. Béla adományával Geche barsi főispán lépett.

A tatárjárás utáni korban már számos nemzetség letelepüléséről emlékeznek meg az oklevelek. Lássuk őket abban a sorrendben, a mint feltünnek.

IV. Béla 1246-ban Móricz comes fia Móricz főpohárnokmesternek, a hűtlen Simon fia Fulkosnak, a Fülek várához tartozó Simonyi és Scenucous birtokát adományozza.

A Záh nemzetség.

1254-ben a Záh nemzetség tagjai eladják Bárkányt Hanvai Boknak. 1262-ben V. István IV. Bélának Süvete, Perlasz, Lipovnok, Rozslozsna és Somkut birtokok ügyében hozott ítéletét egyrészt az Ákos nemzetségbeli Fülöp és Detre fiai, másrészt a Záh nemzetségbeli Jób pécsi püspök részére helybenhagyja. 1327-ben Gömör vármegye alispánja Záh fia Felicziánt s ennek fiát Felicziánt, mert bírói idézésnek nem tettek eleget, megbirságolja.

A Hanva nemzetség.

Törzsökös gömörmegyei nemzetség a Hanva nemzetség, mely Hanván települt meg s a falu északi részén Szent György tiszteletére monostort épített. E nemzetségre vonatkozólag csak a tatárjárás utáni időből maradtak fenn okleveles adatok, de valószinű, hogy már a XIII. század első felében meg volt telepedve. 1266-ban osztoznak hanvai, runyai, szásztelki és szkárosi birtokaikon. Övék még Rás, Harkács, Polyán és Krizsán puszta. 1274-ben Panaszi Zemekenssal Csíz miatt perelnek, de a pert elvesztik. 1300 körül Bok János és anyja, Kereszturba, Szkárosba és Visnyóba iktattatnak. 1334-ben Hanvai Hunth fia János, Pál fia Pál és Sándor fia János, Tornai Tekus fia Lászlóval két rási, polyáni és szkárosi jószágaikon megosztoznak. A nemzetség idővel igen elszaporodott, a XIV. század végén több mint 25 tagja szerepel.

A következő családok váltak ki belőle: a már kihalt szkárosi Szkárosi, szkárosi Farkas, továbbá a most is virágzó hanvai Darvas, hanvai Hanvay és runyai Soldos család, melyekről alább bőven megemlékezünk.

Atrachyk fiai, gömöri várjobbágyok IV. Lászlótól a cseh hadjáratban szerzett érdemeik jutalmául 1274-ben nemesíttetnek s Harkácsot nyerik. A következő évben Otrokocson is birtokolnak.

Az Aba nemzetség.

Az Aba nemzetségből származó Budun comes Belezsér nevű birtokát, melyet V. Istvántól kapott, 1275-ben Sárosi Detmár fia Illésnek és Almágyi Lőrincz fiának 20 márkáért eladja.

Az Ajtony nemzetség.

Az Ajtony nemzetség tagjai 1278 előtt Szuhán birtak. 1282-ben kapják Zubogyot.

A Zágráb nemzetség.

A Zágráb nemzetségből származott Mátyás fiai Mátyás, Bors, Miklós és Zok 1282-ben az egri káptalan előtt Recske, Keszi, Haripán, Lócz és Apáti birtokaikon megosztoznak. Ebben az időben bírják még Málét is. 1325-ben a szepesi káptalan előtt Tornallyai Gál fiai Zavas jószágukat a Zágráb nemzetségből származó Malahi János fiainak eladják. 1347-ben Miklós nádor megerősíti azt az egyezséget, melyet Kátai János és Malahi János fia Czinege Miklós, Várfölde és Keszi fölött kötöttek. 1343-ban mint Kövecses, 1352-ben pedig mint Szuha birtokosai említtetnek. A Zágráb nemzetségből veszi eredetét a kihalt kövecsesi és máléi Czinege család és a most is élő kövecsesi és keszi Dancs család. Márkus fia Nagy Batiz a Gömöri család őse 1291-ben csere útján Gömör birtokába jut. E család a vele közös törzsből származott Máriássy családdal együtt a XIV. század elején már jelentékeny birtokok ura; övék Berzéte, Krasznahorka, Kőrös, Rudna, Szalóczháza és Rakonczás.

A Gömöri család a XV. század első harmadában kihalt, a Máriássyak, mint alább látni fogjuk, mindegyre jobban emelkednek.

A Hont-Pázmán nemzetség.

A Hont-Pázmán nemzetség csak a XIII. század végén tünik fel. E nemzetségből származott Péter fiai Károly (az osgyáni Bakos család törzse) és Márton 1294-ben eladják harmaczi és aszói jószágukat, mely azelőtt Miklós 635fia Atháé volt, a Rathold nemzetségnek. 1303-ban megszerzik a Szuha és Szelcze között fekvő Turulypa és Kisteleke falvakat. Majd Válykót, Ráhót és 1348-ban Osgyánt.

A Hont-Pázmán nemzetség gömöri ágából származik az osgyáni Bakos család. Őse Bagos (1347-48), ennek utóda Antal, a ki Mátyás király korában belgrádi kapitány. Unokája János tokaji várnagy, az 1505-iki országgyűlésen Kis-Hont követe. Lorántffy Orsolyától fia János 1583-ban gömöri alispán. Ennek Dersffi Borbálától István fia, kállói várparancsnok, ki 1630-ban Szatmárban Vitkára és Kápolnára nyer királyi adományt. Testvére Gábor Rákóczynak ónodi kapitánya.

Az Anjouk alatt két nemzetség jut a vármegyében nagyobb birtoktesthez. A Kathyz és a Guth-Keled nemzetség.

A Kathyz nemzetség.

A Kathyz nemzetség 1325-ben tünik fel Bátkán, midőn Simon leányai, Anna és Ilona bátkai birtokukat Zynyeri Lőrincznek eladják. 1327-ben Taplóczát cserélik el Roffal. Szécsényi Tamás vajda s fiai Konya Miklós főtárnokmester és Mihály pozsonyi prépost 1334-ben cserélik el bácsmegyei birtokaikat a következő gömöri birtokokért: Rimaszombat, Bánya, Törék, Szkálnok, Urrév, Kraszkó, Szkork, a két Pokorágy, Tarnócz, Cserencsény, Brézó, Tiszolcz, Majom és Majsa. 1341-ben megszerzik Csomatelkét és Korlátföldét. A nemzetség ezen ágától származott a kihalt Salgai család.

A Guth-Keled nemzetség.

A Tiszántul, jelesül Szabolcs- és Bihar vármegyékben otthonos Guth-Keled nemzetségből származó Dorogh unokái 1338-ban osztoznak keleméri, poszobai, kisfaludi és a Putnoktól északra fekvő fancsali birtokukon.

XV. századbeli családok.

A XV. században a régi hatalmas családok mellett számos új család lép fel. A nagyobb jelentőséggel bírók a következők:

A Perényiek nyerték, a Jolsvai család magvaszakadtával, ezeknek 16 faluból álló uradalmát. 1430-ban ismét a kihalt Gömöriek gömöri, berzétei, kőrösi, rudnai és a Zabariak zabari, radnótfalvi és balázsföldi javait.

A Nógrádban törzsökös Szécsényiek, mint Somoskő várának tartozékát bírták az akkor Gömör vármegyéhez számított Czeredet, Ó-Bástot, továbbá Hidegkutot és Hangonyt.

A Rozgonyiak 1460-ban a Széchy-birtokokat, Lászlófalvát, Zsórt és Szentléleket kapják adományba.

A Palóczi család bírta ebben az időben Ajnácskő várát, melyhez 1431-ben nyolcz falu tartozott.

A kisebb nemesség a Sajó alsó völgyének két oldalán volt birtokos. Az Abaffyak Abafalán, Liczén és Kis-Hanván, a Balajthyak Gesztetén, Kisfaludon és Léthin, a Barnák Mellétén és Harkácson, a Basók Hidegkuton, Ragályon, Csoltón és Sajónémetiben voltak földesurak. A Csákányi család Csákányon, Imolán, Lénárdfalán és Visnyón. A Csatók Alsó-Fügén, Répáson és Alsó-Vályon a Dancs család Kövecsesen, Sajókeszin, Répáson, Apátin, Horkán és Haripán pusztán, a Giczeyek Giczén, Szentléleken, Mikolcsányban, Nasztrajon, a Hanvayak Hanván, Tokaj és Krizsán pusztán, a Heősök a Sánkfalvyakkal együtt Harkácson és Lyukván; a Jákóffyak Harmaczon, a Jánossyak Jánosin, Ivánfalán és Darnyán, a Korlátok Kálosán, Alsó-Vályon, Kisfaludon és Gergelyfalán voltak birtokosok. A Kubinyiak 1502-ben nyertek királyi adományt Várgedére. A Méhi család bírta Méhit és Panyitot, a Putnoky család Putnokot, Nagymálét, Pogony és Dénesfala pusztát, a Ragályiak a nevöket adó Ragályt, a Recskyek Dobfenéket, Péterfalát, Utast, Sáros és Eperjes pusztát, a Soldosok Runyát, Felfalut, Forrót, Fillért, Rást és Répást. Végül a Szentkirályiak Szentkirályon, Zubogyon, Szuhán, Lenkén és Lóczon, a Szuhayak Szuhán, Zubogyon és Szentgyörgyön, a Tekesek Királyin és Recskén, a Tornallyayak Tornallyán, Kelecsényben, Alsó- és Felső-Panyiton, Dapsán, Hosszúszón, Lekenyén és Trizsen, az Uzák pedig Panyiton, Ördögtelkén, Tamásin, Szilistyén és Bugyikfalán bírtak földesúri joggal.

A mohácsi vész után.

A mohácsi vész után mélyreható változások állottak be a családok s azok birtokviszonyai tekintetében. A kettős királyság alatt az ellenkirályok a magok híveit jutalmazzák birtokadományokkal s így számos új család jut nagyobb vagyonhoz. E korszakról az egyes adóösszeírások, dicalis conscriptiók nyújtanak világos képet. Az 1553-iki összeírás alkalmával összeírtak 6361882 adóköteles portát, mely a következő 27 birtokos között oszlott meg: Basó Mátyás, Bebek György, a Csetnekiek, az esztergomi érsek, kik egyenkint 100 portánál többet birtak. Sorrend szerint következik ezek után Feledi Eustach, a Széchyek, Putnoki György, Báthori András, Pethő Gáspár, Jánossy Pál, Rakovszky György, Bejey András, Bekény György, a Hangonyiak, az egri káptalan, a Derencsényi család, a gombaszögi pálosok, a pelsőczi plébános, Szemley András, Tárnok Ferencz, Korláth Mihály, Heős László, a Tornallyayak, a Recskyek, Horváthy Albert, a polyhosok és a szentannai barátok.

Az 1588-iki összeírás.

Az 1588-iki összeírásban számos új névvel találkozunk, melyek azelőtt nem szerepeltek a vármegyében. Felsoroljuk őket, megjegyezvén azt is, mely községben voltak birtokosok.

Abaffy Demeter és Albert Abafala és Lénárdfala, Arachy Péter Sőreg, Bakos János Lehotka és Ispánmezeje, Bánffy László és János Gedőalja, Balogfala és Síd, Barna Ferencz, János és Benedek Horka és Gömör, Basó Farkas és Mihály Ragály és Csoltó, Bekény András özvegye Recske és Bánréve, Beretkey Gáspár Beretke, Bokry István és János Lőkösháza és Gömör, Bornemisza János Sőreg, Boza Benedek Mártonfalva és Hosszuaszó, Csathó Imre és Zorard Alsó- és Felső-Füge, Csetneki család Csetnek, Darhócz Pál Szentlélek és Nasztraj, Darvas család Hanva, Alsó-Rás, Radnót és Répás, Derencsényi család Kiette, Ratkó és Gesztes, Divényi Márton és Pál Zubogy és Latránfalu, Dósa Tamás Méhi, Szkárossy Mátyás és György Szkáros és Visnyó, Farkas Imre és György Felfalu és Alsófalu, Giczey András és Gergely Gicze és Nasztraj, Halmi Gábor Alsófalu és Radnót, Hanvay család Hanva, Hangonyi György és Miklós Alsó-Hangony és Susa, Jákóffi Péter Rakottyás, Jánossy család Jánosi és Pálfala, Kalas Tamás Alsóvály, Kállay Farkas és János Alsó-Bátka, Kerepeczy család Kerepecz, Korlát István Alsó-Vály és Alsó-Kálosa, Lórántffy család Simonyi, Kerekgede, Feled és Gesztete, Marczaly János Fillér, Máriássy Pál és Ferencz Berzéte, Kőrös és Rudna, Maróthi Mihály özvegye Runya, Mocsáry György Csoltó és Beretke, Monaki János Alsó- és Felső-Hangony, Ományi Mihály és János Harkács és Aggtelek, Pálfi György Bást, Rákóczi Zsigmond és László Szentkirály és Lenke, Recsky György, Zsigmond és István Péterfala és Dobfenék, Rédey Mátyás és Pál Aggtelek és Beje, Roskay János özvegye Felső-Hangony, Serjényi Mihály Poszoba és Kelemér, Sikátori Miklós Méhi és Gömör-Panyit, Soldos Péter és Ferencz Répás, Fillér, Runya és Felfalu, Sóry Péter, János és Pál, Beretke és Királyi, Tornallyay Zsigmond, György és István Tornallya és Lőkösháza, Uza család Uzapanyit és Szilistye, Verebélyi Balázs özvegye Radnót, Wesselényi Farkas Lénárdfala és Szirk, Zákán István Rakottyás és Gesztes, Széchy Tamás Szécs, Zsip, Czakó, Szutor, Dobócza és Felső-Balog, Zéky Pál, Lőkösháza, Ztárnay Pál és György Ztárna, Zuhay Gáspár és Pál, Zubogy és Zuhafő.

A XVII. század.

A birtokviszonyok tekintetében legnagyobb változást a XVII. század folyamán tapasztalunk. A nemzetségekből származó ősi családok kihalnak s javaikba újak lépnek. A Bebek család magvaszakadtával Krasznahorka várát és tartozékait 1632-ben Andrássy Mátyás nyeri adományul. Krasznahorkához tartozott akkor: Váralja, Pacsa, Uhorja, Jólész, Hosszurét, Hárskut, Dernő, Kovácsvágás, Betlér, Kis- és Nagy-Veszverés, Henczkó, Alsó-Sajó, Gócs, Oláhpataka, Ochtina, Lehota, Restér, Hankócz, Aranyoska, Felső-Sajó, Rédova, Gencs, Sebespatak, Újfalu és Rochfalva.

A XVI. század végén kihalt Derencsényieknek javaiba, - Derencsény, Ratkó, Pádár, Alsó-Hegymeg, Lukovistye, Babaluska, Lehotka, Sztrizs, Kiette, Poprocs, Gerlicze, Bisztró, Polonka, Szuha, Lipócz, Újvásár, Ispánmező, Gesztes, Esztrény, Alsó-Balog és Kelecsény - 1626-ban ráhói Jákóffi Ferencz iktattatik.

A Csetnekiek csetneki uradalma lapispataki Segnyey Bálint tulajdonába jut, melyet 1628-ban Monaki Miklósnak és nejének Csetneki Annának zálogosít el.

Néhai Széchy György és Drugeth Mária leányai: Mária, iktári Bethlen István özvegye Kata, Köpcsényi Listius Jánosné és Éva, Élesházi Gáborné 1643-ban nyernek adományt a következő birtokokra: Sajó-Gömör, Kövi, 637Deresk, Licze, Nagy-Rőcze, Jolsva, Telgárt, Vernár, Szilicze, Pohorella, Závadka, Helpa, Polonka, Murányalja, Muránylehota, Murányhosszurét, Zdihava, Kis-Rőcze, Vizesrét, Hisnyó, Lubovnik, Umrlaehota, Koprás, Jolsva, Tapolcza, Miglécz, Perlasz és Süvete. 1668-ban gróf Forgách Ádám a következő egész falvakra szerez donácziót: Kolova, Tiszolcz, Fűrész, Hacsava, Rimabánya, Alsó-Szkálnok és Kraszkó, ezenkívül részbirtokokat kap Balogon, Panyiton és Mikóházán.

A középbirtokos nemesség sorában a következő családok tünnek fel: Horváth Mladosevich Péter Guszonán, Végh András Lőkösházán. Kisfaludi Thar Gáspár megszerzi Bizó Miklós bizófalusi birtokát, Herencsényi István pedig fügei Csató Péter méhi és gömörpanyiti birtokát. Pápis András 1618-ban Détéren, Péterfalván, Almágyon és Répás pusztán szerez részeket Csató Imrétől és Babaluskán Dobóczi Márton özvegyétől. Gyulay György és Mihály megszerzi Szilassy István hanvai, runyai, alsófalusi, felfalvi, forrói és filléri birtokait. A Jánossy-család Jánosi, pálfalvi, darnyai, ivánfalvi és tajti birtokai Csiszár János és Aszalay Ferenczné tulajdonába mennek át. Abosi Bornemisza János beiktattatik a hűtlen Herencsényi István birtokaiba, hethesi Pethe György pedig a hűtlen Berethkei István és János beretkei és sánkfalvi birtokába. Palajthay Bálint Détéren, Péterfalván és Répás pusztán szerez részeket. Dobrasovszky Venczel Hangonyon, Szilakszón és Susán, Pongrácz Mihály és Dankovics Ferencz Jesztén nyer beiktatást. 1635-ben Nébeszt Mihály Sánkfalván, Tóth István és János Mellétén szerez birtokot. 1645-ben csatóházi Móré István beiktattatik a magvaszakadt Korláth Ferencz javaiba. 1648-ban Thuránszky Péter és Makay György a Naprágyi István magszakadtán, 1652-ben szendrői Bornemisza János a Jákóffi Ferencz magszakadtán iktatást nyer. Iványi Fekete László s veje: Vécsey Sándor 1649-ben adományba kapja Ajnácskő várát és a hozzá tartozó uradalmat, mely a következő birtokokból állott: Ajnácskő, Feled, Gesztete, Kerekgede, Csoma, Majom, Jelene, Cserencsény, Alsó- és Felső-Pokorágy, Rimabrézó, Likér, Rimócza, Szelcze és Rimabánya.

1659-ben Michalek Miklós és Ujlaky Ferencz Tamásfalva egy részébe statuáltatik, míg boldogházi Kiss András és neje, Szudy Anna 1673-ban megszerzi Thököly Miklósné guszonai, balogfalvi, sidi és bojtfalvi birtokrészeit. Vay Ádám és neje, Fekete Erzsébet, továbbá Sipos János és neje, Bay Erzsébet, Péterfalva egy részébe nyernek iktatást 1695-ben, míg a következő évben Kós István, Török András, Vattay János, szkárosi Nagy János és Michalek Miklós özvegye, Dorogffi Judit a Jánossy-család fiágának kihaltával megszerzik egész Jánosit, Darnyát, Pálfalvát, végül Ivánfalván, Eperjesen és Tajtin bizonyos részeket. 1700-ban Fáy István és Lászlónak fiai: Ferencz és Mihály adományt nyernek Sőreg, Gortva, Lászlófalva és Kisbéna részeire.

A XVIII. század.

A XVIII. század folyamán rendkívül sok új család tünik fel s egy vagyonos középosztály alakul ki a régi, hatalmas családok romjain. A vármegye ekkor nyeri mai képét. Az 1703-ik évi nemesi összeírásból megtudjuk, mely családok települtek meg ekkor a vármegye területén, hol volt lakóhelyük vagy birtokuk. A Czékus, Moesz, Nébeszt, Jelenik család Csetneken, Jólészen a Császár, Oláhpatakon a Remenyik, Felsősajón a Sebők, Radnóton a Pósa, Balogfalván a Mihályi, Naprágyon az Ábrahámy, Felső-Hangonyon a Kisgergely, Várgedén a Babás, Détéren a Borbás, Zabaron a Tóth-Szabados, Gömörpanyiton a Palugyay és Kiszely, Méhin a Ladányi és Tóth, Hanván a Halászy és Igó, Egyházasbáston a Nátkay, Runyán a Koós, Oldalfalván a Pongó, Mihályfalván a Forgon és Lovas, Bikszögön a Lőkös és Szentiványi, Otrokocson a Rétey, Kövin a Jaán és Frenyó, Szkároson a Marton, Mellétén a Tóth, Jolsván a Sturman, Sennyey és Madarász, Nagyrőczén a Basilides, Vizesréten a Sturman, végül Rozsnyón a Marikovszky és Ujházy család.

Az 1724-ik évi összeírásban ismét számos oly család szerepel, a mely az előbbeni összeirásból még hiányzik. Ezek a következők: Ochtinán a Rochfalvay, Szkároson a Madarassy, Giczén a Diószeghy, Felfalun a szántói Szabó, Runyán a Tóth, Hanván a Dovály, Méhin a Havas, Csoltón a Pap, Bején a Szathmáry-Király, Lőkösházán az Oroszlányi, Jánosin a Patay, Guszonán a Lósy, Rimaszécsen a Losonczy, Urajon a Csák, Alsó-Hangonyon a Lovcsányi, végül Rozsnyón a Nébeszt.

638A XVIII. század első felében a következő uradalmak állottak fenn a vármegye területén: a murányi, melyet 1720-ban Koháry István vett meg a kincstártól. A murányi uradalomhoz tartozott Jolsva, Nagyrőcze, Sajógömör, Kövi, Deresk, Licze, Telgárt, Vernár, Szilicze, Pohorella, Závadka, Helpa, Polonka, Murányalja, Lehota, Hosszúrét, Zdichava, Kisrőcze, Vizesrét, Hisnyó, Lubovnik, Umralehota, Kapros, Jolsva-Taplócza, Miglész, Perlasz és Süvete.

A rimaszécsit és balogit ugyancsak a Koháryak bírták. A derencsényi uradalom a Jákóffiaké, az ajnácskői a Vécsey- és Vay-családé; a ráhói a leányágon a Jákóffiaktól származott Jánokyaké, a serkei a Vay- és czegei Wass-családé, a betléri és krasznahorkai az Andrássyaké, végül a putnoki a Serényieké volt, melyhez Orlay-jogon jutottak.

A XVIII. század utolsó három tizedében a következő jelentősebb birtokos családok bírtak földesúri joggal: a Szentmiklóssyak Bánrévén, Derencsényben, Pápócson, Alsó-Bátkán, Lászlófalva és Abloncza-pusztán; a Fáyak Aggteleken, Bellényben, Bodollón, Jánosin, Giczén és Kecsőn; a Törökök Mártonfalván, Harmaczon, Bakti és Szilakszó pusztákon, a Vajda család Darnyán, Jánosin, Mártonfalván és Apáti pusztán, a Bornemisza család Alsó- és Felső-Bátkán, a Szathmáry-Király-család Bején, Királyin, Derencsényben, Harmaczon, Zsóron és Lászlófalva pusztán, a Kubinyiak Várgedén, Klenóczon, Csízen, Dusán, Naprágyon, Kisgömörin és Gortva-Kisfaludon, a Hanvayak Hanván, Csízen és Krizsán pusztán, a Losonczyak Horkán, Radnóton, Csobánkán, Királyin, továbbá Felső-Hangonyon, Susán és Zsóron, a Koósok Darnyán, Jánosin, Kisgömörin, a Máriássyak Berzétén és Egyházasbáston, Draskóczy Ádám és Sámuel Harkácson, Imolán, Alsó- és Felső-Kálosán, Derencsényben, Lukovistyén és Ratkón, Pletrich László Szentkirályon Kerepecz és Lócz pusztán, Tibán, Pelsőcz-Ardón és Lénárdfalván, a Ragályiak Ragályon, Kecsőn, Trizsen, Imolán, Szuhán, Pelsőcz-Ardón és Latránfalván, a Szeremley-család Pelsőczön, Pelsőcz-Ardón, Lekenyén, a Darvasok Hanván, Csízen, Naprágyon, Péterfalván, a Soldosok Runyán, Hanván, Felső-Hangonyon, a szkárosi Farkas család Szkároson és Harmaczon, a farkasfalvi Farkasok Dulházán, a Tornallyayak Tornallyán, a Michalek család Darnyán, Csízen és Jánosin, a Sipos család Dobfenéken és Péterfalván, Jekelfalussy János Feleden, Jánosin, Simonyin, Kerekgedén, Felső-Hangonyon, Lekenyén, Lukovistyén, szántói Szabó Gábor Hanván, Csoma Zsigmond Nagyszuhán, Széky Zsigmond Naprágyon, Gellén István Pápocson és Felső-Kálosán, Trajtler János Zabaron, Patay Kristóf Darnyán és Jánosin, a Csemniczky család Bején, az Abaffy család Abafalván és Lénárdfalván, a boldogházi Kiss család Csoltón, a Czékusok Giczén és Pelsőcz-Ardón, a Lehoczkyak Guszonán, a Korponayak Osgyánban, és Alsó-Bátkán, a Gerhardok Páskaházán, a Róthok Pongyelokon, Tihanyi István Ráhon, Egyházasbáston és Péterfalván, Csernyus László Lévárton és Liczén, az Okolicsányiak Siden, Sturman András Turcsokon, Kisgömörin, Gesztén, Gortvakisfaludon, pálóczi Horváth György Ajnácskőn, Détéren és Kerekgedén, Szentpétery Sámuel Csoltón, Lekenyén, Harmaczon, Fejes György Osgyánban és Derencsényben.

A XIX. század.

A jobbágyság felszabadítása előtti korszakban a vármegye a következő nagyobb birtokos családok kezében volt: gr. Koháry, gr. Teleky, gr. Rhédey, gr. Serényi, gr. Toldalaghy, gr. Wass, br. Vécsey, br. Luzsénszky, br. Korda, Hanvay, Máriássy, Soldos, szkárosi Farkas, Darvas, Sturman, Kubinyi, Abaffy, Török, Fáy, Szentmiklóssy, Ragályi, Draskóczy, Pletrich és Tornallyay.

E családok közül Coburg herczeg a murányi, balogi és rimaszécsi uradalmat, a gr. Andrássy család a betlérit és krasznahorkait, a Máriássyak a berzéteit, a várgedeit pedig a Kubinyiak bírták, míg a csetneki, derencsényi osgyáni, ráhói, serkei, ajnácskői és putnoki uradalmakon többen osztozkodtak.

Jelentékenyebb birtokos családok a következők voltak: Abaffy (Abafala és Csíz), Csernyus (Levárt és Licze), Darvas (Borosznok és Hanva), szkárosi Farkas (Alsófalu, Borosznok, Szkáros), Fáy (Aggtelek és Bodolló), Draskóczy (Harkács és Kálosa), Fejes (Ráhó és Alsó-Szkálnok) Hanvay (Hanva, Csíz, Borosznok), Kubinyi (Várgede, Csíz, Dusa, Klenócz), Pletrich (Szentkirály, Tiba, Kisfalud), Ragályi (Ragály, Csoltó, Latránfalva puszta), Soldos (Runya és Borosznok), Sturman (Szirk és Turcsok) Szathmáry-Király (Beje), Szentmiklóssy (Bánréve), Tihanyi (Egyházasbást és Ráhó), Tornallyay (Tornallya), Török (Jánosi és Baksi puszta).

639CSALÁDOK

Következőkben közöljük a vármegye családait, különös tekintettel azokra, melyeknek sarjai az 1848 előtti időkben a közpályán szerepeltek, s a melyek jelenben is a vármegye területén birtokosok.

Abaffy.

Abaffy (nagyabafalvi és felsőlehotai). Ősi, gömörvármegyei család, mely a középkorban Abafalván volt birtokos, honnan nevét vette. Miklós, a ki Buda alatt vitézkedett, 1609-ben egy török vezér fejét levágván, ősi czímerébe egy kivont kardot s annak hegyén átütött, zöld turbános törököt tartó pánczélos kart nyert bővítésül. Majd újabb hősiessége jutalmául Tolna vármegyében nyert birtokokat; később aranysarkantyús vitézzé üttetett. Öcscse György Bocskay hajdúi ellen hadakozott. A család idővel átszármazott Árva vármegyébe, hol Felső-Lehotán volt birtokos. Tagjai közül számosan viseltek vármegyei tisztséget. József (1760). Ferencz (1770). Vendel (1820). Aristides (1837-44) árvavármegyei, Károly (1820) gömöri alispán, majd királyi tanácsos. A család Csiz, Abafalva helységekben és Miklósfalva pusztán bírt földesúri joggal.

Czímer: kékkel és ezüsttel harántvágott paizsban, felül hatágú arany-csillag, alul vörös kengyelvastól kísért, aranykeresztes markolatú kardot tartó pánczélos kar, a kard hegyén zöld turbános, bajuszos török fővel. Sisakdísz: fehér galamb, csőrében zöldleveles ággal. Takarók: zöldarany-kékezüst.

Ablonczay.

Ablonczay. Törzsökös gömörvármegyei család, melynek emlékezete a XIII. századig felnyúlik. 1431-ben már az Ablonczi nevet viseli. Tagjai közül András, László, Mihály és Sándor vannak felvéve az 1754-55. évi összeírásban. A család a megyében most is él.

Adorján.

Adorján. Ősi család, melynek első nyomaira 1236-ban akadunk Gömör vármegyében és később a Szilágyságban. E családból A. Tamás, valamint fiai Péter és András, a kik katholikusokká lettek, 1630 május 8-án czímeres nemeslevelet nyertek, mely 640Zemplén vármegyében 1732-ben hírdettetett ki. 1732-ben már Felső-Vályban birtokos, ez az ág azonban kihalt. A gömöri ágból az 1755. évi összeírásban János, Sándor, Miklós, Gáspár és István neveivel találkozunk. A XVIII. század végén és a XIX. század elején A. Dávid 11 vármegyének volt táblabírája, ennek fia Boldizsár (1820-1867) költő. Lőrincz jelenleg Gortva-Kisfaludon birtokos.

Czímer (ősi): kékben koronából kinövő, buzogányt tartó sisakos vitéz. 1630. évi: kékben jobb előlábával fehér liliomot tartó leopárd. Sisakdísz: repülésre kész sólyom. Takarók: vörösarany-vörösezüst.

Anderkó.

Anderkó. Darnyán élt és most is ott lakó család. 1755-ben 7 tagja szerepel. István 1777-ben megveszi Sarlay György és neje Berzeviczy Zsófia darnyai birtokát.

Andrássy.

Andrássy (csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf). Első ismert őse Márton 1514-ben Szapolyai György mellett harczol a pórok ellen. Fia, Péter 1575-ben Békes Gáspár híve volt, annak leveretése után menekülni volt kénytelen. 1578-ban Krasznahorka várának kapitánya lett. Utóda I. Miklós († 1686) Gömör vármegye főispánja, bárói rangra emeltetett, kinek fiai közül II. Péter (1715) szintén Gömör vármegye főispánja volt. I. István kurucz tábornok a betléri és II. György (1705-10) Rákóczy gyalogsági tábornoka, a monoki ág őse. I. István ágából: József (1742) ezredes, fia I. Károly 1779-ben grófi rangra emeltetett. († 1702.) Fia: III. József (1797) a mosonyi nemesi felkelés ezredese. Fia III. Károly (sz. 1792, † 1845), fiai: 1) Manó (sz. 1821, † 1891) előbb Zemplén, majd, Gömör s Torna vármegye főispánja, valós. b. t. tanácsos stb. Fia: Géza (sz. 1857) cs. és kir. kamarás, országgyűlési képviselő. 2) Gyula (sz. 1823, † 1891) az aranygyapjas rend vitéze, magyar miniszterelnök, majd külügyi miniszter, altábornagy stb. Fiai: Tivadar (sz. 1857) országyűlési képviselő stb. és Gyula (1860) országgyűlési képviselő, valós. b. titk. tanácsos. 3) Aladár (sz. 1827. † 1901) valós. b. t. tanácsos, az aranygyapjas rend vitéze, Zemplén és Gömör vármegyének főispánja. Fia Sándor (sz. 1863) cs. és kir. kamarás stb. II. György ágából: fia III. György, ennek fiai: Andrássy Antal (1742, † 1799) rozsnyói püspök és II. István (1776) Bihar vármegye főispáni helytartója; 1766-ban grófi rangra emeltetett. Fia: IV. György (sz. 1797, † 1872) 1825-27. országgyűlésen Gömör vármegye követe. Fia: Dénes (sz. 1835), kinek nevét főleg jótékonysága teszi emlegetetté.

Czimer: négyelt paizs szívpaizszsal, benne kékben két szemközt fordult arany-oroszlán, felemelt előlábaikkal aranyleveles koronát tartva. Nagypaizs: 1. 4. vörösben, faragott kövekből rakott, háromfogas várfal, a fogak középsőjén görbe kardot tartó pánczélos kar könyököl. 2. 3. zölddel és aranynyal haránt vágva, abban álló griff az osztás szerint ellentett színekben. Három sisak. Sisakdíszek: I. (középső) görbe kardot tartó pánczélos és sisakos vitéz. Takaró: kékarany. II. kétfarkú arany-oroszlán. Takaró: vörösezüst. III. paizsbeli griff. Takaró: zöldarany. Az 1779. évi grófi diploma szerint a fenti czímerhez némi módosítással két paizstartó és ezen jelmondat: "Fidelitate et Fortitudine" járul.

Antony.

Antony A. Miklós 1692-ben nyert a Porubszky családdal együtt czímeres nemeslevelet, mely 1692 szeptember 17-én Sajógömörben hírdettetett ki. E családból az 1755. évi összeírásban Péter, Miklós és Sámuel vannak felvéve Gömör nemesei közé.

Bakos.

Bakos (osgyáni). A Hont-Pázmán nemzetségből származik. Őse, Bagos (1347) a lessenyei ágból, ennek fia Tamás terjeszti tovább a családot. Tagjai közül Pál (1557) tokaji várnagy. János (1505) Hont vármegye követe. Orbán (1549) szittnyai várkapitány. János (1583) gömöri alispán, kinek két fia maradt, István († 1630) és Gábor (sz. 1607, † 1666 június 5) füleki, majd ónódi, végül szendrei kapitány, kiben a család kihalt. A család a nemzetség ősi birtokait, Harmaczot, Aszót és Veleszt, továbbá Osgyánt bírta, hol vára is volt.

Czímer: zöld halmon karóhoz kötött, gyümölcscsel és lombbal megrakott, zöldkoronás szőlőtő felé ugró, balra fordult kecskebak. Sisakdísz: paizsbeli bak növekvően koronás szőlőtővel, melyen egyenes kardot tartó pánczélos kar könyököl, a hajláson nyugvó ezüst félholdtól és hatágú arany-csillagtól kísérve.

Baksay.

Baksay (szent-istván-baksai és szőlledi). Abauj vármegyéből származik. A XVI. században tünik fel Baksi vagy Baxi néven. Tamás 1550-ben I. Ferdinánd királytól Szőlleden egy jószágot nyert adományul. Utóda, Mátyás (1599-1601) a nógrádi vár alkapitánya, fia Mátyás 1637-ben nógrádi ref. lelkész. A család idővel átszármazott Zemplénbe, majd 1844-ben Gömörben telepedett le. Az abauji ág, melynek törzse András (1727), mindenkor Baksinak írta magát. Ez az ág jelenleg is virágzik. A gömöri ágból: B. Sándor (sz. 1832) kunt-szentmiklósi esperes, a Magy. Tud. Akad. tagja; István kir. tanácsos; Dezső várm. tiszti alügyész.

Czímer: jobb előlábában hármas babérágat tartó oroszlán.