Azt, hogy mikor kezdett a hitújítás Gömörben elterjedni, a gyér adatok pontosan meg nem világítják.

1578 körül niederlaysi Maschko Menyhért murányi várkapitány hatalmas pártfogása mellett a gömöri és kishonti ág. h. ev. egyházak egymásközt szövetkezetet alakítottak, az ú. n. murányi fraternitás-t, a melynek elnöke, szabad választás útján. Fried Cyprián murányi lelkész lett, a ki "esperes senior" czímet viselt és a szövetkezet területén egyházi főhatóságot, szuperintendensi jogokat gyakorolt. A megalakult murányi fraternitás a Fried Cypriántól összeállított, 25 czikkelyből álló alapszabályzat szerint rendezkedett be.

Hogy meddig volt Fried Cyprián a fraternitás élén, nem tudjuk, csak azt, hogy midőn utóda a murányi lelkészségben és esperességben: Reinhart Márton, 1594 elején Murány várát elhagyta, a Herberstein Gyula báró murányi várkapitány védnöksége alatt tartott esperességi gyűlés, 1594 július 5-én Rimanovi Jánost választotta meg. Rimanovi a régi Fried-féle alapszabályzatot újra átdolgozta és fegyelmi dolgokban szigorúbb pontokat vett fel. Munkálatát úgy Herberstein báró, mint 17 lelkész, Kisfaludi János, osgyáni Bakos János s több földesúr és község elüljárósága is megerősítette.

Az egyházi fegyelmet szigorúan kezelték, sőt túlszigorúan. Bár a lelkész nem függött sem pártfogóitól, sem a hívektől, sőt a világi hatósággal is rendelkezett, egyfelől az engedetlen vagy a vallási és erkölcsi követelményeket megszegő híveket, másfelől minden szabad kutatást és nyilatkozatot a hitélet terén úgyszólván anathémával sújtottak. Még szembeszökőbb és a protestantizmus elveivel ellenkező pont a 39-ik: "A földesúrnak, pártfogónak vagy polgári tisztviselőnek semmi köze a lelkészhez, a ki csak az esperességnél vádolható, hol a nemes ember ellen is egyetemleges védelemben részesül."

A szigor, az érzékeny büntetés a fraternitás tagjaival szemben, csakhamar visszahatást szűlt, a mely Rimanovi Jánosnak 1596-ban bekövetkezett halála után jelentkezett is. Skultéti János rimabrézói lelkész és kishonti alesperes ugyanis 1596 június 15-én kijelentette, hogy kishonti lelkésztársaival a gömöri fraternitásból kilép és külön esperességet alakít. A szakadás megtörtént s a XVIII. század elejéig vissza sem volt állítható az egység, sőt a magára maradt gömöri egyház hanyatlani kezdett.

Az esperesség mindamellett folytatta a tisztítás művét; de miután meggyőződött, hogy a purifikáczió lassú előrehaladásának az oka a hitczikkelyek határozatlanságában és a papi hivatal és esperesség jogkörének pontatlan körülírásában rejlik, odahatott, hogy 1603-ban az esperesség kiküldte hét lelkészét, hogy szabályzatot dolgozzon ki, a mely a hívek jogait és kötelességeit körülírja. Ennek a feladatnak 1604 január havában Restéren meg is felelt a bizottság. (L. Péczeli-féle jegyzőkönyv 4-18. l. a gömöri esperesség csetneki levéltárában.) Jeles elaboratumát az esperesség elfogadta és megtartását szigorúan megkövetelte úgy a világiaktól, mint az egyháziaktól. Thurzó György nádor pedig 1610 július 10-én nádori pecsétjével ellátva, a zsolnai határozatok erejével felruházta. Így lett a gömöri esperesség önálló független kerületté (szuperintendencziává).

416Az ellenreformáczió mozgalmait és a protestánsok üldözését az általános egyháztörténeti rész tárgyalja. A XVII. századbeli viszontagságok nagy tanúlságúl szolgáltak a gömöri egyházaknak. Úgy a hívek, mint lelkészeik belátták, hogy az egyes egyházak ügyeit, hitczikkelyeinek betartatását nem lehet többé a városi tanácsra és főbíróra bízni, mert annak egy része elhagyta protestáns hitét. A lelkészek meg belátták, hogy az egyház erőssége, az ellenséges támadásoktól való megóvása, a hívek közreműködése nélkül csak fiktiv dolog. Szabadabb szellő lengett mindenfelé az egyházakban, a melyeknek kormányzata most egyrészt a hívek kezébe került, a kik maguk közül egyet szabadon választottak elnöknek (később "felügyelő" czímen fordul elő), a kivel egyetemben az egyház anyagi és erkölcsi életéről gondoskodtak és a papot bizonyos tekintetben ellenőrizték. Minthogy azonban nehézkes lett volna az összes híveket minden ügyben összehívni, szokásba jött egy szűkebbkörű egyháztanácsnak, presbyteriumnak, választása.

Nagy és hasonló változáson ment által az esperesség is, mert 1704 május 22-én Bodovini (Bodó) András csetneki lelkész szuperintendens elnöklete alatt teljesen független egyházkerületté, szuperintendencziává lett.

A Rákóczy Ferencz védelme alatt 1707-ben Rózsahegyen tartott zsinaton szervezett négy egyházkerület közül a gömörit már mint fennállót ismerték el. Kiterjedt pedig a gömöri, kishonti, tornai, borsodi, hevesi és szolnokmegyei gyülekezetekre és az e megyékben fekvő városokra is. Ugyancsak e zsinat adta meg a szuperintendenseknek az "excellentissimus" czímet, a melyet a róm. kath. egyház püspökei viseltek. Az első gömöri kerületi consistorium állott a szuperintendensből és 8 lelkészből, továbbá Szentiványi Mátyás, Czékus Miklós, Törék Miklós, Krús Péter, Gothard Dávid és Modony János világiakból.

Bodó Andrásnak 1708 márczius 10-én bekövetkezett halála után Sárossy Jánost választották Jolsván 1708 augusztus 14-én szuperintendenssé, a kit a rozsnyói német és magyar egyház 1708 október 3-án meghívott. El is foglalta állomását, de már a következő év elején elhúnyt.

Bodó András halála után Sárossy János kassai lelkészt választották meg szuperintendensnek. 1709 febr. 10-én történt halála után Antoni Sámuel, a nagy tudós és szónok, csetneki lelkészt választották meg, ki 1738 aug. 18-án halt el. Ő volt az utolsó gömöri szuperintendens.

III. Károly 1734 okt. 20-án kelt resolutioja az egész kerület számára csak egy szuperintendenst engedélyezett, úgy hogy Antoni Sámuel halála után Szirmay Tamás, a tiszáninneni és tiszántúli kerület felügyelője ennek az 1734-iki rendeletnek akart eleget tenni, de az 1741 jan. 26-iki kerületi gyűlés Eperjesen eredményre nem vezetett, mert a sz. kir. városok maguknak akartak külön szuperintendenst s csak azután bocsátkoztak a püspökválasztásba, miután a kerülettel barátságosan megegyeztek arra nézve, hogy a szuperintendens a sz. k. városi német, majd ismét a kerületbeli magyar vagy tót papok közül választandó. Így aztán 1741 febr. 16-án Girálton Ambrózy György, csetneki lelkész lett szuperintendens. Ambrózy legfőbb érdeme, hogy a szab. kir. városi gyülekezeteket a kerülettel az eddiginél szorosabb kapcsolatba hozta, a mit a Dobsinán aláirott egyezménynyel (innen a "dobsinai coalitio") 1743 május 1-én véglegesített, s miután 1744-ben még a bányakerületi szuperintendenshez csatlakozott kis-honti esperességet is a tiszai kerületnek visszaszerezte, nagyjában a mai tiszakerületi püspökség alakját teremtette meg, a melyhez Ruffinyi János szuperintendenssége alatt még a szepességi (13 városi stb.) esperességek is csatlakoztak 1783-ban.

A míg a gömöri contubernium önálló szuperintendencziát alkotott, vagy legalább a mult iránti tiszteletből a gömöri főesperesek lettek szuperintendensekké, elképzelhető, hogy különös gondot fordítottak a szuperintendensek a gömöri egyházakra; de a dobsinai coalitio halomra döntötte ezt az ú. n. előjogot. Pedig nagy szükségük volt az egyházaknak támaszra.

A rozsnyóiaknak templomaiktól és lelkészeiktől való megfosztását követte 1715-ben Csetnek, Ratkó és Kövi és így járt Dobsina is. Az 1714/15:30. t.-cz. ugyan elhatározta, hogy az 1681. és 1687-iki czikkeket eddig kijelentett igaz értelmükben "még" fentartja, de a protestánsok üldözése azért tovább folyt. Ezek a szomorú idők folytatódtak a XVIII. század második felében is 417a gömöri evang. esperességben. A lelkészek hivataluk teljesítésében arra a néhány anyaegyházra voltak szorítva, a melyek - bár szűk korlátok közt - meghagyattak.

A türelmi rendelet után Rozsnyónak megengedték, hogy Berzététől, a hol 1711 óta tartotta istentiszteletét, megválhasson. Major Sámuel berzétei lelkész Rozsnyón 1783 szept. 14-én megkezdte a Berzétei-utczában, Leszczinszky Mihályné csűrében a legelső istentiszteletet, mígnem a rozsnyóiak, minden akadály legyőzése után, 1784-1786-ig, felépítették jelenlegi templomukat.

Az 1784. évben Nagy-Veszverés két leányegyházával, Kis-Veszveréssel és Betlérrel alkothatott egyházat; Rédova lelkészhívásra és imaház emelésére nyert jogot; Henczkó mint leányegyház Alsó-Sajóhoz csatoltatott.

Szirk, Turcsok és Rákos az 1783 decz. 16-án tartott megyei gyűlésen kihirdetett felsőbb rendelettel engedelmet kaptak imaház felállítására és lelkész és iskolatanító bevezetésére. Ugyanebben az évben magánistentiszteletre engedélyt nyert Süvete, Perlász, Jolsva, Taplócza és Miglész leányegyházaival; Vizesrét a hozzácsatlakozott Umrla-Lehotával; Hizsnyó, Lubenyikkel, Mnizsánynyal és Koprással, - és Nagyrőcze, Jolsva, a melyek eleinte, a multra hivatkozva, nyilvános istentiszteletért folyamodtak.

1785-ben két új egyház alakult: Hosszúrét és Fekete-Lehota. Hrussó, Dobrapatakkal és Lipóczczal az utolsó volt ebben az időben, a mely czélját 1787-ben elérte.

Később, bár nem minden küzdelmek nélkül, Jolsva-Taplócza, Miglész leányegyházával 1800-ban Süvetétől, Nandrás Rákossal 1803-ban Szirktől, Hosszúszó, Pelsőcz-Ardó és Kecső leányegyházaival 1805-ben Gömör-Panyittól, azután még Betlér Rozsnyótól és Sebespatak-Rekenye Csetnektől elszakadván s önálló egyházakat alakítván megalakult a gömöri ág. hitv. esperesség jelen állapotában.

Hogy pedig a főesperes kötelességeit könnyebben teljesíthesse, a megye egyházait a fő- és alesperesek közt a következő rendben osztották fel.

I. kerület, a ratkói, a főesperes felügyelete alatt. (Ratkó, Kövi, Újvásár, Bugyikfalva, Pádár, Derencs, Kiete, Baradna, Bisztró, Szirk, az azokhoz tartozó leányegyházakkal együtt.

II. kerület, a csetneki, az első alesperes felügyelete alatt. (Csetnek, Restér, Geczel, Feketepatak, Rédova, Felső-Sajó, Dobsina, Oláhpatak, Alsó-Sajó, Veszverés, Rozsnyó, Gömör-Panyit, Sajó-Gömör, Kúntaplócza.)

III. kerület, a jolsvai, a másodalesperes felügyelete alatt. (Jolsva, Süvete, Rozlozsnya, Ochtina, Nagyszlabos, Fekete-Lehota, Hizsnyó, Vizesrét, Nagyrőcze, Hosszúrét.)

A főesperesek választása és hivataloskodásuk éve eleinte nem volt megállapítva. A csetneki gyűlésen, 1786-ban Ruffinyi János szuperintendens s dobsingi lelkész (collatis consiliis) 3 férfiút jelölt ki főesperes-jelöltekül s hozzájuk még más négy férfiút nevezett meg, hogy a hivatalokban beállható változás esetében azok közül az alesperesek és jegyzők választhatók lehessenek, a kik közül az egyházak és papok döntő szavazata választ. 1798-ban, a ratkói esp. gyűlésen változást szenvedett ez, kimondatván, hogy úgy mint a szuperintendens és felügyelő választása mellett, a tisztújítás bekövetkeztével, minden egyház minden hivatalra egy szavazatot küldjön be az esperességi felügyelői hivatalhoz, melyek mindkét rendbeli biztosok által felbontatván, a legtöbb szavazatot nyert 3 egyén neve végleges megválasztás végett köröztessék. Később azonban a hivatalnokok lemondása élőszóval a gyűlés szine előtt történt meg s csak ha valamelyik meglévő egyh. hivatalnok felkiáltás útján nem kapta meg a kellő számú szavazatot, lőn elrendelve a rendes szavazás.

Meg kell még említenünk néhány oly eseményt, a melyek mélyen belevágtak az esperesség életébe. Első sorban is szemünkbe ötlik a dicséretes mozgalom, a magyarosodást az egyházi életbe is belevinni. Akkoriban ugyanis a tanácskozmányok latinul folytak és a jegyzőkönyveket is latinul szerkesztették. 1820-ban Bodó Sámuel, akkori megyei főjegyző azt indítványozta, hogy a jegyzőkönyveket magyarul vezessék, de ezt az indítványát nem fogadták el. 1821-ben megújították ezt az indítványt, de tekintettel arra, hogy a 418latin nyelv hirtelen ki nem küszöbölhető, mert a papi rend a magyar nyelvben gyakorlatlan és a hegyaljai esperességet kivéve, a többi esperességekben a latin nyelv divatozik: elhatároztatott, hogy a jegyzőkönyvet ezentúl is latinul vezetik. De hozzájárultak ahhoz, hogy a világi rendből is jegyző választassék, ki a jegyzőkönyvet magyarositsa s az ily jegyzőkönyvet az esperességi felügyelőnek kézbesítse a végett, hogy ezt a világi urakkal közölje. 1833-ban Betlérben végre azt az indítványt fogadták el, hogy az esperességi gyűlések jegyzőkönyvei honi nyelven vezettessenek, szabadságára hagyatván mindenkinek a tanácskozmányokban, úgy mint a jelentéstételeknél, a magyar vagy a latin nyelv használata.

Heves mozgásba hozta az egyházi életet az "unio" nagy eszméje. Az ev. tiszakerület, püspökével: Jozeffy Pállal, már az 1841. aug. 17-iki s következő napjain Rozsnyón tartott kerületi gyűlésen (16. jk. p.) kimondotta, hogy hozzájárúl ("quod unionem toto corde anhelet!") s az egyetemes gyűlés által e czélból bizottságot kivánt kiküldeni, "coactio" nélküli szeretetteljes egyesülést kivánván. E nagy eszme visszhangját megtaláljuk ugyan még az 1843., 1844., 1845., 1847-iki egyetemes gyűlési jegyzőkönyvekben és megvalósítása szépen elő volt készítve az ev. tiszakerületben, de az 1848-ik évi mozgalmas napok alatt végkép elaludt s többé 1887-ig szóba sem jött. (L. Haán L. Magyar ág. ev. egyetemes gyűlések 62-73. l.)

II. József korától 1848-ig a gömöri esperesség élén, mint annak világi kormányzói a következő esperességi felügyelők állottak: Szontagh Gáspár. Megvál. 1778. Meghalt 1786-ban. Gömöry Pál. Megvál. az 1786-iki csetneki esp. gyűlésen, 1795-ben a tiszai egyházkerület másodfelügyelője lett, de az esp. felügyelőséget is megtartotta haláláig, 1809-ig. Szontagh Mihály. Már 1806 óta felügyelőtárs, Oláhpatakon az 1808 júl. 13-iki esp. gyűlésen egyhangúlag felügyelőnek választatott. 1812-ig volt esp. felügyelő. Szontagh Ádám 18 évig fáradhatatlanul vitte ezt a hivatalt 1812-1830. Ifj. Draskóczy Sámuel 1830-1843. Alispáni és országgyűlési követsége annyira elfoglalá, hogy Szontagh Lajost adták melléje helyettes felügyelőnek. 1842-ben egyházker. felügyelővé választatván, elvált az esp. felügyelőségtől. Szontagh Lajos 1843-tól Draskóczy Sámuel elhúnytával egyházker. felügyelőnek választatván, utóda lett az esp. felügyelőségben fivére Szontagh Imre, kinek hivataloskodása részint a forradalom zajos idejébe, részint az arra bekövetkezett szomorú évekbe esik.

Hű támogatói az esp felügyelőknek voltak az esperességi főesperesek Schramkó Mihály kövi lelkész, 1779-1784. Corongi Frigyes, ratkói lelkész, 1785-1813. 1813-ban lemondott. Wallaszky Pál, jolsvai lelkész, a "Conspectus rei litterariae in Hungaria" jeles szerzője 1813-1821. 1821-ben lemondván, az 1822. esp. gyűlés elhatározta, hogy a főesperes czímét holtáig viselje. Bartholomaeides László, ochtiniai lelkész, a "Notitia Comitatus Gömöriensis" tudós írója, 1821-1825. Reisz Sámuel, nagyrőczei lelkész, 1825-1831. Karlovszky József, csetneki pap s alesperes 1831-1836. Spissák György 1836-1846. Neki köszönheti a gömöri ág. h. evang. egyház papi és tanítói özvegy s árva intézetének alapítását. Ferjencsik Sámuel jolsvai lelkész, 1846-1858-ig volt főesperes. (L. Bartholomaeidesz János kéziratát Bartholomaeides László csetneki alesperes lelkész birtokában.)

Az 1848-iki esztendő az egyházmegye felügyelői székében Szontagh Imrét találja, a kit az akkori zavaros időktől javasolt óvatosság vezérelt, a mikor nem egyszer a legnagyobb tapintatosságra és türelemre volt szükség. Midőn 1861-ben hivatalától elbúcsúzott, a közbizalom Szent-Iványi Miklóst választotta utódjáúl. A pátens idejében ő vezette azt a tárgyalást Rozsnyón, melyen a kir. szolgabíró szétoszlásra hívta fel a gyűlés tagjait; de ő a gyűlést csakis az elintézendő tárgyak bevégeztével oszlatta szét. Ott volt Pesten a központi választmány egyik legjelentékenyebb értekezletén; de ott volt a jolsvai esperességi gyűlésen is, hol az elpártolt testvérek ismét visszatértek testvéreikhez. Három évi hivataloskodás után (1861-1864) lemondott. Utóda lett Szontagh Pál (1864-1867), ki kormányzása idejében a nevelő intézetek felvirúlása körül sikerrel fáradozott. Ebbe az időbe esett Máday szuperintendensnek az esperesség kebelében való első egyházlátogatása. 1867-ben mondott le, és utóda Latinák Rudolf lett (1867-1874). Ő is főleg a népnevelésre 419fektetett súlyt. Hivataloskodása idejében lépett életbe az országos népnevelési törvény és a Jolsván megtartott esperességi gyűlés alkalmával a községi iskolákkal ellentétben álló egyéneket, kik a vallásos nevelést féltették, sikerült megnyugtatnia. Távozásával az esperesség egyházainak bizalma 1874-ben Szontagh Bertalan felé fordult, a ki ezt az állasát 1874-1885-ig osztatlan tiszteletben viselte. Hivatali utóda lett Szent-Iványi Árpád (1886-1898), ki mint a Szent-Iványiak méltó sarja, nagy buzgalommal járt elől - főesperesi társával együtt - az egyházak megmagyarosítása ügyében. Tiszai kerületi felügyelőnek választatván meg, utóda Kubinyi Géza, országgy. képviselő lett, a ki 1899-től - Terray Gyula főesperessel karöltve - ébren őrködik az egyházmegye anyagi és szellemi érdekei fölött.

Főespereseink sorát ebben a korban Ferjencsik Sámuel halálával Tomasik Sámuel nyitja meg. Megválasztatásakor hisnyói lelkész és alesperes volt. Az 1859-iki szeptemberi pátens miatt támadt surlódások nem engedték, hogy hivatalát folytassa. Utóda Bartholomaeidesz János, csetneki lelkész és alesperes lett 1860-ban. Hivataloskodása rövid volt, mert a nyíregyházi egyház papnak választván őt meg, a hegyaljai esperességbe költözött át. Méltó utóda Czékus István, rozsnyói lelkész s alesperes lett, a ki ebbeli hivatalát 1860-1871-ig nagy buzgalommal vitte, mígnem a jelzett évben az egyházkerület püspöki székébe helyezte. 1860 május 15-én választatott meg gömöri főesperesnek, s mint ilyen gyarapította az esperességi özvegy és árva nyugdíjintézet alapját; 300 köböl gabonát és 1000 frt készpénzt hagyott és az átvett 3000 frt nyugdíjintézeti pénz helyett 10,000 forintot adhatott át utódának a főesperesi hivatalban. Alatta keletkezett 1860-ban az egyházi és női gyámintézeti egylet; a rozsnyói templom díszítésének költségeit ő gyűjtötte 1861-ben. Az ő fáradozásai által gyűlt össze az a 8000 frt, a melylyel az evang. főgimnázium 1863-ban végleg kiépült. Két temetkező intézet (1866) és a városi kisdedóvó (1868) neki köszöni létét. De legszebb műve a filléregyletnek 1881-ben való megalkotása, melyet oly czélból alapított, hogy az egyházi adó végleges megszüntetésére alaptőkét teremtsen, mely a jelenben a 12,000 forintot meghaladja. Az 1880-iki dobsinai kerületi gyűlésen 100 árva részére kerületi árvaház alapítását indítványozta és azt 12,000 frt alaptőke összegyűjtése után Rozsnyón 1883 nov. 10-én Luther születésének 400. évfordulója ünnepén 10 árvával meg is nyitotta. 1885-ben pedig a tőke 15,000 frtra gyarapodván, számát újabb 5 árva felvételével szaporította. A főesperességben utóda lett Hoznek Náthán nagyszlabosi lelkész (1871-1880), kit rövid főespereskedése után Bartholomaeidesz László jolsvai lelkész követett (1880-1885). Rövid, de áldásos főespereskedésében utóda lett Terray Gyula rozsnyói lelkész, ki 1885 decz. 9-én lett főesperes. Csakhamar oly népszerűségre tett szert, hogy Czékus Istvánnak 1890 febr. 7-én bekövetkezett halála után a gömöri egyházmegye Rozsnyón 1890 febr. 24-én a Szent-Iványi Árpád esp. felügyelő elnöklete alatt tartott értekezletén egyhangúlag őt ajánlotta a tiszai ev. egyházkerület püspöki székére, de a választásnál kisebbségben maradt. Immár 18 éven át főtörekvése odairányul, hogy az egyházmegyében a vallásos élet mellett a magyar hazafias érzületet meghonosítsa. Alapítványai közül kiemeljük a Szent-Iványi Árpáddal megalapított "domesztikát", mely most már a 6000 koronát meghaladja és az egyházmegye által mint "Szent-Iványi-Terray-féle domesztikai alap" kezeltetik. Annak emlékére, hogy Szent-Iványi Árpáddal 10 éven át kormányozta az egyházmegyét, megalapították az u. n. "Gömöri internátust".

A gömöri ág. h. ev. egyházmegye mai szervezete a következő: Főesperes: Terray Gyula rozsnyói lelkész. - Egyházmegyei felügyelő Kubinyi Géza országgyűlési képviselő. Esperesek: Bartholomaeidesz László csetneki, Becser Endre nagy-szlabosi lelkész. Egyházmegyei jegyzők: Buzágh István derencsényi, Zachar Sámuel ratkói, Chotvács Pál alsósajói, Stempel Lajos betléri lelkész; ifjabb Hevesy László szolgabíró, Remenyik Aladár és Jurin Samu. Törvényszéki tagok: Hevesy Bertalan, Szontagh Andor, Szontagh Zoltán, Bartholomaeidesz László, Becser Endre, Weisz Antal, Kellner Gusztáv, Jurin Samu és dr. Wjeszt Károly jegyző. Számvevőszék: Szontagh Andor és Bartholomaeidesz László elnöklete mellett Sárkány Károly, Kirinyi Béla, dr. Kengyel János, Herman Sándor, Becser Endre, Honéczy Sámuel, 420Dendeli Sámuel és Csipkay János. Ügyészek: Matulay Bertalan és Pósch József dr. Levéltáros: Bartholomaeidesz László. Könyvtáros: Petrenko János, a Sexty-féle könyvtár őre Köviben. Gyámintézeti elnökség: Szontagh Andor és Bartholomaeidesz László. Pénztárosok: A folyó pénztárnál Oravecz Mihály főgimn. igazgató Rozsnyón, a Sexty-pénztárnál Baltazár János Jolsván, az özvegy s árva-nyugdíjintézetnél és a gyámintézetnél Becser Endre Nagy-Szlaboson. Számvizsgálók a közpénztárnál: Kubinyi Géza és Terray Gyula elnöklete mellett Tichy Mihály, Justh János, Badinyi Gyula, Törköly János, Stempel Lajos és Maszny Pál. Bírálók a közpénztárnál: dr. Markó Sándor, Justh János és Maszny Pál. Számvizsgálók az özvegy árva nyugdíjintézetnél és a gyámintézetnél: a számszék tagjai. Bírálók az özvegy árva nyugdíjintézetnél és a gyámintézetnél: Szontagh Andor, Bartholomaeidesz László, Sárkány Károly és Csipkay János jegyző. Számvizsgálók a Sexty-pénztárnál: Kubinyi Géza és Terray Gyula elnöklete mellett Podhraczky András, Czibur Imre, Bartholomaeidesz László, Becser Endre, Petrenko János és Jurin Samu jegyző. Bírálók a Sexty-pénztárnál: Bazilidesz Gusztáv, Kuna Aurél, Glósz László, Banko János és Jurin Samu jegyző. A Klementisz-féle egyházi pénztár kezelője: Rohács Lajos lelkész, Hisnyón. A Klementisz-féle papi és tanítói özvegy-nyugdíjpénztár kezelője: Gallo János tanító Hisnyón. Tanügyi bizottság (a dékánokon kívül): Oravecz Mihály, Törköly János, Jurin Sámuel és Belányi János. Dékánok a felső rozsnyóvölgyi körben: Chotvács Pál és Szontagh Béla; az alsó rozsnyóvölgyi körben: Bencze Samu és Szontagh Zoltán; a csetnekvölgyi körben: Holéczy Samu és Matulay Bertalan; a murányvölgyi körben: Velky Jenő és Szift Gyula; a ratkóvölgyi körben: Zachar Sámuel és Hrk István; a balogvölgyi körben: Buzágh István és Kolbenheyer Gyula. Igazoló-bizottság: Törköly János, Zachar Sámuel, Stempel Lajos és Jurin Samu.

A kishonti ág. h. ev. egyházmegye (fraternitás) a murányi fraternitás kötelékéből való kiválása előtti évtizedekben, 1540-től 1585-ig egyházkormányzatilag s közigazgatásilag alig volt szervezve, a mennyiben a Rimavölgy minden egyes egyháza, protestánssá lett plébánosaival együtt, teljesen azon hierarchikus szervezet-forma alatt maradt, melyet a római kath. egyházban megszokott. A lelkész t. i. híveivel szemben s az egyházi élet terén mindazon jogokat megtartotta, melyeket plébános korában gyakorolt. A nép azonban 421- jobbágyi helyzete daczára is - a papi uralom súlyos igáját viselni nem volt hajlandó s különösen a Rimavölgy felső táján, Tiszolczon, Fürészen, Nyustyán, Rima-Brézón, Rima-Bányán, az akkori háborús időkben folyton elégedetlenkedett és háborgott, a Széchy (Kónya) Tamás, Rima-Brézó várában lakó földesúr által 1335-ben az említett egyházközségek plébánosainak adományozott tized kiszolgáltatása miatt, melynek fizetésétől mindenáron szabadulni kívánt, a különben is szorongatott s úgy a török csapatok sarczaitól, mint Basó Mátyás rablótámadásaitól sanyargatott és kifosztott völgyi lakosság. Ily körülmények között fordult aztán a kishonti ev. papság gróf Salm Miklós murányvári császári kapitányhoz, majd utódaihoz, niederléczi Maschko Menyhérthez és báró Herberstein Gyulához oltalomért, kik mindhárman valóban hatalmas pártfogóik és védnökeik lettek s az esperességet várbeli papjaik Fried Cyprián, később Reinhard Márton, majd Rimanóvi János murány-kishontvölgyi esperesektől szerkesztett, időnként bővített, mindig újból megerősített s az egyházak papjaitól és a hívektől is elfogadtatott czikkelyek mellett közigazgatásilag szervezték.

A rimavölgyi ev. egyházak papjai 1596-ban Skultéty János kishonti alesperes, rimabrézói lelkészt közakarattal esperesökül választván, az ő kezdeményezésére czélszerűségi fontos okokból, a kishonti esperesség az érvényben levő szabályok szerint önállóan szervezkedett. Védnökei és pártfogó felügyelőiül az egyházmegye levéltárában a következő egyének neveit találjuk.

Osgyáni Bakos János, 1583-tól Gömörmegye alispánja, - ki 1596-ban a murányvári czikkelyeket megerősítette - a lelkipásztorok védelmét magára vállalta s 1617 április 19-én új rendtartási szabályokat léptetett életbe. - Utána következett ráhói és nagy-szuhai Jákóffy Ferencz, a Széchyek birtokához tartozó Murány-, Balog-, Lipcse várak kapitánya, 1630 óta a kishonti esperesség felügyelője. Lányi György szuperintendens s a kishonti esperesség közbenjárására Nagy-Hont vármegye karai és rendei 1636-ban közgyűlési határozattal megerősítették hivatalában s ugyanakkor jóváhagyó záradékkal látták el az esperesség rendszabályait is. Meghalt 1639-ben, 46 éves korában. - Osgyáni Bakos Gábor, Szendrő-vár kapitánya, 1639-től 1666-ig, élte fogytáig vitte az egyházmegyei felügyelői tisztet. - Felső-kubini és nyustyai Kubinyi Ádám, híres jogtudós, a család jószágainak igazgatója, 1677-ben az esperessel egyetértőleg esperességi közgyűlést tartott Klenóczon. - Ráhói és nagyszuhai Jánoky Gáspár, Nagy-Hont-, Nógrád- és Zólyom vármegyék táblabírája, a tudományok és művészetek bőkezű pártfogója. Meghalt 1692. év április 24-én, 83 éves korában. - Jánoky Farkas, 1693-tól Gömör vármegye alispánja. Meghalt 1698-ban. - Jánoky Zsigmond, előbbinek öcscse s utóda mindkét tisztségben, a Rákóczy-féle mozgalmakban a kormány bizalmas embere. Meghalt 1721-ben. - Felsőkubini és nyustyai Kubinyi György, a Koháry uradalmak igazgatója, 1707-ben a rózsahegyi zsinaton az egyházmegye képviseletében megjelent s az akkor szervezett egyházi törvényszék bírájául választatott. 1715-ben Gömörmegye alispánja lett. - Kubinyi Mihály, 1720-ban a parochiális tizedek bátor és szerencsés védője. - Kubinyi Imre, Gömör vármegye pénztárnoka s a család jószágainak igazgatója. Miután 1735-ben a Pesten megtartott országos egyházi alkotmányos gyűlés azt a határozatot hozta, hogy minden egyházkerületnek, egyházmegyének, sőt minden egyes egyháznak is külön felügyelője legyen, ő lett a valósággal törvényes formák közt választott első egyházmegyei felügyelője Kishontnak. Meghalt 1748 február 9-én, 74 éves korában. - Jánoky László, 1732-től a vármegye alispánja. Radvánszky János levélváltás útján vele tanácskozott a szuperintendens-választás módozatai felől. - Osgyáni Korponay Gábor, Fülek vár alkapitánya, Koháry István, Géczy Juliánna és a Bakos-utódok jószágainak kormányzója; hűtlenség vádja miatt elkobzott anyai jószágainak visszaszerzője, az osgyáni várszerű kastélynak 1760-ban felépítője. 1753-ban választották meg az esperesség felügyelőjéül. - Kubinyi Dániel, Gömör vármegye alispánja, 1766-ban lett esperességi felügyelő, hivataláról azonban 1770-ben lemondott. Meghalt 1774 október 4-én, 63 éves korában. - Kubinyi Miklós, 1770-ben egyhangúlag választották meg esperességi felügyelővé. 1771 február 8-án, 40 éves korában hirtelen elhalt. - Fejes György, Alsó-Szkálnokon lakott; 1771 május 13-án foglalta 422el felügyelői hivatalát. Meghalt 1790 márczius 24-én, 60 éves korában, mint "theologus prefektus, - juridicum oraculum, - defensor religionis publicus." - Ifj. Korponay Gábor, 1791-től az esperesség felügyelője; az esperességet Kuzmányi Sámuel esperessel a pesti zsinaton saját költségén képviselte. Meghalt 1802 szeptember 19-én, 43 éves korában. - Fejes János, a vármegye jegyzője, mely tisztségtől megválván, a külföld egyetemeit látogatta, honnan hazatérve, kizárólag a tudományoknak élt. 1791-ben az esperesség másodfelügyelője, majd 1803-ban felügyelője lett, 1809-ben azonban hivataláról lemondott s a kishonti tudós társaság munkás tagja s pártfogója maradt éltefogytáig. - Kubinyi Péter, közfelkiáltással választatott esperességi felügyelővé 1809-ben. Pénz- és ásványgyűjteményét a nemzeti múzeumnak adta, több ezer kötetből álló könyvtárát pedig az esperességnek hagyományozta. - Méltó utódja lett a felügyelőségben zabari Szontagh István 1838-ban, majd Kubinyi Gedeon 1844-ben, utána felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi Ödön 1848-tól, malatini és rimabrézói Malatinszky Frigyes 1854-től, Kubinyi Ödön másodizben 1861-től, zabari Szontagh Bertalan alispán 1878-tól, felsőkubini és déménfalvi Ruthény Béla 1881-től, Kubinyi Aladár 1890-től maig, már harmadizben, mindig egyhangúlag megválasztva.

A kishonti ág. h. ev. egyházmegye espereseinek névsora a következő:

Az egyházmegye ez időszerinti kormányzatára nézve mérvadók a magyarországi ág. hitv. evang. keresztény egyház 1891-1893. évi egyetemes zsinatán hozott, 1893 márczius 18-án szentesített és 1893 május 4-én a zsinati ülésben kihirdetett törvények.

Főesperes Glauf Pál lelkész Rimaszombatban. Esperes: Liszkay János lelkész Rimabrézón. Egyházmegyei felügyelő: Kubinyi Aladár kir. törvényszéki elnök Rimaszombatban. Jegyzők: Kemény Lajos osgyáni, Hüvösi Lajos f.-pokorágyi lelkész, Cseh István kir. törvényszéki bíró, Törköly József állami polgári iskolai igazgató. Pénztárosok: a közigazgatási pénztárnál Liszkay János rimabrézói, a papi özvegy árvaszék-egyleti pénztárnál Hornesz Sámuel tiszolczi lelkész. Ügyész: Institórisz Endre ügyvéd Rimaszombatban. Könyvtárosok: a Fejes-Kubinyi-féle könyvtárnál Rimaszombatban Glauf Pál esperes lelkész, a Kollár-féle könyvtárnál Cserencsényben Krus Andor lelkész, a tanító-egylet könytáránál ifj. Czéner Pál tanító Gömörráhón. Iskolalátogató dékánok: az alsó körben: Hűvösi Lajos lelkész F.-Pokorágyon, Okolicsányi Ágoston birtokos Gömörráhón, Kicsiny Gusztáv tanító Bakostöréken; a felső körben: Banczik Sámuel lelkész Kokován, Feszny Gáspár 423birtokos Kokován, Szlopovszky Péter tanító Kokován. Törvényszéki bírák Medveczky Sándor kir. közjegyző, Kubinyi Andor pénzügyigazgató, Fábry János, Zachar Gusztáv nyugalmazott tanárok, Liszkay János, Czéner Pál, Kolbenheyer Lajos, Banczik Sámuel lelkészek, Szlopovszky Péter tanító. Jegyző: Kemény Lajos. Számvevőszék: Madarász Pál kir. pénzügyi titkár és Banczik Sámuel lelkész elnöklete mellett Hűvösi Lajos, Kolbenheyer József lelkészek, Szontagh Károly városi számvevő, Szombath György helyettes pénzügyigazgató, Hamaliár Lajos megyei árvaszéki ülnök, Szabó Dániel likéri tanító. Jegyző Hűvösi Lajos. Iskolaszék: elnöke Liszkay János esperes, tagjai az összes iskolalátogatók. Jegyzője: Hűvösi Lajos. Nyugdíjintézeti választmány: elnöke Glauf Pál esperes, tagjai: Liszkay János társesperes, Hűvösi Lajos, Kolbenheyer Lajos lelkészek. Ügyész: Institórisz Endre ügyvéd. Tanítóegylet: elnöke Szlopovszky Péter tanító Kokován, pénztárosa ifj. Czéncz Pál tanító Gömörráhón. Gyámintézeti bizottmány: az egyházmegyei társelnökség mellett Krno András, Hűvösi Lajos lelkészek, Zachar Gusztáv főgimnáziumi tanár. Pénztáros és jegyző Kemény Lajos.